Issuu on Google+

2014. február

5. évfolyam

7. szám


Iskolánk

diákújságírói

meghívást

kaptak

városunk

polgármesterének

sajtótájékoztatójára. A helyi tévé, rádió és újságok képviselőivel együtt elsőként értesültünk arról, hogy Zalaegerszeg honlapja megújult. A Virtuális Városi Diákújság cikkeit ezentúl könnyebben és gyorsabban érhetjük el okostelefonról vagy tabletről is. Szeretnék, ha tartalmában és megjelenésében is fiatalosabb lenne ez a webhely. Ebben

számítanak

ránk,

diákokra.

Kedves

Polgármester

Úr!

Milyen

érzés

diákújságírókkal beszélgetni és a diákok írásait olvasni? Meggyőződésem,

hogy

a

fiatalok a frissességet, az új szellemet hozták most be a városházára. remélem,

Nagyon hogy

nyitott

szemmel jártok a városban. Ez a nyitottság, újszerűség megjelenik az írásaitokban. A város honlapján eddig is figyelemmel kísértem a diákújságírói rovatot. Remélem, hogy a ti írásaitokkal is fogok ott találkozni. Iskolánkban nagyon kedveljük a különböző médiákat. Rendszeresen küldünk cikkeket a Virtuális Városi Diákújságnak, saját internetes diákmagazinunk van, a Landor Lapok, valamint a Suli TV adásai is láthatók a honlapunkon. Mi a véleménye arról, hogy a felnőttek és a gyerekek is egyre gyakrabban használják az internetet? Ez most már egy új, digitális világ. Én ugyan használom és tájékozódom rajta, de tudom, hogy Ti és az én gyerekeim is sokkal

gyorsabban,

ügyesebben,

attraktívabban

tudjátok

használni

ezeket

a


lehetőségeket.

Amíg

nekem

egy

információt

megtalálni néhány perc, addig a nagy fiamnak vagy a nagy lányomnak néhány pillanat. Meggyőződésem, hogy jól tudjátok használni ezeket a lehetőségeket. Vannak azonban veszélyei is a világhálónak, hiszen ez egy szabad, mondhatnám egy szabados világ. Olyan tartalmakhoz is hozzá lehet férni, amelyekhez a ti korotokban talán nem szerencsés, amelyek akár károsak is lehetnek. Az internet egy lehetőség, esély a

tájékozódásra,

de

okosan

kell

élni

vele.

Ne

felejtsétek el, hogy ezek az okostelefonok, tabletek, számítógépek meg az internet nem helyettesítik a könyvet, könyvtárt! Az igazi tudás még mindig ott van. Közeledik a karácsony és az új év. Mit kíván városunknak és a diákságnak 2014-re? Minden gyereknek azt kívánom, hogy sok ötöst kapjon. Azt kívánom, hogy ti, gyerekek legalább olyan boldogok legyetek diákéveitek alatt, mint amilyen én voltam annak idején. A városnak pedig egy gazdag költségvetést, hogy mindenre jusson: iskolák fenntartására, utak karbantartására. Békét, nyugalmat és a legfontosabbat, szeretet mindenkinek. Köszönjük a beszélgetést, további sok sikert kívánunk!

Riporterek: Dén Dorina (8. b), Egyed Petra (8. b) Fotó: Bőke Norman (7. c), Dienes Tifani (7. b)


Huszonötödik éve ünnepeljük a magyar kultúra napját január 22én annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc megírta nemzetünk Himnuszát. Idén különleges programmal készültünk.

nyitotta meg az iskola összes tanulója előtt azt a fotókiállítást, amelyet Bőke Norman (7. c) és Dienes Tifani (7. b) munkáiból válogattak. Alpolgármester úr, diákönkormányzati képviselőként és riporterként is találkoztunk már Önnel iskolánkban és városi rendezvényeken is, amikor Norman és Tifani fényképezte az eseményeket. Mi a véleménye a most kiállított képeikről? Elsősorban azt kell

értékelni,

hogy

vannak

Zalaegerszegen

olyan

fiatal

tehetségek, akik majd a mostani nagy fotósgenerációknak az utódai lehetnek. A holnapi napon, a magyar kultúra napjához kapcsolódóan lesz a IV. Zalaegerszegi Sajtófotó Kiállítás, ahol öt olyan művész mutatkozik be, akik az elmúlt évtizedekben már letettek valamit az asztalra. Gondolni kell a jövőre is, hiszen régi szlogenem, hogy a fiatalokat és az ifjúságot segíteni Norman képe

kell, hogy Zalaegerszeg ne csak a jelen, hanem a jövő városa is

legyen. Azok az általános és középiskolások, akik sportban, művészetekben, zenében vagy akár fotózásban kiemelkedőek tudnak lenni, és szeretnének is megmutatkozni, kapjanak lehetőséget. Ha ezek a tehetségek érzékelik, hogy mi támogatjuk őket, akkor egy-két vagy tíz-húsz év múlva ők lesznek azok, akik Tifani képe előtt a modellje Fényképezte: Novák Leila


helyettünk meghatározzák majd a városnak a jövőjét. Értékelem az ő munkájukat, így csak az elismerés szavaival szólhatok. A kiállítás megnyitóján énekkel, gitárral, klarinéttal, hegedűvel, fuvolával, zongorával léptek fel társaink. Melyek a kedvenc művészeti ágai? Egy képzőművészeti gimnáziumban tanultam, így közel áll hozzám majdnem minden művészeti ág. A zenei stílusok közül elsősorban a hip-hop és a rap tartozik a kedvenceim közé. Éppen most, a hétvégén alapítottuk meg itt, Zalaegerszegen az Országos Hip-Hop Kulturális Egyesületet a Hősök, a DSP és a Punnany Massif tagjaival együtt. Nagyon jó kapcsolatot ápolok velük. Talán nem véletlen, hogy a városi rendezvényekre is igyekszem valamilyen módon őket becsempészni. Ha klasszikus hangversenyre vagy dzsessz rendezvényre kerül sor a városban, azt is nagyon szívesen hallgatom. Kik

a

legkedvesebb

magyar

előadói

és

művészei? Miért? Tulajdonképpen felsoroltam

őket.

