Page 1

M i n d e n t

I s t e n

N a g y o b b

D i c s ő s é g é r E

A mag y ar je z suiták ing yenes lapja

2018. ŐSZ

fiatalok

hit

közösség


tartalom 2018. ŐSZ Jezsuita arcképcsarnok: Bellovics Gábor SJ és Elek László SJ „Bátor fiatalokra van szükség”

2

Hírek

6

Kulturális programajánló

10

Apostoli művek Kollégiumok Szent Ignác szellemében

11

Adománygyűjtés Segítsen, hogy ösztöndíjjal támogathassuk szakkollégistáinkat!

18

Fiatalok szinódusa Mit kínál a fiataloknak az egyház?

20

Társak a küldetésben: Zólyomi Kata „Főbogárnak Jézust tartjuk”

22

Rendtörténet Jezsuita generális történelmi látogatása a pártállamban

25

Lelkiség Examen: a szerető figyelem imája

28

Találkozások Amikor Isten háza szűknek bizonyul

32

In Medias Res Kommunikációtól kommunióig

34

E számunk szerzői Köztük a 2018 augusztusától működő Média- és Kommunikációs Iroda munkatársai

36

A magyar jezsuiták ingyenes lapja

Megjelenik a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya Média- és Kommunikációs Irodájának gondozásában Felelős kiadó: Vízi Elemér SJ • Felelős szerkesztők: Szőnyi Szilárd és Végh Dániel Szerkesztőség: 1085 Budapest, Horánszky u. 20. • Telefonszám: 1-327-4057 • e-mail: media@jezsuita.hu Grafikai tervezés: Szabó Ferenc • Címlapfotó: Lilian Nazha (külön köszönet Reményi Lászlónak) Nyomdai munkák: Pauker Holding Kft. • Lapzárta: 2018. augusztus 22.


beköszöntő

Fiatalok egyháza

Nem mindegy tehát, hogy vannak-e, és milyenek ezek a tapasztalatok. Nem véletlen, hogy az evangelizációt fő küldetésének tekintő jezsuita rend a kezdetektől nagy jelentőséget tulajdonított a gyermekek és fiatalok lelki nevelésének. Az egyetlen apostoli tevékenység, ami kifejezetten szerepel a jezsuiták ünnepélyes fogadalmában, éppen ezzel kapcsolatos: „Ígérek […] különleges gondoskodást a gyermekek oktatása terén.” Szent Ignác magyarázatot is fűz hozzá a Rendalkotmányban: „A gyermekek oktatása azért van a fogadalomban megemlítve, hogy ezt a szent munkát különösen szívügyünknek tekintsük és nagyobb odaadással tegyük. Hiszen vele egyedülálló szolgálatot teljesítünk Istennek a lelkek segítésében. Azért is teszünk említést róla, mert nagyobb a veszély, hogy az igehirdetés és más szembeötlőbb munkák miatt a gyermekek oktatása feledésbe megy és kijön a szokásból.” Az ifjúsággal foglalkozó szinódus évében hálával állapíthatjuk meg, hogy ez a szolgálat nem jött ki a jezsuiták szokásából, ma is minden harmadik jezsuita gyermekek, illetve fiatalok hitre nevelésével foglalkozik. Számomra is az idei nyár két legszebb papi élménye ezekhez kötődik. A törökbálinti Szentjánosbogár lelki napok során nagy öröm volt a gyerekek és fiatalok körében együtt ünnepelni a hitünket, erről csoportokban és egyénileg beszélgetni. A másik élmény a MAGIS nevű nemzet­közi, ignáci lelkiségű ifjúsági program volt. A mostani M.I.N.D. borítóképén éppen a mi MAGIS-csoportunk látható egy csodálatos pilisi zarándokút végén Esztergomban; abban a városban, ahol gyermek voltam, ahol felnőttem, ahol engem is sok minden megérintett és a mai napig inspirál. Szép ez a magvetői munka. Koronkai Zoltán SJ socius, az INIGO-csoport vezetője

© Orbán Gellért

Egyik reggelinél jezsuita közösségünk legidősebb tagja, Szabó Ferenc atya (87 éves) gyermekkori élményeit osztotta meg velünk, és megjegyezte, hogy milyen élesen emlékszik még a legapróbb részletekre is a régi időkből. A fiatalkori vallásos tapasztalatok, hitélmények, olvasmányok vagy a példaadó személyiségek nyoma nagyon mélyen bevésődik emlékezetünkbe. Ezek az élmények még évtizedekkel később is inspirálni, táplálni tudnak, még ha ez nem mindig lesz is tudatos számunkra.


Jezsuita Arcképcsarnok

„Bátor fiatalokra van szükség” Az őszi püspöki szinódus a fiatalokról fog szólni. Ennek kapcsán két harmincas jezsuitát: Bellovics GÁBORT, a Szent Ignác szakkollégium új lelkészét és a frissen pappá szentelt Elek Lászlót, a miskolci gimnázium iskolalelkészségének munkatársát faggattuk arról, hogyan érzik magukat „pályakezdőként” az egyházban. Tábori Kálmán

Szerintetek hogyan lehet ma megszólítani a fiatalokat? Bellovics Gábor: Nemrég megkérdezte tőlem ugyanezt egy német rendtársam, és azt mondtam neki: én bátor vagyok, és bevallom, hogy fogalmam sincs. Elek László: Olcsó válasz. B. G.: Ő is ezt mondta. De egyébként az a tapasztalatom, hogy ha őszintén a szemükbe tudsz nézni, és nyitottan, elfogadóan, normálisan leülni velük, akkor ennél több nem is kell ahhoz, hogy jó tapasztalatot szerezzenek az egyházról. Ez többet ér, mintha kegyes szavakkal beszélnék nekik Jézusról. E. L.: Sokszor azt hisszük, hogy a mai fiatalokra már csak a csoportnyomás és a csoportdinamika hat. Pedig nem igaz, hogy nem figyelnek a felnőttekre. Csak a hatalmi pozíció és az autoritás önmagában már nem motiváló erő. De igenis keresik azt a felnőttet, aki viszonyítási pont lehet számukra. Ezt pedig ott találják meg, ahol valódi személyes kapcsolat jön létre. Nem kell mást tennünk, mint őszintén eléjük állni és megélni azt, amiben hiszünk, és vállalni azt is, amikor elrontjuk. Épp ez a nehéz, mert bizonytalanok vagyunk, és félünk a fiataloktól. Pedig előbb magunkon kell dolgozni, hogy hatni tudjunk. Mit gondoltok, milyen eszközöket szabad és indokolt felhasználni ahhoz, hogy megszólítsuk az embereket: blogok, sztárpapok, stand-up misék stb? B. G.: Az olcsó celebség irányába nem hiszem, hogy el kellene menni. Egyébként fura, hogy meglepődnek az emberek, ha egy pap valami hétköznapi dolgot csinál: motorozik, sörözik, vagy elmegy a Balatonra. Ez tényleg olyan nagy hír? Ez még csak annyit jelent, hogy az illető normális. Miért kell olyan nagy ügyet csinálni belőle? Mondjuk arra biztos jó, hogy azt a fura távoli egyházképet, ami sokak fejében él, picit emberközelibbé teszi. E. L.: Szerintem nem kell extrákat csinálni. Legtöbb esetben nem az eszköz számít, hanem az őszinteség, a hit. A stand-up felé hajló papokról is azt gondolom: ha valaki őszintén ilyen stílusban beszél Istenről, és nem a ripacskodás a célja, akkor nincs vele baj. Ha meg hamis a dolog, a fiatalok úgyis megérzik rajta, és nem fog működni. Rajtam például megéreznék.

2


© Orbán Gellért

A közelgő magyarországi eucharisztikus kongresszus apropóján mostanában többször előkerül a gitáros mise kérdése. Ti mit gondoltok erről? E. L.: Nem az a kérdés, hogy szabad-e gitárt bevinni a templomba, hanem az, hogy szépen és szívből csináljuk-e, vagy nem. Ha igen, akkor a gitárnak helye van. De ha szépen és igényesen csináljuk, akkor gitár nélkül is megszólítható az ifjúság. B. G.: Ha jó zenészek játszanak, értelmes szövegeket éneklünk, és ez segít bizonyos életszakaszban lévő embereknek abban, hogy kapcsolódjanak az egyházhoz, akkor jöhet. De egyébként meggyőződésem, hogy klasszikus zenével, sőt gregoriánnal is meg lehet szólítani az embereket. E. L.: Miskolcon Gáborral közösen végeztünk gregorián rorátékat. És gyönyörűen működött. B. G.: Pedig nem magyaráztunk el előtte semmit. Még a szövegeket sem fordítottuk le. Sötét volt, gyertyafény. Nem kértünk tőlük semmit, csak azt, hogy üljenek le, és hallgassák. Nem kellett okoskodni, mégis megérintette őket. Van ennek ereje. Az ősinek mindig van ereje. Szerintem ezt kicsit jobban felhasználhatnánk.

3


Jezsuita Arcképcsarnok Kortársaitok többsége a harmincas évei elején már nagyban a karrierívét tervezgeti, a következő előrelépési lehetőséget keresi. A ti jezsuita életetekben mi a következő ilyen karrierállomás, a következő lépcső? E. L.: Mivel elég hosszú a képzésünk, nem tartunk annyira előre. A régi barátaimhoz képest én még mondhatni junior vagyok. Szerzetesként a karrier kiszámíthatatlanabb, mint egy családos embernek, hiszen bármikor bárhova küldhetnek. De nem nagyon szeretem az előrelépés szót. Hova lépnék feljebb? És akkor mindig legyek frusztrált, ha nem jutok feljebb? Engem nem az mozgat, hogy előrelépjek, hanem azt, hogy amit jelenleg csinálok és élek, hogyan lehet – nem jobban vagy hatékonyabban, inkább – igazabban tenni. Ilyen szempontból az, hogy pappá szenteltek, valóban előrelépés, hiszen ez nagyon más típusú találkozásokat tesz lehetővé az emberekkel. Egész más mélységben végezhetem mindazt, amit eddig tettem. B. G.: Még nekem is nagyon új a papság. És talán most először sikerül az életben a jelenben maradnom. Inkább lassítanám az időt, és ízlelgetném ezt az állapotot. Az elmúlt 12 évben nyolc városban és három országban éltem. Örülnék, ha egy ideig most nem kellene költöznöm sehová. Nyilván ennyi idősen bennem van a vágy, hogy alkossak valamit. De még nem szeretném tudni, hogy mi lesz a következő lépcső. A ma élő jezsuiták között minden nemzedéknek megvolt a maga nagy feladata: az idősek újraindították a rendtartományt, a középgeneráció stabilizálta, kialakította a struktúrákat. Hogy látjátok, mi lesz a ti korosztályotok feladata? E. L.: Egyfelől kényelmesebb helyzetben vagyunk, hiszen stabil rendszerbe kerültünk bele. Gyakran beszélgetünk kortárs jezsuitákkal arról, hogy mi a mi mis�sziónk. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy őszintén megélni a dolgokat. Ez egyszerre nagyon egyszerű és nagyon nehéz. B. G.: Tényleg így van. A formáció éveiben sok velem egyidős jezsuitát megismertem Európa különböző országaiból, és alapélményem, hogy nagyon őszintén, könnyedén tudunk kommunikálni egymással: beszélgetni, vitatkozni, imádkozni, akár szórakozni. Nagyon szabadok vagyunk egymás között. És azt kívánom, hogy a közösségeinkben ilyen kultúrát, légkört valósíthassunk meg. Szerintem ezzel járulhatunk hozzá a provincia életéhez, mert ebben vagyunk a legjobbak. Hogy ne magányos farkasok legyünk, hanem legyünk képesek ketten-hárman egy projekten dolgozni anélkül, hogy fontos lenne, kinek a neve van elöl.

© Hegedűs Márton

Milyen fiatalokra lesz szükség a jövőben? Milyen lesz a jövő jezsuitája?

4

B. G.: Szerintem fontos, hogy egy jezsuita képes legyen az életet árnyaltabban is látni. Sajnos kiabálós országban élünk, pedig ez nem vezet jóra. Jézus válasza nem kiabálós. Mi ne hőbörgő, háborgó társaság legyünk, hanem inkább párbeszédben levő és Jézus lelkével


szerető emberek. Ugyanakkor ne olcsó és könnyű válaszokat kínáljunk. Ne pusztán a katekizmust mutassuk. Azt mindenki el tudja olvasni. Ne csak válaszoljunk, hanem vállaljuk fel és bírjuk ki a kérdéseket. Tudom, hogy az emberek válaszokért sóvárognak. De mit kezdünk addig a válaszokkal, amíg őszintén nem született meg bennünk a kérdés? E. L.: Az a hír járja, hogy Miskolcon a gimnazista fiúk többségében legalább egyszer megfordul, hogy jezsuita legyen. Akivel beszéltem, azt mondta, attól fél, hogy nem elég ügyes, okos, nem elég jó ahhoz, hogy jezsuita legyen. Sajnos olyan kép él a fiatalok fejében, hogy mi mennyire tökéletesek vagyunk. Ezt el kellene felejteni. Törött, tökéletlen, olykor ügyetlen emberek vagyunk. Egyáltalán nem világmegváltók. Bátor fiatalokra van szükség. Olyanokra, akik mernek belépni egy társaságba, amely nem a tökéletesség csúcsa. B. G.: Azt gondolom, ha az Úristen szeretné, hogy legyen a Jézus Társasága, akkor fog hívni fiatalokat. Én is azt kívánnám, hogy akiknek megfordul a fejében a szerzetesség, legyenek picit bátrabbak. Tök jó lenne, ha nemcsak a lemondást látnák ebben az életformában, hanem azt is, hogy ez valami nagyon jó dolog. © Majó Márk

E. L.: Én nem rettegek a jövőtől. Hiszek abban, hogy ha őszintén megéljük, amiben hiszünk, és képesek vagyunk az emberek elé tenni a küzdelmeinket is, és egymásra figyelni, akkor az hat. Valószínűleg akkor lesznek új hivatások is, ha ezt hitelesen megéljük. Ternyák Csaba érsek pappá szenteli Elek Lászlót

Bellovics Gábor SJ (1986) Győrött és Rómában végezte teológiai tanulmányait. Egyházmegyés papnak készült, majd 2011-ben belépett a jezsuita rendbe. Magiszteri éveit Miskolcon töltötte, majd Regensburgban egyházzenei képzésben vett részt. 2017 őszén szentelte fel Veres András püspök, azóta a Mária utcában szolgál lelkészként, s a hivatásgondozás és az egyházzene fellendítése is feladatai közé tartozik. 2018 őszétől a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium lelkésze.

