__MAIN_TEXT__

Page 1

XII. évfolyam, 2. szám

Erdélyi keresztény családok lapja


Rendületlenül  Szent Domonkos rendalapító halálának és a Magyar Domonkos Tartomány alapításának 800. évfordulója alkalmából meghirdetett jubileumi év január 6-án, Vízkereszt ünnepén kezdődött a debreceni és a soproni domonkos rendházban. A rend azt ünnepeli, hogy Domonkos 1221. május 30-án, pünkösd napján a bolognai nagykáptalanon Kelet-Európa evangelizálása érdekében elhatározta egy magyar provincia alapítását. Az alapítás összefügg azzal, hogy a 13. század első felében a magyar királyság és a magyar egyház energikusan bekapcsolódott a keleti mis�sziókba. Domonkos az új rendtartomány megszervezésével Boldog Magyar Pált, alias Paulus Hungarust, a bolognai egyetem korábbi híres tanárát, most már egyszerűen Pál testvért bízta meg, aki három társával azonnal útra kelt. Először Győrött állapodtak meg, majd Veszprémbe és Székesfehérvárra mentek, és itt megalapították az első magyarországi domonkosrendű konventet. Isten sok fiatalt vezetett hozzájuk és 1241-ig Győr, Veszprém, Pest, Esztergom, Patak, Pécs, Érsomlyó, Beszterce, Buda, Csázma, Szeben és Zágráb városokban alapítottak konventet. A Kereszténység védőbástyájának nevezett Magyarországnak különleges szerepet szánt a történelem Ura. A térítés motorjai a domonkos szerzetesek lettek. Erdélyben már 1222-ben megtelepedtek. Innen biztonságos körülmények között vonultak át a székely havasokon és a német lovagrend birtokán a kunországi misszióba. A Szerettől a Dnyeperig és az Oltig térítettek. Érdemük, hogy 1227-ben Bortz Membrok egész törzse a Milkó folyónál megkeresztelkedett. Róbert esztergomi érsek kíséretében volt Bertalan pécsi, Bertalan veszprémi és Rajnald erdélyi püspök. Az ifjú király IV. Béla herceg, II. Endrét helyettesítette mint keresztapa. Róbert esztergomi érsek mint pápai legátus Theodoriket, aki 5 éven át volt a magyar provovincia Krisztus Világa – Erdélyi keresztény családok lapja

perjele, a kunok püspökévé nevezte ki, és megkapta az elűzött teutonok birtokát. Egyházmegyéje az a terület volt, amelyet II. Endre adományozott mint hűbéri birtokot a katolikus hitre tért kunoknak. Konventeket hoztak létre és rendtársai segítették a kunok térítésében, sőt a brodnikok földjére is elmentek.  IV. Béla a kunoktól is kapott információt a keleten maradt magyarokról. Így felmerült az ő felkeresésüknek a kérdése és a keresztény hitre térítése. A domonkosok elvállalták a keleti magyarok misszióját. 1231–1234 között Ottó domonkos barát negyedmagával a Dnyeper-Donyec vidékéig jutott. A hazatérése utáni nyolc nap alatt, amennyit élt, beszámolt utazási tapasztalatairól. Elsőként hozott hírt a keleti magyarokról, akik közül néhánnyal találkozott. Elmondták neki, merre laknak az óhazában maradt magyar törzsek. Ottó tehát előkészítette Julianus barát első útját és eljutott az általa Magna Hungariának nevezett őshazába. Julianus útjáról (1235–1236) Pater Richardus írt jelentést. A második útjáról (1237–1238) maga Julianus írt feljegyzést. Általa hiteles tájékoztatást kapott a Szentszék. A tatárok lerohanása után a keleti misszióra már nem került sor. A tatárok 1242 tavaszán Kunországban megölték Magyar Pált és 90 társát. Emléknapjuk február 10-én van.  A tatárjárás után IV. Béla sokféle módon segítette a rendet a kunországi sebek begyógyításában. Az utánpótlást Erdélyből kapták, ahol a rend meghonosodott, főleg iskolái révén Segesváron, Brassóban, Szászsebesen, Besztercén, Gyulafehérváron, Temesváron, Székelyudvarhelyen, Alvincen, Kolozsváron, Marosvásárhelyen. Moldvában híres kolostoruk volt Szeretvárosban és Szűcsváron 1551-ig.  A domonkos jubileum nemcsak a múltba való visszatérés, amikor a szegény magyar prédikátor szerzetesekre emlékezünk, akik gyalog, saruban, kezükben a Szentírással járták be a világot, állandóan imádkozva és az evangéliumot hirdetve. A jubileum felhívja a figyelmet a jelenre is, és arra kér, hogy hirdessük az evangéliumot, és életünket merjük az evangélium szolgálatára szentelni.  Kedves Olvasó, az örök evangéliumból születik a szeretet. Legyen az a szülőföld, a gyermekek, az iskola, a versek, a mesék vagy a történelem szeretete, ezek mind éltetnek bennünket. És szeretet nélkül nincs semmi... Munkatársaim nevében szeretettel köszönti, a főszerkesztő

Kiadja: Salus Communis Egyesület. Nyomtatás: Tipographic nyomda. Fővédnök: Tamás József ny. segédpüspök. Főszerkesztő: Dr. Darvas-Kozma József. Szerkesztő: Sárközi Sándor. Grafikus: Szabó István. Lapterjesztők: Sárig Annamária, Keresztes Enikő, Szabó Zsófia. ISSN: 2558-8389. Elérhetőség: 530230 Csíkszereda (M-Ciuc), Kossuth L. u. 38., Hargita megye, tel/fax: +40-266-311-726, email: krisztusvilaga@yahoo.com. Bankszámlaszám: RO65 RNCB 0159 0154 1927 0001, BCR Agentia M-Ciuc.

