Page 1

Kedves Olvasó, Ezt a könyvet eredetileg az apukámnak fordítottam karácsonyi ajándékként, mert láttam milyen lelkesen tanulja a kereskedést és tudtam menyire érdekli a Trading in The Zone. 16 éves vagyok és ez életem első fordítása, az angol nyelvben sem vagyok profi . Éppen ezért próbáltam először a lehető legszigorúbban ragaszkodni az eredeti szöveghez, majdhogynem tükör fordítani. Ebből adódóan szinte egyáltalán nem figyeltem a magyar mondatszerkezetek, ill. szóhasználat megtartására. Menet közben jött apukám azzal az ötletével, hogy meg kellene osztani a könyvet trader társaival a trading roomban. Mikor megtudtam, hogy más is fogja olvasni, többször átnéztem, belejavítottam, kicsit „átfésültem” a szöveget. Ezúton elnézést kérek az esetleges helyesírási, fordítási, szórendi ügyetlenségekért. Minden észrevételt szívesen fogadok: oliver.somos@gmail.com Mivel már olvastam a könyvet, nem kívánhatok sok szerencsét minden olvasónak, hanem tudatos, nyugodt, koncentrált kereskedést és stabil jövedelmet!

-OlSom ===================================

Minden tradernek az a célja hogy a profitot beállítsa egy szokásos bázisra, és mégis keveseknek van hosszútávon megbízható jövedelme a kereskedésből. Miben különböznek azok az emberek akik ezt megcsinálják? Nekem a meghatározó faktor a pszichológia - akik konzisztensen keresnek pénzt, teljesen máshogy gondolkoznak mint a többi ember. 1978-ban kezdtem kereskedni. Abban az időben egy reklámügynökség menedzsere voltam, Detroit külvárosában. Nagyon sikeres karrierem volt, és úgy gondoltam hogy a sikeremet könnyen átvihetem a kereskedésbe is. Sajnos rájöttem, hogy ez nem így van. 1981-re igazán elegem lett abból, hogy nem tudok tradeelni egy másik munka mellett, ezért átköltöztem Chicagóba és szereztem egy brókerállást a Chicagói tőzsdén a Merill Lynch-nél. Hogy hogyan ment? 9 hónappal a költözés után majdnem mindent elvesztettem amim volt. A veszteségeim okai egyaránt meghallhatók a kereskedésemben, és az eltúlzott életmódomban, ami megkövetelte hogy sok pénzt keressek a trade-el. Ezekből a korai tapasztalatokból mint trader hihetetlenül sokat tanultam önmagamról, és a pszichológia szerepéről a kereskedésben. Ennek eredményeként 1982ben elkezdtem dolgozni az első könyvemen: A Fegyelmezett Trader: Kifejleszteni a nyerő magatartást. Mikor elkezdtem a projektet nem volt semmi elképzelésem milyen bonyolult írni egy könyvet, vagy elmagyarázni valamit amit én megértettem, úgy hogy az hasznos legyen mások számára. Úgy gondoltam hogy 6-9 hónapot fog igénybe venni. Végül is 7 és fél év múlva adta ki a Prentice Hall, 1990ben. 1983ban, otthagytam a Merrill Lynch-t hogy indítsak egy tanácsadó vállalkozást Kereskedési Magaviselet Dinamikái néven, ahol rögtön létrehoztam szemináriumokat kereskedési pszichológiáról, és a teherbírás törvényéről, amit általában "trading coach" -nak hívnak. Számtalan bemutatót csináltam kereskedő cégeknek, brókerházaknak, bankoknak és befektetési konferenciáknak szerte a világon. Az elmúlt 17 évet a kereskedés mögötti pszichológia elemzésével töltöttem, hogy ki tudjak dolgozni hatékony módszereket a megfelelő alapelvek tanítására. Amit felfedeztem, hogy a probléma a legtöbb esetben a gondolkodási módunkkal van. Az elménknek van valami sajátos módja, ami nem passzol jól a piac jellegzetességeihez. Azok a traderek akik magabiztosak a saját setupjaikban, akik bíznak magukban hogy megtegyék amit kell, hezitálás nélkül, azok sikeresek lesznek. Nem félnek többé a piac kiszámíthatatlan viselkedésétől. Megtanulnak fókuszálni az információra ami hozzasegíti őket a profithoz, mintsem hogy az információkra amik megerősítik a félelmeiket. Bár ez bonyolultnak hangzik, lebontható arra hogy megtanuljuk: (1) nem kell tudnod mi fog történni következőre hogy pénzt csinálj (2) bármi megtörténhet, és (3) minden pillanat egyéni, ami azt jelenti hogy minden setup és kimenetel egyedi tapasztalat. A trade vagy működik, vagy nem. Mindkét esetben megvárod a következő helyzetet,és újra és újra megcsinálod a folyamatot. Ezzel a hozzáállással megtanulod egy metodikus módon, hogy mi működik és mi nem. És ami ugyanolyan fontos önbizalmat építesz, ezzel megvédve magad egy környezetben aminek annyiféle tulajdonsága van mint a piacoknak.


A legtöbb trader nem látja be, hogy a probléma azzal van ahogy a kereskedésről gondolkozik, vagyis, pontosabban ahogy kereskedés közben gondolkozik. Az első könyvemben, A Fegyelmezett Trader-ben, megállapítottam a problémákat amik ellenállnak a tradernek mentális szempontból, és felépítettem egy mentális vázat a problémák természetének, és létezési okának megértésére. Öt fő cél volt a fejemben a Kereskedés a Zónában megírásakor:

1. Bebizonyítani a tradernek hogy több, vagy jobb piacelemzés nem megoldás a nehézségeire, vagy a 2. 3. 4. 5.

konzisztens eredményre. Meggyőzni a tradert hogy a magatartása és az "elmeállapota" az ami meghatározza az eredményét. Biztosítani a tradernek a hitet és a megfelelő magatartást ami szükséges a "nyerő elme" beállítottság felépítéséhez, ami azt jelenti hogy megtanulni a lehetőségekben gondolkozni. Felhívni a figyelmét az ellentétekre, paradoxonokra, és konfliktusokra a gondolkodásában amitől azt hiszi hogy valószínűségekben gondolkodik, pedig valójában nem. Átvinni a tradert egy folyamaton, ami beépíti ezt a gondolkozási stratégiát a mentális rendszerébe

A Kereskedés a Zónában bemutat egy komoly pszichológiai hozzáállást, hogy konzisztens nyertessé válj a kereskedésben. Nem ajánlok fel egy kereskedési rendszert; engem jobban érdekel hogy bemutassam neked hogyan gondolkozz a profitáló traderré váláshoz. Feltételezem már megvan a rendszered, a setupod. Meg kell tanulnod bízni benne. A setup azt jelenti, hogy az egyik iránynak nagyobb a valószínűsége mint a másiknak. Minnél erősebb a meggyőződésed, annál egyszerűbbé válik a tradek végrehajtása. Ez a könyv megadja a szükséges megértést magadról és a kereskedés természetéről, így azt egyszerűvé, könnyűvé és stresszmentessé téve, csak nézed a piacot és gondolkozol a cselekvésről. Hogy kiderítsd mennyire gondolkozol traderként, töltsd ki az alábbi kérdőívet! Nincs jó vagy rossz válasz. A válaszaid megmutatják mennyire vág egybe az aktuális mentális vázad azzal ahogyan gondolkoznod kell, hogy a lehető legtöbbet hozd ki a kereskedésedből. Hozzáállási kérdőív: 1: Ahhoz hogy pénzt csinálj a kereskedéssel tudnod kell mit fog csinálni a piac következőre. Egyetértek. Nem értek egyet. 2:Néha azt veszem észre, hogy azon gondolkozom, hogy biztosan kell lennie egy módszernek a veszteségmentes kereskedéshez. Egyetértek. Nem értek egyet. 3:Elsődlegesen az elemzéstől függ a pénzkeresés. Egyetértek. Nem értek egyet. 4:Veszteségek elkerülhetetlen részei a kereskedésnek. Egyetértek. Nem értek egyet. 5:A kockázatom mindig megállapított mielőtt tradebe lépek. Egyetértek. Nem értek egyet. 6:A gondolataimban mindig van egy ára annak, hogy kiderítsem mit fog csinálni a piac. Egyetértek. Nem értek egyet. 7:Nem is foglalkoznék a következő tradeel ha nem lennék biztos benne hogy nyerő lesz. Egyetértek. Nem értek egyet. 8:Minnél többet tanul a trader a piacról, és annak viselkedéséről, annál egyszerűbb lesz neki a tradejei végrehajtása. Egyetértek. Nem értek egyet. 9:A módszerem meghatározza hogy milyen piaci körülmények között nyitok és zárok pozíciót.


Egyetértek.

Nem értek egyet.

10: Még ha tiszta jelzésem is van a pozíció fordítására, nehéznek találom azt végrehajtani. Egyetértek. Nem értek egyet. 11:Vannak hosszabb periódusok mikor rendszeres nyereséget csinálok, amelyeket rendszeresen követ egy-egy nagyobb mínusz. Egyetértek. Nem értek egyet. 12: Mikor kezdtem a tradeelést, úgy írnám le a módszeremet, hogy véletlenszerű, ami azt jelenti hogy 'néhány siker, sok fájdalom között' Egyetértek. Nem értek egyet. 13: Sokszor úgy érzem hogy a piac személyesen ellenem van. Egyetértek. Nem értek egyet. 14:Nehéznek találom az érzelmi sebek magam mögött hagyását. Egyetértek. Nem értek egyet. 15:Olyan moneymanagementem van, hogy mindig kiveszek valamennyi hasznot ha a piac lehetővé teszi. Egyetértek. Nem értek egyet. 16:Egy trader feladata, hogy megtalálja a sablonokat a piac viselkedésében ami lehetőséget jelent, és aztán eldönteni a kockázatát annak, hogy kiderítse, kifizetődik-e a sablon, ahogy a múltban tette. Egyetértek. Nem értek egyet. 17: Néha úgy érzem a piac áldozata vagyok. Egyetértek. Nem értek egyet. 18: Mikor kereskedek, próbálok egy idősíkra koncentrálni. Egyetértek. Nem értek egyet. 19: A kereskedés sokkal nagyobb mentális flexibilitást kíván mint amivel a legtöbb ember rendelkezik. Egyetértek. Nem értek egyet. 20: Vannak idők mikor "érzem" a piacot, bár gyakran nehezemre esik cselekedni az érzések alapján. Egyetértek. Nem értek egyet. 21: Gyakran történik, hogy már profitálható pozícióbánban vagyok, de mégsem veszem ki a hasznot. Egyetértek. Nem értek egyet. 22: Nem számít mennyi pénzt csinálok, ritkán vagyok elégedett és azt érzem hogy többet tudtam volna. Egyetértek. Nem értek egyet. 23: Mikor pozíciót nyitok, pozitív a hozzáállásom. Remélem a lehető legtöbb pénzt amit meg tudok csinálni a tradeből. Egyetértek. Nem értek egyet. 24:A legfontosabb elem egy trader képességei között ahhoz, hogy felhalmozzon pénzt, az az hogy bízzon a saját következetességében. Egyetértek. Nem értek egyet. 25: Ha választhatnál egy kereskedési képességet, mit választanál?

26: Sokszor vannak álmatlan éjszakáim, mikor a piac miatt aggódok. Egyetértek. Nem értek egyet. 27:Van, hogy úgy érzed muszáj beszállni egy tradebe, mert félsz, hogy lemaradsz? Igen. Nem.


28:Bár ritkán történik, igazán szeretem a perfekt tradejeimet. Ilyenkor olyan jól érzem magam, hogy kárpótol azokért az esetekért mikor nem. Egyetértek. Nem értek egyet. 29:Van hogy tervezel tradeeket amiket nem csinálsz meg, vagy megcsinálsz tradeeket amiket nem terveztél? Igen. Nem. 30:Néhány mondatban magyarázd meg a legtöbb trader miért nem képes pénzt csinálni, vagy megtartani amit csinált.

Tedd félre a válaszaidat és olvasd végig a könyvet. Mikor elolvastad az utolsó fejezetet, töltsd ki újra, a végére is le van nyomtatva. Meglepő lehet a különbség az első válaszaidtól.

1.Fejezet Az út a sikerhez: fundamentális, technikai, vagy pszichológiai elemzés? Kezdetben: a fundamentális elemzés Ki emlékszik arra mikor a fundamentális elemzés volt az egyetlen igazi és elfogadott mód a kereskedési döntések meghozására? Mikor én elkezdtem kereskedni 1978-ban, a technikai elemzést csak nagyon kevés trader használta, akik a többieknek minimum őrültnek tűntek. Nehéz elhinni, de nem volt olyan rég mikor még a Wall Street és a fő alapok és befektetők szerint a technikai elemzés csak valami hókuszpókusz volt. Most, természetesen, épp az ellenkezője igaz. Szinte minden tapasztaltabb trader használja a technikai elemzés valamilyen formáját a kereskedési stratégiájához. A tisztán fundamentális alapú elemzés majdnem teljesen eltűnt. Mi okozta ezt a drasztikus nézetváltozást? Biztos vagyok benne, hogy a válasz senkinek sem meglepő: A Pénz!! A probléma a fundamentális alapú döntéshozatallal az, hogy nehéz folyamatosan pénzt csinálni ezzel a megközelítéssel. A fundamentális alapú kereskedéssel az a baj, hogy az bizonyos adatokra épít, (mint például kereslet), de az emberek akik kereskednek, és ezzel az árakat mozgatják, nem mindig racionálisan cselekednek. A váltás a technikai elemzésre A technikai elemzés azóta létezik mióta a piacok léteztek. De a kereskedői társadalom nem fogadta el azt egy használható eszközként a pénzkeresésre, a 80-as évek kezdetéig. Itt van amit a technika elemzés tudott, amihez a kereskedői társadalomnak generációkba telt, hogy felcsatlakozzon. Minden nap, héten, hónapban egy véges számú kereskedő vesz részt a piacon. A legtöbb trader ugyanazokat a dolgokat csinálja nap mint nap, hogy pénzt próbáljon keresni. Más szóval egyének, és egyének csoportjai valamilyen viselkedési forma szerint kereskednek. Ezek megfigyelhetőek és osztályozhatóak, és ismétlik önmagukat statisztikai megbízhatósággal. Röviden a technikai elemzés egy módszer arra, hogy megjósold mit fog csinálni a piac, hogy minek van nagyobb esélye megtörténni mint valami másnak, az alapján, hogy a múltban mit csinált egy hasonló helyzetben. Mint kiderült, ez a módszer sokkal jobb mint a tisztán fundamentális alapú elemzés. Ez a tradert arra fókuszálja, hogy mi történik most a piacon, az alapján hogy mit csinált a múltban, mint semhogy mit fog csinálni a piac, az alapján hogy mi logikus és elvárható egy matematikai modell alapján. Másrészt, a fundamentális elemzés csinál egy dolgot amit én 'valóság rés' nak hívok, a 'mi kéne történjen' és a 'mi történik' között. A 'valóság rés' nagyon nehézzé tesz mindent a nagyon hosszútávú döntéseken kívül, amiket nehéz kiaknázni, ha egyáltalán helyesek. Kontrasztként a technikai elemzés nemcsak bezárja ezt a 'valóság-rést', de nagyon sok előnyt is jelent a


tradernek. A technikai megközelítés megnyit egy csomó lehetőséget, mivel megállapítja hogyan történnek az ismétlődő szokások minden időfelbontáson - pillanatról-pillanatra, napi, heti, havi vagy évi, és minden köztes felbontásban . Más szóval a technikai elemzés a piacot egy végtelen lehetőségfolyammá alakítja, hogy gazdagítsuk magunkat. A váltás a pszichológiai elemzésre.

Ha a technikai elemzés olyan jól működik, akkor miért fordulna egyre több és több kereskedési csoport a technikai elemzésről az önmaguk mentális elemzésére, ami azt jelenti hogy a saját egyéni kereskedési pszichológiájukra? Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszold nem kell mást tenned, csak megkérdezni magad, hogy miért vásároltad meg ezt a könyvet. A legvalószínűbb ok az, hogy elégedetlen vagy a különbséggel aközött amit végtelen pénzkeresési lehetőségként fogsz fel, és a te végső eredményed között. Ez a probléma a technikai elemzéssel, ha ezt problémának akarod hívni. Mikor megtanultad megállapítani a sablonokat és olvasni a piacot, rájössz hogy végtelen lehetőség van pénzt keresni. De ahogy ezt már biztosan tudod, nagy különbség van aközött amit megértesz a piacból, és a képességed között, hogy ezt nyereséggé alakítsd. Gondolkozz el hányszor néztél rá a chartra és mondtad hogy 'hmm, úgy néz ki felfelé fog menni (vagy lefelé)" és amit gondoltál, hogy meg fog történni, meg is történt. De nem tettél semmit azonkívül, hogy figyelted a piacot mozogni, és közben bosszankodtál a kihagyott pénz miatt. Nagy a különbség a piac irányának megjóslása, és a tradeekből való ki- beszállás között. Ezt a különbséget hívom 'pszichologiai résnek', ami képes a tradeelést az egyik legbonyolultabb hivatássá tenni, amit magadra vállalhattál, és biztosan a legrelytéjesebbé, amit megtanulhatsz. A nagy kérdés: a tradelés megtanulható? Lehetséges megélni a tradeelést ugyanazzal a könnyedséggel, mint amikor csak nézel egy chartot, nem úgy mint mikor ténylegesen kereskedni kell? Nemcsak a válasz egy egyértelmű 'Igen', de pontosan ez az amire ez a könyv ki van találva: hogy megmutassa neked mit kell megértened magadról és a kereskedés természetéről megtanulnod. Szóval az eredmény az, hogy ez könnyűvé, egyszerűvé és stresszmentessé válik, mint mikor csak nézed a piacot és gondolkozol róla hogy megteszed. Ez talán nagyon soknak tűnhet, egyeseknek lehetetlennek. De ez nem az. Vannak emberek akik becsukták a rést a lehetőségek és a saját teljesítményük között. De ahogy talán sejted, ők nagyon kevesen vannak azokhoz képest akik tapasztalják a változó mértékű frusztrációt, gondolkozva azon, hogy mért nem képesek megcsinálni a profitot amit annyira kívánnak. Valójában a különbség a traderek eme két csoportja között (a konzisztens nyertesek és mindenki más) hasonló a különbséghez a föld és a hold között. Mindkettő égitest, szóval van valami közös tulajdonságuk. De a természetünk és a karakterisztikájuk olyan különböző mint a nappal és az éjszaka. Bárki aki nyit egy pozíciót nevezheti magát tradernek, viszont ha megvizsgálod a nyertesek tulajdonságait, és mindenki másét, észreveszed, hogy a különbség nappal és éjszaka. Ha a hold jelképezi a nyereséges tradert, azt mondhatjuk, hogy lehetséges eljutni a holdra. Az út nagyon nehéz, és csak kevés ember csinálta meg. A mi látószögünkből, innen a földről, a hold minden éjjel látható, és olyan közelinek tűnik, hogy meg tudnánk érinteni. A sikeres kereskedéssel ugyan ez a helyzet. Bármely napon, héten, hónapban, a piac rengeteg pénzt tesz elérhetővé bárkinek akinek megvan a lehetősége, hogy tradeet nyisson. Mivel a piac folyamatos mozgásban van, a pénz is folyamatosan áramlik, ami felnagyítja a sikeresség lehetőségét, látszólag a markodba adva azt. Azért használom a 'látszólag' szót, hogy érzékeltessem a különbséget a traderek két csoportja között. Azok között akik már megtanulták hogyan legyenek nyereségesek; ők akik kedvük szerint tesznek. Biztos vagyok benne, hogy ezt az állítást sokan sokkolónak, vagy nehezen hihetőnek találják, de igaz. Vannak határok, de jobbára a pénz olyan könnyedséggel folyik ezeknek az embereken a számlájára ami szó szerin ijesztő. A másik csoportnak a "látszólag" pont azt jelenti ami: úgy látszik, hogy a sikeresség már megvan, a pénz már a markukban van, pont mielőtt elfolyik, vagy eltűnik a szemük előtt. Az egyetlen biztos dolog velük kapcsolatban az érzelmi fájdalom. Igen, biztos vannak sikeres időszakok is, de az idő nagy részében félnek, idegesek, csalódottak és dühösek. Akkor hol is van a különbség a két csoport között? Intelligencia? A nyertes csoport egyszerűen okosabb? Keményebben dolgoznak? Jobban elemeznek? Jobb kereskedési rendszereik vannak? Olyan személyiségi jegyeik vannak amik könnyebé teszik a kereskedés nagy nyomásának elviselését?


Mindezek a lehetőségek hihetően hangzanak, kivéve ha megfigyeled, hogy a legtöbb vesztes a kereskedési iparágban a közösség legértelmiségibb része. A legnagyobb csoportja a tartós veszteseknek elsősorban doktorokból, tanárokból, ügyvédekből, mérnökökből áll. Továbbá az iparág legtöbb igazán jó elemzője a legrosszabb elképzelhető trader. Szóval, ha nem az intelligencia, és nem is az elemzés, akkor mi? Miután dolgoztam már a legjobbakkal és a legrosszabbakkal is, miután segítettem a legrosszabbaknak a legjobbakká válni, állíthatom hogy vannak egyértelmű okai, hogy a legjobbak miben jobbak a többinél. Ha ezt egy okká kéne tömörítenem, azt mondanám: Máshogy gondolkoznak mint mindenki más. Tudom, hogy ez nem tűnik túl mélyrehatónak, de mély jelentése van ha figyelembe veszed mit értek az alatt, hogy 'másképp gondolkozni', Így vagy úgy, mindenki másként gondolkozik. Mi a különbség a nyertes traderek, és a még mindig küzdők gondolkodása között? Valamikor mindenki megtanulja, hogy milyen jelre kell venni vagy eladni, de ez nem jelenti hogy traderként gondolkozik. Az az egyedi tulajdonság ami megkülönbözteti a sikeres tradereket a nem sikeresektől a következő: A nyerteseknek van egy olyan beállítottsága ami lehetővé teszi számukra,, hogy nyugodtak, fókuszáltak, és ami a legfontosabb, magabiztosak maradjanak kedvezőtlen piaci helyzetben is. Ennek eredményeként nincsenek kitéve a szokásos félelmeknek és hibáknak mint mindenki más. Mindenki aki kereskedik, végül megtanul valamit róla; nagyon kevesen tanulják meg azt a magatartást ami nélkülözhetetlen a hosszútávú nyertessé váláshoz. Ugyanúgy ahogy az emberek meg tudják tanulni a megfelelő technikát egy golfütő vagy teniszütő lendítéséhez, a konzisztenciájuk, vagy annak hiánya, egyértelműen a hozzáállásukból jön. A traderek akik túljutottak a "konzisztencia küszöbén" általában már átestek komoly fájdalmakon (érzelmileg és üzletileg is). A ritka kivételek akik sikeres trader családba születtek, vagy akik egy tapasztalt trader segítségével kezdték, akik értik a tradelés természetét és ami ugyanilyen fontos, tudják hogyan kell tanítani. Miért gyakori az érzelmi fájdalom és a pénzügyi katasztrófa a traderek között? Az egyszerű válasz az, hogy a legtöbbünk nem volt olyan szerencsés, hogy megfelelő útmutatással kezdje a karrierjét. Viszont az okok ennél sokkal mélyebben vannak. Az elmúlt tizenhét évet a kereskedés mögötti pszichológia boncolgatásával töltöttem, hogy megtaníthassam a siker alapelvét. Amit felfedeztem, hogy a kereskedés tele van paradoxonokkal és ellentmondásokkal, amelyek extrém nehézzé teszik a sikeresség megtanulását. Ha egy szóval kéne leírnom a tradelés természetér, az a 'paradox' lenne. Üzleti és érzelmi szerencsétlenség azért olyan gyakori a tradereknél mert az elveknek, szemszögnek, és hozzáállásnak ami amúgy kiválóan működik a mindennapi életben, pont ellenkező hatása van a kereskedési környezetben. Egyszerűen nem működnek. Ezt nem tudván, a legtöbben úgy kezdik a trader karrierjüket hogy nem tudják mit jelent tradernek lenni, milyen képességek kellenek hozzá, és milyen mélyen kell kidolgozni azokat a képességeket. Itt egy példa, hogy miről beszélek: a kereskedés mindenképpen kockázatos. Tudásom szerint, a kereskedésnek nincs garantált hozama; ezért a hibázás és a pénzvesztés lehetősége mindig ott van. Szóval mikor nyitsz egy tradeet, elkönyvelheted magad kockázatvállalónak? Annak ellenére, hogy trükkös kérdésnek hangozhat, nem az. A logikus válasz a kérdésre kétségtelenül: igen. Ha kockázatos dolgokat csinálok, kockázatvállaló vagyok. A legtöbb trader azt rontja el, hogy nem vállalja fel, hogy ő kockázatot vállal sőt, nincs semmi koncepciójuk arról, mit jelent az kockázatvállalónak lenni, úgy ahogy egy sikeres trader gondolkodik a kockázatról. Egy sikeres trader nem csak felvállalja azt, megtanulta elfogadni is. Nagy pszichológiai rés van beismerni, hogy kockázatvállaló vagy mert tradeeket nyitsz és aközött, hogy elfogadod a kockázatot ami minden trade velejárója. A legjobb traderek beszállnak egy tradebe a legkisebb hezitálás nélkül, és képesek ugyanilyen szabadon, hezitálás és ellentmondás nélkül elismerni, hogy nem működik. Ki tudnak szállni egy tradeből - veszteséggel is a legkisebb érzelmi kényelmetlenség nélkül. Más szóval, a kockázatok nem zavarják a jó tradereket a fókuszálásban, a nyugodtságukban, vagy magabiztosságukban. Ha nem tudsz a legkisebb érzelmi kényelmetlenség (legfőképpen, félélem) nélkül tradeelni, még nem tanultad meg elfogadni a tradeeléssel járó


kockázatot. Ez egy nagy probléma, mivel amilyen mértékben nem fogadtad el a kockázatot, olyan mértékben próbálod majd elkerülni. Próbálkozni az elkerülhetetlen elkerülésével katasztrofálisan hat a képességedre, hogy sikeresen kereskedj. Megtanulni igazán elfogadni a kockázatokat mindenhol nehéz, de a tradeelésben különösen, főleg ha hozzávesszük hogy mi forog kockán. Mitől félünk legjobban úgy általában (a halál és a publikus beszéd mellet)? A pénzvesztés és a hibázás biztosan közel van a lista tetejéhez. Elismerni, hogy hibáztunk, ráadásul pénzt is vesztettünk, nagyon fájdalmas, és biztosan egy elkerülendő dolog. Mégis, mint trader ezt átéljük minden pillanatban mikor benne vagyunk egy tradeben. Most talán azt mondod magadnak: "Eltekintve attól hogy fáj, természetes dolog hogy az ember nem akar hibázni és elveszteni valamit, ezért helyesnek tűnik nekem, hogy megteszek mindent amit tudok, hogy elkerüljem ezt." Egyetértek veled. De ugyanez a hajlam ami a tradeelést (ami úgy látszik, hogy egyszerű kéne legyen) extrémen nehézzé teszi. A kereskedés megismertet minket egy alapvető paradoxonnal: Hogyan maradunk fegyelmezettek, fókuszáltak, és magabiztosak az állandó bizonytalansággal szemben? Mikor megtanulsz traderként gondolkodni, pont ez az amire képes leszel. Megtanulni hogyan alakítsd át a trader szokásaidat, hogy teljesen el tudd fogadni a kockázatokat. Ez a kulcsa a trader-gondolkodásnak. Megtanulni, hogyan kell kezelni a kockázatokat az egy traderi készség - a legfontosabb amit megtanulhatsz. Mégis, nagyon ritka, hogy a tanuló traderek figyelmet fordítsanak a megtanulására. Mikor megtanulod a kockázat-elfogadást, a piac képtelen lesz olyan információt generálni amelyet fájdalmasnak ítélhetnél meg. Ha a piac információjának nincs lehetősége fájdalmat okozni, nincs mit elkerülni. Az csak információ, mely megmutatja a lehetőségeket. Ezt hívják objektív szemszögnek - ami nincs elferdítve vagy eltorzítva a 'mi fog történni, vagy nem történni' félelmeid által. Biztos vagyok benne, hogy nincs olyan trader aki olvassa a könyvet és még nem lépett be túl korán - mielőtt a piac megadta a jelet, vagy túl későn - jóval utána, pozícióba. A trader nem akarta vállalni a kockázatot; ezért hagyta még nagyobb vesztőbe menni azt, vagy túl későn szállt ki nyerő tradeekböl; vagy nyerő tradeekben találta magát de nem csinált semmi profitot, és hagyta hogy veszteségbe forduljon a tradeje; vagy közelebb húzta a belépőjéhez a stoppot, csak hogy kistoppolódjon, és a piac folytassa az eredeti irányba? Ez csak kevés hiba a sok közül amit a traderek megcsinálnak újra és újra. Ezek nem a piac által generált hibák. Tehát a hibák nem a piactól jönnek. A piac független, olyan értelemben, hogy mozog és információt generál önmagáról. A mozgás és az információ a lehetőségek széles választékát adja, de ez minden! De a piacnak nincs semmi hatalma afölött, ahogyan értelmezzük és fogjuk fel az információt, és a döntések fölött amit végül hozunk az alapján. A hibák amiket említettem és még sokkal több egyértelműen annak az eredménye amit én "hibás tradeelési hozzáállás és szemszög"-nek hívok. Hibás hozzáállás ami félelmet szül hit és magabiztosság helyett. Nem hinném, hogy egyszerűbben meg tudnám különböztetni a nyertes tradereket mindenki mástól: Ők nem félnek. Nem félnek, mert kifejlesztették azt a viselkedést ami megadja nekik a legnagyobb fokú mentális flexibilitást, hogy ki és be szálljanak tradeekbe az alapján hogy a piac mit mond a lehetőségekről. Ezzel egy időben kifejlesztették azt a viselkedést ami megakadályozza, hogy vakmerővé váljanak. Mindenki más fél valamilyen fokon. Amikor nem félnek, megvan a hajlamuk, hogy vakmerővé váljanak és olyan tapasztalatot szerezzenek amitől félni fognak. Kilencvenöt százaléka a kereskedési hibáknak, amit valószínűleg elkövetsz, az a hiteidből eredeztethető arról, hogy mit jelent hibázni, pénzt veszteni, kihagyni, és a pénzt benne hagyni. Ezt hívom a négy fő kereskedési félelemnek. Most talán azt mondod: "Nem tudok erről: mindig úgy gondoltam, hogy a tradereknek kéne legyen egy egészséges félelme a piactól." Újra, ez tökéletesen logikus és elfogadható feltevés. De mikor a kereskedésről van szó a félelmek úgy dolgoznak ellened, hogy pont azt fogod okozni amitől féltél. Ha félsz a hibázástól, a félelmed felül fog kerekedni a piac információin, ami azzal jár, hogy hibázol. Mikor félsz, nem létezik más lehetőség. Nem tudsz megérteni más lehetőségeket, még ha régebben meg is tudtad érteni, mert a félelem leköt. Fizikailag a félelem vagy megfagyaszt, vagy futásra kényszerít. A mentális félelem leszűkíti a fókuszunkat a félelmünk tárgyára. Ez azt jelenti, hogy gondolatok más lehetőségekről, és más információ a piactól blokkolódik. Nem fogsz gondolkozni azokról a racionális dolgokról amiről tanultál a piaccal kapcsolatban, egészen addig amíg már nem félsz, és vége a momentumnak. Aztán megkérded magadtól: "Tudtam azt. Miért nem gondoltam rá?" vagy "Akkor miért nem tudtam cselekedni az alapján?" Nehéz megérten, hogy a hiba forrása a saját nem megfelelő felfogásunk. Ez teszi oly alattomossá a félelmet. Sok gondolkodási sablon ami hátrányosan befolyásolja a kereskedésünket természetes funkció, melyekkel a


világot látjuk. Ezek a gondolkodási sablonok olyan mélyen be vannak épülve, hogy ritkán kerül felszínre: a tradeelési nehézségeink forrása belső, az elmeállapotunkból fakadó. Igazán, sokkal természetesebbnek tűnik a hibáink okát kívül keresni, a piacban, mert úgy érzed, hogy a piac okozza neked a fájdalmat, frusztrációt és elégedetlenséget. Nyilvánvalóan ezek elvont koncepciók, és biztosan nem valami amivel a legtöbb trader azonosítja magát. Mégis, megérteni az összefüggéseket a hitek, az attitűdök, és a felfogás között alapvető a tradeeléshez. Más szóval, megérteni és kontrollálni a piaci infor mációk felfogását csak addig és annyira fontos amennyire el akarod érni a konzisztens eredményt. Azért mondom ezt, mert van még valami a tradeeléssel kapcsolatban ami ugyanolyan fontos mint az előbbi állításom: Nem kell semmit tudnod a piacról, sem magadról, hogy csinálj egy nyerő tradeet, mint ahogy a teniszben se kell tudnod a megfelelő ütési technikát, hogy csinálj egy jó ütést. Nyilvánvalóan ahhoz, hogy javítsuk az átfogó eredményt, meg kell tanulni a technikát. Természetesen ugyanez igaz a kereskedésre is. Szükségünk van egy technikára, hogy elérjünk konzisztensséget. De milyen technikára? Igazán ez az egyik legproblémásabb szempontja a tradelés megtanulásának. Ha nem figyelünk rá, vagy nem értjük hogyan befolyásolják a hiteink és viselkedésünk a piac információinak a felfogását, úgy fog tűnni, hogy a piac viselkedése okozza a konzisztencia hiányát. Ennek eredményeképpen úgy fog tűnni, hogy a legjobb mód a veszteségek elkerülésére, ha még többet megtanulunk a piaccal kapcsolatban. Eme részébe a logikai csapdának szinte minden trader beleesik, és teljesen logikusnak tűnik. De ez a hozzáállás nem működik. A piac egyszerűen túl sok - gyakran egymásnak ellentmondó- lehetőséget kínál amivel számolni lehet. Továbbá nincs határa a piac viselkedésének. Ez azt jelenti, hogy mindegy milyen sokat tanulsz a piac viselkedéséről, nem számít milyen briliáns elemzővé válsz, soha nem fogsz eleget tanulni, hogy megjósolj minden lehetséges módot ahogy a piac tud mozogni. Szóval ha félsz, hogy hibázni vagy pénzt veszteni fogsz, ez azt jelenti, hogy sose fogsz eleget tanulni, hogy kompenzáld a félelem negatív hatását az objektivitásodra és a hezitálás nélküli döntéshozatalodra. Más szóval, nem leszel magabiztos a biztos bizonytalansággal szemben. A kemény, hideg valósága a tradeelésnek, hogy minden tradenek bizonytalan a kimenetele. Ha nem tanulod meg teljesen elfogadni a bizonytalan kimenetel lehetőségét, megpróbálod tudatosan vagy tudat alatt kikerülni azokat az információkat amelyeket fájdalmasnak ítélsz meg. A folyamat alatt kiteszed magad számtalan öngenerált, költséges hibának. Most nem azt sugallom, hogy nincs szükségünk valamilyen elemzési formára a lehetőségek meghatározásához, természetesen szükségünk van rá. Ennek ellenére a piac elemzése nem a megfelelő módszer a konzisztens eredmény eléréséhez. Nem fogja megoldani a tradeelési hibákat melyeket a bizalom hiánya, a fegyelem hiánya, vagy a nem megfelelő fókuszálás okoz. Mikor abból a feltevésből indulsz ki, hogy a több vagy jobb elemzés fogja meghozni az eredményt, az oda vezet, hogy a lehető legtöbb piaci változót gyűjtöd össze az arzenálodba. De mi történik aztán? Mindig kiábrándult és elárult leszel a piac által, újra és újra, valami miatt amit nem látsz vagy nem eléggé figyelsz oda rá. Úgy fog érződni, hogy nem bízhatsz a piacban, de a valóság az, hogy nem bízhatsz magadban. Ahhoz, hogy magabiztosak legyünk, hogy működjünk egy környezetben ahol könnyedén többet veszthetünk mint amit kockáztatni terveztünk, abszolút önbizalomra van szükségünk. Mikor elérted azt az elmeállapotot, hogy tényleg elfogadod a kockázatot, nem lesz meg a potenciálod, hogy a piaci információt fájdalmasként fogd fel. Mikor ezt eléred, megszünteted a hajlamot, hogy hezitálj, hogy reméld a piac pénzt fog adni neked, hogy reméld a piac megment attól, hogy nem tudod lezárni a vesztőidet. Amíg hajlamos vagy olyan hibákra melyek ezek eredményei, nem fogsz tudni bízni magadban. Ha nem tudsz bízni magadban, hogy objektív legyél, és mindig a legjobb tudásod szerint cselekedj, konzisztens eredményt elérni közel lehetetlen lesz. Az irónia a dologban, hogy mikor megszerzed a szükséges hozzáállást, mikor megvan a "trader gondolkodás" és magabiztos maradsz a biztos bizonytalansággal szemben, a tradeelés olyan könnyűvé fog válni mint ahogy azt valószínűleg először gondoltad. Szóval, mi a megoldás? Meg kell tanulnod beállítani a viselkedésedet és a hiteidet a tradeeléssel kapcsolatban úgy, hogy a legkisebb félelem nélkül tudj kereskedni, de egyidejűleg megakadályozva a vakmerővé válást. Ezt fogja ez a könyv megtanítani. Ahogy haladsz előre, szeretném hogy valamit észben tarts. A sikeres trader amivé válni szeretnél az egy jövőképe önmagadnak, amibe bele kell nőnöd. A növés kifejlődést, tanulást, és egy új kifejezésmódot jelent. Ez akkor is igaz ha már sikeres trader vagy, és azért olvasod


ezt a könyvet, hogy még sikeresebb legyél. Sok módszer amit tanulsz ellentétben lesz azokkal amiket már tudsz a tradelés természetéről. De esetleg nem vagy tisztában ezekkel a módszerekkel. Mindkét esetben, amit most igaznak vélsz a tradeeléssel kapcsolatban amellett fog érvelni, hogy úgy tartsd a dolgokat ahogy voltak, a frusztrációd és a elégedetlenséged eredményeként. Ezek a belső érvelések természetesek. A kihívás nekem ebben a könyvben az, hogy segítsek feloldani ezeket az érveket a lehető leghatékonyabban. A hajlandóságod, hogy elfogadd más lehetőségek létezését nyilvánvalóan gyorsabbá és könnyebbé fogják tenni a folyamatot.

2. Fejezet A kereskedés csalija és veszélyei 1994 januárjában felkértek egy beszédre egy trader konferencián Chicagóban. Az egyik ebédnél pont az egyik fő traderkönyveket kiadó kiadó szerkesztője mellet ültem. Hosszan beszélgettünk arról, hogy miért olyan kevés ember lesz sikeres trader. Egyszer megkérdezte a szerkesztő, vajon lehet-e megfelelő magyarázat az, hogy az emberek nem megfelelő dologért kezdenek tradeelni. Az vonzalom Meg kellet állnom egy pillanatra, hogy ezen elgondolkozzak. Egyetértek azzal, hogy sok tipikus dolog amiért az emberek tradeelni kezdenek, olyan problémákhoz vezet ami végül levon a teljesítményükből és az általános sikerükből. De az igazi ok a tradeeléshez való vonzódáshoz sokkal alapvetőbb és általánosabb. A tradelés végtelen lehetőséget kínál a kreativitás megnyilvánítására, ami a legtöbbünknek nincs meg az életében. Természetesen a szerkesztő megkérdezte, hogy értem ezt. Elmagyaráztam neki, hogy a piaci környezetben gyakorlatilag minden szabályt mi hozunk. Ezért csak nagyon kevés kötöttség és korlátozás van azzal kapcsolatban, ahogyan kifejezzük magunkat. Természetesen vannak formalitások, mint például hogy nyiss egy kereskedési számlát, hogy kereskedhess. De ezen kívül, mikor már hozzáférsz a piachoz, gyakorlatilag végtelen lehetőséged van azt megcsinálni. Egy példát is adtam neki egy szemináriumról amit hallgattam pár éve. Valaki kiszámolta, hogyha kombinálod a határidős kötvényeket, a kötvény opciókat és a pénzkötvényeket, több mint 8 milliárd lehetséges értékkülönbözeti kombináció jön ki. Ha hozzáadjuk az időt és azt, ahogyan értékeled a piaci információkat, az eredmény gyakorlatilag végtelen lesz. A szerkesztő megállt egy pillanatra és megkérdezte: "De a sok lehetőséghez való hozzáférés miért vezet egy meglehetősen valószínű bukáshoz?" Válaszom: "Mert a végtelen lehetőségek, párosítva a végtelen lehetőségek megvalósításának végtelen szabadságával, olyan speciális pszichológiai kihívások elé állítja az egyént aminek kezelésére nagyon kevesen vannak felkészülve, vagy egyáltalán figyeljenek rá, és az emberek nem tudnak felülkerekedni egy problémán amiről nem is tudnak." A szabadság jó. Úgy látszik mindegyikünk természetesen akarja, törekszik érte, sőt, sóvárog utána. De ez nem jelenti, hogy megvannak a szükséges pszichológiai eszközeink a hatékony működéshez egy környezetben, ahol nagyon kevés kötöttségünk van, és ahol megvan a lehetőségünk, hogy óriási károkat okozunk magunknak. Szinte mindenkinek kell kis mentális beállításokat csinálnia, függetlenül a műveltségüktől, vagy, hogy más törekvéseikben menyire voltak sikeresek. Olyan beállításokról beszélek, hogy kell csinálniuk egy belső elmeszerkezetet ami a legnagyobb egyensúlyt adja a tradernek a "mindent lehet" szabadsága, és az üzleti és pszichológiai károk között ami közvetlen következménye lehet a szabadságnak. Megcsinálni az elmeszerkezetet nehéz, különösen ha az amit fel akarsz építeni összeütközésben áll azzal amit már tudsz. De nekünk, akik meg akarnak tanulni tradeelni, ezt megnehezíti az ami már az életünk elején kezd beépülni az elménkbe. Mindegyikünk valamilyen szociális környezetbe született. Egy szociális környezet, legyen az egy család, egy város, egy állam vagy ország, jelent egy struktúrát is. A szociális struktúrák szabályokból, kötöttségekből, korlátozásokból állnak, ami megszabja, hogy az egyének a szociális struktúrában hogyan, vagy hogyan nem fejezhetik ki magukat. Továbbá, a legtöbb korlátozás már akkor megvolt a struktúrában, mikor mi még meg sem születtünk. Más szóval mire ide érünk, az egyéni kifejezésünket irányító szociális struktúra nagy része már a


helyén van, mélyen beépülve. Könnyű látni hogy miért ellentmondásos az egyén önkifejezés-szükséglete és a szociális környezet struktúra-szükséglete. Mindenki aki jól meg akar tanulni tradeelni ugyanebbe az alapvető problémába ütközik. Szeretném ha megkérdeznéd magadtól, hogy milyen közös karakterisztika van meg minden születő gyermekben a Földön, függetlenül a helytől, kultúrától, vagy a szociális helyzettől? A válasz a kíváncsiság. Minden gyerek kíváncsi. Minden gyerek ég a vágytól hogy tanuljon. Kis tanulógépeknek is lehetne hívni őket. Figyeljük meg a kíváncsiság természetét. Alapjaiban ez egy erő. Pontosabban, egy belülről fakadó erő, ami azt jelenti, hogy nem kell motiválni a gyereket a tanulásra. Magukra hagyva a gyerekek felfedezik a környezetüket. Továbbá, úgy tűnik ennek a belső erőnek megvan a saját iránya; más szóval, minden gyerek kíváncsi, de nem mindegyik természetesen ugyanarra kíváncsi. Van bennünk valami ami meghatározza a figyelmünk irányát. Még a csecsemők is tudják mit akarnak és mit nem. Mikor a felnőttek találkoznak az egyéniség eme egyedi kifejezésével egy csecsemő által, általában meglepődnek. Általában elfogadják hogy a csecsemőkben nincs semmi ami egyénivé teszi a személyiségüket. De hogy máshogy tudnák kifejezni az egyéniségüket minthogy mi csalogatja és mi taszítja vissza őket a környezetükben? Én ezt a 'természetes figyelem erejének belső irányításának' hívom.

