Krisztus világa - 2020. július by Krisztus vilÃ¡ga havilap

2020. jĂşlius

Szent Pál apostol sorai nagyon találóak hazai és nemzetközi helyzetünkre: „Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk. Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk. Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön.” (2Kor 4,8-10) Pál apostol Kr. u. 55 nyarán írt levelében kiemeli, hogy a szenvedés a hiteles apostoli szolgálat és keresztény élet szerves része. Szenvedései pedig Jézushoz teszik őt hasonlóvá, és alkalmassá teszik a Jézusban megtestesülő hiteles emberség bemutatására. Az emberi lét gyöngesége és törékenysége szemben azzal, amit az apostol megvalósított, szintén bizonyítja, hogy benne és általa Isten cselekedett. Pál apostol bizalma Jézus Krisztusban van, aki kész és tud segíteni a benne hívőkön. Ellenfeleinek támadása, a szorongatás, a bizonytalanság, az üldözés mind nehéz helyzetbe hozta Pált és a keresztényeket. Ők mégis helytállnak, mert töretlen a kapcsolatuk Jézussal. A Vele való sokféle találkozás a bizalom erősödését, új merészségét és kultúráját tette lehetővé. Az imádság és bizalomkeltő emberi tapasztalatok együtt fokozták bennük a bátorság és erősség erényét. Így a nehéz helyzetekben, a fenyegető rosszal vagy veszéllyel szemben is helyt tudtak állni. Kedves Olvasó! Az életünk minden területén bizonytalanságot hozó járványhelyzet áthúzta vagy átütemezte terveinket: a csíksomlyói pünkösdi búcsút, a házasságkötéseket, bérmálásokat, az Eucharisztikus Kongresszust stb. Ugyanakkor erőteljesen felszínre hozta az emberi társadalom minden hiányosságát. Elődeink életéből tanuljunk, amikor bizonytalanságban élünk, hogy kétségbe ne essünk. Bosco Szent János 1862. május 30-án, az esti ima után fiainak elmondta a tengeri csatáról szóló álmát. És azzal fejzte be, hogy az Egyház üldözői a legsúlyosabb szenvedéseket készítik elő az Egyház Krisztus Világa – Erdélyi keresztény családok lapja Kiadja: Salus Communis Egyesület. Nyomtatás: Tipographic nyomda. Fővédnök: Tamás József segédpüspök. Főszerkesztő: dr. Darvas-Kozma József. Szerkesztő: Sárközi Sándor. Grafikus: Szabó István. Lapterjesztők: Sárig Annamária, Keresztes Enikő. ISSN: 2558-8389. Elérhetőség: 530230 Csíkszereda (M-Ciuc), Kossuth L. u. 38., Hargita megye, tel/fax: +40-266-311-726, email: krisztusvilaga@yahoo.com. Bankszámlaszám: RO65 RNCB 0159 0154 1927 0001, BCR Agentia M-Ciuc.

számára. Az, ami eddig volt, szinte semmi ahhoz képest, ami jönni fog. A pápát hirtelen egy golyó találja el (1981. május 13). A tengeri csata folytatódik, az ellenséget nagy rémület fogja el. A pápai hajó minden nehézséget legyőzve biztosan úszik át a két oszlop között, ahol horgonyt tud vetni. Az egyik oszlopot az Immaculata szobra koronázza, egy táblán a felirat: „Keresztények segítsége”, a második magasabb és hatalmasabb oszlopon egy nagy ostyát látott, alatta e szavakkal: „Hívek üdvössége”. A szent ezzel zárta beszédét: „Csak két eszköz marad számunkra az íg y keletkezett zűrzavarból való megmenekülésre: az Isten Anyjának tisztelete és a g yakori szentáldozás.” Július van. Szállnak a bizonytalanság hírei. A nyári szabadságolás alatt mégis érdemes két dolgot szem előtt tartani: egyrészt biztosítsuk a laza, oldott pihenést, másrészt feltétlenül legyen valamilyen beosztása, ritmusa a nyári napoknak, heteknek. Ebben segít dr. Nehéz Márta Mirjam nővér három könyve: Az öröm imakönyve, A vigasztalás könyve és A találkozás könyve. Az elsőt azért ajánlom, mert a Szűzanya 33 éven át szemlélte Jézust, az Ő szent Fiát. Benne gondolkodott, benne élt, vele járt, benne dolgozott, benne élte át a világ eseményeit. Soha nem egyedül, nem különváltan, hanem mindig Istennel. A modern kereszténységnek ez a lényege. A másodikat azért, ha átimádkozzuk életünket – születéstől mostanáig – akkor felismerjük a Szentlélek világosságában: Isten milyen sok ajándékkal áldott meg, a rosszat hogyan fordította javunkra, hogyan mentett ki a bajokból! A harmadikat, mert veszni indult világunk utolsó reménye: találkozás Jézussal a szentmisén és a szentáldozásban. Jézus Szíve túláradó szeretete lüktet minden szentmisén. Ha élő hittel vesszük Őt magunkhoz az Oltáriszentségben, az Ő Szíve dobog majd bennünk! Ő a mi biztonságunk, erőnk és jövőnk. Fogadják szeretettel e három lelki-szellemi táplálékot, örömet, vigaszt és sok jó találkozást kívánok munkatársaim nevében, a főszerkesztő

Átlépni személyes határainkon Christine Bücher Vágyódásaink, reményeink és szenvedésünk tied, az az enyém”. Ez azonban kifejezésre is mélyen megérintik Istent. Az „Atya” és a „Fiú” közötti kötelék, melyet János evangéliuma tár elénk, az embert is beemeli a köztük levő bizalmi kapcsolat középpontjába.

