Page 1

))

K É Z I

A BODZAPUSKATOL A REVOLVERIG


Egy kovás lakatszer­ kezetes puska lakat­ lemezének részlete (142. számú)

Egy Werndl-féle cél­ lövő puska lakatszer­ kezetének részlete (5. oldal, 283. számú kép)

Szöveg: Vladimír Dolínek Német szöveg: Günter Brehmer Fényképek: Jaroslav Guth és Martin Tűma Ábrák: Petr Moudry és Karéi Toman (3, 17, 18, 115, 116, 187, 188) Grafikus kivitelezés: Karéi Drchal Borítóterv: Andreas Dórii © 1998 AVENTINUM NAKLADATELSTVÍ s.r.o., Prága Hungárián Translation dr. Winkler Ferenc, 1999. Minden jog fenntartva. All rights reserved. A fordítás az Illustriertes Lexikon dér Handfeuer Waffen című cseh kiadás alapján készült. Fordította: Kovács Melinda Lektorálta: dr. Horváth Csaba Szerkesztette: Horváth Gabriella Műszaki szerkesztő: Miklós Ildikó ISBN 963 9031 72 0 Nyomták a Cseh Köztársaságban 2/17/02/64-01 Magyarországon kiadja az Új Ex Libris Könyvkiadó Felelős kiadó: az Új Ex Libris ügyvezetője


TARTALOM

Bevezetés - A lőfegyverek technikai fejlődése 7 1. fejezet Az 1300-1500 közti időszak 17 2. fejezet Az 1500-1650 közti időszak 25 3. fejezet Az 1650-1820 közti időszak 83 4. fejezet Az 1820-1870 közti időszak 183 5. fejezet Az 1870-1900 közti időszak 229 Szakkifejezések magyarázata 250 Szakirodalom 252 Személyek, készítő cégek és előállító helyek jegyzéke

5

253


I. Teli Vilmos története a 13. század végéről vagy a 14. század elejéről, egy céltáblán 1830-ból

6


BEVEZETÉS - A LŐFEGYVEREK TECHNIKAI FEJLŐDÉSE

Egy távoli célpont leterítésére vagy legyőzésére az embereknek kezdetben nem volt más lehetőségük, mint saját kezükkel egy követ vagy más tárgyat eldobni. Hatalmas javulást jelentettek a hatótávolság, a pontosság és a találati eredmény terén az íjak, később a szám­ szeríjak éppúgy, mint a különböző hajítógépek, melyek a lövedéket a felhalmozódott mechanikus energia felszabadításával mozgásba hozták. Forradalmi fordulatot jelentett a lőfegyverek bevezetése, melyeknél a lövedék cél felé történő továbbításához szükséges energiát a lőpor elégetése biztosítja. A lőport a VII. században Kínában találták fel, ahol az ezt követő évszázadokban a civil technikában, illetve a háborúkban használták. Az első lőfegyvereket Kínában készítették a XIII. században, és a cső előállításához bambuszrudakat használtak, melyet csak később cseréltek fémcsőre. Eközben a lőpor ismerete elju­ tott Európába is. A lőfegyverek fejlődésének további vívmányai már ehhez a kontinens­ hez kötődnek (először a XIX. században próbálkozott az Amerikai Egyesült Államokbeli konkurencia az európai feltalálók mellett). Európában a XIII. század közepétől kezdve vált ismerté a lőpor, s a legrégebbi lőfegy­ verek itt a XIV. század első feléből valók. Akkoriban a cső - vasból vagy bronzból - tette ki az egész fegyvert. A lőport és a lövedéket a csőnyíláson keresztül, a cső hátsó részébe fúrt, szűk csatornában gyújtották be. Lövedékként az íjnál alkalmazott nyilat ismerték, és így az első lőfegyverlövedékként is nyilat használtak. De hamarosan rájöttek, hogy egy golyó - kőből vagy később fémből (vas vagy ólom) - alkalmasabb a lőfegyverből való tüzelésre. A cső megtöltése bonyolult és hosszadalmas volt, ezért csak a XIV. században bukkant fel az első hátultöltő puska. A cső hátulról történő megtöltése lényegesen egysze­ rűbb volt, a problémák a kilövésnél jelentkeztek. A lőpor elégetésénél keletkező lőporgáz minden irányba terjeszkedett, a lövedéket előre tolta, de a zárszerkezet tömítetlenségén keresztül is kifújt, és veszélyeztette a lövészt. A legkülönbözőbb elven működő hátultöltő puskák keletkeztek a következő évszázadokban, de csak a modern előállítási tech­ nológiák tették lehetővé a zárszerkezet tökéletes tömítését, ezért a XIX. század közepéig

Kanócos lakatszerkezet belső oldal: 1 - Lakatlemez; 2 - Kakas; 3 - Elsütőkar; 4 - Elsütőkarrugó

Kanócos lakatszerkezet külső oldala: 1 - Lakatlemez; 2 - Kakas a kanóccal;

1

4 Keréklakat belső oldal: 1 - Kerékfeszítő rugó; 2 - Serpenyő; 3 - Serpenyőfedél; 4 - Elsütőkar

Keréklakat külső oldal: 1 - Lakatlemez; 2 - Dörzskerék; 3 - Kakas; 4 -Kakasrugó

7


a lőfegyverek között az elöltöltő puska terjedt el. A XIV. században két fő csoportra osz­ tódtak - a nagy tüzérségi fegyverekre és a kisebb, könnyebb kézifegyverekre. Kezdetben ezek a személyes fegyverek a nagy ágyú lényegesen kisebb változatai voltak, és ezért kap­ ták a „kéziágyú" elnevezést. Még a XIV. században megjelent rajtuk egy fa puskaagy, ami a jobb kézben való foghatóságot tette lehetővé. Eleinte a cső végére erősített rúdról volt szó, később a puskaagy a fegyver alá is kinyúlt, és így ágyazatot képezett a cső felvételé­ hez. A gyújtózsinórt kezdetben a cső felső részén kialakított tál formájú mélyedésbe - a serpenyő - érintették, melybe lövés előtt a lőport szórták. Ennek meggyújtása után a láng átcsapott a gyújtólyuk furatán át a csőbe, és ott begyújtotta a lőportöltetet. Ez a gyújtólyuk a serpenyővel együtt hamarosan áttolódott a felső részről a cső jobb oldalára.

II. Lőállás egy céltáblán 1791-ből

8


I Yadászjelenet egy céltáblán 1792-ből

A lőport eredetileg egy izzó vashuzaldarabbal gyújtották be, később a lövész kezében .evő kanóccal. Jelentős előrelépés következett be a XV. században, amikor megszerkesz:érték a kanócos lakatszerkezetet (lakatszerkezet az elnevezése egy fegyver elsütő szerke­ zetének, mely a nevét a lakatosokról kapta, akik elkezdték gyártani, nem pedig onnan, hogy valamiféle záró funkciója lett volna). A kanócot becsíptették a kakaspofába, és az rlsütőbillentyű lenyomásával a kakas az égő kanócot a lőporral teli serpenyőbe nyomta. A fegyver elsütése ezáltal automatizálva volt, így a lövésznek nem kellett még egyszer a por meggyújtásával foglalkoznia, így figyelmét kizárólag a célpontra összpontosíthatta. Ennek következtében a lőfegyvereken irányzékok bukkantak fel - nézőke és célgömb melyek jobb célzást tettek lehetővé. Ehhez még további javítások is társultak - a fegyver9


IV. Vadászjelenet egy fakazetta tetejéről a 18. század első feléből

csöveket meghosszabbították, és a korábbi lisztállagú lőport egy jobb minőségű szemcsés por váltotta fel. A kanócos lakatszerkezetek alapelve ugyanaz volt, mégis különféle változatok kelet­ keztek, melyek az elsütőbillentyű típusában, a kakas elhelyezésében, illetve további rész­ letekben különböztek. Egy jelentős változata volt az 1500 körül megjelenő ún. taplós lakatszerkezet. Ennél a kakas nem pofákban végződik, mely a kanócot szorosan tartja, hanem egy csövecskében, melybe egy darab gyújtótaplót tettek. Ezt minden lövés előtt újra meg kellett gyújtani. 1500-ban azonban egy teljesen új elsütő szerkezet született - a keréklakat. Ehhez nem kellett többé izzó kanóc, melyet az időjárás viszontagságai (eső, szél) veszélyeztettek, mert a lőpor meggyújtásához szükséges szikrát a szerkezet mechanikája keltette. A feszí­ tőrugókat a keréken - erről a legjellemzőbb alkotóelemről, amiről a lakatszerkezet a nevét is kapta - lövés előtt egy különleges kulccsal fel kellett húzni, ezáltal az elsütőberendezés 10


megfeszült. Az elsütőbillentyű működtetésével a szerkezet kioldódott, a kerék forgott, és durva felülete a kakaspofák közti kova dörzsölésével szikrákat szórt, melyek begyújtot­ ták a lőport. A keréklakat viszonylag bonyolult szerkezet volt, készítésében igényes és drága. A XVI. század közepén felbukkant egy másik, egyszerűbb elsütő szerkezet, mely szintén a saját mozgásával idézte elő a szükséges szikrákat - a kovás lakat. Míg a keréklakatnál a kakas szilárdan állt és a kerék forgott, addig a kovás lakatnál az elsütőbillentyű működtetésével a kakas a kovával mozog, és a serpenyő fölött található acéllemezre való ütéssel idézték elő a szikrát. A kovazávár nem helyettesítette teljesen a régi keréklakatot, és a XVII. szá­ zadban mindkét rendszert (a hadifegyvereknél még a kanócos lakatszerkezetet is) egy­ más mellett alkalmazták. Közép-Európában a keréklakat iránti szeretet a XVIII. század második feléig kitartott. Létezésének hosszú periódusa alatt fejlődött és tökéletesedett a keréklakat, és többféle változata született. A feszítő rugó kezdetben a lakatlemez külső oldalán helyezkedett el, aztán belülre került, így a kerék, amely a lakatlemezből emelkedett ki később mögötte, tel­ jesen eltakarva maradt. Azért, hogy a kakas könnyebben kezelhető legyen, kapott egy hüvelykujj-támaszt, a későbbiek során a kakast teljesen eltakarta egy díszkupak. A kerék­ lakaton további változások történtek, és ennek a rendszernek speciális változatai is ké­ szültek (pl. vízálló keréklakat).

V- Vadászjelenet egy képen a 18. századból

11


VI. Az 1799-es francia-osztrák háború korabeli ábrázolása

Még ennél is nagyobb változatosságot mutatnak a kovás lakatszerkezetek, ahol az egyes típusokat az alapján különböztetik meg, hogy az ütőrugót a lakatlemez külső vagy belső oldalára rögzítették-e, hogy a csiholó lemez és a serpenyőfedél két külön darab vagy egy közös részt alkotnak-e (az ún. acélt), illetve további részletek alapján. Néhány nyelvben ezeket a závárakat két csoportba sorolják és különböző névvel illették őket, a németben „csapózárnak" és „kovás lakatszerkezetnek", az angolban „Snaphance"-nak és „Flintlock"-nak nevezik. Más országokban nem került sor ilyenfajta terminológiai meg­ különböztetésre a múltban, és a két csoport közti különbség (véleményem szerint) nem volt olyan jelentős, hogy eltérő elnevezéseket alkalmazzanak. Az egyes lakat-változatokat arról a területről nevezték el, ahol keletkeztek vagy ahol túlnyomó részben használták őket, így vannak például holland, angol, skót, skandináv, római („allo romana"), firenzei („alla fiorentina") stb. lakatok. A legtökéletesebb változat a XVII. század elején Franciaországban, valószínűleg Marin le Beurgeoys által készített lakatszerkezet lett, mely a XVII. század közepétől szinte mindenütt elterjedt. Ez a valódi kovás lakat, mellyel a következő évszázadokban jobbára csak a francia kovás (ez is spa­ nyol závár, Miqueletnek vagy Patillának nevezték) versengett, illetve bizonyos területe­ ken néhány más lakatszerkezetek is (pl. a firenzei). Ebből kifolyólag keletkeztek a kovás lakatok körében ennek a rendszernek speciális változatai, pl. a belső kovás lakat. A lőfegyverek fejlődésében új korszakot nyitott a gyullasztópor feltalálása, mely az ütés hatására gyulladt be. Azok a fáradozások ugyan félresikerültek, melyek a lőpornak - mint a lövedékhez való hajtóanyagnak - a gyullasztóporral történő helyettesítésére irányultak, mégis úgy tűnt, hogy a durranóport sikeresen lehet használni a lőpor meggyújtásához, 12


II. Az 1812-es francia-orosz háború korabeli ábrázolása

aminek következtében nem kellett erre a célra szikrát csiszolni. Az újfajta lakatszerkeze­ teknél a kakast a kovával egy - a gyullasztóporra ütő - kalapács helyettesítette. Az első :lven típusú závárat 1807-ben A. Forsyth, skót pap építette. A gyullasztópor egy üvegfor­ májú tartóban volt, de hamarosan készültek másféle szerkezetmegoldások, gyullasztópor-keverékes golyócskák, tabletták stb. formájában. Ezeket a korai változatokat vegyi iakatszerkezetnek nevezték, és a XIX. század húszas éveitől kezdve adtak helyet a csappantvús- vagy az ütőszerkezetnek, melynél a gyullasztóporral megtöltött gyújtókupakot egv gyújtócsonkra tették. A csappantyús fegyverek kora az előző évszázad hatvanas rveiig tartott, s a viszonylag rövid időtáv ellenére is különféle speciális csappantyús elsütő szerkezetek láttak napvilágot. Az elöltöltősök fő hátránya nem az alacsony hatékonyságukban vagy a találati pontat.anságukban rejlett, hanem a hosszadalmas megtöltésben és az ebből adódó csekély tiizeesi sebességben. Ezért a XV. századtól kezdve a puskakészítők mindig újra a hátultöltős 'zerkezet, sőt többlövetű fegyverek előállítások fáradoztak. Rengeteg különböző szer­ kezet született, de a tökéletességüknek az akkori a gyártási technológia gátat szabott. A \IX. századi technikai fejlődés már lehetővé tette megbízható hátultöltős csappantyús fegyverek gyártását, de a lőfegyverek további jelentős előrelépéséhez az impulzusnak egy Tiásik irányból kellett jönnie - mégpedig a lőszer területéről. Minden eddigi lőfegyvernél a töltényt, a lőport és az ezek meggyújtására szolgáló anvagot külön töltötték a fegyverbe. A XVII. és XVIII. században már léteztek - főként a !<atonaságnál használt - töltények, melyeknél a töltény és a kimért lőpor egy papírhüvelyr>en voltak. A lőszer egyes részeit a fegyverbe azonban egymás után, külön helyezték be. 13


Kovás lakatszerkezet belső oldal: 1 - Lakatlemez; 2 - Elsütőrugó; 3 - Dió; 4 - Serpenyő; 5 - Dióház; 6 - Elsütő emelő; 7 - Rugó

Kovás lakatszerkezet külső oldal: 1 - Lakatlemez; 2 - Kakas; 3 - Felső szorítópofa; 4 - Kova; 5 - Serpenyő; 6 - Rugó; 7 - Acél (csiholó lemez a serpenyő­ fedéllel)

A XIX. századtól kezdtek el egyesített töltényeket használni, melyeket egészben, egy­ szerre töltötték a fegyverbe. A töltényhüvely, amely a lövedéket, a lőport és a gyutacsot tartalmazta, eredetileg papírból volt, lövésnél elégett, és nem akadályozta meg a lőporgáz minden irányú terjedését. A későbbi, fém töltényhüvelyek már pótlólagos tömítő szerepet is betöltötték a gázok távozásával szemben, itt azonban egy új probléma lépett fel - az üressé vált töltényhüvelyek fegyverből való eltávolításának szükségessége. Az első egye­ sített lőszerek, amik széles körben elterjedtek, a Leancheux-féle töltények voltak, melyek­ nél a gyutacs meggyújtásához a kakas felcsapása után egy szeg bukkant elő, ami a töltény oldalából lógott ki. A XIX. század harmincas éveiből származó első Lefancheux-féle töltényeknek még papír hüvelyük volt, a század közepétől kezdtek el tiszta fém tölténye­ ket használni. A XIX. század közepén megszülettek a flobert-töltények is, melyekben a hüvelytalp szélén egy gyújtó- és egyidejűleg hajtóanyag volt, elegendő mennyiségben a rövid távolságokra történő lövésekhez (lőport nem használtak ebben a töltényben). Már az előző évszázad ötvenes és hatvanas éveiben is egy sor fémhüvelyű, perem- vagy köz­ ponti gyújtású töltény bukkant fel. Az 1866-os porosz-osztrák háború - melyben az osztrákok elöltöltősökkel, a poroszok pedig hátultöltős Dreyse-féle gyútűs fegyverekkel (még saját tömítés nélküli töltények­ kel) harcoltak - végérvényesen az elöltöltősök végét jelentette. Ezután a háború után már egyértelműen az egylövetű hátultöltősök, és ezt követően hamarosan a különböző szer­ kezetű ismétlőfegyverek terjedtek el. A XIX. század végének fegyverszerkezeteit lényegé­ ben még ma is használjuk. Természetesen állandóan tovább tökéletesítik őket, mindig új

Perkussion lakatszerkezet belső oldal: 1 - Lakatlemez; 2 - Elsütő rugó; 3 - Dióház; 4 - Dió; 5 - Elsütő emelő; 6 - Rugó

Perkussion lakatszerkezet külső oldal: 1 - Kakas; 2 - Kakas biztosító; 3 - Gyújtólyuk csonk; 4 - Lakatlemez

14


VIII. Vadászjelenet egy 1841-es metszeten

ötleteket és különböző javításokat valósítanak meg, de a mai kézi lőfegyverek is abból az alapból indulnak ki, ami itt már száz éve keletkezett. Gyakran a fegyverek hatékonyságától függött használójának élete - legyen az katona vagy vadász ezért a megbízhatóságukat szigorúbban bírálták el, mint más termékekét. A lőfegyverek tartoznak az első készítő által megjelölt tárgyak közé - aki ezzel garantálta a minőségét -, illetve az első vizsgának alávetett termékek közé. A nagy létszámú had­ seregek felfegyverzésének követelménye vezetett a katonai-, később a vadászfegyverek sorozatgyártásához. A nagy fegyvergyárakban sorra terjedtek el a szabványméretek, ame­ lyek ugyanazon modellnél a különféle fegyverek részeinek kölcsönös kicserélhetőségét tették lehetővé. Először a lőfegyvereknél alkalmazták ezt az alapelvet, ami ma már ter­ mészetesnek számít sok más területről származó termék esetében.

15


16


1. fejezet

Az 1300-as és az 1500-as évek közti időszak

A lőfegyvereket létezésük első két évszázadában kizárólag katonai célokra használták, mivel a technikai tökéletlenségük másféle felhasználást - például vadászatot - nem tett lehetővé. Kezdetben a katonai életben is erősen korlátozott szerepük volt. Az izzó vas­ pálca, mellyel a fegyvert elsütötték, gyorsan kihűlt és a lövésznek külön tűzre volt szüksége, vagy - ami gyakoribb volt - egy szenes serpenyőre, amelyben a vasat forrón tartotta. Tehát akkoriban a lőfegyvereket csak egy állandó helyről használhatták főként várak és városok elfoglalásakor, illetve ezek védelmekor. Az izzó kanócot, amely a lövész kezében a vaspálcát helyettesí­ tette, könnyebben lehetett hordani, és így a lőfegyvereket a harcté­ ren is bevethették. Majd a kanócos lakat tovább egyszerűsítette a fegyverek használatát. A kanócos lakattal ellátott fegyverek is szinte kizárólag katonai fegyverek voltak, akkor is, ha kevés szám­ ban civil példányok is készültek vadászathoz vagy célba lövéshez. A céllövő puskák elsősorban taplós lakattal készültek, mert a lőál­ lásbán nem volt zavaró, hogy minden lövés után a taplót újra meg kellett gyújtani. Ezek a fegyverek azonban csak a XV. század­ ban jelentek meg, és csak az ezt követő évszázadban terjedtek el nagyobb mennyiségben. A lőfegyvereket, mint új és eddig ismeretlen termékeket eleinte azok a kézművesek gyártották, akik a legjobb hírnévnek örvend­ tek. A bronz csöveket a harangöntők öntötték, a vascsöveket a ko­ vácsok készítették. A növekvő érdeklődés következtében kialakult a fegyverkészítők szakmája, akik már kizárólag lőfegyverek készí­ tésével foglalkoztak. Még az elöltöltős puska idejében kezdtek el a katonai kézifegy­ verek differenciálódni. 1400 körül terjedtek el a szakállas fegyve­ rek, melyeket a cső alsó részén egy kampóval láttak el, amely a fegyvert egy szilárd támasztékon tartotta meg. Fő célja a hátralökés (visszalökés) csökkentése és a nagyobb pontosságú találat el­ érése volt. A katonai fegyverek tovább specializálódtak a célnak, méretnek, kalibernek és egyéb nézőpontoknak megfelelően. A kez­ deti tökéletlenségek ellenére a lőfegyverek felhasználásának előre nem látható következményei voltak. Terhelőleg hatott a katonai életben bekövetkező fejlődésre, és a középkori háborús színterek lovagi hegemóniájának végét jelentette. Mindenesetre egy hossza­ dalmas folyamat volt, mely az első primitív lőfegyvereket tényle­ gesen mozgásba hozta.

17

Lövész szakállas fegyverrel, 1430 körül

Lövész kézi ágyúval 1450 körül


Rézcső [2]

1390 körül

kai (=kaliber) 39 mm, h (=hosszúság) 495 mm

A háromgyűrűs hengeres rézcső egyhengeres hüvelyben végződik, a rögzítőszeghez két nyílással kapcsolódik. Ezzel rögzítették a csövet egy rúdformájú fanyélhez. A fegyvert va­ lószínűleg Nürnbergben készítették, ahol a XIV. század második felében az ólomcsövek készítésében élen jártak. 1945 előtt a berlini fegyvertárban volt egy cső, amely méreteiben és kivitelezésében teljesen megegyezett a bemutatott darabbal, mely 1945 előtt a nyugat­ csehországi Pobézovice kastély­ ban volt. Ennek a két hasonló tí­ pusú fegyvernek ugyanabból a műhelyből kellett származnia. Különbség csupán a felhasznált anyagban (a berlini fegyver bronzból készült magas ólom­ aránnyal) és a súlyukban van (a berlini darab 8,5 kg-os, a bemu­ tatott darab pedig csak 5 kg-os volt). A súly különbség a fel­ használt anyagból illetve falvastagságából adódott. Csak a XIV. században tettek szert a fegyverkészítők az új fegyver előállításával kapcsola­ tos tapasztalatokra, melyek megalapozták a fegyverek vég­ ső formáját. A nyíláskoszorú kétségtelenül a cső megerősíté­ sét szolgálta. A gyújtócsatorna a régebbi fegyvereknél pont a cső felsőrészén lévő egyszerű, mér­ sékelt formájú kerek serpenyő­ be torkollik.

18


Bronzcső [3]

1340 körül

kai: 36 mm, h: 300 mm

A fennmaradt legrégebbi lőfegyver ma a stockholmi svéd állami történelmi múzeumban található, és Loshult puska néven ismert. Nevét a Loshult közösségről kapta, akiknél 1861-ben a fegyvert találták. Némely szakember az 1330-as évekre teszi a fegyver keletkezésének idejét. A második világháború után megvizsgálták a fémet, amelyből a cső készült, és valószínűsítik, hogy olyan anyagról van szó, amely a mai Szlovákia területéről származik. Ez a megállapítás csupán a fém származására utal, de nem jelenti azt, hogy a fegyvert is ott készítették.

Vascső [1]

1375 körül

kai: 28 mm, h: 372 mm

A kovácsolt nyolcszögletű cső megerősített kamrával és kerek nyíláskoszorúval a korai időszak fegyverművészeinek fáradozásait mutatja, a lőfegyverek legkedvezőbb formájá­ nak kialakítása terén. A fegyverkészítők csekély tapasztalatáról és balsikereiről tanúsko­ dik a lövés közben szétnyílt cső. A fegyveren látható a készítő egyedi jelzése (két kereszt­ be tett kalapács), a felső részen található célkereszt serpenyőként is szolgált.

19


Bronzcső [4]

1400 körül kai: 25 mm, h: 263 mm

Ez a rövid bronzcső, melyet nemrég találtak a kutná horai régészeti ásatásoknál, jó példá­ ja a könnyű, jól hordható lő­ fegyvereknek. Kutná Horaban (Kuttenberg) a XIII. századtól kezdve gazdag ezüstbányákat aknáztak ki, itt vertek először királyi pénzérméket, így a vá­ ros a második legfontosabb város volt Prága után a Cseh ki­ rályságban. A képen látható darabot sohasem használták, de készült egy másféle fegyver is. Egy hibátlan öntött darabról van szó, mely befejezetlenül maradt. Nem tudjuk, hogy miért maradt fenn, és miért nem olvasztották be a fémet újrafelhasználásra, ami akkori­ ban igen elterjedt volt (isme­ rünk egy esetet, amikor a működőképes, de már elörege­ dett fegyvereket egy városi víz­ vezetékhez használtak fel).

Szakállas puska [6]

1420 körül

kai: 19 mm, h: 738 mm

A kettős csőmegerősítés - a középső és a hátsó részen - empirikus ismereteken alapult. A lőporgáz nyomása a cső ezen részén nagyobb, és az anyagot itt jobban megterheli. A rövid hüvely a cső végén a fatámasztékra való felhelyezést szolgálta, mely a több mint 8 kg súlyú fegyver könnyebb kézbentartását tette lehetővé. A cső felső részén, a második megerősítés szélénél egy középgerendával áthúzott N betűt gravíroztak. Ez nem készítői védjegy, hanem utólagos ismertetőjegy, mellyel csak később egészítették ki a fegyvert. A betű jelölheti akár a tulajdonost, akár a fegyvergyűjteményt, amelyben őrizték (Nürnberg városa?).

20


_______________

__________ 5

Vascső [6]

1430 körül

kai: 16 mm, h: 420 mm Egy könnyű, egyszerűen kézben fogható fegyver volt hüvellyel a végén, mely a fatámasz­ tékra való felhelyezést szolgálta. A fényképen egy másolat látható, melyet a tábori mú­ zeumban őrzött eredeti példány alapján készítettek. A dél-csehországi Tábor városában alakult ki a huszitacentrum, és a huszitaháborúban (1419-1434) ezt a fajta fegyvert gyak­ ran és sikeresen használták. Ennek a könnyű puskának cseh neve „Písfala" (síp) volt, és talán ebből származik a rövid lőfegyverek későbbi „pisztoly" elnevezése. (Természetesen vannak más magyarázatok is, melyek a pisztoly szót az olasz Pistoia városából, vagy a pisztoly pénznemből stb. származtatják.)

6

21


7 Vasból készült szakállas puska [7]

2425 körül

kai: 36 mm, h: 410 mm (támasztékkal 1350 mm)

A fényképen ismét csak egy másolatot láthatunk, melyet a nyugat-csehországi Pilsen vá­ rosában található eredeti példány alapján készítettek. Más csehországi városok fegyvergyűjteményeivel ellentétben, melyeket az 1547-es, Habsburgokkal szembeni sikertelen ellenállási háború után megszüntettek, a pilseni fegyvergyűjtemény megmaradt, mert Pilsen városa mindig hű maradt az uralkodóhoz (a pilseni elöregedett fegyverzet szeren­ csére később is megmaradt, amikor más fegyvergyűjteményeket megszüntettek, így vál­ hatott a XIX. században a múzeumi gyűjtemény darabjává). Ennél a fegyvernél a puskaagy támasztékát már nem a cső után egy hüvelyre tették, a puskaagy pedig előre került, a két bilinccsel rögzített csövek táborába tartozik. Az első bi­ lincs alul egy szakállal van ellátva, amely itt nem a cső része, mint ahogy az más szakál­ las puskáknál gyakori volt. Míg a nagy és nehéz szakállas puskákat rendszerint várfala­ kon használták, addig ezt a könnyebb típust a harcmezőn is be lehetett vetni. A huszita seregek fegyverzetében a könnyű kézi ágyúk mellett helyt kaptak hasonló szakállas puskák is. Lövésnél a szakállat egy fatáblába vagy a szekérvár falazata mögé rögzítették. A fényképen a fegyver a szakállal lefelé látható, azért, hogy a nyílás és a cső felső része is jól látható legyen.

22


A szakállas puskának nyolcszögletű csöve van, mely a nyílásnál egy koszorúban vég­ ződik. Ez - a másik két csőhöz hasonlóan - egyszerű vasmetszetekkel díszített.

Puska [8]

1470 körül (?)

kai: 19,5 mm, h: 936 mm

Ennek a fegyvernek származási idejét nehéz megállapítani. Bár a puskaagy régiesnek néz ki, a puskatus formája - a hüvelykujj kimunkálással - azonban nem jellemző a XV. szá­ zadra, így ez legkorábban a XVI. századból származhat. A fegyver mindenesetre nem ren­ delkezik lakatszerkezettel, kézben tartott pálcával gyújtották meg. A serpenyő a gyújtó­ lyukkal még a cső felső részén helyezkedik el. Ezek az elemek egyértelműen meghatároz­ zák a fegyver származási idejét, a XV. századot, bár a puskaagy kialakítása feltehetőleg fiatalabb. A legrégebbi lakatszerkezet nélküli lőfegyvereknél a lövésznek figyelnie kellett a lőpor meggyújtására a serpenyőn, így nem tudott teljes mértékben a célpontra koncentrálni. Ezért nem ritkán két férfi kezelte a fegyvert: a lövész, aki tartotta és célzott, és a segédje, aki a lövész utasítására meggyújtotta a lőport a serpenyőn.

23


24


2. fejezet

Az 1500-as és az 1650-es évek közti időszak

keréklakat használata a lőfegyverek új minőségét jelentette. Kevésbé függtek a rossz időtől, és a -.Letöltött fegyvert rövid előkészület után el lehetett sütni. Csak ekkortájt terjedtek el a lőfegyverek

- Kém katonai területeken, használni kezdték ugyanis vadászathoz és céllövészethez. Előnyei olyan . ilvánvalóak voltak, hogy a XVI. század során mindkét területen felváltották a hagyományos kézi­ táskákat. A keréklakat tette lehetővé az első marokfegyverek - a pisztolyok - kialakulását is. Ezeket rejtve : letett hordani (például ruha alatt), tüzelésre kész állapotban. Tehát kiválóan alkalmasak voltak -zr nélyes védelemre, de bűnöző elemek is használták. A problémák, melyeket a keréklakatos zárszer■szét okozott megjelenésével, hamarosan tiltásokhoz vezettek, nem lehetett engedély nélkül lőfegyitereket tartani és hordani. Ez a rendelet azonban sem a lőfegyverek készítését, sem pedig elterjedéséi nem gátolta. .4 XVI. és részben a XVII. század elsőfelében a lőfegyverek körében a keréklakat volt túlsúlyban, -ír nem ez volt az egyetlen létező. Mivel előállítása nehéz volt, ezért a keréklakat jelentősen megi hígította a fegyvert, és csak azoknál a vadász- vagy célpuskáknál alkalmazták, ahol a tulajdonost :-rn zavarta a magasabb ár. A katonaságban azonban a XVII. század végéig megmaradt az olcsóbb *-:nócos változat, és csak a lovasságnál jutottak szerephez a keréklakatos pisztolyok és karabélyok, vei az izzó kanóc kézben tartása kevésbé volt biztonságos. Korlátozott területen - a civilfegyvelél, főként a céllövőfegyvereknél - jelentek meg ebben az időszakban is kanócos- és különösképp :.:r!ós lakatszerkezetek. A keréklakat feltalálása után mintegy fél évszázaddal megjelentek az első csapózáras fegyverek, a . VI. század második felében pedig megindult a csapózáras fegyverek és pisztolyok versenye. Ang­ iban, Olaszországban, Skandináviában és másutt megjelentek a csapózárak helyi változatai, és a XVII. század első felében megkezdődik Franciaországból a francia kovás lakat terjedése más eurór.r; országokban is. A következő időszakban ennek kellett a vezetést átvennie, és a keréklakatos zár-


szerkezet szerepét visszaszorítani. A lőfegyverek előállítása már speciális puskakészítők feladata lett, de más kézművesek - úgy mint puskaagy készítő és különösképp a díszítők - is részt vettek benne, mert amióta a puskák és a pisztolyok civilfegyverekké vál­ tak, megkezdték a fegyverek gazdag díszítését az igényes tulaj­ donosoknak. A vadász- és célpuskáknak, de a katonai puskáknak is nemcsak használati értéke volt, hanem a tulajdonosukról is árulkodtak, és a díszítésre kifizetett pénz gyakran meghaladta a díszítetlen puska árát is. A városi puskakészítőknek meg kellett egyezniük a külsőségekben, de voltak szabad kézművesek, akik az uralkodónak vagy egy gazdag nemesnek dolgoztak. A fegyverek minőségét a készítési jegy garantálta, ami eleinte a mester védje­ gye és monogramja volt, később a teljes neve, többnyire még a puskakészítő munkaterületével kiegészítve. A készítési jelzés általában a csövön és a puskaagy-lapon található.

Muskétás (muskéta keréklakatos megoldással) 1630 körül

Keréklakatos pisztoly [10]

1520 körül

kai: 11 mm, h: 380 mm

A kívül elhelyezkedő elsütő rugó, a elsütő emelő a jobb oldalon és az egyenes, hengeres fa markolat azt bizonyítják, hogy ez a pisztoly a keréklakatos pisztolyok készítésének kez­ deti időszakából származik. A fegyverről hiányzik a kakas, a csőnyílás végén lévő karika a pisztoly felakasztására szolgált. 10

26


Háromcsövű kanócos lakattal [11, 12] 9,5 mm (puskacső) és > mm (pisztolycső), h: 640 mm

Ez az egyedülálló fegyver rövid, ■'áromcsövű kanócos lakattal r'.látott puska, melynek azonban :sak a felső csöve működik. Az zlsó két csövet kézben tartott kanóccal kellett meggyújtani. A ruskatusban ezen kívül négy nsztolycső (135-145 mm hoszrzúak) található, melyek nyílása 2 fegyver csövével ellentétes ránvban van. Ezeket is kézzel mellett begyújtani. A fegyver • alószínűleg Eszak-Olaszor^zágból származik és az olasz z •űjteményekben csekély számran találhatók hasonló három­ csövű puskák az 1500-as évek­ ről, mindenesetre forgatható csövekkel és a puskatusban pisz:oÍvcsövek nélkül.

1500 körül


Háromcsövű kanócos lakattal [11,12] kai: 9,5 mm (puskacső) és S mm (pisztolycső), h: 640 mm

Ez az egyedülálló fegyver rövid, háromcsövű kanócos lakattal ellátott puska, melynek azonban csak a felső csöve működik. Az alsó két csövet kézben tartott kanóccal kellett meggyújtani. A puskatusban ezen kívül négy pisztolycső (135-145 mm hoszszúak) található, melyek nyílása a fegyver csövével ellentétes irányban van. Ezeket is kézzel kellett begyújtani. A fegyver valószínűleg Eszak-Olaszországból származik és az olasz gyűjteményekben csekély szám­ ban találhatók hasonló három­ csövű puskák az 1500-as évek­ ből, mindenesetre forgatható csövekkel és a puskatusban pisz­ tolycsövek nélkül.

1500 körül


Bronz szakállas puska [13,14]

1530 körül

Nürnberg, kai: 21 mm, h: 997 mm

A csövön fent található a Hohenzollerek címere, a láthatóan utólagosan belegravírozott „hk" 1565-ös dátummal. A Hohenzollerek nürnbergi várgrófok és ansbachi őrgrófok vol­ tak. Ma az ansbachi múzeumban található egy hasonló szakállas puska (beleértve a díszí­ tést is), mely 1529-ből származik. Mindkét fegyver kétségtelenül ugyanabból a műhelyből származik, feltehetőleg egy nürnbergi mesteréből. A bemutatott darabot Dél-Németországban zsákmányolhatták (pl.: a két őrgróf háború 1552-1553 alatt), és a pótlólagos „hk 1565" jelzés az új tulajdonos monogramja lehet.


Puska keréklakattal [15,16]

1544

Hollandia, kai: 15 mm, h: 1246 mm

A cső elfektetett részén arannyal inkrustierte növénydíszítések mellett felismerhető a Mediciek címere és a COSMS MEDIES/REIPIES.FLORA DUX felirat is. A behajlított végű puskatusban végződő puskaagy végig elefántcsontba vésett dombormű metszetekkel van kirakva. A díszítő motívumok többek között vadászjeleneteket (szarvas hajtóvadászat, nvúlvadászat, puska- és számszeríj lövészek), Mars hadistent, istennőket kocsikon és egy torz fejet ábrázolnak. A tölténytáskán az 1544-es évszám van megadva, a Mediciek címe­ rét az aranygyapjas rendjei veszik körül. A kerektengelyre egy rövid kulcsot rögzítettek az ütőszerkezet megjelenítésére. A puska feltehetőleg I. Cosimoé (1519-1574), aki 1537-től Florenz hercege volt. Az aranygyapjas rendet 1556-ban kapta meg, és ezt a motívumot vésték rá a Mediciek címere mellé utólag, a 12 évvel korábban készült fegyverre.

29


Pisztoly baloldali keréklakattal [17, 18]

1551

Németország, kai: 13 mm, h: 530 mm

A csövén és lakatlemezén 1551-re keltezett pisztolynak a bal oldalán van egy célszerű la­ kat. A balkezesek számára készített fegyvereknek általában az ellenkező oldalán volt a lakatszerkezet, a pisztolyoknál azonban valószínűbb, hogy egy pisztolypár egyikéről van szó, melyek közül az egyiknek jobb oldali, a másiknak bal oldali lakatja volt. Ez a meg­ oldás főként a lovas pisztolyoknál volt gyakori. 18

30


A lakatlemez marásokkal díszített - sassal, madarakkal, levelekkel -, a csőbe vésett né­ met felirat vallási tartalmú. Érdekes az is, hogy a nyél nem fából vagy vasból készült, ami XVI. században a német pisztolyokra jellemző volt, hanem szarvasagancsból.

Bockpisztoly két keréklakattal [19]

1550 körül

Wolf Danner és i. d. Hans Stopler, Nürnberg, kai: 10 mm, h: 730 mm

A két egymáson lévő csővel és két lakattal (ellentétesen lévő kakassal) ellátott pisztolynak fehér motívumokkal bőségesen díszített nyele van. A díszítő motívumok többek között férfi és női alakok, növények, rókák és nyulakat kergető kutyák. A pisztoly bal oldalán lévő kampó a fegyver övben való rögzítését szolgálta. A fegyver felső részén egy kígyó látható a WD betűk között, ami Wolf Danner nürn­ bergi puskakészítő védjegye volt, akit 1537-től a XVI. század közepéig említenek (1541ben a svéd királynak szállította a fegyvereit). A lakatlemez egy sarkantyúval van meg­ jelölve, ami az i. d. Hans Stopler védjegye volt, aki 1547-től jelenik meg az irodalomban. 1551-ben lett Nürnberg polgára, és 1570-ben halt meg.

