Page 1

www.kozpont.ro

Maros megyei hetilap Új sorozat, X. évfolyam // 47. szám // 2016. november 24–30. // Megjelenik csütörtökön // 12 oldal // ára: 1,5 l e j

Reptér a ködben

4. old. //

TÁRSADALO M

3. old. //

V ÉLEM ÉN YEM SZ ERIN T

Hihetünk-e a médiának?

Az utóbbi napokban sokat cikkeztek arról, hogy a Donald Trump győzelmével zárult amerikai elnökválasztási kampány során szinte a teljes sajtó Hillary Clintont támogatta. Akik csak a politikai korrektség követelményei szerint működtetett médiából tájékozódhattak, szinte biztosra vették a spekuláns Soros által támogatott Clinton fölényes győzelmét. Aztán lett, ami lett. 5. old. //

TÁRSADALO M

Petry, az igazi erdélyi „hungarikum”

A Wizz Air döntésével, hogy meghatározatlan időre Marosvásárhelyről a kincses városba költözteti tevékenységét, egyértelművé vált, hogy a két legnagyobb erdélyi repülőtér évek óta tartó versengésében Kolozsvár lett a győztes. Örök optimistákként reméljük, nem visszafordíthatatlanul. Bár – ismerjük be – eme derűlátásunkat semmi sem indokolja. A történet kapcsán akár azt is mondhatnók: a megye és a város vezetői az utóbbi két évtized alatt vállt vállvetve mintha azon ügyködtek volna, hogy a régió lakóinak érdekei ellen tegyenek. Nos, ha arra gondolunk, hogy a zsúfolt közúti forgalom miatt fulladozik a város, miközben az autópálya egyelőre még nem ért idáig, a vasúti közlekedést is, igaz, ezt központi segédlettel, sikerült szinte teljesen leépíteniük, azt kell mondanunk: sikerült.

Napjainkban egyre ritkábban lehet találkozni sokgenerációs, jól működő, sikeres vállalkozásokkal, mivel a statisztikák alapján háromból kettő elbukik a generációváltást követő években. Mindezek alól kivétel a Petry család, ahol immár a kilencedik generáció vezeti a céget, akik a család összetartó erejében bízva figyelnek arra, hogy csak egészséges és helyi termékek kerüljenek a vásárlók asztalára.

3. old. //

10–11. old. //

TÁRSADALO M

3. old. //

KU LT Ú RA

S PO RT

„Az a dolgunk, hogy a lángot őrizzük és továbbadjuk”

Egyedi projekt a marosvásárhelyi zenei palettán

Lábtenisz vb-n remekeltek a vásárhelyiek

Néprajzi berkekben – de nem csak – közismert dr. Barabás László neve. Személyéhez fűződik az erdélyi magyar kalendáriumi népszokások felkutatása, a vallási néprajz, a népi kultúra táji tagolódása, de témái közé tartoznak a néphagyományok a mai közművelődésben és oktatásban.

Szabadi Ernő-Lóránd bár csupán 25 éves, közel tíz éve élete része a zene. Emellett polgári foglalkozása van: a Polgármesteri Hivatal szociális osztályán szakellenőr és szociális munkás. Több, rockzenei elemekkel operáló zenekar tagja vagy helyettes-zenésze volt, amelyekkel számos erdélyi tehetségkutatón megfordultak.

„Minden célkitűzést túlteljesítettünk ezzel a 9 megszerzett aranyéremmel. Büszkeség számunkra, hogy ebben a korcsoportban a világ legjobbjai lettünk. Én már a soron következő világbajnokságra gondolok, amire lassan fel kell készüljünk”– mondta el F.T. Tchabass vezetőedző.


\ 2. \

| NAPTÁR |

| NÉVNAPOK

KÁR KIHAGYNI

Adventköszöntő nótagálaest A marosvásárhelyi Kéknefelejcs Magyarnóta-társulat, valamint a Marosvásárhelyi Rádió szervezésében adventköszöntő magyarnóta- gála lesz november 26-án, szombaton este 6 órai kezdettel a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében. Fellépnek: Ábrám Tibor, Boros Emese, Buta Árpád Attila, Gyárfás István, Gyárfás Kinga, Kádár Barna Zsolt, Koós Éva, Nagy Levente, Ritziu Krisztina, Gáborné Csiszér Anna. Vidám percekről Gyepesi László gondoskodik, táncol a marosvásárhelyi székely néptáncosok csoportja. Jegyek kaphatók a Kultúrpalota jegypénztáránál.

Marosvásárhelyen a nagyváradi Szigligeti Színház November 28-án, hétfőn 19 órától Szíjártó TímeaAletta Az eset című drámájával vendégszerepel a marosvásárhelyi Stúdió Színházban a nagyváradi Szigligeti Színház. A mű elnyerte a nagyváradi Szigligeti Színház, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Kara és a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház által 2014-ben meghirdetett dráMÁzat II. pályázat debüt kategóriájának fődíját. Jegyek már kaphatók a Stúdió Színház jegypénztárában.

Hálaadó, orgonaszentelési istentisztelet A marosvásárhelyi kövesdombi unitárius egyházközség november 27-én, advent első vasárnapján délelőtt 11 órakor hálaadó és orgonaszentelési istentiszteletet tart temploma felszentelésének 10. évfordulója és új elektromos orgonájának megvásárlása alkalmából. Az ünnepi istentisztelet keretében a szószéki szolgálatot és az orgonaszentelést Alapítási év: 2006. Megjelenik csütörtökön. Kiadó: Medical Publicity Kft. ISSN 2069 – 900X

Lapigazgató: Gergely Zoltán Szerkesztő: Pál Piroska Főmunkatárs: Szentgyörgyi László Munkatársak: Czimbalmos Ferenc-Attila Molnár Tibor Nagy-Bodó Tibor Nemes Gyula Keresztrejtvény-szerkesztő: Hideg András

főtisztelendő Bálint Benczédi Ferenc püspök végzi. Az új orgonát dr. Molnár Tünde orgonaművész szólaltatja meg, hárfán játszik Nagy Orsolya, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia II. éves hallgatója, énekel a Cantuale férfiénekkar.

Zenei gyöngyszemek Zenei gyöngyszemek címmel rendkívüli vokálszimfonikus hangversenyre kerül sor november 24-én, csütörtökön 19 órakor a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében. Vezényel: Franz Lamprecht németországi karmester, közreműködik a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia vegyes kara és szimfonikus zenekara. A hangversenyre a 7-es számú bérletek érvényesek. Középkori ihletésű divatbemutató November 28-án 18 órától a Kultúrpalotában több marosvásárhelyi ruhatervező középkori ihletésű munkáiból állított össze kollekciót, amelyet felvonultatnak a vörös szőnyegen. A belépés díjtalan.

Könyvbemutató November 29-én, kedden 17 órakor a Bolyai-téri unitárius templom tanácstermében lesz Jakab Sámuel összeállításában készült A szükség parancsa (Az erdélyi magyar kertészképzés szolgálatában) c. könyv bemutatója. A könyvet Dr. Thiesz Rezső a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Kar Kertészmérnöki tanszék tanára és Kuszálik Péter ismerteti.

Újraindul a Kamaszok társulata Gyermekszínészképzés indul a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a Tamacisza Kulturális Egyesület égisze alatt a Bolyai líceumban. A szervezők 10–14 (max. 9–

15) év közötti gyermekeket, fiatalokat várnak november 26-án, szombaton délelőtt 11 órára a líceum kicsi tornatermébe, ahol a válogatás zajlik. A válogatásra a jelentkezőknek egy verset és egy éneket kell előkészíteniük, és egy színészekből álló bizottság előtt bemutatniuk. A képzést színész oktatók tartják: Csíky Csengele, Kinda Szilárd, Selyem Ildikó, Kozsik József, az alábbi szaktanokban: improvizációs gyakorlat, színpadi mozgás, gyakorlat, beszédtechnika, drámagyakorlat, ének. Érdeklődni a 0754499418-as, 0726-221504es telefonszámokon lehet. Fotókiállítás a Dora Medicalsnál A Pixel Art Fotóklub szervezésében fekete-fehér fotókból nyílt kiállítás A klaszszikustól a kortársig címmel a Dora Medicalsnál (Marosvásárhely, Marasti tér 21. szám). A kiállítás hétköznapokon 7-től 20 óráig látogatható, a belépés díjtalan. Marton Erzsébet tárlata A föld virágai és az ég csillagai között címmel nyílt kiállítás Marton Erzsébet préselt virágokból készült alkotásaiból a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban. A tárlat december 31-ig naponta 9– 16 óra között látogatható.

Időszakos kiállítás a Teleki Tékában Ex Archivo Telekiana. A Teleki Nemzetségi Levéltár története címmel megnyílt a marosvásárhelyi Teleki– Bolyai Könyvtár újabb időszakos kiállítása. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárával közösen szervezett kiállítás rollupokon nyújt betekintést a nagy múltú nemesi család iratanyagába. A kiállítás január 31-ig látogatható.

I M PR E S S ZUM A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! // Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. // Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

| Központ hetilap | 2016 / 47. | november 24–30. |

Lapunk előfizethető Maros megye összes postahivatalában (katalógusszám: 15429), vagy a szerkesztőség Rózsák tere 16. szám alatti székhelyén . Telefon: E-mail: Honlap:

0265-250.994 kozpont@kozpont.ro www. kozpont.ro

November 24. November 25. November 26. November 27. November 28. November 29. November 30.

