Page 1

XVI. ÉVFOLYAM 7. SZÁM, 2014. január

itelet.pazmany@gmail.com

itelet-pazmany.blog.hu

itelet-intro.blog.hu/

„MINDEN BÍRÓI ÍTÉLET EGYFAJTA ÖNÉLETRAJZI TÖREDÉK…”

MODELLKÍSÉRLETEK A KÖZIGAZGATÁS FEJLESZTÉSÉBEN

INTERJÚ LÁBADY TAMÁSSAL

KONFERENCIA BESZÁMOLÓ

3. OLDAL

PÁZMÁNY SZALON 5. OLDAL

7. OLDAL

MINDENKIT MEGKÉRDEZTÜNK… 10. OLDAL

GYAKORNOK ANTOLÓGIA - AZ A BIZONYOS 6 HÉT 21. OLDAL

2014/január

1


Ítélet Beköszönő

PPKE JÁK Ítélet szerkesztősége

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az hitünk virágjában volt.” Pázmány Péter

TŐLETEK—ÉRTETEK!

TARTALOM Elmélkedés Alessandro atyával 2 „Minden bírói ítélet egyfajta önéletrajzi töredék…” − Interjú Lábady Tamással 3 Drogból is megárt a sok! Hát még a kevés! 4 Pázmány Szalon 5 Pázmány Szalon – második felvonás 5

Beköszönő

A bőség zavara – az adventi vásárok időszaka 6

„A rendes emberi életben az időnek nagyon színes és változatos jelentősége van. Az ember felébred reggel és élni kezdi az idő millió kis tarka fejezetét. S ahogy telik a nap, az idő mindig jelent valamit, mindig hoz valami újat és meglepőt az ember életébe. Percről percre fűződnek egymásba a történések gyöngyszemei s még akkor is, amikor semmi sem történik, maga az időben rejlő lehetőség elég ahhoz, hogy érdekessé tegye az életet. A váratlanra való várakozás teszi az ember életében izgalmas élménnyé az időt.” Habár az új esztendő fogadalmakkal és ígéretekkel teli napjait már elhagytuk, Wass Albert szavaival szeretném köszönteni a Szerkesztőség nevében egyetemünk hallgatóit, oktatóit, dolgozóit. Kívánom, hogy az új év minden egyes perce a váratlanra való várakozással vagy éppen annak a bizonyos váratlannak a bekövetkezésével, izgalmasan és színesen teljen.

Modellkísérletek a közigazgatás fejlesztésében konferencia beszámoló 7

Szerkesztőink ünnepi lapszámunk keretében utánajártak az adventi vásárok hagyományainak és hangulatának valamint a karácsonykor illetve a téli időszak bármely napján jóleső forró italcsodáknak. Megkérdeztük egyetemünk oktatóit és hallgatóit, hogy kinek mit jelent a karácsony, hogyan töltik el az év legbékésebb időszakát. Tudósítást olvashattok a Pázmány Szalonokról, továbbá az egyetemünkön megrendezett közigazgatási jogi konferenciáról is. Kultúra&Kritika rovatunk keretében ajánlunk könyvet és kiállítást; valamint egy nem mindennapi koncertre és a megújult Zeneakadémiára repítjük a kedves Olvasót. Interjúinkban közelebbről megismerhetitek a polgári jog egyik legnevesebb professzorát és egy sportban kiemelkedő tehetségű hallgatótársunkat is. Karrier rovatunk új sorozata keretében pedig segítséget nyújtunk ahhoz, hogy az a bizonyos hat hetes szakmai gyakorlat hasznosan, s a későbbiek során hasznosíthatóan teljen. Élménydús olvasást kíván az Ítélet Szerkesztősége! Hajdu Rita Elmélkedés Alessandro Atyával

Áldott karácsonyt kívánok!

/Alessandro atya/

Tudósítás az idei Apáthy-díjak átadásáról 7 Kincstár a város mélyén 8 Mindenkit megkérdeztünk… 10 Titeket kérdeztünk… 12 Ismét Befogadó Művészeti Fesztivál a Városmajori Gimnáziumban! 13 Németország, Dessau: Tolerancia, önismeret, vezetőképzés 13 A Nemzeti Múzeum sztárja: Robert Capa, a játékos 14 Szeretlek, Faust! – Bemutató az Újszínházban 15 Megújult a Zeneakadémia 15 Megmozdult szótár – Weöres Sándor 100 éves 16 Walter Isaacson: Steve Jobs életrajza 17 Balkán partizán – Shantel on A38 17 „… egyszerűen arra gondolok, hogy honnan indultam és mekkora utat kellett megtennem” − Interjú Czimbalek Dorinával 18 Karácsonyunk lélekmelengető italai 19 Bite Bakery Café az Astorián 19 Emlékezzünk vissza, hogy miképpen is lógtunk legálisan a suliban! 20 Sudoku 20 Gyakornok antológia - az a bizonyos 6 hét 21

