Page 1

2012/2013

www. gymfilakovo. sk / www.facebook.com/gymfilakovo

Kedves Gimisek! Ha valami véget ér, az ember általában összegzi azt. Ha elmennek a vendégek, a háziasszony számba veszi: ízlett-e az ebéd, a sütemény; az orvos a betegénél, hogy mennyire volt megfelelő a kezelés; az énekes a turnéja után, mennyi az új rajongó; a focista a meccs után a gólok számát; a haldokló beteg az egész életét. Eljött a 2012/2013-as tanév vége is. Diákokként az évet szokás összegezni. Milyen is volt? Mi is történt? Merre jártunk? Összegzünk. Az év végén, de mégis valaminek a kezdetén, a FÜGI újjászületésén. Az újság utoljára két éve jelent meg. A mostani új, melléklettel is megtűzdelt számot amolyan bemelegítőnek szánjuk. Sok minden történt ez alatt az egy év alatt. Jó egy kicsit nosztalgiázni, jó tudni egymás sikereiről, mivel ahogy emlegetni szoktuk: egy nagy család vagyunk. Egyúttal felmértük, van-e elég ügyes, jól író, alkotó diák a gimiben. Kiderült, hogy minden gyerek (jelen esetben gimnazista) költő (lásd. lázasan alkotni vágyó egyén), csak nem mindegyik tud róla. De most szóltunk!!! Ennek apropóján szívesen veszünk bármilyen segítséget bárkitől a következő számhoz szeptemberben (legyen az rajz, írás, beszámoló, ajánló, ollózások, rejtvények, fényképek, tördelés…stb. ), és persze a szerkesztőség is bővíthető. Fogadjátok és olvassátok sok szeretettel! GYETVAI ANNA

főszerkesztő

ME

T: E L K LLÉ

! V Í T A E R K

fugi@gymfilakovo.sk

A P RIM Ó S O K. M ár m in de nki ism eri és ha llotta őket… - 6. old al M ikor va n rá esél y, hogy az iskolá db an éb re dj re gg el eg y B U LI után ? - 8. old al E le in te za va rt a nyüzsg és, ill etve a T É VÉ S E K „rán ci gá lá sa ”… -

1 0. old al

Tén yl eg vi lá gvég e le sz? – ilyen gond ol atokka l vá rtuk D E CE M B E R 21 ét. - 1 4. old al Vill ám csőd ül ette l Ü N N E P el tü k A m ag ya r ku ltú ra na pj át. - 1 6. old al S ok em be rt m ég a szín já tszá sra is rá bírtak. - 27 . old al


2

KKK

A "Kultúrák közötti Kommunikáció a Kárpát-medencében" nyári tábora Lendván Gyetvai Anna

A nyár egyik legszebb és legkedvesebb eseményére, a „Kultúrák közötti Kommunikáció a Kárpát-medencében” nyári táborára Lendván 2012. június 30tól július 7-ig került sor. Kicsit álmosan ugyan, de örömmel és jókedvűen szálltunk fel Somoskőújfalun a vonatra. A nyári táborban iskolánk 3 tanulója vett részt: Bojtos Tímea (3.A), Ádám Diana (3.B) és én, Gyetvai Anna (3.A), Kovács Tünde tanárnő kíséretében. Az út vidám beszélgetésekkel, rohanással a csatlakozásra vagy épp várakozással telt el. Nagykanizsán találkoztunk a többi táborozóval és kísérő tanáraikkal, akik Erdélyből,

Kárpátaljáról, a Vajdaságból és Magyarországról érkeztek, innen pedig együtt autóbusszal értük el a végső célunkat, a Kétnyelvű Középiskolát Lendván. A megérkezés után mindenki munkához látott – felépítettük sátrainkat. Ezután a vacsora, a hivatalos tábornyitás, zászlófelvonás és az ismerkedési est következett. Ez alatt az egy hét alatt bejártuk Lendva környékét és borvidékeit, és sok szép felejthetetlen élményben volt részünk. Kirándultunk Dobronak falujába, megnéztük vendéglátó városunkat, fürödtünk a helyi fürdőben, tettünk egy egésznapos túrát a Lendva-hegyen, és közben megnéztük a Szentháromság-kápolnát, megis-

Az egész KKK-s nyári csapat (Gyetvai Anna felvétele)

1 /201 3

mertük a jellegzetes szőlőés borfajtákat, az utóbbit meg is kóstoltuk. A túra közben egy játékos feladatokkal ellátott versenyre is sor került. A kis csapatok célja feladatlapok és egy menetlevél elkészítése volt. Részt vetünk egy szlovén nyelvi gyorskurzuson is. Megnéztük a közelebbi nagyvárosokat is: Ljutomert, Jeruzalemet, Ptujt, Maribort. Egyik este szakemberekkel vizsgálhattuk meg a csillagokat teleszkópok segítségével. Továbbá megtekintettük még a filovci skanzent, a gradi várat, Dobronakon pedig egy trópusi növénykertet. Táncházban is részt vehettünk a helyi tánccsoport tagjaival. Utolsó este összefoglaltuk egymásnak közösen eltöltött, gazdag programokkal teli vidám napjainkat, és megtörtént a zászlóbontás is, majd mindenki nagy örömére takarodó nélkül élvezhettük ki az együtt töltött utolsó órákat. A táborzászlót ezúttal mi hozhattuk haza, mivel az ezt követő őszi tanulmányi hétnek a mi iskolánk adott otthont. Reggel ismét Nagykanizsáról indultunk közösen, vonattal. Budapesten könnyes búcsút vettünk egymástól remény-


KKK

1 /201 3

3

kedve, hogy még valaha új- Lendvai Kétnyelvű Közép- mint, Kovács Tünde iskolának a kedves és oda- tanárnőnek az egész heti ra találkozunk. Szeretnénk megköszönni a adó vendégszeretetét vala- törődést.

Egy fergeteges hét György Stella

Alig kezdtük el az iskolát szeptemberben, máris eltelt egy hónap, s eljött a várva várt pillanat: megérkeztek külföldi barátaink a „Kultúrák közötti Kommunikáció a Kárpátmedencében” programon belül. Egy vasárnapi estén találkoztunk velük először, amikor is egy ünnepélyes megnyitóra került sor, és ezzel megkezdődött a tábori hét. Gimnáziumunknak köszönhetjük, hogy részt vehettünk a KKK programban, s így megismerkedhettünk a határon túli magyarokkal. Ezt a tábort minden évben kétszer rendezi meg (nyáron és ősszel) a programban résztvevő iskolák valamelyike, s most rajtunk, fülekieken volt a sor. Hosszú utat tettek meg vendégeink, de szerencsésen megérkeztek hozzánk. Szerbiából, Szlovéniából, Romániából, Ukrajnából s Magyarországról is ellátogattak, hogy megismerjék a mi kultúránkat, szokásainkat. E rövid, októberi hét alatt ellátogattunk Hollókőre, Ipolytarnócra s egyéb csodála-

tos helyekre. A közös feladatok segítségével közelebb kerültünk egymáshoz, összebarátkoztunk. Megismerhettük egymás szokásait, sőt az „eszem-iszom napján” megkóstolhattuk egymás finomságait. Végül a hetet egy táncesttel zártuk. A sok nevetés egy szombati reggelen ért véget, amikor a hazautazás pillanata jött el. Mindenki szomorúan vált el a új barátaitól, megígérvén azt, hogy továbbra is tartani fogjuk egymás között a kapcsolatot. Ez részemről meg is valósult, mai napig sokat beszélgetek szerb és szlovén barátaimmal.

(Puntigán József felvételei)


4

DÖK

1 /201 3

Diákönkormányzat Bálint Dániel

Kedves diákok! Mint azt már bizonyára tudjátok, iskolánkon megalakult a diákönkormányzat vagy röviden a DÖK. Megalakulása óta többször is hallottam már olyan kérdéseket, hogy: Mire is jó ez? , Miért jó ez nekem? Íme, itt vannak a feladataink és céljaink. Egyik legfontosabb feladatunk a diákok érdekképviselete, érdekvédelme. Ha a diákoknak gondjuk van bármivel az iskolában és azt a problémát eljuttatják a DÖK-höz az osztály képviselőin keresztül, akkor azt a DÖK továbbítja a tanároknak vagy szükség esetén az igazgatóságnak. Ebből már látszik is egy újabb feladat: a problémák továbbítása. A gondjaitokat igyekszünk mindig a lehető leghatékonyabb módon kezelni. Persze csak akkor, ha a gond reális. Ezt leszámítva feladatunk az is, hogy színesebbé tegyük a diákéletet. Nemcsak feladatunk, hanem célunk is ennek eleget tenni. Ez az iskolai rendezvények szervezését jelenti. A rendezvények között olyan dolgokra igyekszünk majd koncent-

DÖK-tréning

rálni, amelyekre igénye van a diákságnak. Szívesen fogadunk javaslatokat tőletek is!!! Ötleteiteket az osztályaitok képviselőin keresztül juttathatjátok el hozzánk, ahogy panaszaitokat is. Ezen kívül még igyekeznünk kell iskolánk hírnevét növelni. Ezúton szeretnélek megkérni benneteket, hogy ha bármilyen gondotok van, ötletetek az oktatás és a diákélet színesebbé, érdekesebbé tételével kapcsolatban, nyugodtan jelezzétek nekünk. Amennyire lehetséges lesz, igyekszünk majd eleget tenni kéréseiteknek, igényeiteknek.

Baka Tamás

Iskolánkban megalakult a diákönkormányzat, becenevén a DÖK. Rimaszombatban a Tompa Mihály Református Gimnáziumban a környező települések DÖK-tagjainak egy háromnapos képzést tartottak. Iskolánkból heten vettünk részt. Sok volt a közösségépítő feladat. Megtanultunk bízni egymásban. Külön csoportokban átbeszéltük az adott probléma megoldásának lépéseit, alapszabályokat fektettünk le. Átvettük, mit is enged a törvény, mik a jogaink. Sok új barátra tettünk szert.

(Fotó: Tompa Mihály Református Gimnázium)


1 /201 3

GLORIA VICTIS

Gloria Victis nemzetközi történelmi vetélkedő

Gyetvai Zsófia

A Rákóczi Szövetség 2012. október 21-23. között 20. alkalommal rendezte meg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a Gloria Victis elnevezésű 1956-os emlékünnepségét. Az ünnepség Kárpát-medencei ifjúsági találkozóval és történelmi vetélkedővel volt összekötve. Az itt résztvevő csapatokat egy levelező forduló után választották ki. Iskolánkból két csapat szerepelt a budapesti fordulón. Ezúton is szeretnénk gratulálni Kelemen Henriettának, Gyetvai Annának és Szatmáry Boglárkának, valamint Bacsa Ildikónak az elődöntőbe jutáshoz, Molnár Józsefnek, Tanóczky Gábornak pedig az első (!) helyezéshez. Több száz csapatból kerültek az elődöntő hatvan csapata közé az egész Kárpát-medencéből, majd a döntő tíz legjobb csapatába. A versenyzők eseménydús három napot töltöttek Budapesten. Felkészítő tanáruk Dávid Márta volt. A nemzetközi versenyről a győztes csapat egyik tagját, Molnár Józsefet kérdeztük.

Miért gondoltátok, hogy jelentkeztek erre a versenyre? Előtte már részt vettünk egy versenyen ebben a témában, ezért úgy gondoltuk, hogy ezzel is megpróbálkozunk.