Hozzátenném még a Sub Bass

Monstert.

Ő

már

kevésbé van benne a mai zenei

világban.

emlékezetes

Nagyon

számomra,

Riporterek: Dén Dorina (8. b), Egyed Petra (8. b), Karáth Rebeka (7. c)

amikor még fiatal kezdő zenész

volt,

én

pedig

a

hallgatói

önkormányzat

alelnöke

voltam

2000-ben

a

szombathelyi főiskolán, és mint HÖK alelnök szervezhettem a szombathelyi koncertjét a diáknapokon. Norman, Tifani, mikor vettetek először fényképezőgépet a kezetekbe? Tifani: Körülbelül ötödik osztályban. Először otthon próbálkoztam a fotózással. Aztán jelentkeztem

a

fotószakkörbe,

és

akkor

kezdtem

komolyabban

foglalkozni

a

fényképezéssel. Norman: Először negyedik osztályban, amikor jelentkeztem a fotószakkörbe. Nagyon megtetszett. Azóta számomra nincs megállás.


Milyen szempontok alapján válogattátok össze a kiállítás anyagát? Tifani: Figyelembe vettem azokat a különösképpen szembetűnő dolgokat, mint az alak elhelyezése, meg amikre még Gedeon Tamás bácsi szokott emlékeztetni bennünket. Norman: A kedvenc témáim alapján válogattam. A természet- és a sajtófotózás érdekel, ezek közül választottam ki a kiállítás anyagát. Melyek a kedvenc témáitok? Tifani: Nekem inkább a portfólió-fotózás, mert akit fotózok, annak megmutatkozhat a személyisége, én pedig elengedhetem a fantáziámat. De absztrakt képeket is szívesen készítek. Norman: Az előbb már el is árultam, hogy a természet- és a sajtófotózás. Milyen további céljaitok vannak a fényképezéssel? Tifani: Még inkább szeretnék a portfólió-fotózással foglalkozni. Hozzám ez áll a legközelebb, ebben vagyok a legkiemelkedőbb. Norman: Majd felnőtt koromban a sajtófotózással és az újságírással szeretnék foglalkozni. Igazgató úr, milyen érzés, amikor az iskola tehetséges tanulóinak munkáiból nyílik kiállítás? Öröm hallani a fiataloknak az elkötelezettségét az iránt, amit csinálnak. Az iskolánkat általában a sporttal azonosítják, éppen ezért fontos minden olyan alkalom, amikor a művészeti ágakban is lehetőséget tudunk adni, hogy megmutassák magukat. Az iskola tanulói valamennyien itt voltak, így látták, hogy vannak közöttük olyan művészpalánták, akik sokra hivatottak. Ez a kiállítás az ő lelküket is megfogja. A művészeteknek számtalan ága van, és bármelyikben ki lehet teljesedni.

Fotó: Sepsi Csombor (6. b), Novák Leila (7. b), Sepsi István, Konrád Zsoltné


Iskolánkban találkoztunk Pácsonyi Imrével, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Zalaegerszegi Tankerület intézményünk

vezetőjével.

A

igazgatójával, valamint Mátai Ferenccel, diákönkormányzati

képviselőket

interaktív

beszélgetésre hívtuk. A három csapat elnevezése „Derű”, „Öröm”, „Kedv”, azaz D Ö K volt. Többek között próbáltuk megtippelni, hány iskola tartozik a tankerületünkhöz, mi mindennel foglalkozott Klebelsberg Kunó, mi volt vendégeink kedvenc tantárgya általános iskolás korukban, melyik sportág áll legközelebb a szívükhöz. Közben riportereink faggatták vendégeinket. Az összejövetel után büszkén fényképezkedtünk az iskolai faliújság előtt, ahova az osztályaink által készített Klebelsberg-plakátokat tettük ki. Imre bácsi, ki volt és ki lett az iskolák fenntartója? Miért jó ez a változás nekünk? Szeretettel érdekes

köszöntelek

egy

szemlélni,

egy

benneteket.

diákönkormányzatot ilyen

különleges

Igazán belülről

programon

részt venni. Az iskolák fenntartója korábban a helyi önkormányzat volt, jelenleg az állam. A legnagyobb előnye ennek az új rendszernek, hogy az állam mindegyik iskolát egyformán tudja segíteni. Mennyire izgalmas, nehéz vagy érdekes a munkája? Izgalmas-e? Ezt nehéz megválaszolni. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor nekünk

is

adódnak

izgalmas

feladataink.

