Page 1

ı Almássy László ı Balla András „a.Balla” ı Balla Gergely „Gerg

Cs. Nagy Lajos ı Cseuscsik László ı Csontó Lajos ı Dobler Káro

Funk Péter ı Furlán Ferenc ı Galyasi Géza ı Greguss Tamás ı Hiž

Miklós ı Juhász Katalin ı Kajtor László ı Kaposi Endre „Kaba” ı Ka Attila ı Kollár István ı Komora István ı Korda Kálmán ı Kovács

Major Ákos ı Mező Ferenc dr. ı Molnár Gizella, Lencsésné ı Mol

Návrádi Mária ı Nemes László ı Németh Zsuzsa ı Olajos Istvá

Radócz Balázs ı Rafael Balázs ı Rozmann István ı Ruppert Ivá Sótér József ı STB-Team ı Szabó Árpád ı Szabó László ı Szabó Ta

„Sziszi” ı Sztraka József ı Tahin Gyula ı Tamási György ı Tamás

Turányi Sándor ı Varga László ı Vass Kálmán „Kóló” ı Végh Ká

Balla

Andrá ſ

fotográfusok városa az esztergomi art fotográfiai stúdió jubileumi kiadványa

tow n of the photographers the esztergom art photography studio’s jubilee publication

H


gő” ı Bencze László ı Borostyán Imre ı Bozsó András ı Bukó László

oly ı Domokos József ı Dudás György ı Fiala de Gábor ı Franta Dezső

žňan Péter ı Horn László ı Horváth Dávid ı Horváth Zsolt ı Istvánffy

aposi Tamás ı Kékessy József dr. ı Kerekes Gábor ı Kertész Péter ı Kifor Melinda ı Kund Ferenc ı Lencsés Tamás ı Lotka Istvánné, Erzsébet

lnár László ı Mudrák Attila ı Mudrák Béla ı Návrádi Kálmán „Csami”

án ı Pálfalvi Tamás ı Parais Lajos dr. ı Puskás Ivett ı Pusztai László

án ı Ruzsonyi Gábor ı Simon Tibor ı Sinka Luca ı Sipeki Gyula „Csiő” más ı Szamódy Zsolt ı Szegő Csaba ı Szekeres János ı Szilágyi László

si Péter „Thomas” ı Tolnai Sándor ı Török László ı Tumbász András

ároly ı Véghegyi Gusztáv ı Vigovszky István „Vigó” ı Vincze László ı


B a l l a

An d rá ſ

fotográfusok városa

town of the photographers

Az Esztergomi ART Fotográfiai Stúdió jubileumi kiadványa The Esztergom ART photography Studio’s jubilee publication


be sz é de s s á n d or E s z te r go m ,

2 0 0 9

Esztergomi látkép 20×16 cm Esztergom, ~1850


Balla

Andrá ſ

fotográfusok városa az esztergomi art fotográfiai stúdió jubileumi kiadványa

tow n of the photographers the esztergom art photography studio’s jubilee publication

H


Fő támogatók Sponzors NKA, Nemzeti Kulturális Alap dorogi többcélú kistérségi társulás MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. Várszínház és Kultúrmozgó Esztergom Nonprofit Kft. HUNGART Vizuális Művészek Jogkezelő Társasága Esztergom város önkormányzata Továbbá Moreover dorog város önkormányzata | magyar fotográfiai múzeum, kecskemét | duna múzeum, esztergom pécsi józsef fotográfiai szakkönyvtár, budapest | magyar fotóművészek szövetsége Mester Nyomda, Budapest; Esztergomi Art Fotográfiai Stúdió; Bajor Ágost Művelődési Ház, Esztergom; ATEK Computer, Esztergom; Balla András, Esztergom; Mudrák Attila, Esztergom; Mézes Nándor, Esztergom; Balla Gergő, Budapest Külön köszönet Special thanks Róbert és Nicole Sólyom-Demesmay-nak, André Kertész róluk és nekik készített képei, valamint dr. Etter Ödön Beszédes Sándor 1876. évi árvízi képeinek kölcsönzéséért, továbbá Haui Józsefnek, (Kecskemét), amiért az 1900-as évekből való üvegnegatívjait könyvünkhöz használhattuk. To Róbert and Nicole Sólyom-Demesmay for lending us some photos by André Kertész which he MAOE of them and for them. Also to Dr. Etter Ödön, because he lent us photographs by Sándor Beszédes, about the 1876 flooding and furthermore to József Haui.

megjelent 2010-ben, martsa al ajos születésének centenáriumán

Szerkesztő Editor Balla András, Balla Gergely Tipográfia Typography Juhász Márton Betűtípus Font Dino dos Santos: Priva Pro, Adobe: Caslon Pro Fotóreprodukciók Photorepro Mudrák Attila Angol fordítás English translation Julika Hegedűs, London Anyanyelvi lektor Native publisher’s reader Noel Rooney, London Szerzői korrektúra Author’s proof Balla András Nyomda Printed by Mester Nyomda, Budapest Felelős Kiadó Publisher Varga Csaba isbn 978-963-06-8161-2

4


r adócz balázs Panoráma a Bazilikából Esztergom

Nemo

p ro pheta

in

pat r i a

su a

Mea culpa. Mi az én bűnöm? Az, hogy nem sietek megvakulni amikor köz-

Mea culpa. What is my sin? It is that I am not rushing to get blinded by

kor városunk és megyénk legelső méltóságaival állok szemben… Jövedelme-

regional and town leaders… It is more profitable to be a servant at the

életünk fényes alakjaira tekintek. Az, hogy nem rohanok hanyatt esni, amizőbb szolgának lenni nagy uraknál, mint önálló gazdának csekély birtokon. De tisztességesebb a szegény ember felemelt feje, mint a modern rabszolgák

the shine of our public figures. It is that I do not fall over when I meet our lord’s than to be a self-sufficient farmer on your own land. But the raised

Beszédes Sándor ”Esztergom és Vidéke” 1881. január 09-i száma “Esztergom and its Surroundings”, issue

head of the poor man is more decent than the elegant livery of modern

of 9th January 1881

Egész életemben azt az elvet követtem, – és ezt mindenkinek ajánlhatom: le-

I followed one rule in my whole life – and I recommend it to everyone –

André Kertész

egyéni képét megmutassa. Amikor fényképezek, igyekszem tisztességes lenni

your own image about the world. When I am photographing, I try to be

elegáns libériája…

gyen hű önmagához. Használja a fotográfiát arra, hogy a világról alkotott önmagam iránt, nem nézek sem jobbra, sem balra.

slaves…

and it is to be always true to yourself. Use photography so that you can show true to myself and I do not look neither left nor right.

…Kertész,

… Kertész,

meglátja a hazugságokba öltözött „nagy” meztelen királyt;…

which sees the naked king dressed in lies; …

gyermekszem, amelynek minden tekintete az első; … semmi elrendezés, rend-rakás, csalás, fogás. … A vakok ispotályában, Kertész látnok-pap.

… A fényképezés annak a képnek a formába öntése,

amely a világra rácsodálkozó ember képzeletén visszaverődik…

Paul Dermée

is the child’s eye which sees everything for the first time; … no arrangement, no tidy-up, lying, cheating.

… In the hospice for the blind, Kertész is the visionary priest.

… Photography is shaping an image of the reflection in our imagination

Martsa Alajos

when we are marvelling about the world…

5


6

e sz t erg om i a r t f o t o gr á f i a i s t ú dió | t he e sz t erg om a r t pho t o gr a ph y s t u dio

Az Eszetergomi

aprókkal s kutyákkal Fotóklub tagjai

2009. szeptember 5. Párkányban.


Dr. Albertini Béla Ali Kriszta Balla András „a.Balla” Balla Gergely „Gergő” Bozsó András Bukó László Csillag Katalin Csontó Lajos Funk Péter Galyasi Géza Hižňan Péter Horn László Horváth Dávid Kaposi Endre „Kaba” Kocsis Magdi Lőrincz László Major Ákos Mudrák Attila Návrádi Kálmán „Csami” Puskás Ivett Radócz Balázs Rafael Balázs Ruppert Iván Sipeki Gyula „Csiő” Sótér József Szekeres János Szilágyi László „Sziszi” Varga László Vigovszky István „Vigó” Vincze László


Balla András „a.Balla” (aballa) (1945. Pocking-tábor) Vegyész, kertépítész, vezető tervező, Balogh Rudolf díjas (1992), fotográfus 93 önálló tárlattal (16 külföldön). Az EMC és EFB megszervezője, alapítója, művészeti vezetője, tíz katalógusának szerkesztője. 1990-96 között a FFS művészeti vezetője. MAOE, MFSZ, EMC, Építész Kamara tagja. Díjak: 1983. Szocialista Kultúráért díj, Esztergomért díj, 1985. Prix Air France-Ville de Paris, 1989. Komárom megyei Művészeti Díj, 1992. Balogh Rudolf díj, 1995. Pro Urbe Esztergom, 2000. Hungart Művészeti Díj, 2009. Magyar Fotográfiai Nagydíj. Ösztöndíjak: Komárom megyei Művészeti: 1975, 1980, 1983, 1987, 1985 Párizs, 1986 Espoo, 1988 Accademia d’Ungheria, Róma, 1994. Rambouillet, 1995. Szófiai Magyar Intézet, 1996. Helsinki, Magyar Intézet, 1997. Santa Cruz de Tenerife, 1997. Párizs, André Kertész díj, 1998. New York (Magyar Főkonzulátus), 1998. Szófia, Plovdiv, 2000. Salzburg, Künstlerhaus, 2001. MAOE, 2006. Bulgária. Balla Gergely, „Gergő” (1974. Esztergom) Szakfényképész, egyetemi tanársegéd, képzőművész. (Magyar Képzőművészeti Egyetem 2001) 2000 FFS; 2001 MRLOSZ, MAOE, EMC; 2003 FVNK; 2007 MFSZ .1994- óta síkfilmmel dolgozik, e képeivel jelentős díjakat nyert el, 1999 – óta készít fotolitográfiákat, (Barcsay Jenő díj, 2001 Római ösztöndíj: Római Magyar Akadémia; 2003 MAOE alkotói támogatás. 15 meghívásos és pályázati kiállítás, 7 egyéni kiállítás. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Karán tanít. 2009-től az EFB vezetője. Bozsó András (1960. Veszprém) Balogh Rudolf díjas, NKA, Hungart, Pécsi József ösztöndíjas. 6 kiállítása volt, főként a kísérleti fotográfia érdekli. Galyasi Géza (1976. Komló) Szakfényképész, a fotóklub elnöke. MFSZ, EMC. Kaposi Endre „Kaba” (1939. Zalaegerszeg) Képzőművész, művészeti író. 1999. Pro Urbe Esztergom díj,

é l e t r aj z i a dat ok

2005 Komárom–Esztergom megyei szakmai díj, 2010 Babits díj, Komárom-Esztergom Esztergom me-

A kiállítások és díjazásaik, publikációk, recenziók nélkül, csak a szakmai díjak, kitüntetések és ösztöndíjak feltüntetésével

gyei Prima díj. EMC és MAOE alapító tag. MFSZ, a Kernstok Károly Művészeti Alapítvány kuratóriumának elnöke. Képalkotói tevékenysége mellett helytörténeti, művészettörténeti, fotótörténeti és esztétikai publikációk szerzője. E könyvben Esztergom és Dorog fotográfiai történetét mutatja be. Jó barátságban volt városunk neves fotóművészével, Martsa Alajossal. 25 önálló kiállítása volt, 2 külföldön. Mudrák Attila (1958. Esztergom) Nyomdaipari üzemmérnök. A Keresztény Múzeum fényképésze. 13 szakrális építészeti és műtárgy könyve jelent meg. 8 egyéni tárlatából 3 külföldön volt. MFSZ, MAOE, EMC tag. 2002. Esztergomért emlékérem, 2008-ban Babits díjjal tüntette ki Városunk. Radócz Balázs (1975. Budapest) Szerszámkészítő. A fotóklub titkára. FFS, EMC, MFSZ. STB-csoport (1976. Esztergom) Sipeki–Tamási–Balla, FMK, FFS tárlatok esztergomi rendezői, az EFB kitalálói, ötletgazdái, alapítói és megszervezői. A fotózást, mint örömteli életjelenséget bemutató pszeudo akcióikat szekvenciákba rendezték, amikkel jelentős sikereket, díjakat nyertek el külföldön is. 1995 évi szétválásukig 13 tárlatukat láthatták országszerte. (A titkosszolgálat megkülönböztető figyelmét is kivívták!) 2006-ban emlékkiállításuk nagy tetszést szerzett. Fő témájuk a fényképező Homo ludens. Bencze László (1949. Dorog) Géplakatos. Dorog városát fényképezi kiállítás és könyv céljából. 1992-2002 közt a Dorogi Fotószakkör vezetője. 3 tárlata volt. 1987-ben Megyei Alkotói Ösztöndíjban részesült. Hižňan Péter (1951. Nitra/Nyitra) Állatorvos, lovardát működtet. Libádon (Ľubá) él. főként lovakat és autóversenyeket fényképez. Korda Kálmán (1947. Budapest) Nyomdai szakfényképész. Visegrádon él. 7 egyéni tárlat. Major Ákos (1961. Dorog) Matematika- fizikatanár, kamerarestaurátor. 2002–2007 között a klub elnöke. EMC, MFSZ, (5 egyéni tárlat), Pécsi József ösztöndíj 1993-95. MFM ösztöndíja 1995-98. Molnár László (1949. Esztergom) Órásmester. Esztergom fotóskrónikása, a kínai kertek szerelmese. Ritkán állít ki, anyagait CD-n, DVD-n terjeszti, s internetre rakja fel. Puskás Ivett (1983. Párkány / Štúrovo) Vegyész, fényképész. Helembán él (Chľaba). 3 kiállítása volt. Rafael Balázs (1949. Esztergom) Tanár, újságíró, sajtófotós. A megyei lap – 24 óra – munkatársa. Főként művészekről készült portréi igen jellemzőek. Ruppert Iván (1967. Budapest) Video szerkesztő, fényképész. (1989-ben a Szakma Ifjú Mestere) Szellemkép Szabadiskola 2001–2003. Cianotípiákat és képriportokat készít. (2 egyéni tárlat) Háromszoros magyar rögbibajnok. Sipeki Gyula „Csiő” (1945. Esztergom) Nyomdai fényképész. MFSZ, EMC, Komárom megyei Alkotói ösztöndíj (négy alkalommal). 15 egyéni tárlat, (6 külföldön). A Fotóklub alapító tagja. Sótér József (1975. Székesfehérvár) gépészmérnök Szegő Csaba (1964. Esztergom) Jazz-zenész, előadóművész, komikus, tanár, – képeit is e témakörből készíti – legnagyobb sikerű egyéni tárlata Düsseldorfban volt, ahol évekig zenélt. Főként a cirkuszok kulis�szák mögötti életét fényképezi. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen diplomázott. Szekeres János (1950. Esztergom) Tanár a Dobó Gimnáziumban. EMC, Foto Natura Hungary Egyesület, IFWP, (Természetfotósok Nemzetközi Szövetsége) A Dobó Galéria vezetője. 2005-től természetfotózást tanít pesti fotósiskolákban. 1991-ben Művészeti Ösztöndíj, 2002. MAFOSZ ezüstdiplomás fotóművésze. Szilágyi László (1951. Győrvár) Mechanikai műszerész. MFSZ, EMC. Tokodon él, természeti elemekből építi fel 18x24 cm-es, valamint rollfilmes felvételeit. 4 egyéni tárlata s több jelentős pályázati díja volt. Tamási Péter „Thomas” (1945. Bergen-Belsen) A fotóklub alapító tagja. EMC, MFSZ. Színezett, majd színes fotókat készített egyre több belefestéssel. Jelenleg már csak festészettel foglalkozik. Varga László (1961. Dorog) Únyon él. Végzettségei: geológus, népművelő, földrajz és történelem szakos tanár, jelenleg is tanárként dolgozik. 5 hazai s 2 külföldi tárlata volt. Barlangász, ásványgyűjtő, magas hegyek vándora. E témákban fényképez, s velük nyer díjakat. Vigovszky „Vigó” István (1930. Kolozsvár) Építész. 1975. Népművelődési Intézet nívódíja. 1982. Komárom

