Page 1

A PPKE-JÁK legnépszerûbb lapja

ÍTÉLET A PÁZMÁNY PÉTER K ATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI K ARÁNAK LAPJA

KERESZTÉNY EURÓPA, K ATOLIKUS EGYETEM HORVÁTH ATTILA VÁROSMISSZIÓ

HALLGATÓI MOZGALOM

TOUR DE ERDÉLY X. évfolyam, 5. szám

BENEŠ-DEKRÉTUMOK FOO FIGHTERS

15 ÉVES A PÁZMÁNY e-mail: itelet@jak.ppke.hu honlap: www.jak.ppke.hu/itelet

2007. november 8.


„Addig volt az Istennek áldása rajtunk,

15 év

addig volt országunk, míg az mi hitünk virágjában volt” (Pázmány Péter) IMPRESSZUM

Felelõs kiadó: Schanda Balázs dékán A szerkesztõbizottság tagjai: Ablonczy Zsuzsanna, Aradszki Dea, Barát Zsófia, Bartolák Csaba, Borbás Dorottya, Fekete Gábor, Horvátth Sarolta, Koltay András (felelõs szerkesztõ), Kun Gellért, Magyar Attila, Mihalics Vivien, Mikola Orsolya, Pozsgay-Szabó Péter, Radich Orsolya, Scharle Zsuzsanna, Sáhó Eszter, Szendrõdi Szabolcs (terjesztési igazgató), Takács Gergely, Tarr Ádám, Techet Péter, Teleki László, Teleki Levente, Ziegler László Szerkesztõség: PPKE-JÁK, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 26., 319-es szoba E-mail cím: itelet@jak.ppke.hu Honlap: www.jak.ppke.hu/itelet Nyomdai kivitelezés: Villkesz Nyomda, 1011 Budapest, Iskola u. 13. TA R TA L O M

15 év MEEX – az extrém sportok szerelmeseinek, elérhetõ áron Õszi TVSZ-változások A jogtörténész DJ Kolisnak lenni jó! A Hallgatói Mozgalom hírei Tandíj-e a tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? Síppal is, dobbal is, záptojással is Városmisszió, satöbbi... Városmisszió és Csodapatika Egy jeles nap Hívõ szó – Keresztény és hittagadó Európa Keresztény Európa A Beneš-dekrétumok és aktualitásuk Az európai lobogó tizenkét csillaga Tour de Erdély A Szépség és a Szörnyeteg Picasso: A világ teremtése Este GPS – Ismeretlen Szcéna Visszhangok, csend, türelem és áldás avagy élet a Nirvana után „...vagy nem lenni?” Ehavi idézet

2 3 3 4 5 6 6 7 8 9 9 10 10 11 11 12 13 13 14 14 15 16 16

Toborzás! Az Ítélet szerkesztõbizottsága szeretettel várja minden olyan hallgató jelentkezését, aki szívesen részt venne az újság munkájában. Jelentkezni lehet e-mailben vagy személyesen a szerkesztõség bármely tagjánál.

Látogassatok el az Ítélet honlapjára! www.jak.ppke.hu/itelet A honlapon megtalálhatóak a nyomtatott változatban nem szereplõ írások éppúgy, mint a lap korábbi számainak archívuma. második oldal

1996-ban, amikor felvételi vizsgát tettem, a különféle kormányzati- és sajtóbéli támadások miatt kissé kalandos vállalkozásnak tûnt a Pázmány jogi karára jelentkezni, de nekem tetszett ez a kaland, mert itt a leendõ diákoknak jó elõre valami más, valami több lett ígérve ahhoz képest, amit más egyetemeken akkor kaphattak. A huszadik század utolsó évtizedében eszméletre térvén, a megelõzõ negyven évnek csupán leheletét érezve tarkónkon, nem is foghatjuk fel igazán, mennyit is ér az oktatói szabadság! És hogy mekkora vétek, ha valaki katedrához jut ugyan, de nem él vele. Azt már 18 éves fejjel is megérezte az ember, hogy valami igencsak hiányzik ebbõl az országból, és a beígért „többlet” elengedhetetlenül szükséges mindazok számára, akik nem csak az egyén, hanem a közösség egészének javát keresik. Mert Európa vagy keresztény lesz, vagy pedig nem lesz. Abban az értelemben eltûnik, ahogyan ismerjük, vagy pontosabban, ahogyan halvány lenyomatát, pislákoló visszfényét még kivesszük a távolból. Ezzel szoros összefüggésben pedig vagy építünk egy – ugyan egyéneit csak meglehetõs lazasággal összekapcsoló, de mégis – mûködõ közösséget, egyetemi, városi, országos, kárpát-medencei, végül európai léptékekben, vagy pedig felkészülünk egy más jellegû, más minõségû létezésre, vagy egyenesen a nemlétre, a pusztulásra. Nincs harmadik út. Ennek – persze nyílván inkább ösztönös – tudatában kerültünk sokan a Pázmányra. A bátrak aztán megérdemelt jutalomban részesültek: különleges személyiségekkel, kiváló professzorokkal ismerkedhettünk meg, akik elsõsorban nem a jogszabály betûit, hanem gondolkodásmódot, világnézetet, morális alapállást adtak át diákjaiknak az órákon, és azokon kívül. A tanár ettõl tanár: a törvénykönyvek szövegét ugyanis megérthetjük magunktól is. A jogi kar alapítása óta 12 év telt el, az egyetem pedig idén 15 éves (pontosabban 372, hiszen mi kevélyen a Pázmány Péter alapította nagyszombati egyetem részbeni jogutódainak és szellemi örököseinek is tartjuk magunkat). Ha úgy tetszik, még jócskán kamaszkorban van. A kamaszok pedig idõnként elviselhetetlenek, nehéz bánni velük. Akármennyi is az eltelt évek száma, bizonyos, hogy ma egyre nehezebbnek látszik az újjáalapításkor kitûzött célok elérése, hiszen a külsõ körülmények, a közállapotok finoman szólva nem javultak, munkánknak egyelõre kevés a látható eredménye, idõközben pedig emberanyagban is egyre gyengülünk, olykor talán az elszántságunk is csökken; de talán nincs is elérendõ, elérhetõ cél, legalábbis nincsen átszakítható célszalag; a felvállalt küzdelem folytatólagos, és nincsen biztos végpontja. A Pázmány Egyetem egy, ha úgy tetszik karitatív, minden percben a közösség érdekeit elõmozdítani kívánó vállalkozás. Akkor mûködik helyesen, ha az itt dolgozók önzetlenül, mások javát keresve végzik mindennapi munkájukat. Akkor mûködik helyesen, ha az itt tanulók azt keresik, hogyan tudnak olyan ismeretekre, szellemi-lelki munícióra szert tenni, amelyek birtokában – saját, jogászi pályafutásukon felül – a közösség érdekében munkálkodnak majd a közélet valamely posztján. E tudatos, nehéz és fáradságos nevelõmunkát megkövetelõ feladat felvállalása és végrehajtása hiányában az intézményt fenntartani szükségtelen volna. A Pázmány Egyetem egy kiváló modell, némileg rossz ízû kifejezéssel élve: társadalmi kísérlet. Kísérlet, amely arra irányul, hogy miként vagyunk képesek a gondolatainkat, igazságainkat megjeleníteni, képviselni, átadni, másokat meggyõzni igazunkról. Ha itt, magunk között nem sikerül, hogyan sikerülne össztársadalmi, netán kárpátmedencei méretekben? Az elsõ 15 év arra volt elegendõ, hogy elinduljunk egy hosszú úton. Az út nehéz, és buktatókkal terhes. Rossz korban élünk? A külsõ körülmények fogságában vergõdünk? Igaz. De az úton elindultunk. Ha azt látjuk, helyes irányba visz, és apró lépésekkel ugyan, de elõrébb jutunk rajta, az egyetem alapításának fáradságos munkája nem volt hiábavaló. Koltay András Az Ítélet ezzel a félig-meddig tematikus számmal köszönti a jubiláló Pázmány Péter Katolikus Egyetemet.


MEEX –

az extrém sportok szerelmeseinek, elérhetõ áron

Õszi TVSZváltozások A Kari Tanács június 22-i ülésén elfogadott kari álláspont, és az Egyetemi Tanács azt megerõsítõ októberi döntése lényeges, elsõsorban hallgatókat érintõ változásokat hozott a Tanulmányi- és Vizsgaszabályzatban, melyek részleteinek, lényegi elemeinek ismertetésével, illetve azok rövid magyarázatával szeretném tájékoztatni az olvasót. 1. EGYSZERÛSÖDIK A HALASZTOTT TÁRGYFELVÉTEL Korábbi rendszer A TVSZ 163. § (7) bekezdése eleddig a tárgyfelvételi idõszak lezárultát követõen, a szorgalmi idõszak második hetének végéig engedélyezte a halasztott tárgyfelvételi kérelmek benyújtását, melyet a Tanulmányi Bizottság bírált el, s eztán semmilyen lehetõség nem volt az elmulasztott tárgyfelvétel pótlására.

Bizonyára sokaknak ismerõsen hangzik a MEEX kifejezés, de azok kedvéért, akik nem tudnák, mirõl van szó, a Magyar Egyetemi Extrémsport Egyesületet rejti a mozaikszó. De miért is jött létre az egyesület, milyen céllal alapították? 2005-ben néhány fiatal azzal a céllal hozta létre, hogy lehetõséget teremtsen az egyetemisták számára, hogy belekóstolhassanak az extrém sportok világába és mindezt elérhetõ áron tehessék. A MEEX nem csupán sítáborokat, raftingolást, paintball-bajnokságokat szervez, de segít megvalósítani legmerészebb álmaid! Nincs számukra lehetetlen, csak találd ki, és õk kivitelezik! A szervezet nevéhez fûzõdik Európa harmadik legsikeresebb rendezésû sítábora, a Snowbombing és a Rave on Snow után, a Party Sítáborok. Ezekben nem csak kielégítik a síelés szerelmeseinek igényeit, de mindezt elfogadható áron, bulikkal fûszerezve. Az Egyetemi Paintball Bajnokságba is elsõként vágtak bele, amely évenként kétszer kerül megrendezésre, a nagy érdeklõdésre tekintettel. Rendezvényeiket a piacon található legalacsonyabb árakon, azonban magas színvonalon szervezik. Így a néhány évvel ezelõtt még luxusnak tekinthetõ extrém sportok mára már minden egyetemista számára elérhetõvé váltak. Reményeink szerint Karunk rendezvényeit is sikerül színesebbé tenni programjaikkal, és tartós együttmûködés fog kialakulni az egyetem és az egyesület között. A Hallgatói Önkormányzat terveiben szereplõ, novemberi sporthétvégén már ízelítõt is kaphattok a MEEX programjaiból. Ha sikerült felkelteni érdeklõdéseteket, akkor további információt a www.meex.hu oldalon találhattok, valamint Grecskó Hajnalkánál (grecsko.hajnalka@meex.hu, 30/637-1833). Amennyiben bármilyen kérésetek lenne arra vonatkozólag, hogy milyen rendezvényeket szeretnétek, kérjük, jelezzétek bátran a HÖK irodában, vagy a hok@jak.ppke.hu e-mail címen. Antalfi Júlia

Hatályos állapot 163. § (7) Amennyiben a hallgató a tárgyfelvételi idõszakban valamely okból nem vesz fel egy tárgyat, amelyet egyébként az elõtanulmányi rend megengedett volna számára, úgy a hallgató a regisztrációs hét lezárását követõ elsõ hét végéig szolgáltatási díj befizetése ellenében, illetve az azt követõ második hét végéig a szolgáltatási díj kétszeres összegének megfizetése ellenében felveheti. Halasztott tárgyfelvétel iránti kérelmet nyújthat be a hallgató a TB-hez ezen idõszak lezárultával, amennyiben igazolni tudja, hogy a tantárgy aláírásául támasztott követelmények kérelem benyújtásáig szükséges mértékét teljesítette. Az egyik lényeges változás, hogy az eddig megszokott halasztott tárgyfelvételi idõszak meghosszabbodik egy héttel: a tavaszi félévtõl kezdõdõen a regisztrációs hetet követõ második hét vége a határidõ. A másik lényeges változás, hogy ezen idõszak alatt kérelem benyújtása nélkül, pusztán a megszabott szolgáltatási díj fejében a hallgató a tanulmányi elõadójával felvetetheti azon tárgyat, tárgyakat a Neptun rendszeren, melyeket a tárgyfelvételi idõszakban elmulasztott felvenni. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a második héten már az eredeti összeg kétszeresének megfizetése esedékes, tehát eztán (is) érdemes fokozottan odafigyelni a határidõkre. Abban a kivételes esetben, ha valaki véletlenül nem vesz fel egy tárgyat, és a halasztott tárgyfelvételi idõszakból is kicsúszik, akkor az adott tárgyat jegyzõ oktatótól, illetve tanszéktõl kapott hivatalos igazolást – amely tartalmazza azt, hogy az elõadások illetve gyakorlatok addig támasztott követelményeit teljesítette – a TBnek benyújtva (a TB eljárási díját is megfizetve) engedélyt kaphat a pusztán adminisztratív bejegyzés megtételére. 2. VIZSGAIDÕPONT VÁLTOZTATÁS Korábbi rendszer A vizsganapot megelõzõ második nap déli 12 óráig lehetett feliratkozni egy vizsgaidõpontra, illetve arról leiratkozni.

Hatályos állapot Kari rendelkezés a TVSZ 166. § (2) bekezdéséhez A vizsgaidõpont változtatására – a Neptun rendszeren keresztül – legkésõbb a vizsganapot megelõzõ nap déli 12 óráig kerülhet sor. A vizsgáról való fel-, illetve leiratkozás tehát a vizsgát megelõzõ nap déli 12 óráig lehetséges, ezen félévtõl kezdve, valamennyi kurzuson (CV, KV is). 3. „TIZENNYOLC NEM TELJESÍTETT TÁRGY” Korábbi rendszer Tizennyolc nem teljesített tárgy esetén beállt az elbocsátási ok a jogász hallgatók esetében. Hatályos állapot 170. § (2) […] c) nem teljesített tantárgyainak száma eléri BA és BSc képzésben a tizenegyet, az osztatlan képzésben a Kar által meghatározott mértéket, de legalább tizennyolcat, és MA és MSc képzésben a hetet […] Kari rendelkezés a TVSZ 170. § (2) bekezdéséhez: A (2) bekezdés c) pontja szerinti, osztatlan képzésben nem teljesített tantárgyak száma huszonöt. A tizennyolc nem teljesített tárgy mértéke huszonötre emelkedett, de továbbra is javaslom minden hallgatónak, hogy komolyan fontolja meg a tárgyak CV kurzuson történõ felvételét, kifejezetten akkor, ha több olyan tárggyal együtt veszi fel, melyeknek elõhallgatási kötelezettsége a CV-re felvett tárgy. 4. ZÁRÓVIZSGA ISMÉTLÉS Korábbi rendszer A záróvizsga lehetõségek kimerítése után dékáni engedéllyel is csak egy év elteltével lehetett újra záróvizsgára jelentkezni. Hatályos állapot 173. § (15) Ha a jelölt a (13) bekezdésben említett ismétlési lehetõségeket kimerítette, kérelmére a Dékán – az utolsó alkalmat követõ záróvizsga idõszakban – újabb záróvizsgát engedélyezhet. Az egy év kimaradás szabálya megszûnt, ezen túl a Dékán által engedélyezett javító záróvizsgákat már a következõ ZV idõszakra fel levet venni, teljesíteni lehet azokat. Szendrõdi Szabolcs

2007. november 14-én, szerda este 18.30-kor az õszi Pázmány Szalon rendezvénysorozat zárásaként kihelyezett Szalon lesz az ELTE ÁJK-n! Mindenkit szeretettel várnak a szervezõk: Boldizsár és tsai. harmadik oldal