Hivatalnokok

vagyunk,

és

azon

kell


dolgoznunk, hogy minden feltétel meglegyen a nevelésetekhez, oktatásotokhoz. Olyan munkát végzünk, amely rutinszerű, mindig ismétlődik, ezért váratlan helyzetek ritkán adódhatnak. Hogy érdekes-e? Természetesen minden ember csak azt a tevékenységet tudja szívvel-lélekkel végezni, amelyiket érdekesnek találja. Úgy gondolom, hogy ti is így vélekedtek majd, amikor pályát választatok nyolcadik után, vagy később, a középiskolában. Szeretek az iskolákkal, az oktatással foglalkozni. A végzettségem, meg a korábbi munkatapasztalataim is ehhez a pályához kötnek. Imre

bácsi

szerint

Kunóról

miért

nevezték

Klebelsberg el

az

intézményfenntartó központot? Közületek

az

nyolcadikosok, történelméről.

idősebbek, tanultak Az

első

a

akik 20.

világháború

már század után

Magyarországnak nagyon lecsökkent a területe, körülbelül kétharmadát elveszítettük országunknak. Ebben a nehéz helyzetben Ő volt az, aki újrateremtette a magyar oktatásügyet, művelődést. Az volt az elmélete, hogy az embereket a tudásukkal, műveltségükkel kell felemelni, így tud Magyarország kikerülni abból a nehéz helyzetből, amelybe az első világháború után került. Sok intézményt alapított, jó példával járt elöl. Ha Szegeden jártok, a Dóm téren feltétlenül nézzetek körül! Amit ott láttok, az mind az ő iskolateremtő, egyetemteremtő munkájának a gyümölcse. De beszélhetünk a magyar tudományos élet megújítására tett erőfeszítéseiről is. Többek között ő hívta vissza Magyarországra a C-vitamin feltalálásáról ismert Nobel-díjas tudósunkat, Szent-Györgyi Albertet is. Ugyanazt az elvet követte, mint a mostani vezetőink.

Minél több okos,

rátermett tudós embert igyekeznek visszacsábítani Magyarországra, akiknek van kötődésük a hazájukhoz. Mikor döntötte el, hogy a pedagógusi pályát választja hivatásának? Gimnazista koromban. Amikor középiskolába jártam, olyan elhivatott pedagógusaim voltak, hogy kedvem támadt ehhez a hivatáshoz. Általános iskolában is nagyszerű tanárok tanítottak engem, akikre a mai napig szívesen emlékszem vissza. Biztos, hogy az ő személyiségük is sokat számított, hogy megszerettették velem ezt az életpályát, felkeltették az érdeklődésemet.


Feri bácsi hogyan lett tanár? Nem általános iskolás koromban döntöttem el, hogy pedagógus leszek. Véletlenül alakult így. Mindig régész szerettem volna lenni. A gimnáziumban azonban későn kezdtem

el

a

magyar

tantárgyból

készülni

a

felvételi

vizsgára.

Magyarból

és

történelemből kellett volna felvételiznem az egyetemre. Először kicsit megriadtam, majd azt mondtam, hogy a kedvenc tantárgyam a matematika és a történelem, akkor próbáljunk hozzá keresni megfelelő szakot. Hosszú keresgélés után rábukkantam a matematika-könyvtár szakra. A könyvtárhoz a történelem csak annyiban kapcsolódik, hogy ez volt a felvételi tantárgy. Így lettem pedagógus, ez az alapdiplomám. Egy pillanatig sem bántam meg, nagyon örülök, hogy ezt a pályát választottam. Imre bácsi, mennyi szabadideje marad a munkája mellett? Mivel tölti ezt az időt a legszívesebben? Elég kevés szabadidőm van mostanában. Az a feladat, amit ellátok, most kezd kialakulni. Az a hivatal, amit vezetek, most épül. Mikor szabadidőm van, mivel falun élek, kertészkedni szoktam, valamint szívesen barkácsolok. Három gyermekem van, akik részben nálatok idősebbek, illetve veletek egykorúak. Ha időm engedi, velük vagyok, családi programokat szervezünk, együtt kirándulunk. Feri bácsi mit csinál legszívesebben a szabadidejében? Pár éve még több szabadidőm volt. Mióta fenntartóváltás történt, kevesebb lett ez az idő. A kertészkedés és a hegyi munka nekem is az elsők között szerepel a kedvteléseim között. Van egy hegyünk. A nyári időszakban nem is lakunk a városban, hanem a természetben élünk. Ha még van időm és energiám, akkor sportolni szeretek.

Riporterek: Dén Dorina (8. b) Egyed Petra (8. b) Fotó: Dienes Tifani (7. b) Novák Leila (7. b) Simon Krisztián (7. b) Bőke Norman (7. c)


A

felsős

osztályok

képviselőivel

12

kilométeres kerékpártúrára indultunk a Zala-Depó

Kft.

búslakpusztai

hulladéklerakó és válogató telepére, ahol

kalauzolt bennünket.

Megnéztük,

mi

történik azután, hogy eldobjuk a szemetet. Péter bácsi, tegnap, szeptember 23-án volt a nemzetközi hulladékgyűjtő nap. Ön szerint miért fontos ez a dátum? A környezettudatosságot és a hulladékgazdálkodás megismerését nem lehet egyetlen napba sűríteni. Akár a nemzetközi, országos, akár egy városi vagy városrészi

akció,

mint

a

„Söpörjünk

végig

a

városon!” vagy a „Te szedd!” akció is nagyon fontos a tudatformálás szempontjából. Tavasszal az iskolátokban Balaicz Zoltán alpolgármester úrral megpróbáltunk benneteket

kötetlenebb

formában

megismertetni

ezzel

a

szakmával,

illetve

a

környezettudatos hozzáállással. Itt a telephelyen a hulladékbálák és a hulladék között mutathatjuk meg a hulladékkezelés lépéseit. Ezek a rendezvények nagyon fontosak, hogy

minél

jobban

megismerjétek

a

különböző hulladékokat, ezeknek a mennyiségét, illetve a veszélyességét. A

szelektív

gyűjtött közül

módon

hulladékok a

városlakók


melyikből

gyűjtik

a

legtöbbet

és

a

legkevesebbet? Ha összességében nézzük a lakossági hulladékokat, akkor kijelenthetjük, hogy a papírt. Utána következik a

műanyag,

majd

üveghulladék.