(Fotó: Tamás Alexandra Karin)

Milyen érzés volt megtudni, hogy részt vehettek a budapesti megmérettetésen? Jó érzés volt, de számítottunk rá, ugyanis elég sok csapat részt vehetett rajta. Milyen volt a csapatmunka, voltak-e nehézségek a felkészülésben? A csapatmunkában voltak kisebb problémák, mert a harmadik csapattag a szalagavató miatt nem tudott részt venni a budapesti fordulón. Hogy éreztétek magatokat Budapesten? Milyen programok voltak? Jól éreztük magunkat. Az első nap a tanulásról szólt, Dávid tanárnő is kikérdezett

5

minket. Másnap volt a verseny, ezután egy megemlékezésen vettünk részt az 1956-os eseményekről. Este egy kamarakoncertet hallgattunk meg. Az utolsó nap volt a döntő. Részt vettetek a verseny mindhárom fordulóján. Miben különböztek egymástól? Az első levelező forduló volt, még májusban. Ezt éreztük a legnehezebbnek. A második fordulóra már Budapesten került sor, ez is írásbeli volt. A harmadikban viszont már szóbeli feladatok is voltak. Mit éreztetek, amikor az eredményhirdetésen hallottátok a Füleki Gimnázium nevét, ami ebben az esetben titeket jelentett? Természetesen nagyon örültünk, de már összeszámoltuk a pontjainkat, úgyhogy számítottunk is rá. Mi a nyereményetek? Rengeteg könyvet kaptunk és egy horvátországi kirándulást, amin az első öt csapat vesz részt. Készültök még hasonló versenyekre? Már nem, az érettségire kell tanulnunk, de örültünk, hogy ezen részt vehettünk.


6

KIRÁNDULTUNK

’56-os megemlékezés Csúsz Enikő

Október 22-én iskolánk részt vett Budapesten az 1956-os forradalom eseményeinek megemlékezésén. A Gloria Victis háromnapos rendezvény volt, egy történelmi versennyel összekötve. Iskolánk öt diákja a történelemversenyen is részt vett, nekik már 21-én ott kellett lenniük. Mi 13-an mentünk az iskolából. Amikor megérkeztünk Budapestre, ebéddel vártak minket. Az egyórás szabadot mindenki úgy használta ki, ahogy akarta. Ezt követően a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tartottak egy prezentációt a forradalommal kapcsolatosan. A prezentáció után a Műegyetem előtt gyülekezett a tömeg, hogy elinduljunk a fáklyákkal a Bem József térre. Az utat gyalog tettük meg, ami közel 4 km hosszú volt. Gyönyörű volt Budapest utcáin a Duna mellett sétálni. Elhaladtunk a Szabadság híd, az Erzsébet híd és a Lánchíd mellett. Amikor megérkeztünk a Bem térre, ünnepi beszédeket hallgattunk meg, majd koszorúzással zártuk le a megemlékezést. Iskolánk is elhelyezte a megemlékezés koszorúját. Ahogy besötétedett, Budapest utcái lámpafénybe öltöztek. A Műegyetemre buszokkal mentünk vissza. Ez a budapesti ünnepség méltó megemlékezése a forradalomnak. Mindenki számára nagy élmény volt.

Primósok Budaörsön Gyetvai Anna

A primósok. Már mindenki ismeri és hallotta őket (mikor a folyosón „csendben” szaladnak, mikor az ebédlőben „csendben”

1 /201 3 esznek, amikor a lenti aulában beszélgetnek, játszanak). „Hivatalosan” is az iskola diákjai, mivel hősiesen kiállták az avatási próbát. Este az avatási versenyen is nagyon szép eredményt értek el a „nagyok” között. (A 3. helyen végeztek!). Megérdemlik, hogy róluk is szóljunk pár szót. Alig kezdődött számukra az iskola, már tanulmányi kiránduláson vettek részt Budaörsön az Illyés Gyula Gimnáziumban. Erről beszélgettem az osztály két tanulójával, Tóth Viktóriával és Székesi Ákossal a nagyszünetben… Miért voltatok Budaörsön? Tóth Viktória: Hogy a másik nyolcosztályos gimnáziumot meglátogassuk. Megnéztük Pestet is. Székesi Ákos: Mentünk még shoppingolni is. Nagyon jó volt. Milyen programjaitok voltak a nap folyamán? T.V.: Megnéztük az iskolát, robotokat és hozzájuk való pályákat mutattak be. Sz.Á.: Megnéztük az uszodájukat is, a fiúk szumóztak a robotokkal, az ottaniak versenyeztek a robotikás fiúinkkal. Milyen volt az utazás? T.V.: Kisbusszal mentünk és autóval. Sokat buliztunk. Jó utazás volt. Sz.Á.: A kisbuszban én voltam egyedül fiú. A lányok butaságokat beszéltek. Mi volt a kirándulás legérdekesebb része? T.V.: A plázázás volt a legjobb. Sz.Á.: Szerintem is. Bementünk egy igazi videojáték üzletbe is. Tanultatok valami újat? T.V: Szerintem a fiúk sok újat tanulhattak a


7

1 /201 3

KIRÁNDULTUNK

robotokról. Sz.Á.: Igen, a fiúk a robotokról tanultak, a lányok meg csak szórakoztak. …És már csengetnek is. Elbeszélgettük a szünetet. Megköszönöm nekik, hogy szántak rám egy kis időt. Mosolyognak. Aztán szaladnak is tovább szokásukhoz híven, át a B épületbe, mert készítik a karácsonyi ajándékokat szüleiknek.

Primósok a budaörsi gimnázium előtt (Fotó: A Füleki Gimnázium archívuma)

Bodies

Gyetvai Anna

2012. november 7-én a gimnázium egy busznyi tanulója egy világot bejárt és világszerte ismert THE HUMAN BODY nevet viselő kiállításon vett rész Pozsonyban. Korán reggel indultunk. Első utunk az Aupark bevásárlóközpontba vezetett. Itt egy kis szabad programunk volt, mivel hamarább értünk oda, mint ahogy a kiállítás kezdődött. A bevásárlóközponttól nem messze volt a kiállítás színhelye, tehát csak átsétáltunk az Incheba kiállítótermeibe. Eltartott egy darabig, amíg bejutottunk, mivel más csoportok is voltak előttünk. Végül sorra kerültünk. A kiállítás 9 helyiségből

állt. Mindegyikben más-más szerv illetve szervrendszer volt kiállítva. Megtekinthettük az emberi csontvázat egész alakos változatban és az egyes részekre szétvett csontokat is a részletesebb tanulmányozás érdekében. Ugyanígy volt az izmoknál is. Az izmok tanulmányozásánál az volt az érdekesség, hogy láthattuk az izomzatot egy-egy mozdulat közben is. Ezen kívül a belső szerveket, az idegrendszert, érrendszert is részletesen megtekinthettük. Láthattunk még rákos illetve beteg csontokat és szerveket is. Számomra a legérdekesebb helyszín az embrionális fejlődés terme volt. Itt a magzatot láthattuk az anyaméhen belüli állapotában különböző fejlődési stádiu-

mokban. A kiállítást rajzok és videók is színesítették. A kilenc teremben több mint 160 minta látható. Ami a legtöbb vitát kiváltja erről a kiállításról az az, hogy a kiállítás tárgyai igazi emberi alakok, szervek. Vagyis, akiket mi akkor (és világszerte még nagyon sokan) nézegettünk, egykor élő emberek voltak!!! A megtekintés után még visszamentünk a bevásárlóközpontba, ahol ismét egy kis szabad programunk volt. A kísérő tanárok Gáspár Katalin és Szacsko Mónika tanárnők voltak. Úgy gondolom, hogy mindenki maradandó élményekkel tért haza, mivel nem csak jó hangulatban telt el az a nap, de nagyon sokat tanulhattunk is.


8

AVATÁS

A harmadikosok szemével

1 /201 3

Oláh Roman

Avatás. Mit is jelent ez a szó nekünk? Mintha tegnap lett volna, hogy mi álltunk a középpontban, és teljesítettük a viccesebbnél viccesebb feladatokat, melyeket a harmadikosok találtak ki. Azóta 2 év telt el, és most mi vagyunk a „nagy” harmadikosok. Most rajtunk a világ szeme, de legalább is az iskoláé. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen ezzel a tanévvel elindult a nyolcosztályos gimnázium első kis osztálya is. Így eggyel több osztályt avathattunk. A legkisebbeknek vicces vetélkedőket találtunk ki, melyeket nagyon ügyesen teljesítettek. A nagyobbakkal táblát töröltettünk, magáztattuk magunkat, a dédszülők ruháit adtuk rájuk, kifestettük őket – hogy csak néhány példát említsek, amit szeptembertől november közepéig hősiesen elviseltek.

A mi szempontunkból ez rendkívül nehéz munka volt. Hiszen nem csak arról szólt az egész, hogy mi jól szórakozzunk, hanem, hogy mindenki jól érezze magát, beleértve az elsősöket, a tanárokat és a suli többi diákját is. Volt néhány szóváltás, vitatkozás, szemkaparás, hajszaggatás (na jó, azt hiszem, ezt eltúloztam)… Végül mindig megtaláltuk a közös nevezőt, és próbáltunk egy jó bulit összehozni. Különböző versenyeket is rendeztünk, hogy senki se unatkozzon. Mindenki megtalálhatta a saját stílusának megfelelő játékot.

Volt néptánc, karaoke, asztalitenisz, darts, és este diszkózhattak a fiatalok. Hajnalban filmvetítéssel fejeződött be a program. Így utólag visszanézve: megérte a sok gyűrődést. Jót buliztunk, szórakoztunk, bárátkoztunk. Különben is, mikor van rá esély, hogy az iskoládban ébredj reggel egy buli után? Sokan ezt is megélték. Néhányan voltunk, akik reggelig kint ültünk a folyosón és jókat nevettünk. Pirkadatra rengeteg „story” gyűlt össze, melyeket még ma is szívesen osztunk meg azokkal, akik nem vehettek részt az eseményen. Ami a legfontosabb: a mi kis elsőseink hivatalosan is gimnazisták lettek. Köszönjük mindenkinek, aki csak egy kicsit is hozzátett az avatás rendezéséhez. Köszönjük a tanárainknak, diákoknak, elsősöknek.


1 /201 3

Az elsősök szemével

György Máté

szerencsére, ez nem zavart „Kis” elsősök. A szó, amit senkit különösebben. Végre nehéz megszoknunk a 9. bebizonyosodott számunkra évfolyam után, de bele kell is, hogy ebben a nagy sárga törődnünk, és viselnünk kell ennek következményeit. Ahhoz, hogy ne csak hivatalosan tartozzunk a gimnáziumhoz, túl kell essünk ezen a NAGY avatáson. Túlestünk. És túléltük. Mellesleg gazdagodtunk egy majdnem felejthetetlen estével, amely tele volt nevetéssel, jókedvvel, tánccal, sztorikkal, szalámis kenyérrel és mellé egy üveg befőtt ubor- épületben nemcsak a tanukával. Igaz, az alvás már ki- lásból, hanem a szórakozáscsit nehézkesebb dolog volt, ból is kijár. Ezek után mert megtapasztaltuk, hogy könnyen meg tudtuk szokni a földön fekvés valószínű- ismét a nyugodt napokat, de leg nem fog használni az azért egy kicsit hiányzik, egészségnek, de a végére, hogy már nem figyelnek

(Fotók: Bálint Lóránt)

AVATÁS

9

ránk annyian. „Kicsik vagytok! Gyertek táblát törölni! Megszívatunk benneteket!” Ezeket a biztató szavakat hallgattuk

év elejétől, de az avatási péntek este után rájöttünk, hogy ez az egész nem csak azért van, hogy a harmadikosok a két évig magukban tartott enyhe bosszút most kiéljék rajtunk, hanem hogy mi is a színes gimnáziumi csapat egy része legyünk, és a különleges, „exotikus” feladatoknak köszönhetően megjegyezzenek minket. Mindenki nevében mondhatom, hogy az avatás jól sikerült, és szerintem a szívatás részét is mindenki élvezte… egy kicsit. (Én csak azt, hogy finom volt a Nutella.) Reméljük, jövőre már mi is az elsősökön nevethetünk.