A jogtörténész DJ Beszélgetés Horváth Attila egyetemi docenssel Horváth Attila vitán felül a mindenkori elsõ évfolyam egyik legnépszerûbb oktatója. Jogtörténeti órái az aktuális témákat azok társadalmi-történelmi környezetébe helyezik el, így a hallgatók egyszerre kapnak a jog mellé kultúr- és társadalomtörténetet. A történelem soha nem lehet semleges, és a tanár úr óráiból is egyértelmûen kiérzõdik a világnézeti elkötelezettség, mely még azokra is hatással van, akik esetleg mást gondolnak a világról. Munkatársunk Horváth Attilával beszélgetett. – Hogyan emlékszik vissza a kezdeti Pázmányos idõkre? – Igazi hõskorszak volt, a semmibõl kellett valamit alapítani. Ez olyan lelkesedést adott nekünk, hogy óriási energiák szabadultak fel. Az én feladatom az volt, hogy a magyar jogtörténet oktatását szervezzem meg, olyan körülmények között, hogy nem volt tanszék, nem volt tanszéki adminisztráció, nem volt iroda, nem volt gyakorlatilag semmi. Egy szék sem volt, ahova le tudtunk volna ülni és beszélgetni egymással, csak annyi helyünk volt kezdetben, hogy az elõadásokat és a szemináriumokat megtarthattuk. Az elõadás egy ebédlõszerû helyiségben zajlott, ami mellett a beszéd közben már készültek az étkezésre, az edényekkel csörögtek a konyhások. Amikor ideköltöztünk a Szentkirályi utcába, az elsõ idõkben cementes zsákokat és meszes kupacokat kerülgettünk, úgy tanítottunk, hogy közben építettük mi is az egyetemet, szereztünk íróasztalokat, székeket, mindenki behozta a saját könyveit a tanszékre, hogy a tanszéknek legyen könyvtára, és hogy egyáltalán valamit a hallgatók kezébe tudjunk adni. Ez a kezdeti lelkesedés a hallgatókra is átragadt és õk maguk is segítettek ebben. – A legendás elsõ gólyatábor története is tökéletes példája ennek a kezdeti lelkesedésnek, ahogyan a semmibõl valamit, valami emlékezeteset lehetett létrehozni. – A gólyatábort és egyáltalán a diákéletet mindenhol a felsõbb évesek szervezik meg. Mi 1995 nyarán összeültünk az Alkotmánybíróságon Zlinszky tanár úr szobájában, álmélkodva hallgattuk a terveket, majd megemlítettem, hogy jönnek õsszel a hallgatók, kellene hát szerveznünk nekik egy gólyatábort. Mivel nem voltak felsõbb évesek, én pedig az ottani alapító professzorok között ülvén fiatalnak tûntem, azt mondták, hogy szervezzem meg én. Összesen harmincezer forintot kaptam a költségekre. Próbáltam valakit elhívni, aki feldobja a mûsort, humoristát, DJ-t, de ez nem teljesen sikerült. Az történt, hogy az akkor még nem annyira ismert Fábry Sándor humorista elvállalta, hogy eljön. Megkérdezte tõlem, mégis mennyi lenne a fizetség? Én naiv módon azt mondtam, hogy összesen van a költségvetésben harmincezer forint. Azt mondta, jól van, az neki elég is, majd ad róla számlát. Ezzel lenulláztuk a költségvetésünket, így az esti zenés programot úgy oldottuk meg, hogy a piarista gimnázium régi, békebeli hatalmas hangfalait cipeltem el néhányadmagammal a gólyatáborba, és jobb híján én voltam a DJ. Nem tudtam senkit hirtelenjében megkérni erre a feladatra, a saját magnómon, az általam nagyon kedvelt zenék mentek. Kicsit úgy érezték a hallgatók, hogy jogtörténész lé-

negyedik oldal

– Az ember azt gondolná, nem csak az elnevezésbõl, hanem egészen egyszerûen azért, mert az egyetem a rendszerváltozás nélkül nem jött volna létre, vagy nem indult volna újra, hogy itt a katolikus vallásnak kiemelt fontos szerepe és jelentõsége van. – Egyfelõl azért nem vagyunk teljesen eszköz nélkül, másrészt pedig vannak olyan tantárgyak, például a kánonjog, amit csak mi oktatunk Magyarországon, de azon kívül is vannak olyan órák, speciális kollégiumok, ahol különbözõ értékeket át tudunk adni a hallgatóknak. De természetesen a fõbb tantárgyak azok ugyanazok, mint az állami egyetemen, csak a megközelítés, amit egy tárggyal kapcsolatban el tudunk mondani, az tér el részben az állami egyetemekétõl. – Konkretizáljuk ezt egy kicsit, mert ez némiképp megfoghatatlannak tûnik, hogyan lehet egy jogi tudományt oktató egyetemen a katolikus, keresztény szellemiséget belevinni az oktatásba?

vén, a régebb idõk zenéi vonultatom fel, a hatvanas-hetvenes évekbõl. Nagyon kellemes volt a hangulat, különösen, amikor kiderült, hogy hajnali 3-kor vége a bulinak és haza kellene menni. A szállás 6 km-re volt, és egyedül az én autóm állt rendelkezésre a szállításhoz. Úgyhogy ahány hallgató befért az elejére, hátuljára, csomagtartóba, tetejére, azokkal mentem és így oda-vissza fordultam jó néhányszor, míg a hallgatókat hazaszállítottam, mert úgy éreztem, hogy nem lehet ott hagyni õket éjjel 3-kor az úton. – Mennyiben más ez az egyetem, mint a többi jogi kar? – Egyik részrõl azért, mert ez egy katolikus egyetem, nyíltan felvállalja szellemiségét, és talán valamilyen többletet tud adni az ide járó hallgatóknak. Nagyon sokan és sokat szoktak beszélni arról, hogy mi a jogszerû és mi az erkölcsös, és nekünk ebben is példát kell mutatnunk. Igazából nagyon nagy problémát jelent az, hogy nem tudunk beleszólni abba, hogy ki kerül erre az egyetemre. Sokan azért választanak minket, mert katolikus egyetemként lettünk meghatározva, de olyanok is sokan, akiknek semmi közük a valláshoz és a vallásos világnézethez. – Szerencsés dolog az, hogy ez így van? Nem kellene jobban megválogatni azt, hogy ki járhat ide? – Ha olyanok is jönnek, akik esetleg nyitottak az iránt, amit mi nyújtunk nekik, akkor õrájuk is tudunk hatni. Ez nagyon fontos. Másik oldalról, az igazság az, hogy eszközeink nagyon csekélyek, hiszen tömegképzésben veszünk részt, 400 fõs évfolyammal találkozunk, és gyakorlatilag csak a személyes hozzáállásunkkal tudunk valamelyest példát mutatni a hallgatóknak, hogy milyennek is kellene lennie szerintünk egy jogásznak.

– Én magyar jogtörténetet tanítok, ilyen szempontból könnyû a helyzetem, mert a magyar történelemnek azokat a korszakait szoktam hangsúlyozni, amelyek tükrözik, hogy például milyen szerepe van az Egyháznak a társadalomban, milyen események voltak a magyar történelemben, amelyeket példaként tudunk állítani a hallgatóság elé. A mi tantárgyunk kettõs feladatot lát el, egyrészt ad egy általános mûveltséget, másrészt pedig egy gondolkodásmódot, és ebbe a gondolkodásmódba nagyon nagy mértékben belehelyezkedik az is, hogy az erkölcsnek és a jognak milyen kapcsolata kell, hogy kialakuljon a mai modern társadalomban. – A fiatalabb oktatói generáció tagjai közé tartozik. Emiatt talán nagyobb rálátással tud válaszolni a kérdésre, hogyan lehet ebben a mai, hitehagyott világban a fiatalokat megérinteni, és bizonyos olyan értékek felé irányítani a gondolkodásukat, amely értékekkel e falakon kívül egyáltalán nem találkoznak? – Ez csak látszólag tûnik nagyon nehéznek, ugyanis nagyon sokan nyitottak, csak fel kell kelteni az érdeklõdésüket, meg kell találni mindenkihez a kulcsot, mi az, amire fogékony, mi az, ami révén fel lehet kelteni a kíváncsiságát valami iránt. Onnantól kezdve már megnyertük a csatát, hiszen ahogy elkezd érdeklõdni a jog, az egyház és a vallási tanítások iránt, onnantól kezdve már sokkal könnyebb a céljainkat elérni. Nem hiszem, hogy sokkal nehezebb lenne a mai világban valakit meggyõzni egy igazságról, mint régebben. Inkább az elsõ lépés nagyon nehéz, tehát amíg eljutunk odáig, hogy a közömbösséget, a kiábrándultságot, a rendkívül sokféle ártó hatást, ami éri a fiatalokat valamilyen módon megpróbáljuk ellensúlyozni. Be kell bizonyítani azt, hogy a mi hitünk, a mi hitvallásunk nem ódivatú, elavult valami, amit szégyellni kellene, hanem éppen ellenkezõleg: olyan eszmerendszer, amely kifejezetten erõsíti az azt képviselõ embereket. Sokkal nagyobb tartása van egy jogásznak, bármilyen társadalmi helyzetbe, történelmi konfliktusba is kerül – ezt jogtörténészként állítom –, mint azoknak, akiknek nincsen


hitük. A történelmi példák ezt igazolják. A legnehezebb idõszakokban azok állták meg a helyüket, akik nagyon erõs világnézeti kötõdéssel rendelkeztek.

juk a jogélet legfontosabb intézményeit, elmegyünk a Parlamentbe, bírósági tárgyalásokra járunk, sõt még börtönbe is elviszem a hallgatókat.

– Említést tett többször is a személyes példamutatásról, melyre legtöbbször talán az elõadásokon kívül kerülhet sor. Lehet-e az egyetemi tanórákon kívül bármifajta olyan közösségi alkalmakat teremteni, ahol ez a bizonyos személyes példamutatás, a világ dolgairól folytatott beszélgetések, tehát gyakorlatilag a hallgatók gondolkodásának valamilyen irányba való terelgetése, bizonyos értékek képviseletére való felhívás meg tud valósulni?

– A szeretet hangsúlyozása és megélése a legfontosabb közösségteremtõ erõ. Erõteljesebben jelenik ez meg ezen az egyetemen, mint másutt?

– Természetesen lehet, egyébként nem is folytatnám ezt a pályát, ha ez nem lenne lehetséges. Azért az órákon, elõadásokon, szemináriumokon, a vizsgáztatás közepette is kiderül, ki az a tanár, aki emberként, erkölcsös lényként viszonyul a hallgatókhoz. Olyan oktatóknak kell itt tanítaniuk, akik emberként és tanárként is alkalmasak erre a feladatra, ráadásul kutatóként is megállják a helyüket. Sokféle kihívásnak kell megfelelni, hiszen az egyetem egyik feladata a tudományos kutatások folytatása, a legújabb eredményeket át kell adni a hallgatóknak, a másik oldalról viszont ezt olyan tanári mentalitással kell megtenni, hogy fel is tudjuk kelteni az érdeklõdésüket. Olyan tanárokra van szükség ehhez, akik esetleg akkor is érdekelnék a hallgatókat, ha nem lenne kötelezõ vizsgázni náluk, akkor is elmennének hozzá és megkérdeznék a véleményét például egy világnézeti kérdésrõl. A szûkebb értelemben vett egyetemi oktatáson túl pedig számtalan lehetõség adódik arra, hogy foglalkozzunk a hallgatókkal, minden tanszék mellett mûködnek diákkörök, ahol a leginkább érdeklõdõ és legjobb hallgatókat válogatjuk össze, akikkel külön foglalkozunk, együtt folytatunk kutatásokat, együtt készülünk fel különbözõ témákból, készítünk dolgozatokat, segítjük õket az ösztöndíjak megszerzésében, külföldi tanulmányutak megpályázásában. Sok olyan programot szervezünk a Karon belül is, amelyek szintén ebbe az irányba mutatnak, elõadásokat szervezünk az éppen aktuális kérdésekrõl, tanulmányi kirándulásokat szervezünk a környezõ országokba, a történelmi Magyarország területére, Erdélybe, Felvidékre. Bemutat-

– Én nagyon bízom benne, hogy igen. Nálunk húsz, harminc, negyven demonstrátor, lelkes segítõ hallgató is tevékenykedik a tanszéken, sokszor szokták mondani, hogy ez egy kicsit már sok is, és hogy nem kellene ilyen nagy nyüzsgés, de én akkor érzem magam jól, ha sokan vesznek körül, és bármilyen feladat merül fel, rögtön vannak jelentkezõk, akik a legnehezebb munkákat is elvégzik, anélkül, hogy ezért bármiféle jutalmat várnának. Azt hiszem ezek a legnagyobb dolgok, amelyeket el lehet érni egy oktatói pályán és egy tanszék életében. – Melyek azok az oktatói kritériumok, amelyeknek meg kell felelni a karon oktatóknak? A magas szakmai kvalifikáció mellett van más, elengedhetetlen követelmény? – Az alapszabályzatunkban az szerepel, hogy az oktatók legalább felének katolikus vallásúnak kell lennie. Nagyon közeli még a rendszerváltozás és az egyetem megalapításának korszaka, egyik pillanatról a másikra nem lehet kinevelni egy katolikus értelmiségi réteget, akik ezt a feladatot el tudnák látni. Negyven évig teljesen más irányú képzésben volt részük. Egyébként sem tartom bajnak, hogy olyanok is oktatnak az egyetemen, akik nem katolikusok, más történelmi egyházhoz tartoznak, vagy esetleg nem is vallásosak. Nyilván nem nekik kell meghatározni a szellemiséget, de hadd mondják el õk is a véleményüket, egy dolgot kérünk csak tõlük, hogy tartsák tiszteletben az egyetem elkötelezettségét. A fiatal tanársegédekben látom az esélyt, hogy itt olyan oktatói gárda fog kinõni, kb. 10-15 év múlva, akikre majd lehet építeni. Ehhez azonban még sok idõ kell. – Milyen szándékok, milyen belsõ dac hívta életre ezt az egyetemet? Köztük volt-e a keresztény értelmiség kinevelésének szándéka? Milyen értelmiségre lenne egyáltalán szükségünk?

– Amikor elkezdtem oktatni, még a legmerészebb képzeletemben sem merült fel, hogy egyszer lesz egy katolikus egyetem, és amikor erre mégis lehetõség nyílt, ez olyan dolog volt, amit egyszerûen nem lehet szavakba foglalni. Azt szeretnénk elérni, hogy ha nem is lehet bepótolni a negyvenéves lemaradást, de kinevelõdjön mégis egy olyan magyar értelmiség, aki irányt tud mutatni és meg tudja mutatni a többieknek is, hogy igenis ez a világnézet minta lehet a számukra, a XXI. századi körülmények között is. A másik, ami nagyon fontos, hogy mivel a társadalom és az állam vezetõi egy demokratikus rendszerben általában meghatározó arányban – ezt a nemzetközi tapasztalatok is mutatják – jogászokból kerül ki, nekik kell példát mutatniuk a társadalomnak, nekik kell meghatározniuk egy ország berendezkedését és politikai életét. Ha minél több olyan jogászt tudunk adni a társadalomnak, akik késõbb vezetõ pozícióba kerülnek, és a mi világnézetünket képviselik, akkor nyert ügyünk van. Csak a jó ember lehet jó jogász, mert az, aki csak önmagáért a jogért, tehát nem az igazságért dolgozik, aki nem segít a másikon, nem segít az elesetteken, semmire sem jó. Azt hiszem, ez a mi kötelességünk, hogy mi legyünk a jog lelkiismerete, tehát, ha bárhol, bármikor igazságtalanságot látunk, akkor felszólaljunk, mert ha ezt nem tesszük, a jogászi eskünket nem tartjuk be, akkor a társadalom és nemzetünk nem tud elõrébb lépni. – Létezik ELTE – Pázmány konfliktus? – Közvetlen módon nem. Nyugodtan mondhatom ezt, mert én is az ELTÉ-n végeztem, és ott tanítok immár hosszú ideje. Egyes oktatók nem szimpatizálnak a Pázmánnyal, illetve lehet, hogy ez fordítva is elõfordul. A katolikus vallással szembeni félreértésekbõl és tévhitekbõl adódik esetleg egy-két konfliktus, a konkurálás oka igazából az egyetemek közti verseny, amely a fõváros-központúság miatt e két intézmény között esetleg még jobban felerõsödik. Azt mondtam az ELTÉ-n, amikor ezt megkérdezték tõlem – fordított elõjellel –, hogy még az ELTÉ-nek is jót tesz az egészséges vetélkedés, mert az eddigi kényelmes státuszukat egy kicsit megbolygatja, és õket is a jobb teljesítményre ösztönzi. Göre Gábor