8

megyei alkotói ösztöndíj. 35 egyéni tárlat (2 külföldön) A fotóklub alapító tagja, volt elnöke. (EMC, MAOE, MFSZ, SENIOR CSOPORT)


Almássy László (1927. Hajmáskér – 1989. Esztergom) Tisztviselő Bukó László (1955. Esztergom) Szerszámkészítő Csontó Lajos (1964. Budapest) Munkácsy díjas képzőművész, Magyar Képzőművészeti Egyetemen diplomázott, az Eszterházy Károly Főiskola docense. Ösztöndíjak: Derkovits, Hincz, NKA, Római Magyar Akadémia, Cité Internationale des Arts. 1988 óta 25 tárlata volt, (14 külföldön) MFSZ, MAOE, MKISZ. Dudás György (1933–2005) Vegyészmérnök, vitorlásrepülő, a fotóklub alapító tagja, első elnöke, a Csillagászklub alapítója, volt vezetője. Fiala de Gábor (1968. Esztergom). Agrokémikus, zenész, reklámfotós, 7 hazai és 5 külföldi tárlata volt. MFSZ. Horváth Dávid (1948. Kiskunfélegyháza) fotóriporter, kulturális újságíró. Szociofotók, művészportrék.

pész Ipartestület alapító tagja. 2002. Év Fényképész Vállalkozója díj, 2003. Magyar Kézműves Remek Díj. Esztergomot fényképezi, mutatja be tárlatokban, könyvekben. Kaposi Tamás (1966. nov. 28. Budapest – 1991. nov. 6. Pécs) Képzőművészeti Főiskola 1986–1991, Pécs Képzőművészeti Mesteriskola 1991. Ösztöndíj Barcelona. Kerekes Gábor (1945. Oberhart) MFSZ, MAOE, volt FFS vezető. 10 külföldi, 3 hazai tárlat. 1983. Szocialista Kultúráért Díj, 1988. MÚOSZ Nívódíj, 1990. Balázs Béla díj, 2009. Érdemes művész. Kollár István (1950–1994) A Fotóklub vezetője 1976–1990 között, az országos hírű fotósbálok szevezőjerendezője, több ösztöndíj és 2 tucat kiállítási díj birtokosa.

a rc h í v u m

MFSZ, MAOE, MÚOSZ. 17 egyéni tárlat. Díjak: Szocialista Kultúráért 1983., Balogh Rudolf díj 2006. Juhász Katalin (1966. Esztergom) Fényképészmester, Mestervizsga bizottság elnökhelyettese, Fényké-

Az Esztergomi Városi Fotóklub (1994-től Esztergomi Art Fotográfiai Stúdió) volt tagjai

Kovács Melinda (1969. Esztergom) MFSZ, MAOE, EMC, Pécsi József ösztöndíj, Aranykamera díj. 6 hazai, 5 külföldi tárlata volt. Ösztöndíjak: K&H Bank, Hungart, Soros Alapítvány, Kultur Kontakt Austria, MAOE. Kund Ferenc (1943–2002) építész, várostervezési, műemlékvédelmi szakmérnök. 2001. Pro Urbe Esztergom Díj. 2001-től a Kós Károly Egyesülés örökös tagja. Lencsés Tamás (1934–1989. Dömös) Mélyépítés-technikus, fényképészmester. Lotka Istvánné Erzsébet (1922. Esztergom) Bérelszámoló osztályvezető, Közgazdász. Olajos István (1937. Budapest) Szakfényképész, műtárgy és régészeti múzeumi fényképész, a klub alapító tagja. Reklámfilmes. Pálfalvi Tamás (1966. Esztergom) Gépész üzemmérnök. Tagja a Foto Natura Hungary Egyesületnek. Szamódy Zsolt (1956. Budapest) Testnevelési főiskola, vívószakedzői diploma, videoszerkesztő- és oktató, vitorlázó. MAOE, MFSZ, Bánhidai Fotóklub alapítója (1997). 34 tárlat, 3 külföldön. Ösztöndíjak: MHB, NKA, Megyei Szakmai díj. Az MFSZ elnöke. Török László (1948. Budapest) MFSZ, MAOE, MÚOSZ. Szakfényképész, fotóriporter, képszerkesztő. 23 hazai és külföldi tárlata volt. Balázs Béla díj, W.P.Photo „Aranyszem” díja, Kodak díj, Első Alkotócsoport vezetője, Pajta Galéria létrehozója. Jelentős művészetszervező tevékenység. Tumbász András (1956. Vác) MFSZ, MAOE. Neufeld díjas. Bányamérnök. 5 egyéni tárlat. Vass Kálmán „Kóló” (1956. Demecser) fotóillusztrátor, reklám- és műtárgyfotós. MFSZ. 5 egyéni tárlat. Benedek Attila Lajos „Atek” (1946. Gánt) Fotóriporter, műszerész. ATEK Computer’s cég vezetője. Greguss Tamás (1989. Budapest) diák

Ez évben belépett új tagok

Ali Kriszta | Borostyán Imre † | Cs. Nagy Lajos | Cseuscsik László † | Debnárik János | Dobler Károly Domokos József | Franta Dezső | Funk Péter | Furlán Ferenc † MAOE, MKISZ | Horn László | Horváth Zsolt Istvánffy Miklós EMC | Kajtor László | Kékessy József dr. | Kertész Péter | Kifor Attila | Kocsis Magdi Komora István † | Lőrincz László | Mező Ferenc dr. † | Molnár Gizella, Lencsésné | Mudrák Béla | Návrádi Kálmán „Csami” | Návrádi Mária | Nemes László | Németh Zsuzsa | Parais Lajos dr. † | Pusztai László Rozmann István | Ruzsonyi Gábor † MFSZ, MAOE, MÚOSZ | Simon Tibor | Sinka Luca | Szabó Árpád Szabó László | Szabó Tamás † | Sztraka József † | Tahin Gyula MFSZ, MAOE | Tamási György † Tolnai Sándor | Turányi Sándor | Végh Károly | Véghelyi Gusztáv | Vincze László MAOE, EMC Czéh Zoltán (elnök) | Csapó Erik Arnold | Jámbor István | Kovács Tóth Csilla | Lácza Gábor | Vígh István

Az Esztergom-Kertvárosi Írisz Fotóklub tagjai

Fények és tények. 50 éves a Magyar Fotóművészek Szövetsége, 1956–2006.

További információk MAOE és MFSZ tagokról

Szerk.: Markovics Ferenc. Assotiation of Hungarian Photographers 1956–2006 Baki Péter. Kiválasztott fényképek 10. MAOE Fotóművészeti Tagozata 1996–2006. (Tíz éves a tagozat) Szilágyi Sándor: Formabontók I. Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben 1965–1984. MFM Magyar Fotográfiai Múzeum

Rövidítések

MFSZ Magyar Fotóművészek Szövetsége | Union des Artistes Photographes Hongrois MAOE Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete FFS  Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója EMC  Esztergomi Művészek Céhe MKISZ Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége MÚOSZ Magyar Újságírók Országos Szövetsége Alapító tagok

9


András Balla “A. Balla”(1945, Pocking camp). Chemist, landscape architect, directing designer, Balogh Rudolf-prized (1992) photographer with 93 solo exhibitions (16 of them abroad). Organiser, founder and artistic director of EMC and EFB. Between 1990 and 1996 he was the artistic director of the FFS. Member of the MAOE, MFSZ, EMC and the Chamber of Architects. Prizes: 1983. The Socialist Culture and Esztergom Prize, 1985. Prix Air France – Ville de Paris, 1989. Art Prize of Komárom Region, 1992. Balogh Rudolf Prize, 1995. Pro Urbe Esztergom, 2000. Hungart Art Prize, 2009. Hungarian Photography Blue Ribbon. Scholarships: Art of Komarom Region: 1975, 1980, 1983, 1987. 1985 Paris, 1986 Espoo, 1988 Accademia d’Ungheria, Rome, 1994. Rambouillet, 1995. Hungarian Institute of Sofia, 1996. Helsinki, Hungarian Institute, 1997. Santa Cruz de Tenerife, 1997. Paris, André Kertész Prize, 1998. New York (Hungarian Consulate), 1998. Sofia, Plovdiv, 2000. Salzburg, Kunstlerhaus, 2001. MAOE, 2006 Bulgaria Gergely, Balla “Gergő” (1974, Esztergom) Specialised photographer, art teacher, artist. (Hungarian Fine Art University, 2001). 2000 FFS, 2001 MRLLOSZ, MAOE, EMC. 2003 FVNK. 2007 MFSZ. He has been working with sheet film, and he has received major awards with them. He has been making photo lithography since 1999. Barcsay Jenő Prize, 2001, Scholarship of Rome, Hungarian Academy of Rome, 2003. MAOE creative funding, 15 invited and competition exhibition, 7 solo exhibitions. He is teaching at the Pázmány Péter Scientific University at the Esztergom branch. He is the director of EFB since 2009. András Bozsó (1960, Veszprém) Balogh Rudolf Prize, NKA, Hungart, Pecsi Jozsef scholarship. He has had 6 exhibitions, and he is especially interested in experimental photography. Géza Galyasi (1976, Komlo) Specialised photographer, president of the Photo Club. MFSZ, EMC.

bio gr a ph ic a l de ta i l s

Endre Kaposi “Kaba” (1939, Zalaegerszeg) Artist, art writer. 1999. Pro Urbe Esztergom Prize, 2005. Komá­rom-

With only the professional prizes and honours indicated, no exhibition or publication details.

Esztergom Regional Professional Prize. Founding member of EMC and MAOE. MFSZ. He is the president of the advisory board of the Kernstok Károly Art Foundation. Besides his picture-making activity he is an author of publications about local history, art history, photo history and aesthetics. In this book he introduces the photographic history of Esztergom and Dorog. He was good friends with the well-known Alajos Martsa, photographer of our town. He has had 25 solo exhibitions, 2 of them abroad. Attila Mudrák (1958, Esztergom) Printing operator. Photographer of the Christian Museum. Author of thirteen books about sacral architecture and art works. 3 of his 8 solo exhibitions were abroad. MFSZ, MAOE, EMC member. 2002. For Esztergom Medal. Our town awarded him with the Babits Prize in 2008. Balázs Radócz (1975, Budapest) Toolmaker. Secretary of the Photo Club. FFS, EMC, MFSZ. STB Group (1976, Esztergom) Sipeki – Tamasi – Balla. Organisers of FMK, FFS exhibitions in Esztergom. Their pseudo-actions, which presented photography as a pleasurable phenomenon, were organised into sequences and they received much success and many awards with them at home as well as abroad. They had 13 exhibitions until their ways separated in 1995. (They even managed to get the attention of the secret police!) Their retrospective exhibition in 2006 met great acclaim. Their main theme was the photographer as Homo Ludens. László Bencze (1949, Dorog) engine fitter. He photographs Dorog for publishing and exhibiting purposes. He was the director of the Dorog Photo Workshop between 1992 and 2002. He has had 3 exhibitions. He received the Regional Creative Scholarship in 1987. Péter Hižňan (1951, Nitra/Nyitra) Vet, he runs an equestrian farm. He lives in Libad (Ľuba) and photographs mainly horses and car races. Kálmán Korda (1947, Budapest) Printing photographer. He lives in Visegrad. He has had 7 solo exhibitions. Ákos Major (1961, Dorog) Mathematics-physics teacher, camera restorer. He was the president of the Photo Club between 2002 and 2007. EMC, MFSZ (5 personal exhibitions), Pécsi József scholarship 1993–1995. MFM scholarship 1995-1998. László Molnár (1949, Esztergom) Watchmaker. Photo chronicler of Esztergom. Lover of Chinese gardens. He seldom exhibits, but he puts his materials onto CDs, DVDs and onto the Internet. Ivett Puskás (1983, Párkány, Šturovo) Chemist, photographer. She lives in Helemba. She has had 3 exhibitions. Balázs Rafael (1949, Esztergom) Teacher, journalist, news photographer. Contributor at the regional newspaper called 24 hours. His portraits, MAOE mainly of artists, are very characteristic. Iván Ruppert (1967, Budapest) Video editor, photographer. (Young Master of the Year in 1989.) Szellemkep Free School 2001-2003. He makes cyanotypes and picture reports. He has had 2 solo exhibitions. He is a three-times Hungarian rugby champion. Gyula Sipeki, “Csiő” (1945, Esztergom) Printing photographer. MFSZ, EMC, Creative Scholarship of Komá­rom Region (four times). He has had 15 solo exhibitions, 6 of those abroad. He is a founding member of the Photo Club. József Sótér, (1975, Esztergom) mechanical engineer. Csaba Szegő, (1964, Esztergom) Jazz musician, performer, comedian, teacher. His photographs are made around these themes. His most successful solo exhibition was in Dusseldorf, where he played music for years. He mostly photographs circus life behind the curtains. He got his degree at the Liszt Ferenc Music University. János Szekeres (1950, Esztergom) Teacher at the Dobó College. EMC, Foto Natura Hungary Association, IFWP (International Federation of Wildlife Photography). Director of the Dobó Gallery. He has taught nature photography at photo schools in Pest since 2005. He received the Art Scholarship in 1991, and the silver degree at MAFOSZ in 2002. László Szilágyi (1951, Győrvár) Mechanical operator. MFSZ, EMC. He lives in Tokod, and he builds his photographs up by using natural elements. He has had 4 solo exhibitions and he has won many awards. Péter Tamási, ‘Thomas’ (1945, Bergen-Belsen) Founding member of the Photo Club. EMC, MFSZ. He used to colour in his photographs, then later he took colour photos and applied paint onto them. Today he only makes paintings. László Varga (1961, Dorog) He lives in Úny. His qualifications: geologist, geology and history teacher, and he still works as a teacher today. He has had 5 exhibitions at home and 2 abroad. He is a speleologist, and collects min-

10

erals, he is also a keen mountaineer, and these pursuits are the subjects of his photographic work. He has won several awards.


István Vigovszky “Vigó” (1930, Kolozsvár) Architect. 1975 People’s Cultural Institution Grand Prize, 1982. Creative Scholarship of Komárom Region. He has had 35 solo exhibitions, 2 of these abroad. He is a founding member and ex-president of the Photo Club. EMC, MAOE, MFSZ, SENIOR GROUP. László Almássy (1927, Hajmaskér – 1989, Esztergom) Clerk László Bukó (1955, Esztergom) Toolmaker Lajos Csontó (1964, Budapest) Munkácsy-prize artist, BA at the Hungarian Fine Art University, reader at the Eszterhazy Károly College. Scholarships: Derkovits, Hincz, NKA, Roman Hungarian Academy, Cite Internationale Des Arts. He has had 25 exhibitions since 1988 (14 abroad). MFSZ, MAOE, MKISZ. György Dudás (1933–2005) Chemist, glider pilot, founding member and first president of the Photo Club, founder and ex-director of the Astronomy Club. home and 5 abroad. MFSZ. Dávid Horváth (1948, Kiskunfélegyháza) Photo reporter, cultural journalist. Social realistic photography, art portraits. MFSZ, MAOE, MUOSZ. 17 solo exhibition. Awards: 1983. For the Socialist Culture Prize, 2006. Balogh Rudolf Prize. Katalin Juhász (1966, Esztergom) Master photographer, deputy head of the master exam board, founding member of the Photographer’s Union. 2002. The Photographer Entrepreneur of the Year Prize, 2003. Hungarian Handcraft Special Prize. She photographs and presents Esztergom in books and exhibitions. Tamás Kaposi (1966, Budapest – 1991, Pécs) Painter. Fine Art College (1986–1991), Fine Art Master School of Pécs (1991). Fellowship Barcelona. Gábor Kerekes (1945, Oberhart). MFSZ, MAOE, ex-FFS director. 10 exhibitions at abroad, 3 at home. 1983. The So-

a rc h i v e s

Gábor de Fiala (1968, Esztergom) Agrochemist, musician, commercial photographer. He has had 7 exhibition at

The ex-members of the Esztergom Town Photo Club (Esztergom Art Photography Studio from 1994)

cialist Culture Prize, 1988. MÚOSZ Prize, 1990. Balázs Béla Prize, 2009. Honoured Artist. István Kollár (1950–1994). Director of the Photo Club between 1976 and 1990, organiser and director of the nationally known Photo Ball, owner of several scholarships and two dozen exhibition prizes. Melinda Kovács (1969, Esztergom) MFSZ, MAOE, EMC, Pécsi József Scholarship, Golden Camera Prize. She has had 6 exhibitions at home, 5 abroad. Scholarships: K&H Bank, Hungart, Soros Foundation, Kultur Kontakt Austria, MAOE. Ferenc Kund (1943–2002) Architect, town-planning and monument conservation engineer. 2001. Pro Urbe Esztergom Prize. Permanent member of the Kós Károly Association from 2001. Tamás Lencsés (1934–1989, Dömös) civil engineer, master photographer. Erzsébet Lotka Istvánne (1922, Esztergom) head of payroll department, economist. István Olajos (1937, Budapest) specialized photographer, museum and archeological photographer, founding member of the Club. Commercial photographer. Tamas Pálfalvy (1966, Esztergom) factory engineer. Member of the Foto Natura Hungary Association. Zsolt Szamódy (1956, Budapest) Physical Education College, fencing coach degree, video editor and lecturer, yachtsman. MAOE, MFSZ, founder of the Bánhida Photo Club (1997). He has had 34 exhibitions, 3 of them abroad. Scholarships: MHB, NKA, Regional Professional Prize. President os the MFSZ. László Török (1948, Budapest) MFSZ, MAOE ,MÚOSZ. Specialized photographer, photo reporter, picture editor. He has had 23 exhibitions at home and abroad. Balázs Béla Prize, World Press Photo ‘Goldeneye’ Prize, Kodak Prize. Director of the First Creative Group, founder of the Pajta Gallery. He has done a significant amount of work in organizing exhibitions and art projects. András Tumbász (1956, Vác) MFSZ, MAOE. Neufeld Prize. Mining engineer. He has had 5 solo exhibitions. Kálmán Vass “Kóló” (1956, Demecser) photo illustrator, commercial and museum photographer. MFSZ. He has had 5 solo exhibitions. Lajos Attila Benedek “Atek” (1946, Gánt) photo reporter, operator. Director of ATEK Computer. Tamás Greguss (1989, Budapest) student.