10

SIKEREINK

1 /201 3

Fölszállott a páva – tehetségkutató show Gyetvai Anna

Tavasszal a Hagyományok Háza, az MTVA és a Duna Televízió Zrt. közösen egy versenyfelhívást tett közzé, ahová a népzene és néptánc iránt érdeklődő 16 és 36 év közötti fiatalok jelentkezését várták. 360 produkcióval mintegy 2000 versenyző jelentkezett a teljes magyar nyelvterületről. 8 helyszínen zajlottak a selejtezők. Ebből a 360 produkcióból 48 került be a televíziós előválogatókba 4 kategóriában: szólóének és szólóhangszer, szólótánc és páros tánc, tánccsoport és zenekar. A Pávát szombatonként lehetett figyelemmel kísérni a Duna TV-n , a végső döntőt pedig az MTV1 és az MTV2 valamint a Duna World is közvetítette. Vajon miért érdekes ez a tehetségkutató műsor a mi iskolai újságunkban? Sokan tudjuk, de biztos vagyok benne, hogy sokan vannak, akik nem tudják, hogy iskolánk egyik diákja, Benko Fruzsina Borbála (IV.B) is a tehetségkutató műsor versenyzői közé tartozott. Fruzsiról tudjuk, hogy nagyon szépen énekel. Iskolai ren-

dezvényeken is számtalanszor hallhattuk már őt. A versenyről beszélgettünk. Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel a Fölszállott a páva című tehetségkutató műsorba? Mikor tudomást szereztem róla, hogy indul ez a verseny, az volt az első reakcióm, hogy óriási lehetőség nemcsak a magam számára, hanem a népi kultúra megőrzésére, illetve népszerűsítésére is. Ki segített a felkészülésben? A legtöbb segítséget a szü-

(Fotó: Farkas József)

leimtől kaptam. Rengeteg támogatást kaptam tőlük, valamint édesanyám a felkészülésben nagyon sok segítséget nyújtott. A szakirodalmi tudását átadta egy bizonyos szinten, valamint a népdalcsokor összeállításában is sokat segített. Megemlíteném még Varga Liát is, aki hangzóanyagot adott, amelyről a csokrot összeállítottuk, és meghallgatott ő is nem egyszer, hogy a tájegység „finomságait” megpróbáljuk belevinni a produkcióba. A viseletért szintén köszönettel tartozom: egyrészt a Rakonca tánccsoportnak a gömöri viseletért, illetve keresztszüleimnek a zoboralji viseletért. Ha jól tudom, két fordulón vettél részt, a selejtezőn és az elődöntőn. Milyen volt a hangulat? Jól tudod! A válogató még elég szokatlan volt a szervezőknek is, mivel először csináltak ilyen jellegű akciót. A hangulat azonban szerintem nagyon jó volt, én legalább is jól éreztem magam. Az elődöntő pedig még ennél is jobb volt. Eleinte zavart a nyüzsgés, il-


SIKEREINK

1 /201 3 letve a tévések „ráncigálása”, de mindenki megértette, hogy nekik ez a dolguk. A verseny maga pedig fárasztó, hosszú volt. Mindazonáltal nem panaszkodom, mert az apróságokat leszámítva igazán hangulatos volt, jó érzéssel mentem vissza a különdíj átadására. Ezúton is köszönet a Gömöri Mezőgazdasági Vállalkozók Rákóczi Ferenc Szövetségének, Tornalja városának és a Tornaljai Kulturális Központnak a különdíjért. Milyen dalokat és mi szerint választottál? Mindenképp a Felvidék népdalait szerettem volna népszerűsíteni, ezért a válogatón medvesalji népdalokat énekeltem, mivel ezt mondhatom leginkább a „sajátomnak”. Az elődöntőn pedig zoboralji népdalokat énekeltem. Ezt Varga Lia ajánlotta, mivel ezek a legősibb magyar népdalok a mi tág térségünkben, és gyönyörű a dallamviláguk. Ezúton is gratulálunk a különdíjhoz! Aki esetleg elmulasztotta Benko Fruzsina produkcióját, az a Duna TV Fölszállott a páva oldalán megtalálja a videót. Fruzsinak további sikereket kívánunk!

Ismét nívódíjas az Apropó

Egy apropós hölgy

2012. december 6-án kezdődött a 14. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál Szepsiben. Az eseményre meghívást kapott a gimnáziumunkban működő Apropó Kisszínpad diákszínjátszó csoport is. A fesztivált a Szepsi város főterén található Egressy Béni-szobor megkoszorúzása nyitotta, majd a Bűbájos című előadást tekinthettük meg a kassai gimisek előadásában a helyi művelődési házban. Az ezt követő vacsora után elindultunk a szállásunkra,

11

jól érezte magát. Másnap reggel visszatértünk Szepsibe, ahol a nap folyamán számos szórakoztató (és néha kevésbe szórakoztató) előadást tekinthettünk meg. Este fáradtan visszatértünk a panzióba, de még mindenkinek volt ereje egy kicsit bulizni. Másnap a reggeli és a kiköltözés után elindultunk Buzitára, ahol többek között az Apropó Kisszínpad József Attila „Szabad ötletek” című előadását tekinthette meg a közönség. A fellépéseket követően meghallgattuk az előadások kiértékelését. Az értékelés után vidáman ültünk vissza a nézőtérre,

(Fotók: Az Apropó Kisszínpad archívuma)

ami a Háj panzióban volt (Szepsitől nem messze, egy Áj nevű kis faluban). A hangulat nagyon jó volt az este folyamán, mindenki

mivel a zsűritől jó kritikát kaptunk. A nézőtéren feszült pillanatok következtek, ugyanis kezdetét vette a díjátadó.


12

SIKEREINK

A díjak csak fogytak, és mindenki egyre izgatottabb lett. Mikor kijelentették, hogy az Apropó Kisszínpad megnyerte a fesztivál nívódíját, a csapat tapsvihar közepette vehette át az ehhez

1 /201 3 tartozó ajándékot. Sajnos eljött az összecsomagolás ideje, majd lassan elindultunk hazafelé. A csapat nagy része elfáradt ez alatt a három nap alatt, így az út nagy részét sokan

„Emlékezzünk Thököly Imrére!“ Gyetvai Anna

„A Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete "Emlékezzünk Thököly Imrére!" címmel hirdet alkotópályázatot az általános és középiskolás tanulók részére esszé, rajz, poszter, tárgy kategóriákban” – szólt a kiírás egyik része. Iskolánkból öt diák pályázott rajz, esszé és tárgy kategóriában. Mind az öt pályázó sikeres helyezést ért el. Rajz kategóriában Bodor Noémi (3.B) első helyezett, Tóth János (3.B) második helyezett lett. Esszé kategóriában Palka Nikolett (4.B) első helyezést ért el. Tárgy kategóriában Molnár József (4.A) és Gyetvai Anna (3.A) megosztott első helyen végeztek. A díjátadás 2012. december 7-én volt a Fü-

átaludták. Reméljük, hogy az idei év darabja is nagy sikert arat majd, bár a színdarab titkairól még nem adhatunk ki bővebb információt...

leki Városi Honismereti Múzeumban. Megtekinthettük a díjazott pályaműveket, azután pedig kezdetét vette az ünnepélyes díjkiosztás. Meghallgattuk a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete elnökének, Pósa Dénesnek a köszöntő beszédét, majd a díjakat a zsűri elnöke, Nagyferenc Katalin adta át. A díjazottak a hivatalos rész után megtekinthették a Honismereti Múzeum aktuális kiállítását. A pályázatról Dávid Márta tanárnőtől hallottam még a tavalyi iskolaévben. Megtetszett a pályázat, de sokáig kellett gondolkoznom, mit lehet egy ilyen pályázatra készíteni. Végül megszületett az ötlet: elkészítem Thököly Imre címerét gyöngyből. Az ötletre tanárnő is rábólintott. A megvalósítás rajtam állt. Körülbelül két hónap alatt sok munkával és idegeskedéssel az utolsó pillanatra készen lett.

A díjátadó képei (Fotók: A Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének archívuma)


1 /201 3

Október 6.

Végh Katalin

1849. augusztus 13-án a magyar seregek Világosnál letették a fegyvert. A szabadságharc elbukott. Az osztrákok meg akarták büntetni a magyarokat, ezért szabad kezet

(A kép forrása: orbottyan.hu)

November 1 7.

ÜNNEPEINK

13

adtak a kegyetlenkedéséről hírhedt Haynau tábornoknak, aki alá is írta az ítéletet: kire halált mért ki, kire súlyos várfogságot. Haynau az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost és a 13 lázadó vezért akarta kivégeztetni. Az ítélet végrehajtását október 6-ra, a bécsi forradalom évfordulójára tűzték ki. Gróf Batthyány Lajost golyó általi halál érte. Ugyanezen a napon Aradon is megtörtént a 13 honvédtábornok kivégzése. Október 6. azóta is a magyar nemzet gyásznapja. A 13 tábornok és Batthyány Lajos emberfeletti bátorsággal viselte el a halált. Sokan nem tudják, de van egy 14. vértanúnk is: Kazinczy Lajos. Őt később, október 25-én végezték ki. (Ha érdekel, egy film is készült Tizennégy vértanú címmel.) A Gimnázium előtti Hősök terén minden évben koszorúzással emlékezünk az aradi vértanúkra.

közi diáknapot. Ilyenkor megemlékezünk a bársonyos forradalomról, este pedig a diVégh Katalin áknap részeként sor kerül az elsősök avatáA szabadságért és demokráciáért folytatott sára is. harc állami ünnepeként 2001-től tartjuk számon november 17-ét. 1989-ben a prágai diákok ezen a napon az 50 évvel azelőtti, 1939. november 17-ei eseményekről akartak megemlékezni. Prágában a nemzetközi diáknap alkalmából hivatalosan engedélyezett diáktüntetés a kommunista rendszer elleni, politikai reformokat követelő megmozdulássá alakul át. A tüntetőkkel szembeni brutális rendőri fellépés országos méretű tiltakozási hullámot indított, amivel kezdetét vette az ún. bársonyos forradalom. Mi is minden évben megtartjuk a nemzet(A kép forrása: belak.blog.sk)


14

ÜNNEPEINK

DECEMBER 21 .

1 /201 3

Mi lesz ma? Jaj, de jó! Az utolsó nap iskolában! Ó, lesz három óra is… Ki húzott engem? Tényleg világvége lesz? – ilyen gondolatokkal vártuk a december 21-ét. Nehezen, de végre elérkezett.

pedig karácsonyi mesét, dalt és verset adtak elő. (Meg kell említenünk, hogy pár nappal korábban ezt a kis műsort előadták szüleiknek, rokonaiknak is.). A hagyományos műsor után a folyosók kiürültek. Minden osztály visszavonult szűk körben ünnepelni. Lássuk hogyan történtek ezek: Primo: A primósoknál úgy

Mindenki keményen végigtanulta az első három tanítási órát. A délelőttöt az aulában folytattuk, ahol egy gondosan összeállított, szeretetteli műsort nézhettünk meg. A fellépők a primósok, az első évfolyam diákjai és két énekes, Benko Fruzsina Borbála (IV.B) és Kapsa Mónika (II.A) voltak. A primósok egy elfeledőben lévő népi hagyományt, a betlehemezést elevenítették fel, valamint táncoltak és énekeltek. Az I.A osztály tanulói karácsonyi táncot, a B-sek

telt a karácsony, hogy a tanárnő kitalálta: mindenki húz egy nevet, és azt ajándékozza meg. Mivel 14-en vagyunk, és a tanárnőnek nem jutott volna ajándék, ezért az osztály kitalálta, hogy csináltatunk az osztályfőnöknek egy bögrét, amin rajta van az osztály. A tanárnő nagyon megörült neki, egy kicsit el is érzékenyült. Mi is örültünk az ajándékoknak, de az volt a fő, hogy megvolt a karácsonyi hangulat. I.A: Szerintünk a kará-

Összeállította:

Gyetvai Anna

csonyt, amely december 21re esett, az év utolsó tanítási napjára, egész jól meg tudtuk oldani. Jó volt úgy iskolába menni, hogy idén már többet nem kell, és ezt a többieken is látni lehetett. Az első 2-3 órát az osztályban töltöttük. A karácsonyi osztálydíszítéssel kapcsolatos hiányzó dolgokat még kiegészítettük, majd elégedetten távoztunk az osztályból. Bízunk benne, hogy az elkövetkező három karácsony is hasonlóképpen jól telik majd, és reméljük, hogy így mind a huszonöten eljutunk a harmadikig is... I. B : A 2012-es volt osztályunk első karácsonya. Az ünnep előtti hetek nagyon vidám, kellemes karácsonyi hangulatban teltek. Osztályunkat szépen feldíszítettük, és 6-án még a Mikulás is ellátogatott osztályunkba, kizárólag csak hozzánk, az I.B-sekhez. Az utolsó hetet a karácsonyi műsorral zártuk. Reméljük, mindenkinek ilyen békés, boldog karácsonya volt, mint a miénk. II.A: A mi osztályunkba is eljött a karácsony. Persze néhány elvetemült már novemberben az: ,,All I want for Christmas is you" refré-


