Issuu on Google+

Krusovszky Dénes ELROML A NI MILYE N

Krusovszky.indd 1

2009.04.29. 11:16:28


A kötet megírása alatt a szerző Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjban részesült

© Krusovszky Dénes, 2009 ISBN 978-80-8101-186-3

Krusovszky.indd 2

2009.04.29. 11:16:28


Krusovszky DĂŠnes

ELROML A NI MILY EN

Kalligram 2009

Krusovszky.indd 3

2009.04.29. 11:16:28


Krusovszky.indd 4

2009.04.29. 11:16:28


Ha kitartóan figyelem, bármiben észreveszem a rendet, például bekopogok egy idegen ajtón és amikor válaszolni kellene, hogy egyáltalán ki vagyok és mit akarok itt, akkor majd a hallgatásommal győzök. És tényleg kinyitják.

5

Krusovszky.indd 5

2009.04.29. 11:16:28


Krusovszky.indd 6

2009.04.29. 11:16:28


TÖRTFEHÉR

Krusovszky.indd 7

2009.04.29. 11:16:28


Krusovszky.indd 8

2009.04.29. 11:16:28


Tartozom neked Vannak még mondatok, amikkel tartozom neked. November vége, délután, a levegő mandulaízű, mint a méreg. Valaminek újra a határához értünk, bőröndömben csak eddig hozhattalak magammal. Én itt olasz vagyok, te pedig egy hideg énekesmadár.

* Kapualjban állok, kiszűrődő fényben, most indulok otthonról, most érek haza, valaki horkol, a tévé kéken villog, sokáig várt, már nagyon elszánt, ragyogni készül egy szívroham. De mi következhet még a szeretet után?

9

Krusovszky.indd 9

2009.04.29. 11:16:28


Üres mező, két oldalt egy vers eleje és a vége, havas eső, mint egy kilincs, meleg tenyérre vágyom.

* Aztán újra ezek a mondatok, bútort a költözők, orvostanhallgatók a testet, mire leírnám őket, szétszerelnek.

10

Krusovszky.indd 10

2009.04.29. 11:16:28


Szabálytalan részek A szabálytalan részeket is össze lehet illeszteni, mondtad nekem azon az éjszakán, a lakótelepi erkélyen, amit te balkonnak hívtál. Később a szentjánosbogarakról beszéltünk, cigarettád parazsával mutattad, hogyan repültek, mikor utoljára láttad őket. Én a lombról meséltem, a vérszilva ágairól, amik az ablakomon kopogtak, ha fújt a szél. Most azt hiszem, mindig fújt. Ezeket a képeket illesztettük össze, nem logika, hanem elszántság szerint.

* Csak részletekben tudok elbúcsúzni tőled, ma a vállaidat, holnap majd a hátadat gyászolom. 11

Krusovszky.indd 11

2009.04.29. 11:16:28


Ki akarok vinni mindent, a lomtalanítás nyugalmára várok, nem jön el, egy üres testre, ami újrakezdhető.

* De így jutsz eszembe még most is, állsz a vakufényben, kivillansz a vízből és nem nézel a gépbe. Miért nem nézel rám? Sötét folyó, félmosoly, láthatatlan túlpart.

12

Krusovszky.indd 12

2009.04.29. 11:16:28


Törtfehér Ne gondolj a hosszú árnyékokra, az estének nincs színe, nem vöröslő az alkonyat, ahogy mentségem sincs, mégsem hiányzik, lakótelep van csak, betonszürkület, ünnepi teríték vár rád a boncasztalon.

* Nincsen lift a házban, úgy megszoktam, éjszakánként még most is hallom a hangját.

* Ezek a sorok tényleg rosszat akarnak, nem találok mentséget erre sem, villahegyre tűzve 13

Krusovszky.indd 13

2009.04.29. 11:16:28


egy csirkeszívet nézek, az asztalon még ott a többi szerv, de ez az egész mégsem működik nekünk. Májfolt volt az arcodon, ennyit biztosan tudok.

* Mint egy régi tányér, ez a szeretet törtfehér.

14

Krusovszky.indd 14

2009.04.29. 11:16:29


Egyszerűen jó, akár egy kórházkerti séta.

15

Krusovszky.indd 15

2009.04.29. 11:16:29


Ne legyen ablak Hiába néz az udvarról felfelé, ez most ne legyen ablak, rácsai között, ha mutogatsz is, ne értse meg a jeleket.

* Este van, még nem késő, beszélj a konyháról, a gázpalackról, egy édességről, amit őzgerincben sütnek, ha kell, erről a formáról beszélj. Mint a papír, úgy törik a test.

* De hiába figyel az udvarról, ne legyen ablak, a vers, átlátszó ne legyen.

16

Krusovszky.indd 16

2009.04.29. 11:16:29


Másolatok Történnie kellene valaminek, erre gondoltam, vagy talán mondtam is, ha volt velem valaki, amit már nem tudok felidézni, mert hirtelen megláttam a tavat, és ez a kép mindent elnyomott. A tó vize le volt eresztve, és emberek álltak a helyén, a leveleket seperték, az avart, ami összegyűlt a mederben. Betonnal volt kiöntve, ameddig elláttam, szürke beton volt mindenütt. A csónakok meg egy nagy halomba összehordva.

* Aztán egyfolytában, ugyanígy. Nem találom a falat, amihez a létrát támasztottam.

*

Krusovszky.indd 17

2009.04.29. 11:16:29


Máskor meg a fejfájás, ahogy átüt kávén, gyógyszeren, de legalább, ha sétálunk, elpattant egy ér a szemedben, mutatod, én meg, hogy egy tenger fenekén élünk, mondom, és eltorzul az arcunk, ahogy mosolygunk, ragacsos fölöttünk a tavaszi ég.

18

Krusovszky.indd 18

2009.04.29. 11:16:29


Nyelvem helyĂŠn szĂĄraz kavicsok forognak.