A természetes vonzódások egyszerűen azok a dolgok ami felé természetes vagy szenvedélyes érdeklődést érzünk. A világunk nagy, mindenkinek sokat kínál megtanulásra és megtapasztalásra. De ez nem jelenti, hogy mindegyikünk meg akar tanulni mindent, van bennünk valami "természetes válogató". Tudom fel tudsz sorolni sok olyan dolgot ami nem érdekel. Tudsz egy másik listát is csinálni, a dolgokkal amik alig érdekelnek, csak nagy vonalakban. És végül, tudsz egy listát csinálni azokból a dolgokból amik igazán érdekelnek. Természetesen a lista hossza csökken ahogy a érdeklődési szint nő. Honnan jön ez az érdeklődés? A személyes nézetem szerint a létezésünk legmélyebb rétegéből - az igazi személyiségünk szintjéről. Abból a részünkből jön ami a karakterünk és személyiségünk mögött van, melyek csak a szociális fejlődésünk eredményei. A Veszélyek A létezésünk legmélyebb szintjén létezik a potenciális konfliktus. A szociális struktúra amibe születtél érzékeny, vagy nem, ezekre a belső szükségletekre és érdeklődésekre. Például egy nagyon versenyképes atletikus családba születtél, de a klasszikus zene vagy művészet érdekel. Talán még természetes atletikus adottságaid is vannak, de nem találod érdekesnek a részvételt atlétikai eseményeken. Van itt potenciális konfliktus? Egy tipikus családban a legtöbb családtag nagy nyomást tenne rád, hogy kövesd a szüleid, vagy testvéreid példáját. Minden lehetségeset megtesznek, hogy megtanítsák, hogy tudod kihozni a legtöbbet az atletikus kepésségeidből. Ellenzik, hogy komolyan űzz bármi mást ami érdekel. Úgy csinálod ahogy akarják, mert nem akarsz kiközösülni, viszont közben úgy érzed ez nem helyes, hiába érvel minden amit eddig tanultál amellett, hogy atléta legyél. A probléma az, hogy ez nem érződik úgy mint aki te vagy. A konfliktus aközött amit tanultunk arról, hogy mivé kéne váljunk és amit érzünk mélyen belülről egyáltalán nem ritka. Azt mondom, hogy sok, ha nem a legtöbb ember olyan környezetben nő fel ami nem nyújt teljes, objektív támogatást afelé ami a személyt igazán érdekli. A támogatás hiánya nem egyszerűen a bátorítás hiánya. Lehet az azonnali elutasítása valamilyen módnak ahogy mi ki szeretnénk fejezni magunkat. Például nézzünk egy átlagos szituációt: egy kisgyermek, életében először, meglát egy vázát az asztalon. Kíváncsi, ami azt jelenti, hogy valami belső erő arra készteti, hogy ismerje meg azt a tárgyat. Olyan mintha ez az erő egy vákuumot képezne az elméjében, amit be kell töltsön az érdeklődés tárgyával. Ezért a vázára szegezve a figyelmét, átmászik a nappalin, az asztalhoz. Mikor odaér, felnyúl és felhúzza magát, talpra áll. Egyik kezével az asztalon, hogy megtartsa az egyensúlyát, a másik kezével kinyúl hogy megérintse a tárgyat amit még nem ismer. Épp abban a pillanatban kiáltást hall a szoba másik végéből: "NE! NE NYÚLJ HOZZÁ!" A gyerek riadtan fenékre esik, és sírni kezd. Nyilvánvalóan ez egy gyakori helyzet ami teljesen elkerülhetetlen. A gyerekeknek abszolút semmi elképzelésük nincs arról, hogyan tudnak kárt okozni maguknak, vagy a dolgok értékéről. Valóban, tudni hogy mi biztonságos és mi nem, az fontos dolog, amit egy gyereknek meg kell tanulni. Azonban, vannak itt nagyon fontos pszichológiai folyamatok, melyek direkt hatással vannak a képességünkre hogy létrehozzuk a megfelelő nyugodtságot és koncentrációt ami szükséges a hatékony kereskedéshez később az


életben. Mi történik mikor megfosztanak egy lehetőségtől hogy kifejezzük magunkat úgy ahogy akarjuk, vagy ránk kényszerítik, hogy úgy fejezzük ki magunkat ami nem passzol a természetes beállítottságunkhoz? A tapasztalat egy felborultságot okoz. A 'felborultság' az egy egyensúlyhiány. De pontosan mi is az ami nincs egyensúlyban? Ahhoz hogy egyensúlyhiány lépjen fel, először valaminek egyensúlyban kell lennie. Aminek egyensúlyban kell lenni, az a megfelelés a belső és külső környezetünk között. Más szavakkal a szükségleteink és vágyaink belülről jönnek, és kívülről teljesülnek. Ha ez a két környezet megfelel egymásnak, egyensúlyi állapotban vagyunk, és elégedettséget vagy boldogságot érzünk. Viszont ha ez a két környezet nem felel meg egymásnak, akkor elégedetlenséget, dühöt, frusztrációt tapasztalunk, amit általában érzelmi fájdalomnak hívnak. Az hogy nem tudjuk kifejezni magunkat úgy ahogy akarjuk, miért okoz érzelmi fájdalmat? A személyes teóriám hogy a vágyak és szükségletek egy belső vákuumot hoznak létre. Az univerzum amiben élünk nem tolerálja a vákuumokat, és ha van egy, megpróbálja betölteni. Ha kiszívod egy üvegből a levegőt, a nyelved oda fog ragadni az üveg szájához, mert egy vákuumot hoztál létre, amit muszáj betölteni. Mi a mögöttes folyamat a "A kíváncsiság minden feltalálás anyja" kifejezés mögött? A hiány amit a szükség csinál, létrehoz egy vákuumot az elmében, amit az univerzum megtölt inspirációval (ha fogékony vagy). A gondolatok mozgásokat és kifejezéseket inspirálnak, amelyek eleget tesznek a szükségletnek. Ebből a szempontból, az elménk úgy működik, mint az univerzum, kicsiben. Mikor felfedezünk egy szükségletet vagy vágyat, úgy cselekszünk hogy megpróbáljuk betölteni azt a külső környezetben szerzett tapasztalattal. Ha ez nincs megengedve, szó szerint úgy érződik mintha nem lennénk teljesek, ami egy egyensúlyhiányt vagy érzelmi fájdalmat okoz. Ha elveszel egy gyerektől egy játékot, amivel épp játszik, (függetlenül attól, hogy milyen jó indokaid vannak) az általános válasz az érzelmi fájdalom lesz. Mire 18 évesek leszünk, kb 6,570 napot töltünk a földön. Átlagosan, naponta hányszor hall ilyesmit egy tipikus gyerek? "Nem, azt nem teheted." "Úgy nem csinálhatod. Így csináld." "Nem most; hagy gondolkozzak rajta." "Majd szólok." "Azt nem lehet megcsinálni." "Mért gondolod hogy azt megteheted?" "Meg kell csinálnod. Nincs más választásod."

Ez csak kevés azon relatív kedves módok közül, ahogyan mindannyiunkat meggátolnak az egyéni kifejezésben miközben felnövünk. Még ha csak egyszer vagy kétszer hallottuk naponta, akkor is több ezer megtagadás mire felnövünk. Mi történik azokkal a belső impulzusokkal amik meg lettek tagadva, és nem teljesedtek be? Csak úgy eltűnnek? El tudnak, ha el vannak nyugtatva valahogyan: ha mi, vagy valaki más tesz valamit, hogy a mentális környezetünket visszaállítsa egyensúlyba. Mi tudja visszaállítani? Számos technika van erre. A legtermészetesebb, főképp egy gyerek számára, a sírás. A sírás a természet mechanizmusa a megtagadott és beteljesítetlen impulzusok lenyugtatására. Tudományos kutatások megállapították, hogy a könny negatív ionokból áll. Ha engedve van a természetes útján, a sírás kivonja a negatív energiát az elménkből, és visszahoz az egyensúlyi állapotba, annak ellenére hogy az eredeti impulzus sosem volt beteljesítve. A probléma az, hogy legtöbbször a történések nem teszik lehetővé a természetes utat, és a megtagadott impulzusok sosem lesznek lenyugtatva (legalábbis, nem amíg gyerekek vagyunk). Sok oka van, hogy a felnőttek nem szeretik ha a gyerekük (főleg fiuk) sír, és mindent megtesznek, hogy megakadályozzák azt. Számos oka van


annak is hogy a felnőttek nem foglalkoznak azzal, hogy elmagyarázzák a gyereknek, miért kell valamit csinálni amit nem akarnak. Még ha meg is próbálják, nincs rá biztosíték, hogy elég hatékonyan megoldják az egyensúlyhiányt. Mi történik ha az impulzusok nincsenek lenyugtatva? Felgyűlnek és megpróbálnak a felszínre törni, valamilyen megrögzött szokásforma képében. Például, sok ember van akik számára nagyon fontos a figyelem. Azokra gondolok akik szinte mindent megtennének, hogy figyelmet irányítsanak magukra. A legáltalánosabb oka ennek, hogy úgy gondolják, kevés figyelmet kaptak fiatalon, vagy nem akkor kapták mikor az számukra fontos lett volna. Bármely esetben, a nélkülözés egy megoldatlan érzelmi energiává változik, ami ráveszi őket, hogy úgy cselekedjenek, amivel kielégítik ezt a szenvedélyt. Amit fontos megértenünk ezekkel az impulzusokkal kapcsolatban (amelyek mindannyiunkban léteznek) az az, ahogyan hatnak a fókuszálási és megnyugvási képességünkre. A biztosítások Ahhoz, hogy hatékonyak legyünk a kereskedési környezetben, szabályokra és megkötésekre van szükségünk a viselkedésünk irányításához. Az egy egyszerű tény, hogy a kereskedésben megvan a lehetőség óriási károkat okozni magunknak - károkat melyek bőven túl vannak azon amit lehetségesnek gondoltunk. Sok olyan fajta trade van, melyben a kockázat végtelen. A túlzott veszély elkerülése érdekében, kell építenünk egy belső struktúrát egy specializált belső fegyelem és látószög formájában, mely irányítja a viselkedésünket úgy, hogy mindig a magunk érdekében cselekedjünk. Ez a struktúra mindegyikünkben szükséges, mivel a piac nem kínálja fel, mint a társadalom. A piac struktúrát biztosít, viselkedés-sablonok formájában, melyek jelzik, hogy mikor van vételi vagy eladási lehetőség. De itt a struktúra vége - egy egyszerű jellel. Egyébként, az egyén szempontjából nincsenek szabályok, hogy irányítsák a viselkedésünket. Nincsenek kezdetek, közepek, végek, mint gyakorlatilag minden másban amiben részt veszünk. A piac folyamatos mozgásban van. Sosem indul, áll meg, vagy vár. Az ár akkor is mozog mikor a piacok zárva vannak. Nincs szabály arra, hogy a ugyanazon az áron kell nyitnia mint ahol az előző napon zárt. Semmi, amit a társadalomban teszünk, nem készít fel arra, hogy egy teljesen kötöttségmentes környezetben hatékonyan működjünk. Még a szerencsejátékoknak is vannak beépített struktúráik, amelyek nagyban megkülönböztetik a kereskedéstől, és sokkal kevésbé veszélyesebbé teszik azt. Például, ha eldöntöd, hogy blackjack-et akarsz játszani, először is el kell döntened hogy mennyit akarsz kockáztatni. Ezt a döntést muszáj meghoznunk a játék elején, játékszabályok miatt. Ha nem hozzuk meg, nem játszhatunk. A kereskedésben senki (önmagadon kívül) nem fog rákényszeríteni, hogy előre eldöntsd a kockázatodat. Valójában, az egy olyan határtalan környezet, ahol gyakorlatilag bármikor megtörténhet bármi, és csak a konzisztens nyertesek határozzák meg előre a kockázatot egy-egy tradeen. Előre meghatározni a kockázatot, mindenki mást rákényszerít, hogy belássa; minden trade lehet vesztő. A hosszútávú vesztesek megpróbálják elkerülni a valóság elfogadását, hogy akármilyen jól néz ki a trade, lehet vesztes. Minden külső nyomás nélkül, ami rávenné a tipikus tradert, hogy másképp gondolkozzon, hajlamos a kifogások keresésére, mentegetőzésre, mely megengedi neki, hogy beszálljon egy tradebe, úgy, hogy azt hiszi hogy nem veszíthet, amely fölöslegessé teszi a kockázat előre meghatározását. Minden szerencsejátéknak van egy meghatározott kezdete, közepe, és vége, történések sora alapján, melyek meghatározzák a játék kimenetelét. Ha elhatároztad hogy beszállsz, nem változtathatsz rajta - benne vagy a körben. Ez nem igaz a tradelésre. Az árak folyamatos mozgásban vannak, semmi sem kezdődik anélkül, hogy te akarnád, hogy kezdődjön, minden addig tart amíg te akarod, és csak akkor van vége mikor te azt akarod, hogy vége legyen. Függetlenül attól, mit terveztél, vagy akartál, bármilyen pszichológiai faktor szóba jöhet, mely azt okozza, hogy zavart leszel, megváltoztatod a döntésedet, ijedt leszel, vagy túl magabiztos: más szóval nem szándékosan, tervezetten cselekedsz. Mert a szerencsejátékoknak van egy formális vége, kényszerítik a résztvevőt, hogy aktív vesztes legyen. Ha vesztésben vagy, nem folytathatod a játékot, és a veszteség növelését egy tudatos döntés nélkül. Minden játék vége hoz egy új játékot, és neked aktívan kell többet kockáztatnod, benyúlni a tárcádba és odatolni pár zsetont az asztal közepére. A kereskedésnek nincs formális vége. A piac nem fog kitenni téged a tradeből. Ha nincs meg a megfelelő mentális struktúrád, hogy lezárj egy tradet úgy, hogy az mindig a neked legjobb legyen, egy passzív vesztessé válhatsz. Ez azt jelenti,, ha egy vesztes tradeben vagy, semmit sem kell tenned, hogy még többet veszíts. Még nézned sem kell. Csak figyelmen kívül kell hagynod a szituációt, és a piac mindent elvesz tőled amid volt - és többet.


Egyike a tradelés sok ellentmondásának, hogy egyszerre ad egy ajándékot és átkot. Az ajándék, hogy talán életünkben először, teljesen mi irányítjuk amit teszünk. Az átok pedig, hogy nincs semmi külső szabály vagy kötöttség ami irányítaná vagy strukturálná a viselkedésünket. A végtelen számú különböző tulajdonsága a kereskedési környezetnek megköveteli, hogy mi ugyanilyen fokú korlátozással és önkontrollal álljunk hozzá, már ha hosszútávú sikert akarunk elérni. A struktúrának amire szükségünk van irányítania kell a viselkedésünket, rendezni kell az elménket, mint egy szabad akarat tudatos tettének. Itt kezdődik sok probléma. PROBLÉMA: A szándék a szabályok létrehozására

Elménk struktúrájának legnagyobb részét a szociális fejlődésünk során kapjuk, más emberek döntéseire alapozva. Más szóval a mi elménkben van, de nem onnan származik. Ez egy nagyon komoly különbség. Miközben beépült, sok természetes impulzus lett elnyomva, megtiltva. Sok ezek közül nem lett 'elsimítva', és még mindig létezik belül, mint frusztráció, harag, elégedetlenség, vagy akár utálat. Ezek együttese egy erőként hat bent, és ellenáll mindennek ami megvonja tőlünk a szabadságot, hogy bármit megtegyünk, amikor akarjuk. Más szóval, az ok amiért érdekelt a kereskedés - a kifejezés végtelen szabadsága - ami miatt nehezünkre esik a szabályok és kötöttségek létrehozása, melyek rendesen tudják irányítani a viselkedésünket. A szabályok létrehozása teljesen logikus, mégis nehéz a motivációt generálni, mikor életünk nagy részében szabadulni akarunk tőlük. Általában sok fájdalommal és szenvedéssel jár letörni az ellenállást ami megakadályozza egy kereskedési rendszer létrehozását ami szervezett, konzisztens, és egy bölcs moneymanagmentet alkalmaz. Most nem azt sugallom, hogy minden múltbeli frusztrációdat és csalódottságodat fel kell oldanod, hogy sikeres trader legyél, mert nem ez a helyzet. És persze szenvedned sem kell. Már sok traderrel dolgoztam akik elérték a kívánt konzisztenciát, és nem tettek semmit, hogy kibékítsék a megtagadott impulzusaikat. Arra utalok, hogy nem veheted biztosra mennyi munkát és figyelmet kell beletenned egy olyan mentális struktúra megépítésebe, mely kompenzálja a megtagadott impulzusok negatív hatását a sikeres tradeeléshez szükséges képességekek megszerzésére. PROBLÉMA: Felelősség felvállalásának kudarca A kereskedést le lehet írni tiszta, tehermentes személyes döntésként, azonnali kimenetellel. Emlékezzünk, semmi nem kezdődik mielőtt akarjuk, addig tart amíg akarjuk, és akkor van vége amikor mi azt akarjuk, legyen vége. Minden ilyen kezdés, közép és vég azon múlik ahogyan felfogjuk az elérhető információt, és ahogyan cselekszünk ennek függvényében. Most lehet, hogy akarjuk a választás szabadságát, de nem biztos, hogy készek vagyunk elfogadni a kimenetel felelősségét. Traderek, akik nem állnak készen, hogy elfogadják a döntéseik eredményének a felelősségét, dilemmában fogják találni magukat: Hogyan lehet részt venni valamiben mely teljes választási szabadságot kínál, de közben nem felvállalni a felelősséget a döntések kimeneteléért, mely talán nem is tetszik. A kereskedés kemény valósága: amikor elkezded, el kell fogadnod a teljes felelősséget, függetlenül a dolog kimenetétől. Ilyen szintű felelőssége keveseknek volt mielőtt tradeelni kezdtek. A felelősség elkerülésének módja, létrehozni egy kereskedési technikát ami minden tekintetben véletlenszerű. A véletlenszerű kereskedést úgy értem, hogy tradek melyek rosszul vannak megtervezve, vagy nincsenek is megtervezve. A véletlenszerűség az a strukturálatlan szabadság, felelősségvállalás nélkül. Mikor jól meghatározott tervek nélkül, a végtelen változóval kereskedünk, nagyon könnyű dícsérni mikor a trade úgy alakul ahogy azt szeretnénk (mert "valamilyen" módszer volt). Ugyanakkor nagyon könnyű elkerülni a felelősséget a tradeekért amelyek nem úgy sikerültek ahogy akartul (mert mindig van valamilyen változó amiről nem tudtunk előre, és ezért nem tudtuk előre számításba venni). Ha a piac tényleg véletlenszerű, nehéz, ha nem lehetetlen konzisztenciát elérni. Ha lehetetlen következetesnek maradni, akkor igazán nem kéne felelősséget vállalnunk. A probléma ezzel a logikával, hogy a közvetlen tapasztalatunk a piaccal valami mást mond. Ugyanazok a viselkedési sablonok ismétlődnek újra és újra. Még ha a kimenetele az egyes sablonoknak véletlenszerű is, a sablonok sora konzisztens (statisztikailag megbízható) eredményt hoz. Ez egy paradox, de egy olyan mely könnyen megoldható egy nyugodt, szervezett megközelítéssel. Számtalan traderrel dolgoztam akik órákat tudtak piacot elemezni, és terveket készíteni a következő napra. Aztán ahelyett, hogy beszálltak volna a tradebe amit terveztek, valami mást tettek. A tradek amikbe beszálltak


általában barátok, vagy brókerek tippje volt. Valószínűleg nem kell elmondjam, az eredetileg tervezett tradeek voltak a nap nagy nyerői. Ez a klasszikus példája annak, hogyan leszünk hajlamosak a strukturálatlan, véletlenszerű kereskedésre - mert szeretnénk elkerülni a felelősséget. Mikor a saját ötleteink alapján cselekszünk, a saját kreativitásunkat teszteljük, és azonnali visszajelzést kapunk arról, hogy mennyire volt jó az ötletünk. Nehéz kimagyarázni a nem kielégítő eredményt. Ezzel szemben egy nem tervezett, véletlenszerű tradenél sokkal könnyebb a brókert, vagy a barátot hibáztatni a rossz tippért. Van még valami a kereskedésben mely könnyűvé teszi a felelősség elkerülését: az a tény, hogy minden tradenek megvan az esélye, hogy nyerő legyen, akár egy nagy nyerő. A nagy nyerő jöhet, akár szuper elemző vagy, akár nagyon rossz, akár felvállalod a felelősséget, akár nem. Nagy munkát és fegyelmezett hozzáállást igényel, hogy tartósan sikeressé válj. De mint látod, nagyon könnyű elkerülni az ilyesféle mentális munkát, és inkább a fegyelmezetlen, tervezetlen, véletlenszerű kereskedést részesíteni előnyben. PROBLÉMA: Vonzódás a véletlenszerű jutalmakhoz

Több elemzést is végeztek a véletlenszerű jutalmak hatásán, majmokon. Például, ha megtanítod egy majomnak hogy ha megcsinál egy feladatot, kap egy bizonyos jutalmat, minden alkalommal mikor megcsinálja a feladatot, a majom gyorsan megtanulja összekapcsolni a fáradozásai eredményét a jutalommal. Ha abbahagyod a majom jutalmazását, hamarosan a majom is abbahagyja a feladatot. Nem fogja pazarolni az energiáját valami olyanra amiért megtanulta, hogy nem kap semmit. Azonban, ha a majom jutalmát úgy veszed el, hogy az elejétől véletlenszerűen jutalmazod, teljesen más lesz az eredmény mint amikor folyamatos volt a jutalom. Mikor nem adsz neki semmit, a majom nem tudhatja, hogy soha többé nem lesz jutalmazva azért a feladatért. Minden alkalommal mikor a múltban meg volt jutalmazva, az meglepetésként jött. Eredményképp, a majom szemszögéből nincs értelme abbahagyni. A majom folytatja a feladatot, annak ellenére, hogy nem kap érte semmit. Néhány sosem hagyja abba. Nem vagyok benne biztos, miért olyan könnyű véletlenszerű-jutalom függővé válni. Ha tippelnem kéne azt mondanám, valami köze van a eufória tartalmú kémiai anyagoknak melyek szabadon engedődnek mikor egy nem várt, kellemes meglepetést tapasztalunk. Mikor a jutalom véletlenszerű, sosem tudjuk mikor számíthatunk rá, így energiát fektetni bele, hogy megint érezhessük azt csodálatos érzést, nem nehéz. Sőt, néhányaknak függőség okozó. Ezzel ellentétben, ha egy bizonyos eredményt várunk el, és az nem jön, csalódottak vagyunk és rosszul érezzük magunkat. Ha megint megtesszük, és megint ugyanazt a kiábrándító eredményt kapjuk, nem valószínű hogy folytatjuk, mikor tudjuk hogy valószínűleg érzelmi fájdalmat fog okozni. A probléma a függőséggel, hogy egy "választás nélküli" helyzetben hagy minket. Amilyen fokban a függőség irányítja az elménket, olyan fokban fognak a figyelmünk és a fáradalmaink a függőség tárgyának bételjésítése felé fordulni. Más lehetőségek, hogy más szükségleteket is beteljesítsünk, (mint mondjuk megbízni magunkban vagy hogy ne tegyük ki a tőke túl nagy részét kockázatnak) nincsenek figyelemben véve. Erőtlennek érezzük magunkat bármi más módon cselekedni. Ez a függőség különösen komoly probléma a tradereknél, mert csak még egy ellenállás a mentális struktúra ellen, mely konzisztenciát hoz. PROBLÉMA: Belső vs. Külső kontroll

A nevelésünk megtanított működni egy szociális környezetben, ami azt jelenti, hogy szert tettünk bizonyos gondolkodási stratégiákra, szükségleteink és kívánságaink betöltésére, a szociális közreműködéssel összehangolva. Nem csak megtanultunk egymásra hagyatkozni ha nem tudjuk betölteni a kívánságainkat, szükségleteinket és vágyainkat, de a folyamat közben szert tettünk jó néhány szociális alapú kontrolláló és manipuláló képességre, hogy biztosítsuk, más emberek is nekünk megfelelően cselekszenek. A piac is szociálisnak tűnhet, mert olyan sok ember van benne, de nem. Ha a mai modern társadalomban megtanultunk függeni más emberektől ahhoz, hogy beteljesítsük az alapvető szükségleteinket, akkor a piaci környezetet (annak ellenére, hogy egy modern társadalomban létezik) lehet pszichológiai vadonnak hívni, ahol igazán minden ember csak önmagáért van. Nem csak nem függhetünk a piactól, hogy bármit is megtegyen nekünk, de nagyon nehéz, ha nem lehetetlen, manipulálni és kontrollálni bármit amit a piac tesz. Na most, ha hatékonyakká váltunk a szükségleteink kielégítésében azáltal, hogy megtanultuk manipulálni és irányítani a környezetünket, de hirtelen, traderként, egy olyan környezetben találjuk magunkat, amit nem érdekel, és nem tud válaszolni semmire ami fontos nekünk, hova vezet ez?


Az egyik fő oka sok sikeres ember elbukásának a kereskedésen, hogy a sikerük egyik része az ahogyan manipulálják és irányítják a szociális környezetet, hogy az úgy válaszoljon ahogyan akarják. Valamilyen mértékben mindegyikünk megtanult technikákat a külső környezet átalakítására, hogy az passzoljon a mentálishoz (belsőhöz). A probléma, hogy semmilyen hasonló technika nem működik a piacon. A piac nem válaszol az irányításra, vagy manipulációra (hacsak nem egy nagyon nagy trader vagy). Azonban tudjuk irányítani azt, ahogyan felfogjuk a piac információit, és ahogyan viselkedünk. Ahelyett, hogy a környezetünket irányítanánk, hogy az megfeleljen az elképzelésünknek, meg tudjuk tanulni irányítani magunkat. Aztán már fel tudjuk fogni az információt teljesen objektív szempontból, és építeni egy mentális környezetet, ami mindig úgy cselekszik, ahogy nekünk a legjobb.

3. Fejezet Felelősségvállalás.

Annak ellenére, hogy a "felelősségvállalás" szó könnyűnek hangzik, egyáltalán nem az megtanulni, vagy a gyakorlatban használni. Annyiszor hallottuk már, és annyiszor voltunk olyan helyzetben az életben amikor vállalni kellett a felelősséget, hogy biztosra vesszük hogy pontosan tudjuk mit jelent. Vállalni a felelősséget, és megtanulni a sikerhez feltétlenül szükséges dolgokat, elválaszthatatlanul kötődnek egymáshoz. Meg kell értened, hogy amilyen vagy, vagy nem vagy, felelős a kereskedési sikereidért. Csak utána tudod felvenni a tulajdonságokat ami lehetővé teszi számodra, hogy csatlakozz a tradereknek azon csoportjához mely stabilan nyertes. Az első fejezet végén bemutattam egy ötletet, miszerint saját magad egy jövőbeli képébe kell lépned. Más szóval, a stabilan sikeres trader még nem létezik. Kell csinálnod egy új verziót önmagadból.

A mentális környezeted élesítése Az eszközök amit használni fogsz, hogy létrehozd az új önmagad, a hajlandóságod és vágyad hogy tanulj, a szenvedélyed által hajtva, hogy sikeres legyél. Ha a tanulási vágyad az eszköz, akkor mi az anyag? Ha egy művész egy szobrot csinál, számos anyag közül választhat, de ha te a személyiséged egy új verzióját akarod létrehozni, mely egy tartósan sikeres traderként fejezi ki magát, csak az eszméid és magatartásod/beállítottságod van. A művészi erőfeszítéseid anyaga a mentális környezeted lesz, ahol a tanulási vágyaddal beépíted a végső célhoz szükséges eszméket és magatartásokat. Biztos vagyok benne hogy a célod a konzisztencia. Ha olyan vagy mint a legtöbb trader, nem realizálod a lehetőségeid teljes potenciálját. Ahhoz hogy többet és többet megérts ebből a potenciálból, hogy minél jobban egy, az életedben lévő valósságá tedd, meg kell tanulnod úgy gondolkodni ahogy egy sikeres trader. Emlékezz, a legjobb traderek számos dologban egyénien gondolkoznak. Felépítettek egy olyan mentális struktúrát mely lehetővé teszi nekik a félelem nélküli kereskedést, és elkerülni a vakmerővé válást valamint a félelem alapú hibákat. Egy ilyen beállítottságnak számos összetevője van, de a legfontosabb, hogy gyakorlatilag elhárították a félelem és a vakmerőség hatását a kereskedésükből. Ez a két alapvető tulajdonság lehetővé teszi nekik konzisztens eredmény elérését. Mikor te is megszerzed ezt a beállítottságot, te is félelem nélkül tudsz majd kereskedni. Nem leszel többé kitéve azoknak a hibáknak melyek a racionalizálásból, a információ figyelembe nem vételéből, vagy reménykedésből jönnek. Mikor a félelem eltűnt, nem lesz oka ezeknek a hibáknak, így azok gyakorlatilag eltűnnek a kereskedésedből. De a félelem elkerülése csak az egyenlet fele. A másik fele létrehozni a korlátozottságot. A nagyszerű traderek megtanulták ezt, hogy meglegyen az a belső, mentális mechanizmusuk mely ellensúlyozza az eufória vagy a


túlzott magabiztosság negatív hatásait egy sor nyerő trade után. Traderként nyerni nagyon veszélyes, ha még nem tanultad meg ellenőrizni és irányítani magad. Ha onnan indulunk, hogy a tradereknek a sikerhez a trader gondolkodás kialakítására kell fókuszálni, könnyű látni sokaknak miért nem sikerül. Ahelyett, hogy megtanulnák hogyan alakítsák ki a megfelelő gondolkodást, azon gondolkoznak, hogyan csinálhatják meg a nagy pénzt azáltal, hogy a piacról tanulnak. Szinte lehetetlen nem beleesni ebbe a csapdába. Számos pszichológiai faktor van mely könnyűvé teszi azt hinni, hogy a túl kis piaci ismeretünk miatt nem tudunk sikeresek lenni. Azonban ez nem így van. A konzisztencia amit keresel az elmédben van, nem a piacban. A vélekedések és hitek a hibázásról, a pénzvesztésről, és a vakmerővé válásról amikor jónak érzed magad, ami a legtöbb veszteséget okozza - nem a technika vagy a piaci ismeret hiánya. Például, ha a következő két trader közül választhatnál, hogy kezeljék a pénzedet, melyiket választanád? Az első egy egyszerű, talán középszerű technikát használ, de olyan beállítottsága van mely nem hajlamos a piaci információ eltorzítására, hezitálásra, racionalizálásra, vagy reménykedésre. A második fenomenális elemző, de még mindig megvannak a tipikus félelmei melyek hajlamossá teszik a hibákra melyeket az első trader már elkerült. A helyes válasz egyértelmű kell legyen. Az első trader sokkal jobb eredményt fog elérni a pénzeddel. A magatartás sokkal jobb végső eredményt hoz mint az elemzés vagy a technika. Természetesen, a legjobb helyzet ha mindkettő megvan, de nem igazán szükséges - mert ha megvan a helyes magatartásod, az egész relatív könnyűnek, akár egyszerűbbnek fog tűnni, és biztosan sokkal szórakoztatóbbnak.Tudom hogy ezt néhányotoknak nehéz lesz elhinni, vagy aggasztó lesz, különösen ha már évek óta küszködsz, hogy megtanulj mindent amit tudsz a piacról. Érdekes, de a legtöbb trader közelebb van a helyes úthoz mikor elkezdi a kereskedést, mint bármikor máskor a karrierjükben. Sokan egy nagyon irreális képpel a veszéjekről, kezdik. Ez különösen igaz ha az első tradejük nyerő lesz. Akkor a következőbe kevés félelemmel, vagy akár teljesen félelem nélkül mennek bele. Ha az is nyerő, akkor még biztosabban mennek bele a következőbe. Minden nyerő megerősíti őket abban, hogy nincs mitől félni, és a kereskedés a legkönnyebb módja a pénzkeresésnek. A félelem hiánya átformálódik egy gondtalanságba, mely hasonló ahhoz amit sok nagy atléta úgy ír le mint egy "zónát". Ha bármikor tapasztaltad a zónát valamilyen sportban, akkor tudod milyen mikor egyáltalán nincs semmi félelem benned és csak ösztönösen cselekszel. Nem súlyozod az alternatívákat, vagy veszed figyelembe a következményeket. Ott vagy a pillanatban, és "csak megcsinálod". Akármit csinálsz, pontosan az lesz amire szükség volt. A legtöbb atléta sosem éri el ezt a pontot, mert sosem jutnak túl a félelmen a hibázástól. Azok akik elérik általában spontán lépnek be a "zónába". Bár nem tudod belekényszeríteni magad a zónába, felállíthatsz egy olyan mentális vázat mely a leginkább hozzájárul ahhoz, hogy elérd a zónát azzal, hogy létrehoz egy nyerő attitűdöt. Ezt úgy értem hogy pozitív eredményt vársz minden erőfeszítésedtől, és elfogadod, hogy minden cselekedeted eredménye tökéletesen tükrözi a tudásszintedet, és azt is, mit kell még megtanulj, hogy jobban tudd csinálni. Mások leragadnak a negatív önkritikánál és a sajnálkozásnál. Nem sokan hoznak létre egy pozitív, nyerő attitűdöt. Az érdekes anomália a kereskedéssel kapcsolatban, hogyha egy nyerő tradeel kezded, automatikusan átéled azt a gondtalanságot ami az eredménye a nyerő attitűdnek anélkül, hogy kifejlesztetted volna magát az attitűdöt. Néhány nyerő trade okozhatja, hogy belépj ebbe a gondtalan elmeállapotba mely nélkülözhetetlen része a sikernek, de ha ez nem a megfelelő attitűdökön alapszik, akkor megvan a recepted a kereskedés természetének totális félreértéséhez, mely elkerülhetetlenül érzelmi és üzleti katasztrófához vezet. Néhány (vagy több) nyerő trade nem jelenti, hogy trader lettél, de úgy érződik, mert egy olyan elmeállapotba hoz minket melyet csak a legsikeresebbek élnek át rendszeresen. Tény, hogy nem kell semmiféle tudás egy nyerő tradehez. Ha egyhez nem kell semmi tudás, akkor következőhöz, és az azutánihoz sem. Ismerek jó pár embert akik tekintélyes nyerő-sorral kezdték a kereskedési karrierjüket. Mikor magabiztos és félelemmentes vagy, könnyű hosszú nyerő sorokat csinálni, mert könnyen beszállsz a folyamba, ahol szinte természetesnek tűnik hogy mit kéne tenned. Majdnem mintha a piac rádkiabálna, hogy mikor kell venni, és eladni. És természetesen, mivel nincsenek félelmeid, belső ellenállás vagy konfliktus nélkül tudod végrehajtani a tradejeidet. Arra akarok kilyukadni, hogy a sikeresség - bármilyen területen - leginkább attitűd kérdése. Biztosan sok ember


tud róla, de a legtöbben nem értik milyen fontos szerepet játszik az eredményben. A legtöbb sportban vagy versengésben, a résztvevőknek kell a fizikai képesség, és a mentális is, stratégiák formájában. A jobb képességekkel rendelkezők általában (de nem mindig) nyernek. Mikor a gyengébb nyer, akkor annak mi az oka? Vagy mikor egyenlőek a fizikai képességek? Mindkét esetben a válasz az attitűd. Ami a kereskedésben olyan vonzó, de nehezen megtanulható, hogy igazából nem kell sok képesség hozzá; csak az őszinte nyerő attitűd. Néhány profitáló trade létrehozhatja a "nyertes elmeállapotot", és úgy könnyű nyerő sorozatot csinálni. Ezért képesek a kezdők is hosszú nyerő sorozatokra, mikor sokan az ipar vezető elemzői közül a jobb kezüket odaadnák egy olyan nyerő sorozatért. Az elemzőknek megvan a tudása, de nincs meg a szükséges attitűd. Félelemből dolgoznak. A kezdő megtapasztalja a nyerő attitűd érzését, mert nem fél. De ez nem azt jelenti, hogy neki megvan a nyerő attitűd, csak még nem érzett fájdalmat a kereskedésben, amitől félne. Egyszer a kezdő traderünk megtapasztalja a vesztés, a hibázás érzését, függetlenül attól, ahogyan érez. Veszteni, és hibázni a kereskedés elkerülhetetlen valósága. Egyszerűen túl sok a változó amire figyelni kellene egy tradernek, hogy mindig helyesen cselekedjen. Mi történik mikor a kezdő végül veszít egyet? Milyen hatása lesz a gondtalan elmeállapotára? A válasz az elvárásaitól és attól függ, ahogyan felfogja a tapasztalatot. Az pedig a hiteitől és az attitűdjeitől függ. Mi van ha úgy gondolkozik, hogy nincs módja a veszteség elkerülésének, mivel a veszteség a kereskedés természetes velejárója? Továbbá, mondjuk teljesen elfogadja a kockázatot, ami azt jelenti, hogy megértette és számolt mindennel ami amúgy a piac viselkedésének elfogadhatatlan lehetőségei lennének, mind pénzügyileg, mind érzelmileg. Ezekkel a hitekkel és elvárásokkal nem valószínű, hogy torzulást tapasztalna a "gondtalansági" állapotán. Amúgy, ez egy példa a tökéletes tradelési hitekre és attitűdökre. Most tegyük fel, hogy nem fogadta el teljesen a kockázatot. Mi van ha a várakozásaiban nem szerepelt semmilyen más piaci viselkedés, csak amit ő szeretett volna? Ebből a mentális perspektívából a piac nem azt teszi amit ő akart, tehát fájdalmat fog érezni. A várakozások a mentális leképzései annak, ahogyan a jövőben valami ki fog nézni, érződni, stb. Attól függően, hogy mennyi energia van a várakozás mögött, nagyon fájhat ha nem teljesül. Az előző két példa közül melyik valószínűbb egy kezdőnél? Természetesen a második. Csak a legjobb traderek hozták létre azt a mentális vázat mely az első példában szerepel. És, mint ahogy az első fejezetben írtam, hacsak ezek a legjobb traderek nem egy sikeres trader családban nőttek fel, vagy szuper traderek voltak a mentoraik, gyakorlatilag mindegyiküknek megvan a tapasztalatuk komoly pénzek elvesztéséről, mielőtt megtanulták, hogyan kell helyesen gondolkozni a sikerességhez. Az alapvető attitűdváltás felelős a sikerért, nem valami briliáns felismerés a piaccal kapcsolatban, ahogy ezt sokan hibásan gondolják. Ez azért nagyon elterjedt a traderek között, mert nagyon kevesen értik meg a legmélyebb szintig, hogy milyen fontos szerepet játszik a sikerben a hozzáállás. Biztosan állíthatjuk, hogy a kezdő traderünk az érzelmi fájdalom állapotában van. Ennek eredményeként már teljesen máshogy kereskedik. Biztosan elveszti a "gondtalan" elmeállapotát, de ami fontosabb, azt fogja érezni, hogy ezt a piac tette vele: A piac éreztette vele a fájdalmat, és a piac vette el azt a nyerő érzését azzal, hogy veszteséget okozott neki. Figyeljük meg traderünk hogyan hibáztatja a piacot azért amit vesztett, vagy amit elmulasztott. Figyeljük meg azt is, hogy ez milyen természetesnek tűnik. Gondoljunk bele milyen sokszor volt életünkben, különösen gyerekként, hogy,csináltunk valamit amit élveztünk, például játszottunk egy játékkal vagy a barátunkkal, és valaki arra kényszerített, hogy hagyjuk abba amit szerettünk csinálni, és csináljunk valami olyat melyet nem szeretnénk. Mindegyikünk vesztett már dolgokat, vettek el tőlünk dolgokat, tiltottak el tőlünk valamit, stb. A lényeg, hogy ezekben a helyzetekben nem kellet felelősséget vállalnunk azért ami velünk történt, és a tapasztalt fájdalomért, mert erőtlenek voltunk, és nem tudtunk semmi tenni ellene. Nem választottuk, hogy kikényszerítsenek a élvezet és boldogság állapotából, az érzelmi fájdalom állapotába. A döntés az akaratunk ellenére volt, és általában elég hirtelen. Még ha el is mondták, hogy mi voltunk a felelősek azért amit tettünk, talán nem hittük el, vagy nem értettük mit jelent az. Ami kézenfekvő, és amihez egyszerűen kapcsolni tudtuk a dolgot, az az, hogy jól szórakoztunk, mikor valaki vagy valami megváltoztatta a helyzetet, egy fájdalmi állapotba taszítva minket. Nem a mi választásunk volt. A fájdalom forrása kívülről jött,


ezért logikus volt azt hibáztatni. Nem csak azt tanultuk meg, hogy a jó érzés bármikor, azonnal lecserélődhet rosszra, a saját hibánk nélkül, de tanultunk az árulásról is. Elárultnak éreztük magunkat, mert ezek a helyzetek teljesen váratlanok voltak, mely azt jelenti, hogy nem számítottunk másoktól ilyen viselkedésre velünk szemben. Felnőttként, mikor kereskedünk, nem is realizáljuk milyen természetes, hogy ezt a hirtelen változást az jóból a rosszba, ami gyerekorrunkban történt, összekapcsoljuk a hirtelen váltással mely a kereskedés közben is megtörténhet (és történik is). Ha nem tanultuk meg elfogadni a veszélyeket és nem tudjuk hogy védekezzünk a múltunk és a jelenünk összekapcsolása ellen, az lesz a vége, hogy a piacot fogjuk hibáztatni az eredményeinkért, ahelyett hogy mi vállalnánk érte a felelősséget. Annak ellenére, hogy a legtöbb ember aki kereskedik felelősségteljes felnőttnek tartja magát, csak a legjobb traderek érték el a teljes felelősségvállalást minden trade kimeneteléért. Valamennyire mindenki elfogadja, hogy felelősséget kell vállalnia, de a valóságban azt szeretnék ha ezt a piac tenné meg helyettük. A tipikus trader azt szeretné, hogy a piac beteljesítse a reményeit, elvárásait és álmait. A társadalom talán így működik, de a piac biztosan nem. A társadalomban elvárhatjuk hogy mások ésszerűen, és felelősségteljesen cselekedjenek. Ha nem így tesznek, és ezzel nekünk kárt okoznak, a társadalom felkínál gyógymódokat, hogy újra 'teljessé' tegyen minket. Ezzel szemben a piac nem tartozik felelőséggel azért, hogy adjon nekünk bármit is, vagy tegyen bármit ami jó nekünk. Talán nem így reklámozzák a piacokat és biztosan nem ezt a képet akarják vetíteni, de a valóság az, hogy minden trader ezt teszi a saját érdekében. Ez egyetlen módja, hogy egy trader nyerjen, az hogy egy másik veszít, akár dollárban mint a határidős kereskedésnél, vagy az elvesztett lehetőségként az árupiacon. Mikor egy tradet nyitsz, az azért van mert pénzt akarsz keresni. A világon az összes trader aki beszáll abba a tradebe ugyanezért teszi. Ha ebből a szempontból nézel a kapcsolatra a piaccal megállapíthatod, hogy a feladatod kivenni a pénzt onnan, de ugyanakkor a piac feladata, hogy elvegye a pénzt és lehetőséget tőled. Ha a piac a pénzt kivenni akarók csoportja, akkor mi az egyes traderre eső felelősség? Nincs semmi más felelőssége minthogy követni a szabályokat melyeket felállított, hogy segítse eme tevékenységét. Bármennyire a piacot hibáztatod, az csak azt jelenti, hogy nem fogadtad el a valóságot, hogy a piac nem tartozik neked semmivel, függetlenül attól, hogy mit gondolsz, vagy akarsz, vagy mennyi fáradságot teszel a kereskedésbe. A piacon a tipikus társadalmi értékek nem játszanak szerepet. Ha ezt nem érted meg, akkor találsz egy utat hogy összekapcsold a szociális normákat amelyben felnőttél, és a piaci munkádat, továbbra is a piacra vetíted a kívánságaidat, reményeidet és álmaidat, azt várva hogy a piac bármit is fog tenni neked. Mikor nem teszi, mérges, frusztrált leszel, és elárultnak érzed magad. A felelősség elfogadása azt jelenti, hogy elismered az éned legmélyén hogy te, - nem a piac - vagy a felelős minden hibáért ami traderként elkövetsz. A piac célja, hogy elválasszon téged a pénzedtől, de miközben ezt teszi, lehetőséget kínál, hogy elvegyél pénzt tőle. Mikor az árak mozognak, az a résztvevők összesített cselekedeteit mutatja meg. A piac szintén generál magáról információt, nagyon könnyűvé téve az egy-egy tradeből való ki-be szállást. A egyén szempontjából az ármozgás, az információ, és a képesség a ki-be szállásra egy lehetőséget kínál, hogy lásson valamit, és reagáljon arra. Minden pillanatban mikor a piac nyitva van megvan a lehetőséged, hogy beszállj egy pozícióba, hígítsd azt, hozzáadj, vagy kiszállj a pozícióból. Ezek lehetőségek, hogy gazdagítsd magad azzal, hogy elteszed a profitot, vagy lezárod a veszteségeket. Had tegyek fel egy kérdést. Úgy érzed, hogy felelősséggel vagy más traderek reményeinek, várakozásainak, álmainak betöltéséért? Természetesen nem. Ez már kérdésnek is abszurd. Azonban ha a piacot hibáztatod, vagy elárultnak érzed magad, pontosan ezt várod el. Azt várod, hogy a résztvevők úgy mozgassák az árakat ahogy az neked jó. Meg kell tanulnod megszerezni azt amit akarsz a piactól. E folyamat első része megtanulni, hogyan vállald teljes mértékben a felelősséget. Ez azt jelenti, hogy elhiszed, mindennek a kimenetelét te hozod létre; hogy az eredményeid a piaci információ saját feldolgozásán alapulnak. Ha nem teljesen fogadod el a felelősséget, két pszichológiai akadály lesz ami megakadályozza a sikeredet. Az első, hogy egy ellentétes kapcsolatot alakitasz ki a piaccal, mely elterel a lehetőségek foylamatos áradatától. A második, hogy félrevezeted magad azzal, hogy azt hiszed hogy a tradelési problémák, és a siker hiánya megoldható a piac elemzésével. Nézzük az első akadályt. A vesztés (mikor a piac nem úgy viselkedett mint ahogy azt te vártad) ugyanazt a gyerekkori érzést hozza létre, a harag, a fájdalom, az erőtlenség érzését melyet mindannyian éreztünk mikor valaki elvett tőlünk valamit, nem adott oda valamit, vagy nem engedte, hogy valamit megtegyünk amit akartunk.


Senki sem szeret visszautasítottnak lenni, különösen ha a úgy gondoljuk, hogyha megszerezzük amit akartunk, attól boldogak leszünk. Ezekben a helyzetekben valaki vagy valami megakadályozta, hogy úgy fejezzük ki magunkat ahogyan akarjuk. Más szavakkal, egy külső erő tett a mi kívánságaink és várakozásain belső erejével szemben. Ennek eredményeképpen természetesnek érződik a piacot eme külső erőkhöz hasonlítani, mely vagy ad, vagy elvesz. De állapítsuk meg a tényt, hogy a piac egy független perspektívából mutatja be az információit. Ez azt jelenti, hogy a piac nem ismeri az elvárásainkat, és nem is érdeklik azok, természetesen hacsak nem olyan helyzetben vagy, hogy jelentősen tudod mozgatni az árakat. Egyébként minden pillanat egy lehetőséget ad, hogy csinálj valamit. Pozíciókat nyithatsz, realizálhatod a profitot, vagy lezárhatsz egy vesztőt. A piac szemszögéből minden pillanat semleges, de neked, mint megfigyelőnek minden pillanat és ármozgás jelenthet valamit. De hol léteznek ezek a jelentések? A jelentés azon alapszik amit megtanultál, ami a fejedben van, nem a piacon. A piac nem csatol jelentést vagy dolgozza fel az információt önmagáról. Továbbá, a piac nem tudja, hogyan definiálod a lehetőséget vagy a veszteséget. A piac nem tudja, hogy úgy fogod-e fel azt mint a lehetőségek végtelen folyamát, vagy egy szörnyet, mely minden pillanatban készen áll, hogy elvegye a pénzedet. Ha úgy fogod fel mint a ki-be szállási lehetőségek végtelen folyamát, önkritika és sajnálat nélkül, akkor a legjobb állapotban leszel, hogy a saját érdekedben cselekedj, és tanulj a tapasztalataidból. A másik oldalon, ha a piaci információt valamilyen úton fájdalmasnak fogod fel, akkor természetesen megpróbálod elkerülni azt a fájdalmat azzal, hogy tudatosan vagy tudattalanul blokkolod azt az információt. A folyamat közben szisztematikusan elzárod magad a lehetőségektől, hogy gazdagítsd magad. Továbbá úgy fog érződni hogy a piac ellened van, de csak ha elvársz tőle valamit, vagy úgy gondolod, hogy tartozik neked valamivel. Ha valaki vagy valami ellened van, és fájdalmat okoz neked, hogyan reagálsz? Úgy fogod érezni, hogy harcolnod kell, de pontonosan ki is harcol ellened? A piac biztosan nem. Igen, a piac akarja a pénzedet, de szintén számtalan lehetőséget kínál, hogy annyit vegyél ki amennyit csak tudsz. Annak ellenére hogy úgy érződhet, a piac ellen harcolsz, vagy az harcol ellened, a valóságban annak a negatív következményeivel harcolsz a, hogy nem fogadod el, a piac nem tartozik neked semmivel, és neked kell kihasználni a lehetőségeket amit nyújt. Nem lesz okod ezeket a negatív érzelmeket érezni mikor teljesen felvállalod a felelősséget. Korábban azt mondtam, hogy ha nem vállalod a felelősséget, az egyik legnagyobb pszichológiai akadály a sikerben az, hogy a félrevezeted magad, azt hiszed hogy a több/jobb elemzés lesz a megoldás a problémáidra. Hogy ezt illusztráljam, térjünk vissza a kezdő traderünkhöz aki a gondtalan elmeállapotból indult amíg meg nem tapasztalta az első veszteséget. Az ily könnyed nyerés után az abszurd váltás az érzelmi fájdalomba elég sokkoló lehet, bár nem eléggé, hogy abbahagyja a tradeelést. Emellett, szerinte ez amúgy sem az ő hibája volt, a piac tette ezt vele. Ahelyett hogy kiszállna a nyerés nagyszerű érzésvel frissen az elméjében, inspirálni fogja, hogy folytassa. Csak most okosabb lesz. Bele fog fektetni egy kis munkát, hogy többet megtanuljon róla. Ezt teljesen logikus elgondolni, hogyha akkor is képes nyerni mikor semmit nem tudott, akkor kaszálni fog ha már tud is valamit. De itt van a nagy hiba, melyre nagyon kevés trader figyel fel mielőtt súlyos károkat okozna. A piacról tanulni jó, és nem okoz semmilyen problémát önmagában. A piacról tanulás oka az ami probléma lesz. Ahogy nemrég mondtam, a hirtelen váltás az élvezetből a fájdalomba egy pszichológiai sokkot hoz létre. Nagyon kevés ember tanulja meg ezeket a tapasztalatokat egy egészséges módon elsimítani. Vannak elérhető technikák, de nem széleskörűen ismertek. A tipikus reakció a legtöbb emberben, főleg abban a fajtában aki kereskedik, a bosszú. A tradereknek a bosszú egyetlen módja, hogy felülkerekedjen a piacon, melynek egyetlen módja, hogy többet megtanuljon arról... legalábbis ők így gondolják. Szóval az ok amiért a kezdő trader többet akar tudni a piacról az, hogy felül akar kerekedni azon, hogy bebizonyítson annak, és magának valamit, és legfőképp, hogy megakadályozza a piacot abban hogy megint fájdalmat okozzon neki. Nem azért tanul a piacról, hogy egy szisztematikus rendet adjon a nyereségének, hanem hogy elkerülje a fájdalmat, vagy bizonyítson valamit aminek semmi köze a piaci információ objektív felfogásához. Ő nem realizálta ezt, de mikor levonta a következtetést, hogyha többet tanul a piacról az megszünteti a fájdalmait, vagy segíthet neki kielégíteni a bosszúvágyát, megpecsételte a sorsát, hogy egy vesztessé váljon. Amit tett, az az hogy felállított egy összeegyeztethetetlen dilemmát. Megtanulja felismerni a piac viselkedési sablonjait, és ez jó. Még jónak is érződik. Motiválva van, mert azt feltételezni, hogy azért tanul a piacról, hogy egy nyertessé váljon. Ennek eredményeként tanul a trendvonalakról, ellenállásokról és támaszokról, és még rengeteg technikai dologról mely túl sok ahhoz, hogy felsoroljam. Annak ellenére, hogy most a tudása növekedett, problémásnak találja a tradek végrehajtását. Hezitál, megváltoztatja a döntéseit, vagy nem is nyit tradet egyáltalán, függetlenül a számos tiszta jeltől. Ez frusztráló, mert ami történik az nem logikus. Azt tette amit kellet, - tanult - csak hogy azt vegye észre, minél többet tanult, annál kevesebb előny van belőle. Nem azzal hibázott hogy tanult; csak egyszerűen rossz oka volt a tanulásának.


