Issuu on Google+


Lelkipásztor ROTH LEVENTE Számadó gondnok

Ifj. SZABÓ ÁRPÁD Kántor

SIPOS LEHEL Egyházfi

BIRTALAN IGNÁC Gondozó

Nagy Zsuzsánna Presbiterek

Lőcsei Jenő Szabó Jenő Csákány Zsigmond Szabó Ödön Csákány István Demeter Elek Szabó Irmi Gerendi Sándor Dombora Károly Szabó Kinga

Konfirmáció – 2009

Pótpresbiterek

Csákány János Adorjáni Judit Szabó Mózes

„Kívántok valamit, és nincs néktek: gyilkoltok és irigykedtek, és nem nyerhetitek meg; harcoltok és


háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek.” (Jak 4,2) Letargikus ember közelében a jelenlévők, családtagok sokszor éreznek késztetést arra, hogy jól megrázzák az illetőt, hogy az „felébredjen” kilátástalanságából és újból tudjon örülni, remélni, élni. Újesztendő elején bennünket is úgy érint ez az Ige, mintha hideg hóval mosnák meg kiforrósodott arcunkat. Az elmúlt évet panaszkodással zártuk, nem tudtunk elkönyvelni előmenetelt anyagi és talán lelki téren sem. Az új évnek is aggodalommal nézünk eleibe. Küzdünk, dolgozunk, verítékezünk és nincs semmi eredmény. Ebbe az állapotunkba, ebbe az élethelyzetünkbe kiált bele Isten, mintegy megállít, megráz bennünket, és azt mondja: „...nincsen semmitek, mert nem kéritek”. A nagy rohanásban gyakran elfeledkezünk Istenről. Annyira el vagyunk merülve a megoldások a segítség keresésében, hogy nem látjuk meg az egyetlen megoldást, az egyetlen igazi segítőt, a mi urunk Jézus Krisztust. Az Ő áldása nélkül hiábavaló a mi küzdelmünk, a mi munkánk, a mi életünk. A 2010. esztendőben Isten újból felajánlja nekünk a kérés lehetőségét, felajánlja az ő áldását. Az Ő segítségével ebben az évben újból szólani fognak a templomba hívogató harangok, újból hirdettetik az életet adó Ige. Rajtunk múlik, hogy élünk-e ezekkel a lehetőségekkel. Isten kínálja az Ő áldását, nekünk csak el kell kérni azt. Ezekkel a gondolatokkal biztatom a bitai gyülekezet tagjait, hogy ebben az új évben ragadjunk meg minden alkalmat, hogy áldásért esedezzünk a mi Istenünkhöz.

Az elmúlt évben ugyanannyi kisbabát kereszteltünk, mint a 2008. esztendőben. Sajnos a temetések számáról ez nem mondható el, hiszen a tavaly kétszer annyi temetés volt, mint az azt megelőző évben. Sőt mi több, szomorúsággal tölt el az a tény is, hogy a tavaly olyan embereket kísértünk utolsó földi útjukra, akik nem aggkorban, végelgyengülésben haltak meg, hanem végzetes betegség, vagy épp saját döntésük vitte el őket. A temetés, keresztelés számadatait valamint a ki- és beköltözéseket figyelembe véve elmondhatjuk, hogy 2009. december 31-én gyülekezetünk 271 lelket számlál. Hogy ez a számadat miként fog alakulni a jövőben, abban eligazítást adhat az alábbi diagramm. Ez az ábra az elmúlt ötven év keresztelés-temetés arányát mutatja fel. A szürke oszlopok jól mutatják, hogy az elmúlt öt évtizedben a keresztelések száma folyamatosan csökkent, míg a fekete oszlopok arról árulkodnak, hogy a temetések száma nőtt, vagy jobb esetben ugyanannyi maradt. Az, hogy egy évben, évtizedben mennyi a temetések száma, nem rajtunk múlik. Azt nem mi irányítjuk és nem is szabad irányítanunk. Azonban, hogy mennyi gyermeket vállalnak a magyar családok, ez egy kissé tőlünk, mai fiataloktól is függ. Adja Isten, hogy a következő években pozitívan változzon ez a diagramm. Roth Levente 70 60 50 40

Keresztelő

30

Temetés

20 10

Roth Levente lelkipásztor

Lélekszám

0 1960-19691970-19791980-19891990-19992000-2009

Temetés: 1. Csákány Balázs (brassói egyháztag)


2. 3. 4. 5. 6.

