“Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” “Ha egy férfi az emberiség mellett is fekszik, miközben feleségül fekszik, akkor mindketten utálatot követtek el: minden bizonnyal halálra kerülnek; vérük rajtuk lesz.” “Ne tévesszen meg; Az Isten nem gúnyolódik; mert amit mindenki vet, azt is meg kell betakarítani.” “S férfi ne háljon férfivel, ahogy asszonnyal szokás, mert az utálatosság.” “Ne tévesszen meg: sem a szexuálisan erkölcstelen, sem a bálványimádók, sem a házasságtörők, sem a férfiak, akik homoszexualitást gyakorolnak, sem tolvajok, sem a kapzsak, sem a részegök, sem a csalók nem öröklik Isten országát.” Újra az idegen arcot nézem. Ő nem mond semmit. Én sem mondok semmit. Csend honol a fürdőszobában. Nem akarok többé csendben lenni. Nem akarom némán tűrni, ahogy körbehajítanak, ahogy anya nem mond semmit, amikor behívja magához az osztályfőnök, amikor senki nem fojtja magába a szavakat, amikre nem vagyok kíváncsi, amikor az idegen csak bámul, amikor nem vagyok senkinek sem jó, amikor nem lehetek én magam, mert valakinek nem tetszik. Beszélnem kell. El kell mondanom, hogy ez így nem jó, hogy, anya, ne keverj össze az idegennel, aki a tükörből figyel, hogy világ, ne keverj össze az idegennel, aki a tükörből figyel, hogy végre önmagamnak kell lennem, hogy nem hazudhatok többet, mert hazudni épp olyan bűn, mint önmagamnak lenni. Akkor már inkább leszek boldog, ha úgysem jutok a mennyországba. Nem akarom magam többé nyomorultul érezni.
133