2


Örök evangélium Egy leprás jött hozzá… Megérintette...  A mi Urunk egyszerre tud formabontó és formatartó lenni. Más szóval törvényszegő és törvénytartó, hagyománytörő és hagyományőrző. Olyan egységbe tudja ezt olvasztani, hogy alig vesszük észre. És oly művészien tudja összeötvözni a régit és az újat, hogy egységük természetesnek látszik. Mint ahogy Istenben természetes egységbe olvad a régi és az új, hiszen ő Alfa és Ómega, kezdet és a vég, az első és az utolsó. (Jel 22,13) És a Jelenések könyve Krisztusának „feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme mint a lobogó tűz”. Az öregség hófehér haja és az ifjúság lobogó lángú szeme jelzi azt, hogy benne a két véglet a lét egységébe olvad össze. Ezt a nagy egységet lehet megfigyelni Jézus minden tettén. Így itt is.  Mi volt ebben a csodában a formabontás? Az, hogy a leprást magához engedve, szóba állt vele, sőt megérintette. Az ószövetségi törvények szerint ezeknek puszta helyeken kellett tartózkodniok, távol az emberi közösségektől, és csengettyűszóval kellett figyelmeztetniök a járókelőket, nehogy véletlenül is találkozzanak. Az különösen tiltott volt, hogy érintkezzenek, mert hisz ezzel az érintett is tisztátalanná vált. Jézus a szavával is megtisztíthatta volna, mint sok más beteget. A testi érintéssel itt hangsúlyozni kívánt valamit. Mégpedig azt, hogy a betegeket fizikai távolba vetve nem szabad magukra hagyni, de a kialakult szabályok ellenére is gondozásba kell venni. Olyan volt ez, mint a szombattörés. Ahogy a szombati gyógyításoknál a szombattörvényt lépte át a gyógyítás érdekében, itt egy másik vallásos előírást „szegett meg” ugyancsak a gyógyítás érdekében.  És mi volt a formatartás? Az, hogy utasítja a beteget: „Mutasd meg magadat a papnak, és … ajánld fel tisztulásodért az áldozatot.” Érvelhetett volna úgy, hogy a lényeg, vagyis

„Egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte és így kérlelte: Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem. Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette: Akarom! Tisztulj meg!… Menj, mutasd meg magadat a papnak…”

a tisztulás már megtörtént. Mit bajlódjunk lényegtelen és tisztán formai dolgokkal? Fő, hogy az élet és annak egészsége biztosítva van, a többi lényegtelen. (…)  Sokszor panaszkodunk, és magunk is úgy tapasztaljuk, hogy egy-egy szentmise vagy szentáldozás, akár még egy gyónás vagy valamilyen szertartáson való részvételünk nem ad lelki táplálékot nekünk, és jobban szeretnénk akár már meglevő élményeinkkel foglalkozni, akár ilyenek után futni. Ha az egyházában szóló és működő Jézusra figyelünk, ő tudja, hogy mikor és hol kell formabontást végeznünk, de ilyenkor is meg kell hallanunk szavát, amikor látszólag élettelen és túlhaladott formák megtartására kér vagy ad parancsot. Jézussal úgy tudunk újak lenni, hogy a régit nem vetjük el; és úgy tudunk szokásokhoz ragaszkodni, hogy nyitottak vagyunk az új felé.

Mk 1,40-45

Belon Gellért (in: Ellesett pillanatok evangéliumi elmélkedések, Budapest, 1986)

3


Tanítás, vakcina, horgászat, foci Interjú Kerényi Lajos piaristával Egy papnak lehet annyi hite, mint a kutyának! – idézi fel egy tanára mondását a Gulágot megjáró piarista, utalva az élő hit fontosságára. Lelkészként aktívan szolgál kilenc budapesti kórházban, horgászik, és várja, hogy újra focizhasson. Óraadó tanára a Szent Margit Gimnáziumnak. Online vagy offline tanít szívesebben? Az online meg se közelíti a „padi tanítást”. Nagyon szükséges, hogy legyen egy erőtér a diákok és köztem. Ez online nincs meg annyira. Tanítás közben ráadásul rengeteget kapok én is tőlük. Fontos mindenkinek a kisugárzása. Azt mondanám, a legfontosabb és legjobb dolog a tanításban a mosoly, a kedvesség, az optimizmus, a derű, amelyen keresztül be tudunk lépni a másik ember szívébe, majd ki tudjuk csaljuk belőle ezeket. Mi az, amit érdemes még kicsalni a fiatalok szívéből? A bizalmat. Ezáltal szeretettel tudnak gondolni a tanárra, egymásra. Önmagukban is kell bízzanak. Úgy vélem, a mai világ a kiüresedés időszaka, mert a szép, a szent, a nagyszerű sokszor kimarad. Éppen ezért nekünk az ellopott istenséget – a transzcendenciát, a természetfölöttit – kell visszavarázsolnunk a fiatalok lelkébe. Az emberiség most boldogtalan. Hozzáteszem: mindan�nyiunknak őrállóknak kell lennünk. Ott a feladatunk és küldetésünk, hogy gondozzuk embertársainkat, szellemileg is gazdagítsuk egymást, és reményt adjunk másoknak. A „nyomorult” emberiséget az igazi értékekre kell beoltani, a transzcendens felé való nyitottságra. Mi fontos a tanításban? Nagyon közel állnak a szívemhez ezek a gimnazista fiatalok, ahogyan az egyetemisták is. Szeretném, hogy tudjanak úgy indulni az életben, hogy

4

igazi őrállók legyenek. Ne engedjék, hogy az értékek kiszoruljanak az életükből, például az igazi tudás, a lényeglátás, az összefüggések ismerete. Ha nincsenek ezeknek az értékeknek a birtokában, akkor ők is és az utódaik is kiüresednek. Önnek mi segít abban, hogy ne üresedjen ki? Mióta a pesti piarista rendházban élek, azóta a közösségben több időm van töltekezni. Nem szabad leállni, kiszáradni. A kegyelmi erőket biztosítani kell magunk számára, ebben segít a szentmise, a csönd, s kell, hogy ezek ne fárasztó, szokványos kifejezésekből álljanak. Elmélkedek. Meditálok. És persze a karitatív szolgálat is az élő hithez tartozik. Emellett olvas, tanít, focizik, horgászni jár.  A betegekhez is jártam, járok. Ez nagyon fontos az életemben, azért is, mert majdnem orvos lettem. Úgy is mondhatnám, hogy a szegényeket segíteni az nekem fontos, a vallásosságomhoz tartozik. Ma mit jelent vallásosnak lenni? Jelen van a naiv vallásosság, a kiszáradt vallásosság és az élő, az igazi vallásosság. A naiv vallásosság különösképp a gyerekeknél van jelen. A gyerek nem okokat keres, hanem imádkozik és örül az ünnepeknek, valamiként a Jóistennek. A kiszáradt vallásossággal kapcsolatban szoktam mondani a fiataloknak, hogy az ilyen ember templomba talán elmegy, számot azonban nem vet az életével, gyónni nem megy. Ez az ember az autója visszapillantójára kiteszi a rózsafüzért, de az számára inkább szerencsehozó kabala, mint elmélkedést segítő eszköz. Hangsúlyozom, hogy a hit értelmes meghajlás kell legyen a számukra. Nem jó, ha a vallásosság csak külsőség. Ahogy hallom néha: „A temetés, jaj, az vallásos legyen”, „Legyen keresztelés, mert az a családi hagyomány”, esetleg még az esküvő… De mindezek már tartalom nélküliek. Ma vallásosnak lenni szerintem az élő hit gyakorlását jelenti. Mi a teendő? Ezeket nagyon finoman kell bevezetni. Szoktam mondani a szülőknek, nagyszülőknek, hogy az elkopott embereket vagy