Nem lesz képes effektíven kereskedni ha be akar bizonyítani valamit, vagy ami azt illeti, bármit. Ha nyerned kell, ha nem hibázhatsz, akkor az információ egy részét fájdalmasnak fogod fel. A dilemma az, hogy a elménknek van egy alapvető fájdalomelkerülő tulajdonsága (fizika és érzelmi fájdalom is) és akármennyit tanulunk a piacról, az nem kompenzálja ennek a negatív hatásait. Mindenki megérti a fizikai fájdalom elkerülését. Véletlenül ráteszed a kezed a forró sütőlapra, a kezed odább rándul magától, anélkül hogy gondolkoznod kéne rajta. Azonban, mikor a érzelmi fájdalom elkerüléséhez, és ennek negatív következményeihez (különösen tradereknél) érünk, csak nagyon kevésen értik meg a folyamatot. Ezt abszolút muszáj megértened a fejlődésedhez és megtanulnod, hogyan vedd át a tudatod irányítást úgy, hogy az segít beteljesíteni a céljaidat. Az elménknek számos védekezési módja van az olyan információk ellen melyeket fájdalmasnak ítéltünk meg. Például, egy tudatos szinten, racionalizálunk, felmentjük magunkat, vagy találunk okot arra, hogy egy vesztő tradeben maradjunk. Néhány tipikus módja ennek, hogy hívjuk a trader barátainkat, beszélünk a brókerünkkel, vagy olyan indikátorokat nézünk melyet soha nem használtunk, mindezt azért, hogy fájdalommentes információt gyűjtsünk, hogy kizárjuk a fájdalmas igazságot. Tudatalatti szinten az elménk automatikusan átalakít, kicsavar, vagy kizár bizonyos információt a tudatos figyelmünkből. Más szavakkal, tudatos szinten nem tudjuk, hogy a fájdalom-elkerülő mechanizmusunk megváltoztatja vagy figyelmen kívül hagyja-e az információt amit a piac kínál. Nézzük a vesztő tradeben levés érzését, mikor a piac folyamatosan magasabb/alacsonyabb tetőket és aljakat csinál a pozíciód irányával szemben, de te ezt nem veszed figyelembe, mert mindig csak a neked megfelelő irányba mutató tic-eket figyeled. Átlagosan 4-5 tic-ként 1-et megy jó irányba, de ez nem számít, mert mindig mikor megvan az az egy, úgy gondolod hogy a piac csak visszahúzódott, és most jó irányba fogja folytatni. Ehelyett megy tovább ellened. Végül is már akkora lesz a dollárértéke a veszteségednek, hogy kiszállsz. Az első reakciója a tradereknek általában ha visszanéznek egy ilyen tradere: "Miért nem zártam le a vesztőt és fordítottam?" A lehetőség az ellentétes nyitásra könnyen észrevehető mikor már semmi nem forog kockán. De mikor ott voltunk, ez a lehetőség számunkra, láthatatlan volt, mert akkor fájdalmasnak tűnt, és ezért nem vettük figyelembe. Mikor a kezdő trader először vesztett, egy drasztikus perspektíva-váltáson ment keresztül a gondtalanból a fájdalom-elkerülőbe, a veszteség elkerülésén keresztül. A probléma az, hogy lehetetlen elkerülni a fájdalmat azzal, hogy nem vesztünk. A piac viselkedési sablonokat generál, azok ismétlik önmagukat, de nem mindig. Szóval még egyszer, nincs lehetséges mód a hibázás vagy a veszteség elkerülésére. A traderünk ezt nem fogja érezni, mert (1) reménytelenül vissza akarja szerezni azt a 'nyerő' érzést (2) nagyon lelkes a piaci ismereteivel kapcsolatban amit megszerzett. Amit nem realizált, hogy a a lelkesedése ellenére a gondtalan elmeállapotból átváltott egy elkerülő gondolkodási módba, hogy attitűdöt váltott, pozitívról negatívra. Már nem csak a nyerésre gondol hanem arra is, hogyan akadályozza meg a piacot abban, hogy megint fájdalmat okozzon neki. Mivel jól érzi magát, nincs semmi oka azt gyanítani, hogy valami nincs rendben, azonkívül hogy minél inkább próbálja elkerülni a fájdalmat, annál inkább fogja pont azokat a fájdalmas tapasztalatokat létrehozni melyeket szeretne elkerülni. Minél inkább kell nyernie, és elkerülnie a veszteséget, annál kisebb lesz a toleranciája az olyan információkkal szemben melyek azt jelenthetik, hogy nem kapja meg amit akar. Minnél több információt nem vesz figyelembe, annál kevesebb esélye van helyesen értékelni azt, és a saját érdekében cselekednie. Minnél többet megtanulni a piacról, hogy elkerülje a fájdalmat, csak növelni fogja a problémáit, mivel minél többet tanul, annál többet vár el a piactól, és annál nagyobb lesz a fájdalma mikor az nem úgy cselekszik ahogy azt ő várta. Ezzel egy ördögi kört hoz létre; minél többet tanul, annál gyengébb lesz; minél gyengébb lesz, annál inkább úgy érzi, hogy még többet kell tanuljon. Ez a kör addig fojtatódik míg vagy az utálat miatt abbahagyja a kereskedést vagy felismeri, hogy a hibái a látásmódjában gyökereznek, nem a piaci ismeretek hiányában.

4.Fejezet Konzisztencia: egy elmeállapot Remélem miután elolvastad az első három fejezetet már érted, attól még, hogy úgy csinálsz mint egy trader, az


nem jelenti azt, hogy már megtanultál megfelelően gondolkozni arról amit teszel. Ahogy már többször is mondtam, a jó trader nem abban különbözik mindenki mástól amit és ahogyan csinál, hanem amit gondol róla miközben csinálja. Ha profi trader akarsz lenni onnan kell indulnod, hogy elfogadod, ennek a kulcsa benned van, nem a piacban. A konzisztencia az egy elmeállapot, mely a magjába foglal bizonyos gondolkodási stratégiákat melyek a kereskedéshez kapcsolódnak. Átélni néhány nyerő tradet szinte mindenkit meggyőzhet, hogy a tradelés könnyű. Emlékezz vissza a saját tapasztalataidra, gondolj vissza azokra a tradekre melyek csomó pénzt hoztak, mikor neked csak annyit kellet tenned hogy eldöntötted, hogy adsz-e vagy veszel. Most ezt kombináld azzal a nagyon jó érzéssel melyet a fáradság nélküli nyerés és pénzszerzés okoz, és majdnem lehetetlen nem azt a következtetést levonni, hogy traderként a pénzkeresés könnyű. De ha ez így van, miért olyan nehéz megtanulni? Ha igaz, hogy a tradelés könnyű, akkor miért nem tudjuk a piacról tanultakat hasznosítani újra és újra? Más szavakkal, hogyan vagyunk felelősek az ellentmondásért aközött amit hiszünk a kereskedésről, és a valóságos eredményünk között? Gondolkozás a kereskedésről Minden válasz a gondolkodásunkban rejlik. Az irónia ebben, hogy a kereskedés lehet olyan szórakoztató és könnyű mint azt néha tapasztaltad, de ezt folyamatosan érezni az perspektívádon, a hiteiden, az attitűdjeiden, vagy a hozzáállásodon múlik. Válaszd ki a szót ami a legjobban tetszik; mind ugyanarra a dologra utal: A nyerés, és a konzisztencia ugyanúgy az elme megfelelő állapota mint a boldogság, a szórakozás, és elégedettség. Az elmeállapotod a hiteid és attitűdjeid mellékterméke, de az eredményeid nem fognak változni ha jókedvűnek próbálsz tűnni anélkül, hogy tényleg jókedvű lennél. Ha éppen nem szórakozol jól, nagyon nehéz nézetet váltani és hirtelen élvezni a dolgokat. Természetesen a körülmények gyorsan meg tudnak változni úgy, hogy élvezd a helyzetet, de akkor a változást egy külső erő fogja okozni, nem a te belső attitűdöd változása. Ha a külső körülményekre bízod hogy boldoggá tegyenek, nem valószínű hogy gyakran, folyamatosan tapasztalni fogod a boldogságot. Azonban, nagyban növelheted a boldogságod esélyeit ha kidolgozol egy vidám attitűdöt, ill. pontosabban, dolgozol az olyan hitek és attitűdök ellen melyek megakadályozzák a jó szórakozásodat. A folyamatos siker elérése a kereskedésben ugyan ilyen módon működik. Nem bízhatod jobban magad a piacra, hogy folyamatosan sikeressé tesz, mint a külső világra, hogy az boldoggá tegyen. Az emberek akik igazán boldogak nem kell tegyenek semmit azért, hogy boldogak legyenek. A konzisztensség az nem egy olyan dolog amivé meg tudsz próbálni válni, mert pont a próbálkozás fog kitaszítani a lehetőségek folyamából, kevésbé valószínűvé téve hogy nyersz, és valószínűbbé hogy vesztesz. A legjobb tradejeid könnyűek és fáradtság mentesek voltak. Nem próbáltad könnyűvé tenni őket; azok voltak. Nem volt semmi küzdelem. Pontosan azt láttad amit látnod kellet, és az alapján cselekedtél amit láttál. Abban a pillanatban a lehetőségek folyamának a része voltál. Mikor benne vagy ebben a folyamban, nem kell próbálkoznod, mert minden amit a piacról tudsz elérhető számodra. Semmi sincs kizárva vagy elrejtve a figyelmed elől. Ezzel szemben, mikor próbálkozni kell, akkor az azt jelenti hogy van valamilyen szintű ellenállás vagy küzdelem. Különben csak csinálnád, nem kéne próbálkoznod, hogy csináld. Ez azt is jelenti, hogy azt próbálod megszerezni a piactól amit te akarsz. Miközben természetesnek tűnik így gondolkozni, ez a perspektíva tele van nehézségekkel. A legjobb traderek azért maradnak a folyamban, mert nem próbálnak valamit elvenni a piactól, csak mindig elérhetőek, hogy kivegyék azt amit az felkínál. Nagyon nagy különbség van a két hozzáállás között. A 3. Fejezetben bemutattam az elménk automatikus fájdalomelkerülő mechanizmusát. Ha egy olyan szemszögből kereskedsz, hogy meg akarod szerezni amit te akarsz, vagy amit vársz a piactól, mi történik ha a piac nem teljesíti a vágyaidat? A mentális védelmi rendszer közbeszól, hogy kompenzálja a különbséget aközött amit akarsz és amit nem kapsz meg, hogy ne érezz fájdalmat. Az elménk úgy van kitalálva, hogy blokkolja vagy elhomályosítsa a fenyegető információt, hogy védjen az érzelmi kényelmetlenségtől mely abból fakad, hogy nem kapjuk meg amit akarunk. Ezt nem fogod realizálni akkor, de kiválasztod az információkat melyek egyeznek azzal amit el akarsz érni, hogy ezzel meg tudd tartani a fájdalommentes elmeállapotot. Azonban a folyamat közben kiveszed magad a folyamból és belépsz a "lehetett volna" "kellet volna" "lett volna" és "ha csak.." világába. Minden amit lehetett volna, kellett volna felfedezni a pillanatban láthatatlannak


tűnt, mindegyik csak akkor válik fájdalmas ténnyé mikor a lehetőség már réges-rég elúszott. Ha sikeres trader akarsz lenni meg kell tanulnod úgy gondolkozni, hogy ne legyél hajlamos a tudatos vagy tudatalatti információblokkolásra vagy kiválasztásra azért, hogy boldoggá tedd magad, vagy elkerüld a fájdalmat. A fájdalom fenyegetése félelmet okoz, és a félelem az oka a hibák 95 százalékának melyeket valószínűleg elkövetsz. Most talán megkérdezed magadtól: hogyan tudok úgy gondolkodni, hogy ne féljek többé, és ezzel ne tegyem magam hajlamossá az információk kizárására? A válasz: tanuld meg elfogadni a kockázatot.

A KOCKÁZAT IGAZI MEGÉRTÉSE Nincs semmi fontosabb a siker érdekében, és ugyanakkor a leginkább félreértett dolog, megérteni és elfogadni a kockázatot. Ahogy az első fejezetben említettem, sok trader hibásan azt gondolja, hogy azért mert egy olyan dolgot csinálnak mely feltétlenül kockázatot hordoz magában azt hiszik, hogy el is fogadták a kockázatot. Ez nem is lehetne messzebb az igazságtól. A kockázat megértése azt jelenti, elfogadod a tradejeid következményeit érzelmi kényelmetlenség vagy félelem nélkül. Ez azt jelenteni, meg kell tanulnod úgy gondolkozni a kereskedésről és a piacról mint ami a biztos lehetősége a hibázásnak, vesztésnek, kimaradásnak, vagy a haszon benne hagyásának, nem hozza működésbe a védelmi rendszeredet mely kihoz a a lehetőségek folyamából. Az nem tesz neked semmi jót ha elfogadod a trade nyitás kockázatát, ha félsz a következményektől, mert a félelmeid hatással vannak az információ feldolgozására, és a viselkedésedre úgy, hogy pont azt fogják okozni amitől félsz és amit próbálsz elkerülni. Én egy olyan gondolkodási stratégiát kínálok mely segít fókuszáltnak maradnod, a pillanatban és a folyamban. Ezzel a gondolkodással nem fogsz akarni valamit a piactól, sem elkerülni valamit, hanem készen vársz arra, hogy cselekedj ha olyan szituáció van melyet lehetőségként ítélsz meg. Ha ezt csinálod, nem vársz el semmit a piactól. Elégedett vagy azzal ha csak hagyod a piacot cselekedni ahogy akarja. Azonban, ahogyan a piac mozog, azzal létrehoz bizonyos körülményeket melyeket te lehetőségként fogsz fel. Ekkor a lehető legjobban cselekszel, de az elmeállapotodat nem befolyásolja a piac viselkedése. Ha megtanultad létrehozni azt az elmeállapotot melyre a piac viselkedése nincs hatással, a küzdelem megszűnik létezni. Mikor a belső küzdelem megszűnik, minden könnyűvé válik. Akkor teljesen kihasználhatod a kereskedési képességeidet mint pl. elemzés, vagy más, és hirtelen észreveszed a tradelési potenciádat. Itt van a kihívás! Hogyan maradsz nyugodt és fájdalom mentes, mikor abszolút biztos vagy benne, hogy hibázhatsz, pénzt veszthetsz, kimaradhatsz lehetőségekből, vagy benne hagyhatsz nagy pénzt a tradeben? Ahogy láthatod, a félelem és a kellemetlenség érzése természetes és indokolt. Ezen lehetőségek mindegyike valóságossá válik mikor a kereskedni kezdesz. Azonban nem minden tradernek jelenti ugyan azt hibázni, veszteni, kimaradni, vagy benne hagyni pénzt. Nem mindenkinek közösek a hitei ezekről a lehetőségekről, és ezért nem mindenkinek ugyan olyan az érzelmi érzékenysége. Más szavakkal, nem mindenki ugyanattól fél. Ez talán egyértelműnek tűnik, de biztosíthatlak róla, nem az. Mikor félünk, az érzelmi kényelmetlenségünk olyan valóságos, és teljesen természetes, hogy úgy gondoljuk mindenkiben megvan ez a realitás. Adok egy tökéletes példát. Nemrég dolgoztam egy traderrel aki nagyon félt a kígyóktól. Mindig is félt tőlük. Most házas és van egy 3 éves kislánya. Egy este mikor a felesége nem volt otthon, meghívták őket egy baráthoz vacsorára. A kliensem tudatán kivül, a barátja gyerekének volt egy kigyója. Mikor a gyerek előhozta a kígyót, a kliensem annyira megijedt, hogy átszaladt a szoba másik végébe, hogy minél messzebb kerüljön az állattól. A kislánya pedig teljesen barátságos volt a kígyóval, ott nem hagyta volna. Mikor elmesélte nekem ezt a történetet azt mondta, nem csak a váratlan találkozás a kígyóval volt sokkoló számára, hanem a lánya cselekedetei is. A lánya nem félt egyáltalán, pedig ő azt hitte, hogy fog. Elmagyaráztam neki, hogy a saját erős félelme miatt biztosra vette, a lányában is meglesz ugyan az a félelem. De rámutattam, hogy nem volt a lánynak semmi oka ezt a félelmet osztani, hacsak nem tanította meg neki, hogy félni kell a kígyóktól, vagy neki is megvolt a saját fájdalmas, ijesztő tapasztalata. Épp ahogy a kliensem is biztosra vette, a lánya is fél a kígyóktól, ugyanúgy a legtöbb trader biztosra veszi, a legjobbak is ugyanúgy félnek a vesztéstől , a kimaradástól, stb. Úgy gondolják, a legjobb traderek valahogyan


semlegesítik ezt a félelmet, óriási akaraterővel, acélidegekkel és önkontrollal. Mint annyi más dolog a kereskedésben, ez is teljesen logikus, csak nem így van. Biztosan ezeknek a tulajdonságoknak egyike, vagy az összes, megvan minden szuper-traderben. De az nem igaz, hogy ezek komoly szerepet játszanak a nagyobb sikerükben. Az akaraterő, az acél idegek, és az önkontroll szükséglete mind azt jelentik, hogy van valamilyen belső konfliktus, ahol az egyik erőt a másik negatív hatásainak visszaszorítására használjuk. Bármilyen fokú küzdelem, próbálkozás, vagy félelem a kereskedéssel kapcsolatban ki fog sodorni minket a folyamból. Itt válnak el igazán a profi traderek a tömegtől. Mikor úgy elfogadod a kockázatot ahogy a profik teszik azt, semmit nem fogsz megélni fenyegetően, amit a piac tehet. Ha nincs fenyegetés, nincs félelem. Ha nincs félelem, minek kell a bátorság, az akaraterő? Ha nem vagy ideges, minek az acél idegek? És ha nem félsz a vakmerővé válástól, nem kell az önkontroll sem. Nagyon kevés ember kezd kereskedni a megfelelő hozzáállással és hitekkel a felelősségről és a kockázatokról. Vannak néhányan, de az ritka. Mindenki más végigmegy a körön amit a kezdő traderrel példáztam. Gondtalanul kezdünk, aztán ijedtek leszünk, és a félelmünk folyamosan rontja a sikerességi potenciálunkat. A traderek akik kitörnek a körből és végül megcsinálják, ők azok akik megtanulják abbahagyni a hibák elkerülését, és elfogadni a felelősséget és a kockázatot. A legtöbbjük addig nem változtat a gondolkodásán míg már annyit nem vesztett, hogy pozitív hatása van a kereskedésről kialakult illúziók levetkőzésére. Tekintettel a te fejlődésedre, a hogyan az ő változásukban lényegtelen, mert általában addig nem ismerték fel a változást amíg meg nem tapasztalták a pozitív hatásait az új perspektívájuknak, ahogyan az hatott a kapcsolatukra a piaccal. Ezért van az, hogy nagyon kevés top-trader tudja elmagyarázni mitől sikeres, a "zárd le a bukókat" és "menj a sodrással" sablonokon kívül. Amit fontos megértened, abszolút lehetséges úgy gondolkodni mint a profik, és félelem nélkül kereskedni, annak ellenére hogy a tapasztalataid máshogy érvelnének.

Egyenesbe hozni a mentális környezetedet

Most elkezdjük megnézni, hogyan tudod úgy beállítani a mentális környezetet, hogy teljesen elfogadd a hasznot, és professzionális traderként működhess. Az eddig tárgyaltak legtöbbje csak arra szolgált, hogy felkészítsen az igazi munkára. Meg fogok tanítani neked egy olyan gondolkodási stratégiát mely a magába foglal egy erős hitet a lehetőségekben és a szélsőségességekben. Ezzel az új gondolkodási stratégiával kialakítasz egy olyan új kapcsolatot a piaccal mely elvonatkoztat a hibázás és a veszteség tipikus jelentésétől, és amely meggátol téged abban, hogy bármilyen piaci információt fenyegetőnek fogj fel. Ahogy a fenyegetés megszűnik, úgy a félelem is, és vele együtt a rengeteg félelem-alapú hiba. A végére egy olyan mentális környezet marad mellyel láthatsz, és képes vagy aszerint cselekedni amit látsz. Elérni ebbe a gondtalan, félelemmentes elmeállapotba kíván némi munkát, de nem lesz olyan nehéz ahogy talán gondolod. Valójában mire a végigolvassátok ezt a könyvet, nagyon sokatok meg fog lepődni, hogy milyen egyszerű a problémájára a megoldás. Sok dologban az elmeállapot vagy látószög hasonlít egy szoftver kódjára. Lehet egy több ezer soros hibátlanul megírt kódod, csak egyetlen hibás sorral, talán abban is csak egy a karakter van rossz helyen. A szoftver céljától függően és attól, hogy hol van ez a hiba, akár az egész működési teljesítményét leronthatja egy amúgy hibátlanul megírt rendszernek. Látod, a megoldás egyszerű volt: Javítsd ki a rossz helyen lévő karaktert, és minden simán megy. Azonban megtalálni a hibát, vagy akár tudni a létezéséről, komoly szakértelmet igényelhet. Mikor az ideális kereskedési mentalitásról van szó, mindenki csak egy bizonyos pszichológiai távolságra van tőle. Más szavakkal, gyakorlatilag mindenki hibás kóddal indul. Én a klikk szót használom hogy jelezzem a pszichológiai távolságot, de ezek nem határoznak megy egy bizonyos távolságot. Mondjuk, például, hogy sokatok csak 1 klikkre van a tökéletes kereskedési mentalitástól. Az az egy klikk reprezentálhatja egy-két hibás felvetésedet a kereskedés természetével kapcsolatban. Ha elgondolkozol néhány felvetésen ebben a könyvben, talán megváltozik a perspektívád. Ha a szoftveres példát hozzuk fel, ez egyenlő lehet a hibás sor megtalálásával, és kicserélésével valamire ami működik. Az emberek általában ezt a belső váltást egy "ah, ha" tapasztalatként írják le. Mindenkinek volt már


ilyen tapasztalata. Először is máshogy érzünk. Még a világ is máshogy néz ki, mintha megváltozott volna. Másik érdekes dolog ebben az 'ah, ha' tapasztalatban, hogy néha pillanatokon belül, bár az idő változhat, úgy érezzük mintha ez az része a személyiségünknek mindig is a része lett volna annak akik vagyunk. Nehéz elhinni, hogy bármikor is olyanok voltunk mint mielőtt átéltük ezt a tapasztalatot. Más szavakkal, valószínűleg már sokat ismersz abból ami szükséges az konzisztens traderré váláshoz. De attól még, hogy tudsz valamiről és ismered azt, az nem jelenti, hogy az működő része az énednek. A tudatosság nem feltétlenül hit. Nem mondhatod, hogy tanulni valamiről, és elhinni azt az ugyanaz mint hinni benne olyan szinten,, hogy aszerint tudj cselekedni is. Például nézzük a kliensemet aki félt a kígyóktól. Biztosan tudja hogy nem minden kígyó veszélyes és megtanulni megkülönböztetni a veszélyeset a veszélytelentől nem lenne nehéz. Ha megtanulja, akkor nem fog félni a "veszélytelen kígyóktól"? Állíthatjuk-e, hogy az ismerete a nem veszélyes kígyókról le fog süllyedni egy olyan mély elme-környezetbe, amitől már félelem nélkül kerülhet kapcsolatba kígyókkal? Nem. Az ismerete a nem veszélyes kígyókról, és a félelem tőlük egymás mellet tud létezni a mentális környezetében. Ha szembesítenéd egy kígyóval, talán elismerné és tudná, hogy az nem fogja bántani, de nagyon nehéz lenne megérinteni, még ha akarná is. Ez azt jelenti, hogy egész életében félnie kell a kígyóktól? Csak ha akar. Ez teljesen szándék kérdése. Az persze lehetséges, hogy semlegesítse a félelmét, de ahhoz dolgozni kell rajta, és bármilyen munkához kell egy elégséges motiváció. Sokunknak vannak ilyen irracionális félelmei, és egyszerűen csak úgy döntünk, inkább vele élünk, mert nincs elég motiváció energiát fordítani a semlegesítésére. Ebben a példában az ellentmondás egyértelmű. Azonban miután sok évet dolgoztam traderekkel, megismertem több tipikus ellentmondást és konfliktust a felelősség és a kockázat problémája körül, ahol a két vagy több konfliktusba kerülő (tév)hit könnyedén kiiktathatja a pozitiv szándékokat, függetlenül attól, hogy mennyire erősen akarsz sikeres lenni.

5. Fejezet Az érzékelés működése Az egyik fő célja ennek a könyvnek, hogy megtanítsa neked, hogyan zárd ki a fájdalom fenyegetését a piaci információból. A piac nem generál örömteli vagy fájdalmas információt. A piac szemszögéből az csak egyszerű információ. Az adott pillanatban talán úgy tűnhet, hogy a piac okozza neked a fájdalmat, de nem ez a helyzet. A saját mentális vázad az ami meghatározza, hogyan fogod fel az információt, hogyan érzed magad, és végül olyan elmeállapotban vagy-e, hogy be tudsz csatlakozni a 'folyamba' és elfogadni amit a piac felkínál. A profik semmit nem fognak fel fájdalmasként amit a piac kínál, ezért nincs számukra fenyegetés. Ha nincs fenyegetés, nincs mitől védekezni. Ennek eredményeként a védelmi rendszer nem fog beleszólni. Ezért tudnak a profik olyan dolgokat látni és tenni melyek mindenki mást zavarba ejt. Benne vannak a 'folyamban', és mikor nincsenek, csak a legjobbak tudják azt felfedezni, és kompenzálni azzal, hogy vagy visszakerülnek, vagy inkább akkor nem is kereskednek. Ha úgy akarsz kereskedni ahogy a profik, a piacot egy objektív szemszögből kell látnod, torzítás nélkül. Hezitálás és ellenállás nélkül kell cselekedned, de megfelelő mennyiségű pozitív visszafogottsággal, hogy kompenzáld a túlzott magabiztosság és az eufória hatásait. Lényegében létre kell tudnod hozni egy egyéni elmeállapotot, egy traderi mentalitást. Ha ez megvan, minden más a traderkénti sikereddel kapcsolatban "az öledbe fog hullani". Hogy segítsek elérni ezt, adok egy módszert a kapcsolatod átalakítására a piaci információval, és csak kicsi, vagy egyáltalán semmi esély nem lesz rá bármit is fájdalmasként felfogni.

Hibaelhárítás a mentális szoftveredben.

Hogy ezt hatékonyan megcsináljuk, meg kell értenünk a mentális energiák természetét, és ahogyan azokat használhatjuk nézőpontunk megváltoztatására, ami a nem kívánt válaszokat hozza a piaci információra. Sok tanulnivaló van, de szerintem meg fogsz lepődni, milyen egyszerű változtatások mekkora hatással tudnak lenni a kereskedési eredményedre. A kereskedés a lehetőségek meglátásával kezdődik. Ha nem látnánk lehetőséget, nem is kereskednénk. Ezért úgy gondolom, a vizsgálatot a mentális energiáról a felfogási folyamat részekre bontásával kezdjük.


Milyen faktorok határozzák meg hogy hogyan fogod fel az információt, vagy mit látunk meg ahhoz képest hogy mi elérhető? Hogyan kapcsolódik a felfogás ahhoz amit tapasztalunk bármelyik adott pillanatban? Valószínűleg a legegyszerűbb módja hogy megértsük a működését és válaszoljunk ezekre a kérdésekre az az hogy gondolunk arra hogy minden generál információt a létezésének a természetéről. Annak az információnak megvan a lehetősége hogy hasson valamelyik fizikai érzékszervünkre az ötből. Mielőtt még tovább megyünk, figyeld meg hogy a "generálni" szót egy mindent magában foglaló értelmében használtam, ami azt hangsúlyozza, hogy minden egy aktív kifejezési állapotban van, még a nem mozgó tárgyak is. Hogy illusztráljam miért tettem ezt, nézzünk valami olyan egyszerűt mint egy szikla. Az egy mozgásképtelen tárgy, bizonyos atomokból és molekulákból állva, melyek sziklaként fejezik ki magukat. Azért használhatom a kifejezni szót, mert az atomok és molekulák melyek a sziklát alkotják folyamatos mozgásban vannak. Ezért annak ellenére hogy a szikla nem látszik aktívnak, a tulajdonságai erőként fognak hatni az érzékeinkre, hogy véleményt alkossunk róla és megtapasztaljuk azt. Például a sziklának van egy formája, mely egy erőként fog hatni az érintési érzékünkre mikor megérintjük a szikla felszínét. A sziklának van egy színe és formája; a szikla elfoglal egy helyet melyet így semmi más tárgy nem tud, ezért azt látjuk az üresség vagy valami más helyett. Mikor bármivel találkozunk a környezetünkben ami kifejezi a tulajdonságát és a karakterét, egy csere megy végbe. Az energia kívülről átalakul elektromos impulzussá az idegrendszerünkben, és eltárolódik a belső, mentális környezetünkben. Úgy gondolom hogy ez elég egyértelmű mindenkinek, de van itt néhány olyan mélyre ható kérdés mely nem egyértelmű, és mégis általában annak vesszük. Először is, van egy ok-okozat kapcsolat köztünk és minden más között ami a külső környezetünkben létezik. Ennek eredményeképp a külső erőkkel való találkozásaink létrehozzák azt amit úgy hívok hogy "energiastruktúra". A strukturált energia egy abszurd koncepció. Talán megkérded: "Az energia hogyan vesz fel egy alakot vagy formát?" Mielőtt válaszolok, van egy sokkal alapvetőbb kérdés amire választ kell találni. Honnan tudjuk hogy az emlékek és eszmék energia formájában léteznek? Nem tudom hogy ezt már tudományosan bizonyították-e, vagy a tudóstársadalom elfogadta-e, de kérdezd meg magad, milyen más formában lehetnének? Ez az amit biztosan tudunk: Minden ami atomokból vagy molekulákból áll helyet foglal el, ezért megfigyelhető. Ha az emlékek valamilyen fizikai formában léteznének, kéne tudnunk látni őket . Amennyire én tudom, ilyen megfigyelés még nem történt. A tudósok már boncoltak agyat, (élőt és halottat is) egyes atomok szintjéig, feltérképezték a különböző részeket funkcióik szerint, de eddig senki sem látott emlékeket a természetes formájukban. Természetes formával azt értem hogy bár tudósok már megfigyeltek egyes agycellákat melyek magukban tárolnak bizonyos emlékeket, de azok magukban nem tudnak a felszínre jönni, csak akkor ha a személy akihez az emlékek tartoznak életben van, és úgy dönt hogy ki akarja fejezni azokat az emlékeket valamilyen módon. Ha az emlékek nem fizikai testekként léteznek, nem nagyon van más lehetőség mint hogy energiaként létezzenek. Ha így van, tud ez az energia valamilyen formát felvenni? Lehet úgy strukturálni hogy tükrözze azokat a külső erőket melyek a létrehozták? Természetesen! A gondolatok energiák. Mivel egy nyelven gondolkodsz, a gondoltad a nyelv határai által strukturáltak. Mikor hangosan kifejezed ezeket a gondolatokat, hanghullámokat kreálsz, és az az energia egy formája. A hanghullámok melyeket a hangszálaid és a nyelved közreműködésével hoztál létre, az üzeneted tartalmától függően vannak strukturálva. A mikrohullám is energia. Sok telefonhívás mikrohullámmal van sugározva, így annak oly módon kell strukturáltnak lenni, hogy közvetítse az üzenetet amit hordoz. Ezek jó példák arra hogy az energia felvehet egy formát, egy alakot. Természetesen sokkal több van, de van még egy példa ami nagyon látható módon illusztrálja a lényeget. Alapvetően mik az álmok? Nem azt kérdezem hogy mit jelentenek az álmok, vagy hogy mi a feladatuk, inkább hogy mik azok? Mik a tulajdonságaik? Ha elfogadjuk hogy az álmok a koponyánkon belül vannak, nem állhatnak atomokból és molekulákból, mert nem lenne elég hely mindennek ami egy álomban létezhet és megtörténhet. Úgy látszik hogy az álmoknak ugyanolyan arányai és méretei vannak mint a valóságnak. Ez egyetlen módja ennek hogy az álmok energiák, mivel az energia bármekkora méretet felvehet, anélkül hogy valójában teret foglalna. Van itt valami igazán érdekes, amire talán már felfigyeltél. Ha az emlékek azt reprezentálják amit megtanultunk a környezetről és annak működéséről; és ha az emlékek energiából állnak; és ha az energia nem foglal helyet; akkor azt is mondhatnánk hogy végtelen tanulási kapacitásunk van.


Felfogás és tanulás Azonban vigyáznunk kell hogy ne keverjük össze a tárolási kapacitást a tanulási képességgel. A tanulás az nem csak a tárolókapacitástól függ. Ha az lenne, mi akadályozna meg minket abban hogy mindent tudjunk? Ha mindent tudnánk, mi akadályozna meg abban hogy felfogjuk minden lehetséges tulajdonságát mindennek ami kifejezi magát valamilyen módon, bármely adott pillanatban? Mi állít meg most minket? Ezek a kérdések pont ahhoz vezetnek hogy miért kell megtanulnod megérteni hogy az emlékek és hitek energia formájában léteznek. Minden energiának megvan a potenciálja, hogy egy erőként kifejezze a formáját, és pont ez az amit az emlékeink és hiteink tesznek. Erőként hatnak az érzékeinkre belülről, kifejezve a formájukat és tartalmukat, ezzel sokat a kívülről jövő információból és a benne rejlő lehetőségekből szó szerint láthatatlanná téve. Ezzel azt mondom hogy minden adott pillanatban, a környezetünk hihetetlen mennyiségű információt szolgáltat magáról. Az információ egy része túl van a fiziológiai felfogóképességünk határain. Például a szemünk nem látja a fény összes sugárhosszát, a fülünk nem hallja az össze hang frekvenciát melyet a környezet sugároz, szóval, persze vannak információk a fiziológiai képességeink határán túl is. De mi van a többi információval? Látjuk, halljuk, szagoljuk, ízleljük, érezzük az összes lehetséges tulajdonságot? Abszolút nem! Az energia mely bennünk van kategorikusan limitálni és blokkolni fog információt a tudatos figyelmünkből, azzal hogy ugyanazon az érzékelési mechanizmuson keresztül dolgozik mint a külső környezet. Most ha elgondolkozol azon amit mondtam, biztos vagyok benne hogy néhány dolog természetes lesz. Például a külső környezetnek sok módja van úgy kifejezni magát hogy egyszerűen azért nem értjük és fogjuk fel, mert még nem tanultunk róla. Ezt könnyű bemutatni. Gondolj vissza arra mikor először láttál egy chartot. Mit láttál? Pontosan mit fogtál fel belőle? Előzőleges ismeretek nélkül biztos vagyok benne, mint mindenki más, csak jelentés nélküli vonalakat láttál. Most ha olyan vagy mint a legtöbb trader, karakterisztikákat, tulajdonságokat, szokásokat látsz, melyek reprezentálják az együttes tetteit az éppen akkor aktív tradereknek. Először, a chart csak nagy mennyiségű egybefolyt információt mutatott. Az egybefolyt, jelentés nélküli információ általában zavartságot okoz; és valószínűleg ez az amit tapasztaltál mikor az első chartot nézted. Azonban fokozatosan megtanultad elemezni ezt az információt, mint trendek és trendvonalak, korrekciók, támaszok és ellenállások, stb. Megtanultad hogy ezek mindegyike lehetőséget jelent, hogy betölts egy egyéni szükségletet, célt, vagy kívánságot. Most már mindegyiknek van egy jelentése. Most azt akarom képzeld el, hogy megmutattam az első chartot amit valaha láttál. Van különbség aközött hogy mit látsz most, és mit láttál akkor? Abszolút! Az összefüggéstelen vonalak helyett azt látnád amit az akkor és a most között megtanultál. Azonban minden amit most látsz a charton létezett akkor is, továbbá, megérthető volt. Mi a különbség? A strukturált energia benned - a tudás amit megszereztél - erőként hat a szemeidre, így felfedezteti veled azokat a dolgokat melyeket megtanultál. Mivel az az energia nem volt ott mikor először néztél a chartra, mindazok a lehetőségek láthatatlanok voltak számodra. Legtöbbünknek ötlete sincs arról hogy milyen sok lehetőséget magában hordozó információ vesz körül minket folyamatosan, mely láthatatlan számunkra. Legtöbbször sosem tanulunk ezekről a lehetőségekről, és ezért láthatatlanok maradnak. A probléma, természetesen, az hogy ha nem épp egy teljesen egyedi és új helyzetben vagyunk, vagy nem egy hihetetlenül nyitott állapotban, nem fogunk fel semmit amiről nem tanultunk. Ahhoz hogy valamit megtanuljunk, képesnek kell lennünk átélni, érezni azt. Itt van egy folyamatos zárt kör mely megakadályoz a tanulásban. Zárt felfogási körök mindenkiben léteznek, mert ez a mentális energiának egy természetes kifejezési módja. Mindenki hallotta a mondást, "Az emberek azt látják amit látni akarnak." Én egy kicsit másként mondanám: Az emberek azt látják amit megtanultak látni, és minden más láthatatlan marad amíg meg nem tanulják ellensúlyozni az azt blokkoló energiát. Hogy ezt bemutassam és még tisztábbá tegyem, adok egy másik példát, mely bemutatja hogy a mentális energia hogyan képes úgy befolyásolni a felfogásunkat és tapasztalatainkat a környezetünkről hogy tulajdonképpen visszafordítja az ok-okozat kapcsolatot. Nézzük meg egy nagyon fiatal gyerek első találkozását egy kutyával. Mivel ez az első alkalom, a gyerek elméjében nincs semmilyen kép a kutyákról. Ezért, a gyerek szemszögéből, az első találkozásig a kutyák nem is léteznek. Természetesen a környezet szemszögéből a kutyák léteznek és megvan a potenciáljuk hogy élményként hassanak a gyerek elméjére. Más szavakkal a kutyák tudnak hatni a gyerek belső mentális környezetére azzal ahogyan kifejezik magukat. Milyen hatása lehet a kutyáknak? Hát, a kutyák sokféleképpen tudják kifejezni magukat, sokféleképp tudnak egy emberrel viselkedni. Lehetnek barátságosak, védelmezőek,


játékosak, vagy lehetnek ellenségesek, vadak, veszélyesek - csak hogy néhányat említsek a sokféle viselkedés közül amire képesek. Mindezekről a viselkedési formákról lehet tanulni, meg lehet tapasztalni és figyelni őket. Mikor a gyerek először találkozik a kutyával, nincs semmi a mentális környezetében ami megmondaná neki mivel van dolga. Ismeretlen, besorolatlan információ a környezetből kíváncsiságot okozhat - mikor többet akarunk megtudni arról amit épp átélünk - vagy zavartságot is okozhat, mely könnyen félelembe fordulhat, ha nem tudjuk a helyére tenni az információt, egy megérthető, rendezett vázba. A példánkban, a gyerek kíváncsisága működni kezd, és odaszalad a kutyához hogy többet megtudjon róla. Figyeljük meg hogy a gyerek ellenállhatatlanul bízik a helyzetben, annak ellenére hogy nem tud róla semmit. Azonban, ebben a példában, a környezet erői nem a gyereknek kedvezően hatnak. A szóban forgó kutya vagy alapvetően vad, vagy csak rossz napja van. Ez mindegy is, a lényeg hogy mikor a gyerek közel ér, a kutya megharapja. A támadás olyan intenzív hogy a kutyát le kell húzni a gyerekről. Ez a fajta negatív tapasztalat nem gyakori, de nem is szokatlan. Két oka van hogy ezt választottam: 1, mert sok embernek van ilyesfajta tapasztalata, vagy ismernek valakit akinek van. 2, ahogy elemezzük az ilyesféle tapasztalatokat az energia szempontjából. Tanulni fogunk arról, hogy: 1) hogyan gondolkozik az elménk, 2) hogyan dolgoz fel információt, 3) ezek a feldolgozott információk hogyan befolyásolják azt amit átélünk, és 4) a képességünk hogy új lehetőségeket felismerjünk. A fizikai és érzelmi traumának köszönhetően a kisfiúnak a példánkban most már van egy elképzelése és egy emléke arról hogy a kutyák miként tudják kifejezni magukat. Ha a gyereknek normális emlékezőképessége van, olyan módon tárolhatja az információt ahogyan felfedezte: például a támadás megmaradhat képekként amit látott, vagy hangokként amit hallott és így tovább. A másik három érzékkel ugyanígy működik. Azonban ez az érzékelt adat nem is olyan fontos mint a energia fajtája amit az adat reprezentál. Alapvetően két fajta energiánk van: pozitív töltésű, amit szeretetnek, bizalomnak, boldogságnak, elégedettségnek hívunk, csak hogy megnevezzek pár kellemes érzést, és negatív töltésű mely a félelmet, az elégedetlenséget, árulást, haragot, zavartságot, stresszt, frusztrációt reprezentálja, azokat az érzéseket melyeket általában 'érzelmi fájdalom'nak hívunk. Mivel a fiú első találkozása a kutyákkal ennyire fájdalmas volt, feltételezhetjük hogy független attól hogy mely érzékeire hatott közvetlenül, minden emléke erről a tapasztalatról fájdalmas, kellemetlen, negatív energia lesz. Na most, ennek a negatív energiának milyen hatása lesz a felfogásán és viselkedésén ha megint találkozik egy kutyával? A válasz olyan egyértelmű hogy maga a kérdés is nevetséges, de a háttérfolyamatok nem. Abban a pillanatban mikor kapcsolatba kerül egy másik kutyával, félelmet fog tapasztalni. Figyeld meg hogy a 'másik' szót használtam, hogy leírjam a következő kutyát amivel találkozik. Amit mutatni akarok ezzel, hogy bármelyik kutya félelmet fog ébreszteni a fiúban, nem csak az amelyik megtámadta. Az nem fog számítani ha a következő kutya amivel találkozik a világ legkedvesebb, legszeretnivalóbb kutyája. A gyerek akkor is félni fog, továbbá, a félelem könnyen átfordulhat kontrollálhatatlan rémületté ha a kutya (a gyereket látva játszani akarna) közeledni próbál. Mindegyikünk látott már olyan helyzetet ahol valaki félt, pedig a mi szemszögünkből semmi sem volt veszélyes.