HOROSZKÓP

| Emma, Flóra, Virág Katalin, Karina, Emma Virág, Atanáz, Szilveszter Virgil, Jakab, Amina Stefánia, Jakab Taksony, Ilma, Rápolt András, Andor, Tarján

|

KOS: A héten többször is előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor is nem fogja tudni, hogy az eszére vagy a szívére hallgasson. Ezért az Univerzum azt tanácsolja, hogy érdemes lenne egy kicsit mind a kettőre. BIKA: A héten gyakran lesz ingadozó a hangulata, és ez az egyszer fent, egyszer lent effektus meghatározhatja az egész hetét, de főként a teljesítményét. Ráadásul elkezdhetnek a dolgok kicsúszni a kezei közül. IKREK: Egy igen érdekes meghívást fog kapni a napokban, amit érdemes lenne elfogadnia, mert általa sok új élményben lehetne része, és új embereket is ismerhetne meg. RÁK: Túl jól alakul a hete, minden olyan sima és sugárzó lesz. Annyira jó, hogy az már gyanúra ad majd okot. Tény és való semmiképpen se bocsátkozzon vitába a szeretteivel vagy olyanokkal, akik fontosak az ön számára. OROSZLÁN: Olyan érzése van, mintha valakivel rosszban lenne? Netán valakivel félresiklott volna a kommunikáció és most félben maradt beszélgetésük van? Igaz, ami igaz, több időt kellene szánnia a barátaira, akik elhanyagolva érzik magukat, SZŰZ: A csillagok most folyamatosan tettekre sarkallják, éppen ezért menjen minél többet szórakozni, és éljen aktív társadalmi életét. Nem csak azért, mert jót fog tenni, hanem mert olyan kapcsolatokat sikerülhet kialakítania, amelyekből a jövő évben akár profitálhat is! MÉRLEG: Kicsit többet kellene gyakorolnia azt, hogy önmagát adja. A szerepjátszás nem lesz kifizetődő hosszú távon. Többek között azzal is kezdhetné, hogy kevesebb elvárást támaszt magával szemben. SKORPIÓ: Meglehetősen változékony lesz a hangulata a hét folyamán. Úgy érezheti, semmi sem sikerül, és csak nagy nehézségek árán vagy külső segítséggel lesz képes végrehajtani feladatait, terveit. NYILAS: Az élet minden terén zajlani fognak az események. De jó volna a káoszban rendet teremtenie és látnia, hogy mik a fontos teendői, és egyáltalán mit kellene tennie, hogy ne veszszen el. BAK: Mostanában mindent túl sötéten lát sőt, és komoly feladatnak is éli meg még azt is, amit nem kellene. Itt lenne az ideje ezen változtatni, és megtanulni örülni az apró dolgoknak és mellette élni is. VÍZÖNTŐ: Sok kis apró félreértés bonyolítja az életét, de ön még erre kicsit rá is tesz azzal, hogy hihetetlen módokon képes olajat önteni a tűzre egy-egy mondatával, viselkedésével, amelyek még csak nem is szándékosak. HALAK: Ez a hét főleg arra alkalmas, hogy elintézze a régóta halasztgatott terveit. Csak úgy árad ön felé az erő, amivel képes mindennel szembenézni és helyretenni. Egy hét alatt komoly eredményeket érhet el, és maximálisan sikerülhet egyenesbe hoznia az életét. |


| TÁRSADALO M / V ÉLEM ÉN Y |

„Az a dolgunk, hogy a lángot őrizzük és továbbadjuk” – Interjú dr. Barabás László néprajzkutatóval –

– Miért választotta a néprajzot mint kutatási szakterületet? – Megfordíthatnám a kérdést: nem én választottam ezt a területet, hanem ő választott engem. A népi életmódba, kultúrába beleszülettem, ebben nőttem fel, hiszen az 1950-es, 60-as években székely faluban, Parajdon nevelkedtem, amely akkor átalakulóban volt. Jól emlékszem a beszolgáltatások nehéz időszakára, de a hagyomány formái még éltek: a családi szokások, a szomszédsági viszonyok és mindaz, ami a gyermekneveléssel, a munkába szoktatással, az erkölcsi szabályoknak a begyakoroltatásával és az egyházi élettel kapcsolatos volt. Aztán jött a kollektivizálás, ami társadalmi földrengésként hatott nálunk is. Utána szüleim középiskolába küldtek és így félig-meddig kikerültem ebből a világból és egy kicsit eltávolodtam tőle. Kamaszkoromban lázadoztam is e munkaközpontú, kemény székely világ szigorúnak vélt szabályai ellen, és kívülről kezdtem rátekinteni. Egyetemista koromban jöttem rá, kissé megismerve a nagyvilágot, hogy elszakíthatatlanul hová tartozom, és most már tudatosan kezdtem közeledni szülőföldem népi kultúrájához, feltárni az értékeit. Ekkor kezdtem el foglalkozni a sóvidékiek és általában a székelység szokásrendjével. Megsejtettem valamit abból, hogy ez hozzátartozik az önazonosságunkhoz.

– Milyen volt a néprajzkutatás 1990 előtt és miként változott utána? – Az első világháború után, a két világháború között nem volt néprajzos képzés Erdélyben. Lelkipásztorok, tanítók, más értelmiségiek foglalkoztak nehéz körülmények között néprajzi gyűjtéssel, kutatással. Felfelé ívelő időszak volt a kicsi magyar világ ideje, amikor visszatért Szegedről a kolozsvári egyetem, és elindult a szakemberképzés. A kommunizmus berendezkedése után viszont újból megszűnt a néprajzos képzés Kolozsváron, és jórészt lelkes amatőrök foglalkoztak gyűjtéssel. Néhány közismert nagy nevet lehet említeni, akik hivatásszerűen néprajzi, illetve folklórkutatással foglalkoztak: dr. Kós Károly, Faragó József, Nagy Olga. Ekkor kezdte a gyűjtést a még ma is jó egészségnek örvendő

|

NÉVjEGY: Dr. Barabás László főiskolai tanár, néprajzkutató 1947-ben született Parajdon. 1965-ben érettségizett Szovátán, majd 1970-ben magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. 1976-ig tanárként, majd 1991-ig újságíróként, szerkesztőként dolgozott. 1991-től a marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Főiskola tanára, 1993–2014 között az intézmény igazgatója volt. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem tanára. Fontosabb kutatási témái: az erdélyi magyar kalendáriumi népszokások, vallási néprajz, a népi kultúra táji tagolódása (Sóvidék, Marosszék, Mezőség), néphagyományok a mai közművelődésben és oktatásban. Hét önálló kötet és számos tanulmány szerzője, néprajzi kisfilmek társszerzője.

nagy öregünk, Kallós Zoltán is. 1990-ben megalakult a Kriza János Néprajzi Társaság, amely egybefogta a hivatásos néprajzkutatókat, valamint az önkéntes gyűjtőket egyaránt, és nagyon eredményes, gazdag tevékenységet fejt ki azóta is. A kolozsvári BBTE-en újraindult a néprajzos egyetemi képzés, és az elmúlt negyedszázadban kinőtt egy néprajzos-antropológus nemzedék. Ha összehasonlítjuk a két világháború közötti időszakkal vagy az azutáni évtizedekkel, azt mondhatjuk, hogy a néprajzkutatás ma széles pászmákon halad, sok intézménye és eredménye van. Változott viszont a kutatói szemlélet és a módszertan. „A hagyományőrzők küldetést, missziót teljesítenek”

– Hogyan látja, a jövőben sikerül megőrizni a székelymagyar hagyományokat? Milyen szerepe van ebben a hagyományőrző csoportoknak? – Erre nem lehet egyértelműen igennel vagy nemmel válaszolni, hiszen a hagyomány többarcú jelenség. Egyrészt jellemzi az állandóság, bizonyos szintű konzervativizmus, de ugyanakkor az állandó változás is. A mi székely-magyar kultúránk összefüggésben van a világban zajló folyamatokkal, a globalizációval, a romániai és az erdélyi magyar társadalomban zajló folyamatokkal. Úgy gondolom, hogy ebben a változó világban, amire szükségünk lesz, az meg fog őrződni. Gyakran idézzük mostanában, hogy nekünk nem az a dolgunk, hogy a hamut piszkáljuk, hanem, hogy a lángot őrizzük és továbbadjuk. Ebben sok igazság

van. A kérdés első részére válaszolva mondhatnám, hogy a hagyomány állandó változásban van ugyan, de szükséges felmutatni egy adott kor vagy egy-egy közösség kikristályosodott, stabil értékeit, sajátosságait. Azok a csoportok, amelyek most a hagyományőrzés céljával léteznek, tulajdonképpen küldetést, missziót teljesítenek, ha jól végzik a munkájukat. De felhívnám a figyelmet, hogy a hagyományőrző csoportok, nyúljanak vissza a saját közösségük, falujuk, vidékük hagyományaihoz, azt tárják fel és mutassák be, mert azt tapasztaljuk, hogy jó szándékú tanítók, tanárok és más lelkes kultúrmunkások azért, hogy betanítsanak valamit, összekavarják a népi kultúra elemeit, dallamait, motívumait, táji jellegzetességeit. „A néprajzba a digitális szokásaink is bele fognak tartozni”

– Egyre nagyobb teret hódít a digitális tartalom. Ön szerint 50 év múlva hogyan fog kinézni a néprajzkutatás? Mit fognak kutatni? Lesz ilyen: internet használási szokások? – Bizonyosan lesz. Itt abból kell kiindulni, hogy az utóbbi évtizedek olyan gyors változásokat hoztak az emberiség, Európa kultúrájában, de a mi szűkebb kultúránkban is, amelyek száz évvel vagy századokkal ezelőtt elképzelhetetlenek voltak. Azt gondolom, hogy a népi kultúrát nem csak a hagyományos földműveléssel, állattartással, népi mesterségekkel, népviselettel, tánccal, művészetekkel stb. kell azonosítanunk, nem is csak a betlehemezéssel, a farsangtemetéssel és más dramatikus játékokkal, hanem