Elek László SJ (1985) Hivatása a budapesti piaristáknál és a Regnum Marianum közösségben született meg. A teológiát Esztergomban, majd Rómában végezte. 2009-ben kérte felvételét a Jézus Társaságába. A noviciátust követően 2011-től 2014-ig a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban szolgált, majd Bostonban folytatott speciális tanulmányokat. 2017-től újra Miskolcon az iskolalelkészség munkájában vesz részt. 2018. augusztus 25-én szentelte pappá Ternyák Csaba egri érsek az Isteni Ige templomban.

5


hírek

Szent Ignác-nap és ünnepélyes fogadalomtétel a Mária utcában A rendalapító emléknapján, július 31-én fogadta be véglegesen soraiba a rend Patsch Ferenc jezsuitát a pesti Jézus Szíve Jezsuita templomban. Mint a szertartást vezető Vízi Elemér SJ tartományfőnök rámutatott, Szent Ignác engedte, hogy a Teremtő vezesse őt, és ebből a ráhagyatkozásból született meg mindaz, aminek köszönhetően a Jézus Társasága évszázadok óta Isten dicsőségére szolgál. Ignác olyan utat kínál – tette hozzá P. Vízi –, amely elvezet a szabadságra, hogy Isten felkínált szeretetét tudjuk tisztán elfogadni, és magunkban kibontakoztatni. „Azzal, hogy Patsch Ferenc rendtársunk a szertartás keretében leteszi ünnepélyes fogadalmát, és teljesen odaadja életét az Istennek, mintegy választ ad arra a szeretetre, amit Istentől kapott a meghívásban” – kapcsolta össze az ünneplés két apropóját a provinciális.

© Orbán Gellért

A szentbeszédben Lukács János SJ korábbi novíciusmester, a Manréza Lelkigyakorlatos Ház vezetője hangsúlyozta, Ignác lényétől és szándékaitól a legtávolabb állt, hogy az ő személye kerüljön a figyelem középpontjába. Célja a „sallangmentes Krisztus-követés” volt, hiszen a rendalapító nem többet, mint az Evangélium jézusi lelkületéhez való közelebb férkőzéshez hozzásegítő módszereket kínált, s eljárásmódjának mélyén az egyszerűséget, a józanságot, és a valósággal való szembenézést találjuk. A jezsuita noviciátust lezáró egyszerű örökfogadalmakat követő, adott esetben igen hosszú próbidőszaknak pedig a legbensőbb vágyakra való odafigyelés, és az Istennek való teret nyitás a lényege, folytatta a szónok. A jezsuiták különleges fogadalma, vagyis a római pápának (illetve a gyakorlatban közvetve, a rendi elöljáróknak) fogadott engedelmesség pedig nem más, mint Isten tervének teljes elfogadása.

Vízi Elemér SJ és Patsch Ferenc SJ

6

Patsch Ferenc SJ esetében csaknem teljes tizennyolc év telt el 2000. szeptemberi belépése után az ünnepélyes fogadalmak letételéig: 2002-ig novíciusként gyermeknevelőintézeti és kollégiumi lelkészként dolgozott, majd egy évig a Vatikáni Rádió magyar műsorának felelős szerkesztője volt. 2003-tól 2007-ig a római Collegium Germanicum et Hungaricum magyar spirituálisaként tevékenykedett, közben doktori címet szerzett. 2012-ig öt éven át a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán filozófiát tanított, a Faludi Ferenc Akadémián látott el vezetői feladatokat, 2013-tól pedig ismét Rómában szolgál mint a Pápai Gergely Egyetem filozófiaprofesszora. Folyamatosan publikál könyveket, folyóiratcikkeket és blogbejegyzéseket, mindemellett lelkivezetést vállal és lelkigyakorlatokat ad. Élete lapunk megjelenésével újabb mérföldkőhöz érkezett, hiszen ősztől tanszékvezetőként tér vissza a római Pápai Gergely Egyetem fundamentális teológia tanszékére.


„Valaki kezébe letenni az életemet”

Negyedszázados jubileumok

Bizonyos értelemben egyszerű feladat, hogy – a felkérés értelmében – egyetlen bekezdés terjedelemben válaszoljak a kérdésre, hogyan éltem meg a rendhez való tartozásom elmúlt tizennyolc évét, az utat, amely a mostani fogadalomtételig vezetett. Egyszerű, mert lehetetlen... Olyan, mintha azt akarnám kifejteni, mit is jelent Valaki kezébe teljes bizalommal letenni az életemet, aláírni egy biankó csekket, biztosítókötél nélkül szakadékba ugrani, azzal az ígérettel, hogy valaki megtart... Már vagy két évtizede megszületett bennem az elhatározás. Nem nekem, a Jézus Társaságának volt szüksége az elmúlt tizennyolc évre, hogy kipróbáltnak nyilvánítson, s megadja az engedélyt a fogadalmakra. Egy régi anekdota jut az eszembe. Egyszerű, jószándékú falusi asszony kérdezi mise után az elsőéves papnövendékeket, mennyi idő még, míg pappá szentelik. Meglepődve hallja, hogy a képzés hat évig tart. – Ugyan mihez kell ennyi idő, hogy valaki megtanulja elolvasni a miseszöveget? A bölcs plébános a fiú segítségére siet: – Valóban nem ahhoz, hogy elsajátítsa, mit is kell felolvasnia – hiszen ezt egy átlagos képességű fiatalember egyetlen óra alatt megtanulja. A hat év annak elsajátításához kell, hogyan is olvassuk fel azt a miseszöveget! A belső átalakulás a cél. Nekem háromszor ennyi idő adatott – mégsem állíthatom, hogy „megértem”, „beérkeztem” volna... Esetemben ahhoz volt szükség ennyi időre, hogy valamelyest türelmesebbé váljak. Megértőbbé magam és mások hibái iránt. Hogy egy kicsit jobban tudjak Istenre hagyatkozni. Neki legyen dicsőség mindenért! Patsch Ferenc SJ

© Czope Anna

A jezsuita közösséghez 18 éve csatlakozó Patsch Ferenc személyes reflexiója ünnepélyes fogadalmáról 18 mondatban.

A dobogókői Manréza kápolnája

Idén két hazai Szent Ignác-i intézmény is 25. születésnapját ünnepli. Miskolcon negyedszázada indult a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium. Seregély István akkori egri érsek megbízásából még a nyolcvanas évek közepén oktatási-lelkipásztori misszió vette kezdetét az avasi városrészben. A kezdeményezés célja egy lakótelepi mintaprogram létrehozása volt az iskola és a templom egységére, szociális, kulturális és közösségfejlesztő programjaira építve. 1993-ban P. Nemesszeghy Ervin SJ akkori provinciális döntése alapján a jezsuiták vállalták az induló intézmény működtetését, így 1994-től négy rendtag állt a plébánia és gimnázium szolgálatába. Ugyancsak 25 éve jött létre Dobogókőn a Manréza lelkigyakorlatos központ. A Szent Ignác életében fontos szerepet játszó spanyolországi Manresa településről elnevezett hazai intézmény elődjét 1927-ben hozták létre a budapesti Zugligetben; ezt az épületet a szerzetesrendek magyarországi feloszlatásakor, 1950-ben államosították. A rendszerváltozás után a jezsuiták Dobogókőn jutottak egy épületegyütteshez, mely ugyancsak a Manréza nevet kapta. Itt működik az Ignáci Lelkiségi Központ is, melynek küldetése a lelkigyakorlatok kultúrájának terjesztése, illetve a lelkigyakorlat-kísérők és lelkivezetők képzése.

7


hírek

Hetven éve oltalmazza a hétköznapok zarándokait

© Hegedűs Márton

Loyolai Szent Ignác 1537-ben érkezett első társaival Rómába, azzal a szándékkal, hogy szolgálataikat felajánlják a pápának. Miközben helyüket keresték a városban, gyakran imádkoztak a középkor óta tiszteletnek örvendő bizánci ikon, a Madonna della Strada kegyképe előtt, az egyik központi kereszteződésben álló kápolnában. Ignác, aki magát zarándoknak tartotta, apostoli küldetését az Úti Boldogas�szony oltalma alá helyezte, s a templomocskát a rendalapítás után hivatalosan is a Jézus Társasága gondjaira bízta a pápa. Az itt megtelepedő jezsuiták mellette építették fel a rend főtemplomát, a Gesù-t, a kegyképről pedig az évszázadok során számos másolat készült, melyeket rendszerint forgalmas utak mentén állítottak fel, hogy Szűz Mária állandóan figyelmeztesse az úton levőket az örökkévalóságra, és oltalmazza őket földi életükben. Az 1900-as évektől szentszéki engedéllyel immár külön ünnepként tisztelik a Szűzanyát mint Úti Boldogasszonyt a jezsuita templomokban. Magyarországon az első Úti Máriaképet 1940-ben helyezték el a kalocsai jezsuita atyák a Szelidi-tó mellett egy diáknyaraló Feszty Masa Úti Boldogasszony-kegyképe a Jézus Szíve templom oldalában oltárán. A fővárosban a második világháború után érett meg a helyzet: P. Reisz Elemér SJ házfőnök úgy érezte, hogy a harcok borzalmaiból ocsúdó Budapestnek, a hontalan vándoroknak, a romokból kivergődő, testileg és lelkileg leromlott és elgyötört embereknek szükségük lenne a vigasztaló képre, amit nap mint nap láthatnának, anélkül, hogy külön bemennének a templomba. Ezért felkereste Feszty Masa (1895-1979) festőművésznőt, Jókai Mór unokáját, hogy az eredeti nyomán, de saját lelki elképzelése szerint fesse meg a magyar Úti Boldogasszony-ikont. Az elkészült kegyképet 1948. szeptember 8. és 12. között a templom főoltáránál, a Jézus Szíve szobor lábánál helyezték el. Végleges helyén, a rendház kertfalában épített márvány képfoglalatban Krisztus Király vasárnapján szentelték fel. Amikor 1949-ben a rendtartomány fiataljai külföldre voltak kénytelenek menekülni, hogy felkészülhessenek papi és jezsuita hivatásukra, hontalan életüket és az egész magyar rendtartományt Úti Boldogasszony oltalmába ajánlották. Ferenc pápa így buzdította néhány éve jezsuita rendtársait az Úti Mária-tisztelet ébren tartására: „Kérjük az Úti Boldogasszonyt, beszélgetve vele, ahogy egy fiú beszél az édesanyjával, vagy egy szolga az úrnőjével, hogy járjon közben értünk az irgalom Atyjánál és minden vigasztalás Istenénél (2Kor 1,3). Kérjük őt, hogy újra a Fiú mellé, Jézus oldalára helyezzen bennünket, aki magára veszi a világ keresztjét, és kéri, hogy vele együtt mi is vegyük magunkra. Bízzuk eljárásmódunkat Máriára, hogy az egyházias, inkulturált, szegény, szolgáló és világi törekvésektől mentes legyen. Kérjük Anyánkat, hogy minden jezsuitát vezessen és kísérjen a vigasztalás, együttérzés és megkülönböztetés útján, Isten hívő népének azon tagjaival együtt, akikhez küldetést kapott.”

8


DÉL-AMERIKAI JEZSUITA BAROKK ZENE az őserdőből A Párbeszéd Házában rögzített és bemutatkozó új hanglemezen Leidemann Sylvia művészeti vezetésével Domenico Zipoli jezsuita zeneszerző egy himnusza és a helyi élővilág csodáit megzenésítő szvitjeinek részletei csendülnek fel. Ma már szinte hihetetlen, de a XVII-XVIII. századi dél-amerikai redukciókban, azaz a Misszió című filmből is ismerős jezsuita telepeken a szerzetesek egyik leghatékonyabb igehirdető eszköze a barokk zene volt. A páterek megtanították több szólamban énekelni és hangszeren játszani az őslakosokat, s helyi tanítványaik közreműködésével a korabeli itáliai zenei köznyelv (gondoljunk csak Vivaldi és kortársai dallamaira) fordulatait használva páratlanul gazdag repertoárt alkottak meg alig néhány évtized leforgása alatt. Ennél már csak az hihetetlenebb, hogy 4000 kottalap csodával határos módon érintetlenül maradt fenn és került elő az 1980-as évek közepén a Chiquitos-i templomból (a városkát ma Bolíviában találjuk, de akkoriban az argentin provincia része volt). A redukciók zenéjének legismertebb szerzője a svájci Martin Schmid mellett Domenico Zipoli (1688-1726). Az itáliai születésű jezsuita a dél-amerikai földrész kellős közepén, Córdoba városában élt és alkotta sorban miséit, himnuszait, hangszeres szvitjeit és alkalmi kompozícióit, melyeket tanítványai és segédei másoltak és terjesztettek kontinens-szerte. Ebből a páratlan zenei örökségből ismerhetünk meg egy csokorra valót az Argentin nagykövetség, a Magyar Tudományos Akadémia, a főpolgármesteri hivatal és a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya támogatásával a dél-amerikai jezsuita barokk zene című lemezről, Sylvia Leidemann – a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja – művészeti vezetésével, a historikus előadásmódban jártas kiváló magyar énekes és hangszeres művészek előadásában.