Érzékelés és kockázat Ha megpróbáltuk elmagyarázni, hogy miért nem kell félni a helyzettől, valószínűleg azt vehettük észre hogy a szavainknak kicsi, vagy semmi hatás nincs. Könnyen gondolhatnánk ugyanezt a gyerekről a példában, hogy ő is csak ésszerűtlen, mert a mi szemszögünkből tisztán látható, hogy más lehetőségek is léteznek mint amire az ő elméje fókuszál. De a félelme bármennyivel is ésszerűbb mint, mondjuk, a te félelmed (vagy hezitálásod) attól hogy beszállj egy tradebe, mikor az előző vesztő volt? Ugyanezt a logikát használva, egy top-trader azt mondaná hogy a félelmünk alaptalan, mert a "mostani pillanat" lehetősége teljesen független az előző tradeünktől. Minden trade egyedülálló, egy valószínűsíthető kimenetellel, és statisztikailag teljesen független az összes többitől. Ha ezt másként hiszed, akkor értem miért félsz; de biztosíthatlak róla hogy a félelmed teljesen alaptalan. Amint láthatod, egy személy felfogása a kockázatokról


könnyedén irracionálisnak tűnhet egy másik ember szemszögéből. Mikor a gyerek az első kutyával találkozott, tele volt kíváncsisággal. Hogyan gondolkodik és dolgoz fel információt az elménk, hogy képes félelmet ébreszteni a fiúban akár hónapokkal, évekkel később is? Ha úgy nézünk a félelemre mint egy természetes mechanizmus mely figyelmeztet ha fenyegetőek a körülmények, akkor miért mondja az elménk automatikusan azt a fiúnak, hogy a következő találkozás egy kutyával, az valami amitől félni kell? Mi történt a fiú természetes kíváncsiságával? Még biztosan van mit tanulni a kutyákról, főleg annak fényében hogy az elménknek látszólag végtelen tanulási kapacitása van. És mért lenne gyakorlatilag lehetetlen 'kibeszélni' a félelmet a fiúból? Az asszociáció ereje Amilyen bonyolultnak látszanak elsőre ezek a kérdések, legtöbbjük könnyen megválaszolható. Biztos vagyok benne hogy sokatok már tudja a választ: Az elménknek megvan az a tulajdonsága hogy összekapcsoljon dolgokat amelyek valamilyen formában hasonlítanak bármire ami a mentális környezetünkben van emlékként. Más szavakkal, a gyerek példájában, a következő kutya amivel találkozik, bármelyik kutya, nem kell a támadó viselkedést mutasson ahhoz, hogy a gyerek érzelmi fájdalmat tapasztaljon. Elég csak valami hasonlóságnak vagy közös dolognak lennie hogy az elméje összekapcsolja a kettőt. Az elménken eme természetes tulajdonsága, hogy összekapcsolja a dolgokat, egy tudatalatti mentális folyamat, mely automatikusan megy végbe. Nem kell gondolkoznunk vagy döntenünk róla. Egy tudatalatti mentális funkció hasonló egy önkéntelen fizikai funkcióhoz, mint például a szívverés. Úgy ahogy nem kell folyamatosan gondolnunk a szívverési folyamatra, nem kell azon se gondolkoznunk hogy összekapcsoljuk a tapasztalatainkat és az érzéseinket róluk. Ez egyszerűen egy természetes funkciója az elménknek, mely, mint a szívverés, jelentős hatással van az életünkre. Azt szeretném hogy képzelj el egy kétirányú energiafolyamot, ami megfordítja az ok-okozat kapcsolatot, és nehézzé, ha nem lehetetlenné teszi a fiúnak hogy bármilyen más lehetőséget felfogjon mint ami az elméjében van. Hogy segítsek, lebontom a folyamatot kisebb darabokra, és végigmegyek rajtuk lépésről-lépésre. Ez mind egy kicsit elvontnak tűnhet, de ennek a folyamatnak a megértése komoly szerepet játszik a sikeres kereskedési potenciálod feloldásában. Először is nézzük az alapokat. Van strukturált energia a fiún kívül és a fiún belül. A külső energia pozitív töltésű, a barátságos kutya képében mely a játékkal akarja kifejezni magát. A belső energia az negatív töltésű, emlékek, mentális képek és hangok formájában, melyek fiú első kutyával találkozásakor szerzett tapasztalatait reprezentálják. Mindkét erőnek megvan a potenciálja hogy hasson a fiú érzékeire, és ezért két különböző helyzetet hozzon létre. A külső energiának megvan a potenciálja hogy egy olyan erőként hasson amit a fiú nagyon is élvezhetőnek találna. Ez a kutya olyan viselkedési formákat fejez ki mint játékosság, barátságosság, akár még szeretet is. De ne felejtsük el hogy a fiú szemszögéből ezek a tulajdonságok nem léteznek, mert még soha nem tapasztalta őket egy kutyától. Csak úgy mint az korábbi chartos példámnál, a fiú nem fogja tudni felismerni azt, amiről még nem tanult ha nem egy nagyon fogékony állapotban van. A belső energiának is megvan a potenciálja, és csak vár, hogy kifejezze magát. De úgy fog hatni a fiú szemeire és füleire hogy fenyegetve érezze magát. Ez érzelmi fájdalmat, félelmet fog okozni. Ahogy ezt elmondtam, úgy tűnhet hogy a fiú választhat hogy élvezi-e a helyzetet, vagy fél tőle, de ez nem így van, legalábbis nem ebben a helyzetben. A két lehetőség közül biztosan a félelmet vagy fájdalmat fogja érezni, nem a szórakozást. Ennek több oka is van. Először is, ahogy már mondtam, az elménk automatikusan, és azonnal összekapcsol információkat amelyek hasonlítanak valamilyen módon. Ami a gyereken kiül van a kutya formájában, hasonlít arra ami az elméjében van. Nem ismerem a mentális mechanizmust ami meghatározza hogy mennyi hasonlóság kell legyen két dolog között hogy az elménk összekapcsolja a kettőt. Mivel mindenkinek ugyanúgy működik az elméje, de mégis kicsit másként, úgy gondolom megvan a maga szintje. Ez az amit tudunk: a következő kutya ami kapcsolatba kerül a fiú szemével vagy fülévek, elég hasonlósággal közte és aközött ami a fiú emlékezetébe van beépülve, az elméje automatikusan össze fogja kapcsolni őket. Ez a kapcsolat szabadon engedi az emlékeiben lévő negatív energiát a testén keresztül, ami rossz előérzetet vagy félelmet okoz. A kényelmetlenség és az érzelmi fájdalom ugyanolyan fokú lesz mint a (pszichikai)sérülés amit az első alkalommal elszenvedett. Ami ez után történik, azt a pszichológia kivetítésnek hívja. Én úgy fogok


utalni rá mint még egy asszociáció, amely a helyzet valóságát a fiú szemszögéből a megkérdőjelezhetetlen igazsággá teszi. A fiú teste most negatív energiával van töltve. Ez időközben az érzékei kapcsolatba kerülnek a kutyával. Következő lépésben az elméje összekapcsol mindent amit a szemei vagy fülei felfognak, a fájdalmas tapasztalattal ami a fiúban van, és ettől neki úgy tűnik hogy a fájdalom és a félelem forrása az az amit abban a helyzetben hall vagy lát. A pszichológusok ezt azért hívják kivetítésnek, mert a fiú a fájdalmait kivetíti a látott kutyára. A fájdalmas energia aztán visszatükröződik rá, ezért úgy fogja fel a helyzetet, hogy a kutya veszélyes, fenyegető, és fájdalmas. Ezért a második kutyát hasonlóvá teszi tulajdonságaiban az elsőhöz, amire emlékszik, annak ellenére hogy a második kutya viselkedéséről generált információk nem ugyanolyanok, még csak nem is hasonlítanak az első kutya viselkedésére. Mivel a két kutya, az egyik ami a fiú elméjében van, és a másik ami a külső világban, ugyanolyannak érződik, nagyon kis esélye van a fiúnak észrevenni bármi különbséget a viselkedésük között mely azt sugallná hogy különböznek. Így ahelyett hogy a következő találkozást egy kutyával egy lehetőségként fogná fel, hogy többet megtudjon a kutyákról, azt egy fájdalmas és veszélyes helyzetként fogja fel. Most ha elgondolkozol rajta, a folyamat mely része jelezte volna a fiú számára hogy ez nem az abszolút valóság? A fájdalom és a félelem amit érzett az igaz volt. De mi van a lehetőségekkel amit felfogott? Azok igazak voltak? A mi szemszögünkből nem. Azonban a fiú szemszögéből, lehetett az bármi más mint az igazság? Milyen alternatívái voltak? Először is, nem foghat fel lehetőségeket amelyekről még nem tanult. Valami újról tanulni meg nagyon nehéz mikor félsz, mivel ahogy már tudod, a félelem nagyon elgyengíti az energiáinkat. Arra késztet hogy visszahúzódjunk, készüljünk fel hogy megvédjük magunkat, hogy fussunk, hogy beszűkítsük a fókuszunkat - mindezek nagyon nehézzé, ha nem lehetetlenné teszik, hogy olyan nyitottá válj unk hogy képesek legyünk valami újat megtanulni. Másodszor, amennyire a fiú tudja, a félelme forrása a kutya, és ez egy bizonyos értelemben igaz is. A második kutya hívta elő a fájdalmat ami már benne volt, de nem az volt az igazi forrása. Ez egy pozitívan töltött kutya volt, melyet a fiú elméje a fiú tudatán kívül, automatikusan összekapcsolt az ő negatív energiáival. Ahogy láthatod, nem számítana hogy hogyan viselkedik a kutya, vagy ha valaki elmondja hogy miért nem kell félni, mivel a fiú egy negatív szemszögből látja a kutya által generált információt, függetlenül attól hogy milyen pozitív az. Sejteni sem fogja, hogy a tapasztalt félelme, fájdalma, és rettegése teljesen ön-generált volt. Na most, ha a fiúnak lehetséges önmaga által generálni a fájdalmat és félelmet, úgy hogy közben meg legyen győződve, hogy az a környezetéből jön, lehetséges a tradereknek hogy önmaguknak generálják a félelmet és érzelmi fájdalmat ahogy a piaccal dogoznak, és meg legyenek győződve, hogy a félelmük és fájdalmuk csakis a külső környezet hibája? A háttérben lévő pszichológiai folyamatok pontosan ugyanúgy működnek. Az egyik alapvető feladatod traderként, hogy felfogd a lehetőségeket, ne a fájdalom fenyegetését érezd. Ahhoz hogy, megtanulj a lehetőségekre fókuszálni, biztosan kell tudnod és értened a félelem forrását. Az nem a piac. Piac egy semleges szempontból generál információt a mozgásáról. Eközben felkínál neked (mint megfigyelő) egy végtelen lehetőség-folyamot, amivel kezdhetsz valamit a saját érdekedben. Ha amit felfogsz az bármelyik pillanatban félelem érzésére késztetne, kérdezd meg magadtól: Az információ magában fenyegető, vagy csak a saját elmeállapotod tükröződését tapasztalod (mint a kutyás példában)? Tudom hogy ezt nehéz lehet elfogadni, ezért adok még egy példát hogy megmutassam a lényeget. Képzeljünk el egy helyzetet ahol az utolsó két-három tradeed vesztő volt. Figyeled a piacot, és azok a változók melyek számodra setupot jelentenek, éppen ott vannak. Ahelyett hogy egyből bekötnéd a tradet, hezitálsz. A trade kockázatosnak tűnik, olyan kockázatos hogy megkérdőjelezed hogy ez egyáltalán egy "igazi" setup-e. Ezért elkezdesz információt gyűjteni, hogy alátámaszd, hogy a trade miért nem működne. Ezt az információt normálisan nem figyelnéd, és ez biztosan olyan információ ami alapvetően nincs benne a stratégiádban. Eközben a piac mozog. Elmegy az eredeti beszállódtól, ahol nyitottad volna a tradet ha nem hezitálsz. Most gondban vagy: még mindig be akarsz szállni, mert a gondolat hogy kimaradsz egy nyerő tradeből fájdalmas. Viszont ezalatt, ahogy a piac megy tovább, a kockázat dollárról-dollárra nő. A belső háború egyre intenzívebb lesz. Nem akarsz kimaradni, viszont nem akarsz veszteni sem. Végül is semmit sem teszel, mert a belső konfliktus lebénított. Megerősíted a lebénítottságot azzal hogy mondom magadnak hogy a piacot ü ldözni túl veszélyes, miközben gyötrődsz minden egyes tic-nél amely abba az irányba megy ami egy szép nyerő trade lehetett volna. Ha ez a forgatókönyv ismerősnek hangzik, azt akarom hogy kérdezd meg magadtól, hogy mikor hezitáltál, azt fogtad fel amit a piac tett lehetővé, vagy ami visszatükröződött az elmédből? A piac adott neked egy jelet. De azt a jelet te nem egy pozitív vagy objektív szemszögből fogtad fel. Nem egy lehetőségként láttad arra, hogy megtapasztald a pozitív érzést amit egy nyerő trade okoz, pedig pont ez volt az amit a piac felkínált.


Gondolkozz el ezen egy kicsit: Ha megváltoztatom a helyzetet, hogy az előző két-három tradeed nyerő volt, akkor máshogy fogtad volna fel a jelet? Valószínűbb, hogy egy lehetőségként fogtad volna fel? Ha épp három nyerő tradeed volt egymás után, hezitáltál volna rajta, hogy megnyisd ezt? Nem valószínű! Pedig mindkét helyzetben, a piac ugyan azt az információt generálta. De az elmeállapotod negatív és félelem alapú volt az első helyzetben, mely arra késztetett hogy a vesztés lehetőségére fókuszálj, és ezért hezitáltál. A második esetben, nem is nagyon láttál bármiféle veszélyt. Ha el tudod fogadni hogy a piac nem generál pozitív vagy negatív töltésű információt, az egyetlen módja, hogy az információnak valamilyen töltése legyen az az ahogyan az információ fel van dolgozva. Más szavakkal, a piac nem késztet arra, hogy a veszteségre és fájdalomra, vagy a nyereségre és az élvezetre fókuszálj. Ami az információnak pozitív vagy negatív töltést ad, az ugyan az a tudatalatti folyamat mely arra késztette a fiút hogy a második kutyát fenyegetőnek és veszélyesnek ítélje meg, pedig az csak barátságot és játékosságot kínált fel. Az elménk folyamatosan összekapcsolja a külső dolgokat(információ) a belsőkkel(amit tudunk), amitől úgy tűnik mintha a külső körülmények és az emlékek és hitek pontosan megegyeznének. Ennek eredméyneként, mint az első helyzetben, ha két-három vesztő tradeed volt előtte, akkor a következő információ amit a piac generál egy setupról, túl kockázatosnak fog tűnni. Az elméd automatikusan és tudat alatt összekapcsolja a 'mostani pillanatot' a legfrissebb kereskedési tapasztalataiddal. Ez egy félelemmel teli elmeállapotot hoz létre és ezért negatív szemszögből fogod fel az elérhető információkat. Úgy látszik hogy a piac fenyegető információt szolgáltat, és így természetesen a hezitálásod jogos. A második helyzetben viszont túlságosan pozitív szemszögből nézted a dolgokat, mert három nyerő után vagy. Az asszociáció a 'mostani pillanat' és az utolsó három nyerő trade között létrehoz egy túlságosan is pozitív és euforikus elmeállapotot, amitől úgy tűnik hogy a piac egy kockáztat nélküli lehetőséget kínál. Ez természetesen indokolttá teszi hogy túlbecsüld magadat. Az első fejezetben azt mondtam hogy sok a hibákért felelős viselkedési forma olyan természetes és mélyen beépült hogy soha nem jönnénk rá hogy a sikertelenségünk oka az az, ahogyan gondolkozunk. Megérteni, tudatosan figyelembe venni, és megtanulni kikerülni az elme természetes asszociációs képességét, a konzisztencia elérésének komoly része. Ahhoz hogy létrehozz és fenntarts egy olyan elmeállapotot ami felfogja a piac lehetőségeinek folyamát, a félelem fenyegetése, vagy a túlzott magabiztosság problémája nélkül, tudatosan kell irányítanod az asszociálási folyamatot.

6. FEJEZET A piac szemszöge

A tipikus tradereknek a kockázat felfogása nagyban függ az előző két-három trade (ez egyéntől is függ) kimenetelétől. A legjobb tradereket viszont ez nem befolyásolja, (se negatívan, se túl pozitívan). A felfogásuk a kockázatról nincs befolyásolva ilyen személyes, pszichológiai változók által. Ez egy nagy pszichológiai rés itt, amitől talán arra gondolsz hogy a jó tradereknek van valami olyan belső különbségük ami kitölti a rést, de biztosíthatlak róla hogy ez nem így van. Minden tradernek akivel az elmúlt 18 évben dolgoztam, meg kellet tanulni edzeni az elméjét arra, hogy hogyan maradjon benne a 'folyamban'. Ez egy általános probléma, ami kapcsolatban van az elménk működésével és az általános szociális neveltetésünkkel (ami azt jelenti hogy ez a kereskedési hiba nem személyfüggő). Vannak még más önbizalomhoz kapcsolódó faktorok melyek akadályozhatnak az utadban a siker felé, de most a legfontosabb és legalapvetőbb akadályról fogunk beszélni. A "Bizonytalanság" alapelv Ha van olyan dolog hogy 'A titok a kereskedés természetéhez', akkor ez az: Az ember képességei legmélyén: 1) a félelem vagy túlzott magabiztosság nélküli kereskedés, 2) a piaci információ felfogása a piac szemszögéből 3) teljes fókuszálás a 'lehetőségek folyamára' 4) spontán belépni a zónába. A legjobb traderek eljutottak arra a szintre hogy elhiszik, a legkisebb belső konfliktus vagy kétely nélkül hogy 'bármi megtörténhet'. Ők nem csak gyanítják hogy bármi megtörténhet. Olyan erős a hitük a bizonytalanságban, hogy az megakadályozza az elméjüket a 'mostani pillanat' a nemrégi tradejeikkel való összekapcsolásától. Azzal hogy megakadályozták ezt az asszociációt, tisztán tudják tartani az elméjüket az irreális elvárásoktól a piac


mozgásáról. Ahelyett hogy ilyesmi, megalapozatlan elvárásaik lennének, amelyek, gyakrabban mint nem, érzelmi és anyagi fájdalommal járnak, megtanulták hogyan tegyék "elérhetővé magukat" a piac számára, hogy hasznuk legyen akármilyen lehetőségből melyet a piac felkínál. Az elménk nem fog fel automatikusan minden felkínált lehetőséget. (A kutya és fiú példa az 5. fejezetben egy tökéletes példa arra, hogy hogyan tükröződik a saját magunk igazsága vissza ránk.) Ugyanez a fajta 'vakság' történik kereskedés közben is. Nem tudjuk észrevenni a piac potenciálját hogy ellenünk fog menni ha, például, félünk a hibázástól. A hibázástól való félelem miatt csak arra az információra fektetünk hangsúlyt mely azt mondja, hogy igazunk van. Ez még akkor megtörténik ha piac már bőséges információt adott arról hogy ellenünk fordult a trend. Egy trend az egy olyasfajta információ melyet általában fel tudunk fogni, de ez könnyen láthatatlanná válhat ha félünk a hibázástól. A trend, és a lehetőség a trendirányú kereskedésre addig láthatatlan marad amíg pozícióban vagyunk. Továbbá, vannak lehetőségek melyek azért maradnak láthatatlanok, mert még nem tanultunk rólunk. Emlékezz vissza arra amit az 5. fejezetben mondtam az első chartról amit láttál. A lehetőségek láthatatlanok maradnak amíg az elménk nem elég nyitott az energiacserére. Egy perspektíva mely lehetővé teszi a nyitottságot, az figyelembe veszi amit tudsz, és azt is amit nem: Például, építettél egy olyan mentális vázat mely felismeri azokat a piaci változókat ami jelzi ha egy lehetőség van. Ez az amit tudsz. Azonban, amit nem tudsz pontosan, az az, hogy változók állása mely jelezte a lehetőséget, hová fog kifejlődni. Azzal a perspektívával, hogy elérhetővé teszed magad, tudod hogy a tudásod a nyerést teszik valószínűvé, de ugyanakkor teljesen elfogadod hogy nem ismered az egyes tradek kimenetelét biztosan. Azzal hogy elérhetővé teszed magad, tudatosan nyitottá teszed magad az energiacserére, hogy megtudd mi fog történni ezután, nem egy automatikus folyamatnak engedsz utat, ami miatt azt hiszed, hogy már tudod. Ha befogadod ezt a nézetet, azzal mentessé teszed az elmédet a belső ellenállástól ami megakadályozza hogy a felfogd a lehetőségeket amiket a piac kínál. Az elméd nyitott lesz az energiacserére. Nem csak olyan dolgokat tanulsz amit eddig nem tudtál, hanem létrehozol olyan mentális feltételeket, melyek a leginkább elősegítik hogy belépj a zónába. A zónába lépés alapvető része hogy az elméd és a piac harmóniában van. Ennek eredményeként érzed hogy mit fog csinálni a piac, mintha nem lenne határ közted és mindenki együttes tudata között aki jelen van a piacon. A zóna az egy olyan mentális tér, ahol nem csak 'olvasod' a kollektív elmét, de harmóniát is létrehozol vele. Ha ez kicsit furának hangzik, kérdezd meg magadtól: hogy tud egy halraj teljesen egyszerre irányt változtatni? Kell legyen valamilyen kapcsolatuk. A traderek akik megtapasztalták ezt, ugyanúgy benne tudnak lenni egy irányváltásban mint ahogy egy hal a raj közepén pontosan abban a pillanatban vált irányt mint az összes többi. Azonban, felállítani ezeket a megfelelő mentális feltételeket, nem lesz egyszerű. Két akadályt kell legyőzni. Az első az a fejezet fő témája: hogy hogyan tartsuk az elménket a 'mostani pillanat lehetőség-folyamára' fókuszálva. Ahhoz hogy megtapasztald ezt a harmóniát, az elmédnek nyitva kell lenni a piac igazára, a piac szemszögéből. A második akadály a munkamegosztással van kapcsolatban az agyunk két fele között. Az agyunk bal oldala a racionális gondolkodásra van specializálódva, arra alapozva amit már tudunk. A jobb oldal pedig a kreativitásra van specializálódva. Képes megérteni egy inspirációt, egy előérzetet, egy ösztönt, vagy a tudás érzését, melyek általában nem megmagyarázhatók racionális szinten. Nem lehet megmagyarázni, mert ha az információ kreatív természetű, akkor az valami amiről nem tudnánk racionális szinten. Az igazi kreativitás valamit létrehoz, ami addig nem létezett. Van egy belső konfliktus eme két gondolkodási mód között, amit a racionális, logikus fél szinte mindig megnyer, ha csak nem eddzük az elménket, hogy elfogadja a és megbízzon a kreatív információban. Gyakorlás nélkül általában nehéznek találjuk a cselekvést egy inspiráció, ösztön, vagy sugallat alapján. Ahhoz hogy bármi alapján megfelelően cselekedjünk, kell egy hit és céltudatosság, ami az elménket és a érzékeinket arra a feladatra koncentrálja. Ha a tetteink forrása kreatív természetű, és a racionális gondolkodásunkat nem edzettük megfelelően hogy megbízzon ebben a forrásban, akkor egy bizonyos ponton a racionális agyunk elárasztja a tudatunkat ellentétes és konkurens gondolatokkal.Természetesen mindezek a gondolatok megalapozottnak tűnnek, mert abból jönnek amit már tudunk racionális szinten, de hatásukra kikerülünk 'a zónából', vagy bármilyen más kreatív elmeállapotból. Kevés frusztrálóbb dolog van az életben mint felfedezni az evidens lehetőségeket egy megérzésből, egy gondolatból, és nem kihasználni azt a lehetőséget mert lebeszéltük róla magunkat. Tisztában vagyok vele hogy amit mondtam az még mindig túl elvont. Ezért lépésről lépésre végigvezetlek azon hogy mit jelent a 'mostani pillanat lehetőség-folyamára' fokuszálva maradni.


A célom az, hogy mire elolvasod ezt és a 7. fejezetet, megértsd hogy a végső célod traderként addig nem érheted el míg létre nem hozol egy megingathatatlan hitet a bizonytalanságban. Ez az első lépés az úton hogy az elmédet és a piacot összhangba hozd, és teljesen elfogadd a kereskedés pszichológiai valóságát. Ez az a lépés ahol elkezdődik a legtöbb frusztráció, csalódottság, és misztikusság a kereskedéssel kapcsolatban. Nagyon kevés ember aki elhatározza hogy kereskedni fog, szán rá időt vagy fáradtságot hogy elgondolkozzon azon hogy mit jelent tradernek lenni. A legtöbb ember aki elkezdi azt hiszi hogy a jó trader egyenlő a jó piacelemzővel. Ahogy már említettem, ez nem lehetne messzebb az igazságtól. A jó piacelemzés persze hozzájárul a sikerhez, de nem érdemel annyi figyelmet mint amennyit sokan hibásan adnak neki. A piaci viselkedés mögött van néhány nagyon egyedülálló pszichológiai jellegzetesség. Ezeknek a pszichológiai jellegzetességeknek a természete határozza meg, hogy milyennek kell lennie annak aki sikeresen akar dolgozni a piaci környezetben. Hatékonyan működni egy olyan környezetben mely teljesen más tulajdonságokkal, jellegzetességekkel rendelkezik mint amihez szokva vagyunk, változtatásokat kíván a gondolkodásunkban. Például, ha egy egzotikus helyre utazol, valami céllal, vagy feladattal amit teljesíteni akarsz, először is meg kell ismerkedned a helyi állapotokkal, feltételekkel. Ezzel megtudod hogy hogyan kell alkalmazkodj ahhoz, hogy sikeresen dolgozhass abban a környezetben. A traderek gyakran figyelmen kívül hagyják a tényt hogy talán alkalmazkodniuk kell, ahhoz, hogy sikeresek legyenek. Ennek két oka van. Az első, hogy semmilyen képesség nem kell ahhoz hogy csinálj egy nyerő tradeet. A legtöbb tradernek általában több évi szenvedésbe és fájdalomba kerül hogy rájöjjenek, vagy végül elfogadják hogy a konzisztenciához több kell mint a képesség hogy kiválasszunk egy alkalmi nyerőt. A másik hogy a kereskedéshez nem kell elutaznunk sehova. Mivel elérhetjük, és kapcsolatba léphetünk a piaccal a személyes környezetünkből amivel már ismerősek vagyunk, úgy tűnik hogy a tradeeléshez nem kell alkalmazkodni a gondolkodási módunkkal. Valószínűleg már tisztában vagy sok alapvető igazsággal (pszichológiai jellegzetességgel) a kereskedés természetével kapcsolatban. De az hogy ismersz valamit, tisztában vagy vele nem feltétlenül egyenlő az elfogadással és a hittel. Ha valami igazán el van fogadva, az nincs konfliktusban semmi más összetevőjével a mentális környezetünknek. Ezért nem bonyolult megérteni hogy miért olyan kevés emberből lesz trader. Egyszerűen nem csinálják meg a szükséges mentális munkát hogy megoldják a konfliktusokat a között amit már tudnak és hisznek, és a különböző kereskedési, alapelvek között. Ahhoz hogy belépjünk a megfelelő elmeállapotba, és hasznát vegyük, az ilyen konfliktusok teljesen meg kell szűnjenek. A piac legfőbb tulajdonsága (gyakorlatilag végtelen módon tudja kifejezni magát) A piac gyakorlatilag bármikor megtehet bármit. Ez egyértelműnek tűnik, főleg annak aki látott már kiszámíthatatlan és változékony ármozgást. Azonban, ha a traderek tényleg elfogadnák ezt, sokkal kevesebb vesztes lenne, és sokkal több konzisztensen sikeres nyertes. Honnan tudjuk hogy bármi megtörténhet? Csak annyit kell tennünk hogy lebontjuk a piacot részeire, és megnézzük azok hogyan működnek. A legalapvetőbb eleme akármelyik piacnak, a traderek. Egyes traderek erőként hatnak az árra, mozgatva azt. Miért mozgatják az árat felfelé vagy lefelé? Hogy erre válaszoljunk, meg kell néznünk hogy az emberek miért kereskednek. Sokféle motiváció lehet a mögött hogy egy személy miért kereskedik egy adott piacon. Azonban ehhez a példához elég ha azt tudjuk: hogy pénzt keressen. Ezt azért tudjuk, mert a trader két dolgot tehet, (venni és adni) és csak két lehetséges kimenetele van minden tradenek (profit vagy veszteség). Ezért úgy gondolom biztosan állíthatjuk hogy mindenki ugyan azért kereskedik: a profitért. És csak két módja van a profit csinálásának: vagy alacsonyan venni, és magasan eladni, vagy magasan eladni és alacsonyan venni. Ha azt vesszük alapul hogy mindenki pénzt akar keresni, akkor csak egy oka van hogy valaki vesz: úgy gondolja hogy magasabban tudja eladni valamikor a jövőben. Ugyanez érvényes arra is aki el akarja adni: úgy gondolja valamikor a jövőben alacsonyabban tudja visszavenni. Hogy még pontosabb legyek, minden ármozgás azt tükrözi, hogy az egyes traderek mit ítélnek meg magasnak vagy alacsonynak. A piaci viselkedés alapelvei elég egyszerűek. Csak háromféle erő létezik a piacon: a traderek akik szerint az ár alacsony, akik szerint magas, és akik várnak hogy eldöntsék. Technikailag a harmadik csoport egy potenciális erőhit. Az okok amelyek támogatják az egyes tradereket a hitükben hogy egy ár magas vagy alacsony, általában elhanyagolható, mert a legtöbb ember aki kereskedik fegyelmetlenül, szervezetlenül teszi azt. Ezért az okaik megértése nem feltétlenül segítenek senkinek a folyamatok jobb


megértésében. De megérteni hogy mi történik, nem olyan nehéz, ha emlékszel rá hogy minden ármozgás a két fő erő egyensúlyát mutatja meg: a traderek akik szerint az ár alacsony, és a traderek akik szerint magas. Ha egyensúly van, az ár stagnálni fog, mert mindkét oldal elnyeli a másik oldal tetteinek erejét. Ha nincs egyensúly, az ár a nagyobb erő irányába fog menni. Most azt akarom hogy kérdezd meg magadtól: mi akadályozza meg azt hogy bármi bármikor megtörténjen, a napi limit emelkedés/eséseken kívül? Semmi sem fogja megakadályozni az árat abban hogy olyan magasra vagy alacsonyra mennyen amennyire csak egy trader gondolja hogy lehetséges - persze csak ha ez alapján cselekszik is. Ezért a piac viselkedése csak a legextrémebb hitek által van határolva, arról hogy mi a magas és mi az alacsony ár. Nagyon sok különféle hit lehet jelen a piacon bármely adott pillanatban, ami lehetővé tesz gyakorlatilag bármit, bármikor. Ha ebből a szemszögből nézzük, könnyű látni hogy minden trader aki ki akarja fejezni a hiteit a jövővel kapcsolatban, piaci változó lesz. Egy személyesebb szinten, ez azt jelenti hogy csak egy trader kell, bárhol a világban, hogy semmivé tegye a pozitív potenciálját a tradeednek. Ez minden, csak egy! Itt egy példa erre. Néhány évvel ezelőtt, egy trader segítségért fordult hozzám. Nagyon jó elemző volt, a legjobb akivel valaha találkoztam. De több évnyi szenvedés után, miután elvesztette az összes pénzét, és mások pénzét is, végül kész volt beismerni hogy traderként még sok kívánnivalót hagy maga után. Miután beszélgettünk egy ideig, számos pszichológiai akadályt fedeztem fel benne, mely meggátolta a sikereit. Az egyik legfőbb akadály az volt, hogy egy mindentudó típus volt, és nagyon arrogáns, ami lehetetlenné tette számára, hogy megszerezze a szükséges mentális flexibilitást. Az elemzési képességei nem számítottak. Amikor eljött hozzám, annyira kellet neki a pénz és a segítség, hogy bármit megtett volna érte. Először is azt ajánlottam hogy keressen egy állást, legyen egy fix bevétele amíg a problémákon dolgozunk. Megfogadta a tanácsomat, és hamar elhelyezkedett elemzőként egy Chicagói brókerháznál. A cég félig visszavonult elnöke egy régi trader volt, majdnem 40 év tapasztalattal. Nem sokat tudott a technikai elemzésről, mert sosem volt szüksége rá hogy pénzt keressen /on the floor/. De most már nem /on the floor/ tradeel, és nehéznek találta az átmenetet a számítógépen való kereskedésre. Ezért megkérte a cég új sztárelemzőjét hogy üljön mellet napközben és tanítsa meg a technikai elemzésre. Az elemző rávetette magát a lehetőségre hogy megmutassa a képességeit egy ilyen tapasztalt és sikeres tradernek. Az elemző egy 'pont és vonal' nevű módszert használt amit Charlie Drummond talált ki. (többek között, a pont és vonal módszer pontosan tud meghatározni támasz és ellenállási szinteket) Egy napon, ahogy ketten figyelték a szójabab piacot, az elemző meghatározott egy erős támasz és ellenállási szintet, és a piac pont azok között mozgott. A technikai elemző elmagyarázta az elnöknek a két pont jelentőségét, és határozottan kijelentette: hogyha a piac elér oda, akkor irányt fog váltani. Azt is elmagyarázta hogy ha a piac lemegy a támaszig, akkor a számolásai szerint az a napi minimum is lesz egyben. Ahogy ott ültek, a piac lassan trendelt a támasz felé. Mikor ár elérte, az elnök ránézett az elemzőre és azt mondta, "Itt fog megállni és megfordulni, ugye?" Erre az elemző így válaszolt: "Egyértelműen! Ez a napi minimum." "Ez lószar" válaszolt az elnök. "Ezt figyelje." Felvette a telefont, felhívta az egyik szójabab megbízásokkal foglalkozó kereskedőt, és azt mondta "Adj el két millió véka [~35 liter] babot. Harminc másodperccel a hívás után a szójabab piaci ára tíz centet esett. Az elnök az elemző rémült arcára nézett. Nyugodtan megkérdezte: "Azt mondtad itt fog fordulni a piac? Ha én ezt megtehetem, bárki más is." A lényeg az, hogy a mi szemszögünkből bármi megtörténhet, és elég egy trader hogy azt megtegye. Ez a kemény, hideg valósága a kereskedésnek, melyet csak a legjobb traderek fogadnak el belső konfliktus nélkül. Honnan tudom ezt? Mert csak a legjobb traderek határozzák meg a kockázatot minden trade előtt. Csak a legjobb traderek zárják le a bukóikat hezitálás nélkül mikor a piac azt mondja hogy a trade nem működik. És csak a legjobb tradereknek van egy szervezett, szisztematikus money-managementjük a profitok kivételére mikor a nekik jó irányba megy a piac. Nem meghatározni a kockázatot, nem lezárni a vesztőket, vagy nem egy szisztematikus rendszer szerint kivenni a profitot, a három leggyakoribb - és legtöbbe kerülő -hiba amit elkövethetsz. Csak a legjobb traderek szüntették meg ezeket a hibákat a kereskedésükben. A karrierjük egy pontján megtanulták kétely nélkül elhinni hogy bármi megtörténhet, és hogy mindig számoljanak az ismeretlennel, azzal amire nem számítanak. Emlékezzünk, hogy csak két erő hat az ármozgásra: a traderek akik szerint alacsony az ár, és akik szerint magas. Bármely adott pillanatban meg tudjuk nézni hogy melyik erő az erősebb, azáltal hogy összehasonlítjuk a mostani árat egy korábbi árral. Ha egy felismerhető minta létezik, akkor az lehet, hogy ismétli magát, ezzel egy jelzést adva hogy merre megy a piac. Ez az amit tudunk. De sok minden van amit nem tudunk, és soha nem fogunk megtudni, hacsak nem tanulunk meg gondolatot olvasni. Például, hány trader várakozik, és fog mindjárt becsatlakozni? Tudjuk hogy közülük hányan akarnak venni, és hányan eladni? És mi van azokkal akiknek a felfogása már tükröződött az árfolyamon? Mikor fogják meggondolni


magukat, és lezárni a pozícióikat? Ha megteszik, meddig maradnak a piacon kívül? És mikor visszatérnek, milyen irányú mozgásban hisznek? Ezek az állandó, soha véget nem érő változók amik mindig jelen vannak minden piacban - mindig. A legjobb traderek nem próbálnak meg elrejtőzni ezek elől, azáltal hogy azt mondják, hogy nem is léteznek, vagy figyelmen kívül hagyni őket. A legjobb traderek figyelembe veszik ezeket, és beleszámítják a kereskedési stratégiájukba. A tipikus tradernél ez pont ellenkezőleg van. Olyan szemszögből kereskedik, hogy amit nem lát, hall, vagy érez, az nem létezik. Milyen más magyarázat tudná megindokolni a viselkedést? Ha tényleg hinne a rejtett változók létezésében melyek bármikor hathatnak az árra, akkor azt is elhinné hogy nincs biztos kimenetelű trade. És ha minden tradenek bizonytalan a kimenetele, hogy beszélné rá magát, hogy ne határozza meg előre a kockázatot, zárja a vesztőket, vagy legyen valami rendszere a profit kivételére? Az adott körülmények között, fegyelmen kívül hagyni ezt a három alapvető elvet egyenlő az érzelmi és pénzügyi öngyilkossággal. Mivel a legtöbb trader nem figyel ezekre, állíthatjuk hogy az igazi motivációjuk a kereskedésre az az, hogy elpusztítsák magukat? Ez biztosan lehetséges, de szerintem azon traderek százaléka, akik tudatosan vagy ösztönösen el akarják veszteni a pénzüket, vagy valamilyen módon kárt akarnak okozni magukban, elég kicsi. Akkor, ha a nem a pénzügyi öngyilkosság a fő ok, akkor mi akadályozná meg őket abban hogy valami olyat tegyenek ami teljesen értelmes és logikus? A válasz elég egyszerű: mert úgy gondolják, hogy nem szükséges. Az egyetlen ok amiért úgy gondolhatja, hogy nem szükséges, az az, hogy azt hiszi már tudja mi fog történni, az alapján ami most van. Ha már tudja, nincs semmi oka hogy ezt a három alapelvet figyelembe vegye. Elhinni, állítani, gondolni, hogy tudja mi fog történni, fogja okozni gyakorlatilag az összes kereskedési hibáját. A hitünk arról hogy mi igaz és mi hamis, nagyon erős belső erők. Mindent meghatároznak, a felfogásunkat, a megértésünket, a tetteinket, a várakozásainkat, és az érzéseinket az eredményről is. Nehéz úgy cselekedni hogy az összeütközésben áll azzal amit hiszünk. Néhány esetben majdnem lehetetlen valami olyat tenni ami nincs összhangban azzal amit hiszünk. Amit a tipikus trader nem realizál, az hogy kell legyen egy belső mechanizmusa, néhány erős hit formájában, mely arra kényszeríti hogy egy egyre tisztább szemszögből fogja fel a piacot, és helyesen cselekedjen, a pszichológiai feltételek és a ármozgás természetének megfelelően. Ha a legjobban működő, és leghatékonyabb piaci felfogás amit megszerezhet az a "bármi megtörténhet". A tény mellet hogy ez igaz, ez egy biztos alapként fog szolgálni egyéb hitekhez és attitűdökhöz melyek a sikeres kereskedéshez kellenek. Eme hit nélkül az elméje automatikusan, és gyakran a tudatos figyelmén kívül fog elkerülni, vagy blokkolni olyan információt mely azt jelzi, hogy a piac talán olyasmit fog tenni amit ő nem fogadott el lehetségesnek. Ha elhiszi hogy bármi megtörténhet, akkor nincs semmi amit az elméje el akarna kerülni. Mivel a bármi magában foglal mindent, ez a hit egy táguló erőként fog hatni a piaci információ felfogására, ezzel lehetővé téve számára hogy olyan információkat is megértsen melyek másként láthatatlanok maradnának.Röviden, elérhetővé (nyitottá) teszi magát hogy több lehetőséget fogjon fel abból ami a piac szempontjából létezik. A legfontosabb, azzal hogy elhiszi hogy bármi megtörténhet, edzi az elméjét hogy a valószínűségekben gondolkozzon. Ez magasan a legfontosabb, és a legnehezebb alapelv amit az embereknek fel kell fogni, és beépíteni a gondolkozási rendszerükbe.

7. Fejezet A valószínűségekben gondolkodás. Pontosan mit is jelent a valószínűségekben gondolkodás, és miért olyan fontos a konzisztens sikerhez? Ha rászánsz egy pillanatot és elemzed az előző mondatot, észre fogod venni hogy a konzisztenciát a valószínűségek funkciójává tettem . Ez ellentétesnek hangzik: hogyan hozhat valami konzisztens eredményt, ha annak egy nem biztos, csak valószínűsíthető kimenetele van? Hogy erre válaszoljunk, csak meg kell néznünk a szerencsejáték ipart. Cégek óriási pénzeket, száz millió dollárokat költenek el, hogy embereket csaljanak a kaszinóikba. A játékcégek ugyan olyanok mint más cégek, abból a szempontból hogy el kell számolniuk asz igazgatóság, és végül a részvényesek felé hogy hova teszik a pénzt. Hogy gondolod hogy beleegyeznek ennyi pénz elköltésébe hotelekre és kaszinókra, mikor azoknak a fő bevétele egy olyan eseményből van melynek a kimenetele teljesen véletlenszerű? A valószínűségek paradoxona: véletlenszerű esemény, konzisztens eredmény.


Itt egy érdekes paradoxon. Kaszinók konzisztens profitot csinálnak napról napra, évről évre, egy olyan eseménnyel melynek teljesen véletlenszerű a kimenetele. Ugyanakkor, a legtöbb trader úgy gondolja, hogy a piac viselkedésének a kimenetele nem véletlenszerű, mégse csinálnak konzisztens profitot. Nem a konzisztens, megjósolható kimenetel kéne konzisztens eredményt hozzon, és a véletlenszerű kimenetel, véletlenszerű eredményt? Amit a kaszinótulajdonosok, a tapasztalt játékosok, és a legjobb traderek megértenek, hogy az is hozhat konzisztens eredményt aminek csak valószínűsíthető a kimenetele, ha az esélyek melletted vannak, és elég nagy mértékben csinálod. A legjobb traderek egy számjátékként közelítik meg a kereskedést, mint a kaszinók és a profi játékosok a kártyajátékot. Hogy bemutassam, nézzük a blackjacket. A blackjackben a kaszinónak kb. 4.5% fölénye van a játékossal szemben a szabályok alapján, amit a játékosnak muszáj betartani. Ez azt jelenti, hogy elég nagy méretekben (játszott körök), a kaszinó 4.5 centet keres minden játszott dolláron. Ez a 4.5 százalékos haszon számításba veszi a nagy nyerteseket, a nagy veszteseket, és mindenkit a kettő között. A nap, a hét, a hóna, vagy az év végén, a kaszinónak meglesz a 4.5 százaléka az összes játszott pénznek. A 4.5% nem tűnik soknak, de ez nézőpont kérdése. Tegyük fel összesen 100 millió dollárral játszottak a blackjack asztaloknál egy év alatt. A kaszinó 4.5 millió dollárt nyert rajta. A kaszinótulajdonosok megértik a valószínűségek természetéről, hogy minden egyes lejátszott kör kimenetele statisztikailag teljesen független az összes többitől. Ez azt jelenti, hogy minden kör egyéni, ahol a kimenetel véletlenszerű az előző és következő körhöz képest. Ha egyes körökre fókuszálsz, véletlenszerű, megjósolhatatlan elosztás lesz a nyerők és vesztők között. De együttesen nézve, pont az ellenkezője igaz. Ha elég sok kört játszottak, a sablonok előjönnek, amelyek konzisztens, megjósolható, és statisztikailag megbízható eredményt hoznak. Itt van az ami a valószínűségekben gondolkozást nehézzé teszi. Két olyan hit réteg kell hozzá, ami ha felszínesen nézzük, úgy tűnik hogy konfliktusban van egymással. Az első réteget mikroszintnek fogjuk hívni. Ezen a szinten el kell hidd hogy minden egyes körnek bizonytalan és megjósolhatatlan a kimenetele. Tudod, hogy ez igaz mert mindig számos ismeretlen változó van hatással a paklira minden körben. Például nem tudhatod előre hogy a többi résztvevő megjátssza-e a kört mivel vehetnek vagy visszautasíthatnak további kártyákat. Bármely olyan változó mely nem irányítható vagy tudható előre bizonytalanná, véletlenszerűvé ( statisztikailag függetlenné ) teszi minden egyes kör kimenetelét a többihez képest. A második réteg a makroszint, ezen a szinten el kell hidd, hogy játszmák sorának a kimenetele relatív biztos és megjósolható. A biztosság foka a fix és állandó változókon alapul amelyeket lehet előre tudni és arra vannak kitalálva hogy az egyik oldalnak egy előnyt adjanak a másikkal szemben. A biztos változók amire utalok az a játék szabályai. Ezért ha nem tudod vagy nem tudhatod a nyerők és vesztők arányát relatív biztos lehetsz benne, hogy ha elég kört játszottak, akinek megvan a szabályok által nyújtott az előnye, annak több nyerője lesz mint vesztője. A biztosság foka attól függ hogy mekkora az előny. A képesség hogy elhiggye a játék megjósolhatatlanságát mikroszinten, és egyidejűleg a játék kiszámíthatóságát makroszintet, teszi a kaszinókat hatékonnyá és sikeressé abban amit csinálnak. A hitük a körök egyéniségében megakadályozza őket hogy fölösleges erőfeszítéssel próbálják megjósolni minden egyes kör kimenetelét. Megtanulták és teljesen elfogadták a tényt, hogy nem tudják mi fog történni. És még fontosabb, nem kell tudják ahhoz hogy konzisztensen pénzt keressenek. Nem adnak túl nagy jelentőséget az egyes köröknek mert nem kell tudniuk hogy mi fog történni következőre. Nem befolyásolják őket irreális elvárások, és az énképük sem kötelezi őket a tökéletességre. Ezért könnyebben fókuszálnak arra, hogy az esélyeket a saját oldalukon tartsák és hibátlanul végrehajtsák az egyes játszmákat. Nyugodtak maradnak mert biztosak a dolgukban és akarják hagyni a lehetőségeket érvényesülni, miközben tudják, hogy ha az előnyük elég nagy, és elég nagy méretben játszanak, akkor végül is ők jönnek ki nyertesként. A legjobb traderek ugyanazt a gondolkozási stratégiát használják mint a kaszinó és a profi szerencsejátékosok. Ez nemcsak az előnyükre dolgozik, de ugyanazok a dolgot teszik szükségessé eme stratégiát a kereskedésben mint a szerencsejátékban. Egy egyszerű összehasonlítás elég tisztán bemutatja ezt. Először is a trader, a játékos, és a kaszinó ugyanúgy ismert és ismeretlen változókkal dolgoznak amelyek hatással vannak minden egyes trade vagy játék kimenetelére. A játékban az ismert változók a szabályok, a kereskedésben az ismert változók (az egyes traderek szemszögéből) a piaci elemzésük eredménye. Ezek azt jelentik a tradernek amit a szabályok a kaszinónak. Ezzel arra gondolok, hogy a trader elemzési eszközei azok az ismert változók melyek úgy adnak a tradernek, ahogyan a játékszabályok adnak a kaszinónak jobb esélyeket. Másodszor, tudjuk hogy a szerencsejátékban számos ismeretlen változó van ami hathat a játék kimenetelére. A blackjackben, a kártyák keverése, és a játékosok választása hogy kérnek-e még lapot vagy sem. A kockajátékban, hogy hogyan dobják el a kockákat. A rulettben, hogy mekkora erővel pörgetik meg a kereket. Mindezek az ismeretlen változók hatnak az egyes események kimenetelére, oly módon mely az egyes köröket statisztikailag függetlenné teszi, véletlenszerűen elosztva a nyerőket és vesztőket. A kereskedéshez is hozzátartozik számos ismeretlen változó, melyek hatnak az egyes viselkedési sablonok kimenetelére melyeket a