19

31


20 Keréklakatos puska [20]

1558

ML mester, Németország, kai: 14 mm, h: 1930 mm

A cső 1558-as keltezésű, és ML betűkkel, illetve a tölténytáska emberi fejjel megjelölt. Ez a jelölés ez idáig meg nem határozott készítőé, de jele más német eredetű puskákról is is­ mert, melyeket az 1577-1585-ös esztendőkből származtatnak. Tipikus balkezes fegyverről van szó, amelyen a lakatlemez és a borítólemez - a megszokottól eltérően - ellentétes oldalon vannak. A puska tetemes hosszúsága (majdnem 2 m) is figyelemre méltó. Csöve fehér csonttal és gyöngyökkel gazdagon díszített.

Keréklakatos puska [21, 22, 23] kai: 11,5 mm, h: 1005 mm

21

1550 körül


A dátum és védjegy nélküli puska keletkezési ideje a lakatszerkezet típusából, illetve né­ hány további részletből következően a XVI. század közepére vagy még későbbre - e szá­ zad negyvenes éveire tehető. A cső és a lakatszerkezet fekete alapon arany motívumokkal levelek, geometriai díszítések, szörnyek) gazdagon díszített. A cső hátsó része szegletes, elülső része hengeres, a nyílásnál megerősített, és sárkányfej formájára kialakított. A fegy­ vernek van egy csőirányzéka, ami a célpuskákkal ellentétben, a vadászpuskáknál nem volt gyakori. A díszítetlen nyél egy fiókkal van ellátva a puskaagyon, melyet a lövedékek, lövedéktapasz tárolására használtak. 33


24 Puska kerék- és taplós lakat szerkezettel [24, 25, 26]

1560 körül


Dél-Németország, kai: 14,5 mm, h: 1275 mm

A puskának kombinált kerekes és tapló lakatszerkezete van, amely lehetővé tette, hogy ha az egyik rendszer csődöt mondott, a másik segítségével el lehessen sütni a fegyvert. Min­ denek előtt a különböző technikákkal készült gazdag díszítettsége (metszés, gravírozás, intarziák, cizellálás) és különböző anyagai (arany, elefántcsont, ébenfa és másfélék) tűn­ nek fel. A csőbe - többek között - azt a jelenetet vésték bele, amikor az ördög elcsábítja Évát. A puskaagyon Herkules életéből való, illetve háborús jeleneteket láthatunk. A csö­ vön az irányzókba kétszer van beleütve - egy hajlított csülleng formájában - egy védjegy. Ezt a jelölést Christoph Arnold puskakészítőnek tulajdonítják, aki 1547 és 1573 között Augsburgban tevékenykedett; ez azonban nem bizonyított.

Tiszta vasból készült keréklakatos pisztoly [27, 28]

1565

Xürnberg, kai: 13 mm, h: 590 mm

A teljesen vasból készült pisztolyok a XVI. századi délnémet puskakészítő-műhelyek jel­ lemző terméke volt, különösen a nürnbergieké és az augsburgiaké. A fa markolatú fegy-

35


verekkel szemben az volt az előnye, hogy kisebb volt a fegyver sérülésveszélye (a marko­ lat eltörése), és a súlya sem volt túl nagy mivel a vasmarkolat üres volt. A markolat felső részét általában marásokkal díszítették, az itt bemutatott pisztolyt növényi és geometriai díszítésekkel, illetve állatmotívumokkal. A csövön védjegyként egy céltáblában lévő kulcs található, mely 1570-1600 között a nürnbergi munkákon tűnik fel, a pisztoly lakatszerke­ zetében az 1565-ös dátum szerepel. Ennek a pisztolynak egy részlete - a miniatűr fegyver­ rel arányos összehasonlításban - a 38. számú képen is látható.


1580 körül

Keréklakatos puska [29, 30] HB mester, kai: 14 mm, h: 1675 mm

A pompásan díszített fegyver német területről származik. A cső teljes hosszában egy szemléletes kivitelezésű dombormű metszet van, a puskaagyat teljes egészében áttört és vésett növényi és geometriai díszítésekkel, emberi figurákkal, madarakkal, vadakkal dí­ szített elefántcsont borítja. A csontból készült puskatuskupakba figurákat metszettek. A lakatszerkezet is gazdagon díszített, a kerék fedelét egy kétfejű sas díszíti, és a mes­ tervédjegyhez tartozik a céltáblában a kutya felett lévő HB névjegy is. E jelölés tulajdo­ nosa ismeretlen, mégis felbukkan keréklakatos puskákon és pisztolyokon 1580-1600 kö­ zött, melyek készítésében a német Wasung városbeli Klaus Hirt puskakészítő is részt vett. HB mester valószínűleg ugyanezen a területen tevékenykedett.

______________ Keréklakatos pisztoly [9, 31] \‘FH mester, Sachsen (?), kai: 17 mm, h: 560 mm

A lovas pisztolyokat, melyek famarkolata nagyobb golyóformájú markolatgombban vég­ ződik, bodzapuskának is hívták (lásd a 36. és 37. számú képeket). Közép-Európában 1580 és 1600 között készítették őket. A golyómarkolat a pisztoly jobb megfoghatóságát, és vasxesztyűvel a nyeregtáskából való kivételt szolgálta. A fegyver elsütése után a nyílás felől kézbevett pisztoly ütőfegyverként is szolgálhatott, a nagy markolatgomb ugyanis megnö­ velte az ütőerejét. A csőbe NFH betűket és az 1588-as évszámot vésték; a lakatlemezen fej­ sze formájú jelzés található. A pisztoly a bevezető fejezet 9. számú képén is látható.

37


32 Bockpuska kettős keréklakattal [32]

1589

kai: 13 mm, h: 1100 mm

Az elöltöltős puskák hosszas töltést igényeltek, és arra az esetre, ha a vadász vagy más fegyverhasználó a lövést gyorsan meg akarta ismételni, az volt a legegyszerűbb megol­ dás, hogy a fegyvert több csővel lássák el. Ezáltal nőtt ugyan a súlya, de e hosszú fegy­ vernél, melyet a tulajdonosnak cipelnie kellett, két cső súlya még elfogadható volt. A XIX. századtól kezdve a csöveket egymás mellé, míg a korábbi időszakban szinte kizárólag egymásra tették. A bemutatott fegyvernél a hátsó kakas a felső, az elülső pedig az alsó csőhöz tartozik. A kettős keréklakatos szerkezetnek még inkább érdekes jellegzetessége a hátsó keréken lévő sárgaréz fedél. Ez a kerékfedél belevésett levéllel díszített, a nyelvet csak itt-ott éke­ sítik fehér csontok. A csövön az 1589-es évszám és két rosszul olvasható mesteri védjegy látható. A kakas elsütő rugóval (dupla kakas) van ellátva - ez olyan berendezés, mely a kakas érzékenységét növeli, és lehetővé teszi, hogy a fegyvert a kakas könnyű megmozdításával süssék el. így nem a fegyver „tépődik szét", és a találati pontosság növekszik.

38


Golyós puska kanócos elsütő szerkezettel [33]

1590

kai: 18 m m , h: 1600 m m

A kanócos lakatszerkezetű puskák szinte kizárólag katonai fegyverek voltak. Persze ké­ szültek civil fegyverek is ezen az elven, mégpedig nemcsak a keréklakatos elsütő szerke­ zet fellépése előtt, hanem abban az időszakban is, amikor a keréklakatos már szinte min­ denütt elterjedt. A csupasz katonai fegyverekkel szemben a kanócos szerkezetű civil fegyvereket általában díszítették. A kanócos szerkezet lakatlemeze egy keskeny téglalap formára korlátozódott, és a széles keréklakatos szerkezetekkel szemben kevesebb lehető­ séget biztosított díszítésre. így a kanócos díszítése a csőre és főként a puskaagyra korláto­ zódik. Az itt bemutatott darab csövét sárgarézhuzalból és szegből készített növényi díszí­ tések és gyöngy lapocskák ékesítik. Rúd kakast csak a régebbi példányokon találunk, később ezt a szokásos kengyeles kakasra cserélték. A hosszú csőirányzék a csövön arra utal, hogy a fegyvert céllövészetre használták, mert hajtóvadászatnál ez a típusú irányzék igen csak lekorlátozta volna a lövész kilátását, különösen mozgó vad esetén.

39


34 Muskéta kanócos elsütő szerkezettel [34]

1590 körül

kai: 15,5 mm, h: 1280 mm

A kanócos závárral, rúd ravasszal, háromszögletű puskaaggyal rendelkező katonai fegy­ ver a XVI. században használt muskéták régebbi típusai közé tartozik. Hasonló fegyvere­ ket használtak a muskétások Angliában, de Európa más országaiban is. A csövön olvas­ hatatlan mesteri védjegy látható, a korona alatt lévő címerpajzsra pedig AC betűket vés­ tek, melyek egy eddig még ismeretlen mester jelei.

Kanócos elsütő szerkezetű puska [35]

1590 körül

PM mester, h: 1560 mm

Kanócos civil fegyver, mely összmegjelenésében, különböző részleteiben (rúd kakas, cső­ irányzék) és díszítési stílusában erősen emlékeztet a 33. számú képen bemutatott fegy­ verre. A kakasnak, melyben a kanócot rögzítették, stilizált sárkányfeje van, amely a kanó­ cos elsütő szerkezetű fegyverekre igen jellemző. A csövön PM jelölés látható, mely egy ez idáig még ismeretlen, feltehetőleg német puskakészítő jele.

Keréklakatos szerkezetű pisztoly [36]

1590 körül

GB mester, Nürnberg, kai: 13, 5mm, h: 480 mm

Az ún. bodza pisztolyok tipikus ismertetőjegye, hogy a fegyver kézmarkolata nagy mar­ kolatgombban végződik (hasonlítsd össze a 31. és 37. számú képekkel). A fekete pácolt cseresznyefából készült nyelezet az egész felületén kipontozott. A fegyver szerényen dí­ szített, a szaruból készült csavar- és csapszeglemezbe geometriai díszítéseket és vízi ször40


35 nyetegeket véstek. A töltővesszőt megújították. A csőbe a GB monogramot és egy címer­ pajzson lévő, egyfarkú oroszlánt véstek (az 1570 és 1590 közti időszakból származó kerék­ lakatos pisztolyokról ismert jelölés, melyet általában a nürnbergi városi címer követett). A csövön megtalálható még Eger város címere, melyet egy másik jelzésre ütöttek rá, fel­ tehetőleg a nürnbergire. A lakatlemezen is megtalálható a GB monogram, egy címerpaj-

36


zson Eger város címere és a város lövészeinek céhjelzése. A pisztolyt ismeretlen mester (monogramja GB) készítette Nürnbergben, és Eger város lövészeinek fegyverzetéhez tar­ tozott (a fegyverbe beütött jel és ennek a pecsétje a XVI. századra tehetők).

Keréklakatos szerkezetű pisztoly [9, 37]

1590 körül

Augsburg, kai: 13 mm, h: 525 mm

A nagy markolatgombban végződő kézi markolatú bodza pisztolyokat általában csak sze­ rényen díszítették (hasonlítsd össze a 31. és 36. számú képekkel), de akad köztük gazda­ gon díszített példány is. Az itt bemutatott darab fekete pácolt cseresznyefából készült, fehér csontban végződő nyelezetét levelekkel, geometriai díszítésekkel és emberi arcokkal borították, a bal oldalon két mesefigura (szörnyek) található. A csövön megtalálható jelö­ lésként az országalma és a píniaág (Augsburg városának jelei). A pisztoly e fejezet beve­ zetésében, a 9. számú képen is megtekinthető.

37

42


38 Miniatűr keréklakatos pisztoly [38]

1590 körül

kai: 1 mm, h: 53 mm

Már a XVI. században is készítettek miniatűr fegyvereket, és hasonló darabok a későbbi időszakokban is előfordultak. A nagyság szerinti összehasonlításhoz e mellett a láthatat­ lan pisztoly mellett egy akkoriban használatos pisztoly (a 26. és 27. számú képről már is­ mert) van. Ahogy az látható, a „fegyver" kényelmesen elfért a hagyományos pisztoly el­ sütő billentyűjének kengyelében. Emellett azonban ez a miniatűr teljesen működőképes. A XVI. század teljes fémpisztolyainak stílusában készült, az elsütő berendezést egy kulccsal lehet felhúzni, és a kakassal elsütni a „fegyvert". Ennek a miniatűr kivitelezésnek nincsen gyakorlati jelentősége, az 1 mm-es lövedék hatása jelentéktelen. így sokkal in­ kább játékszer volt, inkább a cső hátán lévő karikába akasztották díszként. Ezek a műkö­ dőképes miniatűr példányok mindenekelőtt a készítőjük ügyességéről és kézművesi ké­ pességeiről árulkodtak. Az itt bemutatott darabhoz méretben és kivitelezésben hasonló pisztolypár található a londoni Victoria és Alber múzeumban.

43


39

Keréklakatos szerkezetű puska [39, 40]

1590 körül

Peter Danner és GH mester, kai: 14 mm, h: 1125 mm

Dannerék a XVI. században jelentős nürnbergi puskakészítő család volt. Peter Danner, akit 1583-ban említenek, és 1602-ben halt meg, valószínűleg Wolf Danner fia volt, akinek pisztolya - az idősebb Hans Stoplerrel együtt készítették - a 19. számú képen látható. Az itt bemutatott fegyver is a két mester közös munkája - a csövön PD betűk és egy kígyó 40


(Peter Danner mesteri védjegye), a závárlapon GH betűk és egy szív (ismeretlen nürn­ bergi mester védjegye 1585 körül) jelölik ezt. A puskaagynak van egy rövid Petronell típu­ sú puskatusa, amellyel a fegyver lövés közben a mellkason nyugodott. Érdekes a puska­ agy díszítése a berakott gyöngyökkel és zöldre színezett csontokkal, melyek egy harcost tőrrel és páncéllal, különböző díszítéseket, illetve alak- és állatmotívumokat ábrázolnak.

Keréklakatos puska [41]

1591

kai: 10 mm, h: 1333 mm

A vadászfegyver nyelébe az 1591-es évszámot és egy ismeretlen készítő jelét vésték. A fegyvernek ún. német nyele van, melynek rövid puskatusát nem a vállra, hanem az arcra helyezték. A kakason van egy hüvelykujj-bemélyedés, mely a kakas könnyebb lehúzását segítette. Ez a rész hiányzott a régebbi keréklakatos szerkezetű fegyverek kakasairól, később azonban majdnem mindenütt elterjedt a kakas jobb kézben foghatósága miatt, vagy hüvelykujj emelő- vagy pedig gyűrű formájában. A kakas elsütő rugóval van ellátva. Fehér csontlapocskákba vésett formák díszítik a nyelet, a puskaagyon lévő töltőreteszre egy álarcot gravíroztak. A sárgarézből készült kerékfedél áttört mintázatú, a kakas pedig metszettel díszített, összességében a fegyver díszítettsége szerény. Más korabeli fegyve­ rekhez hasonlítva ez a fegyver viszonylag kis kaliberű.

45


¡5“

Puska keréklakatos elsütő szerkezettel [42, 43]

1951

Hans Paumgartner, Graz, kai: 18,5 mm, h: 1128 mm

A fegyver díszítő elemei között a növényi és geometriai formák mellett főként csata- és vadászjeleneteket, illetve mondavilágból származó bemutatásokat, de más témákat is találhatunk. Az itt bemutatott fegyver puskaagyát csontokkal rakták ki, melyeken tréfás jelenetek vannak - egy nyúl lovagol egy kutyán, egy bolond nyulat fog és hasonlóak. A fegyvert az egymásra ütött HP betűkkel jelölték meg, mely Hans Paumgartner mesteri védjegye volt, akit 1556-tól Grazban említenek. O volt II. Károly főherceg puskakészítő mestere, és nemcsak tapasztalt fegyverszakértő volt, hanem kiváló lövész is. 1565 szep46


temberében Prágában egy versenyen megnyerte a záró lövészversenyt, ami 100 tallér jutalommal járt. Keréklakatos pisztoly [44, 45]

1600 körül

Franciaország, kai: 10 mm, h: 830 mm

A XVI. és XVII. századi lovas pisztolyok gyakran több mint fél méter hosszúak voltak, ez a 83 cm-es fegyver azonban a kivételek közé tartozik. Markolata körteformájú markolat­ gombban végződik. A puskacső teljes felső felülete szaruval és helyenként zöldre festett fehér csonttal van berakva. A díszítőelemek virágok, női fejet ábrázoló érmék, férfialakok, mindenféle vadak és hasonlóak. Ez a díszítési stílus Franciaországra jellemző, de máshol is alkalmazták. A csonttal és gyöngyökkel gazdagon berakott nyelek - az egész XVII. században - Schlesiában készített fegyverekről is ismertek.

L


Golyóspisztoly kettős keréklakatos elsütő szerkezettel [46]

1600 körül

Franciaország, kai: 13 mm, h: 1305 mm

A két kakas egyetlen kerékkel és csővel lehetővé tette - a kova elhasználódásakor vagy károsodásakor, illetve a kakas mechanizmusának elromlásakor - a második kovás kakas bevezetését. A csövön egy rosszul beazonosítható mesteri védjegy (légy, szúnyog, béka), a lakatlemezen pedig egy liliomot tartó kéz látható. A nyél egész felületét bevésett levél­ minták díszítik, és csontlapocskákkal berakott, melyekbe növény-, állat-, és figuramotívu­ mokat véstek. A fegyver csőnyílásánál 26 finom bevágás van.

47


Angol csapózáras puska [47, 48]

1600 körül

Thomas Addis, London, kai: 17 mm, h: 1485 mm Az első tudósítások a csapózárakról Angliából származnak az 1580-as évekből. Az angol zár hasonlított a hollandhoz, mivel az elsütőrugó belül van, a kova és a serpenyőfedél el

annak választva, a serpenyőn található egy nagy oldallemez (általában kerek), a kakas előtt pedig biztosító (itt egy férfifej formájában) van. A csövét TA betűkkel és egy kala49


páccsal jelölték meg, amely Thomas Addis jelölése, aki kb. 1590-ig dolgozott Londonban. A muskéta nyele csonttal és gyöngyökkel gazdagon berakott, a csövet is teljes hosszában metszetek díszítik, melyek túlnyomó része vadászjelenetet ábrázol. Keréklakatos puska - hátultöltős puska lehajtható retesszel [49]

1610 körül

kai: 18 mm, h: 1420 mm

Egyszerűbb és gyorsabb töltést tett lehetővé ez a hátultöltős puska, melynek bal oldalán lehajtható retesze van. A pántokhoz rögzített retesz a tőcsavar hátánál egy pecek visszanyomásával kiugrott. így lehet vasból készült, henger alakú töltényhüvelyt helyezni a csőbe (a képen a fegyver alatt látható), melybe először lőport szórtak, és egy golyót tettek. Az ilyenfajta töltényhüvelyekből nagy mennyiséget készíthetett be a lövész, és minden lövés utáni cserével növelhette a tüzelési sebességet. A töltényhüvelyből kiálló kis pecek gondoskodott a töltény megfelelő helyéről a csőben (úgy, hogy a lőport a serpenyőn meg lehetett gyújtani), és így megkönnyítette a töltény kiszedését a hüvelyből lövés után. Az ilyen elven működő legrégebbi fegyverek a XVI. század első feléből származnak, és ugyanezt a XVIII. századig alkalmazott technikát használták a modern, XIX. század köze­ péről származó hátultöltősöknél is.

Keréklakatos pisztoly [50, 51]

1599-1602

id. Valentin Klett, Suhl, kai: 8 mm, h: 875 mm

A XVI. és XVII. század fordulójáról származó lovaspisztolynak tojás alakú markolata van. A cső az idősebb Valentin Klett puskakészítő mesteri védjegyét mutatja - VK betűk három 50


bojtorján levéllel (ez egy ún. beszédes védiegy, mely a mester nevéből származik). Megtalálható még rajta a jérce jel is, mely a nennebergi grófság címerállata volt, és amely Suhl városának címerén is látható, továbbá SVL felirat és az 1602-es keltezés. A 'akatlemezen is szerepel SVL-felirat és egy eddig még ismeretlen mester védjegye - egy xereszt egy körbetekeredő kígyóval, a pusxaagyon pedig 1599-es évszám szerepel. Kiették ismert és szerteágazó puskakészí­ tő család volt, akik Suhlban tevékenykedtek. Idősebb Valentin Klettet az 1580-1603-as években említik itt, ő szállította a fegyvere­ det a berni, zürichi és baseli fegyvergyűjte­ ményekbe. Néhány családtag (Johann Paul Klett a riaival - lásd 92. számú) 1636-ban Suhlból Salzburgba költözött.

51


52 Revolverpuska keréklakatos elsütő szerkezettel [52]

1610 körül

GL és PM mester, kai: 16 mm, h: 1520 mm

Az egylövetű hátultöltősöknél gyorsabb tüzelési sebességet kínáltak a többlövetű fegyve­ rek, ezek közül is főként a revolverpuskák érvényesültek. Bár minden lövés előtt (ennél a fegyvernél) újra lőport kellett szórni a serpenyőre. Az itt bemutatott fegyvernek egy kéz­ zel hajtott négykamrás hengere volt. A hengeren elől volt négy nyílás, melybe egy fog, a hátsó cső felső felületére szerelt kapocs bekattant. így biztosítva volt a henger megfelelő állása a lövés előtt. A csőbe és a lakatlemezre a GL készítői monogramot ütötték bele (egy másik, 1597-re keltezett fegyverről is ismert), a tőcsavar mögött, csonttámasztékon a PM monogram olvasható, amely valószínűleg a díszítőtől, vagy puskakészítő mestertől szár­ mazik. Hasonló - az 1597-es esztendőből a nürnbergi Hans Stopler mestertől származó revolverfegyver található a koppenhágai katonai múzeum gyűjteményében. A bemutatott darab puska tus- és kakaskengyelének formája a XVII. század első negyedéből való fegy­ verekre jellemző.

Céllövő puska taplós lakatszerkezettel [53, 54]

1614 körül

GT mester, kai: 14 mm, H: 1300 mm

Hiába van a lakatlemeznek a keréklakatos szerkezethez hasonló formája, beleértve a tipi­ kus kereket, mégiscsak taplós szerkezetről van szó. Ez éppúgy, mint a többi részlet (kakas pecekkel) arról tanúskodik, hogy a fegyvert céllövészethez használták. A kakas lenyo­ mása után a kezet a taplóval, egy rugó segítségével gyorsan és pásztázva a serpenyőre ütötték. A céllövő puska szára teljes hosszában csonttal, aganccsal és gyöngyökkel berakott a 52


teljes hosszában bevésett díszítésű puskaagyba a GT monogramot és az 1614-es évszámot ütötték be. Gazdagon díszített a závár is, melynek kerekén a briegliegnitzi herceg címere látható. A Céllövő puska egy taplós záváros díszfegyver példája abból az időből, amikor a keréklakatos szerkezet teljesen elterjedt a civil fegyvereknél.

53


KerĂŠklakatos puska [55, 56] kai: 16 mm, h: 1342 mm

56

1615


A keréklakatos, gazdagon díszített puska nem visel magán készítői jelzést, eredetére csak a puskaagyon található 1615-ös évszám utal. Valószínűleg Szászországból származik. A fegyverek díszítésében részt vevő művészek a tapasztalataikra építve és gyakran sa­ ját vázlatuk alapján alkottak. De már a XVII. században is rendelkezésre álltak minta­ könyvek, melyek kifejezetten a fegyverdíszítőknek szóltak. Puskák és pisztolyok díszíté­ sére mintát főként Franciaországban adtak ki, melynek írói közül François Marcon, Jean Baptiste Berain, Claude Simonin tűntek ki. Az itt bemutatott fegyver puskaagya - mely virágmintákat és madarakat ábrázoló fehér csontokkal van kirakva - Theodor Bang „Díszítő metszetek" című könyve alapján készült, melyet 1610-ben adtak ki Nürnbergben.

Kovás lakatszerkezetes puska [57]

1610 körül

Marin le Bourgeoys, Lisieux

Azok között a lakatszerkezetek között, melyeknél a lőport szikrával gyújtották meg - ami a kova tűzszerszámhoz ütésétől keletkezett - elterjedt a XVII. században Franciaország­ ban szerkesztett kő zárszerkezet, mint a legmegfelelőbb változat. Kitalálójának általáno­ san a normandiai Lisieux városából származó Marin le Bourgeoyst tekintik, aki 1608-1625 között Párizsban tevékenykedett (1634-ben halt meg Lisieuxban). A francia kő zárszerkezetűek jellemzői: a csapórugó a zárszerkezetlap belső oldalán van, a tűzszerszám és a serpenyőfedél alkotja az egyetlen szerkezeti elemet, a kakast két­ féle helyzetbe lehet állítani (nyugalmi állapot és megfeszített állapot), a kakasemelő pedig függőlegesen mozog (a megelőző kő zárszerkezetű variánsoknál vízszintesen). Marin le Bourgeoys a francia IV. Henrik királynak dolgozott, akinek többek között egy - a csövön körben lévő - levegőtartállyal ellátott légpuskát fejlesztett ki. Az itt bemutatott darab is a legrégebbi ismert francia kovás lakatszerkezetes fegyver, IV. Henrik király tulaj­ donából való (ma a szentpétervári Ermitázsban őrzik). M. LE .BOURGEOYS. A.LISIEUL felirattal megjelölt, arannyal, ezüsttel, gyönggyel és más anyaggal gazdagon díszített. A bemutatott fegyver mellett további két hasonló kovás lakatszerkezetes puska volt a francia király egykori gyűjteményében.

57

55


Golyóspuska taplós lakatszerkezettel [58]

1618

Hans Stochmann, Drezda, kai: 15 mm, h: 1360 mm

A taplós lakatszerkezetű civil fegyverek egy további példája (lásd az 53., 54. számú képe­ ket is) ez az 1618-ra keltezett puska. Valószínűleg céllövésre használták. A lakatlemeznek a kanócos lakatszerkezethez hasonló formája van, a puskaagy díszítése ugyanolyan jelle­ gű (még ha más motívumokkal is), mint az 55-56. számú képeken bemutatott fegyverek­ nek. A csövön a drezdai puskakészítő Hans Stockmann „HS" mesteri védjegye található. A mester Breslanból származott, a szász választófejedelemnek dolgozott, és a drezdai fegyvergyűjteményben sok munkája megtalálható. A legrégebbi ismert darabja 1590-ből származik, a legutolsó 1623-as keltezésű. 1639-ben még élt, de a róla szóló utolsó tudó­ sítás, mely a veje tollából származik, arról számol be, hogy ő egy „öreg, sokat megélt és majdnem gyerekes férfi" volt. Szakállas puska keréklakatos elsütő szerkezettel [59]

1620 körül

Georg Klett, Suhl, kai: 17,5 mm, h: 1205 mm

A szakállas puskák rövidebb és könnyebb fegyverek voltak, mint a muskéták. A XVI. és XVII. században a lövészek fegyverzetében volt megtalálható - ők lovas lövészek voltak más fegyverzettel és feladatokkal, mint a nehéz- (vértesek) és a könnyűlovasság (dragonyosok). Georg Klett (a csövön GK és lóherelevél jelölés) az ismert suhleni puskakészítő és fegyverkereskedő család (hasonlítsd össze az 50-51. számú képekkel) utóda volt. 1601ben Adolf Von Fottorp hercegnek, 1622-ben pedig a szász hadseregnek szállított muské­ tákat. 56


....

Muskéta kanócos elsütő szerkezettel [60]

1630 körül

SGH monogram, kai: 18 mm, h: 1460 mm

A harmincéves háború idején (1618-1648) óriásira nőtt a katonai fegyverek iránti kereslet, így az egyes puskakészítők és egyes manufaktúrák már tömegesen állítottak elő fegyvert. A gyalogság fő lőfegyverei a kanócos muskéták voltak, melyek jellegzetes képviselője az itt bemutatott fegyver. A csövön SGH védjegy található, de a készítő ismeretlen. A XVII. században egész Európában tömegesen használtak hasonló fegyvereket. Készítését még nem szabályozták, de a cső hosszúsága általában 140-150 cm között mozgott, kalibere . S mm körül volt, a súlya pedig kereken 4,5 kg (a képen látható darab 4,6 kg-os). Egysze­ rűségük ellenére a muskéták jól képzett katonákat igényeltek, mert a lőpor közelében lévő izzó kanóc mozgása állandó fenyegetettséget okozott.

57


61

Egylövetű puska „alla romana" lakattal [61]

1630 körül

Giovanni Battista Francino, Brescia, kai: 18 mm, h: 1760 mm

A római lakatnál a külső kakas rugó felülről hat a kakassarokra, a tűzszerszám és a serpe­ nyőfedél egy darabból áll (az ún. elemből), és további jellegzetes ismertetőjegyeket visel magán. Ezt a lakatszerkezetet a XVII. század első felétől a XIX. század elejéig alkalmazták egész Olaszországban, kisebb mértékben Spanyolországban és Portugáliában. A Franzini (Franzino, Francino) puskakészítő család több tucat leszármazottja tevé­ kenykedett a XVI-XIX. században Bresciában és Gardone Val Trompiában. A XVI. és XVII. században közülük öt mesternek volt Giovanni Battista az előneve. Az itt bemutatott fegyver készítője az 1601-ben vagy 1647-ben született mester volt. Sőt a fegyver akár a XVII. század második feléből is származhat.

Keréklakatos puska [62, 63]

1630 körül

Maximilian Wenger, Prága, kai: 14,5 mm, h: 1035 mm

A fegyver puskaagya fehér csonttal berakott (díszítőelemek, harcosok karddal és páncél­ lal). A keréklakat belső kakasrugója a lakatlemez mögött van, ami nem túl gyakori meg­ oldás. A csövet a „MAX" betűkkel, egy kereszttel és „MW" kezdőbetűkkel jelölték meg. Maximilian Wenger munkájáról van szó, aki 1604-től II. Rudolf császári puskakészítője volt Prágában, pazar díszítésű és technikailag érdekes megoldású fegyverei az uralkodó fegyvertárában nagy számban kaptak helyt. II. Rudolf halála után is Prágában maradt, és csak 1638-ban költözött Bécsbe. 58


64 Keréklakatos puska [64, 65, 66]

1630

Daniel Sadeler és Hieronymus Borstorfer, München, kai: 13 mm, h: 1085 mm

Ez a csövén 1630-ra keltezett puska két müncheni fegyverkészítő mesteri tudásának pró­ bája, akik a bajorországi VI. Alberchtnek dolgoztak. A fehér csontból, szaruból és nemes fákból készült, díszítőelemekkel végig berakott puskaagy Hieronymus Borstorfer munká­ ja. 1598-ban lett mester Münchenben, és 1637-ig említik. A csövet, a zárat és a további fém részeket (montírozásnak hívják) Daniel Sadeler díszítette, kékes alapon aranyozott dom­ bormű metszettel. Az 1603-1610 közti időszakban II. Rudolf császári udvarában dolgo­ zott Prágában, 1610-ben Münchenbe költözött át, és 1632-ben itt halt meg pestisben. A két mester hasonló díszítésű fegyvere a bécsi Szépművészeti Múzeum gyűjteményében talál­ ható.

65


• '.., ■

:

■ :m §

66

61


Golyóspuska-pár keréklakatos elsütőszerkezettel [67, 68]

1630

WW mester és állatfejindák mestere, kai: 14 mm, h: 985 mm

Megközelítőleg az 1630-1660-as években dolgozott Ausztriában egy puskakészítő mester, akinek díszítőstílusát nem lehet összekeverni más mesterekével. Az általa készített puskaagyak teljes felső felülete indákkal díszített, melyeket állatképekkel egészített ki. Mindezidáig még nem sikerült a mester azonosítása, de jellemző díszítőelemei után a szakirodalom az „Allatfej indák mesterének" nevezi. Többtucatnyi munkája maradt fenn, főként keréklakatos golyóspuskák, és csekély számban másféle keréklakatos fegyverek (pisztolyok, karabélyok). Gyakran dolgozott együtt a bécsi Hans Faschang puskakészítő­ vel éppúgy, mint más készítőkkel. A bemutatott fegyverpár csövén az ismeretlen puska­ készítő WW monogramja és az 1630-as évszám olvasható. Az „Allatfej inda mesterre" jellemző bevágásokkal díszített puskaagy puskatusán fehér csontból készített minta lát­ ható, amely az e műhelyből származó sok más munkán is előfordul. A cső és a lakatlemez is gazdagon díszített fekete alapon ezüst mintákkal, a kerékfede­ lén pedig áttört mintázatú kétfejű sas látható. A fegyverpár puskái nem teljesen azonosak, kis mértékben a díszítésük is különbözik. A lágyan elhajló kakasforma a fegyver egy későbbi változatánál is keletkezhetett. A műhely további munkáját mutatják a 70-71. szá­ mú képek.

67

62


68

Egy pár vízálló dupla lakatszerkezet [69]

1635 körül

Pierre Bergier, Grenable, h: 147 mm

A „vízálló lakatszerkezet" fogalom nem azt jelenti, hogy egy ilyen szerkezetű fegyverből a víz alatt is lehetett lőni. A szerkezetnek csupán a lőpor megnedvesedését kellett meg­ akadályozni, valamint a fegyver esőben való használatát lehetővé tenni. A kova a lekap­ csolható serpenyőfedélre rögzített, mely itt egyben kakasként is szolgál. Az ütőberende­ zés megfeszítésére szolgáló keréktengely nemcsak a lakatlemezen megy keresztül, hanem Kiemelkedik a fegyver bal oldalából. Ez a fajta megoldás más szerkezetekre is jellemző, főként a Franciaországból származóakra. Egy kevésbé gyakori eleme a speciálisan meg­ hajlított kakasrugó. A kettős lakatszerkezet ritkábban fordul elő, mint az egyszerű vál­ tozat. Az itt bemutatott fegyver készítőjét, az órás és puskakészítő grenable-i Pierre Bergiert tekintik ezen szerkezet feltalálójának. XIII. Lajos francia király fegyvertárában a „vízben lövészethez" három Bergier puska és egy pisztolyzár volt, 1634 és 1635-ös keltezéssel. Vízálló lakatszerkezeteket más francia és német puskakészítők is gyártottak.

63


69 Keréklakatos puska [70, 71]

valószínűleg 1631

Állatfej inda mester, kai: 14 mm, h: 1110 mm

„Állatfej inda mester" egy további munkája ez a fegyver (hasonlítsd össze a 67-68. számú képekkel). Nyélszorító pofáján aranyozott sárgaréz érme található (a képen nem ismer­ hető fel), melyen a király és a királyné kettős portréjának domborműve és „REX BOHE" felirat látható. A portré kétségtelenül III. Ferdinándot és hitvesét, a spanyolországi Mária Annát ábrázolja. Mivel a felirat a cseh király címét hangsúlyozza, így a fegyver az 1637 előtti időszakból származik, amikor Ferdinánd a cseh királyi rangot megkapta. A király­ néval közös dupla portréról arra lehet következtetni, hogy ez a fegyver összefüggésben áll a király 1631-ben kötött esküvőjével, és valószínűleg nászajándék volt. Sem a csövön, sem a lakatlemezen nem látható védjegy, így nem tudható, hogy „Állat­ fej inda mester" kivel együtt készítette ezt a keréklakatos puskát.

64


70

65


Pisztoly keréklakatos vízálló zárszerkezettel [72]

1650 körül

Suhl, kai: 13 mm, h: 620 mm

A keréklakatos vízálló pisztoly - mely francia eredetű találmány (lásd 69. számú kép) csövén csak a készítés helye (SVL) és Suhl városának címerállata, a jérce látható. A kerék­ tengely kiemelkedik a jobb oldalból, s mint ahogy ez a keréklakatos szerkezetnél (kivéve a francia változat) gyakori, a serpenyőfedél a könnyebb kézbentarthatóság érdekében egy hosszú hüvelykujjtámasszal van ellátva. A lakatlemezen megjelenő növényi- és madárdí­ szítések a holland eredetű fegyvereken alkalmazott dekorációs stílust képviselik. A markolat bemetszésekkel és részcsavarokkal szerényen díszített, a réz markolatgom­ bot egy áttört és gravírozott növénymotívum díszíti. Méretéből és kivitelezéséből arra lehet következtetni, hogy a XVII. század közepéről származó tipikus lovas pisztoly, fel­ tehetőleg egy tiszté, aki felszerelte magát egy akkoriban új és divatos zárszerkezet típus­ sal. A szentpétervári Ermitázsban található egy hasonló pisztolypár vízálló keréklakatos szerkezettel, és hasonló díszítettségű lakatlemezzel, melyet 1652-ben Jákob Gsell puska­ készítő készített Arzbergben. Bizonyos részletekben azonban különbözik az itt bemuta­ tott fegyvertől, különösképp az elsütő berendezés balról való felhúzhatóságában.

72

66


73

Keréklakatos puska füstelvezetővel [73]

1640

Christian Baier, Becs

A XVII. század közepén néhány közép-európai puskakészítő (osztrák és cseh) füstéivezetős keréklakatos puskákat készített. Ennek kellett a lőpor elégésénél keletkezett füstöt ma­ gasan a fegyver fölött elvezetni, és ezáltal a lövész kilátását szabadon tartani. Ez valószí­ nűleg nem praktikus és szükségtelen intézkedés volt, mert az egylövetű fegyvereknél a füst már azelőtt elszállt, mielőtt a fegyvert újra megtöltötték. Ezért csak elszórtan fordul­ nak elő füstelvezetős keréklakatosok. Az itt bemutatott fegyver készítője Christian Baier 1611-ben született, és 1630-tól kezd­ ve a bécsi császári udvar puskakészítője volt. Ezt a tisztséget 33 évig töltötte be, 1663-ban bekövetkezett haláláig. Udvari kézművesmester címének birtokában már azelőtt készít­ hetett fegyvereket, mielőtt 1662-ben a puskakészítők testületének mestere lett Bécsben. Christian Baiert a bécsi Minorita templomban temették el. A sírlapján lévő felirat a csá­ szár szolgálatában eltöltött sokéves tevékenységére emlékeztet. III. Ferdinánd udvari fegyverkészítője is Baiers kortársa, a prágai Johenn Mendtel puskakészítő volt, aki szin­ tén füstelvezetős keréklakatos fegyvereket készített. A füstelvezető vízszintes helyzetben ráhajtható a csőre, így a lőport a serpenyőre lehet szórni. A magasan kiálló füstelvezető a fegyver szállításánál nehézséget okozott.

67


74 Golyóspuska skandináv zárszerkezettel [74]

1640 körül

IK mester, kai: 9 mm, h: 970 mm

A skandináv zárak szerkezete kívül van, egyetlen közös rugó van a kakashoz és az acél­ hoz. Csak a XVII. század második felében került az elsütő rugó a lakatlemez belső olda­ lára, és az acél is kapott néhány rugót (hasonlítsd össze a 124. számú képpel). A kakas for­ mája alapján tovább osztályozhatóak a skandináv zárak svéd, norvég és balti osztályok­ ba. A bemutatott puska csövébe „IK" monogramot véstek, a puskaagyat gyönggyel és gravírozott rézlemezzel díszítették. A tűzszerszám oldalra fordítható, ami a lövésre kész fegyvernél biztosítékot nyújtott a nemkívánatos elsülés ellen.

