Page 1

Lรกttatott vilรกg Nagy Nรกndor Ferencz

Lรกttatott vilรกg.indd

1

2005.07.21., 0:42


Lรกttatott vilรกg

Nagy Nรกndor Ferencz

Lรกttatott vilรกg.indd

2-3

2005.07.21., 0:42


Tartalom:

Kis képtár Kis törpék vagyunk mi mind Érzet A körülményekről Kontraszt Nincs egy hely Rójuk az utcát... Cic-cic Szubjektiv objektivitás Pop art-os beleélés, ferde szemmel A titok, nyitja Személytelenség Valami Amerika?

Pillanatfelvétel Por és hamu Cukorsüveg Ha egy ajtó bezárul, feltárul egy másik Mintha ideális lenne La mer... Veled még a szex is szexis Az irigység olyan toló erő... Tékozló asszony

Láttatott világ.indd

4-5

2005.07.21., 0:42


Divatban a szerelem? Ne-Meee Ki nézted volna belőle? Múltunk hibái Három pillanatfelvétel Való világ 3. Paraziták/Élősködők Lenni, vagy nem lenni... Cirkusz és kenyér A „rab”, angolul nem jelenti azt, hogy arab Sokasodjatok Magasan szállnak az angyalok No comment Próbatétel Profán csoda Családba nem üt a ménkű Propaganda United Colors Of Benetton* A csavargó bérgyilkos, bagzó kutyák és a polgárok Angyaluk van Nyitott kérdés Végtelen játék Lólépésben A konyak, a konyak Színek változása, után Tekerő tekergők Utóérzés? Légörvény Indián romantika, egészséges versenyszellem, vérengzés nélkül Az érem két oldala Távollátók Példázat?!

Körhinta Mese? Tik-Tak Ez itt, a reklám helye Belesve a kulcslyukon Csudás mesejáték Sárga helyett, pirosat osztott a bíró Zápor Milyen, jóízűek a kopaszok? Ha a másik vízbe ugrik, akkor te is, utána?! Da-da-da Akasztottak színháza Meddig, kell még gyúrni fiúk? Az egyik szemem sír, a másik nevet A színház, mint eszköz, de mire is? Közerkölcsök és a lelkiismeret A ruhatár használata... A droszttól, a golfpályáig, csak egy óra... Tengerbe vetve Színház visszfényben Látogatás Zsigerből? Csiszolatlan drágakő Ördög vitte család Szédülés

Láttatott világ

Láttatott világ.indd

6-7

2005.07.21., 0:42


Pillanatfelvétel

Láttatott világ.indd

8-9

2005.07.21., 0:42


emlékeket ébreszt , de igazságérzete, ravaszsága mindenkettőjükre a megfelelő büntetést rója. Nos, ha nem másért, de a kamaradarabba illő alakításokért mindenképpen érdemes megtekinteni ezt a filmet.

Múltunk hibái

Nem könnyű olyan filmet készíteni, amelyik cselekménye egy szoba terére korlátozódik, hiszen a film alapeleme a mozgás a ritmus, amelyet figyelemmel kísér, követ. Ha mégis valaki arra vállalkozik, hogy egy helységben játszódó történetet örökít meg akkor annak, olyan cselekményt kell filmszalagra rögzítenie, amelyikben feszültség van, vagy legalábbis olyan módon kell használnia a meglévő eszközöket, hogy a film megtekintésekor ne érezze a néző, a tér adta szűkös lehetőségeket. Mindezen filmes eszközök birtokában készítette el Richard Linklater amerikai rendező a 2003-ban, Magyarországon bemutatott, Visszajátszás című filmet. A Stephen Belber színjátékából készült, feszes történet, cselekménye három egykori iskolatárs találkozása egy motelszobába. A cselekmény felvezetése is szokatlan, eleinte hosszú perceken keresztül, csak az egyik szereplőt, Vincet látni, amit előkészül a későbbi találkozásra, amelyet ő maga tervezet meg. Egykori iskolatársait hívja motelszobájába Vincent (Ethan Hawk), barátját Johnt (Robert Sean Leonard), akiből időközben filmrendező lett és azt a leányt, Amyt (Uma Thurman), akiből az idő multával ügyész lett, akinek egykor mindketten udvaroltak. A film rendezője Richard Linklater, valamint a Vincet alakító Ethan Hawk, ezeket a kezdeti hosszú perceket arra használják fel, hogy szokatlan helyzetben mutatják be az alakítandó jellemet, ezzel fedik fel annak magatartásbeli hibáit, melynek a történet lezárásában lesz jelentősége. John megérkezése után, a Vincel kialakult beszélgetésből, melynek növekvő feszültségét a kamerakezelés is mindvégig kísér, fokoz, kiderül, hogy a két fiatalember múltjában nincs minden tisztázva, az féltékenységtől, szerelemféltéstől terhes. Kettejük, morális kérdéseket felvető, parttalan és tisztességtelen vitájának Amy (Uma Thurman) megérkezése vet véget, kinek a múltjában való vájkálás kellemetlen

Láttatott világ.indd

10-11

Visszajátszás Richard Linklater filmje Főszereplők: Ethan Hawke, Robert Sean Leonard, Uma Thurman Forgalmazza a Budapest Film.

2005.07.21., 0:42


Három pillanatfelvétel

A moldáv származású, Kira Muratova mára egészen biztos, hogy az Ukrán filmkészítés élvonalát képviseli az 1997-ben készített, Három történet című filmjével, amely rövid, önállóan is értelmezhető történetekből áll, olyanok, mint A. P. Csehov novellái. De hiszen azok is, az első két történet teljesen csehovi ihletetségű. Csehov-i helyzetek, vélhetnénk parafrázisok. A mai, XX. század végi orosz létvalóság természetellenes kaotikus állapotainak megfogalmazására tett, jól sikerült kísérletek. Kísérlete annak megfogalmazására miként is élnének Csehov hősei a mai orosz valóságban. Némi, vélhetnénk, feleslegesnek tűnő túldíszítése, túlfestéssel, színezéssel, de jobban elmerülve ezekben a rideg önző társadalmi metszetek szemlélésében, melyet Kira Muratova és alkotótársai ecsetelnek a vászonra, képernyőre, rá kell döbbennünk ez nem más, mint nagyon csípős, maliciózus, önirónia, mellyel csak még jobban kiemelik a felszín alatt meghúzódó feszültségeket, melyek a három történet tanulsága szerint minden esetben gyilkosságba torkollanak. Az első történet még címében is, “6-os számú kazánház” A. P. Csehov novelláját idézi, de a környezet, a cselekmény helyszíne, a kazánház már a megváltozott körülményeket jelzi. Az elmúlt szovjetorosz valóság 70-80 éve, a szükségszerűség, szükségtelenné tette az elmegyógyintézetet, vagy éppen az önmagából kifordult valóság teljesen másokat juttatott oda, míg a ténylegesen, a valódi őrültek, elmebetegek mára már szabadon járnak, tevékenykednek. Verseket író, szavaló kazánfűtő, önként uralmának alávetett meleg albérlőivel, köztünk élő, gyilkos szomszéd, keverednek abszurd helyzetekbe. Színes, képi megfogalmazása egy önmagából kifordult világnak.

Láttatott világ.indd

12-13

6-os számú kazánház Forgatókönyv: Igor Bozeko, Jevgenyij Golubenko részvételével Szereplők: Szergej Makoveckij, Leonyid Kusnyir, Jean Daniel, Szergej Csetverkov, Alekszej Szevcsenkov, Tamara Gyemcsenko Az “Ofélia” címében William Shakespeare, Hamlet-jét idézi, de mégis a legmaibb társadalmi keresztmetszetét adja a ma Oroszországban élő nők helyzetének. Ez, egy árván nevelkedett és a nőiességének minden csáberejét bevető nővérke, valamint a gyermekét önmagától ellökő középkorú nő története. Szürreális, René Magritte-ot idéző képekkel, még képtelenebb élethelyzetekben. Ofélia Forgatókönyv: Renata Litinova Szereplők: Renata Litinova, Natalja Buzko, Alekszandra Szvenszkaja, Ivan Ohlobisztyin, Elvira Homjuk, Albina Szkarga A harmadik történet az “Egy kislány és a halál” címet kapta, ez egy 5-6 éves formájú kislány és mozgásképtelen, tolókocsihoz kötött, idős háztulajdonos, késő nyári délelőttjének története. Beszélgetnek, az idős férfi az öregség mindennapos bajaival kénytelen megküzdeni. Beszélgetnek, az idős férfi, míg magatehetetlenségénél fogva helyhez van kötve, morális erkölcsi romlásról mesél, félig magának, félig a kislánynak. Tanítani, számolni szeretné megtanítani a kislányt az, pedig a maga értelmével, a jól felismert érdekei szerint válaszol, saját óhajait helyezve előtérbe. Mintha csak egy nagyapa beszélgetne unokájával. A történet végén a kislány megmérgezi az idős mit sem gyanító öregurat. A film nem más, mint az elkínzott, elhasználódott idős ember, morális, erkölcsi tartásának szembeállítása, a gondtalan, de mégis romlott gyermeki léttel. A bűn teljes ismeretének hiánya lenne ez, vagy esetleg valami más? Az egyéni érdek korai, de pontos felismerése, az anya hiánya, melynek természete nagyon is pontosan kirajzolódik annak ellenére, hogy egy pillanatra sem tűnik fel a látható cselekményben. Egy kislány és a halál Forgatókönyv: Vera Sztorozseva, Kira Muratova részvételével Szereplők: Oleg Tabakov, Lilja Murlinkina Forgalmazza a Magyar Nemzeti Filmarchívum.

2005.07.21., 0:42


Való világ 3.

Az orosz filmnapok keretében mutatták be, az Örökmozgó Filmmúzeumban, 2004. január első harmadában, az ukrán származású Kira Muratova, 2002-ben készített „Csehov-motívumok” című filmet. A filmet nézve, a néző várja a címben beígért csehovi világ feltűnését, de mindhiába. Miután a néző elfogadja az eléje tárt helyzetet, rá kell ébrednie, ez a történet pontosan a csehovi motívumok, a Csehov által alkotott pozitív jellemű alakok által álmodott, vágyott humánum kihunyásáról, esetleg éppen annak különleges, szokatlan formában való megjelenéséről szól. Mintha mit sem változtak volna az orosz-ukrán emberek vágyai álmai az elmúlt század során, csak a helyzet változott meg ez idáig ismeretlen, abszurd módon. Maga a film megjelenésében erősen stilizált, alulexponált, sötét tónusú, fekete-fehér, árnyék nélküli tanyavilág, szovjet érát megélt, földet vásárolt, vagy valamikori felmenőinek földjéhez jutó vidéki családdal. A família, amelyik egyszerre hordozza magán a „modern szocialista” család minden jellemzőjét, annak minden identitászavarával együtt, egy lepusztult kolhozérát megért gazdaságban. A történet elején esik az eső akárcsak Krasznahorkai László regényében, a Tarr Béla által megfilmesített Sátántangó-ban, de nem reménytelenül, csak egyszerűen zuhog. Ez a sötét tónus uralja az első jelenetet, melyben ácsok dolgoznak a gazdaságban, a sűrű szemű esőben, a gazda apró gyermekeinek társaságában, továbbá ez a sötét tónus kíséri a gazda házában látható családi ebédet, valamint a későbbiekben a hosszan ábrázolt egyházi esküvőt. Gyakorlatilag a film cselekménye ezen a három helyszínen játszódik és az itt látható események, mint egy metszetről, mindent megtudhatunk a mai ukrán-

Láttatott világ.indd

14-15

orosz társadalmi helyzetről. A történetből eleinte nem derül ki, hogy ki a főhős, egyszerűen nincsenek hősök, mintha a történetet megörökítő, határozatlan lenne, minden jelenetben azt követi, akinek pillanatnyi cselekményét, sorsát érdekesnek véli láttatni. Ezért a gazdaság udvarán dolgozó ácsok közönséges beszélgetése után a gyerekeket követi a kamera a ház belsejébe. Miután az ácsok érdeklődése nyomán kiderül ott még családtagok, nővérek, fivérek élnek. A házban egy ebédnek, vagy inkább egy hétvégi estebédnek lehetnek tanúi a nézők. Az ebéd során megjelenítődik, szóba kerül az összes olyan probléma, amellyel ma küzdhet egy ukrán-orosz család. Láthatunk példát a hagyományőrzés egy csökevényes formájára, valamint az apró gyermekek neveletlenségére, az erő hiányára, amely ezen úrrá tudna lenni. Szóba kerül az asztalnál, az apa tesz említést rá, szinte értelmetlen építkezni ilyen időjárási körülmények között, valószínűleg nagyobb szüksége van az ácsoknak a munkára, mint számára a készülő épületre. Visszás, abszurd helyzet megemlítése, felhangokkal. Megjelennek a vágyak, a tudás utáni szomj, a kulturálódási igény. A tudás utáni szomj, elsősorban a legidősebb fiú követelődzésében jelenik meg, pénzt kér, követel apjától továbbtanulásra, majd faképnél hagyva azt pénzével együtt, sértődötten távozik. A kulturálódási igény az anya és az idősebb testes nővér, televízió balett közvetítése feletti álmodozásában fejeződik ki. Ezt a képernyő feletti ábrándozást állítja párhuzamba a mosogatás terhét mindenképpen elhárítani szándékozó lusta leányzó és az anya vitáját. A kamera továbbra is keres, kutat, igyekszik a nézők számára érdekesebb szereplőt találni. Így kísérhetnek a nézők figyelemmel egy rövid beszélgetést, melyet az egyetemre készülő fivér és az italba is belekóstoló leányzó folytat. Kettejük közül a kamera végül a követelőző fiatalember sorsát követi nyomon, amint az, végül elindul gyalogosan a város irányába. Vándorbotját egy dzsip gépjárművezetője hajítja el, aki egy közeli falu templomába tart, barátja esküvőjére. A film cselekményében ez az egyetlen kormeghatározó eszköz a televízió készülék szerepeltetése mellett, e nélkül a jármű nélkül a történet akár időtlen, kortalan is lehetne. Mivel a keresett helység a fiatalember számára is részben útba esik, valamint, hogy a gépkocsivezetőt eligazítsa, így hát elkíséri

