Page 1


Magyar Festők Társasága Society of Hungarian Painters

Ö n a rc z k é p e k

“Selfe Portraites”

GALERIA ARCIS Sárvár, Nádasdy-vár 2013. május 5–25. 1


Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetsége Federation of Hungarian Fine and Applied Arts Societies Emberi Erőforrások Minisztériuma • Ministry of Human Resources Magyar Művészeti Akadémia • Hungarian Art Academy

A címlapon Benes József Tegnap, ma holnap című képe látható On the cover József Benes: Yesterday, Today, Tomorrow


Novotny Tihamér

Önarcképek – „Önar-cz-képek”

Self-portraits – “Selfe Portraites” * by Tihamér Novotny

Az 1995-ben alakult Magyar Festők Társasága – amely-

Since its inception in 1995, the Society of Hungarian

nek legfőbb célja a magyar festészet sokszínűségének

Painters, whose main objectives are the preservation

ápolása és az egyéni törekvések támogatása – műkö-

of the diversity of Hungarian painting and the support-

dése során már számos nívós tematikus tárlattal hívta

ing of individual initiatives, has already organised a

fel magára a figyelmet. Ez utóbbiak egyike éppen

number of first-rate thematic exhibitions. One of those

az a 2009-ben megrendezett Arc, pofa, ábrázat – Mai

was the 2009 exhibition entitled Face, mug, visage –

fej-értelmezések című kiállítás volt, amelynek a szű-

Current interpretations of the head. The latest project,

kítettebb (vagy tágítottabb?) továbbgondolásaként

with the keyword “SELFE PORTRAITES”, can be seen

értelmezhető az ÖNARCZKÉPEK hívószavú, legújabb

as a narrower (or wider?) reiteration of that show.

manifesztáció. A felhívás a következőképpen magyarázza, írja kö-

The invitation that was sent to artists explains and elucidates the concept as follows: “The archaic form

rül az elképzelést: „A címben lévő »CZ« nem véletlen:

in the title is no accident: it indicates irony; a slight tran-

iróniát jelez; a konkrét, szorosan vett témától némi

scendence of the specific theme, understood strictly,

elemelkedést, lehetőséget teremtve az eredeti fogalom

creating an opportunity for reinterpreting the original

újabb értelmezésére, amellett, hogy természetesen a

concept, while leaving the field open, naturally, for the

hagyományos felfogásnak is teret enged. Tehát lehető-

traditional approach. So there is an opportunity here

ség van itt az öniróniára, önmagunk kritikai szemléleté-

for self-irony, a critical approach to ourselves. It may

re. Alkalom adódhat az önreflexióra: festészetünk,

furnish an occasion for self-reflection, a revision of our

a művészetről alkotott nézetünk felülbírálására, s mind-

attitude towards art, all condensed into a single piece

ez egyetlen alkotás formájában. Elképzelhető olyan mű

of art. The piece offered for exhibition may conceivable

kiállítása is, mely szorosan véve nem önportré, de az

be one that is, strictly speaking, not a self-portrait at all,

alkotója a művet annyira sajátjának érzi, hogy az szinte

yet one that its creator identifies with to such an extent

»önmaga«. Vagy lehetséges a szerepjáték is…”1

that the work almost becomes ‘the artist himself’.

E parányi kortárs festészeti keresztmetszetet, mondhatni speciális mintavételt látván talán a legelső dolog, ami szembetűnik, hogy nincs két egyforma, két

Or it possible to introduce role-playing...”1 As we encounter this tiny cross-section of the contemporary painting scene, this, so-to-speak, special

azonos alapokon álló munka a kiállítottak között. Nem mintha eredendően erre vágynánk vagy várnánk, de még az olyan művek esetében sem találunk túl sok közös vonást, amelyek úgymond az ábrázolás, a hason-

The Hungarian title, “Önarczképek”, through the addition of the letter “z”, is an archaic spelling of the Hungarian word for self-portraits. – the translator

*

3


lítani akarás jegyében születtek, mert ezek is egészen

sample, the first thing that meets the eye is that there

eltérő – bár nyilván tudatosan felvállalt –, a klasszikus

are no two similar pieces of work, two paintings start-

és a modern figurális stílusirányzatokhoz köthető

ing from the same premises in the entire exhibition. Not

festészeti szerepprogramokból vagy azonosulásból

that we expect or wish there to be some, but it is striking

keletkeztek. Tehát itt minden egyes alkotó más és más

that even the paintings that were created with repre-

hőfokú karaktert, individuumot, személyességet, „uni-

sentation in mind, those that wish to create a likeness,

verzumot” és megjelenést képvisel.

have very little in common. Even all of those stem from

Mi lehet az oka ennek? – tesszük fel az egyszerre evidens és álnaiv kérdést. Ha a probléma leegyszerűsítése és egy folyamat,

– programmes of figurative painting, genre-identities, both classical and modern. Each and every artist repre-

egy általános tendencia érzékeltetése érdekében el-

sents a different temperament, sense of individuality,

tekintünk a Krisztus születése előtti kor (vagy korok)

intimacy, diverse “universes” and presences.

nagy kultúráinak egymásra ható, egymással érintkező, egymásból élő és egymásra építkező vagy éppen egymással ellenkező sajátosságainak hagyatékától,