János evangéliuma egy szuverén Jézust mutat be. Olyannak írja le Őt az evangélium, mint aki Istentől származik. Jézus egész élete folyamán az Atya tenyerében tudja magát, aki őt a világba küldte. Ezért adja át magát teljes mértékben küldetésének, még közvetlenül az ellene indított per előtt is. Jézus ezt átélve imádkozik Atyjához, bízva abban, hogy küldetésének beteljesedése megdicsőüléséhez és az örök élethez vezet (17. fejezet). A többi evangéliumoktól eltérően János evangéliumában Jézus nem önmagáért imádkozik, nem azért, hogy ha lehetséges, kerülje el őt ez a kehely, hanem tanítványaiért és azokért, akiket majd vonzani fog küldetése, és ezen is túlmenően, minden emberért. Hiszen az Atya értük küldte Őt a világba, és ha az emberek felismerik benne Isten szeretetének közvetítőjét, ajándékként megkapják az örök életet. Ezen a helyen a szöveg meglehetősen elvont (Jn 17,1-11), kölcsönösség és dinamika jellemzi azt, melynek középpontjában maga Jézus áll: az Atya küldi a Fiút, hogy teljesítse megbízatását és szavát továbbadja az embereknek. Sem az Atya, sem a Fiú nem maradnak meg csupán maguknak, hanem elajándékozzák belső lényegüket, és azok, akik befogadják Jézustól az Atya igéjét és küldetését, érzik, hogy most már bennük van valami az isteni lényegből. Mindazok, akik hisznek Krisztusban, most már nincsenek csak önmagukban, hanem részesei az Isten és Jézus közötti kapcsolatnak, és éppen ebben rejlik az „örök élet” dinamikája, mely azáltal válik valósággá, hogy részesei vagyunk egymásnak és egymásért élünk. Ott, ahol az enyém és a tied, az ők és mi között a határok elmosódnak, az élet megerősödik. Jézus ezért tud így imádkozni az Atyához az emberekre vonatkozóan: „ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém –, és én megdicsőültem bennük” (Jn 17, 10). Ugyanakkor nyilvánvalóvá válik, hogy az egyén, ha ily mértékben megnyitja határait, nem lesz sem kevesebb, sem értéktelenebb, hanem erősebbé és fontosabbá válik. „Mindenem a tied” – ezt mondja a lukácsi példabeszédben az apa is idősebbik fiának, aki féltékenységgel szívében tekint arra az ünnepi lakomára, melyet édesapja az elveszettnek hitt fia hazatérésekor szervez. Ebben az esetben is nyilvánvalóvá válik: Isten mindig, mindenét a kezünkbe teszi le. Lukácsnál nincs jelen kifejezetten a kijelentés fordítottja is, miszerint: „ami a

juttatja a megajándékozott méltóságát és cselekvési képességét. Ebben a jelenlegi helyzetben, amelyben vagyunk, van-e Jézus búcsúimájának mondanivalója számunkra? Igen, talán könnyebbé teheti imánkat a krízis alatt és megszabadíthat félelmeinktől. Az ilyen ima ugyanis nem arra alapoz, hogy Isten elveszi mindazt, ami veszélyeztet minket, ezért nem is ezt kéri. Ha ezt tenné, megfosztana méltóságunktól. És ennek az éremnek a túlsó oldalán sebezhetőségünk van, és az a tény, hogy függünk egymástól. Azáltal, hogy Jézus imádkozik értünk, részesei lehetünk isteni és emberi kötelékeinek. Ez pedig olyan viszony, mely másokat nem versenyben levő ellenfélként, hanem szoros kapcsolatban lévőként él meg. Ily módon határaink mes�szemenően áteresztőkké válnak, és minden ember magatartása és cselekedete fontossá válik. És nem lehet kijátszani az egyik ember szükségletét a másikéval szemben. Ezáltal persze még nem kaptunk pontos utasítást, hogy miként kell cselekednünk az egyes helyzetekben, de azért mindenképp imádkozhatunk, hogy mindig Isten dinamikája irányítsa tetteinket, különösképpen a szenvedések és a krízisek idején, melyek megérintik Istent, mert az Ő irányában is átjárhatóak a határok. És ezzel a szemlélettel egy keresztényi, bizakodóan remélő, húsvéti alapállást neveztünk meg: az élet győzedelmeskedik a halál felett – azonban nem a hozzájárulásunk nélkül. Fordította: Bács Béla János CHRIST IN DER GEGENWART 2020/21. szám, Freiburg i. Br. www.christ-in-der-gegenwart.de 3

Szünidei feltöltódés Hosszú hetek óta, melyek egyhangúságában összefolytak a napok, diákok, pedagógusok, szülők gondolatai igazából egy téma körül forogtak: mikor lesz már vége a karanténnak, a tanévnek, mikor járhatunk végre szabadon, mikor jön el a várva várt vakáció? Akadnak olyanok is, akik némi irigységgel vegyített felháborodással jegyzik meg, de hiszen már március óta vakáció van! Vajon tényleg csak pihenéssel töltöttük az elmúlt időszakot? És bár valóban, látszólag szünetelt az iskola, sok családban megváltozott élethelyzet és életritmus váltotta fel a jól bejáratott, megszokott napirendet. Ne tévesszük szem elől, hogy az ehhez való alkalmazkodás, az új kihívásokkal való szembenézés, a felfokozott szorongás már önmagában komoly megterhelést okozott még a fiatal, teljesen egészséges személyiségű emberek számára is. Maga a homeoffice, az otthonról történő online oktatás-tanulás, az összezártság vagy a magányos karantén mind-mind jelentős kihívás volt az ember számára, emellett sok diák számára a szakaszzáró vizsgákra vagy az érettségire, felvételire való felkészülés feszültsége, bizonytalansága is komoly pszichés megterhelést, nemegyszer testi, szomatikus tünetek jelentkezését is okozta. Mindannyian, szülők, pedagógusok és gyerekek, elfáradtunk már e rendhagyó tanév végére. Sok elvárás volt irányunkban, amelynek igyekeztünk mindannyian jól megfelelni, most végre jöhet a megérdemelt pihenés! Ám újra itt a nagy kérdés, hogyan tudjuk ezt az időszakot valóban a gyermek szükségleteit figyelembe véve emlékezetessé tenni, értékes tartalommal megtölteni?

