Issuu on Google+

Az Márka ~  & ~

ZENE A

Kreatív május 19−én szervezett

Brand&Music ~  címmel  ~ konferenciát a Merlin színházba,

amely a

zene és a marketing, ≈ a reklám és a

média

kapcsolatait járta körül.

Ennek az eseménynek apropóján, és mert úgy érezzük,

zenéből sosem elég, lapunkba is készítettünk egy nagy zenei összeállítást.

~  Fogadják szeretettel!  ~

lyes kedvenc együtteseit próbálja beerőszakolni reklámzenének, és nem lennénk meglepve, ha ez más cégeknél is így lenne. Az pedig mára kínos egyik legbomlasztóbb gyakorlattá vált, hogy márkaélmény, amikor a különböző reklámok telefonos ügyfélszolgálat zenéjeként ugyanazt az rossz várakoztatózenéjét előre tárolt hangmintát akár csak húsz másodpersikerül kiválasztaniuk a cig is kénytelen hallgatni Reason zeneíró szoftver az ember. Nem kevésbé hangadatbankjából a bosszantó, amikor egy zenészeknek. Mindkét márka irritáló jingle-je területen van tehát mit húszpercenként lemegy tanulni és átgondolni. a tévében, vagy ha a Bármennyire is sokadik reklám alatt is kézenfekvőnek tűnik ugyanaz a jellegtelen a márkák és a zenék brit gitárpop szól. Arról integrált összekapcsovégképp nem beszélve, ha lása, a lehetőségekhez egy bevásárlóközpontban mérten mégis nagyon playback-koncertet adó, kevés vállalatot tudunk Szerkesztette: harmadik körben kihulló mondani, amelyik követBátorfy Attila megasztáros mögött ott kezetesen gondolkodna & liheg egy márkalogó. a zenei arculatáról. Ha Szalai Balázs Rossz vagy nem átgonlevesszük a nagy egészről Írta: dolt választások sora, a zenei szponzorációt Bátorfy Attila amelyek épp a zenén és a márkákhoz köthe~ keresztül rombolhatják tő zenei, elsősorban a Hatala Noémi ~ egy márka megítélését. partikultúrához kapcsolóFülöp István ~ A zene marketingben dó akciókat, akkor szinte Horváth Szabolcs betöltött szerepével kapalig találni mondjuk a ~ Szabó Zoltán csolatban az csak az egyik Levi’s-hez, az Adidashoz kérdéscsomag, hogy vagy az Abercrombie Fotók: milyen módokon lehet & Fitchhez mérhető Egyed péter márkák zenei arculatát tudatos zenei arculatépímegtervezni és azt követtést. Csorog a nyálunk, kezetesen építeni. Szintén amikor megnézzük az Audi probléma, hogy a rendelkezésre sonic brandingjéről készült nyolc álló kelléktárból és külföldi példákperces videót, amelyben bemutatják, ból tudunk-e a márkánk számára hogy az Audi Studio szakemberei milokálisan is értelmes megoldásokat lyen technikai apparátussal veszik fel találni, illetve, létezik-e erre külön az ajtó becsapódásának, a slusszkulcs szakember, vagy továbbra is a külföl- elfordításának vagy a fékezésnek a di központ stratégiáját kell adaptálni, hangját, hogyan dolgoznak párhuzailletve „a zenéhez mindenki ért”-alamosan együtt zenészekkel, hangmérpon megérzésekre hagyatkozni. nökökkel, milyen alapon választják Éppen azért, mert a zenével ki a voice overek hangját és hogyan kapcsolatban mindenki képes egyillesztik be mindezeket a reklámokszemélyes Wikipediává válni, vagy ba. Ahogy érdemes beütni a Youtube ami még rosszabb, saját zenei ízlését keresőjébe a sound branding (esetleg mindenki másnál kifinomultabbnak sonic, vagy audio branding) szavakat gondolni, az ügyfeleknek különösen és nagyon sok prezentáció és példa óvatosnak kell lenniük. Az elmúlt található arról, hogy miért fontos a időben egyre több magyar cég alakult márka sound logójának tudatos megkifejezetten zenei arculattervezéstervezése és alkalmazása. Ráadásul, re, és a számuk a jövőben biztosan ha az ezzel foglalkozó cég jó, akkor a nőni fog. Ez a terep tökéletesen mű a legfontosabb reklámversenyek alkalmas a szemfényvesztők és zenei és sound design kategóriáiban sarlatánok számára, és még akkor is indulhat. sem szabad bedőlni, ha nemzetközi Összeállításunkban azt szeretkutatási adatokat lobogtatnak vagy nénk bemutatni, hogy a márkák nagy zeneipari múltra hivatkoznak. zenei arculatának milyen elemei leEllenkező oldalról ismerünk olyan hetnek, milyen jó példákat ismerünk vállalatot, ahol az ügyvezető szeméitthon és külföldön.


KREATÍV ≈ JÚNIUS, 2011

23. oldal

≈  zenei  ≈

paletta Márkazene

Termék– hangok Nehéz megmondani, hogy miben különbözik a Lay’s vagy a Chio chipseszacsijának zörgése, ahogy két pezsgősüveg pukkanásából is kemény munka lenne lényegi eltérést kihallani. Nagyon kevés márka fektet energiát saját termékének természetes hangjára, a vállalatok többnyire stockhangokat használnak fel. Emlékezetes példaként juthat eszünkbe a Carte D’Or fagyijának csokiroppanása, a Kit-Kat csoki törése, vagy a Nike Freestyle reklámokban a foci és kosárlabdák visszhangzó pattogása, amit az Endless Noise nevű, Grammynyertes, többszörös Lions-, Clio-, D&AD- és Andy-díjas, zenei produkcióval és hangdizájnnal foglalkozó ügynökség készített. Hogy még jobban képben legyünk, érdemes megnézni a másik oldalon már említett Audi Studióról készült videót, amelyben látható, hogy különféle modelleket hányféle mikrofonnal szerelnek fel, hogy minden időjárási körülményben fel tudják venni az alkatrészek legapróbb zörejeit is.

Márkahang A sonic branding alapja, minden márka hanglogója, jingle-je, reklámok végén a packshotok alatt is ez a pár hang, vagy hangsor szól, valamint minden olyan helyen, ahol a márkának hangban is meg kell jelennie. A szakemberek szerint legalább annyira fontos, mint egy márka vizuális megjelenése, egy jól eltalált soundlogo pedig nyilván akkor is tud érvényesülni, amikor a márka látható elemei nem. Például a reklámszünetben, amikor kimegyünk a mosdóba vagy a konyhába. Az pedig mindenkinek megvan, amikor a kilencvenes évek végén a csengőhangról lehetett megkülönböztetni, hogy valakinek Nokiája, Alcatelje vagy Siemense van-e. A világ legismertebb hanglogói: McDonald’s, Intel, T-Mobile, Nokia, LG, Renault, Coca-Cola, Gillette, Nescafé, Milka.