19

Krusovszky.indd 19

2009.04.29. 11:16:29


Elromlani milyen Rossznak kellene lennem, hogy erről mondjak valamit, ahogy megyünk el egymás mellett, az milyen szép, mint a busz kijelzője, elromlani milyen szép, minden megálló végállomás.

* Nem éreznek semmit, fáradtan mozognak, hideg szavak kopognak egy betonkeverőben.

* Vagy szabadnak lenni, mint egy tárgy, próbálom elképzelni,

20

Krusovszky.indd 20

2009.04.29. 11:16:29


egy kalapács például, megfogod, és nincsen benne isten.

* Soha nincs itt és beszél, hogy elrontani milyen szép, mondjuk szakállal az arcot, de ami nincs itt, az beszél, már nem jut eszembe semmi rólunk.

* Egy hentespult a legelőről vajon mit tudna mondani még?

21

Krusovszky.indd 21

2009.04.29. 11:16:29


Kihajolni legalább Mint egy tabletta, oldódni kezd a nap, meztelenül állok az előszobában, a gyűrődéseket számolom egy ovális tükrön, mégsem fogok már kijutni innen.

* Még érzem a torzulásokat, de már nem tudom, mihez képest.

* Vagy kihajolni legalább, két sor közt egy erkélyen, és nem húzódni vissza.

22

Krusovszky.indd 22

2009.04.29. 11:16:29


Valahol zene sz贸l 茅s nevetnek, nem ebben a versben, de behallatszik ide.

23

Krusovszky.indd 23

2009.04.29. 11:16:29


Erdősáv Valami még mindig hiányzik, csak a helyét tudom megmutatni, egy nagy, fehér falon a szegnyomok, felmeszelt törzsű fák.

* Van egy ketrecem a kert végében, de nincsen hozzá kutyám, kicsit távolabb meg ott az erdősáv, esténként, mikor fúj a szél, idáig hallatszik, ahogy susog az ágak közé akadt szemét.

* Ha nem félnék a következő sortól, innen már nem is mennék tovább.

* A szemközti padon ül és nem csinál semmit, meg

24

Krusovszky.indd 24

2009.04.29. 11:16:29


sem mozdul, csukva a szeme, de a kinyúlt bőr és a vastag zsír alatt még megismerem a fiatal férfi testét. Hogyan szólítsalak meg? Lelkiismeretfurdalás-apa.

* El fogom használni az arcod, mint egy szappant.

25

Krusovszky.indd 25

2009.04.29. 11:16:29


Krusovszky.indd 26

2009.04.29. 11:16:29


EGY BIZON Y TAL AN H ATÁRON TÚL

Krusovszky.indd 27

2009.04.29. 11:16:29


Krusovszky.indd 28

2009.04.29. 11:16:29


Élni akar Egy rozsdás hordó a kertben, félúton a ház és a víz között. Egy rozsdás hordó vizétől félni, tiszta emlék volt, most homályos ösztön. Valami mozog a sötét massza alján. Reggel van, két férfi egy harcsát tesz a hordóba. Este van, halként már nem elképzelhető. Valami élni akar a rozsdás vízben mégis, kiegyenesedni nem tud, forog körbe. A hordó oldalát súrolva köröz.

29

Krusovszky.indd 29

2009.04.29. 11:16:29


Ami kell Igazából soha nem vágytam erre az étkészletre. Illetve nem az étkészletre vágytam. Soha nem kellettek ezek a túl kicsi kanalak és túl nagy kések. Soha ez a hihetetlenül nehéz doboz, a kopott vörös bársonybéléssel, a megfoghatatlanul fehér nyelekkel. Ahogy megy a vonaton Moszkva felé, nekem az kell. Az időszámítás kezdete előtt, illetve kívül azon, egy hálókocsiban, amiben lehetetlen aludni. Aztán, mikor sétál és cigizik, a megismételhetetlen mozdulatok, ahogy bőrtalpú cipője orrával gondosan betömködi a csikket az utcakövek közé. És ahogy belép egy boltba, az a pillanat, amikor csak áll ott, mint aki egészen máshová készült, pedig pont ide, de ezt ilyen gyorsan megérteni nem lehet. A boltos meg csak bámulja őt. Két halott egy moszkvai boltban, legalábbis innen nézve. És ő még mindig csak áll, nincs ereje körbenézni. Egy mozdulatra van szüksége, és a kéz lassan tényleg emelkedni kezd. Megfog valamit, a pénztárhoz viszi. Nekem az a szótlanság kell, ahogy fizet. Az, hogy nem érti az összeget, de ki akar jutni, ha egyáltalán van még hová. Ahogy kint leül egy padra, rágyújt, és végre belenéz a szatyorba. Kinyitja a dobozt és meglátja az étkészletet, nem ért semmit, de már nem is nyugtalan. Arra gondol, jó lesz még valamire, de téved. És nekem csak ez a tévedés kell. 30

Krusovszky.indd 30

2009.04.29. 11:16:29


Részlet (1) A rühes, kövér, rövid láncon őrjöngő kutyának borzalmasnak kéne lennie.

31

Krusovszky.indd 31

2009.04.29. 11:16:29


Mi maradt meg Marienbadból Franz Hendrik Plenk-nek

A megérkezésre nem is emlékszik, csak egy kivilágított, üres városra. A benzinkút volt az utolsó biztos pont, azután már csak az út, ismétlődő fasorok, idegen éjszaka. Mariánské Lázně vagy Máriafürdő, mindegy, ennek a helynek már nincs neve, ahogy gyógyulók sincsenek, csak dobozos sör és cigaretta egy steril parkban. Hiába keres falat, ütőeret, csak a hideg kitapintható. Az élet lehetőségét érezte itt egy másik Franz, és egyre betegebb lett. Nagyon szeretném tudni, mondta, mi maradt meg benned Marienbadból.