Milyen tevékenységek hasznosak, és melyek fölöslegesek vagy egyenesen károsak a gyermek egészséges fejlődése szempontjából? A pihenés, kikapcsolódás, feltöltődés lehetősége nélkülözhetetlen az újrakezdéshez, a továbblépéshez. Miután értékeljük a gyermekünk tanévben végzett teljesítményét, teret és időt kell adnunk a lazításnak. 4

Mind a fizikai, mind a szellemi fejlődéshez fontos, hogy egy kicsit unatkozzanak, egy kicsit pihenjenek, sokat mozogjanak, és mindeközben azt csinálhassák, ami jól esik, természetesen bizonyos korlátokat figyelembe véve. Az ellazulás, a pihenés ugyanis nagyon fontos a megszerzett tudás elraktározásához.

Sokszor halljuk, hogy a pedagógusok óriási mennyiségű feladattal, házi olvasmánnyal tarisznyálják fel a gyerekeket a szünidőre, ilyesfélékre hivatkozva: „Eg y kis g yakorlás nem árt – nyáron sem.” „Legalább átismétli az anyagot.” „Nem felejt annyit.” „Fel kell készülnie az új tanévre, az új iskolára.” „Felsőtagozatos lesz.” „Úg yis rengeteg ideje van, legalább nem fog unatkozni.” A sportolók vagy a művészek esetében alapvetően fontos a mindennapos gyakorlás. Esetleg azokban a családokban, ahol teljesítménycentrikus elvárások között nőnek fel a gyerekek, és számukra ez a természetes, nem biztos, hogy

teherként élik meg, ha „edzik” az agyukat, gyakorolnak, hisz ez természetes részét képezi a mindennapjaiknak. A legtöbb gyerek azonban abban a táborban található, akik számára az ideális vakáció: a derűsen, közösen, az iskolai kötöttségektől mentesen eltöltött, élményekben gazdag idő. A tanuláslélektani vizsgálatok is rámutattak arra, hogy érdemes a tanulási időszakok után szünetet tartani. A nyár a feldolgozás és a felejtés ideje. Így tud az év során felhalmozott tudás rendeződni, rendszereződni, megszilárdulni. Ne aggódjunk amiatt, hogy a vakációban kikapcsolódó gyermek úgy kerül vissza szeptemberben az iskolába, mintha mindent elfelejtett volna, mert a tudás hamar feleleveníthető újra, ráadásul vidám, jókedvű, kipihent gyermekként tölti az őszi hónapokat az iskolapadban, míg az a gyerek, akit a szünidőben is tanulással, gyakorlással nyaggattak, valóban jobban teljesít még szeptemberben, ám sokkal hamarabb kifárad, már ősz végére belefárad, unja, alulmotiválttá, kedvetlenné válik.

Akkor mivel is töltse a gyerek a szünidőt? Iskolai tanulásra nincs szüksége, viszont ilyenkor valami egészen mást „tanulhat”. Állóképességet, gyakorlati érzéket, kézügyességet fejlesztő tevékenységek közül választhatunk, például hegymászás, kerékpározás, görkorizás vagy főzés, barkácsolás, kézműveskedés, melyek segítségével sokat ügyesedik,

ugyanakkor ezek szórakoztató, élményszerző aktivitások is egyben. Amennyiben lehetőség nyílik rá, vegyen részt táborokban, ahol barátok vagy akár idegenek között is gyakorolhatja az önállósódás, a szociális alkalmazkodás, a társas együttlét szabályait, és mélyebb önismeretre is szert tehet. Valamint biztosítsunk teret és időt az olvasásra, és válogassunk az életkoruknak, érdeklődésüknek megfelelő tartalmakat! Ez egyben a leghasznosabb és legszórakoztatóbb tanulás is! Az elmúlt időszak digitalis túlterheltsé-

gére való tekintettel, igyekezzünk “méregteleníteni” a gyerekek agyát – – a képernyő által közvetített információkat, szórakozási alternatívákat illetően, hiszen az idegrendszernek is éppolyan nagy szüksége van a kikapcsolódásra, pihenésre, mint a szervezetünk más egységeinek, ugyanakkor – főleg a kiskamaszok esetében –, ebben a korban a legnagyobb a veszélye a függőség kialakulásának. A szakemberek ajánlása szerint a nyári szünetben érdemes két dolgot szem előtt tartani. Egyrészt biztosítsuk a laza, oldott pihenést, legyen lehetőség a strukturálatlan szabadidőre, barátokra, önfeledt játékokra, nagy alvásokra. Másrészt viszont feltétlenül legyen valamilyen beosztása, ritmusa a nyári napoknak, heteknek, de elkerülve, hogy szoros, betáblázott programok szigorú rendje uralja a szabadságot. Kiránduljunk, tervezzünk a megszokottól eltérő programokat, biztosítsunk megfelelő arányban aktív és passzív pihenést szolgáló lehetőségeket, de ne hagyjuk szétfolyni a napokat, mert az inkább fárasztó, semmint pihentető. Jó pihenést, feltöltődést, gazdag élményeket kívánok mindenkinek! Len Rita

Tanuljunk az árváktól!

Zsehránszky István írása

Most jutottam hozzá – Zsigmond Márton képzőművésznek köszönhetően – Cseke Gábor: Sorsok könyve című dokumentum-riport kötetéhez. Számos meglepetést tartogatott számomra. Talán az első, maga a könyv műfaja. Bár újságíró vagyok, eddig még nem találkoztam a dokumentum-riporttal. Vagyis azzal, hogy az újságíró kérdéseit egy-egy könyvhöz intézi, és az abból kiválasztott idézetek adják meg a választ. Pedig milyen jó műfaj ez! Mert így személyesen ismerkedhettünk meg Vaszi Mária – az árvaházban felnőtt nő – két könyvével is. Az egyik: Tíz év csíksomlyói gyermekotthon. 1983—1993. A másik: Gyermekotthoni sorsok – amelyben az írónő egykori kollégái mesélik el életüket. Most nem vennénk számba a gyermekotthoni lét borzalmait – azt részletesen bemutatja Vaszi Mária, és őt idézve Cseke Gábor. Inkább arra figyelnék fel, hogy a hölgy azt