/ 3. /

VÉLEMÉNYEM SZERINT

Hihetünk-e a médiának? Az utóbbi napokban sokat cikkeztek arról, hogy a Donald Trump győzelmével zárult amerikai elnökválasztási kampány során szinte a teljes sajtó Hillary Clintont támogatta. Akik csak a politikai Szentgyörgyi László korrektség követelményei szerint működtetett médiából tájékozódhattak, szinte biztosra vették a spekuláns Soros által támogatott Clinton fölényes győzelmét. A választás előestéjén közzétett közvélemény-kutatás szerint a válasz adók 90 százaléka Clintonra voksolt volna. A New York Times pedig odáig ment, hogy az előzetes exit pollok alapján Clinton 84 százalékos esélyét mutatta. Aztán lett, ami lett. Amint kiderült, hogy minden manipuláció ellenére, az esélytelennek tartott Trump lett a befutó, kitört a tömeghisztéria: a liberális demokrácia apostolai utcai tüntetések által próbáltak általános zűrzavart kelteni, talán abban reménykedve, hogy esetleg csoda történik... Arra mintha nem gondoltak volna, hogy a választás eredményének megkérdőjelezésével éppen az általuk oly nagyon féltett demokrácia egyik legfontosabb alapelvét sértik meg. Úgy látszik, számukra csak addig fontos a demokrácia, ameddig a liberális jelöltek nyernek. A liberális demokrácia legelkötelezettebb hirdetői közé tartozik a New York Times is, amelyet szakmai etalonként, követendő példaként emlegetnek szerte a világon, beleértve a különböző magyarhoni újságíróképző és továbbképző intézményeket is. Az idealizált lap nyíltan lecsatlakozott a Clinton oldalán. Amiként az ismert hírtelevíziók többsége, köztük a CNN is. Ekkora médiaellenszélben egyetlen korábbi elnökjelölt sem szállt versenybe. Alig telt el a szuper kedd, a liberális médiavilágban eddig előzmény nélküli esemény történt: a New York Times kiadója levéllel fordult olvasóihoz, melyben ígéretet tett arra, hogy felülvizsgálva választási tudósításait, újra elkötelezi magát az őszinte tájékoztatás mellett. Arthur O. Sulzberger arra kérte az újság olvasóit, hogy továbbra is támogassák a lapot. „A független, eredeti újságírást, amiről híresek vagyunk, nem tudjuk olvasóink lojalitása nélkül tovább teljesíteni” – fogalmazott. „A Trump-adminisztrációt pedig előítéletek nélkül fogjuk megközelíteni” – ígérte a kiadó. Szép, dicséretes dolog az önbírálat, de nem tudom, mennyire tekinthető őszintének – és főleg hitelesnek – a mögötte húzódó szándék. Én százszor, ezerszer végiggondolnám: ezek után higgyek-e még a New York Timesnak? Az eset kapcsán érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogyan viszonyul az erdélyi magyar lapok többsége a választásokhoz... beletartoznak a mindennapi életünk szokásai, a viselkedésünk és ezek változásai is. Ebbe a tágan értelmezett mai és jövőbeli kultúrába a digitális szokásaink is beletartoznak a várható változásokkal együtt. A néprajz az ember kultúrájának, az ember viselkedésének, ünneplésének és hétköznapi életmódjának, szokásainak az empirikus tudománya, és ilyenképpen a digitális szokásainkat is lehet majd kutatni, illetve már el

is kezdődtek az efféle kutatások. Lehet, hogy a technikai eszközök és a modern világunkhoz kapcsolódó szokások beépülnek a kultúránkba vagy lesznek olyanok, amelyek beépülnek és olyanok, amelyek nem. Változhatnak a technikai eszközök, a részletek, de ahogy az ember lényege nem változik gyors ütemben, úgy a kultúrának a lényege sem fog változni az elkövetkezendő 50 évben. Nemes Gyula

Központ hetilap | 2016 / 47. | november 24–30. |


Reptér a ködben \ 4. \

A novemberi ködben eltűnni látszik a vásárhelyividrátszegi repülőtér is, legalábbis a rendszeres járatokat fogadó légikikötők térképéről. Azzal, hogy a kifutópálya nem kielégítő állapota miatt a Wizz Air egy időre törölte vásárhelyi járatait, igen bizonytalanná vált a reptér jelene, amiként jövője is. A szakhatóság által végzett felmérések alátámasztják a tényt, hogy a vásárhelyi kifutó állapota nem felel meg a repülésbiztonsági előírásoknak, tehát nem teszi lehetővé az olyan típusú gépek le- és felszállását, amilyeneket a Wizz Air használ. A helyzet nem új keletű, a vonatkozó szabályokat sem tegnap hozták, tehát a vásárhelyi repülőtér vezetőinek rég tudniuk kellett volna, hogy bármikor bekövetkezhet, aminek most tanúi vagyunk. Hogy a legfőbb üzleti vetélytársak, a

kolozsváriak sem idegenek az ügytől, az szinte magától értetődő. Kár is szót fecsérelni rá. Amit végképp nem értek: a vásárhelyi illetékesek hogyan hagyhatták figyelmen kívül a helyzetet? Két magyarázat lehetséges: szakmailag nem nőttek fel a feladathoz, vagy nem érdekelte őket a dolog. Hogy ellenérdekeltek lettek volna, azt feltételezni sem merem. Még a ma oly divatos összeesküvés-elméletetek ellenére sem... Csak úgy mellékesen jegyzem meg: szegény Peti Andráshoz, a repülőtér jelenlegi igazgatójához úgy tapad a kudarc – lásd nevetséges alpolgármesteri tevékenységét –, mint disznóhoz a sár... A legújabb fejlemény: miközben folyik a kolozsváriak és vásárhelyiek közötti sárdobálás, a kölcsönös vádaskodás, addig a brassóiak már léptek is: a kormány sürgősségi rendelettel hagy-

| TÁRSADALO M |

ta jóvá egy reptér kialakítására alkalmas, állami tulajdonban levő területnek a helyi önkormányzatéba

való áthelyezését. Ezek szerint lassan már nem a kolozsvári lesz a vásárhelyi repülőtér legfőbb vetélytár-

Egyedi projekt a marosvásárhelyi zenei palettán

sa, hanem a szebeni meg a brassói. Szentgyörgyi László

Szabadi Ernő-Lóránd bár csupán 25 éves, közel tíz éve élete része a zene. Emellett polgári foglalkozása van: a Polgármesteri Hivatal szociális osztályán szakellenőr és szociális munkás. Több, rockzenei elemekkel operáló zenekar tagja vagy helyettes-zenésze volt, amelyekkel számos erdélyi tehetségkutatón megfordultak, és díjakat is besöpörtek. Legalább száz fellépés van már a háta mögött Erdélyben, illetve Románia jelentősebb városaiban egyaránt, de Magyarországon is színpadra lépett. Nemrég újszerű, egyedi, saját albuma látott napvilágot, a Gondviselés inkognitói címmel. Ő írja, hangszereli és zenéli fel a dalokat, emellett minden egyéb munkáért ő felel. „A Szabadi projekt létrehozásának ötlete régen forr bennem, de mivel párhuzamosan több aktív zenekarban gitároztam 2014-ig, ezért erre nem jutott idő. A Szabadi megalakulása pontosan két évvel ezelőttre, karácsony estéjére tehető, ekkor készült el az első saját dal amatőr felvétele, amit sorra követtek a többiek, míg ma már tíz befejezett felvételről beszélhetünk, valamint elkészült az első lemez, amely A gondviselés inkognitói címet kapta” – mondta el lapunknak Ernő.

„Ezt a nyelvet mindenki érti”

Az album instrumentális dalokból áll, azaz egyiknek sincs szövege. Ernő szerint ez azért alakult így, mert a multikulturalitás jegyében, mindenképp több nyelven szeretett volna alkotni, de mivel a környezetében nem talált olyan énekest, aki hasonló elképzeléssel rendelkezett, átalakította a dalokat. Így született meg a je-

lenlegi forma: több gitár, basszusgitár és a dallamvezetést is a hangszerek biztosítják, nem a vokál. „Végül is sikerült megtalálni azt az univerzális nyelvet, amelyet mindenki ért: a zenét” – véli a fiatal művész. Hozzátette, hogy kezdeményezése a környéken egyedi, nincs más könnyűzenei formáció, amely saját szerzeményű instrumentális dalokat írna.

Pozitív visszhangja volt a lemeznek

A közel két hónapja megjelent lemeznek pozitív fogadtatása volt, de az alkotó elmondása szerint nem túl széles körben. „Beismerem, nehezen emészthető egy instrumentális anyagcsokor. Időt kell szentelni rá, hogy kapjunk tőle valamit. El kell gondolkodnunk azon, amit hallunk, át kell éreznünk ezt. Teljes mértékben a fantáziánkra, belső világunkra van bízva mindaz, amit nyújtani tud, és annak értelmezése. Ám vannak dalok, amelyeket néhány nap

| Központ hetilap | 2016 / 47. | november 24–30. |

alatt több mint ezren néztek meg a videómegosztón” – tudtuk meg Ernőtől, akinek nem célja a zenéből való meggazdagodás vagy a hírnév, de szeretné, ha minél több emberhez jutna el a munkája, hogy objektív viszszajelzést kapjon róla. Tervben már az új album

Az első lemeze megjelenésével nem állt le a munka, hiszen a hétvégén fejezték be az egyik dal – A késdobáló balladája – videoklipjének forgatását, ami magyarországi együttműködéssel készült. Ezenkívül

egy teljes lemezre való új dal van készen, aminek a felvételéhez a közeljövőben lát neki, és a címét már el is árulta: A könyvfaragó.

Elfojtják a zenei kezdeményezéseket

Mivel tíz éve zenei berkekben mozog, Ernő azt állítja: Marosvásárhely nagyon lelkes művész réteggel büszkélkedhetne, de sajnos nem használják ki a bennük levő potenciált. Támogatást nem kapnak kezdő zenészek, fellépésre is alig van lehetőségük, ennek ellenére folyamatosan jelennek meg új

együttesek. „Az utcazenélés fizetéses engedélyhez kötött, mintha tudatosan fojtanák el csírájában a zenei kezdeményezéseket. Több helyi zenekart is szeretek, hallgatok, a zenész társadalom nagyját ismerem személyesen, több, jelenleg elismert zenésszel, zenekartaggal dolgoztam is együtt. Mivel prioritás az egzisztencia megteremtése – és tájainkon a muzsikálásból nem lehet ezt megnyugtatóan megoldani –, munkahelyet kell vállalni, ami természetesen az alkotás rovására megy” – vázolja a helyzetet a művész. Pál Piroska |


| TÁRSADALO M |

/ 5. /

Vegyünk helyit, együnk helyit!

Petry, az igazi erdélyi „hungarikum” Napjainkban egyre ritkábban lehet találkozni sokgenerációs, jól működő, sikeres vállalkozásokkal, mivel a statisztikák alapján háromból kettő elbukik a generációváltást követő években. Mindezek alól kivétel a Petry család, ahol immár a kilencedik nemzedék vezeti a céget, akik a család összetartó erejében bízva figyelnek arra, hogy csak egészséges és helyi termékek kerüljenek a vásárlók asztalára, akik folyamatosan új ötletekkel színesítik a mészáros- és hentesmesterséget, és ahogyan elődeik is tették egykoron, aktívan részt vesznek a város életében, növelve annak kulturális és gazdasági értékeit.