2005.07.21., 0:42


azt. Részt vesz a templomi esküvőn, de ezt csak jóval később derül ki a néző számára, hiszen a kíváncsi kamera ismét a mozgalmasabbnak vélt esküvő, templomi szertartás irányába fordul, amely megörökítésre érdemes eseménygazdagsággal kecsegtet. Ezek után a néző szemtanúja lehet egy hosszan ábrázolt ortodox pravoszláv egyházi esküvőnek, amely egyre jobban érdektelenné, unalmassá válik, minekután egy olyan társaság menyegzőjéről van szó, amelyik csak azért utazik le vidékre, mert az ott megtartott házasságkötés „olyan romantikus”. Az esküvői szertartás, néhány perc multán a néző számára is egyre vontatottabb lesz, mindhiába válik az egész ceremónia egyre szürreálisabbá, miközben kiderül a vőlegényről, hogy az megmérgezte előző feleségét. A templomban történő eseményeket nem emeli ki a kamera, nem emeli ki a házasságkötési ceremónia szépségeit, sem pedig az esküvőhöz fűződő korábbi események hátterét nem kutatja különösebben. Csupán csak unatkozó, szemlélődő, hideg szenvtelenséggel kíséri, rögzíti az abszurd helyzetet, melyet a gazda fia gyakorlatilag átalszik. A fiú ébredése után, a szemlélődő kamera még lezárja a templomban lejátszódó eseményeket, mintha kifürkészésre alkalmas alanyt keresne. Beleles az egyházi személyiségek teendőibe, a távozásukat megelőző eseményekbe, majd úgy dönt mégiscsak a megébredő fiatalember útját követi, akit röviddel ezután újra családja környezetében láthatnak viszont a nézők. Az utolsó jelenetben, mint egy valódi ukrán-orosz tanmesében apa és fia megbékél egymással, miután az apa mégiscsak átadja fiának a taníttatására szánt összeget. Sajnos a nézők ebből a történetből már nem tudhatják a főhőssé előlépő fiatalember további sorsát, mivel itt véget ér a film ideje, akárcsak egy szűken szabott televíziós műsoridő. Csehov-motívumok Rendező forgatókönyvíró: Kira Muratova Operatőr: Valerij Mahnyev Szereplők: Szergej Bahtyerev, Nyina Ruszalkova, Natalija Buzko, Filip Panov, Alekszandr Basirov, Jean Daniel, Szergej Popov Gyártási év 2002, hossza 120 perc. Forgalmazza a Magyar Nemzeti Filmarchívum.

Láttatott világ.indd

16-17

Paraziták/élősködők

Különleges hangvételű történetnek számít, Lars von Trier 2000-ben készített, Dogville – A menedék, című filmje. Különleges hangvételű filmnek számít, még a mindig kísérletező, a különböző filmezési, fogalmazási módokat kipróbáló, alakító Lars von Trier eddigi filmjeihez képest is. Ha valamivel össze kellene vetni Lars von Trier eme munkáját, akkor erre leginkább Peter Greenaway munkái lennének alkalmasak, hiszen ő az, aki színházi darabokat is rendez, valamint fel is használja a színháztechnikai megoldásokat filmjeiben. Azonban, Lars von Trier: Dogville – A menedék, című filmjében csak a keret új, a másfajta technikai elemek használata csak eszköz arra, hogy mondandóját formába öntse, még a sajátosan rángatózó, kameramozgást is megtartotta, ami itt eleinte zavaróként hat, de jól beleillik a bacilusok mozgásáról kialakult képbe, valamint kitűnően alkalmas a feszültség teremtésre. Míg tematikáját tekintve, miként az utóbbi időben elkészült: Hullámtörők, Táncos a sötétben; című filmekben, továbbra is a különböző módon egymás mellett, kisközösségekben élő, nők és férfiak jellemét, azok indítékait, együttélési módját boncolgatja. A keret ebben az esetben mivel tévéjátékról van szó, jól lehatárolt. Olyan, mint egy zárt labdarúgó-, vagy teniszpálya, melyből, akárcsak a látleletek üveglapjain élő baktérium tenyészetek számára nincs meg a menekülés, a szabadulás lehetősége. Ezt a zárt, kísérleti helyzetet hangsúlyozza, az ebben az esetben színházi és filmes eszközöket ötvöző Lars von Trier azzal, hogy történetét felvonásokra bontotta, amellyel azt az érzetet keltette mintha egy kísérlet, vagy valamilyen megfigyelés fázisait kísérhetné soron a néző. Különös módon ez a tagoltság ad egyben olyan ritmust a történetnek, amely által mindvégig érdekfeszítő tud maradni a

2005.07.21., 0:43


majd három órás film. A film elején, valahonnan fentről ereszkedik alá a kamera, miközben valaki, magyarázza, bevezeti a nézőket a látottakba, mintha egy tudós, vagy orvos vizsgálná a mikroszkópja alá került látleletet, egyre élesítve annak látószögén. Elsőre megtekintve a környezetet, az amerikai Sziklás hegységben elhelyezkedő, világtól elzárt kisvárost Dogville-t, majd egyre beljebb hatolva annak minden egyes lakójának házába, a házak lakóinak életébe, ezáltal bemutatva a történet szereplőit. Lars von Trier, ügyesen használja ki a tévéjáték, a színházi eszközök adta lehetőségeket, mondanivalójának érzékeltetésére, továbbra is hangsúlyozva azt, hogy Dogville város lakói különleges körülmények, avatott szemek látása előtt élnek. Hiszen akkor, amikor beletekintünk egy mikroszkópba, a vizsgálódás tárgyától függően nem feltétlenül a környezet érdekel bennünket, nem pusztán a sejtfalak, melyet már jól ismerünk, ebben az esetben Dogville város, lepusztult házai, hanem azon túl, a szegényes környezeten belül élő emberek. Ezért nem látni mást ebből a kisvárosból, mint helyenként jelzett, inkább csak felfestett falakat, felírt helységeket, egy-egy nagyon személyes, jellemző tárgyat, bútordarabot, ami viszont csak idővel tűnik fel, hogy sehol nincs ajtó, ha mégis akkor egész biztos nincs rajta kilincs. Ami nem csak a külső szemlélő avatottságát hivatott

Láttatott világ.indd

18-19

jelölni, hanem azt is, hogy ebben a szűk, apró közösségben igazából nincsenek titkaik az embereknek egymás előtt, az pedig, hogy mielőtt bemennének, behatolnának egymás személyes életterébe, kopogtatnak. Ezt a hétköznapi megnyilvánulást, pedig fel lehet fogni az egymás iránti figyelmességnek, udvariasságnak, vagy puszta formalitásnak, esetleg a képmutatás jelének. Ebben a városban a lakók, akarva akaratlanul tudnak mindent egymásról, legalábbis ezt lehet feltételezni a látottak alapján, még ha a mindennapi ügyes bajos dolgaik mellett nem is vetik egymás szemére esetleges hibáikat. Ezen a városka lakói akár bűnösök is lehetnének, de egymás bűneik tudatában élik zavartalan életüket. Mindaddig, amíg a városkába nem menekül, az ekkor még ismeretlen üldözői elől Grace (Nicole Kidman). Grace maga lesz az antitest, ebben a csöndes kisvárosban melynek lakói minden héten összejárnak a templomba, ahol a pályakezdő író, Tom (Paul Bettany) tart beszédet az erkölcsi megújulás nevében. Tom elbújtatja, majd pedig rábeszéli a város lakóit, hogy fogadják be a gengszterek elől menekülő Grace-t, aki ennek fejébe apró szolgálatokat tesz az ott élőknek, mos, főz, takarít rájuk, kertet gondoz gyereket nevel, igyekszik alkalmazkodni. Mivel azonban újra és újra, feltűnnek Grace üldözői, egyre többet kínálva fel kézre adóinak. Így Grace

2005.07.21., 0:43


kénytelen egyre több ellenszolgáltatást felkínálni a vele szemben egyre türelmetlenebb városlakóknak. A városban egyre megalázóbb helyzetek teremtődnek és egyre megalázóbb helyzetekbe hagyja belekényszeríteni magát Grace. Nehéz eldönteni, hogy az egyre súlyosbodó helyzet kialakulásáért ki okolható. A városlakók felé kiszolgáltatott helyzetben lévő Grace, aki egyre többet enged meg számukra, vagy az így kia-lakult helyzettel visszaélő férfiak, esetleg a nők, akik kizárják maguk közül. Végül a helyzetre nem találva jobb megoldást és talán némi irigységtől vezérelve -ugyanis Tom az egyetlen, aki nem kényszeríti, nem teszi magáévá Grace-t-, értesíti a gengsztereket, a végsőkig megalázott Grace hollétéről. Azonban a megérkező gengszterekről kiderül, hogy azok vezetője Grace apja (Udo Kier), aki döntés elé állítja lányát, vagy marad a városban szegényen, meg-alázottan, vagy velük tart és elfogadja önérvényesítő törvényeiket és bosszút áll, elpusztíttatja a város lakóit az őt ért sérelmek miatt, ezáltal válva teljes jogú banda taggá, a vezér lányává. Eme erkölcsi mese még sem teljesen tanulság nélküli, még akkor sem, ha netalántán elfogadjuk az erő, a bosszú érvényesítésének jogosságát. Grace a város lakóinak legyilkolása közepette, csak Moses, a földre felfestett, tehát egyetlen pillanatig sem jelenlévő, csak fikcióként szereplő kutya, életét hagyja meg. Amely kutya, ebben a zárt, egymást felőrlő világban jelképezi az ellenszert a pusztító kórral szemben. DOGVILLE - A MENEDÉK Dogville Színes, német–svéd–francia–norvég–holland–finn–olasz–japán– amerikai–angol film. Főszereplők: Nicole Kidman, Lauren Bacall, Paul Bettany, James Caan, Jeremy Davies, Ben Gazzara, Philip Baker Hall, John Hurt, Udo Kier, Chloe Sevigny, Stellan Skarsgard Rendezte - írta: Lars von Trier Producer: Peter Aalbaek Jensen, Gillian Berrie Játékidő: 177 perc. Magyarországon forgalmazza a Best Hollywood Kft.

Láttatott világ.indd

20-21

Lenni, vagy nem lenni…

Megtekintve Lars von Trier, 2003-ban készített, Öt akadály című filmjét, óhatatlanul Wim Wenders néhány korábbi alkotása juthat a néző eszébe. Ezért, mindenképpen érdemes emlékezetbe idézni Wim Wenders: A dolgok állása (Der Stand der Dinge) és Tokio-Ga című a 1980-as években készült filmjeit melyek által közelebb juthatunk Lars von Trier: Öt akadály című alkotásának alapötletéhez, megszületésének körülményeihez. Azok számára, akik ismerik Lars von Trier filmes munkásságát, a film megtekintése után úgy tűnik, hogy merőben új irányba fordult a Dán „rendezőkirály”. Vagy mégsem – tehetjük fel a kérdést? Lars von Trier-ről köztudomású, hogy mindezidáig fikciós filmeket készített, még ha a legkülönbözőbb műfajokban is téve önmagát próbára. Miközben el kell ismerni minden esetben jól oldva meg a maga elé kitűzött feladatot. Még olyan esetekben is sikerült maradandót, megrázót alkotnia (Birodalom – My Kingdom című sorozat), amikor olyan forráshoz, alapötlethez folyamodott, mint David Lynch: Twin Peaks című sorozata. Vélhetnénk, ebben az esetben megtört, eltért ettől a fikciós vonaltól, de amint végig gondoljuk mindazt, amit az Öt akadály című film nyújt, amit láttat, azon nyomban rá kell jönnünk, hogy ismét egy furfangos történettel ált elő, a sokunk által nagyra tartott dán nemzetiségű rendező. Jelen esetben az Öt akadály című film, műfaját tekintve egy dokumentumfilmre hasonlít a leginkább. Valójában mégsem az. Első megközelítésben, egy másik rendező, Jorgen Leth által, korábban megrendezett rövidfilmjének újra megrendezésének, „munkafolyamatának” „dokumentálásáról” van szó. Itt, ezen a ponton kell ismét Wim Wenders nevét említeni és

2005.07.21., 0:43


az általa rendezett filmeket, melyek tematikájukat tekintve tényleg dokumentumfilmekre hasonlítanak a leginkább. Mindkét film, egyegy méltatlanul, részben magányban, és kellő elismerés nélkül, elmúlt rendezőnek állít emléket. Ez az alapötlet, melyet Lars von Trier hallatlan leleményességgel alkalmaz, dolgoz tovább olyan formában, hogy egy pillanatra sem lehet vádolni mások munkáinak másolásával. Sőt, némi cinkossággal, mintha még biztatná is nézőit hasonló kreatív alkotásra, miközben filmjében az alapmotívum folyamatosan a kreativitás, gondolkodás témája körül forog. Azzal az eltéréssel alkalmazza Lars vonTrier, Wim Wenders filmjeinek alapötletét, hogy ő nem elhalt, haldokló rendezőket örökít, idéz meg, hanem olyan valakit választott filmje főhőséül, aki még mindig él és nagyszerű rendező, még ha nem is ismert, továbbá állítása szerint sokat köszönhet neki. A lényeg az, Lars von Trier elmondása szerint, hiszen maga is szereplője a filmnek, hogy ő ismeri és több alkalommal is látta a Jorgen Leth által készített: A tökéletes ember című rövidfilmet, melyet igen nagyra tart. Mely állítását Lars von Trier-nek már csak azért sem vonhatunk kétségbe, annak ellenére, hogy Jorgen Leth által készített: A tökéletes ember című rövidfilmet egyetlen alkalommal sem láthatjuk teljes egészében. Mindig csak felvillanó, fekete-fehér jeleneteket kerülnek bemutatásra, mintegy megidézve, az alaphangulatát, a keretét adva meg a bemutatott történetnek Továbbá azért sem

Láttatott világ.indd

22-23

vonhatjuk kétségbe a rövidfilm „nagyságát”, mert bizonyos motívumaít, emblematikusan, szinte megszállottan használja Lars von Trier, egyes filmjeinek nyitókép soraiban, mintegy saját alkotói nagyságára utalva. Természetesen mindez lehet fikció is. Azonban jelen esetben tekintsünk el attól a feltevéstől, hogy mindez csupán csak fikció lehet. Tegyük mindezt annak ellenére, hogy igen körülményes lenne annak az állításnak a hamisságát/igazságát ellenőrizni, melyet Lars von Trier mond, az általa bemutatott és a történések során különböző filmes feladatok elé állított ember, Jorgen Leth valóban rendező. Melyeket egyébként, sorra kitűnően megold, a feladattévő Lars von Trier minden akadékoskodása ellenére. Mely filmes feladványok abból állnak, hogy a korábbi: A tökéletes ember című fekete-fehér rövidfilm nyomán, annak mondanivalóját, új megváltozott körülmények között kell újra és újra prezentálnia Jörgen Leth-nek. Jörgen Leth-nek olyannyira jól sikerül ezeket, a filmes feladványokat megoldania, hogy szinte bántón, nagyképű pimaszságul hat Lars von Trier akadékossága, a koros „mesterrel” szemben. A pimaszság, a nagyképű

2005.07.21., 0:43


megnyilvánulások okozta keserű szájízt, melyet Lars von Trier válthatott ki a nézőkből a filmbeli viselkedésével, csak az utolsó feladvány megoldása oszlatta el. Ezt maga Lars von Trier készítette el a film során látott jelenetekből összeollózva, melynek kísérőszövegét az általa nagyra tartott „mester” Jörgen Leth szájába adott. Így ez az utolsó képsor: A tökéletes ember című fekete-fehér „rövidfilm” parafrázisa lett, ami nem másról, mint a nagy EMBER életének esendőségéről szól.