Szeretné a M.I.N.D. következő számait postán megkapni? Kedves Barátaink! Ahogy nyáron megjelent első lapszámunkban Vízi Elemér SJ tartományfőnök beharangozta, 2018 őszétől, azaz jelen kiadványunkkal a Barátainknak újság helyébe lép a M.I.N.D. Ezt az alkalmat szeretnénk megragadni, hogy arra kérjük olvasóinkat, jelezzék a friendraiser@jezsuita.hu-n, vagy egyéb elérhetőségeinken legkésőbb december 31-ig, a jövőben is igénylik-e, hogy postán megküldjük lapunkat. Ami nem változik: kiadványunk továbbra is elérhető lesz jezsuita intézményeinkben, templomainkban, iskoláinkban. Az évi négy lapszám pontos megjelenésének időpontjáról – sok egyéb elolvasásra méltó írás mellett – a jezsuita.hu-ról, Facebook-oldalunkról (Jezsuiták Barátai), illetve Jezsuita Levelek című elektronikus havi hírlevelünkből tájékozódhatnak.

9


Kulturális programajánló szeptember

14. | 18.30 Különféle, mégis egy – Kákonyi Júlia kiállításának megnyitója a Párbeszéd Házában 15. | 17.00 Felfele Énekek Kertje – A HoldDalaNap együttes koncertje a Párbeszéd Házában 17. | 18.00 K aszap-est – Barczi Zsolt, P. Brückner Ákos, Kovács Gergely, Lakatos Gergely, Rudan Mária és Tóth Tamás közreműködésével Fővédnök: Spányi Antal megyéspüspök 18. | 19.00 Szakralitás a zenében – fiatal művészek évadnyitó koncertje a Párbeszéd Házában; műsorvezető: Gombos László zenetörténész, házigazda: Sajgó Szabolcs SJ 20. | 18.00 L átod-e amit hallasz? – Sudár Annamária versmondó és Török Máté verszenész (Misztrál Együttes) műsora 22. | 18.00 Jezsuita barokk zene az őserdőből – lemezbemutató koncert a Párbeszéd Házában 22. | 19.00 Mise és koncert a Gemma Kamarakórussal a Jézus Szíve Jezsuita Templomban 23. | 11.00 Mise és koncert az In Medias Brass rézfúvós kvintettel a Jézus Szíve Jezsuita Templomban 25. | 18.00 Vászonkrisztus filmklub a Párbeszéd Házában, Sajgó Szabolcs SJ vezetésével A műsoron: Andrej Tarkovszkij: Stalker, meghívott vendégek: Varga László püspök és Lázár Kovács Ákos filmesztéta 30. | 18.00 akolitusavatás – közreműködik és a mise után koncertet ad az Erkel Ferenc Vegyeskar

október

5. | 18.00 Elsőpénteki szentmise, gyónási lehetőség és egyházzenei áhítat a Jézus Szíve Jezsuita Templomban az olasz Cappella Corradiana Ensemble közreműködésével 18. | 18.00 A Római Magyar Akadémia ösztöndíjasainak kiállítását megnyitja Molnár Mária művészettörténész. Kurátor: Németh Pál 21. | 9.30 Őszi hálaadás: családi nap a Jézus Szíve Jezsuita Templom kertjében 7. | 18.00 Palánki Ferenc püspökkel és Gábor Miklóssal, az MKPK Ifjúsági Bizottsága irodavezetőjével  Sajgó Szabolcs sj beszélget a római szinóduson történtekről 11. | 19.00 Mozart: Requiem a Jézus Társaságának összes szentjei, boldogja és halottai tiszteletére a Jézus Szíve Jezsuita templomban 13. | 9.00 Pannonia Sacra – Mindszenty-nap a Párbeszéd Háza és a Mindszenty Alapítvány szervezésében A programok a tervezetthez képest változhatnak, kérjük, figyeljék rendszeresen a jezsuita.hu/programok oldalt!

Megjelent

Ajezsuita SZÍV magazin szeptemberi száma Alapgondolat: a játék maga az élet l e l k i s é g / k u lt ú r a / ö n i s m e r e t

asziv.hu

november


Apostoli Művek

Kollégiumok Szent Ignác szellemében A magyarországi jezsuiták három szakkollégiumot tartanak fenn, s két-két további egyetemi, illetve középiskolás bentlakásos intézményben folyik ignáci lelkiségű nevelés – összesen három országban. S hogy lesz-e miniszterelnök vagy alkotmánybíró a jezsuita szakkollégiumok valamely hallgatójából? Ha nem, az sem baj: a rend magyar intézményeiből a világra nyitott, felelősségvállalásra és kritikai gondolkodásra kész értelmiségiek egész sora kerül ki.

„Van egy tábla csokoládém!” – újságolta egy résztvevő az Ignáci Pedagógiai Műhely idei diákújságíró-táborában. „Na, látszik, hogy nem vagy kollégista. Nálunk, az állandóan éhes koleszosok között az ember nem mond ilyen meggondolatlanságot” – tréfálkozott társával a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium egyik bentlakó tanulója. A fenti közjáték is mutatja, hogy a szóban forgó intézmény sajátos hely, önálló törvényekkel és szokásokkal. Ezen belül is külön világot képviselnek a felsőoktatási intézmények hallgatói számára létesített szakkollégiumok, melyek működtetésében a jezsuiták nagy hagyományokra tekintenek vissza. Bár nem tanító-, hanem missziós rendről van szó, a párizsi egyetem modelljét alapul véve már 1599-ben megjelent a Társaság tanintézményeinek életét szabályozó Ratio atque institutio studiorum Societatis Iesu című kiadvány. „A jezsuita oktatási szemlélet kulcsszavai: az önálló, tudatos életre képes, a világra nyitott, felelősségvállalásra, kritikai gondolkodásra kész, másokért élő ember nevelése, a tehetségek fejlesztése” – mondja Rudan Mária, az Ignáci Pedagógiai Műhely szakmai vezetője.

11

Szőnyi Szilárd


Apostoli Művek

Dés László a Szent Ignác javára adott jótékonysági koncertje után a kollégium rektorával és diákjaival

Szent Ignác mint „szuperhős” Ennek jegyében a rend iskoláiban a XVI-XVII. századtól elterjedtek az olyan személyiségformáló tevékenységek, mint a színjátszás, a tánc, a muzsikálás, a vitatkozás művészete, de korát megelőzve a közösség előírta, hogy intézményeiben kerüljék a testi fenyítést. Hasonló, a szakkollégiumi jövőt előrevetítő gyakorlat volt, hogy afféle tutor-rendszerben az idősebb diákok segítették az ifjabbakat a tanulásban. A szerzetesek a későbbi évszázadokban tovább csiszolták oktatási alapelveiket, és több dokumentumot is szenteltek a kérdésnek, például 1986-ban a Jezsuita Nevelés Jellemzői, 1993-ban pedig Az Ignáci Pedagógia című iratot. A hittel élő ember A szakkollégiumokban a lelki élet legalább olyan fontos, mint az egyes tantárgyakban és területeken történő elmélyülés. A jezsuita lelkiség középpontja a törekvés a mély istenkapcsolatra, amelynek gyümölcseként Jézus Krisztus, a Másokért Élő Ember lelkülete és jelenléte sugárzik át életünkön. Az intézmények ezért olyan elkötelezett keresztény értelmiségieket akarnak nevelni, akik a legmagasabb szintre törekednek szakmájukban, másfelől hitelesen képviselik hitüket, szolgálják egyházukat és a társadalmat.

12

Napjainkban világszerte kétmillió fiatal tanul a 2100 jezsuita szellemiségű iskola és 180 egyetem valamelyikében. És bár idehaza a közösség csak egy gimnáziumot működtet, Miskolcon, az része a rend iskolahálózatának, s a magyarországi egyházmegyei társintézmények közül többen érdeklődést mutatnak az oktatási alapelvei iránt. „Már csak azért is, mert, ahogy az egyik tanár kolléga tréfálkozva megjegyezte, Szent Ignácot olyan »szuperhősként« állíthatjuk példaként a fiatalok elé, akinek istenkeresése, küzdelmei közel állnak hozzájuk” – nyilatkozza Rudan Mária. A magyar provincia felnőttképzési tevékenységét összefogó pedagógiai műhely ezért, miközben széleskörű képzési palettát kínál a gyermek- és ifjúságvédelemtől, a biztonságos internethasználattól a stresszkezelésig, a teremtésvédelemig és a menekültkérdésig, arra összpontosít, hogy a jezsuita tapasztalat miként hasznosítható nevelési közegben.


E kurzusokon vissza-visszatérően előkerül a rendalapító nevéhez fűződő alapelv, vagyis a tapasztalatszerzés, az ezt feldolgozó reflexió, valamint a mindebből következő cselekvés hármasa. Nem véletlen, hogy utóbbi jegyében hazánkban az oktatási intézmények közül épp a Fényi gimnázium vezette be elsőként a szeretetszolgálat gyakorlatát, melynek alkalmazását később közösségi szolgálat néven a kormány az ország összes iskolája számára előírta. Ami a felsőoktatást illeti, a hazai jezsuita szakkollégiumok zászlóshajója az 1990-ben alapított, Szent Ignác nevét viselő budapesti intézmény a józsefvárosi Horánszky utcában. Az egyházi vonatkozású épületek miatt Kis Vatikánként is emlegetett környéktől kőhajításnyira vagy fél tucat egyetem található, így a bentlakók a kapun kilépve szinte azonnal a Krúdy utca és a Mikszáth tér fémjelezte pezsgő diáknegyedben találják magukat. De pontosan mi teszi a szakkollégiumot? A közel 90 akkreditált intézmény alapelveit az 1990-es években fektették le közös chartában; eszerint autonómiával, önkormányzattal rendelkező, szakmai kiválóságra törekvő, a társadalmi problémákra érzékeny egyetemisták lakóközösségéről van szó, melyhez a Szent Ignác esetében a jezsuita szellemiség is társul. Az intézmény rektorát elsőként arról kérdezzük, hogy ez náluk miként érhető tetten. „A legnyilvánvalóbb módon a kollégiumi lelkész személyében, de ha csak lehet, az egyes tantárgyakban is megjelennek a jezsuita szempontok. Ezen kívül van ignácos imafüzetünk, és a helyi rituálékhoz az is hozzátartozik, hogy vizsgaidőszakban a hallgatók imádkoznak egymásért” – magyarázza Sárvári Balázs.

Tétre menő önkormányzatiság Mármost az önkormányzatiság nem puszta szólam. A kollégisták maguk döntenek például a meghívott előadók személyéről – járt már itt miniszterelnök is a szervezésükben –, az intézményben diákbizottság működik, széles jogosítványokkal, a bentlakók közgyűlésén pedig a rektornak még szavazati joga sincs. „Ez is azt célozza, hogy jó döntésekre képes értelmiségieket neveljünk; olyan embereket, akiknél nem biztos, hogy ott lesz a kassza kulcsa vagy az aláírási jog, de a gondolat erejével tudnak vezetni” – mondja a rektor. A szálak itt kapcsolódnak a kispesti roma szakkollégiumhoz. A 2011-ben létrejött, ugyancsak jezsuita intézmény vezetője, Hámori Orsolya elmeséli: „Sok munkába telt, míg hallgatóink késztetést éreztek az öntevékenységre. Többek között azonban a Szent Ignác diákbizottságának megismerése után rákaptak az szatmárnémeti diákok ízére, és részben ebből a kapcsolatból fakadt, hogy egyre több mindent a maguk kezébe vettek, a kollégiumi tagsági jogviszonyról való döntéstől a szakmai programokig.” És ami a megcélzott társadalmi státust illeti, a rektor úgy fogalmaz: „Törekvésünk, hogy bentlakóink az értelmiségi léthez szükséges beszélgetésekben kellő felvértezettséggel vehessenek részt.” Ez is mutatja, hogy a két kollégium más-más réteget szólít meg. A Szent Ignácban a szó legjobb értelmében vett elitképzés folyik: az innen kikerülők sablonmunkára nehezen kapható, kreatív, felelősségvállalásra kész fiatalok. A roma társintézményben viszont vállaltan előnyt élvez a hátrány, azaz ide nem annyira az eleve legkiválóbbak, inkább az otthoni közegük ellenére sokra hivatottak kerülnek be. A Horánszky utcai kollégiumhoz hasonlóan itt is a legkülönfélébb területekről érkeznek, és ugyanúgy van hallgatójuk a Nemzeti Közszolgálati Egyetem bűnügyi nyomozó szakáról, mint a Vienna Konservatorium budapesti tagozatáról.

13


Apostoli Művek Az előírások szerint a hallgatók legalább 60 százalékának cigány háttérből kell jönnie, de mivel ez különösen érzékeny személyes adat, kizárólag önbevallás alapján lehet valakit ide sorolni. A felmérések szerint viszont a legtöbb érintett kisdiákot már az általános iskolában annyi megkülönböztetés ér, hogy úgy tervezi, később eltitkolja a származását. „Így fordulhat elő, hogy sokan nálunk mondják ki életükben először öntudattal: roma vagyok” – magyarázza Hámori Orsolya. Sőt, az intézmény azon dolgozik, hogy a korábbi hátrányból előnyt faragjon. Jó példa erre, hogy olyan cégek, mint az Erste Bank vagy a KPMG, rendre megkeresik a szakkollégiumot, és diversity, azaz sokszínűségi programjuk keretében roma munkatársakat toborozzanak.