Kolisnak lenni jó! Elkezdõdött a tanév, és újra megteltek a Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégiumának (MÁSZ) szobái. Örömmel írhatom, hogy idén már 92 fõ erõsíti a „Pázmányos szintet”. Megmaradt a keménymag, és még sok új lakó csatlakozott a csapathoz. Vajon a zökkenõmentes beköltözés után mi következett? Talán mondanom sem kell… ismerjük meg az új lakótársakat, szomszédokat… Már az elsõ este kiderült, jó kis évnek nézünk elébe… Természetesen, ahogy ilyenkor lenni szokott, minden szobából sorban kerültek elõ az otthoni „finomságok”, és nem meglepõ, hogy az elsõ tanítási nap kicsit nehezen indult… Este megtartottuk az év eleji szintgyûlést is, beavatva új társainkat a kollégium házirendjébe, a felsõbb évesek szokásaiba és hóbortjaiba. Lassacskán kialakult a szobák végleges beosztása, megkezdõdött a kollégiumi focibajnokság, ahol két csapattal képviseltetjük magunkat. Nemrég látogatást tett a kollégiumba Schanda Balázs dékán úr, Horváth Attila tanár úr és Szikora Gyula, a Mûszaki Osztály ve-

zetõje, jelezvén, hogy Karunk igenis törõdik a kollégistáival. Megragadva az alkalmat, itt mondanék köszönetet a Pázmányos kollégisták nevében a tanszékek által összegyûjtött könyvekért, amelyeket dékán úr jóvoltából küldött az egyetem a MÁSZ könyvtárának, a hallgatók tanulmányainak segítésére. Köszönjük! De kanyarodjunk vissza a kollégiumi mindennapokhoz! Felbuzdulva az újak lelkesedésén, akik fõként elsõévesek, valamint a jó idõn, összehoztunk egy kis szerda esti fõzõcskézést a kollégium kertjében, „ismerkedési est” címén. Az önként jelentkezõk bevásároltak, elõkészítették a hozzávalókat, fát vágtak, és este, mire mindenki visszaért a suliból, már két bográcsban fõtt a paprikás krumpli, kiváló szakácsunknak, Janónak köszönhetõen. A kollégiumi társaság nagyszerûségét mutatja, hogy több volt kollégista is tiszteletét tette a rendezvényen. Sajnálatos viszont, hogy nem mindenki bújt ki a szobából, hogy csatlakozzanak hozzánk. Õk nem tudják, mit hagytak ki… Vacsora után egy-

Zajlik az élet a kollégiumban re jobban oldódott a hangulat, volt, aki táncolt, aztán következett az énekszó és a kihagyhatatlan Pázmány-induló. Hajnalban kicsit megfáradva búcsút intettünk egymásnak, de csak ébredésig, hiszen a kollégiumban az élet soha nem állhat meg! Ha kedvet érzel, hogy velünk lakj, érdeklõdj a feltételekrõl a Diákjóléti Bizottságnál! Mihalics Vivien

ötödik oldal


A Hallgatói Mozgalom hírei

2007. szeptember 25-én a Pannon Egyetem Hallgatói Önkormányzatának szervezésében Veszprémben tüntettünk a tandíj ellen. Veszprémben a HÖOK képviseletében voltam jelen. Idézem az www.edupress.hu híradását: „A többi egyetemi városhoz hasonlóan politikamentes, békés megmozdulást szerveztek kedd estére. A veszprémi kampusz felsõ részérõl, a stadion parkolóból indult a menet 19 órakor, mintegy ötszáz békés diák vonult végig fáklyákkal és gyertyákkal a Móricz Zsigmond utcán át a B épület felé.” Az elsõ felszólaló a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) képviseletében szerény személyem volt. Elmondtam, azért tüntetünk, azért vagyunk itt, mert fel kívánjuk 2007. szeptember 25-én a Pannon Egyetem Hallgatói Önkormányzatának szervezésében Veszprémben tüntettünk a tandíj ellen. Veszprémben a HÖOK képviseletében voltam jelen. Idézem az www..edupress.hu híradását: „A többi egyetemi városhoz hasonlóan politikamentes, békés megmozdulást szerveztek kedd estére. A veszprémi kampusz felsõ részérõl, a stadion parkolóból indult a menet 19 órakor, mintegy ötszáz békés diák vonult végig fáklyákkal és gyertyákkal a Móricz Zsigmond utcán át a B épület felé.” Az elsõ felszólaló a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) képviseletében szerény személyem volt. Elmondtam, azért tüntetünk, azért vagyunk itt, mert fel kívánjuk hívni a döntéshozó figyelmét arra, hogy a tandíj a szociális szakadékot mélyíti, társadalmi katasztrófához vezet. A szakminisztert a hallgatók elõtt, a hallgatók nevében, felszólítottam, hogy egyetemi polgárként, hiszen maga is egyetemi oktató, fontolja meg, fogadja be az universitast szintúgy egyetemi polgárként alkotó hallgatók szakmai javaslatait, továbbá, hogy szakminiszterként meghozott döntéseit pártpolitikai és fiskális céloknak ne rendelje alá! A továbbiakban taglaltam, hogy a tandíj vagy képzési hozzájárulás miért igazságtalan és miért kollektív büntetés. Beszédem zárásaként a közös felelõsségre hívtam fel a figyelmet, és megígértem, hogy mi, a HÖOK nem adjuk fel! Majd Antal Gábor EHÖK elnök (Pannon Egyetem) és Halik Péter diákrektor (szintén Pannon Egyetem) szólt az egyetem épülete elõtt egy-begyûlt 600-700 hallgatóhoz. Antal Gábor hangsúlyozta, hogy a reform sok esetben elkapkodott, olykor mindössze látszatintézkedések sorozata. A demonstrációt koncert zárta. ***

hatodik oldal

2007. október 6-án Veszprémben tartotta õszi közgyûlését a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK). Az idei õszi közgyûlés stratégiai kérdésekben döntött. A teljesség igénye nélkül: alternatív javaslat a tandíjjal szemben; ÖSSZHANG-programban való szervezett – és formális – részvétel a HÖOK részérõl; szociális kérdések (pl. utazási kedvezmények, gáz- és távhõtámogatás). A Közgyûlés egyperces néma csenddel adózott az aradi vértanúknak hõsies helytállásukért! A közgyûlés a napirend elõtt felvette tiszteletbeli tagjai közé a Beregszászi – II. Rákóczi Ferencrõl elnevezett – magyar anyanyelvû Fõiskola Hallgatói Önkormányzatát. Az elnökség tagjainak beszámolóját szinte kivétel nélkül tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogadta el a Közgyûlés. A beszámolómat 312 igen szavazattal – tartózkodás és ellenszavazat nélkül – fogadta el a Közgyûlés. A Közgyûlés a tandíjjal szemben alternatív javaslatot fogadott el. Az elõterjesztõ Miskolczi Norbert HÖOK-elnököt idézem: A HÖOK javaslatot tesz arra, hogy az államilag támogatott hallgató a leckekönyvbe felvett, de nem teljesített kreditek után kreditenként az alapképzésen és az osztatlan képzés elsõ 6 félévében a hallgatói normatíva 3-5%-ának megfelelõ összeget, mesterképzésen és osztatlan képzés utolsó 4 félévében 4-6%-ának megfelelõ összeget fizessen. A javaslat szerint csak a legalább elégséges érdemjeggyel nem teljesített tárgyak után kell fizetni. A befolyt összeget az intézményi hallgatói önkormányzat javaslata alapján kellene felhasználni. Az összeg 30-60%-át tanulmányi ösztöndíjra lenne fordítandó. A javaslatunk igazságos, mert csak azt kötelezi fizetésre, aki nem tanul. Továbbá átlátható, mert nem emel be kivételeket. Több, és azonnali bevételt hoz az intézmények számára, ill. a felsõbb évesek tanulmányi ösztöndíja is növekszik. Az alternatív javaslat a tandíjhoz képest nem a jobb megoldás. A HÖOK alternatív javaslata – jelen esetben – a jó megoldás! A javaslatunkat átadtuk a szakállamtitkár úrnak. A HÖOK 2007. október 17-én délig várt választ az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól. Egyúttal megkezdtük a budapesti demonstráció elõkészítését. *** 2007. október 16-án ünnepelte a Hallgatói Mozgalom az 51. születésnapját! 1956. október 16-án alakult a Hallgató Mozgalom bölcsõjében, Szegeden a MEFESZ. A DISZ-bõl a hallgatók tömegesen léptek át a MEFESZ-be. Az 1956-os forradalom kirobbantói és hõsei – a szabadságharcosok – a mai hallgatói mozgalom szülõi. Ma is büszkék vagyunk azokra, akik elõttünk jártak, akik gyakran életük kockáztatásával folytattak ádáz küzdelmet a szabadságért, saját jogaikért, és utódaik jogaiért! *** 2007. október 17-én, Budapesten tüntettek a hallgatók a képzési hozzájárulás – azaz a tandíj – ellen.

A gyülekezõ a Margit híd budai hídfõjénél volt este 7 és fél 8 között. A tömeg onnan indult fáklyákkal a Margit hídon keresztül az Oktatási és Kulturális Minisztérium elé. A 4-5000 tüntetõ fáklyákkal gyönyörû és méltóságteljes képet mutatott a pesti estében – végig a Margit-hídon. Az OKM elõtt elénekeltük a Himnuszt. Az elsõ beszédet Maszlavér Gábor, a HÖOK Budapesti Regionális Szövetségének elnöke, a BME hallgatója tartotta. Köszöntötte a megjelent hallgatókat. A hallgatók minden esetben kitörõ örömmel fogadták intézményeik említését: BME, ELTE, PPKE – és így tovább. Mi, pázmányosok sem vallottunk ám szégyent a részvételt illetõen – nagy örömömre! És jöttek hallgatók vidékrõl, Debrecenbõl, Nyíregyházáról, Kecskemétrõl. Maszlavér Gábort Miskolczi Norbert HÖOK elnök követte. Miskolczi Norbert beszélt a hallgatók alternatív javaslatáról és az OKM semmitmondó válaszáról! Miskolczi Norbert biztosította a hallgatókat és a közvéleményt arról, hogy a HÖOK a tandíj elleni küzdelmet nem adja fel! A két Pilinszky-vers – és végül a Szózat – remek foglalatba zárta a tüntetést! A tüntetés végig békés volt és pártpolitikától mentes. Másnap a felsõoktatási kerekasztal ülése a hallgatók alternatív javaslatát tárgyalta. Tárgyalóbizottság alakult. Kemény küzdelem elé nézünk! Köszönöm szépen a tandíjellenes tüntetésen való részvételt mindenkinek, aki eljött, aki ott volt, akár meggyõzõdésbõl, akár szolidaritásból tette azt! A HÖOK tandíjellenes tüntetése bizonyíték arra, hogy a demokrácia bevett és elfogadott eszközeivel igenis lehet európai módon, európaiakhoz méltó magatartással élni – itt, Magyarországon, Európa Szívében is. Köszönöm! Teleki László a HÖOK ifjúságpolitikáért és jogi ügyekért felelõs elnökségi tagja

Tandíj-e a A tandíjjal szemben elsöprõ többséggel elfogadott hallgatói javaslat nem tandíj. Lássuk a tényeket: A felsõoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. tv. 125/A §-a szól a képzési hozzájárulásról. A képzési hozzájárulás tartalmát tekintve tandíj. Tandíj, mert minden államilag támogatott hallgatót – és e hallgatók családjait – bünteti, amely büntetés, figyelemmel az OECD tanulmányaira, mélyíti a társadalmi térben egyébként is meglévõ szociális szakadékot hallgató és hallgató között. Épp ezért igazságtalan. Nem ösztönöz, nem biztosítéka a minõségjavulásnak. A tandíj nem a központi költségvetés bevétele. A tandíj a felsõoktatási intézménynél marad. Részben fejlesztésre, részben tanulmányi ösztöndíjra kell fordítani. A fejlesztés célját a felsõoktatási intézmény önkényesen határozza meg. A hallgatói önkormányzatoknak nincs beleszólásuk, egyetértési jogukkal e kérdésben nem élhetnek, javaslatot nem tehetnek. Továbbá, tekintettel a 3 éves megállapodásokra, és az OKM kapcsolatos álláspontjára, a költségvetési támogatás jelentõ-


Síppal is, dobbal is, záptojással is Láncos Petra Lea Tanárnõ az Ítélet legutóbbi számában politikai követ dobott az újság közéleti állóvizébe, felvetve a tavalyi és idei tüntetéseken tapasztalható – általa visszásnak ítélt – jelenségeket (Láncos Petra Lea: Síppal, dobbal, záptojással. Ítélet, X. évf., 4. szám, 7. o.). Azaz, hogy egy-egy tüntetés az ellentüntetõk hangzavarába fojtódik, hogy egy-egy ellentüntetésen eddig nem tapasztalt formákban nyilvánul meg a demonstráló tömeg stb. Igen, kell errõl beszélni. Az alábbiakban arra teszek rövid, de nehézkes kísérletet, hogy annak okait megértessem, ami a cikkben kifogásolt problémát eredményezi. Az írás ki nem mondott alapgondolata, hogy Magyarország olyan demokratikus nemzetállam, ahol a többség és a kisebbség viszonya sohasem fajulhat – épp a nemzetállamiság és a demokrácia okán – olyan mérvû ellentétté, hogy az a schmitti értelemben vett barát-ellenség szembenálláshoz hasonlítson. Ha Magyarország demokrácia lenne (mégpedig Carl Schmitt fogalmai szerinti, azaz homogén közösséggel), és ha Magyarország nemzetállam lehetne, akkor valóban igazként fogadhatnánk el a cikk további következtetéseit is. Csakhogy. Magyarországon elmaradt 1989-ben a politikai egzisztencia újrafogalmazása, s a normatív szféra átalakításával, a Sollen-szféra „leváltásával”, az Alkotmány úgymond jogállamivá tételével még nem alakult ki valódi közösség a múlt romjain. Carl Schmitt szerint – és véleményem szerint hazai problémáink megértéséhez és megoldásához kizárólag a plettenbergi jogtudóshoz tudunk fordulni – a politikai közösség nem a jog által, hanem egy szuverén akarat döntése révén születik meg. Ezen döntés letisztázása, normatív keretbe helyezése történik az alkotmányozáskor – de ahogy Schmitt többször is rámutatott arra, hogy nem a jog szüli a rendet, hanem az eleve adott rend egyik (de csak egyik!) eszköze a jog, úgy az Alkotmány sem fejezheti ki teljes egészében mindazt, ami a politikai döntésben nyilvánul meg. A rendszerváltók azonban abba az illúzióba hazudták önmagukat és országukat, hogy valamiféle, papírfecnin történõ irogatással, húzo-

gatással (tankönyveink ezt szokták alkotmányozásnak nevezni) valódi változásokat generálhatnak, és ezen valódi változások egységes keretbe foglalják az országlakókat. A magyar Alkotmány deklarálhat demokráciát és jogállamot, és implicite nemzetállamiságot is, de ezek halott betûk: az „élõ jog” szintjén sem jogállam, sem nemzetállam, sem demokrácia nem létezik. (Nem azért, mert tavaly brutális volt a rendõrség. Az csak plasztikus megnyilvánulása volt a ’89 óta tartó egzisztenciális interregnumnak.) Az állítás bizonyításához elegendõ, ha pusztán azt cáfolom, hogy politikai közösség vagyunk, ugyanis a közösség hiányából eleve következik – már ha Schmittnél és Láncos Petra Tanárnõnél maradunk – a demokrácia hiánya is. 1989-ben jogi változásokkal hittek nemzetet és demokráciát teremteni, de az elõzetes politikai döntés elmaradása okán az ország vezetõit és lakóit nem köti össze semmiféle konszenzus, homogén narratív környezet. Két ország van, két nemzetrész, két oldal. Vagy az egyik kiütéses gyõzelme, vagy a két tábor megegyezése lenne értékelhetõ olyan politikai döntésként, amely megteremthetné azt a politikai közösséget, amelyen belül valóban léteznének azok a cikkben feltételezett közös nevezõk, melyek mellett eleve lehetetlennek tûnnék a többség és a kisebbség maihoz hasonló küzdelme. Azok a kvázi illemtani szabályok, amelyeket az írás számon kér az ellentüntetõkön, valamiféle külsõ mércét akarnak szabni egy egzisztenciális küzdelemben, miközben a mai belpolitikai csatározások nem a politológia irodalmában ismert pártpolitikai viták, ha-