Több fajtája van, az egyik alap, hogy a soundlogo alapján vagy annak felhasználásával írnak egy zenét, a másik a saját vállalati himnusz, de létezik ismert dallamra ráírt márkazene is. Korai megfelelői a céges rigmusok, versecskék. Kortárs formáinál megjegyzendő magyarul a McDonald’s („Nagyszerű íz, minőség, ez a McDonald’s.”), a Gillette („…férfiasan tökéletes”) az M&M’s („…a kezedben nem, csak a szádban olvadunk.”) zenéje, a Nescafé Open Upja, vagy éppen a Tibi csoki és a Danone („Danone, a rudi, nem lehet megunni.”) hangja. Ismertebb példák még a Canderel („Cukor, nem cukor, Canderel”), a gyerekek zenei fejlődését igencsak erodáló Ice, ice Pingui (Kinder Pingui), vagy a Merci csoki („…én ezzel mondom el…”), illetve a Milka („…minőséget rejtő íz”) zenéje. De nem szabad elfeledkezni Komáromi István nyugalmazott pest megyei rendőrfőkapitány munkásságáról sem, neki köszönhető például az In-Kal Security vállalati himnusza is, amit Zámbó Jimmy énekelt fel.

Szignál Egyrészt figyelmeztet, hogy valami éppen jön, másrészt különösen rádiók és tévék esetében önmagukat reklámozza. Előbbi esetében tipikus a MÁV szignálja, vagy a Kossuth Rádió hírei előtt használt szignál, utóbbi pedig együtt jár a megaherz bemondásával és egy női hanggal. Szignál van rendre a hírek, reklámok előtt, és szignál lehet a banki sorban állás közben várt hívóhang is. Tágabb és eredeti értelemben szignál a morzejel, a hajókürt, a szőnyegbombázások előtt a légvédelmi riadó, a vonatsíp és a fanfár. Bizonyos esetekben szignál az iskolai csengő is, hacsak nem éppen Bachot tesznek be csengőjelzés gyanánt, ahogy a szerkesztőségünk egyik tagjának iskolájába történt.


KREATÍV ≈ JÚNIUS, 2011

24. oldal

≈  zenei  ≈

Instore háttérzene

paletta ~  folyt.  ~

Reklám– zene

Brandelt zene

A reklámzenének alapvetően négy fajtája van: íratott zene, eredeti dal felhasználása, sound-a-like és konzerv- vagy stockzene. A hazai piacon kevés reklámzenész képes megélni, nincs is köztük olyan, aki kizárólag ezzel foglalkozna. A legismertebbek: Faltay Csaba (Mars, Rexona), Barabás Béla (Erste), Madarász Gábor (T-Mobile) és Pejkó Balázs (Rexona, Apenta). Az eredeti dal felhasználásából külföldön elég komoly egzisztenciát lehet megteremteni, például Moby Play című, 1999-es albumáról az összes számot licencelték valamilyen reklámhoz. Ezzel szemben nálunk a Schubert Music zenei jogosítással foglalkozó iroda adatai alapján 2008-ban még 14, 2009-ben 13 reklámcélú felhasználásra jogosítottak magyar felvételt, ezzel szemben 2010-ben mindössze ötöt, idén lapzártánkig pedig hármat. A legizgalmasabb, nem csak jogi kérdés a sound-a-likeok íratása. Ez az, ami olyan mintha, de mégsem az. A közhiedelemmel ellentétben ezt is jogosítani kellene, a reklámügynökségek azonban ezt rendre elfelejtik megtenni. Ugyanúgy, ahogy egy feldolgozáshoz – mert a sound-a-like lényegében az –, úgy ehhez is kell a szerző és a kiadó engedélye, és még csak a jogdíj fizetése sem úszható meg minden esetben.

Csak hogy lássuk az elmosódó határokat: 1995ben egy Cherry Coke nevű spanyol dance-formáció előjött a No Hagas el Indio, Haz el Cherokee című slágertechno dallal, amely a Cherry Coke reklámok alatt futott, és ebben az időben a 12-16 évesek a nyári táborok esti diszkóiban ezt üvöltötték. Ez egyben persze reklámzene, illetve a márka zenéje is lett. Szintén híres együttműködés a Pepsi és Michael Jackson közötti kapcsolat, ott a New Generation reklámhoz átírták a Billy Jeant a Pepsi szövegére, később a koncepció a Generation Next-sorozatban csúcsosodott ki a Spice Girlsszel, majd Britney Spears, Beyoncé és Pink énekelte, hogy We Will Rock You. De feltűnt már Pepsi-reklámokban Christina Aguilera, Shakira és Jay Z is. Legutóbb a Fiat vezette be a prommercial (promocommercial) fogalmát azzal, hogy a Faithless Feeling Good című számának videoklipköltségeit vállalta át, cserébe a klipben Maxi Jazz és Sister Bliss egy Fiat Punto Evóval krúzolt a városban. A klip harminc másodperces verziója pedig reklámként futott a tévéken. Az is általános, hogy egy ruházati márka, vagy üditőital-gyártó termékelhelyezést használ klipekben.

Hívás– várakoztató zene Nem jó, ha az ember találkozik vele, mert akkor egyrészt többnyire valami baj van a szolgáltatóval, másrészt ténylegesen várni kell. Általában soundlogókat és márkazenéket végtelenítenek digitálisan, de találkoztunk már Vivaldival, liftzenével, bárdzsesszel és a kilencvenes évekre jellemző, úgynevezett chill out és lounge tucattermékkel is. És vártuk, míg az operátor kapcsolt. Érdekes elágazás, amikor fontos médiaemberek telefonjának hívásvárakoztatója Queen, vagy valamilyen blues standard, és városi legendaként az is terjeng, hogy az 576 Kbyte magazin egykori szerkesztője egy mészárlás hangfelvételét tette be hívásvárakoztatónak a telefonjára. A lehetőségek természetesen határtalanok, de azt muszáj tudniuk a cégeknek, hogy egy-egy szám hívásvárakoztató zenének való felhasználása szintén felvet szerzői jogi kérdéseket, hacsak nem stockzenéről van szó.