trader észrevett és használ. A kereskedésben az ismeretlen változó azok a traderek akiknek megvan a potenciálja hogy belépjenek a piacra, és ki-be szálljanak egy tradebe. Minden trade hozzáad a piac aktuális állásához, ami azt jelenti hogy minden egyes trader (a hit által vezérelve, hogy mi magas és mi alacsony) hozzáad az együttes viselkedéshez, amit a piac mutat abban a pillanatban. Ha van egy felismerhető sablon és a változók amik meghatározzák a sablont egybevágnak a trader meghatározásával egy setupról, akkor mondhatjuk, hogy a piac felkínál egy lehetőséget, hogy alacsonyan vegyen vagy magasan eladjon, a trader definíciójától függően. Tegyük fel, a trader kihasználja a lehetőséget, hogy hasznot húzzon ebből a setupból és beszáll egy tradebe. Milyen faktorok határozzák meg hogy a piac az ő setupjának az irányába fog-e menni vagy ellene? A válasz: A többi trader viselkedése! Amikor beszáll, és amíg benne van abban a tradeben, más traderek is részt vesznek a piacban. Ők is a saját hiteik alapján fognak cselekedni. Bármelyik pillanatban valamekkora része a tradereknek a pozíciójának kedvező irányba fog hozzáadni a piachoz, és valamekkora része ellene. Nem lehet előre tudni, hogy hogyan fognak a többiek viselkedni, és az hogyan fog hatni a tradejére, ezért a annak a kimenetele nem biztos. Valójában minden trade kimenetele függ az összes többi piacon jelenlévő trader viselkedésétől, ezért az összes trade kimenetele bizonytalan. Mivel az összes tradenek bizonytalan a kimenetele, ezért mint a szerencsejátékban, minden tradenek statisztikailag függetlennek kell lenni a következőtől, az előzőtől, vagy akármelyiktől, annak ellenére hogy a trader talán ugyanazokat az ismert változókat használta a setup meghatározására. Továbbá ha az egyes tradeek kimenetele statisztikailag független a többitől, akkor véletlenszerű elosztásnak kell lenni a nyerők és a vesztők között, bármilyen adott trade-sorban, annak ellenére, hogy az esélyek minden kötésnél a trader oldalán állnak. A kaszinó tulajdonosok nem próbálják kitalálni és tudni az e gyes játékok kimenetelét. A mellet hogy ez nagyon nehéz lenne, a sok ismeretlen változó miatt ami hatással van minden egyes játék kimenetelére, nem is kell konzisztens eredménye legyen az egyes játékoknak. A kaszinók megtanulták hogy csak annyit kel tenniük, hogy megtartják az előnyüket a játékosokkal szemben, és elég sok játékot játszanak, hogy ennek az előnynek legyen lehetősége dolgozni. A pillanatban kereskedés A traderek akik megtanultak valószínűségekben gondolkozni, gyakorlatilag ugyanabból a szemszögből közelítik meg a piacot. Mikro szinten hisznek benne hogy minden trade és setup egyedi. Megértették, hogy a chart talán úgy néz ki mint ahogy valamikor korábban, és a matematikai számítások is ugyan azt az eredményt hozzák, de a piac aktuális összetétele sosem ugyanolyan. Ahhoz hogy bármilyen sablon pontosan ugyanolyan legyen mint az valamikor volt, az összes trader részt kéne vegyen a kereskedésben aki akkor tette. Továbbá mindegyiküknek pontosan ugyanúgy kéne kapcsolatba lépni a többivel, pontosan ugyanannyi ideig, hogy ugyanazt az eredményt hozzák. Az esélye hogy ez megtörténik, nulla. Nagyon fontos hogy megértsd ezt a jelenséget, mivel a pszichológiai jelentősége a kereskedésedre nem is lehetne fontosabb. Használhatjuk az összes létező elemzési eszközt, hogy megtaláljuk a sablonokat, és elemzési szemszögből, ezek a sablonok pontosan egyezhetnek minden részletükben. De ha a traderek csoportjának akik most alkották ezt a sablont, nem pontosan ugyan az összetétele, mint akik az előzőt alkották, akkor megvan a potenciáljuk hogy egy különböző kimenetelt hozzanak létre ennek a sablonnak mint az előzőnek volt. (Az elemző és az elnök példája jól bemutatja ezt.) Csak egy trader kell hozzá valahol a világban, egy különböző hittel a jövőről, hogy megváltoztassa a sablon kimenetelét. A legalapvetőbb tulajdonsága a piac viselkedésének az hogy minden egyes "mostani" piaci helyzet, minden egyes "mostani" viselkedési sablon, és minden egyes "mostani" lehetőség mindig egyedi, a saját kimenetelével, függetlenül az összes többitől. Az egyediség azt sugallja hogy bármi megtörténhet, akár olyan amit tudunk (várjuk vagy részt veszünk benne) vagy olyan amit nem tudunk ( vagy képtelenek vagyunk tudni ). A számunkra ismert és ismeretlen információk szünetmentes folyása létrehoz egy valószínűsíthető környezetet, melyben nem tudjuk biztosan, hogy mi fog történni. Az utolsó állítás elég logikusnak tűnhet, akár egyértelműnek, de van itt egy óriási probléma mely nem egyértelmű. Az, hogy tudunk a bizonytalanságról és megértjük a valószínűségek természetét, nem jelenti azt, hogy képesek vagyunk a hatékonyan munkára, valószínűségi szemszögből. A valószínűségekben gondolkozást nehéz lehet megtanulni, mert az elménk nem ilyen módon dolgozza fel az információt. Pont ellenkezőleg, az elménk inkább azt fogja fel amit tudunk, és amit tudunk az a múltunk, ugyanakkor a piacon, minden pillanat új és egyedi, annak ellenére hogy vannak hasonlóságok. Ez azt jelenti, hogy hacsak nem eddzük az elménket hogy


felfogja az egyediségét minden pillanatnak, akkor az automatikusan ki lesz szűrve a megértésünkből. Csak azt az információt fogjuk felfogni amit már tudunk, mínusz bármilyen információ mely a félelmeink áltat blokkolva van; minden más láthatatlan marad. A lényeg, hogy bonyolult lehet valószínűségekben gondolkozni, melyet néhány embernek jelentős munkát jelent integrálni a mentális rendszerébe, egy működő gondolkozási stratégiaként. A legtöbb trader nem teljesen érti ezt; ennek eredményeként hibásan úgy gondolják, hogy valószínűségekben gondolkoznak, mivel valamelyest megértik a koncepciót. Már több száz olyan traderel dolgoztam aki hibásan úgy gondolta hogy valószínűségekben gondolkozik, pedig nem. Itt van egy példa egy traderel akit most Bobnak fogok hívni. Bob egy CTA (certified trading advisor) aki kb. $50'000'000-t kezel befektetésekben. Majdnem harminc éve ezzel foglalkozik. Azért jött hozzám mert sosem volt képes 12-18 százaléknál többet hozni az általa kezelt számlákra. Ez egy kielégítő hozam volt, de Bob nagyon elégedetlen volt mert az elemzési képességei szerint 150-200 százalékot kellet volna csináljon. Azt mondanám hogy Bob jól ismerte a valószínűségek természetét. Más szavakkal értette a koncepciót, de nem egy valószínűségi szemszögből dolgozott. Nem sokkal a látogatása után felhívott egy tanácsért. Itt van egy bejegyzés a naplómból amit közvetlenül a beszélgetés után írtam. 9-28-95: Bob egy problémával hívott. Beszállt egy tradebe és betette a stopját. A piac kb egyharmadnyit ment a stopja felé, aztán visszament a beszállójához, ahol ő úgy döntött kiszáll. Majdnem azonnal miután kiszállt, az árfolyam 500 pontot ment a tradeje irányába, de természetesen akkor már nem volt benne. Nem értette mi történik. Először megkérdeztem hogy mekkora volt a kockázat. Nem értette a kérdést. Úgy gondolta, hogy elfogadta a kockázatot mivel betette a stoppot. Erre azt válaszoltam hogy csak azért mert betett egy stoppot, nem feltétlenül fogadta el igazán a trade kockázatát. Sok dolog foroghat kockán: pénzt veszteni, hibázni, nem tökéletesnek lenni, stb., attól függ hogy mik a személy motivációi a kereskedésre. Rámutattam, hogy egy ember hitei mindig a cselekedeteiben látszanak meg. Állíthatjuk, hogy Bob úgy hitte: ahhoz, hogy valaki egy fegyelmezett trader legyen, meg kell határozni a kockázatot és be kell tenni egy stopot. És így tett. De valaki betehet egy stopot és közben azt hiheti, hogy nem fog kistoppolódni vagy, hogy a trade egyáltalán nem fog ellene menni. Ahogy leírta a helyzetet, számomra úgy tűnt hogy pont ez történik vele. Amikor beszállt a tradebe úgy gondolta hogy nem fog kistoppolódni. Azt sem hitte el hogy a piac ellene fog menni. Valójában annyira megvolt győződve ebben, hogy mikor a piac visszament a beszállójához, lezárta a tradeet, hogy büntesse a piacot egy "majd megmutatom" attitűddel, mert egy picit is ellene ment. Miután ezt megmutattam neki azt mondta, pontosan ilyen attitűdje volt mikor kiszállt. Azt mondta hogy már hetek óta várt erre a tradere és mikor a piac végül elért erre a pontra, úgy gondolta hogy egyből meg fog fordulni. Azt tanácsoltam neki, hogy nézzen a tapasztalatra úgy mint egy leckére arról, hogy mit kell még megtanuljon. Egy előfeltétele a valószínűségekben gondolkodásnak a kockázat elfogadása, mert ha nem fogadod el, akkor nem akarsz találkozni azokkal a lehetőségekkel melyeket nem fogadtál el, ha és amikor megtörténnek. Mikor edzetted az elmédet a valószínűségekben gondolkodásra, az azt jelenti hogy teljesen elfogadtad az összes lehetőséget ( belső ellenállás vagy konfliktus nélkül ) és mindig számolsz az ismeretlen erőkkel. Így gondolkozni gyakorlatilag lehetetlen a mentális munka elvégzése nélkül annak érdekében, hogy ne érezd szükségét tudni mi fog történni és ne akard, hogy igazad legyen minden tradeben. Valójában minél inkább azt hiszed hogy tudod, gondolod hogy tudod vagy úgy gondolod hogy tudnod kell, annál valószínűbb, hogy fogsz kudarcot vallani traderként. Azok a traderek akik megtanultak valószínűségekben gondolkodni biztosak a sikerükben mert meggyőzték magukat, hogy mindig belépnek ha setup van. Nem próbálják meg kiválasztani azokat a lehetőségeket amiről gondolják, vagy elhiszik, hogy működni fog, sem elkerülik azokat a lehetőségeket amiről gondolják, vagy elhiszik hogy nem fog. Megtanulták, általában elég fájdalmasan, hogy nem tudják melyik lehetőség fog működni és melyik nem. Már nem próbálják megjósolni az egyes helyzetek kimenetelét. Rájöttek, hogy minden lehetőséget kihasználásával növelik a tradek számát, ami megadja a lehetőséget az esélyeknek, hogy végül is produkálják a profitot. A másik oldalon, mit gondolsz, a sikertelen traderek miért megszállott piacelemzők? Kell nekik a bizonyosság érzése, amit úgy tűnik az elemzés megad. Bár kevesen ismernék be, de igazság szerint a tipikus trader azt akarja, hogy igaza legyen minden egyes tradeben. Megszállottan próbál keresni bizonyosságot ott ahol egyszerűen nem létezik. A dolog iróniája, hogyha teljesen elfogadná a tényt, hogy a bizonyosság nem létezik, akkor létrehozná a számára szükséges bizonyosságot. Teljesen biztos lenne a bizonytalanságban. Amikor eléred az egyes setupok bizonytalanságának elfogadását, és minden egyes pillanat


egyediségét, a kereskedéssel kapcsolatos frusztrációid véget érnek. Továbbá nem leszel többé hajlamos azokra a kereskedési hibákra melyek lerombolják az önbizalmadat. Például legátlagosabb kereskedési hiba nem meghatározni a kockázatot pozícióba lépés előtt, ami az egész folyamatot rossz szemszögből kezdi. Annak a fényében, hogy minden megtörténhet, nem lenne teljesen logikus eldönteni előre hogyan néz ki a piac, mikor nem működik a trade? Akkor a tipikus trader mért nem tesz meg? Már válaszoltam a 4. fejezetben, és bár van még hozzátenni való, vannak trükkös logikák benne, de a válasz egyszerű. A tipikus trader nem határozza meg előre a kockázatot, mert szükségtelennek gondolja. Ez egyetlen módja hogy ezt gondolja: azt hiszi tudja mi fog történni. Ezért csak akkor fog beszállni egy tradebe mikor azt gondolja, hogy igaza van. Amikor biztos benne hogy ez egy nyerő trade lesz, akkor már nem szükséges meghatározni a kockázatot (mert ha igaza van, akkor nincs kockázat). A tipikus traderek azért mennek keresztül ezen, mert az alternatíva (hibázni) számukra egyszerűen elfogadhatatlan. Emlékezz rá hogy az elménk asszociál. Minden elhibázott tradenek megvan az esélye, hogy mentálisan összekapcsolódjon a trader korábbi hibáival. Tehát bármilyen hiba könnyen előhívhatja a korábbi hibák összegyűjtött fájdalmát. Mivel adott a sok megoldatlan, negatív energia ami a hibázás fogalmát körülveszi a legtöbb emberben, érthető, hogy miért lehet minden egyes trade szó szerint élet halál fontosságú. Ezért a tipikus tradernek nem tudja meghatározni előre a kockázatot. Az egyik oldalon, mindenképpen nyerni akar, és az egyetlen nyerés egyetlen módja részt venni a kereskedésben, de csak akkor fog beszállni ha biztos a sikerben. A másik oldalon ha meghatározza a kockázatot, akkor akarattal gyűjt bizonyítékot a saját meggyőződése ellen. A döntéshozó folyamat ellen fog dolgozni amin keresztül ment, hogy meggyőzze magát a trade sikerességéről. Ha felfogta ezeket a hitével ellentétes információkat, az biztosan valamilyen fokú kételyt fog ébreszteni benne a trade sikerességével kapcsolatban. Ha kételkedik, valószínűleg nem fog beszállni. Ha nem nyitja meg a tradeet, de az nyerő lenne akkor gyötrődni fog. Néhány embernek semmi sem fáj jobban mint egy felfedezett lehetőség, kihagyva az önbizalom hiánya miatt. A tipikus tradernek, az egyetlen kiút ebből a pszichológiai dilemmából, hogy figyelmen kívül hagyja a kockázatot és meggyőzi magát a trade sikerességéről. Ha ebből bármi ismerősen hangzik, vedd figyelembe: amikor meggyőzöd magad hogy igazad van, azt mondod magadnak: "Tudom hogy ki van a piacon, és azt is ki fog bejönni. Tudom miről gondolják, hogy magas és alacsony. Továbbá tudom minden egyes egyénnek a képességeit, hogy a hite alapján cselekedjen, és mindezzel a tudással képes vagyok meghatározni, hogy ezek az egyének hogyan fogják befolyásolni az ármozgást egy másodperccel, egy perccel, egy órával, egy nappal, vagy egy héttel később." Ha megnézzük a folyamatot ahogy meggyőzöd magad, kicsit abszurdnak tűnik, ugye? A tradereknek akik megtanultak lehetőségekben gondolkozni, nincs dilemma. A kockázat meghatározása nem okoz problémát nekik, mert nem egy 'hibás vagy helyes' szemszögből kereskednek. Megtanulták, hogy a kereskedésnek semmi köze a hibázáshoz az egyes tradeekben. Ennek eredményeként nem úgy fogják fel a kockázatokat mint a tipikus trader. Akármelyiknek ezen traderek közül lehet pont ugyanannyi, a hibázást fogalmát körülvevő negatív energiája mint a tipikus tradernek. De amíg úgy ítélik meg a kereskedést mint egy valószínűségi játékot, az érzelmi válaszok az egyes trade kimenetelére hasonló lesz ahhoz, ahogy a tipikus trader érezne ha pénzfeldobásnál a fejre tippel de írás lesz. Egy hibázás, de a legtöbb embernek a rosszul tippelés a pénzfeldobásban, nem hívja elő a korábbi hibák összegyűjtött fájdalmát. Miért? Mert a legtöbb ember tudja hogy a pénzfeldobás kimenetele véletlenszerű. Ha elhiszed hogy véletlenszerű, akkor természetesen egy véletlenszerű eredményt vársz. A véletlenszerűség legalább valamilyen fokú bizonytalanságot sugall. Ezért amikor elhisszük hogy véletlenszerű a kimenet akkor elfogadjuk hogy az nem ismerhetjük eredményt . Ha előre elfogadjuk a tényt, hogy nem tudjuk a kimenetelét, az lesz az eredménye, hogy az elvárásaink semlegesek és nyitottak lesznek. Most ezzel elérkeztünk a tipikus trader problémájának a magjához. Bármilyen elvárás a piac viselkedésével szemben ami meghatározott - ahelyett hogy semleges és nyitott lenne - az irreális és potenciálisan kárt okoz. Az irreális elvárások azok melyek nem vágnak egybe a lehetőségekkel a piac szemszögéből. Ha minden pillanat egyedi a piacon, és minden lehetséges, akkor bármilyen elvárás ami nem kötöttségmentes és nyílt, az irreális.

Az elvárások kezelése A potenciális kár amelyet az irreális elvárások okoznak, abból jön ahogy ez hat az információfelfogásunkra. Az elvárás az a mentális reprezentációja egy jövőbeli pillanatnak, hogy az hogyan fog kinézni, érződni. Az


elvárások abból jönnek amit tudunk. Ez logikus, mert nem várhatunk el valamit amiről egyáltalán nem is tudunk. Amit tudunk az egyenlő azzal amit megtanultunk a környezetőr. Amit elhiszünk, az a személyes verziónk az igazságról. Amikor elvárunk valamit akkor azt vetítjük ki a jövőre, amit igaznak hiszünk. Azt várjuk el a külső környezettől, hogy egy perccel, egy órával, egy nappal, vagy egy héttel később később olyan lesz mint ami az elménkben van. Vigyáznunk kell azzal, hogy mit vetítünk ki a jövőre, mert semminek sincs nagyobb potenciálja, hogy boldogtalanságot okozzon, mint a teljesületlen elvárásoknak. Amikor pontosan úgy történnek a dolgok ahogy várod, mit érzel? A reakció általában csodálatos ( olyan érzések mint boldogság, élvezet, elégedettség ), hacsak nem valami borzasztót vártunk ami beteljesült. Ezzel ellentétben, mit érzel mikor az elvárásaid nem váltak valóra? Az általános reakció az érzelmi fájdalom. Mindenki valamilyen fokú fájdalmat, sajnálatot, csalódottságot, vagy elégedetlenséget érez mikor a környezet nem pontosan azt csinálja amit elvárt ( ha csak nem valami sokkal jobb történik mint amit vártunk ). Itt ütközünk problémákba. Mivel az elvárásaink abból jönnek amit tudunk, ezért mikor eldöntjük vagy elhisszük, hogy tudjuk, automatikusan azt várjuk hogy igazunk is van. Ezért, már nem egy természetes és nyitott elmeállapotban vagyunk és nem nehéz megérteni miért. Ha nagyszerűen fogod érezni magad ha a piac azt teszi amit elvártál, vagy szörnyen ha nem, akkor nem éppen egy semleges és nyitott elmeállapotban vagy. A hited ereje az elvárások mögött csak azokat a piaci információkat fogja feldolgozni ami megerősíti, hogy igazunk van, és a fájdalom elkerülő mechanizmusunk elrejti azt az információt ami nem igazolja amit elvártunk, hogy megvédjen minket a fájdalomtól. Ahogy már mondtam az elménk megvéd mind fizikai, mint érzelmi fájdalomtól. Ezek a fájdalom elkerülő mechanizmusok léteznek tudatos és tudatalatti szinten is. Például ha valami a fejed felé jön, azonnal cselekszel, hogy elkerülj az útjából. Az elhajoláshoz nem kell tudatos döntéshozatal. A másik oldalon, ha tisztán látod a tárgyat, választhatsz hogy elkapod, elütöd vagy elhajolsz. Ezek példák arra miként tudjuk megvédeni magunkat a fizikai fájdalomtól. Az érzelmi vagy mentális fájdalomtól ugyanilyen módon védekezünk, csak ott az információtól védjük meg magunkat. Például, a piac információt ad magáról, és a potenciáljáról hogy merre fog mozogni. Ha van bármi külömbség aközött amit akarunk vagy elvárunk, és amit a piac kínál vagy elérhetővé tesz, akkor a fájdalom elkerülő mechanizmusunk működésbe lép és kompenzálja a különbséget. Ugyanúgy ahogy a fizikai fájdalomnál, ez a mechanizmus működik tudatos és tudat alatti szinten is. Hogy megvédjük magunkat a fájdalmas információtól tudatos szinten, kifogásokat keresünk, akarattal gyűjtünk információt amely csökkenti a fájdalmas információ jelentőségét, vagy csak egyszerűen hazudunk magunknak. Tudat alatti szinten a fájdalom elkerülő mechanizmus sokkal bonyolultabb és misztikusabb. Ezen a szinten, az elménk leblokkolhatja a figyelmünket, így nem látva más alternatívákat, annak ellenére hogy más körülmények között képesek lennénk felfogni azokat. Mivel most konfliktusban vannak azzal amit akarunk vagy elvárunk, a fájdalom elkerülő mechanizmusunk eltudja tüntetni őket ( mint ha nem léteznének ). Hogy ezt bemutassam, a legjobb példa az az amit egyszer már leírtam: egy tradeben vagyunk ahol a piac ellenünk megy. Valójában, a piac létrehozott egy trendet az ellenkező irányba. Normálisan, nem lenne problémánk ennek a sablonnak a felfedezésével, ha a piac nem a pozíciónk ellen menne. De ez a sablon elveszti a jelentőségét ( láthatatlanná válik ), mert túl fájdalmas lenne elismerni. Hogy elkerüljük a fájdalmat, összeszűkítjük a figyelmünket és csak arra az információra koncentrálunk ami távol tart minket a fájdalomtól, jelentőségétől függetlenül. Eközben az információ mely tisztán megmutatja a trendet és a lehetőséget a trendirányú kereskedésre, láthatatlanná válik. A trend nem tűnik el a valóságban, csak a képességünk, hogy felfogjuk azt. A trend addig láthatatlan marad amíg vagy a piac meg nem fordul a nekünk kedvező irányba, vagy ki kell szállnunk a tradeből mert elviselhetetlenné válik a vesztesség. A trend, és a lehetőségek pénzkeresési lehetőség a trend irányú kereskedéssel, csak akkor válik láthatóvá mikor szállunk a tradeből, vagy elmúlt a veszély. Minden lehetőség láthatóvá válik amikor már a elménknek nincs mitől védekeznie. Mindegyikünknek működésbe hozhatja a védekező, fájdalom elkerülő mechanizmust, mert ez az elménk működésének természetes módja. Néhány esetben a természetes mechanizmusunk jó szolgálatot tesz. De általában, a fájdalom elkerülő mechanizmusunk csak attól véd meg, ami jelezné, hogy az elvárásaink nincsenek összhangban azzal ami a környezet szempontjából elérhető. Ez az ahol a mechanizmus csak hátráltat minket, főleg traderként. Hogy ezt megértsd, kérdezd meg magadtól, pontosan mi is fenyegető a piaci információban? Azért fenyegető, mert a piac tényleg negatív töltésű információt ad magáról?


Talán így nézhet ki, de alapvetően a piac csak felfelé gyertyákat és lefelé gyertyákat ad. Ezek egy sablont formáznak mely egy lehetőséget jelent. Na most, lehet bármely gyertya vagy alakzat negatív töltésű? Újra, talán így néz ki, de a piac szemszögéből az információ semleges. Ha ezek az információk negatív töltésűek lennének, akkor nem lenne mindeni kitéve érzelmi fájdalomnak? Például, ha téged és engem is fejbe vágnak egy kemény tárgyal, valószínűleg nem lenne nagy külömbség az érzéseink között. Mindkettőnknek fájna. A testünk bármely része, ha erős ütés éri, az idegrendszeren keresztül fájdalmat hoz létre. Ugyanazt tapasztaljuk, mert a testünk alapvetően ugyanúgy van felépítve. A fájdalom egy automatikus fiziológiai reakció a kézzelfogható tárgy becsapódására. Információ, szavak, gesztusok, vagy gyertyák formájában, ugyanolyan fájdalmas lehet mint az ütés a kemény tárgytól; de van egy fontos különbség a tárgy és az információ között. Az információ nem kézzelfogható. Az információ nem atomokból és molekulákból áll. Ahhoz hogy átéljük az információ potenciális hatását, akár pozitív, akár negatív, kell egy értelmezés. Az értelmezés pedig a mentális vázunk egyik funkciója. Mindenkinek egyedi a mentális váza, két alapvető ok miatt. Először is, mindegyikünk különböző viselkedéssel és személyiséggel született, ezért különböző szükségleteink vannak mint másoknak. Az, hogy mennyire pozitívan vagy negatívan válaszol a környezet ezekre a szükségletekre, minden személynek egyéni. Másodszor, mindenki másfajta környezeti erőknek van kitéve. Néhány erő hasonló, de egyik sem pontosan ugyanolyan. Ha megnézed a lehetséges változók számát, érthető miért nincs egy általános mentális váz mindenkinek. A testünkkel ellentétben, melynek van egy általános molekuláris struktúrája ami megtapasztalja a fizikai fájdalmat, nincs egy ilyen átlagos mentális váz mely biztosítaná hogy, mindenkire ugyanolyan hatással van az információ negatív vagy pozitív potenciálja. Például, ha valaki sérteget, hogy szándékosan fájdalmat okozzon. A környezet szempontjából ez negatív töltésű információ. De te érezni fogod a szándékos negatív hatást? Nem feltétlenül! Képesnek kell lenned felfogni az információt, ahhoz, hogy negatívnak élhesd meg. Mi van, például, ha az a személy egy olyan nyelven sérteget amelyet nem ismersz, vagy olyan szavakat használ amelyeknek nem tudod a jelentését? Érezni fogod a fájdalmat? Nem, addig nem amíg fel nem építed a vázat mely képes meghatározni, és megérteni a szavakat sértőként. És akkor sem biztos hogy a fájdalmat fogod érezni. Lehet megvan a szükséges vázad, de talán a fájdalom helyett egy perverz kielégültséget érzel. Találkoztam már emberekkel, akik egyszerűen a saját szórakozásuk kedvéért szerették ha az emberek negatív érzelmekkel töltődtek fel. Ha közben megsértenék őket, az csak élvezetet okoz, mert tudják mennyire sikeresek voltak. Ha valaki őszinte szeretetet sugároz, akkor az pozitív információt sugároz a környezete felé. Van biztosíték arra hogy a személy/személyek akik felé sugároz, ezt pozitívan fogják felfogni és megélni? Nem, nincs. Egy személy nagyon kevés önbecsüléssel, vagy valaki aki sok fájdalmat és csalódottságot élt meg kapcsolatokban, gyakran félreértelmezi a őszinte szeretet kifejezését. A kevés önbecsüléssel rendelkező személy esetében, ha nem hiszi el hogy megérdemli a szeretetet, akkor nehéz lesz számára, ha nem lehetetlen, hogy őszintének vagy valósnak fogja fel. A második esetben a személy könnyen azt hiheti, hogy az őszinte szeretet nagyon ritka és valószínűleg úgy fogná fel a helyzetet, hogy valaki akar tőle valamit, vagy ki akarja használni. Biztos vagyok benne, hogy nem kell tovább részletezzem példákkal bemutatnom a félreértés lehetséges módjait amikor valaki kommunikálni akar velünk. A lényeg amire ki akarok lyukadni, hogy minden egyes személy másként magyarázza, fogja fel, és éli meg a számára elérhető információt. Nincs egy általánosított módja annak ahogy megéljük azt amit a környezet felkínál, egyszerűen azért mert nincsen egy általános mentális váz amivel felfogjuk az információt. Állíthatjuk, hogy a piac minden pillanatban felkínál valamit amit felfoghatunk. Mondhatjuk, a piac kommunikál velünk. Ha azzal kezdünk, hogy a piac nem generál negatív töltésű információt, feltehetjük, és megválaszolhatjuk a kérdést "mi okozza hogy az információ negatív lesz". Más szavakkal, pontosan honnan jön a fájdalom fenyegetése? Ha nem a piacból jön, akkor muszáj abból jöjjön ahogyan felfogod az elérhető információt. Az információ felfogása attól függ amit tudunk, vagy igaznak hiszünk. Ha amit hiszünk vagy tudunk az valójában igaz - és nem hinnénk el, ha nem lenne az - akkor amikor kivetítjük a hiteinket egy jövőbeli pillanatra, természetesen azt várjuk, hogy igazunk legyen. Amikor azt várjuk el hogy igazunk legyen, bármilyen információ ami nem erősíti meg a mi verziónkat az igazságról, fenyegetővé válik. Bármilyen információt ami fenyegetővé válhat, azt blokkolhatja, eltorzíthatja, vagy jelentéktelenné teheti fájdalom-elkerülő folyamatunk. Az elménknek eme tulajdonsága komoly problémákat okozhat nekünk. Traderként, nem engedhetjük meg a fájdalomelkerülő mechanizmusunknak, hogy elvágjon az információtól amelyet a piac nyújt nekünk. Például ha


figyelsz egy piacot (ahol ritkán, vagy soha sem kereskedsz) cselekvési szándék nélkül, akkor fog bármelyik gyertya haragot, csalódottságot, vagy árulásérzetet kelteni? Nem! Azért mert semmi sem forog kockán. Ha a gyertyák amiket figyelsz egy sablont formáznak amiről már tanultál, észre fogod azt venni? Igen, és az ok ugyan az: Semmi sem forog kockán. Semmi sem forog kockán, mert nincsenek elvárásaid. Nem vetítetted ki a chartra azt amit hiszel, vagy tudni vélsz arról a piacról. Ezért nincs mihez képest hibázni, vagy jól dönteni, ezért az információnak nincs lehetősége fenyegetővé, vagy negatívan töltötté válni. Elvárások nélkül, nem tettél semmilyen megkötést a piac mozgásával kapcsolatban. Mentális megkötések nélkül lehetővé teszed, hogy felfogj mindent amiről már tanultál a piac mozgásával kapcsolatban. Nincs semmi amit a fájdalom elkerülő mechanizmusod blokkolni, torzítani, vagy a tudatos figyelmedből kizárni akarna. A szemináriumokon mindig megkérem a résztvevőket hogy oldják meg ezt az elsődleges paradoxont a kereskedéssel kapcsolatban: Hogyan kell egy tradernek megtanulni egyszerre szigorúnak és flexibilisnek lenni? A válasz: Szigorúnak kell lennünk a szabályainkat illetően, és flexibilisnek az elvárásainkkal kapcsolatban. Szigorúnak kell lennünk a szabályainkkal kapcsolatban, hogy szert tegyünk arra az önbizalomra mely képes, és mindig is meg fog védeni egy kötöttségek nélküli környezetben. Flexibilisnek kell lennünk az elvárásainkal kapcsolatban, hogy a lehető legtisztábban és legobjektívebben megértsük a piac kommunikációját. Ennél a pontnál, valószínűleg nem is kell mondanom: a tipikus trader ennek pont az ellenkezője: Flexibilis a szabályaival kapcsolatban, és szigorú elvárásai vannak. Elég érdekes, hogy minél szilárdabbak az elvárásai, annál gyakrabban kell megszegje a szabályait. Az érzelmi kockázat kiiktatása. Ahhoz, hogy teljesen kiiktasd az érzelmi kockázatot, semlegesíteni kell az elvárásaidat a piaccal kapcsolatban. Ezt piac szemszögéből gondolkodással teheted meg. Jusson eszedbe, a piac mindig valószínűségekben kommunikál. Összességi szinten talán tökéletesnek tűnik a lehetőség számodra, de egyéni szinten, minden tradernek megvan a potenciálja hogy megcáfolja a setupod pozitív kimenetelét. Hogy valószínűségekben gondolkozz, létre kell hoznod egy mentális vázat, mely tisztában van az alapvető elveivel a valószínűségi környezetnek. Ez öt alapvető szabályból áll:    

Bármi megtörténhet Nem kell tudnod hogy mi fog történni ahhoz hogy pénzt keress A nyerők és vesztők aránya véletlenszerűen van elosztva A setup nem több mint egy jelzés, hogy valaminek nagyobb a valószínűsége mint a másiknak

Minden pillanat a piacon egyedi

Tartsd figyelemben, hogy onnan jön a fájdalom megtapasztalásának a lehetősége, ahogyan felfogod a számodra elérhető információt. Ha beépíted ezt az öt szabályt, az elvárásaid mindig egybeesnek majd a piaci környezet valóságával. A megfelelő elvárásokkal kiiktatod a lehetőséget, hogy bármilyen információt fenyegető-, vagy fájdalmasként fogj fel, ezzel gyakorlatilag semlegesíted a kereskedés érzelmi kockázatát. A lényeg, hogy egy olyan gondtalan elmeállapotot hozz létre, mely mindig teljesen elfogadja az örökké jelen lévő ismeretlen erőket a piacon. Ha ezeket az igazságokat tényleg teljesen a hit-rendszered működő részévé teszed, akkor az agyad racionális fele ugyanúgy megvédi ezeket az igazságokat mint ahogy megvéd bármely más hitet a kereskedés természetével kapcsolatban. Ez azt jelenti, legalábbis racionális szinten, hogy az elméd automatikusan megvéd a gondolattól, miszerint tudod mi fog történni . Összeférhetetlenség van hinni minden egyes trade egyediségében, nem biztos kimenetelében, és egyidejűleg tudni, hogy mi fog történni, és elvárni, hogy az igaz lesz. Ha tényleg hiszel a bizonytalan kimenetelben azt is el kell fogadnod, hogy gyakorlatilag bármi megtörténhet. Különben amint engeded az elmédnek elfogadni, hogy tudod, nem fogod számításba venni az ismeretlen változókat. Az elméd nem engedi, hogy mindkettő megtörténjen. Ha azt hiszed, hogy tudsz valamit, a pillanat már nem egyedi. Ha a pillanat nem egyedi, akkor minden ismert, vagy megismerhető; ami azt jelenti hogy nincs ismeretlen. Azonban, abban a pillanatban ahogy abbahagyod azon változók figyelembevételét melyeket nem ismersz, vagy ismerhetsz, ahelyett, hogy nyitott maradnál arra amit a piac felkínál, hajlamossá válasz az összes tipikus kereskedési hiba elkövetésére. Például, ha tényleg hinnél a bizonytalan kimenetelben, akármikor is beszállnál


egy tradebe a kockázat meghatározása nélkül? Bármikor is hezitáltál volna egy vesztő bezárásán, ha tényleg elhitted volna, hogy nem tudod mi fog történni? Hogy engedhettél volna bármikor is egy nyerő tradeet vesztőbe fordulni, vagy egy szisztematikus profit zárási terv nélkül kereskedni, ha nem lettél volna meggyőződve a piac mozgási irányáról? És végül, ha tényleg elhitted volna a véletlen elosztást a nyerő és vesztő tradek között, éreztél volna bármikor elárultságot? Ha feldobsz egy pénzt és jól tippeltél, attól még nem várod el hogy a következőt is jól megtippeled, csak mert az előzőt eltaláltad. Azt se várnád e,l hogy rosszul tippelsz, ha az első nem jött be. Mivel elhiszed, hogy véletlenszerű az elosztás a fejek és az írások között, az elvárásaid teljesen összeillenek a helyzet valóságával. Örülnél neki ha igazad lenne, de ha nem találod el, nem érzed magad elárultnak az érme által, mert tudod, és elfogadod, hogy vannak olyan ismeretlen változók melyek befolyásolják a feldobás kimenetelét. Ha egyáltalán van, akkor nagyon kicsi az esélye, hogy azt a fajta érzelmi fájdalmat fogod érezni ami az elárultsággal jár együtt. Traderként, amikor egy véletlenszerű kimenetelt vársz el, akkor mindig egy kicsit meg leszel lepődve azon amit a piac tesz - akkor is ha az pontosan egybevág azzal ami számodra a setupot és a nyerő tradeet jelentette. Azonban az, hogy véletlenszerűséget vársz a piactól, nem azt jelenti, hogy nem használhatod az elemzői képességeidet egy kép kialakítására a jövőről. Sőt, minden esetben igazad is lehet. Csak nem várhatod el hogy igazad legyen. És ha igazad volt, nem várhatod el, hogy amit tettél és működött, az működni fog következőre is, annak ellenére, hogy a helyzetek talán pontosan pontosan ugyanúgy néznek ki. Semmi amit "most" fogsz fel a piacról, sem lesz olyan mint valamelyik korábbi tapasztalatod mely a mentális környezetedben létezik. De ez nem jelenti azt, hogy az elméd (a természetes működési alapelvei szerint) nem próbálja hasonlítani a kettőt. Lesznek hasonlóságok a kettő között, de ezek csak oly módon jelentenek segítséget, hogy a te oldaladra billentik a sikeresség esélyeit. Ha a kereskedést olyan szemszögből közelíted meg, ami elfogadja a bizonytalanságot, akkor megkerülöd az elméd természetes hajlamát, hogy a mostani pillanatot hasonlóvá tegye egy korábbihoz. Akármennyire is természetellenesnek hangzik ez, nem engedheted hogy az elmeállapotodat egy korábbi tapasztalat (akár negatív, akár nagyon pozitív) határozza meg. Ha így teszel, nehéz lesz, ha nem lehetetlen, felfogni a piac kommunikációját a saját (semleges) szemszögéből. Amikor beszállok egy tradebe, csak annyit várok el, hogy valami történni fog. Függetlenül attól mit gondolok az esélyemről, csak annyit várok el a piactól, hogy mozogjon és kifejezze magát valamilyen módon. Azonban, vannak dolgok amiket biztosan tudok. Tudom, a piac viselkedési sablonjaira alapozva, az esélye hogy a tradeem irányába fog menni az árfolyam, jó, vagy elfogadható, a kockázatomhoz képest. Azt is tudom, mielőtt pozícióba lépek, mennyit fogom engedni a piacnak, hogy ellenem mennyen. Mindig van egy pont ahol a siker esélye nagyban csökken a potenciális nyereményhez képest. Annál a pontnál nem érdemes több pénzt kockáztatni, hogy kiderítsük, hogy működni fog a trade vagy sem. Ha a piac eléri azt a pontot, tudom mindenféle belső konfliktus, vagy hezitálás nélkül, hogy ki fogok szállni a tradeből. A veszteség nem okoz semmilyen érzelmi kárt, mert nem fogom fel negatívként az élményt. Számomra a veszteség csak egyszerűen az üzletelés ára, vagy a pénz amit el kell költenem, hogy elérhető legyek a nyerő tradeeknél is. Ha, viszont, a trade nyerő lesz, a legtöbb esetben tudom mikor fogom kivenni a profitot. (ha nem tudom biztosan, akkor van egy nagyon erős elképzelésem róla) A legjobb traderek "mostani pillanatban" vannak, mert nincs stressz. Nincs stressz, mert a pénzen kívül amit a tradere akarnak költeni, semmi sem forog kockán. Nem akarnak helyesen dönteni, vagy a fájdalmat elkerülni, sem valamit bebizonyítani. Ha, és amikor a piac azt mondja nekik hogy nem fog működni, vagy, hogy ideje kiszállni, az elméjük nem fogja blokkolni ezt az információt. Teljesen elfogadják azt amit a piac kínál nekik, és várnak a következő lehetőségre.

8.Fejezet

Munka a hiteiddel.

Most az előtted álló feladat az, hogy helyesen beépítsd a 7. fejezetben megfogalmazott öt alapelvet a mentális


környezetedbe, egy funkcionális szinten. Hogy segítsek ebben, alaposan megvizsgáljuk a hiteket - a tulajdonságaikat, a természetüket. Azonban, mielőtt ezt megtenném, átismétlem, és összerendezem a fő koncepciókat melyeket eddig bemutattam, egy sokkal tisztább és gyakorlatiasabb vázba. Amit ebből és a következő két fejezetből megtanulsz, az fog alapul szolgálni ahhoz, hogy megérts mindent ami a traderkénti sikeredhez kell.

A probléma meghatározása

A legalapvetőbb szinten, a piac csak felfelé és lefelé gyertyák sorából áll, melyek sablonokat formáznak. A technikai elemzés ezeket a sablonokat lehetőségként határozza meg. Minden sablon mely lehetőségként van meghatározva, egy jel arra, hogy nagyobb a valószínűsége az egyik iránynak mint a másiknak. Azonban, a nagy mentális paradoxon itt az, hogy a sablon egy bizonyos fokú konzisztenciát, vagy legalábbis konzisztens eredményt sugall. De a valóságban, minden egyes sablon teljesen egyedi. Talán ugyanúgy néznek ki (és mérhetően is ugyan olyanok), de a hasonlóságok csak a felszínen vannak. A háttérben álló erő a traderek összessége, és mindig más traderek vesznek részt egy sablon megformálásában, ezért minden egyes sablonnak véletlenszerű a kimenetele egy másikhoz képest. Az elménknek van egy olyan belső tervezési sajátossága (az asszociáló mechanizmus) mely nagyon nehézzé teszi a paradoxonnal való dolgozást. Ezek a lehetőségek, vagy a sablonok amiket reprezentálnak, minden időfelbontáson folyamatosan alakulnak ki és teljesülnek be, ezzel egy végtelen lehetőség-folyamot létrehozva. Más szavakkal, a piac minden pillanatban felkínálja a lehetőséget, nekünk tradereknek, hogy valamit tegyünk.

A fogalmak meghatározása

Mi akadályoz meg minket abban hogy minden "aktuális pillanatot" egy lehetőségként fogjunk fel, hogy csináljunk valamit magunknak? A félelmeink! Mi a félelmeink forrása? Tudjuk, hogy az nem a piac, mert a piac szemszögéből, a felfelé és lefelé gyertyáknak és a sablonoknak amiket formáznak, nincs se negatív, se pozitív töltése. Ennek eredményeként, a felfelé és lefelé gyertyáknak nincs lehetősége hatni ránk, úgy, hogy belépjünk bármilyen elmeállapotba (pozitív vagy negatív), elvesszük az objektivitásunkat, hibázzunk, vagy kiessünk a lehetőség-folyamból. Ha nem a piac, akkor mi okozza ezeket? Az ahogyan felfogjuk az elérhető információkat. Ha ez a helyzet, mi határozz meg az információ felfogását? Amit elhiszünk, vagy igaznak ismerünk el. A hiteink, a fájdalom elkerülő mechanizmussal együtt dolgozva erőként hatnak az öt érzékünkre, hogy úgy fogjuk fel a piaci információt ahogy az összeillik azzal amit elvárunk. Amit elvárunk az szinonim azzal amit elhiszünk vagy amit igaznak fogadunk el. Az elvárások azok hitek, kivetítve egy jövőbeli pillanatra. A piac szemszögéből minden pillanat egyedi, de ha a piac által generált információ hasonló tulajdonságokkal rendelkezik mint valami ami már az elménkben van, akkor a két információ automatikusan össze lesz kapcsolva. Amikor ez a kapcsolat létrejön, az létrehoz egy elmeállapotot ami megfelel a hitnek, feltevésnek, vagy memóriának amivel össze lett kapcsolva. Ettől úgy látszik mintha a külső információ pontosan ugyanolyan lenne mint ami már bennünk van. Az elmeállapotunk mindig az abszolút igazság. Ha magabiztosnak érzem magam, akkor magabiztos vagyok. Ha félelmet érzek, akkor félek. Nem tudjuk átalakítani az energiát ami keresztülfolyik az elménken és a testünkön. És mivel tudom, hogy hogyan érzek, azt is mondhatnánk: tudom hogy mit fogok fel. A probléma az, hogy bár ahogyan érzünk az mindig az abszolút igazság, a hit ami létrehozta ezt az érzést, vagy elmeállapotot, nem biztos, hogy igaz a piac lehetőségeihez képest. Emlékezz vissza a kutya és a fiú példájára. A fiú "tudta", hogy minden kutya amivel az első után találkozott az fenyegető, amiatt ahogy érzett mikor meglátott egyet. Nem ezek a kutyák okozták a félelmét; a negatív memóriája az asszociációval és a fájdalomelkerülő mechanizmussal együtt dolgozva okozzák azt. Ő a saját igazságát élte meg, annak ellenére, hogy az nem egyezett a környezet szemszögéből elérhető lehetőségekkel. A hitei a kutyák kifejezésmódjáról behatároltak voltak, a kutyák által kifejezett tulajdonságokhoz képest. Mégis, az elmeállapota, mikor találkozott egy kutyával elhitette vele, hogy pontosan tudta mit várhat el tőlük. Ugyan amiatt a folyamat miatt hisszük azt, hogy tudjuk mit várhatunk el a piactól, miközben a valóság az, hogy mindig vannak ismeretlen erők. A probléma az, hogy a pillanatban mikor azt gondoljuk, "tudjuk" mit várjunk el a piactól, abbahagyjuk az összes ismeretlen erő, és az azok által generált ismeretlen változók számításba vételét.


Az ismeretlen erő azok a traderek akik várna,k hogy ki- vagy beszálljanak pozíciókba, a jövőről alkotott hiteik alapján. Más szavakkal, nem tudhatjuk, hogy pontosan mit várjunk el a piactól, amíg nem tudjuk az összes trader elméjét olvasni akinek megvan a potenciálja hogy hasson az ármozgásra. Nem túl valószínű lehetőség. "Tudhatjuk," hogy van egy meghatározott tervünk a profitok eltevésére. De ez minden! Ha az amiről azt gondoljuk, hogy tudjuk, elkezd kiterjedni a piac jövőbeli mozgására, bajban vagyunk. És ahhoz, hogy egy negatív, "tudom mit várhatok el" elmeállapotba kerüljünk, csak annyi kell, hogy a fel és lefele gyertyákat a lehetőségen kívül bármi másnak fogjuk fel. Mik a célok? Természetesen minden tradernek az a célja a pénzkeresés. De ha a kereskedés csak a pénzcsinálásról szólna, nem kellene elolvasni ezt a könyvet. Ahhoz, hogy csináljunk egy, vagy akár egy sor nyerő tradeet, semmiféle képesség nem kell. Azonban a konzisztens eredmény eléréséhez, és hogy meg tudjuk tartani amit megcsináltunk, kell. A pénzkeresés az a mellékterméke a megfelelő mentális képességek megszerzésének és megtanulásának. Minnél inkább megérted ezt, annál kevésbé fogsz a pénzre fókuszálni, és inkább arra, hogy hogyan használhatod a kereskedést eme képességek tökéletes elsajátítására. Mik a szükséges képességek? A konzisztencia az a gondtalan, objektív elmeállapot eredménye, ahol elérhetővé tesszük magunkat bármilyen a piac által kínált információ felfogására és azok alapján való cselekedésre. Mi az a gondtalan elmeállapot? A gondtalanság magabiztosságot jelent, de nem euforikust. Mikor egy gondtalan elmeállapotban vagy, nem érzel félelmet, hezitálást, vagy kényszert hogy bármit tegyél, mert gyakorlatilag kiiktattad a lehetőséget hogy fenyegetőnek fogd fel a piaci információt. Hogy elvedd a fenyegetés érzését, teljesen el kell fogadnod a kockázatot. Ha elfogadtad a kockázatot, békében leszel minden kimenetellel. Hogy békében legyél minden kimenetellel, el kell tüntess mindent a mentális környezetedből mely összeütközésben van az öt alapvető igazsággal a piac természetéről. Továbbá alapvető hitekként kell beépítened ezeket az igazságokat a mentális rendszeredbe. Mi az az Objektivitás? Az objektivitás az egy olyan elmeállapot amiben tudatosan elérhető minden amit megtanultál a piac természetéről. Más szavakkal, semmi sincs blokkolva, vagy eltorzítva a fájdalomelkerülő mechanizmusod által. Mit jelent az hogy tedd elérhetővé magad? Az hogy elérhetővé teszed magad azt jelenti hogy egy olyan szemszögből kereskedsz ahol nem kell semmit bizonyítanod. Nem próbálsz nyerni, vagy elkerülni a veszteséget. Nem próbálod visszaszerezni a pénzedet, vagy megbosszulni a piacot. Más szóval, nincs más célod, csak hagyod kifejlődni ahogy akar, és hogy a lehető legjobb elmeállapotban legyél hogy észrevedd és hasznosítsd a lehetőségeket. Mi az a "mostani pillanat"? A "mostani pillanatban" kereskedés azt jelenti hogy nincs rá esély hogy bármilyen lehetőséget összekapcsolsz egy korábbi tapasztalattal ami már az elmédben él.

Hogyan kapcsolódnak az alapvető igazságok a képességekhez 1: Bármi megtörténhet. Miért? Mert mindig vannak ismeretlen erők melyek hatnak minden piacra, és csak egy trader kell, bárhol a világban, hogy megcáfolja a számodra pozitív lehetőséget. Ez minden: csak egy. Függetlenül attól hogy mennyi időt, fáradtságot, vagy pénzt fektettél az elemzésedbe, a piac szemszögéből nincs kibúvó eme igazság alól. Bármilyen kivétel ez alól ami az elmédben létezik, konfliktus forrása lesz, és potenciálisan fenyegetőnek fogsz megítélni bizonyos információkat emiatt. 2:Nem kell tudnod hogy mi fog történni következőre, ahhoz hogy pénzt keress. Más szavakkal, a múltbeli teljesítményed alapján tudhatod, hogy a következő 20 tradeből 12 nyerő lesz és 8 vesztő. Azt viszont nem tudhatod, hogy milyen sorban fogják ezek egymást követni, és mennyi pénzt tesz elérhetővé a piac a nyerőknél. Ez az igazság teszi a kereskedést a valószínűségek játékává. Amikor tényleg elhiszed ezt, az elképzelések mint jó-rossz, vagy nyerni-veszteni, már nem fogják ugyan azt jelenteni. Ennek eredményeként az elvárásaid harmóniában lesznek a lehetőségekkel. Tartsd észben hogy semminek sincs nagyobb potenciálja hogy érzelmi zavart okozzon, mint a be nem töltött elvárás. Az érzelmi fájdalom az általános reakció ha a külső környezet nem úgy cselekszik ahogy azt elvártuk, vagy igaznak hittük. Ennek eredményeként, akármilyen piaci információ mely nem vág egybe az elvárásainkkal, automatikusan fenyegetőként van megítélve és felfogva. Ez a felfogás egy negatív, védekező elmeállapotba sodor, aminek az lesz a vége hogy pont azt az élményt fogod megélni


melyet próbáltál elkerülni. A piaci információ csak akkor lehet fenyegető ha elvársz valami a piactól. Egyébként, ha nem várod el a piactól hogy jól cselekedjen, nincs okod attól félni hogy rosszul fog. Ha nem várod el hogy nyertessé tegyen, nincs okod attól félni veszteni fogsz. Ha nem várod el hogy korlátlanul a neked megfelelő irányba mennyen, nem kell attól félni hogy benne hagyod a pénzt. És végül, ha nem várod el hogy lépes legyél kihasználni miden lehetőséget ami megmutatta magát, és te felfogtad, akkor nem fogsz félni attól hogy kimaradsz. A másik oldalon, ha elhiszed hogy csak annyit kell tudnod:

1. 2. 3. 4.

az esélyek neked szólnak [ühm, magyarul?] mielőtt beszállsz a pozícióba, mennyibe fog kerülni hogy megtudd hogy működik-e a trade vagy sem, nem kell tudnod hogy mi fog történni következőre ahhoz hogy pénzt csinálj, bármi megtörténhet.