éppen kamaszokat, keresőket nem szidni kell. Azzal csak az ellenkezőjét érjük el. Ugye, ahogy a szent nagymama int: „Jaj, kisfiam, kislányom, már nem mész templomba? Pogány vagy?”. Ellenkezőleg! Kedvet kell ébreszteni bennük a gyönyörűség felé. Igazán nehéz helyzetben az a kiút, ha az ember nyit Isten felé és kapcsolatot teremt vele. Azt mondta, a kórházakat is járja. Meggyőződésem, hogy az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek megélése talán a legfontosabb. Van olyan ember, aki rengeteget tud, nagyon felkészült, de ezeket nem gyakorolja. Erre vonatkozóan egy tanárom korábban azt mondta nekünk: „Tisztelendő urak! Egy papnak lehet annyi hite, mint a kutyának! Sokat tud – a tételeket, tanokat ismeri – de nincs hite. Olyankor ő is unja, és őt is unják.” Viszont aki tud embereket szeretni, megölelni és életre kelteni, az tud élni. Nekem életem része lett az, hogy ott legyek a haldoklók mellett. Tavaly március végén, amikor találkoztunk, úgy fogalmazott, már alig várja, hogy láthassa a betegeit. Ennek hamarosan eljön a lehetősége. Csakugyan. Szeretem úgy gondolni, hogy a Szentlélek vezet. Egy egészen biztos valóság – ami a szívemhez nagyon közel van –, hogy „bízd sorsodat az Úrra”. Ő gondoskodik rólad. Te meg ne aggodalmaskodj állandóan. Beoltatja magát a koronavírus elleni vakcinával? Hogyne! Az első injekciót már meg is kaptam. Két hét múlva kapom a másodikat.

Mint idős, mint tanár, vagy mint egészségügyi dolgozó? Egészségügyi dolgozóként. Kérdeztem az egyik kórházban – ahova 50 éve járok –, hogy milyen lehetőségem van oltásra. Végül a múlt héten már be is oltottak. Ezzel nagyobb biztonságban vagyok. Nem érzi, hogy kivételezett azzal, hogy kórházlelkészként már most megkapta az oltást? Ez hozzá tartozik a kórházi ellátáshoz, és én így be tudok kapcsolódni a munkába. 93 éves vagyok. Számomra elsősorban az volt a fontos, hogy én ne fertőzzek meg másokat azzal, ha elkapnám a betegséget. Így nyugodtan megyek betegek közé. Egyébként annyi dolgon mentem keresztül a háborúval és az életem során, hogy én már nem félek. Mikor indul újra a kórházlelkészi szolgálata? Időnként már most is hívnak, hogy menjek. Mostanra már mindenhol ismernek a kilenc kórházban, ahol vagyok. Jól értem, már mehet a kórházakba? Mehetek, csak a Covid-osztályosokhoz nem. Éppen ezért is fontos az oltás. Illetve hát a kórházakba úgy egyáltalán biztosabb a beoltottságot követően mennem. Focizik még? Amikor csak tehetem! Az a bánatom, hogy a Covid ezt is megtorpedózta. Várom már, hogy újra focizhassunk a régi szolgálati helyem, a plébánia melletti focipályán. Most nézni szoktam a meccseket. Csak a Fradi? Igen! Meg a Real Madrid (nevet). Most megint kikapott az a nyamvadék. Hát, ez nekem ilyen hobbi. Ahogy a horgászat is. Meg azért az hasznos is. Mikor volt utoljára horgászni? Talán karácsony előtt. Most csütörtökön azt mondják, jó idő lesz, akkor elmegyek megint. Lett volna három tanórám, de mivel érettségiző fiatalok, és

felkészülési dolgozatot íratnak velük, így elmaradnak az órák. Úgyhogy, ha tényleg jó idő lesz, elmegyek horgászni. Ez csak csöndes kikapcsolódás, vagy halat is fog? Annyit, hogy kis időre el tudom látni a rendházat. Legutóbb fogtam két hatkilós harcsát. És ez azért nem akármilyen hal, még evésre is szép. Ön a nagymarosi és egerszalóki ifjúsági találkozók életre hívója. Igen. Többed magammal. Mit üzen a fiataloknak? Most a fő üzenetem az, hogy ne üresedjenek ki, gazdagodjék a szívük és lelkük! Mert ha tényleg az igazi értékeket keresik, közösségbe mennek, és – a szívük mélyén – megvan bennük a Jézus melletti döntés, akkor sok kérdésre választ kapnak. És keressék maguk is a saját válaszaikat! 93 éves. Az még gombócból is sok… Hogyan kell megöregedni? Sose szabad megvénülni lelkileg. Ez persze sok mindenből tevődik össze. Egyrészt az alapanyag, amit a szüleidtől kapsz. Másrészt az edzettség, azaz, hogy mennyire vagy felkészülve, mennyire edzed magad. Ne legyen az ember lekváremberke! Kívánom, hogy az akció ne hiányozzon, legyen meg az irgalmasság cselekedeteinek bármelyike! Hiszen az a minden, abból lesz szeretet. Szeretet nélkül meg nincs semmi. Márkus Roland SP 5