ÜNNEPEINK

1 /201 3 nű ,,örökzöld slágert" énekelte, de ettől függetlenül azért nálunk is csak decemberben ért ide az ünnep. Tavalyi lustaságunkkal ellentétben idén kidíszítettük az egész osztályt. Az ajándékok sem maradhattak el: egymás megajándékozása után az egész osztály is meglepte magát (kedves igazgató úr, kérem ne olvassa tovább) egy vízforralóval. III.A: Hozzánk is elérkezett a karácsony. Annyi díszünk volt, hogy inkább ki sem tettünk egyet sem. Mindenkiből a csend és a nyugalom áradt (még Gyusziból is!). Kellemes volt átélni ezeket a meghitt pillanatokat az iskolában együtt, könyvek nélkül. III.B: A harmadik B- ben az osztálykarácsony elég eseménytelenül telt. Ebben az évben csak az osztályfőnöknek vettünk valami apróságot. Nem tudtuk eldönteni, ki adja oda a tanár úrnak, ezért csak az utolsó pillanatban kapta meg az ajándékot, aminek igen megörült. Mikor kicsengettek, egy rövid köszönés után mindenki kiviharzott az osztályból. IV.A: Az év utolsó, iskolában töltött napjára már az

advent kezdetekor elkezdtünk készülni. A kalapból mindenki húzott egy nevet, akit majd lehetőleg saját készítésű ajándékkal fog meglepni. Így a karácsonyfa alatt idén is sok ajándék gyűlt össze, és a meglepetésnek mindenki szívből megörült. Az ünnepi hangulatot képeken is próbáltuk megörökíteni, és a búcsúzó jókívánságok után utolsóként hagytuk el a gimit. Hiszen ez volt az utolsó közös karácsonyunk… IV.B: Mint az eddigi eltöltött három évben, az idei karácsony is családias és meghitt hangulatot öltött az osztályunkban. A szeretet és a békesség öntötte el az osztályt és a szívünket. Mindenki gondolt a másikra, hogy valamilyen aprósággal a kedvében járjon,

15

hiszen nincs jobb érzés, mint amikor valaki adakozhat, és látja embertársa szemében az örömet. Ez évben még jobban összekovácsolódtunk, és rájöttünk, már nem is tudunk egymás nélkül meglenni. Reméljük, hogy a köztünk lévő megértés, illetve egymás segítése megmarad az iskola befejezéséig, s ha lehet, a jövőbeli életünk részévé válhat. Isten útjai kifürkészhetetlenek ... Az osztályokat írásukkal képviselték: Cibula Károly, Kasko Dávid, Kovács Vivien, Gáspár Dániel, Kelemen Henrietta, Végh Katalin, Pregi Emese, Gáspár Dávid

A közös karácsonyi műsorban játékkal, tánccal, énekkel örvendeztünk az ünnepnek és a téli szünidőnek... (Fotók: Bálint Lóránt)


16

ÜNNEPEINK

Január 22.

kulturális rendezvények. Egy-egy program, esemény Végh Katalin kapcsán sokan, sokféle móA magyar kultúra napját don próbálnak megmutatni, 1989 óta ünnepeljük meg átadni valamit kulturális,

1 /201 3

Idén nem hagyományos módon, egy villámcsődülettel ünnepeltük a magyar kultúra napját. A gimi diákjainak nagy része részt vett a flash mob akción. A magyar Himnuszt szavaltuk 3 helyszínen: a katolikus templomban, a Bebektorony tövében (a Magyar Ház udvarán) és a gimnázium hátánál lévő egykori színpadon. Az időjárás ugyan nem kedvezett nekünk, de ezen a jeles napon számunkra ez nem okozott gondot. Jó érzés volt együtt szavalni a Himnuszt, és ilyen nem szokványos módon ünnejanuár 22-én annak emléké- művészeti életünk értékei- pelni.Az eseményről 4 kare, hogy – a kézirat tanúsá- ből. merával videó is készül. ga szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket. Január 22-e környékén naKépek flash mob akciónkról A magyar kultúra napján (Fotók: Kerekes László tanár úr) gyobb hangsúlyt kapnak a


1 /201 3 Q-CU:

VERSEK/FOTÓK

VANNAK MÉG…

Vissza kéne forgatni az időt, lecserélni azt a cipőt, amiben most akaratlanul járok, aminek útjába nem kerül más, csak árok. Ez már nem én vagyok, megváltoztattak a bajok, a csajok, azok a lehetetlen dalok, amik ma már csak zajok. Vagyok, aki vagyok, leszek a leszek, már nem leszek, aki voltam, mit tegyek? Lehet, vannak még barátok, kik jelentik nekem a családot. Biztos, vannak még barátok, kiket a bajban is megtalálok. Tudom, vannak még barátok, kik mellett nem érnek csapások. Mert az egyik percben Te vagy minden, a másikban meg már csak egy barátod van: Isten!

György Stella fotója:

Q-CU:

HIÁNY

Őszinte mosoly, tiszta érintés, így semmi sem komoly, csak az a nézés, amit akkor láttam, mikor már többé nem láttalak. Másnap jöttél, de nem te voltál. Lehet, hogy az éjjel meghaltál... Nem! Csak nálam ért véget az élet. Nem érzem a véred, a léted, nem érezlek már téged... Nézném még a képed, amíg meg nem érted... hogy hiányod felemészt. Q-CU:

TRAGÉDIA (Dalszöveg)

Kést tartanak a torkodhoz, de semmi közük a sorsodhoz. Vagy méreggel itatnak, s közben hidd a rosszat igaznak. A paradicsom ideje már elmúlt, lerombolták, széttaposták, felgyúlt, irányít a csürhe meg a média, ez itt már nem komédia, Madách-féle emberi tragédia. Tragédia, tragédia, tragédia ez egy mocskos tragédia. Tragédia, tragédia, tragédia ebből már nem lesz paródia!

17


18

1 /201 3

VERSEK/FOTÓK

Bocko Henrietta

Szülői fájdalom Mi ez? Bűz, por, festék. Tán a falakat festették? Fekszem, a világ oldalt, a kép forog. Nem értem. Semmire sem emlékszem. Hulla felé fordítom fejem. Az bizony, ott fekszik, nem messze. Melege párázik a hideg levegőben. Tán lélegzik? Nem. Halott. Csak egy seb. Egy golyó érte hátát. Óh! Kegyetlen lét! Mondd miért?! Mit tett ez ártatlan gyermeki lét, hogy el kell vedd? Nem lopott, nem csalt, se ölt… csak egy árva lélek… volt. Odamennék, nem tudok. Visszatart. Nem tudok járni, fáj. Golyó érte őket. Odakúszok hát. Óvatosan, piciny testére vigyázva megfordítom azt. Ismerős ez arc. Óh, ne! Uram! Miért?! Én nemzettem e fiút, s anya adta életét. Ki volt? Ki tette? Senkinek nem joga, hogy elvegye! Ez nem igaz… (ság) Egy zaj szakította meg, egy lövés. Nem érez többé szülői fájdalmat, elmúlt. Fiú s apa egymás mellett a másvilágon, újra boldogan együtt lehet.

György Stella fotói:


TÁBOR

1 /201 3

Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábor Gyetvai Anna

Mi az a Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábor? Mitől más, mint a többi, és miért lenne kár kihagyni? Erről szeretnék nektek pár szóban mesélni. Tömören megfogalmazva: 132 határon túli magyar fiatal, 30 önkéntes vezető, közel 16 nap, 30 helyszín, felbecsülhetetlen mennyiségű élmény, barátság, szeretet, tapasztalat. Egy oldalba tömörítve leírni a 16 nap eseményeit egyértelműen lehetetlen, a tábor utáni érzés pedig csak annak ismert, aki már megélte. Ennek ellenére megpróbálok valami ízelítőt adni, hátha a mi környékünkről, a mi giminkből is akad valaki, aki megélheti ezt az életre szóló kalandot. A tábor, melyben még 2011ben részt vettem, úgy mint minden évben, Gyomaendrődön kezdődött. Szinte mindenki idegen volt a másik számára (még jó, hogy mi Losoncról hárman mentünk). Ismeretlen emberek, szervezők, szobatársak, ismeretlen hely. Izgalom ka-

19

vargott a gyomromban. Számtalan kérdés vetődött fel bennem. Mi lesz velem 16 napig ennyi ismeretlen ember között? Vajon találok köztük barátokat? Jó döntés volt eljönni ide? A regisztráció után meghallgattuk a nyitóbeszédet, és a 132 fiatalt 3 csoportba osztották (természetesen minket, a három losoncit három külön csapatba, így

Fertődöt, Nagycenket, Pécset, Székesfehérvárt, Veszprémet, Tihanyt, a Balatont, Villányt, Mohácsot, Máriagyügyöt, Kecskemétet, Szegedet, Ópusztaszert, Bugac pusztát, Miskolcot, Debrecent, Aggteleket, Kassát, Vizsolyt, Tállyát, Visegrádot, Budapestet. Mi, „bethlenesek” első pillanattól kezdve összetartó, vidám, itt-ott kicsit harsány

még inkább felmerült a kérdés: Jó ötlet volt ide jönni?). Kedves barátaim a Rákócziés Zrínyi-csapat tagjai lettek, míg én a Bethlen-csapatba kerültem. A következő napon 3 busszal, 3 különböző irányba indultunk. A 16 nap alatt bejártuk Egert, Győrt, Pannonhalmát, Szigetközt, Sopront,

közösség voltunk. Ismerkedtünk, énekeltünk, beszélgettünk, játszottunk. Nehogy azt gondoljátok, hogy ennyi idő alatt csak az autóbuszban ültünk! Időben győztünk különböző programokat is. Emlékezetes számomra Pécsről az a pszichológiai délután, ahol beszélgettünk az életben

Pihenés...


20

1 /201 3

TÁBOR

szerzett pozitív illetve negatív tapasztalatokról, majd szituációs játékokat játszottunk. Az egyik este Mikóczy Ilona emberjogi előadását hallgattuk meg, érdekes játékokkal egybekötve. Volt Ki mit tud? is. Hát itt aztán mindenki megmutatta, mit tud: volt, aki verset szavalt, volt, aki táncolt, volt, aki saját verset írt és adott elő, volt, aki énekelt, s voltak, akik összeálltak az új barátokkal, és közös műsorszámot gondoltak ki. Nehogy kifelejtsem a kétszer is beiktatott borkóstolót, mivel Magyarország megismeréséhez az ilyesmi hozzátartozik. Az utolsó napokat mindannyian (a 3 csapat 132 tagja) Budapesten

...és buli (Fotók: Gyetvai Anna)

volt-e eljönni, de hazatérve már azt is tudtam, életem egyik legjobb döntése volt részt venni a táborban. A 16 nap elteltével a búcsúzkodás után mindenki hazautazott, vissza a saját megszokott életébe, egy aprócska változással a szívében. A tábor „szüleit”, Ayklerné Papp Zsuzsannát és Aykler Bélát nem hagyhatom ki ebből az írásból. Zsuzsa néni és Berci bácsi Kanadában élnek, és az ő áldozatos munkájuknak köszönhetően van lehetősége a több száz „gyermeküknek” megismerni Magyarországot és határon túli barátaikat. Életem felejthetetlen élménye volt ez a 16 nap, és lehet, hogy itt-ott túlzásnak tűnik az általam leírt élmények megfogalmazása, de próbáljátok ki, s akkor egyeztethetünk, hogy túloztam-e. Nagyon bízom abban, hogy lesz, aki megpróbálja kihasználni ezt a lehetőséget. A belépő erre a titokzatos R-bolygóra egy pályázat megírása.