Négylövetű kovás lakatszerkezetű pisztoly [75, 76]

1645 körül

Hollandia, kai: 14 mm, h: 660 mm

Az aranyozott, emberfej formájú, sárgaréz markolatgombban végződő pisztolymarkolat, illetve a francia kovazárszerkezetek korai típusa a fegyver holland eredetére utalnak, az 1645-1650-es évekből. A készítők által meg nem jelölt pisztoly technikailag érdekes fegyver, melynek csövébe egymás mögé négy adag lőport és négy lövedéket lehetett töl­ teni. A serpenyőből a cső hosszában a gyújtólyuktól egy vékony csövecske vezetett előre az első adag lőportöltethez. Itt volt egyben a cső ellentétes oldalán lévő csövecske nyílása is, melyből a második és harmadik töltethez vezettek gyújtócsatornák. Az első három 68


75 lövést egyszerre adták le, rövid időközönként. Aztán ismét lőport kellett szórni a serpe­ nyőre, a gyújtócsatorna hátsó részében az elzáró reteszt vissza kellett nyomni és a negye­ dik, az utolsó lőszert ki kellett lőni. Egyedülálló konstrukcióról van szó, mely azonban nyilvánvalóan sem teljesen megbízható, sem biztonságos nem volt.

76

_______


77 Keréklakatos puska [77]

1648

G. Zickh mester, kai: 13,5 mm, h: 1100 mm

A csövön egy ez idáig ismeretlen puskakészítő, G. ZICKH neve olvasható, akinek mono­ gramja a zárszerkezetlapon is megtalálható. A csontos nyélbetétben a tőcsavarnál az 1648as évszám és „AZ" monogram szerepel (díszítő vagy puskakészítő mester). A nyél gravírozott fehér csonttal kirakott (díszítőelemek, vadak), felületének nagy része a recézések miatt érdes. A zárszerkezet technikai megoldása is érdekes. A kerék, majdnem teljesen eltakarva, a lakatlemez mögött van, ami a fegyver keletkezésének idején már gya­ kori volt. Az ütőberendezés megfeszítéséhez a kulcsot mégsem a keréktengelyre szerel­ ték, hanem egy négyszögre a kerék mellett, ahol az erőt egy fogaskerék szerkezet vitte át a zárba. Ez a konstrukció kevésbé volt gyakori, mindenesetre különféle más fegyvereknél is előfordul (hasonlítsd össze a 121. számú képpel).

Golyóspuska pár keréklakatos szerkezettel [78]

1650

Martin Gummi, Kulmbach, kai: 11,5 mm, h: 1262 mm

A Prenzlan in Brandenburg-ból származó Martin Gummit 1628-tól említik a bajorországi Kulmbachban, és itt is halt meg 1651-ben. Fiai közül három is puskakészítőként tevé­ kenykedett Kulmbachban. A puskapár, melyek csövén a védjegye és az 1650-es évszám olvasható, a mester legutolsó munkái közé tartozik. A puskaagy díszítő bevágásokkal 70


díszített, a zárat és a felszerelést rézből készítették. Aranyozott, bevágott és gravírozott alakok és állatmotívumok, Szent György sárkány elleni harcának egy jelenete és egyebek ékesítik.


72


1650

Keréklakatos puska [79, 80] MK (?) mester, kai: 13 mm, h: 1062 mm

A lakatlemezen lévő kerék és a felszerelés díszkarcolatú aranyozott rézből készült. A leg­ jobban díszített elem a puskaagy. A puskaagy dekorációjához csontot, szarut, gyöngyöt, rezet, nemes fákat és más anyagokat használtak, csak kivételes esetekben rakták ki teknősbékapáncéllal a teljes fanyelet. Sajnos nehezen olvasható a mesteri védjegy a csövön, mely egy páncélt ábrázol „MK" (MH?) monogrammal egy ugró állat fölött (ló, szarvas?). Egy hasonló védjegy MK be­ rakással azokról a fegyverekről ismert, melyek 1667-1669 közt készültek Augsburgban. MH monogramú védjegyet használt Michael Haas, akit a sváb Gmündben említenek 1635-től 1704-es haláláig. Mindkét esetben hasonló, de semmi esetre sem egyforma mes­ teri védjegyekről van szó, és a két mester egyike sem készítette a képen bemutatott fegy­ vert. Egy hasonló keréklakatos és teknősbékapáncél nyelű puskát készített 1652-ben Matthä­ us Mainz puskakészítő Linzben. Hasonló a felszerelés díszítése, beleértve a kakasnál lévő reteszbe gravírozott vadászjelenetet (más motívumokkal). Sem Matthäus Mätlnak, sem a más vezetéknevű rokonainak nem tulajdoníthatjuk az itt bemutatott fegyvert, csak a ke­ letkezési ideje lehet közel azonos a teknősbékapáncél-nyelű fegyverével.

Keréklakatos pisztoly [81]

1640 körül

kai: 12 mm, h: 725 mm

A mester által meg nem jelölt fegyver a harmincéves háború (1618-1648) utolsó éveinek tipikus lovas fegyvere. Hasonló katonai fegyvereket használtak akkoriban egész Euró­ pában, súlya általában 1100-1200 g (itt 1150 g) volt, a kalibere lehetett kicsit nagyobb is, a hossza ellenben inkább kisebb, mint az itt bemutatott példánynak.

81

73


Puska vízálló keréklakatos zárszerkezettel [82, 83]

1650 körül

kai: 16 mm, h: 1565 mm

A hosszú és nehéz fegyvert egy vízálló keréklakatos zárral látták el, mely francia eredetű találmány (hasonlítsd össze a 69. és 72. számú képekkel), de Közép-Európában is elter­ jedt. Az elsütő szerkezetet balról kell felhúzni, ami a francia keréklakatos zárakra jellem­ ző, de a német vízálló záraknál is előfordul. A legvalószínűbb, hogy Közép-Európából 82

74


származik az itt bemutatott védjegy és keltezés nélküli darab. A lakatlemez díszítő stílusa inkább régebbi időszakra utal, azonban a vízálló keréklakatos zárak ebben a formában legkorábban 1640 körül bukkannak fel Közép-Európában. A rugó U alakú (ellentétben a francia példányok spirálrugóival). A kakas, ami egyben a serpenyőfedél is, fekvő oroszlán alakú.

Csinka [84, 85]

2650 körül

Szilézia, kai: 8 mm, h: 1170 mm

A Csinka (Tesching-nek is hívják) könnyű vadászfegyver, neve Tésin város nevéből (né­ metül: Teschen) ered. A XVI. század végétől kezdve az egész XVII. században Sziléziában és másutt is gyártották. Külső szerkezetű keréklakatos zárral vannak ellátva (az elsütő rugó nincs elrejtve a lakatlemez mögé), ami ebben az időben kezdett elavulni, és más fegyvertípusoknál már elrejtett keréklakatos zár formája volt. Ennél azonban mégis köte­ lező volt amiatt, hogy a könnyű, vékony puskaagyhoz erősen meghajlított nyak tartozott, melybe a zárszerkezetet nem lehetett beledolgozni. Emellet (keréklakatos zár változat és a tipikus nyélforma) a Csinkák kitűnnek még a puskaagy gazdag díszítettségével is, melyet alakokat és állatmotívumokat ábrázoló csont­ intarziákkal díszítettek, de gyakran használtak gyöngyöt és rezet is a díszítményhez. A Csinka csövének vontcsövű furata van. Más korabeli fegyverekhez hasonlítva a Csinka sú­ lya kisebb, és szokatlanul kicsi a kalibere (6,5-9 mm). A Csinkát fegyverként madárvadá75


84 szatra tekintették alkalmasnak csekély súlya miatt, és a sok dísz is arra utalt, hogy ez inkább hölgyeknek való fegyver.


Pisztolypár keréklakatos zárral [86, 87]

1650 körül

Pavel Kalivoda, Tésin, kai: 13 mm, h: 700 mm és 695 mm

A nyelek díszítése fehér csonttal gazdagon berakott - alkalmanként gyönggyel és agancs­ csal is - a különböző díszítőelemekben éppúgy, mint az alak- és állatmotívumokban a „sziléziai stílus" elnevezést kapta. Főként Csinkán látható (84-85. számú képek), de más fegyvereken (golyóspuska, pisztoly, kombinált fegyver) is fellelhető, melyek a XVII. szá-


zadban ezen a vidéken készültek. Példa rá ez a pisztolypár - csekély hosszúságbeli kü­ lönbséggel - melynek csövét PK-val jelölték meg, ami egy teseni puskakészítő, Pavel Kalivoda által használt jelzés. A keréklakatos zár kakasának hüvelykujjemelő nélküli for­ mája inkább a XVII. század első felére utal, azonban Pavel Kalivoda csak 1650-től lett Teschen polgára és ottani puskakészítő mester (1662-ben céhvezető volt). A pisztoly­ csöveket belevésett indadíszekkel és egy aranyozás maradványaival díszítették.

Kovás lakatszerkezetes pisztoly [88]

1650 körül

kai: 14 mm, h: 605 mm

A XVII. század elején Franciaországban szerkesztett keréklakatos zárszerkezet (hason­ lítsd össze az 57. számú képpel) az évszázad első felében főként Nyugat-Európában (Franciaország, Hollandia) terjedt el sikeresen. Valószínűleg a pisztolyok is innen szár­ maznak (Észak-Franciaország?), melyek vas részei (cső, lakatlemez és belső alkatrészek) dombormetszetekkel díszítettek. A díszítésben túlnyomórészt korabeli csatajelenetek - a cső lovasokat, zászlóhordozókat és gyalogos lándzsavivőket mutat egy városkapu előtt -, a markolatgombon pedig egy tábor látható. A minta továbbá háborústrófeákból, virágdí­ szekből és egyebekből áll. A lakatlemezen egy ókori harcos szúrja le magát saját kardjá­ val, és a kakas sarkán lévő női fejjel együtt akár Antonius és Cleopátra megjelenítői is le­ hetnek. A túlsúlyban lévő háborús jelenetek arra utalnak, hogy valószínűleg tiszti fegy­ verről van szó.

88

78


Kétcsövű kovás lakatszerkezetű pisztolypár [89, 90] Guilielmus De la Pierre, Maast­ richt, kai: 11 mm, h: 550 mm

A pisztolynak egymásra helye­ zett csövei vannak, a cső kioldá­ sához kellő kulcs a kakasken­ gyel előtt található. Mindkét fegyvernek csak egy kakasa, de minden csőnek saját serpenyője és acélja van. A markolatgom­ bot az ellenfele fölött álló lovag dombormetszete ékesíti - az egyik fegyveren elölnézetben, a másikon pedig hátulnézetben. A pisztolyokat Guilielmus De la Pierre készítette, akit 1643-tól említenek Maastrichtban, ahol 1667-ben halt meg. Az általa készített díszfegyvereket a svéd Skokloster kastélyban őrzik. Már 1651-ben ott voltak, amikor is a kastély leltári jegyzékére úgy kerültek, mint „brazil fa" nyelűek.

1650 körül


Pisztolypár orosz kovás lakatszerkezettel [91]

1650 körül

Fjodor (?) mester, Moszkva

A francia kovás lakatszerkezet általános elterjedése előtt különböző területeken helyi ko­ vás lakatszerkezet-változatokat alkalmaztak. Ezek egyike az orosz zár is, melyre hatással volt a régebbi holland zártípus. Az orosz kovás lakatszerkezet típusú pisztolypárt a XVII. század közepén készítették Moszkvában, a Kreml-fegyver tárának műhelyeiben. A lakat­ lemezek egyikén FDR iniciálé van, ami valószínűleg a mester (Fjodor?) nevét jelöli, aki a fegyvert készítette. A markolatgombokba egy feliratot véstek, ami közli, hogy a piszto­ lyok Alexander Bogdanowitsch Mussin-Puschkin tulajdonát képezik, aki Alexander Michailowitsch cár szolgálatában állt. A fegyverek gazdagon díszítettek bevágásokkal, vésésekkel és aranyozással.

Kétcsövű, hatlövetű kovás lakatszerkezetű pisztoly [92]

1650

Johann Paul Klett, Salzburg, kai: 12 mm, h: 370 mm

Az elöltöltős puskák hosszadalmas megtöltése arra kényszerítette a puskakészítőket, hogy többlövetű fegyverek szerkezetei után kutassanak a nagyobb tüzelési sebesség elé­ rése céljából. Az egyik megoldási javaslat abból állt, hogy egy csőbe több töltetet lehet egymás mögé behelyezni (hasonlítsd össze a 75. és 76. számú képekkel). A legrégebbi fegyver, melynél a több gyújtócsatorna a serpenyőbe torkollik, egy olaszországi kerékla­ katos puska, ami 1580 körűiről származik. 80


92

Az itt bemutatott pisztolyok mindegyik csövében három gyújtólyuk van, melyek közül mindkét hátsó elzárható reteszű. Egyiket a másik után, tehát az első, a második és a har­ madik golyót kilőtték, és a cső elfordításai után (melyet az emelő megnyomásával a kakas előtt kioldottak, ami itt mindenesetre hiányzik) hasonló módon három töltetet eltüzeltek a második csőből is. Minden lövés előtt újra lőport kellett szórni a serpenyőre, amit az acélban lévő kis lőportartó gyorsított. A lakatlemezen Johann Paul Klett jelölése látható, a csövek pedig „Kletten AO 1650"nel vannak megjelölve. A Kiettek Suhlban tevékenykedtek (hasonlítsd össze az 50-51. és az 59. számú képekkel), de miután a horvátok kifosztották, és 1634-es tűzvész jelentősen lerombolta a várost, Johann Paul Klett a négy fiával együtt 1636-ban Salzburgba költözött át, ahol az érseknek dolgozott. A „Kletten" elnevezést csak 1645-1650 közt használta Jo­ hann Paul a fiaival együtt. A Klettekre jellemző volt a zárba és további fegyverrészekbe gravírozott virágminta. A salzburgi Kiettek különféle hátultöltős és ismétlő puskák készí­ tésével váltak híressé, koruk legjelentősebb mesterei, és azon első osztrák puskakészítők közé tartoztak, akik francia kovás lakatszerkezetű fegyvereket készítettek.

A golyók és a lőpor elren­ dezése a csőben

Lőportartó az acélnál és függőlegesen mozgó retesz a lakatlemezen

81


82


3. fejezet

Az 1650 és 1820 közti időszak

A XVII. század közepétől túlsúlyba kerültek a kovás lakat­ szerkezetes fegyverek. Nyugat és Dél-Európában domináltak, és csupán a közép-európai térségben (Németország, Ausztria, Csehország) tartott még a keréklakatos zárszerkezet népsze­ rűsége, mely a vadász- és célpuskák körében mélyen átnyúlt a XVIII. század második felébe. De itt is megkezdődött a csapózáras és kovás lakatszerkezetes fegyverek egyre erősödő tér­ hódítása. Majdnem mindenütt elterjedt a francia zárszerke­ zet, még ha néhány, különösen dél-európai térségben tovább­ ra is helyi kovás lakatszerkezet változatot alkalmaztak (zár alia catalana, alia fioren tina és hasonlóak). 4A civil fegyvereknél végleg eltűnt a kanócos és taplós zár, míg a katonai fegyvereknél a XVII. század végéig kitartott a kanócos zárszerkezet. A katonaságnál a lovas fegyverekhez használták a keréklakatos zárat, a XVII. század második felé­ ben szórványos kísérletek történtek a célból, hogy ezt a szer­ kezetet a gyalogsági fegyvereknél is alkalmazzák. A nagyobb sorozatban készített katonai fegyverek szabályozottak voltak, és modell-leírást is tartalmaztak. A gyalogsági fegyverek mel­ vadász (kovás lakatszerkezetes lett másféle fegyvertípus változatok (lovassági, tüzérségi fegyver) 1725 körül stb.), illetve különböző speciális fegyverek (muskéták, gránát­ vetők) keletkeztek. A vadászfegyverek körében is különböző fegyvertípusok készültek az eltérő vadászati módoknak megfelelően (golyós puskák és sörétes puskák, hosszú csövű kocsipuskák, rövid fegyverek az aljnövényzetben való vadászathoz, és hasonlóak). A korábbinál gya­ koribban történtek kísérletek különböző típusú hátultöltős puskák, sőt ismétlőfegyverek konstruálá­ sára. Ezeknek a fegyvereknek nemcsak az előállítása volt lényegesen drágább, de kevésbé is voltak megbízhatóak, így a lőfegyverek között továbbra is az egylövetű elöltöltősek maradtak túlsúlyban. Amíg kétcsövű vadászfegyvereket készítettek, addig a csöveket egymásra tették, és csak a XVIII. század végétől kezdve jelentek meg az első olyan fegyverek, melyeken a két cső egymás mellett volt. A keréklakatos zár teljesen felváltotta a kovás lakatszerkezetet a pisztolyoknál is, illetve a hosszú csövű lovas pisztolyoktól a rövid csövű zsebpisztolyokig. A XVIII. század utolsó harmadától kezdve speciális párbajpisztolyok jelennek meg, mégpedig a nemesi viadalok növekvő számával összefüg­ gésben, melyeken a párbajtőr és a kard helyett egyre inkább a pisztolyt használták. így a pisztoly­ párbajban mindkét ellenfélnek egyforma esélye volt, míg a „fényes fegyverekkel" való csatában a nagyobb, hosszabb karú párbajozó előnyben volt. További speciális fegyverek is készültek, mint pél­ dául a rövid nyelű kocsipuskák olyan célból, hogy a kocsi szűk terében is könnyen kézben lehessen tartani őket. A tromblone - melyeket espingolának is neveztek - fegyverek jellemzője a trombitaszérűén bővülő nyílás. Ezeket nagyobb számú támadók ellen egyszerre használták. Ez utóbbiakat nemcsak a börtönőrök alkalmazták, hanem postakocsik védelmére is rablótámadások ellen; éppúgy, mint a várszegély-védelem fegyverzetében megjelentek, és a hadiflotta első sorában is bevetésre kerültek.

Mintázat egylövetű, alla fiorentina zárás fegyver csövén (93) (lásd a 201. számú fegyvert)

83


A nagyobb sorozatú katonai fegyverek készítésére néhány manufaktúra alakult, ellenben az egyéni kézműves lőfegyver­ gyártás alig változott. Már a reneszánsz idején is keletkeztek egész felületükön díszített luxusfegyverek, és a barokk is vonzó­ dott a gazdag díszítettséghez. Számtalan fegyvernél nemcsak a fő részek (cső, zár, puskaagy) vannak díszítve különböző techni­ kával (vésés, bevágás, berakás, aranyozás és egyéb), hanem a felszerelés is (puskaagykupak, kakas kengyel stb.). A XVII. szá­ zad közepétől gyakori a fegyvereket a készítő teljes nevével és a készítés helyével megjelölni, ami nem azt jelenti, hogy nem vol­ tak jelöletlen, mégis nagyon értékes példányok.

an g o l g y a lo g os 1780 körü l

84


95 Keréklakatos puska [94, 95]

2652

Michael Gull, Bécs, kai: 12.5 mm, h: 1050 mm

A XVII. század közepén már gyakori volt, hogy a fegyvereket készítőjük teljes nevével jelölték meg. Az itt bemutatott fegyver csövén szerepel ugyan egy mesteri védjegy (MG betűk egy kakassal), de a puskakészítő, MICHAEL GULL teljes neve és az 1651-es évszám is. A lakatlemez a keréktengely körül áttört, és egy koronás kétfejű sas bevésett szimbó­ lumával díszített; a puskaagy gravírozott csonttal berakott, a nyílszorító pofán egy legelő szarvas képe látható. Michael Gull 1647-ben lett mester Bécsben, 1650-től pedig a város polgára (1679-ben halt meg). A képen látható fegyver tehát a mester korai munkái közé tartozik, aki később híres puskakészítő lett, és dolgozott a császári udvarnak is. Keze munkáiból gazdagon dí­ szített, elefántcsont nyelű puskák maradtak fenn, de technikailag érdekes hátultöltős, betehető töltényhüvelyes puskák is, billenő závárral (lásd a 49 .számú képet a rendszer­ hez) és billenő csővel is. A képen látható fegyver is, lakatlemezen a császári sassal az udvari szállítmányok közé tartozhat.

85


96 Muskéta kanócos elsütő szerkezettel [96]

1657

Bécsújhely, kai: 20 mm, h: 1480 mm

A kova és keréklakatos zárak idején a kanócos muskéták technikailag visszamaradottak voltak, de az egyszerűbb szerkezetű darabok a XVII. század végéig kitartottak a seregek­ ben. Az elődökkel szemben (lásd 34. és 60. számú kép) ezek mindenesetre néhány részlet­ ben jobbak voltak - javítottak a puskaagy formáján, és az elsütőbillentyű-kengyel megformázásán. Ezen fegyverek pontosabb idő- és helybeli besorolása mégsem egyszerű, az itt bemutatott példánynál is csak a csövön lévő feliratból lehetséges: Bécsújhely 1657. Te­ hát a Habsburg hadsereg egyik fegyveréről van szó, a harmincéves háború végéről.

Kovás lakatszerkezetű pisztoly [97]

1660 körül

Lamotte, Saint-Étienne, kai: 14 mm, h: 568 mm

A pisztoly a díszítési stílusában és felhasznált katonai motívumaiban a 88. számú fegyver­ re emlékeztet. A kovás lakatszerkezet formája (kakas, lakatlemez), illetve további részei azonban azt bizonyítják, hogy a fegyver valamivel fiatalabb. A cső hátsó részét egy dombormetszettel díszítették, melyen egy lovascsoport látható XVII. század közepéről szár­ mazó fegyverzetben. A markolatgombon szobrászi módon kifaragott lovasok és gyalog­ ság látható. A lakatlemez LAMOTTE felirattal van megjelölve. A Lamottok egy népes puskakészítő család tagjai voltak, akik a XVIII. században és a XIX. század első negyedében SaintEtienne-ben tevékenykedtek. A legöregebb ismert puskakészítő Jean Baptiste Lamotte volt, akit kb. 1680-től 1730-ig említenek, de az itt bemutatott fegyver kétségtelenül régeb­ bi. Vagy az apja munkájáról van szó, vagy egy másik, eddig még ismeretlen mester mun­ kájáról. 86


97 Kovás lakatszerkezetű pisztoly [98]

1660 körül

kai: 13 mm, h: 645 mm

Ez a közép-európai eredetű fegyver ugyanabból az időből származik, mint az előző fran­ cia példány, melytől azonban szerkezetében és díszítési stílusában is lényegesen eltér. A kovás lakatszerkezet régebbi típusú, mint a francia pisztolyé, és a rézből készült lakatlemeznek a keréklakatos zárszerkezetes fegyverekéhez hasonló formája van. A lakat­ lemezre egy tájban álló házat (várat?) gravíroztak, ugyanez a motívum tér vissza a elsütő billentyű-kengyelen is. A puskaagy növénydíszítéssel, emberi alakokkal, állatokkal és torzarcokkal díszített, fehér csonttal és gyönggyel berakott, a bal oldalon egy babérkoszorús férfifejet ábrázoló gyöngymedál van. A felszerelés rézből készült. A díszítése a „sziléziai stílushoz" hason-

98


lít, így a fegyver erről a vidékről származhat. A Nyugat-Európában már gyakori kőzár­ szerkezetek Közép-Európában csak a XVII. században kezdenek erőteljesebben elterjed­ ni. Pisztolypár vízálló keréklakatos zárszerkezettel [99]

1660 körül

kai: 14 mm, h: 625 mm

A vízálló keréklakatos zárszerkezetű pisztolypár egy további bizonyíték arra, hogy ezt a rendszert a XVII. század közepén bizonyos mértékben kedvelték (hasonlítsd össze a 69., 72., 82-83. számú képekkel). A lakatlemez begravírozott virágmintákkal díszített, az ara­ nyozott markolatgombokon csatajelenetek láthatóak. A rendszer megfeszítésére szolgáló keréktengely a jobb oldalon található, mint általában. A pisztolycsövekbe három különböző védjegy van beütve - egy keresztgerenda által kettéosztott pajzson lévő DD monogram egy másik pisztolyról is ismert, melyet egy 1680 körül készült német munkának tekintenek. Egy másik, eddig még ismeretlen védjegy IWN betűkből áll, a harmadik védjegy pedig nehezen olvasható. A díszítési stílusa né­ hány nyugat-európai munkáéhoz közelít, de a pisztolyok inkább közép-európai eredetű­ ek lehetnek (Németország?).

99


100

Pisztolypár kovás lakatszerkezettel [100]

1660 körül

Leonard Clenter, Maastricht, kai: 13 mm, h: 485 mm

Az elefántcsontot, mint értékes nyersanyagot gyakran használták luxusfegyverek díszíté­ sére. Az egészében elefántcsontból készült nyelű pisztolyok holland specialitások, melye­ ket a XVII. század közepén Maastrichtban és környékén készítettek. Az elefántcsont ugyan drága volt, de előnyös a keménysége és a könnyű megmunkálttátósága miatt. A holland elefántcsont-pisztolyoknál a markolat legtöbbször egy férfifejben végződik, némelyeknél egy állatfejben. Kereken tíz féle változat létezik, leggyakrabban egy sisakos férfifej fordul elő a markolatvégeken. További motívumok a turbános törökfej, lengyel hu­ szársapkás vagy babérlevél-koszorús fej, Herkules-fej és a kétarcú Janusfej. A ma ismert, összesen száz fennmaradt pisztolynak ezen fajtái túlnyomórészt kőzárszerkezettel ismer­ tek (kereken 15 példány a keréklakatos zárszerkezetű). Ezek luxusfegyverek, melyek aján­ dékként szolgáltak a magasabb rangú tiszteknek és más jelentős személyiségeknek. Maastrichtban az ilyen pisztolyokat készítő puskakészítők közé tartozik többek között Jacob Kosters, Charles Farbi, Johan Louroux és Leonard Clenter. Clenter, akit olykor Cloeter, Klenter, Cluijtter vagy Kluter-nek is írnak, valószínűleg Lüttichből származott, és Maastrichban dolgozott megközelítőleg az 1660-1700-as években.

89


101

90


102

Tromblone keréklakatos zárszerkezettel [101, 102]

1600 körül

Hollandia,, kai: 43 mm (nyílás), h: 835 mm

A tromblone lőfegyverek általában karabélyok vagy pisztolyok, melyeknek tölcsér alakú, megnövelt csőnyílásuk van. Nagyobb számú apró golyókkal (általában 12-15) vagy na­ gyobb sörétszemekkel töltötték meg, és rövid távolságra sütötték el olyan helyzetekben, melyekben egy lövéssel több támadót kellett ártalmatlanná tenni. A kiszélesített csőnyílásnak azt a célt kellett szolgálnia, hogy a lövések lehetőleg messze szóródjanak (ez az elképzelés azonban tévedés volt). A tromblone a XVI. században kezdenek elterjedni (már 1566-ból is van utalás rá), és a XIX. századig gyártják őket. Keletkezési helyüknek Hollandiát tekintjük, ami azonban nem bizonyított. A tromblone hatótávolsága nem volt nagy. Postakocsik védelmére hasz­ nálták, melyeket a sűrű erdőben vagy egyéb beláthatatlan vidékeken támadások fenye­ gettek. Börtönőrök és banki őrszemélyzet hordta. A fegyveres erőknél —főként a tengeré­ szeinél - is hivatalosan bevezetett fegyver volt. A karabély tromblone csöve általában 75 és 100 cm közötti, a nyílását 30-70 mm-re szélesítették, a leggyakoribb méret 45 mm körül ingadozik. A képen látható fegyver puskaagyába belegravírozott állatfejű virágdíszek jellemzőek Hollandiára.

91


103

Skót pisztolypár [103, 104]

1662

kai: 16 mm, h: 600 mm

A XVII. század elejétől a XIX. századig Skóciában készített pisztolyok olyan ismertetője­ gyek sorát viselik magukon, amelyek megkülönböztetik a többi európai fegyvertől. Ezek általában skót kovás lakatszerkezet változattal, belső ütőrugóval, szétválasztott tűzszerszámmal, serpenyőfedéllel és bekerekített oldalú serpenyőpajzzsal voltak ellátva. A pisz­ tolyok tiszta fém fegyverek övkampóval, nincsen elsütőbillentyű-kengyelük, a markolat a kevés jellemző változat egyikében végződik - itt a képen „kosszarvban". Máshol a mar­ kolatnak golyó vagy citrom, szív vagy fecskefarok formája van. A páronként készített fegyvereknek mindig az ellentétes oldalon van a zárszerkezetük. E jellemző vonások legtöbbjéből adódik a fegyver használási módja. A skót highlanderek - híres harcosok - egyszerre használták mindkét fegyvert, egyiket a jobb, másikat a bal kezükben. Emiatt volt a pisztolyok zárszerkezete ellentétes oldalon. Gyalogosan har­ coltak, s az övkampó azért kellet, hogy a nadrágszíj mögé be tudják akasztani (a lovasok egy nyeregtokban tartották a fegyverüket). Lövés után a pisztolyok ütőfegyverként szol­ gáltak, és ebben az esetben a vasmarkolat előnyösebb volt, mint a fa. A képen bemutatott pisztolyokat nem jelölte meg a készítőjük, a kerek serpenyő fémle­ mezbe 1662-t gravíroztak. A glasgowi „The Burell Collection" egyik nagyon hasonló pisz­ tolyának serpenyő fémlemezét 1649-re keltezték, és a származását „valószínűleg Aberdeen"-nel határozták meg. Egy másik hasonló példány az 1662-es évszámot viseli, ami abból ered, hogy hosszú időn keresztül ugyanazok vagy hasonló fegyverek készültek vál­ toztatás nélkül.

92


93


Keréklakatos zárszerkezetű puska [105]

1663

Johann (?) Gsell, Arzberg, kai: 13,5 mm, h: 1185 mm

A lakatlemezre, a kerékfedélre és a kakasra virágmintákat gravíroztak. A csövet nö­ vénymintákkal és állatmotívumokkal gravírozott fehér csontlapocskákkal rakták ki, egy szarvasmetszet díszíti a puskatus ovális csontberakásait. A csövön lévő nehezen olvasha­ tó jelzésből felismerhető a puskakészítő vezetékneve (GSELL), de a keresztneve nem iga­ zán. A keletkezési hely ARTZBERG, és a keletkezés ideje, 1663 is kivehető. Gsellék soktagú puskakészítő család voltak, akik a bajorországi Arzbergben laktak, s a XVII-XVIII. században családjukban 17 puskakészítő dolgozott. A képen látható 1663-ból származó puskát Georg Gsell (élt 1598-1675), Jacob Gsell (élt 1628-1665) vagy Johann Gsell (élt 1610-1669) készíthette. Ez utóbbi 1668-ban Svájcba költözött, de előtte Arzbergben dolgozott, így tehát lehet, hogy e fegyver készítője. Annál inkább, mivel ma a fegyver ugyanabban a gyűjtemény­ ben található, mint az a különleges üvegcsövű vadászpuska (lásd 107-108. számú kép), melyet Johann Gsell új munkaadójának készített Schleizben.

94


Keréklakatos zárszerkezetű puska [106]

1665

Adam Brandt, Prag

A lőfegyvereket leggyakrabban metszetekkel és bevágásokkal díszítették, más díszítő­ technikákat is alkalmaztak, de festések csak kivételes esetekben fordulnak elő. A képen látható fegyver puskaagyának dombormetszetei zöldre színezett növénymotívumokat, sárga és piros virágokat, színes szarvasokat és agancsokat mutatnak. A zárszerkezetlap egy kútnál álló alakcsoporttal és a háttérben álló várral díszített. A lakatlemezen található a készítő neve - ADAM BRANDT ami a csövön is szerepel az előállítás helyével (Prága) és az 1665-ös évszámmal együtt. A fegyver Kounic herceg egykori fegyvertárából származik, és a puskakészítő Adam Brandt legrégebbi ismert munkája, akinek nevét Brandnak, Prantnak is írják. Ausztriából ment Prágába, és 1668-ban lett a prágai Kleinseite polgára. Ugyanebben az évben fele­ ségül vette Martin Kogler puskakészítő özvegyét (a tanú egy másik kleinseite-i puska­ készítő, Thomas Freimeniger volt). 1670-1677 között négy gyermekük született - két fiú és két lány. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor halt meg, de 1696-ban már nem élt, mikor elárvult lánya hozzáment Peter Paul Heffele puskakészítőhöz (az ő fegyvere látható a 154. számú képen). Adam Brandt minden megmaradt munkája remek darab. Ma a müncheni vadászmú­ zeum, a drezdai fegyvertár, a prágai katonai múzeumban és különböző cseh kastélyban őrzik őket. Túlnyomórészt keréklakatos zárszerkezetű golyóspuskák, de még egy festés­ sel díszített fegyver nincs köztük.

106

95


Keréklakatos zárszerkezetű puska [107,108]

1667-1668

Johann Gsell, Schleiz, kai: 11 mm, h: 805 mm

Az Arzbergből származó puskakészítő Johann Gsell rövid nyelű golyós puskája (hason­ lítsd össze a 105. számú képpel) ritkaságnak számító fegyver, melynek normál csövét egy üvegcső veszi körbe. E megoldás magyarázata az üvegbe vésett terjedelmes szövegből 108

96


tudható meg: Ez a találmány onnan ered, hogy őkegyelmessége nagyságos Albert von Schwarzburg és Hochstein grófja a schmachenbuchi vadászkastélyában egyszer azt kér­ dezte tőlem nevetve, hogy lehet-e üveggel lőni. Ezt alaposan fontolóra véve készítettem el azt, ami itt szemmel látható. Ez az egyetlen üveg, amivel valaha is lőttek. A feliraton 1667 Schleiz szerepel, a csőgyűrűkön a készítő neve mellett 1668 szerepel. Johann Gsell ebben az évben költözött Arzbergből Schleizbe, de egy év múlva meg is halt.

Kovás lakatszerkezetű pisztoly [109]

1670 körül

Lazarino Cominazzo és Pietro Fiorentino, Brescia, kai: 15 mm, h: 440 mm

A LAZARINO COMINAZZO-val jelölt cső a híres bresciai puskakészítő család, a Cominazzok munkája, akik ebben a városban több generáción keresztül puska- és pisztolycsö­ veket készítettek. A zárszerkezetlapot Pietro Fiorentino nevével jelölték meg, mely szá­ mos fegyveren feltűnik, melyeket eddig írásos forrásokban még nem lehetett felfedezni. A cső elöl hengeres, hátsó részén pedig szögletes, ami az olasz gyártmányokra volt jellemző, és Olaszországból terjedt el más területeken is. A cső díszítésén álarcvágások, az első részén tetőformájú rovátkák láthatóak. A pisztolynak Olaszországra jellemző díszí­ tése van, a vasfelszerelést gazdagon áttört növénydíszítések, víziszörny fejek, sárkányok és hasonlóak ékesítik.

97


110

Kovás lakatszerkezetű pisztoly [110]

1670 körül

Lazarino Cominazzo és Giovanni Maria Boni, Brescia, kai: 12 mm, h: 570 mm

Az előző fegyverhez hasonlóan ez a pisztoly is a XVII. század második felének tipikus gyártmánya. A vasból készült felszerelés, mely a puskaagy nagyobb részét befedi - a más­ hol készített fegyverekhez hasonlóan - növénymotívumokkal, delfinfejekkel és egy szár­ nyas sárkánnyal díszített. E darab felszerelése nem áttört, hanem metszett bevágásokkal ékesített. A pisztoly bal oldalán van egy övkampó. Az elöl hengeres, hátul szögletes csö­ vet ismét LAZARINO COMINAZZO-val jelölték meg, a lakatlemezen, egy tölténytáskán Giova (Maria) Boni jelzés van. Giovanni Maria Boni (Bono is) 1629-ben született, és 1664ben Bresciaban említik. Ez idáig mindössze négy általa megjelölt pisztolyt ismerünk.

Kétlövetű fegyver keréklakatos zárszerkezettel [111,112]

1674

Domenico Bonomino és Filippo Spinonoe, Brescia, kai: 14 mm, h: 1340 mm

A kovás lakatszerkezetű pisztolyok után (lásd 75-76. és 92. számú képek) ez a hasonló rendszerű fegyver további példája azoknak a fegyvereknek, melyek csövébe egymás mö­ gé egyszerre több töltetet is tettek (itt kettőt). A lakatlemezen két serpenyő van egymás fölött. Az első lövés elsütésére a felső serpenyőben lévő, ferdén előremutató gyújtókanóc szolgált. A második lövés után a kakas megfeszítésével a felső serpenyő automatikusan oldalra tolódott, és szabaddá tette az alsó serpenyőt, ami egy másik gyújtókanóc révén a hátsó töltettel volt összekötve. A cső teljes hosszában gravírozott motívumokkal díszített és DOMENICO BONOMINO-val jelölt; egy olyan jelöléssel, ami az 1640-1700 közti időszakban számos fegyveren előfordult, és feltehetőleg több mesteré. (Az írásos forrásokban a XVII. század második felében több készítő vagy fegyverkereskedő is szerepel ezen a néven). A teljes puskaagy 98


növény- és állatmintákkal gravírozott, és áttört rézlemezekkel berakott, a puskaagy alsó részén egy sas és egy FILIPPUS SPIONONUS FECIT 1674 feliratú szalagdíszítés van. Filippo Spinone egy puskakészítő mester és dekoratőr volt, aki a fegyverekre latinul véste nevét. Az itt bemutatott fegyveren kívül csupán két általa készített pisztolypárt ismerünk. Ezek közül az egyiket - hasonló díszítési stílusban a londoni Victoria és Altért Múzeumban őrzik. 112


113

Keréklakatos zárszerkezetű puska [113]

2675

Nicolaus Jahns, Osterwick, kai: 14,5 mm, h: 835 mm

A rövid nyelű keréklakatos zárszerkezetű puska a sűrű aljnövényzetben és rosszul járható vidékeken való vadászatokhoz, illetve postakocsik védelmére szolgált, ahol a korlátozott lehetőségek szintén rövid nyelű fegyvert igényeltek a könnyebb kezelhetőség miatt. A fegyver csak szerényen díszített. A csövet az 1675-ös évszámmal és egy eddig isme­ retlen puskakészítő mester védjegyével jelölték meg, aki nagy valószínűséggel a vesztfá­ liai Osterwickben dolgozott.

Keréklakatos zárszerkezetű puska [114,115]

1680

kai: 12,5 mm, h: 1130 mm

A csövön az 1680-as évszám szerepel, de ennek a gazdagon díszített fegyvernek sem a csövén, sem a lakatlemezén nincs feltűntetve készítőjének neve. A keréklakatos zárszer­ kezetnek már olyan formája van, mint a XVIII. századi közép-európai fegyverekének. A kerék a lakatlemez mögött van teljesen elrejtve, a kakasnak hosszú hüvelykujj emelője van, és oldalról egy díszes lapocska takarja. A lakatlemezre egy vadászjelenetet gravíroz­ tak. A puskaagy gravírozott, fehér csonttal gazdagon berakott. Ez a díszítési stílus, ami az előző időszakokban olyan kedvelt volt, a XVII. századtól kezdve kezd háttérbe szorulni, és később csak csekély számban fordul elő. A puskaagy díszítésében a háborús jelenetek vannak túlsúlyban. A fegyveren egyértelműen felismerhető, hogy a puskatust utólag egy fa lapocskával és egy fehér csontból készült puskatus lemezzel 43 mm-esre meghosszabbították. A puska­ tus lemez alsó részét bőrrel fedték le. Ezt a változtatás valószínűleg egy későbbi tulaj100


114

donos kérésére készült azért, hogy a fegyver mérete megfeleljen a testméretének. A fegy­ vereket gyakran több generáción keresztül használták, ezért is találhatók hasonló változ­ tatások más fegyvereken.