What could be the reason for that? – let us ask that obvious and mock-naive question. In order to simplify the programme and to trace out

akkor – legalábbis az európai civilizáció szemszögé-

the general tendency clearly, let us disregard the legacy

ből nézvést – kirajzolódik egy olyan progresszió, egy

of the pre-Christian high cultures and their interplay, their

olyan egyáltalán nem ellentmondásmentes küzdelem,

reliance on each other and their intermingling and con-

amely az egyén, a személyiség jogaiért, önérvénye-

flicts, as the case may be. At least from the perspective

sítéséért, a művészi szabadságért folyt Giottótól

of the European civilization, we may notice a progression,

(1266–1337) úgyszólván napjainkig. Azért a jogért,

a struggle, clearly not devoid of its contradictions, for the

hogy átvitt vagy abszolút értelemben senki és semmi

rights, the self-empowerment of the individual, for ar-

(se állam, se egyház, se hatalom, se uralkodó csopor-

tistic freedom from Giotto (1266–1337) to practically our

tok, se közönség) ne szabhassa meg, hogy az alkotó

present day. A struggle for the right of the artist not to

mit és hogyan alkosson.

have anybody or anyone (state, church, power, dominant

„A művész törvénye saját érzése” – körvonalazza az újabb alapokat a halhatatlanok egyike, Caspar David

groups or the public) dictate what or how to create. “The artist’s feeling is his law”, said one of the im-

Friedrich (1774–1840), a magasztos tájképek staffázsfi-

mortals, Caspar David Friedrich (1774–1840), a painter

gurás festője.

of exalted landscapes and staffage figures.

„Az önittasult szubjektivizmus, a világ zaboláitól

“Self-intoxicated subjectivism, the individual, freed

megszabadult egyéniség, az isten nélküli személyiség,

from the reigns of reality, the individual without god,

egész életörömével, [ez az] ami mindig is üdvösebb a

with its entire joy of life is always more salutary than

régi művészet látszatvalóságánál” – „folytatja” a gon-

the illusory reality of old art”, “continues” the radical

dolatsort a radikális Heinrich Heine (1797–1856).

Heinrich Heine (1797–1856).

„Az egész világ sem tud megakadályozni abban,

4

disparate – though, obviously, purposefully assumed

“The whole world cannot stop me from seeing things

hogy a magam módján lássam a dolgokat” – válaszolja

my own way”, replies an angry Delacroix (1798–1863)

dühödten Delacroix (1798–1863) az őt rendreutasító

to the directors of Beaux Art Academy, who attempted

Beaux-Art igazgatóságának.

to reprimand him.


„A művészre vár a feladat, hogy az istenek és mi-

“The artist now has the ask of reorganising and

tológiák nélkül maradt világot – saját képére – át- és

furnishing that world, left without gods and mytholo-

berendezze. Az univerzum az egyén szubjektumán

gies, in his own liking. The universe may be approached

keresztül megközelíthető, a szubjektum a minden,

through the subjectivity of the individual, the subject

a mindenség. Az individualizmus szélsőséges rangra

itself is the universe. The elevation of individualism to

emelése csak távolról és felszínesen hasonlít a cinque-

such an extreme height is only reminiscent of the con-

cento öntudatos önvállalásához. Hiszen az ember új

fident self-assertion of the cinquecento when viewed

közérzete a világban a bizonytalanság és a veszélyez-

from a distance and superficially. Man’s new disposi-

tetettség, magára hagyottság – Istentől való elhagya-

tion in the world is one of being under threat and being

tottság –, az egyedüllét. A szabaddá lett művész kény-

abandoned – being abandoned by God – solitude. The

telen autonóm művészetet teremteni” – foglalja össze

artist, having become free, is forced to create autono-

a romantika világképét, s máig érvényes következmé-

mous art” – the summary of the views of Romanticism

nyeit S. Nagy Katalin Önarcképek c. kötetében.

and its still valid consequences is from the book Self-

2

Egyszer Gauguin (1848–1903), a szintetizmus meg-

portraits by Katalin S. Nagy.2

teremtője, azt találta volt mondani, hogy „magamban

At some point, Gauguin (1848–1903), the creator

áskálok, nem a természetben”. És valóban, az impres�-

of Synthetism, happened to say this: “I am digging

szionizmust követő stílusirányzatok egyik leginkább

around in myself, not in nature”. And indeed, one of the

megizmosodó és legmaradandóbb premisszája, hogy

most prominent and lasting premises of the styles that

„a műalkotás organizmus, egyenlő értékű a természet-

followed impressionism was that “the work of art is an

tel” (Wilhelm Worringer [1881–1965]).

organism, which is on part with nature” (Wilhelm Wor-

Például az expresszionisták és a fauve-ok szerint „a kép: személyes vízió, az érzelmek kendőzetlen,

ringer [1881–1965]). For instance, according to the expressionists and

őszinte megjelenítése, a festők az általuk átélt, átala-

the Fauvists, “the image is a personal vision, the stark,

kított valóságnak megfelelően látják önmagukat, nem

honest expression of emotions; painters see themselves

ábrázolnak, mindenekfelett áll a szubjektivizmus […]

in accordance with the realities they experience and

a legfontosabb kompozíciós eszköz a leíró jellegétől

transform, they do not represent, and subjectivism is

megszabadított szín”.

above everything else [...] the most important tool

3

„Az absztrakt művészet a »valós« világ mellé újat állít, amelynek külsőleg semmi köze a »realitáshoz«. Belsőleg a »kozmikus világ« törvényeinek engedelmeskedik” – vallja Michel Seuphor (1901–1999).4 Lautréamont (1846–1871) elhíresült mondása szerint a szürrealizmus lényege a váratlan meglepetés és a dolgok közötti megmagyarázhatatlan kapcsolat,

of composition is colour, liberated from its descriptive character”.3 “Abstract art erects a new world alongside the ‘real’ world, which, externally, has nothing to do with ‘reality’. Internally, it obeys the laws of the ‘cosmic world’” – claimed Michel Seuphor (1901–1999).4 According to that notorious bon mot by Lautréamont

amely: „szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen

(1846–1871), the essence of surrealism is unexpected

találkozása a boncasztalon”.

surprise, the inexplicable relationships between things

Tehát az egész modern művészetben napjainkig jelen van a művész függetlensége és a mű öntörvé-

that is “beautiful, as the chance meeting of a sewing machine and an umbrella on the dissecting table”.