Mihály Elek Demeter Antalné sz. Szabó Klára id. Bitai Ernő Gerendi József Demeter Antal

Keresztelés: 1. Nagy Krisztina (felnőtt keresztség) 2. Demeter Sándor-Mátyás 3. Kövesdi József-Norbert Esküvő: 1. Vetró Bodoni Barnabás és Roth Enikő Beköltözés: 1. Roth Enikő 2. Vetró Bodoni Barnabás 3. Kövesdi Éva Kiköltözés: 1. Dombora Emőke 2. Nagy Krisztina

Lelki élet Az előző rész pesszimista hangvétele után igazán jó érzés valami pozitívat is elkönyvelni, és arról írni. Még inkább jól esik, hogy ez a pozitívum gyülekezetünk lelki életéről mondható el. Bár mindig hangoztatom, hogy nem az a lényeg, hányan vagyunk a templomban, hanem sokkal inkább, hogy akik ott vannak, milyen lelkülettel vannak ott, mégis öröm számomra, hogy az elmúlt év istentiszteleti látogatottságát tekintve ismételten növekedést könyvelhetünk el. Míg a 2008-as esztendőben egy közönséges vasárnap átlag 31-en vettünk részt az istentiszteleten, így a tavaly ez a szám 34-re emelkedett, ami a gyülekezet 12,5%-át jelenti. Az Úr 2009. esztendejében vasárnapi istentiszteleten a legkevesebben 19-en,

a legtöbben 48-an voltunk (nem számítva azon vasárnapokat, amikor megemlékezés, keresztelés vagy egyéb ilyen jellegű szolgálat volt). Az alábbi ábra egy érdekes, de talán nem meglepő jelenségre hívja fel a figyelmünket. Az elmúlt pár év vasárnapi istentiszteleti látogatottságát tükrözi hónapokra lebontva. Ez alapján nagyon jól látható, hogy a templombajárók száma csupán az év három hónapjában esik 30 alá. Az sem véletlen, hogy az a 3 hónap augusztus, szeptember és október, a mezőgazdasági év legzsúfoltabb hónapjai. Ugyanígy gondolkodásra ad okot az a tény, hogy bár karácsony az egyik legnépszerűbb egyházi ünnep, mégis a bűnbánati heteket tekintve elmondható, hogy karácsony bűnbánati hetén a legalacsonyabb a létszám. Vajon arra utalhatnak ezek az eredmények, hogy sokan úgy állnak hozzá, a templomlátogatáshoz, hogy „..ha ráérek elmegyek”. Sok ember úgy gondolkodik, hogy ha időm van, akkor figyelek Istenre. Isten azt mondja, ha rám figyelsz, lesz időd mindenre. Adja az Úr, hogy ez új esztendőben rá figyeljünk és ismételten lelki gyarapodást tapasztaljunk. Roth Levente

45 40 35 30 25 20 15 10 5 0

30,62

35,05 37,37 34,62

30,91

40

37,15 35,37 29 27,55

35,37

24,75

átlag

Zenei élet “Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld!” (Zsolt. 96/1)