„Marosvásárhely 1323ban kapott városi rangot, ahol már az 1400-as évek végén jelentős szerep társult a különböző céheknek, amelyekből az egyik legrégebbi a városban a mészárosoké volt, akiknek Losonczi László erdélyi alvajda 1493-ban adott szabadalmi levelet. A Petry család történelme szorosan kapcsolódik a mészáros céh történelméhez, hiszen a felkutatott családfa is bizonyítja, hogy a Petry nemzetség tagjai már az 1700-as évek végétől mészárosok voltak” – meséli Bálint Erika a cég képviselője, visszakalauzolva a család történelmi múltjának egy kis részébe. Hol volt, hol nem volt...

...élt egykoron egy Petry Zsigmond nevű ember, aki 1853-ban született, és a marosvásárhelyi közügyekben való odaadó munkássága vezető helyre emelte őt polgártársai körében. Petry Zsigmond az 1800-as évek második felében, amikor a tudomány és technika betörése meghozza az iparosodás kezdetét, bejegyezteti hivatalosan a Szalámi és Hentesáru üzemet. Ez volt az a meghatározó pillanat, amely a dinasztia létrejöttéhez vezetett. 1908-ban Bernády György és az akkor már városi tanácsos Petry Zsigmond kezdeményezésére felépül az első modern közvágóhíd, amivel elsőként teremtik meg a higiéniai feltételeket az állatok vágására és tárolására. Mindez folytatódik, hiszen Petry Zsigmond két fia – Samu és Zalán – eltanulják a megbecsült mesterséget. Az 1920-as évekig Vásárhelyen még nemigen ismerték a hentesárut, mindaddig, míg Samu 10 év külföldi tanulás

|

után hazatér rengeteg tapasztalattal, amit a kiváló minőségű hentesáru javára fordít. A negyvenes évek elején azonban a gyár kényszer hatására hadiüzemmé alakul, így a német és olasz hadseregeknek készítik a marhahúskonzervet. A két fiú 1943-ban elosztja a vagyont, egy szalámigyárat és a hentesboltot, a családot azonban „burzsujokként” vidékre száműzik. A család azonban nem adja fel, 1990-ben spórolt pénzen megvásárolja azt a házat, ahol ma a múzeum és a látványműhely is üzemel, és itt nyitják meg az első hentesboltot, létrehozva a Primacom céget. Hat év elteltével a város szélén zöld mezős beruházásként korszerű húsfeldolgozó üzemet építenek fel, amely azóta is működik. Jelenleg a cégnek több mint 220 alkalmazottja van, több mint 80 hústermék készül hagyományosan a Petry Samu által írt hagyományos receptes könyv alapján, kézműves technológiával. Ezen kívül 23 üzlete van Maros, Kolozs és Hargita megyében, illetve két mobil hentesboltot is működtet. A felmenők öröksége

A Petry egyik fő filozófiája, hogy helyi farmokról vásárolt, egészséges állatok húsát használja fel, hiszen a kiváló termékek minőségét meghatározza a minőségi alapanyag. A feldolgozás során szigorúan törekszenek a hagyományos ízek megőrzésére, a termékeket természetes módon előállított, válogatott fűszerekkel ízesítik, és faforgáccsal füstölik. „Jót, s jól! A Petrynél szeretnénk megőrizni ezeket a hagyományokat és biztosítani az eredeti ízeket és

egészséges ételeket” – árulta el Erika.

Van jövője a minőségnek

Az idei év újabb mérföldkő volt a cég életében, hiszen a 19. alkalommal meghirdetett Magyar Termék Nagydíj pályázaton idén először külhoni vállalkozások is megméretethették magukat. A cég két kategóriában is pályázott – Petry Látványműhely és Múzeum bemutatása, valamint két népszerű termékkel, a kedvenc házi kenőmájassal és a tepertőkrémmel –, ahol mindkettő magyar termék Nagydíjban részesült. „Nagy elismerés ez a cég életében, hiszen igazolja azt, amit a vásárlók hűsége is alátámaszt sok évtizede, hogy igény van a minőségi termékekre és szolgáltatásokra. Mivel a termékek mellett a Látványműhely és múzeum is az innováció és értékmegőrzés kategóriában nyert, ez kötelezi a céget arra, hogy további rendezvényekkel álljanak elő, továbbra is részt vegyen a város kulturális és gazdasági életének a fellendítésében. „Egyik ilyen jövőbeni terv a feldolgozóegységek átalakítása a megújuló energiák

hasznosítására, azaz konkrétan az üzem által előállított hőenergiát fordítanák vissza fűtésre, a többi menynyiséget pedig napelemekkel állítanák elő, ezáltal ötvöződne a hagyomány a jövő elvárásaival, lépést tartva a technológiai rohamos fejlődésével”- tudtuk meg. Helyi termelők vására

A Petry nagy figyelmet fordít a helyi termelők segítésére is, így büszkén kijelenthető, hogy a látványműhely és múzeum számos gazdasági, kulturális és oktatói tevékenysége mellett, a termelők portékáinak árusításához is hozzájárul. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy már kilencedik alkalommal került megszervezésre a helyi termelők vására november 18-án, de ezen kívül üzleteikben is megtalálhatók a helyiek termékei. A vásár bő felhozatallal szolgált a különböző hagyományos és helyi termékekkel, mint hentes áru, tej, sajtok, méz, házikenyér, lekvárok, szörpök, borok, pálinka, zöldség, kézműves termékek, mint házi készítésű szappanok és krémek, kézműves ékszerek.

Mi kerüljön a fa alá? Akinek még nem volt lehetősége részt venni a rendezvényen december 1617-én két nap áll rendelkezésére, hogy ellátogasson a karácsonyi vásárra, ezáltal is segítve a termelőket portékájuk árusításában, illetve a tudatos vásárlókat abban, hogy helyi termelőktől, gazdáktól, kézművesektől vásároljanak, egészségesebbé téve az ünnepeket. Családi tradíció, iránytű a siker felé

Hogy mi a Petry sikerének a kulcsa? Talán az, hogy a megfelelő időben, a megfelelően felkészített utódok vették át az irányítást, akik a szakma iránt elkötelezettek, fogékonyak az újra, figyelnek arra, hogy a fogyasztók a lehető legbiztonságosabb alapanyagokkal elkészített terméket vásárolhassák meg. Továbbá az egészséges és ínycsiklandozó falatok, amelyek nem hasonlíthatók össze a nagyáruházak polcain található termékekkel, bármi is legyen az, ezek az igazi „hungarikumok”. Timár Tímea

Központ hetilap | 2016 / 47. | november 24–30. |


\ 6. \

Egy erdélyi város értékei

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

(befejező rész)

Az erdélyi püspökséget I. Szent István király alapította 1009 táján és központja a gyulafehérvári várban volt. A csak ásatásokból ismert, hogy a XI. századi úgynevezett I. székesegyház háromhajós, egyetlen félköríves apszisú bazilika volt, alapfalainak vonalát ma csak a mellékhajók padozatán jelzi eltérő színezésű vonal. Írott anyagokból ismeretes, hogy ezt az épületet a XII-XIII. század fordulója után váltotta fel a mai, ugyancsak bazilikális elrendezésű, de jóval nagyobb székesegyház háromhajós, kereszthajós, két toronynyal díszített együttese, melynek eredetileg rövidebb szentélyét két mellékapszis fogta közre. A két középkori torony közé fogott, boltozatos nyugati előcsarnok barokk oromzatát a magyar szentek alakjai díszítik. Az elmúlt kétezer év és a három vár

Szakemberek véleménye szerint az elmúlt kétezer évben ez a harmadik vár ezen a helyen. Az első a római castrum, a második a Gyula által épített „fehérvár”, amelynek építésénél a castrum alapjait és köveit használták fel és az idők igényeinek megfelelően alakítgatták a középkor folyamán. A Dél-Erdély közlése szerint az utolsó nagyobb átalakításokat ezen a váron Bethlen Gábor végeztette, megépítve 1615 és 1627 között a most is látható délkeleti és délnyugati bástyákat. A várépítés szükségességét a törökökkel folytatott állandó harc és az elfoglalt területek könnyebb ellenőrzése és megtartása tette szükségessé. Az óriási próbatétel

Az alapkövet 1714. november negyedikén rakták

le katonai, civil és egyházi hatalmasságok jelenlétében. A vár építésén mintegy 20 ezer ember dolgozott. Óriási próbatétel volt az Ompoly folyóból kivezetett malomárok medrének rendszerezése, mivel az a vár alatt folyt el, táplálva az itt levő mocsaras helyet, ahova a vár déli, nyugati és északi részén elterülő várost le kellett költöztetni. A várépítéssel egyidőben a város nevét is megváltoztatták Károlyfehérvárra. A várat Bem tábornok vezetésével sem tudtak bevenni

A várat eredetileg nagyobbra tervezték. Egy részének át kellett volna nyúlnia a városi temető fölötti dombra, mivel a vár innen volt a legsebezhetőbb. A munkálatokat 1738-ban fejezték be. A sors iróniája, hogy soha ostromló török csapat falai alatt nem járt. Egyetlen komolyabb támadást intéztek

a vár ellen 1849-ben, a magyar szabadságharc idején, és az egyetlen vár volt Erdély területén, amit a magyar szabadságharcosok Bem tábornok vezetésével sem tudtak bevenni. Az első világháborút követően a vár elvesztette stratégiai fontosságát. 1920-1922 között a román hatóságok engedélyével lebontják a falakat a negyedik kapu és a Szent Mihály bástya között. A sáncokat betömik, a téglákat pedig felhasználják az ortodox Koronázási templom építésére. Az egész várrendszer óriási károkat szenved, javításokat nem végeznek rajta, egy része szemétdombbá válik. Az 1999-től beindult helyreállítási program keretében a harmadik és az első kaput renoválják.

Ausztria címere és az Atlasz-szobrok

A ma látható várnak két bejárata van. A déli oldalon az Alsó-Károly kapun keresztül az út a Felső-Károly kapuhoz vezet, melyen III. Károly lovas szobra és Ausztria címere látható. Egyenes út vezet a vár északi részén lévő barokk stílusú, egy nagy nyílású kapuhoz, melynek homlokzatán Ausztria címere, és két oldalán pedig egy-egy Atlasz szobor látható.