5


nyűsége, de az alkotóember talajvesztettsége és talaj-

pendence of the artist and the autonomy of the work

elanyagiasodott hiábavalóság-tudata) és vissza-vissza-

of art are present, alongside with the loss of a ground-

térő istenkeresése is.

ing for human creativity, the search for stability, the

Paul Klee (1879–1940), aki szerint a művészet nem a láthatót, hanem inkább a láthatatlant igyekszik lát-

alienation (abandonment, a materialistic sense of pointlessness) and ever returning search for the divine.

hatóvá tenni, „hitt abban, hogy léteznek az embertől

Paul Klee (1879–1940), who held that art attempts

független, transzcendens kritériumok, amelyek alap-

to render not the visible, but, rather, the invisible, “be-

ján az élet az örökkévalóság szempontjából, sub specie

lieved that there exist transcendent criteria, independ-

aeternitas, ítélhető meg”.5

ent of humanity, under which life can be assessed from

S ez a nem feltétlenül vallásosnak, inkább metafizikainak nevezhető hozzáállás – bár tudjuk, hogy

the perspective of eternity, sub specie aeternitas”.5 And that attitude, which isn’t necessarily religious,

manapság az ezzel ellentétes utak a használatosabbak

but, rather, metaphysical – although we know that

– éppen az önarckép (önarczkép) szempontjából válik

these days the opposite routes are used more frequently

fontossá számunkra.

– becomes important for us from the perspective of the

De visszatérve a kiállítás anyagához, amelynek a különféle törekvések, tendenciák, rokonságok, össze-

self-portrait (selfe portraite). But, returning to the work on show at the exhibition,

függések és egyebek szerinti osztályozását vagy rend-

while it is difficult to perform a classification or organi-

szerezését, netán értelmezését éppen a megengedő

sation of the multiple intentions, tendencies, similari-

stílusszabadság és az egyedi utak sokfélesége miatt

ties, interrelationships, let alone an interpretation due

nehéz elvégezni, azért tehetünk néhány kísérletet.

to the freedom of stile and the diversity of individual

Az első megmosolyogtatóbb, a második már mélyre hatolóbb lesz. Szemadám György festőművész-polihisztor A materializálható vizuális csomag című kulturális pamflet-

paths, we can make a few attempts. The first one is more in jest, the second is going to go a little deeper. In his cultural pamphlet entitled The materialisable

jében a következőképpen teszi fel a kétségtelenül

visual package, the painter and polyhistor György

aktuális kérdést: „Van-e értelme még képzőművészeti

Szemadám asks the undoubtedly timely question thus:

iskolákról és stílusokról beszélni? – majd Eszik Alajos

“Is it still meaningful to speak of schools and move-

grafikust szabadon idézve, így válaszol a felvetett

ments in fine art?”, then quoting the graphic artist

problémára – »én nem értem ezeket a művészettör-

Alajos Eszik loosely, “‘I don’t understand these art his-

ténészeket, hogy mennyit vacakolnak ilyen-olyan

torians, the way they make all that fuss about mapping

irányzatok feltérképezésével, amikor a kortárs kép-

various movements, when in fact contemporary fine art

zőművészetben összesen négy trend fedezhető fel.

has a grand total of four trends. They are: the photogra-

Úgymint: a fényképészek; a vonalzósok; a hadonászók

phers, the ruler-drawing people, the gesticulators

és a viccesek«”.

and the funny people’”.6

6

Az arckép, önarckép (önarczkép) téma esetében 6

So through modern art to the present day, the inde-

keresése, sőt elidegenedése (magára maradottsága,

However, in the case of the theme of the portrait,

azonban – amelynek megjelenése valószínűleg egy-

self-portrait (selfe portraite), one that is probably

idős az ember születésével, vagy minimum az „ősbűn”

as old as humanity itself, or at least as “original sin”,


elkövetésével, tudniillik egy kis átértelmező tanulság-

because if we draw a little reinterpreting lesson: seek

gal élve: létezésedben ne kiismerhetetlen önmagadat,

not your unknowable self but your true God, your

hanem igaz Istenedet, öröklétedet kutassad! – jóval

eternity in your existence! – we may dig to more

komolyabb vizekre is lehet evezni.

serious depths.

Mert itt van mindjárt az az ókori görög minta,

Right away there is the ancient Greek example,

Narcissus története, aki egy forrásban megpillantván

the story of Narcissus, who, having glanced his ephem-

a saját illó és sohasem megragadható tükörképét,

eral, fleeting mirror image in a spring, could never forget

többé már nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy

the thought that he may one day join with it in ultimate

egyszer majd végleg egyesülhet vele.

union.