101


Kovás lakatszerkezetű pisztoly [116]

2680 körül

Marcantonio Berte és Picin Frusca, Brescia, kai: 13 mm, h: 480 mm

Ezt a további, tipikus olasz díszítésű pisztolyt (hasonlítsd össze a 109. és 110. számú ké­ pekkel) ismét két különböző mester jelölte meg a csövén és a lakatlemezén, ami ezidőtájt az olasz munkáknál gyakran előfordul. Egy Marcantonio Berte nevű ember volt 1723117


1763 között egy csőkészítő műhely tulajdonosa, de ez a személy csak nevében azonos azzal a kézművessel, akinek jelzése a képen látható pisztoly csövén található, és aki 1660 és 1680 között tevékenykedett. A lakatlemezen Picin Frusca védjegye van, de e néven két puskakészítő is dolgozott. A pisztoly idősebb segédkészítője 1704-ben halt meg, a fiata­ labb (az unokája?) a XVIII. század húszas éveiben Bresciaban munkálkodott.

Csatabárd kovás lakatszerkezetű pisztollyal kombinálva [117]

1680 körül

Szilézia, kai: 12 mm, h: 870 mm

A kombinált fegyverek, melyek egy lőfegyvert és egy csupasz fegyvert egyesítettek egyet­ len darabban, nem számítottak ritkaságnak. Leggyakoribb a pisztoly-csatabárd kombiná­ ció volt, de vadászlándzsákkal is kombinálták, és további változatok is léteztek. így a tu­ lajdonos egyetlen fegyvert használhatott a lövéshez, a levágáshoz vagy leszúráshoz is. A pisztollyal kombinált csatabárdok a XVII. század második felében meglehetősen nagy számban terjedtek el Sziléziában. E fegyverek farészei fehér csonttal gazdagon kira­ kottak voltak, és „sziléziai stílusban" díszítettek (lásd 84-87. számú képek). A képen látható fegyver nincs megjelölve, de egyértelműen sziléziai vidékről szárma­ zik.

Keréklakatos zárszerkezetű pisztoly [118]

1680 körül

Suhl (?), kai: 14,5 mm, h: 560 mm

A XVII. század második feléből származó katonai keréklakatos zárszerkezetű pisztolynak ugyan meg van jelölve a puskaagya, de a védjegyet nem lehet kiolvasni. Hasonló fegyve­ reket - melyek formája megegyezik, és méreteik alig különböznek egymástól - az osztrák gavallérok használtak, és a Habsburg sereg számára készítették a németországi Suliiban. A pisztoly időbeli besorolása vitathatatlan, és valószínűleg a használata is a Habsburgok fegyverzetében, adott esetben más közép-európai seregekben. 118

103


119

Keréklakatos zárszerkezetű pisztoly [119,120]

1680 körül

Lazarino Cominazzo, Brescia és Vivier, Sedan, kai: 15 mm, h: 550 mm

A Cominazzok (hasonlítsd össze a 109. és 110. számú képekkel) soktagú puskacsőkovácsdinasztia voltak, akik a XVII. és XVIII. században az olaszországi Bresciaban tevékeny­ kedtek. Közülük néhányuknak különbözik a vezetékneve, sokuk LAZARINO COMINAZZO-val jelölte meg termékeit. Ez a felirat ugyan különböző formákban fordul elő, mégis nehéz az egyes mesteri védjegyeket a konkrét családtagokhoz hozzárendelni. A Co­ minazzok által készített csöveket számos olasz puskakészítő használta fel munkáiban, de széles körben exportálták is, tehát olyan pisztolyokon és fegyvereken láthatjuk őket vi­ szont, melyeket más országokban készítettek. A hírességük miatt a Cominazzok mesteri védjegyét gyakran hamisították. A képen látható fegyver csövét egy metszet díszíti, a hátsó részén LAZARINO/COMINAZZO felirattal látták el. A lakatlemezen VIVIER A SEDAN védjegy látható, mely egy francia puskakészítőé, akiről csupán annyit tudunk, hogy 1680 körül tevékenykedett. A pisztoly puskaagya különösen értékes anyagból, dió­ fagyökérből készült. A zárszerkezetlapon trófeák és ülő nő metszetei, az áttört ellenlapon sellő- és víziszörnyfejek láthatóak. A különböző kivitelezésű torzfejek a lőfegyverek

104


105


Keréklakatos zárszerkezetű puska [121]

1680 (?) körül

Szászország (?), kai: 20 mm, h: 1425 mm

A nem jelölt és nem dátumozott puskának közvetett feszítőrendszerű keréklakatos zárszerkezete van (hasonlítsd össze a 77. számú képpel). A feszítésre négyszögű elsütőszeg szolgált, mely a lakatlemezen a keréktengely mögül emelkedik ki. Belül ez az elsütőszeg 18 fogú fogaskerekecskével van összekötve, melyen az elsütőrugó egy kis lánc által mű­ ködik. A fogaskerék fogai kisebb hatfogú fogaskerékbe kapcsolódnak, mely a hagyomá­ nyos barázdás zárkerék tengelyére van rátéve. Ezzel a megoldással a barázdás zárkerék háromszor magasabb forgási sebességét célozták meg, és ezáltal a nagyobb biztonságot, hogy a lőpor a serpenyőben gyulladjon meg. Ez a megoldás olyan fegyverekről ismert, melyek 1615, 1621, 1648 (hasonlítsd össze a 77. számú képpel) és 1663-as keltezésűek, illetve több jelöletlen példányról, melyek közül az egyik a XVII. század utolsó negyedéből származik. A legtöbb fegyver keletkezési helyének Szászországit tekintik. Egy meglehetősen ritka konstrukcióról van szó, mely a bonyolult készítés ellenére a kívánt előnyt nyújtotta. A lakatlemezre gravírozott vadászjelenetek egyeznek az 1660-as időszakkal, a fedőlap­ pal és a hatalmas hüvelykujj tartóval ellátott kakast azonban csak az 1680-as évektől alkal­ mazták. A puskaagy díszítése a berakott és gravírozott csontokkal egy korábbi időszak­ ból származik. Vagy a fegyver készült az 1680-as évek körül egy régebbi típus díszítésé­ vel, vagy az egész fegyver régebbi, és csak a kakast újították meg később. 106


122

Muskéta kovás lakatszerkezettel [122,123]

1680 körül

Andreas Prantner, Regensburg, kai: 26 mm, h: 1945 mm

A hatalmas muskétát is a városok védelmi szükségletére készítették. Regensburgban a Prantnerek dolgoztak puskakészítőként három generáción keresztül, több mint 100 évig. Andreas Prantner is itt lett 1668-ban mester és a város polgára. A 25 kg-os muskéta puska­ tusa állatfejben végződik, ami egy golyót tart a szájában (a kakas biztosíték és a felső ka­ kasajak hiányzik).

123


_______ Golyós puska svéd zárszerkezettel [124]

1685 körül

Sámuel Ridderspore, Norrköpping, kai: 15 mm, h: 1430 mm

A zárszerkezeteknek eredetileg egyetlen külső rugójuk volt (hasonlítsd össze a 74. számú képpel), a XVII. század közepétől ez az ütőrugó a belső oldalra került, és a tűzszerszám megtartotta a saját rugóját. A kakas formája alapján a skandináv zárakat norvég, balti és svéd csoportokba lehet sorolni. Ez utóbbi típushoz tartozik a képen látható fegyver is. A serpenyőfedél és a tűzszerszám itt is el van választva egymástól, más kortárs fegyve­ reknél előfordul egy üteg. A csövön megtalálható Sámuel Ridderspore teljes neve és védjegye, aki 1653-ban szü­ letett, és kb. 1700-ig tevékenykedett. A cső és a lakatlemez Norrköpping városának szem­ léltető jegyeit mutatják. Puska keréklakatos zárszerkezettel - Hátultöltős puska letörhető csővel [125, 126] 1690 körül kai: 15 mm, h: 1445 mm

A gyorsabb tüzelés érdekében készült vashüvelyű töltényeket már a billenőzáras és ke­ réklakatos zárszerkezetű hátultöltő puskáknál megismertük (hasonlítsd össze a 49. szá­ mú képpel). A XVII. század közepétől kezdve tűnnek fel Európában a kovás lakatszerke­ zetű és letörhető csövű fegyverek, melyekhez szintén hüvelyes töltényt használtak, me­ lyeket előtte megtöltöttek puskaporral és golyóval. Az üteg (tűzszerszám és serpenyő­ fedél) többnyire része a töltényhüvelynek, még ha léteznek is olyan példányok, ahol ez a 108


125

zárszerkezet le nem vehető része. A védjegy és dátum nélküli daraboknál a cső szabadon lebillenthető, miközben a fegyver alsó részén a kakas alatt a biztosító működésbe lép. Ráadásul a cső fent még gyűrűs emelőbiztosítékkal is el van zárva, amely a cső egyik bevágásába kapaszkodik. Ezt kell oldalra tolni. 126


127

Keréklakatos zárszerkezetű puska [127,128] Johan Waligura, Czerna, kai: 16 mm, h: 1380 mm

128

1690 körül


Egy késői munka a XVII. század végéről „sziléziai stílusú" díszítéssel (hasonlítsd össze a 84-87., 117. számú képekkel), lakatlemezén JOHAN WALIGURA, csövén Gross Tschirnau-val jelölve. A puskatus gazdagon kirakott növényi motívumokat, kis golyókat és vadászjeleneteket ábrázoló csonttal és aganccsal, a puskaagypofán oroszlán és griffmadár (szárnyas mesebeli lény oroszlán testtel és madár fejjel) harca látható. A lakatlemez áttört növényi díszítésű, és egy csatajelenetet ábrázoló rézzel fedett. Johan Waligurát 1693-ban Czernaban (Tschirnau, Gros Tschirnau), egy Lesznotól 13-14 km-re fekvő sziléziai kisvárosban említik. Nem azonos azzal a puskakészítővel, akit 1625ben ugyanazon a néven Teschenben említenek, legfeljebb az egyik leszármazottja lehet.

Kovás lakatszerkezetű puska [129]

1690 körül

Antonio Bonezolo, Brescia, kai: 16 mm, h: 1550 mm

Egy tipikus olasz díszítésű fegyver, gazdagon áttört vasfelszereléssel, melybe levél- és virágdíszeket, delfinfejeket, sárkányokat és szörnyeket gravíroztak. A lakatlemez Antonio Bonezolo nevével jelölt. További Antonio Bonizolo vagy Bonisolo által jelölt fegyverek maradtak fenn. Archív dokumentumokban még nem fedezték fel ezt a nevet, ezért né­ hány olasz kutató azt feltételezi, hogy ennek a kézművesnek igazi neve Venasolo volt, és azért használta Bonizolo formában, hogy az 1622-ben született Antonio Venasolotól meg­ különböztesse magát. Ez a feltételezés ugyan nem bizonyított, de mindenesetre általáno­ san elfogadott. E mester munkáinak díszítése az 1670-es bresciai fegyverekre jellemző.

111


Kovás lakatszerkezetű puska [130,131]

1690 körül

Zella, kai: 18 mm, h: 1545

A fegyver csövén babérleveles, HN/S betűkkel díszített pajzs látható. Ilyen monogramot használó készítőt ez idáig még nem ismerünk. A lakatlemez A ZELLA-val jelölt, tehát a Suhl közvetlen közelében lévő híres német lőfegyverkészítés centrumából származik. A fegyver akkor készülhetett, amikor a fegyvereket és a pisztolyokat a puskakészítők tel­ jes nevükkel ellátták, ami azonban ennél a fegyvernél nem így van. De az sem zárható ki, hogy a fegyver egy pár egyik darabja, ahol is az egyik lakatlemezére a készítő nevét, a másikéra pedig származási helyét gravírozták. A puskaagy áttört és gravírozott virágdíszítéssel kirakott, ami Közép-Európára nem jellemző díszítési mód. Ez a stílus inkább az olasz fegyvereken fordul elő, de másfajta ki­ vitelezésben, mint az itt bemutatott fegyveren. A vasból készült ellenlemez is áttört, viziszörnyek fejeivel díszített. A puskatus fedelét és a csövet bevésett virágminták ékesítik, a csövön még egy férfifej is látható. Az elülső puskaagyzárat (a képen nem látszik) még a múltban felújították, de az eredeti díszítés nélkül.

112


A puskatusfedél felső része erősen domború, ami a XVII. század végi és a XVIII. század eleji kovás lakatszerkezetű fegyverekre jellemző. Ez a részlet a későbbi évtizedekből szár­ mazó fegyvereknél is visszatér, de a puskatusfedél általában már kevésbé domború.

113


Tiszta vas puska kovás lakatszerkezettel [132]

1690 körül

Cloeter, Mannheim, kai: 15 mm, h: 1050 mm

A tiszta fém fegyverek - inkább pisztolyok, mint puskák - néhány területen, különböző időkben igen kedveltek voltak. Dél-Németországban a XVI. század második felében ké­ szítettek ilyen pisztolyokat (hasonlítsd össze a 27-28. számú képekkel). A tiszta fém pisz­ tolyokat Skóciában is kedvelték (hasonlítsd össze a 103-104. számú képekkel). A XVII. század második felében Ausztriában is készült néhány tiszta fém fegyver, főleg a nyugat­ német vidéken, ahol a Cloeter (Cleuter) puskakészítő család hozzátartozói készítették őket. Ezek a német-holland határon éltek - Leonard Cloeter Maastrichtban (lásd még 100. számú kép), Jan C. Cloeter Grevenbroich bei Düsseldorf-ban, Christian Cloeter és Peter Cloeter Mannheimban. Az általuk készített tiszta fém puskák és pisztolyok nyele üreges, így súlyuk is elviselhető volt. A képen látható darab 3750 g súlyú, és csak CLOETER/A MANNHEIM-mal jelölt, így nem tudjuk, hogy Christian vagy Peter Cloeter munkája-e.

Ismétlőpisztolypár kovás lakatszerkezettel [133]

1690 körül

Berselli, Bologna, kai: 11 mm, h: 515 mm

A XVII. század végén, illetve a XVIII. században az ismétlőpuskák és pisztolyok viszony­ lag gyorsan elterjedtek. Tervezőinek az olasz Lorenzoni és Berselli puskakészítőket, de más olasz vagy külföldi származásúakat is tekintenek, melyek közül néhány saját magát 114


tartja e rendszer feltalálójának (hasonlítsd össze a 145-146. számú képekkel). A puskaagy­ ban vagy a pisztolymarkolatban két csőszerű tartót helyeztek el a lőpornak és a golyók­ nak. A bal oldali emelő mozgatásával egy keresztben fekvő henger forogni kezd, melynek mélyedéseibe a tartóból a szükséges lőpormennyiség és golyók kerülnek, miközben a golyó a csőbe jut. Az emelő kézbefogásánál a fegyvert a markolatával a föld felé kellett dönteni, hogy a golyó és a por a kereszthenger mélyedéseibe beleeshessen. Az emelő mozgatásával együtt a kakas az első megakasztóig (nyugalmi állapot) feszült, és a lőpor egy kis tartóból, ami a zárszerkezet része volt, a serpenyőbe hullott. E fegyverek tüzelési sebessége a hagyo­ mányos egylövetű fegyverekéhez képest sokkal gyorsabb volt. Ezt az ismétlőfegy­ vert főként olasz és brit puskakészítők gyártották, de németek, osztrákok és má­ sok is készítették. Az itt bemutatott pisz­ tolypárt BERSELLI BOLOGNA-val jelöl­ ték, ahol megközelítőleg azonos időben Giacomo és Francesco Berselli is dolgozott.

ismétlőpuska kereszthengerrel, a puskatusban golyó- és lőportartókkal


Revolver kovás lakatszerkezettel [134]

1690 körül

Christoph Ludwig, Vrchlábí (Magaséiba), kai: 15 mm, h: 1610 mm

A puskák és pisztolyok tüzelésének gyorsítására a puskakészítők különböző szerkezetű többlövetűeket találtak ki, melyek közül néhánynak - például a képen látható fegyver többé-kevésbé sikere volt. A legelterjedtebb és a legmegbízhatóbb rendszer továbbra is a revolver maradt, ami a történelmi fegyverek közül inkább a puskáknál, mint a pisztolyok­ nál található meg. A revol­ vercsőnek általában 3-9 kamrája volt, és általában kézzel kellett forgatni. Az itt bemutatott fegyver­ nek három tölténykamrája van, melyek - miután az el­ sütő billentyű-kengyel első részét hátranyomták - forgathatóak. Minden kamrá­ nak van egy serpenyője és egy ütege (tűzszerszám és serpenyőfedél). A cső lapos furatú. Az áttört ellenlemez és a hüvelykujj tartó vasból készültek. A védjegyet met­ szetbe vésték a lakatleme­ zen, melyen egy zászlót tar­ tó harcos látható, és erre gravírozták rá a HOHEN /ELBE /Christoph/ Ludwig feliratot. Christoph Ludwig 1656ban nősült meg Vrchlábíban, és 1657-1671 között öt gyermeke született. 1707ben halt meg. Egy hasonló, általa készí­ tett revolver található az osztrák Kremsmünster fegyvertárában.

116


Pisztoly „alla catalana" zárszerkezettel [135]

1690 körül

Ripoll (?), kai: 16 mm, h: 450 mm

A katalán (spanyol) zárszerkezetet nemcsak Spanyolországban és Portugáliában használ­ ták, hanem az egész Földközi-tenger térségében; Olaszországban, főként a déli részén, mely hosszú ideig Spanyolországhoz volt kötve politikailag. Kedveltebb volt a török, a balkáni és más vidékről származó keleti fegyvereknél. A Spanyolország északkeleti részén fekvő kisváros, Ripoll a ló század közepétől a XIX. század harmincas éveiig a kézi lőfegyvergyártás központja volt. Virágzási ideje a XVII. és XVIII. századra esett, a legismertebb termékei pedig az itteni, formában és díszítésben jel­ legzetes pisztolyok voltak. Kezdetben keréklakatos zárszerkezetük volt, de ezt hamarosan felváltotta a katalán zár. A pisztolymarkolatok eleinte fecskefarok formájúak voltak, de ezt gyorsan legyőzte a golyóformájú markolatgomb. A képen látható pisztolynak nincsen tipikus ripoll-i markola­ ta, de itt ilyen formájú pisztolyokat is készítettek. A puskaagy díszítő mintájú, hajlított és gravírozott rézlemezzel fedett. A csőnyílás és a felső csavaros kakaspofa már nem erede­ ti, és csak később tették rá a fegyverre. A pisztolyon nincs semmilyen jelzés, de ripolli ere­ dete szinte teljesen biztos.

117


Kovás lakatszerkezetű puska - hátultöltős puska lecsavarható csővel [136, 137] 1690 körül Johann von dér Steinweg, München, kai: 13 mm, h: 1170 mm

A lecsavarható cső a fegyverek egyszerűbb - ha nem is gyorsabb - töltését tette lehetővé. A XVII. század közepe táján bukkannak fel Európa különböző vidékein (Ausztriában, Né­ metországban, Hollandiában), eljutnak egészen Angliáig, ahol az ilyen rendszerű pisz­ tolyok nagyon kedveltek voltak, egészen a XVIII. század elejéig készítették őket. A képen látható puskának nincsen első puskaagya, a cső a tölténykamra előrenyújtott darabjára van rácsavarva, ami menettel ellátott. A felcsavarás után csapózárral rögzítet­ ték, melyet a elsütő billentyű-kengyel melletti nyomógombbal lehet működtetni. A fegy­ ver lakatlemeze finom metszetekkel szerényen díszített, ide vésték a „Johann Von der/Steinweg-München" jelzést is. Johann Von dér Steinweg a XVII. század hatvanas éveinek első felében tanult Bécsben (Hans von dér Steinweg néven jegyezték be), és 1685-1694 közt említik mint puska­ készítőt Münchenben.

118

—i


139

Kovás lakatszerkezetű pisztoly [138, 139]

1700 körül

Gilles de Sellier, Lüttich, kai: 16 mm, h: 520 mm

Lüttich és környéke a múltban - a II. világháború előtti időszakig - a világ fegyvergyár­ tásának egyik legjelentősebb központja volt. Lüttich egyházterület volt, melynek élén püspök állt, így a XVI-XVIII. század hosszadalmas konfliktusaiban semleges maradt, nem csatlakozott egyik rivalizáló államhoz sem, de mindegyik háborúzó felet ellátta fegyverrel. A hatalmas mennyiségben előállított katonai fegyver mellett készültek azért egyénileg alkotott és gazdagon díszített civil- és tisztifegyverek is. A képen látható pisztoly lakatlemeze, serpenyője és felszerelése aranyozott rézből van­ nak. A tőcsavar kinyúló része is aranyozott rézzel fedett, és pillangó formájú irányzékra formázták. Az áttört ellenlemezen termetes medvetalp levelek, viziszörnyek és álarcok láthatóak. A markolatgombot egy torzfej díszíti. A csövön lévő inkrusztált szalagba GILLE DESELIER-t, illetve sárga fémben egyfarkú oroszlán három féle védjegyét (Gilles de Sellier által használt védjegy) vésték. Ugyanez a jelzés szerepel a lakatlemezen is. A Sellierek vagy de Sellierek lüttichi puskakészítő- és fegyverkereskedő család voltak, akik a XVII. század közepétől a XVIII. századig dolgoztak itt. Gilles De Selliert kb. 16801710 között említik. 1693-ban pisztolyokat és karabélyokat szállított a hannoveri had­ seregnek.

121


140

Evőeszköz kovás lakatszerkezetű pisztollyal kombinálva [140]

1700 körül

W. M. mesteri védjegye, Winhöring, kai: 4 mm, h: 170 mm

A lőfegyvereket nemcsak csupasz fegyverekkel kombinálták (hasonlítsd össze a 117. szá­ mú képpel), hanem másféle használati tárgyakkal is, pl. korbáccsal vagy - mint itt - egy evőeszközzel. Fent teljes villa, lent kés (pengéje hiányzik), alatta pedig az egyébként a csövön lévő, de itt most kicsavarozott töltővessző látható, mely a villával és a késsel ellen­ tétes oldalra vezet. Az evőeszközön W. M. IN WINHÖRING felirat olvasható. A bajoror­ szági Winhöringben 1670 körül említenek egy Georg Adam Mann nevű puskakészítőt. Az evőeszköz M betűvel kezdődő keresztnevű készítője lehet a családjából származó, eddig még ismeretlen mester is.

Kovás lakatszerkezetű puska - hátultöltős puska zárócsappantyúval [141] 1700 körül Johannes Gráf, Opava (Troppan), kai: 14 mm, h: 1580 mm

Az oldalt billenthető zárócsappantyú, a hátultöltősöknél már korábban alkalmazott kon­ strukció (hasonlítsd össze a 49. számú képpel). A képen az alsó zárszerkezet rugója lát­ ható, mely a zártestet balra lebillenti, miután kioldódott egy biztosíték, amit a puskaagy bal oldalán lévő billentyű működtet. A zárszerkezet kinyitása után előre megtöltött hen­ geres vastöltényhüvelyt tettek a csőbe. A csőre a JOHANNES GRÁF TROPPAN feliratot vésték. Egy ismert puskakészítőről van szó, aki nagy valószínűséggel Johann Kaspar opavai mester fia volt, és 1717-ben Bécsben Graft néven kezdte meg tanulmányait.

122


123


HE__1___ atS L d k íl.2...JÜLdíái&áL

142

Kovás lakatszerkezetű puska [142]

1700 (?) körül

Ludolf Heinrich Bichtman, kai: 15 mm, h: 1460

A rézből készült lakatlemezén és felszerelésének részein gazdagon díszített, eddig isme­ retlen mester fegyverének a konstrukcióját tekintve is érdekes, belül lévő tűzszerszámrugós zárszerkezete van. Egy hasonló zárszerkezet típussal, ugyanilyen formájú serpenyő­ vel és az ez alatt lévő jelzéssel, illetve hasonló díszítési stílussal rendelkező fegyvert is is­ merünk, mely a horni Carl Bischaffé volt. Az ő életrajzi adatait nem ismerjük pontosan. Néhány szakember a XVIII. század második felére keltezi Bischoff fegyverét, de Bichtmann fegyverének egy sor díszítő- és alkotóeleme bizonyíthatóan régebbi (domború pus­ katus fedél, áttört, kígyókkal és szörnyekkel díszített ellenlemez, stb.). E fegyver ellen­ lemeze a 4. oldalon lévő fényképen látható.

Kovás lakatszerkezetű pisztoly [143,144]

1700 körül

Pierre le Bon, Charleville és Lazarino Cominazzo, Brescia, kai: 14 mm, h: 540 mm

E fegyver egy másik francia pisztoly, az olasz Cominazzok által készített csővel (hason­ lítsd össze a 199., 120. számú képekkel). A lakatlemezen feltűntetett Pierre le Bon Charlevilleből, az ez idáig még ismeretlen puskakészítők közé tartozik. A rézből készült elsütő billentyű-kengyel metszetekkel díszített, a felszerelés többi ré­ sze (ellenlemez, hüvelykujjbádog, stb.) bevagdosásokkal ékesített elefántcsontból készült, a markolatgombnak szoborszerű domborműve négy összefonódó antik harcost ábrázol. A puskaagy elülső részét bevágások ékesítik, a markolata ezüsthuzalból készült díszíté­ sekkel berakott. 124


A hüvelykujj bádogon az eredeti tulajdonos hala­ kat, (?) és két, keresztbe rakott alabárdot (fejsze?) ábrázoló címere látható. Lehet, hogy a fegyver a régi cseh nemzetség, a sedcice-i Sekerek egy tagjáé volt, és ezért van a két bárd a címeren. E család tisztjei közül sokan szolgáltak a XVII. század második felé­ ben és a XVIII. század kez­ detén Németországban, de a Velencei Köztársaságban is.

125


Ismétlőfegyver kovás lakatszerkezettel [145,146]

1700 körül

Johann Franz Karg, Innsbruck, kai: 13 mm, h: 1160 mm

Karg ismétlőfegyvere - henger formájú tartókkal a puskatuson - ugyanolyan rendszerű fegyver, mint a 133. számú képnél bemutatott. A csőre felülről egy rézlemezt rögzítettek JOHANNES FRAZISCUS KARG YNVENTOR YNSPRUG felirattal. Karg puskaké­ szítő önmagát tartotta a feltalálónak (YNVENTOR), ilyen konstrukciójú fegyvereket már évtizedekkel ezelőtt készítettek különböző olasz mesterek (de nem volt egyedül, mert az augsburgi Wetschgi is önmagát tartotta fel­ találónak, habár az ő ismétlőfegyverei későbbi keltezésűek). Johann Franz Karg, aki 1682-ben lett mester, és 1732-ben hunyt el, jelentős művész és az utolsó tiroli udvari pus­ kakészítő volt (1717-ben elhagyta az utolsó hercegi helytartó is Insburckot). Élete során állandóan vitázott - a saját segédjeivel, a puskakészítő mesterek­ kel, a késművesekkel (a kard készítés miatt) a saját céhével (az emelkedő tag­ díj miatt) a városi tanáccsal (egy saját tüzelésű műhelyt és a fegyverek idege­ neknek való eladását sürgette). Kétszer


147

- 1688-ban és 1709-ben - letartóztatták, és kétszer - 1690-ben és 1720-ban - kizárták a céh­ ből (de mindig felvették újra). Egy általa készített későbbi, ezzel a rendszerrel működő ismétlőfegyver található a tiroli Landes múzeumban, egy másik példányt pedig 1974-ben egy árverésen eladtak. Mindkét ismétlőfegyver puskatusa alatt golyó- és lőportartók vannak, melyeket teljes szó­ val (KUGL-PULVER) jelöltek, de a képen látható darabon csak a kezdőbetűk, K és P jelen­ nek meg.

Keréklakatos zárszerkezetű puska [147]

1700 körül

Georg Feiler, Karlsbad, kai: 15 mm, h: 1105 mm

A golyóspuskának gazdagon díszített csöve (gravírozott és arannyal kirakott díszítések és vadászmotívumok), lakatlemeze (trófeák és foglyok metszetei) és áttört kakasa van. A puskaagy gyökérfából készült, a tartozékai fekete fából és fehér csontból. A puskakészítő Georg Feiler életrajzi adatai még nem ismertek. Kovás lakatszerkezetű pisztoly - hátultöltős puska forgó zárszerkezettel [148] 1710 körül Johann Christoph Peter, Karlsbad, kai: 16 mm, h: 555 mm

A XVIII. század elején a puskakészítő, La Chaumette Franciaországban megkapta a sza­ badalmat egy függőleges csavaros zárszerkezetű hátultöltős puskára, melyet az elsütő bil­ lentyű-kengyel elfordításával lehetetett leengedni, így a fegyvert a felső csőfelületen lévő nyíláson keresztül lehetett megtölteni. Hasonló rendszerek működtek korábban is, de 127


forgó zárszerkezet egy Peter-pisztolynál

csavar zárszerkezet a La Chaumette rendszerben

csak La Chaumette konstrukciója ter­ jedt el nagyobb mértékben a XVIII. században Franciaországban és Ang­ liában. E rendszer egyszerűsített változa­ tának tekintik a karlsbadi puskaké­ szítők, Knodt és Peter fegyvereit, me­ lyeknél a zárszerkezet nem leeresz­ tendő csavarból áll, hanem ékből, ami az elsütő billentyű-kengyel segít-

128


ségével csak elfordul, és ezáltal lehetővé teszi a fegyver felülről és hátulról való megtöl­ tését. Az elsütőbillentyű-kengyel visszaforgatásával az ék tömör része újra elzárja a töl­ ténykamrát. Ezt a konstrukciót Knodt rendszernek nevezik a karlsbadeni puskakészítő, Johann Adam Knodt után (1690-ben született, 1719-ben lett mester, 1751-ben halt meg), de a karlsbadeni Johann Christop Peter ilyen konstrukciójú fegyverei (az ő életrajzi adatait nem ismerjük) kétségtelenül régebbiek, így a Peter- vagy a Peter-Knodt rendszer elneve­ zés pontosabb lenne.

Pisztoly „alla catalana" zárszerkezettel [149]

2707

Ambrosio, Mexikó, kai: 17,5 mm, h: 325 mm

Spanyol típusú fegyvereket tengerentúli területeken is készítettek, ezt bizonyítja ez a pisz­ toly, melynek a tűzszerszámát elöl AM/BROS/SIO, a serpenyőfedélét pedig MEXIC0/1707 felirattal látták el. A képen felismerhetők a tűzszerszám barázdálásai is, melyek épp a katalán zárra jellemzőek.

Osztrák kovás lakatszerkezetű puska [150]

2725 körül

Duchcov Manufaktúra (DUX), kai: 16 mm, h: 1200 mm

Az 1722-es fegyvermodell volt a Habsburg hadsereg első formaleírású fegyvere. A korábbi fegyverek, mégha az előírt méretben és formában készültek is, a bevezetés évében még nem kerültek be a fegyverzetbe. Ez vonatkozik a Duxer manufaktúrából származó kato­ nai fegyverekre is (csak 1713-1719 között állt fenn a manufaktúra), melyek lakatlemezén DWX, a csövén pedig egy korona alatt II/GW/W (= Johann Joseph Gráf von Waldstein, a manufaktúra tulajdonosa) felirat olvasható.


Kovás lakatszerkezetű pisztoly [151]

1720 körül

Paul Ignaz Poser, Prága, kai: 15 mm, h: 530 mm

A pisztoly gazdagon díszített aranyozott részfelszereléssel, csövén PAUL IGNATI POSER IN PRAG felirat olvasható. A puskaagy faragásokkal díszített, az ellenlapon medve kör­ mök, két fogoly és egy királyi fej látható, a markolatgombon pedig egy oroszlán torzfej. A rézből készült lakatlemez a készítő jeleit egy pajzsban mutatja, melyet félig fekvő an­ gyalok tartanak (PO/SE/R) és (PR/AG). A Brünnben született mester 1714-ben kérelmez­ te a polgárjogot a prágai Kleinseitéban, és 1717-ben - M. Kubik és M. Kurtzweil - puska­ készítőkkel együtt tagja lett a duxi manufaktúra fegyverek minőségét véleményező egye­ sületének.

Duplacsövű kovás lakatszerkezetű pisztolypár [151,152]

1725 körül

Jean De Wyk, Utrecht, kai: 14 mm, h: 505 mm

A pisztolyok csövei egymáson vannak, mint ahogy ez a régebbi duplacsöves fegyvereknél gyakori volt (az egymás mellé tett csövek csak a XIX. században terjedtek el). Néhány ha­ sonló példánynak forgatható csövei vannak egyetlen zárszerkezettel, itt azonban még rögzítettek a csövek, és mindkét fegyvernek két kovás lakatszerkezete van, minden cső­ höz egy. A pisztoly lakatlemeze és serpenyője rézből készült, ami az akkori fegyvereknél 130


152

igen kedvelt volt, a lakatlemezekre trófeákat és két ülő férfialakot gra­ víroztak. A rézfelszereléshez tarto­ zott egy - a markolat vékony ré­ szébe fentről berakott - rész, amit hüvelykujjlemeznek neveznek, mert ezen pihen a lövő kéz hü­ velykujja. A hüvelykujjlemezen található a tulajdonos monogramja vagy címere, itt a bemélyesztett érmén csak díszítő elemek vannak, egy harcos feje. A cső hátsó része faragásokkal díszített, a markolat­ gombon egy torzfej látható. A la­ katlemezeken és a tőcsavarokon fellelhető a kb. 1690-1730 közt Utrechtben említett készítő jelzése.

153


Kovás lakatszerkezetű puska [154]

2725 körül

Peter Paul Heffele, Vernérov, kai: 13 mm, h: 1075 mm

A puskakészítő P. P. Heffele, akit 1696—1727 között említenek Prágában, 1712—1718 közt az észak-csehországi vernérovi (Wernsdorf) manufaktúra főmestere volt. Főként katonai, de csekély számban civil fegyvereket is készítettek. A csövön található feliratból kiderül, hogy készítője Prágából származik (P.P. HEFFELE PRÁGÁBÓL WERNSDORFBAN).

Egylövetű kovás lakatszerkezettel [155]

1730 körül

Alexandre Chasteau, Paris, kai: 16 mm, h: 1355 mm

A fegyver meglehetősen visszafogottan díszített, majdnem csupasz, habár az egyik legje-


lentősebb puskakészítőtől származik. A lakatlemezt CHASTEAU PARIS RUE DES STS PERES felirattal jelölték. Claude Chasteau Párizsban dolgozott, 1675-től mester, 1727-ig említik; fia Alexander Chausteau, akiről 1714-1744 közötti időszakból vannak adatok. Utóbbi a készítője ennek a fegyvernek, akinek 1727-től volt műhelye a Szent Atyák utcá­ ban (Rue des Saints Péres). Habár nem volt XV. Lajos király udvari puskakészítője, ahogy az állítják róla, de más európai uralkodóházaknak dolgozott.

Kovás lakatszerkezetű puska [156]

1730 körül

Joseph Hameri, Bécs, kai: 16 mm, h: 1160 mm

156

A fegyvernek a bal szem számára elgörbített puskaagya van, a szakirodalom ezt „csonka puskaagy­ nak" hívja. Az ilyen puskaagyat jobbkezes lövészek használták, akik a puskaagyat a jobb vállukra tették, mert a jobb szemüket vagy már elvesztették, vagy olyan gyen­ ge volt, hogy a ballal kellett céloz­ niuk. Azért, hogy összeköttetési vonalat teremtsenek a bal szem, az irányzék és a célgömb között, el kellett görbíteni a puska tust balra. Ez a megoldás nem volt ritkaság akkoriban, ezt bizonyítja sok kü­ lönböző időből, területekről és puskakészítőktől megmaradt ilyen puskatusú fegyver. A fegyvert Joseph Hameri (1678-1738, 1710-től mester Bécsben) készítette. A csövön látható egy „spanyol stílusban" készült készítői jelzés, mely a XVIII. szá­ zadban Közép-Európában is igen kedvelt volt. A tölténytáskán a ko­ rona alatt négy sorban található a mesteri jelzés, a védjegy pedig egy téglalapban, itt egy elefánt köré csoportosuló további védjegyekkel (itt csillagok, különben rózsák, gránátalmák, stb.) látható.

133


Tromblone kovás lakatszerkezettel [1 5 7 ,1 5 8 ]

1730 (?) körül

Nicola Duina, Brescia, kai: 46x30 (torkolat), h: 780 mm

A modem géppisztolyoknál és rohamfegyvereknél alkalmazott lekapcsolható puskaagy nem újkori találmány. A XVIII. századi olasz fegyvereknél gyakran előfordulnak, a karabélyoknál és főként a tromblonénál (ehhez lásd a 101-102. számú képeket). Az utazók védelmére használt fegyvereknél ez a fajta megoldás előnyös volt, mert a lehajtható puskaagyú fegyver kevesebb helyet foglalt el a kocsiban vagy a lovon. Nicola Duinát az archívumokban még nem fedezték fel, ezért különböző szerzők az 1700-1760 közti időszakra, 1720 körűire vagy a XVIII. század második felére teszik alkotói periódusát. 158

135


136


A lehajtható puskaagyú tromblonéi több múzeumi gyűjteményben is fellelhetők (Brescia, Eger, Philadelphia). Kovás lakatszerkezetű pisztoly [159]

2730 körül

Diego Zanoni, Brescia, kai: 16 mm, h: 515 mm

Diego Zanoni, akinek jele a pisztoly lakatlemezén található, 1689-ben született, és az írá­ sos források 1720—1743 közti időszakban említik. Úgy tűnik, hogy inkább fegyverkereske­ dő, mint készítő volt. Több, általa megjelölt (Zanoni vagy Zanone névvel) fegyver maradt fenn a XVIII. század első feléből, legtöbbjük közepes minőségű. Túlnyomó részük kovás lakatszerkezetes pisztoly, csekély számban találhatók köztük fegyverek és tromblonék, kizárólag lekapcsolható puskaaggyal (olaszul „a scavezzo"-nak hívják - lásd az előző fegyvernél). Néhány fegyvere nyilvánvalóan balkáni vagy törökországi exportra készült, mint min­ den bizonnyal a képen látható fegyver is. A dömöszkölt cső metszetekkel és berakott kele­ ties mintázatú sárga fémmel díszített. A fegyvernek kovás lakatszerkezete van, melynek a tűzszerszáma függőlegesen bordázott, ami az „alla catalana" záraknál széles körben elterjedt volt. Kovás lakatszerkezeteknél azonban csak keleti kivitelre készült fegyverek­ nél található.