A Magányos fenyó (Tompa László I.) Mirk László írása  Amikor Kuncz Aladár (1885–1931) 1923-ban végleg hazatelepült a közel ötéves francia internálás után, és az Ellenzék című kolozsvári napilapnál átvette annak irodalmi mellékletét, egyenesen Székelyudvarhelyre utazott, hogy megnyerje szerkesztői elképzeléseinek Tompa Lászlót (1883–1964): „Valamivel vonatérkezés után, nyúlánk, barna-piros arcú, vonzó mosolygású fiatal férfi lépett be, és kissé rekedtes férfihangon megszólalt: – Kuncz Aladár vagyok, azért jöttem Udvarhelyre, hogy Tompa Lászlót otthonában1 megismerjem” olvasom a költő hagyatékában található kéziratban. (Közli néhai főiskolai tanárom, Kicsi Antal: Tompa László monográfia, Kriterion Könyvkiadó, 1974, 98. o.)  Ekkor már az udvarhelyi „csillagtalan ég alatt” (Tamási Áron), a „sziklasorsot” is vállaló költőnek megbecsült neve van nemcsak a tollforgatók, de még a versrajongók egyre terebélyesedő táborában is, köszönhetően az olyan páratlan tehetségű versmondó- és előadóművésznek, mint Tessitori Nóra (1887–1969), akit a „vers apostola” jelzővel ékesített Babits Mihály, Kuncz Aladár pedig az egyik 1924-beli előadóestjéről így tett vallomást: „Tegnap este itt templommá lett egy terem, és oltárrá egy asszony szája, ahonnan szent szerelmes igék bugyogtak fel, folytak széjjel az ájtatos hallgatók között.”2 Igen, ő volt az, aki nemcsak fergeteges sikert aratva mondta az udvarhelyi költő verseit, de még esszé-tanulmányt is írt Tompa László lírájáról címmel.3  Az egyik kedvenc Tompa-verséből (Személyvonat, III. osztály; 1921) idézek az Ő bevezető szavainak közreadásával: „ide kell jegyeznem az örök emberi, ősi, hatalmas élethitnek világot formálni akaró szózatos erejű sorait4: „De már a hajnal az ormokon lobog, Míg én minden nyűtt arcot gondolatban Nagy testvériséggel megsimogatok: Ím, nézzétek, künn vidám virradat van, A föld virul és nem tud semmiről… Bizony mondom: az idő jobbulni int! A vadság, bűn, halálra zaklatott –: Fogjatok kezet s a kelő napot Kezdjétek úgy, mint frissen fürdetett, Tudatlan kisdedek! …S ne féljetek!” (Személyvonat, III. osztály)

6

(Mintha újból Szent II. János Pál pápa határozott és egyben bátorító hangját hallanám…)  Az említett első személyes találkozás kapcsán tudatjuk, hogy nem volt előzmény nélküli, két verskötet: Erdély hegyei közt (1921), Éjszaki szél (1923) és a marosvásárhelyi Zord Idő irodalmi folyóirat verspályázatán az Idegen falusi fogadóban című versével első díjjal jutalmazott költő fogadta a neves irodalmár-szerkesztőt, aki számos versét magával is vitte, és „azt a kötelező ígéretet, hogy minél gyakrabban fogok számára kéziratot küldeni.” (Visszaemlékezés 1931-ből.) És még valami, Kuncz Aladárral akkor havi két versben, „a versek műfordítások is lehetnek”, és egy-két cikkben állapodtak meg. És a mentorából áradó szeretetre méltó bűvölet 5 megtette hatását : az Ellenzék 1923. szeptember 23-i száma figyelemre méltó írását közli, melyben kifejti: „Erdély leghívebb és legderekabb fiai a múltban is az európai kultúra legbuzgóbb követői voltak. Erdélyiek tudtak lenni és egyben európaiak.” Egy év múlva ugyancsak az Ellenzék (1924. IX. 14.) közreadja Goethe a Vándor éji dala című versremekének fordítását, amiről a beavatottak közül is kevesen tudtak akkoriban, és talán ma is.  Verskötetei egyszerre az erdélyi magyar líra élvonalába emelték. Németh László (1901–1975) már akkor úgy látja, hogy Tompa László „a székely alkat költői revelációja, akinek sorsa szervesen összefügg a környező világgal, annyira, hogy a természeti erők egyikévé számíthatjuk.”6 Íme:


„Egy éjszaka viharrá változom. Megdördülök a tornyos fellegekben, Hogy haragomtól rögtön térdre retten Minden megébredt alvó jaj, s iszony. Székely hegyek közt megrekedt vihar, Mely mostanig csak gyűlt, meddőn borongott: Egyszerre vadul a földekre rontok, S kemény leszek, nagy, rettentőn szilaj.” (Vihar)  Itt említem, hogy amikor a Székely Könyvtár 23. kötete Tompa László válogatott verseivel megjelent 2014-ben, a válogatást gondozó Fekete Vince kifejtette: „Egy biztos, Tompa László nem a székelyharisnyás költő. Soha nem is volt az. Mai költő, ugyanolyan és ugyanúgy mai, mint a múlt század elején, Pesten iskolázott, a modern magyar irodalom centrumában élő és alkotó több Nyugatos kortársa: Kosztolányi, Babits és társaik.”7  Hasonlóképpen vélekedett egykor Szabó Dezső (1879–1945) is, aki Tompát személyesen is ismerte, hiszen 1909–1913 között négy éven át tanított az udvarhelyi Főreálban, és aki a tőle szokatlan elismerő/ dicsérő hangnemben így írt a második kötet verseiről (amelyben Őt is megejthette a Keresztes lovag a Szentföldről hazatér című szerelmes szonettje): „A bezárt lélek keserű, sokszor fanyar ritmusai zokognak a könyvből… Tompa László igazán nagy költő.”8 „Én nem tudom, mit érhetek, Jó, rossz vagyok-e? Nem tudom. Csak, hogy: vívódtam eleget. Az eredmény: a semminél Alig több… igaz! De nagyon Terhes volt az út, s fönn a cél! Sok rút lökés ért, orv, kemény - De farkasok között azért Sohasem üvöltöttem én.” (Emlék)

 Szabó Dezső szavai nyomán, Cseke Péter megjegyzi: „Ez a megállapítás váratlan ajándék volt Tompa számára, mert hiszen az erdélyi lapok, a Pásztortűz kivételével alig foglalkoztak a kötettel.”9  De költőnk számára a még nagyobb kitüntető elismerést a harmadik, 1929-ben napvilágot látott kötete, a Ne félj! hozta meg. Többek között ebben

jelent meg a Fiatal fa a hegyen. „Itt amíg leírja a fát (t. i. a költő), vágyain át már a maga életévé is társítja.” (Kuncz Aladár)10 „Az a fa vonzza most a szememet, Mely ott a tetőn a tavaszban remeg. Fény ütközik ki gallyai hegyén – Oh, bár lennék e fiatal fa: én. Feledve mindent, mi kedvetlenít, Szívhatnám a föld áldott nedveit. Viharban, éjjel mint egy nyugtalan Őrült üstöke lobogna hajam. S rá a reggelbe repesve zengenék: Fuvalomhalk, s rejtelmes-mély zenét.” (Fiatal fa a hegyen, részlet) Ugyancsak Kuncz Aladár jegyzi meg: „A fa-sorsnak ugyanezt a bensőséges átélését kapjuk, de már erdélyi programmá szélesítve, a Magányos fenyőben.”11 (Folytatjuk!)