32

Krusovszky.indd 32

2009.04.29. 11:16:29


Megérkeztek a vendégek Már egy jó ideje megérkeztek a vendégek, amikor észrevette az autójukat. Nagyapa barátai, mondták a szülei. A család barátai, akár az ikertestvérek. Két idős férfi ült a teraszon, hátrafésült, még nem egészen ősz hajjal. A jobb oldali lámpa össze volt törve, kicsit feljebb pedig, mintha egy zsák esett volna rá, horpadt volt a motorháztető. Még sohasem láttam embereket annyit dohányozni, mesélte később, felváltva adtak egymásnak tüzet. A lökhárító mélyedéseiben friss szőrcsomókat talált. Vele nem is beszélgettek, csak a felnőttekkel, és egyre mélyebben gombolták ki halványan már izzadságfoltos ingüket. Akkor sem szóltak hozzá, amikor meglátták, hogy a kocsi előtt guggol. Aztán hirtelen felálltak, elnyomták a félig szívott cigarettát és elindultak felé. Miközben a csomagtartóból kiemelték egy őz összetört testét, a sáros fóliáról, amire fektették, a járdára folyt a vér.

33

Krusovszky.indd 33

2009.04.29. 11:16:29


Egy bizonytalan határon túl Már látni lehetett a leheletet is, észrevétlenül jelent meg, egy bizonytalan határon túl. Mire a házhoz értek, besötétedett, és a sötétben is látszott, mintha saját fénye volna. A konyháig egy hosszú, sötét folyosón vezetett át az út, valami belső ösvény. Lehetetlen volt annyira óvatosan lépni, hogy meg ne reccsenjen a padló, akár egy régi csapda. És nehezen nyílt a gázpalack, mintha évek óta hozzá sem értek volna, pedig csillogott az is. Minden. Megitta az egész kanna teát, és még egyszer, utoljára, végiggondolta, hogyan jutott idáig. Már volt kedve aludni is. De mielőtt visszament a szobájába, odalépett a konyha ablakához, kinyitotta, és kikönyökölt a párkányra, félmeztelenül. Előbb a völgy irányába nézett, de arra még köd borított mindent. Majd a szemben lévő csúcsra.

34

Krusovszky.indd 34

2009.04.29. 11:16:29


Minden egyszerre működik Volt egy pillanat, amikor azt érezte, minden egyszerre kezd el működni körülötte. A víz, ami korábban folyó volt, most holtág, a helyiek tónak hívják és hamarosan már csak valami láp lesz a helyén. A faház, amit még nagyapja épített, a szülei eladták, ő meg visszavásárolta. A nap mozgása, ahogy az ég késő délutáni részéből az estibe halad. És a változó hangok. A belefeledkezés. Csak ezután vette észre a nádas szélén lebegő hófehér testet.

35

Krusovszky.indd 35

2009.04.29. 11:16:29


Talán kiderül valami Fürdés közben, mondta, még most sem tud másra gondolni, csak arra a két évvel ezelőtti kora őszi délutánra, amikor egy gazdátlan csónakot talált a parton. Kievezett vele a folyó közepére, a sodrás irányába fordult, és beugrott a vízbe. Nem tervezett előre semmit, egyszerűen csak úgy érezte, ez a megfelelő pillanat. Azt remélte, most talán kiderül valami. De ahogy elmerült, csak arra tudott gondolni, hogy úgyis fel kell menni levegőért. Csalódottan úszott ki a partra, visszagyalogolt a nyaralóba és senkinek sem mondta el mi történt. Az is csak később jutott eszébe, hogy amíg a víz alatt volt, eltűnt a csónak.

36

Krusovszky.indd 36

2009.04.29. 11:16:30


Részlet (2) Az erdő szélén az egykori dögkút, de bizonyos értelemben áldott legyen minden kút a földben.

37

Krusovszky.indd 37

2009.04.29. 11:16:30


A hegytetőn mégsem A hegytetőn mégsem várt rá semmi. Csak a felvonó motorjának kattogása, egy kopott faház és néhány szakadt nyugágy. Távolabb, a szemközti hegy oldalán a régi sípályák matt nyoma. És a kettő között egy kiégett mező, üres karám. Ürülékkel teli legelő, de nyáj sehol. Nincs pásztor, és egyetlen elkóborolt bárány sincs. Nem maradt semmi befolyásolható.

38

Krusovszky.indd 38

2009.04.29. 11:16:30


KÉPESL APOK VISSZA

Krusovszky.indd 39

2009.04.29. 11:16:30


Krusovszky.indd 40

2009.04.29. 11:16:30


(1) Így akarod megszólítani az utolsó dolgokat, nem kapcsolod be a tévét, de beszélsz hozzá, a rádión csak a sistergést hallgatod, és ha csend van, egy rég félbeszakadt vitát próbálsz egyedül befejezni. Talán nem is létezik visszatérés, mondod a fényképnek és félni kezdesz egy fekete-fehér erdőben.

41

Krusovszky.indd 41

2009.04.29. 11:16:30


(2) Átlátszó éjszakában állsz, geometrikus tájban, egy régi kirándulás jut eszedbe, a hegyi kilátóhoz, soha még hasonlót sem éreztél, mondod, mindenhol máshogyan lehet csak otthon lenni. Most erről a helyről nézel abba a völgybe, kiállsz az utolsó sor végére, a mélyben sétálóknak innen integetsz.

42

Krusovszky.indd 42

2009.04.29. 11:16:30


(3) Négy lépés az ablak, négy az ajtó, kettő az asztal és három az ágy. Egy unalmas rendszerből próbálsz kimozdulni. Vízibicikli, jut eszedbe a szó, nem a tárgy és főleg nem egy emlék, mégsem tudod, most mihez kezdj vele. A hiány egyenletét számolod, de nem ismersz hozzá megoldóképletet.