Vagy felemlegethetnénk a másik nagy mítoszi me-

Or we could recount that other great mythical meta-

taforát, a rajz, a vonal, az árnykép, a szépművészetek

phor, the eternity-oriented figurative personification

születésének átvitt értelmű – a végtelenbe néző – meg-

of the birth of drawings, the line, the shadow and the

személyesítését, a Pásztorlányka vagy más néven a

fine arts, the eternally valid story of the Young Shep-

Graphidion (Rajzoló kéz) örök érvényű történetét, ame-

herdess, also known as the Graphidion (Drawing

lyet Ferenczy István (1792–1856), a magyar szobrászat

hand), which was so beautifully formulated by István

elindítója nemcsak márványban, de öccsének írt leve-

Ferenczy (1792–1856) not only in marble but also in a

lében, szavakban is oly szépen megfogalmazott. Idé-

letter to his younger brother, in words. I quote: “A shep-

zem őt: „Egy pásztorlány, midőn a szeretője el akarván

herdess, as her lover was wont to travel, his shadow

utazni, az árnyékját a homokba bekarczolta, hogy e

traced in the sand, so that the likeness of her lover

szerint a szeretőjének ábrázatja örökös emlékezetben

remain with her forever remembered.”.7 Because repre-

nála maradna”. Mert az ábrázolás: öröklét

sentation is a form of immortality and also magic.

7

és mágia (is) egyben.

The French philosopher Jean-Luc Nancy has an ex-

Jean-Luc Nancy francia filozófusnak olvasható egy

cellent essay in print about the autonomous portrait,

kitűnő esszéje, amely az önálló portréról szól, s amely-

and whose three chapters discusses the functions of

nek további három fejezetében a téma hasonlító, fel-

the portrait to do with being similar, with recalling

idéző és ránk néző funkcióját tárgyalja igen szuggesztív

and with looking at us with a suggestive yet precise

és szabatos problémaérzékenységgel. A továbbiakban

sensitivity to the problem.8 In what follows – given that

– mivel minden portré önarckép (s amint a szólás tart-

all portraits are self-portraits (as the saying goes, ogni

ja: ogni pittore dipingi sè, azaz minden festő önmagát

pittore dipingi sè, i.e. all painters paint themselves),

festi) és fordítva, minden önportré portré is egyben

I will enlist his assistance. The author claims no less

– őt hívnám segítségül. A szerző nem kevesebbet állít,

than that “the mere intention to paint a portrait is preg-

mint azt, hogy „már egy portré megfestésének pusz-

nant with [...] the entire philosophy of the subject”.9

ta szándéka is magában hordozza […] a szubjektum

(Through the questions of who or what I am and who

egész filozófiáját”.9 (Tudniillik azt, hogy ki és mi vagyok

or what my “model” is?)

8

én és a „modellem”?) Ha egy festőnek problémája támad a világgal,

If a painter has a problem with the world or himself, let him paint a self-portrait! – thus goes the individual

önmagával, fessen önarcképet! – mondja az individu-

instinct of the artist, along with the experience of sev-

ális alkotói ösztön és a több évszázados tapasztalat.

eral centuries. Among the world famous, Rembrandt

7


A világhírű alkotók közül állítólag Rembrandt (1606–

(1606–1669) is alleged to have painted the most self-

1669) festette a legtöbb önarcképet, összesen mint-

portraits, some sixty altogether, probably followed by

egy hatvanat, utána talán Edgar Degas (1834–1917)

Edgar Degas (1834–1917) and Van Gogh, who were also

és Van Gogh következik, akik szintén „kényszeres”

“compulsive” self-portrayers. Among Hungarian artists,

önarcképfestők voltak. A magyar művészek közül

Hugó Scheimber (1873–1950) was the most diligent in

Scheibert Hugó (1873–1950) serénykedett leginkább

the field, and Menyhért Tóth (1904–1980) would also

ezen a téren, de valószínűleg Tóth Menyhért (1904–

be near the top of the list. Jean-Antoine Watteau

1980) sem végezne az utolsó helyen. Jean-Antoine

(1684–1721), who was the first to use the solitude and

Watteau (1684–1721) pedig, aki először fogalmazta

alienation of the clown as a symbol for the fate of the

meg a bohóc magányosságában és elkülönülésében

painter, was a particularly modern and sensitive artist

a festő sorsát, rendhagyóan modern és érzékeny alko-

in that respect.

tónak tekinthető.

But how does Jean-Luc Nancy define the portrait?

De hogyan is szól Jean-Luc Nancy meghatározása az arcképről?

around a figure, provided it is that very figure it aims to

Íme: „A portré olyan kép, amely egy alak köré szer-

represent in itself, to the exclusion of other scenes or re-

veződik, amennyiben önmagában ez az alak a meg-

lations [...] The true portrait is largely focussed in what

jelenítés célja, kizárva minden más színhelyet vagy

art historians designate using the term ‘formal portrait’,

viszonyt […] Az igazi portré tehát abban összpontosul

in that the person depicted is not engaged in any activ-

leginkább, amit a művészettörténészek az »önálló

ity and has no expression that may detract attention

portré« kategóriájával jelöltek meg, abban, ahol az

from her personality. We could say that a formal portrait

ábrázolt személy semmiféle cselekedetet nem végez,

has to present an expressionless subject, it has to exist

sőt semmiféle kifejezést sem hordoz magán, amely

in that form.”10

személyétől eltérítené. Azt mondhatnánk: az önálló

The author, with his strict and consequent logic,

portrénak egy kifejezés nélküli szubjektum benyomá-

can only allow in the picture: the action of painting,

sát kell keltenie, s annak formájában kell léteznie.”

which may thus become the theme of the work doubly.