Vállalni a konfliktusos együttélést A fentiekhez hasonló célokat követ a rend korábbi noviciátusának épületében működő szegedi Kaszap István Szakkollégium. Az intézmény számára most a legnagyobb feladat a szellemi és minőségi követelmények megteremtése, a diákönkormányzat erősítése. Az új tanév változásai közül kiemelendő, hogy a kurzusokat a korábbi hétköznap esti időpontokról átteszik szombatra, illetve a munkát pszichológus – a pesti Szent Ignác öregdiákja – fogja segíteni. „A szakkollégium mint műfaj a mostani diákok szüleinek, nagyszüleinek »találmánya«, ám annak kereteit a mostani nemzedékeknek kell kitölteni. Legnagyobb kihívásunk, hogy ez a korosztály, melynek már mások a kérdései és az elvárásai, az önkormányzatiság lehetőségével A JRSZ kertje élve megtalálja helyét ebben a közegben” – magyarázza az igazgató, Hess István SJ. Emellett hangsúlyozva: minden kollégiumnak más a stílusa, struktúrája, keletkezésének körülményei, anyagi, személyi lehetőségei, ennek megfelelően a jezsuita pedagógiai elvek is más-más módon érvényesülnek. Bár nem a fenti szakmai intézmények sorát gyarapítja, az ignáci szellemiség a Marosvásárhelyi Jezsuita Egyetemi Lelkészség kollégiumában is jelen van. A város egykori minorita templomában ma a Jézus Társaságának tagjai (Jakabos Barnabás SJ, Tamás Barna SJ és Horváth Ferenc SJ) miséznek, a diákszállás a kolostort is magában foglaló épületegyüttesben kapott helyet, és számos programot szerveznek fiataloknak. Kisebb léptékben, de hasonló missziót folytat a szatmárnémeti líceumban és kollégiumban Pakot Géza SJ iskolalelkész. Ezen helyek fontos szerepet játszanak az erdélyi magyar értelmiség képzésében, és az ignáci szemlélet előbbinek már a célmeghatározásában is megjelenik: „Megtanulni jó és jobb személyes és közösségi döntéseket hozni, nem elmenekülni a konfliktusos együttélésből és együttmunkálkodásból, megtanulni, hogy a konfliktusokban [a diákok] hogyan maradjanak szabadok és hűségesek legjobb önmagukhoz.” Ebben a hálózatban különleges helyet foglal el a Leuveni Katolikus Egyetemen több mint fél évszázada működő Collegium Hungaricum. Az ’56-os forradalom után számos magyar menekült iratkozott be az intézménybe, később, a rendszerváltozásig a néhai Muzslay István jezsuita jóvoltából egyházi iskolai végzettségük miatt hazánkban háttérbe szorított magyar fiatalok tanulhattak a belgiumi egyetemen, ma pedig az intézmény az európai szellemiségű oktatás egyik fellegvára. A kollégium egykori lakói – szakmájukban kimagaslóan teljesítő személyiségek – évente kétszer tartanak öregdiák-találkozót, egyet Leuvenben, egyet Budapesten. Merthogy egyszer a szakkollégiumi évek is véget érnek; és arra, hogy a jó kezdeményezések folyamatossága ne szakadjon meg, mindegyik intézménynek megvan a gyakorlata. A hallgatóknak/diákbizottsági tagoknak általában évente legfeljebb a harmada cserélődik, a végzetteket rendre visszahívják, hogy, miként Hámori Orsolya a helyzetükre vonatkoztatva mondja, az egykor segítettekből idővel segítők váljanak. Emellett minden módon igyekeznek tudatosítani: a szakkollégiumi lét párját ritkító lehetőség – de legalább ugyanakkora felelősség.

14


marosvásárhelyi kollégisták

A Bibótól a Szent Ignácig Stumpf István anno a rendszerváltó értelmiség egyik bölcsőjét, a Bibó István Szakkollégiumot igazgatta. Az alkotmánybíró ma a Szent Ignác tanulmányi tanácsának tagja. A több tucat szakkollégium közül miért épp a jezsuiták mellett kötelezte el magát? A származásom, indíttatásom miatt. A jezsuita szakkollégium célkitűzései, a valláserkölcsi alapokon nyugvó tehetséggondozás és Kiss Ulrich atya személyisége vonzóvá tették számomra az intézményt, így örömmel mondtam igent a felkérésre. Szakmai, közösségi téren hol helyezné el a Szent Ignácot a hasonló hazai intézmények között? Bár sokféle mutató létezhet, az első ötben mindenképpen benne van. Korábban meghatározóak voltak a – például a jogra vagy a közgazdaságtanra – szakosodott kollégiumok, ma viszont egyre elterjedtebbek a több területet felölelő intézmények. Ilyen a Szent Ignác is, és nagy előnye, hogy így a különféle irányokból érkező hallgatók első kézből oszthatják meg egymással a tapasztalataikat. Emellett a mieink a TDK-versenyeken is kiválóan teljesítenek, erősek a közösségteremtésben, de a tehetséggondozás terén is az élbolyban vannak. Miben kellene még fejlődni? Bár a Szent Ignác tett lépéseket a szakkollégiumok együttműködése felé, itt még vannak lehetőségek, főként a vidéki, valamint a külföldi, köztük a határon túli társintézményekkel. Mit jósolna, ki fog kerülni miniszterelnök vagy alkotmánybíró a Szent Ignácból? Biztosan, hiszen a jezsuita szakkollégiumban a világra nyitott, tehetséges, tetterős fiatalok egész sora végez, és egy részüknek a tarsolyában talán már most ott van az a bizonyos marsallbot.

15


Apostoli Művek Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium, Budapest

• szentignac.hu • facebook.com/szentignac • Rektor: Dr. Sárvári Balázs közgazdász. 2017 óta igazgatja az intézményt, korábban a SZIK szakmai vezetője volt. A Budapesti Corvinus Egyetem Mikroökonómia Tanszékének oktatója, az intézmény Közgaz­ daságtudományi Karának nemzetközi igazgatója, a Köz-Gazdaság című folyóirat főszerkesztő-helyettese. • alapítás éve: 1990 • korhatár: nincs, csak aktív egyetemi jogviszony a feltétel • férőhelyek száma: 64 • fiú-lány arány: 55–45% • alumni: kb. 500 fő • kollégiumi díj: 31 500 Ft/hó • ösztöndíj: kb. 30 000 Ft/hó • jelentkezés / felvételi: november / május • kurzusok: jezsuita lelkiség, szakkollégiumiság, közélet, globális problémák, művészetek, retorika, jog, protokoll • Lelkész: Bellovics Gábor SJ

Jezsuita Roma Szakkollégium, Budapest

• jrsz.hu • facebook.com/jezsuitaromaszakkollegium • Igazgató: Hámori Orsolya 2017-től vezeti az intézményt, korábban a gazdasági ügyekért felelt. A Budapesti Corvinus Egyetemen végzett pénzügy és számvitel szakon, multinacionális cégek főkönyvi könyvelőjeként dolgozott, többek között Franciaországban és Egyiptomban, és önkéntes idősgondozóként is kipróbálta magát. • alapítás éve: 2011 • korhatár: 18–30 év • férőhelyek száma: 48 • fiú-lány arány: 55–45% • alumni: 65 fő • kollégiumi díj: 22 000 Ft/hó • ösztöndíjak: 22 000–51 000 Ft/hó • jelentkezés / felvételi: július / augusztus • kurzusok: kettős identitás (romológia), spiritualitás, nyelvek, informatika, menedzsment • Lelkész: Hofher József SJ

Kaszap István Szakkollégium, Szeged

• kijk.hu • facebook.com/kaszapkoli • Igazgató: Hess István SJ Kalocsán született, itt szentelték pappá 1992-ben. Három évvel később lépett be a Jézus Társaságába, majd képzése befejezését követően tíz évet szolgált Miskolcon plébánosként és egyetemi lelkészként. 2013-óta vezeti Szegeden a Szent József templomot, és a Kaszap kollégiumot. • alapítás éve: 2011 (2015-től szakkollégium) • korhatár: 18–26 év • férőhelyek száma: 33 • fiú-lány arány: 30–70% • alumni: 110 fő • kollégiumi díj: 19 000–20 000 Ft/hó • jelentkezés / felvételi: július / augusztus • kurzusok: jog, közgazdaságtan, bioetika, filozófia, teológia, kommunikáció; tanulásmódszertan, önismeret, kreatív írás, politológia, vallástörténet

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium – Xavéri Szent Ferenc Fiúkollégium és Árpádházi Szent Erzsébet Leánykollégium, Miskolc • gimnazium.jezsu.hu • facebook.com/jezsu/ • alapítás éve: 1994 • korhatár: 14–19 • férőhelyek száma: 200 • Igazgató: Holczinger Ferenc SJ

16


Csonta István leuveni diákokkal

Collegium Hungaricum, Leuven

• leuven-collegiumhungaricum.hu • facebook.com/collegiumhungaricum.leuven • alapítás éve: 1955 (Mindszenty Diákotthon) • korhatár: nincs, feltétel a Belgiumban folytatott egyetemi tevékenység • férőhelyek száma: 15 • kollégiumi havidíj: 320–360€ • Igazgató: Csonta István

Marosvásárhelyi Jezsuita Egyetemi Kollégium

• jezsuitaudvar.ro • https://www.facebook.com/MaJeKollegium • alapítás éve: 2008 • korhatár: 18–24 • férőhelyek száma: 60 • Lelkész: Tamás Barna SJ

Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum – Szent Alajos Konviktus, Szatmárnémeti

• hamjanos.ro/hu • facebook.com/HamJanosRomaiKatolikusTeologiaiLiceum • Alapítás éve: 2011 • korhatár: 14–19 • férőhelyek száma: 120 • Iskolalelkész: Pakot Géza SJ

17


Adománygyűjtés

Segítsen, hogy ösztöndíjjal támogathassuk szakkollégistáinkat! Őszi adománygyűjtésünk a jezsuita szakkollégiumokba lapszámunk megjelenésével egy időben beköltöző diákok javát szolgálja. A november 20-ig beérkező támogatásokat a nehéz anyagi helyzetben lévő, illetve a kiemelkedő szakmai és tudományos munkát végző hallgatók ösztöndíjára fordítjuk. Szakkollégistáink idén átlagosan havi 12 ezer forint ös�szegű ösztöndíjra pályázhatnak. Ez azt jelenti, hogy a 2018/19-es tanévben a Szent Ignác, a Jezsuita Roma és a Kaszap István Szakkollégium összesen 145 diákjára – ha mindegyikük elnyerné a juttatást – 20,8 millió forintot kellene szánni. A valóságban nehéz anyagi helyzete, illetve kiemelkedő szakmai és tudományos munkája miatt a pályázók csak egy része, jellemzően 70 fő részesül támogatásban. Ők a három intézményben 2017-ben összesen 6,3 millió forintot kaptak. Köszönjük, hogy korábbi adományaikból eddig segíthettük diákjainkat! Péter tehetséges mérnökjelölt, évek óta kiváló hallgató az egyetemén és a Jezsuita Roma Szakkollégiumban is. Nehéz otthoni helyzete miatt korábban minden félévben dolgozni kényszerült. Édesapja súlyos beteg, édesanyja az ő ápolása miatt korábbi munkahelyét kénytelen volt otthagyni és kevésbé jól fizető állást választani. Testvére alkalmi munkákból él, így őt is Péter segíti. Az adományozók jóvoltából Pétert a Jézus Társasága Alapítvány ösztöndíjalapjából havonta 22 ezer forinttal támogattuk, ami elegendő volt a kollégiumi díj finanszírozására, így a tavalyi tanévben már nem kellett dolgoznia a tanulmányai mellett. Nekünk is nagy öröm volt nézni, hogy így még inkább be tudott kapcsolódni a szakkollégiumi közösségbe, s nehéz körülményei ellenére társaihoz hasonló feltételek között végezhette tanulmányait. Bízunk benne, hogy a továbbiakban is lesz lehetőségünk hasonlóan támogatni őt, illetve társait.

18


A Jezsuita Roma Szakkollégium diákjai Hofher József SJ társaságában

Barátaink közreműködését most abban kérjük, hogy az előttünk álló évben is hasonló mértékben segíthessük diákjainkat. Néhány adat arról, hogy a felajánlás mennyire kézzelfogható támogatást jelent: • 1000 forint egy diákunk egynapi ösztöndíját teszi ki • 7000 forint egy diákunk egyheti ösztöndíját támogatja • 30 000 forint pedig egy diákunk egyhavi ösztöndíját fedezi A Jézus Társasága Alapítványon keresztül évek óta gyűjtünk adományokat szakkollégiumaink javára. Két példa: • 2012-ben – néhány vállalkozó barátunknak is köszönhetően – a roma szakkollégium javára több mint kilencmillió forint adományt kaptunk • 2016-ban az akkor 25 éves Szent Ignác Szakkollégium fejlesztési céljaira 1,6 millió forint gyűlt össze Idei célunk, hogy szakkollégistáink javára legalább hárommillió forint gyűljön össze. Ehhez már az elég volna, ha nyolcezer példányban megjelenő kiadványunk valamennyi olvasója 375 forinttal támogatná kezdeményezésünket. Ha pedig minden második olvasónk ezer forintot ajánlana fel, akkor már négymillió forintot oszthatnánk szét diákjaink között. Ha szívesen segítené munkánkat, kérjük, anyagi lehetőségeihez mérten juttassa el adományát 2018. november 20-ig a Jézus Társasága Alapítvány számlájára a mellékelt csekken, vagy banki átutalással. Utóbbi esetében kérjük, ne felejtse a közlemény rovatba beírni: „Szakkollégiumok”! Számlaszám: JTA Barátaink 11100104-18064333-12000007 (CIB Bank) Amennyiben lehetősége van cégén keresztül jótékonykodni, az adomány teljes összegét elszámolhatja költségként, és adókedvezményt is igénybe vehet – mindehhez csupán egy rendkívül egyszerű adományozási szerződést kell megkötni. (Ennek részleteiről a friendraiser@jezsuita.hu címen szívesen adunk tájékoztatást.) Azok a gazdasági társaságok, amelyek a Jézus Társasága Alapítvány, mint közhasznú szervezet számlájára adományt juttatnak, jogosultak társasági adókedvezményre. Az adókedvezmény igénybevételéhez szükséges igazolást a tárgyévet követő év februárjában küldjük el az adományozónak. Nagylelkű támogatásukat diákjaink nevében is hálásan köszönjük!