nem a schmitti (nietzschei) õsharc jellemvonásait viselik magukon. Nem egy közösség derivatív ügyei, hanem fundamentális kérdései, azaz a létválaszok mibenléte, s nem a már megválaszolt kérdések további cizellálása adja a mai politikai viták tárgyát. A kérdés nem az, hogy a valamikénti Magyarországban hogyan éljünk, hanem az, hogy milyen Magyarországban éljünk. NyugatEurópában, de a kelet-európai államok többségében is megválaszolták már a politikai egzisztenciális kérdéseket, s így a pártpolitikai küzdelmek valóban nem a schmitti harc képét idézik fel bennünk. Itthon azonban még hátravan egy döntõ (szó szerint: döntõ) csata. Márpedig az ilyen konfliktusok „nem dönthetõk el sem elõzetesen meghozott általános normatív szabályozással, sem a konfliktusban »részt nem vevõ« és ezért »pártatlan« harmadik fél ítéletével” (Carl Schmitt: A politikai fogalma, 2002, 19. o.). Azaz bõrfotelünkben ülve, tarthatjuk csúnyának, illetlennek a záptojást dobálók tettét, s elnyúlt hangon, felemelt ujjal beszélhetünk nekik a demokratikus közösség lényegérõl, de mindez külsõ okoskodás, azaz a küzdelemben érdektelen vélemény. Majd ha valamelyik fél Magyarország-képe gyõzedelmeskedni tud, s ez a kép nem csak az Alkotmány paragrafusaiban, de a jog és a mindennapok valóságában is megnyilvánul, azaz: ha Magyarország közösség lesz, lesznek valóban érvényesek Láncos Petra Lea Tanárnõ szavai az akkori kor akkori tüntetõihez. (Végszó után, csendben jegyzem meg, hogy a schmitti fogalmak csak a politika világára alkalmazandók, így az a politikai konfliktus, amely ma Magyarországot kettéhasítja, nem lehet akadálya annak, hogy barátságok, szerelmek szövõdjenek az oldalakon át, hogy beszéljünk egymással, hiszen a politikai ellenfél csak a politikában, de nem a családi ebédnél, nem a kávéházban vagy a kocsmában ellenség. A záptojást dobálók néha elfelejtik ezt, illenék hát nekik is több Carl Schmittet olvasniuk.) Techet Péter

tandíjjal szemben megfogalmazott hallgatói javaslat? sen emelkedik 2010-ig a felsõoktatásban. Nem beszélhetünk a felsõoktatásban forráshiányról. Mindössze rossz és/vagy nem hatékony intézményi gazdálkodásról. Ám e rossz és/vagy nem hatékony gazdálkodás terhét nem háríthatja a jogalkotó a hallgatóra – és annak családjára –, erre nincs joga. Nincs joga adóztatni a közjószággal élõ államilag támogatott hallgatót, és annak családját e közjószág igénybevétele címén. Hogy közjó-e a felsõoktatásban való részvétel, a felsõoktatási képzés, nem kétséges Bologna, Berlin, Bergen, London után. Kormányaink kötelezettséget vállaltak. A tandíj kérdése nem pártpolitikai kérdés! Akkor sem az, hogy ha néhány zöldfülû jobb- és baloldali, magát ifjúság- és oktatáspolitikusnak nevezõ pártkatona azzá is kívánja tenni a sajtóban. Nem az! Ez össztársadalmi kérdés! Amely kérdés szakmai választ igényel! Mit javasol a HÖOK? A HÖOK a hallgatót ösztönzõ, a minõséget javító céllal tette le javaslatát az OKM asztalára. Mind, mi hallgatók, abban vagyunk érdekeltek,

hogy minél magasabb színvonalon minél értékesebb tudást kapjunk a képzésünk során. A HÖOK javaslata szerint – elvben – senkinek sem kell/kellene fizetnie államilag támogatott képzésen. Az a hallgató fizet, aki elhagyja a felvett kreditet. Elhagyja, tehát nem teljesíti sem a rendes, sem a megismételt vizsgán. Az a hallgató fizet, aki nem tanul. Mekkora összeget kell fizetni kreditenként? (Mekkora összeg a hallgatói normatíva? Mekkora összeg az a bizonyos 3%?) A hallgató normatíva jelenleg 116.500.- Ft. Ami azt jelenti, hogy 3% esetén a hallgató kreditenként 3.495.- Ft-ot fizet. Ezt az összeget a felsõoktatási intézmény a félév lezárását követõen veti ki. Ez egy 3 kredites tárgy esetén egyszeri 10.485.- Ft. A tandíj kötelezõen havi 10.500.- Ft. Minden hónapban 10.500.- Ft. Úgy tekintünk a hallgatóra, mint aki felnõtt ember, hiszen magunk is hallgatók vagyunk, kivétel nélkül. A hallgató dönti el, hogy hány kreditet vesz fel adott félévben, hogyan osztja be az idejét. A nem teljesítéssel pedig viseli

ennek következményeit. (A nem önhibából történõ kreditelhagyás törléssel orvosolható.) A hallgató csak – önhibájából – nem teljesítés esetén a lezárt félévet követõen fizet! Ez a javaslat igazságos, továbbá biztosítja az átláthatóságot a jogintézmény esetleges befogadása és bevezetése esetén. Javasoljuk továbbá, hogy az intézményi hallgatói önkormányzat szigorú jogosítványait a fejlesztés céljának meghatározása során is gyakorolhassa. A javaslat azonnali bevezetést tesz lehetõvé. És ami a legfontosabb: államilag támogatott hallgatókat, államilag támogatott hallgatók családjait – a javaslatunk jogalkotó által történõ befogadása esetén – nem sújtja többé önkényesen kivetett hallgatói adó. 2007. október 18-án, a felsõoktatási kerekasztal ülésén, a testület a hallgatók alternatív javaslatát tárgyalta – mint azt fentebb már jeleztem. A kérdésben tárgyalóbizottság alakult. A tárgyalóbizottság hallgatói tagjait a következõ választmányi ülésen választja meg a HÖOK. Teleki László

hetedik oldal


Városmisszió, satöbbi...

Lisieux-i Szent Teréz

Avagy: Merre tovább?

Lisieux-i Szent Teréz

Négy fal-utca-tömegközlekedés-munkahely (ha van…)-újra utca-újra négy fal-neonreklám-TV-óriásplakátok… Képkockák egy mai ember életébõl. Impulzusok, melyek semmit sem váltanak ki a szó valódi értelmében. Emléknek sem alkalmas foszlányok a „nagyon rövid” memóriában raktározva. Hordozzuk õket, mert szinte csupán belõlük áll az életünk, mert fogalmunk sincs, hogyan szabadulhatnánk meg tõlük. Nem ismerjük az utat, amely másfelé visz, és nem gondolkozunk el, vajon így van-e ez jól. Valljuk be, ma már nem divat a töprengés. Sokkal inkább törekszünk valamiféle megfoghatatlan, külsõ szépségre plasztikai mûtétek és csoda-fogyasztószerek segítségével. Nincs idõ már „ömlengõs”, metafizikai töltetû beszélgetésekre, a megfelelés kényszere erõsebbnek bizonyul mindennél… és talán mindenkinél. Rég elfelejtettük, de inkább sohasem ismertük II. János Pál pápa Centesimus Annus kezdetû enciklikájának szavait: „(a fogyasztás) az embert egy hamis és felületes igénykielégítés hálójába vonja ahelyett, hogy elõsegítené személyiségének konkrét és hiteles megélését.” De mit is jelent valójában a személyiség „hiteles megélése”? Nehéz erre választ adni egy olyan korban, amelyben a személyiség alapvetõ fogalma is zavaros, úgy is mondhatnánk, „tudatosan összezavart”. Egy olyan világban, amelyben mindenki pszichológusoktól és szektáktól reméli az úgynevezett „gyógyulást” (amelyrõl azt sem tudja, micsoda), ahol a magyar királyi televízió internetes szavazásra bocsátja a kérdést, „vajon szükség van-e az egyházi közösségek állami támogatására?” és ahol egy másik tévémûsor naivan azt kutatja: „okosabb vagy-e, mint egy 5.-es?” Ilyen körülmények között egyértelmûen furcsa lenne, ha az „egyház” szó említése mindennapos beszédtémának számítana. Jól tudjuk: a villódzó neonvilág termékei könnyebben és gyor-

nyolcadik oldal

sabban „emészthetõek” , mint a vallás elsõ látásra és hallásra talán ijesztõ közege. Pedig ha magát a szót kissé szétbontjuk, már nem is tûnik olyan távolinak és befogadhatatlannak, hiszen – és gondolom, ebben az ateisták is egyetértenek velem – mindenkinek vallania kell valamit. Anélkül, hogy filozófiai mélységekbe ereszkednénk, beláthatjuk, hogy minden mozdulat az abba vetett hitre épül, hogy cselekedetünknek következménye, értelme van. Ezt nem tagadhatjuk, hiszen emberi természetünk szerves részét képezi, és ha ezt elveszítjük, elveszítünk szinte mindent. Ha pedig eljutunk odáig, hogy felismerjük, tudnunk kell azt is, hogy nem hihetünk pusztán önmagunkban. Talán ez az, ami segít a személyiség „konkrét és hiteles megélésében”, és biztosan ez az, amitõl ma a leginkább távolodunk. Ezért hirdette meg II. János Pál pápa az újraevangelizációt, és ezért jött létre a Városmiszszió (Nemzetközi Kongresszus az Új Evangelizációért), melynek Bécs, Lisszabon, Párizs és Brüsszel után idén õsszel Budapest adott otthont, és amely elsõdlegesen a modern városi ember megszólítását célozta. A rendezvény szeptember 16-22. között több mint százhúsz helyszínen, 1500 missziós programmal, Soul&Gospel Fesztivállal, valamint szakrális mûvészetek bemutatásával próbálta közelebb hozni a ma emberét a valláshoz, ezen keresztül pedig a Katolikus Egyházhoz. Aki semmit sem tudott arról, mi is ez valójában, az is láthatta, hogy „történik valami”. Ez a valami pedig leginkább az emberek közötti kommunikáció felébredése, az érdeklõdés, a beszélgetés, a „véleménycsere” volt (még ha csak rövid idõre is). Azóta sokan, sokféleképpen értékelték már a rendezvényt, de azt, hogy a misszió hosszú távon mennyire lesz „sikeres”, ma még nem tudhatjuk. Azt viszont igen, hogy a plasztik-kapcsolatok társadalomnak sem nevezhetõ képzõdményében egyre nagyobb szükség van rá, és azt is, hogy a szólásszabadság, önmagunk és véleményünk megismertetése bizony mindenkit megilletõ, alapvetõ jog. Továbbá, ha csak egy ember is elgondolkozott azon, hogy változtatnia kell, már nem volt hiábavaló a sok erõfeszítés… „(Jézusnak) egyáltalán nincs szüksége mûveinkre, egyes-egyedül a szeretetünkre”, mondta Lisieux-i (Kis) Szent Teréz a missziók – és ezáltal a Városmisszió – védõszentje, valamikor a XIX. század végén. Ez a mondat azt üzeni a „ma” számára, hogy a karrier nem lehet az élet (egyedüli) értelme és célja, és ha így gondolkozunk, vagy egyáltalán nem gondolkozunk a jövõ felõl, mindenképpen roszszul tesszük. A jó hír, hogy csak rajtunk áll, melyik utat választjuk és talán eljött az ideje, hogy feltegyük magunknak – és másoknak is – a kétségkívül közhelyes, ámde annál fontosabb kérdést: „Merre tovább?”

Lisieux-i Szent Teréz 1873. január 2-án született a franciaországi Alencon-ban, egy órásmester és egy csipkekészítõnõ kilencedik gyermekeként. Négyéves volt, amikor elveszítette édesanyját. Ekkor a család Lisieux-be költözött, az anya gyógyszerész testvérének családjához. 1881tõl a Notre Dame Du Prés Bencés Apátság iskolájában tanult. Mikor kilencéves volt, egyik nõvére, Pauline belépett a lisieux-i kármelita kolostorba, ahová Teréz – bár szerette volna – fiatal kora miatt nem követhette. 1883-ban súlyosan megbetegedett, de egyik éjjel látomása volt, melyben Mária rámosolygott. Másnapra tünetei megszûntek, teljesen meggyógyult. 1886 õszén édesapja kivette az iskolából, ettõl kezdve magánórákra járt. Eközben nõvére, Marie is kármelita lett, míg Léonie belépett a klarisszákhoz. 1887-ben Teréz egy háromszoros gyilkos megtéréséért imádkozott, aki a guillotine mellett az utolsó pillanatban a feszületért nyúlt és megcsókolta. Ekkor szánta el magát igazán a bûnösökért való imádságra és a kármelita életre. 1887-ben újra jelentkezett a kolostor elöljárójánál, de életkora miatt ezúttal is elutasították. Édesapjával Bayeux-ba utaztak a püspökhöz, ám tõle sem kapták meg a várt engedélyt. Október 20-án, az általános kihallgatáson XIII. Leó pápát is megkérte, engedje kolostorba lépni. Diplomáciai lépések sokasága után Teréz 1888. április 9-én a lisieux-i kármelita kolostorba költözött. A noviciátus után 1890. szeptember 20-án letette fogadalmát. 1893-ban kezdett el verseket, színdarabokat írni. Torokfájásai, mellkasi fájdalmai állandósultak. 1894-ben édesapja is meghalt, és hosszas elõkészület után Céline nõvére is kármelita lett. Az 1894-95-ös télen kérésre elkezdte leírni gyermekkori emlékeit. Állapota rosszabbodott, és 1897. május 8-án felmentették feladatai alól. 1897. szeptember 30-án, 24 évesen halt meg hosszú szenvedés után, tuberkulózis következtében. Egy évvel halála után, 1898. szeptember 30án jelent meg önéletrajza Egy lélek története címmel, amely azonban a nõvérek által korrektúrázott változat. Hamarosan több nyelvre lefordították: 1901-ben angolra, 1902-ben lengyelre, 1904-ben hollandra és olaszra, 1905-ben németre, portugálra, spanyolra, japánra és oroszra. Magyarul elõször 1916-ban jelent meg. Ez az írása szerezte meg neki az ismertséget. XI. Pius pápa avatta szentté 1925. május 17én. Borbás Dorka


Városmisszió és Csodapatika

Passzívan vártam a városmissziót, amikor is szakkollégiumi lakóként hirtelen a szervezõi oldalon találtam magam. Beosztottak minket: a Krisztus Király plébánián a kávézóban felszolgáltunk, keresztény szellemiségû könyveket árultunk a Jézus Szíve templom elõtt és a Ferenciek terén. Játszottunk dobókockás színöszszegyûjtõs játékot az emberekkel, aminek fõdíja egy könyvjelzõben megtestesült Ige volt. A szomjazóknak adtunk egy szó szerinti lelki fröccsöt (bor nélküli pohár egészséges ásványvíz). Leszámítva egy-két bekiabálós hajléktalant és egy agresszív szélsõséges testvérünket (be akarta bizonyítani, hogy Mária nem szerepel a Bibliában), nagyon jól teltek a napok. Megnyitottuk a „Csodapatikát” is, melynek lényege az volt, hogy az elõre általunk jól összeszerkesztett rossz tulajdonságokra lehetett „gyógyszert” kapni. Persze teljesen térítésmentesen. De mi sem vállaltunk garanciát a gyógyulásra, fõképp azért, mert a gyógyszerek mind egytõl egyig ehetõ cukorkák voltak. Egyik nap rám került a sor, és erõs - saját alkalmasságomra irányuló - szkepticizmusomat legyõzve leültem az asztal mögé kis pszichológusként és vártam a pácienseket. Elõször persze egymást kezeltük, szóval jöttek a szervezõ barátok – barátnõk, de aztán jöttek az igazi kihívások. Nagyon jó volt látni, hogy a felnõttek is komolyan vették a mókát, nagyon lelkiismeretesen gyûjtötték a rossz tulajdonságaikat. (Meg kell azon-

ban mondanom, a gyerekek próbára tettek. Ti magyaráztátok már tíz éves gyereknek, hogy mi az a gõg és a tévelygés? Itt néztem nagyon szúrós szemmel a lista összeállítójára.) „Betegeimnek” origamis múltjukat is fel kellett frissíteniük, ugyanis nekik kellett elkészíteniük a gyógyszeres dobozukat. Kiválasztottak egy színes papírt, olló és némi ragasztó kíséretében járt a kezük, mialatt elmesélték, hogy éppen mi nyomja a szívüket. Elkerülve a gyónásnak egy vizsga elõtti esténél is sokszor félelmetesebb lelkiállapotát, elmondták, hogy miért azokat a jellemvonásokat választották. Nem tettem hozzá sokat, néha visszakérdeztem, beszélgettünk. „Feloldozásként” Duna kavicsot kaptak a türelmetlenségre, savanyú cukrot a torkosságra stb. Így visszagondolva és papírra vetve viccesnek hangzik az egész, pedig nem egy alkalommal öntötte ki valaki a lelkét tíz perc alatt megdöbbentõ õszinteséggel és bizalommal irántunk. A Csodapatika egyébként Lázár Ervin egyik meséjének csodás találmánya, ahová betér a fõhõs, Bab Berci. Teljes természetességgel kér egy aszpirint. Nem kap, mert némi félreértés és veszekedés után derül csak ki, hogy ebben a patikában lelki bajok ellenszerei sorakoznak. Fellelkesedik ezen Bab Berci, gondolja, most megjavítja veszekedõs és lusta feleségét, házsártos, irigy és kárörvendõ anyósát. Kér az egész családjának orvosságot, hosszasan sorolja, hogy kinek mire van szüksége. Lelkesedése akkor törik meg, mikor a patikus közli vele, hogy ez egy olyan „gyógyszertár”, ahol mindenki csak a saját bújára bajára kaphat orvosságot. Na így került nehéz helyzetbe Bab Berci, mert saját maga számára kellett kérnie valamit. Mert nehéz megfogalmazni és bevallani, hogy saját magunknak mire van szükségünk.