10

A szigorú és következetes logikájú szerző csak

The highly exact definition concludes as follows: “Yet

egyetlen cselekvést tud elfogadni a képen: a festés

the portrait may include other parts of the body, as long

cselekedetét, amely így kétszeresen is a mű témájává

as they are shown to support the face and for no other

válik. Majd egészen egzakt meghatározását így fejezi

reason, in many cases being reduced to the upper part

be: „A portré ugyanakkor nem tiltja, hogy a test többi

of the body, with hands [which clearly form a sort of

részét is megmutassuk, feltéve, hogy az kizárólag az

subject as well] or without hands, but, with rare excep-

arc, s nem valami más javára történik, és végül is a

tions, including the line of the shoulders, where the

tekintet fennhatósága alatt és szolgálatában marad.

top part of a garment can indicate that the body

A testnek ez a fennmaradó része nagyon gyakran

is not naked.”11

csak a felső részre redukálódik, a kezekkel kiegészítve

8

Here goes: “The portrait is an image that is organised

In the author’s opinion, the “status” of the portrait

[amelyek nyilvánvalóan maguk is valamiféle szubjek-

is a product, on the one hand, if its “figurality”, while

tumot alakítanak ki], vagy esetleg azok nélkül, és ritka

on the other hand it is the characteristic of depicting

kivételtől eltekintve a vállak vonalával együtt: így egy

reality while correcting it in the interest of perfection.


ruha felső részének köszönhetően láthatóvá válhat,

So a portrait only acquires artistic standing if it is a por-

hogy a test nem meztelen.”11

trait of the soul, the internal person, but not over and

A szerző véleménye szerint a portré „jogállását”

above appearance but precisely in place of and through

egyrészt „figuralitása alkotja”, másrészt az, hogy úgy

appearance! In addition to similarity, the character, the

adja vissza a valóságot, hogy közben a tökéletesség

soul and the spirit of the person portrayed is present in

érdekében korrigálja is azt. Tehát a portré művészi

the picture as an “intimity”, a self-hood and difference,

rangra csak akkor tesz szert, ha az a lélek vagy a belső

a depth as well as a surface. We know that what we are

portréja, de nem a megjelenésen felül, hanem éppen

seeing is a replacement, a sign for what we should see,

a megjelenés helyett és a megjelenés által! A hasonló-

think and feel. The subject is the work of the portrait

ságon túl a személy jelleme, lelke és szelleme mintegy

as it establishes a relationship with us. In the interest

„intimitásként”, önmagaságaként és másságaként,

of similarity we “copy down in paint”, disassemble and

mélységként és felszínként egyszerre van jelen a

reformulate, recreate and reassemble ourselves.

képben. Amit látunk, tudjuk, hogy a helyettesítője,

There is a much discussed, classical example of

felidézője annak, amit látnunk, gondolnunk és érez-

self-portraiture, which is much more of an illustration

nünk kellene. Azaz a szubjektum a velünk kapcsolatba

or explanation of the philosophical and interpretative

lépő portrénak a műve. A hasonlóság érdekében „le-

problem of representation than the portrait of a given

festjük”, szétszedjük, majd átfogalmazzuk, újraalkot-

person (personality). It is the self-portrait of the Austrian

juk, összerakjuk önmagunkat.

painter Johannes Gumpp (1626–?), in which we see the

Az önarcképfestészetnek létezik egy sokat em-

artist standing in his studio with his back to us. To his

legetett, klasszikus példája, amely sokkal inkább az

left is an octagonal mirror in which he is viewing himself

ábrázolás filozófiai és értelmezési problémájának az

while on his right, the canvas, turned towards us, on

illusztrációja vagy magyarázata, mint egy személy

which he is painting himself. The problem of the picture

(személyiség) portréja. Johannes Gumpp (1626–?)

is this: “Where do we see the true likeness? In the mirror

osztrák festő önarcképéről (1646) van szó, ahol a mű-

or in the portrait?”12 The piece itself offers an allegorical

vész a mű középterében háttal állva, balról éppen egy

answer in the relationship of the dog and the cat that

nyolcszögletű tükörben szemléli, jobbról pedig egy

appear in the left and right corners.

felénk fordított vászon felületére festi fel önmagát.

Elsewhere, Jean-Luc Nancy says: “we make a por-

A kép problémája, hogy „akkor hol ölt alakot az igazi

trait to retain the image in the absence of the person,

hasonlóság? A tükörben vagy a portréban?”12 A mű

be that absence a journey or death. [...] The portrait

meg is adja az allegorikus választ a kép jobb, illetve

invokes the presence in both senses of ‘invocation’:

bal sarkában megjelenő kutya-macska viszonyában.

it calls back, urges a return from the distance, and re-

Másutt Jean-Luc Nancy azt írja: „portrét azért

minds as of someone who is far away. That is why the

készítünk, hogy megőrizzük a képet a személy távol-

portrait renders the person portrayed immortal: immor-

létében, akár elutazás, akár halál e távollét. […]

tal in death.”13 If we think about it, in the case of con-

A portré felidézi a jelenlétet a »felidézés« mindkét

temporary self-portraits, it is, even more, playing with

értelmében: visszahív, visszatérésre késztet a távol-

death: physically, I am still alive, but I foreshadow my

létből, és emlékeztet valakire a távollétében. A portré

immortality by “taking down”, “stealing” my own face,

ezért tesz halhatatlanná: halhatatlanná tesz a halál-

my figure, my appearance, my entire personality and

9


ban.”13 Ha belegondolunk, egy kortárs önarckép eseté-

placing it in the scene, in the situation of the invoking

ben ez még inkább játék a halállal: tudniillik fizikailag

surface of another image.