az A

fémhulladékból van sajnos a legkevesebb. Éves szinten ebből pár tíz tonnáról beszélhetünk, míg lakossági papírból hat-hétszáz tonnáról. Az iskolánkban van külön papírgyűjtő konténerünk. Ön szerint még mit lenne jó szelektíven gyűjtenünk? Nagyon jó, hogy ez van, és gondoltatok a szelektív gyűjtésére. Amiből még nagyobb mennyiség létezik, és könnyebb is gyűjteni, az a műanyag. Nemcsak a pet-palackra gondolok, hanem a műanyag zacskókra, flakonokra is. Az üdítős fémdobozokat is érdemes külön gyűjteni, amelyeket az iskolai büfében vásároltok. Ezen a telepen mire a legbüszkébbek? Nem is a telephelyre vagyunk büszkék, hanem arra, hogy évről évre egyre több hulladék jelenik meg itt. Minél több hulladékot tudunk szelektíven kezelni, annál több hulladék jut el az újrahasznosítókhoz. A műanyag a műanyag feldolgozókhoz, az üveg az üveggyárakba, és így tovább. Biciklivel jöttünk ide. Nagyon örülünk, hogy a nyáron iskolánknál is kialakítottak kerékpárutakat. Péter bácsi milyen gyakran kerékpározik? Ide biciklivel még nem jöttem egyszer sem. Amikor

fiatalabb

voltam,

sokat

Riporter: Lakatos Tamás (7. b)

kerékpároztam. Manapság a kislányom, Janka után próbálok kerekezni. Ebben a felgyorsult világban talán nincs is annyi időm, de amikor tehetem, mindenképpen biciklire ülök én is.

Fotó: Bőke Norman (7. c) Harmath Virág (Zala-Depó Kft.) Konrád Zsoltné


Szeptember 8-án óriási buli keretében ünnepelhettük Zalaegerszegen a magyar dal napját. Tompagábor Kornélt, a program főszervezőjét

kérdeztük.

Gábor

bácsi,

mikor

érzi

majd

elégedettnek magát? Magyar dal napja korábban is volt Zalaegerszegen, csak a színház melletti téren. Ilyen nagyszabású rendezvény azonban eddig még nem volt. 2013-ban a hivatalos helyszín Zalaegerszeg, a Belvárosi Szüret. Igen örülök, hogy csupán két szavazattal maradtunk le

a

Magyar

Dal

Fővárosa

címről.

Talán

a

jövő

évben

megnyerjük.

Ez

egy

gasztrokulturális rendezvény. Zala megye rengeteg izgalmas értékkel bír. Ilyenkor érdemes bemutatni nemcsak a zalaiaknak, hanem országnak-világnak, hogy milyen csodálatos hely Zalaegerszeg. A zalaegerszegi fesztiválokra milyen szempontok alapján hívják meg az előadókat? Nem egyedül, hanem Ferencz András kollégámmal együtt szervezem ezt a rendezvényt. A jó értelemben vett eklektikát, tehát a sokszínűséget próbáljuk felvonultatni. Van egy ízlés, ami mellett haladni kell, és van egy szint, ami alá nem szeretnénk menni. Mindenféle szín van itt, rock zene, folk-rock, komolyzene. Van kedvenc előadója vagy zenei stílusa? Nagyon

szeretem

a

fellépőinket. Odettet, Charliet, a Kormorán együttest, akik évek

óta

szereplőink.

meghatározó Nagyon

jók

a

zalaegerszegi zenekarok is.

A hazaiak mellett kedvencem még a Pink Floyd vagy

Herbert Grönemeyer is. Sok jó zenekar van, remélem, sokat ide tudunk még hozni. Riporter: Völler Csanád (8. a) Fotó: Dienes Tifani (7. b), Bőke Norman (7. c)


Alex, milyen érzéssel jöttél Zalaegerszegre? Jártál már korábban is itt? Nem

jártam,

de

érzés

volt

itt

koncertezni, nagyon sokan voltak. Szép városotok van, rengeteg virág látható mindenfelé. A Dal című versenyt megnyerted, majd a

svédországi

Malmöben,

az

Eurovíziós Dalfesztiválon képviselted hazánkat magyar nyelvű daloddal. A döntőben

az

előkelő

10.

helyen

végeztél. Mit gondolsz, mi a sikerednek a titka? Szerintem az, hogy nem volt még egy belőlem, nem voltak hasonló emberek, előadók, mint én. A szövegemet megértik az emberek, és szeretik. Úgy tudjuk, hogy az egyetemen filozófiát tanultál. Hogyan lett belőled mégis énekes? Ez jó kérdés. Filozófiát tanultam, de mindig zenéltem az egyetem mellett is. Utána újságíró lettem egy zenei magazinnál, valamint egy tetováló újságnál. Közben állandóan zenéltem. Aztán kezdték játszani a rádiók a dalaimat. Valahogy bekerültem A Dal műsorába, amelyet megnyertem. Hát így. A legújabb számod, a NekemTE igen tetszik. Filozófus énekesként mi a legfőbb üzeneted számunkra? Ez egy jó kérdés szintén. Mindenki legyen őszinte, és mondjon igazat. Nekem így sokkal könnyebb élnem. Riporter: Dér Dorina (8. b), Egyed Petra (8. b) Fotó: Bőke Norman (7. c), Dienes Tifani (7. b)


Odett,

szerepeltél

A

Dal

című

verseny

döntőjében,

a

Legenda

című

zenés

tévéműsorban, láttunk a Viva csatorna Stáb Milyen

a

tanyán érzés

című

műsorában

zalaegerszegiként

is.