Öt akadály ( De Fem benspand ) Színes , feliratos , Belga, Dán, Francia , Svájc-i játékfilm, 14 év alatt nem ajánlott - ( 90 perc). Rendező(k): Producer: Szereplők: Forgatókönyv: Operatőr:

Jorgen Leth, Lars von Trier Carsten Holst Jorgen Leth, Claus Nissen, Lars von Trier Lars von Trier Kim Hattesen Gyártás éve: 2003 Forgalmazza: Másképp Alapítvány

Láttatott világ.indd

24-25

Cirkusz és kenyér

Mindig jövedelmező vállalkozás bibliai történetet filmre vinni. Legfeljebb arra érdemes figyelni, a kiválasztott bibliai történet megjelenítésekor, hogy azok többnyire valamilyen erkölcsi tanulság, valamilyen tudás megőrzésére, átadására hivatottak, éppen ezért nehéz rajtuk túlmutatni, nehéz őket új tartalmakkal feltölteni. Nem tudni, csak találgatni lehet, miért érezte Mel Gibson annak szükségét, hogy bibliai történetet vigyen filmre, igaz az utóbbi években egyre több filmes alkotásban alakított olyan szerepeket, ahol előtérbe került a hit kérdése, még ha nem is minden esetben szólt hitbéli dolgokról az adott történet. Elképzelhető persze az is, hogy Mel Gibson valójában mélyen vallásos és most érezte elérkezettnek az idejét annak, hogy kifejezze, az általa rendezett, 2004-ben bemutatásra került A Passió („The Passion of the Christ”) című filmben, hitbeli elkötelezettségét. Teszi mindezt olyan formában, hogy a bibliai történetek közül, filmjében, csak és kizárólag Jézus meghurcoltatását, utolsó óráit, halálának körülményeit mutatja be. A Mel Gibson által választott szemlélet, amelyet A Passió című filmjében képvisel, amellyel az adott szövegrészhez közelít az olyan, mintha valaki, aki nem a nyugati kultúrkörben nevelkedett volna, olvasva a Bibliát minden vallásos mondanivaló nélkül értelmezné a szövegrészt. Éppen eme szemlélet miatt Mel Gibson: A Passió című filmje, elsősorban a háborúról, a leigázottak szenvedéséről, a leigázók az élet minden területére kiterjedő fellépésének, aprólékos, koncentrált részletességgel bemutatott brutálisának története. A film története, alapvetően nem több mint egy politikai helyzet ábrázolása, a hatalom érdekeinek eszközévé váló, ha a film készítőihez hasonlóan félretesszük a vallási mondanivalót, akkor egy békés mesterember, vagy

2005.07.21., 0:43


egy megszállott tanító sorstragédiája. Akinek a tragédiájából mindenki, a saját érdeke szerint profitálni akar. Ezt a hatalmi, politikai helyzetet emeli ki a filmben, a korabeli nyelvhasználat is. A film cselekménye, egy ember meghurcoltatásának képi krónikája, amely ebben az esetben nem más, mint apró részletességgel ábrázolt brutalitás. Ami legfeljebb, a leigázókkal szembeni ellenszenvünket növelheti, legyen is az bármilyen nemzetiségű, továbbá a háborúk hiábavaló, értelmetlen és esztelen pusztításaival, valamint a politikai eszközöket öncélúan felhasználó erők működésével szembesíti a nézőket. Sajnos a film készítői miközben túlságosan a megjelenítendő brutalitásra összpontosítottak, nem voltak elég következetesek a maguk által felállított koncepcióhoz, elkövettek néhány figyelemreméltó dramaturgiai hibát. Amely hiba a megjelenített brutalitás mennyisége mellett, a történetvezetésben mutatkozik meg. A film készítői eleinte úgy kezelték a sokak által ismert történetet mintha az csak hatalmi, politikai helyzet következményei lettek volna. Ami ebben a formában meg is állta volna a helyét mindaddig, míg a kínjai között agonizáló Jézust, békés, szorgalmas mester és tanítóként látni, néhány pillanat erejéig amit, ha feltételezzük, hogy nem ismerjük a bibliai történetet, képileg nem tudunk hova helyezni, nem tudunk megérteni. Miközben azt látni, hogy mit is tenne valójában, ha nem esik áldozatául a hatalmi játékoknak, ha nem válik ezen eszközök tárgyává. Ugyanakkor kevésbé értelmezhető a „Sátán”-nak kinevezett szereplő gonoszságának mibenléte. Nem igazán érteni miben is nyilvánul meg, nem látni, nincs képileg alátámasztva a gonoszsága, azon túl, hogy egy lázálomban kígyóként közlekedik, minden ok és következmény nélkül. Érthetetlen az a helyzet, jelenet is, amellyel a film végződik, melyben a barlang mélyére temetett Jézus sebeiből gyógyultan feltámad. Ez a záró jelenet azért kevéssé értelmezhető mivel a film cselekménye alapvetően nem a vallásos tanítóként, csodákat tévő Jézusról szól, hanem egy nagyon is valóságos, mindennapi személyről, aki a hatalmi eszközök áldozatává vált, melyre a film fő cselekménye is épül, így ez a csodás megváltás sem értelmezhető mindazok számára, akik nem ismerik a bibliai történetet. Ezért azok számára, akik nem a keresztény kultúrkörben nevelkedtek, vagy kellően következetesek egyik, vagy másik fikciós helyzet elfogadásában, a film

Láttatott világ.indd

26-27

nem mást, mint egy politikailag labilis környezetben, néhány szadista kezére bízott ember tragédiájának megörökítése. Azért azt mégsem lehet állítani, hogy a film teljesen hasztalan készült el, hiszen akikben kétségek ébredtek volna a látottak során, még mindig ott a lehetőség, hogy olvassák az írást, a könyvet.

A Passió Eredeti cím: „The Passion of the Christ” Rendezte: Mel Gibson Forgatókönyv: Benedict Ftzgerald és Mel Gibson Jelmeztervező: Maurizio Millenotti Látványtervező: Francesco Frigeri Fényképezte: Caleb Deschanel Vágó: John Wright, Ace Zene: John Debney Szereplők: Jim Caviezel, Monica Bellucci, Maia Morgenstern, Sergio Rubini Forgalmazza a BUDAPEST FILM.

2005.07.21., 0:43


A „rab”, angolul nem jelenti azt, hogy arab

A Gerry című amerikai film, Gus Van Sant készített, olyannyira elhibázottnak tűnik, hogy nem lehet említés nélkül elmenni mellette és a néző, akár azt vélheti, mindeme hibák sokasága mögött, szándékosság rejtőzik és a film mindazon nézők kedvéért készült el a látható formában, hogy azok, akik valamilyen formában érintettek a filmkészítésben, a forgatókönyvírásban okuljanak a látottakból. Hiszen a leginkább mások hibájából tanulhat az ember, ez esetben a néző, már ha hihetünk a népi mondásoknak. Elsősorban az lepheti meg a nézőt ebben a különleges történetben, hogy nincsenek a történetben látható események felvezetve és ez így is marad a film végéig. Ami önmagában még nem lenne szokatlan, hiszen számtalan történet olyan formán indul, hogy a néző, az olvasó rögtön az események közepében találja magát, mely cselekmények a történet előrehaladtával magyarázatot nyernek. Na itt, ebben az esetben nem. Utazik két fiatal férfi a sivatag közepén, nem tudni honnan, hová, csak beérkeznek, leparkolnak és belevetik magukat a sivatagba. Kicsivel később, mint kiderül egy természetvédelmi parkba, melynek tudatosítása ugyancsak elhibázott, felesleges lépés volt a filmkészítők részéről. Hiszen ha nem tudatosítják a nézőkben, hogy a két fiatalember egy természetvédelmi területen tévedt el, valamint nem szerepeltetik ugyanitt azt a kallódó családot a film elején, akkor még értelmezhetné a néző olyan formában a látottakat, hogy a két férfi valamilyen katasztrófa sújtotta területen, menekül az ismeretlenbe, valamilyen még ismeretlenebb veszedelem elől. Ilyen formában értelmezhető lehetne a történet lezárása, a megtörténő gyilkosság, de csak akkor, ha valamilyen hihető magyarázatot kapnánk a gyilkosság okára. Melyet

Láttatott világ.indd

28-29

nem támaszt alá kellően sem a cselekményvezetés, sem pedig a színészi játék. Magyarázatot keresve a néző a gyilkosságra, tekintve a történetet felvetődhetnek benne a következő okok. Például az, hogy valamilyen sejtelmes bibliai Káin és Ábel történetet lát, illetve csak arra való utalásokat, lásd a sétáló család szerepeltetése a film elején. Az, hogy a címadó Gerry nevű hőst, társa megvicceli az egyik alkalommal, a sivatagban való bolyongásuk során. Amely vicc komolyságát tekintve, valójában nem lenne elégséges ok, annak meggyikolására. Vehetnék a nézők a másik, esetleg emberibb magyarázatot, hogy Gerry társának szenvedésének sorát látva a sivatagban, véget vet kínszenvedésének, életének. Amely magyarázat többek között azért sem állja meg a helyét, mert ugyancsak nincs hihető módon színészileg előkészítve, bemutatva az, ahogyan a sivatagon való vándorlásuk során szenvednének a nappali hőségtől, esetleg az éjszakai hidegtől. Ebben az esetben a filmes eszközök használatába is hiba csúszott, hiszen a hosszan ábrázolt portrék látványa nem támasztja kellően hihetően alá a sivatagban való mászkálás megerőltető pillanatait. Sőt, miközben a főhősök profilját szemlélhetjük hosszú perceken át, ahogyan a sivatagon keresztülvágnak olya zajt hallani, mintha lovak sétagaloppban ügetnének, míg egy másik alkalommal, miközben a szereplők egy szurdokon vágnak keresztül elcsigázottan üdítő nyári eső hangjait, vélheti meghallani a figyelmes néző. Bizonyára valamilyen utalásként, milyen jól jöhetne eme hősök számára egy üdítő… És, hogy nem csupán a füleinket dolgozza meg a rendező, a film egyik csúcspontján némi képzavarral is élni igyekszik. A sivatag átvágása közben Gerry az, aki szemmel láthatóan a legjobban alkalmazkodik az adott körülményekhez. Ha jellembeli fejlődéséről vajmi keveset is tudhat meg a néző, de a nála, rajta lévő ruhadarabok használatában mindenképpen ő bizonyul ötletesebbnek. Vastag trikóját, a történet során a lehető legváltozatosabban viseli, amelytől a legkülönbözőbb képet kapjuk róla. Egyik alkalommal, a napszúrás ellen lazán fejére vetett trikójával, egyszer egyiptomi rabszolga benyomását kelti, míg egy másik esetben arab turbánként viseli azt. A legszebb színészi teljesítményét mégis akkor nyújtja a Gerry-t alakító színész amikor, társa meggyilkolása után, mint egy megláncolt lábú rabként vonszolja magát a távolban

2005.07.21., 0:43


feltűnő autósztráda irányába. Ahol, mint később kikövetkeztetheti a néző, bekérezkedik egy gépkocsiba. Itt, ebben a zárójelenetben van a legnyugtalanítóbb, megmagyarázhatatlan pontja a filmnek. A gépjárművet egy férfi vezeti, aki fiúgyermekével utazhatott éppen valahová, amikor Gerry-t felvették. Ekkor Gerry, naptól kiégett, kutakodó arcát látni, ahogyan a tízéves fiúcskával összenéz. A néző, pedig azon tűnődhet csalódottan, a mellesleg tényleg különleges sivatagi képsorok megtekintése után, most vajon egy, gyenge bibliai történetet, vagy esetleg egy félresikerült katasztrófa-, netalántán valamilyen mélyebb mondanivalójú filmet látott.

gerry Színes amerikai film Rendezte: Gus Van Sant Fényképezte: Harris Savides A. S. C. Írta: Casey Affleck © Matt Damon © Gus Van Sant Főszereplők: Casey Affleck, Matt Damon Forgalmazza a Budapest Film.

