KATEDRA
LIII. évfolyam 2. szám – 2012. március 12. KÖZGAZDÁSZ
Elzárják a brüsszeli pénzcsapot? sem gondolták sokan, hogy egyáltalán eddig fajulhat a helyzet.
FOTÓ: dicsuk dániel � Dicsuk Dániel – Csabai Tünde
N
emzetközi összeesküvés hazánk ellen? Megérdemelt büntetés? – számos, politikai nézőponttól függő különböző véleményt hallhattunk arról, hogy mit jelent hazánknak az Európai Unió elmarasztalása. Ám mivel már sokszor előfordult, hogy a hangzatos kijelentések mögött elveszett a lényeg, érdemes megvizsgálni, milyen jövőbeli fejleményeket hozhat egy ilyen döntés.
6
Mint az mostanra már ismeretes, azt követően, hogy Magyarország a 2004-es csatlakozás óta folyamatosan nem tartotta be a Brüsszel által elvárt, a GDP három százalékában meghatározott éves hiánycélt, az Európai Bizottság szankciót helyezett kilátásba: a hazánk fejlesztését elősegítő kohéziós alap folyósításának felfüggesztését javasolja. Bár e folyamat még közel sem érkezett a végéhez, hiszen országunk vezetésének még több hónap áll rendelkezésére, hogy meggyőzze az uniót arról, végrehajtja a szankciók visszavonásához szükséges reformokat. Korábban talán azt
„Megítélésem szerint az Európai Uniónak, nem kis mértékben a saját mundérja becsületét is védve, elsősorban a játékelméletben „hihető fenyegetésnek” (credible threat) nevezett lépést kellett megtennie, ugyanis a többi vétkező számára is erős jelzést kellett küldeni az egyébként saját maguk által kreált szabályok komolyan vételéről. Magyarország tudomására kellett hozni, hogy a tartós deficit eljárás az esetében immár nem járhat negatív pénzügyi következmények nélkül. Ez némiképpen váratlan fejlemény az Orbán-kormány számára, amennyiben ezúttal nemcsak a saját, vagyis a nagyságrendileg nem jelentős magyar ügyek kényszerítették a bizottságot, hanem a globális gazdasági és főleg az eurózóna sanyarú helyzete miatt is kénytelen volt az unió „szigorúbb üzemmódba” lépni. Új időszámítás kezdődött, amelyben már nem fogadhat el olyan oldalazó lépéseket, melyek felett korábban évekig
szemet hunyt” – mondta Magas István, a Világgazdasági Tanszék vezetője. „Ha valóban visszatartják ezt a körülbelül százötven milliárd forintnyi összeget, az súlyos következményekkel járhat a szükségszerű infrastrukturális (elsősorban a tömegközlekedésben tervezett fejlesztésekre – például a már korábban elfogadott budapesti villamos és vasúti modernizációra – nézve, így e forrás megvonása hatalmas károkat okozhat. Ráadásul ne feledkezzünk meg az ilyen projektek multiplikációs hatásairól sem, hisz ha nagy rekonstrukciós beruházások elmaradnak, a beszállítók seregei és azok közkatonái sem kapnak megrendeléseket. Számításaim szerint összességében a keletkező kiesés nagyjából a büntetési tétel másfél-kétszerese is lehet” – magyarázta a tanszékvezető. „Mindazonáltal jelenleg sok jel mutat arra, hogy ez az erős figyelmeztetést nem követik intézkedések, hisz például ha nyár elejére megszületik az IMF-fel kötendő megállapodás, akkor az így létrejövő várhatóan három-
éves, megfizethető árú védőháló révén a kormánynak némiképp tágabb mozgástere lesz (az államadósság-finanszírozás feszítése valamelyest enyhül), a középtávú pénzügyi tervezés is lélegzethez jut. Az azonban valószínű, hogy az ígért évi 2,2%-os hiány tartásához a kohéziós pénzektől függetlenül is még akár száz-százötvenmilliárd forintot „találni” kell 2013-ra – tette hozzá Magas István. Az esetleges további jövőbeli szankciókat firtató kérdésünkre a tőkepiaci szabályozások szakértőjeként is ismert oktató elmondta, hogy bár további közvetlen büntetést Brüsszeltől már nem kell várnunk, hatalmas kérdés, hogy az IMF milyen feltételeket támaszt majd a hitelkeretért cserébe. „Ebben a helyzetben is a közösségi közlekedés a kritikus pont – napról napra hallhatunk a BKV folyamatos nehézségeiről, de a MÁV mellékvonalainak a kérdése is hasonló problémákat vet fel. Ráadásul az ország egészségügyi hálózata is átszervezésekre vár, aminek sikere szoros összefüggésben van a közlekedéssel is” – zárta gondolatait Magas István.
Rendezhető békésen a szembenállás? Csepregi Zsolt diplomaci.blog.hu
A
Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) tavaly novemberben napvilágra került jelentése súlyos kételyeket fogalmazott meg az iráni nukleáris programmal kapcsolatban. A dokumentum szerint ugyanis nem zárható ki, hogy Irán nukleáris robbanótöltet előállítására törekszik. A perzsa állam nem óhajtja tisztázni magát, sőt, újabb, a korábbiaknál sokkal jobban védhető nukleáris létesítményeket telepít országszer-
te, miközben a NAÜ ellenőreitől megtagadja ezekbe a belépési jogot. A nemzetközi közösség időben egymást követő hullámokban igyekszik térdre kényszeríteni Iránt, azonban komoly megosztottság tapasztalható a nagyhatalmak között. Míg a Nyugat kemény szankciókat vezetett be Iránnal szemben, megcélozva a perzsa állam olaj és gáziparát, amely bevételeinek döntő részét biztosítja, addig Oroszország és Kína lassítja Irán sarokba szorítását, hisz nem járulnak hozzá újabb Iránt elítélő ENSZ BT határozat elfogadásá-
hoz. A perzsa állam gazdasági helyzete azonban így is folyamatosan romlik a már meglévő szankciók miatt, különösen, hogy a távol-keleti államok is csendben hozzájárulnak az Iránból származó kőolajimportjuk csökkentéséhez. Ennek ellenére nem úgy tűnik, mintha az iráni rezsim belerokkanna a nemzetközi közösség által életbe léptetett gazdasági büntetőintézkedésekbe. Inkább magabiztosan halad előre nukleáris programjával, amelynek legújabb eredményei a nehezen támadható pozícióba telepített
urándúsító üzemek, melyek az atomreaktorokhoz szükségesnél jóval magasabb tisztaságura dúsítják az uránércet. A nemzetközi közösség Iránnal kapcsolatban legkevésbé türelmes szereplője Izrael, amelynek vezetői több alkalommal kijelentették, hogy akár katonai erővel is megakadályozzák, hogy Irán atomfegyverhez jusson, és ezzel beválthassa az Izrael ellen megfogalmazott fenyegetéseit. Az elmúlt héten kiszivárgott titkosszolgálati információk szerint Jeruzsálem nem tájékoztatná előre a perzsa állam nukleáris
létesítményei ellen indított légicsapásról az Egyesült Államokat. Egyelőre ezt az izraeli retorikát inkább a nemzetközi közösséget „mozgásban tartó” stratégiának kell tekinteni, hiszen a zsidó államnak sem érdeke egy regionális háború a Közel-Keleten, ahol Iránnak számos terrorszervezet és maga Szíria is szoros szövetségese. Azonban az biztos, hogy Irán atombombához jutása nukleáris fegyverkezési versenyt indítana be a közel-keleti térségben, ezzel tovább súlyosbítva a konfliktusokkal terhelt régió instabilitását.