állítja magáról: „a gyermekotthonnak köszönhetően sokkal kitartóbb, szívósabb lettem”. Ha ugyanezt elmondhatják magukról az árvaház többi lakói is – és el is mondják néha -, akkor nyert ügyről beszélhetünk. És még csak az elején tartunk. Mert ezelőtt öt évvel több, mint 350 ezer gyermek szülei dolgoztak külföldön, és ezen gyermekek közül is sokan olyan árvák lettek, akárcsak a gyermekotthonok lakói. Sőt, talán jobban jártak azok, akiket árvaházba adtak… Gondoljunk csak Csonti, vagyis Tamás Sándor történetére, aki Bukarestben született, Marosvásárhelyen ottfelejtették a bölcsődében – onnan került az árvaházba. Azt olvashatjuk, hogy az életútja rendkívül színes. És tennénk hozzá: rendszerint mindegyik árvaházi gyermek életútja színesebb, mint a többieké! Vajon inkább nem ezekkel, az utóbbiakkal van a baj? Jaj, üssek a számra, gyorsan! Jellemző, hogy az anyja ki szerette volna venni Csontit az árvaházból, de a fiú nemet mondott… Cseke Gábor megállapítja: „az árván kezelt gyermeknél nincs érzékenyebb műszer”. Hát, ez is pozitívum! Ha akarják, ha nem: akik az árvaházban nőttek fel, nem olyan érzéketlenek, mint sok-sok jómódban felnőtt csemete. És kitartóak lesznek: tanulnak, dolgoznak, mindent megtesznek, hogy érvényesüljenek. Csontiból – vagyis Tamás Sándorból – 1989 után önkormányzati tanácsos lett Csíkszeredában. Persze, vannak kevésbé szép árvaházi sztorik is. Gondoljunk csak Trompira, vagyis Szász Melindára. Ő azt meséli: „Nagyon szemtelen és agresszív leány voltam… Valósággal sportot űztem a verekedésből” – így kompenzált. – „Az iskolából nem lógtam soha, mert nagyon tetszett, hogy félnek tőlem a többiek.” Mintha csak egy nagy politikus lenne ez a leány! Lám, lám, életünknek ez az aspektusa is fellelhető az árvaházban… A dokumentum-riport végén Cseke Gábor a szereplőkkel együtt arra a következtetésre jut: „A szabadság árvaságánál nincs végzetesebb teher. Teremtsünk magunknak családi otthont, ha igazán szabadok akarunk lenni…” Kénytelenek vagyunk egyetérteni ezzel. Hát nem különös? Forrás: www.bukarestiradio.ro/2020/07/01/ tanuljunk-az-arvaktol

Akitől a helytállás parancsát kaptuk... Reményik Sándor (1890-1941) Akiről Tamási Áron ezeket mondta: „Amikor az erdélyi mag yar nemzetség csakug yan árva lett, és a lelkek sötét pusztákon riadtan bolyongtak, Neked szólt akkor elsőnek az Isten, hog y lég y pásztora a tévedező nyájnak. Akkor még csak az Úr tudta, hog y elődeid emberségéből kemény vas a Te g yenge tested. Ő tudta azt is, hog y ami homlokodon csillogott, az Erdély verejtéke volt… Szerte e földön mindenki mohón ette a Te kenyeredet, mert a szellem által újból ismeretessé vált a törvény, hog y lélek nélkül nem élhet a test.” A „kenyér” a pályakezdő költő verszuhatagjai voltak a múlt század tízes-húszas éveiben, amikor a kényszerűségből álnevet (Végvári) használó költő keserű indulattól fűtött, izzó, nemzetféltő szenvedélytől átitatott verseivel helytállásra, itthon maradásra, sorsvállalásra buzdította kisebbségi léthelyzetbe szorított testvéreit. (Eredj, ha tudsz!, Mag yarok mindenütt…, Mint Jób…, Vándorló város, Mindhalálig, Öröktűz, stb.) De alig telik/múlik másfél évtized, amikor már beleszokva az igába, „húzóhámba” (Lászlóffy Aladár) Reményik kimondja ezt az örökérvényű szállóigét: „Ahogy lehet!” A vers meglehetősen hos�szú, ezért csak egy kis képet hívok elő belőle: „Testvéreim, bizony nem élünk jól mi, / Nem apáinknak tetsző életet. / De aki másképp tehetne helyünkben, / Az vesse reánk az első követ! / Minden percünk kínzó kieg yezés: / Ahog y lehet…” (Ahog y lehet, 1935. április 11.)

Időközben szép egymásutánban sorjáznak mélyről fakadó, figyelmeztető, emlékeztető versei, mint Amíg a nag y kúrián átmeg yek, Benéz a havas, Szülőházam, A lázadó Szamos, Templom és iskola, amelyekben az a közös vonás, hogy mindenik szülővárosához, Kolozsvárhoz kötődik, ahol 130 évvel ezelőtt, 1890. augusztus 30-án született, hogy aztán mindvégig kolozsvári maradjon. Neves és vagyonos evangélikus családjában még elevenen éltek az 1848-as eszmények. Apja elismert és módos építészmérnök, a fiú pedig, az építész fia, aki mint „a versek építésze” ezt írja 1927 januárjában: „Az én fejembe, bárhog y erőltették, / Nem ment a számtan s geometria. / Álom-part felé hullámzott a vérem, / És költő lett az építész fia.” (Az építész fia) Középiskoláit a nagy múltú Református Kollégiumban végezte jeles tanárok irányítása mellett, így nem csoda, hogy már hetedik gimnazistaként öntudatosan vallotta: minden erejével nemzetét kívánja szolgálni. Hát még ha azt is hozzátesszük, hogy olyan kiváló iskolatársai