Törökök pusztítása: hasonlíthatatlan tárgyakat összeszedve zsákmányt szereznek

A törökök 1658 szeptemberében vették először ostrom alá Gyulafehérvárt, akik: ,,…három-négy óráig tartó | Központ hetilap | 2016 / 47. | november 24–30. |

harc után - írja Kjátib Cselebi török történetíró - hágcsóval a felső várba is felmentek s miután a város kapuit kinyitották, a rablásra és pusztításra felkészülődött tatárok a várba mentek s az alsó és felső város minden zegzugában felprédálták s hasonlíthatatlan tárgyakat összeszedve, zsákmányt szereztek…". A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudni, hogy Evlija Cselebi két ízben is járt Gyulafehérváron. Először Kemény János hadait üldözve. Így ír a városról: ,,...vára a Maros folyó partján egy nagy síkságon fekszik, négyszögalakú erős vár. Öt téglaépítésű bástyája van… két kapuja közül egyik keletre, a másik nyugatra néz… A vár keleti oldalán levő fal mellett , síkságra tekintve állt a királyoknak ritkaszép palotája, melynek összes falait és kapuit különféle színű festmények, valamennyi oszlopát pedig zöldkő, gránit és márvány díszítette. Valamennyi ablaka bronzkeretű s kristály- és muránói tükörüveggel volt üvegezve; padozata indiai mozaik munka gyanánt finom márvánnyal kirakott kövekkel volt fedve. Különböző alsó és felső helyiségeiben szökőkutak, víztartó medencék és csurgók vannak. A vár minden részét elfoglaló tatár sereget lehetetlen volt megfékezni s először a templomok harangjait szedték le és más kincseket is találván… megszámlálhatatlan zsákmányt foglaltak el, azután pedig ezt a szép várost felgyújtották s ez a kívánatos, művelt város elhamvadt s benne egyetlen

épület sem maradt meg…".

A királyok számára készült „szemtelen” palota

Evlija Cselebi második alkalommal 1666-ban érkezett ide. Ekkor így ír: ,,… Jelenleg Apafi Mihály vára s templomai, bazárja, fogadói és palotái egész a Maros folyó partjáig annyira kiépültek, hogy az le nem írható. Különösen a királyok számára készült szemtelen palota oly díszes, hogy hozzá hasonló csak a cseh királyok palotája Csehországban…". A török ostromok során a vár és a város súlyos károkat szenvedett. A helyreállításakor a vár környékén volt házakat teljesen lerombolták, a kormányhivatalokat pedig Nagyenyedre költöztették át. Amint azt már részben említettük, 1715. november negyedikén az uralkodó, III. Károly király névnapján gróf Steinville katonai főparancsnok, nagy pompával tétette le az új, Vauban-rendszerű, csillag alakú erődítmény alapkövét. Ez 1738-ban készült el. A székesegyházat a történelem folyamán többen is kirabolják

A fent említett kapu jobb oldalán emelkedik Erdély leghatalmasabb román kori építészeti emléke, a püspöki székesegyház, amely alatt egy kisebb méretű, a XI. századi bazilika maradványait tárték fel. Kiss Gábor, Erdélyi várak, várkastélyok című munkájából is kiderül, hogy a ma látható székesegyház a XIIXIII. században épült. A ta|


| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

/ 7. /

A választások valódi „tétje”

tárjáráskor leégett, boltozata és szentélye összeomlott, 1277-ben pedig a szászok gyújtották fel. A helyreállított székesegyház a fejedelemség korában sokat szenvedett, és tudni kell azt is, hogy még a törökök is kirabolták. A magyar szentek alakjai

A székesegyház 1565-től a protestánsoké lett, és rövid megszakítással – 15941603 között – 1715-ig a református vallásúakat szolgálta. 1716-tól ismét az erdélyi római katolikus püspökök, jelenleg pedig a gyulafehérvári érsek székesegyháza. A két középkori torony közé fogott, boltozatos nyugati előcsarnok barokk oromzatát a magyar szentek alakjai díszítik (1728). Alatta nyílik a kora gótikus szerkezetű és díszítésű nyugati kapu (1270 után).

A székesegyház főszentélye több szakaszban épült

A Gyulafehérvári Római Katolikus érsekség honlapján olvasható, hogy a XIII. század elején a ma meglévő szentélynégyzetet egy félköríves apszis zárta, amelyet a század végén leromboltak, kora gótikus stílusban ki|

toldottak, és egy lóhereíves oltárkredenccel díszítettek. Oldalfalaiban két késő románkori Szent Mihály-dombormű található. Főoltárának felépítményét Batthyány Ignác püspök megrendelésére Hoffmayer Simon készítette (1783–1784). A falak mentén állnak a Klobusiczky Ferenc püspök megrendelésére készített barokk kanonoki stallumok (1744). Jobbra, délre nyílik a barokk stílusú „új” sekrestye (1728 körül) díszes barokk portáléja. A kereszthajó északi szárát bővítő mellékapszis lóhereíves vakárkádjai között 1510 után keletkezett reneszánsz falképek töredékei fedezhetők fel. Az északi mellékhajó pilléreinek lábazatait és fejezeteit díszítő fantázia-alakok szinte kivonatát képezik a II. székesegyházat építő késő románkori műhely faragványainak. Nagyjaink szarkofágjait kirabolják, csontjaikat pedig szétszórják…

A templom főbejáratának jobb oldalán láthatók Hunyadi János kormányzó, Hunyadi László, Izabella királyné és János Zsigmond fejedelem szarkofágjai.

Itt volt eltemetve Martinuzzi György, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György, kiknek sírjait korábban kirabolták, és csontjaikat kiszórták belőlük. A székesegyház mögött, a nyugati várfalhoz közel a fejedelmek háza, mely eredetileg a püspökök palotája volt, és itt lakott Izabella királyné is. Befejezésül még azt is tudni kell, hogy a nyugati várfalnál található a XVII. században épült Apor-ház, mellette pedig Bethlen Miklós kancellár lakóháza, és a Batthyáneum, a római katolikus püspöki könyvtár emeletes épülete. A várat övező falak és a bástyák nagy része, továbbá az egykori vizesárok nyomai részben még láthatók. Az oldalt összeállította: Nagy-Bodó Tibor ésprof. dr. Sümegi Pál tanszékvezető egyetemi tanár * A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációért köszönet Keresztes Géza műépítész-műemlékvédelmi szakmérnöknek; továbbá a régi és a mai képekért: Demján László műemlékvédő építésznek.

A rendszerváltás óta eltelt mintegy 27 év alatt rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk politikai téren. Mármint mi, szavazópolgárok, akik négyévenként mindig „elfelejtjük” a rajtunk esett sérelmeket, a keserűséget, hogy ismét átvertek, ismét magunkra hagytak. Hogy még mindig ott vagyunk, ahol sok évvel ezelőtt, vagy még ott sem. Aztán félresöpörjük a tényeket, és derűlátást színlelve, optimista énünkre hallgatva ismét megmagyarázzuk magunknak, hogy most minden más lesz, és a mostani döntés elhozza a hőn áhított változásokat. Nem tudom, miért érzem úgy, mintha egy tét nélküli futballmérkőzést néznénk kényszeredetten, amelynek még a végeredményét is sejtjük. Ha pedig kiderül, hogy bundáztak, kutyául érezzük magunkat, pedig már régen tudjuk, kik azok, akik játszanak, és azt is, hogy milyen stílusban. Már többször tapasztaltuk, hogy ilyenkor, kampányidőszakban egyszerre megnő az emberekkel szemben tanúsított empátia, ami ugye, hangzatos ígéreteket eredményez, és ilyenkor indul el az a bizonyos számháború, amivel könnyen meg lehet mozgatni az emberek fantáziáját. Nem mellékes, hogyan néz ki majd a minimálbér, és a nyugdíjemelés százalékos aránya is érdekli a szavazókat. A pártok ilyenkor valósággal túllicitálják egymást, kérdés az, hogy ki lesz, aki valóban betartja majd ígéretét, és ez milyen forrásból és milyen áron sikerül majd neki. A fiatalok elvándorlása szintén hangsúlyos téma, mint ahogy az is, hogy az iskolapadokból kilépő diákok elég nagy százaléka funkcionális analfabéta, és erről valójában nem ők tehetnek. Hogyan érik majd el a politikusok, hogy az ifjúság itthon boldoguljon és kapjon megfelelő képzést, és ne a munkanélküliek vagy (jobb esetben) a segédmunkások táborát növelje. Hogyan érik majd el, hogy a hozzávetőleg három millió külföldön tartózkodó állampolgár legalább egy része egyszer úgy döntsön, hogy visszatér az országba, és itt dolgozzon tovább? Mikor jutunk el oda, hogy a kis- és középvállalkozók vállát nyomó terheket csökkentik, és ezáltal a dolgozók is könnyebben béremeléshez juthatnak? Mert igaz ugyan, hogy statisztikailag a romániai átlagbér jelentősen növekedett az utolsó tíz-tizenkét évben (bruttó 495 eurót emlegetnek), a polgárok túlnyomó többsége bizony örülhet a 300-350 eurónak is. Ami az ország falun élő polgárait illeti, helyzetük szinte kilátástalan. Életszínvonaluk lényegesen alacsonyabb, megélhetésük nehezebb, mint a városiaké, esélyeik pedig nem sokat javultak az utóbbi években. Az utóbbi hónapokban sokat vitáztak arról, hogy Románia számára mi lenne az előnyösebb: a technokratákból vagy a hivatásos politikusokból álló kormány? A technokraták esküsznek arra, hogy a statisztikában megjelenő éves 4%-os GDP-növekedés a szakértő kormány érdeme (bizonyára van benne valami!), ellenfeleik azonban szemfényvesztésként és kampányfogásként értékelik ezt, és minél hamarabb nyugdíjba szeretnék küldeni a kormányt, hogy aztán ők bebizonyíthassanak. Hogy kinek van igaza, nehezen értelmezhető, egy dolog viszont biztos: ennek a vitának elsősorban az emberekről, a választópolgárokról kellene szólnia. Vagyis rólunk, azokról, akikről rendszerint megfeledkeznek. Hátha most az egyszer nem így tesznek! – mondanám, de már itt sem vagyok. Azért mi csak reménykedjünk! Demeter Attila