Mirk László 1) A székelyudvarhelyi történelmi Székelytámadt vár tőszom-

szédságában, a Tompa László utca 10. számú házban (1972től Emlékház) lakott feleségével és négy gyermekével a költő (egyik fiuk Tompa Miklós színházrendező), 1920-tól az 1964-ben bekövetkezett haláláig. Itt került sor Tompa és Kuncz Aladár első személyes találkozására. 2) Kuncz Aladár: N. Tessitori Nóra szavalóestélye. Gépirat Tessitori Nóra hagyatékából, 1924-es keltezéssel. 3) Tessitori Nóra művészete. Cikkek. Versek, emlékezések, levelek. Bevezette és sajtó alá rendezte Marosi Ildikó. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1986. 4) i. m. 113. o. 5) Cseke Péter: Kuncz Aladár udvarhelyi kézfogása – Tompa Lászlóról nyár eleji képekben. Helikon, 2014. június 25. 6) Németh László: Két nemzedék. Budapest, 1970. 7) Cseke Péter: i. m. 8) Élet és Irodalom, 1923. 7–8., 86–87. o. 9) Cseke Péter: i. m. 10) Kuncz Aladár: Tanulmányok. Kritikák. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973, 260. o. 11) Uo.

7


Félévi értékelés  Véget ért egy iskolai félév, és itt az ideje, hogy gyerekeink teljesítményéről mérleget készítsünk. Mielőtt azonban szembenéznénk magunkkal s a tényekkel, szögezzünk le néhány alapvető igazságot, amelynek fényében józanabbul mérlegelhetjük gyerekeink eredményeit. Ha úgy tetszik, ezeket amolyan erkölcsi útmutatónak is tekinthetjük.  A tanulók értékelése egyidős magával az iskolai rendszerrel. Az idők folyamán az értékelésnek két jelentősebb formája alakult ki: a verbális értékelés (szöveges vagy szóbeli) valamint a nem verbális értékelés (osztályzásként emlegetjük). Mindkettőnek megvan a maga előnye illetve hátránya.  Annak érdekében, hogy a jegyek mögött rejlő értékelést helyesen értelmezzük, nem árt tudni, hogy a jegyek a diák „pillanatnyi” tudását fejezik ki számszerű formában, vagyis azt, hogy a számonkérés pillanatában milyen tárgyi tudással és készségekkel rendelkezett, de semmit nem mondanak el a gyerek igazi értékéről. A kiváló képesség, rátermettség vagy szorgalom kétségtelenül tiszteletet, elismerést érdemel, de nem ad többletértéket az embernek.  Immanuel Kant (1724–1804), a nagy német filozófus szavait aktualizálva azt is mondhatjuk, hogy minden ember, és ebből fakadóan minden diák/gyerek öncél, azaz olyan lény, akinek önmagában vett értéke van, akinek értéke nem a belőle származó haszonban rejlik, hanem attól független. Vagy hogy bibliai terminusokban beszéljünk: mert Isten képmására teremtetett.  Ám az a tény, hogy az ember önmagában értékes, nem adhat okot az önteltségre, az önámításra, a semmittevésre. Nem ment fel senkit a kötelességteljesítés alól. Egyrészt azért, hogy önmagát és családját eltartsa, másrészt azért, hogy környezetét, közösségét gyarapítsa. Ez erkölcsi imperatívusz.  Ha valaki nem hajlandó teljesíteni ezt a morális parancsot, hogy képességeihez mérten önmagát és környezetét jobbá tegye, noha

8

Napvilág

ön magába n vett értékét Mesei szimbólumokról, kulnem veszíti el, saját magát túrtörténeti azonosságokról értékeli le: kiüresíti éleés különbségekről beszélgettét, céltalanná, értelmettem Jankovics Marcellal, lenné teszi azt. Kossuth- és Balázs Béla díjas  Képességeinkhez rajfilmrendezővel, grafikusmérten fejlesztenünk, sal, íróval, a Nemzeti Kultutökéletesítenünk kell rális Alap Bizottságának egymagunkat. A diák kori elnökével. számára ez annyit Egyik előadásában a jelent, hogy rendnyugat-európai és a szeresen, következemagyar meséket hasontesen kell tanulnia. lította össze. Melyek azok Nemcsak az elméleti az ismérvek, amelyek tudás kedvéért – amiegybeeséseket, vagy épp nek nagy része sajnos különbségeket mutatnak kitörlődik az emlékeaz elbeszélésekben? zetből vagy legjobb eset Elsősorban az egyezések ben is a passzív tudás izgalmasak. Az irodalmi részévé válik –, hanem művekben sorra jelennek azért, hogy megszokják a meg az egymást összekötő következetes munkát. Az kapcsolódási pontok. Jó egészséges önértékelés testpélda erre Arany János ben és lélekben is ép embert „Toldi” című elbeszélő eredményez. költeménye – amely Mi köze mindennek a diánek egészestés, anikok, a gyerekeink félévi eredmációs filmfeldolgoményeihez? Mindezek tudatázásával mostanában kell illetve lehet alkalomadtán ban készülünk el. szemrehányást tenni mulasztásaiArany a főszekért; megdorgálni a lustaságukért. replő bemuEzt szem előtt tartva kell folyamatotatása kor san ösztönözni őket a tanulásra, gátat szabni a korlátlannak tűnő szabadságnak, s közben vigyázni, hogy érezzék: mindenféle külső értékelésen túl szeretjük őket! Mert jegy ide, jegy oda, továbbra is a mi gyerekeink maradnak! Ha így járunk el, testben és lélekben ép embereket tudunk nevelni – akik majd arra is képesek lesznek, hogy egy élhető, emberhez méltó jövőt biztosítsanak nekünk akkor, amikor karunk ereje megfogyatkozik. Len Csaba írásából


a Bibliából ismert, roppant erejű Sámsonra hivatkozik:  „…Bosszuló karjától úgy elhullanának,/ Mint a Sámsonétól, kiről írva vagyon,/ Hogy ezer pogányt vert egy álcsonttal agyon.”  A hasonlóságok mellett persze a különbségek is megjelennek. Ismert Grimm-mese a Hamupipőke, melynek főszereplője – a címből adódóan – lány. Az ennek megfeleltethető magyar népmesében viszont egy férfi-hőssel találkozhatunk, akinek Hamupepeike királyfi a neve. Bár e történeteknek más-más fordulópontjaik vannak, mindkét esetben közös vonás, hogy a legkisebb gyermek szerepköréből indulunk ki: neki kell ugyanis otthon maradnia és a tüzet ébren tartania. A magyar őshagyományban ez az őrzéssel azonosuló aktus mindig is a férfiak feladata volt.  Nem úgy a nyugati mintákban. A latinoknál a Vesta-szüzek, az ókori görögöknél pedig Hesztia istennő volt a családi tűzhely őrzője. Ezen a ponton tehát újra eltérések mutatkoznak. Visszatérve pedig a német mesékre, azt láthatjuk, hogy a történet nem a hős útját követi, ahogy az felkerekedik és megbirkózik minden akadállyal, hogy övé legyen végül a királykisasszony, – hanem egy szegény cselédlány szenvedéseiről olvashatunk, akit a boldog befejezésben egy nemes herceg fog megmenteni. Érdekes, hogy a két történet valójában ugyanarról szól, pusztán a nézőpont változik: az egyikben a nő, a másikban pedig a férfi karaktere határozza meg az elbeszélést.  A szóban forgó különbségnek nyelvi alapjai is lehetnek. Hazánkban ugyanis a Napot általában fiúnak ábrázolták. Nem véletlen, hogy