Porosz kovás lakatszerkezetű puska [160]

2730 körül

Potsdami manufaktúra, kai: 19 mm, h: 1545 mm

E porosz gyalogsági fegyver lakatlemezén POTZDAM MAGAZ/S et D felirat olvasható, tehát a potsdami manufaktűrában készült. Ezt 1722-ben Splittgerber és Daun irányítása alatt berendezték, akiknek az S et D jelzése 1774-ig megjelenik az itt készült fegyvereken. A puskaagyakon lévő réztáblán Frigyes Vilmos király monogramja (FWR = Friedrich Wihlem Rex) olvasható. A civil fegyvereknél ezen a lapon általában a tulajdonos mono­ gramja olvasható, a katonai fegyverek jelzésének ugyanez a jelentése, mert a hadsereg az uralkodó „tulajdona" volt. ifin


161 138


162

Keréklakatos zárszerkezetű puska [161, 162]

2732

Franz Mazenkopf, Prága, kai: 14,5 mm, h: 1180 mm

A XVIII. században Közép-Európában még mindig nagyon kedveltek voltak a keréklaka­ tos zárszerkezetű puskák és német puskaagyak, melyeket lövés közben nem a vállra tá­ masztottak, hanem csak az arcukhoz tették. A metszetekkel és vadászjeleneteket ábrázoló bevágásokkal gazdagon díszített fegyver puskaagypofáján Khuenburg grófjának címere látható (egy Salzburgban letelepedett családból származik az akkori prágai érsek, aki Mazenkopfék későbbi Salzburgba költözésénél befolyással lehetett). A lakatlemez FANZ MAZEN /KOPF/A PRAG, a cső pedig Franz MADZEN KOPF A PRAG 1731 felirattal van ellátva. Franz Mazenkopf (Madzenkopf vagy Matzenkopfként is) 1705-ben született a tiroli Prutzban. Tizenhat évesen Bécsbe ment tanulni. 1727—1738 között Prágában dolgozott, ahol is 1731-ben puskakészítő-mester lett. 1738-ban Salzburgba ment, ahol érme- és me­ dálgravírozóként az érsek szolgálatában állt, és 1776-ban halt meg. Mazenkopf korának legjobb fegyverkészítői és gravírozói közé tartozott. Az általa készített fegyverek csak cse­ kély számban maradtak fenn (lő- és csupasz fegyverek), mert sokkal többet foglalkozott a gravírozási- és érmeművészettel.

139


163

Egycsövű kovás lakatszerkezetű puska [163,164] Georg Keiser, Becs, kai: 15,5 mm, h: 1450 mm 164

140

1738


Georg Keiser 1647-ben született Chebben (Eger), Bécsbe ment tanulni, ahol 1674-ben mes­ ter lett. Még 1740-ben, tehát 93 éves korában is dolgozott. Munkásságának utolsó évtize­ deiben a csövön lévő mesteri védjegyét gyakran kiegészítette magas korára való utalások­ kal. „91 évesen" felirat lehetővé teszi, hogy ezt a dátum nélküli fegyvert pontosan 1738ra keltezhessük. A tőcsavaron lévő 2-es szám arra utal, hogy a fegyver egy fegyverpár, a másikkal telje­ sen egyforma darabja. A fegyvernek van egy ún. kapucnis puskaagya, melyet gyakran alkalmaztak a XVIII. században Közép-Európában. A fából készült elsütőbillentyű-kengyel az ilyen puskaagyú fegyvereknél nem vehető le, mert a maradék puskaaggyal együtt egy darabból vágták ki. Eredetileg az elsütőbillentyű-kengyel csak fából készült, később egy fémpántot tettek rá. Georg Keiser készítette fegyverek nagy számban maradtak fenn, melyek ma számos európai és tengerentúli gyűjteményben megtalálhatóak.

Egycsövű kovás lakatszerkezetű puska [165]

1739

Pasqual, kai: 16,5 mm, h: 1145 mm

A lakatlemez PASQUAL 1739 felirattal ellátott, a cső is keltezett, és - egy nem azonosítha­ tó mester által - spanyol stílusban megjelölt (hasonlítsd össze a 156. számú képpel). Pasqual máig sem jól ismert személy, egy másik, általa készített fegyver (szintén 1739-es) Svédországban található. A fegyvernek madridi puskaagya van, ami a XVII. században bukkant fel, és a XVIII. században különösen a spanyol főváros puskakészítőinek körében volt gyakori. A szűkített puskaagynyak átnyúlik a teljes puskatus hosszán, a mély vájatú felső és az alsó puskatusszélek határolják le. Két vájat csak a jobb oldalon található, mi­ alatt a bal, az archoz tett oldalon csak az alsó van, hogy az illesztés kényelmesebb legyen. Fegyvereket madridi puskatussal főként Spanyolországban készítettek, de előfordult DélOlaszországban és a Habsburg Birodalomban is, tehát több Spanyolországgal kapcsolat­ ban álló területen.

165

141


166 Egycsövű kovás lakatszerkezes puska [166]

1740 körül

Christoph Joseph Frey, München, kai: 16 mm, h: 1680 mm

Christoph Joseph Frey valószínűleg 1685-ben született, 1710-ben az észak-csehországi Chomutovból Bécsbe ment tanulni, majd 1719-től Münchenben dolgozott. 1746-ban nem­ csak megnősült, hanem udvari puskakészítő is lett. 1782-ben halt meg. Erősen megkopott jelzése a lakatlemezen látható, ahol egy lovagló, pisztolyos lövész metszete is felismer­ hető. A felszerelés gravírozott vadászjelenetekkel díszített. A fegyvernek meghosszabbí­ tott csöve van (1295 mm), ezért egész hossza nagyobb.

Kétcsövű pisztoly két kovás lakatszerkezettel [167]

1740 körül

Claude Niquet, Lüttich, kai: 7 mm, h: 140 mm

A kis zsebpisztolynak (sűlya mindössze 25 dkg) két lecsavarozható csöve van egymás felett. A jobb oldali zárszerkezet a felsőhöz, a bal oldal az alsóhoz tartozik. A kakasokon nincsen kengyel. A rézmarkolat, a tölténykamrák és a zárak díszítő metszetekkel deko­ ráltak; jobbra található CLAUDE NIQUET jelölése. Claude Niquet (1692-1764) a XVIII. század híres lüttichi fegyverkereskedő családjából származott. Egy pár, majdnem teljesen egyforma zsebpisztoly található egy belga magángyűjteményben, melyeken a jelölésükön kívül csupán a készítés helye adott (A LIEGE).

142


167

Kovás lakatszerkezetű pisztoly [168]

1740 körül

Jean Baptiste Mazelier, Párizs, kai: 15 mm, h: 445 mm

Ezt a pisztolyt eredetileg kékre futtatott, aranyozással díszített csővel és gravírozott ezüst felszereléssel, illetve ezüsttel berakott puskaaggyal Jean Baptiste Mazelier puskakészítő készítette, akit 1726-1760 között említenek Párizsban. 1726-1730 között a későbbiekben ismertté vált Pierre Lepage puskakészítő volt a tanítványa. 168


Porosz muskéta [169] 169

1750 körül Postdami manufaktúra, kai: 23 mm, h: 1610 mm

A muskéták, melyeket évszázadokig használtak váro­ sok és katonai erődítmények védelmére, a méreteiket, konstrukciójukat és felhasználási módjukat tekintve valahol a gyalogsági fegyverek és a könnyű lövegek kö­ zött helyezkednek el. A városok és a XVII-XVIII. szá­ zadban épült katonai erődítmények elfoglalása állandó­ an háborús viták alapját képezték, és ezen objektumok védelménél a muskétáknak kétségbevonhatatlanul nagy szerepe volt. Nagy kaliberű, hosszú és nehéz fegy­ verek voltak; nagyobb hatótávolsággal és átütőerővel, mint a gyalogsági fegyverek. Konstrukciójukban alig különböznek ezektől, csak megfelelően túlméretezettek voltak. A puskaagy elülső részén kampó volt, mely a lö­ vésnél az erős visszalökődést enyhítette, ami a nehéz fegyver és a nagyadag lőpor használata miatt keletke­ zett. A muskéták nem voltak a katonák személyes fegy­ verei, természetesen nem volt kampójuk a hevederhez, és nem lehetett rá szuronyt feltűzni. A muskéták cél­ pontjai mindenek előtt az ellenséges tábor legveszélye­ sebb személyei voltak - a lövegkezelők, a tisztek, stb. A városok fegyverzetében a muskéták mellett (hason­ lítsd össze a 122-123. számú képekkel) léteznek előírásszerű katonai modellek is. A képen látható porosz pél­ dány egy irányzókkal, egy merev és két lekapcsolható nézőkével ellátott.

Keréklakatos zárszerkezetű puska [170,171]

1750 körül

Paul Lienhart és Antoni Haas, München, kai: 14 mm, h: 1100 mm

A puska, melynek lakatlemeze gravírozott, csöve pedig berakásokkal díszített, két mün­ cheni puskakészítő munkája. A lakatlemezen P. Lienhart München, a csövön ANTONI HAAS IN MÜNCHEN felirat olvasható. Paul Lienhart Passauból származott, 1707-ben Bécsbe ment tanulni, majd Münchenbe került, ahol a XVIII. század közepéig említik. Antoni Haas megközelítőleg 1720-1750 között tevékenykedett Münchenben. A csövön a mester jelzése mellett a védjegye is megtalálható - AHM betűk és egy körben nyuszi. Egy ún. beszédes védjegyről van szó, az ábrázolás teljesen vagy megközelítőleg a mester nevének felel meg. A betűk a puskakészítő iniciáléit és azon város kezdőbetűit jelentik, amelyben dolgozott.

144


172

Keréklakatos zárszerkezetű puska [172, 173, 174]

1750 körül

Marcus Zelner, Bécs, kai: 13,5 mm, h: 1125 mm

A Zelnerek híres és szerteágazó puskakészítő család voltak, akiknek hozzátartozói főként Zell am Wallersee-ben és Salzburgban dolgoztak. Marcus Zelner (1593-1758) az apjánál, Johann Balthasarnál (1659-1730, további öt fia is puskakészítő lett) tanult, és 1726-ban Bécsben lett mester, miután feleségül vette a puskakészítő Félix Meier (1672-1739, ő 1702ben lett mester, miután elvette a puskakészítő Georg Keiser lányát - hasonlítsd össze a 163-164. számú képekkel) lányát. A házasság a puskakészítő lányával lényegesen meg­ könnyítette a fiatal segéd belépését a céhbe, és a mesteri cím elnyerését. A fegyver díszítésében túlsúlyban vannak a vadász motívumok, harci jelenetek és mito­ lógiai témák. A fegyvereket célbalövésre is használták, ezért is jelenik meg ez a tematika is a díszítésben, amire Zelner golyós puskája csodálatos példa. A lakatlemez lap met­ szetén egy korabeli lövészállás látható nézőkkel és fedezékben álló lövészekkel. A céltábla mögött fal fogta fel a lövéseket, e mellett volt egy házikó a célbíróknak, akik a találatokat jelezték. Az ellenlapon a találatok kiértékelését örökítették meg, ami egy modern zsűri munkájára emlékeztet. A kakast eltakaró borító lemez metszetén két lövész látható. Egy rögzített és két hajt­ ható lemezkéjű irányzék lehetővé tette a célzott lövést különböző távolságokra.

146


175

Kovás lakatszerkezetű pisztoly [175]

2750 körül

kai: 19 mm, h: 530 mm

A katonai pisztoly valószínűleg egy korabeli német állam fegyverzetéből való. A csövön olvashatatlan védjegy látható, az elsütőbillentyű-kengyelen No. 2. és R.X.M.F. betűk ol­ vashatóak, melyek feltételezhetően az egységet jelentik, melyben a fegyvert bevetették. A pisztolynak rézfelszerelése van. A markolatgombon lévő fogantyú a megkötést szolgál­ ta, hogy a lovas ne veszítse el a pisztolyát, ha az kiesne vagy kiütnék a kezéből. Az egy­ szerű, díszítetlen katonai fegyver ellentétben áll a következő (176, 177. számú kép) pom­ pásan díszített, gazdag nemes által lovon használt pisztollyal.

Kovás lakatszerkezetű pisztoly [176, 177]

1755 körül

Marcus Zelner, Bécs, kai: 15 mm, h: 555 mm

A keleti fegyverek kiváló minőségűek voltak, és különösen sokra értékelték a cifra kardo­ kat és csöveket. Ezeknél a sodronyok vagy vas- és acélkötegek összehegesztésével olyan anyag keletkezett, ami erősebb és keményebb volt, ugyanakkor rugalmasabb és tartósabb is. A törököktől zsákmányolt kardokat és csöveket az európai kardművesek és fegyverko­ vácsok az általuk készített fegyvereknél gyakran újrafelhasználták. Ez főként Bécs 1683as török ostroma elleni védekezés után történt, de más időkben is előfordult. Egy török eredetű damaszkuszi csövet használt fel Marcus Zelner is ehhez a pisztolyá­ hoz (a mesterhez lásd a 172—174. számú képeket). Az aranyozott rézfelszerelésű díszfegy­ ver gazdagon díszített bevágásokkal és metszetekkel, melyeken a török motívumok van­ nak túlsúlyban - az elsütőbillentyű-kengyelen egy török ül sátrak előtt, és a markolat­ gombon is egy török szerepel. A lakatlemezen háborús trófeákat, török sátortábort és pipázó törököt ábrázoló domborfaragás van. 148


176 177

A markolatnyakon Lobkowicz herceg címere dí­ szeleg. A tulajdonosa való­ színűleg Jan Jirí Kristián Lobkowicz (1686-1755) marsall volt, vagy pedig hat fia közül az egyik, kik­ ből egy püspök lett, a többi öt pedig a katonai pályát választotta.


181

Vadászpisztoly-pár kovás lakatszerkezettel [181]

2760 körül

kai: 13,5 mm, h: 430 mm

A vadászok fegyvere a puska volt, a XVIII. századi vadászok leltárában mégis meglepően sok pisztoly található. Azt feltételezik, hogy a pisztolyok a vadak felriasztására szolgál­ tak, de korabeli képeken látható, hogy lőttek is velük. Hajtóvadászatokon a felhajtott vad leterítésére használták. Vadászatokon, ahol a lóvigyázó odavitte a vadat a vadásznak, a lovas vadásznak a megsebesített állat megölésére a pisztoly alkalmasabb fegyver volt. A hajtóvadászatokon a vad által megsebesített vadászkutyákat is pisztolylövéssel ölték meg, hogy megkíméljék őket a további fájdalmaktól. A pisztolyokat söréttel megtöltve nyulak, varjak lelövésére is használták. A lovagokhoz hasonlóan a vadászoknak is általá­ ban két pisztolyuk volt a nyeregtáskában. A jelöletlen, aranyozott részfelszerelésű pisz­ tolypár lakatlemezét, ellenlemezét, markolatát és elsütőbillentyű-kengyelét kizárólag va­ dászjelenetekkel díszítették, ami szintén azt sugallja, hogy a fegyvereket vadászathoz is használták.

Keréklakatos zárszerkezetű puska [183]

2760 körül

Sebastian Scheidtögger, Salzburg, kai: 15 mm, h: 1185

Sebastian Scheidtögger (Scheidegger, Scheitecherként is) 1727-ben lett mester és Salzburg polgára, és 1773-ban halt meg. Az állatmotívumokkal és más ábrákkal díszített, fehér csonttal'berakott puskaagy az ő korában már kevésbé gyakori dekoráció volt. Az elsütő­ billentyű-kengyel fordított helyzetben van a fegyveren, tehát rosszul rögzítették. 152


Lőporkipróbáló szerkezet [182]

1760 körül 182

kai: 13 mm, h: 245 mm

Egy sikeres lövésnél különösen nagy jelentősége volt a lőpor mi­ nőségének, melynek kipróbálására különböző szerkezetek szolgáltak a régi időkben, melyek mérőberen­ dezéssel voltak felszerelve. Vizsga közben némelyik eszközt az asztalra vagy más szilárd alátét­ re tették, a lőpor minőségét vizsgá­ ló eszközök pedig gyakran kovás lakatszerkezetű, később kerékla­ katos pisztoly formájában jelentek meg. A lőporkipróbáló szerkezet­ nek rövid, de szokatlan módon fel­ szerelt „csöve" volt, mégpedig víz­ szintesen. A „csőbe" kimért mennyiségű lőport tettek (töltény nélkül), és egy fedéllel lezárták. Ez lövés közben a gáznyomás hatásá­ ra oldalra fordult, a fedél legyőzte a mérőrugó ellenállását, és egy fo­ gaskerék fogbeosztásán mutatta a használt lőpor hatásosságát.

183

- '

-

~ - “ - -í

' ’


Céllövő puska visszaütő kovás lakatszerkezettel [184]

1769

kai: 14 mm, h: 1155 mm

A visszaütő kakas, ami a megszokottal ellentétes irányban működik, általában ritkán for­ dul elő. Az egész zárszerkezet elrendezése - a lakatlemez mögötti ravasszal bezárólag sem túl gyakori. Az eredeti keréklakatos zárszerkezetű fegyver egy késői átdolgozásáról lehet szó. A lekapcsolható diopter és a dugóval ellátott elsütőbillentyű-kengyel a céllövé­ szetben való felhasználását biztosítja. A rézből készült ellenlemezre növénymotívumokat gravíroztak, a csövön több, lomb­ mintázatú fehér csontlemez található. A puskatust egy fehér csontból készült, 17/INRI/69 feliratú és két kerek szarulemezke díszíti, ami a XVII. században gyakori volt. 1769-ben már kissé elavultnak tűnt, a fegyver egyéb részei azonban megfeleltek a XVIII. század második felének.

Kovás lakatszerkezetű pisztolypár [185,186]

1770 körül

Giuseppe Merli, Ferrara, kai: 17 mm, h: 480 mm

Giuseppe Merli egy írásos dokumentumokban nem szereplő puskakészítő, neve csak a fegyverjelzésekről ismert, főként kovás lakatszerkezetes pisztolyokról. Valószínűleg 1780 körül tevékenykedett Ferrarában, bár az itt látható pisztolyok kissé régebbinek tűnnek. A lakatlemezen a készítő neve olvasható, helymegnevezés nélkül. A pisztolypárnak ugyan hasonló, de nem teljesen egyforma a díszítése. A római harcos alakja a csövön és a szörnyfej markolatgombon mindkét példányon egyforma. A háborús trófeák ábrázolása a csövön és a lakatlemezen is mindkét fegyveren ugyanott van, de különböző megmun154


kálásban. Az ellenlemezen, az elsütőbillentyű-kengye­ len, a markolatgombon és a hüvelykujj tartón különféle portrék láthatók, melyek Szelim szultánt, Szolimán szultánt, Szaul királyt, a nagymogult és más szemé­ lyiségeket ábrázolnak. A személyek nevével is ellá­ tott portrék mindegyik pisz­ tolyon eltérőek. A pisz­ tolyagy ezüsthuzalból ké­ szült, virágdíszekkel kira­ kott és bevágásokkal díszí­ tett. Ezek az olasz pisztolyok inkább Nyugat- és KözépEurópára jellemző módon díszítettek.


Tengerésztromblone kovás lakatszerkezettel [187]

1770 körül

Richards, London, kai: 28 mm (torko­ latnál), h: 770 mm

A tromblonét (hasonlítsd össze a 101-102. számú képekkel) a fel­ fegyverzett haderő is használta, főként a tengerészet. Ha az ellen­ séges hajók hosszú oldalaikkal összeütköztek, és a fedélzeten ember ember ellen harcolt, ezek a fegyverek vitathatatlanul előnyö­ sebbek voltak, mint a hagyomá­ nyos katonai fegyverek. A lekap­ csolható szurony is érvényre ju­ tott, melyet a csata után a csőre rakták nyugalmi állapotába, és egy eltolható fogóval a tőcsavarra rögzítették. A tengerésztromblonenak réz csöve volt, mert ez az anyag jobban bírta a nedves és agresszív sós tengeri levegőt, mint a vas. A fegyver csövét egy kerek trombitatorkolattal meg­ hosszabbították, az oldalt lekap­ csolható tűzszerszám biztosíték­ ként szolgált. A lakatlemezen RICHARDS felirat olvasható, a csövön két londoni vizsgajelzés. Londonban, és Angliában másutt is több ilyen vezetéknevű puska­ készítő dolgozott, ennek a fegy­ vernek talán John Richards a ké­ szítője, akit 1760-1821 között emlí­ tenek.

Francia lovasmuskéta [188]

1777 es modell

Saint-Étienne-i manufaktúra, kai: 17,5 mm, h: 1190 mm

Az 1777-ből származó francia rendszer nagyszámú francia fegyvernél ugyanazt a koncep­ ciót foglalta magába, bár a fegyverek eltérő hosszúságúak, és a seregek egyes fegyverne­ mének igénye szerint különbözőek voltak. így keletkeztek a gyalogsági-, a dragonyos-, a tüzérségi-, a tengerészfegyverek és a lovaspisztolyok is. A nehézlovasság lovasmuskétái voltak a leghosszabbak, a legrövidebb huszármuskétát pedig a könnyűlovasságnak ter­ vezték. Az 1777-es modellt 1801-ben IX-es modellre változtatták. A francia forradalom és a napóleoni háborúk idején használták őket. Nagy számban gyártották őket külföldön olyan részletekkel, mint a szív alakú, bemetszéses kakas (ezt már az 1763-as modellnél is alkalmazták). 156


188

Duplacsövű eredetileg kovás lakatszerkezettel [189]

1783

Procházka, Chrudim, kai: 17 mm, h: 1140 mm

Csak a XVIII. század utolsó negyedében bukkannak fel az első duplacsövű, egymás mel­ lett lévő csövű fegyverek, ellentétben a korábban szokásos, egymás feletti cső elrendezés­ sel. A lakatlemezen az eddig még ismeretlen, kelet-csehországi Chrudim városából szár­ mazó puskakészítő, PROCHÁZKA neve olvasható; a csövek 1783-ra vannak keltezve. A markolatgombon 1826-os évszám van, mely a lakatszerkezet átalakításának évét jelöli. 189


Puska belső kovás lakatszerkezettel [190, 191]

1780 körül

Ferdinand Morávek, Gdcűv Jeníkov, kai: 14,5 mm, h: 1270 mm

A belső kovás lakatszerkezetes puskáknak a kakas helyett a cső mögött egy tokban talál­ ható ütőszegük volt - egy rúd, mely a kovát tartó bakban végződött. A lehajtható fedél a cső mögött a lőpor rászórását segítette a serpenyőre, a fedő lehajtása után az első ferde fe­ lülete a tűzszerszám feladatát látja el. A rendszert egy pótrúd segítségével feszítették meg, mely a kakas előtt alul az elsütőbillentyű-kengyelbe nyúlik be (felső rajz), kevésbé gya­ kori megoldás, hogy az oldalt lévő pótrúd mindkét oldalra kinyúlik (alsó rajz). A belső kovás lakatszerkezetet, mely a lőport az eső és nedvesség ellen, a belső rend­ szert pedig a károsodás és az elszennyeződés ellen hivatott védeni, általánosan technikai találmánynak tekintik. A legrégebbi ismert, ilyen konstrukciójú fegyveren Stanislav Paczel és 1738 olvasható, aki valószínűleg e találmány feltalálója volt. Ezt a fegyvert a ké­ sőbbiek során cseh, illetve más külföldi fegyverkészítők is készítették. Ferninand Morávek 1753-ban szüle­ tett az észak-csehországi Golcűv Jeníkovban (a képen látható fegyveren „Jenikan"), és itt dolgozott 1791-ig, ami­ kor is Cesky Krumlovba (csehül Kruman) költözött, és a Schwarzenbergek hercegi fegyverkészítője lett. 1833-ban halt meg Cesky Krumlovban.

Kovás lakatszerkezet belső, F. Morávek által készített fegyveren (fent) és ennek a rendszernek egy másik változata (lent)

158


191

159


160


Osztrák lovastromblone [192, 193]

1759/81-es modell

kai: 49 x 31 (torkolat), h: 1040 mm

A tromblonékat (hasonlítsd össze a 101-102. számú képpel) főként fegyencek és bankok őrzésére, postakocsik védelmére, illetve a tengerészetnél is használták (hasonlítsd össze a 187. számú képpel), a szárazföldi hadseregben csak ritkán. A Habsburg hadseregbe 1759ben minden lovasszázadba 12 „Musketonner"-t (tehát tromblonét) rendszeresítettek, me­ lyet a csatában - a 12 kisgolyós töltettel - rövid távolságra lehetett használni. 2000 darabot rendeltek ebből a fegyverből. 1781-ben a rézfelszerelés vasra cserélésével és további cse­ kély változtatásokkal keletkezett az 1759/81-es modell. A napóleoni háborúk idején távo­ lították csak el a fegyverzetből, így a tromblonék (különböző méretekkel, ovális helyett kerek torkolattal és felakasztókampó nélkül) már csak az osztrák tengerészet felszerelésé­ ben voltak megtalálhatóak. A lakatlemez hátulján található egy kakasbiztosító.

Puska „alla catalana" zárszerkezettel [194,195]

1785

Enrique Aquilar, Entrian, kai: 16,5 mm, h: 1400 mm

Enrique Aquilar - ezzel a névvel nemcsak a cső, hanem a lakatlemez és az elsütőbillen­ tyű-kengyel is el van látva - ez idáig ismeretlen spanyol puskakészítő volt. A tűzszerszám elején kétfejű sas látható, mely egy mellvérten a készítő nevét viseli, a serpenyőfedél A/ENTRIAN/1785 felirattal megjelölt. A gyújtócsatorna arannyal bevont, ami a korai kiégés ellen védett. A katalán puskaagy a XVII. és XVIII. században (részben még a 19.század elején is) használt puskaagy típus. A puskatuson nincsen pisztolymarkolat, a felső, sima puskatusperemen lévő mélyedésbe tették a hüvelykujjukat a lövésnél. A puskatus alsó pereme haj­ lói


162


lított, és a hátsó szakaszában lefelé kiugrásba fut ki. Ez a puskaagy típus már néhány keréklakatos zárszerkezetes fegyvernél is előfordult, főként a katalán záraknál. A madri­ di puskaaggyal szemben (hasonlítsd össze a 165. számú képpel) a katalán puskaagy Spa­ nyolországon kívül máshol gyakorlatilag nem terjedt el.

Pisztolypár „alla fiorentina" zárszerkezettel [196]

1785 körül

kai: 12 mm, h: 310 mm

Rövid pisztolyokat alla fiorentina zárszerkezettel (a tűzszerszám és a serpenyőfedél kü­ lön alkotórészek), és ebben a dekorációs stílusban a XVIII. században Közép-Olaszországban készítettek. A vasból készült felszerelés és a növénymintákkal, férfi- és női mellszob­ rokkal és egyebekkel gazdagon díszített zárszerkezet a XVIII. század végének, a toscanai Anghian városának fegyverkészítőire volt jellemző (ezt a stílust már néhány évtizeddel ezelőtt Brento városának fegyverkészítői alkalmazták). Ezek a fegyverek belülről vannak megjelölve és dátumozva. Az itt bemutatott pisztolyba egy G betűt és egy csillagot ütöt­ tek (talán valaki a Guardini családból?).

196

163


197

Pisztolypár, eredetileg kovás lakatszerkezettel [197]

1785 körül

Johann Christoph Kuchenreiter, Regensburg, kai: 12,5 mm, h: 405 mm

A Kuchenreiterek (Kuchenreuterként is) a legjelentősebb európai puskakészítő dinasztiá­ hoz tartoztak. A XVII. század végétől kezdve megszakítás nélkül űzték a mesterségüket Regensburgban, Steinweg bei Regensburgban és a Duna másik partján fekvő Stadtomhofban (és a XIX. századtól napjainkig Chamban). 1663 és 1806 között Regensburgban székelt a német birodalmi tanács, melynek tagjai jelentős vevőkört biztosítottak az itteni puska­ készítőknek. Számos Kuchenreiter egy lovast használt jelzésként, a mester monogramjá­ val kiegészítve. Ezzel a jelzéssel, az ICK betűkkel, illetve a teljes nevükkel jelölték meg ennek a pisztolypárnak a csövét, melynek eredetileg kovás lakatszerkezete volt, és a XIX. század 30-as éveiben építették át ütőszerkezetre.

Egycsövű kovás lakatszerkezetű puska [198]

1780 körül

Iwan Permja, Petersburg és Rosina község, kai: 17,5 mm, h: 1395 mm

A csövön ROSINA IN TOSCANA, a lakatlemezen pedig cirill betűs IWAN PERMJAK feli­ rat olvasható, ami kb. 1750-1785 között Petersburgban tevékenykedő puskakészítő neve. Rosina (Ruosina) egy falu az olaszországi Toscanaban, Lucca város közelében, mely a múltban a vas- és csőkészítéséről volt híres, főként a Pacchiani és a Leoni család révén. A „Rosina Toscanában" feliratú csövet egész Európában elterjesztették, és angol, holland, osztrák és ez esetben orosz puskakészítők által vált híressé.

164


Hétcsövű puska kovás lakatszerkezettel [199] Philibert Chenevier, Saint-Étienne, kai: 12 mm, h: 600 mm

A vastömbbe hét lyukat fúrtak, hatot körbe, a hetediket pedig kö­ zépre. A csövek a gyújtócsatorná­ kon keresztül vannak egymással összekötve, úgy, hogy mind a hét lövést egyszerre le lehetett adni. E sorozatpuska zárszerkezete megegyezik a francia hadifegy­ verek 1777-es modelljeinek zárszerkezeteivel. A lakatlemezén 86 (=1786) és St. Étienne felirat ol­ vasható, a lemez belső oldalán PHILIBERT/GHENEVIER neve található. Egy fegyverkészítőről van szó, aki „Jean Baptiste Chenevier fiával" azonos, vagy vele rokonságban állt, és akit 1783-ban St. Etienneben említe­ nek. A fegyver visszafogottan dí­ szített bevágásokkal és metsze­ tekkel.

1789


200

Kovás lakatszerkezetű pisztolypár [200]

1793

Jacob Andersen Steen, Koppenhága, kai: 14 mm, h: 465 mm

J. A. Steen 1766 körül született Koppenhágában, 1793. augusztus 7-én lett mester, és át­ vette apjának a műhelyét. 1834-ben hunyt el Koppenhágában. A képen látható pisztolypár csövén 1793-as dátummal, az első munkái közé tartozik, és az sem zárható ki, hogy a mes­ termunkájáról van szó. A cső hátsó része egy antik harcos szobrászi vágással és arany alapon trófeákkal díszített, a pisztolyfelszerelés vágott növényi mintákkal és trófeákkal ékesített. 201

166


Egycsövű puska „alla florentina" zárszerkezettel [93, 201]

1798

Brento város, kai: 15 mm, h: 1160

Ilyen fajta fegyvereket, melyek csövei és fémrészei dombormetszetekkel és gravírozott emberi és állatfigurákkal, szörnyfejekkel és díszítőelemekkel ékesítettek, az olasz Brento városában és környékén készítettek a XVIII. század első negyedétől a XIX. század első negyedéig, tehát teljes száz évig, majdnem változatlanul. A fegyvernek alla fiorentina zárszerkezete van (hasonlítsd össze a 196. számú képpel) és bevágásokkal díszített pus­ kaagya. A lakatlemez belső oldalán Brento városának neve és a készítés éve, 1798 olvas­ ható, a puskakészítőre, aki ezt a fegyvert készítette, nincs utalás.

Pisztoly kovás lakatszerkezettel tromblone [202]

1800 körül

Jacques Speder, Lüttich, kai: 26 mm (torkolat), h: 250 mm

A tromblonék (hasonlítsd össze a 101-102. számú képekkel) főként puskahosszúságban (karabiner) fordulnak elő, gyakran azonban pisztolyként is. A képen látható példány civil fegyver volt, tulajdonosa személyes védelmére készült. A cső teljes hosszában végig bő­ vül (más esetekben csak az elülső csőrész szélesedik), a torkolata kerek (más tromblonéknál ovális). A markolat ezüsthuzalból készült díszítőelemekkel berakott, a markolat­ gombja rézből készült, ezüstözött oroszlánfej. A serpenyő alatt Speder a Liege felirat ol­ vasható. Jacques Speder puskakészítőt 1797-1811 között említik Lüttichben.


168


204

Kétcsövű puska kovás lakatszerkezetekkel [203]

1800 körül

Jean François Joseph (?) Massy, Maubeuge és Párizs, kai: 15,5 mm, h: 1380 mm

A XVIII. század végétől egyre inkább a két, egymás mellé tett csöves vadászpuskák terjed­ nek el. A zárszerkezet gravírozott, a gravírozott és vágott felszerelésű, metszettel díszített puskaagyú fegyver lakatlemezének bal oldalán MASSI A MAVBEGE felirat olvasható. A hátsó részén metszetekkel díszített csövet PARIS felirattal jelölték meg. Maubeuge vá­ rosában dolgozott Laurent Massy (1711-1796) és a fia, Jean François Joseph Massy (17471806), akit a Saint-Étienne-i manufaktúra ellenőrének neveztek. A XVIII. és XIX. század fordulójáról olyan fegyverek is fennmaradtak, melyeket egy Massy nevű párizsi puskake­ reskedő készített. A legvalószínűbb az, hogy a készítője Jean François Joseph Massy, bár ez nem biztos.

Angol kovás lakatszerkezetű puska [204]

1800 körül

kai: 19 mm (750), h: 1400 mm

A XVIII. századi és a XIX. század eleji angol kovás lakatszerkezetes katonai fegyvereket 1785-től „Brown Bess" (Barna Lizike, az Erzsébet becézett formája) gúnynévvel illették. Egy régebbi gyalogsági fegyver mintájára keletkezett 1797-ben az „új modell" (New Pattern), és rögtön készítettek egy ettől alig eltérő „indiai modellt" (India Pattern) is a KeletIndiai Társaság igényére. A Franciaország elleni háborúban logisztikai okokból az indiai modellt is bevetették (mely itt a fényképen látható) a brit gyalogság fegyverzetében. Míg a porosz vagy az orosz katonai fegyverek készítőjük monogramját a puskaagynyakon viselték (hasonlítsd össze a 160. számú képpel), addig ez az angolok fegyverén a lakatle­ mezen található (itt GR = III. György király).

169


Kocsipuska kovás lakatszerkezettel [205, 206]

1800 körül

Caspar Neireiter, Prága (csövön), kai: 20 mm, h: 2115 mm

A kocsipuskák hosszú és ne­ héz vadászfegyverek vol­ tak, melyekkel a kocsiból tü­ zeltek, amikor a vadászte­ rületen keresztül hajtottak. Az itt bemutatott fegyver 9550 g súlyú, a 205. számú képen egy XIX. század eleji normál vadászpuska mel­ lett szerepel (lásd 212. szá­ mú kép) a nagyságuk össze­ hasonlítása miatt. A fegyver egyben bizo­ nyíték arra, hogy néhány csúcsminőségű csövet év­ századokig is használtak. A prágai puskakészítő Caspar Neireiter által 1652-re kelte­ zett csövet százötven évvel később új puskaagyra tet­ ték, modern zárszerkezettel és új csőgyűrűkkel látták el. A puskatusnyakon egy hercegi koronát és német nyelvű feliratot ábrázoló pajzs van, ami felvilágosí­ tást ad arról, hogy a fegy­ vert Roudnice első hercegei­ nek idején renoválták. Ez a herceg Josef Frantisek Maximilián Lobkovicz volt (1772-1816), mert miután a családi birtokot átruházták a porosz államra, II. József császár dekrétumára Roud­ nice város nevét kapta a hercegség.

170


207

Francia tengerészeti jelzőpisztoly, eredetileg kovás lakatszerkezettel [207] 1800 körül H: 545 mm

Szokatlan és a gyűjtők által nagyra értékelt fegyver ez a francia világítópisztoly. A „cső" egy rézzel bélelt csatornából áll, mely 69 mm átmérőjű réztálkában végződik, a „cső" felső fedele balra elhajtható. A csatornába és a tálkába lehetett tölteni a különböző színű lőpo­ rokat, melynek kiürítése egy normális lövéssel jelzésre szolgált. Eredetileg kovás lakat­ szerkezete volt a pisztolynak, mely később egy lakatszerkezetté változott. A lakatszerke­ zet megegyezik azokkal a zárakkal, melyeket a francia kovás lakatszerkezetes katonai fegyverek hivatalos átalakításánál használtak. Az átépítések 1842-ben kezdődtek, és az 1848-as változásokkal, illetve később is folytatódtak. A fegyverek puskaagyán védjegyként egy horgony van, ami a pisztoly tengerészetben való használatáról tanúskodik, továbbá L 1878 jelzés és különböző betűk. Másféle jelzés nem fordul elő ezen az 1500 g súlyú fegyveren. Ilyen típusú fegyverek csak elszórtan kerülnek elő. Ezzel megegyező, eredetileg kovás lakatszerkezettel készült pisztolyt 1990ben a Sotheby cég árverésén 3250 angol fontért adtak el.

172


Francia pisztoly [208]

„modell An XIII" (1804)

Maubeugei manufaktúra, kai: 17,1 mm, h: 350 mm

Az 1777-es modellű francia fegyverek (hasonlítsd össze a 188. számú képpel) beváltak a sok évig tartó republikánus és napóleoni háborúkban. 1801-ben és 1804-ben csak csekély javításokat kellett rajtuk végezni. Ezeket a megváltoztatott variánsokat „modell An IX és An XIIF'-nak nevezték („an" franciául évet jelent). 1793-ban (november 24-én) vezették be Franciaországban a republikánus naptárt, mely 1792. szeptember 22-ét jelölte meg az új kor kezdeteként. Tehát a második év 1793. szeptember 22-én kezdődött, a IX. év (An IX) 1801-1802-nek felel meg, a XIII. év pedig 1804 szeptemberéről 1805 szeptemberéig tartott. 1804-ben lett Napóleon császár (valójában azonban már 1799-től kormányozta az orszá­ got) és a rákövetkező évben - 1805. december 22-én - elrendelte a gregoriánus naptár visszaállítását. Az An IX és An XIII modelljelzéseket azonban a később készített fegyve­ reken is használták. Mialatt az 1777-es és az An IX-es modellű fegyverek között alig van különbség, addig az 1777-es, az An IX-es és az An XlII-as modellű pisztolyok kinézetre lényegesen eltérőek. A zárszerkezet szívformájú metszéssel a kakason ugyanaz maradt, de a puskaagyat és a pisztoly egyéb részeit megváltoztatták. A képen látható pisztolyt 1812-ben (dátum a csö­ vön) a maubeugei manufaktúrában (jelzés a lakatlemezen) készítették.

208

173


Gránátpuska kovás lakatszerkezettel [178]

1750 körül Kall: 67 mm, h: 875 mm

A speciálisan kiképzett, grá­ nátot vető katonákat már ré­ gebben is fegyverekkel pó­ tolták, melyekből a gránátot nagyobb távolságra lehetett kilőni. Ez a megoldás tehát nem XX. századi találmány. A képen látható gránátpus­ kának réz csöve van, az elülső része 185 mm-es és 67 mm átmérőjű, a hátsó 90 mm-es részét megújítot­ ták. A puskaagyra vasból készült támasztóvillát csa­ varoztak, a puskatusfedél meghosszabbítását, a cső mögött a puskaagyon lévő rézlemezt félkörfejű rézsze­ gekkel ütötték be. Hasonló gránátfegyvere­ ket ismerünk a XVIII. szá­ zad második feléből Fran­ ciaországból. A jelöletlen fegyver lehet angliai vagy más származású is.

Pisztoly „alla catalana" zárszerkezettel és lehajtható szuronnyal [179,180] 1758 körül nápolyi manufaktúra, kai: 16,5 mm, h: 400 mm

A lovaspisztolynak katalán zárszerkezete van, mely Spanyolországon kívül az egész Földközi-tenger vidéken, de főként Dél-Olaszországban terjedt el. A szuronyt lehajtható helyzetben egy megakasztóval a tőcsavarnál tartották, a puskaagy bal oldalán lévő kam­ pó pedig a fegyver övben való rögzítését szolgálta. A keltezés nélküli fegyvereket kerekített évszámú keletkezési időszakba soroljuk, ami nullára vagy ötre végződik. Jelen esetben szokatlan a megjelölés: „1758 körül" a pisztoly­ cső jelölése által lehetséges, melyen FABR/DI/NAP felirat és Károly király monogramja 150


179

szerepel. A nápolyi manufaktúrát 1757-ben alapították. 1759-ben az addigi nápolyi király­ ból Spanyolország királya lett, és lemondott Nápoly igazgatási hatalmáról fia, Ferdinánd javára. így tehát a pisztoly 1757-1759 között készülhetett.