Központ hetilap | 2016 / 47. | november 24–30. |


Románia, szeretlek! \ 8. \

Dicstelen lista élére került Románia, már megint: az EU Observer friss kimutatása szerint Romániának van az összes európai uniós ország közül a legtöbb külföldön raboskodó állampolgára! Összesen 11511 román(iai) csücsül jelenleg más tagországok börtöneiben, ezzel Románia alig marad el a listavezető Marokkótól (11700), de utóbbi nem EU-tagállam, legalábbis momentán még nem. A szégyenlista következő helyeit, kis hazánktól jócskán lemaradva Albánia (5722), Törökország (4798) és Lengyelország (4449) foglalja el. De mivel se Albánia, se Törökország nem EU-tagállam, csak szeretnének azzá válni, még szomorúbb az ábra: nemcsak

hogy mi bűnözünk a legtöbbet az EU-ban, de még a három helyezéssel lennebb található lengyelek is csupán kvázi harmadannyit, s ráadásul Lengyelország lakossága duplája Románia lakosságának. Vagyis, a lakossági számarányt is figyelembe véve, hatszor anynyi romániai brigantit vágtak hűvösre az Európai Unióban, mint ahány (nyakon csípett) rosszaságot az ezüstérmes Lengyelország exportált. További érdekesség, hogy egyedül Romániából többen dekkolnak momentán EU-s börtönökben, mint ahányan a 3-10. helyezett EU-s országokból, azaz Litvániából (1944), Bulgáriából (1920), Olaszországból (1573), Portugáliából (1490), Hollandiából

A Carit San Medical járóbeteg-rendelő

| HUMOR |

(1342), Szlovákiából (1121), Franciaországból (941) és Írországból (816) összesen. (Magyarország a tizenegyedik a tornasorban, 811 külföldön kényszerüdülő rosszcsonttal.) Lakosság szerint számszerűsítve még szebb: a 20 millió román állampolgár közül többen vannak EU-s börtönökbe zárva, mint a felsorolt országok 173 millió állampolgára közül együttvéve. Románia „mellett szól” továbbá, hogy a külföldön elítélt állampolgárai többnyire kisebb bűntetteket követtek el – áruházi lopás, betörés, markecolás (zsebtolvajlás). A kimutatás szerint a román elkövetők jellemzően szegények, otthon és külföldön is diszkrimináltak (ez valójában polkorrekt körülményeskedés, nem merték leírni, hogy cigányok). Az is kimutatható, hogy visszaeső bűnözőkről van szó, akik szabadulásuk után újabb lájtos bűncselekményeket cselekednek el, és térnek vissza a böribe. Például, a Németországban börtönbüntetésre ítélt román állampolgárok 60 százalékát lopás miatt zárták be. Ami igen szokatlan, ugyanis a dajcsoknál a fegyencek többségét erőszakos bűncselekmények (gyilkosság vagy gyilkossági kísérlet, súlyos testi

sértés, fegyveres rablás, nemi erőszak satöbbi) miatt csukják rács mögé. A nem túl okos, kisstílű, piti bűnözői mellett egy másik kategóriában is jeleskednek a Nyugat-Európában tevékenykedő, bűnbandákba szerveződött hazánkfiai, akik internetes csalással, embercsempészettel és banki automaták kifosztásával hívták fel magukra az illetékes bűnüldöző szervek nem kívánt figyelmét. Hivatalos adatok szerint kábé három millió román állampolgár él valamelyik másik uniós tagállamban, ezzel a lengyelek után a második legnagyobb „expat” közösséget alkotják. A legtöbben Olaszországban boldogulnak vagy boldogtalankodnak, ahol mintegy másfél millióra saccolják a romániai „vendégmunkások” számát, de ott található a legtöbb román lecsukott csóka is, akik tíz éven keresztül, 2006 és 2015 között vezették az olaszországi börtönökbe zárt külföldiek listáját; az idei év az első, amikor a román elítéltek száma némileg csökkent. „Miért is?” – teszi fel a kérdést bizonyos Patrizio Gonnella, az Antigone Egyesület elnöke (az Antigone egy olasz emberjogi szervezet, amely immár húsz éve monitori-

zálja az itáliai börtönviszonyokat), majd imígyen folytatja az önkérdezgetést: „Jobban beépültek volna az olasz társadalomba? Nem hiszem. Kevesebb bűncselekményt követnének el? Nem hiszem. Egyszerűen arról van szó, hogy az olasz rendőrség és ügyészség most minden erőforrását a terrorizmus elleni harcba fekteti, és jelenleg a Magreb-övezetből származókat kriminalizálja (a Magreb-övezet Észak-Afrika egyik nagy régiója, a Nílustól nyugatra és a Szaharától északra, geopolitikai értelemben Marokkót, NyugatSzaharát, Algériát, Tunéziát és Líbiát szokták oda sorolni – szerk. megj.). 2015 júniusa és 2016 júliusa között a marokkóiak vették át a „vezetést”, a románok 10 év után „csak” a második legnagyobb népcsoportot képezik az olaszországi börtönökben. Az Iszlám Államtól való félelem csökkentette a románokkal szembeni előítéleteket”. Mit is lehetne hozzátenni a Signor Gonnella által elmondottakhoz? Talán csak annyit, hogy ha, neadjisten, Székelyföldön is megvetné a lábát az Iszlám Állam, akkor talán kevesebb székelyt kriminal-izélne a Román Állam… Molnár Tibor

Országszerte, sőt: Európaszerte, sőt: világszerte óriási felháborodást váltott ki, amikor kiderült a minap, hogy az olasz Ferrero cég által gyártott Kinder tojásokban található apró összerakható játékokat romániai, pontosabban szatmári és nagykárolyi szegény családok gyömöszölik be ama kis sárga kapszulákba, gyakorlatilag éhbérért (15-20 lej/1000 tojássárgája), amely tevékenységbe a gyerekeiket is bevonják, napi 10-12 órát dolgoztatván őket. Ezért mi, a Központ munkatársai elhatároztuk, hogy bojkottálni fogjuk a Kinder tojást (magyarán soha többet nem vásárolunk belőle, egyetlenegyet se), és olvasóinkat is erre biztatjuk. Továbbá, a Kinder tojás mellett néhány más termékre is bojkottot hirdetünk, ezért sose veszünk többet: - Chio Chipset, mert a hozzá való krumplit dohos pincékben sínylődő, boká-

juktól a falhoz láncolt kislányok pucolják, akiket kenyéren és vízen tartanak meg krumplin - Milka csokit, mert a lila Milka-teheneket pajtában élő szerb napközisek hajtják ki reggelente az alpesi legelőkre, este meg vissza, télen-nyáron, hóban-fagyban - Kinder pingui szeletet, mert a gyártásához felhasznált tejet pingvinekből fejik ki, ezért rengeteg pingvinfióka elpusztul, mivel nekik már nem jut tej - Twix csokit, mert a bal Twixet balkezes, a jobb Twi-

xet jobbkezes autista óvodások csomagolják, szadista exkommandós óvóbácsik sűrű szitkozódásai és korbácsütései közepette - Nutella mogyoróvajat (szintén Ferrero-termék!), mert ha sokat eszik belőle a gyerek, olyan lesz, mint a képen látható csöppség (Bizonyára mindenki tudja: a Kinder tojásos hír nem igaz – ahogy a többi marhaság se –, az egészet a The Sun című brit bulvárlap találta ki, hogy lejárassák Romániát. 11512-edjére.) mt

Bojkott!

a következő orvosi szakellátással áll az önök rendelkezésére:

• Fizioterápia és gyógytorna • Kardiológia • Bőrgyógyászat • Nőgyógyászat • Hematológia • Munkaorvos • Füll-orr-gégészet • Ortopédia

• Gyerekgyógyászat • Tüdőgyógyászat • Pszichiátria • Urológia • Belgyógyászat-Ultrahang • Ideggyógyászat • Szemészet • Sebészet

Nyitva tartás: Hétfő-Péntek: 07.00–20:00 Marosvásárhely, Mihai Viteazul utca 42. szám Tel.: 0265.269.172, 0265.266.249 Mobilszám: 0730-619-401 E-mail: contact@caritsanmed.ro Laborvizsgálatok: Aurel Filimon utca 15. Tel.: 0265-250-874 vagy 0730-619-404 facebook.com/caritsan

www.caritsanmed.ro

ON-LINE PROGRAMÁLÁSOK | Központ hetilap | 2016 / 47. | november 24–30. |

|


| AKTUÁLIS / FIGYELŐ |

/ 9. /

Óriási érdeklődés a Művészetek és Mesterségek Vására iránt

Szerdán 11-órakor nyitotta meg kapuit a Művészetek és Mesterségek Vására a középkori várban. Dél előtt félórával már több méteres sor kígyózott az eseménynek helyet adó épület előtt. Leginkább általános és középiskolás diákok voltak kíváncsiak az egyetemek, líceumok és cégek kínálatára, de jelen voltak a város elöljárói is, közéleti szereplői, valamint pedagógusok egyaránt. Az eseményen bemutatkozott Vásárhely 12 tanintézménye, úgy elméleti- és szakiskolai képzést nyújtó középiskolák, mint az egyetemek, emellett cégek és részt vettek a vásáron. Így a főtéri B&B Gyógyszertár standdal volt jelen, ahol szépségápolási és egészségmegőrzési termékeket mutattak be, amiket ki is próbálhattak az érdeklődők. „Nagyon sok diák megállt a standunknál, megnézték a termékeinket, amelyeket haza is vihettek. Talán ezzel a vásárral megtetszik nekik a gyógyszerész szakma, és az egyetem elvégzése után a patikában kamatoztathatják majd tehetségüket” – mondta el lapunknak Bölöni Éva a gyógyszertár képviseletében. Az épület első emeletén

robotika-inventika-mechatronika műhelymunka zajlott, ahol robotoktól, virtuális valóságot szimuláló szerkezetektől drónokig számos érdekfeszítő szerkezetet tekinthettek meg a látogatók. Itt a műszaki képzést nyújtó középiskolák és felsőoktatási intézmények mellett a Marosvásárhelyi Kulturális Tudományegyetem is bemutatta tanfolyamkínálatát. A már harmadik alkalommal megrendezett vásár célja, hogy a diákok tágítsák lehetőségeiket, akár szakiskolai képzést is válasszanak, hiszen a munkaerőpiaci kereslet megnőtt a szakképzett dolgozókra. A rendezvényt Marosvásárhely

Szemétségek

Polgármesteri Hivatala, a Marosvásárhelyi Kulturális

Tudományegyetem, a Maros Megyei Tanfelügyelőség és

a Mihai Eminescu Pedagógiai Líceum szervezte. P.P.