Elmentem a záró (szombati) szentmisére a Bazilikába. Arról nem a szervezõk tehettek, hogy lihegve a Deák-téri metróból éppen 11 órára érkeztem meg. Az viszont meglepett, hogy a bejárati lépcsõ tetején egy biztonsági õr kinézetû ember visszafordított, és rámutatott egy sorra, hogy én annak a végébe álljak be, mert karszalag nélkül nem lehet misére menni. Láttam, hogy nem érdemes küzdeni az értelmetlenséggel, hát beálltam. Hál’ Istennek 5-6 perc alatt elintéztük a karszalagot, de jött a következõ. Sorba kellett állni fejhallgató készülékekért. Én nagyon gõgösen közöltem, hogy hadd menjek már, én magyar anyanyelvû vagyok, nincs szükségem fordítógépre. De õk erõsködtek, hogy vigyem csak magammal (nem mondták meg az okát, hogy nem magyarul lesz a szentmise). Végül is „csak” a bûnbánatról maradtam le, valamelyik olvasmány alatt sikerült egy széket találnom. A szervezõk javára, volt négy nagy kivetítõ a Bazilikában, így nemcsak azt láttam, hogy kb. ott valahol a templomhajó elejében van valami mozgás, hanem reményem nyílt látni és átélni Krisztus utolsó vacsorájának emlékezetét. Nekem ez volt a városmisszió, és úgy érzem, hogy jó volt. Személyes, emberi találkozásokra adott lehetõséget, amire mindnyájunknak szükségünk van. Ne akarjuk túlértékelni ezt az egészet. De ne is becsüljük le. Nem az volt a cél, hogy ezt a finoman szólva megtérésért kiáltó várost egy hét alatt elvigyük az üdvösség határára. Értelmetlen és értelmezhetetlen a kérdés: egy hét alatt meg lehet-e váltani Budapestet? Megmutattuk magunkat, akinek füle van, hallja meg! Sáhó Eszter

Egy jeles nap 15 éves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem 2007. október 16-án ünnepelte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem a 15. születésnapját. A PPKE az 1635-ös Pázmány Péter által történt alapítás társörököse – az elsõsorban a Semmelweis (Ignác) Egyetemmel és az Eötvös Lóránd Tudományegyetemmel egyetemben. A PPKE Istenrõl szóló tudományok mellett bölcsészetés jogtudományt, valamint bionikus-informatikus képzést is folytat. 2008. január 1-jétõl pedig a képzés pedagógiai képzéssel egészül ki. A keresztény eszmeiség talaján képezzük a jövõ és a jelen értelmiségét, minden képzésen. A bensõséges hangulatú ünnepségnek a II. János Pál pápa terem – azaz a PPKE JÁK díszterme – adott otthont. Az ünnepséget Fodor György rektor nyitotta meg. Beszédet mondott Seregély István ny. egri érsek, a PPKE egykori nagykancellárja, Erdõ Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a PPKE nagykancellárja, egykori rektora, Péteri Zoltán, Bittsánszky Géza, a jogi kar oktatói és Kucsera Tamás Gergely – a végzett diákok nevében.

Seregély István kitüntetést adott át – a teljesség igénye nélkül – Bolberitz Pálnak, Rózsa Hubának, Tarjányi Bélának és Török Józsefnek, a Hittudományi Kar oktatóinak, Maróth Miklósnak, a Bölcsészettudományi Kar alapító dékánjának, és a BTK további oktatóinak. Az ünnepség keretében adta át Kopits Mária a Kopits ösztöndíj elnyeréséért járó oklevelet a négy kar egy-egy hallgatójának. Az ünnepséget az Információs Technológiai Kar kórusának éneke és Szilasi Alex zongoramûvész játéka színesítette. Az ünnepségen a hallgatók is szép számmal megjelentek, nem maradt üres szék a teremben. Az érdeklõdõ egyetemi polgárok kétoldalt és a karzaton is álltak a helyszûke miatt. Köszönöm – az EHÖK nevében is – a Jog- és Államtudományi Kar hallgatóinak az ünnepség lebonyolítása érdekében tett segítséget, név szerint Antalfi Júliának, Báti Erikának, Horváth Lászlónak, Kemenes Patriknak, Németh Andrásnak, Pelyhe Balázsnak, Scharle Zsuzsannának, Szendrõdi Szabolcsnak, Szilágyi Demeter-

Pázmány Péter megalapítja az egyetemet nek, Telekesi Mariannának, Tóth Melindának és Vass Viktóriának. Végül néhány szó az Alapítókról, az alapító dékánokról, név szerint Maróth Miklósról (Bölcsészettudományi Kar – Piliscsaba), Zlinszky Jánosról (Jog- és Államtudományi Kar) és Roska Tamásról (Információs Technológiai Kar), akiknek példája ma is élõ, követendõ. Õk mind – szó szerint – a semmibõl teremtettek egy-egy új világot! Teleki László

kilencedik oldal


HÍVÕ SZÓ Keresztény és hittagadó Európa 1957. március 25., Róma. A római szerzõdések aláírásával ezen a napon született meg az Európai Unió elõdjének számító Európai Gazdasági Közösség. Az egyértelmû gazdasági és béketeremtõ célkitûzéseken kívül a további alapmotivációk egyértelmûen eredeztethetõk a keresztény eszmeiségbõl. Az egyházi szociális tanítás fundamentumai, az alapvetõ emberi jogok és a mindenek feletti egység kombinációjából születtek meg az Unió közösségét szabályozó elsõ megállapodások. Az EU-t évekkel késõbb létrehozó szerzõdés így ír errõl: „Emlékeztetve az európai kontinens megosztottsága megszüntetésének történelmi fontosságára…, megerõsítve elkötelezettségüket a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvetõ szabadságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvei mellett.” Az alapítóknak ebbõl a szempontból „könnyebb” dolguk volt, hiszen õk még személyesen és aktívan éltek át olyan konfliktusokat, amelyek alapjaiban rengették meg az egész kontinenst. Így tisztában voltak vele, hogy mi az, amit a késõbbiekben el akarnak kerülni. Tudták, hogy maradandó államközösség csak az említett elveken születhet. Ezért nem is akarták tagadni – sõt az eredeti alkotmány szövegébe bele is foglalták –, hogy az Unió sokat merített önnön keresztényiségébõl.

A 20. század második felének európai identitástudatáról árulkodik az Unió zászlaja is. A még 1955ben hosszú viták után alkotott, majd 1983-ban hivatalosan az egyesült Európa jelképének elfogadott címer a kék alapon kör alakban elhelyezkedõ tizenkét aranysárga csillag lett. A hivatalos indoklás szerint az embléma Európa népeinek szélesebb értelemben vett egységét és identitását is szimbolizálja. Azért tizenkét csillag szerepel a zászlón, mert ez a szám õsidõk óta a tökéletesség, a teljesség és az egység jelképe. Valójában azonban könnyedén lehet olyan összefüggést találni, ami vallásos szintre emeli a zászló kollektív elfogadásának eredeti motivációját. Számtalan alkalommal szerepel ugyanis a Szentírásban a tizenkettes szám. Ezek közül az egyik legszebb és leginkább ideillõ kép a Jelenések könyvében található: „Az égen nagy jel tûnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona” (Jel 12,1). Ebbõl következtethetnénk akár arra is, hogy a zászló tervezõje Szûz Mária oltalmába akarta bízni az Unió jövõjének sikerét. 2007. március 25., Berlin. A berlini nyilatkozat megcsúfolása az Uniót létrehozó gondolkodásmódnak. Sárba tiprása az alapokat jelentõ eszméknek. A szöveg fellengzõs, túlzottan patetikus és

híján van a helyes önértékelésnek. Ami mindvégig kivehetõ belõle, az a született gyõztesekre jellemzõ káros és rendkívül veszélyes elbizakodottság. Megtalálhatók ugyan benne a hagyományos eszmék – béke, szabadság, közjó, jogállamiság stb. –, de csak mint elért és elérendõ célok, nem pedig biztos alapként. Sokatmondó a bevezetésbõl és három részbõl álló szöveg elsõ fejezetének felvezetõ mondata: „Az Európai Unióban közös eszményeinket valósítjuk meg: számunkra az ember áll a középpontban.” Visszatérés a humanizmus emberközpontúságához. Az azonban természetfeletti irányultság nélkül értelmetlen és rossz irány. Megállapítja a valamennyi kormányfõ által elfogadott nyilatkozat, hogy „Európa gazdagsága az emberek tudásában és képességeiben rejlik, ez jelenti a növekedés, a foglalkoztatás és a társadalmi összetartás kulcsát.” Ezzel szemben azt gondolom, hogy éppen annyira függ az emberek hitétõl is. Ha ugyanis nem valami transzcendens létezõ felé törekszik az ember egész életével, akkor hamar elveszítheti még a saját tudásába és képességeibe vetett feltétlen bizalmát is, mert nem fogja látni léte értelmét. A berlini nyilatkozat, ha nem is végleg, de hosszú idõre számûzte Európa neve mellõl a keresztény jelzõt. Kontinensünk nem csupán elfeledte, de egyenesen megtagadta gyökereit, ugyanis nem véletlenül maradt ki a vallási kötõdés említése: több tagállam ellenkezése késztette erre a szerzõket. Teleki Levente

Keresztény Európa Joseph H. Weiler könyve Európa keresztény gyökereirõl Bár az Európai Unió alkotmánytervezetének ratifikációs eljárása már régen megrekedt, a szöveg körüli tudományos viták korántsem jutottak nyugvópontra. Ezek közül a legnagyobb társadalmi visszhangot kétségtelenül a preambulum körüli nézeteltérések, egész pontosan a kereszténység vagy a (zsidó-)keresztény kulturális örökség (nem) említésének kérdése váltotta ki, és váltja ki még ma is. J. H. H. Weiler amerikai professzor könyve ezért mit sem veszített aktualitásából, annak ellenére, hogy elsõ megjelenésekor még nyitott volt a könyv apropóját jelentõ preambulum-vita. Az európai identitásról szóló okfejtését a szerzõ az európai kultúra keresztény gyökereinek magától értetõdõ voltával indítja, hiszen annak empirikus jelei a kontinensen tagadhatatlanok. A preambulum-vitában Weiler szerint az a jelenség tükrözõdik, melyet „keresztény gettó”-nak nevez. A „gettó” külsõ falait az a téves, ám széles körben érvényesülõ feltevés képezi, hogy a közéletben nincs helye vallásos világnézetnek. A szerzõ alkotmányjogi érvekkel cáfolja azt a felvetést, hogy a kereszténység vagy Isten említése az Unió alkotmányában egyes tagállamok alkotmányaival ellentétes lenne. Európa országaiban Franciaországtól Írországig a legtérõbb megoldások léteznek arra nézve, hogy a nemzeti alkotmányok említést tesznek-e Istenrõl, a franciák „a büszke la-

tizedik oldal

icitásától” az írek Szentháromságra való hivatkozásáig. A laicitás, az agnoszticizmus („a vallástól való szabadság”) nem azonos a semlegességgel, a laikus alkotmányszöveg nem semlegesebb a többinél. Az európai alkotmánytervezet preambuluma Thuküdidész-idézettel kezdõdik, és más módon is az európai történelembõl építkezik. A kereszténységre ennek megfelelõen lehetett volna ideológiamentes, pusztán történeti alapon is hivatkozni. A szerzõ alapjogi érvének lényege pedig, hogy Európában ugyanazon alapvetõ jogokat felvilágosulthumanista és vallásos világnézetre is lehet alapozni. Az európai alkotmány eleve figyelmen kívül hagyja a kettõ közül az egyiket, és ez nem felel meg az európai toleráns liberális-pluralista hagyománynak. A szerzõ könyve következõ részében az Európai Unió és a kereszténység kapcsolatát elemzi. Az európai integráció történetében a keresztény értékek kulcsszerepet játszottak. A Schuman-nyilatkozatban a külsõ és a belsõ béke, a megbocsátás iránti vágy, vagyis a keresztény szeretet és irgalmasság tükrözõdik, amit az alapítóatyák személyesen is képviseltek. Az európai integráció céljaival, koncepciójával kapcsolatos gondolkodásban is észlelhetõ a „kereszténység-deficit”. A szerzõ II. János Pál pápa Redemptoris Missio kezdetû enciklikáját vizsgálja meg abból a szempontból, hogy melyek azok a keresztény értékek, amelyek Európa jövõje szempontjából fontosak lehetnek. Ez az enciklika az egyház missziós küldetésérõl szól. A fogyasztói társadalom úgy tekint a vallásra, mint egyfajta „hobbi”-ra, a szabadidõ eltöltésének módjára, ezért ma külö-

nösen ellenszenvesnek tekintik, ha az egyház missziós küldetésének eleget téve, téríteni akar. Intoleranciának, a magánszférába való erõszakos behatolásnak, a katolikus egyház más népekre, vallásokra irányuló missziós tevékenységét pedig az európai gyarmatosító törekvések vallásos formájának tartják. Az enciklika mondanivalója azonban mindezzel éppen ellentétes: lényege, hogy az egyház „javaslatot tesz, és semmit nem erõszakol rá senkire.” Az ember szabadsága abban áll, hogy nemet mondhat Istenre, és ezt a szabadságot az egyház tiszteletben tartja. Európa „spirituális krízisben” van. Ennek fõ oka az Unió politikai struktúráiban, a „demokrácia-deficit”-ben és a piaci szemléletben rejlik. Az európai döntéshozatal egyre kevésbé áttekinthetõ. A demokráciadeficit azonban nemcsak az Unió, hanem a tagállamok politikai kultúrájában is felismerhetõ. Végsõ oka ennek Weiler szerint az, hogy a fogyasztói mentalitás uralkodóvá válik a politika területén is: a közélet és a szórakoztatás összemosódik, a kép és az elektronikus kommunikáció uralja a politikai diskurzust, a polgár nem több, mint politikai fogyasztó. Weiler azzal a reménységgel zárja könyvét, hogy az „emberi modernség” megvalósítható az Európai Unióban, s – talán nem is tudatosan – az elhunyt Szentatya egyik fontos gondolatával: „Az a fontos, hogy ne féljetek.” (Joseph H. Weiler: Keresztény Európa. Felderítõ esszé. Szent István Társulat, Budapest, 2006. Ára: 1490,- Ft.) Schlosser Annamária


