Interjú
Lejárt útlevéllel, határok nélkül… Szilvási Tibi interjúja Fotók: Šenkár Márió, Horváth Iván, Krűger Viktor
Bizonyos zenekarok évtizedek alatt sem öregszenek semennyit. Ki állítaná például Mick Jaggerről, hogy dédnagyapa? Persze a pozsonyi-dunaszerdahelyi Expired Passport nyilván nem kíván Rolling Stones lenni, az ifjúság mint konstans (lelki)állapot esetükben szintén megállapítható 16 év múltán is. Az egyik alapító, Lacza Gergely, és a beszélgetésbe picit később bekapcsolódó „frontasszony”, Gálffy Hodosy Marianna mesélt nekünk.
Szubjektív hardrock-zenekarként aposztrofáljátok magatokat. Ez tulajdonképpen mit jelent? Lacza Gergely: Klasszikus válasz, hogy próbáljuk kerülni a skatulyákat, de minden sallang nélkül azt mondanám, hogy próbálunk eredetiek lenni, nem dörgölőzni más zenekarokhoz vagy stílusokhoz, hanem azt játszani, ami nekünk tetszik. A szubjektív onnan ered, hogy egy alapvető hard rock vázról a saját igényeink 10
szerint kacsintgatunk ki más stílusokra: alternatívra, világzenére, funkyra néha metálra, de újabban már van egy bossa novából rockabillyre váltó számunk is. Mi már úgy két év után lemondtunk arról, hogy világsztárok leszünk. Azért zenélünk, mert jól érezzük magunkat közben, és ha ez a közönségnek is tetszik, akkor az plusz öröm. Nyilvánvaló azonban, hogy szeretnénk, ha minél többen megismernének bennünket.