Alapvetően két indokból használnak a vállalatok eladáshelyi háttérzenét. Az egyik, hogy zenével is ösztönözzék az eladásokat (ez inkább a nagy áruházláncokra, retailerekre, bevásárlóközpontokra jellemző), a másik, hogy a brand imidzsét az eladáshelyen is építsék (ez pedig inkább ruházati, szubkulturális márkákra jellemző). Míg előbbieknél a sokkal szélesebb célcsoport miatt a zene inkább a kereskedelmi rádiók repertoárját hozza, utóbbiaknál a karakteresebb, a márka egyediségét hangban is kommunikáló zene a jellemző – ennek már-már akadémikus példája az Abercombie & Fitch ruházati márka. Érdemes megjegyezni, hogy a hazai instore zene a legtöbb kereskedelmi rádió és az ötvenszámos MR2 Petőfi alternatív színvonalánál már most sokkal jobb és változatosabb, a Corvin Bevásárlóközpontban találkoztunk már Knivesszal, Morissey-vel, Hivesszal is, míg például a CBA-ban Tensnakekel és Hercules & Love Affairrel. Itthon az eladáshelyi zenei piacon sokáig a nemzetközi hátterű Mood Media volt az egyeduralkodó, mára legalább másik négy cég is kínál ilyen szolgáltatást az ügyfeleknek. Az instore zene hatásáról készült a legtöbb tudományos kutatás, ha nem hisszük, akkor a Corvinuson külön kurzuson is meggyőződhetünk arról, hogy a jól megválasztott háttérzene milyen mértékben képes növelni az eladásokat. De azért vigyázzunk, mert ahány kutatás, annyi eredmény!


Nekrológ a magyar ˜  legális  ˜ zeneletöltéshez

Zenei szponzoráció Ebben látszólag rendesen el van látva a magyar fesztiválpiac, bár a szervezők azért mást mondanának. Mi is minden évben elemezzük a márkamegjelenéseket a fesztiválokon, az utóbbi években találtunk köztük jót és szórakoztatót, csakúgy, mint értelmetlent és bosszantót. A nagy-nagy kérdés ezúttal is az, hogy egy fesztiválmegjelenés mennyiben tesz hozzá a márkaértékhez, ha egyáltalán. Érdemes-e úgy megjelenni, hogy egyéb nincs mögötte, csak egy promóciós játék? Beleilleszkedik-e az adott fesztivál a márka saját magáról kommunikálni akart képébe? Hiszen hány olyan megjelenéssel találkoztunk mi is, amikor a márka fiatalos lendületet akart venni a fesztiváltömegben, de ettől csak olyan idegenül mozgott, mint egy piarista a kuplerájban? Szóval kedves szponzorok: csak azért nem kell megjelenni egy fesztiválon, mert a fiatalok körében népszerűek akarunk lenni. A szponzoráció elhanyagoltabb területe a természetesen nem tömegigényeknek szóló klasszikus zene és a dzsessz, és bár előbbire tudunk mondani azért támogatókat, utóbbira már alig.

Zenei akciók ≈ programok Az elmúlt években személyes kedvencünkké vált ez a terület, és látványosan az elektronikus zenei kultúra felé húz. A Deutsche Telekom 2000-ben megalkotta magának az Electronic Beats platformot, amely a zenei szponzoráción kívül tehetségkutatással, partiszervezéssel is foglalkozik, és erre önálló magazint és weboldalt is indított. Ismert példa még a Red Bull Music Academy, amely a partikultúra kevésbé tömegeknek szóló részeit karolgatja fel, szintén tehetséggondozással, bulikkal, minikonferenciákkal és imádnivaló online rádióval. Lényegében ugyanezt csinálja meg újabban a Coca-Colához tartozó Burn energiatital-márka is a Burn Studiosszal, kissé máshová téve a hangsúlyokat az elektronikus zenén belül, és a Jägermeister Master DJ Tempo verseny is a partikultúrában látja a fiatalítási pontot a márka számára. De ebbe a csoportba sorolható a Coke Club is. – BA

2011

márciusának végén bezárt a Songo.hu, Magyarország utolsó olyan internetes zeneáruháza, mely nemcsak magyar, de nemzetközi kiadók anyagait is árusította. Ezzel beállt abba a sorba, mint a korábban már bezárt, Magyar Telekom által üzemeltetett Track.hu, illetve a CLS kiadó Mp3music.hu zeneáruháza. Ma már csak egyetlen, letöltéses modellen alapuló zeneáruház, a Dalok.hu üzemel, a többiekhez képest sokkal szerényebb kínálattal, hiszen csak magyar előadók zenéit kínálja eladásra. A megszűnés különösen fájó a hazai jogvédő szervezeteknek és zenei tartalomtulajdonosoknak, hiszen a bevezetni tervezett „kalóztörvény” egyik kiindulópontja az volt, hogy létezik olyan legális forrás, ahonnan a zenei tartalmak jelentős része beszerezhető. A most kialakult helyzet viszont komoly munícióval szolgál azoknak, akik az illegális letöltést azzal védik, hogy legális módon nincs lehetőség zenei tartalmak beszerzésére. Pedig a kezdetek optimizmusra adtak okot. A 2000-es évek első évtizedének derekára a hazai szélessávú internetes hálózatfejlesztés eredményeképpen a fogyasztói oldalon megjelent az igény arra, hogy az interneten már ne csak szöveges tartalmat lehessen fogyasztani, hanem egyéb audiovizuálisakat is. Több oka is van annak, hogy első körben a zenei tartalmat kínáló online áruházak jelentek meg. Egy cd-nyi tömörített zenei tartalom letöltése maximum tíz percet vett igénybe, míg egy film esetében ez meghaladta volna az egy órát is az akkori sávszélességek mellett. További előny volt az is, hogy a zenei tartalmak jogtulajdonosai relatív koncentráltak voltak (a négy nemzetközi zenei kiadó és a korábbi állami monopóliumból átalakult Hungaroton). Optimizmusra adott okot az is, hogy 2005 közepére már félmilliárd zeneszámot töltöttek le az Apple Itunes Store-jából. Eleinte biztatóan alakultak a forgalmi adatok, azonban 2008-ra a növekedés megállt, majd ugyanazzal a dinamikával csökkenésbe váltott. A legális online zeneletöltés sikertelenségének okait vizsgálva láthatjuk, hogy a kudarcban az értéklánc összes szereplője szerepet vállalt. A nemzetközi kiadók anyagaik átadásakor ragaszkodtak a másolásvédelmi technológiák bevezetéséhez. A digitális jogvédelmi (DRM) rendszereknek azonban megvan az a hátrányuk, hogy erősen