acélozhatták elszántságát, mint Makkai Sándor, Kós Károly, Áprily Lajos (akkoriban még Jékely). Első találkozásukra Áprily Lajos így emlékezik vissza A megváltó vers című tanulmányában: „Ő (ti. Reményik - M.L) első osztályos volt, amikor én már neg yedikes voltam… Ő lehet nem emlékezett reám, a nag yobb diákra, de nekem az ő kisdiák arca élesen megmaradt az emlékezetemben. Befelé hallgatózása már akkor erősebb volt, mint kifelé fig yelése… Eszményi arc volt, a legfinomultabb művészetű festő ecsetjére való.” (Csép Ibolya közlése) Életre szóló barátság, húsz éven át tartó levelezésük áll a sziklaszilárdságú kapcsolat mélyén, és ez olyanszerű lehetett, mint amilyennek a klasszikus barátságok között az irodalomtörténet Goethe és Schiller, Arany és Petőfi kapcsolatát említi. Egymásra találásuk egy versnek köszönhető, adja hírül Reményik 1920. március 6-án kelt levele, amelyet így indít: „Én a „Falusi elégia” elolvasása után tisztában voltam vele, hog y íme, ez az a poéta-társ, akit én Erdélyben eddig hiába kerestem, aki játszva veri a többieket mind, éppen azért, mert számára a költészet nem játék, hanem súlyos bajvívás (elsősorban önmagával), aki annyira leszűrt tiszta bort tölt a formák kristálypoharába”. Hűha! Erről mintha már olvastam volna… Bizonyosan Áprilynál, akiben jó ideig zsonghattak barátja végszavai, mikor aztán több, mint tíz év után öntudattal leírja: „Forma van a versem / eg yszerű sorában: / Ötvös volt az ősöm / Brassó városában / …ötvös-kalapáccsal / kelyhet készítettem… Állok poharammal / fájó mag yar földön / s heg yeim borával telistele töltöm.” (Áprily Lajos: Eg y pohár bor) Egyikük szava tehát a másikban visszhangzott tovább… Erre figyelhetett fel akkoriban Tompa László, a költőtárs, aki székelyudvarhelyi magányában írta verseit, amelyekben jelen

volt az elmélkedő hajlam épp úgy, mint a fegyelmezett formakezelés, no meg a keresetlen egyszerűség is. Érdekes, hogy rokon vonások sokasága jellemezte hármójuk költői világát: ilyenek mint a szülőföldhöz való hűség, a megmaradásért folytatott harc, a helytállás parancsszava, a táj- és sorsélmény kifejezésének az igénye, vagy a nem kis lemondással járó kisebbségi helytállás költői szimbólumai, még ha különfélék is voltak: „romon virág” Reményiknél, „g yöng ykag yló-jelkép” Áprilynál, „magányos fenyő” Tompánál. Találó a Ligeti Ernő megjegyzése is hármukról: „a kisebbségi élet avatta őket költővé.” (Súly alatt a pálma) Oly erős szálak fűzték őket egymáshoz, hogy a kritika és a közönség a húszas években e három nevet egymás mellett emlegette, ők alkották az ún. „helikoni triászt”. Az is roppant megnyerő, ahogyan egymást igyekeztek lehetőségeik szerint helyzetbe hozni, segíteni, önbizalmat erősíteni. Reményik elsőként vonta be Áprilyt a kibontakozó erdélyi irodalomba, és igazította útját a könyvkiadás útvesztőiben. Amikor pedig Reményik tífusszal feküdt a nagyváradi kórházban, Áprily vigasztalja őt 1939 februárjában: „Szeretnék Krisztus lenni eg y napig. / …Megölelném a kín-örvény felett / maga-mélyébe szédült lelkedet. / Csodatevésem sűrű delejét / pazarló kézzel önteném feléd.” (Az én csodám) A gyógyult barát szeptember 5-i válasza: „Köszönöm Testvérem… A Csoda megesett.” Jó másfél évtizeddel azelőtt, 1921-ben új irodalmi, művészeti folyóirat jelenik meg Kolozsváron, alapító főszerkesztője, laptulajdonosa Reményik Sándor. Ez a Pásztortűz. Címe Tamási Áront juttatja eszembe, mert ő volt az, aki szerint Reményik „pásztora a tévedező nyájnak”. Ehhez a költő kortárs, Dsida Jenő még hozzáteszi: „Fogalom ez a név az eg yetemes mag yar nyelvterületen, a tiszta művészet felületi csillogásán kívül, árad belőle az eszmékért lüktető szív tüze és sugárzása”. (Keleti Újság, 1937. január 1.) 1923-tól tagja a Marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságnak, 1926-tól részt vesz a Helikon íróközösség

alapításában, s – betegsége miatti olykori távolmaradása ellenére – későbbi munkájában. Lírája fokozatosan elmélyül, eszmevilága kitisztul. Ezt tanúsítják a húszas-harmincas években verskötetei: Atlantisz harangoz (1925), Két fény között (1927), Szemben az örökmécsessel (1930), Kenyér helyett Marosvécs, Helikon találkozó, 1926 (1932), Romon virág (1935), Magasfeszült(153) beavatják az olvasót. Az első címe: Valaki ség (1940), Összes versei (1941); és olyan repkönnye, 1917. november 12-én született, a legutolsó, rezentatív versek, költemények, mint: Az És ha meghalt volna?!, 1937. június 23-i keltezésű. építész fia, Az ige, A sirály születése, Romon Emberpróbáló, súlyosan nehéz évek szorításávirág, A fordító, Templom és iskola, Ahog y lehet, ban éli meg a költő személyes drámáit, csalódásait, Maradj velem, Jaj, nag yot kértél… Ennyit a veszteségeit élete alkonyán: szülei egymás után versek sokaságából, amelyekből semmihaltak meg, barátai, sorsosai, költő kortársai, iroképp sem hiányozhatnak az istenkereső dalmi harcostársai sorra távoztak el tőle – ki megés -találó, a kereszténység alapértékeit halt, mint Kuncz Aladár és Járay István, ki pedig mélyen átélő, biblikus motívumokat értelfeladta erdélyiségét és átköltözött Magyarországra. mező versei: Keg yelem, József az ács, Istennel Magányosnak, elhagyatottnak érezte magát elvebeszél, Lefelé menet, Istenarc, A szőnyeg visszája, ivel, konok, hűséges kolozsváriasságávál, keveset Valaki értem imádkozott, A kereszt fogantaírt, s csak a lelkében dúlt a tehetetlen indulat: megtása, Kenyér helyett, stb. Ezek ismeretében maradni akárcsak „őrlő szúként az idegen fában”. Az írta Sík Sándor Reményikről: „papi lélek”. Erdélyből váratlanul eltávozott jóbarát, Makkai A harmincas években Reményik egyre Sándor leírhatatlan csalódást, fájdalmat okozott gyakoribb látogatója a szanatóriumoknak, a költőnek. Amikor pedig megjelent Makkai Nem sokszor a budapesti hárshegyinek. Korán lehet című tanulmánya, Reményik megírta Lehet, kezdődő szembetegsége és nem gyógyuló mert kell című vitacikkét, melyben felsorakoztatta idegbetegsége miatt egyre jobban elmagáa helytállásban példát mutató erdélyi gondolat, az nyosodik. Bizonyára ezek miatt is maradt élni akarás, az építő munka érveit – az önfeladásagglegény, bár a szerelem egy életre hatalsal szemben. Ezt hirdette minden idegszálával, mába kerítette. Imre Ilonkának, akihez remekmívű verseivel, írásaival, viszonylag rövidre aszketikus szerelem kötötte, sok verscikszabott életével. lust szentelt, de szemérmesen elhallgatta Mi pedig, akik a helytállás parancsát kaptuk azokat, csak néhány versét sorolta be közüTőle, magunkénak valljuk hozzánk is intézett lük egyik/másik kötetébe. Hol névvel, hol intelmét, mely így hangzik: „Nem a mi dolgunk igazanélkül. Az Atlantisz harangoz című versságot tenni, / A mi dolgunk csak: igazabbá lenni.” ről senki nem gondolta, hogy az Ilonká(„Mért hallgatott el Végvári?” – Levélben kérdezték) hoz írott és titokban őrzött versterméshez tartozik. Dávid Gyula írja: „Kevesebb is, több Mirk László tanár is volt szerelemnél”, amibe az Ilonka-versek