Egy tanárom azt mondta egyszer, hogy az emberiség döntő része nem idióta, de rohamtempóban közelít afelé...

Mámorító időszakot élhetnek meg a napokban az Európai Hulladékcsökkentési Hét résztvevői: a Földet megmenteni kívánó aktivisták mumusa az idén a termékek csomagolása, amely aztán hazaszállítva felesleges szemétként jelentkezik a háztartásokban. Borítékolható, hogy a jeles eseményen a látogatóknak újrahasznosított papírból készült brosúrákat osztogatnak, amelyeket ugyan senki nem olvas el, de legalább zöld és cuki, mert újrahasznosított. A rendezvény szervezői nem is vállalták túl magukat, céljuk egyelőre körülbelül annyi, hogy felhívják a figyelmet a csomagolási hulladékok jelentette gondra. Az egy hétig tartó lufihámozásnak bi|

zonyára meg is lesz az eredménye, néhányan majd kitüntetik egymást, a tizedik széksor környékén jó kis uniós pályázatok jóárasításának ötletei is megszületnek, és a nagy célt is teljesítik: túl lesznek az egész tanácskozáson. A Föld közben valóban egyre növekvő szeméttengerben fuldoklik. Számos hasonló bágyadt konferenciáról olvashat az érdeklődő, de még egyiken sem tették fel a kérdést például a nagy gyorsétteremláncoknak, hogy kívánják-e a jövőben az emberi fogyasztásra egyébként alkalmatlan hamburgerüket hat helyett mondjuk mindössze két réteg stanicliba csomagolni, ha már az egész tíz percen belül amúgy is a három méterre lévő kukában

végzi. Fel kíván-e lépni bárki az emberiség egyik legtitokzatosabb háttérhatalma, a műanyagzacskólobbi tevékenysége ellen, amelynek tulajdoníthatóan a bolygónak már nincs olyan eldugott szeglete, ahol ne hordaná a szél a szemetüket. Felvállalja-e valaki azt a szélmalomharcot, hogy felvilágosítja az emberek tömegeit: az áruházban megvásárolt két kiflit és az egy darab, akciós, újrahasznosított műanyagokból készült pogácsát ne rakják hat zacskóba, és ne vigyenek haza belőle még tízet, hiába lesz jó otthon krumplit pucolni. Apropó, krumpli: Kaliforniában kalandozó ismerősöm a Facebookon tette közzé, hogy az ottani áruházláncban egyenként vákuumfóliáz-

zák a gumókat, így a tudatos vásárlók fellélegezhetnek, hogy hiába tapogatta össze előttük bárki, ők elsőként csomagolhatják ki. Egy okkal több azok számára, akik szerint fajunk megérett a pusztulásra. Egy tanárom azt mondta, hogy az emberiség döntő része nem idióta, de rohamtempóban közelít afelé. Megkockáztatom, hogy az Európai Hulladékcsökkentési Hétnek néhány elképesztően eredeti ötleten túl – gyűjtsük össze a staniclit meg a pillepalackokat, aztán majd jók lesznek valamire – semmilyen érdemi hozadéka nem lesz. A messze az értéke fölött szemlélt európai ember – már amelyiket közülük érdekli ez egyáltalán – szájtátva nézi, hogy Afrika és

Dél-Amerika közepén vannak olyan országok, amelyek egyszerűen betiltották a műanyag zacskót, s használatáért súlyos büntetéseket szabnak ki a hatóságaik. Ők talán már rájöttek, hogy a szemetet nem elsősorban gyűjtögetni kell, mert akkor csak gondjainkat halmozzuk. Elő sem szabad állítani, ugyanis az újrahasznosító iparág zseniális húzása már már működik: amiből tegnap ettünk, ittunk, azt holnap cipőként, telefonként meg akciós pogácsaként vetetik meg velünk, és a termékek csereszabatosak, szabadon behelyettesíthetők egymással. Mindezt persze nagyon szépen becsomagolva, hogy a konferenciáknak is lehessen témája. Csibra Tibor

Központ hetilap | 2016 / 47. | november 24–30. |


Halmágyi doktor 90 éves! \ 10. \

| S PO RT |

Az elmúlt szombaton töltötte 90. életévét az AS Armata egykori orvosa, a marosvásárhelyi sportélet egyik legismertebb alakja. Halmágyi, aki vezetőket, edzőket, játékosgenerációkat élt túl az AS Armatánál, emellett részt vett az aranycsapat felépítési időszakában, jelen volt az ezüst- és bronzérmet nyert fiúk mellett, belekóstolt a nemzetközi mérkőzések légkörébe, de egy-egy élvonalból való kiesésnek is a szenvedő alanya volt. A kiváló sportorvos 1926. november 19-én született Tordán. Az egyetem elvégzése után Marosvásárhelyen ragadt, és az Egyetemi Poliklinikán kezdett dolgozni, amely posztot az egykoron ismert valamikori teniszező, Ovics Tamás szerezte meg neki. Aztán 1952-től kezdődően több helybeli labdarúgó együttes (CFR, RATA, Dermagant, Mureșul) orvosa lett, majd 1967-től, amikor az ASA Mureșul feljutott az élvonalba, minden idők legkedveltebb marosvásárhelyi futballcsapata orvosaként tevékenykedett 33 éven keresztül, azaz 2000-ig, így 48 évig volt a marosvásárhelyi labdarúgóklubok nagy tiszteletnek örvendő dokija. Halmágyi doktor, akinek a hobbija az olvasás és a bélyeggyűjtés, fiatal korában asztaliteniszezett (a marosvásárhelyi Kultúrpalotában is fellépett a néhai világbajnok egykori jugoszláv versenyző, Harangozó Vilmos ellen), teniszezett (45 éves koráig tagja volt Marosvásárhely A-osztályos gárdájának), vízipólózott és kosárlabdázott, emellett magasugró is volt. Ha nehezen is, de sokadszori próbálkozásra sikerült rávennem egy rövid interjúra.

– Sok boldogságot, doktor úr! Hogy érzi magát 90 évesen? – Köszönöm szépen, jól vagyok. Kijárok a városba, találkozok barátaimmal, nézem a televíziót, olvasok. Követem a minőségi mecscseket, de kevésbé követem a román meg a magyar bajnoki találkozókat, így inkább a teniszmérkőzéseket figyelem.

– Hogy töltötte a 90. születésnapját? – Egyik nap baráti, a másik nap családi társaságban.

– Ön 33 évig tevékenykedett folyamatosan egy marosvásárhelyi sportklubnál, az ASA Mureșulból lett AS Armatánál. Mit jelentett önnek az ASA? – Én egész életemben sportoltam, emellett a labdarúgók között éltem, ebből kifolyólag szerettem a sportágat. Az AS Armatanál sok örömöm, sok bánatom volt, mindenből jutott nekem egy „finomvegyes”. Örülök annak, amit tettem, nem akartam mással foglalkozni, vagyis a sport világában nagyon jól éreztem magam. – Nekem ön nem egyszer megjegyezte, hogy soha nem volt előtérben, hiszen a

játékosok voltak azok, akik teljesítményét szemmel követte a sajtó, emellett a szurkolók a játékosok eredményeire voltak büszkék. Ezt mindenki elismeri, de az ön meg a Gaál György gyúró orvosi beavatkozásai alkalomadtán aranyat értek, főleg amikor időre kellett felépüljön egy-egy játékos. – Annak idején nem volt annyi sérült játékos, mint jelenleg, nem voltak ilyen könnyű sérülések, mint napjainkban. Jelenleg ha megrúgnak egy-egy játé-

Az ASA 49 éves fennállásakor a képen a felső sorban balról a kilencedik dr. Halmágyi Imre Szalkay József és Kiss Madocsa között. | Központ hetilap | 2016 / 47. | november 24–30. |

kost, esnek össze, két hétig nem játszanak, viszont hajdanán a sportolók szerettek játszani, ha tehették, még sérülten is pályára léptek. Ha jött egy kis pénz, az is jól fogott, de szerette mindenki a sportot. – Gondolom, ön is meg Gaál is nagyon hozzáértően gyakorolták a szakmájukat, ennek köszönhetően volt kevesebb a sérülés, mint napjainkban. Erről mi a véleménye? – Köszönöm szépen a di-

cséretet, de az az igazság, hogy tudtam, mit kell csinálnom akkoriban! Amúgy nem volt különösebb bajom senkivel, sportdoktori karrierem 33 éve során nem volt nagyobb problémám egyik sportolóval sem.