meséinkben létezik egy olyan szereplő, akit Napkirályfinak hívnak. Ugyanakkor a német nyelv egyértelműen nőneműként definiálja ezt az égitestet: Die Sonne. A balti mitológiában – hasonlóképpen a némethez – Saulé-nak hívják a Napot, mely a latin Sol kifejezéssel rokonítható. Ez utóbbi (a Sol) azonban hímnemű.  Furcsa felosztás ez a világ mitológiáiban, ám az arányok nagyjából egyenlőek. A történetek pedig mérlegelnek. Így a magyarban a Hold alá van rendelve a Napnak. Sokszor szolgálójaként, vagy éppen paripájaként ábrázolják. Más országok meséiben viszont az esti égitest szerepe azért értékelődik fel, mert képes eltakarni a Napot. Ugyanez fordítva nem lehetséges: a Nap, fényes voltában nem tud leárnyékolni semmit… Mitől válhatnak számunkra ezek a jelképek és szimbólumok fontossá?  Érdemes ezekkel a motívumokkal tisztában lenni, különösen, ha él bennünk a vágy, hogy a mi évezredes kultúránkból másoknak is adhassunk ízelítőt. Itt nem egyszerűen kölcsönzésről vagy utánzásról, hanem mítoszunk eredeti voltának megmutatásáról van szó.  A magyar népmesesorozat nemzetközi fogadtatásából egyértelműen leszűrődött az az általános rácsodálkozás, melyen keresztül külön kiemelték a műfaj sajátosságát. A valóság azonban sokkalta

drámaibb: A legtöbb kultúrából ugyanis eltűntek a mesék! Mi annyira „régimódiak” vagyunk, hogy még mindig vannak mondáink. Történeteinkben direkt vagy indirekt módon is többször találkozhatunk a végső csattanóval, tanulsággal. Milyen formákban érheti el az olvasót ez az úgynevezett végső konklúzió?  A Bibliában meghatározó műfajnak számítanak a példabeszédek. Költői nyelvezet, emelkedett hangnemben. Éppen ezért nem mindig fejthetőek meg olyan egyszerűen, s a jelenlévő tanítványok is sokszor csak maflán tekintenek Jézusra.  Mese-típusonként változnak a tanulságok is. Van, mikor a gazdaggal szemben győz a szegény, máskor a gonoszt űzi el a jó… A fő tanulság azonban, amelyet nem is annyira a történet, mint inkább a stílus határoz meg: a boldog befejezés. Ha a szülő mesél a gyermekének este, akkor számolnia kell azzal, hogy a kicsi fél az éjszakától… a sötétségtől. Hiszen a villany lekapcsolása után egyedül marad. Emiatt egészen az elalvásig úgy kell befejezni a történetet, hogy a jó, a fény visszatérjen. Ez azért is nagyon fontos motívum, mert egyrészt ezzel kezdődik a Szentírás, másrészt pedig Jézus Krisztus maga is a világosság megtestesítője… Haramza Kristóf 9


A Cenk alatt  Huszonvalahány évvel ezelőtt 101 vers jelent meg Brassóról, kötetbe foglalva. A könyvet lapozgatva rájöhettem, hogy a költők gondolatai – kívánságai – egy az egyben érvényesek még ma is. Leopold Maximilian Moltke, a kötetben látható versében, ezt írta 1846-ban: „Erdélyország türelemföld, minden hitnek tábora. Óvd meg hosszú századokon át fiaidnak szabadságjogát, s légy a tiszta szó hona.”  Moltke Bem tábornok hadsegédje volt. Verséből pedig az erdélyi szászok himnusza lett. Hát, nem érdekes? Ugyanazt kívánjuk mi is – és ma is! -, amit Leopold Maximilian Moltke kívánt közel kétszáz évvel ezelőtt. Erdély a türelem földje volt, a tiszta szó hona – és annak is kell maradnia! Különben elpusztulunk.   Idősebb Szemlér Ferenc gyönyörű emléket állít Kovács Antal brassói apátnak, aki 1837-ben létrehozta a mai brassói magyar líceum elődjét. E falak

tövében „Kőszívünk meglobban – írja a költő -, mert közöttünk, rajtunk a legszebb virágok: a gyermekszívek élnek.” A gyermekszív gyönyörű virág – a jövőnk virága. És Kovács Antal alkotása ma is virágoztatja – újrateremti a brassói magyarságot.   „Honnan jönnek a szavak?” Bartalis János verséből megtudhatjuk: „A búzaföldekről jönnek a szavak, az apácai szőke dombokról, ahol anyám járt egyszer, egy harmatos reggel.” E szavak alkotják Bartalis János örökségét. Ezt kapta az anyjától, a tájtól, Brassó csodálatos világától. És hasznosította. Bartalis János számára „jönnek a szavak, néha könnyedén, máskor véresen, hogy verssé sorakozzanak”. Az anyaföld csodálatos érték! Bartalis ezt állítja róla: „Nagyobb vagy, mint a szerelem; erősebb, mint a halál”. – Sokat tanulhatunk a brassóiaktól! Szemlér Ferenc például azt tanulta: „Román, magyar, szász, német hangzavar pezseg a füstben… Minden vendég magának beszél … zajban is érthető, pezsgő és szárnyas szavakat” mond – olvashatjuk versében, a Brassói kocsmá-ban.  Még csak a másik verséből idéznénk, a Harmichárom-ból. Megtudhatjuk belőle, hogy miközben a 33 éves Hitler beszédet mondott, üvöltözött, „Minden sötét volt, holott sütött a nap.” Vagyis a diktátor szavára még fényes nappal is besötétedik. Érdemes lenne megjegyezni! Mert a zsarnokok szereplése nagyon sokba kerül… És ugyanakkor örömmel állapíthattam meg, hogy ma is haszonnal forgatom a 101 vers Brassóról című kötetet. Ezek a versek ma is jó gondolatokat ébresztenek, hívnak elő. Teszik azt, amit a versnek tennie kell. Zsehránszky István