180

151


Kovás lakatszerkezetű pisztolypár [209, 210]

1805 körül

Johann Christoph Kuchenreiter, Regensburg, kai: 12 mm, h: 400 mm

A kazettában őrzött pisztolypárt általában párbajfegyvernek tekintik, de ugyanúgy lehet­ nek utaspisztolyok vagy célpisztolyok. Johann Christoph Kuchenreiter pisztolyának is (a keze alól kikerült másik pisztolypárt már a 197. számú képen megismertük) egy sor olyan vonása van, melyek a párbajfegyvereknél nem fordulnak elő - a kakas egy dugóval van ellátva, az irányzéknak van egy szilárd és ékét lehajtható szegélylapocskája, a címerpajzs (a puskatus nyaknál fent) elcsavarásával kivehető, és az alatta lévő csapágyra rögzíthető egy pótpuskaagy. A pisztolyok egy kazettában fekszenek csöveikkel azonos irányban (nem úgy mint ahogy megszoktuk, egymással szemben), mely a szokásos kiegészítők mellett (lőportartó, töltővesző, golyócsipesz, csavarhúzó, kis kalapács, kalapács a töltények beütéséhez a csőbe) tükröt, tintatartót, sörétpuskát és két kis üvegcsét is tartalmaz. J. Ch. Kuchenreiter (1755-1818) a Thurn-Thaxis fejedelmi ház udvari puskakészítője volt, akiknek 1748-től Regensburgban volt a székhelyük.

174


Orosz kovás lakatszerkezetű pisztoly [211]

1806

Tulai fegyvergyár, kai: 17 mm, h: 430 mm

Ez az orosz katonai fegyver ugyanabból az időből származik, mint a francia An XlII-as modellű pisztoly (hasonlítsd össze a 208. számú képpel), mellette mégis réginek tűnik. A lakatlemezre a készítés évét (1806) és helyét (Tula) gravírozták. Poroszországhoz hason212


lóan (hasonlítsd össze a 160. számú képpel) a hüvelykujj tartóba itt is az uralkodó mono­ gramját ütötték bele: A I (=1. Sándor cár, aki 1801-1825-ig uralkodott). Elöltöltős puska kovás lakatszerkezettel [205, 212]

1810 körül

kai: 17 mm, h: 1215 mm

A lakatlemez Grifen London felirattal megjelölt. Ez a jelzés azt az érzést kelti, hogy Joseph Griffin, a XVIII. század második felében tevékenykedő híres londoni puskakészítő mun­ kájáról van szó. A cső spanyol stílusban MA/DRIT felirattal díszített, de valószínűleg az a védjegy is hamis. A fordított C alakú és a magas fedéllel ellátott kakas megegyezik a XIX. század kezdetéről származó kovás lakatszerkezetekkel, éppúgy, mint a fegyver többi része és díszítése. A fegyver keletkezési ideje nem vitatott, de a hely, ahol ez a vadászfegy­ ver készült - melynek a hamis jelzései az értékét hivatottak emelni -, nem ismert.

Kovás lakatszerkezetű pisztolypár lehajtható szuronnyal [213]

1810 körül

Barbar, London, kai: 14 mm, h: 265 mm

Ez a pisztoly - az előző fegyverrel szemben - kétségtelenül angol eredetű. A lakatlemez a készítő nevét (BARBAR) és a címét (BOND STREET LONDON) viseli magán, a csövön alul a birminghami próbajel látható az 1813 előtt használt formájában. A középen lévő ka­ kas a markolat hátoldalán lévő lövésbiztosítékkal igen kedvelt volt ez idő tájt az angol fegyverek körében, s ez alól a lehajtható szurony sem kivétel. 213

177


214

Kovás lakatszerkezetű pisztolypár [214, 215]

1810 (?) körül

Devillers (?), Lüttich, kai: 14,5 mm, h: 395 mm

A 212. számú képen bemutatott fegyver példa azokra a fegyverekre, melyek eladhatósá­ gát hamis jelzéssel akarták javítani. Léteznek egészében hamisított fegyverek is, a legré­ gebbiek közé tartozik a képen látható pisztolypár is. A kakassarkon H. BEVILLERS/A LIEGE védjegy található, a csövön lévő francia felirat arról számol be, hogy a fegyver Napóleon császár részére készült (FAITES FOUR L'EMPEREUR NAPOLEON). A pisztolyok valószínűleg Napóleon császár koronázására vagy röviddel az utánra ké­ szültek ajándékként. Napóleon, majd Ferenc József Károly (1811-1832) zákupy hercegének fia tulajdonából I. Ferenc Ferdinánd gyűjteményébe kerültek. Az ilyen típusú tiszta fém pisztolyokat Angliában, Lüttichben gyártották a XVIII. szá­ zad közepe táján, tehát abban az időben, amikor Henri Deviellers is ott dolgozott (1762 előtt hunyt el, a XIX. század elején a Devillersek más vezetéknéven dolgoztak Lüttich­ ben). Ha a pisztolyok tényleg Napóleonnak készültek volna, akkor tudatosan megtartot­ ták volna a fél évszázados formájukat és készítőjük nevét. A londoni Victoria és Albert Múzeumban Devillers pisztolyával majdnem teljesen egyforma pisztolyok találhatók Gábriel Bethlen címerével és nevének kezdőbetűivel, aki 1629-ben halt meg. Ez a tényál­ lás szükségszerű kételkedést okoz a pisztoly eredete és keletkezési ideje tekintetében.

178


179


216

Céllövő puska, eredetileg kovás lakatszerkezettel [216]

1818

Josef Slawitzky, Becs, Krenstödter és Johann Baptist Strixner, Bécs, kai: 12 mm, h: 1170 mm

A kovás lakatszerkezetes, alagútcélgömbös puskának jellegzetes empirikus díszítése van. A puskaagy bevágásokkal díszített, az aranyozott rézfelszerelés dombormetszetekkel gazdagon ékesített. Az eredeti kovás lakatszerkezetes puskát 1818-as dátummal, 1830ban átváltoztatták lakatszerkezetűre, a zárszerkezet azonban sérült, a kakas pedig hiány­ zik. A fegyveren három név található - a puskaagyon SLAWITZKÜ (bécsi puskakészítő 1800 óta), a csövön KRENSTÖDTER (egy eddig ismeretlen készítő) és a lakatlemezen STRIXNER IN WIEN J. B. Strixner, aki a kovás lakatszerkezetest csapórendszerre változ­ tatta. Strixner 1825-ben lett mester Bécsben, és itt is hunyt el 1837-ben.

217

180


1819-es modell

Amerikai puska [217] Harpers Ferry fegyvergyár, kai: 52 mm, h: 1345 mm

Ez a kovás lakatszerkezetű, John H. Hall által szerkesztett felhajtható zárszerkezetű fegyver volt az első hátultöltős fegyver, melyet az amerikai hadsereg fegyverzetében rendszere­ sítettek. Hall 1811-1818 között pisztolyokat és vadászfegyvereket készített, 1817-ben a had­ sereg száz fegyvert rendelt tőle, 1819-ben pe­ dig már ezer darabról szólt a szerződés. Kézi °

i ✓

i

,

, o

j

,

-

, . i

, ,,

m u n kaval csak csekely d arabszam ot lehetett

Hali-féle hátultöltős fegyver hátrahúzott zárszerkezettel

készíteni. Csak 1824-től készítettek nagyobb mennyiségben fegyvereket Harpers Ferry állami fegyvergyárában (a rajzon látható darab 1834-ből származik). Összesen 19 680 da­ rab ilyen modellű katonai fegyvert gyártottak, melyek közül néhányat a XIX. század negyvenes éveiben csapórendszerűre változtattak.

Duplacsövű csappantyús puska [218]

1819

Dubois, kai: 15 mm, h: 1275 mm

A fegyver Dubois puskakészítő által megjelölt (különböző francia városokban több mes­ ter is dolgozott ezen a néven). A puskatuskupakon lévő felirat elárulja, hogy Biron von Curland hercege a barátjának, Wernhardt bárónak adományozta emlékül 1819-ben (Kurland hercege, Peter Biron (1721-1800). A herceg 1795-ben lemondott az Oroszország­ ba átnyúló földbirtokairól. Az unokaöccse, Gustav Kalixt Biron (1780-1821) volt e fegyver adományozója, akit utódjának kijelölt a porosz hadsereg vezére. Wernhardt családjából ez idő tájt Paul és Joseph álltak a Habsburg sereg szolgálatában. Bár a fegyvert nem a XIX. század húszas éveiben alakították át, a csapórendszernek egy korai darabjáról van szól.

218


219 Egylövetű kémiai zárszerkezettel, Wilhelm Dietrich, Pozsony, 1820 körül

182


4. fejezet

Az 1820-as és az 1870-es évek közti időszak

A zárak után, melyek a begyújtáshoz kémiai reakciókat használtak, és a csapórendszerek korai pró­ bálkozásai voltak, a XIX. század húszas éveiben a civil fegyverek körében teljesen elterjedt a csapó­ zár. Az egycsövű vadászfegyverek, golyóspuskák, a sörétespuskák mellett egyre nagyobb mértékben használták a kétcsövű puskákat. A céllövő puskák egyre jobban eltávolodtak az irányzékukban, a puskaagy formájukban és további részleteikben a vadászpuskáktól. A csappantyús pisztolyokat széles választékban kínálták védelmi-, céllövő és párbajfegyverként. A csapórendszer korában lénye­ gesen jobban kezdenek elterjedni az ismétlőfegyverek, mint a korábbi rendszereknél - revolverek és iín. kötegrevolverek (Pepperbox). A katonai fegyvereknél sokkal később kezd elterjedni a csapórendszer, mint a civil fegyvereknél. A seregek nem akartak olyan hatalmas méretű kovás lakatszerkezetes fegyverkészletet kiválogatni, melyek a napóleoni háborúkból maradtak a fegyverzeteikben, ezenkívül hiányzott a pénz is egy fényűző fegyverzetcserére. Csekély mértékű változtatásokkal, melyek anyagilag kevésbé megerőltetőek voltak, a kovás lakatszerkezeteket át lehetett építeni csapórendszerekké, és ezt a megoldást takarékossági okokból előnyben részesítették a teljesen új modellekkel szemben. Ilyen átalakításra egyébként számtalan civil fegyvernél is sor került. A csapórendszerű fegyverek sokkal tökéletesebbek voltak, mint az elöltöltős rendszerek és a hátultöltős szerkezetek, így alkalmasabbak voltak ismétlőfegyvernek. A lőfegyverek további perspektívái az egységes töltények használatával voltak összefüggésben. Feltalálók egész sora fáradozott ennek a megszerkesztésén. A fejlődést kezdetben Dreyse és Lefaucheux befolyásolta legerősebben. A porosz hadsereg gyújtózsinóros fegyverei, melynek feltalálója n. Dreyse volt, egységes papírtasakos töl­ tényt használtak, tehát még saját tömörítés nélkül. C. Lefaucheux által szerkesztett töltény lett az első egyesített lőszer saját tömörítéssel, és nagy számban terjedt el főként a civil fegyverek körében, még akkor is, ha néhány katonai revolverben azonnal alkalmazták. A XIX. század ötvenes és hatvanas éveiben aztán számtalan fémhüvelyű egységlőszer kelet­ kezett, oldal- vagy központi gyújtással, és magától értetődően keletkeztek fegyverek is, melyekhez ezek a töltények kellettek. Ezek a szerkezetek felvázolják a további fejlődést, de az előző évszázad hat­ vanas éveiig a katonák, illetve a civilek fegyverzetében túlnyomórészt csapórendszerű fegyverek voltak. Az Egyesült Államok nö­ vekvő szerepe azáltal is nyilván­ valóvá vált, hogy az európai ta­ lálmányok mellett - melyek ez idáig egyedül gondoskodtak a lő­ fegyverek technikai fejlődéséről -, a XIX. század közepétől egyre több amerikai konstrukció is megjelent. Ezen időszak egyéni puskaké­ szítői még készítettek minőségi fegyvereket, de lassan sötétség borult a műveikre. Már nem tud­ tak helytállni a konkurenciával, a nagy fegyvergyárakkal szemben, melyek eleinte csak a katonai fegyverek, később azonban a civil 183


fegyverek gyártását is átvették. A vadász- és sportfegyverek száma XIX. században - a múlttal szemben - erőteljesen megemelkedett, de kevésbé tehetős rétegekről van szó, mint amilyenek a korábbi lőfegy­ verhasználók voltak. Ezért a fegyvereknél és a pisztolyoknál inkább a technikai tökéletességre helyezték a hangsúlyt, és nem a díszítésre, miáltal egy inkább hasznosabb, anyagilag kevesebbet igénylő stílus jutott érvényre. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem készültek luxusfegyverek igényes vevőkörnek.

porosz katona gyújtózsinóros puskával, 1866

Egylövetű kémiai zárszerkezettel [219]

1820 körül

Wilhelm Dietrich, Pozsony, kai: 16,5 mm, h: 1170 mm

Alexander John Forsyth szerkesztette az első olyan fegyvert, melynél a lőpor egy, a durra­ nóanyagra mért ütéssel lett meggyújtva. A forgatható durranóanyag tartójú zárszerkezete után (hasonlítsd össze a 220., 221. számú képekkel), ezeknek a kémiai záraknak további változatai jönnek, mint ahogyan azokat a valódi csapórendszer elöljáró szerkezetének is nevezik. A 182. oldalon bemutatott fegyvernél a lakatlemezen található durranópor-tartót vonórúd köti össze a ravasszal. A kakas megfeszítésével a durranópor egy része a tartóból egy kis mélyedésbe (serpenyő) kerül, melybe a kakas a fegyver elsütése után beleüt. A tartó töltőcsonkja lehajtható fedéllel van lezárva. A fegyver lakatlemezén DIETRICH felirat olvasható, készítője valószínűleg a pozsonyi puskakészítő Wilhelm Dietrich, aki az 1819-1844-es években tevékenykedett.

220


221

Egylövetű kémiai zárszerkezettel [220, 221]

1820 körül

Joseph Contriner, Bécs, kai: 18 mm, h: 1270 mm

A XVIII. század vége felé kezdték el használni a durranóport, tehát olyan anyagokat, me­ lyek ütésre gyulladtak meg. Az arra irányuló fáradozások, hogy a lőpor a durranóporon keresztül jusson a csőbe, és ennek elégésével a golyó mozgásba lendüljön, sikertelenek maradtak. De úgy nézett ki, hogy a durranópor helyettesítheti a lőport a serpenyőben, mely a lőpor meggyújtására szolgált. A skót pap Alexander John Forsyth (1768-1843) 1793 óta kísérletezett a durranóanya­ gokkal. 1805-ben építette az első gyullasztóportartós zárszerkezetét és két évvel később megkapta szerkezetére az angol szabadalmat, melynél a gyullasztóport egy fordítható hengeres tartóban tárolták. Forsyth rendszerét François Prélat javította ki (francia szaba­ dalom 1810-ből), és az ő megoldásával a fegyver gyakorlatilag megegyezett a bécsi Contriner-fegyverével. Egy forgatható üvegformájú gyullasztópor-tartó csúcsán egy ütőszeg van, melyre a kakas ráüt. A durranókeverék betöltőnyílása alul van. Az üvegcse előtt található lakatlemezen egy rugós biztosíték, mely az üvegcsét a megfelelő helyzetbe hoz­ za, és ennek működésbe hozása után el lehe­ tett fordítani a tartót. A CONTRINER és JC jelölésű fegyver készítője valószínűleg Joseph Contriner, akinek apja is Bécsben dol­ gozott ugyanebben az időben.

vegyi zárszerkezet egy Contriner féle egylövetűn

185


222

Kétcsövű puska kémiai zárszerkezettel [222]

1820 körül

Jacob Senger, Bécs, kai: 15 mm, h: 1240 mm

Ennek a kétcsövű, ugyanolyan zárszerkezetű puskának, mint a 219. képen láthatóak, készítője'Jacob Senger (1768-1835), aki 1807-től mester Bécsben. A vegyi zárak a csapórend­ szerek előtt jártak, melyeknél a durranóport az ún. ütőszegen lévő gyújtófejbe tették. Ezek a csapórendszerű fegyverek a XIX. század húszas éveitől kezdve terjedtek el széles kör­ ben. 223


Kétcsövű puska csappantyús zárszerkezettel [223]

1828

Antonín Vincenc Lebeda, Prága, kai: 15 mm, h: 1020 mm

A. V. Lebeda (1797-1857), a XIX. század legjelentősebb cseh puskakészítője 1822-ben lett mester Prágában. Az 1828-ból származó fegyvere a zárszerkezeten belül dátumozott, úgy, hogy a készítés évét a cső szétszedése nélkül nem tudhatjuk meg. A kakas formája, a nagy elsütőbillentyű-kengyel és a fegyver többi része is megfelel a húszas évek vége színvona­ lának. A töltővessző fejét alulról kellett becsavarni a puskaagyba, a cső alá csavart töltő­ vessző ugyanis zavaró lett volna lövés közben. A töltővessző kivételét a fejének felcsavarozása után nagyobb erővel lehetett használni.

Kétcsövű puska alsó csappantyús zárszerkezettel [224]

1829

Mátyás Novotny, Litomérice, kai: 14 mm, h: 1190 mm

Az észak-csehországi Litomérice városából származó Mátyás Novotny a XIX. század első felének vezető cseh puskakészítői közé tartozott. 1829-ben részt vett egy prágai ipari kiál­ lításon, ahol bronzéremmel tűntették ki. Különféle kétcsövű vadászpuskákat készített, számosat damaszkolt csővel („huzalcsövek"), melyek arannyal és platinával voltak díszít­ ve. Volt köztük egy fegyver négy kakassal (valószínűleg az itt bemutatott darab), melyek közül a felső kakasok a szerkezet megfeszítésére, az alsók pedig a csappantyú megütésére szolgáltak. Ezt az elrendezést kellene Novotny szavaival élve úgy rögzíteni, „hogy ne ke­ rüljön füst a szembe". Ennek a szerkezetnek nincs különösebb értéke, mert másik, hason­ ló darab nem ismert (csak alsó kakasos fegyverek vannak: ezek azt a kétségbe vonható elképzelést bizonyítják, hogy az alulról meggyújtott lőpor gyorsabban ég).

224


Csappantyús kétcsövű puska [225]

1830 körül

Mátyás Novotny, Litomérice, kai: 16 mm, h: 1140 mm

Mátyás Novotny egy másik vadászfegyvere (hasonlítsd össze a 224. számú képpel), mely a tőcsavarán a 7-es számot viseli, tehát ez egy (valószínűleg 12 darabos) sorozat egyik da­ rabja. Az elöltöltősök hosszadalmas megtöltését a szolgák végezték, és nagy számú egy­ forma fegyver esetén a tulajdonosnak mindig rendelkezésére állt egy megtöltött puska. A kétcsövű puska gazdagon díszített vadászjelenetekkel, az elsütőbillentyű-kengyelen korabeli öltözéket viselő vadász gravírozott képe látható.

Csappantyús puska [226]

1830 körül

Kajetan Dasch, Graz, kai: 14 mm, h: 995 mm

Kajetan Dascht a XIX. század elejétől kezdve említik Grazban. 1840-ben elhunyt, de özve­ gye tovább vezette a műhelyt, 1848-tól pedig Heinrich fia. A XIX. század kezdetén a pus188


katusnyak érdesítése az ún. pikkelyformában vált gyakorivá, ami a fegyver biztosabb tar­ tását szolgálta, éppúgy, mint a puskatus alsó megerősítése, mely az előző évszázad első harmadában gyakran levágott állatfej formájú volt. Az évszázad első harmadában to­ vábbra is kitartott még a XVIII. században kedvelt fa elsütőbillentyű-kengyel, ekkortól azonban egy fémpánttal stabilabbá tették.

Párbajpisztoly pár csappantyús zárszerkezettel [227]

1830 körül

Carlo Maria Colombo, Milánó, kai: 14 mm, h: 375 mm

A párbajhoz egy pár egyforma fegyver kellett, melyeket elvileg egyik párbajozó fél sem ismerhetett. Egy kazettában őrizték a fegyver megtöltéséhez szükséges tartozékokkal együtt - olyanokkal mint töltőkalapács, lőporüveg, két töltővessző, egy golyófogó és egyebek. A lakatlemezt Colombo Milano felirattal jelölték meg. C. M. Colombot 18001843 között említik Milánóban. A harmincas években háromszor tűntették ki a saját szer­ kezeteiért, illetve a Lombardiai Tudomány és Művészet Intézetének fegyverjavításaiért. E pisztolyok esetében Colombo azonban csak kereskedő volt, a fegyvereket Belgiumban készítették. A csöveken megtalálható a lüttichi fegyverpróba bizottság védjegye, a tőcsa­ varra a lüttichi puskakészítő Bovy nevét, a további részekre pedig a JH monogramot gra­ víroztak, mely a lüttichi puskakereskedő Jean Hanquet (1767-1837) védjegye lehet. A lüt­ tichi Joseph Devillers mester által 1829-ben készített hasonló pisztolypár található a lüt­ tichi fegyvermúzeumban, és egy 1831-re dátumozott, Herstal bei Lüttich-i Heusex & Janson cég által készített pár a brüsszeli múzeumban. 227


228

Csappantyús kétcsövű puska [228]

1830 körül

Heinrich Ebért, Bécs, kai: 14 mm, h: 1085 mm

A Heinrich Ebért (1820-1837 között említik Bécsben) által készített vadászpuska a lakatle­ mezén az ütőszeg alatt speciális biztosítékkal van ellátva, mellyel a kakast le lehet zárni 229


(a képen a biztosíték ki van hajtva, így a fegyver nincs kibiztosítva).

Kétcsövű puska csappantyús-beépített zárszerkezettel [229]

1835 körül

Csehország, kai: 17 mm, h: 1150 mm

Csehországban a fegyverkészítő-kézművesek körében az első szabadalmat Antonin Vincenc Lebada (1797-1867) kapta 1829-ben. A szerkezetét egy kórházi ágyon fekve talál­ ta ki, ahol egy lovaskocsi baleset miatt feküdt. Két különálló zárszerkezet helyett, melyek a kétcsövű puskákon oldalt (jobbról és balról) voltak feltéve, Lebeda beépített zárszerke­ zete egy részből állt, mely a csövek mögött felülről belehelyeztek a puskaagyba. Ez a meg­ oldás a szerkezet jobb védelmét hivatott biztosítani a károsodásokkal szemben, és a fegy­ ver szét- és összeszerelését egyszerűsíteni. Egy beépített zár szerkezetű, kétcsövű vadászpuskapárt mutatott be Lebeda - más fegyverek mellett - az 1829-es prágai fegyverkiállí­ táson, mellyel ezüstérmet nyert. A szerkezete bizonyos fokú kedveltségnek örvendett, és az 1829-es ötéves szabadalom-védelem lejárta után más fegyverkészítők is gyártottak fegyvereket ezzel a závárral (a prágai Frantisek Novák, a litoméricei Mátyás Novotny, a komotaui Franz Passler stb.), kis mértékben készültek külföldön is. A puskaagynyakon olvasható német nyelvű felirat „öcsém emlékére" és az 1845-ös évszám nem a fegyver ke­ letkezési idejét jelzi, az megközelítőleg tíz évvel korábbra tehető.

Console féle egylövetű [230]

1835 körül

Ferdinand Fruhwirth, Bécs, kai: 15 mm, h: 1275 mm

Az olasz Giuseppe Console a milánói k. u. k. bélyegzőhivatal elöljárója (a milánói rész 1815-1859 között a Habsburg Birodalom része volt) és földbirtokos volt, de tanult műsze­ rész is, és rendszeresen foglalkozott fegyverek javításával is. 1833-ban felajánlotta az osztrák hadseregnek a csappantyús zárszerkezetét, melynél a gyújtóanyag egy kis csőben volt (hasonló rendszert szerkesztett 1818-ban Angliában Joseph Manton). Console rend­ szerében az ütőkalapács nem közvetlenül a durranópor csövecskére üt, hanem a serpe230

...........

_


nyőfedélre, aminek az alsó oldalán egy „fog" található, ami közvetíti az ütést a serpenyőre. Abban az időben, amikor a Console-fegyverek hadifegyverzetbe való felvételéről tárgyaltak, született egy civilfegyver is ezzel a rendszerrel, melynek a lakatlemezén GIUSEPPE CONSOLE, az ellenlemezén MILANESE INVENTO, a csövén pedig FÉRD FRUWIRT IN WIEN felirat olvasható. Az idősebb Ferndinand Fruhwirth (1813-1867) 1834-ben lett mester Bécsben, tehát első éveiből származik ez a balkezeseknek szánt fegyver, melynél a zárszerkezet és a puskaagypofa a megszokottal ellentétes oldalon van. Console-féle zárszerkezet kívül és belülnézet

Console-féle zárszerkezet [231]

1835 körül

Giuseppe Console, Milánó, h: 123 mm

A Console-féle zárszerkezet (hasonlítsd össze az előző fegyverrel), mely a rendszer kita­ lálója által szignózott és egy kazettában őriznek, rókaformájú serpenyőfedéllel ellátott (egy kutya dombormetszettel). A hadseregben való kipróbálás után Console závárát 1836ban felvették a vadászegységek fegyverzetébe, és Console-t vaskorona renddel tüntették


ki. A Habsburg hadseregben az első csapórendszereket csak kevés fegyvernél és csak rövid ideig (1842-ig) alkalmazták, mivel egy esetleges ütközés vagy a serpenyőfedél elővigyázatlan lezárása véletlen lövést válthatott ki. Még ritkábban fordult elő a Consoleféle rendszer a civil fegyvereknél, mert abban az időben jelentek meg, amikor a csappantyús gyújtófejek már mindenütt elterjedtek.

Robert-féle hátultöltős pisztoly - felhajtható zárral [232] Georg Thomas Kimmel, Bécs, kai: 12 mm, h: 345 mm

Egy hátultöltős felhajtható blokkzáras puskára 1812ben Párizsban Sámuel Johannes Pauly kapta meg a szabadalmat. A szerkeze­ tét különböző tervezők tö­ kéletesítették, többek kö­ zött Jean Antonie Róbert (1831-es és 1835-ös francia szabadalmak), aki a vég­ zettségét tekintve orvos volt, és nem puskakészítő. A 3000 darab Róbert rend­ szerével működő fegyver hadsereg általi tesztelése 1834-ben Belgiumban ku­ darcba fulladt, de hasonló kimenetelűek voltak a franciaországi, az angliai és a svájci tesztek is, ahol a fegyverét „katonai szolgá­ latra teljesen alkalmatlan­ nak" nyilvánították. Ké­ szültek civilfegyverek és -pisztolyok is Róbert rend­ szerével, melyeket a pári­ zsi ipari kiállításon arany­ éremmel tűntették ki. A bécsi puskakészítőt, G. T. Kimmelt 1839-ben a bécsi ipari kiállításon éremmel tűntették ki. G. T. Kimmel 1839-ben a bécsi ipari kiál­ lításon „egy Robert-pisztolypárt saját kijavítások­ kal állított ki, és nem ki­ zárható, hogy a képen lát­ ható pisztoly 2-es számmal és G. T. Kimmel jelöléssel ennek a párnak az egyik darabja.

193

1839


233

Bockpuska csappantyús zárszerkezettel - hátultöltős puska felhajtható csövekkel [233]

1840 körül

Nicolai Johan Lobnitz, Koppenhága, kai: 17 mm, h: 1030 mm

N. J. Lobnitz (1798-1867, 1842-től dán királyi puskakészítő) szerkesztett 1833-ban egy hátultöltős puskát, melyet 1834-ben korlátozott darabszámban a dán hadsereg számára gyártottak kipróbálásra. Ezzel a rendszerrel működő puskát és pisztolyt kínált fel sikerte­ lenül 1839-ben az angol kormánynak, és egy hasonló rendszert (F. W. Scheel kapitány szerkezete) vezettek be 1842-ben a norvég hadseregbe. Lobnitz hátultöltősét civilfegyver­ ként is készítették. A tok jobb oldalán lévő emelő mozgatásával a csövek kb. 1 cm-re elto­ lódnak egymástól, és így fel lehet őket hajtani. Az alsó gyűrűkakas a rendszer felhúzását szolgálta, az elsütőbillentyű az elsütőbillentyű-kengyel hátsó részén található. A két cső­ ből egymás után tüzeltek, a csapódó gyűrűrészt félre lehetett tolni.

Csappantyús golyóspuska - hátultöltős forgózárral [234, 235]

1840 körül

Franz Ludykar, Trebon, kai: 10 mm, h: 1110 mm

A párizsi puskakészítő Béringer volt a kitalálója egy olyan fegyvernek, melyen a cső mö­ gött egy blokk van, amit egy oldalt lévő kulcs segítségével oldalra lehet fordítani. A for­ dítókamra elülső részébe tették a lövedéket, a hátsóba pedig a megnövelt durranóanyag töltetű gyutacsot (lőpor nélkül lőtték ki). Az ilyen rendszerű fegyverek voltak a flóbertpuskák elődei, és ún. „szobakarmantyúként" rövid távolságra vagy a kertben való lövöl­ dözésre használták. Közép-Európában a XIX. század közepétől vált ez a rendszer kedveltté. E fegyver készítője F. Ludykar volt a dél-csehországi Trebon városából. 194


195


Pisztolypár csappantyús zárszerkezettel [236]

1840 körül

236

Martin Mayer, Bécs, kai: 12,5 mm, h: 507 mm

Nem minden kazettában őr­ zött páros pisztoly párbaj­ fegyver. Ez kétségtelenül ér­ vényes a képen látható fegy­ verekre is, melyeknek a ka­ zettában a lőporosüveg, a töltővesszők és a golyófogók mellett feltehető puskatusuk is van, amik lehetővé teszik a pisztoly karabélyként való használatát is. M. Mayert 1820-től említik Bécsben, 1831-ben lett mes­ ter, később (pl. 1848-ban) az udvari fegyvertárnak szol­ gáltatta a találmányait, és a puska jelzésében a neve mel­ lé azt is odaírta, hogy ő „k. k. udvari puskakészítő". A pisztolyok egy korábbi időből származnak, ezért hi­ ányzik róluk ez az adat, a csöveken lévő felirat ellen­ ben arra a minőségi anyagra utal, melyből a fegyvert ké­ szült (acélöntvényből fürt cső).

Perkussziós pisztoly [237]

1840 körül

Gastinne-Renette, Párizs, kai: 17 mm, h: 205 mm

Idővel a perkussziós fegyverek között egyre inkább elterjedtek a különböző rendszerű há­ tultöltő és ismétlő fegyverek, azonban továbbra is elsősorban az egylövetű elöltöltők ma­ radtak használatban. Ezt példázza ez a bemetszett és gravírozott mintákkal díszített zseb­ pisztoly állatfejjel díszített kakassal, GASTINNE-RENETTE jelzéssel. Egy ismert francia fegyvergyár terméke, mely 1839-től működik Párizsban és napjainkban is fegyvereket gyárt. Az 1839-es és 1844-es fegyverkiállításon ezüstéremmel tüntették ki a gyárat, mely a XIX. század második felében rendszeres szállítója volt III. Napóleon császárnak és a spa­ nyol királynak. 196


237

Két egylövetű fegyver besüllyesztett perkussziós elsütő berendezéssel [238] 1840 körül Josef Nowak, Bécs, kai: 15 mm, h: 1215 mm

A besüllyesztett kakas nem akadályozta a lövészt a kilátásban, mégsem terjedt el széles­ körben ez a megoldás. A bemutatott fegyver ezen típus legszebb darabjainak egyike, melyet Josef Nowak (1837—1850 között Bécsben említik) készített. A koronás aranyozott F IV monogram a fegyveren arról tanúskodik, hogy IV. Ferenc d'Este herceg (1779-1846) tulajdonában volt. 238


239

Porosz gyalogsági fegyver [239]

1841-es modell

Spondaui fegyvergyár, kai: 15,43 mm, h: 1430 mm

A porosz gyújtózsinóros fegyverek (a képen fent, lent pedig egy francia gyújtózsinóros 1866-os modell - lásd 272. számú kép), melyeket Nikolaus Dreyse (1787-1867) szerkesztett, jelentős mértékben hozzájárultak - a po­ roszok Ausztria feletti 1886-os győzelmével - az elöltöltősök hanyatlásá­ hoz. Ezek hátultöltős puskák voltak be- és kihúzható hengeres zárral, ne­ vüket a hosszú tű alakú gyújtószegről kapták, melynek a papírtöltény közepében a lőpor és a lövedék közti gyújtólabdacsot kellett elérnie. Az 1841-es modellű gyalogsági fegyver után még egy halom porosz katonai gyújtózsinóros fegyver keletkezett. A zártokra egy porosz sast, a keletkezési helyet SPANDAU-t és az 1857es (a fegyver keletkezési ideje) és az 1863-as évszámokat (a fegyver ki­ adásának éve a katonai egységek részére) vésték, a puskatus kupakon I.R.46.3.158 felirat (46. gyalogezred, 3. század, 158. számú fegyver) olvas­ ható. Dreyse féle töltény

Csappantyús ismétlőfegyver keréktárral [240, 241]

1842

Wilkinson & fia, London, kai: 10 mm, h: 1125 mm

Ez a vízszintes keréktárral ellátott csappantyús ismétlőfegyver érdekes szerkezetű. A fegyver megtöltéséhez ki kellett venni a tárat, ami a tokfedél felhajtásával vált lehetsé­ gessé. A tárnak hét kamrája volt, melyeket oldalról kellett megölteni, a csappantyúkat alulról tették az ütőszegre. A fegyvernek egy alul fekvő kakasa és levehető puskaagya van. Egy ilyen egyszerű pisztolyt szabadalmaztatott 1837-ben az USA-ban a new york-i John Webster Cochran, és a fegyvert az amerikai Allén cég gyártotta. A speciális tártípus a ke­ réktár (Whell) vagy a forgótorony (Turret) elnevezést kapták. Az angol szabadalom tartó­ ja (7286-os szám 1837-ből) Moses Poole volt. A képen látható fegyver jelzésén megtalál­ ható a londoni készítési hely (Wilkinson & fia vállalat) és a készítő fegyverszáma (5160), a 10-es szám azt jelenti, hogy ez a 10. fegyver, amit ebből a szerkezetből előállítottak. A vállalati adatok szerint 1839. szeptember 9-én kezdték a munkálatokat és csak 1842 júliusában fejezték be. Ennek a hosszú időtávnak a különösen hosszú cső (680 mm) és az ilyen szerkezetű fegyvereknél elő nem forduló levehető puskaagy lehet az oka. 198


240 241

A fegyvert Scarisbrick úrnak készítették, akiről továbbiak nem ismertek. A fegyvert 1849-ben elad­ ták a nyugat-csehországi pobézovicei kastély gyűj­ teményéből. Ha az isme­ retlen Scarisbrick úr csak közvetítő volt a vásárlás­ ban, akkor a késedelem abból is adódhatott, hogy a pobézovicei kastély tu­ lajdonosa Anton Thun gróf 1840-ben elhunyt.


242

Colt Army-féle revolver [242]

1848

Colt fegyvergyár, Hartford, kai: 44 mm, h: 355 mm

Ez az első, Colt saját, hartfordi gyárában készített revolvermodell. Háromféle változatban kereken húszezer darabot gyártottak belőle, melyből nyolcezer az amerikai lovasságnál került bevetésre. A hat kamradobos fegyver, amit szintén Colt Dragoon-nak hívtak, az amerikai Nyugaton volt kedvelt. Tetemes súlya miatt (1870 g) általában a nyeregtáskában hordták a ló oldalán.


Csappantyús puska [243]

1848 körül

Csehország, kai: 18 mm, h: 1370 mm

1848-ban, a forradalom évében a Habsburg Monarchiában sok helyen szerveződtek fegy­ veres polgárőrségek. Fegyverzetük díszítetlen, katonai típusú csappantyús puskákból állt. Az ellenlemezen gyakran megtaláljuk a tulajdonos nevét, és alatta a foglalkozását is (itt a felirat: F. Fischer, ékszerész). A XIX. század második felében a polgárőrségnek főként régebbi, a hadiállományból kiselejtezett katonai fegyverek jutottak.

Colt-Innsbruck-féle revolver [244]

1849

Joseph Ganahl vállalata, kai: 9 mm, h: 285 mm

Az első európai város, ahol Colt-féle revolvereket gyártottak, nem az egyik ismert fegy­ vergyártási központ volt, hanem az ausztriai Innsbruck. Sámuel Colt (1814-1862) 1849ben európai körutazása során itt egyezett meg revolvereinek licencgyártásáról J. Ganahllal, egy 1841-ben alapított gyár tulajdonosával. A kiinduló modell a Colt Dragoon volt (hasonlítsd össze a 242. számú képpel), de csökkentették a méretét, a súlyát és a kaliberét, illetve további változtatásokat hajtottak végre rajta, és így született meg az innsbrucki Colt. Ez lett az osztrák haditengerészet szolgálati fegyvere (a XIX. század 70-es éveiig), néhány hadseregben szolgáló tiszt is használta, de ugyanúgy kínálták a civil piacon is. Az itt bemutatott fegyver szintén civilpéldány 760-as készítői számmal, egy kazettában a tar­ tozékaival együtt. A dob és a lövegtalp metszetekkel díszítettek (szarvas, őzbak stb.), a lövegtalp bal olda­ lán SZABADALOM 1849, a jobb oldalán pedig INNSBRUCK felirat olvasható. 244


Csőköteges-revolver csappantyús zárszerkezettel [245]

1850 körül

Gilles Mariette, Lüttich, kai: 8 mm, h: 215 mm

A csőköteges-revolverek több csövű fegyverek, melyeket táskában lehetett hordani, és személyes védelemre alkalmasak voltak. A lüttichi G. Mariette 1839-ben kapta meg a sza246


badalmat egy „köteges" revolverre. E fegyver vezető készítői közé tartozott. A szokásos csőszám 4-6 volt, ez a 18 csöves fegyver a kivételek közé tartozik.