Láttatott világ.indd

30-31

Sokasodjatok

Tudományos felvételek látványával kezdődik Simon Pummell által írt és rendezetett, 2004 májusában bemutatásra kerülő Bodysong című, brit zenés szövegnélküli film, amelyet akár, Powaqqasi, Koyaanisqati, Noqoqatsi, Baraka című filmek sorába is illeszthetnénk, esetleg utóbb említettekkel vethetnek össze a nézők. Tematikáját, stílusát tekintve mindenképpen hozzájuk hasonlatos, ellenben a megfogalmazott mondanivalójában találhatnak a nézők eltérést az imént említettekhez képest. Az első képsorokon, valószínűsíthetően egy mikroszkóp lencséje előtt, női petesejtet látni, amint a férfi ivarsejtek számolatlan mennyiségű ebihalként igyekeznek annak megtermékenyítésére. A megtermékenyülés folyamata után, pedig a sejtosztódás első fázisa kísérhető figyelemmel. Mindezek után szülés előtt álló, vajúdó anyákról készült felvételeket látni, többnyire korábbi dokumentum, illetve archív felvételekről. Ha valami miatt vitát vált majd ki a film, akkor elsősorban eme felvételek lesznek az okozói, hiszen a nőket olyan intim, a szülés pillanataiban örökítették meg, amelyek ritkán kerülnek a nagy nyilvánosság elé. Valójában azonban mégsem ezek a pillanatok azok, amelyek vitaindítóak lehetnek, hiszen olyan korban élünk, amikor nem ritka a polgárháborús környezetben megörökített, vagy a nyilvános, egyenes adásban közvetített gyilkosság, kivégzés sem, miként néhány ilyen képsor is látható a film során. Valószínűleg inkább az ad majd botránkozásra okot a konzervatívabb felfogású nézőknek, akik nem ismerik el a férjes szülést, ahol a férj is jelen lehet a szülés során, illetve akik kevésbé pártolják az olyan szülést, amikor a megszületendő gyermekek nem korház-„steril” körülmények között, szinte futószalagon jönnek a világra, miként azt a film is finoman

2005.07.21., 0:43


sugallja. A film a számtalan módon bemutatott születési esemény után, hosszú megejtő képsorokat mutat a boldog, gondtalan gyermekkor megörökített pillanatairól, melynek során folyamatosan vegyíti az újabb kori felvételeket a század elei még fekete-fehér képsorokkal, ezáltal is párhuzamba állításra kéztetve a nézőket. A film a megejtő, csecsemő, és „boldog-felhőtlen” gyermekkor ábrázolása után szinte észrevétlenül vált az utóbbi egy-két évtizedéhez képest szinte szokatlanul kritikus, de mégsem feltűnően radikális hangnembe. A cselekmény fővonala mellett, amely továbbra is az emberi fejlődés, különböző időszakainak felölelésére törekszik, megjelennek a felnőtté válás különböző rituáléi a világ különböző pontjairól, melyben megjelenítődik a tánc, a párválasztás motívuma is. Mindezzel kerül szembesítésre, eklektikus zenei kíséret mellett -a film zenéjét mellesleg Jonny Greenwood a Radiohead együttes gitárosának zenéje szolgáltatja-, a szexuális elfajzottság lehetőségének a választása, illetve a nyugati kultúrát az 1960-as évek környékét jellemző szexuális szabadosság, mint egyfajta csendes politikai tiltakozás, szembenállás a fennálló hatalmi rendel szemben. A tiltakozás okait is a nézők elé vetítik a film készítői. Felkavaró képeket látni harmadik világbeli éhező, csontsovány gyermekekről, éhező, megalázó módon élelemhez jutatott tömegekről, az első atombomba bevetése után orvosi kezelésre szoruló, radioaktív sugárzástól szenvedő japán anyáról, deportálásra kerülő emberekről, megörökített terrorcselekményekről. A felkavaró képek látványa minduntalan szembesítik a nézőt az értelmetlen pusztítással, elhalással, amelyek további következtetésekre kényszerítenek. A sötét vég látványa, valójában csak sejtetése, minduntalan felveti a szaporodás értelmének-értelmetlenségének kérdését, melyre a film készítői is némileg ráerősítenek, a láttatott képsorok lezárásakor. A filmet ugyanis a kezdő képsorok zárják, hatalmas kérdőjelt téve általa a múlt század értelmetlen tetteire is. A film megtekintése után szabadon, mindenki maga dönthet, a sokasodjatok értelme felől.

Láttatott világ.indd

32-33

Bodysong Írta és rendezte: Simon Pummell Zeneszerző és zenei producer: Jonny Greenwood Vágó: Daniel Goddard Játékidő: 83 perc Forgalmazza az SPI International.

2005.07.21., 0:43


operatőre Valentin Belonogov olyan formában teszik, hogy az szinte meglepő.

Magasan szállnak az angyalok

Kifejezetten üdítő, végre olyan a hétköznapi életet, bemutató képsorokat látni Izraelről, amely nem a híradásokból megszokott háborús, terrorista cselekményekről tudósítanak. Ilyen, kellemes, családi mozizásra alkalmas, Törött szárnyak című filmmel lepte meg nézőit a budapesti Örökmozgó Filmmúzeum 2003. május 10-én és 11-én, az ott megtartott Izraeli filmhét keretében. A film cselekménye egy olyan család mindennapjait mutatja be, ahol az ápolónő anya, férje elvesztése után kizárja magát a gyermekeivel való kommunikációból. Csak azért vállal, temetkezik az elcsigázottságig munkájába, hogy elkerülje az egyre sürgetőbb, szükségszerű párbeszédet, mellyel akaratán kívül tovább növeli azt az űrt, melyet az apa elvesztése okozott a felnövekvő gyermekei fejlődésében. Férjének elvesztése után egyedül neveli gyermekeit, kamaszkorú leányát és fiát, kisiskolás fiú öccsüket és óvódás kislányát. Hiteles és sok esetben humoros jelenetet látni az apjuk hiányát nehezen viselő gyermekek mindennapjairól, beilleszkedési zavaraikról. Hiába az igyekezet, az erőltetett látszat fenntartása, hogy telefonon biztosítsák az egymásra való odafigyelést, mégis adódnak problémák, konfliktusok. Hiszen a gyermekeit egyedül nevelő anya szinte elmegy a lassan nővé cseperedő leánya álmai mellett, nehezen veszi tudomásul fia férfivá érését, aki ha megállítani nem is tudja ezt a folyamatot, legalább késleltetni szeretné, derül ki egy megkapó jelenetből, a fiú álmodozásából. Az apa elvesztését leginkább elszenvedő kisöcs véletlen/szándékos balesete hozza össze a családot újra, hogy azután az új családi helyzetnek megfelelő szerepeikben éljék tovább életüket. Mindeme történet megfogalmazását, Nir Bergman rendező és

Láttatott világ.indd

34-35

Törött szárnyak (Knafaim Shvurot) Izraeli film Rendezte és a forgatókönyvet írta: Nir Bergman Operatőr: Valentin Belonogov Zene: Avi Belleli Szereplők: Orly Silbersatz-Banai, Maya Maron, Nitai Gaviratz Gyártási év 2002, hossza 87 perc. Forgalmazza a Magyar Nemzeti Filmarchívum.

2005.07.21., 0:43


érzelmekkel telítetté, melyeknek eleinte nincs, vagy alig van valami közük egymáshoz. Ebből a laza cselekményszövésből áll lassan össze az a városkép, amelyben a film szereplői élnek, Jeruzsálem és Ramallah határán. Ezekből, az apró jelenetekből mégis, érthetően bontakozik ki, a rendező érzelme, véleménye, a környezete és a világ felvetette problémákról, valamint a lakókörnyezet, a város építészetileg kevésbé előnyös oldala, az itt élők kilátástalan, helyi konfliktusoktól terhes élete. Különleges hangvételű film, számunkra, európai nézők részére „ismeretlen” világról.

No comment

Nincs beszéd, vagy alig, Elia Suleiman: Deus ex machina, 2002-ben készített filmjében, mellyel elnyerte Cannesban a Zsűri Díját és a FIPRESCI-díjat, Chicagóban elvitte az Ezüst Hugót, az Európai Film-díjak közül, pedig a legjobb nem európai filmnek járó elismerést söpörte be. Ha pedig mégis beszélnek, akkor csak olyan közlésekre van példa melyek rosszindulattal, eroszakra való utalással vannak telve. Ezért Elia Suleiman: Deus ex machina, című filmjének mondanivalója a látottakban, a szereplők tetteiben, azok cselekményeiben kísérhető figyelemmel melyet, ha meg szeretnének fogalmazni, akkor az, parttalan, véget nem érő viták, elindítójává válna. Ezt maga a rendező sem vállalja fel, hanem inkább néma szereplőjévé, megfigyelővé, megfigyelté válik maga is az általa készített filmben. Nem is látni eleinte mást a történetben, mint hosszú perceken át többnyire álló kameraállásból rögzített felvételeket, melyeket a filmen látható különböző szereplők cselekménye tesz színessé, komikussá,

Láttatott világ.indd

36-37

Deus ex machina Eredeti cím: Yadon ilaheyya / Divine Intervention Gyártó ország: német-francia-palesztin-marokkói Gyártási év: 2002 Játékidő: 100 perc Író, rendező, főszereplő: Elia Suleiman Magyarországon forgalmazza a Best Hollywood Kft.

2005.07.21., 0:43


Próbatétel

Fel lehetne tenni a kérdést, melyik az a jármű, amely a legközelebb áll a filmhez, mint művészeti kifejezőeszközhöz. A választ gyorsan rá lehetne vágni, természetesen a vonat. Amikor az első mozgássor felvételére került sor, akkor egy vonat pályaudvarra történő befutását örökítették meg. Ettől az alkalomtól kezdve, a vonat, a filmben, azok egy részében a filmezés jellegére, fogalmazásmódjára történő asszociációként jelenik meg. Mintegy párhuzamot vonva az utazás, az utazók élménye és a film, mint kifejezőeszköz között. Hiszen a gyakorta utazók sem tesznek egyebet, mint a filmeket készítők, valamint az írók egy része. Az utazó elhagyja lakhelyét, a kiválasztott úti cél irányába, megérkezik, majd újra utazik más célok felé, vagy éppen vissza otthonába. Az utazás idejére kiszakad megszokott környezetéből új, vagy már ismert helyekre igyekszik, amíg úton van, megszűnik kapcsolata a környezetével, mintha az nem is létezne, éli az utazók különös csodás világát, ugyanakkor az elhagyott környezetben is tovább zajlik az élet a maga megszokott és szokatlan eseményeivel. A gyakori utazót megérintheti az a különös hangulat, ami az idegen tájak megismerése jelent, amely csak az úton lévők sajátja, ugyanakkor minden megérkezés alkalmával jól, sokkal jobban tapasztalhatja az elhagyott környezet, esetleg a gyakran látogatott vidék életében bekövetkezett változásokat. Ezekből a hosszabb rövidebb tartózkodásokból, rövid utazási élményekből melyeket az állomáshelyeken tapasztalt tartozkódásból -miként a filmkészítők is összeillesztik történeteiket-, megvan az a lehetőségük az úton lévőknek, hogy fantáziájukra hagyatkozva elképzelhessék az azon időben megesett eseményeket, melyek megtörténtekor nem voltak jelen.

Láttatott világ.indd

38-39

Az első, a pályaudvarra befutó vonat felvételének ideje óta, természetesen számtalan jármű jelent meg, amely a korábban említett élmény átélésére lehetőséget ad, hajó, repülőgép, személygépkocsi. Egy ilyen korábban említett utazásélmény megfogalmazását, annak érzékelését mutatja be filmes eszközökkel André Téchiné: Angyalok: Végállomás című filmje. André Téchiné három történetszálon, három nap eseményeinek idejében érzékelteti mennyire különböző módon, élik meg az általa ábrázolt emberek ugyanazt az időt, és ugyanakkor sejteti a nézőkkel, miként függenek össze a háttérben az események aszerint, kinek mekkora rálátása, tudása van a történet szereplőinek, az azok életét övező környezetről, miközben a nézők betekintés nyerhetnek Tanger város mindennapi életébe. Eleinte Serget (Stéphane Rideu), a teherautóvezető szétszórt életét ismerhetjük meg. Hosszú, Európából Észak Afrikába kompon át történő utazások, Marokkóba importál szövetet, és Franciaországba exportált ruhával fuvarozik. Gyakori utazásai ellenére kevéssé érinti meg az idegen tájak megismerése, szinte gépiesen cselekszik, teszi a dolgát. Gyakran utazik Tangerba, hogy viszontlássa kedvesét Saraht (Lubna Azabal). Szeretne könnyen rövid idő alatt pénzhez jutni, ezért naiv módon enged egy üzleti ajánlatnak azzal, hogy az általa vezetett tehergépkocsi majd elrejt valamit. Mindez akkor, történik, amikor Tangerba igyekszik, hogy viszontláthassa Saraht aki éppen szakítani, készül vele. Serge először, Sarah a panziótulajdonos leányzó mindenesét Saidot (Mohamed Hamaidi) keresi fel, azzal a szándékkal, hogy az segítse találkozásukat. Said szemén keresztül különös világ tárul elénk, egyaránt ismeri a bujkáló nigériaiakat, az utca világát, akárcsak az északról délre jött emberek nagyvilági életét. Az a nagy vágya, hogy Európába utazzon, és erre ígéretet csikar ki Serg-től. Said az, aki cserében abban segíti Serget, hogy újra találkozzanak Sarahal. Said eléri Sarahnal, hogy szakítsa meg gyászát és menjen vele szórakozni, ahol mintegy véletlenül összetalálkozhatnak. Közben Sarah ismerőseit, rokonait is megismerhetjük, akik többnyire külföldiek, amelybe Said is bejáratos, igaz a hozzájuk kötődő

2005.07.21., 0:43


viszonya, a helyi sajátosságonak megfelelő. Ő az, aki a helyi szórakozási szokásokban járatos, és amelyeket Sarah egynémely rokona igencsak kiélvez. Serge zavart viselkedését, melyet az elvállalt feketefuvar okozott, munkáltatói is felfedezik. Egyszerre próbálja Serge zavarodott viselkedésének okát kideríteni, a munkaadónője és az időközben vele kibékülő kedvese, Sarah. A fokozatosan fejlődő cselekményszálból sejteni, érezni lehet, hogy Serget próbára szeretnék tenni, mintegy arra kényszerítve, hogy vizsgálja felül életmódját. Ez lehetne a film történetének pozitív mondanivalója. Hiszen Serge tehergépkocsiját rövid időre erőszakkal elveszik, majd újra visszaadják azzal, hogy abba elrejtenek valamit, de a vámvizsgálatnál kiderül, hogy abban még sincs semmit. Ellenben Serge megbízója elmondja, hogy miként szoktak eljárni csempészések esetében, egy gépkocsivezetőt feldobnak, akinél csekély mennyiségű csempészárut találnak, és amíg azzal foglalkoznak a vámosok, addig a többiek zavartalanul juthatnak át a határon. Sergnek szerencséje van, de a véletlen, vagy inkább a munkáltatója és valószínűleg Sarah családjának köszönhetően kimarad az egészből, mivel a vámvizsgálatkor nem találnak semmit sem a gépkocsijában. Azt azonban már végkép csak sejteni lehet, hogy Saidot, a teherautó vezető Serge végül miért segíti, csempészi át a határon. Lehet találgatni, talán, mert meg ígérte, vagy inkább, mert megörvendett annak, hogy szerencsésen megszabadult a mindenkire sötét árnyékot vető kellemetlen meghurcoltatástól. Angyalok: Végállomás (Loin (Terminus des Anges)) Rendezte: André Téchiné Forgatókönyv: André Téchiné és Faouzi Bensaidi Operatőr: Hervé de Luze Zene: Juliette Guarrignes Szere plők: Ser ge Stéphane Rir eau, Sarah Lubna Azabal, Said Mohamed Hamaidi, Émily Yazmina Reza, James Jack Taylor, Nezha Rachida Brakni, Francois Gael Morel Színes francia film118perc. Forgalmazó: UGC Internatinal Magyarországon bemutatja a MOKÉP Rt. 2002.

