ícséretre méltó, de egy csöppet sem könnyű feladatot vállalt magára a szerző, amikor célul a kisoroszi művelődés történetének megírását tűzte ki maga elé. A hiányos levéltári anyag miatt a történet csak a XX. század elején kezdődik, bár bizonyossággal állítható, hogy ezelőtt is létezett művelődési élet a faluban. Az írásos emlékek hiányossága miatt a könyv írója megszólaltatta a valamikori amatőr színjátszókat, kiknek gazdag élménytára, különösen érdekessé és olvashatóvá teszik ezen alkotást. Találónak tartom a könyv alcímét is: Képek a kisoroszi művelődési életből - mert mozaikszerűen kerülnek az események az olvasó elé, de ha elolvassa az utolsó oldalig egy teljes kép tárul elénk egy kis falu gazdag művelődési történéseiről. A felnőtt színjátszást a könyv az 1913. évtől kíséri figyelemmel, majd ezt követi a gyermekszínjátszás, mely az iskola keretében vert gyökeret a két világháború között. A falunknak jelentős zenei élete volt s a szerző nem hagyhatta ki a zenekarok történetét sem. A zenekarok sokszor nélkülözhetetlenek voltak a színjátszásban is, mert a közönség különösen kedvelte a zenés darabokat, melyekhez természetesen jó énekesek is kellettek. A zenéhez fűződik a különböző táncestélyek, bálak rendezése és természetesen a lakodalmak. Mosolyra késztetik az olvasót a zenészek "viszontagságai" egy-egy lakodalomkor. A falu művelődési élete új lendületet kap a XX. század hatvanas-hetvenes éveitől kezdve, kezd ismertté válni a falu határain kívül is. Szívesen jönnek vendégszerepelni a környékbeli amatőr egyesületek, de hivatásos színházak is. Kisorosz a község amatőrszínjátszásának központja lezs, itt tartják a községi szemlét. A szerző röviden beszámol a szerb nyelven történő művelődésről is. A könyv az 1997-ben zajlott, a falu községéválásának 200. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat leírásával zárul. A szerző bajmoki születésű, élete javát Kisoroszon leélő Aracs-érmes tanító és Magyar Kultúra Lovagja, ki korábban a falu és az oktatás történetét írta meg. A könyvet korabeli fényképek teszik gazdagabbá, bennünket pedig a tudat, hogy betekinthetünk egy kis, szórványban élő falu magyarságának élete azon részébe amit művelődésnek nevezünk.
D
Barát András
Előszó