töltöttük, amikor egy hajókiránduláson megismerhettük azokat a támogatókat, akik hozzájárultak ahhoz, hogy részünk lehessen ebben a 16 napos csodában. A tábor utolsó napjai voltak a legszomorúbbak. Mindenki könnyes szemmel búcsúzkodott, azzal a gondolattal a fejében, vajon láthatjuk-e egymást még valaha? (Természetesen interneten azóta is tartjuk a kapcsolatot, s bár hihetetlen, de még hagyományos postai úton is elkezdtünk levelezni.) Már nemcsak mi, losonciak voltunk barátok, valahogy egy közösség lettünk. További info: A tábor második napjától www.rakoczialapitvany.hu fogva már nem merült fel Sok sikert! bennem a kérdés: jó ötlet


1 /201 3

ESEMÉNY

21

GIMIBÁL

Idén is – akárcsak minden évben – megrendezésre került a gimibál. Ahogy eddig is, a másodikosok szervezésében zajlott le 2013. április 26-án. Úgy gondoltuk, hogy ehhez hasonló cikk már van az újságban: „… Nagyon szép és felejthetetlen estének lehettünk résztvevői ebben az évben is. Még éjszaka kettőkor is koptatták a parkettet a gimisek és a nem gimisek egyaránt. Reméljük jövőre is hasonló szép estét/ éjszakát tölthetünk együtt...”, ezért inkább Titeket kérdeztünk meg, hogy hogyan éreztétek magatokat. Íme, az eredmény: 68 gimnazistától kértük, hogy válasszon az alábbi lehetőségek közül: A- nagyon jó volt: 12

(Fotók: Bálint Lóránt)

B-elment:31

C-rossz volt:5

D-nem voltam:20

A felmérést végezték: Bojtos Tímea, Végh Katalin, Gyetvai Anna


22

ESEMÉNY

1 /201 3

Tudománynap 201 3. június 4.

kedhettünk a ZomeTool modellező készlettel, amely egyszerű alakba hozza az egyébként összetettnek tűnő geometriai összefüggőségeket. Elkészítettük a ZomeIskolánkba ellátogatott a győri Mobilis, Tool segítségével a közismert brüsszeli Magyarország egyetlen interaktív tudományos játszóháza. A látogatás célja az volt,

Az előadások is teltház előtt zajlottak.

Atomium kicsinyített mását. Megismerkedhettünk a Maple matematikai szoftvercsomaggal. Ez a szoftver képes algebrai és formális

Kipróbáltuk a Leonar3D 2 program eszközeit.

matematikai műveletek elvégzésére, valamint az eredmények sokoldalú grafikus megjelenítésére. Megépítettük a brüsszeli Atomium óriásmodelljét.

hogy népszerűsítse a tudományt az iskolások körében. A kedvcsináló bemutatókon többek között az emberi érzékelés területeinek, a hang- és fénytannak a jelenségei varázsolják el a nézőket. A Mobilis csapatával utazott egy világhírű magyar találmány, a Leonar3D nevű 3D tervezőprogram is, amit mindenhol lelkesen próbálnak ki a diákok. Az Élményműhely jóvoltából megismer-

Összeállította: Baka Tamás

A fizikai kísérletek alanyai mi magunk voltunk. (Fotók: Bálint Lóránt)


1 /201 3

Kirándultunk

Kelemen Henrietta

A Novohrad–Nógrád Geopark immár ötödször csatlakozott A geoparkok hete elnevezésű nemzetközi rendezvényhez. 2013. május 30-án a gimnázium tanulói részt vettek a rendezvény egyik programjában, mely két részből állt. Az első részben prezentációt kellett készítenünk, eszerint választották ki a legjobb 10 csapatot. A prezentációban főként a fantáziánkat kellett használnunk. Az volt a feladat, hogy ötleteket gyártsunk egy bizonyos térség fellendítéséhez és egyben védelmezésére is. A második része a programnak a kiválasztott prezentációk előadása volt. A Füleki Gimnáziumból 6 csapat mutatta be a munkáját. A csapatok tagjai az I.C, a II.A, a II.C, a III.A és a III.C osztályokból álltak össze. A program utolsó része jutalom volt: elvittek Ipolytarnócra, ahol túráztunk egy kicsit. Megnéztük az egykori őslények lábnyomait, majd a 4D-s mozi rázott össze minket. Egy kicsit az eső is elkapott a túra közben. Hazafelé mindenki örült, hogy visszatérhet a gimnáziumi füzetek fölé. Úgy gondolom, hogy mindenképpen egy szép napot töltöttünk a természettel és a természetben.

A prezentációk bemutatása. (Fotó: A Füleki Gimnázium archívuma)

ESEMÉNY/VERSENY

23

V. Természettudományi Triatlon György Mátyás

Mint az V. Természettudományi Triatlonon részt vett diák a versenyről csak pozitívumot tudok mondani. Maga a verseny jól megszervezett, fair volt, a mezőny erős, ezért jól átgondolt feladatokkal találkozhattunk. A verseny két részből állt: a levelező fordulóból és a helyszínen történő versengésből. A levelező forduló feladataira 30, 60 és 120 perc állt rendelkezésünkre. A forduló feladatai sok odafigyelést igényeltek. A felkészítő tanárok és a versenyt felügyelő tanárok kedvesek, segítőkészek voltak, de szigorúan odafigyeltek arra, hogy ne történjen csalás. Az élő fordulóban 10 csapat vett részt, köztük két füleki. A verseny első napján részt vehettünk egy tudománynapon, ahol érdekes előadásokat hallhattunk. A verseny délután kezdődött, mérési feladatokkal. A második napon három csoportba osztottak minket aszerint, hogy melyik tudomány feladatait oldjuk először. Ezt követte a vetélkedő, ahol az előadásokból és sok érdekes adatból készített feladatokat volt szerencsénk megoldani. Ezután kiértékelték az eredményeket és következhetett a díjátadás. A mieink közül a „Füleki Gimi 1” csoport a második helyen végzett, amelynek a tagjai: Bial Bence, Bial Brigitta és Pál Dániel voltak. Zárásként Tomolya Róbert tanár úr előadását hallgathattuk meg Neumann János munkásságáról.


24

VERSENY

IX. Felvidéki Országos Rovásírásverseny és Műveltségi Találkozó -körzeti elődöntőKasko Dávid

Idén kilencedik alkalommal rendezte meg a Palóc Társaság az Országos Rovásírásver-

Hangos olvasás közben a zsűritag előtt.

senyt és Műveltségi Találkozót. A körzeti elődöntők három helyszínen zajlottak: Muzsla, Rimaszombat, Dunaszedahely. Az országos döntő Érsekújváron volt. A Rimaszombati döntőt a Tompa Mihály Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola épületében rendezték meg. Ide négy helyszínről érkeztek versenyzők: Gömörfalváról, Almágyból, Fülekről és Szepsiből. Maga a verseny két részből állt. Az első a hangos olvasás, amelyre a megérkezés után kerül sor. A C kategóriának, ahova én és osztálytársam tartoztunk, egy 4 soros rovásszöveget kellett elolvasnia. Itt az időt mérték és a hibákat számolták. Amikor mindenki befejezte a hangos olvasást, az iskola könyvtá-

1 /201 3 rában Z. Urbán Aladár a Palóc Társaság elnöke ünnepélyesen megnyitotta a versenyt. A megnyitó után a többi versenyzővel együtt kategóriánként egy-egy osztályteremben foglaltunk helyet, ahol a verseny következő része várt ránk, az írásbeli feladat. Ebben a második részben 15 sor latin szöveget kellett rovásra átírni, majd 15 sor rovásszöveget latinra. Szintén mérték az időt és a hibák számát. Amikor ezt is befejeztük, megvártuk a többi kategória versenyzőjét és megebédeltünk. Ebéd után az iskolában zajló röplabdamérkőzésből láthattunk pár percet. Ez alatt a könyvtárban javították az írásbeli feladatlapunkat. Aki megunta a röplabdamérkőzést, annak szabad programja volt. Ezt mindenki máshogy használta ki. Egyesek az iskolában sétáltak egy kört, volt, aki az iskola udvarán töltötte el az idejét, és olyan is akadt, aki megismerkedett a többi versenyzővel. Mindenki nagyon izgult, hogy hogyan sikerült neki a verseny. A versenyzők szabadidejükben azon gondolkoztak, hogy mit rontottak el, és hogy mit kellett kis- és nagybetűvel írni.

Varga Bence a díjazottak között.


VERSENY

1 /201 3 Egy kis idő után végre bejelentették, hogy kijavították az összes feladatlapot és elkezdődhet a kiértékelés. Minden kategóriából az első 3 juthatott tovább az országos döntőre. A mi kategóriánkban, ami a D kategória volt, osztálytársam, Varga Bence másodikként végzett. Én az ötödik helyen szerepeltem, de mivel az előttem levő helyen szereplő versenyzők nem tudtak részt venni az országoson, ezért én is továbbjutottam. A díjak átadása után elénekeltük a Himnuszt és mindenki elindult hazafelé.

-országos fordulóVarga Bence

Kilencedik alkalommal rendezte meg a Palóc Társaság a Felvidéki Országos Rovásírásversenyt és Műveltségi Találkozót, amit idén Érsekújvárott tartottak május 17-én. A versenyre 17 településről érkeztek résztvevők. A Füleki Gimnáziumot Varga Bence és Kasko Dávid képviselték, akik 2. és 5. helyezést értek el a rimaszombati körzeti fordulón. A három körzeti forduló (Rimaszombat, Muzsla, Dunaszerdahely) győzteseiből állt össze az országos forduló versenyzőinek névsora. A versenyzőknek először a hangos olvasást kellett abszolválniuk, amely abból állt, hogy egy ismeretlen rovásírással írt szöveget kellett magyar nyelven felolvasni. Itt elsősorban az időt vették figyelembe, a hibák száma másodlagos volt. Akik befejezték a hangos olvasást, bekapcsolódhattak egy külön versenyszámba, mégpedig az összerovások megfejtésébe. Ebben a feladatban 20 olyan állatnevet kellett megfejteni, amelyek rovásbetűkből álltak össze,

25

de nem hagyományos módon, mivel a betűk ötvözve voltak. Ezt követően sor került a megnyitóra, a Palóc Társaság elnöke, Z. Urbán Aladár köszöntötte a résztvevőket. A megnyitó után az írásbeli feladatok megoldása következett. A feladatlapon rovásról latin betűkre, valamint latin betűkről rovásra kellett fordítani az adott szövegeket. A körzeti fordulóktól eltérően egy plusz feladat is bekerült a versenybe, amely lényege az idegen nyelvekből átvett közhasználatban lévő szavak magyar megfelelőjének megtalálása. Az írásbeli feladatoknál 45 perc állt a versenyzők rendelkezésére. Az értékelésnél a hibapontszám volt az elsődleges szempont, ha holtverseny alakult ki, akkor vették figyelembe a felhasznált időt. A felkészítő tanárok és a versenyzők részére is ebédet biztosítottak. Ebéd után a részvevők városnézésen vettek részt egy helytörténész kíséretében. Miután befejeződött a városi séta, sor került a várva várt értékelésre. Az eredmény a következő lett: Kasko Dávid – 5. helyezett, Varga Bence – 7. helyezett.