Láttatott világ.indd

40-41

Profán csoda

Kietlen sivár sivatagi táj ábrázolásával indít Laura Mana: Megváltó szex, című spanyol filmje. Szatirikus történetét olyan közegbe helyezi melynek jellemzőit a következő módon, lehet meghatározni. A nyelvi közösség és a táj alapján a történet játszódhat a spanyolországi kies Kasztíliában, esetleg Mexikó egy eldugott kisvárosában, falujában. A fekete fehér képi világ eleinte az 50-60-as évek neorealista olasz filmjeit idézi, a főhősnő, pedig Federico Fellini Amarcordjá-nak trafikosnőjét juttatja a gyakran moziba látogató néző eszébe. A főhősnő neve is további képzettársításokra ad lehetőséget. Ő Dolores (Elisabeth Margoni) a lakókörnyezetében szentként tisztelt középkorú háziasszony, aki a cselekmény előrehaladtával a Lolita nevet veszi fel, Vladimir Nabakov: Lolita című kisregényének szereplőjére utalva. A történet szereplőinek közös jellemzőjeként, pedig a minden szereplő által nagy figyelemmel kísért rádiós, érzelgős szappanopera hallgatása van megadva. Ebben a közegben játszódik a film cselekménye, amely a férfiasságukban megfáradt férfiak, és a mindennapi munkavégzésben megfakult nők szexuális problémáit veszi célba. Teszi mindezt a film frappáns képi humorral, kitűnő szórakoztató színészi játékkal, bibliai szövegek képi megjelenítésének kifigurázásával. Finoman téve célzásokat nemcsak a latin országokra jellemző szexuális tabuk problematikájára, Dolores "kálváriája" által. Mindezt még nem sértő, kedves humorral, a pederasztiára éppen csak utalva, míg az egyházi szerepet szürreális módon ábrázolja, a házasságon belüli félrelépést, pedig igyekszik nevetségessé tenni. A film cselekménye szerkezetileg több részből tevődik össze. Az első rész egy olyan poros kisváros képét mutatja be, ahol soha

2005.07.21., 0:43


nem történik semmi. Itt él a magárahagyott középkorú Dolores akit, nagylelkű viselkedése miatt mindenki szentként tisztel. Dolores annak érdekében, hogy férjét visszacsalogassa, elhatározza életmódot változtat, mindenképpen bűnt szeretne elkövetni. Ennek a szándékának megfelelően az első férfival megcsalja férjét, de tudtán kívül éppen ezzel a cselekedetével menti meg a férfi életét. Így Doloresnek ez a bűne, különös módon, irgalmas cselekedetté válik. Ezután szép lassan más, ugyancsak férfiasságukban bizalmukat vesztett férfiak is Dolores segítségéért fordulnak. A főhősnő naiv viselkedésével, egyik helyzetből kerül a másikba, egyre nevetségesebb helyzetek követik egymást. Fokozatosan összekeveredik, hogy mi a jó, mi a rossz, mi a helyes és helytelen viselkedés. Senki sem tudja eldönteni, hogy Dolores/Lolita szent-e avagy szajha, valójában mindenki hallgat megváltozott életmódjáról, hiszen Dolores tevékenységének köszönhetően egyszeriben felvirágzik a kisváros élete, amit a városka minden lakója igyekszik maximálisan kiélvezni. Kiszínesedik a kép. Az egymást követő helyzetkomikumok furcsa mód, pont itt, ebben a képileg színes részben lesznek kissé erőtlenek, kopottak. Dolores jólelkű, mondhatni passzióból űzött testi jótékonykodásának köszönhetően, férfiak és nők élnek újból egymás mellett, pontosan addig, amíg Dolores férje haza nem tér. Ekkor a cselekmény egy újabb bibliai szövegrész, Rembrandt által készített rézkarc, a parázna nő megkövezése, helyzetének képi megidézésében csúcsosodik ki. A férfiak ekkor gondolkoznak el azon, hogy Dolores szent-e vagy mégis inkább ringyó. A kis közösség megoszlik, férfiak és nők különválnak, összekülönböznek a kialakult helyzeten, majd szinte minden egyes szereplő igen különös, egyéni módját választja a kialakult probléma felés megoldására. Végül, mi más is oldhatná fel a közösség gondjait, mint egy újabb csoda, ami természetesen meg is történik. A történet végén, a film rendezője, Laura Mana pedig bennünket, nézőket arra figyelmeztet, némi (ön)iróniával, minden csoda ellenére, mégis csak sivár ez az általa ábrázolt világ.

Láttatott világ.indd

42-43

Megváltó szex eredeti cím: Sexo por compasión spanyol, feliratos film rendezte: Laura Mana forgatókönyv: Laura Mana operatőr: Henner Hoffman zene: Francesc Gener szereplők: Elisabeth Margoni, Alex Angulo, Pilar Bardem, Mariola Fuentes, Jose Sancho, Jose Carlos Colombo készült 2000-ben, 105 perc, forgalmazza a BUDAPEST FILM.

2005.07.21., 0:43


akcióthrillerhez? Legfeljebb csak azon csodálkozhat a néző, miért kell ennyi szörnyűségnek megtörténnie egy család egybemaradásához?

Családba nem üt a ménkű

Néha lazítani, kikapcsolódni, nevetni kell, erre kitűnő alkalom Demian Lichtensein: Milliókért a pokolba - 3000 Miles to Graceland című akcióthrillerje. A film szórakoztató jellegét mi sem jellemzi jobban, mint a következő néhány, a törté-

netben elhangzó, most megidézett vicc: “- Miért nézik végig a nők a pornó filmeket? - Nem tudom. - Mert várják mikor lesz az esküvő.”, vagy “- Mikor volt a legokosabb a sarki kurva? - Fogalmam nincs. -Amikor leszopta Einstein farkát.” Mellesleg a történetből nem hiányzik a kellő mennyiségű vizuális humor és pirotechnikai trükk sem, hiszen Demian Lichtenstein korábban videó- és reklámfilmeken edződött. A történet képi világa, pedig olyan alkotások képi világát ötvözi, mint Oliver Stone: Született gyilkosok, Robert Rodrigez: El Mariachi, Quentin Tarantino: Alkonyadtól pirkadatig, John Dahl: Red Rock West, Richard Dommer: Halálos fegyver, Larry Wachowski: Matrix. Valamint a szereposztás sem kevésbé pazar, olyan színészeket vonultat fel, mint Kurt Russell, Kevin Kostner, Courtney Cox, Kevin Pollak, David Arquette, Ice-T, Howie Long, David Kaye, Jon Lovitz. Kell ennél több egy fordulatos

Láttatott világ.indd

44-45

Milliókért a pokolba-3000 Miles to Graceland Színes, feliratos, amerikai akcióthriller Szereplők: Kurt Russell, Kevin Kostner, Courtney Cox, Kevin Pollak, David Arquette, Ice-T, Howie Long, David Kaye, Jon Lovitz Forgatókönyvíró: Richard Recco és Demian Lichtensein Zene: George S. Clinton, George Thorogood Fényképezte: David Franco Vágó: Michael J. Duthie, Miklos Wright Gyártási év: 2001, játékidő 125 perc Magyarországon forgalmazza a Best Hollywood KFT.

2005.07.21., 0:43


Ken park

Propaganda

Színes amerikai film Larry Clark és Ed Lachman filmje Rendező: Larry Clark Forgatókönyvíró: Harmony Korine Operatőr: Ed Lachman Szereplők: Stephen Jasso, James Bullard, Tiffany Limos, Maeve Quinlan, Wade Andrew Willams, James Ransome, Mike Apaletegui, Amanda Plummer Játékidő: 98 perc, forgalmazza a Budapest Film.

Botrány és hatásvadász, Larry Clark és Ed Lachman, 2002-ben készült, Ken park című filmje. Valójában azonban csak lapos és ízetlen, ez az amerikai elővárosokban élő fiatalokról szóló film. A film panelekből építkezik, a négy különböző családi háttérből érkező fiatalkorú története, egyetlen közös vonása, hogy gördeszkások (negatív ítélet), vagy legalábbis állítólag a helyi gördeszkapályára járnak össze találkozgatni. Igaz erre túl sok utalás nincs a filmben, amennyit meg megmutat a történet, a fiatalok ilyen irányú tevékenységéből az, csak pótcselekvésnek tűnik Valójában azt látni, hogy az abberált módon élő szülök: alkoholista, testépítő apa, idős, teniszező nagyszülők, akik unokájuk számára érdektelen szókirakós játékkal ütik agyon a nehezen múló időt, ezzel igyekezve egyben pótolni annak korábban elmulasztott neveltetését, valamint magányosan leánygyermekét nevelő, vallási bigottságban szenvedő apa és férje távolétében lánya iskolatársával hentergő anyák mellett, nem csoda, ha úgy élnek a felnövekvő generációk, ahogyan élnek. Egyébként nem is élnek olyan elrugaszkodott módon, legfeljebb csak szabatosan, melyet a film készítői, hatásvadász módon, a siker érdekében, erőteljesen naturálisan ábrázolnak. Hiába a film tulajdonsága, hogy kiemeléssel ábrázol, bár itt ebben az esetben, túlozásokba esnek a történet készítői, ez talán egy kissé sok, sokkolóként hatnak az elferdült sorsú kamaszok és szüleik párhuzamba állítása. Hab a tortán, hogy mindeme ál szociális érzékenység egy ügyesen bújtatott fogamzásgátló reklámot takar, ami önmagában még nem volna baj. Egyébként tényleg ráfér a fiatalokra némi nemi felvilágosítás, legfeljebb csak a tálalás, a feketehumor mértéke kérdőjelezhető meg.

Láttatott világ.indd

46-47

2005.07.21., 0:43


United Colors Of Benetton*

Köztudomású, hogy Dánia lakói konzervatívnak számítanak, olyannyira, hogy alig több mint egy évtizede komoly társadalmi vita bontakozott ki többek között az abortusz- és az eutanázia kérdésében. Melyeket még még mindig jobb nem társadalmi vitára bocsátani, végső soron jobb nem beszélni ezekről a kérdésekről, esetekről, amelyek többnyire mindig másokkal történnek meg. Ellenben határozott, szélsőséges véleményünk van róluk, és a legritkább esetben vállalunk értük, mellettük felelősséget, vagy élünk a belátás, empátia eszközével, a kialakult probléma keze-lésében. Mindezen nemzeti sajátosságok ismeretében, igen ravasz filmrendezőként mutatkozhatott be Jasper W. Nielsen-t akinek 2004.-ben a Dán filmhét alkalmából vetített Oké (Okay) című filmjével találkozhatott először a magyar közönség. Mint filmes szakember évekig vágóként dolgozott hazájában különböző filmes alkotásokban. Az így szerzett tapasztalatait most, Oké című filmben kamatoztatta, igaz helyenként ezt mintha túlzásba vitte volna és felesleges képi asszociációkra, késztetné a film megtekintőit. Ravasz filmrendezőnek számít mivel történetébe, amely egy család esete, besűrítette mindazon társadalmi jelenségeket, amelyek néhány éve nem csak Dániában jelentenek valós, kínosan divatos problémát, sajnos nem csupán a társadalomkutató szakemberek számára. Ezért aztán látni példát a film történetében a globalizációra, a generációk egymás mellett élésére egy családon belül, a főként idősebb korosztályt érintő betegség megjelenésére, kezelésükre, elhalálozásukra, a melegek beilleszkedésére, gyerekvállalásukra, a tanár és diák között kialakuló érzelmi és testi viszonyra, de látni esetet a kamaszok párkapcsolatára, a munkanélküliség kissé fellengzős kezelésére, az étkezési

Láttatott világ.indd

48-49

szokások megváltozására, továbbá a mindezen problémák elől való menekülésre, szenvedélybetegségekre. Egy kissé soknak tűnik az adott szociális problémák ilyen mennyiségű megjelenítése, még akkor is, ha többnyire csak mellékesen, vagy csak éppen egy rövid ideig látható a vásznon, mintha csak üzenni akarna általuk Jasper W. Nielsen, a film rendezője. Mellesleg mindezen esetek akár mindannyionkat is érinthetnek, miként azt a családot, amely a film történetében szerepel. Hiszen végső soron bárki családjában előfordulhat, hogy különélő idősebb rokon váratlan módon megbetegszik, mi több az orvos, többé-kevésbé tapintatosan közli velünk, hogy közeli hozzátartozónk betegsége olyan előrehaladott állapotban van, hogy számítani lehet az elhalálozására. Ekkor a film főszereplője, a munkaügyi előadóként dolgozó Nete-t alakító Paprika Steen akit, a magyar közönség Születésnap és Idióták című, Dán filmekből ismerhetett meg korábban, egy pillanatra megingani látszik hétköznapi, kissé önző magabiztosságában, de hamar úrrá lesz kétségbeesésén és elhatározza, hogy bepótolja mindazt, amit elmulasztott a korábbi években. Minekután az orvos sem javasolja, hogy az apja (Ole Ernst) befeküdjön a kórházba, a még hátralévő életidejében, Nete úgy határoz, hogy magához veszi idős szülejét, hazaviszi családjához, mint egy cserép virágot, és beszállásolja tanár férje (Troels Lyby) és kamaszkorú lánya (Molly Blixt Egelind) mellé, a lakásba. Elhatározza, hogy pótolja mindazt, amit, családi szeretetet és együttélés címén elmulasztott apjának nyújtani, mi több riasztja, kiköveteli a meleg fivérétől (Nikolaj Kopernikus), hogy béküljön meg az évek óta nem látott idős szülővel. A történet dramaturgiai felépítése ezután, lehetővé teszi, hogy egyszerre kapjon betekintést a néző egy mindennapjait élő család ügyes bajos, sok esetben mulatságos életébe, valamint egy meleg férfi és egy leszbikus pár gyermeknemző gondjaiba. A film cselekménye bármennyire is jó kedélyű, a család mégis szétesni látszik, az idős apa, após jelenléte, hiába a kezdeti egészégbeli javulás, egyre terhesebb, csak meleg fiával sikerül megbékülni és unokájához tud igazán közel kerülni. Veje a családi zűrzavarban kialakult helyzetben, engedve az egyik tanítványa csábításának, kezd egyre több időt távol tölteni az otthonától. Nete lánya is akkor mutatja be barátját anyjának, amikor az éppen rájön arra, hogy férje megcsalja, ekkor minden összeomlani látszik körülötte.

