Page 18

nézőpontok

Útikalauz Pesti stopposoknak

Oláh Zsolt Magyar Máltai Szeretetszolgálat

A telepiek először kétkedve mustrálták a csapatot mikor megérkeztek. Fiatal fiúkból és lányokból álló maroknyi csapat, akik a régi szemétbánya helyére egy brikett gyárat akarnak építeni. Merész vállalkozás. Nem csak túl fiataloknak tartották őket, de hogy lányokat is hoztak az építkezésre, no az már halmazati. Látszik, hogy egyetemisták, egésznap az iskolában vannak, fogalmuk sincs a fizikai munkáról, és bőrkeményedést is valószínűleg csak újságban láttak. Volt egy kis handikeppjük. Amikor elkezdték kipakolni a különféle precíziós és lézeres felszereléseket, akkor a telep nagy bölcsei egyből körbe fogták és nagy érdeklődéssel faggatták őket. Az első nagy önkéntes csapat valószínűleg azért jelentkezhetett, hogy kipróbálhassa a műszereket. 10 napos kemény munka után egy 30 centiméter magas beton placc lett az egykori szemétbánya helyén. Kicsit nehéz volt látni, hogy ennyi energia után nem sok minden látszik a munkákból, de Balázs megnyugtatott minket hogy a látványos haladás most következik, és hogy jó alapokra lehet igazán nagyszerű dolgokat építeni. Ahogy a téglafal elkezdett nőni, a lelkesedés és az érdeklődés is exponenciálisan emelkedett. A maroknyi közmunkás csapat éjszakai műszakra szervezte át saját magát, hogy az építkezés és a brikettgyártás párhuzamosan tudjon menni. Kicsit mindenki a magáénak érezte az épületet, a felnőttek, a tinédzserek és a gyerek. A kisebb gyerekek talán sokkal jobban is, mint kellett volna. Valami új, valami izgalmas nőtt ki a semmiből, és részesei akartak lenni. Ha egy külsős ember messziről figyelt volna minket, azt hihette volna, hogy feketén, gyerekeket dolgoztatunk, annyira sok gyerek vett részt az építkezésen. Végre történt valami a telepen,

voltak új arcok, felügyelettel ki lehetett próbálni dolgokat, amit eddig apa nem engedett vagy még soha nem is láthattak, lehet tenyérnyomot hagyni a betonban és sok dicséretet kapni. Később a gyerekek elkezdték bevonzani egymást, és annyian lettek, hogy már komoly energiába került 10 percenként kitessékelni őket a munkaterületről. Ekkor az építész lányokból egy-egy elkezdett játszani velük kicsit odébb. Így bár egy lánnyal kevesebb lett az állványokon, de olykor 10-20 kis gyerekkel is ritkult a munkaterület. Játszótér és gyerekfoglalkoztató a munkaterület mellett, - helyi sajátosság, amit a csapat jól felismert. A telepi férfiak elismerően gratuláltak a fiúknak és nagy ámulatukat fejezték ki a lányoknak a kitartó, szorgalmas, kemény munkáért, amit végeztek…, továbbá jelezték, hogy szívósságuk miatt nagyon jó asszonyok lennének belőlük. Nagy tanulság lett a végére, hogy jobban megéri az elején 2 órával többet gondolkodni, mint 2 nappal többet dolgozni, majd a végén döbbeni rá, hogy hiába dolgoztunk olyan keményen. Az építkezés közben kis csoportok szerveződtek (újjá). Régen a telep életében normális volt, hogy kalákában segítettek egymáson az emberek, és így mindenki könnyebben boldogult. Az idő folyamán a közösség nagy öregei kihaltak, és az egyre nehezebb életkörülmények miatt egyre több új család költözött be a telepre. Így a régi, homogén, jól működő közösség lecserélődött, és helyükre tapasztalatlan fiatalok érkeztek, akik szerény túlélési eszköztárukkal keménykedéssel és rivalizálással próbáltak túlélni. Az eredménye egy teljesen széthúzó, hatalmi érdekszövetségi rendszerre felépülő csoportosulás, egyfajta klikkesedés. Nagy öröm számomra látni, hogy az üzem elkészülte után nem múlt el nyomtalanul az együtt átdolgozott nyár. Hat családnál a mai napig is megmaradt az összeszerveződés igénye és haszna.

34

35

nézőpontok

Biobrikett szárító

Monor Építőtábor

Profile for Katalin Fazekas

Biobrikett szárító ________ Monor Építőtábor  

Biobrikett szárító ________ Monor Építőtábor  

Advertisement