ismert

énekesnőnek lenni? Nagyon aranyosak vagytok, és nagyon szépen

köszönöm,

hogy

ezeket

így

felemlegetitek. Ugyanolyan érzés, mint neked zalaegerszeginek lenni. Nekem ez a munkám, ez a feladatom, ezt szeretem csinálni, ebben vagyok tehetséges. Hál’ Istennek, így alakult. Nagyon kedvelem a Fantom és a Van az a pillanat című számaidat. Milyen stílusú dalokat énekelsz a legszívesebben? Pont ezt a kettőt nagyon szívesen. Nekem az egyik kedvenc dalom a Van az a pillanat. Voltak zenei kalandozásaim, mert énekeltem egy Trip-Hop zenekarban, egy realistic groupban, amely egy kicsit undergroundabb vonal, meg reklámzenéket is énekeltem. Csomó dologban kipróbálom magam folyamatosan. Szeretek énekelni. Hallottuk,

hogy

ma,

szeptember

8-án

van

a

25.

születésnapod. Gratulálunk! Ilyenkor szoktunk kívánni valamit. Mit szeretnél még elérni? Ilyenkor, amikor kívánunk valamit, általában titokban tartjuk, nem áruljuk el, hogy válóra váljon. Riporterek: Dén Dorina (8. b), Egyed Petra (8. b) Fotó: Bőke Norman (7. c), Dienes Tifani (7. b), Konrád Zsoltné


Kedves Eckü! Hogyan ismerkedtetek össze az együttes tagjaival? Hogyan lett ilyen szoros a barátságotok? Joeker és én tizenéves korunk óta ismerjük egymást, együtt kezdtünk el rap zenét hallgatni. Brash-sal egy középiskolába jártam Veszprémben - évfolyamtársak voltunk. Adta magát a közös haverozás, egy rugóra járt az agyunk, ahogy Menthának is, aki a 2000-es évek elején lett spanunk. Miért pont Hősök lett a nevetek? Milyen neveken gondolkodtatok még? Csináltunk egy Hősök című dalt 2001-ben az Ammóniaszökevények albumra. A baráti körünknek ez a szám jött be a legjobban. Más vagy egyéb neveken nem gondolkodtunk, szinte adta magát a dolog. A magyar dal napján koncerteztetek Zalaegerszegen. Mit jelent Nektek ez a jeles nap? Megtiszteltetés. Egerszegen amúgy is szeretünk fellépni, mert nagyon jó a közönség, úgyhogy nem futunk sosem vakra. Másrészt ez a zene ünnepe, örülünk, hogy hagyomány lett belőle. Fantasztikusan reppeltek. Íme néhány sor a kedvencek közül: Fotó: Bőke Norman (7. c) Dienes Tifani (7. b) Riporterek: Dén Dorina (8. b) Egyed Petra (8. b)

„Te vagy a ház én meg a kerítés Te a titkos bunker én a felderítés Ha megvagy nem engedlek akkor sem ha fagy Mert az enyém vagy” (Mentha)

„Törj fel munkában tanulásban sportban Magadnak bizonyítva ne higgy a mutatókban Kallódni nem lehet mindig csak sodródni Tisztán nevetni inkább és őszintén feloldódni” (Eckü)

„Egyszer ha meghalok úgy temessetek el Hogy a sírkövemre ezt véssétek: Szó fel!” (Brash)


Vendégeink mindannyian iskolánk tanulói voltak. Milyen különlegesség maradt meg Önökben az itteni évekből? Feri bácsi: Körülbelül így nézett ki az iskola udvara régen is, csak nem volt ennyi kiépített sportlétesítmény. Diákként sokat fociztam. Itt kezdtem el az asztaliteniszezést is. A kémiatanárom szerettette meg velem ezt a sportot a kémia helyett. Többen azért mentünk el pingpongozni, hogy kicsit kedveskedjünk a tanár úrnak. Aztán körülbelül 40 évet

lehúztam

az

asztalitenisz

élsportban. Csaba bácsi: Landorhegyi gyereknek vallom magam. Édesanyámék a mai napig is itt laknak. Elsőtől nyolcadikig ebbe

az

iskolába

jártam.

Én

is

labdarúgással kezdtem. Aztán Panácz Antal tanár úr ösztökélésére ötödikes koromban elkezdtem kosárlabdázni. A sport mindennapjainknak a része volt. A szünetekben asztaliteniszeztünk a hátsó bejáratnál. A mi időnkben még csak a kis tornaterem létezett. Nagyon jó emlékeim fűződnek a testnevelésórákhoz. Négykézláb, pókjárásban kergettük a labdát. Téli úttörő olimpián is szerepeltem az iskola színeiben. Tóni bácsi szánkó sportágban vitt el engem erre az olimpiára. Az iskolával szemben még nem voltak meg ezek a tízemeletes házak, hanem a Nyúldomb volt. Ott rengeteget csúszkáltunk. Gyorsan megtanultuk a leckénket, és mentünk le az udvarra mozogni.