43

Krusovszky.indd 43

2009.04.29. 11:16:30


(4) Az ágak hullámzása, ahogy elképzeled, ahogy tényleg ott van, valami lassú mozgás a sötét esőben. És a gyenge lámpafény, egy távoli sziréna hangja, az egész súlyos morajlás, mert szépségről itt szó sincs, ez csak egy éjszaka. Nagy fekete lomb az ablak előtt.

44

Krusovszky.indd 44

2009.04.29. 11:16:30


(5) Nem tart már össze ez a szimmetria sem, elhaló parancsszó az üres mezők fölött. Pedig minden a helyén van, mondod, mert a dolgoknak itt nincs kijelölt helyük, ahogy utak sincsenek már, csak távolságok. Visszaülsz a kocsiba mégis, ne tudja meg senki, hogy feladtad, hogy végül ezt is újraindítod.

45

Krusovszky.indd 45

2009.04.29. 11:16:30


(6) Nem akarsz másról beszélni, csak az áthatolhatatlan ködről hajnalban, a testekből felszálló párafelhőkről, az évszakról, ami most egyetlen napig tart. Hogy mi marad végül, mindig ez jut eszedbe, az utolsó dolgok, amiket meg tudsz még érteni, gomolygás, eltévedés, egy régi igazolványkép, vagy csak ez a hideg júliusi reggel.

46

Krusovszky.indd 46

2009.04.29. 11:16:30


(7) Igazából nem is magát a vonatot, vagy az útszélt, ahol álltál, nem a síneket, amik valahová még visszavezethettek volna. Nem, ezek tényleg nem fontosak. Ahogy a forró, olajos kövek illata, a mozdulatlan levegő és a rozsdás vasak csikorgása sem. Az ablakon kicsapó vonatfüggönyt, ahogy ellebegett előtted, csak ennyit érdemes feljegyezni.

47

Krusovszky.indd 47

2009.04.29. 11:16:30


(8) Most csak ez a kemény lepedő létezik, ezek a fehér vázak, az egyetlen póz körül, amiben ilyenkor még elhiszed magad. Nincs más, mondod, ezt kell megérteni. Szanatóriumi mosoly, steril szeretet. És végül ez a gyanús fájdalom, mintha sajogna, de még ennyi sem. Néha úgy fekszik az ember, mint egy hiányzó végtag.

48

Krusovszky.indd 48

2009.04.29. 11:16:30


ZOM Ă NC

Krusovszky.indd 49

2009.04.29. 11:16:30


Krusovszky.indd 50

2009.04.29. 11:16:30


Mintha beszélgetnénk Amikor az egymásba rakott mélytányérok ugyanazon a hangon szólalnak meg, mint egy személyvonat, nem akarok a közelben lenni. Nem azért, mert félek, de már egy kertvárosi délutánban is nehéz a harag és az unalom egyensúlyát megtartani. Mintha mindkét kezem szatyorban végződne. Ráadásul ezek a nem szűnő kérdések, mint most is, hogy mondjam meg, mi a közös bennem és ebben a puszta falból kimeredő rozsdás csőben? Beomlott mozdulatok. Kiáll belőlük egy láb, egy testrész. Megérezni egy másik ember szagát, az már majdnem olyan, mintha beszélgetnénk.

Krusovszky.indd 51

2009.04.29. 11:16:30


Inkább az a másik És ezt vajon mi helyett értem félre? Már a legegyszerűbb kérdés is elég ahhoz, hogy ne beszéljek tovább, vagy csak ahogy vársz, nézel, nekem meg végül azt is el kell titkolnom, hogy teherbe estem. De akkor sincs nagy különbség, ha inkább az a másik vagyok, aki részegen próbál hazatalálni, és útközben egy vasrudat cipel.

52

Krusovszky.indd 52

2009.04.29. 11:16:30


Nincs bennem akkora távolság, amit érdemes lenne megmérni. A legkisebb tévedés is hosszabb, mint bármelyik részem.

53

Krusovszky.indd 53

2009.04.29. 11:16:30


Egy sötét szobában minden pontosabb Kiáll belőlem egy tárgy. Nem erre ébredtem, csak a reggeli után vettem észre, mint egy laprugó, nem is tudom rendesen visszahajtani. Úgy erőlködök pedig. Hogy ne alázzak meg senkit magammal, vagy ha már megtettem, akkor legalább hadd cseréljem el ezt a testet valami olcsóbbra. A különbözetből egy ideig talán ketten is kijövünk. Persze ez sem ilyen egyszerű.

54

Krusovszky.indd 54

2009.04.29. 11:16:30


Egy sötét szobában például minden pontosabb, mégsem tudom eldönteni, hogy társbérletünkben hol húzódik az osztozkodás határa. Vagy inkább csak az éhség, ahogy egy csendes, esti beszélgetésből hirtelen kések és villák fordulnak ki. A legjobb esetben is kanalak.

55

Krusovszky.indd 55

2009.04.29. 11:16:30


Lassú bőr A napszakokkal mindig gond van, hogy ez még, vagy inkább már akármi. Nem mintha lenne különbség. Aközött, hogy boltba mentél csak, vagy, hogy lényegében nem vagy itt. Pedig én igyekszem mindent időben megérezni, de úgy látszik, ehhez még lassú a bőröm. A fasor mentén meg ezek a lehajtott fejek, csupa lecsüngő fej mindenütt, ahogy bólogatnak, mintha csak a szél.

56

Krusovszky.indd 56

2009.04.29. 11:16:30


Vagy amikor a bútorokat próbálom kimozdítani a helyükről, de folyton meg kell állnom, mert mindegyik mögé becsúszott valami lényeges. Aki ebben a lakásban élt, sárga ruhában szeretett járni, gondolom nő volt. Persze ez az egész csak megérzés. Ahogy hirtelen az arcom is, mintha egy régi tablókép lenne, de nem a sajátom. Most mégis én mozgatom.