Members who joined this year

Imre Borostyán † | Lajos Cs. Nagy | László Cseuscsik † | Károly Dobler | József Domokos | Dezső Franta Péter Funk | Ferenc Furlán † MAOE, MKISZ | László Horn | Dávid Horváth MFSZ, MAOE, MÚOSZ | Zsolt Horváth Miklós Istvánffy EMC | László Kajtor | József Kékessy dr. | Péter Kertész | Attila Kifor | István Komora † Kálmán Korda | Ferenc Mező dr. † | Gizella Molnár Lencsésné | Béla Mudrák | Kálmán Návrádi „Csami” Mária Návrádi | László Nemes | Zsuzsa Németh | Tamás Pálfalvi | Lajos Parais dr. † | László Pusztai István Rozmann | Gábor Ruzsonyi † MFSZ, MAOE, MÚOSZ | Tibor Simon | Luca Sinka | Árpád Szabó László Szabó | Tamás Szabó † | József Sztraka † | Gyula Tahin MFSZ, MAOE | György Tamási † | Sándor Tolnai Sándor Turányi | Károly Végh | Gusztáv Véghegyi | László Vincze MAOE, EMC | Zoltán Czéh Arnold Erik Csapó | István Jámbor | Csilla Kovács Tóth | Gábor Lácza | István Vígh. Lights and facts. The Association of Hungarian Photographers is 50 years old. Editor: Ferenc Markovics. Association of Hungarian Photographers 1956–2002 Péter Baki: Chosen Photographs

Members of the Esztergom-Kertváros Iris Photo Club Further information about the members of MAOE and MFSZ

10. MAOE Faculty of Photo Art 1996–2006 (The faculty is 10 years old.) Sándor Szilágyi: Breakers of Form I. Neo Avant-garde Tendencys in Hungarian Photo Art 1965–1984. MFM Hungarian Museum of Photography  MFSZ  Association of Hungarian Photoartists 

List of Abbreviations

MAOE  Association of Hungarian Creative Artists  FFS  Studio of Young Photographers  EMC  Association of Artists Esztergom  MKISZ  Association of Hungarian Fine and Applied Artists  MÚOSZ  Association of Hungarian Journalists 

New members after 1994

11


1968. Az ismert politikai eseményeken kívül is történt valami fontos; – az iskolai és vállalati fotókörök tagjai közös szervezetben képzelték el jövőjüket

f o t o gr á f us ok vá ro s a (a j u bi l á l ó e sz t erg om i f o t ók l u b)

s megalapították az Esztergomi Városi Fotóklubot. Egyéni és csoportos sike-

Balla András Esztergom, 2008. december 24.

reik az országos fórumokon meglepetést okoztak, 1970-ben már országos tábort szerveztek. Hamarosan elnyerték a Népművelési Intézet, majd a Művelődési Minisztérium nívódíját, Komárom megye Művészeti Díját. Az országos pályázatokon a Szegedi Fotó Szalon fődíjától a Pannon Szalon kollekciódíjáig szinte minden elismerést megkaptak számos egyéni díjjal együtt. Emellett a baráti társaság bejárta a Felvidéket, kiállítottak Párkány, Zseliz, Komárom, Léva galériáiban, cserelátogatást- és kiállításokat szerveztek a sepsiszentgyörgyi fotósokkal. Télen-nyáron járták az Alföldet, a Tiszát, a Gerecse, Börzsöny és a Pilis erdőit. Megalakult az STB Csoport, tagjai a Fiatal Művészek Klubjában és a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójában is fontos szerepet játszottak, vezetésre is bizalmat kaptak. Az STB tárlatok meghozták az első nemzetközi sikereket is, majd a klub külföldi szereplései (Espoo, Cambrai, Soave stb.) s a tagok egyéni tárlatai nyomán kialakult sajtóvisszhang (MTV, Fotó, Kritika, Fotóművészet, Élet és Irodalom, Párizsi Magyar Műhely stb.) valamint az állami kitüntetések immár a mi városunkban is figyelmet keltettek – „Nemo propheta in patria sua! – s 1984-ben Esztergomért, majd Pro Urbe (1995) díjat kapott egy tagunk, s ezt 1996-ban a Fotóklub is átvehette. Bár azóta is jelentős állami, szakmai és nemzetközi díjak tucatjait kapjuk, a város elismerő figyelmét nem sikerült ismételten elnyernünk, a kortárs művészet kikerült a látótérből. Közösségünkben több Balázs Béla és Balogh Rudolf díj, André Kertész díj, Fotográfiai Nagydíj, Babits, Barcsay, Derkovics, Hungart, NKA, római és New York-i ösztöndíj, megyei Művészeti Díj van, de büszke birtokosai vagyunk a Művelődési Minisztérium legendás Szocialista Kultúráért díjának is, melyet a „Fényképezni tilos!” „Szocialista irrealizmus” vagy a társadalomtól elidegenedett(!) „Remete” s más haladó(!) irányultságú sorozatainkért, képeinkért kaptunk meg, ellenére annak, hogy közben fél tucat titkos ügynök írta rólunk hagymázas jelentéseit. Tagságunk főleg esztergomi, de a vonzáskörzet településeiről, valamint a Felvidékről is járnak tagjaink, s a könyvben a távolabbra került volt s tiszteletbeli tagjainktól is mutatunk be jellemző képeket csakúgy, mint elhúnyt barátainktól. Mivel a vidéken élő állandó bizonyítási kényszer alatt áll, nem kérkedésként, de lejegyezzük, a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagjai közül a főváros után itt él a legtöbb alkotó -jelenleg tizennégy- de volt, hogy tizenheten tartoztak hozzánk. A 80. évében járó alapító tagunk, Vigovszky István s legfiatalabb kiállítónk között hat évtized a korkülönbség. Az STB Csoport mellett megalakult a héttagú „ORIGÓ”, melynek tárlatát 2008-ban sikerrel mutatta be a FÉSZEKben a Miró Fotógaléria. 1992-től Esztergomi Art Fotográfiai Stúdió (EFS) néven működünk, de egymás közt továbbra is a fotóklub név használatos. Experimentális, kreatív, intermediális alkotói felfogás a jellemző, ugyanakkor a régi mesterek, eljárások, technikák és a „mívesség” iránt is nagy tisztelettel adózunk már csak azért is, mivel a mai Esztergomi Fotográfia nem előzmények nélküli. Sok híres mester mellett itt dolgozott Beszédes Sándor, André Kertész (akkor még Kertész Andor – a III. Esztergomi Fotóbiennálén rendeztük meg esztergomi képeiből tárlatát) – Martsa Alajos stb. A régmúlt időről Kaposi Endre tanulmányát közöljük. A Fotóklub működésétől elválaszthatatlan az Esztergomi Fotográfiai Biennálé, hiszen ez alkotóközösségünk szellemi terméke, mely az 1976-os előkészületekkel együtt immár 33 éve működik. (Itt csak néhány összefoglaló adatot mellékelünk, mivel dr. Beke László és Fábián László erről részletesebben ír csakúgy, mint dr. Albertini Béla, aki a klubbal való régi kapcsolatát is rögzítette.) 1978. július 21. délutánján az esztergomi várban az ország minden tájáról gyülekeztek az ún. modern művészet iránt érdeklődők. Fotográfusok, képzőművészek, kritikusok, szakírók és valami „friss” művészeti élményre váró nagyközönség várta izgatottan a megnyitót. A felfokozott hangulatért sokat tett a 76 és 78 között Esztergomban bemutatott három tárlat, mely az experimentális és kreatív fotográfiát, a képzőművészeti fotóhasználatot, valamint a neoavantgard tendenciákat mutatta be a Fiatal Művészek Klubja és a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója, az STB-csoport (Sipeki-Tamási-Balla) valamint az Esztergomi Városi Fotóklub munkáiból. A dilettáns helyi kritikusok újságcikkei, az általuk kirobbantott botrányok eredményeképpen a Rondella Galéria zsúfolásig megtelt. Megnyílt az I. Esztergomi Fotóbiennálé. Ez több mint 30 éve történt. Az érdeklődés a határozott koncepció és folyamatosság miatt azóta sem csökkent, az experimentális, valamint kreatív fotográfusoknak azóta is állandó fóruma Esztergom. A fotográfiai és fotográfiával is foglalkozó képzőművészeti élvonal csaknem minden jelentős alkotója szerepelt szakterületüket, specialitásukat felölelő aktuális pályázatainkon, tárlatainkon. Rendezvényünk nemzetközi hírre tett szert, külföldi szaklapok írtak róla, a Műcsarnok és a Kulturális Örökségvédelmi Minisztérium lebonyolításában Espooban, Helsinkiben, Szófiában, Plovdivban szerepelt válogatás az anyagból, a Camera SOAVE (Itália) 1992-től rendszeresen kiállítja az Esztergomi Fotográfiai Biennálé anyagát csakúgy, mint Esztergom testvérvárosai szerte Európában. E kiállítások hozadékaként a szerzők közül többeket meghívtak egyéni vagy csoportos bemutatkozásokra is e városokba. 1988-tól a pályázati kiírásoknak megfelelően egy-egy meghatározott témában küldik el alkotásaikat a művészek, mint pl. „Meg- és átrendezett fénykép” (1988), „(Ön)portré” (1990), „Színezett fotográfiák” (1992), „Fotogramok” (1994), „Síkfilm” (1996), „Manu propria” (1998), „Camera obscura” (2000), „Panoráma” (2002), „Akt-art” (2004), „Természetes képek” (2006), „Kontakt” (2008), valamint a 2010-re tervezett „Homo Ludens”. Állandó rendező-szervező és kiállító partnerünk a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma, a Budapest Galéria és a Magyar Fotográfiai Múzeum, valamint 2008-tól a pesti Kolta Galéria.

12

A városi képzőművészeti életben új időszak kezdődik, mivel mostantól a legfiatalabbak vezetik, irányítják, szervezik az Esztergomi Art Fotográfiai Stúdió és az általa alapított Esztergomi Fotográfiai Biennálé


tevékenységét, jövőjét. Olyan alkotók ők, akik nem csak a fotografálást sajátították el mesterfokon, hanem grafikusművészi képzettséggel, litográfiai és heliogravür eljárásokkal is dolgoznak, nem is beszélve a többi rokon műveletről. Gyakorlati és elméleti, ideológiai ismereteik biztosítékot ígérnek arra, hogy az Esztergomi Fotográfia továbbra is meghatározó lesz országunk életében. Ennek reményében, ehhez kívánok tehetséget, erőt, kitartást és szorgalmas munkát a további évtizedekre. Esztergom és a fotográfia kapcsolatának első nyomait már a 19. század első felében fellelhetjük, és örömmel nyugtázhatjuk azt a tényt, hogy ez a kapcsolat azóta is töretlenül erősödik, hisz a város soha nem volt, és ma sincs híján a fényképező tehetségeknek. Az Esztergomban jelenlévő művészeti ágak közül kétségtelenül a fotográfia vált a legsikeresebbé, mind az alkotók számát, mind az ál-

dalmaztatása után – Beimel József esztergomi nyomdáját elhagyta az a német nyelvű hirdetés, mely „Az első daguerotyp Esztergomban” címet viselte. Aláírója pedig Giacomo Marasston Velencéből, vagyis az a Marasztoni Jakab, aki később az Első Magyar Festészeti Akadémia megalapítója lett Budapesten. 1846-ban Haeck János esztergomi bormérő és szűcsmester „egy gyors arczmásoló eszközeit fizetség fejiben lefoglalván” maga is daguerotypiák készítésére vállalkozott. Kísérletei sikerrel járhattak, mert útlevélkérelmi beadványát már ”gyors arczmásoló” -ként nyújtotta be, mellyel „a városból eltávozván ezen időtől oda soha haza nem került légyen.” 1863-ban Aranyvári Zsigmond „fotografírozó” működött a városban „az izraelita imaház mellett”, 1864ben pedig Tyroler Béla nyitott műtermet a Széchenyi téren, Az „Esztergom és Vidéke” című helyi lap szeptember 18 és 25-ei száma „A fényképezés rövid története” címmel kétrészes tárcát közöl, melyben a szerző szakavatott részletességgel követi a fényképezés fejlődéstörténetét, majd konstatálja: „…a fáradhatatlan emberi lélek szolgálójává tette az az anyagi világnak legfinomabb alkotórészét: a világosságot is.” Még ugyanebben az évben Schönwald B. S. bécsi fényképész is a város közönségének figyelmébe ajánlja magát „…kitűnően sikerülni szokott fotográfiai arcképek, chromfotográfiák, olaj és vízfestmények, rézmetszetek és okiratok másolatainak készítésére, valamint holttestek, síremlékek és tájak levételére…” 1868-ban aztán megérkezett Esztergomba Beszédes Sándor, aki eredeti szándéka szerint csak átutazó vendég lett volna, de végül letelepedett itt, és haláláig a város fényképésze maradt. 1889-ben bekövet-

e sz t erg om - a f o t o gr á f us ok vá ro s a

taluk létrehozott művek színvonalát tekintve. A történet 1842 május 14-én vette kezdetét, amikor – alig három évvel a találmány szaba-

kezett halála alkalmával életművét méltatva az „Esztergom és Vidéke” című helyi lap többek között ezt

Kaposi Endre

írta: „…Kutató szellem, fáradhatatlan kísérletező s a magyar photográfia terén a legjobbak egyike volt…