Laci bácsi: Megmaradt bennem az első nap, amit elsősként az iskolában töltöttem. Kimentünk a hátsó udvarra, és beláthatatlanul óriásinak tűnt, pedig fele akkora volt, mint most. A tanító néni sípjellel hívott bennünket, amikor be kellett mennünk tanórára. Itt szerettem meg a nyelvtanulást, orosz tagozatra jártam. A kosárlabdával is itt ismerkedtem meg és szerettem meg a testneveléssel együtt. Majd mind a kettő elkísért az életemben. Tamás: Én is itt ismerkedtem meg a sporttal. Nem volt kérdés, hogy milyen sportágat válasszak. A szüleim és a testvérem is sportolt. Amikor idejártam, a két fő sportág a foci és a kosárlabda volt. Laci bácsi volt az első edzőm. Nagyon megszerettette velünk a kosárlabdázást. Amikor itt tanultam, a nagy tornaterem már megvolt. Rendkívüli élmény volt, hogy általános iskolásként ekkora óriási teremben tudtunk mozogni. Szünetekben mi is a hatalmas udvaron kosaraztunk, vagy rúgtuk a bőrt. A mi időnkben nem voltak még ezek a modern elektronikai játékok. Vagy bementünk a lakásba és tanultunk, vagy kimentünk sötétedésig játszani. Manapság egyre többet lehet a médiában is hallani meg olvasni, hogy az egészséghez nagyon fontos, hogy minél többet mozogjunk. A kosárlabdát hogyan szerették meg? Csaba bácsi: Az édesanyám kosárlabdázott. Mielőtt iskolás lettem, már jártam az edzéseire. Tamás: 1988 márciusában kezdtem el kosárlabdázni. Laci bácsinál nagyon játékos edzések voltak. Kíváncsian vártuk, mit fog legközelebb kitalálni. A sok jó élmény hatására megmaradtam ennél a sportágnál. Laci bácsi: Engem Panácz Tóni bácsi hívott kosarazni, amikor negyedikes voltam. Nagyon változatos ez a játék. A csapaton belül igen szoros barátságok szövődnek. Akik kosárlabdáznak, azok életük végéig szeretnek játszani. Csaba bácsi és én is a mai napig minden héten játszunk mérkőzéseket a barátokkal. Iskolaigazgatóként Feri bácsinak mi a véleménye arról, hogy egykori landorosokból ismert sportolók, sportvezetők és edzők lettek? Három szó jut eszembe: az öröm, a büszkeség és a példakép. Nagyon büszkék vagyunk minden olyan tanítványunkra, akik az iskola elvégzése után is megtartották a sportos


életmódjukat. A sport nemcsak arról szól, hogy valaki bajnok vagy válogatott legyen. A sport arról szól, hogy egészséges életet építsünk fel magunknak, érezzük a mozgás szükségességét. Az iskola azért van, hogy elindítsa a sportolókat. Mint sportiskola, a céljaink

között

szerepel,

hogy

élsportolókat

neveljünk.

Ha

kimentek

egy

ZTE

kosármeccsre, és a csapat jól játszik, hajt, az egy öröm. Előttetek vannak a játékosok, akik izzadnak, szenvednek a siker érdekében. A mellettem ülőket is példaképnek tekinthetitek. Csaba bácsi 1999-ben Zalaegerszegért díjban részesült, valamint kiérdemelte „A magyar kosárlabdázás halhatatlanjai 1981 és 2005 között” címet is. Miben látja sikerének a titkát? A kosárlabda csapatjáték. Egymagamban kevés lettem volna ahhoz, hogy ilyen sikereket érjek el. Kellett hozzá szerencse, tehetség, kitartó munka. Szerencsés voltam, mert jókor voltam jó helyen. A Landorhegyi-iskolában Panácz Tóni bácsi felkarolt minket, elindított bennünket egy pályán. Középiskolás koromban nagy hangsúlyt kapott a ZTE-n belül az utánpótlás-nevelés. 1980-tól játszik NBI-es mérkőzéseket a ZTE. Akkor voltam 15 éves. Egy szerencsés és elégedett embernek tartom magam. Nagyon sokáig azt művelhettem, amit nagyon szívesen tettem. Hivatásos kosárlabdázóként abból éltem, amit nagyon szerettem. Azóta is a kosárlabda keretein belül dolgozom. Kívánom, hogy ti is találjátok meg magatokban azt, amiben tehetségesek vagytok. Laci

bácsi

szeptemberben

kosárlabdatornán sportolóival.

vett

Milyen

olaszországi

részt

iskolánk

élményekkel

tértek

haza? Ez

a

szeptemberi

turné

egyrészt

felkészülési torna volt, másrészt jutalomút. A tengerparton, Triesztben voltunk. Évente járunk egymáshoz, ők is jönnek tavasszal hozzánk. A város központjában építettek egy szabadtéri kosárlabdapályát. A tornát megnyertük. Olasz helyi csapatok ellen játszottak a gyerekek. Nagyon sokat utaznak a sportoló gyerekek. Ausztriában, Horvátországban, Boszniában, Oroszországban is jártunk már. Nemcsak kosárlabdázunk ezeken a szép helyeken, hanem megismerkedünk a város nevezetességeivel is. Ősszel


jártunk Európa legnagyobb barlangjában, az Óriás barlangban. Körülbelül 100 m magas és 500 m hosszú. A tengerben rengeteg hatalmas medúzát láttunk. Kámán Tamás csapatkapitányként mit gondol, mire taníthat meg bennünket a sport, különösen a kosárlabda? Ismerni kell egymást, játék közben ki kell találnunk egymás gondolatait. Délelőtt, délután edzünk. El kell viselnünk egymást, hibáinkkal együtt. Egy jó csapatszellem tud kialakulni.

Ehhez

kell

tolerancia,

tisztelet,

csapatban

való

együttműködés,

alkalmazkodás. Egy sportoló sokkal nyugodtabb az életben. Az akadályoktól nem torpan meg. Az egészséges életmód, a táplálkozás nagyon sokat számít. A csipsz, a kóla egészségtelen, helyette a szénsavmentes üdítő, szendvics sokkal jobb. November az egészség hónapja, ezért most jobban figyelünk az egészséges életmódra. Önök szerint hogyan valósítható meg a „Sport egy életen át!” jelmondat? Feri bácsi: A sport és az egészség összetartozik. Nagyon jó érzés, amikor az ember sportolás után elfárad. Szomorúan látom, hogy hétvégeken, amikor jó idő van, a környéken

lévő

pályákon

nincs

mindig

szaladgáló

gyerek.