57

Krusovszky.indd 57

2009.04.29. 11:16:30


Zománc Valami kiszáradhatott bennem. Akárhogy fordulok, egyre nagyobb darabokban pattog le rólam a zománc. És nincs az az óvatosság, amivel így, az utcán, egyetlen rövid séta közben is el tudnám kerülni, hogy valakinek miattam rossz napja legyen. A felejtésnél nincsen szélesebb, de zsúfoltabb se nagyon. A harag legalább pihentető. Olyan a hátad, mint egy pincelépcső,

58

Krusovszky.indd 58

2009.04.29. 11:16:31


az enyém meg, mint egy régi lábas. Ha akarom, halkabb vagyok bárminél.

59

Krusovszky.indd 59

2009.04.29. 11:16:31


A hajnal szabályai Milyen ésszerűek a hajnal szabályai, valami ráadásul mindig eltakar, így még hazudnom sem muszáj, egyszerűen mindegy, ha azt mondom, a lakáson, vagy azt, hogy egy kerten sétáltam át mire ideértem. Csak a mozgásra kell figyelni, mert ezek a régi alkatrészek könnyen elcsúsznak egymáson. Persze most is egészen mást akartam mondani: annak lenni, aki csukja a szemét, álldogál, ráér, jó esetben valakit bevár, leveri talpáról a sarat. De ebben a látványban én már nem tudom, melyik vagyok.

60

Krusovszky.indd 60

2009.04.29. 11:16:31


Talán az, aki korábban végignézte az estét, először valami kisebb részre próbált figyelni, aztán meg, ahogy jött át minden erre az oldalra. Mint egy fenyegetés. De nincs teljesen sötét, soha nincs, nem fekete, inkább kék, mintha egy indigón közelednének, és ami itt látszik, az csak a másolat. Az éjszakai buszra várakozók fehér bőre ragyog, mint egy gyógyszerreklám. Lassú fény, és közben, ahogy a huzatban elkezd mozogni az asztalra borult só, de amit ott kiír, azt én már nem tudom elolvasni. Vörös kert, csontszínű padokkal.

61

Krusovszky.indd 61

2009.04.29. 11:16:31


Indulnék is, de folyton hullanak, mindenhol ott vannak körülöttem ezek az apró darabok. Mint tegnap, vagy tegnapelőtt inkább, a hirtelen fékezésnél éppen kapaszkodott mindenki, egyetlen szatyor borult fel csak, de ami ott szétgurult. Mert nem csak a hideg eszközök, ha elindulnék, a nappali égbolt ugyanígy, bármilyen is legyen, a felhők rajta, vagy a hiányuk, máskor a köd, az avarfüst és a bekötőút is, ahol le kell majd fordulnom, vagy már le is kellett volna, az erdősáv fái, mögöttük a dögkút, a szeméttelep, a másik oldalon meg a nádas,

62

Krusovszky.indd 62

2009.04.29. 11:16:31


ha van az alján, akkor a víz, és még tovább, a régi gyümölcsös, a madarak az ágak között, vagy ha repülnek éppen, akkor a bodza is, amit elszórnak, a nehéz, nyálkás levegő, ez mind, tudomást sem vesz rólam. Ha a másik irányba nézek, ott meg a lebegés, ahogy közelít egy hang, de mielőtt meghallanám, valami hamarabb betalál. És akkor az a részeg férfi, akit az utcán láttam, felemelt kezében egy vasrudat tartott, közben rettenetesen ki akart mondani valamit, de már csak hörögni tudott.

63

Krusovszky.indd 63

2009.04.29. 11:16:31


Milyen sok dolgot lehetne ezzel a vasrúddal csinálni, erre gondoltam, ő mégsem tört össze semmit, de ameddig láttam, nem is dobta el.

64

Krusovszky.indd 64

2009.04.29. 11:16:31


BELENÉZNI EGY SZÁ JBA

Krusovszky.indd 65

2009.04.29. 11:16:31


Krusovszky.indd 66

2009.04.29. 11:16:31


Tizenkét sor a rossz előérzetről Talán valami megmarad, a hajnal, a bicikliút, a part, de legalább ez a furcsa szó: föveny. Vagy ahogy egymás mellett fekszenek, mint egy arcon, a bajusz és mosoly. Csak ennyi, de ha ennyi sem, akkor is, a mozdulat, talán ez az egy nem tűnik el, ahogy felülnek, mert érzik, hogy lassan odaér. És visz mindent, innen is, tovább.

67

Krusovszky.indd 67

2009.04.29. 11:16:31


A bokrok között valami kitartó suttogás Hiába mentem ki a kertbe, nincs ott senki, csak a bokrok között valami kitartó suttogás, egy túl egyszerű kérdés növényi válasza. Aztán már az esti visszarendeződés, hogy össze kell szedni a fűből egy családi találkozó alkatrészeit, de úgysem lesz meg mind. Így fogyunk. Minden, ami rossz bennem, ilyenkor hirtelen felderül, mintha megtaláltam volna egy közös felejtés, vagy egy nagyobb szégyen kitapintható csomóit.

68

Krusovszky.indd 68

2009.04.29. 11:16:31


Mi lép elő Ha majd felszáll ez az ondószerű köd, arra kellene koncentrálni, hogy mi lép elő belőle és mennyire hasonlít rám. Mint a vadászbolt kirakatában az a megfakult állat, hogy nem tudom pontosan megmondani, mi lehetett azelőtt. Marad ez a lassú idegesség, mintha éjjeli lepkéket varrtak volna a bőröm alá, és már csak egy utolsó jelre várnak, hogy megmozduljanak.