A Beneš-dekrétumok és aktualitásuk A magyarságot így kell megkövetni? A Kassán meghirdetett csehszlovák kormányprogram részeként, Eduard Beneš csehszlovák államelnök rendelkezései elsõsorban a németeket sújtották, azonban a magyarokról sem feledkeztek meg. 1945. május 14. és október 27. között 143 dekrétum született, melyek közül 13 közvetlenül, kb. 20 pedig közvetve érintette a két kollektívan bûnösnek tekintett, Csehszlovákiában élõ kisebbséget. Ezek közül valószínûleg Beneš 1945. augusztus 2án kiadott 33. elnöki dekrétuma járt a szlovákiai magyarság számára a legsúlyosabb következményekkel. A rendelet automatikusan megfosztotta õket állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más állami járulékok megvonását, az állami alkalmazásból való elbocsátást is maga után vonta. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekrõl, feloszlatták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasztották a magyarok bankbetétjeit. Lehetõvé tették, és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat telepítettek. A népbíróságok mintegy 75 000 szlovákiai magyart – elsõsorban értelmiségieket – ítéltek el háborús bûnösként, és utasítottak ki az országból. Szintén perek sorát rendezték a magyarok jogvédelmét felvállaló és ellenállását megszervezõ csoportok tagjai ellen. Gróf Esterházy Jánost, a két háború közti csehszlovákiai magyar politika vezéralakját, aki a háború alatt zsidókat mentett, és mindvégig ellenállt a náciknak, 1945-ben kiadták a Szovjetuniónak, és 1949-ig ott volt kényszermunkán. Hazatérve a rá Pozsonyban kirótt halálbüntetést életfogytiglani fegyházbüntetésre módosították. A megtört politikus 1957-ben halt meg egy morvaországi börtönben. A tömeges deportálások 1946 novemberétõl 1947 februárjáig tartottak. Ebben az idõszakban 44 ezer személyt szállítottak fûtetlen marhavagonokban Csehországba. A sokszor napokig tartó utazás után a csehországi vasútállomásokon valóságos emberpiacot tartottak, ahol a cseh gazdák kiválaszthatták az igényelt munkaerõt. A deportáltak vagyonát az állam ún. bizalmiak számára utalta ki. A csehszlovák bíróságok tömegesen vonták felelõsségre a háború alatt állítólag elkövetett bûneikért a felvidéki magyarokat, s végül több mint 70 ezer személyt írtak össze, akiknek háborús bûnös-

járó teljes kiszolgáltatottság milyen nagy veszélyt jelent. 719 településrõl összesen 423 264-en kérték a szlovák nemzetiség megadását, ebbõl összesen 326 679 személyt nyilvánítottak szlováknak. Így is mintegy négyszázezer magyar maradt a csehszlovák állam területén, akiket a kormány eleinte ki akart toloncolni Magyarországra, ez azonban a kommunisták hatalomátvétele miatt már nem valósulhatott meg. ***

ként kellett volna elhagynia szülõföldjét. Csehszlovákia végül a deportálások elindításával bírta rá a magyar kormányt a lakosságcsere lebonyolítására, amely 1947 áprilisában kezdõdött a dél-alföldi szlovákok és a mátyusföldi magyarok kicserélésével. A végleges adatok szerint a Magyarországról Szlovákiába önként áttelepült 60 257 szlovákkal szemben 76 616 magyar volt kénytelen a szülõföldjét elhagyni. Óriási különbség mutatkozott azonban a hátrahagyott vagyonban: a szlovákok által Magyarországon hagyott 15 ezer kataszteri holddal s 4400 lakóházzal szemben a Magyarországra áttelepített magyarok 160 ezer holdat és 15 700 lakóházat hagytak maguk mögött. Az utolsó áttelepülõk 1949 nyarán lépték át a határt. A reszlovakizációs folyamat a csehszlovák értelmezés szerint azt jelentette, hogy az elõzõ századokban elmagyarosodott szlovákoknak lehetõséget adtak az anyanemzethez való visszatérésükhöz. A reszlovakizáltak visszakaphatták állampolgárságukat, kihúzták õket a deportálásra kijelöltek listájáról, és visszaadták elkobzott tulajdonukat. A reszlovakizációs bizottságok propagandamunkát végeztek, és elbírálták a beérkezett kérvényeket. Agitációjukba gyakran a fenyegetés hangja vegyült, s szórólapok figyelmeztették a magyar lakosságot, hogy a szlovák nemzetiség vállalása az utolsó esély a szabad élet biztosítására. A felvidéki magyarok jelentõs része végül beadta a derekát, hiszen felmérte, hogy az állampolgárság hiányával

No, igen. A legtöbben úgy vagyunk vele, hogy múltunk becstelen dolgait megpróbáljuk a feledés homályába burkolni, de nem úgy szlovák kisöcsénk, akinek biztosan nem volt gyerekszobája… 60 éve volt rá, de nem sikerült felnõnie: a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti (nacionalista, kormánykoalíciós) Párt indítványa nyomán, pár hete immár törvény által védettek a Beneš-dekrétumok. Közjogi méltóságaink egységesen léptek fel, s adtak hangot tiltakozásuknak, a szlovák parlament eme indokolatlan és sértõ lépésére: ,,Magyarország elfogadhatatlannak és érthetetlennek tartja, egyben visszautasítja a Beneš-dekrétumok megerõsítésérõl szóló szlovák parlamenti határozatot” – mondta Sólyom László köztársasági elnök Keszthelyen, a Visegrádi Négyek államfõinek találkozóján, Ivan Gasparovic szlovák köztársasági elnökkel folytatott megbeszélését követõen. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szlovák kollégájával, Robert Ficóval folytatott telefonbeszélgetése során jelezte, hogy a magyar kormány az Európai Unió és a jószomszédi kapcsolatok elveivel ellentétesnek tartja a szlovák parlament határozatát. Szili Katalin házelnök, Pavol Paska szlovák parlamenti elnöknek írt levelében a kollektív bûnösség elvével kapcsolatban egyértelmû állásfoglalást vár a Szlovák Nemzeti Tanács elnökétõl. Az elkövetkezõ hetekben minden bizonnyal elégséges hírmorzsához juthatunk a különbözõ médiumokból Beneš reanimált dekrétumairól. Csak egy kérdés maradt. Lesz-e megfelelõ magyar válaszlépés? Kiállunk-e ténylegesen is a megfélemlített felvidéki magyarságért, vagy megmaradunk a hatástalan diplomáciai háborgás szintjén? Takács Gergely

Az európai lobogó tizenkét csillaga

Ismeretes, hogy az Egyesült Európa alapítója három katolikus politikus: a német Adenauer, a francia Schuman és az olasz De Gasperi. De azt már kevesebben tudják, hogy az európai lobogó eszméje – 12 arany csillag kék alapon – szintén egy katolikustól, pontosabban egy katolikus hitre tért zsidó politikustól, a belga Paul Levitõl ered, akit a Szeplõtelen Szûz 12 csillagú koronája ihletett.

A történet a következõ: A második világháború alatt, amikor a nácik deportálták a zsidókat, Paul Levi Leuvenben nézte, amint a zsidókat szállító tehervonatok kelet felé tartanak. Ekkor fogadalmat tett: ha megmenekül a hitleri deportálástól, és túléli a háborút, katolikus hitre tért át. Túlélte a háborút, megmenekült és a katolikus keresztségben részesült. – 1949. Május 5én Londonban megalapították az Európa Tanácsot, és Paul Levit kinevezték kulturális részlege felelõsének. Hat évvel késõbb az Európa Tanácshoz tartozó nemzetek közös lobogót terveztek. Egyesek a skandináv zászló mintájára azt javasolták, hogy egy keresztet tûzzenek földrészünk lobogójára. De ezt a szociálkommunisták elvetették, mert túlságosan vallásosnak tartották. Akkor Paul Levi állt elõ ötletével, aki látva egy Mária-szobrot – a Szeplõtelen szobrát a 12 csillagú koronával – azt gondolta. A kék alapú (a kék eget jelképezõ) lobogóra 12 arany csillagot kellene helyezni. Ezzel az

ötletével felkereste az Európa Tanács akkori fõtitkárát, Benvenuti grófot, velencei politikust, és elõadta javaslatát, amit aztán elfogadtak. Ismeretes, hogy a Szeplõtelen 12 csillagú koronája az Apokalipszis látomásától ered: „Az égen nagy jel tûnt föl: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona.” A keresztény értelmezés szerint az asszony a lelki Izrael, tizenkét törzsét a 12 csillag jelképezi, de átvitt értelemben Jézus anyja, aki a Megváltót szülte. A 12 csillag jelképezheti a 12 apostolt és az Apokalipszis által leírt mennyei Jeruzsálem 12 kapuját. – A laikus Európa harcosai, akik nem akarnak hallani Európa keresztény gyökereirõl, talán nem sejtik, hogy még az Egyesült Európa lobogója is zsidó-keresztény jelképekre utal. (Megjelent a Távlatok c. folyóirat 65. számában) Szabó Ferenc

tizenegyedik oldal


Tour de Erdély Egy kirándulás hiteles története – forgatókönyv Játszódik: szeptember 28. és október 1. között, egy Pázmányos hallgatókkal jó alaposan megpakolt buszon, illetve a segítségével elért, a III. Magyar Köztársaság hivatalos államhatáraitól messze esõ, erdélyi helyszíneken. 1. jelenet (Hajnal, derengõ félhomály, amelybõl kirajzolódik mind a hét vezér sziluettje. A nézõ lassanként felismeri, a Hõsök terén vagyunk.) Riporter: „Mind a 44 elõre nevezett versenyzõ megérkezett, persze a két sárga trikós, Christián László és Koltay András tanár urak majdnem lekésték az indulást, de végül is a többi 42 úgy döntött, a régi bajnokok megérdemlik, hogy pár percet várjanak rájuk, és láss csodát, be is futottak! Túl sok nézõ nem volt kíváncsi az indulásra, egy-két szülõt és barátot leszámítva, akik álmos szemekkel intettek búcsút nekünk. Sokan sokféleképpen készültünk, voltak olyanok, akik az elõtte éjjeli buliból érkeztek, akik otthon nem aludtak és olyanok is, akik jól kialudtan jöttek, nos õk már tudhatták, fárasztó Tour elé nézhetnek!” Narrátor-hang: Már péntek reggel 6-kor elkezdtük. Hogy mit? Ja persze, az utazást. Névsorolvasás elõször és utoljára. „Ákoskám, pici csillagvirágom, megvagy? Hát hogyne, Tanár Úr!” És a busz lassan elhagyja Budapestet. A buszon mindenki példásan viselkedik, Gyuszi bácsi, a sofõr nagy megelégedésére. Azt hitte, minden tökéletesen rendben lesz. Nem így történt.

Riporter: „Éjfél körül érkeztünk Gyergyószárhegyre a kolostorba, ahol terített asztallal vártak minket. Reggel irány Korond, majd Farkaslakán fényképezkedtünk Tamási Áron síremlékénél, Baka Peti pedig beszerzi a dózist, az életmentõ csíkit. Szejkefürdõn megnézzük Orbán Balázs sírját is, itt készül a csoportkép a sírhoz vezetõ úton átívelõ megannyi gyönyörû székelykapu egyike alatt. Székelyudvarhelyre ebédelni és megpihenni megyünk, Csíkszeredába hokimeccsre, ahol a Románia Kupa döntõjében láthattuk, amint a székely legények 6-1 arányban rommá verték a fõvárosi Steauát. A magyar zászlókat ellenben nagyon hiányoltuk, de mint megtudtuk, 2004. december 5-e óta eltûntek a csarnokból, csak a székely himnusz és az õ színeik maradtak…” A narrátor hangja elkomorodik, érezhetõ, hogy itt morális tanítás következik: Székelyudvarhelyen érezni, hogy csak magyarok lakják, tiszta és szép, román zászlót is csak egyet láttunk. (Csak összehasonlításképp: Budapest szép lenne ugyan, de nem tiszta, és tele van román zászlóval.) Ezúttal mindenki betartotta az elõírt érkezési határidõt, csak tisztelt tanáraink nem, akik a Gondûzõhöz címzett étterembõl kerülnek elõ, nagy boldogságban. A lázadó hallgatókat néhány szelet rántott hússal kenyerezik le. Így hát Gyuszi bácsi, a sofõrünk hatalmas húsdarabokkal a szájában hasít Szereda felé a naplementében, Erdély egyik legszebb útszakaszán. A hokimeccs elõtt még meglátogattuk a csíksomlyói Szûz Máriát, aki ezúttal is megbocsátóan nézett le esendõ gyermekeire.

radtan bár, de majdnem mindenki ki tudott állni az utolsó elõtti napra is! Felmentünk a Gyilkostóhoz, át a hegyeken, majd onnan Erdély talán legszebb pontjához, a csodálatos Békás-szoroshoz. A látvány utolérhetetlen: több száz méteres sziklafalak, a hegybe vájt utak, a rohanó, kristálytiszta patak, az örökzöld fenyõerdõk, néhol pirosló és sárguló õszi fákkal vegyítve... Hazafelé sietnünk kell, mert várnak ránk a szárhegyi gyerekek, és Ervin (Turbó) atya, a 87 éves ferences szerzetes, a kolostor gazdája, aki becenevét határozott vezetési stílusa miatt kapta. A gyerekek tündériek, a legfiatalabb egy újszülött, a legidõsebb 14 éves. Ferivel leültünk zsírozni a fiúkhoz, Ágival pedig szereztünk egy boldog estét a kislányoknak. A többiek már javában vacsoráztak, amikor elengedtek minket.” A narrátor hangján érzõdik, hogy az események a végkifejletükhöz közelednek: Ezen az estén Turbó atya volt a hangulatfelelõs 5 liter miseborral és 2 liter pálinkával. Este pedig igyekeztünk vissza, hiszen versenyünk jótékonysági is volt, az erdélyi árva gyerekeket támogattuk, és velük találkoztunk, üzenik haza, hogy köszönik a támogatást, hiszen nagy szükségük van rá. Este a hajrá elõtt a helyi bárban megtudtuk, hogy Berta Misi barátunk énekelni is tud, így aztán egy performanszát is meghallgathattuk, bár õ úgy nyilatkozott, hogy ez az elsõ, de egyben sajnos a búcsúkoncertje is volt, hiszen nem tapsolták meg eléggé… Sokat veszítettünk vele… De nyertünk is valamit, amikor a helyieknek elénekeltük a Székely Himnuszt, õk elénekelték nekünk a magyart, amivel talán elindítottuk a békülési folyamatot! 5. jelenet. (Zárókép. Természetesen happy end.) Riporter: „Jó szívvel indulhattunk a hajrára, amelyben már csak egy megálló várt ránk Marosvásárhelyen, amit két helyi kötõdésû versenyzõnknek köszönhetõen, rövid idõ alatt, de alaposan megismerhettünk! A célba érkezéskor,

2. jelenet (A busz lassan mozgásba lendül, a feszültségkeltõ aláfestõ-zene megalapozza a hamarosan kirajzolódó drámát.)

Narrátor újra megszólal az események hiteles interpretációjával: Kevéssel a Királyhágó elõtt hatalmas baleset, beáll a sor egy kis faluban. A rendõr közli velünk: minimum 3-4 óra várakozás. Kezd eluralkodni a társaságon a világvége-hangulat, egyre hangosabb a gyereksírás. De mintha csak egy laza polgár vizsgán lennénk, jön a mentõ kérdés: van itt kocsma? A válasz kielégítõ: van. Sikerül tehát elkerülni a gyászos végzetet, és alaposan megcsappantani a helyi italbolt készletét. A tetthely neve románul: Borod. Nomen est omen, mondhatná erre Toki barátunk, ahogy a már 2000 éve itt élõ dákok is. Ez a kényszerpihenõ kifejezetten jót tett a közhangulatnak, és a buszon magasra csapott a jókedv. 3. jelenet (Megérkezés a célállomásra. Folytatódnak a kalandok.)

tizenkettedik oldal

Pázmányosok Tamási Áron sírjánál

Riporter: „Amint sikerült mindenkinek elfoglalni azt a helyet, ahol az utazósebességet tartani tudja, elõl a sárga trikósok, a régi bajnokok, hátrébb a jövõ emberei, tudtuk, frissítõ után kell nyúlnunk! A Kulcsár feliratú mezt viselõ sporttárs zsebében poharakkal is készült, köszönjük neki! Hamar megérkeztünk az elsõ pihenõhöz Debrecenbe, onnan tovább Nagyváradon át az elsõ akadállyal is szembesültünk, mert a drága szomszédok Borodon pihenõt rendeltek el, hiszen az elsõ király-hágói hegyi etapra bizony rá kell pihenni!”