Colt Navy-féle revolver [246]

1851

Colt fegyvergyár, Hartford, kai: 36 mm, h: 330 mm

Az 1851-es Colt Navy-féle revolver a legjelentősebb amerikai revolverek közé tartozik, és a leggyakrabban utánzott fegyver volt mind az USA-ban, mind külföldön (Belgium és mások). 1851-1873 között Hartfordban több mint 215 ezer darabot, a Colt művek londoni fiókjában 42 ezer darabot gyártottak, melyek az elsütőbillentyű-kengyel, a jelölésük és egyéb részletek alapján négy változatba sorolhatók. A csappantyús revolverek a „singleaction" zárszerkezettel és hatkamrás dobbal készültek, markolattokja diófa. A képen látható luxuspéldány markolattokja metszetekkel és egy sasfaragással díszített elefántcsontból készült. Csappantyús „négyesiker" puska [247]

1850 körül

Jan Burda, Prága, kai: 17 mm, h: 1080 mm

A vadászfegyvereknek általában egy vagy két csöve van. Ennek a négy golyócsöves csap­ pantyús fegyvernek két kakasa van, melynek ütőrészét úgy lehet rácsapni, hogy az fel­ váltva találja el a felső és az alsó cső ütőszegét. A puskaagynyakon található egy diopterláb. A dömöckölt csövű díszített fegyvert Jan Burda puskakészítő készítette, aki 1792-ben született Milníkben. 1819-ben lett mester Prágában, és rá egy évre hozzájutott egy mű­ helyhez, miután feleségül vette A. Vanícek puskakészítő özvegyét. Az öccse, Frantisek Burda is puskakészítő volt. 247

203


Csappantyús kétcsövű puska [248, 249]

1854

ifj. Jan Maschek, Jablonné v. Podjestédí (Gabel), kai: 18 mm, h: 1040 mm

A fegyvergyártás főként a nagyvárosokra és a híres fegyvercentrumokra koncentrálódott, azonban kiváló fegyvereket készített számos kisvárosi puskakészítő is. A metszetekkel, 249

204


faragásokkal és aranyozással díszített csappantyús kétcsövű puska J. MASCHEK INGABEL felirattal megjelölt, és 1854-re van dátumozva. Készítője ifjabb Josef Maschek (18261891) az észak csehországi kisváros v. Podjestédíből (németül Gabel), aki az apja által (idősebb Josef Maschek, 1797-1852) alapított műhelyben dolgozott. A hüvelykujj támasz­ tékon a Habsburg főhercegi címer látható. A fegyver eredeti tulajdonosa valószínűleg Kari Ludwig (1833-1896) főherceg volt, I. Ferenc József császár öccse és a trónörökös I. Ferenc Ferdinánd apja, akit 1914-ben Szarajevóban meggyilkoltak.

Volcanic-féle ismétlőfegyver [250]

1855

Volcanic vállalat, kai: 38 mm, h: 380 mm

Az amerikai Volcanic pisztolyok és karabélyok közvetlen elődei a Henry-féle (hasonlítsd össze a 261. számú képpel) rendszerű ismétlőfegyvereknek. A Hunt-féle (szabadalom 1848-ban) és Jennings-féle (szabadalom 1854-ben) fegyverek hasonlítottak. Ezen fegyve­ rek mindegyikének volt egy csőtára a cső alatt (a Volcanic-féle pisztolynál 10 töltény férő­ helyű) és egy zárszerkezete, mely egy emelő segítségével mozgott, és amely egyben az elsütőbillentyű-kengyelt is képezte. A Volcanic Vállalat 1855-1857 között 3000 darab ilyen fegyvert gyártott, az utódvállalata, a New Haven Arms Company 1857-1860 között kereken 3200 darabot. A képen látható 1414-es sorszámú darab metszetekkel díszített, ezüst hüvelye és ezüst markolatváza van. 250


Amerikai puska [251, 252]

1855 körül

Fharpers Ferry fegyvergyár, kai: 58 mm, h: 1240 mm

Az 1855-ös modellű csappantyús elöltöltős puska volt az első amerikai katonai fegyver, melyhez 58-as kaliberű Minié-zárszerkezettel használtak. A lakatlemezén egy Dr. May-

252


nard által szabadalmaztatott tár van, mely egy csappantyús gyutacsos sávot is tartalmaz, mely a kakas mozgásával automatikusan előre tolódik. Ez a töltés gyorsítására szolgáló beren­ dezés kevésbé vált be, és a következő amerikai katonai fegyvereknél az 1861-es modell lekö­ rözte. A képek a fegyvert Maynard-féle tárat zárt (lent) és nyitott (fent) fedéllel mutatják. A lakatlemezén olvasható 1857-es dátum a fegy­ ver készítésének éve.

Csappantyús puska - Ghaye-féle hátultöltős [253]

1855 körül

H. H. Jamar-Smits, Lüttich, kai: 11 mm, h: 1240 mm

J. H. J. Ghaye a XIX. század ötvenes éveiben több szabadalmat is kapott, revolverekre és hátultöltősökre egyaránt, melyeknél a puskaagy elején lévő emelő segítségével a cső elő­ retolódott. A fegyver készítője a csövön megnevezett lüttichi J. H. Jamar-Smits vállalat, a csövet eltoló emelőn BASTIN FRERES BREVETÉS felirat olvasható (a Bastin testvérek szabadalma - megközelítőleg 1840-1860 között említik őket Hermalle bei Lüttichben).


254

Herman-Colette-féle ismétlőpisztoly [254] Victor Colette, Lüttich, kai: 10 mm, h: 360 mm

255

1855 körül


Ezt a fegyvert függőleges tömbzárszerkezettel, mely a kakas mozgatásával lépett műkö­ désbe, Hermán szerkesztette 1852-ben Lüttichben, és V. Colette gyártotta le ugyanitt. A felső csövön lévő horgony és a felette lévő, majdnem cső formájú szegély alkotják a tárat, melyet elölről kellett megtölteni (a tárfedél felhajtásával). A kakas mozgása emeli és le­ engedi a tölténykamrát tartalmazó tömb závárat, melybe a töltény a saját súlyától esik bele. A kis emelő a zárszerkezet felett a töltény kamrába való betolását szolgálta. A tárba 18 speciális töltényt lehetett helyezni, mely lőportöltettel és gyutaccsal megtöltött üreges töltényből állt (Gaupillat-féle francia töltény 1854-ből).

Csappantyús csőköteges revolverpár [255]

1855 körül

B. Houllier-C. H. Blanchard és Charles Róbert, Párizs, kai: 11,5 mm, h: 220 mm

Az alsó kakas, gyűrűs elsütőbillentyűvel (vagy más csőköteges revolvereknél felül lévő vízszintes kakassal, mely belefért a revolvertestbe) megkönnyítette a fegyver veszély nél­ küli kihúzását a táskából, anélkül, hogy egy kiálló része beleakadt volna a ruhába. Az elsütőbillentyű megfeszítése a csőköteges revolver gyors használatát tették lehetővé (ha­ sonlítsd össze a 245. számú képpel). Francia revolver [256]

1858-as N modell

Eugéne Louis Lefaucheux, Párizs, kai: 10,85 mm, h: 290 mm

A Leufaucheux-féle tölténynél a kakas rácsap egy szegre, mely a töltény­ hüvelyből oldalra kilóg, és ezzel meggyújtja a gyújtótöltényt a töltényen belül. Ezt a töltényt Casimir Lefaucheux szerkesztette 1854-ben, akinek fia, Eugéne Louis készítette ezt az 1854-es revolvert, amit 1858-ban fel­ vettek a francia hadsereg fegyverzetébe, és 1862-ben született meg belőle változtatások után az 1858 N modell (N = Neuf, tehát új).

209

Leufaucheuxféle töltény


:

:

257

Az egyszerű mozgású és hatkamrás tárú revolver volt az első francia szolgálati fegyver egységtölténnyel. Az egyes példányok bizonyos részletekben különböztek egymástól (elsütőbillentyű-kengyel ujj támasztékkal vagy a nélkül, stb.). A revolvert kereskedelmi piac­ ra is gyártották, ami az itt bemutatott fegyverre is igaz, melyet a tervező üzemében gyár­ tottak. A Lefaucheux-fegyvereket már a XIX. század közepén modernebb típusok váltot­ ták fel, de amikor még a csappantyús elöltöltősök voltak túlsúlyban, egy technikailag ha­ ladó megoldást nyújtottak.

Sharps-féle csőköteges revolver [257]

1859

Sharps fegyvergyár, Philadelphia, kai: 22 RF, h: 120 mm

A csőköteges revolverek főként a „csappantyú-korszakhoz" kötődnek, de az egyesített lőszeres fegyvereknél is érvényre jutnak. Christian Sharps (1811-1874) szerkezetében a csövek nem forgathatók, hanem szilárdan rögzítettek, az ütőszeg minden lövésnél fordul. Töltéskor a négycsövű csőköteget elölről töltik meg. A Sharps-féle csőköteges revolverek single action-nel az USA-ban is nagy népszerűségnek örvendtek, 1859-1874 között 200 000 darab különböző kaliberűt (20, 30 és 32-es) és változatát gyártottak belőle.

Osztrák revolver [258]

1860

Josef Scheinigg, Becs, kai: 13,9 mm, h: 315 mm

A kettős kakasfeszítésű (olyan megoldással is, hogy a kakast kézzel kell megfeszíteni, és a fegyver egyszeres kakasfeszítéssel is használható), ötkamrás dobos revolvert J. Schei210


258

nigg szerkesztette és gyártotta. A fegyvernek az akkori osztrák katonai fegyverekkel meg­ egyező kalibere volt, 1860-1861 között kipróbálta a hadsereg, de nem vették fel a fegyver­ zetükbe. Mindenesetre sok tiszt használta magánfegyverként az 1866-os háborúban. 259


260

Osztrák revolver - kis változtatásokkal [259]

1860

Josef Scheinigg, Bécs, kai: 11 mm, h: 270 mm

J. Scheinigg csak kis méretű és kis kaliberű revolvert kedvelt (hasonlítsa össze az előző fegyverrel). Ezek a könnyű fegyverek (850 g szemben az 1385 g-mal, 13,9 mm-es kaliber­ rel) egyébként teljesen azonos szerkezetűek voltak. Remington-Rider-féle revolver [260]

1860

Remington fegyvergyár, Ilion, kai: 32 RF, h: 166 mm

A Joseph Rider által szerkesztett (szabadalom 1858-ban és 1859-ben) és a Remington Vál­ lalat által gyártott csappantyús zsebrevolvernek ötkamrás dobja, világos rézből készült elsütőbillentyű-kengyele és fekete tömör gumiból készült markolattokja volt. 1860-1873 között 20 000 darabot gyártottak belőle, melyeket később közvetlenül a gyártó vállalat alakított át oldaltüzelésű töltényekre is alkalmassá. Az átalakított modell új dobot kapott, melyet töltéskor ki kellett venni a fegyverből. Henry-féle ismétlőpuska [261, 266]

1860

New Hawen Arms Co. fegyvergyár, kai: 44 RF, h: 1100 mm

A fejlődés következő lépcsője, mely a Volcanic-féle fegyverekhez kötődött (hasonlítsd össze a 250. számú képpel) a Henry-féle puska volt, ami 44-es kaliberű, oldalról betölthető tölténnyel tüzelt. A fegyver és a töltény szerkesztője B. Tyler Henry volt (1821-1898). Az ismétlőfegyvernek vízszintesen mozgó zárszerkezettel - melyet az elsütőbillentyű-kengyel hozott működésbe - a csöve alatt szilárdan beépített csőtár volt 15 töltény férőhellyel, melyeket előtte kellett a tárba betölteni. 1860-1866 között 13 000 darabot gyártottak ebből a fegyverből. Az amerikai polgárháborúban (1861-1865) az államok 1731 darabot vett belőle, további Henry-féle fegyverek bukkantak fel a csatamezőkön más forrásokból. 212


Ezeket a fegyvereket a déli államok lakói csak úgy hívták, hogy „átkozott jenki puska, amit vasárnap megtöltenek, és egész héten tüzelnek vele". Az amerikai Nyugaton is használták ezt a fegyvert, például kocsikíséréseknél. A Kingféle 1866-os töltény lehetővé tette a tár megtöl­ tését a zártokban lévő csappantyú mögül, ami által a Henry-féle puskából Winchester-féle puska lett (hasonlítsd össze a 290—291. számú képekkel).

Henry-féle ismétlőfegyver - a szerkezet metszete


Két pisztoly kazettában [262]

1860 körül (és 1875)

Casimir Neber-Jakob Ruesch, Zürich (és Ruesch testvérek, Zürich), kai: 9 mm, h: 383 mm

A külső hasonlóság ellenére a kazettában lévő két pisztoly nem egyezik meg, és nem lehet őket párnak tekinteni. A felső pisztoly egy csappantyús puska, a csövébe WEBERRUESCH IN ZÜRICH feliratot, a tőcsavarába egy 1-es számot véstek. Az eredeti pár má­ sik pisztolya valószínűleg elveszett vagy megrongálódott, és a tulajdonosa egy új pisz­ tolyt csináltatott. Ennek a stílusa továbbra is csappantyús pisztoly maradt, de ez már hátultöltős billenőcsővel és egységtölténnyel. Az alsó darab markolata és csöve egyforma hosszú, de hogy a fegyvert könnyítsék, a korábbi lőporkamrát nem egészen 2 cm-re rövi­ dítették, ezért így nem fér bele pontosan a kazettamélyedésbe. A kakas a töltény helyett egy elsütőszegre csap, de megváltoztatták az elsütőbillentyű-kengyelt is, melynél az elő­ fal előrenyomásával a cső lehajtható. A csőbe GEB=BUESCH INZURICH feliratot vésték, a kézírásban a B betű valószínűleg inkább egy R. Casimir Weber (1824-1914) 1845-től dol­ gozott puskakészítőként Zürichben. 1858-től működött itt a Weber & Ruesch cég (Jacob Ruesch, 1828-1864 előtt). A Ruesch testvérek (vagy Buesch) cégéről ezidáig még semmi sem ismert. Lefaucheux-féle kétcsövű puska [263]

1860 körül

Eugène Louis Lefaucheux, Párizs, kai: 17,5 mm, h: 1130 mm

Ezen rendszer feltalálójának (hasonlítsd össze a 256. számú képpel) műhelyéből szárma­ zik ez a fegyver is. A cső felső részére „Lafaucheux Inventeur à Paris" feliratot vésték. Casimir Lefaucheux, akit már 1802-ben említenek, szerkesztette 1837-ben a Lefaucheux-

214


215


264

féle töltényt, és 1852-ben hunyt el. A fiát, Eugène Louist 1850-1870 között említik Párizs­ ban. A Lefaucheux-féle fegyverek később - a központi és oldaltüzelésű töltényesekkel versenyezve - olcsó, csekélyebb értékű fegyverekké váltak. A XIX. század ötvenes és hat­ vanas éveiben azonban egy haladó rendszert állítottak elő, és emiatt számtalan, ebből az időből származó példány - beleértve a képen lévő fegyvert is - fényűzően díszített.

Csappantyús pisztoly [264]

1860 körül

Frères Lepage, Párizs és Lüttich, kai: 8 mm, h: 100 mm

Ennek a szerkezetében és kinézetében is érdekes csappantyús zsebpisztolynak csövén „Inon Delvigne", a markolatán pedig „Lepage Fres à Páris - Seuls Dépositaries" felirat ol­ vasható. A cső végén egy függőlegesen elhelyezett ütőszegben van, a szerkezetet a cső alatt lévő vonórúd feszíti meg. Az elsütőszegnek állatfej formája van. A cső alatt lévő vonórúdban található egy bevágás, melybe a kakas egy kiálló résszel kapaszkodik úgy, hogy a kakas mozgatásával a vonórúd az elsütőszeget kioldja. A markolata fekete, préselt, tömörgumiból van, stilizált állat- és növénymotívumokkal díszített. A markolatba alulról egy töltővesszőt csúsztattak. E fegyver kitalálója Henri Gustave Delvigne (1799-1876) francia tiszt és fegyvertervező (a francia szolgálati fegyvereket, a Chamelot-Delvigne-it is 216


ő javította többek között), illetve sportlövész és (fegyver témában) újságíró volt. Lapageék híres puskakészítő család voltak, melynek tagjai a XVIII-XIX. században Párizsban és Lüttichben dolgoztak. A Lepage testvéreknek (Fréres), Charlesnak és Alphosnenak, akik a fegyvereiken a „vezérképviseletüket" (Seuls Dépositaires) is feltüntették, volt egy gyá­ ruk Lüttichben és egy üzletük Párizsban, ahol 1857-1868 között említik őket.

Osztrák pisztoly [265]

1862-es modell

Bentz gyár, Bécs, kai: 13,9 mm, h: 405 mm

Joseph Lorenz volt a tervezője a Habsburg hadsereg fegyverzetébe 1854-ben bevezetett katonai fegyvernek. Tökéletes elöltöltősek voltak, de olyan időben jöttek világra, amikor a csappantyúsok kora már a vége felé járt. A háromféle puska (gyalogsági fegyver, va­ dászfegyver és a különleges egységek fegyvere) mellett készültek az 1860-as Lorenz modellű és a megváltoztatott 1862-es modellű (a lakatlemezen lévő kakasbiztosító és a hü­ velykujj támaszték formájában különbözik) pisztolyok is. A Lorenz-féle fegyvereket több puskakészítő cég is gyártotta. Az itt bemutatott példány csövén BENTZ, a lakatlemezén pedig 864 (1864, a készítés éve) olvasható. A pisztoly 93. számú fegyverként a 2. lo­ vasszázad 13. huszárezredébe volt beosztva (jelölése: 13 H.R./2.E.93.).

265

217


1863

Spencer-féle ismétlő karabély [266, 267] 266

Spencer Replating Rifle Co. fegyvergyár, Boston, kai: 52 mm, h: 990 mm

Az amerikai polgárháború­ ban (1861-1865) még a csappantyús elöltöltősek voltak túlsúlyban, de már itt is har­ coltak számos egylövetű hátultöltőssel és egyesített lőszeres ismétlőfegyverrel. A legszélesebb körben ter­ jedt ismétlőfegyver a Spencer-féle puska volt, olyan fegyver, melynek a puska­ agyában kivehető csőtár volt. A csőtárból több is lehetett a tulajdonosnak, és az üresre kilőtt tárat gyorsan kicserél­ hette egy telire. A forgótömbzárat egy emelővel kombinált elsütőbillentyű-kengyel mű­ ködtette. Összesen 144 500 darab Spencer-féle fegyvert és karabélyt gyártottak, melyből a polgárháború ideje alatt az államok hadseregé­ nek 94 196 karabélyt és 12 471 puskát adtak el. A Spencerféle karabélyok (7 töltényes tárral) a háború végére az Északi Államok lovasságá­ nak fő fegyverévé váltak. A 266. számú képen egy Spencer-féle karabély (jobbra a kivett tár), egy 1873-as Winchester-féle ismétlőpuska (bal oldalon, lásd 290-290. számú képek) és egy 1860-as Henry-féle ismétlőpuska (kö­ zépen, lásd 262. számú kép) látható.

Spencer-féle ismétlőpuska a szerkezet metszete

218


219


268

Moore-féle revolver [268]

1864

Moore's Patent Firearms Company Vállalat, Brooklyn, kai: 32 mm, h: 178 mm

Rolein A. White 1855-ben kapta meg az amerikai szabadalmat egy teljesen átfúrt revolver­ dobra, melyet hátulról kellett megtölteni. Ötleteit felkínálta Coltnak, de az elutasította. A szabadalom alkalmazására vonatkozó jogot végül a Smith & Wesson vállalat kapta meg. A vállalat minden készítővel (Bacon, Pond, Warner és társaik) szemben törvényes úton járt el, akik ezt a szabadalmat megsértették. Dániel Moore is pert vesztett 1863-ban a Smith & Wesson vállalattal szemben. Ezután kapott Dávid Williamsontól egy szabadal­ mat, és kezdett el fegyvereket gyártani, melyeknél a dob hátsó falában lévő kamráinak csak kis nyílásai voltak, a speciális töltény kiálló részébe elhelyezett csappantyú számára. A töltényt hivatalosan „Central Fire Waterproof Copper Shell Cartridge"-nek (vízálló központi tüzelésű töltény rézhüvellyel) nevezték, a formája miatt azonban általánosan „Teat-Cartidge"-nek (csecsbimbós tölténynek) hívták, és ezt a nevet kiterjesztették a fegyverre is („Teat-Fire Revolver"). Az R. White szabadalma alatt gyártott fegyverek közül a legsikeresebbek közé tartozott, és az 1864-1870 közti időszakban több mint 30 000 ilyen revolvert gyártottak (20 000 darabot a Moore Vállalat, a többit 1865-től kezdve utóda - a National Arms Company Vállalat). A bevésett díszítések és az ezüstözött rézkeret e fegyvernél az alapfelsze­ reltséghez tartoztak. A képen látható darabnak ezüstözött csöve és aranyo­ zott dobja (ezek a részek általában kékítve voltak), illetve gyöngyház marko­ latbevonata (általában diófából volt) van. A dob hat töltényes kamrával ren­ delkezik.

Moore-féle töltény

220


Lefaucheux-féle revolver [269, 270]

1865 körül 270

Lebeda vállalat, kai: 9,5 mm, h: 245 mm

A XIX. század hatvanas éveiben Euró­ pában elkezdenek terjedni az egyesí­ tett lőszerű fegyverek, főként a Lefau­ cheux-féle rendszerűek. A kazetta fel­ szerelése azonban inkább egy csappantyús fegyverre emlékeztet - lőporosüvegre, golyófogóra, lőporadagoló pohárra már nem volt szüksége a használójának, és a kellékekhez tarto­ zott még egy bőr tölténytartó is. A lőporos üveg és az clajozó kannácska az angol James Dixon & Sons sheffieldi vállalatának a termékei. A. V. Lebeda a fegyver keletkezésének idején már 10 éve halott volt (1857-ben halt meg), műhelyét a fiai vezették. A dátum nélküli, 8020-as készítői számú revol­ ver 1866-ból származik.


222


Kétcsövű puska külső kakasokkal [271]

1865 körül 272

Mátyás Mach, Prága, kai: 17,5 mm, h: 1100 mm

A XIX. század hatvanas éveiben feltűnnek Európában a Lancasterféle fegyverek - kétcsövű vadász­ puskák külső kakassal, melyekhez központi gyújtású töltény használ­ tak. Ezeknél legtöbbször a felső kakasrész rácsap a ferdén fekvő ütőszegre. E rendszer kezdeti sza­ kaszában Európában egy olyan változatot alkalmaztak, melynél az elválasztott ütőszeg vízszintesen volt feltéve (a képen a cső mögül nyúlik ki), és a kakas a testével ütött rá. A porosz „magdenburgi és berlini királyi puskakészítő"től, Heinrich Barellától (18191893) van egy fegyver, ami hason­ lít a képen látható példányra, melynek készítője a prágai Mátyás Mach (1814-1881) volt. Barella csupán 1860 és 1865 között alkal­ mazta az idézett jelzést, és megkö­ zelítőleg ebből az időből szárma­ zik Mach kétcsövű puskája is. 1855-ben szerepelt a fegyvereivel a párizsi világkiállításon, és a het­ venes évektől kezdve kínálta a „saját szabadalom alapján" készí­ tett Lancester-féle fegyvereket és Lefaucheux-féle puskákat.

Francia gyalogsági fegyver [239, 272]

1866-os modell

Mutzig fegyvergyár, kai: 11 mm, h: 1315 mm

A porosz gyújtózsinóros fegyverek után (hasonlítsd össze a 239. számú képpel) néhány további hadsereg is bevezette a fegyverzetébe a hosszú gyútűs fegyvereket. Az 1866-os francia fegyvermodell tervezője Antonie Alphonse Chassepot (1833-1905) volt. A fegyve­ rekről összképet a 239. számú kép mutat (az 1841-es porosz gyalogsági fegyverrel együtt), a 272. számú képen, mely a fegyver egy részletét mutatja, látható a fegyver modell-jelzése (MLE 1866) és készítője, a mutzigi császári fegyvergyár. A csövön megadták a gyártás évét, 1869-et. A puskaagyba belegravírozott „St.Privat 1870" felirat arra utal, hogy a fegyvert hadizsákmányként szerezték a porosz-francia háború csataterén (1870. augusztus 18.). 223


Grünbaum-féle csőköteges revolver [273, 274]

1866

273

J. Grünbaum, Becs, kai: 10 mm, h: 230 mm

Grünbaum csőköteges revol­ vereit a szakirodalom az amerikai Sharp-féle csőköte­ ges revolver másolataként (hasonlítsd össze a 257. szá­ mú képpel) tartja számon, ez azonban csak részben helyt­ álló. A szilárd csövek és egy forgatható szerkezet alap­ elve ugyan megegyezik, de ezenkívül a két fegyver telje­ sen különböző. Grünbaum csőköteges revolvereinek Double Action-ja van (Sharpénak Single Actionja), a csöveket megtöltéskor lehajtották (Spharpénál elő­ retolták), a kakas átfordít­ ható (Sharpénál mozgatható nyelve van), stb. A csőköteges revolvereket kizárólag személyes véde­ lemre tervezték, a Grün­ baum által szabadalmazta­ tott fegyverek azonban kivé­ telt képeznek, mert katonai célokra is alkalmazták. Az 1866-os porosz-osztrák há­ ború előtti hirdetésekben fel­ kínálták a tiszteknek a kü­ lönböző kaliberű és kivitele­ zésű „lovas-", „gyalogsági-" és „zsebrevolvereket.". A fel­ találó a fegyverét önmegfe­ szítőként, tehát Double Action-nel jellemezte és meg­ adta, hogy a lövedék egy 50-80 lépés távolságra lévő, hüvelyknyi vastag deszkát átlyukaszt. Összesen több mint ezer darabot gyártottak ezekből a fegyverekből hat vagy nyolc csővel.

224


225


Smith & Wesson-féle revolver No. 11/ 2. [275]

1868

Smith & Wesson fegyvergyár, Springfield, kai: 32 RF, h: 197 mm

A XIX. század hatvanas éveiben - amikor a csappantyús revolvereket felváltották az egye­ sített lőszeres fegyverek - a Smith & Wesson vállalat, melynek tulajdonában volt R. White szabadalma a teljesen átfúrt revolverdobról (hasonlítsd össze a 268. számú képpel), élen járt. 1857-től kezdve felhajtható csövű revolvereket gyártottak a 22-es kaliberű oldaltüze­ lésű töltényekhez. Az 1. számú modellt (No.l) követte a 2-es számú (No.2.) és a 1 1/2-es számú (No. 11/2) 32-es kaliberű. A 1 1/2-es számú öttöltetű revolver első változatából (régi modell) 1865 és 1868 között több mint 26 000 darabot gyártottak. A második válto­ zatból hengeres csővel (az első változatnál szögletes), deszkázott dobbal (előtte sima volt) és további változtatásokkal, 1868-1875 között több mint 100 000 darabot gyártottak. A kiürült töltényhüvelyek eltávolításához (egy a cső alatt lévő, nem levehető kiürítő rúd­ dal) a csövet fel kellett hajtani, és a dobot le kellett venni.

Smith & Wesson-féle revolver No. 3. [276, 277]

1869

Smith & Wesson fegyvergyár, Sprigfield, kai: 44, h: 340 mm

A 3-as számú Smith & Wesson volt az első felhajtható csövű revolver (W. C. Dodge 1865. január 17-ei szabadalma) automatikus töltényhüvely kivetővel (C. A. King 1869. augusz­ tus 8-ai szabadalma), és a Smith & Wesson vállalat első nagyobb 44-es kaliberű revolvere (előtte csak 22-es és 32-es). Ez a szerkezet, mely a fegyverek újratöltését lényegesen meg­ gyorsította, nagy kedveltségnek örvendett. Később aztán más készítők gyakran lemá­ solták. 1870-1874 között nem egészen 29 000 darabot gyártottak a két nehezen megkülönböz­ tethető fegyverből, melyekből 1870-ben az amerikai hadsereg 1000 darabot vásárolt lakos­ sági kipróbálásra. A fegyvert az amerikai Nyugaton is igen kedvelték. 226


Az amerikai piacra törté­ nő nagyobb termelést az akadályozta, hogy a gyártá­ si kapacitást lefoglalta az orosz cári hadsereg (150 000 darab) - és kisebb számban más hadseregek - (Törökor­ szág, Japán, stb.) megrende­ lései. Az orosz revolverektől való megkülönböztetés mi­ att néhány eltéréssel Russiannan nevezték, a 3-as számú Smith & Wesson ké­ sőbb az American elneve­ zést kapta. Keletkezésének idején kétségtelenül ez volt a legfejlettebb revolver.

227


C 96-os Mauser-fĂŠle pisztoly 1912-es kivitelben [300. szĂĄmĂş fegyver]

228


5. fejezet

Az 1870-1890 közti időszak

Már az amerikai polgárháború idején (1861-1865) bizonyították a hátultöltős fegyverek és az is­ métlőpuskák előnyeiket, még akkor is, ha ebben a konfliktusban csak csekély számban kerültek be­ vetésre (szemben a csappantyús elöltöltősök óriási mennyiségével) a seregekben. E tapasztalatot igazolja az 1866-os porosz-osztrák háború, miután az elöltöltősök a seregek fegyverzetében és a civil használatban is hirtelen lecsökkentek. A seregek kezdetben ismételten takarékossági okokból az elöltöltősök hátultöltősökké alakításának útját választották, de hamarosan teljesen új szerkezetű egylövetű hátultöltősek jelennek meg, kicsit később pedig ismétlőfegyverek is. A puskaagytusban vagy az elülső puskaagyban lévő csőtártól hamar eltértek (néhány kivételtől eltekintve, főként a Winchester-puskáknál) és egy középpuskaagy tárral pótolták. Egy sor különböző zárszerkezet-rendszer született, és fellobbant a hadifelszerelés körüli harc, mert a hadsereg fegyverzetébe felvett rendszernek általában a civil piaca is biztosított volt. A roha­ mos technikai fejlődésből ezidőtájt európai és amerikai feltalálók is kivették a részüket. Az Egyesült Államokban a marokfegyverek körében leginkább a Colt és Smith & Wesson vállalat érvényesült, a fegyvereknél a Winchester vállalat volt hosszú ideig a legsikeresebb, de még egy sor további gyártó is megtalálta a helyét a kiterjedt amerikai piacon. Európában a vadászfegyverek körében legjobban a Lancaster-féle rendszer terjedt el, a sportfegyverek közt az egylövetű Martini-féle célpuskák, illetve másfajta, ebből a rendszerből kiinduló zárszerkezettel ellátott puskák örvendtek nagy kedveltségnek. Kisebb körben terjedt el számos további szerkezetű vadász- és céllövő puska. A maroklőfegyvereknél a korábbi egylövetű pisztolyokat revolverek váltották fel, úgy a katona­ ságnál, mint a civil védelmi fegyvereknél. Csupán a céllövőfegyverek területén használtak a revol­ verek mellett néhány egylövetű pisztolyt. Csak a XIX. század végtől kezdenek az öntöltős piszto­ lyok konkurenciát jelenteni a revolvereknek. A katonai fegyverzetbe kerülnek a különböző rendszerű ismétlőfegyverek, eleinte csőtárral, ké­ sőbb fiókostárral a középső puskaagyban. A XIX. század végén a seregekben már csúcsminőségű lő­ fegyverek találhatók, melyeket - később csekély kijavítás után - nemcsak az első, hanem a második világháborúban is bevetettek. A legsikeresebb szerkezetnek a Mauser-féle rendszer bizonyult, me­ lyet a civil fegyverek körében is széleskörben alkalmaztak.

Amerikai lovas (Colt-féle

229


A fegyvergyártást elvileg már teljesen átvették a fegyvergyá­ rak, melyekkel az egyéni puskakészítők drága kézműves munkái nem tudtak versenyezni. Ez utóbbiak kezdetben még civilfegyve­ reket készítettek, melyekhez gyárilag készített csöveket és egyéb tartozékokat hozzávásároltak, aztán az egyéni készítést teljesen be kellett szüntetniük (csekély számú, igényes vevőknek kézzel készí­ tett darabok kivételével). Bár mesterségüket nem hagyták el telje­ sen, a puskakészítők javítóműszerészekké és fegyverkereskedőkké váltak, akik legfeljebb csak kisebb változtatásokat végeztek. A XIX. század folyamán számos országban bevezették a lőfegyverek kötelező vizsgáját. Döntő változást jelentett a korábbi fekete porról a füstmentes porra való áttérés. A lőfegyverek a XIX. század végére olyan tech­ nikai színvonalat értek el, melyen a következő évszázadbeli to­ vábbfejlődésük nyugodott.

Vadász (Lancester-féle kétcsövű puskával) 1880 körül

Osztrák revolver [279]

1870-es modell

Leopold Gasser, Becs, kai: 11 mm, h: 320 mm

Leopold Gasser (1836-1871) Josef Scheinigg műhelyében dolgozott, lányát feleségül vette, és részt vett a cég csappantyús revolver (hasonlítsd össze a 258. és 259. számú képpel) ké279

230


280

szítésében. 1869-ben szerkesztett egy hatlövetű revolvert központi gyújtású tölténnyel, melyet 1870. augusztus 4-én bevezettek az osztrák-magyar hadsereg fegyverzetébe. A katonai fegyverek mellett készült egy haditengerészeti változat is, Alfréd Kropatschek gyalogsági tiszt kisebb és könnyebb, 9 mm kaliberű fegyvere. A Gasser-féle szerkezetből osztrák katonai- és postakocsi revolvert is készítettek. A Gasser-féle revolvereket a civil piacon is kínáltak, Hercegovinának készítették őket, és nagy mennyiségben másolták, fő­ ként Belgiumban.

Colt-féle zsebrevolver [280]

1870

Colt fegyvergyár, Hartford, kai: 22 RF, h: 145 mm

Amikor 1869-ben a Smith & Wesson vállalat szabadalma (hasonlítsd össze a 275. számú képpel) lejárt, egy sor vállalat nekiállt átfúrt dobú revolvereket gyártani. A Colt vállalat első modellje 1870-ben egy zsebrevolver volt, hétkamrás dobbal, nyitott kerettel, egysze­ rűen levehető csővel, nyelves ravasszal az elsütőbillentyű helyett és egy madárfej formá­ jú markolattal. A fegyvernek nagy sikere volt a piacon, 1871-1877 között 114 200 darabot gyártottak belőle. Aztán legyőzte a kevesebbet érő, de ötször olcsóbb konkurencia, ami­ vel a készítők elárasztották az amerikai piacot, és ami a „Suicide specials" (speciális fegy­ ver öngyilkosoknak) elnevezést kapta. A képen látható példány egy későbbi változat (hü­ velykioldó nélkül), fehér csontból készült markolatborítóval (általában fából készült).

231


Werndl-féle céllövő puska [281]

1870 körül

Albert Staehle, Bécs, kai: 9 mm, h: 1210 mm

1867. július 28-án vették fel a Habsburg hadsereg fegyverzetébe a Werndl-féle rendszerű egylövetű hátultöltősöket. Joseph Werndl (1831-1899), a steiermarki fegyvergyár alapító­ ja által váltak ismertté, de e hengerzáras fegyver tervezésében Karéi Holub is részt vett. A katonai fegyverek mellett csekély számban vadász- és célpuskákat is gyártottak Werndl-féle rendszerrel. A képen látható példány egy tipikus Werndl rendszerű céllövő puska, dipoterrel, ütőrugóval, tiroli zárral és kampós puskatus fedéllel ellátva. A metsze­ tekkel, bevágásokkal és aranyozással gazdagon díszített fegyver csövén ALBERT STAEHLE K.K. UDVARI PUSKAKÉSZÍTÓ felirat olvasható, így 1867 után készült, amikor Staehle már udvari puskakészítő volt. A zárszerkezet-tokon az aranyozott osztrák címer pompázik, tehát egy a császári udvar köreiből való személynek készített fegyverről van szó. Ezen fegyver elsütő szerkezetének egy részletét ábrázoló képet láthatunk az 5. olda­ lon.

Katonai gyújtózsinóros fegyver, oldalra lehajtható csővel [282, 283]

1870 körül

Franz von Dreyse, Sömmerda, kai: 13 mm, h: 1150 mm

A sömmerdai Dreyse gyárban a hadsereg számára készített gyújtózsinóros fegyverek mel­ lett (hasonlítsd össze a 239. számú képpel) már a hatvanas években, még Nikolaus Dreyse (1787-1867) halála előtt gyártottak oldalra lehajtható csövű gyújtózsinóros vadászfegy­ vereket. Az elülső puskaagy alatt lévő emelő oldalirányú mozgatásával a csövet könnyen


előre lehetett tolni, és ol­ dalra hajtani, így a fegy­ vert hátulról lehetett töl­ teni. Ezzel egyidejűleg az ütőszeg hátra mozgott, és a cső eredeti helyzetébe való visszaesése után a fegyver tüzelésre kész volt. A feltaláló fia, Franz von Dreyse (1822-1894) a hat­ vanas évek vége felé kato­ nai fegyvereket is gyártott ilyen rendszerrel. A képen látható fegyver kakasa megegyezik a porosz fegy­ verzetbe bevezetett 1865ös modellű vadászfegyve­ rével, a csöve alatt pedig egy kihúzható szurony volt. A képek hátrahúzott ütőszegű fegyvereket mu­ tatnak. A Mauser-rend­ szerű hátultöltősnek a né­ met hadsereg fegyverze­ tébe való felvétele jelentet­ te a végét azoknak a remé­ nyeknek, hogy ezt a szer­ kezetet katonai célokra is használják.

233


Martini-féle puska [284]

1870 körül

Martini-Tanner & Co Vállalat, Frauenfeld, kai: 10 mm, h: 1260 mm

Az amerikai Henry Peabody Bostonból 1862-ben kapta meg a szabadalmat egy hátultöltős, az elsütőbillentyű-kengyel által mozgatott tömbzáras puskára. A hatvanas évek közepén a szerkezetét a svájci Frauenfeldben Friedrich Martini (1833-1897) tökéletesí­ tette. A Martini-féle egylövetű hátultöltőst Angliában (1871-ben), Törökországban (1874234


ben), Romániában (1878-ban) és másutt is bevezették a hadsereg fegyverzetébe, és nagyon kedvelt rendszer lett számos puskakészítő által készített célpuskával. A képen látható fegyver azért érdekes, mert olyan gyárból származik, melyet a hatvanas évek közepén a feltaláló maga alapított Heinrich Tannerrel (a vállalat 1916-ban megszűnt). A zárszerkezet-tokon lévő kis emelő mutatja, hogy a fegyver lövésre kész (függőleges helyzetben az ütőberendezés nincs megfeszítve).

Colt-féle single action army revolver [285]

1872

Colt fegyvergyár, Hartford, kai: 45, h: 330 mm

A Colt vállalat által szerkesztett revolver 45-ös kaliberű, egyesített lőszerű, C. B. Richards (1871-es) és W. Mason (1872-es, később 1875-ös is) szabadalmán alapult. A revolvert 1872ben bemutatták az amerikai hadseregnek, amely 1873 elején megrendelte az első 8000 darabot az 1873-as modellből (a 90-es évekig több mint 37 000 darabot rendeltek). Még ennél is nagyobb mértékben terjedt el a fegyver az amerikai Nyugaton, ahol seriffek és betörők, cowboyok, aranyásók és mások egyaránt használták. A fegyvernek, hivatalos nevén „Single Action Army" (hadsereg-revolver kakas megfeszítéssel), egy sor gúnyneve volt - Pacemaker (= békéltető), Frontier Six-Shooter (= határvidék-hatlövetű) és hason­ lóak, és a legismertebb és legelterjedtebb amerikai revolver lett. Sokféle kaliber mérettel és változatban gyártották (különböző cső-hosszúság, különféle markolattakaró anyag stb.), 1866-ig fekete lőporos tölténnyel készült, később felváltotta a füstmentes lőpor. 1940-ig 357 859 darabot gyártottak belőle, majd a gyártás megszakadt (a Colt vállalatnak a háborús feladatokra kellett magát szentelnie), de 1955-ben újraindult.