még élek, de már megelőlegeztem a halhatatlanságo-

“That is the essential difference between a portrait

mat azáltal, hogy „levettem”, „elloptam” a saját arco-

and a death mask”, says Jean-Luc Nancy, “which makes

mat, alakomat, megjelenésemet, az egész személyi-

the dead person present rather than death itself. The

ségemet és áthelyeztem őt egy másik kép emlékkeltő

mask has an imprint of the dead person [the result

felszínének helyszínére, szituációjába.

of the strike of death], while the portrait puts death

„Ez a lényegi különbség a portré és a halotti maszk között – mondja Jean-Luc Nancy –, amely a halottat teszi jelenlévővé és nem a halált. A maszk a halott

totality of life, figure and look.”14 So the action of invocation or the elicitation of mem-

lenyomatát viseli magán [a halálütés művét], a portré

ory through or in the portrait always “buzzes” with the

magát a halált állítja munkába: az élet, az alak és a

infinity of aloofness and of time in which the “reveal”

tekintet egészében ott munkáló halált.”

ourselves through the absence of our presence. And

14

Tehát az arcképpel vagy arcképben történő felidé-

there is a connection there between the self-portrait

zés és emlékkeltés műveletében mindig ott „zümmög”

and the icon. Because “the substituting image” is only

a távolságtartásnak és az időnek az a végtelenje,

a tool that we can use to reach our true selves; access-

amikor is jelenlétünk hiányával „nyilatkoztatjuk ki”

ing through our “desacralised” (secular) likeness the

önmagunkat. És itt van valami közös az önarckép és az

invoked, eternally valid, sacral; through unfolding

ikon között. Tudniillik a „helyettesítő kép” csak eszköz,

“the internal form”, in which my similarity to the

amelynek segítségével eljuthatunk valódi önmagunk-

“somebody” is an identity with may sacred self,

hoz; a „deszakralizált” (világi) hasonmásképünkön

a possibility of return.

keresztül a felidézett örök érvényű szakrálishoz; a

“All portraits play with the impossible portrait of God

„bensőség alakjának” kibontásán át – ahol is a „kihez”

in their own way, the representation of the withdrawal

való hasonlóságom a szakrális énemmel való azonos-

and the attraction of God. (...) All in all, the portrait,

ság – a visszatérés lehetőségéhez.

in a finite anyone, invokes the expansion of the one

„Minden portré Isten lehetetlen portréjával játszik

infinite”, argues Jean-Luc Nancy.15

el a maga módján, Isten visszahúzódásának és vonze-

And of course all of that – at least in the classical

rejének ábrázolásával. (…) A portré összességében egy

sense – is focussed in the gaze of the portrait: “the por-

véges akárkiben idézi fel az egy végtelen kifeszülését”

trait looks: that is all it does, that is its focal point, offer-

– győz meg bennünket Jean-Luc Nancy.

ing itself through it and disappearing in it”.16 That is why

15

És persze mindez – legalábbis klasszikus értelem-

portraits, self-portraits generally look in two directions:

ben – a portré tekintetében összpontosul: „a portré

with one eye, into themselves, with the other towards

néz: csak ezt teszi, ebben összpontosul, ebben nyújtja

others or into infinity. One of our eyes is an external,

magát és ebben tűnik el”.16 Ezért van az, hogy a port-

the other an internal gaze.

rék, az önarcképek általában két irányba néznek: az

10

itself to work: it shows death as it is at work in the

That reminds me of a highly philosophical painting,

egyik szemükkel önmagukba, a másikkal másokra

concerning our ability to gain knowledge of the world

vagy a végtelenbe. Mert az egyik szemünk a külső,

and ourselves, by René Magritte (1898–1967), entitled

a másik a belső tekintet.

The False Mirror. We see a single organ of perception


Erről eszembe jut René Magritte (1898–1967) egy

in premier plan, an eyeball, whose iris shows a reflec-

rendkívül filozofikus, a világ és önmagunk megismer-

tion of the blue sky with white clouds, but whose pupil

hetőségével foglalkozó festménye, amelynek címe

is like a black hole, attracting, swallowing our gaze

A hamis tükör. Itt mindössze egyetlen premier plánba

before pushing it into another infinity.

helyezett látószervet, azaz szemgolyót láthatunk,

In today’s knife-edge, anything-goes world, can

amelynek íriszében a kék ég fehérfelhős tükörképe lát-

there be any less at stake than whether the image

ható, pupillája azonban, mint a fekete lyuk, beszippant-

remains a sacred place? Or, in other words: “How the

ja, elnyeli, s egy másik végtelenbe löki tekintetünket.

‘world spirit’ [God?] comes face to face with itself and

A mai pengeélen táncoló, mindent-lehet világunk-

loses its face [being demeaned in us]: how the return

ban a tét nem kevesebb, mint az, hogy a kép marad-e

to itself is lost in its own gaze”17 – under the spell of

megszentelt hely? Vagy másképp fogalmazva: „ho-

destructive, corrupting art.

gyan szembesül önmagával és arctalanodik el [alacsonyodik le bennünk] a »világszellem« [Isten?]: hogyan

Finally, but not in closing – reviewing the self-portraits

veszik el az önmagához való visszatérés saját tekinte-

submitted for the muster, it is evident that there are a

tében”17 – a destruktív, létrontó művészet igézetében.

good many among them that more or less, with the addition or subtraction of certain specifics, conform to the

Végezetül, de nem lezárásképpen –, átvizsgálva a

predecessors, conceptual definitions and elucidations

mustrára szánt önarcképeket, megállapítható, hogy

outlined above, while on the other hand travelling dif-

szép számban vannak közöttük olyanok, amelyek a

ferent paths, demeaning an entirely unusual “classifica-

fentebb felvázolt előképeknek, fogalmi meghatározá-

tion” or approach for themselves.