4. jelenet. (Leszáll az éj. Ez természetesen újabb bonyodalmakat okoz.) Riporter: „Szárhegy by night, irány a diszkó! Rozsos, köményes, Transylvanicum, Angelli, áfonya, csíki sör, Hargita sör... Zavarbaejtõ a választék, de a jogászok nehezen jönnek zavarba, és nem hoznak szégyent védõszentjükre, Szent Ivóra. Versenyzõinket körbe táncolták a rajongók, még egy 74 éves bácsi is, akinek születésnapja volt, bár szerintünk minden szombaton ezt mondja… De másnap sem volt megállj, fá-

október 1-én este tizenegykor a Hõsök terén már mindenki fáradt volt, és sajnos azt is tudomásul kellett vennünk, hogy a két korábbi bajnok megõrizte a sárga trikót. Ez a négy nap maradandó emlék nekünk, akik ott jártunk. A gyönyörû hegyek, a tiszta tekintetû székelyek üzenik: Budapesttõl 700 km-re, valahol a hegyek között, Romániában van egy pici, valódi Magyarország! Biztosak vagyunk abban, hogy lesz folytatás. Hiszen Erdélyország visszavár.” Bodor Mihály – Nobilis Márton


A Szépség és a Szörnyeteg „Nézzék csak, ott megy az a furcsa kislány, annak még mindig mese kell. Soha vélünk nem pletykál, meg a fellegekben jár…” Lalala… Lalala… Hú, egyszerûen képtelen vagyok kiverni a fejembõl ezeket a sorokat! Nemrég láttam A Szépség és a Szörnyeteg címû musicalt a Budapesti Operettszínházban, s azóta teljesen elvarázsolódtam! (Néha még a római jog tanulása közben is – mikor a legis actiókat próbálom memorizálni – ezt dúdolom. Lehet, hogy pont ez a baj?!) A történetet mindnyájan ismeritek: a kedves és melegszívû Belle (Szinetár Dóra, Kékkovács Mara, Vágó Bernadett, Mahó Andrea) egy kis falucskában élt édesapjával, akit egy nap foglyul ejtett a szomszédos elátkozott kastély szörnyû ura (Homonnay Zsolt, Szabó P. Szilveszter). Hogy kiszabadítsa apját, Belle önkéntes rabságot vállalat a fenevad otthonában, ám legnagyobb meglepetésére barátokat lelt az elvarázsolt kastély életre kelt tárgyaiban. Segítségükkel lassan rájött, hogy a látszat csal: a szívtelennek hitt szörnyetegbe sokkal több érzés szorult, mint saját udvarlójába, az erõszakos és nagyképû Gastonba (Németh Attila, Imre Sebastian). S minden jó, ha a vége jó… Itt a vége, fuss el véle! Mármint a darabnak, de a beszámolóm csak most kezdõdik! Miután mindnyájan felelevenítettétek gyermekkori Disney-filmes élményeiteket s visszacsöppentetek a gondtalan gyermekkorba –

amúgy amikor a nézõtéren körbenéztem, mosolyogva konstatáltam, hogy az átlagéletkor olyan 5 év… tehát jó helyen voltam –, elétek festem egy csodálatos este élményeit. Képzeljetek el egy impozáns épületet a Nagymezõ utcában – ez volna az Operett Színház –, amely a két híres bécsi építész, Fellner és Helmer tervei alapján készült el 1894-ben. 1966-ban átépítették, néhány évvel ezelõtt pedig teljes rekonstrukciót hajtottak végre rajta. Kívülrõl is elkápráztató a szecessziós épület, amikor pedig a nézõtér soraiban helyet foglaltam, már akkor

Picasso: A világ teremtése A Baltazár Színház elõadása Picasso nem festett ilyen névvel ellátott képet. Sõt nem is rendezett színházi darabot. Mégcsak nem is írt. Ilyen címmel meg pláne. Amikor beültem az elõadásra, valami mást vártam. Igazából nem volt idõm átnézni, hogy mirõl is szól a darab, szó szerint csak beestem. Nagy meglepetés volt, amit kaptam. Kis emberek játéka egy korról, egy érzésrõl, egy alakról. Zene, érzés, mondanivaló. Mindenkinek kicsit más. Az elõadás inkább lélektani jelentõségû volt, mint színházélménynek eladható. Nekik is lehet. Nekik is szabad. A Down-kór, mint fogalom címszó alatt ezt találjuk meghatározásként: „A Down-szindróma a leggyakoribb, az élettel általában összeegyeztethetõ, többszörös veleszületett rendellenesség, melynek vezetõ tünetei a több szervrendszert érintõ anatómiai rendellenességek és a változó súlyosságú értelmi fogyatékosság. A tünetegyüttes egykori felfedezõjérõl, Langdon Downról kapta a nevét, aki 1866-ban írta le a szindrómát. Õ akkor azt gondolta, hogy a betegség lényege a mongol rasszra való visszaütés, innen származik az egyébként helytelen, és ma már nem elfogadható mongoloid idiotia (mongolidiotizmus) elnevezés. E név két okból is tarthatatlan, egyrészt, mert nincs köze a mongol rasszhoz, másrészt pedig, mert az Downszindrómások korántsem képezhetetlenek.”

„Korántsem képezhetetlenek” . Mi sem jelzi ezt jobban, mint a Picasso-darab, ami – tudjuk meg Elek Dórától, a társulat vezetõjétõl – egy fiktív kép történetén alapul. A szereplõk egy sosemvolt Picasso képet festenek a maguk kifejezésmódjával, és ezzel nem utolsósorban azt is tudtunkra adva: így is lehet teljes életet élni. A stáb nem minden tagja „down-os”, ezért helyesebb általános keretbe foglalva így mondani: õk speciálisak. Õk lényegében a Baltazár Színház. Elsõ táncszínházi darabjuk ez a mû. Külön mozgásrendszert kellett kifejleszteni hozzá és hét hónapig próbálták – tudom meg egy leírásból. Meg aztán hatalmas belsõ teremtõ erõket szabadít fel. Nem véletlen, hogy heten a próbák alatt teherbe is estek a stábból. Az élmény összetett. Az ember elõször nem tudja, hogyan álljon hozzá (különösen 12 óra hajtás után), de aztán elkezd gondolkodni. A zene megnyugtató, a szereplõk szimpatikusak és õszinte átéléssel és igyekezettel próbálnak átadni valamit nekünk, nézõknek. De hogy pontosan mit is? Az életet, a teljességet, a természetességet. Amibõl nekünk is lenne mit tanulnunk bõven. És valóban: egy pillanatra fel sem merül senkiben, hogy másként fogadja, mint megélt lelkesedéssel. A labda dobálása, ami komoly koncentrációval ment végbe, õszinte örömöt okoz. A csillogó

úgy éreztem magam, mint egy mesében: elõttem hatalmas színpad – melyet még egy függöny rejt el a kíváncsiskodók elõl –, körülöttem rengeteg izgatott arc, csillogó gyerekszemek, fölöttem meg egy szerteágazó csillár. Eléggé kritikus vagyok, de most mégsem tudok elfogulatlan lenni. Nem tehetek róla! Mert az este, amelyet itt töltöttünk, feledhetetlen volt. Ha színházba megyek, egy másik világba akarok csöppenni. Ki akarok szakadni a hétköznapokból, s át-, sõt meg akarom élni azt, ami a színpadon zajlik. Mintha én is a deszkákon állnék… Itt, körülbelül két óra erejéig újra gyermek lehettem, az óriás és életre kelt gyertyatartó, teáskanna és -csésze, komód és tollseprû között. Az egész színpad mozgott! Volt, hogy azt sem tudtam, merre nézzek. Artisták lengtek a magasban, tömérdek ember volt egyszerre a pódiumon s minden káprázatosan színes volt! Nem véletlenül játsszák a Broadway-n is 1994 óta változatlan sikerrel a Disney egyik legelbûvölõbb meséjébõl készült produkciót. Nálunk a nagyszerû rendezést Böhm György, a koreográfiát pedig Duda Éva irányította. Érdekesség, hogy ez a mese volt az elsõ olyan animációs film, amelyet Oscar-díjra jelöltek, s el is nyerte az aranyszobrot a legjobb filmzene és a legjobb betétdal kategóriában, ezen kívül pedig öt Grammy-díjat is besöpört. Remélem, kellõképpen felcsigáztam az érdeklõdéseteket, hogy Ti is megnézzétek ezt a zenés színházat. Kedves Olvasó, hidd el, nem számít, hány éves is vagy, ez a darab kortól függetlenül szól az emberségrõl, a szeretet megváltó erejérõl, a gyûlölet elítélésérõl, saját magunk emberi igazságáról. Mikola Orsi

szemek, a megkönnyebbült lélegzetvétel a felhangzó taps hallatán, az elégedett mosoly a harmadik vissza-vastapsnál. Ez már színházélmény. A Baltazár Színház elõadásai ideiglenesen a Budapesti Kamaraszínház-Tivoliban tekinthetõk meg. Ugyanis a darab bemutatása után öt nappal lebontották a fejük felõl a társulat otthonául szolgáló házat. Mert így is lehet. Érzelemmentesen. Ablonczy Zsuzsanna Az UniCredit Bank Hungary Zrt. munkatársat keres JOGI ASSZISZTENS (referenciaszám: 825.) munkakör betöltésére. Elvárásaink: Másod- vagy harmadéves joghallgatói státusz, és legalább középfokú angolnyelv-tudás (a német elõnyt jelent). A munkakör napi négy órás elfoglaltságot jelent. Amennyiben már egyetemi évei alatt szeretné egy bank jogi fõosztályának munkáját támogató, változatos és kihívást jelentõ feladatkörben saját magát kipróbálni és Ön a fenti követelményeknek megfelel, fényképpel ellátott szakmai önéletrajzát – a referenciaszám feltüntetésével – juttassa el hozzánk, hogy a kölcsönös ismerkedést megkezdhessük. Címünk: UniCredit Bank Hungary Zrt. 1054 Budapest, Szabadság tér 5-6. vagy hr@unicreditbank.hu

tizenharmadik oldal


Este A mi „mégiscsak operatõrünk” filmje

Nagy lelkesedéssel kezdtem neki a „mééély érzelmek filmjének” . Ez idézet volt a sok ajánló egyikébõl. Kb. a negyediknél feladtam a reményt, hogy bármi újat tudnak írni. Persze még ez sem vetette vissza töretlen kitartásom azirányban, hogy végignézzem a 112 percnyi színtiszta érzelmet. Ez a mondat valóságtartalmát tekintve teljesen korrekt, ugyanis egyrészt tényleg érzelmekrõl szól a filmecske, olyannyira, hogy nagyjából tíz percig egy szó nélkül bírják a szereplõk és a narrátor is, másrészt, mert valóban színtiszta. Az legalábbis tiszta. Mármint a szín. Hát hiába, Koltai Lajos azért mégiscsak operatõr (ez a mondat történetesen Mammi Glummer – a

filmben a fiatal Lila Wittenborn – száját hagyta el egy interjúban). A képek gyönyörûek, akár napestig elnézegetné az ember, ha nem jutna eszébe, hogy hopp, hát itt azért mégiscsak jól jönne némi történés! De „a kritikusok mégiscsak tudnak valamit”-alapon tényleg maradjunk az érzelmeknél a történés szintjén is, mert a végén még sérülne a mondanivaló. Na, de ha már a mondanivalónál tartunk: a történet lényege az érzelmek, a pillanatnyi fellángolások, az elszalasztott lehetõségek és a nagy „mi lett volna ha?” – sóhajok keretében foglalható össze. Kicsit bõvebben: Ann Lord haldoklik. Mint ilyenkor általában, õ is enged a konvencióknak, és szépen visszaemlékszik a múltjára, amiben – hogyhogynem? – akad némi homály. Legalábbis lányainak elsõre emészthetetlen „nagy szerelmem Harry, aki nem apátok”-történet rajzolódik ki zavaros beszédébõl. Aztán a rég nem látott barátnõ felbukkan, és még zavarosabb bölcs meglátásaival jól odatesz a családi idillnek, amibõl ki-ki levonja a maga következtetéseit. Az egyik lány struccpolitikával tesz pontot az ügy végére, a másik magára vonatkoztatja az esetet, és rájön (kisebb anyai ráhatással), hogy élni kell a lehetõségekkel, mert életünk bizony csak egy van (legalábbis a nagy átlagnak). A film pedig nagy

beszélgetésekkel, összeborulásokkal, könnyekkel (mééély érzelmekkel, na) pereg tovább, amíg egyszer csak vége lesz. Elég hirtelen. Legalábbis engem kissé váratlanul ért. A válaszok meg csak nem jöttek a feltett kérdéseimre. Mint például: akkor most éljünk a lehetõséggel, és ragadjuk meg a pillanatot, ne hagyjuk, hogy mardosson életünk utolsó percében is a kínos, „mi lett volna ha?”-mondat, vagy (mert így is értelmezhetõ) adjuk fel, törõdjünk bele, hogy a hajó elment, és szépen örüljünk a kiteljesedõ életünknek, aminek épp csak egy apró hibája van: hogy nem a mi teljes életünk? Mert azt, az összes hibájával, csalódással és kudarccal együtt valahol otthagytuk a hajón, ami szépen elment nélkülünk, és ezzel elhagytuk ugyan a hibákat, de vele együtt az életünk is – ami azokkal a bizonyos nagy ballépésekkel együtt teljes, és nevezhetõ csak egyáltalán valamiféle életnek – nélkülünk száll tova. Mert egyedül maradva a kételyekkel, önállósodva valami ilyesféle mondanivalót hámoztam ki: lehet élni úgyis, ahogy Ann és barátnõje, és esetleg a végén még örülhetünk is neki, hogy igen, mindennek így kellett lennie, és majd a teljesedésbe menõ létezésünk kárpótol. De az is lehet, hogy az élet a hibáktól és mellékvágányoktól válik azzá a bizonyos nagybetûssé. De ezek maradjanak inkább a szép képek homályába veszõ olyan kérdések, melyekre mindenki a film alapján kezdheti el megtalálni a maga válaszát. Hát hiába, Koltai Lajos azért mégiscsak operatõr. Ablonczy Zsuzsanna

GPS – Ismeretlen szcéna A határon túli magyarság kulturális problémáját ismerték fel, amikor életre keltették a Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválját. A határon túli alkotók mûvei kevésbé ismertek a hazai nagyközönség elõtt, s megszólalási lehetõség hiányában nem is sejtjük, milyen gazdag gondolatvilágot vonultat fel az anyaországtól elszakadtak mûvészete. Sok olyan kérdés foglalkoztatja õket, amelyeket mi talán csak a szomszédos országokba tett kirándulásainkkor teszünk fel magunknak. Hogyan viszonyulnak, hogyan viszonyuljanak a nemzetükhöz, lakóhelyükhöz, Európához és végsõ soron a világhoz? Hogyan képviseljék kulturális identitásukat? Egyáltalán számít-e a határontúli lét a hazai mûvésztársadalom körében vagy fordítva: a magyarság a környezõ országokban?

tizennegyedik oldal

A földrajzi távolság Magyarországtól, és az országukban tapasztalt ellenszenv miatt vajon hány magyar mûvész várja hiába, hogy elismerjék, kiállítsák, vásárolják, csodálják mûveiket? A PR mindenre képes. De miért nem áll olyanok mögé, akik megérdemlik a nyilvánosságot? A Biennálé keretein belül rendezték meg az Ernst Múzeumban a GPS – Ismeretlen szcéna címû kiállítást, mely a három határon túli régió – Felvidék, Erdély, Délvidék – magyar ajkú mûvészeinek munkáit mutatja be. A Global Positioning System cím jelzésértékû, a helymeghatározó rendszer alkalmazását ülteti át a képzõmûvészetre, sugallva, hogy ne csak az országhatárokon belül gondolkodjunk magyar mûvészetrõl. A kiállítás másik érdekessége, hogy fókuszában fõként az újabb mûvészeti médiumokon (fotón, videón) alapuló alkotások állnak. Ezek a mûvek nem annyira esztétikai funkciót töltenek be, inkább problémafelvetõ, figyelemfelhívó alkotások. Éppen az új mûvészeti eszköz, megjelenítési mód révén hatékonyabban dolgoznak fel társadalmi problémákat alkotásaikban, mint tradicionalista társaik. Fekete Zsolt például régi fotográfiák nyomán az egykori helyszínekre tér viszsza, hogy az újabb fotókkal megmutassa a tájon a

változás kicsi konfigurációit. Nem nagyon változott a táj 130 év alatt. De az aranyosgerendi református egyház és kastélyt megörökítõ képén jól látható az egykor szép épület karbantartásának hiánya, és a mellette épülõ ortodox templom. „Hagymakupolás honfoglalás”- ezzel a szófordulattal fejezik ki keserûségüket az erdélyi magyarok, amikor felismerik tehetetlenségüket. De láthatunk a dohányzással, az alkoholizmussal, a magyar gyerekek iskolai teljesítményével kapcsolatos problémákat is. A tolerancia kérdése foglalkoztatta Németh Ilonát, amikor táblákra írt kérdéseket akasztott ki a dunaszerdahelyi utcákra. „Ön elfogadna-e szomszédjának/házastársának/vejének egy magyart/szlovákot/romát/kínait?” Majd pár nap elteltével kérdõíveken kellett válaszolniuk a járókelõknek. A felmérés kimutatta, hogy mennyire utasítjuk el a más nemzetiségû embertársainkat. Éles határ húzódott a magyar és szlovák, és a többi nemzetiség antipátiája között. Megoldást jelentene erre az egyik kiállított szobor, „Az önmagával szomszédos ország”? Aligha. Azonban bíztató, hogy egynémely képet „történelmi” szemlélettel nézhetünk. Ma már nem kell Juhász R. Józsefnek egy performansz keretében figyelmeztetni a politikusokat a Párkány és Esztergom közötti híd szükségességére, ma már nem kell szembemenetelni a rendõrkordonnal, tiltakozásul a bõsi vízerõmû felépítése ellen. Persze jöttek új problémák. Sütõ Andrást idézve „a baj hûséges, a baj nem hagy el, gyorsan jön, lassan távozik.” Egészen másként nézzük 2007-ben azokat a 2001-ben készült fotókat, amelyek piros-fehér csíkos képeket ábrázolnak különbözõ helyszíneken (disznóól, étterem, iroda, konditerem, osztályterem, stadion). A mû-