korlátozzák a fogyasztó szabad választását a zenehallgatás tekintetében. A DRM rendszer platformfüggetEgyre szélelenségének hiánya a nem Windows-alapú számítógépek sebb körben és különösen az okostelefonok piaci részesedésének robbanásszerű növekedésével jelentősen csökkentette a terjednek el potenciális vásárlók számát, hiszen ezekkel már nem leazok a nézehetett meghallgatni a megvásárolt zenéket. Nem segítette tek, melyek a piac fejlődését az a tény sem, hogy a nemzetközi kiadók szerint a nagyon szigorú területi korlátozással adták át anyagaikat, így a felvevőpiac Magyarországra korlátozódott. Ez zenei kiadók viszont a méretgazdaságosság elérését akadályozta meg, már elveszhiszen nincsenek nagyságrendbeli különbségek fejlesztés, tették a harüzemeltetés és beruházás tekintetében egy 10 milliós cot, és csak vagy egy 100 milliós piac kiszolgálása esetén. Viszont egy tízszer akkora piac esetén tízszer gyorsabb megtérüléssel idő kérdése, lehet számolni. hogy mikorra A kudarc egy másik oka az árban keresendő. Sajnos a válnak telnagykereskedelmi árak és a jogdíjak megállapítását kövejesen ingyetően kialakuló végfelhasználói ár sok esetben megegyezett nessé a zenei a hagyományos cd-ével, sőt néha még meg is haladta azt. Mindezt úgy, hogy a megvásárolt virtuális zene – a digitátartalmak. lis tömörítés miatt – rosszabb minőségű, mint a cd, illetve a hagyományos lemezekkel ellentétben nem adja meg a vásárlóknak a fizikai birtoklás érzetét. A közös jogkezelők piacromboló hatású, magas minimumdíjú jogdíjszámításának következtében az eladott zenék jelentős hányadánál a fizetendő jogdíj önmaga elérte a bruttó 70 forintot. Tovább drágította a végfelhasználói árakat a fizetési szolgáltatók magas tranzakciódíja is. Az árak nem vették figyelembe a fogyasztási attitűd változását sem. Húsz-harminc évvel ezelőtt egy átlagos zenehallgató jellemzően 3-500 dalt tartalmazó kazetta- vagy lemezgyűjteménnyel rendelkezett, addig a mai zenefogyasztó akár tízezres repertoárt is hallgathat. Ez pedig azt jelenti, hogy az egy dalra jutó fajlagos szabadidő töredékére csökkent, így annak értéke is töredékére esett. Emellett pedig az átlag magyar internetfelhasználó az évek során úgy szocializálódott, hogy az interneten található tartalmak a szabad jószág kategóriájába esnek, így nem érez belső késztetést arra, hogy azokért fizessen. Mindezen körülmények miatt egyre szélesebb körben terjednek el azok a nézetek, melyek szerint a zenei kiadók már elvesztették a harcot, és csak idő kérdése, hogy mikorra válnak teljesen ingyenessé a zenei tartalmak. Egy biztos, a hagyományos üzleti modell az internetes zenefogyasztásban halott, ha már eleve nem halva született. Ma nincs a világon olyan fizetős, internetes zenei szolgáltatás, amely önmagában nyereséges lenne. Az oly sokszor példaként felhozott Apple zeneáruház is csak a magas fedezeti hányaddal rendelkező hardvereladás nyereségességéből keresztfinanszírozott, önmagában nem lenne életképes. Persze az élet nem áll meg, a jogtulajdonosok, szolgáltatók újabb és újabb üzleti modelleket húznak elő a cilinderből. Pár éve a reklámalapú streamingszolgáltatások tűntek befutónak. Azonban az egyik legkomolyabb szolgáltatónak, a Spotifynak az a lépése, hogy megszünteti az ingyenes szolgáltatást (pontosabban annyira lekorlátozza, hogy az gyakorlatilag felér a megszüntetéssel), és havidíjassá teszi azt, mutatja, hogy ez a modell sem vált sikeressé. Hasonló alapon működik a pár hete Magyarországon elindított Superbox. hu, amely havidíjas konstrukcióban kínál korlátlanul zenét. Komoly hibája, hogy csak egyetlen nemzetközi kiadó anyagát tartalmazza, valamint a felhasznált technológia következtében mobileszközökön nem élvezhető. A korábbi hasonló hazai szolgáltatások tapasztalatait figyelembe véve sajnos ettől a szolgáltatástól sem várható komolyabb áttörés. Végül pedig azoknak, akik lemaradtak a fizetős online zenei piac vesszőfutásáról, és szeretnék ugyanezeket a problémákat valós időben megfigyelni: „kapcsoljanak át” az ebookok piacára! Érdemes. – Horváth Szabolcs, a Songo zeneáruház volt vezetőjének írása

≈  nekik  ≈

írják a

Dalt Hirdető nincs túl sok, mégis vannak, akik újra és újra fantáziát látnak

zenei témájú lapok

elindításában a magyar piacon. ≈

Mostanában épp blogokból kinövő

~ ingyenes ~ kiadványból lett

több is.

A

míg korábban például a Rolling Stone magazin szerzői együtt járták a világot a bandákkal, és ez alapján tettek szert első kézből információkra, ráadásul a zenékről írt kritikákat is azért ők csinálták, mert hozzájuk futottak be először a friss anyagok, manapság, a fájlmegosztók világában ezt a kettőt valóban nem nehéz átugrani. Külföldön a zenei tematikával bíró, főleg angol nyelvű kiadványokkal folyót lehetne rekeszteni, amire persze az is lehet magyarázat, hogy a világ egy viszonylag jelentős része beszél angolul, tehát a felvevőpiac is sokkal nagyobb, mint Magyarországon. Ráadásul az amúgy is ingatag zenei szubkultúrákat kiszolgáló sajtópiaci termékeknek az internet tömeges elterjedésével meg kellett birkózni annak elszívó hatásával. Nem is lehet csodálkozni, hogy a hazai nyomtatott, fizetős zenei lapok kevés kivétellel csak vegetálnak, míg a blogok, portálok látogatottsága egyre nő. Ezeken a webzine-eken viszont általában kevés hivatásos zenei újságírót találunk, a bejegyzések egy részét külsősök írják, akik között vannak


egyetemisták és munka mellett, kvázi hobbiból írogató emberek is. Inkei Bence, az Origo zenei portálja, a Quart vezető szerkesztője elmondta, ketten dolgoznak főállásban a portálnál, ők írják a nagyobb lélegzetvételű, mélyebb anyagokat és a híreket is, de kritikákat rendszeresen közölnek külsősöktől is. Dankó Gábor, a Lángoló Gitárok blog és kéthavi lap főszerkesztője szerint a kötetlen formátum és tartalom miatt jó – főleg – fiatalokkal együtt dolgozni, mert rendkívül lelkesek, és nem a havi fixért csinálják, bár biztosítanak nekik egy nagyon minimális honoráriumot. A blogot és az újságot kiadó Budapest Rock N Roll Kft. társtulajdonosa, Vörös András elmondása szerint kezdetben zenei portált akartak indítani, de Uj Péter Index-főszerkesztő tanácsára végül inkább a blog mellett döntöttek, mert annak sokkal közvetlenebb a hangvétele. A blog később az Index hivatalos zenei tartalomszolgáltatója lett, a tiszta, átlátható pénzügyi helyzet érdekében pedig a két cég megállapodást kötött a Lángoló Gitárokon elhelyezett hirdetések értékesítéséről. A 2008 vége óta működő oldal napi látogatottsága átlagosan hatezer körül mozog.

