Jöjjetek
közém
és ugrándozzatok vidor kacajjal, fürge
bo-
szomorú örömeteket, mivelhogy mosolyotok könnyekbl minden születik és a könny szent. Danoljatok nekem szomorú nótákat, miket még akkor tanultatok meg, mikor fehér volt lelketek, mint most karjaitok hava mert én
kákkal,
szeretem a
és bizalmasan csókoljátok
ti
meg
az élet tüzében megperzseló'dött
ajkaimat.
Olyan jók és szépek vagytok éjben nyiló piros rózsákhoz, vagy kik megszoptatják az
ö
ti!
Hasonlatosak a fekete a jó anyákhoz
még inkább
siró csecsemó'iket.
kességet adtok a láztól dadogóknak
S olyan ártatlanok vagytok!
Ti
nyugalmat és bé-
s
a szevedély elvakultjainak.
Ugy
fekszetek a hideg ágyon,
mint Vénusz oltárán a néma, gyenge bárányka. Jöjjetek értitek a
és én
hozzám bánatom
testvérei,
édes testvéreim,
ti
meg-
szenvedélyek lávatüzében szén-feketére égett lelkemet
sem nevetek a ti kisirt szemetekbe. A költ titeket nagyon szeret, mert
van és
lelke tüzével ölelgeti azokat, kik
mások
lángra gyúlnak az
tüzénél,
az ö arcán
nem méltók
lelke
is
festék
reá s
mig
hideg és vigasztalan
marad.
És bizony mondom, ti mindnyájan költök is vagytok, szomorú leányzók, mert szenvedésteket senkivel sem éreztetitek, csak a gyönyört, mely belle fakad. Agyatok hasonlatos a koporsóhoz, örömetek a szenvedéshez és életetek a halálhoz
59
s
mégis