Valahányszor a gyülekezeti éneklésre gondolok, Szent Ágoston szavai jutnak eszembe: “Aki énekel, az kétszer imádkozik.” Valóban így van: Amikor egy közösség zsoltárokat, vallásos énekeket zeng, nem csupán a maga gyönyörködtetésére, egy istentisztelet, biblia- vagy vallásóra színesebbé tételéért énekel, hanem a zene akkordjain keresztül szól teremtő Istenéhez, könyörög Hozzá, hálát ad Neki, dicséri és áldja Őt, akárcsak egy fohász, egy csendes ima során. Éppen ezért fontos, hogy a gyülekezet minden egyes tagja részt vegyen az éneklésben, énektanulásban. Úgy érezzük, hogy nincs megfelelő hangunk hozzá? Nem probléma: az Úr nem énekhangunk alapján ítél meg bennünket, egyedül az számít, hogy tiszta szívvel énekeljünk, dicséreteket harsogva, vagy szépen, csendben, ahogyan Ő szól mihozzánk. Mindannyiunknak tudomásul kell vennünk: a mi személyes hozzájárulásunktól csak szebb lehet az ének, az Úrhoz szóló ima. Az ima-jellegen kívül az éneklésnek van még egy nagyon fontos funkciója, éspedig az, hogy képes egységet teremteni, nem csupán Isten és ember, hanem ember és ember, gyülekezeti tag és gyülekezeti tag között. Gondoljunk csak a holland testvéreinkkel együtt tartott istentiszteletekre: habár egymás nyelvét nem értettük, a zene szárnyain mégis képesek voltunk lélekben összekapcsolódni. Ugyanígy történik minden istentiszteleten: egymás gondolatait, érzéseit nem érthetjük, ám a közös éneklésben eggyé olvadunk, a sok különböző hang egységes, színes egésszé válik, ami szeretetet és erőt sugároz. Nincs annál felemelőbb érzés egy énekvezér számára, mint mikor minden jelenlevő egységesen támogatja őt az éneklésben, és érdeklődéssel fordul az énektanulás felé. Örömmel nyugtázom, hogy ebben az évben sikerült a gyülekezetnek 10 új éneket elsajátítania, olyan énekeket, amelyek gyakran előkerülhetnek különböző alkalmakkor. Ugyanakkor kérem azokat, akik ez idáig nem tették meg, hogy csatlakozzanak az énektanuláshoz, hiszen nem szégyen, ha első hallás után nem tudjuk tökéletesen az éneket, ezek az alkalmak azért vannak, hogy az egyházzene gyöngyszemeivel bővítsük ismereteinket. Végül szeretném megköszönni mindazoknak a közreműködését, akik munkámban segítségemre voltak. Köszönöm, hogy az idén is együtt énekelhettünk.

Sipos Lehel kántor

Vallásos nevelés „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál” (Jn 10, 9) Jézus Krisztus sokszor meglepő hasonlatokban mutatja meg magát nekünk. Hasonlatokban melyek első észleléskor furcsák és meglepőek, de ha belegondolunk, rájövünk, hogy mennyire igazak, tartalmasak, szemléletesek és kifejezők. „Én vagyok az ajtó...”- mondja Jézus és mennyire igaz és szemléletes ez a kijelentése. Az ajtó megnyit, azaz szabadságot ad. Az ajtó biztonságot nyújt, összeköt, kapcsolatot teremt. Jézus Krisztus ajtó a juhok felé, és ajtó a juhokon keresztül az akol minden lakója felé. Olyan ajtó, aki összeköti a mennyet a földdel, és olyan ajtó, mely újabb ajtókat teremt bizonyságot tevő embereket, gyermekeket felhasználva önmaga és az emberek között. A vallásórás, kátéórás foglalkozások célja, hogy a gyermek megismerje Jézus Krisztust mint ajtót, és képes legyen hittel, megnyílt szívvel és szájjal mint Istentől rendelt kis ajtó Róla beszélni. Hiszem azt, hogy minden egyes gyermek, aki vallásórára jár egy felhasznált ajtó, akin keresztül az elzárt otthonokba és szívekbe bejuthat Isten. Kedves szülő, nagyszülő, keresztszülő, testvér, rokon, ismerős a veled és közeledben élő gyermek egy ajtó, amikor Istenről beszél, amikor imádkozik, amikor asztali áldást mond, vagy amikor éppen megkér, hogy te is vele együtt imádkozz. Gyülekezetünkben ilyen kis „ajtók” vannak, akik rendszerességgel eljárnak a vallásórás foglalkozásokra, ahol megtapasztalva, megélve Isten jelenlétét, érzékelik Istent és mernek beszélni róla. Milyen csodálatos érzés megtapasztalni azt, hogy gyermekek hite által éled fel bennünk felnőttekben a szunnyadó hit. Engedjük, hogy a kis ajtókat Jézus Krisztus vezesse és engedjük, hogy munkálkodjanak! Szabó Kinga vallástanár