A

Recorder blogon, mely 2010 szeptemberében jött létre, havonta 100-120 cikket publikálnak, az oldal látogatottsága pedig májusra elérte a havi 100 ezer egyedi felhasználót – mondta Pawlowszky Tamás, a blog tulajdonosa. A Recorder felelős szerkesztője az Est.hu zenei rovatának volt főszerkesztője, Déri Zsolt, aki a 4-5 állandó tagból és 10-15 alkalmi (fizetett) szerzőből álló csapatot koordinálja. Pawlowszky szerint komolyabb salestevékenység nélkül is jó arányban tudják megtölteni hirdetésekkel az oldalt, így a teljes időszakra nullszaldó közeli eredményt mutathatnak fel. A blogon található cikkekről elmondta, kizárólag arról írnak, amiről szeretnének, és csakis úgy, ahogy szeretnék. Arra a kérdésre, hogy miért hozta létre a Recordert, azt válaszolta, hogy hiba lett volna az Est.hu zenei rovata korábbi munkatársainak szakértelmét kihasználatlanul hagyni, ráadásul a szerzőgárda az évek alatt megteremtette a saját felvevőpiacát.

KREATÍV ≈

JÚNIUS, 2011 Amikor a Quart 2008-ban jen az ingyenes tartaátkerült az Indextől az Origóhoz, lom. A szerkesztőségben volt egy rövid időszak, amikor Lénárd László főszerlegalább jelképes összeget fizettek kesztőn kívül mindenki oldal a külsős gárdának, de mindez sajkülsős, illetve van egyéb nos „a válság előtt öt perccel” volt, munkája is, mindennek pedig ezért ezt hamar megszüntették természetesen főképp financiális – mondta Inkei Bence. Mindenokai vannak. nek egyetlen nagy hátránya van, Cselőtei László szerint a mégpedig az, hogy a szerzőcsapat hirdetői oldal a kilencvenes évek magas fluktuációja miatt soha elején volt a legerősebb a lap törnem tudni pontosan, kire lehet ténelmében (amikor még lehetett számítani a jövőben is. Inkei szedohánytermékeket reklámozni), rint az Origo a Quarttal pontosan azóta a nagy cégeket szinte egyannyit kap, amennyit áldoz rá általán nem tudják megszólítani. (vannak rovatok, ahol 8-10 embert A kiadó az indulás óta bővítette is foglalkoztat az Origo), és ezzel a portfólióját, 1997-ben ruházati ők elégedettek is. A portálnak és cd-boltot alapítottak, 1999-ben naponta 8-10 ezer látogatója van, pedig a magyar zenekarok anyaez hazai viszonylatban a legmagagait terjesztő kiadót hoztak létre, sabbnak számit ezen a téren. mely 2000 óta a külföldi kiadók Cselőtei László, a termékeinek importját és nagykeHammerworld (1986-1989 között reskedelmét is bonyolítja. UgyanMetallica Hungarica, 1990-2002 ebben az időszakban indult a között Metal Hammer Hungarica) koncertszervezési tevékenység is. rock-metal magazin kiadója és A cég bevételei egészen 2007társtulajdonosa elmondig nőttek, de a szélesta, főleg a késő tavaszi sávú internet tömeges és nyári időszakban, vaitthoni megjelenésével, lamint ősszel pörögnek főleg 2009 őszétől egy a hirdetések, év elejétől ellentétes irányú folyaáprilisig viszont kevés mat indult el. bevételük származik első hazai ebből a forrásból. A mainstream lehetséges partnerekkel ingyenes zenei folyamatos a kommumagazin a Planet Z volt, nikáció, sőt 2001-ben mely 2006-ban indult. még a Szonda Ipsossal Az interA lap a bécsi Planet egy tanulmányt is nettel döm- szórakozóhely tulajdonokészíttettek a hirdetők számára, de a külfölddel pingszerűen sának finanszírozásában működött, és a Planet ellentétben itthon nem megjelenő zenei túl baráti ennek a zenei ingyenes tar- műsorfüzetéből magazinná avanzsákörnyezetnek a pertalom, mint ló kiadvány magyar cepciója. A külföldön mutációjának lehetett hagyományosan rockos mindenhol, tematikával hirdető itt is szinte tekinteni. Az újság 2009 végi megszűnésében cégek (pl. Jägermeister) megoldhaszerepet játszottak egyitthon a rockzenei métatlannak részt a pénzügyi nehézdiában nincsenek jelen, pedig szűklátókörűség tűnő kérdések ségek, másrészt az, hogy azt hinni, hogy ennek a elé állítja a miután a tulajdonos lett bécsi Gasometer klub közegnek nem éri meg tulajdonoso- avezetője, minden egyéb terméket reklámozni, kat. vállalkozását felszámolta mondja Cselőtei. A lap – magyarázta Vörös Andonline kiadása (melyrás, aki Dankó Gáborral nek látogatottsága közösen tagja volt a 2-3 ezer fő naponta) a szerkesztőségi gárdának. három legnépszerűbb Nagyjából ugyanez a csahazai rockzenei oldal pat indította az először között van, de tartalma 2010 elején megjelent különbözik a nyomtaNew Noise ingyenes tott magazin tartalmáújságot is. Az év során tól, mert a szerkesztők azonban élesedett a tulajnem akarják, hogy a donosok között az ellapeladás rovására men-

27.