Keményen dolgoznak a versenyzők. (Fotók: felvidek.ma)


26

VERSENY

1 /201 3

Fiaim, csak énekeljetek! -Tompa Mihály Vers- és Prózamondó VersenyPregi Emese

„Fiaim, csak énekeljetek!” Ezen verssor ösztönzi immáron huszonkét éve az iskolásokat, egyetemistákat, tanárokat és felnőtteket, hogy bekapcsolódjanak a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondók, Énekelt Versek és Lírai Színpadok versenyébe. A résztvevők tudják, hogy az eredményes előadás, a következő fordulóba való továbbjutás kemény munkával jár: rátalálni a megfelelő szövegre, tűrni a kritikát, tanulni a hibákból és gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni… Bár az évek során

Megtelt az aula az iskolai fordulón. (Fotók: A Füleki Gimnázium archívuma)

sok negatív kritika és bírálat érte a verseny rendezését, a zsűrit, mégis minden évben feltűnnek új arcok, új tehetségek, akik kitartással vállalják ezt a munkát, ezáltal kerülve közelebb egy-egy vershez, prózához, szöveghez. Hiszen ez a verseny valódi célja, megismerni és megszerettetni az irodalmat. A gimnázium diákjai közül idén nagyon sokan vették a bátorságot, és megmérettették magukat az iskolai fordulón. Tanáraink

sok hasznos tanáccsal láttak el, amely hozzásegített, hogy a losonci járási fordulón is helytálljunk, ahol mindig sok régi ismerőssel futunk össze. A kerületi fordulót idén Tornalján rendezték, ahol már az énekelt versek és lírai színpadok előadásaiba is betekinthettünk. Az országos döntőnek minden évben Rimaszombat ad otthont, ahol a szép szó ünnepén több száz versenyző, kísérő és érdeklődő gyűlik össze. A többnapos fesztivál méltó módon állít emléket a város szülöttének, Tompa Mihálynak, amelyről a tehetséges előadók és előadásaik tanúskodnak. Bár a tapasztaltabbak gyakrabban nyúlnak nehéz, olykor vulgáris szövegekhez, és mindig akadnak eltérő vélemények az előadások és a szervezés kapcsán, de az idei év is egy rangos küzdelmet hozott. A tizenhárom év alatt, mely során elsős korom óta részt vettem ezen a szavalóversenyen, nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem. Remélem, másokat is így gazdagít majd ez a verseny, és a füleki gimisek megtartják jó szokásukat, hogy továbbra is versenyeznek majd és szép sikereket érnek el.


1 /201 3

Jókai Napok György Máté

Sokaktól hallottuk mi, elsősök, hogy muszáj apropóznod, mert az unalmas gimis napok csak így lesznek elviselhetőek, és amúgy is csak szórakozás az egész. Viszont a legmeggyőzőbb érvnek a Jókai Napok számított. „Ide jönnöd kell, mert ez buli, ez kihagyhatatlan!” – bombáztak minket az ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel. És mi elhittük…szerencsére. Sok embert még a színjátszásra is rábírtak az ilyenféle biztatások. Június 11-én (kedden), hónapok hosszú munkája és egy füleki bemutató után el is jött a várva várt Jókai Napok. És hát az ígéretek, hogy kihagyhatatlan, valamint a biztatások – mind igaznak bizonyultak. Ezekben a napokban Komárom mintha csak azért épült volna, hogy itt mutatkozzanak be a színjátszók, és versengjenek egymással. A buli része pedig garantált. Nincsenek kötelező programok, csupán a többi csapatot, ha szeretnénk, megtiszteljük annyival, hogy megnézzük őket, ami szintén inkább a szórakozás közé sorolható. A nap többi része viszont csak a miénk, bizonyos határokig. Mehetünk a városba, fürödni, lehetünk a szobán, ismerkedhetünk, este pedig a RÉV fesztiválklubban is beszélgethetünk, bulizhatunk. És ha valaki csak azért jelentkezett volna színjátszónak, mert a Jókai Napok annyira jó buli lesz, akkor az is hamar változtatni fog nézetein: megszereti a színjátszást, ha megtapasztalja a sikert szereplés után, és eltölt pár napot ennek világában. Azt hiszem, erre minden gimis fiatalnak szüksége lehet. Ismerkedés, buli, FANTA,

VERSENY

27

haverok. Persze ez csak a kemény és hosszas próbák és munka után. De szerintem megérte!

Képek a Jókai Napokról. (Fotók: A Füleki Gimnázium archívuma)


28

KIRÁNDULÁS

Kirándult az Apropó… Budapesten Végh Katalin

Összességében én nagyon jól éreztem magam a kiránduláson. Már eleve a társaság miatt, de persze Budapestet is szeretem. Először a MÜPA-hoz mentünk, és bár már voltam ott korábban, még most is ugyanolyan lelkesen néztem körbe és csodáltam meg a hatalmas épületet. Ezután követke-

1 /201 3 A hangulatos diplomaosztás után meglátogattuk a várat. Hatalmas élmény volt számomra, barátnőimmel együtt gyönyörködtünk a panorámában. A következő hely, ahol végre megpihenhettünk és kiszórakozhattuk magunkat, a West End volt. Imádom ezt a bevásárlóközpontot, van valami különleges hangulata. Az üzletek, a kávézók, a zsúfolt étkezdék, szeretem az ilyen helyeket. Este jóllakva, kicsit fáradtan, de annál na-

Csoportkép a MÜPA lépcsőjén. (Fotó: A Füleki Gimnázium archívuma)

zett a nap fő eseménye, a diplomaosztás a Nemzeti Színház előtt, amin egyszerre sírtam és nevettem. Részben, mert elbúcsúztunk egy nagyszerű csapattól, a negyedikesektől, akikkel két éven át sok mindent megéltünk: az apropós próbákat, a fellépéseket, a fesztiválokat. Másodszor pedig szomorúan kellett rádöbbennem arra, hogy jövőre már én fogok ott állni az évfolyamtársaimmal és nekünk fognak énekelni a többiek.

gyobb izgalommal vártam a Rómeó és Júliáról szóló musicalt, amit az Operettszínházban tekintettünk meg. Sajnos, nem valami előnyös helyen ültem a színházban, de így is nagy élvezettel néztem végig a darabot, amely bevallom: az egyik kedvencem. A darab végén állva tapsoltunk és éljeneztünk. Egy biztos: sokáig fogok még emlékezni erre a napra.


1 /201 3

XI. Kárpát-medencei Középiskolás Vezetőképző Varga Diana és Bojtos Tímea

Tizenegyedik alkalommal rendezte meg a Rákóczi Szövetség március 1–3. között a Kárpát-medencei Középiskolás Vezetőképzőt, melynek a Budapesten található Rubin Hotel adott otthont. A vezetőképzőn 144-en vettek részt 47 középiskolából: 22 magyarországi, 14 erdélyi, 8 felvidéki (köztük a füleki gimnázium is), 2 kárpátaljai és egy délvidéki iskolából. Intézményenként egy tanár és két diák képviselhette magát. Központi témáját idén is az érték és ifjúság képezte. A rendezvényre csak olyan középiskolákból jelentkezhettek, ahol a Rákóczi Szövetségnek ifjúsági szervezete működik. A középiskolás vezetőképző azzal a céllal került megrendezésre, hogy lehetőséget biztosítson a kapcsolatépítésre, elősegítse a középiskolai szervezetek munkáját, illetve egy tartalmas és jó hangulatú együttlétet teremtsen a résztvevőknek. A megnyitón Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke tartott előadást. Az előadást követő vacsora után a diákok játékos felada-

KIRÁNDULÁS

29

tokban vettek részt, a tanárok részére pedig Rókusfalvy Pál pszichológus tartott előadást. Az est hátralévő részében a szálloda wellness szolgáltatásit vehették igénybe a résztvevők. A vezetőképző másnapján Pozsgay Imre nyitotta meg az előadásokat, aki a rendszerváltás eseményeit mutatta be személyes történetei alapján. Ezt követően Takaró Mihály tartott előadást. A délelőtt utolsó előadásában Szakály Sándor történész a Don-kanyari tragédiát mutatta be a jelenlevőknek. Délután előbb Bogár László közgazdász beszélt a gazdaság és a társadalom folyamatiról ("A 89. percben van a magyarság, és az ellenfél 0-3-ra vezet. Rajtunk múlik, hogy megfordítjuk-e az eredményt! És meg kell nyernünk ezt a meccset 4-3-ra, de ha lehet, inkább 6-3-ra!"), majd Maruzsa Zoltán felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár a felsőoktatás helyzetéről és átalakításáról osztotta meg információit. Este az Új Színházban az Ábel című előadás megtekintésére került sor, majd autóbuszos éjszakai budapesti városnézéssel ért véget a napi programm. A rendezvény utolsó napján Daróczi Bárdos Tamás zenetudós Liszt Ferenc életét és művészetét mutatta be. A vezetőképző közös értékelő beszélgetéssel zárult.

A fénybe borult Budapest fölött. (Fotó: A Füleki Gimnázium archívuma)


30

INTERJÚ

Amikor a gyerekeknek tapsolnak… Gyetvai Anna

1 /201 3

Interjú vagy kérdések tömege? Mi is az interjú? Érettségi tétel? Kiről és miért készül? Talán azért, mert az interjúalanynak választott személyünk kapott egy hivatalos elismerést, esetleg valamilyen díjat? Esetleg büszkék vagyunk rá, hogy a környezetünkben él – környezetében élhetünk? Lehet, hogy azért, mert olyat tesz, amit manapság kevés ember? Talán, mert ismert és elismert ember, akit fontosnak tartunk bemutatni, hogy olyanok is megismerjék, akik eddig esetleg még nem ismerték? Van ilyen? (Fotó: Szvorák Zsuzsanna archívuma) A következő interjúalany esetében valamennyi kérdésre IGEN a válasz. Már joggal merül fel minden kedves Olvasóban a kérdés: Ki is lehet Ő? Nos, a neve: Szvorák Zsuzsanna, és a Füleki Gimnázium tanárnője. Gratulálok – a gimnazisták nevében is – az SZMPSZ díjához a tehetségek felkarolásáért és gondozásáért, amelyet a Szlovákiai Magyar Pedagógusok XIX. Országos Találkozóján vehetett át 2013. április 13-án Rozsnyón! Köszönöm szépen! Meglepte ez az elismerés, melyre a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Nógrádi Területi Választmánya terjesztette fel? Természetesen jó érzés volt, hogy a kuratórium méltónak talált és kiválasztott. Milyen érzés volt átvenni a díjat Rozsnyón? Nagyon jó érzés volt, főleg azért, mert elkísértek a kollégák, és ha az embert a szerettei veszik körül egy kellemes esemény kapcsán, az sokkal jobb. Egyébként a színpadon a fények tüzében állni nem igazán kellemes. Akkor most beszéljünk egy kicsit Tanárnőről. Mennyi ideje is tanít? 1986-tól. A pályafutásom elején csak öt órát tanítottam. Mellette könyvtáros voltam, és a művészeti iskolában drámajátékokat vezettem. Miért éri meg Tanárnőnek még ennyi év után is a tanári pályán maradni? Azért éri meg, mert minden évben új diákok jönnek, és ez mindig új kihívás. Volt valami konkrét oka, amiért pedagógus lett? A szakpárosításom magyar–könyvtár. Miután visszajöttem Budapestről, először könyvtárosi állást kínáltak a Matica Slovenká turócszentmártoni székházában. Én viszont Füleken akartam maradni, itt pedig a tanítás lehetősége volt adott.


