Az elején emlegetett amőbajáték az OXO nevet viselte és az 1952-ben, az EDSAC nevű cambridge-i számítógépen volt elérhető egy 3500 elektroncsővel, 32 higanytartállyal, 2 kbyte-os memóriával felszerelt szobaméretű gépen. Az játékot érdekes módon eredetileg a memória (vagyis a higanytartályok) állapotát jelző primitív képernyőn lehetett játszani. Az első példák mindig az interfészeik képességeit demonstrálták. Ez motiválta a Steve Russell vezette csapatot is mikor megalkották 1962ben a Spacewar! nevű játékot. Két űrhajót szimbolizáló jellel a játék folyamán szabadon lehetett manőverezni, – gyorsítani, lassítani, és forogni – célja pedig az ellenséges gép kilövése volt. Bármilyen hihetetlen a belső nézetes lövöldözős játékok őse a hetvenes évek elejére vezethető vissza. A Moze War című játékra, melyet a NASA
egyik
aerodinamikai
demonstrációs
programokat
futtató
csúcsszámítógépére fejlesztettek ki. A játék folyamán 3D-s labirintusban bolyongtak az ellenfelek – hálózat révén összesen hatan – és a játékosokat szemgolyó jelölte miközben pozíciójukat és mozgásukat kis térképen követhettük. Az első – igaz grafika nélküli - szerepjáték sem sokáig váratott magára, ami az 1975-76-ban elkészített Adventure volt. A játék különlegessége nyelvi parancsokkal üzemeltethető mivoltából adódott. A számítógép a mindentudó történetmesélő szerepét átvéve, rövid helyszín és eseményleírásokat adott, majd a játékos utasításának megfelelően tovább pergette az eseményeket. A játék lényege a rejtélyekkel, veszélyekkel teli barlang feltérképezése, az elrejtett kincsek megtalálása, a tárgyak használata és a szereplőkkel való kommunikáció volt. Ez a játék leginkább egy interaktív regényre emlékeztetett. Ennek a tovább fejlesztett változata a MUD volt, amit már több játékos is játszhatott egy hatalmas világban és a játék RPG elemeket is tartalmazott már. Ez volt az első játék ahol a játékos érzelmeit akár gesztusokkal is kifejezhette: a „g” például „grin”, vagyis grimaszolni, a „rolf” a „rolling on the floor laughing”, vagyis a „földön hemperegni a nevetéstől”. Nem meglepő módon ezek a
44