Az


lentét a jövőt illetően, ráadásul a dolog pikantériájához tartozik, hogy a lapot kiadó NN Média Kft. tulajdonostársai egyszerre birtokolják a Lángoló Gitárok és a New Noise jogait is. Év végén aztán Vörös András úgy döntött, elindítja inkább a Lángoló Gitárok printverzióját, amit jelenleg tízezer példányban adnak ki, és az Est Média terjeszti. Vörös elmondása szerint a lap dizájnjától, tördelésétől kezdve egészen a nyomdai költségekig mindent sikerül jó áron megoldani, a hirdetési bevételekkel együtt ilyen módon a lap kitermeli a költségeit. Pawlowszky Tamás szerint logikus lépés volt, hogy a szerinte prémium médiatermékként pozicionált blog mellett ők is ingyenes printmagazint is indítsanak, ezért kezdett tárgyalásokba a New Noise tulajdonosaival. Ennek eredménye az lett, hogy júliustól Recorder címen adnak ki új magazint a blog szerzői bázisára építve, a megszűnő New Noise-éval azonos, tízezres példányszámmal. Arra a kérdésre, hogy vajon két azonos tematikájú ingyenes magazin hogy tud majd megélni a piacon, azt válaszolta, hogy csak az üzleti modell hasonló, a pozicionálás egészen más. A siker kulcsa szerinte a szakmai tudáson és a hitelességen, valamint a professzionális működésen alapszik. Pawlowszky véleménye szerint az új tulajdonosok (Soós Balázs és Balogh László, a New Noise magazin társalapítói, mostantól a Recorder értékesítésért felelős üzlettársai) nagy fejlődési potenciált látnak a Recorderben mint márkában, ezért vesznek részt annak kiterjesztésében, aminek egyik eleme a nyomtatott magazin. Az biztosnak tűnik, hogy ebben a piaci szegmensben nem volt, nincs, és nem is lesz annyi pénz, amennyi egy szélesebb szerzői kör megélhetését biztosíthatná. Maradnak a hobbiból, tehát nem elsősorban pénzért írogató emberek, illetve az a néhány főállású szerkesztő, aki ezt a munkát koordinálja. Az internettel dömpingszerűen megjelenő ingyenes tartalom, mint mindenhol, itt is szinte megoldhatatlannak tűnő kérdések elé állítja a tulajdonosokat: mennyi ideig van értelme csinálni? Cselőtei László szerint viszont a roló leeresztésén csak akkor fognak elgondolkodni, ha újra ketten maradnak a főszerkesztővel, mint a kezdetekben. –FI

SP  ≈ Fluor és akik ≈ 

KREATÍV ≈ JÚNIUS, 2011

28. oldal

mögöttük vannak

A

médiából dől a tinifogyasztókat megcélzó, hatalmas reklámértékű fiatal karakterek áradata. A legéhesebb fogyasztókat kiszolgáló, egyre fiatalabb külföldi celebek megjelenése itthon is trenddé vált, és ugyanolyan szolgai módon kerülnek ki magyar klónjaik a médiapiacra, mint Kozsó idejében a Fresh, a Bestiák, a Tabu vagy a Shygys. A legfrissebb, tizenhárom éves átlagéletkorral rendelkező hazai sztárok MM, aki Justin Bieber valósághű másolata, John de Valiant és Düki. Róluk még igen keveset lehet hallani, kérdés, hogy fogunk-e egyáltalán, és ha igen, vajon meddig. A hazai tinisztárok hosszú távú menedzselése eddig nem volt túl sikeres, elég visszagondolni Csifó Dorina, Tóth Lüszi és a No Thanx gyors eltűnésére. Az itthoni fiatal celebek sikertelenségének titka talán az lehet, hogy többségüket olyan pocakos-bajuszos ötvenes producerek taláják ki, akik csak úgy elképzelik, hogy mi lehet a menő a tizenévesek körében, és sorra gyártják az egyslágeres sztárokat. A legtöbb tinisztárban egyszerűen nincs annyi, hogy tovább is életben tudjon maradni a piacon.

A

fiatal sztárok között igen feltűnő eredménynek számít viszont Éder Krisztián, azaz SP töretlen menetelése. Hogy mi a siker titka, vagy hogy egyáltalán van-e valamilyen recept a tinisztárok gyártására, arról Illés


állt. Általában azt szoktam mondani, ha valaki valamilyen művészeti ágban tehetséges, akkor más művészeti ágban is kiemelkedő tud lenni. Krisztián saját maga jön elő az ötleteivel, és ettől tud jó lenni.” Illés Csaba is hasonló álláspontot képvisel, szerinte SP volt az első hazai előadó, aki rengeteget épített a vírusmarketingre, és a közösségi médiát is tudatosan használta. Fotói, klipjei, lemezborítói, de maga a megjelenése is abszolút a „man of the moment” Csabát, a Ringier Youth Network életérzést közvetítik, és világszínvo(Bravo, Bravo Girl, IM, Neon.hu) nalúan tudja magát prezentálni. A főszerkesztőjét – akinek komoly külsőségekben és zenéjében is megjeszerepe volt többek között SP sikeleníti azt, hogy éppen mi az aktuális rében is – és Steiner Kristófot, az trend, és ettől válik rajongói szeméifjúsági trendeket jól ismerő egykori ben ikonná, követendő, szerethető, Viva tévés szerkesztő-műsorvezetőt, izgalmas példaképpé. szabadúszó újságírót és a Music Kezdetben volt a Z+, később a Plus tévécsatorna főszerkesztőjét Viva, utána jött a Music Television, kérdeztük. majd az országos kereskedelmi csatorA jelenleg 22 éves tinisztár zenei nákat is megfertőzték a tehetségkukarrierje 2006-ban indult be, a Kértató zenés műsorok és a hangoskodó lek, hogy című számmal, és a hozzá sztárok, akikre újabb műsorokat tudtartozó minimálbüdzséből készült, tak felépíteni a szerkesztők. Steiner Youtube-on futó videóklippel. Egy szerint a televízió veszedelmes dolog, évvel később megválasztották az hiszen „sokáig csak egyetlen maév hiphop-felfedezettjének, gyar zenei adó létezett, a és dalai lassan besziváViva, és ha valaki nem fért rogtak a magyar zenei bele a Viva imidzsébe, az csatornákra is. 2009 óta egyszerűen nem kellett, sorra nyeri a Viva Comet ha pedig valaki elkezdett és a Bravo Otto díjait, »vivásabb« lenni, akkor Ha egy re2010-ben pedig elnyerte meg már régen elkanyaroménybeli az év hazai felfedezettjédott attól, amit eredetileg nek járó Fonogram díjat. sztárt karri- akart.” Szerinte ma a nagy SP a tinisztárság mellett csatornák erjének elején kereskedelmi keresett divatfotós is, esetében sem sokkal karol fel egy jobb a helyzet, a megunt rendszeresen dolgozik a kiadó, akkor sztárokat egyszerűen Hot! magazinnak és más divatlapoknak, ő készíti kidobják. nagyobb a saját lemezborítóit, és Érdekes kérdés, hogy rizikó, de idén fog diplomát szereza nyomtatott sajtónak nagy a meg- milyen szerepe van, és ni a MOME-n, fotóműtérülés is, hi- melyik ponton lép be a vész szakon. Ezen kívül videóklipeket is készít szen ilyenkor sztárépítésbe. Ha egy saját, illetve barátai, mint még exkluzív reménybeli sztárt karrierpéldául Brasch Bence, jének elején karol fel egy szerződést Fluor és Lola számaihoz. kiadó, akkor nagyobb a köthetnek rizikó, de nagy a megtéteiner Kristóf vele. rülés is, hiszen ilyenkor szerint SP sikerének még exkluzív szerződést titka elsősorban a köthetnek vele. Ez a tehetség volt, ami nagyon helyzet például SP-vel is, kevés sztárban van meg: akiről bár sok helyen lehet „Ő már akkor foglalkozott olvasni, kizárólagos inforzenével, amikor még a mációkért mégis a Ringier hírverés küszöbén sem lapjaihoz kell fordulniuk