1 /201 3

INTERJÚ

31

Hány százalékát használja annak a tudásnak, amit az iskoláiban tanult? Körülbelül az 50%-át, mert a többi elméleti szintű tudás volt, de szerencsére az ELTE-n jó volt a módszertani oktatás is, és ezt azóta is kamatoztatom. Volt-e valaha pedagógusi minta vagy példakép, akit követni szeretett volna? Volt több is. A gimiben Kálosi János tanár úr, akinek – bár matematikát oktatott –szervezőkészsége, a magyar kultúráért végzett erőfeszítése számomra példaértékű volt. Minden közösségi jellegű találkozáson láttam őt, és felnéztem rá. A Tanárnő hogyan éri el, hogy a diákok olyan lelkesen figyelnek az óráin? Szerintem, ha valaki élvezi azt, amiről beszél vagy amit tanít, egy idő után áthat a hallgatóságra, diákságra is, és talán azért is, mert partnernek tartom a diákokat, szeretem, ha ők is aktív részesei az oktatási folyamatnak. Egyébként pedig szeretek „storyzgatni”. Lenne a saját diákja? Nem lennék, nem szeretném magam tükörben látni tanítás közben. Örülök, hogy diákjaim vannak. Ugye a mai diákok sokkal jobbak, kedvesebbek, ügyesebbek, okosabbak, mint régen? Természetesen egyre szebbek, jobbak… De tanári pályafutásom 27 éve alatt mindig volt évfolyam, osztály amelyben legalább egy fél tucat diákot kivételesen megkedveltem. Ön lenne diák ma? Nagyon örülök, hogy akkor végeztem, amikor végeztem. Szerintem túl nagy a követelmény a diákokkal szemben. Tudom, hogy van még fölösleges energiájuk, de azt nem tudják olyan jól kihasználni, mint mi régen. Ha nem titok, megkérdezhetem, hogy milyen diák volt? Kitüntetett diák voltam. Első évben csúszott be egy hármas geográfiából, amit nagyon szégyelltem, de vettem egy mély lélegzetet, aztán már nem engedtem veszélyeztetni a jó jegyeket. Miért a Füleki Gimnázium az Ön választása, és miért ajánlaná másoknak? Ide jártam gimnáziumba, és nagyon sok szép emlék köt ide, például az első diákszerelem is. Örültem, hogy lehetőséget kaptam itt. 1993-tól tanítok a gimiben. Szerintem ez egy családias iskola, a gyerekeket már csak azért is megszeretjük, megismerjük, mert épp a volt osztálytársaink, barátaink gyermekei. Volt kedvenc diákja? Kedvenc diákjaim voltak, és kicsit egoista módon mind „apropósok“. Valószínűleg azért, mert többet voltam velük. Emellett azokra emlékszem vissza szívesebben, akik nem színjátszóztak és mégis magyar szakosok lettek, vagy vitték a humán tudást magukkal. És olyan, akivel több munkája volt? Soha nem éreztem munkának, ha többet kellett foglalkozni a gyerekekkel. Hány helyen és körülbelül hány diákot tanított eddigi pályája során? Gyakorlattal együtt Pesten a gyakorlóiskolámban, Füleken az Ifjúság utcai alapiskolában,


32

1 /201 3

INTERJÚ/VERSENY

a Mocsáry Lajos alapiskolában, a művészeti iskolában, a gimiben, de Svédországban nyári iskolában is tanítottam már. A gyerekeket inkább ne számoljuk. Irodalmi versenyek, Apropó, Zsibongó… Azt tudjuk, hogy nekünk mi örömünk ebben, de mi öröme származik belőle a Tanárnőnek? Nekem az öröm, ha valaki bekerül az Apropóba vagy a Zsibongóba játszani. Először a riadt, félénk, gátlásos mozdulatokat látom, majd nagy öröm hallani, amikor már szépen, tisztábban beszélnek, magabiztosabbak lesznek, és sikeresen kamatoztatják ezt a plusz tudást akár az életben is. Amikor a gyerekeknek tapsolnak, olyan, mintha száz díjat kaptam volna.

Zsibongó

Tóth Viktória - Cibula Károly

A mostani színdarabunkkal már háromszor léptünk fel. Először Tornalján, ahol sikeresek voltunk és meghívást kaptunk Dunaszerdahelyre a 38. Duna Menti Tavaszra. A Duna Menti Tavasz előtt még volt fellépésünk Sávolyban is. A csoport szerint a sávolyi fellépés nem volt annyira sikeres, mert egy picit elrontottuk. Aztán jött a dunaszerdahelyi fellépés. Szerintünk ez volt az eddigi legjobb. A fesztiválon sok jó színdarabot láttunk, de volt, ami kicsit unalmas volt. Egy volt, ami nagyon tetszett mindenkinek: Laboda Róbert tanító bácsi színdarabja.

A primósok a Duna Menti Tavasz színpadán.


1 /201 3

ANKÉT

Miből lesz a cserebogár? … vagyis inkább a tanár

33

A gimnázium arra szolgál, hogy felkészítse diákjait a továbbtanulásra, ahol megtanulhatják az általuk választott foglalkozás részleteit. Igen ám, de ehhez először egy foglalkozást kell választani. Ilyenkor szinte mindenki nagy gondban van. Még aki biztos a választásában, az is meginog. Hol vannak ilyenkor a gyermekkori álmok? Hiszen annyiszor kérdezték: „Mi leszel, ha nagy leszel?”, és mindenkinek volt egy határozott válasza a jövőt illetőleg. Mikor meg eljött az idő, hogy nagy lett az ember, akkor mégsem tud felelni ugyanarra a kérdésre. Tanárainknál érdeklődtünk, akiknek nemhogy sikerült kiválasztaniuk szakmájukat, de többségük szereti, és jól érzi magát benne. Vajon mindegyikük tudta már gyermekfejjel is, hogy mit fog tíz-húsz év múlva végezni, vagy azért más elképzeléseik is voltak? Interjúnkból erre kapunk választ. A kérdés: „Mi szeretett volna lenni gyermekkorában?” 1. Molnár László i.ú.: Autóbuszsofőr szerettem volna lenni. Mindig is érdekeltek az autók és a buszok is. Vezetni most is nagyon szeretek, mert kikapcsol és megnyugtat. 2. Juraj Péter ih.ú.: Először tűzoltó akartam lenni, mert azt hittem, hogy ők mindig kártyázhatnak a munkahelyükön. Aztán pedig archeológus. Viszont archeológusként dolgoztam is. 3. Tomolya Róbert t.ú.: Alapiskolában focista vagy sportoló lettem volna legszívesebben. A matematika és a számítástechnika mindig is érdekelt, úgyhogy kilencedikes koromban már tanár akartam lenni. Gimiben volt olyan elképzelésem is, hogy mérnök leszek. Végül is maradt a tanári pálya. 4. Kovács Ágnes tn.: Nekem sikerült az álmom. Matektanár szerettem volna lenni. A fizika csak később jött. 5. Kerekes László t.ú.: Mikor kiskoromban megkérdezték, hogy mi akarok lenni, azt mondtam, hogy rendőr. Akkor megkérdezték azt is, hogy miért. Arra azt válaszoltam, hogy azért, mert meg akarom védeni a testvéremet. 6. Szako Katalin tn.: Mind a két nagypapámnak volt kutyája, akiket nagyon szerettem. Állatorvos szerettem volna lenni. Viszont csak addig, amíg az egyik meg nem harapott. Játékból be akartam oltani a betegségek ellen, ezért harapott meg. 7. Elena Benčová tn.: Mindig is tanárnő szerettem volna lenni, mert édesapám is az volt, és azt láttam otthon. Már 44 éve tanítok, és végig ebben az iskolában, aminek nagyon örülök. 8. Laboda Erzsébet tn.: Én kislánykoromban fodrásznő akartam lenni. Tetszett, ha valaki szépen meg tudta csinálni másnak a haját, az úgy olyan jó volt… 9. Kovács Tünde tn.: Én űrhajós szerettem volna lenni. Kiskoromban mindig kiültem a kertünkbe kémlelni a csillagokat, el akartam jutni a bolygókra. Ezért is volt nagy kedvencem A kis herceg című könyv. Én mindig szerettem volna látni egy ufót és találkozni vele.


34

ANKÉT

1 /201 3

10. Illés Kósik Andrea tn.: Én mindig is tanár akartam lenni. Szerettem tanulni, ezért úgy gondoltam, hogy én is lehetek pedagógus. Valóra is vált ez a terv, bár nem csak tanárként dolgoztam, és azt is nagyon szerettem. 11. Tóth Hilda tn.: Amikor kicsi voltam, orvos akartam lenni. Engem ritkán vittek orvoshoz, ezért nagy élmény volt, ha oda mehettem. Tetszett, hogy be vannak öltözve az orvos és a nővérke. 12. Gáspár Katalin tn.: Én kiskoromban orvos szerettem volna lenni. Szeretem az embereket, de legfőképp a gyerekeket. 13. Szvorák Zsuzsanna tn.: Én nyomozó vagy színésznő, esetleg rendező szerettem volna lenni. Nyomozó azért, mert szerettem bűnügyi regényeket olvasni. Színésznő pedig azért, mert nagyon tetszett a színház. Hatodikos koromban főszereplő voltam egy darabban, és nagyon élveztem, hogy játszhattam benne. 14. Benko Pál t.ú.: Asztalos akartam lenni, mert szeretek a fával dolgozni. 15. Darina Bobáľová: Keď som bola malá, veľmi sa mi páčili lietadlá, chcela som byť letuškou. (Mikor kicsi voltam, nagyon tetszettek a repülők, légikisasszony szerettem volna lenni.) 16. Vladimír Bobáľ: Zaujímali ma typické chlapčenské povolania, ako požiarnik, rušnovodič. (A tipikus fiús foglalkozások érdekeltek, mint a tűzoltó, mozdonyvezető.) 17. Matej Baláž: V 1. ročníku chcel som byť astronautom. Neskoršie som sa zaujímal o výtvarné umenie, chcel som byť umelcom a výtvarníkom. (Elsőben űrhajós akartam lenni. Később a képzőművészet érdekelt, művész szerettem volna lenni, képzőművész.) 18. Estefán Erika tn.: Amióta az eszemet tudom, mindig tanító akartam lenni. Kiskoromban a babáimat és a játékaimat tanítottam. 19. Teleki Béla t.ú.: Mindig attól függött, hogy milyen könyvet olvastam, de bányász és felfedező is akartam lenni. 20. Klein Péter t.ú.: Gyerekkorom óta nagyon érdekeltek az autók, és autókarosszériatervező vagy sportkommentátor szerettem volna lenni. 21. Kontor Tibor t.ú.: Mindig nagyon érdekeltek a vonatok, de arra már nem emlékszem, hogy mozdonyvezető akartam-e lenni. 22. Szacsko Mónika tn.: Orvos szerettem volna lenni, mert gyakran voltam beteg, így gyakran voltam kórházi közegben. 23. Koronczi Ferenc t.ú.: Mindig is pedagógus szerettem volna lenni. 24. Tibor Libiak: Chcel som byť sportovcom. Sníval som o tom, že sa raz dostanem na olympiu. (Sportoló akartam lenni. Arról álmodtam, hogy egyszer eljutok az olimpiára.) Köszönjük a válaszokat! A kérdéseket feltette: BOJTOS TÍMEA, VÉGH KATALIN, GYETVAI ZSÓFIA, GYETVAI ANNA


1 /201 3

ANKÉT

35

EMLÉKEK -a gimnáziumrólGyetvai Anna

Emlékek. Egy hűvös téli estén vagy akár egy lágy harmatos nyári reggelen, egy szomorú pillanatban jó, ha vannak, jó őket előszedni. Jó emlékezni a régi dolgokra, főleg ha azok szépek. Sokan mondják, hogy ők a középiskolás éveikre emlékeznek vissza szívesen. Mi most még színesnek látjuk az iskolánkat, hol nagyon szépnek, hol „csak” jónak, hol elviselhetetlennek. Vajon az idő szépíti meg az emlékeket? Vajon majd mi is csak a jóra fogunk emlékezni? Az osztálytalálkozón vajon majd nevetve emlegetjük gyerekes veszekedéseinket, lázadásainkat, ellenállásunkat? Nos, ez mind a jövő titka. Azonban vannak, akiknek a gimnázium már csak emlék. Kinek régebbi, kinek közelebbi. Őket faggattam emlékeikről. Kelemen Bernadett (2007-2010) 1. Nehezebb az érvényesülés a főiskolán, mint esetleg a más iskolából érkezett diákoknak? - Szerintem nem nehezebb az érvényesülés, a gimnázium jó alapokat adott az egyetemhez. Többször is találkoztam olyannal, hogy mi már tanultunk valamit a gimiben, a magyaroszágiak pedig nem. Valamiben ők jobbak, valamiben mi. 2. Így diplomamunkát írva és kicsit visszagondolva, mi a legnagyobb plusz, amit az iskolától kaptál? - A diplomamunkám megírásához nem igazán tudom felhasználni a gimnázium adta pluszokat. Számomra a legnagyobb pluszt az ott megismert emberek (barátok, tanárok) jelentik, úgy érzem, bármikor számíthatok rájuk. 3. Tartjátok a kapcsolatot a gimis barátokkal, osztálytársakkal? - Nagyon sokat jelentenek számomra a gimis barátok, osztálytársak. Van egy pár, akivel egy kollégiumban lakom, velük gyakran találkozom (naponta). A többiekkel pedig félévente egyszer-kétszer, vagy a nyári szünetben többször is találkozunk. 4. Ha 3 fogalommal kellene jellemezni a gimnáziumot, melyek lennének ezek? - Apropó, jó közösség, családias légkör. 5. Melyik gimnazista pillanatodra emlékszel vissza a legszívesebben? - Nehéz kiemelni egy pillanatot, annyi szép emlékem van a gimiről. Az avatásunk, a kirándulásaink, a szalagavatónk mind felejthetetlen pillanatok voltak.