Akkor a piac hogyan árthatna? Milyen piaci információ kapcsolná be a fájdalomelkerülő rendszeredet, hogy ne vegye figyelembe azt az információt? Semmi amire gondolni tudnék. Ha elhiszed hogy minden megtörténhet, és nem kell tudnod hogy mi fog történni következőre ahhoz hogy pénzt keress, akkor mindig igazad lesz. Az elvárásaid mindig harmóniában lesznek a piac által felkínált lehetőségekkel, gyakorlatilag semlegesítve az érzelmi fájdalom megtapasztalásának lehetőségét. Továbbá, hogyan tudna egy vesztő trade, vagy akár egy sor vesztő negatív hatást kelteni rajtad, ha tényleg elhiszed hogy a trade az csak egy valószínűségi játék? Ha ez esélyek melletted szólnak, minden egyes vesztő közelebb hoz a nyerőhöz. Ha ezt tényleg elhiszed, a hozzáállásod a vesztő tradeekhez már nem lesz érzelmileg negatív. 3. Véletlenszerű a vesztők és nyerők elosztása minden adott setup-csoportban Ha minden veszteség pont annyival közelebb visz a nyerőhöz, akkor mindig várni fogod a következő setupodat hogy beszállj a legkisebb hezitáció nélkül. Azonban, ha még mindig azt hiszed hogy a tradelés az elemzésről és a jóságról szól, akkor egy vesztő után a következő setupot kételkedve fogadod, és azon tűnődve hogy vajon működni fog-e. Ez ahhoz fog vezetni hogy bizonyítékokat kezdesz gyűjteni a trade mellet, vagy ellen. Bizonyítékot gyűjtesz a trade mellet, ha a félelmed a kimaradástól nagyobb mint a veszteségtől, és a trade ellen ha a félelmed a veszteségtől nagyobb mint a félelem a kimaradástól. Mindkét esetben, nem a legmegfelelőbb állapotban leszel hogy konzisztens eredményt produkálj. 4. A setup nem több mint egy jel arra hogy az egyik dolog megtörténésének nagyobb esélye van mint a másiknak. Ahhoz hogy konzisztens eredményt produkálj, teljesen el kell fogadnod hogy a tradeelés nem a reménykedésről, tűnődésről, vagy bizonyítékgyűjtésről szól, annak érdekében hogy meghatározd hogy a következő trade működni fog vagy sem. Az egyetlen bizonyíték amit tudnod kell, hogy jelen vannak-e azok a változók melyek neked meghatároznak egy setupot. Ha "egyéb" információt is használsz, mely a setupod paraméterein kívül van, hogy eldöntsd hogy beszállsz-e vagy sem, akkor véletlenszerű változókat adsz a kereskedési rendszeredhez. A véletlenszerű változók hozzáadása nagyon nehézzé, ha nem lehetetlenné teszi hogy meghatározd hogy mi működik és mi nem. Ha sosem vagy biztos a setupod életképességében, sosem fogod igazán biztosnak érezni magadat vele kapcsolatban. Ha akármennyire is hiányzik belőled a bizalom, félelmet fogsz tapasztalni. A dolog iróniája, hogy a véletlenszerű kimeneteltől fogsz félni, anélkül hogy realizálnád hogy a véletlenszerű megközelítés hozza létre azt amitől félsz. A másik oldalon, ha elhiszed hogy a setup az csak egy jel arra hogy valaminek nagyobb esélye van megtörténni mint a másiknak, és véletlenszerű a nyerők és vesztők elosztása a setupok között, gyűjtenél "más" bizonyítékot a trade ellen vagy mellet? Egy tradernek ezzel a két hittel a "más" információ gyűjtése nem lenne logikus. Vagy hagy mutassam be így: "Más" információ gyűjtésének kb. annyi értelme van mint ha megpróbálnád meghatározni hogy a következő pénzfeldobásnak fej lesz az eredménye, miután az előző 10 írás volt. Függetlenül attól hogy milyen bizonyítékokkal támasztod alá hogy fej lesz, még mindig 50% esélye van hogy a következő írás lesz. Ugyanígy, függetlenül attól hogy mennyi információt gyüjtesz egy trade mellet vagy elen, csak egyetlen egy trader kell ahhoz hogy megváltoztassa a helyzetet. A lényeg hogy miért érdekeljen? Ha a piac felkinál egy érvényes setupot, akkor határozd meg a kockázatot, és szálj be. 5. A piacon minden pillanat egyedi. Szánj rá egy percet és gondolkozz el a egyediség jelentésén. Az "egyedi" azt jelenti hogy semmi más olyan dolog nem létezik vagy létezett. Amennyire talán megérted az egyediség fogalmát, az elménk nem kezeli túl jól gyakorlati szinten. Ahogy már beszéltem róla, az elménknek megvan az a tulajdonsága hogy összekapcsol bármit a külső környezetben ami hasonlít valamire ami a belső környezetünkben van, egy emlék, hit, vagy attitűd formájában. Ez egy konfliktust hoz létre aközött ahogy a világ működéséről gondolkozunk, és ahogyan a világ létezik. Sosem lesz két pillanat a külső környezetben ugyanolyan.Hogy így legyen, minden atomnak vagy


molekulának pontosan ugyanabban a pozícióban kéne lenni mint valamikor régebben. Nem túl valószínű. Mégis, mivel az elménk így fogja fel az információkat, úgy éljük meg a "mostani pillanatot" mintha pontosan ugyan olyan lenne mint egy korábbi pillanat ami az elménkben létezik. Ha nincs két ugyanolyan pillanat, akkor semmi sem mondhatja racionális szinten, hogy "tudod" mi fog történni. Akkor megkérdem megint, miért törődnénk vele hogy megtudjuk? Ha tudni próbálod, akkor próbálsz jó lenni. Ezzel nem azt akarom mondani hogy nem tudod megjósolni hogy merre fog menni a piac és lehet igazad, mert biztosan megtudod. A próbálkozásban van a probléma. Ha úgy gondolod hogy egyszer helyesen megjósoltad, akkor megint meg fogod próbálni. Ennek eredményeképp, az elméd automatikusan keresni fogja ugyanazt a sablont, körülményeket, vagy helyzetet melyek akkor léteztek amikor utoljára sikerült sikeresen megjósolnod a mozgását. Amikor megtalálod, az elmeállapotod miatt úgy fog tűnni hogy az pontosan ugyanolyan mint az előző. A probléma az, hogy a piac szemszögéből nem ugyan olyan. Ezért csak előkészíted magad a csalódásra. Ami megkülönbözteti a legjobb tradereket a többitől, hogy ők már edzették az elméjüket hogy higgyenek a pillanatok egyediségében. (habár ez a tanulás sokszor vagyonokba kerül, mielőtt "tényleg" hinnének az egyediség fogalmában). Ezek a hitek ellenerőként hatnak, semlegesítve az automatikus asszociálást. Minnél erősebb a hited, annál kevésbé leszel hajlamos hogy összehasonlíts. Minnél kisebb a hajlamod erre, annál nyitottabb leszel az információra, hogy azt felfogd a piac szemszögéből.

Haladás a "Zóna" felé Ha elfogadod a piac pszichológiai valóságait, azzal elfogadod a kereskedés kockázatát is. Ha elfogadod a kockázatot, megszünteted a lehetőséget, hogy fenyegetőnek fogd fel a piaci információt. Ha már nem fájdalmasként fogod fel, akkor nincs mitől megvédenie az elmédnek. Ha nincs mitől megvédenie, akkor hozzáférésed van az összes információhoz, amiről már tanultál, az ármozgásról. Semmi sem lesz blokkolva, ami azt jelenti hogy minden lehetőséget észreveszel amiről már tanultál (objektívan), és mivel az elméd nyitott igazi energiacserére, elég természetesen elkezdesz olyan lehetőségeket (setupokat) is felfedezni melyeket korábban képtelen voltál. Ahhoz hogy nyitva legyél az igaz energiacserére, nem szabad hogy azt tudd, vagy hidd, hogy tudod hogy mi fog történni. Ha békében vagy azzal hogy nem tudod hogy mi fog történni következőre, akkor egy olyan nyitott állapotból tudsz a piaccal kapcsolatot teremteni amiben elérhetővé teszed magad, és hagyod hogy a piac megmondja hogy mi fog történni. Annál a pontnál, a legjobb elmeállapotban leszel hogy belépj "a zónába" ahol benne vagy a "mostani pillanat lehetőség folyamában."

9. Fejezet A hitek természete Ennél a pontnál, ha érzed az előnyeit az öt pont elfogadásának, akkor a feladatod megtanulni hogyan tudod integrálni ezeket az igazságokat a mentális rendszeredbe alapvető hitekként, melyek nincsenek semmilyen más hiteddel konfliktusban. Első látásra ez egy ijesztő feladatnak tűnhet és más körülmények között egyet is értenék veled, de nem lesz az, mert a 11. fejezetben adok egy egyszerű kereskedési gyakorlatot ami arra van kitalálva hogy megfelelően telepítse ezeket az igazságokat hitekként, funkcionális szinten. A funkcionális szint az, ahol csak természetesen egy gondtalan elmeállapotban dolgozol, pontosan azt felfogva amit tenned kell, és megteszed azt hezitálás és belső konfliktus nélkül. Azonban van egy figyelmeztetésem azoknak akik már megnézték a feladatot a könyv végén. A felszínen, ezek a kereskedési gyakorlatok olyan egyszerűnek látszanak, hogy talán most meg szeretnéd csinálni őket, mielőtt alaposan megértenéd a következetességét annak amit csinálsz. Nagyon ajánlom hogy ne tedd. Van pár finom, de mégis mélyreható folyamat abban ahogy megtanulod hogyan kell új hiteket beépíteni, és régieket megváltoztatni melyek konfliktusban vannak az újjal. A kereskedési feladat megértése egyszerű. Azonban megérteni, hogy hogyan kell használni a gyakorlatot a hiteid megváltoztatására, már egy teljesen más dolog. Ha az eme és következő fejezetben szereplő eszmék megértése nélkül csinálod meg a gyakorlatokat, nem fogod elérni a kívánt eredményt. Az is fontos, hogy nem vedd biztosra a mentális munka mennyiségét melyet el kell végezz hogy megtanítsd az elmédet teljesen elfogadni a siker eme alapelveit, függetlenül attól hogy mennyire jól értetted meg őket. Emlékez Bobra, aki azt hitte hogy alaposan megértette a valószínűségek elképzelését, de mégsem tudott


egy valószínűségi perspektívából dolgozni. Sokan hibásan úgy gondolják, hogy attól mert megértenek valamit, az automatikusan az énjük egy működő részévé válik. Általában egy koncepció megértése csak az első lépés annak a funkcionális szinten való beépítéséhez. Ez különösen igaz a valószínűségekben gondolkodásra. Az elménk természetesen nem úgy működik, hogy "objektív" legyen és a "mostani pillanatban" maradjon. Ez azt jelenti, hogy aktívan kell edzenünk az elménket a valószínűségekben gondolkodásra. Az edzésen kívül még lehet számos konfliktusban álló hit amin keresztül kell dolgozzuk magunkat. A konfliktusban álló hitek nagyon rontják a teljesítményed. Például, mondjuk hogy éveket töltöttél azzal, hogy tanultad hogyan kell olvasni a piacokat, vagy sok pénzt költöttél a megfelelő rendszer kidolgozására, vagy megvételére, hogy tudd mi fog történni következőre. Most meg meg akarod érteni, hogy nem kell tudnod mi fog történni következőre, és még a próbálkozás is rontja a képességedet, hogy objektíven, a pillanatban maradj. Most itt egy direkt konfliktus van a régi hit között, hogy tudnod kell mi fog történni következőre a sikerhez, és az új között, miszerint nem kell tudnod. Most az új dolog megértése semlegesíteni fogja mindazt a pénzt, időt és energiát amit abba fektettél, hogy megerősítsd a "tudom kell" hitet? Azt kívánom bárcsak ilyen egyszerű lenne. És néhány szerencsésnek, talán az is. Ha visszaemlékszel a 4. fejezetre, ahol a pszichológiai távolságról beszéltem a szoftver kóddal összehasonlítva, mondtam, hogy sok trader már talán olyan közel van ezekhez az új perspektívákhoz, hogy csak néhány darabot kell összerakjanak az elmeváltoztató "ah, ha" tapasztalathoz. Azonban, a tapasztalataim alapján, mivel már jóval több mint ezer traderrel dolgoztam, mondhatom, hogy a legtöbbjük közel sincs ehhez. Azoknak akik nincsenek, jelentős mentális munkába telhet hogy megfelelően integrálják az új ismereteiket a mentális környezetükbe. Jó hír, hogy a gyakorlatok melyeket a 11. fejezetben mutatok majd be, megfelelően telepítik az öt alapvető igazságot és sok potenciális konfliktust megoldanak, de csak akkor ha pontosan tudod, hogy mit és miért csinálsz. Ez a témája ennek és a következő fejezetnek. A hitek eredete Mit tanulhatunk a hitek természetéről, és hogyan használhatjuk azt a tudást, egy mentális beállítottság létrehozására, mely táplálja a vágyunkat, hogy konzisztensen sikeres traderek legyünk? Eme két kérdés megválaszolására fogok fókuszálni ebben a fejezetben. Először, nézzük a hiteink eredetét. Ahogy talán emlékszel, emlékek, különbségek, és hitek energia formájában léteznek - pontosabban, strukturált energiaként. Korábban, összevontam ezt a három mentális alkotóelemet illusztrálva,

1. hogy az emlékek, különbségek, és hitek nem fizikai anyagként léteznek; 2. hogy az ok-okozat kapcsolat köztünk és a külső környezet között hozza létre ezeket az alkotóelemeket; és

3. hogy hogyan fordul meg az ok-okozati kapcsolat, amitől csak azt tudjuk felfogni a külső környezetből amiről már tanultunk.

Ahhoz, hogy a hiteink eredetéhez jussunk, szét fogjuk szedni ezeket az alkotóelemeket, hogy illusztráljam a különbséget az emlékek és a hitek között. A legegyszerűbb módja ennek egy újszülött elméjét alapul venni. Úgy gondolom, hogy egy gyerek életének a kezdetekor, a tapasztalatai által szerzett emlékek a legtisztább formájukban léteznek. Ezzel arra gondolok, hogy az emlékei annak amit látott, hallott, érintett, szagolt, vagy ízlelt tisztán léteznek az elméjében mint érzékelési információ, mely nincsen rendezve, vagy hozzácsatolva szavakhoz vagy koncepciókhoz. Ezért úgy írom le a tiszta emlékeket mint érzékelési információ, az eredeti formájában tárolva. Egy hit, a másik oldalon, egy koncepció a környezet kifejezési módjának a természetéről. Egy koncepció összekapcsolja a tiszta érzékszervi információt egy szimbólumrendszerrel, melyet nyelvnek hívunk. Például, a legtöbb csecsemőnek tiszta emléke van arról hogy milyen érzés a szeretetteljes gondoskodás egy szülőtől, de addig nem fog egy koncepciót létrehozni erről amíg nem tanulja meg összekapcsolni a szavakat az információval. A mondat "Az élet csodálatos" egy koncepció. A szavak magukban egy elvont szimbólum gyűjteményt állítanak össze. De ha egy gyereknek megtanítják, vagy úgy dönt, hogy összekapcsolja a szavakat a pozitív töltésű információval a gondoskodás érzéséről, akkor a szavak már nem elvont szimbólumok. "Az élet csodálatos" egy döntő megkülönböztetéssé válik a létezés természetéről, vagy a szavak működési módjáról. Ugyanígy, ha a gyerek nem kap elég törődést, ugyan ilyen egyszerűen hozzákapcsolhatja az érzéseit a fájdalomról egy koncepcióhoz, mint "Az élet nem igazságos" vagy "A világ egy szörnyű hely". Bármely esetben,


amikor a pozitív vagy negatív energia az emlékeinkből hozzákapcsolódik egy szócsoporthoz, melyet koncepciónak hívunk, a koncepció megtöltődik energiával, és egy hitté formálódik a valóság természetéről. Ha figyelembe veszed, hogy a koncepciók a nyelv váza alapján vannak strukturálva, és a tapasztalataink töltik fel energiával, tisztává válik, hogy miért hívom a hiteket "strukturált energiának." Mikor létrejön egy hit, az mit tesz? Mi a funkciója? Bizonyos módon nevetségesnek tűnik feltenni ezeket a kérdéseket. Végül is, mindannyiunknak vannak hitei. Folyamatosan kifejezzük azokat verbálisan, és a cselekedeteinken keresztül. Továbbá, folyamatosan kapcsolatban vagyunk más emberek hiteivel is, miközben ők kifejezik azokat. Mégis, ha megkérdem, "Pontosan mit csinál egy hit?" valószínűleg ötleted sem lesz. A másik oldalon viszont, ha megkérdezném, mi a szemed, a füled, a szád, a fogaid, a kezed funkciója, nem lenne probléma válaszolni. Mivel a hitek ennyire fontos alkotóelemei az énünknek, (az életminőségünk szempontjából), egyértelműen az élet egyik nagy iróniája, hogy a ezekre gondolunk a legkevésbé, és értjük meg őket a legkevésbé. Amikor azt mondom hogy "erre gondolunk a legkevesebbet", azt úgy értem, hogyha problémánk van valamelyik testrészünkkel, akkor természetesen arra fordítjuk a figyelmünket amit meg kell tennünk a probléma megoldása érdekében. Azonban, az nem feltétlenül válik láthatóvá számunkra, hogy a problémáink az életminőségünkkel (a boldogság hiánya, elégedetlenség, siker hiánya bizonyos területen) a hiteinkben gyökereznek. Eme megállapítás hiánya általános. Ez egyik kiemelkedő tulajdonsága a hiteknek, hogy egyértelművé és megkérdőjelezhetetlenné teszik amit megtapasztalunk. Általában több évnyi frusztrációba telik mire az emberek elkezdik boncolgatni a hiteiket, mint a nehézségeik forrását. Azonban, annak ellenére hogy a hitek az egyéniségünk részi, nem kell ezt az önelemzést nagyon személyesen venni. Vedd figyelembe hogy senki sem a hiteivel születik.Azokat több módon szerezzük meg. Sok hitet melynek a legnagyobb hatása van az életünkre, nem is szabad akaratunk szerint szeretünk. Más emberek állították be. És valószínűleg nem lesz meglepő hogy általában azok a hitek okozzák a legtöbb nehézséget számunkra melyeket másoktól szereztünk be, a tudatos beleegyezésünk nélkül. Ezzel azokra a hitekre gondolok melyeket túl fiatalon szereztünk, hogy realizáljuk a negatív hatásait annak amit tanítanak. Függetlenül a hit forrásától, mikor létrejönnek, alapvetően ugyan olyan módon dolgoznak.Van egy bizonyos módja annak ahogy csinálják a dolgukat, hasonlóan a testrészekhez. Például, ha összehasonlítjuk a szememet, a kezemet , vagy a vörösvértesteimet a tieddel, láthatjuk hogy nem pontosan ugyanolyanok, de vannak közös tulajdonságaik ami miatt ugyanúgy működnek. Ugyanígy, a hit az "élet csodálatos" ugyanúgy fog működni mint a hit "az élet szörnyű". Maguk a hitek különbözőek, és a hatásuk az életminőségre mérhetetlenül különbözik, de mindkét hit pontosan ugyan olyan módon fog működni. Hitek, és azok hatásai az életünkön Egy szélesebb értelemben, a hitek határozzák megy hogy hogyan éljük meg az életünket. Ahogy már mondtam, nem a hiteinkkel születünk. Szert teszünk rájuk, és ahogy gyűlnek, úgy éljük az életünket, hogy az tükrözi amit megtanultunk elhinni. Gondold el milyen lenne az életed ha egy más kultúrába, vallásba, vagy politikai rendszerbe születtél volna, mely csak nagyon kicsit, vagy egyáltalán nem is hasonlít arra amiben most élsz. Talán nehéz lehet elképzelni, de amit megtanulnál az élet természetéről, és világ működéséről, valószínűleg távolról sem hasonlítana arra amit most hiszel. Mégis ugyan olyan erősen tartanád azokat a hiteket mint a mostaniakat. Hogyan formálják a hitek az életünket

1. Irányítják a megértésünket és felfogásunkat úgy, hogy az információ a környezet felől megegyezzen azzal amit hiszünk.

2. Létrehozzák az elvárásainkat. Ne felejtsd, hogy az elvárások azok a jövőbeli pillanatra kivetített hitek. Mivel nem várhatunk el valamit amiről nem tudunk, mondhatnánk azt is, hogy az elvárás az amit tudunk, kivetítve egy jövőbeli pillanatra. 3. Ha bármikor úgy döntünk, hogy valamit teszünk, akkor az összhangban lesz azzal amit hiszünk. 4. És végül, meghatározzák az érzelmeinket az eredménnyel kapcsolatban.

Kevés dolog van az életünkben amire a hitek nincsenek hatással. Most megmutatok egy példát amit az első könyvemben, A Fegyelmezett Trader -ben használtam, hogy bemutassam a hitek különböző funkcióit. 1987


tavaszán néztem egy helyi TV műsort, melynek "Megvagy Chicago" volt a címe. Helyi ismert emberekről szólt ahogy azok durva tréfákat űztek egymással. A program egyik részében, a Tv csatorna felbérelt egy embert, hogy álljon a járdán a Michigan Avenue-n egy táblával amire az van írva: "Ingyen Pénz. Csak Ma!" (azoknak akik nem ismerik Chicagót, a Michigan Avenue-n sok exkluzív és divatos áruház van) A TV jelentős mennyiségű készpénzt adott az embernek, hogy adjon bárkinek aki kér. Na most, ha figyelembe vesszük, hogy a Michigan Avenue egy üzleti negyede a városnak, és feltételezzük, hogy a legtöbb ember aki elhaladt a férfi mellet képes volt elolvasni a táblát, mit gondolsz hány ember kért pénzt? Az összes elhaladó közül csak egyvalaki állt meg, és mondta: "Nagyszerű! Kaphatok egy negyeddollárost a buszra?" Azonkívül, senki sem ment még közel sem hozzá. Egyszer csak az ember ideges lett, hogy az emberek nem úgy reagáltak ahogy ő várta. Elkezdett kiabálni: "Akarsz pénzt? Légyszíves fogadd el tőlem; Nem tudom elég gyorsan szétosztani." Mindeni csak továbbsétált, minta ő nem is létezett volna. Igazából észrevettem, hogy többen is eltértek. hogy kikerüljék. Ahogy egy öltönyös ember aktatáskával közeledett, ő odament hozzá és mondta: "Örülnél egy kis pénznek?" A férfi válaszolt "Nem ma." Most már igazán idegesen mondta "Milyen gyakran történik meg ez? Elfogadnád ezt?" miközben próbált egy köteg pénzt a férfi kezébe nyomni. Az csak annyit mondott "Nem" és továbbment. Mi történik itt? Miért nem kért senki ( a buszoson kívül) pénzt? Ha feltételezzük hogy mindenki el tudta olvasni a feliratot, de senki sem tett semmit a pénzért, akkor az egyik lehetséges magyarázat, hogy egyszerűen nem érdekli őket a pénz. Ez nagyon valószínűtlen, figyelembe véve, hogy az életünk mekkora része szól a pénzkeresésről. Ha az emberek el tudták olvasni a feliratot, és fontos számukra a pénz, akkor mi akadályozta meg őket, hogy segítsenek magukon? A környezet egy olyan lehetőséget tett elérhetővé amit a legtöbb ember szeretett volna: valaki pénzt ad nekik feltételek nélkül. Mégis mindenki továbbment. Képtelennek kellet lenniük felfogni a lehetőséget. Ezt nehéz elképzelni, mivel a felirat egyértelműen állította: "Ingyen Pénz. Csak Ma!" Azonban, nem nehéz elképzelni ha figyelembe veszed, hogy a legtöbb embernek van egy hite, miszerint az ingyen pénz nem létezik. Ha tényleg nem létezik, akkor hogyan tudja valakinek elsimítani a konfliktust a hit és a tábla felirata között? Ez egyszerű, csak döntsük el hogy az ember a táblával bolond; mi más felelhetne egy ennyire bizarr viselkedésért, ha valójában nem létezik ingyen pénz? Az érvelési folyamat mely megszünteti a konfliktus valami ilyesmi lehet: "Mindenki tudja hogy pénzt szerezni feltételek nélkül, csak nagyon ritkán lehet. Biztos nem egy idegentől, a város egyik üzleti negyedében. Lehet hogyha az az ember tényleg ingyen ad pénzt, már valami problémája van. Akár talán az életét is veszélyezteti. Biztosan őrült. Jobb ha távolról elkerülöm, ki tudja mit fog csinálni?" Figyeld meg, hogy a leírt folyamat minden egyes része párhuzamban van a hittel miszerint ingyen pénz nem létezik.

1. A szavak "ingyen pénz" nem úgy voltak felfogva vagy megértve, ahogy azt a környezet felkínálta. 2. A megállapítás, hogy a férfi a táblával biztosan őrült, létrehozta a veszély elvárását. 3. Tudatosan megváltoztatni az irányunkat, hogy elkerüljük a személyt a táblával, megfelel a veszély elvárásának. 4. Mit éreztek az emberek a dolog kimenetelével kapcsolatban?

Ezt nehéz lenne megmondani anélkül hogy minden embert ismernénk személyesen, de egy jó általánosítás lenne azt mondani, hogy megkönnyebbülést éreztek, mert sikeresen elkerülték a találkozást egy őrült emberrel. A megkönnyebbülés érzése ami a konfliktus elkerülésének az eredménye, az egy elmeállapot. Emlékezz rá, hogy amit érzünk az mindig az abszolút igazság. De a hitek amik létrehozzák az elmeállapotot nem feltétlenül azok, a környezet által felkínált lehetőségekhez képest. A megkönnyebbülés érzése a konfliktus elkerülése miatt nem az egyetlen lehetséges kimenetele a helyzetnek. Képzeld el mennyire különböző lett volna a helyzet ha elhitték volna, hogy "ingyen pénz létezik". A fent leírt folyamat ugyanaz lett volna, azzal a különbséggel hogy a "ingyen pénz létezik" hitet tette volna egyértelművé, pont úgy ahogy az "ingyen pénz nem létezik" hitet tette. A tökéletes példa az lenne aki kért pénzt a buszra. Egy koldus az valaki aki biztosan hisz az ingyen pénz létezésében. Ezért, a helyzetet pontosan úgy fogta fel és értelmezte ahogy azt a TV csatorna tervezte. Az elvárásai és a viselkedése megegyeztek a hiteivel, hogy létezik ingyen pénz. És mit érzett az eredményről? Megkapta a negyed dollárját, ezért állíthatjuk hogy elégedettséget érzett. Természetesen, amit nem tudott, hogy sokkal többet is kaphatott volna. Van egy másik


lehetséges kimenetele is a helyzetnek. Nézzünk egy feltételezett példát: valaki a "ingyen pénz nem létezik" hittel jön, de úgy gondolja "mi van ha megközelítem a szituációt?" Más szavakkal, egyesek annyira kíváncsiak lehetnek a lehetőségekre, hogy úgy döntenek félreteszik az "ingyen pénz nem létezik" hitüket. Ez az ideiglenes felfüggesztés lehetővé teszi számukra, hogy a hit által létrehozott korlátokon kívül tevékenykedjenek, kiderítsék mi fog történni. Szóval ahelyett, hogy figyelmen kívül hagyná az embert a táblával, amit a kitalált emberünk először tenne, odamegy hozzá, és azt mondja "Adj tíz dollárt." A táblás férfi kivesz tíz dollárt a zsebéből és odaadja neki. Mi történik most? Hogy érzi most magát, miután megtapasztalt valamit ami teljesen ellentétes a hittel? A legtöbb ember a hitet, hogy ingyen pénz nem létezik, valamilyen kellemetlen tapasztalaton keresztül szerezte, enyhén szólva. A legáltalánosabb, hogy azt mondják nekünk, hogy nem kaphatunk meg valamit, mert túl drága. Hányszor hallja egy tipikus gyerek, "Mit gondolsz ki vagy? A pénz nem nő a fán, tudod."? Ez egy negatív töltésű hit. Ezért az élmén, hogy valaki kikötések nélkül pénzt ad neki, valószínűleg jókedvvel töltené el. Igazából a legtöbb ember annyira boldog lenne, hogy úgy éreznék muszáj megosztaniuk a boldogságukat és ezt az új felfedezésüket mindenkivel akit ismernek. El tudom képzelni amint visszamegy az irodájába, vagy haza, és ahogy találkozik valakivel, az első szava az lesz "nem fogod elhinni mi történt velem ma" és annak ellenérem hogy nagyon akarja, azok akikkel találkozik, valószínűleg nem fogják elhinni a történetét. Miért? Mert a hitük, hogy "ingyen pénz nem létezik" miatt oly módon fogják fel a sztorit mely megkérdőjelezi annak érvényességét. Menjünk még egy kicsit tovább; képzeld el mi történt volna a személy elmeállapotával ha rájön, hogy sokkal több pénzt is kérhetett volna. Most egy jókedvű elmeállapotban van. Azonban, abban a pillanatban ahogy felötlik benne a gondolat, vagy valaki akinek elmesélte a sztorit megemlíti hogy sokkal többet is kérhetett volna, az elmeállapota egyből át fog váltani egy negatívan töltött sajnálatba. Miért? Belement egy negatív hitbe arról hogy mit jelent kimaradni, vagy nem eleget kapni. Ennek eredményeképpen, ahelyett hogy annak örülne amit kapott, azon fog siránkozni amit nem megkaphatott volna, de nem szerezte meg. Hitek VS Az igazság

Mind a három példában, mindenki a helyzet saját, egyedi verzióját élte meg. Ha megkérdeznénk, mindegyik személy úgy írná le amit megélt a saját szemszögéből, minta az az egyetlen igaz és valós változata lenne a helyzetnek. A különbségek az igazság három verziója között egy nagyobb pszichológiai problémát sugallnak, amit meg kell oldani. Ha a hitek határt szabnak a környezet által generált információnak, úgy, hogy amit felfogunk az egyezzen a hiteinkkel, akkor honnan tudjuk hogy mi az igazság? Hogy válaszoljak erre a kérdésre, négy gondolatot tisztázni kell:

1. A környezet végtelen különféle módon tudja kifejezni magát. Ha kombinálod az összes természeti erőt, ahogyan az összes ember alkotta dologgal kapcsolatba lép, és hozzáadod az erőket melyeket az emberek lehetséges kifejezési módjai hoznak létre, az eredmény a valóság lehetséges változatainak száma, ami még a legnyíltabb elméjű embereket is meglepné. 2. Amíg meg nem tanuljuk a környezet összes kifejezési módját felfogni, addig a hiteink csak egy korlátozott verzióját fogják bemutatni annak amit a környezet felkínál. 3. Ha a 2. állítás alól próbálsz kivételeket keresni, akkor gondold meg azt, ha a hiteid igazak lennének, melyek 100%-ig pontosan tükrözik a fizikai valóságot, akkor az elvárásaid mindig megvalósulnának. Ha az elvárásaink mindig beteljesülnénk, akkor folyamatosan elégedettek lennénk. Hogy érezhetnénk mást mint boldogságot és elégedettséget ha a fizikai valóság mindig úgy alakulna ahogyan azt mi elvárjuk? 4. Ha igaznak fogadod el a 3. pontot, akkor a következménye is igaz. Ha nem vagyunk elégedettek, az azt jelenti hogy biztosan olyan hiteink vannak melyek nem túl jól müködnek a környezeti feltételekhez képest.

Ha figyelembe vesszük ezt a négy gondolatot, akkor már válaszolni tudok a kérdésre, "Mi az igazság?". A válasz: akármi ami működik. Ha a hitek korlátozásokat jelentenek arra hogy mit fogunk fel lehetségesként, és a


környezet végtelen különböző módon tudja kifejezni magát, akkor egy csak az elérni kívánt célhoz képest lehet igaz. Más szavakkal, a hiteink igazságtartalma mérhető azzal hogy mennyire sikeresek. Mindegyikünknek vannak belülről generált erői (kíváncsiság, szükségletek, akaratok, kívánságok, és törekvések) melyek motiválnak hogy kapcsolatba lépjünk a környezettel. A lépések melyeket megteszünk hogy elérjük a kíváncsiságunk, szükségleteink, akaratunk, kívánságaink, és törekvéseink tárgyát, attól függenek, hogy mit hiszünk igaznak az adott feltételekkel, vagy helyzetben. Az az igazság, függetlenül mi az, meg fogja határozni:

1. 2. 3. 4. 5. 6.

a lehetőségeket amiket felfogunk ahhoz képest hogy a környezet mit kínál fel, hogyan értelmezzük azt amit felfogunk, hogyan döntünk, az elvárásainkat a kimenetellel kapcsolatban, hogyan cselekszünk, és, hogy hogyan érzünk az eredménnyel kapcsolatban.

Akármikor, ha boldognak vagy elégedettnek találjuk magunkat, azzal kapcsolatban amit el akartunk érni, akkor mondhatjuk, hogy a mi igazságunk (a hiteink ) hasznosak, mivel a folyamat, ahogy fent le van írva, működött. Amit felfogtunk az nem csak a célunkkal volt összhangban, hanem azzal is ami a környezet szempontjából elérhető volt. Az információ felfogása egy döntést, elvárást, és cselekvést hozott, mely harmóniában volt a helyzettel és a feltételekkel. Nem volt semmilyen ellenállás, vagy ellen folyamat a környezet felől (vagy a saját elménkben) ami rontotta volna az eredményt amit el szerettünk volna érni. Ennek eredményeképpen, boldogok, elégedettek vagyunk. A másik oldalon, ha elégedetlenek, csalódottak, frusztráltak, zavartak vagyunk, mondhatjuk, hogy a helyzethez képest a hiteink nem jól, vagy egyáltalán nem működnek, ezért nem hasznosak.

10. Fejezet A hitek hatásai a kereskedésre Ha a környezet tényleg végtelen különféle módon tudja kifejezni magát, akkor igazán nincs határa sem a hitek számának, sem a fajtájának amelyeket megszerezhetünk a létezésünk természetéről. Ez egy körülményes módja annak, hogy azt mondjuk, hogy még sok dolog van amiről tanulni lehet. Mégis, hogy egy általános megállapítást mondjak az emberiségről, azt mondanám, hogy biztosan nem oly módon éljük az életünket ami harmóniában a fenti állítással. Ha igaz, hogy majdnem bármit lehetséges elhinni, akkor miért érvelünk és harcolunk másokkal? Miért nem oké nekünk oly módon élni ami tükrözi a hiteinket? Kell legyen még valami a fáradhatatlan próbálkozásunk mögött, hogy meggyőzzünk másokat a mi hiteink igazságáról, és a hiteik valótlanságról. Vedd figyelembe, hogy minden konfliktusnak, a legkisebbtől a legnagyobbig, a legjelentéktelenebbtől a legjelentősebbig, akár egyének, kultúrák, társadalmak, vagy nemzetek között, mindig a hitek közötti konfliktusok okai. A hitek melyik tulajdonsága miatt nem tűrjük el a különböző hiteket? Néhány esetben annyira nem bírjuk elviselni, hogy meg akarjuk ölni egymást, hogy bebizonyítsuk az igazunkat. Az én személyes teóriám, hogy a hitek azok nem csak strukturált energia, hanem úgy tűnik energia ami tudatos, vagy legalábbis van valamekkora tudatossága. Egyébként hogyan tehetjük felelőssé azt ami bent van, a képességünkért, hogy mit tudunk felfedezni kint? Honnan tudnánk, hogy beteljesült-e az elvárásunk? Honnan tudnánk ha nem? Honnan tudnánk, hogy olyan információval vagy körülménnyel nézünk szembe mely nem egyezik a hiteinkkel? Az egyetlen magyarázatom, hogy minden egyes hitnek kell legyen valamennyi tudatossága vagy öntudatossága ami miatt úgy működik ahogy. Az elképzelést a tudatos energiáról talán sokatoknak nehéz lehet elfogadni. De több megfigyelést is tehetünk az egyéni és együttes viselkedésről mely alátámasztja ezt a lehetőséget. Először is, mindenki azt akarja, hogy higgyenek neki. Nem számít milyen hit; az érzés, hogy hisznek nekünk jó. Úgy gondolom ezek a pozitív érzések általánosak, ami azt jelenti hogy mindenkin jelentkeznek. Következésképpen, senki sem szereti ha nem hisznek


neki. Ha azt mondanám, hogy "nem hiszek neked", a negatív érzés ami a testeden és elméden keresztül megy, az is általános. Ugyanígy semelyikünk nem szereti ha a hiteit megkérdőjelezik. Az egy támadásként érződik. Mindenki, a hittől függetlenül, úgy látszik hasonlóan reagál: Az általános reakció az érvelés, az önvédelem ( a hiteink megvédése ), és, helyzettől függően, a visszatámadás. Amikor kifejezzük magunkat, szeretjük ha figyelnek ránk. Ha azt érezzük hogy a halhatóság nem figyel ránk, az milyen érzés? Nem jó! Megint, szerintem ez a reakció általános. Következésképpen, miért nehéz jó hallgatóságnak lenni? Mert ahhoz valójában figyelni kell, azon gondolatok nélkül, hogy hogyan fogjuk kifejezni magunkat abban a pillanatban amikor akár udvariasan, akár udvariatlanul, megszakíthatjuk a beszélőt. Milyen erő késztet erre? Nem szeretünk hasonló hitű emberekkel lenni, mert biztonságosnak és kényelmesnek érződik? Nem kerüljünk a más hittel rendelkező embereket, mert kényelmetlennek vagy akár fenyegetőnek érződik a helyzet? A lényeg, hogy abban a pillanatban amikor szert teszünk egy hitre, olyan mintha az önálló életre kelne, és azt okozza, hogy észrevegyük és vonzódjunk a hozzá hasonlókhoz, és elutasítsunk mindent ami ellentétes. Figyelembe véve a különböző létező hitek számát, ha a vonzódás vagy kényelem és az elutasítás vagy fenyegetettség érzései általánosak, akkor minden hit valamiképp tudatos kell legyen a létezéséről, és eme tudatos, strukturált energia egy bizonyos módon kell viselkedjen, mely általános mindannyiunknál.

A hitek elsődleges tulajdonságai

Ezt a három alapvető tulajdonságot kell megértsd, hogy hatékonyan beépítsd az öt alapvető igazságot a kereskedésről egy gyakorlati szinten a mentális környezetedbe:

1. Úgy tűnik, hogy a hiteknek önálló élete van és ezért ellenállnak minden erőnek ami megváltoztatná az aktuális formájukat.

2. Minden aktív hit kifejezést igényel. 3. A hitek attól függetlenül tovább dolgoznak, hogy tudatában lennél a létezésüknek. 1. A hitek ellenállnak minden erőnek ami megváltoztatná az aktuális formájukat. Nem tudjuk a hitek hogyan tartják fent a strukturált integritásukat, de megfigyelhetjük, hogy így teszik, akár extrém erők ellen is. Rengeteg példája van a történelemben olyan embereknek, akiknek a hite annyira erős volt valamiben, hogy inkább a kínzást és a halált választották mint semhogy oly módon fejezzék ki magukat ami megsértené a hiteiket. Ez jól demonstrálja hogy milyen erősek lehetnek a hitek, és mennyire ellen tudnak állni bármilyen erőnek ami megpróbálja megváltoztatni vagy megsérteni őket. Úgy tűnik, hogy a hitek olyanfajta energiából vagy erőből állnak, mely természetesen ellenáll akármilyen erőnek amitől más formában léteznének mint az aktuális. Ez azt jelenti, hogy nem lehet megváltoztatni őket? Abszolút nem! Ez csak azt jelenti, hogy meg kell értenünk hogyan kell velük dolgozni. A hiteket meg lehet változtatni, de nem úgy ahogy a legtöbb ember gondolja. Úgy hiszem hogyha egy hit létrejött, akkor azt nem lehet elpusztítani. Más szavakkal, nem tudunk semmi olyat tenni ami megszünteti egy vagy több hitünk létezését. Ez a kijelentés a fizika alaptörvényeiben van leírva. Az energiát nem lehet létrehozni, sem elpusztítani, csak átalakítani. Ha a hitek energiából állnak - strukturált, tudatos energiából mely tisztában van a létezésével - akkor ugyan ezek a fizikai alapelvek érvényesek a hitekre, ami azt jelenti hogyha megpróbáljuk eltörölni őket, az nem fog működni. Ha tudnád, hogy valaki vagy valami megpróbál elpusztítani téged, hogyan reagálnál? Megvédenéd magad, harcolnák, és valószínűleg erősebbé vállnál mint mielőtt tudtál a fenyegetés létezéséről. Minden egyes hit annak a része amit az énünknek hívunk. Nem logikus elvárni, hogyha fenyegetik, minden egyes hit magában ugyanúgy reagálna mint ahogyan az egész együtt teszi? Ugyan ez az elv él akkor is, ha úgy teszünk mintha egy problémás hit nem létezne. Ha egy reggel felkelnél, és mindenki akit ismersz nem venne tudomást rólad, mintha nem is léteznél, nem telne sok időbe hogy elkapj valakit és az arcába mond, hogy megpróbáld rávenni, hogy


figyelembe vegyen. Újra, ha szándékosan figyelmen kívül hagyjuk, minden hit így fog reagálni. Találni fog egy utat, hogy bekényszerítse a jelenlétét a tudatos gondolkozásunkba, vagy a viselkedésünkbe. A legegyszerűbb és hatékonyabb módszer, hogy megszabaduljunk egy hittől az, hogy kikapcsoljuk őket, azzal, hogy kivesszük belőlük az energiát. Ezt a folyamatot deaktiválásnak hívom. Deaktiválás után, a hit eredeti struktúrája sértetlen marad, szóval technikailag nem változott. Energia nélkül viszont nincs meg a potenciálja hogy hasson a felfogásunkra vagy a viselkedésünkre. Itt egy személyes példa: Kisgyerekként azt tanították meg nekem, hogy higgyek a Télapóban és a Fogtündérben. A mentális rendszeremben mindkettő tökéletes példa az inaktív, nem funkcionális hitekre. Azonban, annak ellenére, hogy inaktívak, még mindig léteznek a mentális rendszeremben, csak most mint koncepciók, energia nélkül. Ha visszaemlékszel az előző fejezetre, úgy határoztam meg a hiteket: az érzékszervi tapasztalat és szavak kombinációja, melyek megalkotják az energiával töltött koncepciót. Az energiát ki lehet vonni a koncepcióból, de az sértetlenül, az eredeti formájában megmarad. Azonban, energia nélkül nincs potenciálja, hogy hasson a felfogásomra vagy a viselkedésemre. Szóval ahogy most itt ülök a számítógépem előtt gépelve, valaki jönne és azt mondaná hogy a télapó vár az ajtónál, mit gondolsz, hogy értelmezném az információt? Természetesen helytelennek, vagy viccnek venném. Azonban, ha öt éves lennék, és az anyám mondta volna, hogy a télapó az ajtóban vár, az nagy mennyiségű pozitív energiát szabadított volna fel, mely arra késztetett volna, hogy felugorjak, és amilyen gyorsan csak tudok az ajtóhoz szaladjak. Semmi sem állíthatott volna meg. Bármilyen akadályon túljutottam volna. Végül is, a szüleim elmondták hogy a télapó nem létezik. Természetesen nem hittem nekik, és nem is akartam. Végül is meggyőztek. Azonban, a meggyőzés folyamata nem rombolta le a hitemet, hogy a télapó létezik, csak minden energiát kivett belőle. A hit átalakult egy funkció nélküli, inaktív koncepcióvá a világ működéséről. Nem tudom biztosan, hogy hova ment az összes energia, de azt tudom, hogy valamennyi belőle átalakult egy másik hitté, miszerint a télapó nem létezik. Most van két ellentmondó ismeretem arról hogy a világ hogy működik: egy, a télapó létezik, kettő, a télapó nem létezik. A különbség köztük az energiatartalmuk. Ez elsőnek gyakorlatilag nincs energiája, a másodiknak van. Ezért gyakorlati szemszögből nézve, nincs ellentét vagy konfliktus. Azt állítom, hogyha lehetséges egy hitet inaktívvá tenni, akkor lehetséges bármely hitet deaktiválni, függetlenül a ténytől, hogy a hitek ellenállnak minden erőnek mely megváltoztatná az aktuális formájukat. A titok a hatékonysághoz megérteni, és elhinni, hogy tényleg nem változtatjuk meg a hiteinket; egyszerűen átvisszük az energiát az egyik koncepcióból a másikba, egy olyanba ami hasznosabb lesz a céljaink eléréséhez. 2. Minden aktív hit kifejezést igényel. A hiteknek két fő kategóriája van: az aktív és az inaktív. A kettő megkülönböztetése egyszerű. Az aktívak energiával töltöttek, van elég energiájuk, hogy erőként hassanak az információfelfogásunkra és a viselkedésünkre. Egy inaktív hit az pont az ellentéte. Az egy hit, aminek, bizonyos okok miatt, már nincs energiája, vagy olyan kevés van, hogy nem tud hatni a felfogásunkra vagy a viselkedésünkre. Amikor azt mondom, hogy minden hit kifejezést igényel, nem arra gondolok, hogy minden hit ami a mentális környezetedben létezik, egyszerre akarja kifejezni magát. Például, ha most megkérdezném 'szerinted mi a rossz a mai világban?', az egy csomó gondolatot hozna elő arról amit rossznak vagy zavarónak hiszel a világ természetéről. A lényeg, hogy ha van valami amit rossznak gondolsz, nem biztos, hogy pont azon gondolkoztál mielőtt feltettem a kérdés; de abban a pillanatban ahogy feltettem, az erről alkotott hiteid egyből a tudatos gondolkodásod előterébe tolódnak. Valójában, hallatszód ni akartak. Azt mondom, hogy egy hit "igényeli" hogy ki legyen fejezve, mert miután valami felébreszti a hitet, úgy látszik hogy nem tudjuk megállítani a szabaddá engedett energiafolyamot. Ez különösen érzelmi kérdésekre és olyan hitekre igaz melyekkel kapcsolatban szenvedélyesek vagyunk. Talán azt kérded "miért akarnám visszatartani a hiteim kifejezését?" Több oka lehet. Képzelj el egy helyzetet, amiben egy személy valami olyat mond amivel egyáltalán nem értesz egyet, vagy akár teljesen abszurdnak találod. Kifejezed az igazadat, vagy visszatartod? Ez attól függ milyen hite(i)d vannak arról, hogy mi lenne megfelelő a helyzetben. Ha a hiteid azt diktálják, hogy az igazad elmondása nem lenne megfelelő, valószínűleg visszatartod őket, és nem érvelsz nyíltan. Talán erre a személyre nézel (a főnökre) és egyetértően bólogatsz. De az elméd egyetért? Jobban a témához kapcsolódva, csendben van az elméd? Abszolút nem. A te nézeted gyakorlatilag minden pontban ellentétes azzal amit a főnök mondott. Más szavakkal, a hiteid még mindig igénylik a kifejezést, de nincsenek kifelé (a külső környezetben) kifejezve, mert vannak ellentétes erőként ható hitek. Azonban, nemsokára találnak egy módot hogy kijussanak, ugye? Ahogy kikerülsz a helyzetből, valószínűleg a te érveidet is találnak egy módot kifejezzék