soknak és levezető elemzéseknek – bizonyos specifiku-

Without starting a roll-call, or analysing individual

mok hozzátételével vagy elvételével – többé-kevésbé

pieces, we must note that among the artists invited,

megfelelnek, másrészt más úton járnak, vagy egészen

very many used the self-representation of similarity,

szokatlan „besorolást” és megközelítést követelnek,

“looking in the mirror”, depictability, knowability, self-

igényelnek maguknak.

defining, self-offering revelation. Or the (existential)

Anélkül, hogy névsorolvasásba kezdenénk, vagy

problems of self-knowledge around hiding, being and

egyenkénti műértelmezésekbe fognánk, például meg

existence, as reinterpreted tools, often very surpris-

kell jegyezzük, hogy a meghívottak közül igen sokan

ing, strange, figurative, iconic, intimate, ironic, self-

élnek a hasonlóság, a „tükörbe nézés”, az ábrázolha-

reflective, self-critical, self-judgmental, self-replacing

tóság, a megismerhetőség, az önmeghatározó, ma-

and role-playing tools, extensions, but also dilemmas,

ga-magát adó feltárulkozás önprezentációjával. Vagy

paradoxes.

éppen az elrejtőzés, a lét és létezés (egzisztenciális)

It seems that the participants were careful to take

önismereti problémáinak újraértelmezett, sokszor

into consideration the “recommendations” of the invita-

egészen meglepő, különös, átvitt értelmű és természe-

tion, and offered individually valid, personal replies that

tű ikonikus, bensőséges, ironikus, önreflektív, önkriti-

reinforce, in us, the approach that is best expressed in

kus, önfelülvizsgálós, önhelyettesítéses és szerepját-

the words of Johann Wolfgang von Goethe (1749–1832):

szós eszközeivel, továbbgondolásaival, de dilemmáival

“The safest way to avoid the world is through art; and

és paradoxonjaival is.

the safest way to be linked to the world is through art.”

11


Úgy tűnik tehát, hogy a résztvevők nagyon is ügyeltek a kiírás „ajánlásainak” figyelembevételére, és egyenként helytálló, egyéni válaszokat adva pozitív módon erősítik bennünk azt a felfogást, amelyet Johann Wolfgang von Goethe (1749–1832) szavai fejeznek ki a legmegfelelőbben: „a világot a művészet által lehet legbiztonságosabban elkerülni, és a művészet által lehet vele a legbiztonságosabban is összekapcsolódni”.

Jegyzetek A körlevél fogalmazója Kováts Albert festőművész, a Magyar Festők Társaságának elnöke. 2 Palatinus, 2001, 172. 3 I. m. 235-236. 4 I. m. 245-246. 5 I. m. 268. 6 Kortárs, 2011/10., 57. 7 http://www.berze.hu/stilus/klasszicizmus/pasztorl.htm 8 A portré tekintete, Elmegyakorlat – Műcsarnok Könyvek, 2001 9 I. m. 7. 10 I. m. 8-9. 11 I. m. 11. 12 I. m. 22. 13 I. m. 28. 14 I. m. 28. 15 I. m. 34., 35. 16 I. m. 36. 17 I. m. 43. 1

12

Notes The circular was written by the painter Albert Kováts, chairman of the Society of Hungarian Painters. 2 Palatinus, 2001, 172. 3 I. m. 235-236. 4 I. m. 245-246. 5 I. m. 268. 6 Kortárs, 2011/10., 57. 7 http://www.berze.hu/stilus/klasszicizmus/pasztorl.htm 8 A portré tekintete, (The Gaze of the Portrait) Elmegyakorlat – Műcsarnok Könyvek, 2001. 9 I. m. 7. 10 I. m. pp 8-9. 11 I. m. 11. 12 I. m. 22. 13 I. m. 28. 14 I. m. 28. 15 I. m. 34, 35. 16 I. m. 36. 17 I. m. 43. 1


ÁRKOSSY István (istvan@arkossy.com) Önárnyék 2013 o.v. 50×50 cm • Self-shadow oil, canvas

13


BÁCS Emese (emesebacs@gmail.com) Trafikos önarckép 2012 o.v. kollázs 50×80 cm Self-portrait as Tobacconist oil, canvas, collage

14


BALLA Vera (szabadulomuvesz@gmail.com) Vero-ikon 2013 o.v. 37×37 cm • Vero-icon oil, canvas

15


BENES József (benes.jozsef@freemail.hu) Tegnap, ma holnap 2013 v.t. 80×60 cm 16

Yesterday, Today, Tomorrow mixed technique


BENKŐ Viktor (benko.viktor@invitel.hu) Kettős önarczkép négy kedveczczel 2013 o. farost 62×47 cm Double Selfe Portraite with Four Favourites oil, hardboard

17


BÜKI Zsuzsanna (zsubusze@gmail.com) Évtizedek ablakai 2013 v.t. 70×50 cm 18

Windows of decades mixed technique


DOBAY Géza (dobaygeza@gmail.com) Önárnykép 2012 fényfestmény 50×40 cm • Self-shadow light painting

19


FEHÉR László (laszlofeherpainter@gmail.com) Önarckép behunyt szemmel 2009 gvas 50×70 cm Self-portrait with eyes closed gouache

20


FÜRJESI Csaba (csaba@furjesicsaba.hu) Kor.társ 2013 p.v. 60×60 cm • Con.temporary paper, canvas