Esztergom, 2009

Évtizedeken keresztül Esztergom kiváló polgáraihoz tartozott s komoly iparkodással teljesítette hivatását…” (Beszédes Sándor 1830–1889) 1876-ban Stockman Nándor, 1878-ban Brodszky Mór, 1880-tól Nagy Ferenc, 1881-től Möller Lajos, 1885től pedig Kádas Károly voltak Beszédes szakmai konkurensei. Kádas egészen 1910-ig Esztergomban dolgozott. 1889-ben Kozmata Ferenc is felkereste Esztergomot. 1898-ban pedig Czernil R(óbert) műterme működött a Széchenyi téren. 1899-ben már az első amatőr fotótárlat is megnyílt a Kaszinóban. Ugyanebben az évben tűnik fel az esztergomi fotótörténetben Klómann Ferdinánd, aki a festészet és a fényképészet terén egyaránt jelentőset alkotott. 1907-ben nyílt meg a város első fényképészeti szaküzlete Dobos Gyula drogériájában a Széchenyi téren, és ebben az évben már működött Albreht Ferenc önálló fotóműterme is. 1913-ban az „Esztergom és Vidéke” arról értesíti az amatőr fényképészeket, hogy a nevezetes eseményekről készült felvételeiket a lap megvásárolja. 1915-ben a 26. gyalogezred sebesült tisztjeként érkezett meg városunkba az a zseniális fotóamatőr, akit akkor még Kertész Andornak hívtak. Mintegy három éves ittléte során készítette azokat a világhírűvé vált felvételeit, melyekkel Esztergom nevét beírta az egyetemes fotótörténetbe. A mester – immár André Kertész, a Budapesti Tavaszi Fesztivál díszvendégeként eleget téve a város meghívásának – 1984ben ismét visszatért Esztergomba, és felkereste egykori felvételeinek helyszíneit. Ez alkalommal vette át nagy örömmel 1982-es esztergomi kiállításának katalógusát és az „Esztergomért” emlékplakettet. 1986-ban, André Kertész esztergomi felvételeinek helyszíneit kutatva érkezett városunkba Sylvia Plachy magyar származású neves amerikai fényképész, aki a későbbiek során még számos alkalommal felkereste Esztergomot és rengeteg fényképet készített itt. (André Kertész 1894 Bp. – 1985 New York) 1923-ban Tvarosek Pál, 1929-ben Róna, 1933-ban Sziklay Béla nyitott önálló műtermet, majd 1937-ben megjelennek Martsa Alajos beköszöntő reklámjai is, aki a modern szemléletű portréfényképezés meghonosítója lett városunkban. Életművének javát a magyar szellemi elit kiemelkedő alakjairól készült felvételek és a helyi értelmiség karakterisztikus figuráiról készített porték alkotják. Modelljei, – akik többnyire barátai is voltak – egyfajta XX. századi magyar pantheont alkotnak, melyben éppen fényképei révén maga a fotográfus is méltó helyet kapott. (Martsa Alajos 1910 Pozsony – 1979 Esztergom) A 30-as évek végén Müller István, majd 1942-ben Eitler Gottfrid is önálló műtermet nyitott. Albreht, Róna és Eitler műtermei a II. világháború után is sok éven át működtek, sőt egy rövid időre még Martsa is vis�szatért a fotográfus szakmához kisiparosként. De az ő életművében legalább ekkora jelentőséggel bír az a tény, hogy inspirálója lett egy nagyigényű városi fotóamatőr mozgalomnak, melynek előzményeit a Szent Imre Gimnázium 1941–43 között működött fotókörében kereshetjük. Az új Városi Fotókör 1953-ban Dr. Kékessy József gimnáziumi tanár vezetésével kezdte meg munkáját, akinek felvételei szerepeltek a Zolnay László – Lettrich Edit szerzőpáros által készített „Esztergom” útikönyvében is. A könyvben egy külön fejezetet is irt „Fényképezési útmutató” címmel, melyben „…Az Esztergomban még nem járt kirándulóknak, – főleg kezdő fényképezőknek – a téma kiválasztásában kíván

13


segítséget nyújtani azzal, hogy felsorol néhány kedvelt fényképezési objektumot és rövid tájékoztatást ad a felvétel körülményeire vonatkozóan…”. A fotókör első nagyítógépét Martsától kölcsönözték. Első feladatuk az volt, hogy Esztergom műemlékeiről felvételeket készítsenek Ezeket a felvételeket albumokba rendezték és a város ezzel ajándékozta meg magasabb rangú vendégeit. Jórészt ebből a Kékessy vezette körből került ki az a fotósgárda, amely 1968 őszén létrehozta az azóta méltán elhíresült Esztergomi Fotóklubot- mai nevén Art Fotóstúdiót A klub alapító tagjai Debnárik János, Dudás György, Dr. Kékessy József, Komora István, Lotka Istvánné, Simon Tibor és Vigovszky István voltak. Hozzájuk csatlakozott később a fiatalabb generáció képviseletében Balla András, Kollár István, Sipeki Gyula Tamási Péter és Szilágyi László. A fiatalok újabb nemzedékét köszönthettük Mudrák Attila, Szekeres János, Major Ákos, Fiala de Gábor, Csontó Lajos, Bozsó János és Kovács Melinda személyében. Balla Gergelyt, Galyasi Gézát és Radócz Balázst már a stúdió legifjabb tehetségeiként tartjuk számon.

e sz t erg om - a f o t o gr á f us ok vá ro s a

A csoport – szakítva a tradicionális fotográfiai szemléletmóddal – új kifejezésformák, új mondanivalók

Kaposi Endre Esztergom, 2009

felé fordult, és mára a hazai fotóművészet és vizuális kultúra elismert tényezőjévé vált. Kiállítási és pályázati díjaikat, elnyert ösztöndíjaikat, hazai és külföldi szerepléseiket már képtelenség számba venni, és az esztergomi fotósok műveivel megjelenő albumok, könyvek és egyéb kiadványok száma is imponáló. Balla András, Sipeki Gyula és Tamási Péter kezdeményezése nyomán indult útjára az Esztergomi Fotó­ bien­nálé is, amely mindmáig a legjelentősebb konceptuális fotósszemle. Az a fá­radhatatlan szervezőmunka, mely a biennálé létfeltételeit, anyagi hátterét, nívós propagandáját és gazdag dokumentációját folyamatosan biztosította és biztosítja minden elismerést megérdemel. A meghirdetett tematikák a fotóművészet izgalmas és időszerű kérdéseire irányítják a figyelmet, de örvendetesen nő a „képzőművészet felől” érkező kiállítók száma is. Talán nem túlzás azt állítani, hogy hazánkban a képzőművészet és a fotó összebékítése érdekében az Esztergomi Fotóbiennálé tette a legtöbbet. Az esztergomi fotósok ma már saját művészi nyelvüket, egyéni stílusukat építő, szuverén művész egyéniségek, akiket korántsem valamiféle szemléleti azonosság, sokkal inkább a magas szintű szakmai igényesség és a városért érzett felelősség kovácsol hiteles szakmai közösséggé. Műveik láttán az ember elábrándozhat arról, hogy milyen szép is lenne megérni azt a napot, amikor megnyitja majd kapuit az Esztergomi Fotótár, ahol az érdeklődő bármikor megtekintheti a városban hajdan és a mindenkori jelenben működő fényképező művészek jeles alkotásit. A szomorú valóság ezzel szemben az, hogy mindmáig az esztergomi múzeumok fotó archívumaiban rejtegetett kincseket sem ismerhettük meg. Pedig egyszer, – legalább egy időszakos kiállítás erejéig – erre is sort kéne keríteni. Reménykedjünk! Valószínűleg kevés olyan települése van hazánknak, ahol az első fotográfus nem férfi volt, hanem nő. Nos, Dorog városa ezen ritka helyek egyike Ugyanis az első dorogi fotóportrékat a Petőfi utca 56. szám alatt álló ház egykori tulajdonosának, bizonyos Szagasszer Bertalan vasúti kalauznak Budapestről származó felesége, – született Szalai Mária – készítette az 1920-as évek elején, napfényes időben, a ház udvarán álló körtefa alatt. Pick József Dorog helytörténeti kutatója éppen e „díszlet” alapján azonosította ezeket a felvételeket. A szóban forgó épület a későbbiek során is fényképészműtermek otthona lett. Elősző Eitler István – egy olasz muzsikuscsalád sarja – nyitott itt műhelyt 1927-ben, aki aztán a bányavállalat hivatalos fényképésze lett. E minőségben végzett munkásságának emlékét őrzi „Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése” című kötet képanyaga 1932-ből. A műtermet később az Esztergomból Dorogra áttelepült Tvarosek Pál vette át. Itteni működésének dokumentumai a Szent László Bányász Levente Egyesület tisztikaráról, és a Dorogi Önkéntes Tűzoltó Egyesület tagságáról készített csoportképek 1935-ből ill. 36-ból. A műterem következő gazdája Kolozsváry Lajos lett. Ő Ózdról vagy Putnokról került Dorogra. Munkásságának emlékét „A dorogi munkásotthon önművelő és önsegélyző egyesületének tíz éve (1929– 1939)” című kötetben lelhetjük fel Vállalkozását később veje Sziklay Sándor folytatta, aki Ungvárról települt Dorogra 1949-ben. Fia ma is fényképészként működik a városban. A MÁV 1920 és 1930 között Magyarország összes vasúti állomásépületét lefényképeztette, és a felvételeket egy albumban adta közre. A dorogi állomásépület fényképezése alkalmával az ismeretlen fotográfus valamilyen magaslatról, – talán egy aknatorony tetejéről – tíz felvételben megörökítette Dorog teljes körpanorámáját is. Ezek a felvételek a Tatabányai Ipartörténeti Múzeum tulajdonában vannak.

két év tized

A II. világháborút követően a város mindennapi életének és ünnepi eseményeinek hűséges krónikása

Fábián László Megnyitó ÁMK Kisgaléria Esztergom 1989. április 14.

volt Hír József amatőr fényképész, de a bánya világa ide vonzotta Sipeki Gyulát és Gink Károlyt is, aki tisztelgésképpen egy teljes reprezentatív kiállítási kollekciót szentelt a dorogi bányászoknak. Aztán a bánya bezárások nyomán elárvult bányászati létesítmények ezoterikus világa csábította ide a fotósokat, így Sylvia Plachyt és Balla Gergelyt is. 2008-ban az esztergomi Art Fotóstúdió tagjai a Dorogi Galériában megrendezett kiállításukkal tisztelegtek a bányászkodás emléke előtt. Könnyű az esztergomi fényképezőknek, akik két évtizeddel ezelőtt klubbá szerveződtek: biztosan maguk mögött tudhatják a fotóművészet húsz változatos esztendejét, azt a húsz esztendőt, amely az avantgard mozgalmak kölcsönhatásában tellett el – látszólag a periférián, sokkal inkább azonban a legszilárdabb végvárban. Könnyű, mivel könnyedén beletalálták magukat a változó helyzetbe, könnyű, mert maguk keltették a változásokat. Nem mondanám, hogy sorsot terveztek maguknak, azt azonban igen, hogy a sors rájuk akadt, mivel minduntalan igyekeztek az útjába keveredni, hátha használhatná készségüket, fölkészültségüket. És innét, nálunk ab ovo elkönyvelt reménytelen helyzetből, sikerült az egész magyar fényképezésre hatniuk, ezen a bázi-

14

son megszerveződhetett a fotóbiennálé, a korszerű magyar fotográfia – történetileg igazolhatóan – legjelentékenyebb bázisa, kelesztő kovásza és eredményeinek józan számbevételezője.


Na igen. Így könnyű. Házhoz jön minden, mindössze csalogatni kell. Olyan arcot kell mutatni, amely vonzó, s amely hiteles helynek bizonyítja a várost, a klubot, mint művészeti objektumot. Két évtizeddel ezelőtt fiatalemberek ismerték föl, hogy ez valamiképpen (naná, naná hogy munkával, szervezéssel, a sajt kiéneklésével) összehozható, hogy az ügy érdekében meg lehet találni a szövetségeseket. Akik vágják a megfelelő arcot, akik hiszik, éppen ez a megfelelő arc. Húsz esztendővel ezelőtt más volt a helyzet. Keményebb, élesebb volt a küzdelem; úgy tetszett, minden vérre megy. (Naná, naná, a mi vérünkre!) E-képpen a művészet harc volt, otromba verekedés, álorcát viselt az esztétikum. Ha sorompóba léptél a küzdőtéren, egyúttal etikai tettet vittél végbe.

h á rom é v t i z e dről – z á r sz á m a dá s n é l k ü l

Istenem, a bohém héroszok. Hirtelenjében nem is tudnám megmondani, a jelző vagy a jelzett szó a hangsúlyosabb-e. Vélném, mindkettő együtt. És most mi is együtt vagyunk. Két évtized múltán. Úgyszólván hihetetlen, már-már áhítatot érzek amikor kimondom. Na és büszkeséget is, mivel jelentős hányadát együtt töltöttük. Civakodó hűségben, barátaim. Ebben az országban ezt kevés csoportosulás mondhatja el magáról; itt a mindennapos árulások voltak divatban. És nemcsak a politikában. Nehezebb húsz esztendő következik. Már csak amiatt is, hogy az elmúlt olyan könnyű volt. Amiatt azonban még inkább, hogy ragaszkodni tudjunk továbbra is ahhoz, amihez addig ragaszkodtunk. Hogy egy csipetnyit higgyünk az értékben, akkor is, ha eltökélt százak bizonygatják, idejét múlta. Gondoljátok meg, az elmúlt két évtized igazolt bennünket, az érték velünk volt, szavatolta tetteinket. Éppen most adnánk föl, amikor a többség nem látja értelmét? Tekintsük magunkat továbbra is élgárdának, különben szemfényvesztők tolakodnak a helyünkre. Olyanok, akik az utóbbi húsz esztendőt ellébecolták, most azonban a mártíromság koszorújára áhítoznak. Ti fényképezők vagytok, rendelkezhettek róluk dokumentumokkal. Hát higgyetek a saját szemeteknek. A masinátok szemének. ez a hit aztán elegendő lesz az elkövetkező húsz évre, a többit meg majd meglátjuk. Nem emlékszem pontosan mikor, 1975-ben, 1976-ban bejött a hivatalomba – az akkori Népművelési In­tézet Vizuális művészeti osztá­lya – két fiatalember, Balla András és Sipeki Gyula. Fölületesen ismertem őket, bizonyára a Fiatal Művészek Klubjából. Hivatali szobám a nagyszerű fotós, a jó emlékezetű Réti Paliéból nyílott; általam láng-pirosra mázoltatott falépcső – a „mi” vörös kor­lá­ta­ink – vezetett föl hozzám. A fiúk jól ismerték Palit – fo­tóstábo­rokból, pályázatokról, zsűrizésekről,

Fábián László

hiszen az ama­tőr-moz­ga­lom egyik jeles irányítója volt. Pali is ismerhette őket: miután el-

Reflexiók,

mentek, forrófejűekként jellemezte mindkettőt, én pedig már azt is tudtam, nem csak ketten vannak, Tamási Péterrel együtt alkotják az STB-csoportot. Az volt az akkoriban mindennapinak

távolságtartás híján

egyáltalán nem mondható ötletük, hogy teremtsünk rendszeres alkalmat a fiatalok, az új fotográfia bemutatására, hozzuk létre az Esztergomi Fotóbiennálét. Engem arra kértek, lennék igazgatója a leendő fórumnak, ekként biztosítva az Intézet (részben – persze – a minisztérium) támogatását. A Fotóművészek Szövetségéhez nem volt nagy bizodalmuk, tartottak a benne túlsúlyban regnáló konzervatívoktól, akik készséggel behódoltak a párt művészeti doktrínáinak. Bennem talán amiatt bíztak, mivel akkor már túl voltam az „elhajlás” okán rám mért szilenciumon, még inkább amiatt, hogy a Fiatal Művészek Klubjában beszéltem fotóval kapcsolatos kérdésekről, vonzalmamról az akkor igencsak népszerűsödő szekvenciáról, amire örökös idő-mániám hívta föl figyelmemet. Természetesen nem én szerveztem meg az új bemutatkozási fórumot. A fiúk a Városi Fotóklub és a neki otthont adó Petőfi Sándor Művelődési Központ igényeként terjesztették a városvezetés elé, amely – érzékelve országos szervek készségességét – végül is ráállt az engedélyezésre. Nagy szó volt ez; a magát szocialistának manifesztáló kulturális politika – tudva-tudatlanul – elfogadott egy modernista kezdeményt, amely alapvetően különbözött a hivatásos szervezet opportunizmusától. Az elfogadás – szükségképpen – komoly támogatást jelentett (még érvényben volt a három T), anyagilag is realitássá vált a biennálé gondolata. Ugyanakkor tisztában voltunk vele, hogy a zsűrizést, a fölügyeletet nem úszhatjuk meg. Igyekeztünk tehát ezt a kényszerűséget szintén a biennálé javára fordítani, hiszen várható volt, hogy a kiírásra jócskán nagyobb anyag érkezik, mint amekkorára fogadóképesek vagyunk. Kulcs­ kérdésként merült föl tehát a zsűri összeállítása: milyen szakmai-szellemi súly egyenlíthet ki, billenthet a javunkra bizonyos politikai ellensúlyt. A hivatal képviselete felől még csak kétségeink sem lehettek a zsűriben, ami érthető, ha meggondoljuk, nekik kellett a hátukat tartani az extrém szervezkedés miatt. (Vonakodva, de jobbára tartották is.) Ma, három évtized múltán úgy látom, amellett, hogy szerencsénk volt, tapasztalatlanságunk ellenére is ügyesen taktikáztunk, hiszen a biennálé – a hol erősebb, hol gyöngébb alkalmi támadások ellenére – életben maradt, sőt, a rendszerváltoztatást is túlélte. Annyit az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, a támadások korántsem mindig a hivatal, az ideológia részéről érték a két évenként ismétlődő szemlét, piszkáltak bennünket alantasabb bírálatok – félreismerhetetlen szakmai féltékenységből. Úgy látom, az STB és a velük lelkesen egy követ fújó klubvezető, Kollár István (sajnálatosan korán bekövetkezett haláláig) ügyesen lavírozott a szigorúan kijelölt pályán is, maguk mellé állítottak nem egy olyan hivatali embert, akik segíteni tudták, segíteni is akarták a biennálé ügyét. Jelentős pillanat volt, amikor a megyei vezetés részéről is kapott egy eltökélt támogatót az esztergomi szemle – Virág Jenő személyében. Azonban az Esztergomi Fotóbiennálét mégiscsak a legjelentékenyebb helyszín, a rondella emelte igazán rangra. A Vármúzeum igazgatója, Horváth Béla nem érte be az egyszerű gesztussal, hogy ismételten rendelkezésre bocsátja a helyiséget, de elegáns rendezéseivel nagyban hozzájárult a sikeres lebo-