Ég és Föld között Istennel Dr. Bakó M. Hajnalka rovata

Sarlós Boldogasszony Az áldott állapotban lévő Boldogságos Szűz Mária ünnepe Magyarországon és Erdélyben július 2-án, a világegyházban május 31-én van. A katolikus magyarság, mely minden munkáját a Szűzanyával és az ő oltalma alatt végezte, az aratás és a gabona begyűjtésének idejére eső ünnepnek a Sarlós Boldogasszony nevet adta.

Magyar nyelvünkben a „sarló” két jelentéssel is bír, melyek ezek?

Teológiai értelmezése szerint ez az ünnep a „találkozás” ünnepe a Boldogságos Szűzanya és Keresztelő Szent János édesanyja, Erzsébet, valamint a két születendő magzat között. Erről a találkozásról mondta ki 1990-ben a budapesti Háló szervezet alapító gyűlése a következőt: „A találkozás olyan nagyszerű dolog, hogy lehetne akár a nyolcadik szentség is…”

Hogy nevezik a Szűzanya és Erzsébet találkozását a teológiai nyelvben?

Annak, hogy a magyarok „Sarlós Boldogasszonynak” nevezik ezt az ünnepet, valószínűleg a régmúltba visszanyúló oka van. Életet, áldást jelent a gazdálkodó embernek, aki úgy a gabona elvetésekor, mint aratáskor imádkozott a kegyelmek közvetítőjéhez, a Boldogságos égi Anyához.

Imádsága éppen ezt a találkozást jelenítette meg, melyik az?

A csíksomlyói kegytemplom névadó ünnepe, búcsúnapja a Sarlós Boldogas�szony. Ekkor magát az áldott állapotban lévő Szűzanyát ünnepeljük. Van még a Szűzanyának két másik ünnepe is, amikor sokkal többen eljönnek Őt köszönteni. Úgy is szokták nevezni, hogy nagy és őszi búcsú.

Melyek ezek az ünnepek?

Érdekes megfigyelni, hogy a csíksomlyói Szűzanya fekvő Hold-sarlón áll. Székely zászlónkon, mint az égbolton Újholdkor, függőleges Hold-sarlót látunk. Latin Amerikában lehet látni viszont fekvő Hold-sarlót Újholdkor.

Vajon miért? (Erre a kérdésre nincsen válaszom, ha valakinek van, kérem, küldje be a plébániára.)

Kedves Olvasó! A válaszokat a Szent Kereszt Plébániára várjuk! (530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos utca 38., Hargita megye) 10

Sík Sándor

Sarlós Boldogasszony Nyár és hajnal. Sarlósboldogasszony. Most indul az aratók eleven koszorúja a táblán. Arany húrját a domb mögött hangolja már A nyár nagyasszony napja: Már benne párállik a pirkadati szélben A csurranó nyárdéli tűz, De az orgonalombon még reszket a harmat, S acél-ifjan csillannak a kaszák. Már bontja barna falanxát Az aratók komoly karéja. Hajlongnak utánuk a marokszedő lányok, Kendők vadvirág-bokrétája táncol. Csend. Egy fenkő csisszen a pengén. Messziről egy kis csikó csengője csilingel. Egy riadt pacsirta fúrja fölöttem (Daloló nyílvessző) az égbe magát. És testem-lelkem minden pórusán át Érzem, hogy árad bennem ég felé A föld felomló, mély dala.

Júniusi helyes válaszok 1)Mi volt a betegek felkarolásának kiváltó, indító eseménye? A pápa elleni merénylet a római Szent Péter téren 1981. május 13-án. 2)Mi ez a kultusz? Az Isteni Irgalmasság kultusza. 3)Hogyan szól ez a rövid imádság? „Jézusom bízom Benned!” 4)Hol van elhelyezve az Irgalmas Jézus eredeti festménye? Krakkóban a templom oltárán. 5)Hol és mikor lett felszentelve az Isteni Irgalmasság világközpontja? Rómában, 1995. április 23-án a Sassia-i Szentlélek templomban. 6)Mit helyeztek el benne? Az Isteni Irgalmasság képének másolatát.

SZENT MÁRTA

Ünnepe: július 29.