játszótér

Gyermek és ifjúsági programok A gyermekprogramokra nézve már a 2008. esztendőt áldásként könyveltük el, ezt az áldást kaptuk meg méginkább megtetőzve az Úrtól a 2009-es esztendőben is, hisz a tavalyi év a gyermekek számára mozgalmas és programokkal telített volt. Hetente tartottunk gyülekezeti vallásórákat az iskolai és az óvodai korosztálynak. Istennek hála, hogy ezen alkalmakat a gyermekek rendszerességgel látogatták. Nagy örömünkre szolgál az is, hogy a gyülekezeti vallásórákon kívül az iskolai vallásórákon is találkozhattunk a gyermekekkel, és ott is közvetíthettük Isten üzenetét számukra. 2009-be is hetente tartottunk első- és másodéves konfirmációi felkészítőket. Lehetőség nyílt arra, hogy a két csoportnak közös kátés hétvégét szervezzünk. Angyaloson kellemes környezetben, Istenre figyelve töltöttünk el egy hétvégét, ahol kátésainknak lehetőség adódott a megtanult kérdések ismétlésére, az esetleges lemaradások behozására, újabb káté kérdések mélyebb megértésére, játékra és szórakozásra is.

A konfirmációi istentiszteleten négy fiú tett vallást hitéről, ettől kezdve ők a kátés csoportból mintegy erősítésként átkerültek az ifjúsági csoportba. Ifjúsági csoportunk évek óta létszámi problémákkal küszködik, ifiseink folyamatosan egyetemekre, főiskolákra mennek és ez kis csoport révén érződik. Az következő esztendőre nézve reménnyel vagyunk, hiszen ha Isten megsegít, akkor jövőre öt lánnyal bővülhet ifjúsági csoportunk. A tavalyi éven három alkalommal tartottunk barkácsnapot. Ezen alkalmakkor húsvétra, anyák napjára és adventre készültünk. Húsvétkor a gyermekekkel tavaszi díszeket készítettünk, melyeket húsvét első napján vásár keretében jelképes összegért haza lehetett vinni a családokba. Köszönjük a szülők, nagyszülők, gyülekezeti tagok adományait, amellyel a bitai gyermekek nyári táborozását támogatták. Anyák napjára készülve nagy lelkesedéssel az édesanyáknak készítettünk ajándékot. Az advent első vasárnapját megelőző szombaton pedig adventi koszorúkat készítettünk, és így a családokba meggyúlhattak az adventi lángok. Pünkösd másodnapján gyermekistentisztelettel egybekötött gyermeknapot szerveztünk, mely a délelőtti istentisztelettel kezdődött majd rajzversennyel és a parkban megrendezett játékokkal, versenyekkel folytatódott. Szeptemberben tanévzáró istentiszteletet tartottunk, ahol a gyülekezet előtt a gyermekek és az első éves konfirmandusok számot adhattak tudásukról. A bitai gyermekek tavaly nyáron szintén részt vehettek az immár hagyományossá vált gyermektáborban, ahol találkozhattak az illyefalvi és apanagyfalusi barátokkal. Az idei tábor a keresztyénség és a magyarság jegyében zajlott, ahol bibliai témákra alapozva hallhattak a gyermekek a honfoglalásról, a pogányságról, a keresztyénség felvételéről, a belső viszályokról és az egységről. Megismerkedhettek olyan ősi mesterségekkel (nemezelés, agyagozás), amelyek ma már kiveszőben vannak. A tavalyi Vakációs Bibliahét rendkívülinek mondható. A gyermekek két hét alatt minden délelőtt és délután foglakozáson vehettek részt. Az első heti foglalkozások a vriezenveeni (hollandiai) ifjúsági csoport által kidolgozott anyag szerint folytak, a második heti foglalkozások pedig a hagyományossá vált Koen Alapítvány által összeállított program szerint. Ezen alkalmakat a gyermekek nagy számban látogatták.