10


Ég és Föld között Istennel Dr. Bakó M. Hajnalka rovata

Xantus Keresztes Csíkországban nem kell senkinek messzire mennie ahhoz, hogy valamilyen jeles múltbeli esemény, legtöbbször tragédia helyszínére ne érkezne útja során, vagy akár elmenjen mellette. Az egyik ilyen sokszor emlegetett hely a Csíkszentlélek – immár beépült – bejáratánál található „Vereskép/Véreskép” emlékmű, amelyről az idősebbek azt mondták, hogy „a vér a csákót felvette”. Néma tanúként áll. Ha viszont a Fitód völgyében fennebb megyünk, újabb történelmi hely tárul elénk. Melyik ez a hely? 1694. február 13-án éjjel Gyimes felől betört a tatárok felderítő csapata. Mivel nem ütközött ellenállásba, 15-én éjjel az idős kán vezetésével hatalmas sereg érkezett, amely felperzselt nyolc falut Felcsíkon, majd a foglyokkal, barmokkal és a gazdag zsákmánnyal visszavonult. A kán fia, Mirza itt maradt, katonáit két részre osztotta és Hosszúaszó valamint Zsögöd felé irányította. Melyik volt a nyolc felperzselt falu? A betörés híre már február 15-én eljutott Csíkmenaságra, ahol a Tompos István házában éppen egy lakodalom folyt, amelyen jelen volt az alcsíki királybíró, Xantus Keresztes is. Azonnal indultak a tatárok fogadására a menaságiakkal. A harcot nehezítette, hogy szokatlan magasságú hó hullott és nagyon fújt a szél. Kik csatlakoztak hozzájuk? Ez az alcsíki királybíró ott harcolt ég és föld között, amíg társával együtt a mindenség Ura el nem szólította a csatamezőről, életével feláldozásával pecsételte meg a család és a szülőföld védelmét. Halála helyét a kor kegyelete megőrizte, kápolnát építve az emlékére. Innen ma is rá lehet látni egykori kastélya helyére az erdő sziluettje alatt is. A felcsíki Cibrefalva mellett, a csata során, itt is eltűnt három falú, melyek azok? Nem egyszerű megőrizni a múlt értékeit az „idő vasfoga” ellenében. Hála az őrzőknek, akik évszázadról évszázadra megőrizték és továbbadták a hősök tiszteletét, amely megilleti őket és ami dicsőséges hagyaték számunkra. A Xantus kápolna újraépült és évente megünnepli búcsúját. Mikor építették fel és áldották meg az az újjáépített Xantus kápolnát?

Kedves Olvasó! A válaszokat a Szent Kereszt Plébániára várjuk! (530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos utca 38., Hargita megye)

11


Kedves fiatal! Perselyadományoddal Te is támogathatod az ifjúsági lelkészség működését, rendezvényeit!

Segíts a küldetésünkben! Egyházmegyei gyűjtés az ifjúsági pasztoráció támogatására 2021. február 14-én. Nagyobb rendezvényeink ebben az évben: Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó, Nézőpont, Resurrexit, Teljes Szívvel ifjúsági vezetőképzések! További információkért, keresd weboldalunkat: www.fif.ma

Ég és Föld között Istennel januári válaszok Alexandriai Szent Fruzsina Mikor született Fruzsina? 414 körül.

12

Milyen álnevet vett fel a remete élethez? A Smaragd álnevet. Hány évet élt a remeték között? 38 éven át. Hogyan nevezik Fruzsinát görögösen? Eufrozina. Mikor van az ünnepe? Január 1.


A róka meg a fürj

– Meghiszem azt! – No, maradj itt. Most megijesztelek mondta ekkor a fürj. Arrafelé repült, ahol a vadász járt a kutyáival. Meglátták a kutyák a fürjet, utána iramodtak. A fürj a mezőre csalta Egy éhes róka fogott egyszer egy fürjet és fel akarta falni. őket. Csalta vezette, míg egyenesen a róka – Ne bánts engem, róka! – könyörgött a fürj. – Fogadj a nyomára nem vitte a kutyákat. Iszkolt a húgoddá! róka, a kutyák meg utána. Ott futottak a – Még mit nem! – csodálkozott a róka, aztán mégis engesarkában, nem maradtak le tőle, már-már dett. – No, nem bánom, húgommá fogadlak! De csak akkor, utolérték. A rókát minden ereje elhagyta, ha egyszer jóltartasz, egyszer megnevettetsz, és egyszer megmire a rókalyukhoz ért. Holtra váltan ijesztesz. De siess, mert nagyon éhes vagyok! menekült a lyukba, de a farkát már nem – Jól van – mondta a fürj –, jóltartalak, megnevettetlek és tudta behúzni. A kutyák megragadmegijesztelek! ták a róka farkát, és leszakítotAzzal felrebbent és elröpült. Meglátott egy ták. Megdühödött a róka, asszonyt, aki ebédet vitt az embereknek a megkereste a fürjet, és azt mezőre. Visszaröppent a fürj a rókához, és mondta neki: meghagyta neki, hogy szaladjon utána. A – Megszégyenítettél mezőre vezette a rókát, és azt mondta: egész nemzetiségem – Bújj a bokor mögé! előtt. Hogy élek ezután Aztán kirepült az útra, és letelepedett. farkatlanul? Meglátta az asszony a fürjet, meg akarta – Hiszen magad kérfogni. Letette a batyuját meg a korsóját az ted: tartsalak jól, nevetútszélre, és a fürj után eredt. A fürj futott tesselek és ijesszelek meg egy darabig, aztán újra megállt. A róka meg – felelte a fürj. ez alatt kioldotta a batyut, felfalt mindent, és A róka azonban olyan mérges odébbállt. Utolérte a fürj, és megkérdezte tőle: volt, hogy rá se hederített a fürjre. – Jóllaktál-e, róka? Kitátotta a száját, és elkapta a fürjet. Látta a fürj, – Jóllaktam. hogy szorul a kapca. Azt mondta a rókának: – No, akkor most megnevettetlek… Gyere utánam! – Jól van, egyél meg, nem bánom, de előbb mondd A fürj elrepült a mezőn dolgozó emberek felé. A róka meg: péntek van ma vagy szombat? utána. Megéheztek az emberek, várták már az ebé– Miért vagy rá kíváncsi? – kiáltotta haragosan a det, megállították az ökreiket. A fürj megint elbújróka. tatta a rókát a bokorba, és rátelepedett egy tarka ökör A fürj csak azt várta, hogy a róka kinyissa a száját: szarvára. gyorsan kiröppent a róka szájából és elszállt. – Nézd, csak, nézd! – kiáltották a hajcsárok az egyik parasztnak. – Fürj telepedett az ökör szarvára! Fogd Orosz népmese meg! Botot ragadott a paraszt; le akarta ütni a fürjet, de a fürj – frrr! – felröppent. Az ütés az ökör szarvát érte. Megijedt az ökör, hányta magát erre, dobálta magát arra, megrémítette a többi ökröt. Elragadták az ekéket, összetörték az igát. Meglátta ezt a róka, és torkaszakadtából hahotázott. Úgy nevetett, úgy, nevetett, de úgy, hogy egészen belefáradt. Szent Józsefről – Elégedett vagy-e? – kérdezte tőle a következőt m ondja a z eva ngé a fürj. lium: Igaz ember vo lt.