Mozogjatok,

éljetek

egészségesen! A rendszeres mozgást fiatal korban a legjobb elkezdeni, és még 50 év felett is rendszeresen lehet sportolni. Laci bácsi: A sport nemcsak a testi egészség megőrzésében segít, hanem a lelki egészség kialakulásában is óriási szerepe van. Gyerekkorban már olyanra tanít meg a sport, amit a hétköznapi élet során nem lehet elsajátítani. A rendszerességre szoktat. Akinek edzése van, annak nagyon jól be kell osztania az idejét. Meg kell tanulnunk elviselni a saját és a társak hibáit, hogy nyerjen a csapatunk.

Fotó: Simon Krisztián (7. b), Dienes Tifani (7. b), Bőke Norman (7. c), Gedeon Tamás, Kovács László

Riporter: Gerencsér Krisztián (8. a) a ZTE kosarasa, Dén Dorina (8. b)


Erről inkább csak beszélnek az emberek. Bár ebben sem vagyok biztos. Vajon beszélnek róla, vagy inkább hallgatnak?

Vaski Tiborné tanítványa 2013-ban, 8. a osztályosként fogalmazta meg érzéseit.

Amikor egy temető kapuján belépünk, más és más érzéseink vannak. Én még nem veszítettem el senkit a közvetlen környezetemből. A szüleim sajnos igen. Ez az oka annak, hogy temetőbe megyünk. A sírhoz menet mindig megnézek más fejfákat, a rajtuk lévő feliratokat, esetleg fényképet. Amikor kisgyerek sírt látok, elgondolkozom, vajon mi lehetett az oka, hogy ilyen kevés időt élt. A nagyszüleim sírjára viszünk réti virágot, amit az öcsémmel szedünk, és mi rendezzük csokorba. Mécsest is gyújtunk. Amikor a nevüket olvasom, kérdések sokasága merül fel bennem. Vajon milyenek lehettek? Örültek volna, hogy lány majd fiúunokáik születtek? Gyakran elvittek volna sétálni? Sorolhatnám a kérdéseket, de úgysem érnék a végére. Nagyon sajnálom, nem ismerhettem őket, csak a szüleim elmondása alapján van róluk elképzelésem. Egy nap van csupán az évben, amikor nem szomorú gondolatok jutnak az eszembe. Ez a halottak napja. Ilyenkor a temető megtelik élettel. Emberek jönnek-mennek, régi ismerősök találkoznak, és örülnek, hogy válthatnak egymással pár szót. Aztán a nap lassan nyugovóra tér, a beszélgetésből halk suttogás lesz. De nem sötétbe burkolózik a


temető, mert a gyertyák és mécsesek meleg fénnyel árasztják el. Táncolnak a lángok, mintha csak azt akarnák mondani: Ne légy szomorú! Addig mutassuk hát ki szeretetünket és megbecsülésünket, amíg van kinek! Ne sajnáljuk az időt a távoli, de szeretett rokonaink meglátogatására!

Az illusztrációt készítette: Vollein Ferenc (8. c)

Fotó: Gedeon Tamás


Gurnik Ferencné, Jutka néni énekkarunk vezetője. Arra törekszik, hogy az iskolai ünnepeket,

rendezvényeket

dalokkal,

hangszeres

zenével

tegye

hangulatosabbá,

emlékezetesebbé. Tanárnőnkkel adventi diákönkormányzati ülésen beszélgettünk és énekeltünk.

Jutka néni hogyan készül a karácsonyra?

András naphoz a vasárnapja. naptárban,

vasárnap Amikor

már

kezdek

Advent ezt

első

látom

nagy

a

örömmel

készülődni. Itt az

iskolában az

legközelebbi

visszagondolok előző

tanévre,

a

kis

osztályomra.

Otthon

egészen

másképpen

várom

az

ünnepeket.

Kezdődik

a

karácsonyi

készülés,

az

ajándékok

gyűjtése,

a

sütemények készítése. Jutka néninek melyik a kedvenc karácsonyi éneke? Minden évben az a kedvenc


karácsonyi énekem, amit éppen tanítok az énekkarosoknak vagy a tanító néniknek, tanár néniknek. Emlékeztek, a tavalyi műsorban a tanár nénik is szerepeltek. A Donna Nobist énekeltük közösen. Az idei évben a kedvenc karácsonyi énekem a Hétrét együtteshez kapcsolódik, mert velük szerepelünk 19-én az iskolai adventi udvarban, többek között az Öröm hallik című dallal. A legkedvesebb a szívemnek a Jó szánút című dal, amelyet a városi Canterina női kamarakórussal adunk elő. Karácsony alkalmából még egy CD-nk is megjelent. Ezen az Angyal énekel című dalt kedvelem leginkább. Miért? Egy kicsit Téged idéz, Karolina. Nagy örömöm, hogy végre egy olyan osztályom van, ahol nemcsak matematikából, hanem énekből is van egy kis tehetség, és az éppen Te vagy.

Riporter: Szakonyi Karolina (6. c) Fotó: Bőke Norman (7. c), Dienes Tifani (7. b), Novák Leila (7. b), Konrád Zsoltné


Vollein Ferenc (8. c) a karácsonyi műsorunk keretében iskolánknak adományozta egyik festményét Szemes Péter esztéta és Mátai Ferenc igazgató úr társaságában. Feri, az elmúlt tanévben kerültél iskolánkba. Hogy érzed nálunk magad? Örülök, hogy a Landorhegyi-iskolában befogadtak. Kedvesek a gyerekek, a tanárok, meg az iskola vezetése is. Nyolcadikos vagy, és már 21 önálló kiállításod volt Magyarországon és külföldön is. Zalaegerszeg művészeti ösztöndíjasa vagy, valamint idén novemberben negyedik alkalommal nyerted el a MOL Új Európa Alapítvány Tehetségtámogató Programjának támogatását.