Kimondottan ifjúsági programokról ebben az évben nem számolhatunk be, de nagy áldás az, hogy ifiseink szervezőként, segítőként minden gyermekprogramon részt vettek. Köszönöm a segítségeteket, munkátokat, lelkesedéseteket. Nélkületek és Isten nélkül mindez nem jöhetett volna létre. Soli Deo Gloria – Istené a dicsőség. Szabó Kinga Gyülekezetünkben az idén a következő fiatalok tettek vallást hitükről a konfirmáció alkalmával: 1. Demeter Ervin 2. Dombora Szilárd 3. Lőcsei Győző Szabolcs 4. Szabó Hunor-János

Anyagi ügyek Az egyházközség anyagi ügyeinek a kezelése mindig is kihívást jelentett. Egy ilyen kis gyülekezetben, mint a miénk nagyon oda kell figyelnünk, hogy miként tudunk a kevéssel is jól sáfárkodni. Ha a december 31-i egyenlegünket összehasonlítjuk a 2008-as esztendő egyenlegével, akkor azt tapasztaljuk, hogy egyházunk pénzbeli vagyona ugyanannyi, sőt még egy kissé több mint 2008-ban. Ez igazán nagy teljesítménynek számít egy olyan esztendőben, amelyben az egész világ a gazdasági válságtól szenvedett. Amíg a világban vállalatok szűntek meg, vállalkozások, cégek számolódtak fel, addig a mi kis egyházközségünkben rengeteg beruházás, újítás történt: elkészült egy csodálatosan szép park, amelynek nemcsak gyermekek de az egész falu lakossága örülhet; gyülekezetünk imaterme teljes egészében felújult, megnagyobbodott; a lekészi hivatalra új ablakok és ajtó került, sőt a parókia egyik oldalát sikerült teljes egészében leszigetelni; a papi lak udvarán lévő régi filegoriát újra, nagyobbra cseréltük; az orvosi rendelőben egy fürdőszobát képeztünk ki, amely így nemcsak rendelőként, de alkalom adtán vendégszobaként is használható; a gyülekezeti konyhánk teljes felszereltséggel lett ellátva;

megkezdtük a gyűjtést templomunk újracserepezésére. Az elmúlt évre visszatekintve méltán kérdezhetnénk, hogyan sikerülhetett mindez? Az egyik volt teológiai tanárom mondta egyszer: „Ahol lelkület van, ott nincsenek anyagi dolgok”, de idézhetnénk a Házi Áldásból híressé vált mondatot: „Hol Isten ott szükség nincsen”. Az elmúlt év történései bizonyítják, Isten áldása volt a mi kis gyülekezetünkön, csakis így, Vele sikerülhetett mindez. Ő vezetett hozzánk adakozó lelkületű embereket és Ő indított adakozásra mindannyiunkat. Roth Levente

Jelentős események Az elmúlt év nagyon gazdag volt jelentős eseményekben, sok minden történt, amely által lelkiekben gazdagabbak lettünk. Istennek hála a tavaly is megtartottuk az Ökumenikus Imahetet különböző felekezethez tartozó vendéglelkipásztorok szolgálatával. Ezen alkalmakon a bitai gyülekezet tagjai nagy számban vettek részt. Külön örömöt okozott a záróistentisztelet után megrendezett szeretetvendégség, egybekötve István Ildikó népdalénekesnő előadásával. Nemzeti ünnepünk alkalmával kopjafaavatásnak lehettünk tanúi, amelyet a Bitáról elszármazott Balykó család állítatott. (lásd Bitai Balykó Péter írását alább) Istennek hála az idén a konfirmáción kívül az 50 illetve a 25 évvel ezelőtt konfirmáltak emlékünnepét is megtarthattuk, amelyet közös ünnepi ebéddel zártunk.