19


Fiatalok szinódusa

Mit kínál a fiataloknak az egyház? A szinódus görög eredetű szó, melynek jelentése: együtt haladni az úton. A programsorozatra a pápa meghívására a világ minden tájáról érkeznek püspökök és szakértők, hogy egy adott témáról közösen gondolkodjanak. A soron következő, ifjúsági szinódust október 3–28. között tartják a Vatikánban, s az esemény Instrumentum laboris című munkadokumentumát júniusban mutatták be. A dokumentum három fő részének témái a felismerés, a magyarázat és a választás. A dokumentum létrejöttét hosszú munka előzte meg, melynek jelentős részébe a fiatalokat is bevonták. Ahogy ugyanis Ferenc pápa fogalmazott: „Ez a fiatalok szinódusa, és mi mindnyájan kölcsönösen meg akarjuk hallgatni egymást. Minden fiatalnak van mondanivalója a többiek számára, a felnőttek, a papok, a szerzetesnők, a püspökök, a pápa számára. Mindnyájunknak szükségünk van rá, hogy meghallgassunk benneteket!” Arról, hogy mi indokolhatta a témaválasztást, Kajtor Domonkost, a legfiatalabb magyar jezsuitát kérdeztük. „Fiatalság, hit, hivatás: három különböző téma, de nagy hatással van egymásra, mert összeforrnak. A mai világban keveset beszélünk a hitről; kimondani, hogy hiszek – és nem csupán valamiféle elvont spirituálisban –, nagyon nehéz. De ha döntök a hit és annak megvallása mellett, az összefonódik a hivatástudattal. Hiszen nemcsak arról van szó, hogy hiszek Istenben, hanem arról is, hogy neki is terve van velem. Ennek felismerésére, a hosszútávú célok megtalálására jó a fiatalság” – vallja Domonkos, s hozzáteszi, a szinódus előkészületeibe természetesen a világ fiatalságát is bevonták.

Kajtor Domonkos SJ 1993-ban született, gyengeáramú elek­tro­technikai tanulmányai után 2014ben kérte felvételét a Jézus Társaságába. A noviciátus évei alatt végzett iskolai gyakorlatot Miskolcon, dolgozott Szegeden kórházban, és lelkipásztori kisegítő volt a Mária utcai Jézus Szíve templomban. 2016-tól nyelvi és filozófiai tanulmányokat folytat Münchenben. A jezsuita.blog.hu és a kiadványunk hátsó borítóján olvasható ima szerzője.

© Orbán Gellért

Nagy Luca

Ferenc pápa két éve hirdette meg a XV. rendes püspöki szinódust 2018 októberére, melynek mottója, egyben témája: Fiatalok, hit, hivatástisztázás. Az esemény részleteinek bemutatása mellett jezsuita diákokat faggattunk arról, ők mit kérdeznének a tanácskozó püspöktől.

Tavaly világszerte több mint százezer fiatal töltötte ki a témában készült online kérdőívet. A válaszolók így mondták el, milyen környezetből jönnek, milyen helyzetben élnek, milyen terveik vannak, milyen viszony fűzi őket a hithez és az egyházhoz. Majd idén márciusban Rómában előszinódusi találkozót tartottak, s az eseményre az öt földrészről 300 fiatal érkezett – köztük magyarok –, akiknek jelentős része római katolikus volt, de képviseltették magukat a keleti katolikus egyházak fiataljai is, sőt ateista kortársaik is. Az online világnak köszönhetően rajtuk kívül 15 ezren kapcsolódtak be az eseménybe. A résztvevők az egy hét során nyelvi csoportokban dolgoztak a fiatalokat érintő kérdéseken, a csoportok munkájának eredménye pedig egy többoldalas dokumentum lett – ami fontos alapja a szinódus munkadokumentumának, melyet a virágvasárnapi szentmise után személyesen adtak át Ferenc pápának.

20


© ANSA

Ferenc pápa az előszinódusi találkozóra összegyűlt fiatalokkal

S hogy mennyire él a köztudatban az ifjúsági szinódus a jezsuita intézmények diákjai körében? Mit gondolnak ők a témáról, milyen egyházat képzelnek el, s mit kérdeznének a szinódusi atyáktól és a pápától? Erről kérdeztünk a Szent Ignác-i szellemiségben tanuló fél tucat fiatalt. „Olyan egyházat várnék el, amely mindenki, a más vallások felé is nyitottan lép fel. Legyen fiatalos, lendületes, tudjon nyitni az új dolgok felé, mint például a modernizáló világ, a technikai fejlődés.” (Velkey Sára, Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium, Miskolc)

„Véleményem szerint nagyon fontos, hogy az egyház vezetői rólunk, fiatalokról beszéljenek, hiszen mi vagyunk az egyház jövője, és fontosnak tartom a fiatalok egyház, Krisztus felé fordítását. Erre a szinódus jó alkalom lehet.” (Sztrimbely Ákos, Hám János Iskolalelkészség, Szatmárnémeti)

„Szeretném, hogy a fiatalok számára a hit egzisztenciális tapasztalat legyen, ami közösségben, élményalapú neveléssel tud jól megvalósulni. Ez biztosíthatja a közösségben, hitben maradást, személyes kibontakozást és esetleg a több papi, szerzetesi hivatást is.” (Dénes Filip, Szentjánosbogár közösség)

„Ha lehetne, a pápától azt kérdezném: Szentatya, mit tehetünk azért, hogy a szekularizált világban a kereszténység ne váljon üres politikai, társadalmi szólammá?” (Vörös Dániel, a budapesti Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium öregdiákja)

„Ez persze hatalmas téma, és a gondolataink is sokfele ágaznak, de leginkább az foglalkoztat minket: hogyan evangelizáljunk az egyházon belül és kívül?”

„Szerintem az a fontos, hogy következetes, de szerető és elfogadó közeg vegye körül a fiatalokat, és ennek hatására erős személyközi kötelékek, barátságok alakuljanak ki az egyház tagjaival. Ez vezeti őket Krisztushoz, és hosszabb távon innen kapnak emberi támogatást a nehéz helyzetekben.” (D. Nagy Márton, Jezsuita Roma Szakkollégium, Budapest)

(Halász Fanni és Matolcsi Katalin, Kaszap István Szakkollégium, Szeged)

21


Társak a küldetésben

„Főbogárnak Jézust tartjuk”

Hogyan találkoztak a bogarak a jezsuitákkal? A Szentjánosbogár közösség Dunakeszin jött létre, szülők alapították a 80-as évek végén. Az volt a céljuk, hogy a gyerekeik maradjanak meg a hitben és a katolikus értékekben. Még lapjuk is volt, a Szentjánosbogár kisújság, amit egy régi Commodore számítógépen szerkesztettek. A 90-es évek végén, miután A Szív újság visszaköltözött Kanadából, Sajgó Szabolcs SJ és Tereza Worowska, az egyik alapító szülő találkoztak, s kiderült, milyen jól illeszkedik a Szent Ignác-i lelkiség és a mi gyerekszeretetünk. Így Terezáék átvették A Szív gyermekrovatának szerkesztését, 1991-ben pedig ehhez kapcsolódóan megszervezték az első bogártábort, majd ennek sikerén felbuzdulva kidolgozták Szabolcs atyával a közösség máig élő elveit, felépítését. Hogyan lettél főbogár? Főbogárnak Jézust tarjuk, én irodavezető-koordinátor vagyok. Immár 21 éve vagyok bogár, s ez fontos része az identitásomnak. Öt felnőtt testvérem és sok barátom van, egy részük szintén bogár. Először tízéves koromban mentem táborba, s azóta alig múlt el nyár számomra tábor nélkül. Tizenhat évesen lettem csoportvezető, aztán egyre több önkéntes feladatot vállaltam, és egyre többet tartózkodtam az irodában. Csatlakoztam sok műhelyhez is, amelyek a programokat szervezték, illetve a nyári lelki napok témáit dolgoztuk ki. Már az általános iskolában megdicsért a magyartanárom, hogy milyen jól tudok ünnepélyek, iskolai események előkészítésében segíteni. Szeretek sportolni, sporteseményeken önkénteskedni, szervezni, az egyetemen pedig művelődésszervezést tanultam. De amikor meghívtak, hogy legyen ez a munkahelyem, csak csodálkoztam, hogy hiszen megcsinálom ingyen, miért akarnak ezért fizetni? Végül 2012-ben munkatárs lettem, majd egy év múlva vezető. Most aztán mindent csinálhatok, amit szeretek, nagyon sokrétű a munkám. Harmincegy éves vagyok, és amíg úgy érzem, nem hátráltatom a közösséget, addig szívesen csinálom a bogárvezetést. Ha egyszer majd váltok, remélem, az valami hasonló nagy szerelem miatt lesz.

22

© Czope Anna

Szelenge Judit

Közös lelkiség, közös munka, közös célok – sok szál fűzi a Szentjánosbogár Közhasznú Egyesületet a Jézus Társaságához. A Párbeszéd Háza ad otthont a bogár-főhadiszállásnak is, ahol Zólyomi Kata, az egyesület irodavezető-koordinátora dolgozik.


Az egyesület független, a jezsuiták a támogatóitok, és itt éltek a jezsuita munkatársak között. Társak vagytok a küldetésben. Mekkora és kikből áll ma a közösség?

© Vörös Annamária

Az egyesületnek ketten vagyunk alkalmazottai Bencével, mindenki más önkéntes, akiknek lelkesedése és áldozatkészsége saját, meghatározó élményből táplálkozik, amelyet gyerekkorában, a táborokban és a klubokban szerzett. Sok szülő kiskorában bogár volt, és most elhozza a saját gyerekeit. A szervezet kicsi, családi közösségként indult, ma pedig nem lehet megszámlálni bennünket, mert a létszám folyton változik. Egy adott évben mintegy kétezer aktív bogár van: résztvevők, befogadó családok, azaz házi bogarak, szervezők, vezetők, hátteresek, táborvezetők és papok. Nyáron nagyjából 200 vezetőre számítunk, évente ezer gyereket táboroztatunk 8-10 településen, egy helyszínen általában 80–150 gyerek/ifi vesz részt. A családos lelki napokon 30–35 család, a hozzájuk tartozó 80-100 kisgyerek és az őket segítő 22–25 önkéntes gyerekvigyázó van jelen. A helyszíneink Magyarország kis- és közepes települései, olyan helyek, ahova meghívnak bennünket, és a vendéglátók befogadnak az otthonukba, vagyis családoknál lakunk. Eddig kétszáznál is több tábort tartottunk, nagyjából 150 helyszínen. Hogyan tartják a bogarak a kapcsolatot év közben? Év közben a kisközösségek, vagyis klubok egy-kéthetente találkoznak. Több eseményt szervezünk a közösség tagjai számára: Őszi Rajzást, bogármiséket, bálokat, lelkigyakorlatokat, a decemberi jótékonysági irodalmi-zenés estet és műhelyeket, melyekben előkészítik a programokat és kidolgozzák a témákat. Így a kapcsolat év közben is megmarad egymással. Ez azért fontos, mert a közösséget ez a személyesség tartja meg. Miben más a Szentjánosbogár, mint a többi ifjúsági szervezet? Egyházunkban 2018 az ifjúság éve – de persze nekünk minden év az. A kialakuláskor hatott Szabolcsékra a Regnum Marianum és a cserkészet, de saját arculatunk van, amelyhez hozzátartozik a Szent Ignác-i lelkiség, az imamódok, az examen, az esti ima, a beszélgetések, a reflexió. Pedagógiánk lényege: szeresd a gyereket olyannak, amilyen, hogy megtalálja és meglássa legjobb önmagát, és megtanuljon szeretve lenni. Nem büntetünk, saját elhatározása legyen, ha változtatni akar, vagyis szabadon döntve legyen jó. Tereza egyik mondása, hogy mindenki világbajnok valamiben. Mi segítünk a gyerekeknek, hogy megtalálják magukban és egymásban az értéket, illetve megtanulják közösségben megélni és továbbadni a hitet. Milyen módszerek szerint zajlanak a közösségi együttlétek? Fix metodikával dolgozunk, aminek nagyon fontos alkotóeleme a játék. Így jobban megismerhetjük egymást és magunkat, hiszen a játékba belefeledkezve szabadabban adhatjuk magunkat. Törekszünk az élményszerzésre, de nem öncélúan, hanem hogy a megértéshez ez által jussunk el. A vezetőképzőben aztán sokszor nagy a meglepetés, mert a felnőtt fiatal látja, hogyan van felépítve a játékon keresztüli témafeldolgozás, amit kisgyerekként észrevétlenül átélt. A „duplafenekű” játékok pedig nemcsak élményszerzésre, a gőz kiengedésre jók, hanem közelebb viszik a résztvevőket az adott témához, önmaguk mélyebb megértéséhez.

23


Társak a küldetésben Mik a legnagyobb kihívások számotokra? Kihívás, hogy ilyen nagyra nőttünk, és nem is ismerünk mindenkit. Ezért azt kutatjuk, hogyan kell másként vezetni, kommunikálni. A másik nagy feladat a lelkivezetés-utánpótlás, mert ha kihal a lelkiség, akkor nem leszünk más, mint egy sima napközis tábor. Nem felejthetjük el, hogy egyedül kicsi a fényünk, azt őriznünk, táplálnunk kell, hogy azzal világíthassunk magunknak és másoknak. Ehhez egy felelős személyre van szükség, aki a lelkiség őre a közösségben. Nekem emellett személyes kihívás, hogy időről időre természetszerűen cserélődnek az aktív arcok, és újabbakkal kell kialakítani a jó munkakapcsolatot. Szeptembertől Szabolcs atya utódaként Koronkai Zoltán SJ lesz a Szentjánosbogár közösség lelkivezetője, amely szolgálatot az INIGO csoporttal együtt lát majd el. A Szent Ignác nevének baszk formáját viselő team (tagjai Koronkai Zoltán SJ mellett Balla Erika SJC, Heim Kata RSCJ és Tímár Dániel) fiatal felnőtt önkénteseikkel – INIGO társaival – együtt korosztályra és élethelyzetre szabott lelkigyakorlatokat, lelkinapokat, mis�sziókat szerveznek. Ők vezetik keddenként az INIGO imaestet, ami ősztől új helyszínen, a Jézus Szíve templomban lesz. Hozzájuk kapcsolódik a Jezsuita Nyolcason működő Hordozlak imaszolgálat, és a nemzetközi jezsuita ifjúsági programsorozat, a MAGIS szervezése is.

