És mesélt, és mesélt és a temetkezési vállalkozó, meg a kollégái nem tudták, mit csináljanak… – Mostanában találták ki a hangszigetelt koporsót, van egy, hozd ide. Sokat gondolkodtam, hogy ki a fenének kell és mi célból, de most pont jó lesz. Na, fogjuk meg és mindenestől beletesszük, mert jó nagy. Tedd rá a tetejét, csavarozd! – Megvan. – Rendben, hozz nekem egy sztetoszkópot! Igen, a krapek még mindig beszél. Te hallasz valamit? – Nem. – Akkor nem lesz gond. Gyülekeznek a gyászolók. Simán le fog bonyolódni a temetés. A sofőr hirtelen ismét ott találta magát fent. – Uram, nem sikerült. – De sikerült! Megpróbáltad! Gyere, menjünk, most én vezetek! – Megyek Uram!
Az utolsó fa Kedves Nézők! Itt állunk az Amazonas–menti Metálkék toxin sivatagban. Valami olyant láthatnak, amire… szerintem nem is kiváncsiak. Itt állok,… pillanat… előveszem a jegyzettömbömet. Mi is ez? Ja, igen: fa. Itt állunk a fa nevű… növény mellett. Nagyon– nagyon gyönyörű ez a sivatag! Örök érték. Ezért vált szükségessé ennek a förmedvénynek az eltávolítása. Úgy 150 évvel ezelőtt ezt a valamit használták is, bár el nem tudom képzelni mire. Itt van mellettem, – egy pillanat, megnézem a jegyzettömbömben – egy úgynevezett favágó. Egy aggastyán, 34 éves és még nem nyugdíjas! – Mondja! Maga hány évesnek gondolja ezt a… fát? – Hát kérem, a szépapám ránézésre megmondhatta volna. De én előveszem a digitális életkor–meghatározómat. Pillanat, ez a fa olyan 716 éves. – Borzasztó! Nem gondolja, hogy ez aberáns, ilyen hosszan élni bárminek is? Maga is már 34 éves és még nem nyugdíjas. 96