2020. március 6. péntek 1. nagyböjti hét péntek (Ez. 18,21-28; Zsolt. 129; Mt. 5,20-26) „Vajon a bűnös halálát akarom-e, és nem inkább azt, hogy megtérjen és éljen?” (Ez. 18,21-28)
A nagyböjt egyik fontos témája a bűnbánat és a bűnből való megtérés. Időnként ráakadok a Szentírásban, Ezekiel prófétánál, erre a csodálatos szakaszra, és megdöbbenek vagy elcsodálkozom, hogy milyen világos, milyen egyenes, mennyi igazság és ugyanakkor mennyi irgalom rejlik az Úr ezen szavaiban. Egyszerűen és határozottan tanít minket benne Isten arról, hogy Ő mit gondol a bűnről, az igazságról, és az ítéletről. Ahogy olvasom öröm van bennem, ugyanakkor azonnal bűnbánatra sarkall. Csak ízlelgetem a szavak: „szakít minden bűnével”. Nem tutujgatja magában, hogy egy kicsit így, egy kicsit úgy, hanem szakít, egyszer s mindenkorra. „... az igazságért, amelyeket tettekre váltott, élni fog.” A bűn lelki és testi halállá válik, az igazság megcselekvése pedig életté, a szó minden értelmében. „Vajon a bűnös halálát akarom-e, és nem inkább azt, hogy megtérjen és éljen?” Milyen csodálatosan van benne egyszerre az igazság és az irgalom. Isten, az élet Istene, a halál nem az ő akarata, nem az ő teremtménye. Ő megtérés párti. Az egész szövegből kiérződik, 18