magukat. Valószínűleg elmondod bárkinek, hogy mit kellet kiállnod, akiről úgy gondolod, hogy megértően tud hallgatni. Ez egy példa arra, hogy hogyan akarnak a hiteink kifejeződni mikor konfliktusban vannak a külső környezettel. De mi történik ha egy, vagy több, hitünk konfliktusban van a belsőinkkel, a céljainak, álmainkkal, vagy vágyainkkal? Az ilyen konfliktusok belevonása nagy hatással van a kereskedésünkre. Ahogy már megtanultuk, a hitek meghatározásokat hoznak létre, hogy hogyan tudja a külső környezet kifejezni magát. A a meghatározások kötöttségek. A másik oldalon, az emberi tudatosság sokkal nagyobbnak tűnik mint az összege annak amit eddig megtanultunk elhinni. Ez a tulajdonsága a tudatosságnak adja meg nekünk a lehetőséget, hogy úgy gondolkozunk ahogy akarunk, akár a hiteink által létrehozott megkötéseken belül, akár kívül. A megkötéseken kívüli gondolkodást általában kreatív gondolkodásnak hívják. Ha szándékosan azt választjuk hogy megkérdőjelezünk egy hitet (megkérdőjelezzük amit tudunk), és egy választ akarunk, akkor képessé tesszük az elménket, hogy befogadja az "inspirációt" vagy a "megoldást" az aktuális dologra. Amennyire én tudom, nincs egy közös megegyezés a művészek, feltalálók, vagy a vallási vagy tudományos körökben arról hogy pontosan honnan jön a kreatívan generált információ. Azonban, amit tudok, hogy a kreativitás látszólag határtalan, és nincsenek kötöttségei. Ha van valami ami korlátozza a gondolkozásunkat, még biztosan nem találtuk meg. Vedd figyelembe mindazt a technológiai fejlődést ami az elmúlt 50 évben végbement. Minden feltalálás, vagy kifejlesztés az emberi történelemben olyan emberek fejében született meg akik a hiteik által diktált kötöttségeken kívül akartak gondolkozni. Ha mindegyikünk tud kreatívan gondolkozni (és úgy hiszem, hogy mindenki tud), akkor megvan a potenciálunk, hogy találkozzunk azzal amit én "kreatív tapasztalatnak" hívok. A kreatív tapasztalat úgy határozom meg, hogy az bármi újonnan, vagy a hiteink által alkotott határokon kívül megtapasztalt dolog. Ez lehet egy új hely látványa - valami amit még sosem láttunk, de a környezet szemszögéből mindig ott volt. Vagy megtapasztalhatunk egy új hangot, ízt, szagot, vagy érzést. A kreatív tapasztalatok, ugyanúgy mint a kreatív gondolatok, inspirációk, ötletek, jöhetnek meglepetésként, vagy lehetnek a tudatos munkád eredményei. Mindkét módon, mikor találkozunk vele, az egy komoly pszichológiai dilemmát okozhat. Egy kreatív történés, akár gondolat, akár tapasztalat formájában, azt okozhatja, hogy vonzódjunk valamihez, vagy kívánjunk valamit ami direkt konfliktusban áll egy vagy több hitünkkel. Hogy ezt illusztráljam, térjünk vissza a fiú és a kutya példájához. A fiúnak több fájdalmas tapasztalata is van a kutyákkal kapcsolatban. Az első valós volt a környezet szemszögéből. A többi, azonban, csak annak az eredménye volt ahogyan a fiú feldolgozta az információt. A végső eredmény, hogy félelmet érez minden alkalommal amikor találkozik egy kutyával. Feltételezzük, hogy a fiú még csak kisgyerek volt az első negatív tapasztalatakor. Ahogy felnő, és elkezd szavakat és koncepciókat összekapcsolni az emlékeivel, hiteket fog létrehozni a kutyák természetéről. Logikus feltételezni, hogy egy olyasmi hitet hozott létre, hogy "minden kutya veszélyes". A "minden" szó használatával a fiú hite oly módon van strukturálva, hogy biztosítja minden kutya elkerülését. Nincs oka megkérdőjelezni eme hitet, mert minden tapasztalata csak igazolta és megerősítette a valósságát. Azonban, ő (és mindenki más ezen a bolygón) hajlamos a kreatív tapasztalatra. Normális körülmények között minden lehetségest megtesz, hogy elkerülje egy kutyával való találkozást.De mi van ha valami váratlan történik? Tegyük fel a fiú sétál a szüleivel, és ezért biztonságosnak érzi a helyzetet. Egy sarokhoz érnek, és nem látják mi van a másik oldalon. Egy olyan helyzetet látnak ahol több, a fiúhoz hasonló korú gyerek játszik kutyákkal, és láthatóan jól szórakoznak. Ez egy kreatív élmény. A fiú egy vitathatatlan információval találkozott, miszerint a hite a kutyák természetéről nem igaz. Mi történik most? Először is, a tapasztalat nem a fiú tudatos akarata volt. Nem akarta tudatosan kitenni magát olyan információnak mely megkérdőjelezte azt amit igaznak tartott. Ezt egy nem szándékos kreatív tapasztalatnak hívhatjuk, mert a külső környezet kényszerítette, hogy olyan lehetőségekkel találkozzon melyekről nem hitte, hogy léteznek. Másodszor, az élmény, hogy más gyerekeket lát kutyákkal játszani, és nem megsérülni, egy zavart elemállapotba billenti. Miután a zavarodottság elmúlt, ami azt jelenti, hogy elkezdte elfogadni a lehetőséget, hogy nem minden kutya veszélyes, több forgatókönyv is lehetséges. Látva a hasonló korú gyerekeket (akikkel könnyen azonosíthatja magát) ilyen jól szórakozni a kutyákkal, eldöntheti, hogy ő is olyan akar lenni mint a többi gyerek, és játszani akar a kutyákkal. Ha ez a helyzet, akkor a nem szándékos kreatív tapasztalat miatt olyan módon akarja kifejezni magát, amiről azelőtt azt gondolta, hogy nem lehetséges (kapcsolatba lépni a kutyákkal) és ezért nem is vette figyelembe. Most, nem csak figyelembe veszi, hanem kívánja. Képes lesz eszerint kifejezni magát? A válasz az energia dinamikában rejlik. Két erő van a fiúban amik direkt konfliktusban vannak egymással, versengve a kifejeződésért: a hite, hogy


"minden kutya veszélyes" és a vágya, hogy szórakozzon és olyan legyen mint a többi gyerek. Amit tenni fog amikor következőre találkozik egy kutyával, az attól függ hogy melyiknek van több energiája: a hitének, vagy a kívánságának. Adva ez energia intenzitása a hitében hogy "minden kutya veszélyes", a hitének sokkal több energiája lesz mint a vágyának. Ha ez így van, akkor a következő találkozását egy kutyával nagyon frusztrálónak fogja találni. Annak ellenére, hogy talán meg akarja érinteni a kutyát, azt fogja észlelni, hogy nem tud kapcsolatot teremteni vele semmilyen módon. A "minden" szó a hitében egy paralizáló erőként fog hatni, mely megakadályozza, hogy megvalósítsa a vágyát. Talán tisztában lesz a ténnyel, hogy a kutya amivel játszani akar nem veszélyes, és nem fogja bántani; de nem lesz képes játszani vele amíg az energia egyensúly át nem billen a kívánsága oldalára. Ha a fiú őszintén akar a kutyákkal játszani, túl fog lépni a félelmén. Ez azt jeleni, hogy deaktiválja a hitét miszerint minden kutya veszélyes, és így helyesen tudja beépíteni a hitet a kutyákról mely jobban illik a vágyához. Tudjuk, hogy a kutyák sokféleképpen fejezhetik ki magukat, a szeretettől az erőszakig. Azonban, százalékosan nagyon kevés kutya van az 'erőszakos' kategóriában. Egy jó hit a fiúnak valami ilyesmi lenne: "A legtöbb kutya barátságos, de néhány lehet veszélyes és erőszakos." Ez a hit lehetővé tenné neki, hogy megtanulja felismerni a különböző tulajdonságokat és viselkedési sablonokat amik majd megmutatják számára mely kutyákkal lehet játszani, és melyeket kell elkerülni. Azonban, a legnagyobb probléma, hogy hogyan tudja a "minden kutya veszélyes" hitben a "minden"-t deaktiválni a félelem legyőzése érdekében. Emlékezz rá, hogy a hitek természetesen ellenállnak minden erőnek mely megpróbálja megváltoztatni őket, de, ahogy fent már írtam, a megfelelő megközelítés nem megpróbálni megváltoztatni a hitet, hanem kivenni belőle az energiát, átirányítva azt egy olyan hitbe mely jobban megfelel a céljainknak. Hogy deaktiválja a koncepciót melyet a "minden" reprezentál, a fiúnak létre kell hozni egy pozitívan töltött tapasztalatot egy kutyával; valamikor át kell lépjen a félelmén, és meg kell érintsen egyet. Így tenni talán nagy energiabefektetést igényel hosszú időn át. A folyamat elején, az új felismerése a kutyákról talán csak ahhoz lesz elég, hogy egy kutya jelenlétében tudjon tartózkodni, távolról, és nem elfutni. Azonban, miden egyes találkozás egy kutyával, akár távolról is, aminek nem negatív a kimenetele, csak egyre csökkenteni és csökkenteni fogja az energiát a hitében hogy "minden kutya veszélyes". Végül is, minden egyes új pozitív tapasztalat segít neki csökkenteni a távolságot közte és egy kutya között, míg végül megérint egyet. Energiai szempontból, akkor lesz képes megérinteni egyet, mikor a vágya, hogy megtegye, legalább egy fokkal nagyobb lesz intenzitásban mint a hite, miszerint az összes kutya veszélyes. A pillanat amikor tényleg megérint egy kutyát, ki fogja vonni a maradék negatív energiát a "minden" koncepcióból, és átformálja egy hitté amely tükrözi az új tapasztalatát. Habár ez valószínűleg nem túl átlagos, vannak emberek akik, különböző okok miatt, elég motiváltak ahhoz, hogy szándékosan keresztülmenjenek a fent leírt folyamaton. Azonban, talán nem tudnak a lezajló folyamatokról. Emberek akik keresztüldolgozzák magukat ilyesfajta gyerekkori félelmeken, általában véletlenül tesznek valamit éveken keresztül, anélkül hogy tudnák pontosan, hogy tették (hacsak nem keresnek és kapnak professzionális segítséget). Később, mint felnőttek, ha megkérdezik őket, vagy találkoznak egy hasonló helyzettel (például egy kutyáktól félő gyerektől), akkor általában felismerik a folyamatot amin keresztülmentek, "Emlékszem amikor féltem a kutyáktól, de kinőttem belőle." Az első forgatókönyv végső eredménye az volt, hogy a fiú átdolgozta magát a félelmén, azzal, hogy deaktiválta a korlátozó hitét a kutyák természetével kapcsolatban. Ez lehetővé tette számára, hogy oly módon fejezze ki magát ahogy korábban lehetetlen lett volna. A másik lehetőség a gyerek véletlen kreatív tapasztalatát követően, hogy nem vonzza a lehetőség. Más szavakkal, nem érdekli, hogy olyan legyen mint a többi gyerek, és kapcsolatot teremtsen a kutyákkal. Ebben az esetben a hite, hogy minden kutya veszélyes, és a felismerése, hogy nem minden kutya veszélyes, ellentétes koncepciókként fognak létezni a mentális környezetében. Ez egy példa arra amit aktív ellentétnek hívok, mikor két aktív hit direkt konfliktusban van egymással, és mindkettő kifejezést igényelne. Ebben a példában, az első hit egy központi szinten van a fiú mentális környezetében, nagy mennyiségű negatív energiával. A másik hit egy inkább felszínes szinten van, és csak nagyon kevés pozitív energiája van. Azt állítottuk, hogy a hitek kontrollálják az információfelfogásunkat. Normális körülmények között, a fiú vak lenne a lehetőségre, hogy kapcsolatba lépjen kutyákkal, de a tapasztalata létrehozott egy pozitívan töltött koncepciót a mentális környezetében miszerint nem minden kutya veszélyes; néhány barátságos is lehet. Azonban, nem tett semmit, hogy deaktiválja a "minden"-t "minden kutya veszélyes" hitében, és amennyire én tudom, a hitek képtelenek, deaktiválni önmagukat. Ezért, a hitek jelen vannak a mentális környezetünkben, onnantól, hogy létrejöttek, addig amíg meg nem halunk, hacsak tudatosan nem teszünk lépéseket, hogy deaktiváljuk őket. Azonban, ebben a forgatókönyvben, a fiúban egy aktív ellentét van, ahol a minimálisan töltött hite lehetővé teszi számára, hogy felfogja a


lehetőségeket a kutyákkal játszásra, de az erős hite (minden kutya veszélyes) még mindig félelmet ébreszt benne ha egy kutyával találkozik (talán nem elég félelmet, hogy elszaladjon, mert valamennyit elvon a félelemből a másik hit, de eleget, hogy nagyon kényelmetlenül érezze magát a helyzetben). A képesség, hogy "látjuk" és megértjük a helyzet nem veszélytelenségét, de ugyanakkor nem tudunk cselekedni a félelem miatt, elég érthetetlen lehet ha nem értjük, hogy abban amit felfedeztünk a kreatív gondolkodás eredményeként, vagy realizálnunk egy véletlen kreatív tapasztalat hatására, nem feltétlenül van elég energiája, hogy domináns erővé váljon a mentális környezetünkben. Más szavakkal, az új ismeretünknek vagy felfedezésünknek lehetett elég energiája, hogy hasson az információfelfogásunkra, ezért felfogtuk a lehetőséget ami amúgy láthatatlan maradt volna, de talán nem elég, hogy hasson a viselkedésünkre. Ezzel a kijelentéssel azt is állítom, hogy több energia kell a cselekedéshez mint a megfigyeléshez. A másik oldalon, új ismeretek és felfedezések azonnal és fáradtság nélkül domináns erővé vállnak, ha nincs bennünk semmi ami konfliktusba lenne azokkal. De ha vannak konfliktusban álló hitek, és nem akarjuk deaktiválni őket (fáradozni velük), főleg ha negatív töltésűek, akkor az alapján cselekedni amit felfedeztünk minimum nagyon nehéz lesz, vagy egyszerűen lehetetlen. Amit fent leírtam az a pszichológiai dilemma amit gyakorlatilag minden tradernek meg kell oldania. Mondjuk például, érted a valószínűségek természetét, és ezért "tudod", hogy a következő trade csak egy a sorban aminek megjósolható kimenetele lesz. Mégis azt veszed észre, hogy félsz beszállni a tradebe, vagy még mindig hajlamos vagy a félelem alapú hibákra melyeket az előző fejezetekben taglaltam. Jusson eszedbe, a félelem alapvető oka a potenciál, hogy fenyegetőnek fogjuk fel a piaci információt. Mi ennek a forrása? Az elvárásaink. Mikor a piac olyan információt generál ami nem egyezik azzal amit elvárunk, a fel és lefelé gyertyák látszólag fenyegetővé vállnak. Ezért, félelmet, és stresszt érzünk. Mi az oka az elvárásainknak? A hiteink. Annak a fényében, hogy mit értettél meg mostanra a hitek természetéről, ha még mindig negatív elmeállapotban vagy miközben kereskedsz, állíthatjuk, hogy még mindig konfliktus van aközött amit "tudsz" a valószínű kimenetelekről, és a hiteid között melyek érvelnek (kifejezést akarnak) valami másért. Ne felejtsd, minden aktív hit kifejezést kíván, még ha nem akarjuk is. Hogy valószínűségekben gondolkozz, el kell hidd, hogy minden pillanat egyedi a piacon, pontosabban, hogy minden setupnak egyedi a kimenetele. Amikor elhiszed funkcionális szinten, hogy minden setupnak egyedi a kimenetele (ami azt jelenti, hogy ez a domináns hit, és nincs semmilyen más hit ami valami másért érvel), akkor egy olyan elmeállapotban leszel ami félelem, stressz, és aggodalom mentes amikor kereskedsz. Ez igazán nem működhetne másképp. Egy egyedi eredmény az nem valami amit már megtapasztaltunk, ezért nem olyasmi amit már ismerhetünk. Ha ismernénk, nem lenne egyedi. Ha elhiszed, hogy nem kell tudnod mi fog történni következőre, akkor pontosan mit is vársz el a piactól? Ha erre azt mondod "nem tudom", akkor abszolút igazad van. Ha azt hiszed, hogy valami fog történni, és nem kell pontosan tudnod, hogy mi az a valami a pénzkereséshez, akkor hol a potenciál, hogy fenyegetőnek és fájdalmasnak értelmezd a piaci információt? Ha azt mondod "nincs" akkor is teljesen igazad van. Itt egy példa ahogyan a hitek kifejezést igényelnek. Nézzünk egy olyan helyzetet ahol a fiú első találkozása a kutyákkal pozitív volt. Ezért, nincs semmi problémája a kutyákkal való együttléttel, mivel még sosem találkozott olyannal ami barátságtalan lenne. Ezért nincs koncepciója arról, hogy egy kutya okozhat neki kárt vagy fájdalmat. Ahogy megtanulja összekapcsolni a szavakat az emlékeivel, valószínűleg valami olyasfajta hitet fog alkotni hogy "minden kutya barátságos és szórakoztató". Ezért, mindig amikor meglát egy kutyát, ez a hit kifejezést követel. Ha megpróbálnád meggyőzni a gyereket, hogy meg fogja harapni egy kutya ha nem vigyáz, a hite miatt vagy nem veszi figyelembe, vagy teljesen elhanyagolja a tanácsodat. A reakciója valami olyasmi lenne, hogy "az nem lehet" vagy "velem az nem történhet meg". Mondjuk, hogy valamikor az életében megközelít egy ismeretlen kutyát, ami egyedül szeretne maradni. A kutya ugat. Aztán támad. A fiú hiteinek a szemszögéből, ez egy kreatív tapasztalat volt. Milyen hatásai lesznek ennek a "minden kutya barátságos" hiten? Mostantól minden kutyától félni fog? Sajnos a válasz nem olyan egyszerű, mert lehet sok más olyan hite aminek semmi köze közvetlenül a kutyákhoz, ami közrejátszhat. Például, a gyereknek lehet egy nagy energiájú hite az árulásban. Ha összekapcsolja a kutya támadást ezzel, mint egy általános "árulást" a az összes kutyától, akkor könnyen félni kezdhet a kutyáktól. Az összes pozitív energia az eredeti hitéből azonnal átmehet egy új, negatív töltésű hitbe. A fiú alátámaszthatja ezt az általánosítást azzal "hogyha egy kutya elárulhat, akkor bármelyik megteheti". Azonban úgy gondolom, hogy ez egy extrém, nagyon ritka eset. Sokkal valószínűbb hogy a "minden" szó deaktiválódik az eredeti hitében, és az energia átmegy egy olyan hitbe ami a kutyák valódi természetét tükrözi. Ez az új tapasztalat egy


energiaváltást okozott, ami arra kényszerítette, hogy megtanuljon valami olyat amit amúgy nem ismert volna el lehetségesként. A hite a kutyák barátságosságában sértetlen marad. Még mindig játszani fog a kutyákkal, de most valamelyest vigyázni fog, tudatosan keresve a barátságosság vagy barátságtalanság jeleit. Úgy gondolom ez egy alapvető igazság a létezésünk természetéről, hogy minden pillanatnak a piacon, és a mindennapi életben is, vannak részei amiket ismerünk (hasonlóságok) és részei amit nem, mivel még nem tapasztaltuk meg őket. Amíg nem eddzük az elménket, hogy számítson egy egyedi eredményre, addig csak azt fogjuk továbbra is elvárni amit már tudunk; minden más (ami nem egyezik azzal amit tudunk és elvárunk) csak elhalad mellettünk, anélkül, hogy felfognánk. Amikor igazán elhiszed, hogy nem kell tudnod, akkor valószínűségekben fogsz gondolkozni (a piac szemszöge) és nem lesz semmi okod hogy blokkolj, elferdíts, megtagadj vagy megtámadj bármit amit a piac felkínál. Ha nem tapasztalod ezt a mentális szabadságot amit az előző mondatban leírtam, de szeretnéd, akkor egy aktív szerepet kell játszanod az elméd edzésében, hogy higgyél a pillanatok egyediségében, és deaktiválnod kell minden más hitet ami valami más mellet érvel. Ez a folyamat nem különbözik attól amin a az első forgatókönyvben kellet keresztülmenni a fiúnak, és nem is fog megtörténni magától. Akart a kutyákkal játszani, de ennek érdekében létre kellet hozzon egy új hitet, és deaktiválni a régi, ezzel konfliktusban állót. Ez a titok, hogy elérd a konzisztens sikert traderként. 3.A hitek működnek attól függetlenül hogy tudatosan tisztában vagyunk-e a létezésükről Más szóval, nem kell aktívan emlékezzünk egy hitre, vagy képesnek lennünk tudatosan elérni azt, ahhoz, hogy az erőként hasson a felfogásunkra és a viselkedésünkre. Tudom hogy nehéz elhinni, hogy valami amire még csak nem is emlékszünk, hatással lehet az életünkre. De ha belegondolsz, sok minden amit eddig megtanultunk, az tudatalatti, vagy féltudatos szinten tárolódik. Ha azt kérném, hogy emlékezz vissza az összes képességre amit meg kellett tanulnod, hogy magabiztosan vezethess autót, valószínűleg nem emlékeznél mindenre amire koncentrálnod és fókuszálnod kellet a tanulási folyamat közben. Az első alkalommal amikor lehetőségem volt egy tizenévest tanítani vezetni, meglepődtem, hogy mennyi mindenre kell gondolni, hogy a folyamatnak milyen nagy részét vettem én már teljesen természetesen, anélkül tudatos gondolkozás nélkül. Valószínűleg a legjobb példa ami ezt bemutatja az az alkohol hatása alatt való vezetés. Minden nap vagy éjszaka, valószínűleg több ezer ember van aki olyan sokat ivott, hogy nem is tudja hogyan vezetett A pontból B-be. Nehéz elképzelni, hogy ez hogy lehetséges, ha nem veszed figyelembe, hogy a vezetési képességek, és valakinek a hite, hogy képes vezetni, sokkal mélyebben dolgoznak mint az éber tudatosság. Persze, valamekkora része ezeknek az ittas vezetőknek balesetet szenved, de ha összehasonlítod a balesetek számát a becsült ittas vezetők számával, látható, hogy nincs is olyan sok baleset. Valójában, egy ittas vezető valószínűleg csak akkor okoz balesetet ha elalszik, vagy olyasmi történik amihez egy tudatos döntés kell és gyors reakció. Más szavakkal, a vezetési feltételek olyanok, hogy a tudatalatti képességek nem elegendőek. Önértékelés és a kereskedés

Hogy ez a tulajdonságunk hogyan hat a kereskedésünkre, az is elég fontos. A piac végtelen lehetőséget kínál a vagyon összeszedésére. De csak azért mert a pénz elérhető, és képesek vagyunk felfogni a lehetőséget a megszerzésére, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy mi (egyénként) végtelen önértékeléssel rendelkezünk. Más szavakkal, óriási szakadék lehet aközött, hogy mennyi pénzt kívánunk magunknak, mennyit fogunk fel elérhetőként, és valójában mennyi pénzre tartjuk magunkat érdemesnek. Mindenkinek van egy ön-értékelése. A legkönnyebb módja, hogy ezt az érzést leírjuk, hogy listázzuk az összes hitet, mind tudatost, mind tudatalattit, aminek megvan a potenciálja, hogy azért, vagy az ellen érveljen, hogy több és több sikert és vagyont érjünk el. Aztán hasonlítsuk össze az energiát a pozitív és a negatív hitekből. Ha több pozitív töltésű energiád van a siker és vagyon összegyűjtése mellet, mint ellene, akkor pozitív önértékelésed van. Egyébként, negatív az önértékelésed. A folyamatok ahogy ezek a hitek egymásra hatnak sokkal bonyolultabb mint amilyennek leírom. Amit tudnod kell, hogy szinte lehetetlen felnőni bármilyen szociális környezetben, úgy anélkül, hogy beszereznél minimum néhány negatív töltésű hitet ami a siker és a nagy mennyiségű pénz összeszedése ellen érvel. A legtöbb ilyen ön-szabotáló hit már el lett feledve, és tudatalatti szinten dolgozik, de a tény hogy elfelejtettük őket nem jelenti azt hogy deaktiválódtak. Honnan szerezzük ezeket az ön-szabotáló hiteket? Sajnos ez nagyon könnyű. Valószínűleg a legáltalánosabb módja amikor egy gyerek olyasmit csinál amit a tanár vagy a szülő nem akar, és megsérül. Sok szülő, hogy megértessék a gyerekkel amit akarnak, úgy fognak valami ilyesmivel fognak reagálni a helyzetre: "Ez nem történt volna meg veled ha nem érdemled meg" vagy "nem hallgattál rám és nézd


mi történt." A probléma az ilyesféle állítások hallásával vagy létrehozásával, hogy van egy potenciál a gyerekben, hogy az összes jövőbeli sérülését összekapcsolja a kijelentésekkel mint ez, és lassacskán egy hitet formáljon, hogy ő egy értéktelen személy, aki nem érdemes a sikerre, a boldogságra, a szeretetre. Bárminek, amiért bűntudatunk van lehet egy negatív hatása az ön-értékelésünkre. Általában a bűntudat a rossz emberséggel van összekapcsolva, és a legtöbb ember úgy gondolja, hogy a rossz embereket meg kéne büntetni, nem jutalmazni. Néhány vallás azt tanítja, hogy a sok pénz birtoklása nem vallásos vagy egyházi. Néhány ember azt gondolja, hogy sok pénzt keresni rossz, annak ellenére, hogy legális és morális a társadalom szemszögéből. Újra, lehet nem tudsz visszaemlékezni arra, hogy tanultál valamit ami a siker megértett lehetősége ellen érvelne, de ez nem azt jelenti, hogy amit megtanultál annak nincs hatása. Ezek a tudatalatti önszabotáló hitek oly módon nehezítik meg a kereskedést, hogy rontják a koncentrációnkat, ami bármiféle hibában előjöhet, minthogy mondjuk vételt teszel be eladás helyett, és fordítva, vagy olyan megzavaró gondolatokat engedsz meg magadnak melyek rávesznek, hogy otthagyd a képernyőt, és mikor visszajössz látod csak meg, hogy a nap nagy tradejét hagytad ki. Sok olyan traderrel dolgoztam akik elértek különböző sikerességi szinteket, de nem voltak képesek bizonyos határokat áttörni a gazdagodásban. Felfedeztek egy láthatatlan, de nagyon is valóságos akadályt. Mindig amikor elérik ezt a határt, egy jelentős visszaesést tapasztalnak, függetlenül a piaci feltételektől. Azonban ha megkérdezték tőlük mi történt, általában csak a rossz szerencsét hibáztatták - a szerencsét és a piac szeszélyét. Érdekes, a tőkéjük folyamatosan emelkedett, néha hónapokig, és a visszaesés mindig ugyanazon a ponton történt. Ezt a pszichológiai jelenséget úgy határozom meg, hogy egy "negatív zónában" vagyunk. Olyan mágikusan ahogy a pénz folyik be a trader számlájára mikor a "a zónában" van, ugyanolyan könnyen folyhat ki amikor a negatív zónában van, ahol a megoldatlan önértékelési problémák titokzatosan hatnak az információfelfogására és a viselkedésére. Nem azt mondom itt, hogy deaktiválnod kell minden hitet ami a folyamatosan növekvő önértékelésed ellen érvelne, mert nem kell. De tudnod kell az ilyesféle hitek létezéséről, és meghatározott lépéseket tenni a kereskedési stratégiádban, hogy kompenzálj mikor elkezdik kifejezni magukat.

11.Fejezet

Traderként gondokozás Ha megkérnél, hogy határozzam meg a kereskedést a lehető legegyszerűbben, azt mondanám, hogy ez egy sablonfelismerő számjáték. Az elemzést használjuk, hogy felismerjük a sablonokat, meghatározzuk a kockázatot, és hogy mikor kell kivenni a profitot. A trade vagy működik vagy nem. Mindkét esetben, megyünk tovább a következőre. Ez ilyen egyszerű, de persze nem könnyű. Nem azért mert nagy intelligenciát követel, pont ellenkezőleg! Minnél többet hiszel, hogy tudsz, annál kevésbé leszel sikeres. A kereskedés nehéz, mert egy olyan állapotban kell dolgoznod, amiben nem tudsz biztosra szinte semmit, annak ellenére,hogy kiderül, az elemzésed "tökéletesen" helyes. Hogy a "nem kell tudni" állapotban legyél, helyesen kell kezelned az elvárásaidat. Hogy helyesen kezeld az elvárásaidat, úgy kell átrendezned a mentális környezetedet, hogy a leghalványabb kétely nélkül higgyél az öt alapvető igazságban. Ebben a fejezetben adok egy kereskedési gyakorlatot ami beépíti ezeket az igazságokat a piacról egy funkcionális szinten a mentális környezetedbe. A folyamat közben, keresztülviszlek a trader kifejlődésének a három szakaszán. Az első szakasz a mechanikus szakasz. Ebben te:

1. 2. 3. 4.

felépíted az önbizalmat ami szükséges a határtalan környezetben megtanulsz hibátlanul végrehajtani egy kereskedési rendszert edzed az elméd a valószínűségekben gondolkozásra (az öt alapvető igazság) létrehozol egy erős, megrengethetetlen hitet a konzisztenciádban traderként


Ha kész vagy az elsővel, továbbléphetsz a szubjektív szakaszra. Ebben felhasználsz mindent amit eddig megtanultál a piaci mozgás természetéről, és szabadon cselekedni a szerint. Nagy a szabadság ebben a szakaszban, ezért meg kell tanulnod figyelni a hajlamosságodat a megoldatlan önértékelési problémák által okozott hibákra, amiről az előző fejezetben beszéltem. A harmadik az intuitív szakasz. Az ösztönösen kereskedés a legfejlettebb szakasz. Ez a kereskedési megfelelője a fekete övnek. A különbség, hogy nem tudsz megpróbálni intuitívnak lenni, mert az spontán jön. Nem abból amit tudunk gyakorlati szinten. Az elménk racionális része természeténél fogva bizalmatlan az olyan információval szemben aminek a forrását nem érti. Érezni, hogy valami történni fog, az egy olyanfajta tudás ami nagyon különbözik a racionális tudástól. Sok olyan traderrel dolgoztam akinek sűrűn voltak ösztönös érzései, hogy mi fog történni, ami csak összeütközésben állt a racionális részükkel ami folyamatosan érvelt valami másfajta cselekedetért. Természetesen, ha követték volna az ösztönüket, egy elégedettséggel eltöltő kimenetele lett volna. Ehelyett amit kaptak az nagyon nem kielégítő volt, főleg ahhoz képest amit amúgy lehetségesként fogtak fel. Az egyetlen általam ismert módja az intuitív gondolkodásnak egy olyan elmeállapot létrehozása, ami megfelelő az intuíciók befogadásához és az azok alapján cselekvéshez. A mechanikus szakasz A mechanikus szakasz arra van kitalálva, hogy felépítse azokat a képességeket (bizalom, meggyőződés, és a valószínűségekben gondolkozás) ami gyakorlatilag kényszeríteni fog a konzisztens eredmény létrehozására. A konzisztens eredmény az a folyamatosan emelkedő tőke, csak kisebb visszaesésekkel, ami a nem működő setupok természetes eredménye. A sablonok megtalálásán kívül, ami az esélyeket a te oldaladra helyezi, a folyamatosan növekvő tőke elérése azon múlik, hogy szisztematikusan megszünteted a hajlamodat a félelem, eufória, van önértékelés alapú hibákra amiket taglaltam a könyvben. Ahhoz hogy kiküszöböld ezeket a hibákat, és megnöveld az önértékelésedet, olyan képességeket kell megszerezned melyek természetük szerint pszichológiaiak. A képességek pszichológiaiak, mert mindegyik, a legtisztább formájában, egyszerűen egy hit. Emlékezz vissza, hogy a hiteink határozzák meg az elmeállapotunkat, és formálják a tapasztalatainkat úgy, hogy az folyamatosan megerősíti azt amit már tudunk. Hogy mennyire igaz egy hit (a környezeti feltételekhez képest), azt meg lehet határozni azzal, hogy mennyire jól szolgál minket; mennyire segít a céljaink elérésében. Ha a konzisztens eredmény létrehozása az elsődleges célod, akkor létrehozni egy olyan hitet, hogy "Én egy konzisztensen sikeres trader vagyok" az elsődleges energiaforrásként fog hatni a felfogás, az értelmezés, elvárások, és a cselekedetek kezelésénél, oly módon, hogy azok kielégítsék a hitet és, következményként, a célt. Létrehozni a domináns hitet miszerint "én egy konzisztensen sikeres trader vagyok" ismeretet kíván a konzisztens siker több alapelvéről is. Néhány ezek az alapelvek közül biztosan konfliktusban lesz azokkal a hitekkel a kereskedés természetéről amikkel már rendelkezel. Ha ez a helyzet, az a klasszikus példája annak amikor a hitek direkt konfliktusban állnak a kívánságokkal. Az energia dinamikája itt sem különbözik attól a fiúétól aki olyan akart lenni mint a többi gyerek, akik nem féltek játszani a kutyákkal. Olyan módon szerette volna kifejezni magát ahogyan, legalábbis először, lehetetlennek tűnt. Hogy kielégítse a kívánságát, aktív lépést kellet tennie az átalakulás folyamatában. A technikája egyszerű volt: megpróbált amilyen erősen csak tudott arra fókuszálni amit el akart érni, és apró lépésekben, deaktiválta a konfliktusban álló hitet, és megerősítette azt ami megegyezett a kívánságával. Valamikor, ha ez a célod, be kell szállj az önmagad konzisztens nyertessé formálásának a folyamatbába. Amikor a személyes átformálásról van szó, a legfőbb összetevők az akaratod, hogy változz, a célod tisztasága, és a kívánságod ereje. Végül, hogy ez a folyamat működjön, mindenképpen a konzisztenciát kell választanod minden más ok fölött amiért kereskedsz. Ha mindezek az összetevők jelen vannak, akkor függetlenül a belső ellenállásoktól amiket le kell küzdened, a kívánságod végül érvényesülni fog.

Figyeld meg magad

Az első lépés a konzisztencia létrehozásának a folyamatában, hogy elkezded figyelni, hogy mit gondolsz, mondasz, és csinálsz. Miért? Mert minden amit gondolunk, mondunk, vagy teszünk traderként, hozzáad, és ezért, megerősít valamilyen hitet a mentális rendszerünkben. Mivel a konzisztensé válás folyamata pszichológiai természetű, nem kéne meglepetésként érjen, hogy el kell kezdened figyelni a különböző pszichológiai


folyamataidra. A végső elgondolás, hogy megtanulj a gondolataid, szavaid és tetteid külső, objektív megfigyelőjévé válni. Az első védelmi vonalad a kereskedési hibák ellen, hogy rajtakapod magadat ha rajtuk gondolkozol. Természetesen, a végső védelem, hogy rajtakapod magadat amint csinálod. Ha nem válsz külső figyelővé, mindig csak a tapasztalat után fogod realizálni, általában mikor már a sajnálat és a frusztráció állapotában vagy. [innentől kicsit zavaros nekem^^] Objektíven megfigyelni magadat azt sugallja, hogy ezt önbírálat nélkül teszed. Ezt talán nem lesz olyan könnyű megtenni, figyelembe véve a durva, ítélkező bánásmódot amit talán kaptál más emberektől az életedben. Ennek eredményeként gyorsan megtanulja az ember összekapcsolni a hibázást az érzelmi fájdalommal. És mivel senki sem kedveli az érzelmi fájdalmat, általában megpróbáljuk elkerülni elismerni, hogy mit tanultunk meg hibaként, amilyen hosszú ideig csak tudjuk. Nem szembesülni a hibákkal a mindennapi életben általában nem ugyanolyan katasztrofális következményekkel jár mint a konfliktusok elkerülése a kereskedésben. Például, amikor Floor Trader-el dolgozom, azt a hasonlatot szoktam használni, hogy illusztráljam mennyire bizonytalan helyzetben vannak, hogy megkérem őket hogy képzeljék el önmagukat amint sétálnak egy hídon a Grand Canyon fölött. A híd szélessége direkt összefüggésben van a kötéseik számával. Például, ha egy kötése van, akkor a híd nagyon széles, mondjuk 20 láb. Egy 20 láb széles híd nagy hibatoleranciát ad, ezért nem kell nagyon óvatosnak és fókuszáltnak lenned minden egyes lépésnél. Mégis, ha megbotlasz és átfordulsz a szélén, az esés a kanyon aljáig egy mérföld. Nem tudom hányan sétálnának át egy keskeny hídon, korlátok nélkül, ahol a talaj egy mérföldre van, de a tippem az hogy kevesen. Hasonlóan, kevesen vállalják a Floor Tradinget a futures piacon. Persze egy egy kötéssel rendelkező FT nagy károkat okozhat magának, hasonlóan a mérföld-magas hídról való leeséshez. De egy egykötéses trader sokkal nagyobb toleranciát adhat magának a hibákkal és félreszámolásokkal szemben, vagy a szokatlanul nagy piaci mozgásokkal szemben ahol könnyen a rossz oldalon találhatja magát. A másik oldalon, az egyik legnagyobb FT akivel valaha is dolgoztam, magának kereskedik átlagosan egyszerre 500 határidős kincstári kötvénnyel. Gyakran több mint ezer kötéses pozíciókat vesz fel. Egy 1000 kincstári kötvényes pozíció az $31,500 ticenként. Természetesen, a kötvény nagyon volatilis lehet lehet, másodpercek alatt több ticet is mehet egy irányba. Ahogy a pozíció mérete nő, úgy keskenyedi a híd a Grand Canyon fölött. A nagy kötvénykereskedő esetében a híd már csak egy drót. Nyilvánvalóan, nagyon jól kell egyensúlyoznia, és minden lépésnél nagyon fókuszáltnak kell lennie. A legkisseb hiba vagy széllöket miatt leeshet a drótról. A következő megálló, egy mérföldel lejjebb. Na most, kereskedés közben, ez a kis félrelépés, vagy széllöket egyenlő egy zavaró gondolattal. Ez minen, csak egy gondolat, vagy bármi ami elveszi a figyelmét akár egy-két másodpercre is. Abban a figyelmetlen pillanatban, kimaradhat az utolsó kedvező lehetőségről hogy felszámolja a pozícióját. A következő árszint elegendő forgalommal, hogy kiszálljon több ticre lehet, vagy nagy veszteséget okozva, vagy visszaadva a piacnak a nyerőt. Ha a konzisztens eredmény elérése az hibák megszüntetésének az eredménye, akkor még enyhe kifejezés állítani, hogy komoly nehézségekkel fogsz találkozni a célod elérésében, ha nem tudod beismerni a hibáidat. Nyilvánvalóan, ez valami amit kevés ember tud megtenni, és ez is felelős azért, hogy miért ilyen kevés a konzisztens nyertes. Valójában a hibák be nem ismerése annyira általános az emberiségben, hogy azt az ember természetből adódóan velejáró tulajdonságának hihetnénk. Nem gondolom hogy ez így van, sem hogy azzal a képességgel születtünk hogy kevesebbnek érezzük magunkat egy tévedés, elszámolás, vagy hiba miatt. A hibázás az természetes, és addig az is lesz amíg:

1. minden hitünk tökéletes harmóniában nem lesz a céljainkkal 2. minden hitünk oly módon lesz felépítve, hogy az teljes mértékben megfeleljen a környezet szemszögével.

Nyilvánvalóan, ha a hiteink nem egyeznek tökéletesen a környezet szempontjával, akkor a hibázás esélye nagy, ha nem elkerülhetetlen. Nem leszünk képesek felfogni a megfelelő lépéseket a célunkhoz. Ami még rosszabb, nem leszünk képesek felfogni azt amit nem akarunk, hogy elérhető legyen, vagy hogy más mennyiségben, vagy máskor legyen elérhető. A másik oldalon, a hitek melyek konfliktusban vannak a kívánságainkkal, nem mindig látszanak és nyilvánvalóak. Tudjuk, hogy ellentétes erőként fognak hatni, kifejezve a saját verziójukat az igazságról, és ezt sokféleképp megtehetik.


A legnehezebb felfedezni egy zavaró gondolatot ami egy kis kiesést okoz a fókuszálásban vagy a koncentrációban. A felszínen ez talán nem hallatszik olyan jelentősnek. De, ahogy a hidas hasonlatban, amikor sok minden forog kockán, még egy kicsit is romló koncentrációs képesség is katasztrofális következményeket vonhat maga után. Ez az elv érvényes, akár a kereskedésre, a sportolásra vagy programozásra. Amikor a célunk tiszta, és semmilyen más energia nem zavarja, akkor jobb a fókuszálási képességünk, és valószínűbb, hogy elérjük a célunkat. Korábban a nyerő attitűdöt leírtam mint egy pozitív elvárást a fáradalmainkból, azzal együtt, hogy elfogadjuk, hogy akármilyen eredményt is kapunk, az tökéletesen tükrözi a fejlettségi szintünket, és amit még meg kell tanulnunk, hogy jobban csináljuk. Ami elválasztja a "konzisztensen nagyszerű" atlétákat és teljesítőket mindenki mástól, az, hogy ők nem félnek a hibázástól. Az ok amiért nem félnek, hogy nincs okuk rosszabbak gondolni magukat ha hibáznak. Mi felel ezért a ritka képességért, hogy túllépjenek a hibáikon önmaguk kritizálása nélkül? Egy magyarázat lehet, hogy nagyon ritka típusú szülőkkel, tanárokkal, edzőkkel nőttek fel, akik mind azt tanították, hogy javítsák ki a hibáikat őszinte szeretettel és elfogadással. Azt mondom "nagyon ritka", mivel sokunk pont az ellenkező tapasztalatokkal nőtt fel. Arra tanítottak, hogy javítsuk ki a hibáinkat haraggal, nyugtalansággal, és az elfogadás határozott hiányával. Lehetséges, hogy a nagy atléták a múltbéli pozitív tapasztalataik alapján a hibákkal kapcsolatban létrehoznak egy hitet, hogy a hibák csak megmutatják, merre kell fókuszálniuk az eredmények javításához? Egy ilyen hittel nincs forrása a negatív energiának, és következésképpen nincs forrása az ön-befeketítő gondolatoknak. Azonban, többiek, akik felnövés közben sok negatív reakciót tapasztaltak a cselekedeteikre, természetesen valami olyasmi hitet alakítanának ki a hibákról hogy:"A hibákat minden áron el kell kerülni." "Valami rossz kell legyen bennem ha hibázok." "biztosan béna vagyok" vagy "biztosan rossz ember vagyok ha hibázok". Ne feledd, minden gondolat, szó, vagy tett megerősít valamilyen hitet magunkról. Ha, az ismételt önkritikával szert teszünk egy olyan hitre hogy "bénák" vagyunk, akkor az a hit módot fog találni arra hogy kifejeződjön a gondolatainkban, amitől zavartak és bénák leszünk, a szavainkban, amitől olyan dolgokat mondjunk másokról és magunkról ami tükrözi a hitünket; és a tetteinkben amitől ön-szabotáló módon viselkedünk. Ha konzisztens nyertes akarsz lenni, akkor a hibák nem létezhetnek abban a negatív összefüggésben ahogy a legtöbb emberben teszik. Képesnek kell lenned valamelyest figyelni magadat, és az nehéz lesz ha megvan a potenciálod, hogy érzelmi fájdalmat tapasztalj ha és amikor a hibázás folyamatában találod magad. Ha ez a potenciál létezik, két választásod van:

1. Dolgozhatsz azon, hogy pozitív töltésű hiteket építs a hibázásról, és közben deaktiválj bármilyen negatív töltésű hitet ami másképp érvelne.

2. Ha nemkívánatosnak tartod az első lehetőséget, kompenzálhatsz a hibázási potenciálodért azzal ahogyan kialakítod a kereskedési stratégiádat.

Ez azt jelenti hogy ha kereskedni fogsz és nem magadat figyelni, de közben konzisztens eredményre vágysz, akkor a kizárólag a mechanikai szakaszból kereskedés meg fogja oldani a dilemmát. Azonban, megtanulni figyelni magadat az egy relatív egyszerű folyamat ha már megszabadultál a negatív energiától a hibázással kapcsolatban. Valójában ez egyszerű. Csak el kell döntened, hogy miért akarod figyelni magad, ami azt jelenti, hogy először kell legyen egy tiszta szándék az elmédben. Amikor a tiszta szándék megvan, egyszerűen kezd el arra fordítani a figyelmedet, hogy mit gondolsz, mondasz, vagy csinálsz. Ha és amikor azon veszed észre magad, hogy nem a célodra, vagy a cél teljesítéséhez szükséges lépésekre koncentrálsz, tereld vissza a gondolataidat, szavaidat, és tetteidet, hogy azok megegyezzenek azzal amit megpróbálsz elérni. Fojtasd a visszaterelést amilyen gyakran csak szükséges. Minnél akaratosabban csinálod ezt a folyamatot, főleg ha ezt meggyőződéssel csinálod, annál gyorsabban hozod létre a mentális vázat ami szabadon tud úgy működni, ahogy az a célodnak megfelelő, a konfliktusban álló hitek által létrehozott ellenállás nélkül.