69

Krusovszky.indd 69

2009.04.29. 11:16:31


Valamit már biztosan tud A fák vonulása, a fasoré, vagy inkább csak vonaglás ez, mintha folyton egy hátsó ülésről nézném a dolgokat. Az út mellett az a bozontos, vörös bokor például, hogy valamit már biztosan tud az anyagról, ami utánunk marad, de nem beszél. Egy kocsonyás vasárnap reggel suhan el mellettünk, újra meg újra. Pedig unom már látni magunkat a nemi szervek pincehidegében.

70

Krusovszky.indd 70

2009.04.29. 11:16:31


Sötétedés után ez a dadogás Kapualjtól kapualjig, egy délutáni eső szűkületében hazahordani amit találok, ezt eddig még ismerem. Mint egy szatyorban, összeütődnek bennem a dolgok, de hogy sötétedés után ez a dadogás majd beszéddé áll össze, arra azért kevés az esély. Fél pár cipő, orrvérzés utáni foltos ing, egy távoli ismerős halálhíre, hiába próbálok óvatosan darálni, mindig marad valami romlandó az anyagban.

71

Krusovszky.indd 71

2009.04.29. 11:16:31


Hosszú rudakkal öntik ki az éjszakai vizet Nem tudom beilleszteni. Ezt a reggelt például, hogy egy nagyobb működés része vajon, mikor hosszú rudakkal döfködik, öntik ki a szemközti terasz ponyvájából az éjszakai vizet. Vagy egyszerűen csak ennyire hideg egy februári eső logikája, hirtelen üzennek értünk, és még összepakolni sem marad idő.

72

Krusovszky.indd 72

2009.04.29. 11:16:31


A fehér csempével kirakott folyosó Bárcsak itt lennél, valamit most hazudnék neked, például a nyögésekről, amiket odakintről hallottál, csak a szél, de reggelre még ez is eláll. Vagy azt, hogy nincs értelme gyűlölni a kertet, a vastag bőrű leveleket, a húst, ezt az egészet, ha nélküled nő tovább, megutálni a szépet, amit nem ismersz, hiába történik meg ugyanaz ennyiszer, ahogy ez a fehér csempével kirakott folyosó sem több semmivel önmagánál, néhány részlet, ha akarod, összefüggenek.

73

Krusovszky.indd 73

2009.04.29. 11:16:31


Csak ettől az asztaltól látszik A koszfoltokban sem nehéz észrevenni a rendet, és aztán már emiatt visszajárni, figyelni, hogy elmozdult-e, mert ez valami fontos jel itt a kocsmafalon, de csak ettől az asztaltól látszik. Közben meg ez a rengeteg bocsánatkérés, a felesleges mozdulatokban, mintha valaki más is felejthetne helyettünk. Szóval naponta bejönni ide, mint egy búcsújárógép, de minden meggyőződés nélkül. Elhinni bármit.

74

Krusovszky.indd 74

2009.04.29. 11:16:31


Nappali tárgyak Délutáni fény, az üres szobában egyetlen szálon függő poros villanykörte. Nem tisztul. És a nyomok sem fogynak, bármihez érek, ezek a foltok. Mintha koszos kézzel tapogatnálak és egészen másra figyelnék közben. Hogy egy repedés lehet-e szabályos, erre kell majd válaszolnom a végén. Ha jut rá idő. Csak a szürkület elől nincs menekvés, ahogy összegyúrja a nappali tárgyakat, és amit hátrahagy, abból kell kirakni mindent.

75

Krusovszky.indd 75

2009.04.29. 11:16:31


Belenézni egy szájba Milyen sok lehetőség van egyetlen legyintésben, de semmire nincs idő, folyton válaszolni kell, vagy legalább beszéd közben belenézni egy szájba és csak figyelni a nedves, sötét szavak áradását, mintha nem lenne vesztenivalónk. Aki megsimogatott, éreztem a kezén, korábban gumikesztyűt viselt, és amit igazából mondani akartam, az most rúgkapálva süllyed egy vastag zsákba varrva.

76

Krusovszky.indd 76

2009.04.29. 11:16:31


A nyüszítés egy meghatározott pontja A kinti zajra rányitni bentről a csendet, legyen szinte elviselhetetlen a keveredés, mint a zsír, ahogy soha sem tökéletesen fehér. Vagy azt elképzelni, hogy mi történne, ha bármit el tudnék olvasni, ajtórésen beszűrődő fényt, levált csempe helyét a falon, féknyomot. A nyüszítésnek van egy meghatározott pontja, még nyitva a száj, de hang már nem jön ki rajta. Ilyenkor akár nevetés is lehetne.

77

Krusovszky.indd 77

2009.04.29. 11:16:31


Lassú ereszkedés Bármi volt is, amit leejtettek odabent, ez már csak a visszhangja, lassú ereszkedés a végpontig, ahonnan talán megismételhető az egész. Mintha egy alagúton rohantunk volna át, de hiába, utána sem sikerül elképzelnem annyi szemetet, amennyit egy vonat hátrahagy. Aztán, már a töltés túloldaláról, mint a tapétát, úgy nézem a tájat, hogy be tudom-e magam illeszteni valahová, ha megmozdul végre ez a nedves, fiatal erdő.

78

Krusovszky.indd 78

2009.04.29. 11:16:31


NEM A JTÓ VOLT

Krusovszky.indd 79

2009.04.29. 11:16:32


Krusovszky.indd 80

2009.04.29. 11:16:32


Nem áll meg (1) Hozzád már nem tudok beszélni, ebben a fémes sötétben, nézek ki inkább bármi másra, de beszélni, azt már nem tudok, és kihajolni sem, a bordák közül, tapogatni csak, milyen érzékeny ez a hideg ablakrács. (2) Belül meg a hirtelen rajzás, nem tudom megállítani, ahogy jönnek elő, padlórésből, szekrény alól, még nincs tavasz sem, de már mindenhol ők mozognak, a hangyák, ezt egy természetfilmben láttam, percek alatt csontig lerágtak valamit, de akkor már nem ismertem fel.