S

a fiataloknak. Ellenben ha a sztár már bizonyított, akkor osztozni kell rajta más médiumokkal is. Illés Csaba, aki a Ringier tinilapjainak vezetőjeként kulcsfigurája a sztárok gondozásának, elmondta: „Mindkét modellre volt már példa, sajnos nincsen tökéletes recept arra, hogy melyik előadót hogyan kell felépíteni, illetve mikor kezdődik el ez a folyamat. Az utóbbi időben sok olyan sztár tűnt fel, aki szinte underground módon kezdte építeni magát, majd amikor már elért egy kritikus tömeget, akkor a nagyobb médiumok is elkezdtek vele foglalkozni. De a fordított esetre is volt már példa, volt, hogy a legelső ponttól karoltunk fel valakit. Tinisztárvonalon azt gondolom, hogy az ifjúsági médiumok segítsége nélkül nagyon nehezen lehet eljutni a célközönséghez. Egyébként a jelenleg futó tinisztárok (Fluor, SP, Anti Fitness Club) arra is jó példák, hogy miután megvetették a lábukat a fiataloknak szóló médiumokban, a következő lépés a nagy kereskedelmi tévékbe való beszivárgás volt, így ma már abszolút széles tömegeket érnek el. Érdekes az a trend, hogy jelenleg a magyar fiatalok sokkal szívesebben rajonganak magyar sztárokért, mint régebben. Ebben nyilván a rengeteg tehetségkutatónak és az utóbbi egy-két év minőségi tinisztár-produkcióinak is nagy szerepe van. A Bravo például sokkal könnyebben ad el magyar sztárral a címlapon egy-egy számot, mint 3-4 évvel ezelőtt” – magyarázta Illés.

A

szűrők kiiktatásával megnyílt az út az önjelölt sztárok korlátlan a médiareprezentációja előtt. Például a magyar Moog zenekar a Myspace révén vált ismertté, és szerzett magának amerikai kiadót, Terra Naomi pedig a Youtube Awards győzteseként tett szert népszerűségre, és kötött szerződést az Island Recordsszal. Steiner Kristóf szerint aki igazán tehetséges, az egyedül is képes a sikerre. „Ezt úgy hívom, természetes igazságszolgáltatás. Külföldön rengeteg zenész van, aki menedzser nélkül indult el, befutott, és pont akkor hagyott alább a népszerűsége, miután bekerült a mainstraimbe.” Míg Steiner a Youtube-ban, és a Ustreamben látja a jövőt, addig Illés Csaba kételkedik: „Nem hinném, hogy a Youtube, a Facebook vagy a Twitter valaha is teljesen kiváltaná a klasszikus tinimárkákat a sztárépítés szintjén, hiszen még jó ideig egymás mellett fogják őket fogyasztani a rajongók. Más ugyanis a természetük,


Az

KREATÍV ≈ JÚNIUS, 2011

31.

SP-történet egy oldal friss mellékszála a köztudatba a Mizu című számával nemrég berobbant Fluor Tomié. Fluor SP barátja, van közös daluk, közös albérletben élnek, és közös a menedzserük is: Vermes Orsolya, egykori Bravoszerkesztő. Fluor Mizujának klipjét lapzártánkig közel 8 milliószor nézték meg a Youtube-on, ami döbbenetes eredmény a hazai viszonyok között. A dal nemcsak neki hozta meg a sikert, hanem például a Kesh nevű zenekarnak is, akikről korábban nem sokat hallhattunk, de Mizu-feldolgozásuk óta mára a kereskedelmi rádiókból is folyton ők szólnak. Az egyszerű szövegű, féloktávnyi hangterjedelmű, fülbemászó sláger hatására több tucatnyi házikészítésű Youtube-videó jelent meg az inerneten, pizsamás, kalapos, cuki, szerelmes és rurális susnyás verziókban. Mindig érdekes kérdés, hogy mennyire számít egy még kialakulófélben lévő sztár előélete, hiszen Fluor Gecigránátja még 2008 végén robbant be a köztudatba, és mostanáig úgy cirka 1,3 millióan látták, és még mindig sokan vannak, akik előszeretettel citálnak idézeteket a trágár szövegből. Kérdésünkre sajnos többszöri megkeresésre sem kaptunk választ a fiatal sztár menedzserétől, Vermes talán épp az egy héttel korábban kipattant Fluor-botrány szálainak elegyengetésével volt elfoglalva. Május 25-én ugyanis felkerült a Napiszar.com-ra egy két évvel ezelőtti videófelvétel, amin Fluor Tomi egy celebrendezvényen teljesen illuminált állapotban nyilatkozott Kiszel Tündéről és annak nemi szőrzetéről. A videónak bombasikere lett, minden fontosabb blogon megjelent, így hat nap alatt 468 ezerszer nézték meg az Indavideón, és 93 ezren lájkolták. Ezek után Fluor a Tv2 Aktívjában próbálta meg tisztára mosni magát és bocsánatot kérni, de Kiszel hajthatatlan volt, és beperelte. Fluor Kiszel Tündé-s videója mindenképpen nagy botrányt kavart, de talán még jól is jöhet az ifjú titánnak, hiszen az egykori vivás pimaszságok is népszerűbbé tették az akkori tinikedvenceket: Balázst, Philipet és Lilut. – HN

MEGÖLI–E A

≈  Youtube  ≈ a videósztárt? A

Music Television már nem is

zenei csatorna,

videoklipeket pedig már rég

a Youtube¯on nézünk. ˝˝˝

A szerzői jogi harcok

lassan lezárulnak, és a klipek

visszaköltözhetnek

a tévére. ˜ Csak most már az

internettel együtt.

1981.

augusztus elsején kezdődött a Video Killed the Radio Star című szám klipjével, és 2010. június 23-án ért véget az Internet Killed the Video Starral. 1981-ben a Buggles száma volt az első videó, amit leadott a frissen indult Music Television (MTV), 2010-ben pedig a San Franciscó-i The Limousins minden felhajtás nélkül, egyszerűen feltöltötte a zenecsatornák halálát zengő számot a Youtube-ra. A közben eltelt 29 évben generációk ültek, hasaltak, ugráltak a tévék előtt a különböző zenecsatornákon futó klipekre, a videoklip koncertfelvételből művészi kifejezésmóddá vált, sőt a kilencvenes években az egyre filmszerűbb klipek nagy hatással voltak a hollywoodi filmiparra is.