A január i feladat mego ldása:

13


derűs oldal Ha Isten számítógépes szakembernek teremtette volna az embert, akkor 16 ujja lenne. *** - Tudja mi jár azért, ha hamisan tanúskodik? - kérdi a bíró a tanútól. - Persze, hogy tudom, egy vadonatúj Mercedest ígértek érte! *** - Mire táncolnak a programozók a buliban? - ??? - Algoritmusra. *** Vállalkozó üti a falat a börtönben: - Az ügyvédemmel akarok beszélni! - Semmi gond, de a másik falon kopogjon, az ügyvéd úr abban a cellában ül!

14


7. Hazai terepjáró márka (ék h.). 8. Szén és nitrogén vegyjele. 9. Gyorsan halada. 10. Meleg évszak. 11. Négy drónból három! 16. Tárcsával ellátott, eme, munkát végző szerkezet. 18. Békés boldogságot tükröző esemény. 20. Ráta azonos hangzói. 21. Hazai harckocsi. 23. Monte Cristo ezen a szigeten raboskodott. 24. Építménynek földbe vagy víz medrébe vert, oszlop alakú eleme. 26. Ellenkezőleg, talán ne. 29. Ő, románul (nőnemű). 32. Kettő a régi Rómában. 35. Csonthéjas gyümölcsöt tartalmazó, végén fölös „K“. 37. Eme vasúti vágány alkotórésze. 38. A József és testvérei c. mű írója (Thomas). 39. Angolai és perui gkj. 41. Beociai hős. 42. Gangesz egy szakasza! 45. Leül azonos hangzói.

keresztrejtvény „Szív a szívhez beköltözött, / meghoztuk a fenyőfát, / úgy láttuk, hogy fejünk fölött kicsiny angyal repült át. / Millió dísz csüng az ágon, / fenyő alatt sok gyerek, / …“ Az idézet befejező része a rejtvény vízszintes 1. és függőleges 22. számú soraiban van elrejtve. Vízszintes: 12. Elkergetni. 13. Ady Endre egyik írói álneve. 14. Gabonát betakarító. 15. Eme különálló létezőként érzékelhető anyagi jelenség. 17. Eme növényzet, növényvilág. 18. … - Tassz, orosz hírügynökség (ék f.). 19. A Balkán keleti részén élt, indoeurópai nyelvű, ókori nép. 20. A Magyar Köztársaság jelenlegi elnöke. 21. Rakodni kezd! 22. A Nagy – Antillák szigetcsoportjához tartozó szigetország lakója. 25. Román csőr! 27. Két szó: ez a „baba“ japán rajzfilm és kútfő része! 28. Két szó: titkon figyel, és részben van más! 30. Hidrogén, szén, trícium és vanádium vegyjele. 31. Szép Ernő műve. 33. Oxford – egység, röviden. 34. Életkorral kapcsolatos. 36. Adu nélkül (kártyajátékban), francia kifejezéssel (ék h.). 37. Eme, Pán hangszere. 38. Két szó: a Minden nap ünnep c. film főszereplője (West), és lábtorna része! 40. Madridi lap szava. 42. Nyitott folyosóban. 43. Ti – románul. 44. Amerikai színész, A pokol konyhája c. film főszereplője. Függőleges: 1. Egyik égtáj. 2. Francia sziget – franciául. 3. Felvágottat, hentesárut. 4. Növények megtámasztására való vékonyabb fa rudakat cipel. 5. Lehullott, száraz lomb. 6. Szovjet vadászrepülőgép a II. világháborúban.

a januári megfejtés Vízszintes 1: S ha már jót nem is hozhat, Függőleges 22: Vigye el a régi rosszat! Megfejtők: András Erzsébet – Lövéte, Balázs Ferenc – Csíkszereda, Boros Klára – Csíkszentkirály, Csákány Margit – Csíkszereda, Darvas Veronika – Csíkszereda, Fülöp Hajnal – Madéfalva, György Ferenc – Csíkszereda, György Ilona – Csíkszereda, Kedves Piroska – Csíkszereda, Kovács Csaba – Gyergyószárhegy, Kozma Éva – Gyergyóújfalu, Madaras Vilma – Csíkszereda, Márton Erzsébet – Csíkszereda, Molnár Margit – Madéfalva, Pál Éva Mária – Csíkszereda, Részegh Gizella – Göröcsfalva, Róth Ágnes – Csíkszereda, Róth Zoltán Vilmos – Csíkszereda, Szabó Gabriella – Csíkszereda A szerencsés megfejtő: Molnár Margit Az ehavi megfejtéseket február 25-ig várjuk! Szent Kereszt Plébánia, 530230 Csíkszereda, Kossuth Lajos u. 38., Hargita megye. A megfejtők között könyveket sorsolunk ki!

Támogatónk


Rozványi Dávid

Íme, Krisztusnak méltatlan szolgái Íme, Krisztusnak méltatlan szolgái, kik magunkra vettük a hamu jelét, tükröt tartva keresztény világnak, hogy minden elmúlik, mi egykor élt. Múlik a bánat: elbúcsúzni, könnyű! Múlik minden, mi nagy és nemes, múlik a húsnak nemtelen öröme, múlik minden, mit hiszünk öröknek.

Csak a Legfőbb Úr, egeknek magasán, csak a Fiú, ki értünk porba szállt, csak a Lélek, mi átölel szédítő mélységet, a halálon is túl, örökre éltet. S mi, a hamunak eltörpült népsége, Kyrie-t kiáltva kapaszkodunk Benne. Adassék nagyobb dicsőség Istennek!

Profile for Krisztus világa havilap

Krisztus világa - 2021. február  

A XII-ik évfolyam második lapszáma.

Krisztus világa - 2021. február  

A XII-ik évfolyam második lapszáma.

Advertisement