Visszhangok, csend, türelem és áldás, avagy élet a Nirvana után CD kritika „Az idõ nem suttogja lelkünk Az én lelkem is csak eladó… hát ez van A lapra már nem nyomtatnak Nem vagyunk idõtállóak Hanem átmenetiek, átmenetiek… Ugyanaz a történet” (Foo Fighters: The Pretender) Na most aztán jóváteszek mindent! A legújabb Foos lemez ugyanis olyan friss, hogy még érezni lehet rajta a forró mûanyag illatát, tekintve, hogy szeptember 25-én jelent meg. Na, most süsse rám bárki, hogy el vagyok csúszva az ajánlóimmal! Persze volt mögötte motiváció, azt meg kell vallani: az MTV már nyáron viszonylagos gyakorisággal vetítette a „Pretender”-t, ez a szám pedig önmagában elég volt, hogy az ember lánya tûkön üljön és megjelenése napján azonnal hallgatás alá vonja az új anyag egészét. Aztán pislogjon egyet… OK: akkor még egyszer, meg jó, hát, no akkor megint… végül is valamikor október közepén x db hallgatás után leveszi fejérõl a fülhallgatót. Most akkor mi van? Ez a 6. stúdió album? Ez az az album, ami Ausztráliában öt nap után platina lett, ami kiütötte James Blunt új CD-jét az angol listákról, és elsõ lett az iTunes elõrendelései

vész kommentárja szerint: „Csíkos geometrikus festményeimet különbözõ társadalmi közegbe helyeztem vizsgálván a modernizmus és a helyszín viszonyait.” Az anyaországiaknak persze ma már egészen mást jelentenek ezek a piros-fehér sávos képek, mint a modernizmus. És ez nem a mûvész hibája. A kiállított mûvek helyenként provokatívan, olykor humorosan szólnak hozzánk, állásfoglalásra, elgondolkodtatásra késztetnek. Ám éppen ezek miatt érzem azt, hogy nem igazolják a kiállított mûvek a mûvészet többszörösen áttételes célját, ami lehet esztétikai élmény nyújtása, és egyfajta szintézisre való törekvés. De ennél a csoportos kiállításnál a közvetlen célt elérték a szervezõk. Felhívták a figyelmet, hogy élnek és alkotnak a Kárpát-medencében olyan mûvészek, akiknek fontos az anyanyelvük, vizuális kultúrájuk, akik ebben a nagy kavalkádban, a globalizációval, individualizmussal átitatott világban próbálnak megmaradni magyarnak kisebbségként, de mégiscsak szülõföldjükön. Így hangzik egy felkiáltás elõbb angolul, majd románul, végül magyarul írva, beterítve egy egész falat: „B…, már megint mindent három nyelven kell kiírni. Angolul, mert ugyebár európaiak lettünk végre. Románul, mert hogy Romániában élünk. És persze magyarul, mert elvégre magyarok vagyunk, vagy nem?” Egyre nagyobb szükségünk van rájuk, és nekik egyre inkább szükségük van ránk. Ez a lelkiszellemi támogatás, egymásba kapcsolódás hiányzik a mindennapjainkból. És ezt az ûrt igyekeznek betömni, ezt a sebet próbálják meggyógyítani az ilyen és hasonló rendezvények. Határokon túli magyar mûvészet: ismerõs ismeretlen. Nekünk is dolgoznunk kell azon, hogy ne maradjon csak ennyi. Aradszki Dea

között? Én hallottam rosszul, vagy éppen nem hallottam valamit? Nem, nincs mit tenni: a tetszés, nem tetszés ízlés kérdése, de semmi mentsége sincs egy olyan albumnak, ami a ronggyá hallgatás után sem eszi be magát az ember füleibe. Az elsõ számon kívül azonban nem akad egyetlen hasonlóan magával ragadó sem. Olyannyira, hogy az ember kicsit talán átverve is érezhetné magát: Grohlék eddig is nagyon jól tudtak „albumot eladó kislemezt” választani, de azért arra mégsem volt példa, hogy babot áruljanak. Az immáron sokat emlegetett „Pretender” mint általában a nagy sikerû Foo Fighters számok: energikus, kombinálja a halk gitárt, a lecsupaszított énekhangot és a hosszas felépítés után kirobbanó, zúzós dallamot. Ezen kívül a klipje behoz valami újat is: a bandához idegen módon érezni lehet benne egy sablonosan átpolitizált, kissé elcsépelt, a rendszer ellen tiltakozó felhangot. Ez azonban nem egyedi találmány: olyan együttesek, mint a Green Day vagy a Linkin Park lemezeladási célból újra divatot csinálnak a politikai tartalmat sejtetõ klipekbõl. Ezért lehet, hogy szegény Foos is úgy érezheti: ez talán segíthet egy olyan albumon, ami egyébként a zenekar arculatához ilyen szempontból hûen, leginkább az emberi kapcsolatokon való lamentálásban merül ki. Biztosan el lehetne menni egy erre reflektáló irányba, de talán a zenekritika maradjon zenekritika, és nézzük inkább az érdemi részt: az album többi részét, ami egyéb szempontokból is elüt a notórius számtól. A muzsika önmagában persze így is több értékkel bír, mint amit a rádió általában ont magából. Ugyanakkor a szokott jegyek valahogy hiányoznak: a monoton, aztán kreatív és pörgõs ritmusba átcsapó dob helyett sokkal több (a nem elektronikus!) gitár, kevesebb a dallam, kevesebb ordibálás hallható. Pedig biztos nem csak én szerettem, ha Dave Grohl ordibál. Ehhez képest a „Ballad of Beaconsfield Miners” pl. énekmentes. Azonban még az az egy-két szám, ami hajaz a megszokott jegyekre, mint pl. az „Erase, Replace” vagy a „Cheer Up, Boys (Your Make Up Is Running)” sem üti meg a klasszikus FF szintet. Persze ez nem könnyû.

Mr. Grohl magasra tette a lécet. Meg lehetett volna ugyanis élni a Nirvana jogdíjaiból, a büszkeségbõl, hogy mégis csak õ verte a ritmust Cobain hangja mögé, és az önsajnálatból, hogy „szegény jó barátom” vagy éppen „Miért tette? Még annyi leakasztani való pénz és siker lett volna”. És nem. Csak suttogni szabad vajon azt, ami mindenkinek meg kell, hogy forduljon a fejében, amikor végig nézi Dave Grohl karrierjét? Gyerekek, ennek az embernek tulajdonképpen baromi jól jött ki, hogy Cobain egy másik világ mellett döntött. Dobos a Queens of the Stone Age-ben, mindenes és/vagy fõszereplõ a Foo Fighters-ben és mellesleg Ikon. Megérdemli ezt a jelzõt nagybetûstõl, hiszen szinte az összes albumban megmutatta mennyire jó õ a frontemberkedésben is. Nincs olyan angolszász iskolakirándulás ahol a tábortûz mellett ne hangzana el az „Everlong”, az elsõ nagy klasszikus. Érdekes, hogy ezen a második albumon: „The Colour and the Shape” még a csendes „Walking After You”-ban is ott volt az a zsenialitás és energia, ami a mostaniból hiányzik. És hány jó húzás volt még ezeken kívül? A „One By One” méltán hozta meg a második Grammydíjat, és még az elõzõ stúdióalbumról is a „Best of You” ugyanolyan klasszikusnak számít, mint a „réges-régi” „My Hero”. Itt már ugyan lehetett érezni, hogy Grohlnak mintha kezdene kissé elkényelmesedni a hangja üvöltözésileg, de legalább felvállalták, és külön CD-t nyitottak a „kevésbé hangos” számoknak. Ezt persze ritkán kapja meg a lejátszó, mert a „hangos” korong egy teljesen korrekten összeállított, ütõs, számugratást nemigen engedõ zenehallgatási élményt nyújt. Így belegondolva szinte már várható volt, hogy egyszer elõ kell állniuk valami gyengébb produktummal; csak a szerencsétlen rajongó mindig reméli, hogy ez „majd”, de legalább is nem a legújabb lemez lesz. Különösen nem akkor, ha elõzõleg egy koncertalbummal próbálták kiszúrni a szemét. Persze jó egy ilyen, csak desszertként kell felszolgálni, közvetlenül a fõétel, a jól sikerült album után. Különben könnyen az történhet, mint idén velem: kiéhezve az új CD-re, hogy az majd eltölti a gyomromat, finnyásan toltam el a „Skin and Bones”-t, tudva, hogy nemsokára megérkezik a már említett, frissen gõzölgõ „Echoes, Silence, Patience & Grace”. Most meg aztán koroghat a gyomrom, sok más FF-rajongóéval együtt. Persze azért nem reménytelen a helyzet: Mr. Grohl-t ismerve, talán nem telik olyan sok idõbe, amíg kifõz valami újat és meglepõen fülcsiklandozót; addig pedig nem kell félni: nyugodtan lehet napról napra hallgatni ezt, ami van, tekintve, hogy az „íze” úgy sem marad a lejátszó gomb kikapcsolása után sokáig a fejünkben. Barát Zsófia

tizenötödik oldal


„...vagy nem lenni?” Avagy: a XXI. század Hamletjei

Barát Zsófia rajzai

Egy nemrégiben folytatott közvélemény-kutatás szerint a magyar lakosságnak csupán 3%-a tudja pontosan és mindössze 11%-a megközelítõleg, hogy mit is takar a fenntartható fejlõdés (a továbbiakban: FF) fogalma. Ez elkeserítõ ahhoz képest, hogy a világon a „sustainable development” már közel 30 éve ismert politikai fogalom. Vajon a Pázmányon hányan hallották már ezt a kifejezést? Az FF egyedül a környezetjog keretein belül képezi a tananyag (mérsékelten hangsúlyos) részét. Holott ez egy, az oktatást, egészségügyet, környezetet, kormányzást, és gazdaságot is magában foglaló, kiváltképp széles és összetett terület. A Magyar Tudományos Akadémián októberben már a hetedik tanácskozását tartották a „Fenntartható fejlõdés: a XXI. század globális kihívása” címû vitasorozatnak. Mivel itt az elõadók az alultájékoztatottság átkait is kiemelték, ezért most megpróbálunk 0,00005%-kal javítani az értesültségi rátán, már ami Kedves Olvasóinkat illeti. Az 1987-ben az ENSZ Környezet és Fejlõdés Világbizottsága által megfogalmazott definíció szerint az FF„az a fejlõdés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövõ nemzedékek esélyét arra, hogy õk is kielégíthessék szükségleteiket”. Hogy miért van szükség ilyen meghatározásokra? Mert így még esélyünk lehet életben maradni. Tudniillik a Föld népessége évrõlévre exponenciálisan (akár a kamatos kamat) növekszik, ami 2050-re 9,3 milliárd embert eredményez. Planétánk területe viszont állandó, és fájdalom, de a kõolaj, szén, víz sem bír az osztódás képességével. Rengeteg, még jogászok számára is érthetõ grafikont rajzoltak fel, ami ijesztõ képeket fest a közeljövõrõl. Helyzetünk persze jóval bonyolultabb. Európa idõközben a népesség elöregedésének problémájával küzd. Elemzések szerint a gazdagabb országokban egy nõre 1,4 gyermek jut átlagban, szemben az éhhalállal küzdõ régiók (pl. Afrika) 3 körüli átlagával. Miért is nem fordítva? Nos, úgy tûnik, hogy a politikusok által sugalmazott „fejlõdés” nem segít a szegényeken: az általános jólét nem lesz magasabb, hiszen a fejlõdésbõl csak az profitál, akinek azelõtt is volt vagyona. Így a gazdagok és a szegények közötti szakadék a GDP-növekedéssel nemhogy csökkenne, hanem tovább mélyül. A magyar (14%) és az európai (20%!) szegénységi ráták fényében e tendencia nem csak a „fejlõdõ országok” , de Európa viszonylatában is érvényesül. A gazdasági növekedés hajszolása tehát nem megoldás.

Az FF nem egyenlõ a fenntartható növekedéssel, ugyanis az utóbbi egyszerûen: nincs! A növekedés – ami mennyiségi fogalom – a jelenlegi ütemében nem tartható fenn, ezért szükséges egy középút e között és a „zéró növekedés” között. Az FF megoldása az önkorlátozás volna, vagyis: fejlõdni és még meg is élni valahogyan. Ez viszont egy felelõsebb embertípust igényel, vagyis megvalósítása minõségi kérdés! Csakhogy: a társadalom nem rugalmas, nem elõrelátó, és végképp nem bölcs. És vajon az-e a politikus, a vezetõ…? Kóródi Mária volt környezetvédelmi miniszter (az FF lelkes híve) a konferencián a megvalósítás politikai akadályairól beszélt. Ilyenként említette a nemzetállamot, mint alapvetõen hadviselésre szánt, elavult politikai struktúrát, s a társadalmat, amely a politikustól várja a minél nagyobb növekedés ígéretét, végül pedig a politikusi személyt, aki csak olyan területet támogathat, mely minél több választó érdekeivel egyezik. Talán fölösleges is megjegyezni, hogy az FF nem ilyen terület. A vitaesten Kondorosi Ferenc kormánybiztos kifejtette, hogy a fõbb kérdésekben nem individuális kezdeményezésekre van szükség, hanem a jogi szabályozást, intézményrendszert kell kiépíteni. „A jog hatalmas eszköz, de megfelelõ konszenzus kell

Hazánkban az erõfeszítések elsõ eredménye, hogy végre valahára 2007 nyarán megszületett a Nemzeti Fenntartható Fejlõdés Stratégia, az Uniós Stratégiát véve mintául. Bár érte kritika a szerkezetét (túl sok benne a helyzetelemzés), és a fogalom meghatározásait is, de „a miénk.” Szili Katalin (aki a vitasorozat fõvédnöke) köszöntõjébõl kiderült, hogy elõzõ alkalommal ötpárti képviselõi konszenzus született, és ebbõl a politikai összefogásból létrejön majd az ún. „Jövõ Bizottság”. Bár már elõre komoly vita és szkepticizmus övezi e testület létjogosultságát, „az esélyt meg kell adni neki” – szólott a konferencia levezetõ elnöke, Láng István akadémikus, aki már az 1987-es bizottság tagjaként is tevékenykedett. A konferencián csak néhány szó esett a környezet védelmérõl, ami pedig elengedhetetlen a fennmaradáshoz. (Ezúttal csak utalnánk a klímaváltozás hatásaira, és nem citálunk érveket a szelektív hulladékgyûjtés mellett sem. Ezeket már ismerjük, rajtunk múlik, mit teszünk érte.) Kis megnyugvást hozott az elkeserítõ tények után, hogy a közönség soraiból rengeteg kérdést intéztek az elõadókhoz, ami a téma iránti nagyfokú érdeklõdést mutatta. Horvátth Sarolta – Tarr Ádám

EHAVI IDÉZET

mögé, és a puszta politikai megegyezés – mint pl. az EU Nizzai Kartája – nem elég, hanem végrehajtandó norma kell!” Élenjáró példák erre a freongáz használatának jelentõs csökkenése, energiatakarékos épületek, a kibocsátási egységek kereskedelme (amely a szennyezést legalábbis ellenõrizhetõvé teszi).

„Történelmünkben süvölt a végzet, minden napunk, minden korszakunk egy-egy kicsikart haladék. S ezt a haladékot kell örökkévalósággá nyújtanunk. (…) Szemünket éjjel-nappal, jóban-rosszban magunkon és az örökkévalóságon kell tartanunk. Ha nem követelünk magunkra örökkévalóságot, elveszítjük a mát is.” Kodolányi János, 1943

X. évfolyam 5. szám  

X. évfolyam 5. szám

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you