A mai kütyüvilágban egyre nehezebb lekötni a gyerekeket a hagyományos programokkal. Ti hogyan próbáljátok meg ébren tartani a figyelmüket? Muszáj rugalmasnak lennünk, hogy az értékek megmaradjanak, de mindig legyenek új utak. A gyerekek egyre inkább billentyűvel az ujjukon születnek, és ezt a tényt vagy beolvasztjuk a munkánkba, együttléteinket interaktívvá téve, vagy kitaláljuk, hogyan fogjuk felemelni arcukat a képernyőről. Ahhoz, hogy megszólítsuk őket, eljöjjenek jövőre és hozzanak cimbit is, muszáj megújulnunk. Ha nem vagyunk vonzók, nem tudjuk felkelteni az érdeklődésüket, lehetnek jó értékeink, nem lesz kinek átadni őket.

Mindenki máshogyan viszi bele a személyiségét a vezetésbe. Te hogyan csinálod? Egyik feladatom a „hullámtörés” – hogy ha probléma vagy konfliktus van, a közösséget csak a nagy hullám csendes vége érje, és lehetőség szerint ne sérüljön senki. Ez nem könnyű. De a kihívások mellett rengeteg a kegyelem, egyre több gyerek szeretne jönni, és szerencsére nem kell elküldenünk őket, még akkor sem, ha esetleg valaki nem tudja a teljes tábordíjat kifizetni. A növekedést jelenleg a vezetők száma és a szervezőkapacitásaink határai szabják meg. Vannak tábori papok és csoportvezetők, támogatóink, közösségi adományozóink, van fedél a fejünk fölött, úgyhogy a fenntarthatóság miatt, bár figyelnünk kell rá, nem kell görcsölnünk vagy irreálisan megemelnünk a lelki napok díját. Kegyelem az is, ahogy megoldódnak a helyzetek, és nem az én erőmből. Amikor elérünk a saját erőnk végére, és már csak az ima marad, akkor a Szentlélek „betömi a réseket”. Milyen jellemvonásokra van szükség a munkádhoz? Nélkülözhetetlen a folyamatos reflexió, hiszen mindig minden és mindenki változik. Én például eléggé introvertált vagyok, de ebben a vezetői szerepben megtanultam kilépni a komfortzónámból. Járok lelki vezetésre és pszichodrámára, emellett a közösség dolgozik rajtam, és én is dolgozom magamon. Itt ajándékot kapok és ajándékká válok. Más ember lennék a bogár nélkül. Kiknek vagy leginkább hálás? Tereza Worowskának, aki belém látta, hogy jó leszek csoportvezetőnek, irodai munkásnak, Berecz Rita Sacre Coeur nővérnek és Szödényi Ákos volt elnöknek; sokat tanultam tőlük. Sajgó Szabolcsnak és a jezsuita atyáknak támogatásukért, a lelkiség őrzéséért; mindazoknak, akikkel együtt dolgozhatok, és még felsorolhatatlanul sok embernek. Sok barátom lett a közösségben, és itt erősödött meg a hitem. Megtaláltam a hivatásom.

24


Rendtörténet

Jezsuita generális történelmi látogatása a pártállamban Júliusban érkezett a hír, hogy a római egyházmegye megindíthatja Pedro Arrupe SJ generális boldoggá avatási eljárását. Ugyanazokban a napokban a magyar rendtartomány is történelmi évfordulóra emlékezhetett Arrupe életéhez kapcsolódóan: az 1978. július 12–15. között történt magyarországi látogatására, amelynek során jezsuita általános rendfőnök először járt hazánkban.

„A jóslások a jövőt illetőleg még sötétebbek. Emiatt a papok és szerzetesek között valóságos rémület uralkodik. Sokan a legrosszabbra – internálásra, deportálásra – vannak elkészülve” – írta Borbély István jezsuita tartományfőnök 1948 végén, Mindszenty bíboros letartóztatásának napjaiban. A kiépülő kommunista hatalom egyre inkább szorongatta az egyházakat, fő célpontként a legnagyobb befolyással rendelkező római katolikus egyház eltörlését kitűzve. Súlyos üldöztetés várt a magyar jezsuitákra is. 1956-ig 135 magyar jezsuita menekült Nyugatra. A kommunizmus idején 53 magyar jezsuitát börtönöztek be vagy internáltak, összbüntetésük 1067 évre rúgott, ebből végül 220-230 évnyi összidőt ültek le. Utolsóként Rózsa Elemér szabadult 1972-ben. A Szentszék és a Magyar Népköztársaság között viszont már 1963-tól megindult a közeledés. A csúcspont 1977ben Kádár János római látogatása volt, amelynek során a pártfőtitkárt VI. Pál pápa is fogadta. Az egyházfő külön szorgalmazta, hogy rendezzék a szerzetesrendek helyzetét. Még ugyanebben az esztendőben Rómába utazhatott – miután pár évvel korábban még megtagadták tőle az útlevelet – Kollár Ferenc magyar tartományfőnök, ahol találkozott Pedro Arrupe generálissal és VI. Pállal is. Ekkor merült fel a rendfőnök magyarországi látogatásának lehetősége is. Pedro Arrupe (1907–1991) A rendalapítóhoz hasonlóan baszk szárma­zású Arrupe 1927-ben lépett be a jezsuita rendbe. 1938-tól Japánban működött. 1945-ben a hirosimai atomtámadás idején, az egyik elővárosában, Nagacukában tevékenykedett, ahol a noviciátust azonnal szükségkórházzá alakították át. 1958-től Japán első tartományfőnöke. 19651983-ig a rend 28. általános elöljárója. 1980-ban megalapította a Jezsuita Menekültszolgálatot. Betegsége miatt még életében Hans-Peter Kolvenbach lett az utódja.

25

Mihalik Béla Vilmos


Johannes Schasching, Hegyi János, Pedro Arrupe, Süle Géza, Kollár Ferenc és Horváth Mihály a makkosmáriai szentmisén

Az akkori szokások szerint Arrupe hivatalosan Lékai László bíboros, esztergomi érsek vendége lehetett, de a fő cél a magyarországi jezsuitákkal való találkozás volt. Arrupe az előző években más szocialista országokat is felkeresett, járt Kubában, Csehszlovákiában és Lengyelországban is. A magyar-szentszéki kapcsolatok javulása, Lékai bíboros „kis lépések” politikája és a nyugodt nemzetközi helyzet (például ebben az évben, 1978-ban kapta vissza Magyarország a Szent Koronát is az amerikaiaktól) mind segítették, hogy a generális felkereshesse hazánkat. Nagy meglepetésként érte a jezsuitákat, hogy a magyar állam nemcsak engedte Arrupe látogatását, de magas szintről jelezték, hogy szeretnék hivatalosan is fogadni. 1978. július 12-én érkezett a rendfőnök a ferihegyi repülőtérre Johannes Schasching német asszisztens és Hegyi János, a külföldön élő magyar jezsuiták (az úgynevezett Sectio II.) elöljárójának társaságában. Elindult P. Arrupe boldoggá avatási eljárása Angelo de Donatis bíboros, római általános helynök 2018 nyarán hozzájárult, hogy a római egyházmegye elindítsa Arrupe boldoggá avatási eljárását. Pedro Arrupét az egyház már Isten szolgájának, azaz „jelöltnek” minősítette – ez a szentté avatási folyamat első állomása. Az eljárás során ez után az illetőt tiszteletreméltóvá, majd boldoggá, végül szentté nyilvánítja a pápa, amennyiben bizonyítást nyernek az érdemei. „Valóban Krisztusban gyökerező, és magát a missziónak szentelő igaz ember volt, és életének legnagyobb csodája, hogy ma itt lehetünk” – mondta róla Arturo Sosa jelenlegi jezsuita rendfőnök.

26

A magyarországi jezsuiták és Arrupe másnap találkoztak a makkosmáriai kegytemplomban, amelynek igazgatója Tamás János jezsuita atya, korábbi provinciális volt. Valamivel több mint hatvan magyar jezsuita vett részt az eseményen, melyen a generálist Kollár Ferenc köszöntötte. A tartományfőnök hangsúlyozta, hogy a szétszóratásban élő magyar provincia nem tud nagy műveket felmutatni, „csupán hűségünket hozzuk ide és Krisztusért elszenvedett sebeinket.” Emellett kérte Arrupe imáit ahhoz, hogy a megtépázott rendtartomány valamilyen formában újjáéledjen. Arrupe szentbeszédében elmondta: a Rómában élő magyar rendtörténész, Lukács László által szerkesztett történeti kiadvány döbbentette rá, hogy Jézus Társasága a török időkben milyen nehéz körülmények telepedett meg Magyarországon. A generális kiemelte, hogy ez a példa is erősen mutatja: „a Társaság magyarországi története, a Monumenta Historiae S. J. Hungariae még nincs lezárva. Maguk írják azt tovább, Testvéreim, nem holt betűkkel, hanem életükkel.”


Aznap délután Aczél György miniszterelnök-helyettes fogadta Arrupét, aki ezután ellátogatott az Állami Egyházügyi Hivatalba is. A rendfőnök a találkozón kifejezte reményét, hogy a magyar jezsuiták a későbbiekben tehetségüknek és tudásuknak megfelelően vehetnek részt az egyház életében. Bár a magyar világi és egyházi sajtó ezt nem emelte ki, a római visszhangok alapján egyértelműen ez volt a látogatás legfontosabb üzenete. Arrupe ezután felkereste a pannonhalmi szociális otthonban élő idős jezsuita atyákat. A következő években teljesülhetett a generális látogatásának fő kívánsága. Lékai bíborosnak köszönhetően néhány magyar jezsuita római továbbképzésen vett részt, hogy szerepet vállalhassanak egy újonnan létesítendő lelkiségi központ vezetésében. A leányfalui Szent Gellért Lelkigyakorlatos Ház 1983-ban nyílt meg, felépüléséhez a generális és a római rendi központ is jelentősen hozzájárult. A ház vezetését Lékai bíboros a jezsuitákra bízta. Bár a rend magyarországi működését csak a rendszerváltáskor, 1989-ban engedélyezték újra, Arrupe látogatása mérföldkő volt a rend hazai történetében.

Arrupe generális, Lékai bíboros és Schasching német asszisztens

A 2011-ben elhunyt Nemes Ödön SJ Pedro Arrupe születésének századik évfordulója alkalmából osztotta meg a generálisról őrzött emlékeit a Vatikáni Rádió hallgatóival. Az alábbiakban az ő gondolataiból idézünk: Látogatta a jezsuitákat az egész világon, és fő feladatának tekintette a II. vatikáni zsinat szelleméhez való alkalmazkodást. P. Arrupe Isten embere volt, úgy ismertük, mint az önmegtagadás és az ima emberét. Nagyon szívén viselte a szegények és kitaszítottak sorsát. Kedves, közvetlen, határozott és igazi jezsuitának ismertem őt. P. Arrupe két mondatát szeretném továbbadni, amelyek nagy hatással voltak rám. Az első: a jezsuiták másokért élő embereket kell hogy neveljenek, olyanokat, akik nem magukért élnek, hanem Istenért, Krisztusért. Akik képesek élni és meghalni az egész világért, olyan embereket, akik meg vannak győződve arról, hogy az evangélium szeretetét csak az igazságosság előmozdításával lehet továbbadni. P. Arrupe álmát talán a 32. Általános Rendgyűlés 4. Határozata tükrözi a legjobban: Jelen hivatásunk: a hit szolgálata és az igazságosság előmozdítása. A mi küldetésünk az evangélium meghirdetésére megkívánja, hogy elkötelezettek legyünk az igazságosság előmozdításában, és szolidaritást vállaljunk azokkal, akiket elnyomnak, és akik erőtlenek. Ennek a szolidaritás-vállalásnak egyik jele volt a P. Arrupe által 1980-ban megalapított jezsuita menekültügyi szolgálat. Sok jezsuita és nem jezsuita munkatárs több mint 50 országban a menekültekkel él együtt, viseli a terheiket és védelmezi jogaikat. Másik alapelve: Életmódunk egyszerűsége. Vallotta, hogy kettős tapasztalatra van szükségünk, hogy eljuthassunk a szegénység értelmének bizonyos ismeretére, egyrészt a hit-tapasztalatra, mindenekelőtt az önmagát üressé tevő Krisztuséra, másrészt a valóságos szegénység megélt tapasztalatára. Szent Ignác szavait ismételgette: „A szegények méltósága Isten előtt olyan nagy, hogy Krisztus meg volt győződve, különleges módon hozzájuk küldetett. Annyira előnyben részesítette őket, hogy közülük választotta ki apostolait. Velük élt, úgy élt, mint ők.” P. Arrupe olyan volt, mint egy második Szent Ignác, aki a II. vatikáni zsinat szellemében újraalapította Jézus Társaságát.