81

Krusovszky.indd 81

2009.04.29. 11:16:32


(3) Vagy mégis, sétálni inkább, megkeresni a legegyszerűbb helyet, egy raktáráruház, egy szerelőcsarnok mögött kit zavar, hogy ilyen hangosan zörgök. (4) Ahogy egy régi fénykép előkerül, eszembe jutsz, a legváratlanabb helyről mindig, kempingszékek a tisztás szélén, egy fa hideg árnyéka rajtuk, mintha nem is számítana, az erőlködés, mikor mosolyogni próbál két száraz koponya.

82

Krusovszky.indd 82

2009.04.29. 11:16:32


(5) De egész éjjel jár fölöttem valaki, biztosan nő, gondolom, mégsem tudom kitalálni, mit csinál. Fekszem az ágyban, a kopogását hallgatom. (6) Nem áll meg, nem mozdulok.

83

Krusovszky.indd 83

2009.04.29. 11:16:32


A reggel elveszi (1) Aki most hirtelen megáll az ablakunk alatt és fölnéz, téved. Én mégis egyfolytában bocsánatot akarok kérni, aztán ezt is inkább az időjárásra fogom. Pedig egészen megszerettelek, de nem tehetek róla, van ez a rosszabb kezem, ami folyton bántani akar. (2) A reggel, mint egy gégemetszés, elveszi a szavakat, beszélni nem is lehet róla, legfeljebb írni, két arcrándulás közti apró különbséget is feljegyezni, hátha mégis ez lesz az a pont, ahová majd visszaforgathatok mindent.

84

Krusovszky.indd 84

2009.04.29. 11:16:32


Ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy tényleg transzvesztita vagyok-e? Éjszaka dolgozom, az biztos, és az ébredéstől is félek. Képtelen vagyok elviselni, ahogy ez a borzas férfi bámul. Inkább a rosszulléteimmel beszélgetek. Hirtelen megszédülök a buszon, aztán, ahogy körbeállnak, hogy lehet-e ennél rosszabb, és különben is, ezzel az egésszel, a gazdatest, mit akarhat már megint üzenni nekem? (3) Folyton erre a hörgésre ébredek, miközben te nyugodtan alszol tovább. Hogy egyedül vagyok-e, ezután hogyan döntsem el?

85

Krusovszky.indd 85

2009.04.29. 11:16:32


(4) Ilyen vidám is lehet ez a késő őszi alvadás, látod, a nehéz neonfény, az oszlásnak indult mondatok az avarban. Ha például elkezdeném követni a vezetékeket a falban, vajon kijutnék-e innen? És várnának-e egy kis ligetben felállított asztal körül a város vezetői, hogy megjutalmazzanak, vagy még szerencsésebb esetben, hogy nyilvánosan megszégyenítsenek? (5) De már megint egészen mást reméltünk. Nincsen erdőgazdasági út, vaddisznócsapás, se hideg vizű forrás pihenőházzal.

86

Krusovszky.indd 86

2009.04.29. 11:16:32


És mi sem tértünk le váratlanul a kijelölt ösvényről, engedve a bozótos sötét vonzásának. Egyáltalán hol vagyunk? (6) Forgókarok járólábak se fájdalom se gondolat. (7) A reggel, mint egy gégemetszés, elveszi a hangokat. Ami napfelkelte után részleteiben madárdalnak tűnt, az mostanra száraz hörgéssé állt össze.

87

Krusovszky.indd 87

2009.04.29. 11:16:32


Nem ajtó volt (1) Van valami hirtelen otthonosság abban, ahogy a fűtetlen helyiségek jutnak eszembe, borotválkozás, öltözés közben, hogy egyetlen olajkályha sincsen, mert mi szükség lenne rá éppen ott. Az övemet keresem, de lehet, hogy ez is csak egy példa valami más helyett, mint ahogy a borotválást mesélted, meg az öltöztetést, az is, hogy biztosan megvágtad az arcát valakinek, aki nem volt a testvéred már akkor. Végül is majdnem mindegy, addigra én már kabátban állok, fogalmam sincs, mi következik, esetleg kinyitom a zárat, megoldom,

88

Krusovszky.indd 88

2009.04.29. 11:16:32


és ebben a lassú oldódásban zsebre dugott kézzel mozgok tovább. Mintha el lehetne titkolni, milyen egyszerű gép vagyok. (2) Aztán már csak ez a kattanás az állkapcsom felől, mikor végre megszólaltam volna, ugyanaz a hang, motorháztetőt támasztanak ki. (3) Nem tudod megmagyarázni, mondtad, miközben én az autót próbáltam beindítani, de ez a táj el van rontva, nem a részletek, hanem az egész, hogy ez így egyben már nem is látvány, ahogy szinte még sugárzik is, de ezt se rendesen, mintha egy tévét néznénk, bármerre fordulunk.

89

Krusovszky.indd 89

2009.04.29. 11:16:32


Közben meg ez a kockánkénti moccanás, lebegés szinte, vagy még annyi sem, megáll, megfeszül a kép, összegörnyed, mintha egy tüdőben próbálnánk talpon maradni, most beszorul a levegő, igen, most elkezd fájni, nem lehet már kitérni előle, ez a puszta légszomj én vagyok. (4) Milyen kedves egy ilyen kicsi gyűlölet, neked nem kell, azt mondod, úgyhogy felnevelem magam, aztán elviszem hozzád, ha már elég nagyra nőtt, jó vendég leszek, hideg, mint a kádszél, próbálsz megkapaszkodni, feladod, a mosógéped kattog, nem értem, mit mondasz, megcsörren a telefonom, így beszélgetünk. Ha állatok lennénk, persze, könnyebb lenne minden. 90

Krusovszky.indd 90

2009.04.29. 11:16:32


(5) Egy kapualjba próbáltam behúzódni a jégeső elől, azt hiszem, épp tőled jöttem el, hétfő volt, vagy legfeljebb vasárnap, nem emlékszem, lehet, hogy csak egy futó zápor, de nagyon sokan álltak már ott, valaki mögöttem is, nem láttam, egészen rámtapadt az ing, próbáltam elválasztani a bőrömtől, és hirtelen a fülembe suttogta, hogy férfi vagy, de akkorra már elállt, mindenki lökdösődni kezdett, én meg azt a szűk rést figyeltem, ami kinyílt, jött át rajta a fény, de nem ajtó volt, legfeljebb levélrés, vagy még az sem, nem tudom, de nem lehetett több, ebben biztos vagyok, egyszerűen nem lehetett kijárat.