15


nyolításokhoz. Egyéb jelentős városi intézmények (például: Keresztény Múzeum) bevonása ugyancsak segített, hogy nívós és elismert országos fórum legyünk, arról nem is szólva, milyen szélessé vált esetenként a díjakat fölajánlók köre. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy igen hamar észrevették jeles és tekintélyes fotográfusok is, hogy itt többről van szó, mint néhány törekvő fiatalember érdekérvényesítő akciójáról, itt – tetszik-nem tetszik – szemléletváltás mutatkozik, amely a magyar fotográfiát kívánja bekapcsolni a korszerű nemzetközi áramlatokba. Ezt a szándékot korántsem pusztán a falra került képek tükrözték, hanem azok az elméleti fórumok szintén, amelyeken a kérdések esztétikai, szociológiai, olykor filozófiai megközelítései jutottak kifejezésre. Beke László úgyszólván a kezdetektől aktívan részt vett mind az elméleti munkában, mind a zsűrizésben, nem sokkal később Peternák Miklós tűnt föl a rendezvényeken. A hivatalos szakmai elitből Korniss Péter, Markovics Ferenc több alkalommal is, de Féner Tamás csakúgy részese volt ennek a munkának. A kor szellemi viszonyainak megfelelően képzőművészek sora keresett és tartott kapcsolatot a biennáléval, beszűkült esélyeik tágítását látták benne, illetőleg az interdiszciplináris lehetőséget. Baranyai András (1984-ben Önarcképek című sorozatát az Esztergomi Galériában lehetett látni, katalógusában Hajdu István bevezetőjét közöltük), Maurer Dóra, Kocsis Imre, Kollár György, Kéri Ádám, Bak Imre (katalógusok tervezését köszönhették neki a bemutatók), de társrendezvényként építészek is fórumot kaptak (a Bercsényi Kollégium fiatal építészei, 1984.). A fölsorolások esetlegesek, csupán illusztrációk, nem is közelítik a teljességet. Az elmondottak talán jelzik, hogy miféle pezsgést hozott az Esztergomi Fotóbiennálé, nem is csak a fényképezésben, más művészeti ágakban hasonlóképpen. Ha valaki csak rápillant majd egyszer a kiállítók névsorára, látni fogja egy új nemzedék följövetelét, szakmai terjeszkedését, de talán még azt is, mennyivel lett színesebb fokról fokra a magyar fotográfia. Ennek tudomásulvétele (illetőleg újabb országos fórumok megnyitása) hozta aztán az ötletet, hogy szerveződjenek a biennálék tematikusra. Mind a technikai tematikusság (nemes eljárások például), mind a tartalmi-formaiak részben szűkítést is jelentettek/jelentenek, másfelől azonban alaposabb szervezést, elmélyültebb válogatást kívánnak. Balla András lankadatlan munkálkodása, a régi-új művelődési központ adminisztratív támogatása – úgy tetszik – megbirkózik ezzel a kihívással is; a biennále három évtized múltán mindig friss, izgalmas programokat kínál. Magam – mind a bolsevizmus, mind a mai ál-demokrácia idején – számos olyan művészeti megmozdulást, fórumot támo­gat­tam, lehetőséget nyitottam meg, amelyek a maguk módján a modern művészet legkülönbözőbb eredményeinek társadalmasítását célozták. Emlékezetem szerint egyik sem érintett, egyik sem mozgatott akkora közönséget, mint éppen az Esztergomi Fotóbiennálé, ahová legjobb pillanataiban az ország legkülönbözőbb pontjairól zarándokoltak el az ügy iránt fogékony, időnként kifejezetten aktív látogatók. És akkor még a beküldött anyagok bőségét, elbűvölő tarkaságát nem is említettem. Volt ebben valami a népmozgalomból, az önszerveződés varázsából, ami a kezdetek idején – és ez nem túlzás – tilalmazás alá esett, a rendszerváltoztatás után pedig a pártatlan (pártos?) közönyt kap-

sz u bj ek t í v s orok

ta közegül. Nincs okom (kedvem sem) heroizálni a történteket, a résztvevőket csakúgy nem, annyi azonban bizonyos, hogy kevés hasonló intézmény élte túl az elmúlt évtizedeket, és maradt mindmáig mértékadó fórum egy művészeti ág számára. Érthetetlen, kissé elgondolkodtató is számomra azonban, hogy az új gazdasági-politikai érdekcsoportok preferenciái, noha – mondjuk a képzőművészetben, zenében, építészetben történt pozitív elmozdulás – alig változtak a fotót illetően; szervezetében erős maradt a hagyományosabb szemléletű fényképezés elismertsége, még a legkonzervatívabb irányok népszerűsítése/népszerűsége is a változatlan idegenkedéssel fogadott újjal szemben. Alighanem az eljövendő biennálék föladata lesz a bebetonozott hierarchia igazi megbontása, átrendezése. Balla András kérése, hogy írjak az Esztergomi Fotóklubról, a hozzá fűződő

Albertini Béla Esztergom, 2009.

kapcsolatomról, örömöt és meglepetést okozott egyszerre. Örömöt, mert a fotográfia értékké válásáról beszélni mindig jól esik, s Esztergomban ennek lehetünk tanúi. Meglepetést, mert a mindennapos események közepette nem is tűnik fel, hogy milyen messzire vezet vissza egy ilyen felhívás. Talán az eddigiekből már látszik, hogy itt nem módszeresen megalapozott fotótörténeti írás következik. Az esztergomi fényképezés történetéről, benne a klubról egy részletes tanulmány szól ebben a kötetben. Pár klubtaggal folytatott egykori levelezésem jelenleg a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményében található. Most csak néhány régi személyes emlékemet vetem papírra. Így nem is elsősorban az Esztergomi Art Fotográfiai Stúdióról lesz itt szó − ma ez a szervezet hivatalos neve −, sokkal inkább az előd Esztergomi Fotóklubról, annak életéről, eredményeiről, s néhány tagjáról. Ismeretségünk, kapcsolatunk a hetvenes években keletkezett. Ennek kerete részint a fotóamatőr mozgalomnak nevezett szakmai közélet volt, részint pedig a Népköztársaság útján működő Fiatal Művészek Klubja, amit némi öniróniával többnyire az „Öreg Dilettánsok Klubja” néven emlegettünk. Rövid idő alatt itt is, ott is kiderült, hogy egyes esztergomi fiatalok − Balla András, Kollár István, Sipeki Gyula, Tamási Péter és mások − valahogy „kilógnak” a többé-kevésbé bejáratott rendszerből. Mást akartak, mint amit az akkori viszonyok kínáltak. Így aztán elkezdtem Esztergomba járni, még ma is emlékszem a gyatra belső világítású autóbuszokra, de ezek szó szerint rázós élményét háttérbe szorította ami az odautazások után történt.

16

A klub „támaszpontját” a Művelődési Központ képezte, ott azonban elég kevés időt töltöttünk. (Ennek személyes oka is volt; azokban az években kis munkahelyemen a művelődési otthonokkal foglalkoztam,


s túl sokat tudtam róluk ahhoz, hogy a magánőrületemet is ilyen intézményben éljem ki.) Vigasztaló volt, hogy a közelben működött egy vendéglátó ipari egység, ahol nagy vacsorázások és nem kevés borivás közben folytak beszélgetések a világ fotográfiai megváltásáról, amit természetesen az esztergomi fiatalok hivatottak végrehajtani. Ritkább pénzes pillanatokban a hírneves esztergomi csülökkel töltöttük együtt az estét, már ameddig a csülök tartott (bár emlékezetem szerint − s biztos, hogy ebben nem az idő megszépítő messzesége befolyásol − akkoriban több csülök és kevesebb krumpli volt az adagban, − de ez itt nem a reklám helye). A középpontban persze a fényképek, az esztergomi fotográfusok által készített munkák álltak. Akkortájt jutott el Magyarországra is a fotográfia és a képzőművészet kapcsolatát feszegető gondolkodásmód és cselekvés. Mit lehet kezdeni például egy fénymásolóval, ha valaki fotográfusként közelít hozzá? Ezt főként Sipeki munkahelyén lehetett nyomon követni, ahol „svarcban” a népgazdaság féltett eszköze szolgálta ki a kísérletező kedvet. − Az intézményi tulajdon igénybevétele a világ legtermészetesebb lehetősége volt akkor, próbált volna meg bárki is, saját részére megvenni egy fénymásolót − ez még gondolatkísérletként is lehetetlen volt. Nagy fényképelemzések, szakmai viták folytak továbbá Balla András lakásán, ahol több okból is vigyázni kellett, hogy közben az üvegek − amelyek nem fotóvegyszert tartalmaztak − ne boruljanak fel. Az esték nem egyszer a Duna-parti padokon értek véget (véget nem érő szövegelésekkel); fiatalabb korban a hideg sem jelent komoly akadályt. Az évek múlásával az esztergomi alkotómunka mind komolyabbá vált. A szakmában egyre többen ismerték meg az STB nevet (fiatalabb olvasók kedvéért: Sipeki−Tamási−Balla), képeik hírének növekemi Fotóklubba járni. Széleskörű lett mind a magán- mind az intézményes érdeklődés. Ezzel kapcsolatban megmaradt bennem egy kedves emlék. Egyszer úgy érkeztem a művházba, hogy a fotográfusoknak vendégeik voltak; maga a Magyar Televízió küldte ki kicsinyke csapatát a klubba. A ház előtt álló mikrobuszban pár kábel és egyéb technikai „készültség” hevert. Mellette várt ketyegő órával egy taxi: ez hozta-vitte a riportert és az operatőrt. Így aztán a tennivalók elmúlása után szívességi alapon a mikrobusz potyautasaként jöhettem vissza Budapestre, megspórolva az autóbuszjegy árát (engem nem zavartak a kábelek, elfértem mellettük). A kíváncsiság más irányból is megélénkült. A közelmúltban derűsen olvastam egy rólam is szóló három per hármas jelentésben, hogy egyszer, amikor megérkeztem a Fotóklubba, a fotográfusok panaszkod-

sz u bj ek t í v s orok

dése kezdte meghaladni az esetenként megnőtt szakállakat. Egy idő után már sikké vált az Esztergo-

tak nekem, mert a megyei hírharsona csúnya dolgokat írt valamely „modernista” kiállításuk miatt, s ir-

Albertini Béla

gum-burgum, ők ezt majd nem hagyják annyiban… Hogy mi lett a folytatásban, arról már nem szól ez a

Esztergom, 2009.

remekmívű forrásanyag, valószínűleg nem történt semmi sem, mint az oly sok hasonló esetben is így volt. A történet mögött azonban igazán fontos jelenség állt. Az ugyanis, hogy az esztergomiak törekvéseikkel valóban fajsúlyos szerepet játszottak a hazai fényképezés továbbfejlődésében, alkalmasint a modernizációs folyamatban is. − Egyébként jómagam sohasem voltam az avantgárd fotográfia elméleti prófétája, ami akkoriban kisebb-nagyobb mértékű ellenzékiséget is jelentett. − Az utóbbi időben an�nyi Kádár-korszak ellenes hős bukkan fel, hogy az ember csodálkozik, hogy is bírhatta a rendszer an�nyi ideig. Én mindössze a toleranciát képviseltem: engedni kell, hogy élhessen egymás mellett mindenféle fényképezés: a „régimódi kukucskálós” éppúgy, mint az úgynevezett kísérleti, vagy az újfajta szociális tényrögzítés, -feltárás. Az esztergomiak a Biennálé létrehozásával intézményes útra vitték a hazai fotográfiai modernizációt − ez megérdemli hogy önálló tanulmány foglalkozzon vele. E kiállítási rendszer születésénél − ugyancsak a sokféleség fontosságának hangsúlyozásával − még én is ott voltam. Azóta sok idő telt el. Az esztergomi fotográfusok sem fiatalodtak, de nagyobb mértékben öregbedett a hírnevük, mint ők maguk. A Biennálé újabb képei és katalógusai nemzetközi összehasonlításban is megállják a helyüket. (Milyen különös a sors: a legutóbbi, 16. kiállításon egykori és mostani főiskolás tanítványaim képei is falon voltak…) Az utóbbi időben több fotóklub is ilyen-olyan évfordulót ünnepel, van, amelyik hosszabb időre is tekinthet vissza, mint az esztergomi. Az itteni 40. év fölött örvendezve nem szeretnék egyetlen más szerveződést sem megbántani, de az bizton állítható, hogy kevés magyarországi klub mutathat fel olyan fejlődést, mint az esztergomi − itt a hangsúly a minőségi továbblépésen, és nem az eseti kiállítási számokon, az elnyert plecsniken van. E klub tagjai túlléptek a „vak tyúk is talál szemet” típusú, rossz értelemben vett amatőrizmuson, a „ma én dicsérlek téged a klubban, holnap te dicsérsz engem a városban” jellegű jól ismert időtöltésen. Ők azok, akik nem a vasárnapi rántott hús elfogyasztása után mennek el „témát keresni”, mert ők már megtalálták, nem a témát, hanem önmagukat. − Ehhez képest a „téma” megtalálása már nem jelent gondot. Erre a fejlődésre jellemző, hogy a közelmúltban Dorogon láthattuk az esztergomiak kiállítását, ahol helyet kaptak Balla András fiának képei is. Akik látták a képeket, tudják, itt korántsem a „jó apa” szerepének érvényesülése történt meg: az ifjú Balla egyáltalán nem „ballabandis” modorú, hanem saját látásmódú felvételeket adott közre. Ugyancsak örömre adott okot, hogy az országosan és külföldön is nevessé vált klubtagok képei mellett ott voltak az „alapító atyák” munkái is. Jó dolog így évfordulót ülni, vis�szatekinteni egykori küzdelmekre és eredményekre egyaránt. Bár engem az élet az utóbbi időszakban elsodort az esztergomiak mellől, mai életüket már nem ismerem, de a néhány mai is látható tény alapján azt gondolom, hogy jó tendenciák érvényesülnek náluk, ehhez sikeres folytatást kívánok.