2005.07.21., 0:43


Végül minden úgy végződik, mint a nagy sikerfilmekben, meghalnak azok, akinek halálát előre sejtettük és ki-, összebékülnek azok, akik együvé tartoznak és ez így van akkor is, ha mindehhez az apa, após halála ad apropót. Mondhatják a film megtekintése után a nézők: -Ez a film is olyan értelmetlenül múlt el, mint oly sokak élete… -Az érintett társadalmi problémákkal meg foglalkozzon az behatóbban, akit érdekel! -Oké.

Oké (Okay) Dán film Rendezte: Jasper W. Nielsen Forgatókönyv: Kim Fupz Aakeson Fényképezte: Erik Zappon Zene: Halfdan E., Nikolaj Steen, Jasper Winge Leisner Főszereplők: Paprika Steen, Troels Lyby, Ole Ernst, NicolajKopernikus, Molly Blixt Egelind, Laura Drasbaek, Lotte Andersen, Trine Dyrholm, Jesper Cristensen Gyártó: Bech Film Hossza: 93 perc Forgalmazza: a Budapest Film

* A cím, utalás egy néhány éve nagy vihart kevert óriásplakáton szereplő, beteg fiatalemberről készült felvételre, aki AIDS vírus által volt fertőzött.

Láttatott világ.indd

50-51

A csavargó bérgyilkos, bagzó kutyák és a polgárok

Néha egészen meglepő filmekkel álnak elő a mexikóiak. Jelen esetben nem csupán a történet környezete szokatlan, melyet Alejandro Gonzáles Inárritu rendezett, hanem a cselekmény vezetése is különleges. Már a történet első képsorai felrázóak akarnak lenni. Igaz a gyakori moziba járó hajlamos lenne az első képsoroknál legyinteni, újra egy QuentinTarantino: Ponyvaregény-ét idéző történet. Egy személyautó belseje, benne két srác, izgatottan menekülnek egy őket üldöző kisteherautó elől, amelyikből hevesen tüzelnek rájuk. Az egyiknek kicsit Brad Pitt-es a fejformája, a másiknak a Prodigy énekeséhez hasonló frizurája van. Izgatottan tekerik a volánt és a fejüket hátra, nyomják a gázpedált, valamint a sódert. A volánnál ülő Octavio izgatottan érdeklődik a hátsó ülésen lévő test hogyléte felől, miközben izgatottan hol a tükörbe, mikor előre tekint, próbálnak Mexikóváros képtelenül nagy forgalmában meglépni üldözőik elől. Nos, ekkor legyint a gyakorlott néző, hogy most akkor újra csak eg y utánzatot lát, de hamarosan kider ül, hog y mégsem, merthogy a gépkocsi hátsó ülésén egy, meglőtt, sebéből erősen vérző rotweiler fajtájú kutya fekszik.

2005.07.21., 0:43


Egészen addig a pillanatig követhetik a nézők figyelemmel az autós üldözés izgalmas pillanatait, amíg a gépkocsit vezető Octavio az egyik kereszteződésben a tilosra váltó villanyrendőr jelzését figyelmen kívül hagyva beletapos a gázba. Így remélve egérutat üldözői elől, de a kereszteződésben egy óriási csattanás után kiderül, összeütközött egy másik gépkocsival. Ekkor jelenik meg a történet elválasztásaként a főcím, mert majd, mint később kiderül, három különböző történetet kísérhetünk figyelemmel, melyeket csak a véletlen folytán, bekövetkezett gépkocsibaleset által függenek össze. Az első történet címe, Octavio és Susan. A cselekményvezetés különlegessége, amellyel a leginkább kitűnik a hasonló jellegű akciódús filmek közül, nem csupán az a környezet, amelyben játszódik, kutyaviadalokból élő fiatalok, a társadalom peremére szorult családok kiknek gondot jelent a mindennapi betévő falat megszerzése, ezért bűnözésből kénytelenek fenntartani magukat és hozzátartozóikat, vagy a bérgyilkosságokból élő csavargó világa, aki viszonylag kis összegért hajlandó bárkit eltenni láb alól, hanem a cselekmény szövése által is. Hiszen a három fő történet, őrült, képtelen de mégis valóságos világa mellett, rövid időre feltűnik egy negyedik is, melybe ily módon betekintést nyerhet a néző, egyfajta ellenpontozásként. Ezzel a nézőre bízva annak eldöntését melyik életvitel, életmód helyességével ért egyet, melyik létlehetőség, szociális társadalmi szint a megnyerőbb, barátságosabb számára. A három különböző történet során, a szereplők nem találkoznak személyesen egymással, azaz mégis egyetlen pillanatban, mégpedig a gépkocsibalesetet követő egy-két percben, ahonnan aztán tovább folyik, szerteágazik, egyéni életük története, minden érdeklődés, érdek, és érintettség nélkül. Néha még egy-két alkalommal együtt látni a különböző szereplőket, hozzátartozóikat, ahogyan az utcán minden érintettség nélkül elhaladnak egymás mellett, vagy éppen a sors fintora által szemléli egyikőjük a televízió képernyőjén, a később, gépkocsival velük ütköző nőt. Minden az egymás irányába tanúsított érzéktelen, érdektelenség irányába mutat, minden azt a tényt erősíti, hogy a filmben szereplők embertársaik felé semmiféle figyelmet nem fordítanak, sőt a családi életet, együttlétet bemutató képsorok esetében pont azt látni, hogy mennyire önző, kegyetlen módon, a másik érdekeit, létét, figyelmen kívül

Láttatott világ.indd

52-53

hagyva viselkednek egymással szemben. Akkor és ott, amikor Octavio és családja házának falát, egy a Pápa arcmásával ábrázolt naptár díszíti. Az egymással össze nem függő történetek, melyek cselekménye sok esetben sehogyan sem akar összeilleni, és amikor már felhagyna a néző az értelmezéssel, az összeillesztéssel, egyszer csak feltűnik valamelyik szereplő, egyik másik történetből és általa rögtön összeáll, összefüggés teremtődik a három történet között. Egyik másik történet cselekménye között oly távoli és elcsépelt az összefüggés, hogy az már önmagában is nevetésre készteti a nézőt. Miközben borzasztóan megrázó és megrendítő jeleneteket szemlélhet a néző. Az első történet cselekménye olyan világot mutat be a nézőknek, amely különleges, szokatlan, idegenségével tűnik ki. Ez Octavio és a társadalom peremére szorult családjának a világa. A fiatalkorú Octavio mivel szerelmes az áruházi pénztáros idősebb fiú testvére feleségébe, aki mellesleg műszak után gyógyszertárak és annak vásárlóinak kirablásából szerzi be a mellékes jövedelmet. Octavio elhatározza, megszökik Susanával, hogy a szökésükhöz megszerezze a pénzt, az egyébként teljesen békés, barátságos rotweilert, Cofit használja fel. Cofit kutyaviadalokon futtatja, miután kiderül a kutyáról, hogy az milyen pompás harckutya. A történet cselekménye olyan helyekre vezeti el a nézőket, amely csak kevesek számára ismert. Használaton kívül lévő medencékben, hátsó udvarokban tartott véres kutyaviadalokat láthatunk, ahol Octavio csábító könnyedséggel nyer pénzt. A kutyaviadalok között megismerjük Octavio családját, anyját, aki nagykoruk ellenére még mindig mos, főz rájuk. Susanát bátya feleségét, aki kiskorú gyermekét neveli otthonában, és mint később kiderül, kellően kétértelműen viselkedik Octavioval ahhoz, hogy tőle pénzét kicsalja. Betekintést nyerhetnek a nézők Octavio idősebb testvérének kétműszakos munkájába. Délelőtt egy áruház pénztárosa, este pedig gyógyszertárak kifosztásával egészíti ki a fizetését, miközben azt tervezi, hogy egy alkalommal összehozza a nagy dobást. Ki szeretne rabolni, egy valódi bankot. A történet közben feltűnik egy-két olyan szereplő is kiknek szerepét, ekkor még nem lehet érteni, sejteni. A későbbi történetek szereplői, de ekkor még, mint a semleges tömeg egyes szereplőiként jelennek meg, csak ismétlődő feltűnésük sejteti előre azt, hogy esetleg később szerepelni fognak.

2005.07.21., 0:43


A rendezői megoldások rafináltsága okán eleinte ezek a szereplők fel sem tűnnek, ezzel szemben szembeötlőbb az Octavio családjának történetével párhuzamosan felvillantott másik család története. Kik Octavio családjával ellentétben a polgári lét biztonságában élnek. A történet cselekménye eleinte olyan mintha eme két család szerepeltetésére szorítkozna, de a második részben, amelyik már Daniel és Valer története, ennek a második családnak a szerepeltetése teljesen elmarad. Mintha a rendező, a kamera, egy külső szemlélőként tekintene a látható eseményekre, kiválasztva az utca forgatagából találomra egyegy embert, egy-egy családot, Mexikóváros óriási tömegébõl, majd hirtelen meggondolva magát egy másik szemlélődési tárgyat választ. Ezáltal mintha a rendező és stábja, a csavargóhoz hasonlóan találomra rónák az utcát, megfigyelnék az elhaladó embereket és a véletlen folytán maguk is a gépkocsibaleset tanúivá válnak, majd a felvett anyagokból állítanák, rekonstruálnák a múltban és a jövőben, a balesetben érintettek családjának és hozzátartozóinak életét. A második történet, merőben más környezetben játszódik, az első és a második történet között nincs összefüggés, illetve mégis, csak eleinte ez még nem világos, nem nyilvánvaló. A két történet csupán csak a televíziós közvetítés és a gépkocsibaleset által kötődik össze, valamint az előző történetben szerepeltetett Daniel családja által. Daniel és Valer, fotós és manöken, együtt élnek, új szerelem, új lakásuk van, de együttlétük kiteljesedését megzavarja egy apró műszaki hiba. Rosszul rakták le a szoba burkolatát. A résen bebújt, majd a parkett alá szorult kutya, hosszú napokon keresztül okoz kínlódásával kellemetlen perceket a szerelmeseknek. Kimerítő kapcsolatuk szemlélése unalmas lenne, de a kutya beszorulásából adódó paradox helyzet, valamint a gépkocsibalesetet szenvedő Valer -az ő gépkocsijával ütközik össze, Octavio és társa- sérüléséből származó bonyodalmak, nevetséges helyzetek enyhítik az egyébként hosszúra nyúló epizódot. Mulatságos jelenetet mindig akkor látni - érdemes figyelni - amikor már-már végtelenül unalmasnak éreznénk kettejük kapcsolatát. Kettőjük történetével már kezd értelmezhetővé válni a történetek közötti összefüggés. A nézőt minduntalan arra késztetve, hogy gondolatban előre hátra ugráljon a film idejében. Daniel és Valer története a baleset bekövetkezte nélkül majhogynem értelmetlenül

Láttatott világ.indd

54-55

függene a film történetében. Így aztán problémáik megoldódása, elrendeződése anélkül ér véget, hogy az különösebb nyomot hagyna a nézőben. Kettejük történeténél érdekfeszítőbb a csavargó El Chivo története és jellemfejlődése. Ő mindkét megelőző történetben szerepel egy-két pillanat erejéig. Szerepeltetése leginkább csak kiegészíti, megtámogatja mindkét történet cselekményét, mondanivalóját. Jelenlétével színesítve Mexikóváros társadalmi keresztmetszetét. Az ő jelleme a legellentmondásosabb a történetben, profi bérgyilkos, csavargó, aki hozzája, nyomortanyájára ellátogató banditák megbízásából, viszonylag kis összegért, bárkit eltesz láb alól. Mindez még rendben is lenne, de az ő élete az, ahogyan elhagyott családjához viszonyul és az erre szolgáló magyarázat is, valójában nevetségesnek hat, ha a néző kellően odafigyel élettörténetére. Társadalomból való kivonulását azzal magyarázza, hogy korábban elege lett a családi életből és ezért elhagyta otthonát, jelentkezett gerillaharcosnak, majd bűnözővé vált, börtönbe került, míg végül a történet cselekményének idején bérgyilkosságokból gyűjt pénzt. Egy különös módon ábrázolt és meghökkentő érintéstől vezérelt jellemfejlődésének köszönhetően, ő menti ki az összeroncsolódott gépkocsiból Octavio kutyáját, majd ápolja azt fel. Majd Cofinak, a rotweilernek, El Chivo saját kutyái között tett pusztítása nyomán, párhuzamot érez a kimentett kutya és saját sorsa között. Ezért a soha nem nevelt lányára hagyja minden megtakarított pénzét, miután elhatározza, hogy megváltoztatja az eddig élt csavargó életét. Azt, hogy mindez tényleg megtörténik, az ebből a történetéből már nem derül ki. A jól szervezett, bérgyilkos élete jól illik a történetbe, csak a megrendítő módon bemutatott családi háttere borzolhatja fel a nézők kedélyét. Végül a néző azzal a tudattal távozhat a moziból, hogy a csavargó lelki felemelkedésével, megtisztulásával, minden véres erőszak - ebből, számolatlant látni a filmben - és az ábrázolt elhidegült, elszemélytelenedett társadalom kényszerű tudomásul vételével együtt, mégiscsak egy megnyugtató jellemfejlődést láthatott. Az, hogy ez mégsem egy sikertörténet, arról a film forgatókönyvírója gondoskodott, ugyanis a csavargó megváltozása, kilépése meglévő életteréből, közegéből nem ad megnyugtató választ arra, hogy pontosan merre is tart.