„Márta, Márta, sok mindenre gondod van és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha.” (Lk 10, 38-42) Az Úr Jézus nem azt mondja Mártának, hogy azonnal álljon le a munkával és üljön a lábához, mint Mária. Az Úr nem a szorgos munkát kifogásolja. Nem is szólt volna Mártának, ha ő nem méltatlankodik húga miatt, és nem szólítja fel az Urat, hogy utasítsa rendre Máriát. Az Úr nem Márta munkáját kifogásolja, hanem a munkához való hozzáállását akarja úgy megtisztítani, hogy az szemlélődéssé alakuljon. (...) „Sok minden nyugtalanít.” Lehetnek gondjaink, de ezek nem hatolhatnak el a szív mélyéig, ahol a Szentháromság él bennünk. Akinek a szíve a gondok között sem nyugtalankodik, az dolgozva is a szemlélődés felé halad. „Csak egy a szükséges”: Isten országa, vagyis élő kapcsolat az élő Istennel. Ha megkülönböztetjük a nem fontos dolgokat az igazán fontosaktól, rendeződik az életünk. Ha pedig a fontos dolgokat megkülönböztetjük az egyetlen szükségestől, még tovább, a szemlélődés útjára lépünk, melyen az örök élet világossága és békéje vezet bennünket. „Mária a jobbik részt választotta.” Az ő szívének békéjét nem zavarhatják meg már a világ gondjai, mert megkülönböztette az egy szükségeset a sok mindentől, amelyre gondunk kell, hogy legyen. Nem Mária külső „életformáját” dicséri meg az Úr, hanem azt a belső döntést, amely most a külsőben megmutatkozik. Hiszen előfordulhatott volna, hogy Mária még nem tisztul meg bensőleg, csak rajongásból, netán figyelemnek álcázott lustaságból ült volna az Úr lábához. (...) Lehet, hogy van okunk testvérünk megfeddésére, javító szándékú megintésére, de ha vádoljuk őt az Úr előtt, abban mindig jókora önigazolás van, és a másik el nem fogadása. Bizony, tisztulásra, nevelésre és állandó (ön) ellenőrzésre van szükségünk, míg munkánk és szemlélődésünk valóban az Úrra való figyelés lesz. Dr. Barsi Balázs OFM

Gyer kőc rovat

A szomorú királykisasszony Eg yszer volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörűséges szép leánya, aki soha el nem mosolyodott, mindig szomorú volt, senki se tudta megnevettetni. A király nagyon szomorkodott azon, hogy leánya úgy a búnak adta magát; kihirdette az országban, hogy aki leányát megnevetteti, annak adja feleségül, fele királyságával együtt. Élt abban az időben egy pásztor, annak volt egy kis aranyszőrű báránykája, ennek az a tulajdonsága volt, hogy aki hozzányúlt, úgy odaragadt, mintha csak belőle lett volna kinőve.

Egyszer a pásztor kihajtotta legelni. Amint legelteti, arra ment egy eladó leány; megsimogatta a bárányt, mindjárt odaragadt. Elkezdi a pásztor: - Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány. Hajtotta tovább a báránykát, arra ment egy pap, ráütött a botjával a lányra: - Ej, te nagy bolond, mit töltöd itt az időt? - s mindjárt odaragadt. Megint elkezdte a pásztor: - Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán pálca, pálca végén a pap. Azután arra ment egy asszony egy sütőlapáttal a kezében. Ráütött a sütőlapáttal a pap farára: - Ugyan, tiszteletes uram, minek bántja azt a szegény leányt! Ez is odaragadt; megint elkezdte a pásztor: - Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán pálca, pálca végén a pap, pap farán a lapát, lapát végén asszony. Jött arra megint egy katona, vezetett arra egy paripát; megfogta az asszony karját csintalanságból, mindjárt odaragadt. Megint elkezdte a pásztor: - Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán a pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát végén asszony, asszony karján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa. Megint jött egy takács egy csomó vászonnal, rávágott a paripa farára: - Ejnye, be szép paripa ez! - Azzal ez is odaragadt. Elkezdte a pásztor: - Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán a pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát végén

c A júniusi feladat megoldása: asszony, asszony karján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa, paripa farán vászon, vászon végén takács. Megint jött egy varga, hozott egy csomó kaptát, rávágott a takácsra: Mit bámul itt, komámuram? Ez is odaragadt. Csak elkezdte a pásztor: - Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát végén asszony, asszony karján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa, paripa farán vászon, vászon végén takács, takács hátán kapta, kapta végén varga. Amint így terelgette őket előre, arra ment a király a szomorú lányával. A királykisasszony amint azt a furcsaságot meglátta, olyan jóízűt nevetett, hogy majd eldűlt bele. A király amint ezt meglátta, magához hívatta a pásztort, neki adta fele királyságát meg a szép leányát; megesküdtek, nagy lakodalmat csaptak. Még ma is élnek, ha meg nem haltak. Mag yar népmese

Ifjabb Jakab apostol attribútuma a kallózófa. Vértanúsága egy posztófeldolgozóhoz kötődik, aki szerszámával, a kallózófával agyonverte.

Az új feladat: Az alábbi rejtvény első oszlopában azt találjátok, hogy mivel ábrázolják Júdás Tádé apostolt. Írjátok meg nekem is! S szerintetek, miért pont azzal? Várom válaszotokat!

Katóca

az egyik szülő: édes... hőemelkedés nagyon öreg szőlőből készült ital lábain tartózkodik ide-oda mozgat csonthéjas gyümölcs

Email cím: lorinczevakatalin@yahoo.com, Postacím: Lőrincz Éva-Katalin, Márton Áron Főgimnázium, Márton Áron utca 80. sz., 530211, Csíkszereda, Hargita megye 13