The Buggles: Video Killed The Radio Star

máshogyan fogyasztják őket, más hatást lehet elérni csak az egyikkel vagy csak a másikkal, tehát ügyesen kell őket »keverni«, ötvözni a közönség felé irányuló kommunikációban.”


A zenetévék aranykorának végét jól jelezte az MTV tavaly februári döntése is: a KREATÍV szokásos párévenkénti ≈ ráncfelvarrás során JÚNIUS, 2011 ugyanis az amerikai csatorna logójából és az úgynevezett station idoldal kből is kikerült a rövidítés feloldása, az MTV azóta már csak MTV és nem Music Television. Akkor Tina Exarhos, a tengerentúli adók marketingigazgatója azzal indokolta a döntést, hogy azok a fiatalok, akik az utóbbi években kapcsoltak az MTV-re, amúgy sem tudták már, hogy egy zenei csatornát néznek. Az MTV ugyanis az elmúlt öt évben inkább saját gyártású valóságshow-ival, az autókat látványtuningoló Pimp My Ride-dal, vagy az olasz-amerikai fiatalok mindennapjait bemutató Jersey Shore-ral vált népszerűvé a legfontosabb célcsoportnak számító 16-24 évesek körében. Az MTV bukását a Youtube okozta, a 2005-ben alapított videomegosztó-oldalra többmillió dalt töltöttek fel a lelkes felhasználók, de már a kiadók által elérhetővé tett, kifogástalan minőségű és legális zenei klipek száma is meghaladja a 35 ezret. A Youtube sztárokat teremt, elég, ha csak mondjuk azt a holland tinilányt, Esmee Denterst említjük, aki első videóján a fürdőszobájában énekelt egy Justin TimberlakeHa mindez számot, azóta pedig elérhetővé már közösen turnézik az amerikai sztárral. És válik a netre persze itt van nekünk kötött tévéken, a mi Fluor Tomink és a illetve a háMizu is a maga közel 8 lózati médiamillió megtekintésével. A Youtube és az lejátszókon, MTV harca nemcsak az akkor újból internet és a zenevisszaülhecsatornák háborúja: a tünk klipet két tulajdonos cég, a Google és a Viacom is nézni az íróösszecsap a piacon és asztal mellől a bírósági tárgyalótera fotelbe. mekben is. A Viacom a bíróságon közel egymilliárd dollárt követel tartalmai, a Comedy Central, a Nickelodeon és persze az MTV műsorainak jogtalan

32.


felhasználásáért a Youtube-tól, de terve nem jött be: tavaly első fokon elutasították a keresetét, mondván, a Google-nek csak akkor kell eltávolítani a kérdéses videókat, ha bejelentés érkezik a jogsértésről, és ha ezt megteszi, anyagi felelősséggel sem tartozik. A 2007 óta tartó perben a Youtube azzal vádolta a Viacomot, hogy titokban tölti fel saját videóit a megosztószájtra, amik miatt aztán perel, míg az MTV tulajdonosa azt állította, hogy 150 ezer illegálisan feltöltött videója teszi ki a Youtubemegtekintések többségét. A Google ráadásul a per alatt kidolgozta saját automatikus tartalomfelismerő rendszerét, így a szerződéses partnerekkel akkor is osztozik tartalmuk reklámbevételein, ha a kérdéses videót nem is a cég, hanem egy egyszerű felhasználó töltötte fel.

The Limousines: Internet Killed the Video Star

A

Google eközben megpróbált igazi online zenetévévé válni, ezért 2009ben a Sony Musickal, az Universallal és az EMI-jal közösen megalapította a Vevo elnevezésű platformot, amely a nagy kiadók klipjeit terjeszti saját webszájtján és a Youtube-on is. A kiadók osztoznak a reklámbevételeken a Google-lal, és jutalékot fizetnek az internetes cégnek a klipek alatt megjelenő bannereken keresztül az Amazonra vagy az Itunesra érkező felhasználók vásárlásai után. A Vevo sikerét jól jelzi, hogy már az indulás hónapjában a leglátogatottabb zenei oldal lett az Egyesült Államokban, megelőzve ezzel az akkor még igencsak erős Myspace-t is. Hiába perel a Viacom, amióta a nagy kiadók legfontosabb reklámfelülete a zenecsatornák helyett az internet lett, az MTV inkább realityadónak hangolta

főcsatornáját, és megpróbálta megerősíteni rétegadóját, például az elektronikus zenét játszó MTV Dance-t, az alternatív rockot sugárzó MTV-2-t, vagy éppen az r&b-rajongókat kiszolgáló MTV Base-t. Ezeken az adókon a klipek automatikus rotációja helyett különböző tematikus műsorok, például slágerlisták jelennek meg, amelyek becsomagolják vagy éppen többletinformációkkal tálalják a zenét. Az MTV mellékadóinak nézettsége ennek ellenére csökken az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában is, bár azt, hogy jó az irány, jelzi, hogy a Google is ellopta az ötletet: idén márciustól folyamatosan lejátszható slágerlistát kínál a Youtube is, a zenei aloldalt pedig a Vevo tartalma mellett lokalizált, naprakész koncertajánlókkal és programkeresővel próbálják még csábítóbbá tenni.

Az

igazi áttörést azonban az jelentheti, ha megjelennek a személyre szabható zenei csatornák, mint például a Last.fm vagy a Pandora videoklippel felpörgetett verziói. Ráadásul, ha mindez elérhetővé válik a netre kötött tévéken, illetve a hálózati médialejátszókon, akkor újból visszaülhetünk klipet nézni az íróasztal mellől a fotelbe. A Last.fm jelenleg a Youtube videóit használja, és nem kínál összefüggő videófolyamot, de a tulajdonos CBS állítólag már tervezi a szolgáltatás beindítását. Itthon ugyanaz történik, mint a tengerentúlon, csak némi késéssel. A magyar MTV például csak idén július 1-jén törli el a logóból a music television önmeghatározást, bár a hivatalos álláspont szerint ettől a csatorna még Music Television marad. Csak nem hangsúlyozzák annyira. Ugyan lokalizált, magyar Youtube még nincs, de időről-időre felröppen a hír, hogy lesz, és a music aloldal már most kínál magyar tartalmakat és programokat. Ráadásul úgy tudjuk, hogy a Google itthon is rendezni akarja a szerzői jogi kérdéseket: tárgyalásokat folytat több nagy kereskedelmi csatornával a tartalomfelismerő rendszeren alapuló bevételmegosztásról, illetve nemsokára az Artisjusszal is megállapodnak a magyarországi felhasználók videófogyasztása után járó jogdíjakról. – SzZ


Brand & Music