a vriezenveeni csoport

Az Anyák napján műsorral és gyermekeke által elkészített ajándékokkal kedveskedtünk az édesanyáknak. Az Öregek Vasárnapján Isten Igéjének engedelmeskedve hajtottunk fejet gyülekezetünk idős tagjai előtt. Hálánk és elismerésünk jeléül egyegy szál virágot nyújtottunk át valamint a presbitérium küldöttségével felkerestük gyülekezetünk legidősebbjeit. Az elmúlt nyáron két hétig 34 holland testvért láthattunk vendégül, akik szeretetszolgálatot végeztek falunkban. A vriezenveeni csoport bitai ifjak, gyülekezeti tagok segítségével csodálatos parkot alakított ki falunk központjában benne játszótérrel, futballpályával, padokkal, stb. Nagy öröm számunkra, hogy adományaik és önzetlen munkájuk következtében gyülekeztünk imaterme kívül, belül felújult. Ittlétük alatt óriási élményt jelentettek számunkra a közös istentiszteletek és az úrvacsoravétel, amelyek következtében átélhettük az együvétartozás élményét és egymás hite által erősödhettünk.

A felújított imaterem szentelésére november 8-án került sor, amely alkalommal Igét hirdetett Ötvös József generális direktor, fellépett a Kolozsvári Református Teológia Férfikara. Az ünnepi istentiszteletet Brian Johnston fényképkiállítása és közebéd követte. Az elmúlt ősszel immár második alkalommal adtunk helyet a Florus Kruyne által vezetett pásztorációs képzésnek. A képzés két hete alatt 18 protestáns lelkipásztor fordult meg egyházközségünkben és élvezhette gyülekezetünk vendégszeretetét. Istené a dicsőség, hogy kis falunkban ilyen sok jelentős eseménynek lehettünk részesei, amelyek által gazdagodhatunk testiekben, lelkiekben. Roth Levente

A megtalált Ősi Föld 1991 év nyarán egyik kedves rokonommal jártam először Bitán, ahová a rászorultak részére tartós élelmiszert vittünk. 17 év után, 2008-ban majd 2009-ben újra lehetőségünk volt ellátogatni e kicsiny faluba szintén egy-egy mikrobusznyi adomány szállítása alkalmából. Sétálgatva a faluban, megnéztük a gyönyörűen felújított iskolát, melynek szomszédságában megépült a gyermek zsivajtól hangos játszótér. Megcsodáltuk a sok munkával szépen helyreállított imatermet, kipróbáltuk


a templomkertben megépült vendégszobákat, melyhez melegvízzel ellátott tusoló és WC is tartozik. Tovább sétálgatva, a templom oldalánál egy kopjafát fedeztünk fel, melyet Szabó Jenő fafaragó mester készített az 1848-as szabadságharcban hősi halált halt falubeliek emlékére. Ennek kapcsán jött az ötlet, hogy a Bita faluból származó azon Bajkók emlékére is kellene egy kopját állítani, akik részt vettek a szabadságharcban. A terv magvalósításához Roth Levente tiszteletes úr segítségét kértük és megbíztuk Szabó Jenő bácsi fafaragót a kopjafa elkészítésére. Az avatásra 2009. március 15-e lett kitűzve, mely méltó alkalom volt az ünnepségre. A vasárnapi istentisztelet után a hívekkel együtt kivonultunk a kopjafához, ahol Roth Levente tiszteletes úr megáldotta a kopját, Szabó István nyugdíjas tanár, a falu szülötte felolvasta ünnepi beszédét, majd a bitai ifjak szavalataikkal, énekeikkel emlékeztek a szabadságharc eseményeire. Számunkra, kik őseink kapcsán érzelmileg tartozunk Bitához, a kopjafa állítása lehetővé tette, hogy ne csak az írásokból megismert események, történések kössenek lelkileg a faluhoz, az „Ősi Földhöz”, hanem egy több mint 100 évig fennálló emlékoszlop is, mely közvetlenül kapcsolódik a Baj(ly)kó famíliához. Köszönet érte a falunak és mindazoknak, akik lehetővé tették ennek az emlékműnek a felállítását. Bitai Balykó Péter

gyermeknap


Ertesito-2009