17


e sz t erg om 4 0

Nem vállalkozom arra, hogy bármit is megírjak az Esztergomi Fotóklub törté-

Beke László 2009. november

netéből. Sem arra, hogy mi mindent adott nekem ez a város az elmúlt 50–60 év alatt. Csupán néhány eseményt sorolok fel, mely – ha felidézzük – messze önmagán túl mutat. Egy előzmény: itt dolgozott Beszédes Sándor (1830–1889), a magyar fotográfia egyik úttörője, a város fényképésze és többek között a műtárgyfotó műfajának mestere. Mai utódja az elmúlt évtizedekben Mudrák Attila. Másik előzmény: André Kertész itt kezdett fényképezni. Több képe, így a városi uszodában készített felvételei a fényképezés világtörténetének elengedhetetlen darabjai. Fotóbiennálé: 1978-tól kezdve a már 10 éves Fotóklub élete összefonódik az ekkor alapított Esztergomi Fotóbiennálé történetével. Alapítói: Balla András, Sipeki Gyula, Tamási Péter, Kollár István, ugyanazok, akik a Fotóklubot is létrehozták. Közülük az első három alkotta az STB csoportot (az egyik legjobb művészcsoport-név, mellyel a 20. század második felében találkoztam; irodalmi megfelelője a Fölöspéldány). Noha a Fotóbiennálé elsősorban az avantgárd fotó, az experimentális fotó és a képző-

t ow n of pho t o gr a pher s (t he e sz t erg om pho t o cl u b ce l e br at e s i t s j u bi l e e)

művészeti fotóhasználat támogatására jött létre (egy kultúrpolitikailag nem könnyű helyzetben), még abban is folyamatosan aktuálisnak bizonyult, hogy sorra felmérte a magyar és a nemzetközi fotó legjellemzőbb műfajait és trendjeit: megrendezett és átrendezett fotó, tudományos és „természetes” fotó, fotogram, „manu propria”, „kontakt” stb. A Fotóbiennálé két jellemző eseménye: a konceptuális művészet jegyében küldte be az első biennáléra Triprichonját Fazekas György, aki egy közönséges kavicsot fényképezett le három különböző nézetből. Kísérőlevelében „provokálta” a zsűrit, írván, hogy úgysem meri kiállítani a művét. A zsűri frappánsan reagált: elfogadta a művet, de „revansként” a triptichonnak csak két képét állította ki. A történet ezzel nem fejeződött be, mivel a kiállítás bezártával a rendezők elvesztették a követ, majd a művész tiltakozására egy másikkal helyettesítették. Fazekas erre beperelte a biennálét. Az eljárás párját ritkította a műalkotás státuszával kapcsolatos jogi problémák sorában. – Az 1980-as (II.) Esztergomi Fotóbiennálén mutatta be Hajas Tibor röviddel halála előtt az utolsó performanszát. Már az egyik első, varsói performansza is az élet és a halál kérdésével és a fotóval függött össze. Néhány alkotó: az Esztergomi Fotóklub fiatalabb generációjához tartozik a biennálé két jelentős díjazottja, Kovács Melinda, aki romantikus, posztmodern színes csendéleteivel tűnt fel, továbbá Csontó Lajos, aki – többek között – a kortárs művészet fotóalapú képzőművészetének (fotobased art) is. Végül (legalábbis számomra) a legújabb időben vált ismertté a Fotóklub alapító tagja, Szilágyi László, ezúttal különösen megvilágított természeti csendéleteivel. 40 év – ugyancsak számomra – legjobb esztergomi fotója: Balla András alvó önarcképe, melyet úgy készített, hogy az ébresztőórát szinkronizálta az önkioldózsinórral. 1968. In addition to the well-known political events there was another important event; members of various school and work photo clubs imagining their future together in a joint organisation founded that year, the Esztergom Photo Club. Their individual and group successes surprised the national forums and by 1970 they won the Grand Prizes of the People’s Educational Institution and of the Ministry of Education; and then later the Art Prize of Komárom County. In the national competitions they got every prize from the Szegedi Photo Salon’s Main Prize to the Pannon Salon Collection Prize, together with numerous individual prizes. In the meantime this group of friends have visited the Highlands and exhibited in the galleries of Párkány, Zseliz, Komárom, and Léva. They organised a photographer exchange with the photographers of Sepsiszentgyörgy. They visited the Great Plain (Alföld), the Tisza, the forests of Gerecse, Börzsöny and the Pilis. The STB group was formed and its members played key roles in the Young Artists’ Club and the Youth Photography Studio; some were even given managing positions. The exhibitions of the STB group brought the Club its first international success, and later on the group’s appearances abroad (Espoo, Cambrai, Soave, etc) and the media’s reaction (MTV, Fotó, Kritika, Fotóművészet, Élet és Irodalom, Párizsi Magyar Műhely) to some members’ individual exhibitions, with national awards received too, have finally brought us to the attention of our town – “Nemo propheta in patria sua!” – and in 1984 one of our mem-

András Balla

bers received the “For Esztergom” Prize and the Pro Urbe Prize in 1995. In 1996 the Photo Club also re-

Esztergom,

ceived the Pro Urbe Prize. Although we have been receiving significant national professional and inter-

24. december 2008.

national prizes, the town has not paid any more attention either to us or to contemporary arts. In our community we have many winners of the Balázs Béla, Balogh Rudolf, André Kertész Prizes, Photography Main Prize, Babits, Barcsay, Derkovics, Hungart, NKA Prizes, Roman and New York scholarships, regional Art Prizes, and we are also proud owners of the legendary “For the Socialist Culture” Prize of the Ministry of Education for works such as “Photography is prohibited!”, “Socialist Unrealism” or the outcast of society, the “Hermit” and such other progressive (!) series and works, despite of the fact that half a dozen secret agents were writing bizarre reports on us in the meantime. Our members are mainly from Esztergom but a few are from the surrounding towns, some are from the Highlands. In this book we show characteristic images by every one of them, even by people who left and travelled far away, by our honorary members and by people who have died. Because country people always feel the need to prove themselves, we would like to add that Esztergom has the highest number – fourteen at the moment, but there has been seventeen at one time – of members of the Society of Hun-

18

garian Photographers, after the capital. Between our oldest member, István Vigovszky, who is in his eighties, and our youngest, there is six decades. As well as the STB Group we have another group called


the “ORIGÓ” which has seven members, and which had a successful exhibition at the FÉSZEK organised by the Miró Photo Gallery. We have been working as the Esztergom Art Photography Studio (EFS) since 1992, but between us we still call it the Photo Studio. Our style is experimental, creative, multi-media, but we also honour the old masters and techniques, especially because contemporary photography in Esztergom has a great record. Among many other famous people who worked here, there is Sandor Beszedes, André Kertész (Andor Kertész in those times – we organised an exhibition of his photographs of Esztergom at the 3rd Esztergom Photo Biennale), Alajos Martsa, etc. See the study about old times by Endre Kaposi later on in this book. The Esztergom Photo Biennale cannot be detached from the work of the Photo Club since this is our community’s intellectual product, which together with the preparations in 1976, has been functioning for 33 years. (Here I am only enclosing some summary information, because the essays by Dr László Beke and László Fábián will give more details, and so will the text by Béla Albertini who writes about his long relationship with the Photo Club.) In the afternoon of 21 July 1978 people interested in so-called “modern” art gathered from all parts of the country in Esztergom Castle. Photographers, artists, critics, writers and the audience expecting some “fresh” art experience were looking forward to the opening excitedly. The three exhibitions shown between ’76 and ’78, which introduced experimental and creative photography, art photography and neoavantgarde trends in the works of the Young Artists’ Club, the Youth Photo Art Club, the STB Group (Sipeki-Tamási-Balla) and of the Esztergom Town Photo Club were responsible for the enthusiastic atmosphere. The scandals resulting from articles written by hopeless local critics made the Rondella Gallery fill up completely. Thus the 1st Esztergom Photo Biennale opened. This was more than thirty years ago. The interest towards confident concepts and continuity has not decreased since and the experimental and creative photographers have a permanent forum in Esztergom. Almost every artist in the field of photography or fine art combining photography has appeared in our competitions and exhibitions addressing their speciality and professional interests. Our event has received international fame, articles have appeared about it in professional magazines abroad, the Art Pavillion and the Ministry of Protection of Cultural Heritage has organised exhibitions of selected materials in Espoo, Helsinki, Sofia and Plovdiv. The Camera SOAVE (Italy) has regularly shown works from the Esztergom Photo Biennale since 1992, and so do the sister-towns of Esztergom all over Europe. As a result of these exhibitions many of our members have been invited to individual or group exhibitions in these cities.

“Photogramms” (1994), “Sheet film” (1996), “Manu propria” (1998), “Camera Obscura” (2000), “Panorama” (2002), “Act-art” (2004), “Natural pictures” (2006), “Kontakt” (2008) and the planned “Homo ludens”. Our permanent partners in exhibition organisation are the Esztergom Castle Museum of the Hungarian National Museum, the Budapest Gallery and the Hungarian Photography Museum, and from 2008 the Kolta Gallery. A new period is starting in the art life of the town, because from now on the younger ones are taking control of the organisation and running of the Esztergom Art Photo Studio and the Esztergom Photo Biennale’s activity and future. These artists are not only masters of photography but they are skilled in graphic arts, lithography, and heliogravure, not to mention other related techniques. Their practical and theoretical, ideological knowledge will guarantee that the Esztergom Photo Biennale remains a defining event in Hungarian life. In this hope I wish them skill, strength, perseverance and diligence for the next decades. The relationship between Esztergom and photography can be traced back to the nineteenth century: it is still getting stronger every day, because this city never lacks talent in photographers. Among all the arts in Esztergom, photography is the most successful, both because of the number of photographers, and also because of the levels of success these photographers have achieved. The story begins on 14th May 1842 – only three years after the patenting of the invention – when the German advertisement announcing the “first daguerreotype of Esztergom” left the printing workshop of József Beimel. The German advert was signed by Giacomo Marasston from Venice, aka Jakab Marasztoni, who later became one of the founders of the First Hungarian

e sz t erg om – t he c i t y of pho t o gr a pher s

From 1988 the art works taking part in the competition all have to use a certain chosen theme, such as “Organised and re-organised photograph” (1988), “(Self)portrait” (1990), “Coloured photographs” (1992),

Endre Kaposi Esztergom, 2009.

Academy of Painting in Budapest. In 1846 János Haeck, furrier and wine merchant of Esztergom, offered his services as a “fast portrait-maker” in daguerreotype. He must have been very successful in his business because on his passport application his occupation is a “portrait-maker” who “once left his city and never returned there”. In 1863 Zsigmond Aranyvári worked as a photographer in the city near the “prayer house of Izraelites”, and in 1864 Béla Tyroller opened his photography studio at Szechenyi Square. The magazine Esztergom and Its Surroundings ran a two-part article on “The History of Photography” in the 18th and 25th September issues. In this article the author followed the history of photography with professional details and in the end they stated: “the strenuous human soul made the finest part of the human world, light, its servant”. In the same year B.S. Schönwald, a Viennese photographer, offered his services to the people of Esztergom as a “maker of excellent portraits, chrome photography, oil and aquarelle paintings, etchings and official documents, also photographer of the dead, of tombs and landscapes…” Sándor Beszédes arrived in Esztergom in 1868; originally he only wanted to travel through the city, but in the end he stayed and he remained a photographer in the city until his death. After his death in 1889, the

19


magazine Esztergom and Its Surroundings published his obituary where they described him as “an inquisitive soul, always experimenting. He was one of the best photographers in Hungary… He was one of the most excellent citizens of Esztergom for decades and he followed his profession tirelessly.” In 1876 Nándor Stockman, in 1878 Mór Brodszky, from 1880 Ferenc Nagy, from 1881 Lajos Möller, and from 1885 Károly Kádas, were professional rivals of Sándor Beszédes. Kádas worked up until 1910 in Esztergom. In 1889 Ferenc Kozmata came to Esztergom. In 1898 R(óbert) Czernil operated his studio at Széchenyi Square. In 1899 the first amateur photography exhibition opened in the Kaszino. In the same year, Ferdinand Klomann appeared on the scene, a man who made significant achievements both in painting and in photography.

e sz t erg om – t h e c i t y of pho t o gr a ph er s

The first photography shop in Esztergom opened in 1907 in the drug store of Gyula Dobos at Széchenyi

Endre Kaposi Esztergom, 2009.

Square, and from this year on Ferenc Albrecht had his own photography studio too. In 1913 the magazine Esztergom and Its Surroundings issued an offer to its readers, that the magazine was willing to buy reader’s photos of famous events. In 1915 a great amateur photographer then called Andor Kertész arrived, as an officer of the 26th infantry regiment. During his three-year stay here, he made his now world-famous photos with which he put Esztergom onto the map of photography. The master, now André Kertész, came again as the special guest of the Budapest Spring Festival in 1984, and he visited the scenes of his early photographs. He was given a souvenir of the catalogue of a 1982 exhibition of his photos in Esztergom, and a memorial plaque of “For Esztergom”. In 1986 Sylvia Plachy, a Hungarian-American photographer, visited our town, during her research into André Kertész’s early photos of Esztergom. She returned many times, and took several photographs of the town. In 1923 Pál Tvarosek, in 1929 Róna, and in 1933 Béla Sziklay opened their own studios, and then in 1937 Alajos Martsa’s adverts appeared, and he became the founding father of modern portrait photography in Esztergom. His work consists of portraits made of prominent Hungarian intellectuals, and of local characters of the intellectual scene. His photo models make up the twentieth century Hungarian Pantheon, in which, due to these excellent photos, the photographer has his own place too. At the end of the 30s István Müller, and then in 1942 Gottfrid Eitler opened their own studios in Esztergom. The studios of Albrecht, Róna and Eitler operated long after the Second World War, and for a while Martsa returned to the profession too. Besides the collection of his works it is also a significant fact that he gave inspiration to a quality city amateur photography movement, the precedent of which can be found in the photo club of the St Imre College in 1941–1943. The New Town Photo Circle began in 1953 and it was run by Dr József Kékessy, a secondary school teacher, whose own photos appeared in a travel book called Esztergom, written by László Zolnay and Edit Lettrich. Kékessy wrote a chapter in this book, called Photographic Guide, in which he expresses the wish “to help amateur photographers who do not know Esztergom well to find their themes by listing some popular sights in Esztergom and giving short directions on the right conditions for taking photographs.” The Photo Circle borrowed its first enlarging machine from Martsa. The students’ first assignment was to take photos of the monuments of Esztergom. Then these photos were put in photo albums and the city gave these albums to its more prominent guests. The photo group which in 1986 created the now famous Esz­ter­gom Photography Club, – today it is called Art Photo Studio – was mostly formed from members of Kekessy’s Circle. The founding members of the Club were János Debnárik, György Dudás, Dr József Kékessy, István Komora, Ms István Lotka, Tibor Simon and István Vigovszky. They were joined by, representing the younger generation, András Balla, István Kollár, Gyula Sipeki, Péter Tamási and László Szilágyi. The next generation came with Attila Mudrák, János Szekeres, Ákos Major, Gábor Fiala de, Lajos Csontó, János Bozsó and Melinda Kovács. Gergely Balla, Géza Galyasi and Balázs Radócz are the youngest in the studio’s talented youth. The group – breaking with traditional photography – turned towards new forms of expression, new themes, and today it is a recognized part of Hungarian photo art and visual culture. Their exhibition awards and grants, their national and international appearances are countless, and the number of their books and publications is very impressive. The Esztergom Photo Biennale was started by András Balla, Sipeki Gyula and Péter Tamási, and it is the most important conceptual photography review in the country. The determined organisation which feeds the basic conditions, financial background, first-rate marketing and rich documentation of the Biennale, deserves acknowledgement. The themes are always around exciting relevant issues; but there is a growing number of photographers from the fine art direction too. It is not an overstatement that the Esztergom Photo Biennale has done more than anything else in Hungary to reconcile photography with the fine arts. The photographers of Esztergom are individual artists building their own style and their own language, and they were not brought together by the same outlook but by their high demand for quality and the shared feeling of responsibility for their city. Looking at their work, one can wonder about how beautiful it could be if there was a Photography Museum of Esztergom, where everyone could see the works of old and contemporary photographers. The sad truth is that we cannot even see the treasures hidden at the photo archives of the museums of Esztergom! One day this should change. Let’s hope! There are probably very few places in Hungary where the first photographer was a woman not a man. Dorog is one of these places: the first photo portraits of the people of Dorog were taken by Mária Szalai – wife of Bertalan Szagasszer, a train conductor – who lived at 51 Petőfi Street. The photos were taken at

20

the beginning of the 1920s, on a sunny day under the pear tree in the middle of the yard. They were identified by the local historian, József Pick, who recognised the details in the photos.