285


286

Le Mat-féle kétcsövű revolver [286, 287]

1870 körül

kai: 9 mm golyóscső és 14 mm (sörtéscső), h: 230 mm

A francia származású, New Orleansban élő orvos, Jean Alexander François Le Mát 1856ban kapta meg az amerikai szabadalmat egy szokatlan kétcsövű revolverre - a dobten­ gelyben volt egy sörétes cső, körülötte kilenckamrás dobbal a golyóscső. A kakason egy átkapcsoló emelő lehetővé tette, hogy a puskaagyat vagy a golyóscsőre, vagy a sörétes csőre tegye. A fegyver ugyan bizonyos fokú érdeklődést váltott ki az amerikai hadseregben, de a fegyverzetbe nem vették fel, csak az amerikai polgárháború kitörése után kezdték el na­ gyobb mennyiségben gyártani Franciaországban (részben Angliában is). A déli államok szövetsége ebből a csappantyús revolverből 900 darabot vásárolt a hadseregnek, 600 da­ rabot a tengerészeinek. A Le Mat-féle revolverek a déli államok hadserege sok magas ran­ gú tisztjének kedvelt fegyverévé vált. 1856-1865 között nem egészen 2900 darabot gyár­ tottak belőle, mely „Grapeshot"k-revolverként vált ismertté. A 60-as évek második felében elkészítették a Lefaucheux töltényre alkalmas Le Mat-féle revolvert (golyótöltény, a sörétescsőnek továbbra is csappantyús rendszere volt). A köz­ ponti gyújtású egyesített lőszer megváltoztatott szerkezetét Angliában 1868-ban, az USAban pedig 1869-ben szabadalmaztatták. Ez a változat, melyet különféle cégek gyártottak, látható a képen - a sörétes cső mögött van egy balra lehajtható zárszerkezetfedél (a 287. számú képen nyitva van a závár) töltényhüvely kinyomóval. 1877-ben kapott Le Mát sza236


287

badalmat a kakas-körbeszorító egy jobb típusára, ezt követően hamarosan beindították a revolverének készítését. Az egyesített lőszeres Le Mat-féle revolvert csak kis mennyiség­ ben gyártották. Egy érdekes és a gyűjtők által nagyra értékelt fegyver. 237


1872

Lefaucheux-féle egylövetű [288] kai: 14,5 mm, h: 1010 mm

A Lefaucheux-féle vadászfegyver rendszerében a puskatusba egy ovális réztáblát tettek a következő felirattal: k.u.k. őfenségének, Ferenc Ferdinánd főherceg őfőméltósága első va­ dászfegyvere. A fegyveren sem védjegy, sem dátum nem szerepel, mégis tudjuk, hogy a később Szarajevóban meggyilkolt I. Ferenc Ferdinánd (1863-1914) már kilencévesen el­ kezdett vadászni. A rövid és könnyű fegyver megfelel ennek az életkornak. Ferenc Ferdi­ nánd szenvedélyes vadász volt, háziorvosa azt írta könyvében, hogy a főherceg által lete­ rített vadak össz-száma meghaladja a fél milliót. A fennmaradt vadászfeljegyzések szerint élete során „csupán" 274 899 darabot ejtett el a különféle vadakból.

Protector-féle pisztoly [289]

1882

Jacques Edmond Turbiaux, Párizs, kai: 6 mm, h: 110 mm

A kis méretű pisztolyt, melyet lövés közben rejtve lehetett tartani a kézben (a csövet a mu­ tató- és a középsőujj közé téve, melyek a tok kiugró részeire támaszkodtak), J. E. Turbiaux tervezte 1883-ben, és Párizsban gyártották. A jobb oldali tokfalat ki lehet csavarni, és utá­ na kivehető a kerékformájú, tíz tölténykamrás tár (létezik egy 8 mm-es változat is 7 töl­ ténnyel). A tenyérrel mozgásba hozott kakas a tárat egy helyzettel tovább forgatja, és a

238


289

fegyver közepében található ütőszeg hatására az első kamrában lévő töltény kilövésre ke­ rül. A pisztolytokon található egy tolóbiztosíték, ami a kakast rögzítette. Hasonló kézitányéros pisztolyokat gyártottak a XIX. század kilencvenes éveiben az USA-ban. 239


240


Winchester-féle puska - egy az ezerből [266, 290, 291]

1873-as modell

Winchester fegyvergyár, New Haven, kai: 44-40, h: 1130 mm

A Henry-féle fegyverekből (hasonlítsd össze a 261. számú képpel) keletkezett az 1866-os Winchester-féle ismétlőfegyver réz zárszerkezet-tokkal, az oldaltüzelésű töltényekhez. Az 1873-as modellű Winchester-féle puska már központi tüzelésű töltényeket tüzelt, és a zárszerkezet-tokja fémből készült. 1875-ben kínálta először a Winchester vállalat az „egy az ezerből" elnevezésű puskáját azoknak a vevőinek, akik különleges minőségű fegyvert kerestek. Ezek nem minden ezer legyártott fegyverből vaktában kiválogatott példányok voltak, hanem olyanok, melyek próbalövéseinél szokatlanul magas találati arányt állapí­ tottak meg. Ezeket a fegyvereket általában utólag látták el ütőrugós kakassal, rendkívüli külső megjelenéssel, és „egy az ezerből" (One of One Thousend vagy 1 of 1000) felirattal. Eladási áruk az akkori alap-Winchester árának kétszerese volt (száz dollár ötven helyett). A kevésbé kiváló fegyvereket „egy a százból" felirattal látták el, és 20 dolláros felárral árulták. Összesen csupán 133 darab „egy az ezerből" 1873-as modellű Winchester fegyvert, és 8 darab az „egy a százból" elnevezésűt gyártottak. Ma 51 „egy az ezerből", és 4 az „egy a százból" fennmaradt fegyver ismert. A gyűjtők körében a legjobban keresett amerikai gyártású fegyverek közé tartozik.

241


292

Schulhoff-féle céllövőpisztoly [292]

1885 körül

Josef Dörfler, Bécs, kai: 4 mm, h: 370 mm

A XIX. század végén a marokfegyverek között a revolverek voltak túlsúlyban, és megkez­ dődött az öntöltő pisztolyok kora. A céllövőfegyvereknél továbbra is tartották magukat az egylövetű fegyverek. A képen látható pisztoly tervezője Josef Schulhoff (1824-1890) volt, aki ismétlőpisztolyokat és -puskákat is szerkesztett, melyeket sikertelenül ajánlott fel az osztrák-magyar és az orosz hadseregnek. J. Schulhoff híres pisztoly-sportlövész volt. Ennek a pisztolynak, melynek a markolatán lévő emelő nyitja a forgótömbzárat és feszíti meg a puskaagy szerkezetet, készítője J. Dörfler volt. Ugyanilyen célpisztolyokat más puskakészítők is készítettek, pl: a bécsi J. Postler vagy a prágai J. Novotny.

Lancaster rendszerű kétcsövű puska [293]

1885 körül

H. Roedl, Prága, kai: 12 mm, h: 1060 mm

A XIX. század második felében az a divat terjedt el Közép-Európában, hogy a puskatus­ ra e vadásztrófeákat rajzolták fel. A puskatus fedélen egy fémcsíkban az egyes vadfajtákat jegyezték fel rövidítve, és a puskaagyba bevert minden egyes rézszeg egy leterített dara­ bot jelent. A fegyvert H. ROEDL IN PRAG felirattal jelölték meg, egy olyan vállalat jelö­ lésével, melyet sok fegyverkészítő félkész áruval látott el, és eladta termékeiket. H. Roedl is sportlövész volt, és részt vett pl. az 1811-es sörétes lövész versenyen Kleve bei Düssel­ dorfban, melyet az ismert löttichi fegyvergyártó Henri Pieper (1480-1905) kezdeménye­ zésére rendeztek.

242


Pfgfs

293

243


294

Céllövő puska tömb zárral [294]

1890 körül

Immánuel Meffert, Suhl, kai: 8 mm, h: 1155 mm

A Martini-féle tömbzáras (hasonlítsd össze a 284. számú képpel) a XIX. század végén és a XX. század elején az egylövetű céllövőpuskák körében a legkedveltebb rendszer volt. Belőle merítettek a német puskakészítők, főként a suhliak (Adyt, Biichel, Frohn, Kessler és társaik) számos szerkezetükhöz, melyeket szintén célpuskákhoz használtak fel. A suhli I. Meffert is kapott szabadalmat egy zuhanótömbös zárás fegyverhez 1882-ben. A cél­ puskák további jellemzői: tömör, nyolcszögletű cső, ütőrugós kakas, nézőke (az itt látható fegyverről hiányzik), tiroli puskaagy tömör puskaagy pofával és kampós puskatusfedéllel. A Meffert-féle Céllövő puska csöve, zárszerkezete és felszerelése metszetekkel, rézkar­ colatokkal és ezüst illusztrációkkal díszített.

Lancester-féle rendszerű kétcsövű puska [295, 296]

1890 körül

Johann Spinger öröksége, Bécs, kai: 16 mm, h: 1180 mm

A kívül lévő kakasos kétcsövű puskákat angol felfedezőjük után Lancaster puskáknak hívják, a XIX. század utolsó negyedétől túlsúlyban vannak a vadászfegyverek körében, akkor is ha a Hammerlessnek nevezett fedett ütődarabos fegyverek hamarosan elkezdtek velük versenyezni. Ferenc Ferdinánd főherceg (hasonlítsd össze a 288. számú képpel) 1875-ben, a gyermek­ telen V. Ferenc Modena hercege halála után vette fel a d'Erste (az első) nevet, és örökség­ ként hatalmas vagyont kapott. így a tizenkét éves fiúcska a Habsburg család leggazda­ gabb tagja lett. A trónörökös Rudolf 1889-es öngyilkossága után, Károly Lajos, Ferenc Jó­ zsef császár testvére lett az Osztrák-Magyar Monarchiában a trónörökös, és Károly Lajos halálával a fiára, I. Ferenc Ferdinándra szállt a trónörökösség. E szenvedélyes vadász tu­ lajdonosi monogramja - két keresztezett F betű egy korona alatt - a bemutatott fegyveren az elsütőbillentyű-kengyel előtt látható. Az elsütőbillentyű, a kakasok, az oldallemezek és további elemek metszetekkel gazdagon ékesítettek. 244


Ferenc Ferdinándnak rengeteg vadászfegyvere volt különböző készítőktől, a törzsszállítói közé tarto­ zott a még ma is létező bécsi Johann Springer Öröksége Vállalat, mely Johann Springer (1819— 1875) tevékenységét foly­ tatta, aki 1857-ben vette át Mátyás Novotnytól a bécsi műhelyt.


246


Mossin-Nagant-féle orosz gyalogsági fegyver [297, 298]

1891-es modell

Chátellerault fegyvergyár, kai: 7,62 mm, h: 1300 mm

1891-ben az orosz hadsereg felvett a fegyverzetébe egy fegyvert, melynek tervezői Sergej Iwanowitsch Mossin (1849-1902) és a belga Nagant voltak. A gyalogsági fegyverek mel­ lett rögtön bevezettek egy 7 cm-rel rövidebb dragonyos- és kozákfegyvert és később egy karabélyt is. A gyártás beindítási nehézségei miatt (az 1892-es esztendő folyamán a tulai gyárban összesen 1439 fegyvert gyártottak) Oroszország megegyezett Franciaországgal, és 1895-ig a francia Chátellerault fegyvergyárban 503 589 orosz Mossin-féle fegyvert gyár­ tottak. Oroszországban aztán a tulai, a sestrorezki és az ishewski fegyverüzemekben gyártották őket. Az I. világháború idején az USA-ban a Remington és a Westinghouse vál­ lalat is gyártotta.

Lee-Enfield-féle angol puska [298]

1895

Enfield fegyvergyár, kai: 303, h: 1130 mm

Az angol Lee-Enfield-féle fegyver (298. számú képen alul) a vele együtt lefényképezett fegyverekkel (fent orosz Mossin-féle fegyver, 297. számú, középen német Mauser-fegyver - 299. számú) a XIX. század végén szerkesztett ismétlőfegyverekhez tartozik, melyek az érintett hadseregek alapvető fegyverzetét képezték mindkét világháborúban. 1895-ben tervezték, és miután elszenvedte a hivatalos változtatásokat (a lerövidített Ordonanzmodellre), 1902 decemberében rendszeresítették a fegyverzetben. További változást jelen­ tett a tár újszerű megtöltése.

298 ----------------


248


Német puska [298, 299]

1898-as modell

Ambergi fegyvergyár, kai: 7,92 mm, h: 1250 mm

Az ismétlőfegyver, melynek tervezése főként Paul Mauser (1838-1914) érdeme, a legsi­ keresebb szerkezetek közé tartozik, számos hadsereg fegyverzetébe bevezették és a rend­ szer a vadászfegyverek között is széleskörben elterjedt. A bemutatott fegyvernek, melyet 1917-ben a bajorországi Armberben lévő fegyvergyárban készítettek, későbbi irányzéktípusa van, a puskaagyán pedig ESB (Polgárőrség Bajorország) feliratot visel. Ez arra utal, hogy a fegyver a bajorországi Heimwehr (fasiszta katonai szervezet) fegyverzetében is megtalálható volt, mely 1919-ben önkéntesekből állt össze „a család és a vagyon védelmé­ re", és a rákövetkező évben az I. világháború győztes hatalmai sürgetésére feloszlatták.

Mauser-pisztoly [278, 300]

1896 (1912)

Mauser fegyvergyár, Oberndorf a. N., kai: 7,63 mm, h: 296 mm

Az 1895-ben szabadalmaztatott Mauser-pisztoly a legsikeresebb öntöltő pisztolyok közé tartozik, melyeket a XIX. század végéig szerkesztettek. Hivatalosan sehol sem vezették be a küldönc-fegyverzetbe, mégis sok európai és ázsiai hadsereg tisztje és tiszthelyettese használta. Az első, 1896-os modell után változtatásokkal újabb modellek keletkeztek, me­ lyek közül az 1912-es modell lett a legelterjedtebb. A Németországban gyártott piszto­ lyokat külföldön lemásolták, főként Spanyolországban és Kínában. Az elsütőbillentyű­ kengyel előtt lévő tárat egy tölténycsík segítségével töltötték meg, a fából készült fegyver­ tokot puskatusként is lehet használni.

300


SZAKKIFEJEZÉSEK MAGYARÁZATA Gyorsítórugó - a kakas érzékenységének növelésére szolgáló rugó. A fegyver elsütéséhez elegendő a kakas könnyed megmozdítása, ami által a lövés pontos­ sága megnő.

Bockpuska - fegyverek, két egymás fölött lévő csővel. Céllövő puska - céllövészetre használt golyóspuska, nehéz csővel, különös ki­ alakítású puskaaggyal, tökéletesebb irányzék berendezéssel.

Gyútűs fegyver - hátultöltős forgatható hengerzárral és hosszú gyútűvel. J. N. Dreyse és más tervezők által készített gyútűs fegyvereket a XIX. század negy­ venes-hetvenes éveiben használtak.

Csappantyú - az egyesített lőszer része, egy gyullasztó elegyet tartalmaz, mely az ütés hatására meggyullad, és a lőpor­ töltetet felrobbantja. A csappantyús puskáknál külön részt képez.

Hátultöltős - hátulról megtöltendő lő­ fegyver. Számtalan szerkezet keletke­ zett különféle zárfajtával.

Csinka - könnyű vadászfegyver, kis ka­ liberű jellegzetes lakatfajtával és díszíté­ sekkel. Nevét Tisin városáról kapta (Teschen). Csinkát a XVII. században Szilézia más városaiban és máshol is készí­ tettek.

Ismétlő puska - egycsövű, többlövetű fegyver, melyet nem kellett minden lö­ vés után újra tölteni. Különböző szerke­ zetű és különböző tárberendezésű ismétlőfegyverek készültek.

Cső - a lőfegyverek fontos része, melyben a lőpor energiája a lövedék mozgási energiájává alakul át. A golyóscsövek huzagoltak, a sörétes csövek simák és huzagolás nélküliek.

Kaliber - a csőfurat mérete. A golyós fegyvereknél a csőfurat átmérője mmben vagy angol zollban, sörétes fegyve­ reknél a furattal megegyező átmérőjű golyók száma, melyet fél kiló ólomból lehet kiönteni.

Csőköteges revolver „borsszóró" - rövid kézilőfegyver egy csőköteggel, ami rendszerint forgatható. Általában zseb­ ben hordták, és önvédelemre használ­ ták.

Kanóc - speciálisan készült fonott kötél, mely meggyújtása után nem ég, hanem csak izzik, a lőfegyvereknél a lőpor meggyújtására használták.

Damaszt cső - különféle készítési eljárás­ sal készült cső -, melyben a puhább va­ sat és a keményebb acélt összekovácsol­ ják. Ezáltal keletkezik a cső felső részén egy jellegzetes rajzolat. Az európai pus­ kakészítők a XVIII. és XIX. században vették át a dömöckölést a keleti meste­ rektől.

Karabély - rövid és könnyű fegyver, me­ lyet főleg a lovasság fegyverzetében al­ kalmaztak. Lakatszerkezet - a fegyver elsütő- és kioldó berendezése. Á nevét az első készítőiről, a lakatosokról kapta. Egymás után használták a kanócos zárakat (változata: a taplós zár), a ke­ réklakatos zárszerkezeteket, kovás la­ katszerkezeteket (számtalan változata: angol, firenzei, francia, katalán, hol­ land, római, orosz, skandináv stb. zá­ rak) és a csappantyús lakatszerkezete­ ket (korábbi változata: kémiai gyújtású lakatszerkezet).

Duplacsövű puska - kétcsövű golyóspus­ ka két egymás melletti csővel. Egylövetű puska - sörétespuska egy cső­ vel. Elöltöltősök - a csőszájon keresztül meg­ töltendő lőfegyver. Golyóspuska - puska huzagolt csőfurat­ tal, golyós töltények kilövésére. 250


ló rögzítést, illetve lövésnél a hátralökődés csökkentését szolgálta. A későbbi muskétákon is előfordult kampó.

Lőpor - salétromból, kénből és faszénből készült keverék, melynek elégetésével a lövedék csőből való kilövéséhez szük­ séges energia keletkezik. Az elégéskor nagy mennyiségű füsttel járó fekete lő­ port a XIX. század végén füstmentes lő­ porfajták (nitrocellulóz alapú, stb.) vál­ tottak fel.

Sörétes puska - simacsövű csőfuratú fegyver, főként söréttel való lövésre (ko­ rábban ugyanis a csupasz furatú fegy­ verekből csak golyót lőttek ki).

Markolatgömbös bodzapuska - német, keréklakatos zárszerkezetes puska a XVI. század végéről (főleg az 15801600-as évekből), golyós formájú mar­ kolatgombbal.

Szakállas puska - katonai fegyver a XVIXVII. századból keréklakatos zárszerke­ zettel illetve kanócos zárral, rövidebb és könnyebb, mint egy muskéta, később karabéllyal helyettesítették.

Muskéta - nehéz katonai fegyver, melyet a XVI. és XVII. század végén használ­ tak. Ezt az elnevezést néhány nyelvben a XVIII. és XIX. századi katonai fegyve­ rekre is átvitték (Franciaországban a rö­ vid katonai fegyvereket „Musketon"nak nevezték).

Töltény - a fegyver lőszere, ami töltény­ hüvelyből, csappantyúbólból, lőportöl­ tetből és lövedékből áll. Az egyesített lőszerek megjelenése előtt az egyes ré­ szeket külön töltötték a fegyverbe. A golyóstölténynek egy lövedéke van, a sörétes tölténynek pedig több kicsi.

Pisztoly - rövid lőfegyver, egylövetű vagy többlövetű, lövésnél egy kézzel hasz­ nálják.

Töltényhüvely - egy hüvely, mely a töl­ tény összes elemét egy egésszé fogja össze. A központi gyújtású töltényeknél a csappantyú hüvely aljának a közepén van, a peremgyújtású töltényeknél pe­ dig a hüvely aljának szélén található.

Puska - hosszú kézi lőfegyver, mely a lö­ véshez mindkét kezet igényli. Puskaagy - a lőfegyver általában fából ké­ szült része, mely a fegyver fém részeit tartalmazza. A fegyver megfogását és működését szolgálja. A jellegzetes for­ mája miatt néhány puskaagy típust spe­ ciális elnevezéssel illettek (német pus­ kaagy, madridi puskaagy, stb.). Puskatus - a puskaagy hátsó kiszélesített része. Revolverezés - Double Action - fegyver, melynél az elsütőbillenytű meghúzása megfeszíti az elsütőberendezést, és azonnal kiváltja a lövést. A lövés gyor­ sabb, de kevésbé pontos. Revolver - rövid lőfegyver szilárd és for­ gatható csővel, tölténykamrával. A re­ volverelvet más fegyvereknél is alkal­ mazták. Sánc puska - kézi lőfegyver a XV. és a XVI. században, melynek csöve alatt egy kampó volt, ami a támasztékon va­

Töltővessző - fából vagy vasból készült rúd, amivel a lövedéket az elöltöltősök csövébe nyomták. Tromblone - rövid fegyver vagy pisztoly kitágított csőnyílással (kerek vagy ová­ lis) egyszerre több lövedékkel megtölt­ ve, és rövid távolságra több személy el­ len használható. Vegyescsövű - kétcsövű fegyver, két egymás mellet lévő csővel, az egyik golyós lövéshez, a másik söréthez. Vontcsövű - golyóscső, melynek furata hornyokkal van ellátva. A spirálisan ha­ ladó hornyok forgómozgásra kénysze­ rítik a lövedéket, így az repülés közben stabilizálódik. Zárszerkezet - berendezés, mely a hátultöltősöknél a töltényt a csőbe zárja. A zárszerkezetnek számtalan fajtája kelet­ kezett.


FELHASZNÁLT IRODALOM: Blackmore, H. L.: Guns and Rifles of the World, London, 1965. Blair, C: Pistols of the World, London, 1968. Blair, C (General Editor): Pollard's History of Firearms, Feltham, 1983. di Capregna, N.: Brescian Firearms, Rome, 1997. Dolinek, V. - Durdík, J.: The Encyclopedia of European Historical Weapons, Praha, 1993. Dolinek, V. - Durdík, J.: Encyclopédie des Armes, Praha, 1993. Dolinek, V. - Durdík, J.: Történelmi fegyverek, Hanau, 1995. Dolinek, V. - Durdík, J. - Karliczkÿ, V.: Czech Fireamrs and Ammunition, Praha, 1995. Durdík, J. - Mudra, M. - Sada, M.: Régi kézi lőfegyverek, Hanau, 1989. Eckhardt, W. - Morawietz, O.: A brandenburgi-porosz-német hadsereg kézifegyverei 1640-1945 között, Hamburg, 1973. Faktor, Z. - Gargela, J.: Jelzések a kézi lőfegyvereken, Hanau, 1985. Gabriel, E.: Ahabsburg hadsereg kézi- és marok lőfegyverei, Bécs, 1990. Gabibi, A.: Armi da fuoco italiane, Busto Arsizio, 1978. Gaier, C.: Quatre siècles d'armurerie liégeoise, Liège, 1977. Götz, H. D.: A német államok katonai fegyverei és pisztolyai 1800-1870 között. Stuttgart, 1978. Hayward, J. F.: The Art of the Gumnaker, I—II., London, 1962-1963. Hayward, J. F.: A régi puskakészítők művészete, I—II., Hamburg-Berlin, 1986-1969. Heer, E.: Az új Stockel, 1- II., Schwäbisch Hall, 1978-1982. Hoff, A.: Lőfegyverek, I IL, Braunschweig, 1969. Kist, J. B. - Puype, J. P. - van der Sloot, R. B. F.: Dutch Musket sand Pistols, London, 1974. Lavin, J. D.: A History Of Spanish Firearms, London, 1965. Lenk, T.: The Flinlock, London, 1965. Lenk, T.: Kovás lakatszerkezetas lőfegyverek, I—II., Berlin 1970. Martin, J.: Armes à feu de l'armée française 1860 à 1940. Paris, 1971. Mayerston, A. - Rangström, L.: Wrangel's Armoury, Stockholm, 1984. Müller, H.: Puskák, pisztolyok, revolverek, Lipcse, 1979. Muster, H. P: Revolver-lexikon, Dietikon-Zürich, 1976. Reid, W.: The Lore of Arms, London, 1976. Schedelmann, H..: A nagy puskakészítők, Braunschweig, 1972. Tárásuk, L. - Blair, C. (Editors): The Complete Encyclopedia of Arms and Weapons, London, 1982. Winant, L.: Early Percussion Firearms, London, 1961. Zugulski, Z.: Bron w dawnej Polsce, Warszawa, 1975.

252


SZEMÉLYEK, GYÁRTÓ VÁLLALATOK ÉS GYÁRTÁSI HELYEK LISTÁJA

Aberdeen 92 Addis, Thomas, 49,5 0 Adolf von Gottorp (Herzog) 56 Aguilar, Enrique 161 Albert von Schwarzburg und Hohenstein 97 Albrecht VI. von Bayern 60 Alexander Michailowitsch (orosz cár) 80 Allatfej inda mester 62, 64 Allen, C. B. 198. Arnberg (fegyvergyár) 249 Ambrosio 129 Anghiari 163 Antoniuis (római államférfi) 78 Arnold, Christoph 35 Arzberg 66, 94, 96, 97 Augsburg 35, 42, 73 Aydt, Carl Wilhelm 244 Baier, Christian 67 Bang, Theodor 55 Barbar 177 Barella, Heinrich 223 Bastin, Fréres 207 Becs 67, 85,133,141,146,148, 180,185,186,190,191, 196, 197, 210, 212, 217, 224, 230, 232, 242, 244 Bentz 217 Berain, Jean Baptiste 55 Bergier, Pierre 64 Béringer, Beatus 194 Berselli, Francesco 114,115 Berselli, Giacomo 115 Berte, Marcantonio 102 Bethlen, Gabriel 178 Bichtman, Ludolff Heinrich 124 Biron Gustav Kalixt (tábor­ nok) 181 Blanchard, C. H. 209 Bologna 114,115 Bon, Pierre le 124 Bonezolo, Antonio 111 Boni, Giovanni Maria 98 Bonomino, Domenico 98 Borstorfer, Hieronymus 60 Boston 218, 234 Bourgeoys, Martinié 12, 55 Bory 189 Brandt, Adam 95 Bratislava 182,184 Brento 163,167 Brescia 58, 97, 98, 102, 204, 111,124, 135,137

Brooklyn 220 Büchel 244 Burda, FrantiDek 203 Burda, Jan 203 Casimo I. Medici 29 Charleville 124 Chassepot, Antonie Alphosne 223 Chasteau, Alexandre 133 Chasteau, Claude 133 Chätellerault (fegyvergyär) 247 Chaumette, Isaac de la 127 Chenevier, Jean Baptiste 165 Chenevier, Philibert 265 Chrudim 157 Cleuter (Cloeter), Leonard 89,114 Cloeter, Christian 114 Cloeter, Jan C. 114 Cloeter, Peter 114 Cochran, Johgn Webster 198 Colette, Victor 208 Colombo, Carlo Maria 189 Colt (fegyvergyär) 200, 203, 229, 231, 235 Colt, Samuel 201 220 Cominazzo, Lazarino 97, 98, 104,124 Console, Guiseppe 191,192 Contriner, Johann 185 Contriner, Joseph 185 Czerna 110 Danner, Peter 44, 45 Danner, Wolf 31, 44 Dasch, Heinrich 188 Dasch, Kajetan 188 Delvigne, Henri Gustave 217 Devillers, Henri 178 Devillers, Joseph 189 Dhuenburg gröfja 139 Dietrich, Wilhelm 182, 184 Dixon, Jamses 221 Dodge, W. C. 226 Dörfler, Josef 242 Dresden 56 Dreyse, Franz von 232, 233 Dreyse, Nikolaus 183,198, 232, 251 Dobous 181 Duchcov 129 Duina Nicola 135 Dux 129 Ebert, Heinrich 190 Enfield 247

253

Entrian 161 Fabri, Charles 89 Faschang, Hans 62 Feiler, Georg 127 Ferdinand (Nápoly királya) 151 III. Ferdinand (cseh király) 64, 67 Ferrara 154 Fiorentino, Pietro 97 Fischer, F. 201 Fjodor 80 Forsyth, Alexander John 13, 184,185 Francino, Gionvanni Battista 58 I. Ferenc Ferdinánd 178,197, 205, 238, 244, 245 I. Ferenc József (osztrák császár 205, 244 V. Ferenc, Modena hercege 244 Fraudenfeld 234 Freimeniger, tomas 95 Frey, Christoph Joseph 142 Frohn 244 Fruhwirth, Ferdinand 191, 192 Frusca, Picin 102,103 Gabel 204, 205 Ganahl, Josef 201 Gardone Val Trompia 58 Gasser, Leopold 230 Gastinne-Renette 296 Gaupillat 209 Ghaye, L. J. J. 207 Golcüv Jenikov 158 Graf, Johann Kaspar 122 Graf, Johannes 122 Graz 46,188 Grenoble 63 Griffin, Joseph 177 Großmogul 155 Groß Tschirnau 111 Grünbaum, J. 224 Gsell, Georg 94 Gsell, Johann 94, 96, 97 Gsell, Johann 94, 96, 97 Guardiani 163 Gull, Michael 85 Gummi, Martin 70 III. György (angol király) 163 Haas, Antoni 144 Haas, Michael 73 Hall, John H. 181


Hameri, Joseph 133 Hanquet, Jean 189 Harpers Ferry 181, 206 Hartford 200, 203, 231, 235 Heffele, Peter Paul 95,132 IV. Henrik (francia király) 55 Henry, B. Tyler 202 Hermalle 207 Hermán 209 Heuseux & Janson 189 Hirt, Klaus 37 Hohenelbe 116 Hohenzollerek 28 Hulub, Karéi, 232 Houllier, B. 209 Ilion 212 Innsbruck 126, 201 Jablonné v. Podjestédí 204 Jahns, Nicolaus 100 Jamar-Smits, J. H. 207 Jenikau 158 II. József (római császár) 170 Kalivoda, Pavel 77, 78 Karg, Johann Franz 126 Károly (Nápoly és Spanyolország királya) 151 II. Károly (Steiermark főhercege) 46 Károly József Ferenc (Napóleon fia) 178 Károly Lajos (habsburg főherceg) 205, 244 Károly püspök 124 Karlsbad 127 Keiser, Georg 140,141,145, 146 Kessler, F. W. 244 Kimmel Georg Thomas 293 King C. A. 226 King, Nelson 213 Kleopatra (egyiptomi kirá­ lynő) 78 Klett, Georg 56 Klett, Johann Paul 51, 80, 81 Klett, Valentin (az idősebb) 51 Knodt, Johann Adam 128, 129 Kogler, Martin 95 Komotau 191 Kopenhagen 166,194 Kosters, Jacob 89 Kounic 95 Krenstödter 180 Kropatschek, Alfréd 231 Kubik, Mathias 130 Kuchenreiter, Johann Christoph 164,174', Kurtzweil Mathias -130 Kulmbach 70 Kutná Flóra 20 Kuttenberg 20

La Chaumette 127,128 Lamotte, Jean Baptiste 86 Lebeda, Antonon Vincenc 187,191, 221 Lefaucheux, Casimir 183, 209, 216 Lefaucheux, Eugène Louis 209, 214, 216 Le Mat, Jean Alexandre François 236 Leoni 164 Lepage, Alponse 217 Lepage, Charles 217 Lepage Pièrre 143 Lienhart Paul 144 Linz 73 Lisieux 55 Litomërice 187 Lobkowicz, Jan Jifi Kristián 149 Lobkowicz, Josep Frantisek Maximilián (herceg) 170 L 0bnitz, Nicolai Johan 194 London 49, 50, 156,177,198 Lorentz, Joseph 217 Lorenzoni Michele 114 Louroux, Johan 89 XIII. Lajos (francia király) 63 XV. Lajos (francia király) 133 Ludwig, Christoph 116 Ludykar, Franz 194 Lüttich 121,142,167,178, 189, 202, 207, 208, 209, 216, 242 Maastricht 79, 89,114 Mach, Mátyás 223 Madrid 177 Mailand 189, 192 Mann, Georg Adam 122 Mannheim 114 Manton, Joseph 191 Marcou, François 55 Maria Anna von Spanien 64 Mariette, Gilles 202 Martini, Friedrich 234 Martini-Tannner & Co. 234 Maschek, Josef (az idősebb) 205 Maschek, Josef (a fiatalabb) 204, 205 Mason, W. 235 Massy, Laurent 169 Mätl, Matthäus 73 Maubeuge 169,173 Mauser (fegyvergyár) 249 Mauser, Paul 249 Mayer, Martin 196 Maynard, Edward 207 Mazelier, Jean Baptiste 143 íylazenkpf (Matzenkopf), Franz 139 fyleffert; Immanuel 244 Meier, Felix 146 Mendtel, Johann 67

254

Merli, Giuseppe 154 Mexiko 129 Moore, Daniel 220 Moore's Patent Firearms Company 220 Morävek, Ferdinand 158 Mossin, Sergej Iwanowitsch 247 Moskau 80 München 60,118,142, 144 Mussin-Puschkin Alexander Bogdanowitsch 80 Mutzig 223 Nagant 247 Napoleon (francia császár) 178 III. Napoleon (francia császár) 296 National Arms Company 220 Nápoly 150,151 Neireiter, Caspar 170 New Haven 205, 212, 241 Niquet, Claude 142 Norrköpping 108 Novák, Frantisek 191 Novotny Jan 242 Novotny Mátyás (Litomërice) 187, 188 Novotny Mátyás (Bées) 245 Nowak Josef 197 Nürnberg 18, 20, 28, 31, 35, 42, 44, 55 Oberndorf a. N. 249 O p ava122 Osterwick 100 Pacchiani 164 Paczelt, Stanislav 158 Párizs 133,143,169,193,196, 209, 214, 216, 238 Pasqual 141 Passler, Franz 191 Pauly, Samuel Johannes 193 Paumgartner, Hans 46 Peabody, Henry 234 Permjak, Iwan 164 Peter, Johann Christoph 127, 128,129 Petersburg 164 Philadelphia 210 Pieper, Henri 242 Pierre, Guilielmus De la 79 Poole, Moses 198 Poser, Paul Ignaz 130 Postler, J. 242 Potsdam 137,144 Prága 20, 47, 58, 67, 95,130, 132,139,170,187,191, 203, 221, 223, 242 Prantner, Andreas 107 Prélat, François 185 Procházka 257


Regensburg 107,164,174 Remington (fegyvergyár) 212, 247 Richards, C. B. 235 Richards, John 256 Ridderspore, Samuel 108 Rider, Joseph 212 Rippol 117 Robert, Charles 209 Robert, Jean Antoine 193 Roedl, H. 242 Rosina 164 Rudolf (habsburg trónörökös) 244 II. Rudolf (római császár) 58, 60 Ruesch testvérek 214 Ruesch, Jakob 214 Sa delej, Daniel 60 Saint-Étienne 86,156,165 Salzburg 80, 146,152 I. Sándor (orosz cár) 177 Saul (izraeli király) 155 Scarisbrick 199 Scheel, R W. 194 Scheidtögger (Scheidegger), Sebastian 152 Scheinigg, Josef 210, 211, 212, 230 Schleiz 94, 96, 97 Schulhof;, Josef 242 Schwäbisch Gmiind 74 Schwarzenberg 158 Sedan 104 Selim (török szultán) 155 Sellier, Gilles De 121 Senger, Jákob 186

Sharps, Christian 210, 224 Sheffield 221 Simonin, Claude 55 Slawitzky, Josef 180 Smith & Wesson (fegyver­ gyár) 205, 220, 226, 227, 229, 231 Soliman (török szultán) 155 Sömmerda 232 Spandau 198 Speder, Jacques 167 Spencer, Christpher M. 218 Spinone, Filippo 98, 99 Splittgerber és Daun 137 Springer, Johann 244, 245 Springfield 226 Staehfe, Albert 232 Steen, Jacob Andersen 166 Steinweg, Johann von der 118 Stockmann, Hans 56 Stopler, Hans d.Ä. 31, 44, 52 Strixner, Johann Baptist 180 Suhl 51, 56, 66, 81,103,112, 244 Tanner, Heinrich 235 Teil, Wilhelm 6 Tésin, Teschen 75, 77, 78,111 Thun, Graf Anton 199 Thurn-Thaxis 174 Tfebon 194 Troppau 122 Tscirmanu, Groß Tschirnau 111

Tula 176, 247 Turbiaux, Jasques Edmond 238

Mesteri védjegyek: AC DD GB GH GK = Georg Klerr GL GT HB HNS HP = Hans Paumgartner HS = Hans Stockmann HZ IK IWN MH ? MK ? ML MW = Maximilian Wenger NFH PD = Peter Danner PK = Pavel Kalivoda PM (puskakészítő)

255

Utrecht 130 Vanicek, Antonín 203 Vilmos Frigyes (porosz kirá­ ly) 137 Venasolo, Antonio 111 Vernéfov 132 Viver 104 Volcanic (fegyvergyár) 205 Vrchlabi 116 Johan Joseph Waldstein gróf­ ja 129 Waligura, Johan 110 Wasungen 37 Weber, Casimir 214 Wenger, Maximilian 58 Werndl, Joseph 232 Wernhardt, Josef von 181 Wernhardt, Paul von 181 Wernsdorf 132 Westinghouse 247 Wetschgi 126 White, Rolin A 220, 226 Wiener Neustadt 86 Wilkinson & Son 198 Williamson, David 220 Winchester (fegyvergyár) 229, 241 Winhöring 122 Wyk, Jean De 130 Zanoni, Diego, 137 Zella 112 Zelner, Johann Balthasar 146 Zelner, Marcus 146,148 Zickh. G. 70. Zürich 214


I

A BEMUTATOTT TÁRGYAK A KÖVETKEZŐ GYŰJTEMÉNYEKBŐL SZÁRMAZNAK: Bitov, állami kastély: 8, 29, 30, 42-43, 49, 53-54, 62-68, 74-80, 94-95, 99,111,112,114-115, 136-137,163,164,168, 203, 216 Bratislava, városi múzeum: I—III. Drezda, Történelmi múzeum: 35 Frydlant v. Cechách, állami kastély: 197 Konopisté, állami kastély: 15-18,24-26,39,40,44-45, 70-71,86-87,183-184,214-215,222, 228, 238 München, Vadászmúzeum: 106 Mnichovo Hradisté, állami kastély: IV, V, 21-23, 32-33, 41, 55-56, 58, 105, 107, 108, 116-117,161,162,170-171. Szentpétervár, Ermitázs: 57, 91 Prága, A Cseh Köztársaság hadseregének történelmi intézete: VI-VIII, 1-2, 4-7, 9-14, 19, 27-28, 31, 34, 36, 37, 46-48, 50-52, 59-61, 69, 72, 81-85, 88-90, 92-93, 96-98, 101-104, 109-110, 118-135, 138-139, 141-153, 156-160, 165-167, 169, 175-182, 185-188, 192-196, 198-202, 204-213, 217, 219-221, 223-225, 227, 229-235, 237, 239-245, 248-300 Stockholm, Livrustkammaren: 100 Stockholm, Statens historika Museer: 3 Bécs, Szépművészeti Múzeum: 73 Zleby, állami kastély: 20,113,154,155,172-174,189-191, 218, 226, 236,147

256


Ez az átfogó lexikon a legszebb és legfontosabb darabok alapján részletes áttekintést nyújt a kézi lőfegyverek történetéről. Az utóbbi öt évszázadban változ­ tatások sorát élték meg a fegyverek. A X IX . századba mélyen benyúlva az elöltöltősek uralkodtak, míg a technikai előrelépések lehetővé tették a hátultöltősöket. Egy korszak volt a töltények fejlő­ dése, a zár, az indító töltet és a gyújtózávár egy darabbá forrtak össze, és így megteremtették a modern gyorstü­ zelésű fegyverek kialakulásának feltételeit.

Vladimir dolínek kézi lőfegyverek  
Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you