2005.07.21., 0:43


Angyaluk van

Korcs szerelmek Eredeti cím: Amores perros Rendezte: Alejandro Gonzáles Inárritu Forgatókönyv: Guillermo Arriaga Operatőr: Rodrigo Prieto Zene: Gustavo Santaolaya Szereplők: Emilio Echevarria, Gael Garcia Bernal, Goya Toledo, Alvaro Guerrero, Vanessa Bauche feliratos, mexikói film, hossza 147 perc, 35 mm, gyártási év 2001., forgalmazza az InterCom.

Láttatott világ.indd

56-57

Manapság ritkán látni olyan olasz filmes alkotást, amelyik fikcióként, esetleg a valóság megjelenítésében hibátlanul megállaná a helyét. Az, hogy mégis készülnek nézhető olasz filmes alkotások, az csak azt bizonyítja azon a felén a világnak, sem történnek másként a dolgok, mint bárhol máshol. Csakúgy, mint máshol, ott is idő szükséges ahhoz, amíg egy-egy kagyló kiizzadja a maga értéket érő gyöngyét. Ilyen gyöngyöt sikerült felmutatnia Spiro Scimone és Francesco Sframelli-nek akik együtt készítették el 2002-ben, Két barát (Due amici) című filmet, melynek szereplői, forgatókönyvírói és rendezői is egyben. Az alaptörténet, a hagyományos olasz szociális érzékenységről tesz tanulságot. Mégis a történet készítői, hogy ne essenek az unalomig ismert helyzetek ismétlésébe, olyan cselekményt választottak melyben, Torinóban szükségből egymás mellett élő, Szicíliából származó, tel-

2005.07.21., 0:43


jesen különböző felfogású és tevékenységet folytató férfiak életmódját állították párhuzamba. Az egyikőjük, Nuncio (Francesco Sframelli) életén keresztül megismerjük az olasz segédmunkások életét, jellemüket, együtt végzett mindennapi feladataikat, mindezt vizuálisan remek módon alátámasztva. Miközben fokozatosan kiderűl ezekről a segédmunkásokról, hogy a munkahelyre történő közlekedésen és az együtt végzett munkán túl nemigen köti őket össze semmi. Akárcsak, az „együgyű” Nuncio-t, lakótársával Pino-val (Spiro Scimone), vagy akárcsak közvetlen lakókörnyezetével. És itt köszön vissza, a jól ismert olasz filmeket jellemző cselekményvezetés, ábrázolásmód finomsága. Hiszen a történetben nincsen egyetlen elvarratlan, ok nélküli cselekményszál, minden mellékesnek tűnő esemény minimálisan van ábrázolva és az, mégis bőségesen elégséges ahhoz, hogy a néző felmérhesse Nuncio sorsát a nagyvárosban, aki munkahelyén megbetegszik. Ha pedig valamilyen szükségtelennek tűnő mellékszálat jelenítenek a film készítői, arról a történet előrehaladtával derül ki, mennyiben is befolyásolja, mi is a jelentősége Nuncio, vagy Pino életében. Kinek élete Nuncio történetétől sokkal sötétebb, titokzatosabb Pino. Nuncio számára kiismerhetetlen megbízásokat kap, melyeket hosszabb-rövidebb, ismeretlen helyre történő utazások követnek. Pino elfoglatsága miatt sokkal körültekintőbb, mint Nuncio, hiszen bérgyilkosságok végrehajtását vállalja el. Valószínűleg eme tevékenysége során kialakult érzékenysége miatt sokkal többet érzékel, észlel a körülötte lévő világból. Melyet, döntései meghozatalakor, cselekedetei véghezvitele előtt semmiképpen nem hagy figyelmen kívül. Mindezen ok okozati események kifinomult ábrázolásában is remekelnek a film alkotói. Nuncio és Pino életében egyszerre bekövetkező változások, melyet mindketten érzékelnek, közelebb hozza az egy vidékről származókat. Melytől egyikőjük segítőkészebb lesz elesett társa iránt, míg a másik megértőbbé válik lakótársa titokzatos foglalatosságai iránt. Kialakuló, érdek és feltétel nélküli barátságuk azzal pecsételődik meg a történet végén, hogy együtt indulnak vissza szülőföldjükre, azt tervezve, hogy együtt tekintik meg, a Szicília partjait mosó tengert.

Láttatott világ.indd

58-59

A MEDUSA FILM és a TELE+ bemutatja Spiro Scimone és Francesco Sframelli filmjét: Két barát (Due amici) Színes olasz dráma Szereplők: Francesco Sframeli Spiro Scimone Teresa Saponangelo Felice Andreasi Sara Bertela Valerio Binasco

Nunzio Pino Maria A háztulajdonos Angela, a prostituált Andrea, a csapos

Rendezte: Spiro Scimone és Francesco Sframelli Producer: Francesco Tornatore Forgatókönyvíró: Spiro Scimone Gyártási év: 2002 Játékidő: 86 perc Magyarországon forgalmazza a BEST HOLLYWOOD KFT.

2005.07.21., 0:43


Nyitott kérdés

Alapvetően az amerikai filmgyártás sajátossága a road movie, mégis előfordul, hogy Európában, mi több az utóbbi években keleteurópában is készül egy-egy figyelemre méltó alkotás eme műfajon belül. A road movie sajátossága, hogy a film szereplőinek életéből kiragadva, egy bizonyos helyváltoztatáshoz kötött eseményeket követ figyelemmel, melyet a történet főhősei tesznek meg valamilyen célzattal, vagy éppen céltalanul, de útjuk végére érve, életüket az elkövetkező jövőben meghatározó, abban mély nyomot hagyó, visszafordíthatatlan jellembeli, felfogásbeli, változásokon mennek keresztül. Az iménti, kissé didaktikus, rövid meghatározás alapján járt el Cristi Puiu román filmrendező, amikor elkészítette 2001-ben „A zseton és a beton” (Marfa şi bani) című filmnek fordított alkotását, amely csak most, 2004 júniusában kerül bemutatásra a magyar mozikba. Ami azért különös mert, mind a rendezés, mind pedig a film cselekményvezetésének szerkezete igényességre vall, a meglévő eszközök és lehetőségek maximális kihasználása mellett. A film, egy utazáshoz kötött, néhány fiatal által elvégzendő feladatról szól, ami egyben egy jól felépített bűnügyi történet is, miként a nézhető road moviek többsége is az, melynek értelmezését a nézőkre bízzuk. A történet másik erőssége, hogy miközben egy fokozatosan önmagából építkező és ezáltal lebilincselő bűnügyi történetet lát a néző, fokozatosan betekintést kap a mai romániai gazdasági életbe, annak lehetőségeibe, buktatóiba, hátulütőibe, melyben benne élnek, melyet megjegyzésekkel illetnek, mintegy mellesleg a történet szereplői, melyet láttat a szereplőkről alkalmanként elmozduló, a gépjármű ablakán kitekintő videokamera, amellyel az egész filmet rögzítették. A bűnügyi

Láttatott világ.indd

60-61

történet kibontakozása mellett szinte fel sem tűnik, hogy a cselekmény Románia legnagyobb kikötővárosából indul, ahol gazdag és színvonalas kereskedelmi életnek kellene zajlania. Ezzel szemben, lakótelepen élő, lakótérben kialakított, tőkehiánytól szenvedő családi vállalkozás, mindennapjaiba kapunk betekintést. A későbbiekben, az út során látott képsorok, is azt tanúsítják, hogy Románia a lehetőségek országává lehetne, hiszen minden újjá-, továbbépítésre, infrastrukturális beruházásra vár. Csupán csak tudni kell élni, meg kell ragadni a lehetőségeket, illetve le kell győzni a meglévő tőkehiányt, miként az a fiatalok által választott, nem kevésbé veszélyes vállalkozásából, párbeszédükből, azok egymás életvitelére tett megjegyzéseikből, élcelődésükből is kiderül. Ha a történetvezetést ilyesformán szemléljük, akkor felfedezhetünk a film történetében még néhány párhuzamot, melyet a korrupció megrendítő ábrázolása és a remek jellemábrázolás tesz még színesebbé, a fiatalok által választott utat pedig negatív, de minden tekintetben tanulságos eseménynek tekinthetünk.

A zseton és a beton (Marfa şi bani) Színes feliratos román film Rendező: Cristi Puiu Forgatókönyv: Cristi Puiu, Răzvan Rădulescu Operatőr: Silviu Stavila Zene: Total Professional Records Vágó: Ines Barbu, Nita Chivulescu Díszlet: Andrea Hasnas Jelmez: Andreea Hasnaas, Elena Teocan Az MMK és az Eurimages támogatásával forgalmazza a Klorofilm Bt..

2005.07.21., 0:43


Végtelen játék

Az első szembetűnő dolog, Jean-Pierre Jeunet filmjében, az Amelie csodálatos életében, hogy hiányzik a korábbi filmekből megszokott alkotótárs Marc Caro. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Marc Caro megszűnt volna létezni a filmes szakma számára, csupán arról van szó, hogy más filmes alkotások elkészültében segédkezik. Mégsem lett kevésbé, nézhető szórakoztató ez az alkotás, mint a Delicatessen, valamint az Elveszett gyermekek városa. Ezen két korábban készített film, történetüket tekintve olyan világot jelenítenk meg, melyek szereplőire leginkább a kiszolgáltatottság jellemző. Azonban eme filmek szürreális képi megfogalmazásával sikerült a történetekbe egyfajta fanyar ironikus humort becsempészni, ami nélkül semmiképpen nincs kiút, vagy menekülés az ábrázolt kilátástalannak tűnő helyzetekből. Mindamellett, hogy ebben az alkotásban tényleg nem szerepel a film alkotói között Marc Caro neve, mégis jelentős alkotógárdát gyűjtött maga köré Jean-Pierre Jeunet. Ebben a filmben is szerepel miként a korábban megemlített két alkotásban a Josephet alakitó Rufus. Valamint a már más filmes alkotásokból ismerté vált Mathieu Kassovitz, aki nem elsősorban, mint színész ismert, hanem mint rendező, ő készítette többek között a Gyűlölet című francia filmet. Jean-Pierre Jeunet-nek az Amelie csodála-tos élete című filmben is sikerült megőriznie a már korábban említett különös hangulatú humort és szürreális képi világot. Azt lehet állítani ez a történet sem nyújt kevesebbet, mint az ezt megelőző két történet a Delicatessen, vagy az Elveszett gyermekek városa. Első megtekintésre talán valóságosabb, mindennapibb helyszíneken és emberekkel történnek meg az események és mégis, ha engedünk a képek varázsának, akkor rögtön egy másik egy kevésbé ismert, csodálatos világ

Láttatott világ.indd

62-63

- ahogyan ezt a cím is mutatja -, sejlik fel a képek értelme mögött. Ebben a történetben mindenki megfigyel valakit, akárcsak Friedrich Dürrenmatt: A megfigyelő megfigyelőjének a megfigyelője című, abszurd kisregényben. Erre figyelmeztet elsősorban a filmalkotók, az operatőr Bruno Delbonnel kamera kezelése. Természetesen ez a történet nem abszurd, hanem stílusát tekintve - akárcsak a két korábbi alkotás - szürreális, melyhez a forgatókönyvet Jean-Pierre Jeunet és Guillaume Laurent írta. A film szürrealitása nem a történet cselekményvezetésében, hanem az egyes jelenetek, képsorok, képek jelentésében, a film cselekményétől eltérő értelmezés lehetőségében rejlik. A film történetét felvezető narrátor - kinek magyar szinkronhangja Helyey László -, Párizs város lakóiról kezd mesélni. Teszi mindezt a legnagyobb részletességbe menő pontossággal. Történetét a korahajnali, frissen fellocsolt, Párizs egyik macskaköves utcájának megfigyelésével kezdi, melynek még a víztől csillogó kövezetére rászáll egy légy, melyet egy éppen arra haladó gépkocsi szétlapít. Majd a kamera, Bruno Delbonnel munkájának köszönhetően hirtelen éles fordulással tovaszáll, a levegőbe, magasan az épületek fölé emelkedik, Párizs egyik negyedének, a Montmarte házai tetejét, azok színes látképét mutatva.