The above-mentioned house later became a home for photography studios. The first one was opened by István Either – son of a musical family – in 1927, and he later became the official photographer for the local mining company. His works as the miners’ photographer were published in the book called Introduction to the Local Mining Industry of Esztergom’s Mine Basin, in 1932. The studio was later taken by Pál Tvarosek who moved to Dorog from Esztergom. His activity in Esztergom was documented by the group portraits of the Szent Lászlo Bányász Levente Club from 1935, and of the Voluntary Fire Brigade of Dorog from 1936. The next owner of the studio was Lajos Ko­lozs­vary. He moved to Dorog either from Ozd or Putnok. His collected works can be found in Ten Years of the Autodidact and Self-Help Society of the Dorog Social Club (1929–1939). His enterprise was taken over by his son-in-law, Sándor Sziklay, who moved to Dorog from Ungvár in 1949. His son still works in town as a photographer. The MÁV (Hungarian National Railway) photographed all train stations between 1920 and 1930, and the photographs were published in an album. When the train station of Dorog was photographed, the unknown photographer made ten complete panoramic photos of Dorog from a high building, possibly a Following the Second World War, József Hír became the documenter of the everyday life and celebrations of Esztergom. The world of mining attracted both Gyula Sipeki and Károly Gink here too, who made a representative exhibition honouring the miners of Dorog. After the closure of the mines, the esoteric world of the mining buildings attracted photographers like Sylvia Plachy and Gergely Balla too. Members of the Esztergom Art Photo Studio honoured the memory of mining with an exhibition organised in the Dorogi Gallery. It is easy for the photographers of Esztergom, the ones who organised themselves into a club two decades ago: they have these twenty mixed years of photography behind them; the twenty years which was spent in the avantgarde movements’ interaction – seemingly on the periphery but in reality in

t wo de c a de s

mine tower. These panoramic photos are owned by the Industrial Museum of Tatabánya.

László Fábián Opening AMK Small Gallery Esztergom 14 April 1989.

the most robust castle. Easy because they easily found themselves in changing circumstances; and easy because they themselves created these changes. I can not say they made their own destiny, but destiny has found them because they wanted it to find them, to see if it can use their abilities and readiness. And here in this ab ovo so-called hopeless situation they managed to have an influence on the whole of Hungarian photography and the Biennale could use this as its base, the most significant base – it can be historically proved – of modern Hungarian photography, its yeast and the sober reviewer of its achievements. Well, yes. It is easy like this. Everything comes home, we only need to lure them in. You have to show your ago these young men recognised that this can work (of course with labour and organisation), and they can find allies in the interest of this case: allies who will make the right expressions and believe that this is exactly the right expression. Twenty years ago things were different. The fight was harder, tougher, everything was for real. Art was a fight, a dirty punch-up; aesthetics were a mask. If you stepped into the ring, you made an ethical gesture. Oh God, the bohemian heroes. I would not be able to tell this instant whether the adjective or the noun has the emphasis. And we are together again. After two decades I am almost feeling reverent when I say this. And I feel pride too, because we spent a lot of these two decades together; in faithful squabbling, my friends. Not many groups can say this in this country; here everyday treachery used to be in fashion - and not only in politics. Harder times are coming; partly because the previous years were so easy. But mostly because we need to hold on to whatever we have been holding onto until now. So we can believe in our values even if a determined throng is telling us we are old-fashioned. Think about it; for the past two decades, value was with us, it assured our actions. Should we give up now when the majority does not know what the point is? Let us believe that we are in the vanguard, otherwise swindlers will take our place - the ones who wasted the past twenty years and now want the rewards of martyrdom. You are photographers, you might have some documents about these people. Have faith in your eyes. Have faith in the eyes of your cameras. This faith will be enough for the next twenty years, and we shall see after that. I can not remember exactly when, in 1975 or 1976 two young men, András Balla and Gyula Sipeki, came into my office at the Visual Arts Department in the Institution of Education. My office was facing the office of a great photographer with an excellent memory, Pali Réti. A red wooden staircase, painted by me – our own red bars – led up to my office. The boys knew Pali well from photography

of t hr e e de c a de s – w i t hou t f i n a l ac c ou n t s

attractive face, the one which will show the city and the club as a genuine artistic object. Two decades

László Fábián Reflections without reservations

camps, competitions and juries, because he was one of the leaders of the amateur movement. Pali must have known them too, because after they left he called them hot-tempered and I knew well that there were not only two of them but three, and together with Peter Tamási they made the STB group. Their unusual idea was to give a chance to the young ones, to the new photography, and to create the Esztergrom Photo Biennale. They asked me to be the director of the future panel, this way assuring support from the Institution of Education (and partly of course the Department of Visual Arts). They had no trust in the Society of Photo Artists because they were wary of the conservatives, who were in the majority there and who accepted the art doctrines of the Party.

21


I think the reason why they trusted me was that I was over my period of punishment for my dissident behaviour. And probably even more because I had given talks at the Young Artists’ Club on questions about photography and on my attraction to the increasingly popular “series” which I was mainly interested in because of my obsession with time. Naturally I did not establish the introductory panel. The boys submitted it as a request from the Town Photo Club and its home in the Petofi Sandor Cultural Centre to the town leaders, who – sensing the enthusiasm of the national bodies – agreed to it. It was a huge achievement; the so-called socialist cultur-

of t hr e e de c a de s – w i t hou t f i n a l ac c ou n t s

al politics – knowingly or unknowingly – accepted a modernist initiative which was profoundly different

László Fábián Reflections without reservations

from the opportunism of the official organisation. The approval – necessarily – meant serious support and so now the idea of this Biennale had financial reality too. At the same time we were aware that we could not get away from the jury and the monitoring. So we tried to use this for the benefit of the Biennale, because it was very predictable that we would be getting a lot more material than we could keep up with. The gathering of the members of the jury was a major issue: what sort of professional-intellectual weight would balance the scale or give us some extra political counter-weight? The inclusion of the official representatives in the jury was unavoidable, and it is understandable if we think how they had to watch themselves because of the extensive organisation (and reluctantly they did). Today, after three decades, I think we were not only lucky but quite tactful too, despite of our inexperience, since the Biennale – against the sometimes stronger, sometimes lighter attacks – still goes on and it even survived the fall of Communism. For the sake of truth I have to add that these attacks did not always come from the official bodies and their ideology; many attacks were the results of professional rivalry. I think that the STB and István Kollár, the club leader who was singing from the same song sheet (until his early death) very cleverly navigated the narrow path, and they found support in officials who could and would help the Biennale. A significant movement emerged when the Esztergom Biennale found strong support from the regional leadership in Jenő Virág. But the Photo Biennale became significant due to its place – the round house. Béla Horváth, director of the Castle Museum, not only let the round house be used but he himself organized the successful events there. The use of other important institutions in town (such as the Christian Museum) also helped the Biennale to become a first-rate acknowledged national panel, not to mention the wide range of people presenting the awards. I also have to mention the fact that the proud and important photographers quickly noticed that this is more than just a couple of young men lobbying on their own behalves; here – whether you like it or not – is a change in viewpoint and this change is aiming at connecting Hungarian photography to contemporary foreign trends. This aim was not only reflected in the exhibited photographs but in the theoretical panels to – where the questions were approached on different levels – aesthetic, social, sometimes philosophical levels. László Beke took an active part in both the theoretical work and in the jury too from the beginning and Miklós Peternák appeared very soon after the start. From the professional elite Péter Kor­niss and Ferenc Markovich came quite often, and Tamás Féner also participated. According to the intellectual circumstances of these times, many contemporary artists looked at the opportunities offered by the Biennale and saw the chance of widening their options and the possibility of interdisciplinary work. Among the exhibitors were András Baranyai (in 1984 his series called Self-Portraits were shown in the Esztergom Gallery; the introduction for the catalogue of the exhibition was written by István Hajdú). Also Dóra Maurer, Imre Kocsis, György Kollár, Imre Bak (the exhibition catalogues were designed by him) and some architects appeared too at the partner-exhibition (architects from the Bercsényi College appeared in 1984). These names are only examples; the list is far from complete. These previous lines possibly will reveal some of the excitement that was created by the Esztergom Photo Biennale not only in photography but in other art forms too. If someone glimpsed through the list of exhibitors they would see the emergence of a new generation, its professional expansion, and maybe they would also see the fact that Hungarian photography has been getting more and more wide-ranging. The acknowledgement of this (and the opening of national panels) resulted in the idea of organising the Biennale by themes. Both the technical themes (for example permanent noble processes) and the subject-form mean partly limitation but also a more thorough organisation and a more meticulous selection. The effortless work of András Balla, the administrative support of the new-old cultural centre – if you like – can get over this challenge too; and after three decades the Biennale still offers fresh, exciting programmes. I have – both under the Bolsheviks and today’s pseudo-democracy – supported countless art actions and panels, and have created opportunities for the wide range of achievements in modern art to join the mainstream. To my memory, none of these movements touched and moved such a huge audience as the Esztergom Photo Biennale did, which was, at the best times, visited by active and keen visitors from all over the country. And I have not even mentioned the rich and colourful art works sent to the exhibition. There was something of the people’s movement, of self-organisation which were both banned straight at the start of Communism and which were met with complete indifference after the fall of Communism. I have neither reason nor intention to create a heroic story or heroes here. One thing is clear and it is that very few similar initiatives survived the past decades and remained a competent panel for an art form. It is a puzzle for me why the new economic-political pressure groups’ preferences changed so little towards photography – even though they have changed towards the fine arts, music and architecture; the

22

traditional style of photography is still more accepted and promoted – even the most conservative ones – than the latest works. The task of future Biennales is to demolish this rigid hierarchy.


András Balla’s request to write about the Photography Club of Esztergom and about my relationship with it, caused great pleasure and surprise at the same time. It was a pleasure because it is always a good feeling to talk about photography becoming something of value and we are witnessing this in Esztergom. Surprise, because among the ordinary events of everyday life we do not notice how far an invitation like this one goes. You might notice from the above lines that this is not going to be a well-researched article about the history of photography. The history of photography in Esztergom, including the history of the Club, appears in another chapter in this book. My letter exchanges with some members of the Club are kept in the collection of the Hungarian Museum of Photography. Here I am only going to talk about my own personal memories. Therefore I mainly want to talk not about the Art Photography Studio of Esztergom – because it is its official name – but about the previous Photography Club of Esztergom, its life, results and members. We got to know each other in the 1970s. The environment was the professional circle of the amateur photography movement, and partly the Club of Young Artists on the Népköztársaság Road. We called the Club “The Old Dilettantes’ Club” with some self-irony. We shortly realised that some young artists from Esztergom – András Balla, István Kollár, Gyula Sipeki, Péter Tamási and others – somehow did not fit the accustomed system. They wanted something different from what was offered by the times. So I started going to Esztergom by bus, and I still remember the poor interior lighting on those buses, but the literally shocking journeys would soon be forgotten because of what happened afterwards. The support from the Club came from the Cultural Centre, but we did not spend much time there. (My to spend my time in institutions like them.) It was a great relief that we found a local restaurant where, during great dinners and endless wine-drinking parties, we discussed the salvation of world photography which was to be done by the youth of Esztergom. At times, when we felt rich, we spent the night eating the famous pig’s trotters of Esztergom, as long as the trotters lasted (although, as I now remember – and I hope it is not the passing of time that makes everything rosy – in those days there was more trotters and less potatoes, but this is not the place for product-placement). In the centre, of course, were the works made by the photographers of Esztergom. Discussions and actions about the relationship between photography and fine art reached Hungary around this time. What

su bj e c t i v e l i n e s

personal reason for this was that I worked with cultural centres and I knew too much about them to want

Béla Albertini

can a photographer do with a photocopying machine, for example? This issue was mainly investigated at Sipeki’s workplace, where this very precious equipment of people’s economy was used by curious artists. It was the most natural thing to borrow equipment from the institution; no one would have even thought of buying one for their own use in those days. Large photo-analysis and professional discussions were going on at András Balla’s flat too, where we all had to be careful about not knocking over the bottles – which, by the way, did not contain photographical chemicals. The nights often ended on benches on the banks of the Danube (with endless talks); when you are young, the cold does not affect you. With the passing of time the creative works of Esztergom became more serious. The name STB (Sipeki-Tamási-Balla, for younger readers) became well-known in professional circles, and the fame of their works outgrew their beards respectively. After a while it was fashionable to go to the Photography Club of Esztergom. Both private and institutional interests have grown. I have a little story to tell you in this regard. Once when I arrived at the Cultural Centre I found that the artists had guests; Hungarian Television had sent a small team to visit the Club. In front of the building was a minibus with some cables and other technical equipment. Next to it was a cab with a running meter; this cab brought the reporter and the cameraman. After the report I was given a lift in the minibus, sparing the price of the bus ticket (and I did not mind the cables). Others showed their interest in the Club too. Recently I read a secret police file about myself, and in the file was a report about how I once arrived at the Photography Club and all the photographers complained to me about a particular article in the local paper. The article was very critical about their “modernist” exhibition and the photographers decided they were going to show the writers, blah-blah-blah… The report does not say what happened afterwards. Probably nothing, as it usually happened in similar cases. But there is an important element in this story. And it is that the photographers of Esztergom played a major role in the development of photography in Hungary and in the process of modernisation. I myself have never been the theoretical prophet of avant-garde photography, which, at those times meant a certain opposition. Recently so many heroes of the opposition to the Kadar regime have reappeared, that it makes you wonder how the regime managed to keep going for that long. I only represented tolerance. I believed that we had to let every kind of photography co-exist: the old-fashioned peep-hole type, as well as the so-called experimental, and the new social-realist exploration. The photographers of Esztergom institutionalised the modernisation process in Hungarian photography through the creation of the Biennale – this deserves a separate study alone. I was present at the birth of this type of exhibition-system – and emphasized the need for the different types of works. A long time has passed since. The photographers of Esztergom have not got any younger but their fame is older than they are. The photos and catalogues of the Biennale are up to international standards. (Fate is a strange thing: at the last, the 16th Biennale, my old work and recent students’ works were exhibited together.) Many photography clubs celebrate various anniversaries nowadays and some are even older than the one in Esztergom. The 40th anniversary of the Photography Club of Esztergom makes me state this fact

23


– and I do not want to offend anyone with this – that very few Clubs can show such development as the Esztergom one; and the emphasis here is not on the number of exhibitions and awards but on the quality of this development. The members of the Club overstepped the amateurish happy-go-lucky photography, and the praising of each other. These people do not need to find their subject, since they have found not the subject, but themselves. In comparison, finding their subject is not a problem. It is typical of this development that recently we saw an exhibition at Dorog where, among others, the son of Andras Balla exhibited too. Those who have seen his photos know that the son does not copy his father, but he has found his own voice. It was also a pleasure to see that among the nationally and internationally famous photographers’ works were those of the “founding fathers’” too. It is great to celebrate an anniversary this way, looking back at both struggles and achievements. Although life brought other things for me and I do not follow the lives of the photographers of Esztergom anymore, the obvious facts make me think that positive tendencies are working for them too, and I wish them the best of luck.

Balla András

e sz t erg om 4 0

Alvó önarckép Sleeping self-portrait 1976.

I will not embark on the task of writing about the history of the Esztergom

László Beke 2009. november

Photo Club. Nor will I give an account of how much this town has given me during the last 50-60 years. I will merely list a few events which – when remembered – will point beyond themselves. One precursor: Sándor Beszédes (1830–1889) worked here. He was one of the pioneers of photography in Hungary and a master of museum object photography. In the last few decades Attila Mudrák has been his successor. Another precursor: André Kertész took his first photographs here. Several of his photos, among them photos of the swimming pool in Esztergom, are essential pieces in the world history of photography. Photo Biennale: From 1978 onward the life of the Photo Club has been intertwined with the history of the Esztergom Photo Biennale. Its founders, András Balla, Gyula Sipeki, Péter Tamási and István Kollár, are the same ones who founded the Photo Club. The first three of these people created the STB Group [Editor’s note: ‘STB’ is equivalent to ‘etc’ (et cetera) in English.] This is one of the best artists’ groups’ names I have met in the second half of the twentieth century; its literary equivalent would be Special Edition (Folospeldany). Although the Photo Biennale was primarily created in support of avant-garde photography, experimental and art photography (in a heavy situation of national cultural politics), it proved relevant because it took stock of the most typical genres and trends of Hungarian and international photography, such as organised and re-organised photography, scientific and “natural” photography, photogram, “manu propria”, “contact”, etc. Two characteristic events of the Photo Biennale: György Fazekas submitted his Triptych to the First Biennale under the theme of conceptual art. The Tryptich consisted of three photos of a pebble from three different angles. In his supporting letter he provoked the jury by saying that they would not dare to exhibit his work. The jury’s retribution was striking – they exhibited the art piece, but only showed two of the three photographs of the Triptych. The story is not finished. On the last day of the exhibition the organisers managed to lose the pebble and they offered another pebble instead, to the artist’s disapproval. Fazekas took the Biennale to court. The proceedings were quite unique in trying to establish the legal status of the art work. In 1980, at the Second Biennale, Tibor Hajas did his last performance before he died. One of his first performances in Warsaw was already on the subjects of life and death and photography. A few artists: Two significant award-winners, Melinda Kovács, who came to prominence with her romantic, post-modernist colour still lives, and Lajos Csontó, who is a member of – among others –the community around photo-based contemporary art, both belong to the youngest generation of the Esztergom Photo Club. And finally (at least for me) László Szilágyi, one of the founding members of the Photo Club, who became well-known recently, this time with his specially-lit still lives of nature. And the best photograph (again, at least to me) of the past 40 years by an artist of Esztergom: the sleeping self-portrait of András Balla which he Made by synchronizing his alarm-clock with the cable release

24

of his camera.