21


GANCZAUGH Miklós (miklos@ganczaugh.hu) Ikonfestő barátom II. 2013 v.t. 48×36 cm 22

My Icon-painter Friend II mixed technique


GYÉCSEK József (donci70@freemail.hu) Csipkejózsika 2010-11 v.t. 149×142,5 cm Sleeping Joesy mixed technique fotó: Gyécsek József

23


HARTUNG Sándor (hartungs@freemail.hu) Ötven évcsepp 2013 o.v. 60×70 cm • Fifty Yeardrops oil, canvas

24


KÁRPÁTI Tamás (karpati.tamás49@gmail.com) Messze 2012 o. fa 39×15 cm Far oil, wood

25


KIRÁLY Gábor (gambri69@gmail.com) Parkban 2011 a. falemez 55×37,5 cm 26

In the Park acryl, wood


KOVÁCS Péter (petrkovacs@freemail.hu) Nem ismersz meg? 2012 p. v.t. 40×30 cm Don’t You Recognise Me? paper, mixed technique

27


KOVÁCS Péter Balázs (kpbli@yahoo.co.uk) Önkontroll 2010 a.v. 60×70 cm • Self-control acryl, canvas

28


KOVÁCS Tamás Vilmos (kovacstamasvilmos@gmail.com) Melyik az igazi? 2013 o. hársfa 61×54 cm Which One is the Real One? oil, linden 29


LAJTA Gábor (lajtagabor@t-online.hu) Erdőkerülő (Önarckép) 2013 o.v. 80×60 cm 30

Forest Ranger (Self-portrait) oil, canvas


LOVÁSZ Erzsébet (lovasz.erzsebet@gmail.com) Könnyek II. 2013 o.v. 40×30 cm • Tears II oil, canvas

31


32

NÉMETH Árpád (api.nemeth@invitel.hu) Szerepek 2013 a.v. 70×50 cm • Roles acryl, canvas


ORVOS András (orvosa@gmail.com) Arc/más 2009 o.v. 70×70 cm • Portrait oil, canvas

33


34

PINTÉR András Ferenc (p.andrasferenc@gmai.com) Alone 2013 v.t. 80×60 cm • Alone mixed technique


POLGÁR Csaba (pogarvarga@t-email.hu) Múltja jelen 2012 fénynyomat 100×100 cm His Past, Present light print fotó: Garas Kálmán

35


36

PUHA Ferenc (puhaferenc@freemail.hu) Önarckép 2013 o.v. 70×50 cm • Self-portrait oil, canvas


SINKÓ István (sinko.istvan@yahoo.hu) Önarckép álomban 2013 o.v. 50×70 cm Self-portrait in a Dream oil, canvas

37


38

SOÓS Nóra (info@soosnora.hu) IF 2012 v.t. 45×27 cm • IF mixed technique


STEFANOVITS Péter (stefanovits@gmail.com) Önarcképgyakorlat ikonosztázon 2013 v.t. 80×60 cm Self-portrait Exercise on an Iconostasis mixed technique

39


STILLER-LUZSICZA Ágnes (asl@omikronverlag.de) Önarckép az időn keresztül 1956/2013 p. gvas 50×40 cm 40

Self-portrait through time paper, gouache


SZABÓ Ágnes (gigresz@citromail.hu) Önálarcz 2013 v.t. 70×45 cm • Self-Mask mixed technique

41


SZÉKHELYI Edith (e.szekhelyi@gmail.com) Ön-arc-kép 2013 v.t. 40×40 cm • Self-face-image mixed technique

42


SZEMADÁM György (szemadamgy.@hdsnet.hu) Önarckép kiürült pohárral 2012 v.t. 49×40 cm Self-portrait with empty glass mixed technique

43


SZENTGYÖRGYI József (Budapest, Bordézsma u. 5. 1112) Piramisépítő 2008-2013 v.t. 70×50 cm 44

Pyramid-builder mixed technique


SZILÁRD Klára (claire.szilard@hotmail.com) Önarckép 2013 o.v. 60×50 cm • Self-portrait oil, canvas

45


SZOTYORY László (szotyory.laszlo@chello.hu) Önarckép 2005-ből 2005 o.v. 70×100 cm Self-portrait, 2005 oil, canvas fotó: Szotyory László

46


TURCSÁNYI Antal (uzenet@turcsanyiantal.hu) Komoly gomoly 2013 o.p.f. 80×60 cm Serious Billow oil, paper, hardboard

47


TUZSON-BERCZELI Péter (peter@tuzsongaleria.hu) Puzzle 2013 p.,v.t. 56×43 cm 48

Puzzle paper, mixed technique


VARGA Patrícia Minerva (vminerva@freemail.hu) Az én-képem 2013 o.v. 80×60 cm My Self-image oil, canvas

49


ZOLTÁN Mária Flóra (zmflora@t-online.hu) Mater Dolorosa (Édesanyám arcképe) 1992 o.v. 80×60 cm 50

Mater Dolorose (Portrait of My Mother) oil, canvas


Rövidítések: a – akril o. – olaj p – papír v.– vászon v.t. – vegyes technika

51


Felelős kiadó a Magyar Festők Társasága Felelős szerkesztő: Kováts Albert Angol fordítás: Földvári Balázs Katalógusterv: Kováts Borbála A külön nem jelzett fotókat Kováts Gergely készítette Nyomdai munkák: Nalors Grafika, Vác ISBN 978-615-5074-05-9


Profile for Borbala Kovats

MFT Önarcképek  

Art exhibition catalog, 2013

MFT Önarcképek  

Art exhibition catalog, 2013

Profile for kobart
Advertisement