27


Lelkiség

Examen: a szerető figyelem imája

Vízi Elemér SJ

Lelkigyakorlatos könyvében ír Szent Ignác egy imamódról, mely arra vezeti rá az elmélkedőt, hogy felismerje Isten jelenlétét az életében, és kapcsolatba kerüljön vele. Ez az ima, amit examennek (egész pontosan examen generalénak) nevezett, már szerepelt korábban is néhány lelkiségi szerzőnél, de Szent Ignác nyomán vált széles körben ismertté. Az examen szó a latin nyelvből származik, és vizsgát, vizsgálatot jelent: egy olyan folyamatot, amelyben megtörténik a jó és a rossz, az értékes és értéktelen elkülönítése. Elsőre a lelkiismeretvizsgálat jut eszünkbe erről, ami ismerős a keresztény hagyományban. Ám ha eltévesztjük ennek célját, azaz hogy megnyíljunk Isten irgalmának, könnyen önmagunk tökéletesítésének vagy önmarcangolásunk, aggályosságunk csapdájába esünk. Loyolai Szent Ignácnál átfogóbb értelemben találkozunk az examennel (Lelkigyakorlatos könyv, 43.), amit általános lelkiismeretvizsgálatnak fordítottak, de az idők folyamán többféle nevet kapott: Ignác legbecsesebb negyedórája, a szerető figyelem imája, az élet szemlélése stb. Ez a forma sokkal inkább a tudatossághoz kötődik: hogyan van jelen Isten a napomban és hogyan válaszolok erre? Az examen segít felfedezni Isten jelenlétét és megkülönböztetni hívását a tapasztalatokra való finom odafigyelés által. Az ignáci ima sarokkövét képezi. Ignác elsősorban a rendtársainak szánta, de mindazoknak is, akik elvégezték a lelkigyakorlatokat vagy keresték annak módját, hogyan őrizhetik meg az imádság és a tevékeny életvitel egységét. Fontosnak tartotta, hogy társai a küldetésben megőrizzék érzékenységüket Isten jelenléte iránt, olyan módon, hogy keressék és megtalálják Őt mindenben, és szabadok maradjanak a vele való együttműködésre a mindennapok forgatagában. Ignác gyakorlati ember volt, és számára a lelkek segítésének szolgálata elválaszthatatlan az Isten jelenléte iránti fogékonyságtól. Ennek megőrzésére javasolja az examen negyedórányi imáját napi kétszeri végzésre, ebéd és vacsora után. Az idők folyamán nagyon sok módja alakult ki ennek az imaformának, de lényegében mindenik az Ignác által felvázolt szerkezetet követi. A visszatekintés nem arra szolgál, hogy elítéljük vagy tökéletessé tegyük magunkat, hanem hogy jobban tudjunk szeretni. Az examen a hit megtapasztalásának azon útja, mely kifejleszti az érzéket az életünkben jelenlévő Isten iránt, aki kapcsolatban van velünk, cselekszik és vezet. Az imádság kapcsolat és találkozás. Ebben veszünk részt, amikor Istennel rátekintünk a napunkra és teret engedünk szeretetének, mely megerősíti a jót és gyógyítja azt, ami megtörött. Olyan ez, mint amikor egy szülő nagy jóindulattal és szeretettel elmagyaráz valamit a gyerekének, ráirányítva figyelmét azokra a dolgokra, amiket ő maga szépnek lát, vagy amit helyreigazítani szeretne. Az examen minden ember belső iránytűje lehet, aki a tevékenység és imádság, a mindennapok eseményei és a lelki tapasztalatok keresztmetszetében szeretne bensőséges kapcsolatot kialakítani Istennel.

28


A napra, illetve annak egy szakaszára való visszatekintés módja, ahogyan Loyolai szent Ignác ajánlja Az examen imamódján – bordó színnel – Vízi Elemér SJ magyar jezsuita tartományfőnök gondolatai kísérnek végig. A hozzájuk fűzött magyarázó részletek James Martin SJ Jezsuita spiritualitás című, az Ursus Libris könyv­ kiadónál 2013-ban, Görföl Tibor fordításában megjelent munkájából valók.

1. Hálaadás Isten szeretetéért Megérkezem, jelen vagyok – itt és most. Úgy lehetek jelen, ahogy vagyok, minden gondolatommal és érzésemmel. Érzékelem a testem. Hagyom, hogy a lélegzetem szabadon áramoljon ki és be. Életem Istene, jó, hogy jelen lehetek előtted. Mindennek Te vagy a forrása, fenntartója és célja. Benned élünk, mozgunk és vagyunk. Valóban méltó és igazságos, hogy hálát adjunk Neked. Hálát adok a mindenben megnyilvánuló szeretetedért. Köszönöm ajándékaidat és hűségedet. Köszönöm a napot.

Mint minden imádság esetében, előkészület gyanánt Isten kegyelmét kérjük. Ily módon egyrészt azt kérjük Istentől, hogy legyen velünk, másrészt tudatosítjuk magunkban, hogy Isten jelenlétében vagyunk. Az első lépés hagyományosan a hála. Felidézed, mi minden történt veled a nap folyamán, és hálát adsz – Szent Ignác szavaival élve – minden „jótéteményért.” […] Ignác a lehető legtágabb értelemben fogja fel a „jótéteményeket”. Bizonyos dolgok kön�nyen eszünkbe juthatnak: kedvező hírek, a házastársunkkal eltöltött kedves órák, egy-egy feladat sikeres elvégzése a munkahelyünkön. De kevésbé kézenfekvő dolgoknak is helyük lehet: a járdán megcsillanó napfény meglepő látványa egy zimankós téli napon, az ebédre elfogyasztott sonkás szendvics íze, a gyerekekkel töltött fárasztó nap végén érzett elégedettség. Szent Ignác szemében sok minden – látszólag jelentéktelen dolgok is – okot adhatnak a hálára. Felidézzük és „ízlelgetjük” őket, ahogy mondaná. Az ízlelgetés ellensúlyozni tudja egyre gyorsabbá váló életünket. […] Megállunk, és örömünket próbáljuk lelni abban, ami történt. Ily módon elmélyül az Isten iránt érzett hálánk, és felszínre törnek napjaink rejtett örömei.

29


Felismerés és a szabaddá válás kérése Az examen második lépéseként ahhoz kérünk kegyelmet, hogy felismerjük a bűneinket, hogy lássuk, hol fordultunk el lényünk legmélyebb részétől, attól, amely Istenhez szólít bennünket. Hol cselekedtél a jobbik belátásoddal, vagy Isten benned megszólaló hangjával ellentétesen, a belső isteni szikrával szembehelyezkedve? Lehet, hogy az egyik munkatársadról folytatott maliciózus beszélgetés során te is csípős megjegyzéseket tettél. Esetleg a mindenkinek kijáró tisztelet nélkül bántál valakivel a családodban vagy a munkahelyeden. Lehet, hogy nem törődtél valakivel, aki segítségre szorult volna.

2.

Uram, szeretném megtanulni a látást. Engedd, hogy a te fényedben, veled együtt lássam az embereket és saját életemet, a jót és a rosszat. Te légy az erőm. Segíts elengedni mindazt, ami akadályoz abban, hogy jobban szeressek és éljek. Érints meg szereteteddel, hogy szabaddá váljak.

A vétkességünket vizsgáló reflexió talán olyan, mintha a jellegzetesen katolikusnak számító bűntudat szerencsétlen tünete lenne. Napjainkban viszont talán túl csekély súlya van a bűnnek. Lelkiismeretünk hangja arra figyelmeztet, hogy helytelenül cselekedtünk, és arra indít, hogy tegyük jóvá ballépésünket; hatására nagyobb lehet bennünk a szeretet, s végül boldogabbak is lehetünk.

Rátekintés a valóságra A hagyományos examen harmadik része alkotja az imádság voltaképpeni lényegét. A napunk áttekintése következik. Lényegében azt vizsgáljuk meg, hogy mi történt az adott napon. Úgy érdemes elképzelni, mintha film peregne a fejünkben. Nyomd meg a lejátszás gombot, és menj végig a napodon, elejétől végéig, a reggeli felkeléstől a lefekvés előtti percekig. Figyeld meg, hogy mi okozott örömet, mitől lettél feszül, mi zavart össze, és mitől lett nagyobb benned a szeretet. Emlékezz vissza mindenre: amit láttál, amit hallottál, amit éreztél, emlékezz vissza ízekre, anyagokra, beszélgetésekre. A gondolataidra, a szavaidra és a tetteidre, ahogyan Ignác mondja. Minden pillanat ablak, amelyen keresztül megláthatod, hol van Isten a napodban. Erre azt mondhatod, de hát tudom, hogy mi történt ma! Csakhogy az examen megkívánta figyelem nélkül könnyen elsiklasz a dolgok fölött.

Sorra veszem a nap eseményeit, külső és belső történéseit. (Felidézhetem lépésről lépésre vagy engedem, hogy spontán megmutatkozzanak gondolatok, érzések, találkozások, történések.) Milyen vágyak, félelmek, gondok, kívánságok foglalkoztattak? Mely találkozások, beszélgetések jutnak eszembe? Milyen volt, amikor meghallgattam mást, és milyen volt, amikor én beszéltem? Mit tettem? Hogyan viselkedtem? Mulasztottam-e el valamit? Látom-e mindebben a Szentlélek / a Vigasztaló működését – vagyis a hit, remény és szeretet növekedését; vagy pedig a gonosz lélek / a vádló hatását – a kishitűséget, reménytelenséget, önzést?

30

3.


4. Hálaadás és kiengesztelődés kérése Mi az, amiért hálát érzek? Uram, szeretném megköszönni jelenlétedet és munkálkodásodat az életemben a mai napon. Van-e valami, amiért bocsánatot szeretnék kérni? Uram, szeretném kérni Tőled a kiengesztelődés ajándékát. Gyógyítsd a megtörtségeket…

Az examen negyedik lépése, hogy Isten bocsánatát kérjük minden vétekért, amelyet elkövettünk a nap folyamán. A katolikusok talán fontosnak tartják, hogy ezután gyónást végezzenek, amen�nyiben súlyos a bűnk. Talán azt is felismered, hogy vágy ébredt benned: bocsánatot kellene kérned attól, akit megbántottál. Felszabadító lehet, ha bocsánatot kérünk a bűneinkért, eszünkbe juthat, hogy Isten vissza akar fogadni bennünket (hasonlóan a tékozló fiúról szóló példabeszédben szereplő apához), bármi követtünk is el – a lényeg, hogy valóban megbánást tanúsítsunk.

5. Elhatározás a növekedésre Most, amikor előre tekintek – a holnapra, a nap további szakaszára –, mire van szükségem? Miben szeretnék növekedni?

Végül az examen utolsó lépéseként azt a kegyelmet kérjük, hogy Isten a segítségünkre legyen másnap. Végezetül bármilyen imát elmondhatunk. Ignác a Miatyánkot javasolja. Akik nem keresztények, talán inkább a saját hagyományukból választanak imádságot. […]

És Isten miben szeretné, hogy növekedjem?

A naponta végzett examen komoly segítséget nyújthat a keresőknek, az agnosztikusoknak és az ateistáknak, akik „a tudatosság imájává” alakíthatják át. Ebben az esetben az első lépés, hogy az ember tudatosítsa magában a környezetét, és reflektáljon önmagára. Második lépésben átgondolja, hogy miért hálás. Ezután végigtekint a napján. A negyedik lépéshez, Isten bocsánatának kéréséhez érkezve eltökélheti, hogy kiengesztelődik valakivel, akit megbántott. Ötödik lépésként felkészül arra, hogy tudatosan élje végig a következő napot. Ily módon fokozatosan összefüggésbe tudja hozni életének eseményeit Isten szeretetével, jelenlétével és gondviselésével.

Uram köszönöm, hogy velem voltál és velem vagy. Köszönöm a vezetésedet, továbbra is szeretném Rád bízni az életem. Hogyan szeretnéd, hogy tovább menjek? Mindazt, amit megmutattál és megláttam szeretném belefoglalni mindannyiunk közös imájába: Miatyánk…

31


Találkozások

Amikor Isten háza szűknek bizonyul A pesti Jézus Szíve templomban vasárnap esténként évek óta futnak a Jezsuita Nyolcas (J8) néven ismert szentmisék. A fiatal közönségből hamar közösség formálódott, olyannyira, hogy szeptembertől csoportos találkozókba rendeződve mélyítik el kapcsolatukat egymással és Istennel. Herbert Áron

Vasárnap este van. Nyolc óra előtt néhány perccel az átlagosnál zsúfoltabb villamos érkezik a pesti Harminckettesek tere megállójába. A villamosról seregnyi fiatal veszi az irányt sietősen a Mária utca felé, majd a sarkon álló Jézus Szíve Jezsuita Templomban eltűnnek a külvilág elől, hogy a Jóistennel találkozzanak. Az emberek egyre csak sokasodnak, mígnem az utolsók már alig férnek be az épületbe; ekkor megszólal a csengő, felzúg az orgona – avagy éppen gitárszó indít –, és elkezdődik mindaz, amiért a sok ember összegyűlt. Ez a Jezsuita Nyolcas, a fiatal(os) magyar jezsuiták vasárnap este 8-kor kezdődő szentmiséje ifjú keresztények számára, melyet az egyre erősödő igényre válaszul 2011-ben indítottak Kovács Lajos SJ ötlete nyomán, Koronkai Zoltán szervezésében. Az esemény három év alatt olyan népszerűvé vált, hogy aki csak kicsit is késve érkezik, számolnia kell azzal, hogy csak a templom ajtajában kap helyet. Ez mégsem tántorít el senkit attól, hogy vasárnap esténként a barátaival, a párjával közösen imádkozzanak és dicsőítsék az Istent. Mert a Jezsu 8-as kettő az egyben, hiszen találkozhatsz Istennel és a barátaiddal, rég nem látott ismerőseiddel, esetleg a csoport- vagy a munkatársaiddal is, akikről soha nem gondoltad volna, hogy pont itt futsz velük össze.

32


Több pár itt lelt egymásra, ma pedig boldog házasként élnek. Nem csoda, hiszen a mai világban nem egyszerű hasonló gondolkodású emberekkel találkozni. A szentmisét celebráló jezsuiták hétről-hétre a fiatalság számára aktuális gondolatokkal készülnek, és törekednek rá, hogy legyen mit hazavinni, legyen minden hétre egy gondolat, ami elkíséri a jelenlévőket a következő találkozásig. Az átlényegülést segítő zenei szolgálatot pedig mindig a jezsuitákhoz vagy a templomhoz köthető zenekar, kórus végzi. Mára a J8 olyan népszerű lett, hogy a közösség tagjainak száma folyamatosan növekszik. Olyannyira, hogy egy 2014-es felmérésben a válaszadók 22 százaléka azt mondta, akkor járt ott először. A kutatásból az is kiderült, hogy többen érkeznek a környező kollégiumokból, de sokan jönnek a külső, illetve budai kerületekből is. Az esti 8-as nemcsak szentmise, hanem közösség is. Nem ritka, hogy a liturgia utáni agapéra alig lehet bejutni, ahogy az is gyakori, hogy az utolsó vendég este 11 óra körül távozik. Bár az idejárók többségének van már közössége, a J8-hoz kapcsolódóan is több csoport működik. Az egyik ilyen a Katekumenek, ahol keresztségre, elsőáldozásra és bérmálkozásra készítik fel a jelentkezőket. Idén csak a bérmálkozók ötvenen voltak Horváth Árpád SJ templomigazgató szárnyai alatt, ősztől pedig az Bellovics Gábor SJ vezetésével indul újra ez a csoport és a jegyesoktatás is. A másik meghatározó esemény a J16, vagyis a Jézus Szíve templomhoz kötődő fiatalok estje, mely mindig a hónap 16. napján kulturális, szociális vagy lelkiségi programot kínál az alkalomról alkalomra összegyűlő akár 120 fő számára. Horváth Árpád ötletére szeptembertől indul a Találkozzunk 7-ről 7-re nevezetű közösségi est, ahol kiscsoportokban, animátorok vezetésével lehet beszélni a hitről, a Szentírásról vagy akár az egyházi ünnepekről. Az alkalmakra hetente kerül majd sor, de amelyik héten egybeesnek a J16-tal, akkor ez a csoport is annak programjába fog bekapcsolódni. A Jezsuita 8-as több mint egy fiataloknak szóló szentmise a belvárosban. Olyan közösség, ahol hasonló élethelyzetben lévőkkel, a barátaiddal élheted meg a hitedet és a mindennapjaidat; közösség, mely segít, hogy ne térj le a jézusi útról; közösség, ahol hétről-hétre üzembiztosan a Jóistennel találkozhatsz.