Beszédes Sándor

(részlet detail)

Kis piarcz.

1876.

be sz é de s | ism er e t l e n u nk now n | k er t é sz | m a r t s a


be sz é de s s á n d or

„Az esztergomi árvíz

Vizi város a kis Duna mentében. 1876. február 24 – mártzius 12-ig. Az esztergomi árvizkárosultak javára fényképezte s az egész bejövendő összeget ugyanazok segélyezésére felajánlotta Beszédes Sándor fényképész” 30×23 cm

26


be sz é de s s á n d or „Az esztergomi árvíz

Buda utcza. 1876. február 24 – mártzius 12-ig. Az esztergomi árvizkárosultak javára fényképezte s az egész bejövendő összeget ugyanazok segélyezésére felajánlotta Beszédes Sándor fényképész” 30×23 cm

27


be sz é de s s á n d or

„Az esztergomi árvíz

A városház. 1876. február 24 – mártzius 12-ig. Az esztergomi árvizkárosultak javára fényképezte s az egész bejövendő összeget ugyanazok segélyezésére felajánlotta Beszédes Sándor fényképész” 30×23 cm

28


be sz é de s s á n d or „Az esztergomi árvíz

Széchenyi tér. 1876. február 24 – mártzius 12-ig. Az esztergomi árvizkárosultak javára fényképezte s az egész bejövendő összeget ugyanazok segélyezésére felajánlotta Beszédes Sándor fényképész” 30×23 cm

29


ism er e t l e n u nk now n e sz t erg om i f o t o gr á f us Kis-Duna sétány üvegnegatív Esztergom, 1918.

Cím nélkül (Esztergom Párkány felől) üvegnegatív Esztergom, 1918.

Cím nélkül (harang avatás) 1922.

30


cím nélkül (kisfiú kenyérrel és bottal)

1910.

üvegnegatív

31

ism er e t l e n u nk now n e sz t erg om i f o t o gr á f us


a n dr é k er t é sz Nicole és Eric 24,5×16,5 cm Hortobágy, 1984

32


a n dr é k er t é sz „Szent Róbert Szent André” 19,5×20,5 cm Szentendre, 1984

Nicole, Erik és Róbert 19,5×24,5 cm Esztergom, 1984

33


s ólyom róber t A. K. a Mala uszodában 24,5×16,5 cm Esztergom, 1984

cím nélkül (André) 24,5×16,5 cm Esztergom, 1984

34


a n dr é k er t é sz cím nélkül (Nicole) 19,5×20,5 cm Esztergom, 1984

cím nélkül (Róbert) 24,5×19,5 cm Esztergom, 1984

„Dömös” 24,5×16,5 cm Dömös, 1984

„Mi együtt” 19,5×24,5 cm Párizs, 1984

35


m a r t s a a l ajo s Tersánszky Józsi Jenő (az író) 24×1¬8 cm Esztergom

Farkas Imre ferences tanár (Laci páter) Esztergomban fényképez 18×24 cm Esztergom, 1948

Sousse-i lány 18×24 cm Sousse, 1935

36


m a r t s a a l ajo s Tersánszky Józsi Jenő (a furulyás) 24×18 cm Esztergom

Nyergesi János festőművész 18×24 cm 1939. körül

A sivatagban 18×24 cm Sousse, 1936

37


Martsa Alajos

fotogram

18×24 cm

1975.

38

be sz é de s | ism er e t l e n | k er t é sz | m a r t s a


a r t f o t o gr á f i a i s t ú dió Balla András Nagyapám hét kazettája 1–7. FF. Aranyozott (A képek aranybevonata nem reprodukálható) 100×135 cm 1995.


b a l l a a n dr á s | or ig o t e a m Black Molly 50×70 cm Esztergom, 1990

A szék » 100×100 cm Párizs, 1985. Étoille, toilette

40


b a l l a a n dr á s | or ig o t e a m « Szekvencia. Borostyán Imre, a remete 80. születésnapján kivetkőzött önmagából és… Esztergom, 1980.

« B.I. szembenézett önmagával, majd megállapította, hogy megint nem nőtt semmit Esztergom, 1981.

A pillanat Balatongyörök, 1974

43


b a l l a gerge ly | or ig o t e a m Budapest–Róma 1–3. 100×24 cm (kisfilm 24×110 mm) ff színezett 2001.

44


b a l l a gerge ly | or ig o t e a m Dorogi bányászfürdő 1–10. 100×135 cm ff. színezett Dorog, 1996.

46


b a l l a gerge ly | or ig o t e a m Pilisi mészégetők 1–6. 50×70 cm ff. színezett 1995.

47


b a l l a gerge ly | or ig o t e a m Átjárós kép 1–3. 24,5×24,5 cm litográfia 2001.

48


b a l l a gerge ly | or ig o t e a m Körhintás kép 30×40 cm litográfia 1999.

Körhintás kép 17×46 cm litográfia 2000.

49


Táblák I–VI.

2009.

50

b o z s ó a n dr á s | or ig o t e a m


b o z s ó a n dr á s | or ig o t e a m Budapest III–IV. Emulzió postai képeslapon 2002.

51


Lambda print

Fテゥrc I窶天.

2001.

52

b o z s テウ a n dr テ。 s | or ig o t e a m


70cm

Ikon

1975.

54

b a l l a a n dr รก s | or ig o t e a m


g a lya si gé z a | or ig o t e a m Szénrakodó a Dunán Esztergom

Kotróhajó 2000. (Pilismarót)

« Anita

55


g a lya si gé z a | or ig o t e a m Tokod-Üveggyár I–III. 2008.

Gréta »

56


KollĂĄzsok I.

Elmenőben 1975.

1968.

58

k a pp o si e n dr e | or ig o t e a m


1970.

Kollรกzsok II-III.

1992.

59

k a pp o si e n dr e | or ig o t e a m


m u dr á k at t i l a | or ig o t e a m « Trabant 1980 Hármaskép (New York, Esztergom, Budapest)

61


Falak I窶的V.

62

m u dr テ。 k at t i l a | or ig o t e a m


r a d ó c z b a l á z s | or ig o t e a m Torockó (Erdély) 2007.

Gleccser (Hexenküche) 2008.

63


Termテゥsek I窶的I.

2009. 2007.

64

r a d テウ c z b a l テ。 z s | or ig o t e a m


Termések III. 2008.

2001.

Hullámtörés

65

r a d ó c z b a l á z s | or ig o t e a m


be nc z e l รก sz l รณ Mรกriabarlang Dorog, 2007

66


be nc z e l á sz l ó Szusszanás (Mészégető portréja) 1985.

67


be nc z e l á sz l ó Lépés 1987.

Árnyékok 1987.

68


h i ž ň a n pé t er Lovaink I–III. 2008.

69


h i ž ň a n pé t er Lovaink IV–V. 2008.

Lovaink VI. » 2008.

70


Jégló

2008.

71

h i ž ň a nova a dr i a n a


m ajor á ko s Yosemite park (Kalifornia) I–II. 1998.

„Jelenmúlt” »

72


kor da k á l m á n Föveny Mészáros Dezső szobrász

74


mol n á r l á sz l ó Pekingi képek I–III. « Ha megnövök (Holdünnep) Mr. Chen Guanming Fragrant Hills

75


mol n á r l á sz l ó Pekingi képek IV–VII Fragrant Hills Park Ritan park Jingshan park Zi Zhu Yuan park

76


Akt

78

p usk รก s i v e t t


Gyรถngyรถk

79

p usk รก s i v e t t


p usk テ。 s i v e t t Tekintetek I窶的II.

80


r a fa e l b a l á z s « Balla András kertépítész

‹ Dr. Zsembery Dezső műgyűjtő

Vigovszky István fotós

« Vincze László festő

Tettamanti Béla grafikus

81


Zugiv贸 I-VI.

82

ru pper t i v谩 n


ru pper t i vĂĄ n Oszlopok cianotĂ­pia 2007.

83


sipek i g y u l a Barátom P.I. (Tapír) 1973.

84


sipek i g y u l a Boldog pár 1974.

Táncosok I–III. (Tisztelet az idős mesternek) 1978.

85


sipek i g y u l a Torzテュtテ。sok I窶的V. Xerogram 1982.

86


sipek i g y u l a Fragmentumok I. Xerogram 1983.

87


Áttörés

Monolit

88

s ó t ér jó z se f


Cirkusz I–III.

89

sz e g ő c s a b a


Erdei anzix I窶天I.

90

sz ek er e s jテ。 no s


s ó t ér jó z se f

Dorogi mészmű

1981.

Sic transit I.

92

sz i l ág y i l á sz l ó | or ig o t e a m


sz i l รกg y i l รก sz l รณ | or ig o t e a m Dorogi kรกpolna 1981.

Gyรถkerek (Gerecse) 2007.

93


« Torzó 1996.

« Fű 1997.

2003.

Gombák

95

sz i l ág y i l á sz l ó | or ig o t e a m


ta m テ。 si pテゥ t er Plakテ。tok I窶天. 1988.

96


v ig ov szk y is t vá n Halászhálók Esztergom, 1983

Remeteség Pilismarót, 1983.

98


v ig ov szk y is t vá n Hangolás 1990.

Kopjafák: ‹« Írásos « Csavart testű Csillagos 1982–1988.

99


s t b c s op or t Fényképeszkedés Esztergom, Palkovics pad

Repülünk! I. 1975.

100


stb team A parasztság velünk harcol! 1974

STB híradó (MTI módra) a la MTI 1978.

101


s t b c s op or t Rep端l端nk! 1975.

102


s t b c s op or t A Titanic igaz tĂśrtĂŠnete 1977.

103


s t b c s op or t Értekezlet 1976 Az STB csoport rendes évi beszámolóját tartja a KISZ Komárom megyei bizottságán, megfigyelőként részt vesz Korda Kálmán

Az STB egy munkanapja (Szentendre, Templom tér) 1975.

104


s t b c s op or t Ablakban Susan Sontaggal 1982.

CsoportkĂŠp Rousseauval PrĂĄga, 1978.

105


va rg a l á sz l ó Székelykő Soca forrásvízesése Tarpataki vízesés › Torockói havasok »

106


Lรกnglovagok

Esztergom

108

be n e dek at t i l a l ajo s


a rch í v u m Beszédes Sándor Esztergom, 1882. válogatás a volt tagok képeiből

109


bu kó l á sz l ó Virágok

1969. k

Lelet

1976.

110

a l m á s s y l á sz l ó


f i a l a de g á b or A gép No 788. 60×70 cm polaroid 1992.

111


du dá s g yörg y Czóbel Béla festő 1980.

l o tk a is t vá n n é

Esztergom, Lépcső utca

Várlépcső Esztergom, 1972.

112


du dé á s g yörg y Nyergesi János festőművész 1982.

113


c s on t ó l ajo s Hűséges eső Tell me a story 2009

114


c s on t 贸 l ajo s Csillagok 1996

Z谩szl贸k 1996

115


horvát h dáv i d St. Martin

Cigányhegedűs

1974.

116

hor n l á sz l ó


horvรกt h dรกv i d Eรถrsi Istvรกn 2005.

117


horvát h dáv i d Szerelmesek Besenyőtelep, 2007

Kislány csirkével 1974

118


1981

Rock

119

horvรกt h dรกv i d


k a p o si ta m á s Meersburg I–III. színezett 50×70 cm 1990–1991.

120


k a p o si ta m á s Dé ja vu színezett 30×50cm 1989–1990.

121


k er ek e s g á b or „C.E.R.N.94.2.” 1994.

Május 1. Camera obscura 1984.

122


kol l á r is t vá n Zsuzska lányom Moszkvai leány Babázó néni

123


komor a is t vá n „Csóri csuka csárda” a remetével

k u n d f er e nc

1977

Kislányom, Eszter 1977

124


kovác s m e l i n da Pszeudo-sztereo I. kémiai- és kézi színezés 1992.

125


kovác s m e l i n da « Pszeudo-sztereo II. 1990.

Hasonlat III. 1992.

127


Ila Néni

Fürdőzők

128

l e nc sé s ta m á s


Colosseum 1977.

129

ol ajo s is t vรก n


já m b or is t vá n | ír is f o t ók l u b

Teknővájó

1975.

Szomszédasszony

1963.

130

ol ajo s is t vá n


ol ajo s is t vá n Esztergomi városközpont

j u h á sz k ata l i n

1965.

Esztergomi városközpont

ism er e t l e n u nk now n

1984.

Esztergomi városközpont Esztergom, 2009.

131


Jégvirágok

132

pá l fa lv i ta m á s


c z é h z oltá n | ír is f o t ók l u b

2007.

Elmúlás

Tenerife

2005.

133

l ác z a g á b or | ír is f o t ók l u b


sz a módy z s olt A mester. Soave 1998.

Tatai szobrok I. » 1998.

Komárom, Öregvár 1994.

134


t örök l á sz l ó Akt No.5. Idézet E. I.-tól I.

135


Kompozíció №: 5.

136

t u m b á sz a n dr á s


va s s k á l m á n Váza 1977.

Cím nélkül 1978.

137


gr e g us s ta m รก s Vรกmhรกz

A pรณk

138

j u h รก sz k ata l i n


va s s k á l m á n Egymás-képmás I. 1992.

139


be sz é de s s á n d or Beszédes Sándor Buda utcza. (részlet) 1876.


ı Almássy László ı Balla András „a.Balla” ı Balla Gergely „Ge

Cs. Nagy Lajos ı Cseuscsik László ı Csontó Lajos ı Dobler Kár

Funk Péter ı Furlán Ferenc ı Galyasi Géza ı Greguss Tamás ı H

Miklós ı Juhász Katalin ı Kajtor László ı Kaposi Endre „Kaba” ı K

Attila ı Kollár István ı Komora István ı Korda Kálmán ı Kovác

Major Ákos ı Mező Ferenc dr. ı Molnár Gizella, Lencsésné ı M

Návrádi Mária ı Nemes László ı Németh Zsuzsa ı Olajos Istv

Radócz Balázs ı Rafael Balázs ı Rozmann István ı Ruppert Iv

Sótér József ı STB-Team ı Szabó Árpád ı Szabó László ı Szabó T „Sziszi” ı Sztraka József ı Tahin Gyula ı Tamási György ı Tam

Turányi Sándor ı Varga László ı Vass Kálmán „Kóló” ı Végh K


ergő” ı Bencze László ı Borostyán Imre ı Bozsó András ı Bukó László

roly ı Domokos József ı Dudás György ı Fiala de Gábor ı Franta Dezső

Hižňan Péter ı Horn László ı Horváth Dávid ı Horváth Zsolt ı Istvánffy

Kaposi Tamás ı Kékessy József dr. ı Kerekes Gábor ı Kertész Péter ı Kifor

cs Melinda ı Kund Ferenc ı Lencsés Tamás ı Lotka Istvánné, Erzsébet

Molnár László ı Mudrák Attila ı Mudrák Béla ı Návrádi Kálmán „Csami”

ván ı Pálfalvi Tamás ı Parais Lajos dr. ı Puskás Ivett ı Pusztai László

ván ı Ruzsonyi Gábor ı Simon Tibor ı Sinka Luca ı Sipeki Gyula „Csiő”

Tamás ı Szamódy Zsolt ı Szegő Csaba ı Szekeres János ı Szilágyi László ási Péter „Thomas” ı Tolnai Sándor ı Török László ı Tumbász András

Károly ı Véghegyi Gusztáv ı Vigovszky István „Vigó” ı Vincze László ı

Fotografusok Varosa  

Az Esztergomi Art Fotografiai Studio jubileumi kiadvanya

Advertisement