Az önfegyelem szerepe A fent leírt folyamatot hívom önfegyelemnek. Az önfegyelem szerintem egy mentális technika, hogy átirányítsuk a figyelmünk fókuszát a célunk tárgyára vagy vágyunkra, amikor az a cél vagy vágy konfliktusban van a mentális környezetünk valamelyik másik komponensével (hit).Az első dolog amit észre kéne venned a


fenti meghatározásban, hogy az önfegyelem az egy technika egy új mentális vázlétrehozására. Ez nem egy személyes jellemvonás; az emberek nem születnek önfegyelemmel. Valójában, ha figyelembe veszed ahogyan jellemeztem, fegyelemmel születni nem is lehetséges. Azonban, mint egy technikát ami a személy formálásának folyamatában használatos, bárki választhatja, hogy használja az önfegyelmet. Itt egy példa az életemből ami megmutatja miként működik ez a technika. 1978ban eldöntöttem, hogy futó akarok lenni. Már nem emlékszem pontosan az okaira, azon kívül, hogy a megelőző nyolc évben nagyon inaktív életstílusom volt. Nem sportoltam semmit, és nem volt semmi hobbim, hacsak a tévénézést nem hívod hobbinak. Azelőtt a gimnáziumban és főiskolán is nagyon aktív voltam a sportokban, főleg a jéghokiban. Azonban, miután kijöttem a kollégiumból, az életem nem úgy alakult ahogy vártam. Nem tetszett, de abban az időben erőtlennek éreztem magam hogy bármit is tegyek ellene. Ez egy inaktivitási periódushoz vezetett, ami a szép módja azt mondani, hogy komoly depresszióm volt. Még egyszer, nem tudom mi ösztönzött arra, hogy futó legyek. Arra viszont emlékszem hogy a motiváció nagyon erős volt. Ezért mentem, vettem magamnak valami futócipőt, felvettem, és kimentem futni. Az első dolog amit felfedeztem, hogy nem voltam képes megcsinálni ezt. Nem volt meg a fizikai állóképességem hogy több mint ötven vagy hatvan yardot fussak. Ez nagyon meglepő volt. Nem realizáltam, soha nem is hittem volna el, hogy annyira nem voltam formában, hogy még száz yardot sem tudtam futni. Ez az információ annyira elcsüggesztett, hogy meg sem próbáltam futni két-három hétig. A következő alkalommal, még mindig nem tudtam többet futni ötven yardnál. Másnap is megpróbáltam, természetesen ugyanolyan eredménnyel. Annyira elcsüggedtem a rossz fizikai kondíciómtól, hogy megint nem futottam négy hónapig. Most 1979 tavasza van. Megint elszántam magam, hogy futó leszek, de ugyanakkor frusztrált voltam az eredménytelenségem miatt. Ahogy elmélkedtem a dilemmámon, észrevettem, hogy az egyik probléma egy cél hiánya volt, amiért dolgoztam volna. Azt mondani, hogy futó akarok lenni az nagyszerű, de mit is jelent? Igazából nem tudtam; túl homályos és elvont volt. Valami kézzelfoghatóbbat kellet találjak amiért dolgozhatok. Ezért eldöntöttem, hogy képes akarok lenni futni öt mérföldet a nyár végére. Öt mérföld leküzdhetetlennek tűnt abban az időben, de a gondolat, hogy talán képes leszek rá, sok lelkesedést generált. Ez a lelkesedés lendületet adott és négyszer futottam azon a héten. Az első hét végére igazán meglepődtem, hogy minden edzés javította az állóképességemet, és mindig egy kicsit tovább tudtam futni. Ez még lelkesebbé tett, ezért elmentem és vettem egy stopperórát és egy üres könyvet futónaplónak. Felállítottam egy kétmérföldes gyakorlatot, és bejelöltem minden negyed-mérföldet. A naplóban feljegyeztem a dátumot, a távolságot, az időmet, és hogy éreztem fizikailag minden alkalommal amikor futottam. Most úgy gondoltam, hogy jó úton vagyok az öt mérföld felé, amíg szó szerint bele nem futottam a következő akadályokba. A legnagyobb problémát az ellentétes gondolatok jelentették melyek elöntötték az elmémet amikor eldöntöttem, hogy ki akarok menni futni. Meglepett a száma (és az intenzitása) az okoknak amiket találtam hogy ne mennyek ki: "Túl hideg/meleg van kint", "Úgy néz ki mintha mindjárt esne", vagy a leggyakoribb "majd megyek ha ennek a műsornak vége" (persze soha sem mentem). Nem ismertem semmilyen más módot, hogy kezeljem ezeket a direkt konfliktusban álló gondolatokat, mint a tudatos figyelmemet a célomra koncentrálni. Igazán meg akartam csinálni az öt mérföldet a nyár végére. Azt vettem észre hogy a vágyam néha erősebb volt ennél a konfliktusnál. Ezért, fel tudtam venni a futócipőmet és kimenni futni. Azonban, gyakrabban mint nem, az ellentétes és zavaró hitek miatt otthon maradtam. Valójában, a kezdeti szakaszban, becsléseim szerint az esetek kétharmadában nem tudtam túljutni az ellentétes energián. A következő probléma amivel szembekerültem, hogy mikor elértem az egy mérföldet túlságosan elégedett voltam magammal, kellett még valamilyen inspiráló mechanizmus, hogy eljussak az öt mérföldig. Kikövetkeztettem, hogy ha eljutok két vagy három mérföldig, annyira elégedett lennék magammal, hogy nem érezném szükségét az öt mérföldes célom elérésének. Ezért csináltam magamnak egy szabályt. Hívhatjuk az öt mérföldes szabálynak. "ha sikerült felvenni a cipőmet és kimenni minden ellenkező gondolat ellenére ami le akart róla beszélni, akkor legalább egy lépéssel többet fogok futni mint utoljára." Persze teljesen jó volt ha több mint egy lépéssel futottam többet, de nem lehetett kevesebb mint egy lépés. Végül is soha nem szegtem meg ezt a szabályt, és a nyár végére sikerült elérni az öt mérföldet. De akkor, valami igazán érdekes és teljesen váratlan történt. Ahogy közelebb értem az öt mérföldes célom eléréséhez, az ellentétes gondolatok kezdtek eltűnni. Egyszer csak teljesen megszűntek. Akkor azt vettem észre, hogy ha futni akartam, teljesen szabadon tudtam azt csinálni, mindenféle mentális ellenállás, konfliktus, vagy ellentétes gondolatok nélkül. Mivel előtte nagy belső harc volt ez, teljesen elámultam. Az eredmény: Folytattam,


és rendszeresen futottam a következő 16 évben. Akiket érdekel, most már nem futok, mert öt éve elhatároztam, hogy újra jéghokizni fogok. Ha ezt a tapasztalatot összeveted azzal amit a hitekről tanultunk, számos dolgot megfigyelhetsz: 1. Az elején, a vágyamnak, hogy futó legyek nem volt semmilyen támogató alapja a mentális rendszeremben. Más szavakkal, nem volt más energiaforrás (egy energiával töltött koncepció ami kifejezést igényel) ami a vágyamnak megfelelt. 2. Kellet valamit tennem, hogy létrehozzam a támogató energiát. A "Futó vagyok" hit létrehozása megkövetelte, hogy létrehozzak egy sor olyan tapasztalatot ami egyezik az új hittel Ne felejtsd, akármit gondolunk, mondunk, vagy teszünk, az hozzáad energiát valamilyen hithez a mentális rendszerünkben. Minden alkalommal amikor éreztem az ellenálló gondolatokat, és képes voltam sikeresen visszafókuszálni a célomra, elég meggyőződéssel, hogy felvegyem a cipőmet és kimenjek az ajtón, hozzáadtam energiát a hithez "Futó vagyok". És, legalább ilyen fontos, nem szándékosan, de elvettem az energiát minden hitből ami másképp érvelt volna. Azt mondom, hogy nem szándékosan, mert vannak különböző technikák direkt a konfliktusban álló hitek felderítésére és deaktiválására, de akkor, nem értettem a mögöttes dinamikáját a változási folyamatnak amin keresztülmentem. Ezért nem jutott volna eszembe ilyesfajta technikákat használni, hogy segítsek magamon. 3. A hiteket meg lehet változtatni, és ha egyet meg lehet, akkor akárhányat meglehet, ha megérted, hogy amit csinálsz az valójában nem változtatás, hanem átviszed az energiát az egyik koncepcióból a másikba. (a szóban forgó hit formája nem sérül) Ezért, létezhet két teljesen ellentétes hit a mentális rendszeredben, egymás mellet. De ha kiveszed az egyikből az energiát, és teljesen feltöltöd a másikat, akkor gyakorlati szemszögből már nincs ellentét, mivel csak a hit aminek van energiája, lesz képes erőként hatni az elmeállapotodra, hogy hogyan fogod fel és értelmezed az információt, és a viselkedésedre. Az egyetlen célja a mechanikus kereskedésnek, hogy átalakítsd magad egy konzisztensen sikeres traderré. Ha bármi más van a mentális környezetedben, ami konfliktusban áll annak az alapelveivel, hogy "én egy konzisztensen sikeres trader vagyok", akkor használnod kell az önfegyelem technikáját hogy integráld ezeket az elveket domináns, funkcionális részeiként az énednek. Amikor az elvek azzá válnak "aki vagy", nem kell már többé az önfegyelem, mert a "konzisztensség" folyamata fáradtságmentes lesz. Ne feledd, a konzisztensség nem egyezik a képességgel, hogy egy, vagy akár egy sor nyerő tradeet csinálj, mivel ahhoz semmiféle képesség nem kell. Csak jól kell tippelned, ami nem különbözik a pénzfeldobás eredményének megtippelésétől, ezzel szemben a konzisztencia az egy elmeállapot, ami nem engedi, hogy bárhogy máshogy "legyél". Nem kell megpróbálnod konzisztensnek lenni, mert az az éned természetes kifejezési módja lesz. Valójában, ha próbálnod kell, az csak azt mutatja, hogy még nem sikerült beépíteni az alapelveket mint domináns, ellentétmentes hiteket. Például, a kockázat meghatározása része a "konzisztensségnek". Ha erőfeszítést igényel a kockázat meghatározása, ha emlékeztetned kell magad, hogy megtedd, ha bármiféle ellentétes gondolatot fedezel fel (röviden, próbálod lebeszélni magad róla), vagy ha olyan tradeben találod magad ahol nem határoztad meg a kockázatot, akkor az elv nem domináns, funkcionális része az énednek. Ez nem "az aki vagy". Ha az lenne, eszedbe sem jutott volna nem meghatározni a kockázatot. Ha és amikor a konfliktus minden forrása deaktiválva van, már nincs meg a potenciálod, hogy bármilyen más módon fejezd ki magad. Ami egyszer harc volt, az gyakorlatilag erőfeszítésmentessé fog válni. Ennél a pontnál, másoknak talán úgy nézhet ki, hogy nagyon fegyelmezett vagy (mert olyasmit meg tudsz tenni amit nekik nagyon nehéz, ha nem lehetetlen), de a valójában egyáltalán nem is vagy fegyelmezett; csak egyszerűen a hiteid miatt oly módon cselekszel, hogy az egyezik vágyaiddal és céljaiddal.

Létrehozni a hitet a konzisztenciában A fő cél létrehozni egy hitet, miszerint "én egy konzisztens nyertes vagyok", de mint az én motivációm, hogy futó legyek, ez túl széles és abszurd fogalom ahhoz, hogy teljesítsük kisebb részekre bontás nélkül. Ezért lebontom ezt a hitet a legkisebb meghatározható részekre, aztán adok egy tervet, hogy hogyan integráld azokat domináns hitekként. ÉN EGY KONZISZTENS NYERTES VAGYOK, MERT:

1. Objektíven meghatározom a setupjaimat. 2. Előre meghatározom a kockázatát minden tradenek. 3. Teljesen elfogadom a kockázatot.


4. 5. 6. 7.

Várakozás vagy hezitálás nélkül cselekszem a setupoknál. Úgy fizetem magam ahogyan a piac elérhetővé teszi a pénzt számomra. Folyamatosan figyelem a hajlamosságomat a hibákra. Megértem az abszolút szükségességét a konzisztens siker eme elveinek, és ezért sohasem szegem meg őket.

Ezek a hitek a konzisztencia hét alapelve. Hogy megfelelően beépítsd ezeket a hiteket egy funkcionális szinten, létre kell hoznod egy sor olyan tapasztalatot ami egyezik velük. Ez nem különbözik a fiú vágyától, hogy játsszon a kutyákkal, vagy az enyémtől, hogy futó akartam lenni. Mielőtt játszhatott volna velük, a fiúnak többször is meg kellet próbálnia csak közeledni a kutyákhoz. Végül is, ahogy az energia egyensúlya átbillent a mentális rendszerében, játszhatott a kutyákkal belső ellenállás nélkül. Hogy futó legyek, létre kellet hoznom a futás tapasztalatát, minden belső ellenállás ellenére. Aztán amikor az energia egyensúlya átbillent az új énmeghatározásom oldalára, a futás egy természetes kifejezésmódjává vált az új identitásomnak. Nyilvánvalóan, amit itt el akarunk érni az sokkal bonyolultabb mint a futóvá válás, vagy a kutyákkal való játszás, de a folyamat mögöttes dinamikák hasonlóak. Egy meghatározott céllal fogunk kezdeni. Az első elve a konzisztenciának a hit "Objektíven meghatározom a setupjaimat." A kulcsszó itt az objektíven. Objektívnek lenni azt jeleni, hogy nem értelmezhetsz semmilyen információt negatív, vagy túlzottan pozitív szemszögből. Az objektivitás eléréséhez olyan hitekre van szükség melyek semlegesen tartják az elvárásainkat, és mindig tudomásul veszik az ismeretlen változókat. Ne felejtsd, edzeni kell az elménket, hogy objektív, és a "a pillanat lehetőségfolyamára" fókuszált maradjon. Az elménk nem így működik természetesen, ezért az objektivitáshoz meg kell tanulnod a piac szemszögéből gondolkodni. A piac szemszögéből mindig vannak ismeretlen erők (traderek) arra várva, hogy cselekedjenek az ármozgás alapján. Ezért, a piac szemszögéből "minden pillanat igazán egyéni", annak ellenére, hogy talán ugyanolyannak látszik, hallatszódik, vagy érződik mint valami korábbi pillanat az emlékezetedben.Abban a pillanatban amikor úgy döntesz vagy feltételezed, hogy tudod mi fog történni következőre, automatikusan elvárod, hogy igazad is legyen. Azonban, amit tudsz, legalábbis racionális szinten, az csak a múltat veheti figyelembe, aminek talán semmi köze a jelen pillanathoz a piac szemszögéből. Ennél a pontnál, minden piaci információ ami nem egyezik azzal amit elvársz, fájdalmasként lehet értelmezve. Hogy elkerülje a fájdalmat, az elméd automatikusan kompenzálni fogja, mind tudatos, mind tudatalatti fájdalomelkerülő mechanizmusokkal, a különbséget aközött amit elvársz és amit a piac kínál. Amit tapasztalni fogsz azt általában úgy hívják, hogy "illúzió". Az illúzió állapotában nem vagy objektív, és nem kapcsolódsz "a pillanat lehetőségfolyamához". Ehelyett, hajlamossá válsz az összes tipikus kereskedési hibára. Az öt alapvető igazság a piacról semlegesen fogja tartani az elvárásaidat, és az elmédet a "a pillanat lehetőségfolyamára" fókuszálja (azzal hogy szétkapcsolja a mostani pillanatot bármilyen más hasonló emléktől), és ezzel megszünteti eme hibák lehetőségét. Ha nem csinálsz több kereskedési hibát, elkezdesz bízni magadban. Ahogy nő az önbizalmad, úgy nő a magabiztosságod. Minnél magabiztosabb vagy, annál könnyebb lesz végrehajtani a tradejeidet (cselekedni a setupok alapján hezitálás és fenntartások nélkül). Az öt igazság szintén létrehoz egy olyan elmeállapotot amiben őszintén elfogadod a kereskedés kockázatát. Amikor őszintén elfogadod a kockázatot, békében vagy minden kimenetellel. Amikor békében vagy minden kimenetellel, megtapasztalod azt a gondtalan, objektív elmeállapotot ahol elérhetővé teszed magad, hogy felfogj bármit amit a piac kínál, és cselekedj is az alapján. Az első cél, hogy beépítsd az "objektíven meghatározom a setupjaimat"-t domináns hitként. A kihívás most az, hogy ezt hogyan fogod megtenni? Hogyan formálod át magad egy olyan személlyé aki konzisztensen tud gondolkodni a piac szemszögéből? A folyamat a vágyaddal és akaratoddal kezdődik, hogy visszafókuszálj a célodra (önfegyelem). A kívánság az egy erő. Nem kell egybevágjon, vagy elfogadjon bármit is amit igaznak hiszel a kereskedés természetéről. A tiszta vágy, pontosan fókuszálva egy kiválasztott célra, egy nagyon erős eszköz. Használhatod a vágyaid erejét, hogy létrehozz egy teljesen új verziót az énképedről, két vagy több hit között váltsd az energiát, vagy az emlékeid töltését negatívról pozitívra váltsd. Deaktiválni a belső konfliktusokat nem idő kérdése; ez egy funkció-fókuszált vágy [angolról szó szerint, nem tudtam értelmezni - a fordító] . Egyébként, az extrém tisztaság és meggyőződés hiányában, az önfegyelem technikája is megteszi a dolgát (persze, ha akarod használni). Hogy odakerülj, muszáj "döntened", annyira tisztán


és meggyőződve amennyire csak lehetséges, hogy a konzisztencia (a bizalom, meggyőződés és objektivitás elmeállapota) az amire minden másnál jobban vágysz a kereskedésedből. Ez fontos, mert ha olyan vagy mint a legtöbb trader, néhány nagyon ijesztő ellentétes erőt kell majd leküzdened. Például ha azért kereskedsz, jól érezd magad a nagy mozgás elkapása utáni eufóriában, megmutasd a családodnak és barátaidnak, hős legyél, betölts egy függőséget, igazad legyen az elvárásaiddal kapcsolatban, vagy bármilyen más ok miatt aminek semmi köze a konzisztenciához, akkor ezeknek az motivációknak az erői nagyon nehézzé fogják tenni, hogy helyesen végrehajtsd a gyakorlatot. Emlékszel a fiúra aki nem akart ugyanolyan lenni mint a többi gyerek és a kutyákkal játszani? Lényegében azt választotta, hogy az aktív ellentéttel él a minimálisan töltött pozitív hite, és a domináns negatív hite között. Ahhoz, hogy egyáltalán elkezd ezt a folyamatot, annyira kell akarnod a konzisztenciát, hogy kész vagy feladni minden más okot vagy motivációt amiért kereskedni kezdtél, amelyek nem vágnak egybe a hitek beépítésének folyamatával. A tiszta, intenzív vágy egy abszolút előfeltétele ha azt akarod, hogy ez a folyamat működjön.

------------------------------------------------------------------GYAKORLAT: MEGTANULNI KERESKEDNI, ÉS ELŐNYT BIZTOSÍTANI MINT EGY KASZINÓ A gyakorlat célja meggyőzni téged arról, hogy a kereskedés nem más mint egy egyszerű valószínűségi háték, nem sokkal különbözik egy játékgép karjának meghúzásától. Mikro-szinten, az egyes setupok kimenetele független egymástól, és egymáshoz képest véletlenszerű. Makro-szinten, egy sor trade kimenetele konzisztens eredményt fog alkotni. A valószínűségi szemszögből, ez azt jelenti, hogy a játékos helyett aki a géppel játszik, te lehetsz a kaszinó, ha:

1. van egy setupod ami a siker esélyeit a te oldaladra billenti; 2. megfelelően tudsz gondolkozni a kereskedésről (az öt alapvető igazság); és 3. meg tudsz csinálni mindent amit meg kell tenni egy sor trade közben. Akkor, mint a kaszinók, a játék a tied, és konzisztensen nyereséges lesz.

A GYAKORLAT ELŐKÉSZÍTÉSE

Válassz egy piacot. Választhatod akármelyik részvényt, vagy határidős indexet. Mindegy melyik, ha likvid, és olyan margin követelményei vannak ami mellet megengedhetsz magadnak 300 érékpapírt, vagy három kötést tradeenként.

Válaszd ki változók csoportját melyek együtt meghatároznak egy setupot. Ez lehet akármilyen kereskedési rendszer. A rendszer vagy módszer amit választasz lehet matematikai, mechanikai, vagy vizuális (a chartokban lévő sablonok alapján.) Nem számít, hogy te találod ki, vagy megveszed valaki mástól, nem kell sok időt töltened a legjobb megtalálásával. Ez a gyakorlat nem a rendszer létrehozásáról, vagy az elemzési képességeid teszteléséről szól. Valójában, a rendszer amit választasz lehet akár középszerű a legtöbb trader sztenderdjei szerint, mert amit tanulni fogsz ebből a gyakorlatból az független attól, hogy keresele vele pénzt. Ha elkönyveled ezt a gyakorlatot egy oktatási kiadásként, az sok időt és energiát spórol meg amit amúgy a legprofitálóbb setupok keresésére fordítanál. Akik kíváncsiak, nem fogok tanácsot adni, hogy milyen rendszert használj, mert feltételezem, a legtöbben akik ezt a könyvet olvassák már jól iskolázottak a technikai elemzésben. Akármilyen rendszert választasz, a következőknek meg kell feleljen. Beszálló. A változóknak amelyekkel meghatározol egy setupot, abszolút precíznek kell lennie. A rendszer olyan kell legyen, hogy ne kívánjon semmilyen szubjektív döntéshozatalt a setup érvényességéről. Ha a piac megegyezik a rendszered változóival, akkor ott a setup, ha nem, akkor nincs. ENNYI! Egyéb külső vagy véletlenszerű faktor nem játszhat szerepet.


Stop-loss kiszálló. Ugyan ezek a feltételek érvényesek a tradeből való kiszállásra, ha az nem működik. A módszered pontosan kell meghatározza mennyit kockáztatsz, hogy kiderítsd működik-e a trade vagy sem. Mindig van egy olyan pont ahol a siker esélye olyan kicsi, főleg a potenciális profithoz képest, hogy jobban teszed ha kiszállsz az aktuális bukóval, és kitisztítod az elméd, hogy készen várd a következő setupot. Hagyd a piacra meghatározni ezt a pontot, egy fix dollárérték helyett amit kockáztatni akarsz. Mindegy milyen rendszert választasz, annak abszolút pontosnak kell lennie, szubjektív döntéshozatal nélkül. Újra, egyéb külső vagy véletlenszerű faktor nem játszhat szerepet.

Idősík. A rendszered akármilyen idősíkon lehet ami neked megfelel, de minden ki és beszállási jeled ugyanazon az idősíkon kell legyen. Például, ha olyan változókat használsz ami meghatároz egy bizonyos támasz és ellenállás szintet egy 30 perces charton, akkor a kockázatot és a célprofitot is a 30 perces idősíkon kell megállapítani. Azonban, egy bizonyos idősíkon való kereskedés nem akadályoz meg abban hogy másikakat használj szűrőként. Például, lehet egy olyan szabályod, hogy csak akkor szállsz be ha a trade a fő trend irányában van. Van egy régi alapigazság "A trend a barátod". Ez azt jelenti hogy jobb esélyeid vannak ha a fő trend irányában kereskedsz, ha van ilyen. Valójában, a legkisebb kockázatú trade, a legnagyobb sikerességi valószínűséggel, akkor van mikor támasznál veszel egy felfelé trendelő piacon, vagy ellenállásnál adsz el egy lefelé trendelő piacon. Minnél nagyobb a felbontás, annál jelentősebb a trend. Például egy trendelő piac napos charton sokkal jelentősebb mint 30 percesen. Ezért, mivel a trend a naposon erősebb mint a 30 percesen, azt állapítjuk meg fő trendként. Ahhoz, hogy meghatározd mi a fő trend, nézd meg mi történik napi charton. Ha a trend felfelé mutat naposon, akkor csak korrekciókat fogod keresni, le addig amit támaszként határozol meg a 30 percesen. Ott leszel vevő. A másik oldalon, ha a trend lefelé mutat, akkor csak a rallyt keresed fel egy ellenállásig, hogy eladóvá válj a 30 perces charton. A célod meghatározni, egy lefelé trendelő piacon mennyit rallyzhat felfelé napon belül anélkül a nagy trend szimmetriájának megsértése nélkül. Egy felfelé trendelő piacon pont fordítva. Általában nagyon kis kockázat kapcsolódik a napon belüli ellenállások és támaszokhoz, mivel nem kell sokkal tovább engedned a piacot, hogy egyértelművé váljon, hogy nem működik a trade. A Profit Kivétele. Elhiszed vagy sem, minden képesség közül amit meg kell tanulj, hogy konzisztensen tudj kereskedni, a profit kivétele valószínűleg a legnehezebb. Számos személyes, általában nagyon bonyolult pszichológiai faktor, és a piacelemzésed hatékonysága is számít. Sajnos, ennek a problémának a megoldása túlmutat a könyv hatáskörén. Ezt csak azért mondom, hogy azok akik önmagukat hibáztatják a pénz benne hagyása miatt, nyugodjanak meg. Még ha szert tettél az összes többi képességre, hosszú időbe telhet mire ezt igazán megtanulod. Ne ess kétségbe. Létre lehet hozni olyan stratégiát a profit kivételére mely legalább megfelel a konzisztencia ötödik elvének a céljával: Úgy fizetem magam ahogyan a piac elérhetővé teszi a pénzt számomra. Ha ki akarod építeni magadban a hitet hogy egy konzisztens nyertes vagy, akkor olyan tapasztalatokat kell létrehoznod melyek megfelelnek annak a hitnek. Mivel a hit célja a konzisztencia, az ahogyan veszed ki a profitot a nyerő tradeekből nagyon nagy jelentőségű. Ez a gyakorlat egyetlen része ahol valamelyest te döntesz. Az oka ennek, hogy egy nyerő tradeben soha nem tudod meddig megy a piac a te irányodba. A piacok ritkán mennek egyenesen fel, vagy egyenesen le (sok internetes részvény a NASDAQ-on nyilvánvaló kivétel volt az 1999-es esésben). Általában, a piac felmegy, aztán visszahúzódik valamennyit a felfelé mozgásból, vagy lefelé megy, és visszaemelkedik valamennyit. Ezek a visszahúzódások tudják nagyon nehézzé tenni a jó kiszálló kiválasztását. Nagyon jó, és objektív elemzőnek kéne lenned, hogy megkülönböztess egy normális visszahúzódást, amikor a piacban még mindig megvan a potenciál, hogy folytassa az eredeti irányba, és nem normális visszahúzódást, ahol az esélye a számodra megfelelő iránynak már nagyon kicsi, ha egyáltalán létezik. Ha sosem tudhatod, hogy mennyit fog a te irányodba menni a piac, akkor mikor és hogyan veszed ki a profitot? Attól függ, hogy mennyire tudod jól olvasni a piacot és kiválasztani a pontot ahol a legvalószínűbb a fordulás. A képesség hiányában, hogy ezt objektíven csináld, a legjobb módszer pszichológiai szemszögből, hogy három (vagy négy) részre osztod a pozíciódat, és fokozatosan szállsz ki ahogy a piac megy a neked megfelelő irányba. Ha határidős kötésekkel kereskedsz, ez azt jelenti, hogy egy pozíció minimum három (vagy négy) kötésből kell álljon. Értékpapírnál ez akárhány részvény lehet ami osztható hárommal (vagy néggyel). Én így zárom ki a pozícióimat: Amikor először elkezdtem kereskedni, különösen az első három évben (1979-1981) alaposan és rendszeresen elemeztem az eredményeimet. Az egyik dolog amit észrevettem, hogy nagyon ritkán stoppolódtam ki anélkül, hogy a piac legalább egy kicsit ment volna az irányomba. Átlagosan, tízből csak egy trade volt azonnali veszteség. A tradeek a 25-30 százalékában, amelyek végül vesztők lettek, a piac általában ment 3-4


ticet az irányomba mielőtt megfordult és kistoppolt. Kiszámoltam, hogyha minden tradeben minimum a pozíció egyharmadát lezárom mikor a piac odaadja azt a 3-4 ticet, év végére sokat nyerek rajta. Igazam volt. A mai napig, mindig, hezitálás és fenntartások nélkül lezárom egy részét a nyerő pozíciónak, bármikor amikor a piac megadja azt a kicsit. Hogy mennyit, az a piacon múlik; különböző minden esetben. Például, kincstárkötvényeknél, lezárom az egyharmadát ha van 4 ticem. Az S&P határidősön, zárom az egyharmadot másfél-két egész pontnál. Értékpapír kereskedésnél általában nem kockáztatok több mint 6 ticet, hogy kiderítsem működik-e a trade vagy sem. Egy három kötéses pozíciót példaként használva így működik: ha a piac azonnal ellenem megy, anélkül hogy legalább a négy ticet megadná, akkor kistoppol 18 tic veszteséggel, de ahogy már mondtam, ez nagyon ritka. Valószínűbb, hogy valamennyit megy az én irányomba mielőtt vesztővé válna. Akkor legalább 4 ticet kizárok az egyik kötéssel. Ezzel a kockázatomat a másik két kötésen lecsökkentettem 10 ticel. Ha a piac aztán kistoppol, összességében 8 tic a veszteségem. Ha nem stoppol ki, és a másik két kötés megy az irányomba, a második harmadot kizárom egy előre meghatározott szinten. Ez egy hosszabb idősíkon létrejött támasz vagy ellenállási szintre van alapozva, vagy valami jelentős csúcs vagy alj. Amikor a második harmadot lezárom, a stoppot áthelyezem a beszállási pontra. Más szavakkal, most van egy "kockázatmentes lehetőségem". Nem mondhatom elégszer, és a nyomda sem tud elég nagy betűkkel írni ezen az oldalon, hogy hangsúlyozza mennyire fontos számodra átélni ezt a "kockázatmentes lehetőség" állapotot. Amikor létrehozol egy állapotot ahol jelen van a "kockázatmentes lehetőség", akkor nem tudsz veszteni, hacsak valami extrém dolog nem történik, mint egy limites esés vagy emelkedés a stoppodon keresztül. Ha, normális körülmények között, nem veszthetsz, megtapasztalod milyen érzés egy nyugodt, gondtalan elmeállapottal pozícióban lenni. Hogy ezt bemutassam, képzeld el: egy nyerő tradeben vagy; a piac meglepően nagyot ment a te irányodba, de nem veszed ki a profitot, mert úgy gondolod hogy még tovább fog menni Azonban, ahelyett, hogy továbbmenne, a piac visszafordul, és visszamegy a beszállópontodig, vagy ahhoz nagyon közel. Megrémülsz, és lezárod a pozíciót, mert nem akarod, hogy ami egyszer egy nyerő trade volt, az vesztővé váljon. De amint kiszállsz, a piac visszapattan, és újra nyerőben lennél. Ha kizártál valamennyi profitot fokozatosan, ezzel kockázatmentes lehetőséget adva magadnak, nem valószínű, hogy stresszt tapasztaltál volna. Nekem még mindig megvan a pozícióm egyharmada. És most? Megkeresem a legvalószínűbb helyet ahol a piac megfordulhat. Ez általában egy alj vagy csúcs egy nagyobb idősíkon. Beteszem a megbízást alá, ha longban vagyok, vagy fölé ha shortban. Fölé vagy alá teszem, mert nem érdekel az az utolsó pár lehetséges tic. Évek alatt rájöttem, hogy egyszerűen nem éri meg azokat vadászni. Még egy dolog amit figyelembe kell venned, az a riskreward arány. A risk-reward arány azt mutatja meg mennyit kockáztatsz a potenciális profithoz képest. Ideálisan, a risk-reward aránya a tradejeidnek legalább 3:1 kéne legyen, ami azt jelenti, hogy csak egy dollárt kockáztatsz minden potenciális három dollárnyi profitért. Ha a setupod és ahogyan fokozatosan zárod ki a pozíciódat 3:1-es risk-reward arányt ad, akkor még ha kevesebb mint ötven százaléka működik a tradejeidnek, folyamatosan pénzt fogsz keresni. A 3:1 az ideális. Azonban, eme gyakorlat szempontjából teljesen mindegy milyen az arány, és az is mennyire hatékonyan zárod ki fokozatosan, amíg azt teszed. Tedd meg a legtöbbet hogy kifizesd magad amikor a piac pénzt tesz elérhetővé. Minden része egy tradenek amit kizársz nyerőként, hozzá fog adni a hitedhez hogy egy konzisztensen nyertes trader vagy. A számok javulnak ahogy a hited a konzisztenciádban erősödik.

Kereskedés minta-méretekben. Az átlagos trader gyakorlatilag él-hal (érzelmileg) az utolsó tradejének kimenetelétől függően. Ha az nyerő, örömmel várja a következőt; ha vesztő, elkezdi megkérdőjelezni a setupjának a működőképességét. Hogy kiderítsük mely változók működnek, mennyire jól működnek, kell egy szisztematikus megközelítés, mely nem vesz figyelembe semmilyen véletlenszerű változót. Ez azt jelenti, hogy ki kell tágítanunk a siker vagy bukás meghatározását a tipikus trader korlátolt traderől-tradere szemszögéről egy nagyobb, legalább 20 vagy több tradeből állóra. Minden setup egy korlátozott számú piaci változó alapján méri a piac potenciálját a felfelé vagy lefelé mozgásra. A piac szemszögéből, minden trader aki képes ki- és beszállni pozíciókba hathat az ármozgásra, és ezért egy piaci változó. Nincs olyan setup vagy rendszer ami figyelembe tudná venni az összes tradert, és az okait amiére nyit vagy zár egy pozíciót. Ezért, bármilyen változó ami meghatározhat egy setupot, az olyan mint egy pillanatkép valami nagyon nagy folyadékról, a rengeteg lehetőség csak nagyon kis részét felvéve. Amikor használod ezeket a változókat a piacon, lehet hogy jók működnek valamennyi ideig, de aztán romlik a hatásfokuk. Ez azért van mert a mögöttes okai az összes résztvevő cselekedeteinek (a piac) változik. Új traderek jönnek a piacra a saját egyedi elképzelésükkel arról, hogy mi magas és mi alacsony, és mások távoznak.


Apránként ezek a változások hatással vannak a piaci mozgás okaira. Nincs olyan pillanatkép (adott változók) mely ezeket a finom változásokat figyelembe tudja venni. Te kompenzálhatod ezeket a változásokat, és megtarthatod a konzisztens hozzáállásodat a minta-méretekben kereskedéssel. A mintád mérete elég nagy kell legyen, hogy egy megfelelő tesztet adjon a setupodnak, de elég kicsi, hogy időben észrevehesd ha nem működnek, mielőtt még túl sok pénzt vesztenél. Én úgy gondolom, hogy egy 20 tradeből álló minta-méret megfelel eme követelményeknek.

Tesztelés. Amikor kiválasztottad a változók csoportját melyek megfelelnek ezeknek a meghatározásoknak, ki kell próbáljad mennyire jól működnek. Ha van hozzá megfelelő szoftvered, már valószínűleg ismered a folyamatot. Ha nincs, tesztelheted te is, vagy igénybe vehetsz egy tesztelési szolgáltatást, hogy megtegye neked. Akárhogy is, ne feledd, a gyakorlat célja a kereskedést eszközként használva megtanulni objektíven gondolkodni (a piac szemszögéből), mintha egy kaszinótulajdonos lennél. Most, a rendszered teljesítménye nem olyan fontos, viszont fontos, hogy legyen egy elképzelésed milyen nyerő-vesztő arányt várhatsz el.

A kockázat elfogadása. A gyakorlat feltétele, pontosan tudni előre mennyi a kockázat minden egyes tradeen, a 20 tradeből álló mintaméretben. Ahogy most már tudod, tudni a kockázatról, és elfogadni azt, két különböző dolog. Azt akarom, hogy a lehető legnyugodtabb legyél a kockázat dollárértékével kapcsolatban amit ebben a gyakorlatban vállalsz. Mivel a gyakorlat megköveteli a 20 tradeből álló minta-méretet, a potenciális kockázat mind a 20 trade elvesztése. Ez nyilvánvalóan a legrosszabb forgatókönyv. Annyi esélye van minthogy mint a 20 nyerő lesz, ami azt jelenti nem sok. Mégis, ez egy lehetőség. Ezért, úgy kell felállítanod a gyakorlatot, hogy el tudd fogadni (dollárban) mind a 20 trade elvesztését. Például, ha S&P határidősön kereskedsz, lehet, hogy a setupod megköveteli három egész pontot kockáztatását, hogy kiderítsd működik-e a trade vagy sem. Mivel a gyakorlat megköveteli, hogy három kötéssel dolgozz tradeenként, az kockázat tradeenként $2,250, ha nagy kötéseket használsz. Az összeadott kockázat, ha elveszted az összes tradet, $45,000,. Nem biztos hogy a legnyugodtabb vagy ha 45,000, dollárt kockáztatsz ezen a gyakorlaton. Ha nem vagy, csökkentheted a kockázat dollárértékét azzal, hogy minikötéssekkel kereskedsz. Azok csak egyötödét érik a nagy kötésnek, csökkentve a tradeenként kockáztatott összeget $450re, a 20 tradenél összesen $9,000, re. Ugyanezt megteheted ha tőzsdén kereskedsz: csak csökkentsd az értékpapírok számát tradeenként amíg elfogadható lesz a 20 trade együttes kockázata. Amit nem akarok, hogy megváltoztasd a kockázat paramétereit a kényelemérzetedet kielégítéséért. Ha, elemzésre alapozva, meghatároztad a három pontos kockázatot az S&P-ken a megfelelő távolságként, amennyit hagynod kell a piacot ellened menni, akkor azt hagyd három ponton. Ezt csak akkor változtasd meg, ha az technikai elemzés alapján szükséges. Ha megtettél mindent, és még mindig nem felel meg a kockázata a 20 tradenek, azt ajánlom hogy csináld meg a gyakorlatot egy demószámlán. Egy demószámlával minden ugyan olyan mint egy valódival, azzal a különbséggel hogy a tradek valójában nem kerülnek be a piacra, ezért nem kockáztatsz pénzt. Ez a szolgáltatás nagyszerű gyakorolni, valós időben, valós piaci körülmények között; szintén jó a kereskedési rendszert tesztelni.

A gyakorlat végrehajtása. Amikor megvan a változók csoportja melyek megfelelnek a feltételeknek amit fent leírtam, amikor tudod pontosan hogy mennyibe fog kerülni egy-egy trade, hogy kiderítsd hogy működik-e vagy sem, és van egy terved a profit kivételére, és amikor tudod hogy milyen nyerő-vesztő arányt várhatsz el a mintaméretedtől, akkor kész vagy arra hogy elkezd a gyakorlatot. A szabályok egyszerűek: Kereskedj a rendszered szerint, pontosan úgy ahogyan azt kitaláltad. Ez azt jelenti hogy kereskedned kell legalább a következő 20 alkalommal amikor a setupod jelen van - nem csak a következő, vagy a következő pár trade, mind a 20. Nem használhatsz, vagy lehetsz befolyásolva semmilyen külső faktor által, vagy változtathatod meg a setupodat amíg meg nem csináltad a 20 tradet. Azzal hogy felállítottad a gyakorlatokat fix változókkal amik meghatároznak egy setupot, relatív biztos esélyekkel, és a meggyőződéssel hogy minden setupot kereskedni fogsz a minta-


méretedben, létrehoztad a kereskedési stratégiát mely lemásolja azt ahogyan egy kaszinó működik. Miért keresnek a kaszinók konzisztensen pénzt egy olyan eseménnyel aminek véletlenszerű a kimenetele? Mert tudják, az események sorozatával, az esélyek az ő oldalukon vannak. Azt is tudják, hogy az előnyük realizálásához minden eseményben részt kell venniük. Nem dönthetik el, melyik blackjack osztásban, rulettkerék pörgetésben, vagy kockadobásban akarnak részt venni, azzal, hogy megpróbálják kitalálni az egyes események kimenetelét. Ha hiszel az öt alapvető igazságban, és abban, hogy a kereskedés csak egy valószínűségi játék, mely nem sokban különbözik egy játékgéptől, akkor ezt a gyakorlatot megerőltetés nélkül végigcsinálod megerőltetés nélkül, mivel az akaratod, hogy részt vegyél minden tradeben a minta-méretedben, és a hited a kereskedés valószínűségi természetéről harmóniában lesznek. Ezért nem lesz félelem, ellenállás, vagy zavaró gondolatok. Mi állíthatna meg abban, hogy pontosan azt csináld amit kell, akkor amikor kell, hezitálás és fenntartások nélkül? Semmi! A másik oldalon viszont, ha ezt még nem érted el, akkor ez a gyakorlat összeütközést hoz létre a vágyad, hogy objektíven, valószínűségekben gondolkozz, és a belső erők között melyek ellentétesek ezzel a vággyal. A gyakorlat nehézsége pontosan meg fogja mutatni mennyire léteznek benned ezek az erők. Valamelyest, pont az ellentétét fogod tapasztalni annak amit ez előző bekezdésben írtam. Ne lepődj meg ha az első pár próbálkozásod szinte lehetetlennek fog tűnni. Hogy kéne kezelned ezeket a konfliktusokat? Figyeld magad, és használd az önfegyelem módszerét, hogy újrafókuszálj a célodra. Írd le az öt alapvető igazságot, és a konzisztencia hét alapelvét egy papírra, és tartsd mindig magad előtt amikor kereskedsz. Ismételgesd magadnak, meggyőződéssel. Minden alkalommal amikor olyasmit gondolsz, mondasz, vagy teszel ami nem egyezik az igazságokkal, jegyezd fel az ellentétet. Ne próbáld meg semmibe venni az ellentétes erők létezését. Azok is részei a pszichédnek, melyek (érthetően) érvelnek a saját igazságukért. Ha ez megtörténik, újra fókuszálj pontosan arra amit megpróbálsz elérni. Ha a célod objektíven gondolkodni, szakítsd meg az összekapcsolási folyamatot (így "a pillanat lehetőségfolyamában" maradva); lépj túl a félelmeiden a vesztéssel, hibázással, kimaradással, és benne hagyással kapcsolatban, (így abbahagyod a hibázást, és elkezdesz bízni magadban), aztán már pontosan fogod tudni mit kell tenni. Kövesd a stratégiád szabályait amennyire jól csak tudod. Ha pontosan azt csinálod amit a szabályaid mondanak, és közben fókuszálsz az öt alapvető igazságra, végül is meg fogja oldani az ellentéteidet a kereskedés természetével kapcsolatban. Minden alkalommal amikor valami olyat teszel ami megfelel az öt alapvető igazság egyikének, azzal energiát veszel el az ellenálló hitekből, és hozzáadod a hitedhez, hogy konzisztens eredményt tudsz elérni. Végül, az új hiteid annyira erőssé válnak, hogy nem kell tudatosan gondolnod a céljaidnak megfelelően cselekedésre. Biztosan fogod tudni ha a valószínűségekben gondolkodás már funkcionális része annak aki vagy, ha már végig tudsz menni egy 20 tradeből álló mintán bármiféle nehézség, ellenállás, vagy ellentétes gondolatok nélkül melyek elterelnek a célodtól. Akkor, és csak akkor, kész leszel rá, hogy továbblépj a kereskedés következő fokozataira, a szubjektív, és intuitív szakaszra.

Végső megjegyzés

Ne próbáld meg előre megítélni mennyi időbe fog telni míg legalább egy mintán végig tudsz menni ellenállás és hezitálás nélkül, a tervedet követve. Olyan sokáig fog tartani, amilyen sokáig tartani fog. Ha profi golfozó akarnál lenni, nem lenne szokatlan ha eldöntenéd, el fogsz ütni 10,000 labdát, hogy a pontos mozgás beépüljön az izommemóriádba, és ne kelljen folyamatosan gondolni rá. Amikor ott vagy kint és ütöd a labdákat, nem játszol egy igazi játékot valaki ellen, vagy nem nyersz meg egy nagy bajnokságot. Azért teszed, mert elhiszed, hogy az a képességszerzés és gyakorlat majd segít nyerni. Megtanulni konzisztens nyertesnek lenni traderként nem különbözik ettől. Sok boldogságot kívánok neked, és azt mondanám hogy "sok szerencsét", de szerencsére igazán nem lesz szükséged, ha a megfelelő képességek megszerzésén dolgozol.

Hozzáállási kérdőív

1: Ahhoz hogy pénzt csinálj a kereskedéssel tudnod kell mit fog csinálni a piac következőre. Egyetértek. Nem értek egyet.


2:Néha azt veszem észre, hogy azon gondolkozom, hogy biztosan kell lennie egy módszernek a veszteségmentes kereskedéshez. Egyetértek. Nem értek egyet. 3:Elsődlegesen az elemzéstől függ a pénzkeresés. Egyetértek. Nem értek egyet. 4:Veszteségek elkerülhetetlen részei a kereskedésnek. Egyetértek. Nem értek egyet. 5:A kockázatom mindig megállapított mielőtt tradebe lépek. Egyetértek. Nem értek egyet. 6:A gondolataimban mindig van egy ára annak, hogy kiderítsem mit fog csinálni a piac. Egyetértek. Nem értek egyet. 7:Nem is foglalkoznék a következő tradeel ha nem lennék biztos benne hogy nyerő lesz. Egyetértek. Nem értek egyet. 8:Minnél többet tanul a trader a piacról, és annak viselkedéséről, annál egyszerűbb lesz neki a tradejei végrehajtása. Egyetértek. Nem értek egyet. 9:A módszerem meghatározza hogy milyen piaci körülmények között nyitok és zárok pozíciót. Egyetértek. Nem értek egyet. 10: Még ha tiszta jelzésem is van a pozíció fordítására, nehéznek találom azt végrehajtani. Egyetértek. Nem értek egyet. 11:Vannak hosszabb periódusok mikor rendszeres nyereséget csinálok, amelyeket rendszeresen követ egy-egy nagyobb mínusz. Egyetértek. Nem értek egyet. 12: Mikor kezdtem a tradeelést, úgy írnám le a módszeremet, hogy véletlenszerű, ami azt jelenti hogy 'néhány siker, sok fájdalom között' Egyetértek. Nem értek egyet. 13: Sokszor úgy érzem hogy a piac személyesen ellenem van. Egyetértek. Nem értek egyet. 14:Nehéznek találom az érzelmi sebek magam mögött hagyását. Egyetértek. Nem értek egyet. 15:Olyan moneymanagementem van, hogy mindig kiveszek valamennyi hasznot ha a piac lehetővé teszi. Egyetértek. Nem értek egyet. 16:Egy trader feladata, hogy megtalálja a sablonokat a piac viselkedésében ami lehetőséget jelent, és aztán eldönteni a kockázatát annak, hogy kiderítse, kifizetődik-e a sablon, ahogy a múltban tette. Egyetértek. Nem értek egyet. 17: Néha úgy érzem a piac áldozata vagyok.


Egyetértek.

Nem értek egyet.

18: Mikor kereskedek, próbálok egy idősíkra koncentrálni. Egyetértek. Nem értek egyet. 19: A kereskedés sokkal nagyobb mentális flexibilitást kíván mint amivel a legtöbb ember rendelkezik. Egyetértek. Nem értek egyet. 20: Vannak idők mikor "érzem" a piacot, bár gyakran nehezemre esik cselekedni az érzések alapján. Egyetértek. Nem értek egyet. 21: Gyakran történik, hogy már profitálható pozícióbánban vagyok, de mégsem veszem ki a hasznot. Egyetértek. Nem értek egyet. 22: Nem számít mennyi pénzt csinálok, ritkán vagyok elégedett és azt érzem hogy többet tudtam volna. Egyetértek. Nem értek egyet. 23: Mikor pozíciót nyitok, pozitív a hozzáállásom. Remélem a lehető legtöbb pénzt amit meg tudok csinálni a tradeből. Egyetértek. Nem értek egyet. 24:A legfontosabb elem egy trader képességei között ahhoz, hogy felhalmozzon pénzt, az az hogy bízzon a saját következetességében. Egyetértek. Nem értek egyet. 25: Ha választhatnál egy kereskedési képességet, mit választanál?

26: Sokszor vannak álmatlan éjszakáim, mikor a piac miatt aggódok. Egyetértek. Nem értek egyet. 27:Van, hogy úgy érzed muszáj beszállni egy tradebe, mert félsz, hogy lemaradsz? Igen. Nem. 28:Bár ritkán történik, igazán szeretem a perfekt trade-jeimet. Ilyenkor olyan jól érzem magam, hogy kárpótol azokért az esetekért mikor nem. Egyetértek. Nem értek egyet. 29:Van hogy tervezel tradeeket amiket nem csinálsz meg, vagy megcsinálsz tradeeket amiket nem terveztél? Igen. Nem. 30:Néhány mondatban magyarázd meg a legtöbb trader miért nem képes pénzt csinálni, vagy megtartani amit csinált.

forex hu  

Trading zone magyar fordítása

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you