36

ANKÉT

1 /201 3

Schnelczer Zoltán (2001-2005) 1. Milyen érzésekkel fejezted be a gimnáziumi tanulmányaidat? - Lezárult egy fejezet az életemben. Tudtam, hogy a gimnázium egy közvetítő szerepet fog játszani az életemben, ezekben az években alakult ki bennem, hogy mivel is szeretnék majd foglalkozni. Jó érzésekkel fejeztem be a gimnáziumot, és kíváncsi voltam, mi fog következni az új fejezetben. 2. Melyik tantárgy nem tartozott a kedvenceid közé? - Olyan tantárgy nem igazán volt, amelyet nem szerettem, inkább olyanok, amelyeket nem értettem. A humán tantárgyak álltak hozzám közelebb. 3. Így utólag jó választás volt a gimi? - Én nagyon örülök, hogy a gimnáziumra esett a választás, mivel szerintem nem csak elméleti tudást kaptam, hanem nagyon sok mást, amit más iskolában nem biztos, hogy megkaptam volna, és úgy gondolom, hogy ezek a pluszok vannak olyan fontosak, mint az elméleti tudás. 4. Melyik a legrosszabb emlék, amit az iskolánkhoz kötsz? - Megtörtént egyszer, hogy ez egyik órán (inkább nem nevezném meg, hátha nem emlékszik rá a tantárgyat tanító tanár) megszunnyadtam, és sikerült kiesnem a padból is. Mindenki nagyon jól szórakozott – rajtam kívül–, ugyanis én azt sem tudtam, hogy mi van. 5. Melyik gimnazista pillanatodra emlékszel vissza a legszívesebben? - Mikor az előző eset után felébredtem, és kicsit sajogó fejjel, de annál „aktívabban” folytathattam az órai tanulmányokat... A tréfát félretéve: itt került sor az első fotókiállításomra, melyet Böszörményi tanár úr nyitott meg. A fotóimmal egyik kedvenc költőm, JózsefAttila verseit illusztráltam. Puntigán József (1973-1977) 1. Emlékszik még, hogyan kezdte a gimnázium első osztályát? - Izgalommal és nehezen! Meg kellett szokni az ezzel járó utazást Losoncról Fülekre és vissza. Az alapiskolától jelentősen eltérő gimnáziumi tanítási rendet, a számomra új környezetet stb. 2. Melyik volt a kedvenc tantárgya? - Bár már akkor is nagyon szerettem olvasni, mindig a természettudományok vonzottak, s ezen érdeklődésem megmaradt a gimnáziumban is. Közel állt hozzám a természettan, földrajz és biológia, a fizika és csillagászat, a matematika. Tehát azok a tantárgyak, amelyeknél a logikus gondolkodás, a felfedezés élménye vagy annak lehetősége adta meg a tanulnivaló gerincét. Sokat jelentett számomra a tanár személyisége és elkötelezettsége is. Kiváló gimnáziumi tanáraink voltak, akikre máig szeretettel emlékszem. A legnagyobb tisztelettel Kálosi Jánosra, aki a matematikát tanította, és akinek a szakmai és oktatói tudása, emberi magatartása mindmáig példakép a számomra.


1 /201 3

ANKÉT

37

3. Saját választás volt a gimnázium? - Alapjaiban igen. Biológia, fizika, matematika szakos tanító/tanár szerettem volna lenni, s oda akkor is a gimnáziumon keresztül vezetett az út. A másik oldalon a losonci alapiskola elvégzése után nem volt nagy a választék. A magyar tannyelvű középiskolák közül a losonci pedagógiai iskolába akkor nem volt szokás fiúkat felvenni, a rajz, főleg a műszaki sohasem volt az erősségem, ezért az építészeti szakközépiskolával eleve nem is próbálkoztam, így maradt a füleki gimnázium. Más kérdés, hogy utána a tanítói, tanári álmaimról le kellett mondanom, mert a kor kommunista pártpolitikai elvei ezt alapjaiban tették elérhetetlenné a számomra. Ez mindmáig nagy szomorúsággal tölt el, szerettem volna tanítani. 4. Melyik a legviccesebb emléke, amelyet az iskolánkhoz köt? - Hmm… Ez egy nehéz kérdés! Igazából kevés ilyen emlékem van, nem tartoztam a csínytevő diákok egyik csoportjába sem, mai szóhasználattal élve egy „szürke”, csendes diák voltam ….

(Fotó: zamky.sk)

Megmaradtak bennem a „nevetős” emlékképek Fehér László tanár úr magyar és történelem óráiról, amikor humorral teli mondatokban hosszú perceken keresztül tudott ecsetelni egy-egy általa meglátott jelenséget, városi, iskolai vagy sporteseményt. Néha egy teljes órán keresztül is! Emlékszem egy kémiai feleletemre, amelyen Vassányi tanár úr arra utasított, hogy végezzek el egy egyszerű kémiai kísérletet. Arra már nem emlékszem, hogy mik voltak azok a folyadékok, amelyeket össze kellett önteni, arra viszont igen, hogy „magasfokú” lámpalázam volt, remegett a kezem és a folyadékok sehogyan sem akartak egymásba kerülni. Ez volt az első és utolsó kémiai kísérletem,


38

ANKÉT

1 /201 3

amelyet a gimnázium falai között elvégezhettem. Ma már ilyenre aligha kerülhetne sor, hiszen hallom, hogy az órákról kitiltották az ilyen típusú kísérleteket. Belelapozva a mostani elsős kémiakönyvbe, eltartott egy ideig, amíg megértettem, hogy nem egy speciális matematika könyvet tartok a kezemben… 5. Melyik gimnazista pillanatára emlékszik vissza a legszívesebben? - A „leg” talán egy óra volt, amelyen az aktuális tananyag átvétele helyett az Irodalmi Szemle c. irodalmi havilap egy belső/külső munkatársa, terjesztője jött be az órára, hogy előfizetőket toborozzon a lap számára. A fiatalembernek majd derékig érő haja volt, mondhatnám egy „furcsa lény” volt, akiről az első pillanatban nem tudtuk, hogy mit is szeretne. Azután megszólalt, és az előadásával, magával ragadó szavalataival és szónoklatával a szó valós értelmében lenyűgözött. Nem lehetett nem megrendelni a lapot! Évtizedeken keresztül járattam és olvastam. Szívesen emlékszem osztálytársnőm, a nemrégiben Kossuth-díjat kapott Szvorák Katalin népdalénekes első fellépéseire, amikor még táncdalokat énekelt. A magyar és szlovák füzeteire, amelyek díszes Corvinus krónikák szépségét idézték fel bennünk, bennem is. Tudtuk, hogy ha ezen tantárgyakból őt hívják felelni, akkor már békében és nyugalomban telt el a óra további része, mert a füzetek a tanárokat is megihlették, s hosszan és előszeretettel lapozgattak bennük. Az akkori „osztálytársnői” kapcsolatunk később barátsággá alakult, s örömmel tölt el, hogy megosztotta velem életútjának számos részletét, amelyben bőséggel vannak szomorúbb és vidámabb részletek is. Gáspár Katalin (1985-1989) 1. Miben változott a gimi azóta, hogy a tanárnő befejezte? - A diák – tanár kapcsolat sokkal közvetlenebb lett, másfajták a diákok, de a jó diákok most is megállják a helyüket. Alapjában viszont nem sokat változott, most is olyan családias. 2. Jó érzés abban az iskolában tanítani, ahol egykor Ön is hozzánk hasonló diák volt? - Nagyon jó érzés, az meg még külön, hogy a tantermekben ülő diákokban sokszor keresem a régi önmagam, és van, hogy meg is találom. 3. Tanárnő milyen diák volt? - Nem mertem kérdőre vonni a tanárokat, nem vontam kétségbe, amit mondanak, szorgalmas is voltam. Szerettem tanulni. 4. Most is szívesen lenne a gimnázium diákja? - Igen is meg nem is. Visszamennék a gimnazista éveimbe, de a munkámat is szeretem. Szeretek tanítani és örülök, hogy a mostani diákokat is taníthatom. 5. Melyik gimnazista pillanatára emlékszik vissza a legszívesebben? - Nekem a 3. évfolyam tetszett a legjobban, mikor készültünk a negyedikesek ballagtatására. Akkor úgy igazán összefogott az osztály, és az nagyon jó volt.


1 /201 3 vébé

Vallomás Sugárzó szép szemed, Ciklámen szád nevet. Hadd legyek a hitvesed. Veled minden szép és jó, Annyira, hogy nincs rá szó. Remélj, s itt leszek. Zene minden szavad, Elbűvöl a hajad. Rettegjek, ha viccelek. Fogadd el kedvesem, Remegve esdeklem, Adj egy esélyt énnekem. Nárciszok szép hada, Cirógat illata. Istennő vagy életem. Szeress hát mindenkor, Kísérj el, mint egykor, Aggódva halld énekem. Zamatos szép ajkad, Szemem mindig rajtad, Udvarlásom oly szerény. Zsibbadt nyelvem balga Szavaidat hallva Alkonyatkor, mint erényt. Néma szavam rejtem, Nem tudom, csak sejtem Azt, hogy szívem elért.

VERSEK/FOTÓ

39

Q-CU:

Örök jelen Nem kéne más, csak pár sör, s elmondanám, mi mindent elsöpör. Nem kéne más, csak egy barát, kinek pár sör mellet az ember elmondhatja bánatát. Nem kéne más, csak egy este, mikor nem gondolok rá remegve. Nem kéne más, csak egy álmatlan éjszaka, mikor összeszedném féltve őrzött szavaimat. Összeszedném azokat a szavakat, melyek mindent jól elmondanak. Melyek leírják, mit jelentesz nekem, hogy te vagy az örök jelenem. Nem kell más, csak hogy mellettem légy, gyenge pillanataimban karodba végy, suttogd fülembe, hogy minden rendben lesz, s közös boldogságunk minket körülvesz. Mert nem vagy más, csak az örök jelenem.

György Stella fotója:


40

1 /201 3

Üzengető

Kedves Mindenki! Ezt az oldalt látván merülhet fel bennetek a kérdés: Mi az üzengető? Ki üzenhet kinek? A válasz a kérdésre a legegyszerűbben csak annyi, hogy bárki üzenhet bármit bárkinek, névvel vagy akár anonim módon, esetleg véleményt is nyilváníthattok. A lenti aulában hosszabb ideig ki volt téve egy kis doboz, amelybe az üzeneteiteket vártuk. Íme az üzenetek: • Póczosová Viky a legjobb csaj a világon ♥ • Kovács Bálint 3.B Schule agent in Deutschland • Kovács Bálintnak cool agent 3.B • Timcsíííí: Cortez vs Arnold… „ ultramenő” vs „ nyomi” LOL… • Zucsinak: A.K.Á :) (B.B) • Üzenjük mindenkinek, hogy üzengessetek bátrabban!!! / A szerkesztőség/ Szeptemberben újra megjelenik majd a doboz, ahová az új üzeneteket várjuk. Addig is jó pihenést, és élvezzétek a nyarat, amíg lehet!

Találkozunk szeptemberben!

FüGi - Füleki gimisek lapja Főszerkesztő: Gyetvai Anna III. A Szerzők, alkotók: Primo: Cibula Károly Tóth Viktória I.A: Csúsz Enikő Gyetvai Zsófia György Máté Kasko Dávid Varga Bence György Mátyás Tamás Alexandra Karin

I.B: II.A: III.A:

Kovács Vivien III. B György Stella Izrael Krisztina Gáspár Dániel Varga Diana IV.A: Gyetvai Anna IV.B: Baka Tamás Kelemen Henrietta Bojtos Tímea

Tördelők:Ardamica Enikő és Hodul Nikoletta I.B További munkatársak: Bálint Lóránt, Kerekes László tanár úr

Bálint Dániel Oláh Roman Végh Katalin Bocko Henrietta Pregi Emese Gáspár Dávid

FÜGI