interjú
21
Értem, hogy ez miért érdekli a kutatókat, és van-
mennyire változott meg a sci-fi megítélése az
nak is írók, akik úgy dolgoznak, mintha maguk is
utóbbi években angliában? vannak országok
tudósok lennének, és precízen lementenek min-
– például oroszország –, ahol a sci-fi mindig is
dent. Nekem ez inkább csak valami érdekesség,
a kánon által is elismert műfaj volt, máshol nem
én mindig is magára a kész műre koncentráltam,
tartják annyira értékes műfajnak.
és se a magam, se más műveinél nem érdekelnek
Nagy-Britanniában és Amerikában mindig is
az előzetes dokumentumok. A filológiai munka
sznobság övezte a zsánerműfajokat, de nem kér-
nagyon értékes dolog, de hogy a jövő kutatói-
dés, hogy az elmúlt években ez kezd elapadni, és
nak majd egy szinte teljesen hiányzó alapanyag-
sokkal többen fordulnak a sci-fi felé, mint koráb-
ból kell majd dolgozniuk, az inkább érdekes kihí-
ban. Ez pedig nagyszerű. Lehet, hogy egyszer
vásnak tűnik számomra, mint riasztó jövőképnek.
csak megint elkezd csökkenni a sci-fi népszerűsége, de ameddig ez nem következik be, én csak
egyszer azt mondta, hogy a kalózkodás ellen
örülök.
küzdeni „álnok, álszent és hatástalan” dolog. de mégis, hogyan lehetne megoldani a problémát?
mennyire hat arra, ahogy ír, hogy ma a közösségi
Vannak akik egyfajta új lehetőségként tekin-
csatornákon azonnal véleményt lehet mondani
tenek a kalózkodásra és a benne rejlő veszély-
bármiről? Ez ugye egyrészt nagyon hasznos,
ekre – számukra a csak digitálisan letölthető és
hiszen sokkal gyorsabban terjed az információ,
létező műveket megváltoztatni, átírni, „remix-
másrészt ez a forma nem nagyon enged ter-
elni” egy inspiráló dolog. Vannak szerzők, akik
et az átgondolt, értő olvasással és érvekkel
tényleg ilyen közösségi élményként gondolnak
alátámasztott kritikának.
az írásra, vagy azért az irodalom, és maga az alkotás megmarad magányos tevékenységnek?
Ez engem nem béklyóz meg, mert szinte nincs is online jelenlétem. Nem használom a Facebookot
Nem tudom, mi lehetne a megoldás, de attól
vagy a Twittert és nem is igazán blogolok, nem
még máig tartom, amit mondtam. Fontos, hogy
vagyok valami közösségi médiás ember. Nem
az írók és az olvasók közösen találjanak egy olyan
vonz ez a fajta interakció. De nem vagyok remete,
módszert, amelyben a digitálisan publikáló szer-
szeretek beszélgetni az emberekkel mindenféle
zők igazságosan ki vannak fizetve, az olvasók pedig
eseményeken, de nem érzem, hogy élénk online
tényleg támogatni tudnak olyan szerzőket, akik-
jelenlétre is szükségem lenne. Nem hiszem, hogy
nek kedvelik a munkáit. Nem kérdés, hogy a digi-
íróként ez lenne a dolgom, ahhoz, hogy sikeres
tális szövegek megváltoztatják, ahogyan írunk és
legyek, akkor inkább tűnjek el a süllyesztőben.
ez egy megállíthatatlan folyamat. De egyetértek azzal, hogy ami a narratíva megszerkesztését illeti, az interaktív fikció és a rizomatikus történetmesélés nem annyira ragadja meg a legtöbb író fantáziáját. Biztos van, akinek tetszik a lehetőség, hogy közösségi élményként tekintsen az írásra, de a szabályos, egyenes vonalú narratíva, a klasszikus történetmesélés mindig a legelterjedtebb írói módszer lesz. És én ennek személyesen is örülök.