2005.07.21., 0:43


A narrátor, pedig egy fiatal 24 éves leányzó különös történetét meséli tovább. Megismerjük Amelie (Audrey Tauton) szüleit, teljesen átlagos, hétköznapi emberek, akik élik mindennapi életük. Amelie édesanyját, aki vastag csontkeretes szemüveget és rövidre nyírt bubifrizurát visel, szigorú tekitetű, arczsábás tanárnő egy vidéki középiskolában. Valamint hidegvérű, furcsa hobbival rendelkező orvos édesapját, kiknek megismerkedéséből, kialakult kapcsolatból, megmutatott, ábrázolt fogantatásából születik meg Amelie. Amelie mert már kisgyermekkorában testvérek nélkül nő fel, ezért ő sem nevelkedik másként, mint az általában vett, magában nevelkedő, értelmiségi nem túl vastag pénztárcájú szülők gyermekei. Ezen időszak eseményeit villantja fel egy-egy rövidke pillanatra a film cselekménye. Amelie játszik. Papírból készült, ollóval kivágott figurákat készít, azokkal mulatja az időt, vagy játszik doktor bácsist, a nagy plüss krokodillal, ahogyan azt apjától látta. Amelie kedveli a gyümölcsöt. Cseresznyeszedés idején, nagy szemű vörös páros cseresznyeszemekből készít magának fülbevalót és tetszeleg velük a tükör előtt, fogyasztja desszerként, a mind a tíz ujja begyére tűzött, óriás málnaszemeket. Amelie kedveli az édességet is. Kiskanállal kopogtatja, töri fel, a barna kerámia kistálba rejtett, bebőrözött, megfagyott krémfinomságot. Azonban gyermekkora korán egyhangúvá válik, mivel beiskolázása előtt, a magának élő, csak önmagával törődő édesapja, tévedésből rosszul diagnosztizálja. Szívelégtelenséget állapít meg Amelienél, ezért nem mehet a többi gyerek közzé, iskolába tanulni. Emiatt aztán odahaza marad és a tanítónő édesanyja okítása pótolja a kimaradó iskolai éveket. Ellenben a gyerekkori barátságokat melyek, így ki sem alakulhattak, nem pótolhatja semmi. Ennek következtében, Amelie egy álmodozás és a valóságot meghamisító gondolati világ keverékének megfelelő, sajátos értelmezést alakit ki az őt körülövező környezetről. Különösen azután alakulnak furán dolgai miután édesanyja, egy különleges körülmények között lezajló balesetben elpusztul. Egy vasárnapi templomlátogatás után, a Notre Dame-ból kijövet, egy öngyilkos rázuhan édesanyjára, ezzel Amelie anyjának is halálát okozva. Érdemes figyelni, hiszen ebben az esetben is fontos a kamera által ábrázolt helyzet, sokat elárulva a halál körülményeiről. Amelie édesanyjának halála után

Láttatott világ.indd

64-65

az apa végképp magába roskad és különleges szenvedélynek kezd el élni. Feleségének állít emléket odahaza a kertben, melynek legfőbb dísze az anya által mindig gyűlölt, a sufniból előbányászott, a lakást díszítő, egyéb tárgyak gyűjteményétől nem kevésbé giccses kertitörpe. Időközben, ha magányosan is, de felnő Amelie (Audrey Tautou), akit már, mint felnőtt nőt látunk viszont, a Montmarte egyik bisztrójában dolgozik. Legfőbb szórakozása, a televíziós műsorok tanulmányozása, valamint a szomszédok megfigyelése, amely tapasztalásokból újfent, sajátos értelmezésű világképet alakít ki. Unatkozik, bájos mivolta ellenére csalódott a férfiakban, kikről az az elképzelése, egyik olyan, mint a másik és a vándormadarakhoz hasonlóan időről időre továbbállnak. Egy különös eset után, egy váratlanul jött érintettségtől vezérelve, úgy érzi feltétlenül segítenie kell a környezetén, kényszert érez arra, hogy angyallá váljon. Az első cselekedete, jótette, hogy felkeresi azt a tőle 30 évvel idősebb férfit, kinek gyerekkori tárgyait leli meg, különös körülmények között fürdőszobájában. Elhatározza, mindenképpen visszajuttatja jogos tulajdonosának az elrejtett, rég elfeledett, gyermekkori, aprócska fémdobozba rejtett kacatokat. Az apró dobozba rejtett üveggolyók, ólomkatonák, kártyák, dobókockák, különös visszajutatásának sikerén felbuzdulva további jótékonykodásra

2005.07.21., 0:43


szánja el magát, a többi ismerősén és szomszéd lakóin is megkísérel segíteni. Jótékonyan, önkényesen, pajkosan figyelmeztetően igyekszik beleavatkozni mások életébe. Miközben nem veszi észre, nem jól értelmezi, de talán helyesebb azt állítani, nem veszi észre a környezetében rejlő meghatározottságot, a determináltságot. Így a történet legvégén ugyanarra a konklúzióra, végeredményre jut, ha nem is mindenben, de a férfiakkal való kapcsolatának tekintetében mindenképp. Eleinte közvetlen környezetét veszi szemügyre. A középkorú házmesternőt Madleinet, kihez a gyermekkori tárgyak tulajdonosának felkutatása miatt fordul segítségért, aki soha nem szűnő nosztalgiával él az őt cserbenhagyó szélhámos férje után maradt tárgyak között. A magára maradt házmesternőt tulajdonképpen becsapja, visszadátumozott levelet ír számára az évek óta nem látott férje helyett, ezzel okoz boldog pillanatokat Madleinnek. Később a bisztróban néz körül és avatkozik bele egy kihallgatott beszélgetés nyomán a vele egy helyiségben dolgozó hipochonder Georgette (Isabelle Nanty), a trafikosnő életébe. Ügyes, ravasz módon közvetít, hozza össze a paranoiás, magányos, féltékeny Joseph-el (Rufus), aki korábban a kolléganője, a másik pultos, Suzanne barátja volt. Amelie titokzatosan mosolyog, önelégülten örül, a végrehajtott csín sikerének, az ennek köszönhetően létrejövő új kapcsolatnak, majd hamarosan új áldozat után néz. Fölöttébb nevetésre ingerlő módon áll bosszút, a sarki zöldséges bolt tulajdonosán, aki lekezelően, lenézően viselkedik alkalmazottjával. Lucien a félkarú zöldségesfiú, aki mellesleg egy kicsit sérült is, szereti a zöldségeket, kedveli a vevőket és szívesen végzi munkáját olyankor, amikor a főnöke nem köt éppen bele. Lucien festészeti órákat vesz az “üvegembertől”, kinek lakásának szobáira, Amelie ablakából kitűnő rátekintés van, a már 20 éve folytatott tevékenységre. Betegsége miatt nem hagyhatja el a lakást, ezért az idejét Renoir egyik remekművének újra és újra festésével tölti. Különös módon az idős, festő “üvegember”-nek (Serge Merlin) van a leginkább betekintése Amelie magánéletébe, a vele megtörténő eseményekre. Akárcsak Suzanne-nak a bisztró tulajdonosnőjének, aki már 30 éve figyeli a vendégeket és mindent tud róluk, ugyanakkor nagylelkű és megértő mindegyikükkel.

Láttatott világ.indd

66-67

Amelie egy véletlen folytán szerelmes lesz Nino-ba (Mathieu Kassovitz), a motoros fiatalemberbe, aki a Pigalle egyik pornóvideo kölcsönzőjébe dolgozik, illetve a vidámpark szellemvasútjában rémisztgeti az oda betérő vendégeket, mint alkalmi csontvázember. Amelie, a többi ismerőséhez hasonlóan meglepi az “üvegembert” is egy-egy, a televízióból videokazettára másolt egyveleggel, arra gondolva, hogy így a festőnek nagyobb rátekintése lesz a külvilágban történő eseményekre. Időnként Amelie is látogatást tesz, a félkarú zöldségesfiúval együtt a festőnél és megbeszélik a Renoir festmény részleteit. Amelie, Ninoval különös hobbija révén ismerkedik meg. Nino szabadidejében fénykép automata gépek alól szedegeti ki az eldobott, sérült fotókat, albumba gyűjti őket, próbálja megfejteni sorsukat, vagy azt, ki lehetett az a férfi, akinek az arca időről időre felbukkan a kerület valamennyi fényképautómatájában. Amelie csíntevései és abbéli igyekezete, hogy igyekszik minél jobban felkelteni Nino figyelmét, melyet a lehető legbonyolultabb módon tervez meg és kivitelez, arra is van gondja, hogy apját kizökkentse mély apátiájából. Ellopja apja kertjéből, anyja sírjáról a kertitörpét és azt az egyik világkörüli útra induló repülőkísérő kisasszony ismerősére bízza. Teszi mindezt annak reményében, hogy a törpe világkörüli útjáról készült fotókkal apját végre rábírja arra, utazzon el otthonról.

2005.07.21., 0:43


Amelie rengeteg furfangos ötlettel, leleménnyel nyeri el Nino szerelmét, illetve éri el, hogy végre apja világkörüli útra induljon. Történik mindez azért, hogy a történet végül egy kétértelmű képpel záruljon. Igen ám, de a kedves nézőt, csak ekkor, a film megtekintése után éri a meglepetés. Akkor, amikor a mozi nézőterét elhagyva elkezdi végiggondolni, megbeszélni párjával, megkísérli kibontani a látott történet képeinek értelmét. Az Amelie csodálatos életét megfogalmazó képek értelme mögül felsejlik egy másik, baljósabb történet, csavaros szerkezete, ami leginkább a holland grafikus M.C. Escher rajzainak egyikére “A kiállító teremben” címűnek felel meg. Ott azon a képen, egy fiatalember egy képtárban egy festményt szemlél melynek síkja megbomlik és átcsúszik egy másik kép történetbe. Ehhez a grafikához hasonló módon, a film főcselekménye mögött, a láttatott képek értelmének megfelelően, azok egy más sorrendbe történő illesztése által, egy olyan mögöttes tartalmat hív elő a történet, mindazon nézőkben, aki hajlandóak a látott képsorokat újragondolni, értelmezni annak egyéni filmnyelvét amire - egy irodalmi példával élve - James Joyse tett kísérletet az Ulysses című regénye megfogalmazásakor. Érdemes újranézni, újraolvasni, értelmezni a képeket, nem egy utolsó, kirakós játék.

Láttatott világ.indd

68-69

Amelie csodálatos élete színes, szinkronizált francia film Eredeti cím: Le fabuleux destin d’Amelie Poulen Rendező: Jean-Pierre Jeunet Forgatókönyv: Jean-Pierre Jeunet, Guillame Laurent Operatőr: Bruno Delbonnel Zene: Yann Tiersen Szereplők: Amelie............................Audrey Tauton....................Györgyi Anna Nino..............................Mathieu Kassovitz.................Juhász György Amelie édesapja.............Dominiq Pinon....................Izsóf Vilmos Joseph....................................Rufus............................Sztarenki Pál Georgette.........................Isabelle Nanty........................Antal Olga Dufayel, "az üvegember"...Serge Merlin....................Kun Vilmos Mesélő.........................................................................Helyey László Gyártó UGC, 120 perc, forgalmazza a MOKÉP.

2005.07.21., 0:43


Lólépésben

Mégis lehet, szinte majdnem zárt térben mozgalmas és látványos filmet készíteni. Erről tesz bizonyságot, a korábban Magyarországon a Minden reggel (Tous les matins du monde) című film, rendezőjeként megismert Alain Corneau. Most a 2003-ban készült Tokiói történet (Stupeur et tremblements), című filmjét ismerheti meg a magyar közönség, amit állítólag Amelie Nothomb nevű hölgy írt, melyről feltételezhetjük hogy önéletrajzi ihletésű, de akár fikcióként is megállja a helyét a történet, még abban az esetben is, ha az író netalántán nem más, mint egy kitalált személy. A történet, mint a cím is mutatja, Tokióban játszódik és egy gyermekkorától ott nevelkedett leányzó történetét ismerteti meg a nézőkkel, amikor felnőttként, japán munkavállalóként igyekszik beilleszkedni egy tokiói irodaház alkalmazottjaként. A kezdő képsorokban, Amelie-t (Thierry Derocles) gyermekkorában mutatják be, amint egy jellegzetesen japán zen kertben elmélkedik, mégis ezen túlmenően, a történet játszódhatna a világ bármely nagyvárosában, leszámítva azt, hogy a főhős környezetében az irodaházban mindenki japán. A japán szokásoknak megfelelően, mindenki, aki a főhős életének eme szakaszában jelentős szerepet kap, az sorra bemutatása kerül, egy röpke képsor erejéig, valamilyen fő jellemzőjével együtt. Így szinte észrevétlenül lesznek a nézők szemlélői, Amelie új munkahelyére történő elhelyezkedése során adódó, sok esetben kedvesen mókás, beilleszkedési problémák szemlélőivé, melyeket, mint saját történetének legjobb ismerője, ő maga ecsetel. Ezért egyszerre láthatjuk a történetét az ő szemével, valamint teljesen külső szemlélőként. A történet, hogy a továbbiakban is kellő lendületben maradjon, a rendező azt a megoldást választja, hogy sorra olyan különböző szereplőktől

Láttatott világ.indd

70-71

támasztott helyzetekbe állítja a főhősét, amelyek által megismerhetjük mind munkáltatóit, mind munkáltatói által támasztott követelményeket, a különlegesebbnek számító helyi szokásokat, mind a főhős, Amelie viszonyát azokhoz. Miközben a nézők megismerhetik a világon híres (elhíresült) „japán” munkamorál előnyeit, valamint annak beismert, jól látható hátrányait, amelyet akár anyagi veszteségek árán is képviselnek, megvédenek. Természetesen ez is csak szemlélet kérdése, melyet a film cselekményének szerkezete is csak tovább hangsúlyoz. A történet végén többször szóba, valamint több alkalommal kerül mérlegelésre Amelie esetleges naivitása, de ha figyelembe vesszük, hogy végül ő maga veti papírra a japán irodaházban eltöltött, mások számára is tanulságos munkaidejét… Hát, döntsék el maguk a nézők.

Tokiói történet (Stupeur et tremblements) színes francia-japán film, 107 perc, 2003. Rendező: Alain Corneau Író: Amelie Nothomb Forgatókönyv: Alain Corneau Operatőr: Yves Angelo Vágó: Thierry Derocles Zene: J. S. Bach - Goldberg variációk Szereplők: Sylvie Testund, Kaori Tsuji, Taro Suwa, Bison Katayama, Sokyu Fujita Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány.

2005.07.21., 0:43

láttatott világ 2  

art, film, theater, book

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you