A jelenlegi tanáraid Karner László, iskolánk művészpedagógusa,

valamint Németh Miklós grafikusművész, iskolánk egykori tanulója. Gratulálunk a sikereidhez! Mióta festesz, és hány képet készítettél már? Öt éve foglalkozom komolyan a festészettel. Már több száz képet rajzoltam és festettem. Karácsony előtt pár nappal a Bohóciskola című festményedet ajándékoztad nekünk. Nagyon szép, megható esemény volt ez számunkra. Milyen érzéseket, gondolatokat próbáltál kifejezni a képeddel? A három bohóc mindannyiunk három arcát fejezi ki. Valamikor vidámak vagyunk, máskor meg elszomorodunk, vagy elzárkózunk a világtól és gondolkozunk magunkban. Szeretettel

köszöntjük

Péntek

Imre

Radnóti-

és

József

Attila-díjas

költőt,

főszerkesztőt. A Pannon Tükör kulturális folyóirat legelső számában olvastuk egyik versét, amely így végződik: „Dolgod ezentúl lészen itt /fújni pitypangok ezreit, /fújni a pitypangok haját,/ s nézni: mily szőke a világ.” Ez a vers olyan, mint egy


vidám, színes festmény. Költőként Ön is képeket alkot, csak nem ecsettel, hanem szavakkal. Mi a véleménye Feri képeiről? A költők számára tényleg fontos a vizualitás, a képek, a metaforák. Mi verbálisan próbáljuk megragadni a világot, tehát szavak segítségével, költői képekkel, jelzőkkel, stílusformákkal. A két művészeti ágban van sok rokon vonás. Ferikének a képei első látásra

elbűvöltek.

Nagyon

megtetszett,

ahogy ecsetvonásokkal vissza tudta adni azt a gyermeki világot, amelyben ő él, ami őt érdekli. Lenyűgöztek az állatokról, Frankó kutyáról, a balatoni tájról, a gyerekségének ezernyi Péntek Imre költő

alkotásai.

más

kis

Minden

jelenségeiről

készült

gyereknek

vannak

élményei, de neki vannak művészi eszközei

arra, hogy ezeket rajzokon, festményeken megjelenítse. Ez már a tehetségnek a jele. Vizuális formát talált az élményei kifejezésére. A képeinek megvannak a maguk sajátosságai. Kis naivság, ügyetlenség, hiszen a rajztudás még nem olyan tökéletes. Lassan betölti a 14. életévét, és véget ér a gyerekkora. Ez az átmeneti időszak szerintem a legnehezebb. Kétségtelenül volt egy kis válságos időszaka. Aztán rátalált egy újabb formára, alkotói módszerre. Kicsit bonyolultabban és rajzosabban, bizonyos tanultsággal rendelkezve tudja megjeleníteni az újabb képein akár a bibliai témákat, akár a karácsony élményét, a születés mítoszát. Az új balatoni képei is nagyon érdekesek. A naiv gyerekfestőből egyre inkább tudatosan alkotó ifjú ember lett. Szemes Péter esztéta sokféle kiállításon fordul meg. Miben látja Feri alkotásainak a különlegességét? Önmagában az már egy különlegesség, hogy nem a játék, horgászat, kerékpározás foglalkoztatja, hanem az, hogy maradandó dolgot hozzon létre, egy műalkotást. Ezt hittel és szívvel csinálja. Ez nagyon ritka, nemcsak itt a városunkban, hanem Magyarországon is. Kifelé haladva a gyermekkorból, befele haladva a felnőtt korba, mindenkinek lassan meg kell találnia azt, amivel az élete folyamán foglalkozni szeretne. Ferenc megtalálta ezt. Nagyon sok sikert kívánok! Riporter: Egyed Petra (8. b), Dén Dorina (8. b) Fotó: Bőke Norman (7. c)


Gasparics Beatrix tanárnő szervezésében iskolánk hetedikes tanulói „Vág-völgyi vágta” címmel tanulmányi kirándulás keretében ismerkedtek meg Szlovákiában a felvidéki magyarok életével, kulturális, történelmi emlékeivel. Rejtvényünkhöz az utazásuk során készített képeket használtuk fel. A jó válaszok betűjelét összeolvasva megkapod a végső megfejtést.

1. Ki volt Beckóvára tulajdonosa? N) Cillei Ulrik P) Csák Máté R) Koppány vezér

2. Melyik kastély látható Galántán, ahol Kodály Zoltán gyermekként hét évig élt, majd megírta a Galántai táncok című tánckölteményt. O) Esterházy–kastély S) Festetich–kastély T) Széchenyi-kastély

3. Milyen népviseletben láthatók a felvidéki diákok? V) Hollókői Z) Kalocsai Zs) Nagycétényi

4. „Szabad-e Dévénynél betörnöm / Új időknek új dalaival?” – kinek a sorait idézzük? O) Ady Endre U) József Attila X) Radnóti Miklós


5. Mit ünnepeltek együtt a 2013-as találkozáskor a felvidéki és a landorhegyi tanulók és tanáraik? M) Augusztus 20-i nemzeti ünnepünket N) Október 23-i nemzeti ünnepünket Ny) Március 15-i nemzeti ünnepünket


Landorlapok 2014 02