33


In Medias Res

Kommunikációtól kommunióig Kovács Lajos SJ

A nyár végével kezdte meg működését a magyar jezsuiták budapesti központjában a Média- és Kommunikációs Iroda. A M.I.N.D elkészítéséért is felelős csapat rendi tagja arról elmélkedik, hogyan lehet tömegből közösség, s a kommunikációs eszközök miként szolgálhatják leginkább az ember javát. A világ számunkra kommunikáció által konstruálódik, és ez nem egyszerűen a hétköznapokból jól ismert személyközi vagy az üzleti élet kommunikációjából ered. Másról és többről van szó: ez a kommunikáció a társadalom tagjainak kölcsönös, közös tudása. Ha ez nem volna: nem volna érthető a világ körülöttünk. Ezeknek a tudásoknak a kerete a társadalmi kommunikáció. Az elmúlt száz évben, de főként az elmúlt pár évtizedben a kommunikáció hallatlan fejlődésének, de legalábbis változásának vagyunk a tanúi. A kommunikáció a ma embere számára olyan hívószó, amely elsősorban a technológia gyors fejlődésével, főként a tömegtájékoztatási eszközök és a közösségi média meghatározó jelenlétével magyarázható. A politikai pártok egymás közti kommunikációját javítják, kommunikálják önmagukat a külvilág felé, egy szervezet az imázsa által kommunikál a külvilággal, és így tovább. Minden közösség kommunikáció által jeleníti meg önmagát, legyenek azok a hétköznapi együttélés legelemibb szabálykövetési szokásai vagy egészen bonyolult jelképhasználatai, mint például a nyelvhasználat. Ezért minden törekvésünk a kommunikációban a közösségépítés alapfeltételeinek megteremtése kell hogy legyen. És kommunikál az egyház is. Tagjaival kommunikációs közösségre törekszik: ez a kommunió. Az egyház kezdettől fogva kommunióként értelmezi önmagát, ami az egységben való közösséget jelenti egymással és Istennel. Ha küldetését teljesíteni akarja, akkor ezeket a feltételeket kell megteremtenie és előmozdítania. Sikere vagy sikertelensége az ember legalapvetőbb tulajdonságának, a közösségi-lényiség felismerésén múlik, és nem a kommunikációs technológiák elsajátításán, ami persze kétségkívül segíthet. Kommunikációs szempontból mindig kiderül, hogy a közösségépítés nem csupán az eszközök használatán múlik, még csak nem is az újabb és újabb platformok alkalmazásán, mert ott, ahol sikeres, mélyebb emberi igényre: a mindenkiben meglévő legalapvetőbb tulajdonságra, az ember közösségi lényi mivoltára alapoznak. Az emberré válás legfontosabb evolúciós mozzanatára, amely kiemelt bennünket csoportlény mivoltunkból, és olyan többlettel ajándékozott meg, amelyet ha elveszünk az egyéntől, tulajdonképpen alapvető emberségétől fosztjuk meg. A közösség legalapvetőbb, szociobiológiai szintjeit négy dologban határozza meg az antropológia: • Közös cselekvések: az ember vonzódik közössége tagjaihoz, ezért a munka, az étkezések, a beszélgetések, a szórakozás, a pihenés közös akciók sorozata; • Közös / kölcsönös tudás vagy hiedelem: mit, hogyan teszünk, egy munkát hogyan végzünk el, mik az arra vonatkozó közös nézetek. Egy vallási közösség esetében akkor lesz felemelő a szertartás, ha a résztvevők a lényeges dolgokban többé-kevésbé ugyanazokkal az elképzelésekkel vesznek részt; • Közös részvétel a szociális konstrukciókban: a közösség tagjai szeretik, ha részvételükkel alakíthatják a közös tevékenységeket és hiedelmeket; • Hűség: a fenti három feltétel megléte érezteti, hogy a tag elfogadottnak érzi magát, és maga is alakítja a közösségét. Ebből adódik, hogy hajlandó a közösség érdekeit a saját érdekei elé helyezni, és akár áldozatot is hozni érte.

34


A 2018 augusztusában megrendezett EJIF (európai jezsuita skolasztikusok találkozója) témája is a kommunikáció, és különösen az interneten való jelenlét volt. A 17 provinciából összegyűlt 24 fiatal jezsuita között ott volt András Csaba SJ is, az alábbiakban az ő beszámolóját idézzük. „Azon vezérelv mentén haladtunk, hogy manapság a legtöbb embert az interneten lehet elérni. Ehhez perspektívaváltásra van szükség: el kell felejtenünk, hogy a közösségi médiában működnek a hagyományos szerepek, ahol a teljes igazság birtokosaként megmondjuk »a frankót«. Az internet világában mindenki egyenlő, bárki hangot adhat véleményének, ezért a kommunikációnknak is ehhez kell igazodnia. Ebben nagy lehetőség rejlik, mert megnyithatja az egyházat, hogy ne csak egyoldalúan hirdesse a krisztusi tanítást, hanem párbeszédbe lépjen a berkein kívül eső világgal, megtanulja meghallani annak problémáit, örömeit és kihívásait. Belső megújulásra hív minket, hogy szakítsunk a túl egyházias nyelvezettel, amit a ma embere már nem ért, s helyette egyszerű és életízű kommunikációs formákat alakítsunk ki. Jezsuitaként arra ösztönöz, hogy Szent Ignác hagyatékát, lelkiségét kezdjem úgy kommunikálni, hogy üzenetünk könnyen eljuthasson az arra szomjazókhoz, és valóban segítse őket.”

Ezek a szempontok tehát az emberre mint közösségi lényre vonatkoznak, és ez genetikailag meghatározott. Legfontosabb közösségeink, mint a párkapcsolat, a barátság, a család is azonos mechanizmusok szerint működnek. Ezen kívül sok más közösség is alkotja társadalmunkat: munkahely, iskola, sportklub, civil szervezetek, egyházak stb. Igazi közösségekről csak akkor beszélhetünk, ha az említett három rendszerszervező aktivitás jelen van. Ha a közösség jól működik, sok a közös együttlét, az élet komolyabb dolgairól hasonló nézeteket vallanak, azonosak a vélemények, közösen hoznak meg döntéseket, határozzák meg az együttélés vagy -működés tartalmát és formáját. Ekkor, és csakis ekkor alakulhat ki a hűség. Ezen feltételek nélkül a közösség előbb-utóbb tönkremegy. Egy szervezet különféle megoldásokkal késleltetheti vagy akadályozhatja ezt, de még egy nagyvállalat esetében is azt látjuk, hogy ahol emberek szorosan együtt dolgoznak egy cél érdekében, ott megindul a közösségképződés. Az egyház tehát teológiai valóság, kommunió, és egyúttal társadalmi szervezet, kommunikáció. Léte és plauzibilitása, vagyis elfogadottsága, tetszetőssége azon múlik, hogyan kommunikálja magát kifelé és befelé, mennyire tud releváns lenni itt és most. Profitorientált intézmények esetében a plauzibilitást a nyereség határozza meg. A nem haszonelvű intézmények esetében annak ténye, hogy képesek-e önmagukat relevánssá tenni, elsősorban tagjaik számára. Röviden: közösség nélkül nem beszélhetünk sem a teológia, sem a társadalmi valóság értelmében egyházról.

35


e számunk szerzői A 2018 augusztusától működő Média- és Kommunikációs Iroda munkatársai: Szőnyi Szilárd Feleségével és négy gyermekével a Mária utcai templom családos közösségének tagja. Több mint húszéves újságírói múlttal – Igen, Magyar Nemzet, Heti Válasz – a háta mögött 2018 augusztusában csatlakozott a jezsuiták csapatához az újonnan alakult médiairoda koordinátoraként. „Munkatársaimmal azon leszünk, hogy mi is a rendre jellemző nyitottság, egyenesség és sokszínűség jegyében dolgozzunk” – vallja. Kovács Lajos Erdélyben született és nőtt fel, 1990-ben lett jezsuita. Dolgozott televíziós rendezőként, operatőrként, vezette a Jezsuita Stúdiót és a Mária utcai angol nyelvű közösséget. Jelenleg a Corvinus Egyetem Kommunikációelméleti Intézetének adjunktusa, és felelős szerkesztője A világ vatikáni szemmel című heti televíziós hírmagazinnak. Doktori disszertációja Az egyház mint kommunikáció címmel a Jezsuita Kiadó gondozásában könyv formában is megjelent. Nagy Luca A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium öregdiákja, a Fényi Alumni vezetője, a Miskolci Egyetemen végzett vezetés és szervezés mesterszakon. Egyetemi évei alatt nemzetközi diákszervezetben szerzett tapasztalatot. Öregdiáktársaival hívták életre – a már több alkalommal, nagy sikerrel zárult – Kössünk Össze adománygyűjtő akciót. 2017 februárja óta erősíti a fund-és friendraising tevékenységet. Jacsó Annamária A Miskolci Egyetemen végzett nemzetközi gazdaság mesterszakon és szakfordító szakirányon. Dolgozott nemzetközi diákszervezetnél és civil szervezeteket segítő alapítványnál, 2016 februárja óta irányítja a magyar jezsuiták fund- és friendraising tevékenységét. A jezsuita művek működését támogató Jézus Társasága Alapítvány kuratóriumának tagja. Végh Dániel Bölcsészdoktorként végzett az ELTÉ-n, szakmai tapasztalatait szerkesztőként és marketingkommunikációs területen szerezte. Tősgyökeres VIII. kerületi, két kisgyermek édesapja. 2017-től a Jézus Szíve templom kulturális menedzsere, 2018-tól a tartományfőnökségen kommunikációs feladatokat is ellát.

továbbá: Herbert Áron A Budapesti Corvinus Egyetem mesterszakos hallgatója. Alapszakos diplomáját a Szent István Egyetem Kertészettudományi karán szerezte. Öt évig volt a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium tagja, közben egy évig alelnöke. Egyetem közben gyakornokoskodott többek között a Parlamentben és a Földművelésügyi Minisztériumban. Mihalik Béla Vilmos 1984-ben született, diplomáit az ELTE BTK történelem-levéltár szakjain szerezte meg, PhD fokozatát 2014-ben szerezte meg. 2011 óta a Pray György Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti könyvtár igazgatója, emellett az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének kutatója. Szelenge Judit Tanár, fordító, orientalista. Három felnőtt fiú édesanyja. Dolgozott misszionáriusként a Mongol Katolikus Misszióban, bureau chief-ként az UCAN nemzetközi hírügynökségben, majd szaktanácsadóként és személyi coachként. Számos kötetet fordított a Jezsuita Könyvek és a MaranaTha kiadó számára. Médiareferens a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban, emellett fejlesztő pedagógiát tanul.   Tábori Kálmán

36

Öt évvel ezelőtt Horváth Árpád SJ hívására csatlakozott az akkor éppen szárnyait bontogató Jezsuita Könyvek és a százéves jubileumát ünneplő A Szív jezsuita magazin szerkesztőségéhez. 2014-től a Jezsuita Kiadó operatív igazgatója, 2016-tól A Szív felelős szerkesztője. A Jezsuiták Barátai munkatársi futócsapat alapító tagja.


té s

Szentségimádás hétfőnként 17.00 órától

INIGO

szentmise a hivatásukat keresőkért Koronkai Zoltánnal, majd imaest 19.00 órától minden kedden

im

sz

Hi

t

él

ge

k Programo k a n k o l a t a ) fi k a s c m e (n a it u s z e J e v í a Jézus Sz an b m o l p m Te

e k ka o li k u s i d e t

n

á ti t

s

n e d n i M ! k n u r este vá

a

lelk

i s é g k öz ö s

BŰNBÁNATI LITURGIA

ség

Szentségi felkészítő keresztelésre és bérmálkozásra, illetve házasságkötésre készülőknek Bellovics Gábor vezetésével, szerdánként 19.00 órától

Találkozzunk 7-ről 7-re fiatalok kiscsoportos közösségi estéje Horváth Árpáddal csütörtökön

taizéi énekekkel és gyónási lehetőséggel a péntek esti hatos szentmisék után

Taizéi vigília szombaton 18.30-tól

J16

be

Jezsuita Nyolcas vasárnap 20.00 órától, a szentmise után agapé

fiatal felnőttek, jegyesek és házasok, bérmálkozás előtt vagy után állók és barátaik találkozója minden hónap 16-án este meghívott előadókkal, közösségi akciókkal jezusszive.jezsuita.hu

facebook.com/jezusszive.jezsuita.templom

JÉZUS SZÍVE JEZSUITA TEMPLOM


Istenünk, Jézus Krisztus, Te, aki életedet adtad értünk, barátaidért és magadhoz öleltél bennünket a kereszteden Ég és Föld között, kérünk, add meg kegyelmedet és szeretetedet, adj bátorságot és reményt nekünk, fiataloknak, hogy igent tudjunk mondani az életre; saját életünkre, és merjünk Tebenned hinni és Téged követni! Amen. Kajtor Domonkos SJ

M.I.N.D. 2018. ősz  

A magyar jezsuiták ingyenes lapja

M.I.N.D. 2018. ősz  

A magyar jezsuiták ingyenes lapja

Advertisement