Antiochiai Szent Ignác „A kenyér, mely a halhatatlanságnak g yóg yszere, ellenszer…” Az idézet befejező része a rejtvény vízszintes 3. és függőleges 1. számú soraiban van elrejtve. Vízszintes: 1. Kilóliter jele. 12. Viszonylagos. 13. A görög ábécé harmadik betűje. 14. Ittasan, becsípetten. 16. Robbanáskor, ágyúlövéskor hallható hang. 17. És eme törvénytelen gyermek, fattyú. 19. Latin kettőshangzó. 20. Lefejezett Ezrád! 21. Velünk együtt levő, együtt dolgozó személyek. 23. Zsarnok, kényúr – románul, fonetikusan kiejtve. 24. Temérdek. 25. Batyu tartalmazza! 27. Urán, trícium, deutérium és kén vegyjele. 29. Fölösleges hangoskodás, hűhó (névelővel). 30. A Balaton vizét levezető folyó. 31. A Bajkál – Amur vasútvonal rövidítése, amely egyike a Föld leghosszabb és legjelentősebb vasútvonalának. 33. Eme négy evangélista egyike. 34. Meredek vasúti pályán kötéllel vontatott személyszállító jármű – e. 37. Árucikk eladási árát megállapítja. 38. Litván gkj. 40. Nem bánatos. 42. Önt (edénybe). 44. A gyártási folyamatot segítő, gyorsító anyagot tartalmazó. 45. Ilyen „ol“ a cikk - románul! 47. Otthon. Függőleges: 2. Letakarja. 3. Hosszúnyelű, szekerceszerű vágó- és szúrófegyverrel fölfegyverzett katona. 4. Progresszió. 5. Egy európai informatikai szolgáltató vállalat neve, amelynek székhelye a franciaországi Brezons-ban van (ATOS).

Támogatónk

6. Porrá tört vagy őrölt anyag. 7. Ünnepélyesen valamely közösségbe való fölvevés, valakinek a sorába való iktatás (ék f.). 8. Szegdarab! 9. Bőrből, gumiból készült gömbölyű, rugalmas játékszer vagy sporteszköz. 10. Luxemburgi, máltai és uruguayi gkj. 11. Germán eredetű női név, Ermin germán isten nevéből származik. 15. Nép – oroszul. 18. Riska azonos hangzói. 22. A népvándorlás idején a Volga és a Don alsó folyása mentén államalapító, török nyelvűnek tekintett törzseket. 26. Építményt rendbe hoza, kijavíta. 28. Névnapját május 7-én ünneplő hölgy neve. 29. Az a távolabbi rovara (ék h.). 31. Belga, kambodzsai és spanyol gkj. 32. Mosakodol. 35. Intve, intéssel hívja a harmadik személy. 36. Eme közelebbi juttat – e. 39. Zúzó. 41. Kutricát. 43. Eltörő azonos hangzói. 46. Szén és kálium vegyjele. 48. Juttat. Készítette: Korodi Zoltán

A júniusi megfejtés Vízszintes 1. Előbb arany, utóbb csak talmi. Függőleges 12. S a vége az, hog y meg kell halni. Megfejtők: Róth Zoltán Vilmos – Csíkszereda, Balázs Ferenc – Csíkszereda , György Ilona – Csíkszereda, Molnár Margit – Madéfalva, Madaras Vilma – Csíkszereda A szerencsés megfejtő: György Ilona – Csíkszereda Az ehavi megfejtéseket július 31-ig várjuk! Szent Kereszt Plébánia, 530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos utca 38., Hargita megye. A megfejtők között könyveket sorsolunk ki!

CSIT - egy kicsit másképp Közelebb vezetni a fiatalokat Istenhez – talán ez lehetne egyik mindenkori jelmondata a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozóknak. Idén augusztus 9–12. között várjuk a fiatalokat (vasárnap délutántól szerda éjjelig), hogy tanácsokat, iránymutatást, lelki támaszt kapjanak az isteni szeretet megtapasztalásában, illetve hitük megerősítésében. És mindezt rendhagyó módon tes�szük, a digitális eszközök felhasználásával, hiszen idénre az online térbe költözik a találkozó. A közvetítések zöme Csíksomlyóról zajlik majd, ám más helyszínekről is lesz bejelentkezés. A „tábor” szűk négy napján tanítások, kiscsoportos beszélgetések, imalehetőségek, szentségimádás, szentmisék és műhelymunkák egyaránt zajlanak, mindezek az online tér nyújtotta lehetőségek keretében. Nem hiába ez idei találkozónk mottója: „Vegyétek és egyétek!” (Mt 26,26b) Azt szeretnénk, hogy érezzék a fiatalok, a fizikai távolság ellenére is együtt vagyunk. Hívni akarjuk őket a lelki elmélyülésre és az Istennel való kapcsolat építésére. Hisszük, hogy a program, meghívottjaink, előadóink megfelelő táptalajt tudnak nyújtani erre.

Hisszük, hogy a rendhagyó forma dacára át tudjuk lépni az akadályokat, és egyedi, kitörölhetetlen lelki élményt tudunk nyújtani a résztvevő fiatalok számára. Hiteles példákat mutatunk meg számukra, olyan személyeket állítunk eléjük, akik Istennel élik az életüket. Virtuális kerekasztal-beszélgetésen lesz alkalmunk hallgatni többek között Dr. Csókay András idegsebészt, Pintér Béla énekest vagy akár Böjte Csaba ferences szerzetest. A szerdai zárónapon pedig az Eucharist együttes koncertjébe csatlakozhatnak be a fiatalok! A fizikai találkozás helyett lelki együttlétre hívunk mindenkit, egy olyan útra, melynek a végén ott van a találkozás Vele, a találkozás Istennel. Hogy ez pontosan miként történik majd? Kövessétek kiemelt figyelemmel Facebook-oldalunkat, illetve weblapunkat (www.csit. fif.ma). Ezeken a felületeken minden szükséges információt megtudhattok! Rédai Botond

Reményik Sándor

Szabad szél Én nem tudom, ez hol kerekedett, Honnan süvít ez most: Ez a szép, szabad szél. A fák Úgy adják lombjukat neki, Oly féktelen gyönyörrel, Mintha halottak lettek volna tán, S ez holtakat jött voln’ ébreszteni. Hogy zúg! A fák mögött be lilák a hegyek S a fák között be tündérzöld a rét: Egy júniusi rét. Vadrózsabokrok százvirágos ága Be csodásan inog! Hogy hajladoz a fű! És este van.

Süvíts szabad szél! Zúgj, a csontjaimon is keresztül! Tisztítsd meg véremet! A szemetet, mely lelkem elborítja: Takarítsd ki! Hozd a gát felől A harsogó víz tajtékos szavát, A szénaillatot… Úgy adom magam neked, mint a fák. Halott voltam, rázz új életre fel! Talán az Isten lehelete vagy.