– Azon időszak alatt számos híres helyi szintű, aztán országos, akár világszinten is elismert labdarúgót ápolt, gyógyított. Kik voltak az ASA legsérülékenyebb futballistái a több mint három évtized alatt? – Nézze, nem akarok ilyesmiről nyilatkozni, ugyanis ez már a labdarúgókat érinti, és nem szeretnék senkit sem megsérteni... Én jelenleg 90 éves múltam, még élek, nem szeretem a nyilvánosságot, ezért nem igazán adtam interjút életemben. Én a 90. születésnapomat részben baráti társaságban töltöttem, nem rosszindulatból utasítottam vissza az újságírókat. Tudja, életemnek volt szép, meg rossz része egyaránt, hiszen annak idején apámmal Szibériát is megjártam, de én nem szeretnék többet elmondani magamról. Köszönöm a megértést. Czimbalmos Ferenc Attila |


| S PO RT |

/ 11. /

Lábtenisz világbajnokságon remekeltek a vásárhelyiek

November 13–19-e között Ciprusban sorra került lábtenisz világbajnokságon a román küldöttség tagjai a lehetséges 13 éremből 13at nyertek meg, ami kiváló teljesítmény. A Frederico Tavares Tchebass, Ionuț Dima, Dorina Păuna, Druncea Dima és a marosvásárhelyi Varó Gyula által edzett román válogatott férfi

és női tagjai – Anamaria Gherghel, Florina Chiar, AnaMaria Rizescu, Letiția Bivolaru, Mariana Lică, Paula Paraschiv, Darius Pufu, David Lică, Daniel Popovici, Răzvan Molea, Varó Norbert, Răzvan Vornicu, Florin Purice, Lucian Purice, Marius Stoenică, Răzvan Pauna, Lorin Petrescu, Sebastian Jecu , Ovidiu Ionuț Pintea, Nicușor Ilinca, Adrian

Cârstea – összesen 9 aranyérmet nyertek. Anamaria Gherghel a torna legeredményesebb játékosa címét nyerte meg, Marius Stoenică pedig a rendezvény legjobb játékosa lett, emellett Románia lábtenisz válogatottja elnyerte a rendezvény legjobb csapata címet. Aranyéremmel büszkélkedhet mindenekelőtt a ma-

rosvásárhelyi Varó Norbert, aki mind az U 21-es korcsoport dupla hármas kategóriájában (Mariana Lică, Paula Paraschiv, Marius Stoenică és RăzvanVornicu csapattagjaként) Moldova ellen, mind az U21-es vegyespárosban diadalmaskodott Magyarország hasonló együttese ellen Mariana Lică, Paula Paraschiv, Marius Stoenică oldalán.

Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: – Cementet, homokot, meszet és téglát is szereztem, de honnan lopok kőművest?

|

„Minden célkitűzést túlteljesítettünk ezzel a 9 megszerzett aranyéremmel. Büszkeség számunkra, hogy ebben a korcsoportban a világ legjobbjai lettünk. Én már a soron következő világbajnokságra gondolok, amire lassan fel kell készüljünk”– mondta el Frederico Tavares Tchabass vezetőedző a Központnak. C.F.A.

Központ hetilap | 2016 / 47. | november 24–30. |


\ 12. \

| KÁV É M ELLÉ |

Kiállítás és könyv a diktatúra Tudor lakónegyedének egy szeletéből

November 25-én, este 9 órakor nyílik meg a Bronx elnevezést viselő kiállítás, amelyben Diana Gherendi vásárhelyi rádiós újságíró kutatásai, irattári munkája és a marosvásárhelyi Tudor lakónegyed 80-as évekbeli Hells Angels és Bronx Warriors volt kamaszaival tartott beszélgetései nyomán albumot állított össze. A kiadvány a Legszebb Könyvek nevű projekt döntőse. A kiállítás, akárcsak az album, olyan korhű fényképekből, levélrészletekből, rajzokból, szövegekből, versszakaszokból és rockzenéből álló puzzle, amely megpróbálja minél hitelesebben feltárni egy román és magyar kamaszokból álló társaság lelkületét és hangulatát. Ez a csoport egy más, új világot kísérelt meg létrehozni; más hangokból, színekből és eszményekből olyan baráti kapcsolatot épített fel, amely nem etnikai kritériumokon alapult, hanem zeneieken, azaz rock resistance-szel, az ellenkultúrával szembeszegültek a frissen épített betonvárossal. A 80-as évek képezték a kommunizmus legnehezebb időszakát. Nyomasztó volt a diktatúra által előírt

fejadagok – úgynevezett porciózás – beosztása, a hideg, az éhség, a sötétség, az információhiány, a propaganda, a társadalom feletti teljes kontroll, a Securitatedossziék gyarapodása, a szigorú cenzúra, ami minden kifejezési módot érintett, mint a művészet, film, zene, illetve tévéműsorok. Mindezek miatt Románia egy koncentrációs táborhoz hasonlított. Még így is a marosvásárhelyi lakónegyedekben megjelennek olyan fiatalokból álló csoportok, amelyek elutasítják és tagadják ezt az elnyomó és abszurd rendszert, a hivatalos divattal radikálisan szemben álló zenével és csináld magad-szerű hozzáállásukkal, valamint olyan apró, gyerekes bravúrkodásokkal, amelyek egyben be-

tyárszerűek és törékenyek, ugyanakkor poétikusak és politikaiak. Az album szövege ’80-as évekbeli leveleken és eredeti fényképeken alapul. A fotók tulajdonosai a Reflex együttes tagjai és azok, akik annak idején a Hells Angels-tagok voltak a Tudor Vladimirescu/ Bronx lakónegyedben. „Külön köszönöm Komán Gyula Csaba úr (Pici) a beleegyezését a Reflex együttes fényképtárának felhasználásához. Köszönetem mindenkinek, aki mesélt a Bronxról, akikkel együtt kutattunk a fényképdobozokban: Birtalan Kölök Zsolt, Alexandru Filip, Dávid László, Călin Buţiu, Ovidiu Vidrăsan, Călin Leon, Gary Flower, József Albert, Mircea Nedeşan és mindenkinek,

aki közvetlenül vagy közvetetten része a Bronxnak” – írta Diana közleményében.

Összeesküvés-elméletek: Valóság vagy csak képzelet?

A tárlat a Nemzeti Színház Parking termében látogatható december 4-éig. P. P.

Miért gondolja több száz amerikai, hogy a pápa valójában álruhás gyíkember? Tényleg szavazógépet csinálnak belőlünk a politikusok, ha beoltatjuk magunkat influenza ellen? Hogyan válhat életveszélyessé a kételkedés? Néhány évvel ezelőtt a BBC egykori riportere kitalálta, hogy a világot Marsról jövő gyíkemberek irányítják, a legnagyobb vezetők Bush, Obama, Merkel és a pápa mind emberruhába öltözött gyíkemberek. A Facebookon hétszázezren követik, sőt, egy 2013-as kutatás szerint az amerikaiak négy százaléka hisz a gyíkemberek létezésében. Egy másik különös teória a Holdra szállást kérdőjelezi meg, hogy meg se történt, csak megrendezték. Míg a feketék egyes csoportjai szerint a HIV-vírust a fehérek terjesztették ki, és terjesztették el az afrikaiak között, hogy megtizedeljék őket. De van olyan elmélet is, amely szerint a védőoltásokkal belénk ültetnek egy mikrocsipet, amelyen keresztül a politikusok távirá-

nyítóval irányítanak minket, és szavazógépek leszünk. Van rá magyarázat?

Az összeesküvés-elméleteket úgy szoktuk megfogalmazni: teóriák arról, hogy bizonyos szervezetek vagy szereplők a közösség számára káros és rosszindulatú célok érdekében titokban együttműködnek, amik akár igazak is lehetnek. Az összeesküvés-elméletek hívői viszont általában azt feltételezik, hogy a többnyire rejtve maradó „háttérhatalom” a saját befolyásának korlátlan kiterjesztésén munkálkodik, és mindenki a háttérhatalom zsoldjában dolgozik. Az újságíró szerintük nem azért ír valamiről, mert fontosnak vagy érdekesnek tartja, hanem mert biztosan valame-

| Központ hetilap | 2016 / 47. | november 24–30. |

lyik üzletember vagy politikus zsebében van, akárcsak a tudós és a szakértő. Az viszont, hogy a gyógyszercégek a profitjuk növeléséhez felhasználják a nyilvánosságot is, még nem összeesküvés-elmélet, mert a nagyvállalatoknak nyilvánvalóan az a céljuk, hogy profitot termeljenek. De az már igen, hogy a betegségeket ők fejlesztik ki és terjesztik, hogy utána eladhassák a gyógyszerüket, kicsit olyan ez mintha a baleseteket a mentősök idéznék elő, hogy legyen munkájuk. Ami mögötte van…

Az összeesküvés-elméletek mögött van egy téves elképzelés: mindig az idéz elő valamit, akinek érdeke származik belőle. Ráadásul minél több pénzről van szó, annál vadabb elméletek születnek. Ezekben a teóriákban benne van az elitről alkotott negatív kép is: a vállalatvezetők karikatúraszerűen gonosz emberek, akiknek semmi sem drága ahhoz, hogy elérjék céljaikat. A hívői a vezetőket ellenőrző intézményekben sem bíznak, pedig elvileg nagy aljasságot nem lehet

sokáig csinálni, mert hamar leleplezik és lesújt az igazságszolgáltatás. Nyilván sok összeesküvésről nem tudunk, de ott van például a hírhedt Watergate-botrány. Nixon politikai professzionalizmusát kevesen szokták megkérdőjelezni, mégis belebukott a Watergate lehallgatási ügybe, míg az újságíró, aki leleplezte, máig ebből él. Miért jó hinni bennük?

Elsősorban magyarázatot adnak a világ működésére. A technológiai fejlődés anynyira előreszaladt, hogy az emberi megértés nem tud vele lépést tartani. És az „érthetetlen” jelenségeket a régi sémáinkkal, sztereotípiánkkal próbáljuk megérteni. Viszont ez nem egyéni kérdés, tehát nem azért hisz valaki az összes új elméletben, mert paranoid vagy szkizofrén. Az összeesküvés-elméletekre szélesebb embertömegek fogékonyak. A modern folklór, a társadalmi gondolkodás és kommunikáció részei, melyek a világ megértésnek illúziójával és további pszichológiai előnyökkel kecsegtetnek. Például a rossz döntések

után át lehet hárítani a felelősséget másokra. Fontos ugyanakkor, hogy minden közösség más elméletre fogékony. Erdélyben például az ufós teóriák nem terjedtek el, míg az USA-ban „köztudott”, hogy a kormányok földönkívülieket rejtegetnek. Az angol lakosság harmada pedig abban biztos, hogy Diana hercegnő halálát nem véletlen baleset okozta. Nálunk főleg a nacionalista „szabadságharcos” összeesküvés elméletek népszerűek, de erősödnek a beoltás és tudományellenes irányzatok is. Vezető politikusok is szívesen nyúlnak az összeesküvés elméletekhez, mert azokkal meg lehet szilárdítani a hatalmat. A mindenben való folytonos kételkedés ugyanolyan káros, mint a kritika nélküli naivitás, így a józan ész határán belül kell maradni. Egyszóval, aki nem hisz a tudományban, az ne üljön fel a repülőgépre sem, hátha csak a háttérhatalom hazudja, hogy repül. Timár Tímea |

Központ hetilap 2016/47  

Maros megyei hetilap www.kozpont.ro

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you