91

Krusovszky.indd 91

2009.04.29. 11:16:32


Krusovszky.indd 92

2009.04.29. 11:16:32


Jegyzetek

31. oldal: A Részlet (1) című vers idézet Győrffy Ákos Messze alszik című verséből (Nem mozdul, Magvető, 2007.). 32. oldal: „Nagyon szeretném tudni, mi maradt meg benned Marienbadból…” Idézet Franz Kafka Felice Bauerhez írott leveléből (Franz Kafka: Naplók, levelek, Európa, 1981. Ford.: Győrffy Miklós). 37. oldal: a Részlet (2) című vers idézet Szijj Ferenc Részlet címen megjelent verséből (Élet és Irodalom Antológia ’95, Élet és IrodalomPesti Szalon, 1995.). 51. oldal: „Beomlott mozdulatok. Kiáll / belőlük egy láb, egy testrész.” Idézet Tandori Dezső A séták című verséből (Tandori Dezső: Töredék Hamletnek, Fekete Sas, 1999.). 60. oldal: „Annak lenni, aki csukja a szemét, álldogál, ráér, / jó esetben valakit bevár. Leveri talpáról a sarat.” Idézet Szabó Marcell Fölös című verséből (In: Kalligram, 2009/2.)

93

Krusovszky.indd 93

2009.04.29. 11:16:32


87. oldal: „Forgókarok járólábak se fájdalom se gondolat.” Idézet Heiner Müller Hamletgép című darabjából. (Heiner Müller: Képleírás, JAK-Jelenkor, 1997. Ford.: Kurdi Imre). 90. oldal: „ez a puszta légszomj én vagyok”. Részben változtatott idézet Szijj Ferenc [15] című verséből. Eredetileg: „Ez a puszta lélegzés én vagyok.” (Szijj Ferenc: A nagy salakmező, Jelenkor, 1997.).

94

Krusovszky.indd 94

2009.04.29. 11:16:32


Tartalom

[Ha kitartóan figyelem] / 5

TÖRTFEHÉR

/ 7

Tartozom neked / 9 Szabálytalan részek / 11 Törtfehér / 13 Egyszerűen / 15 Ne legyen ablak / 16 Másolatok / 17 Nyelvem helyén / 19 Elromlani milyen / 20 Kihajolni legalább / 22 Valahol zene / 23 Erdősáv / 24

Krusovszky.indd 95

2009.04.29. 11:16:32


EGY BIZONYTALAN HATÁRON TÚL

/ 27

Élni akar / 29 Ami kell / 30 Részlet (1) / 31 Mi maradt meg Marienbadból / 32 Megérkeztek a vendégek / 33 Egy bizonytalan határon túl / 34 Minden egyszerre működik / 35 Talán kiderül valami / 36 Részlet (2) / 37 A hegytetőn mégsem / 38

Krusovszky.indd 96

2009.04.29. 11:16:32


KÉPESLAPOK VISSZA

/ 39

(1) / 41 (2) / 42 (3) / 43 (4) / 44 (5) / 45 (6) / 46 (7) / 47 (8) / 48

Krusovszky.indd 97

2009.04.29. 11:16:32


ZOMÁNC

/ 49

Mintha beszélgetnénk / 51 Inkább az a másik / 52 Egy sötét szobában minden pontosabb / 54 Lassú bőr / 56 Zománc / 58 A hajnal szabályai / 60

Krusovszky.indd 98

2009.04.29. 11:16:32


BELENÉZNI EGY SZÁJBA

/ 65

Tizenkét sor a rossz előérzetről / 67 A bokrok között valami kitartó suttogás / 68 Mi lép elő / 69 Valamit már biztosan tud / 70 Sötétedés után ez a dadogás / 71 Hosszú rudakkal öntik ki az éjszakai vizet / 72 A fehér csempével kirakott folyosó / 73 Csak ettől az asztaltól látszik / 74 Nappali tárgyak / 75 Belenézni egy szájba / 76 A nyüszítés egy meghatározott pontja / 77 Lassú ereszkedés / 78

Krusovszky.indd 99

2009.04.29. 11:16:32


NEM AJTÓ VOLT

/ 79

Nem áll meg / 81 A reggel elveszi / 84 Nem ajtó volt / 88

Jegyzetek / 93

Krusovszky.indd 100

2009.04.29. 11:16:33


Krusovszky Dénes: Elromlani milyen Megjelent a Kalligram Könyvkiadó Kft., Pozsony és a Pesti Kalligram Kft., Budapest közös gondozásában, 2009-ben. Első kiadás. Oldalszám 104. Felelős kiadó Szigeti László. Felelős szerkesztő Mészáros Sándor. Borítóterv Hrapka Tibor. Nyomdai előkészítés Janković Milán. Nyomta az OOK−Press Kft., Veszprém. Felelős vezető Szathmáry Attila.

Krusovszky.indd 101

2009.04.29. 11:16:33


Krusovszky.indd 102

2009.04.29. 11:16:33


Krusovszky.indd 103

2009.04.29. 11:16:33


Krusovszky.indd 104

2009.04.29. 11:16:33


Elromlani milyen