2

2014/január


Portré Ítélet

„Minden bírói ítélet egyfajta önéletrajzi töredék…” − Interjú Lábady Tamással Lábady Tamás a Magánjogi és Kereskedelmi Jogi Tanszék docense, Karunk egyik alapító tagja, az elmúlt években több kitüntetésben és elismerésben részesült. 2011-ben „Deák Ferenc Díjat” és „Mestertanár Aranyérmet” kapott, és ebben az évben nyerte el a „címzetes kúriai bíró” címet. 2012ben „Pázmány Péter Emlékéremmel” tanári, oktatói munkáját, 42 éves bírói szolgálatát pedig a legrangosabb igazságügyi kitüntetéssel, a „Juhász Andor Díj arany fokozatával” ismerték el. Ugyanebben az évben az Országos Ügyvédi Kamara Elnöksége példamutató jogászi életpályája elismeréseként a „Jog szolgálatában” kitüntetésben részesítette. 2013-ban Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlése a jogtudomány területén végzett kiemelkedő teljesítményéért „Pro communitate” emlékérem kitüntetést adományozta részére. 1997-ben jelent meg A magyar magánjog (polgári jog) általános része c. tankönyve, amely a Szladits-féle 6 kötetes mű általános részének nyomdokain haladva azóta is nagy sikerrel vezeti be a hallgatókat a tételes magánjog világába. Mesélne nekünk a mű alapkoncepciójáról? Igyekeztem a könyvet a szladits-i hagyományoknak megfelelően megalkotni, természetesen figyelembe véve az azóta lezajlott jogfejlődést. A hallgatók megértését megkönnyítendő a jogtörténeti és összehasonlító jogi vonatkozások többnyire az apró betűs részekben kaptak helyet, így talán jobban kezelhető és főként tanulható lett az egész anyag. Kétségtelen, hogy ez egy nehéz tankönyv, különösen azért, mert egy félév során nem csak ezt a könyvet kellett a hallgatóknak elsajátítani, hanem a magánjog általános része mellett a személyi jogot is. Sok vizsga és visszaigazolás mutatta meg azonban, hogy a könyv emészthető, sőt, a későbbi évfolyamok során, de akár még a tanulmányok lezárását követően is kapaszkodóul szolgálhat – ez voltaképpen cél is volt az írás során, hogy ne egy olyan opust alkossak, amit a vizsgák után „akár el is lehet dobni”. Az Új Ptk. megalkotásával eljárt az idő a régi könyv felett? Az új Ptk. egyik kodifikátoraként nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ezt a könyvet adaptálni kell az új törvényhez. Természetesen, amíg ebből nem lett elfogadott törvény, addig nem lehetett szó egy ilyen adaptációról, hiszen a szövegezés még a zárószavazás előtt is változott. A dogmatikai megalapozás után a régi könyv több mint 100 helyen tartalmaz tételes jogi szabályt, ami az álláspontot támasztja alá, szolgál magyarázatként, példaként. Főként emiatt – s természetesen az azóta lezajlott jogfejlődés miatt – volt szükség az új könyvre, valamint a hallgatók számára még inkább fogyaszthatóbbá szerettem volna tenni a magánjog általános tanát. Így gyakorlatilag egy új könyv született, nem egyszerűen egy átdolgozás; melynek elkészítése során nagy megértést tanúsított „hozzám illő” segítőtársam, feleségem, aki az írás során is rengeteg segítséget nyújtott. A leírásban még elévülhetetlen érdemeket szerzett Csizik Zoltánné tanszéki titkárnő, akinek hálás köszönettel tartozom. Tudatosan kerüli az új könyv a szokásos tankönyv-jelleget? Az írás kezdetén két irányba indulhattam el, az egyik a Wenzel Gusztáv által képviselt tankönyvi irány, a másik pedig Szladits Károly. Az utóbbi nem kifejezetten tantárgymagyará-

zat, hanem egy tudományos mű, dogmatikai alaptan. Utóbb generációk nőttek fel a két kötetes Világhy-Eörsi polgári jogi tankönyvön, amely bőségesen tartalmazott ideológia töltetet, a dogmatikai megalapozást viszont csak nagyon keveset, és azt is a marxista politika által meghamisítva. Szladits óta a magánjogi szakirodalomban nem volt egy átfogó általános rész, amely a magánjog alapjait tudományosan és egyben tankönyvszerűen lerakta volna. A koncepció tehát maradt az, hogy adjak egy emészthető tankönyvet, amit másodéven is meg lehet érteni és tanulni, a későbbiekre pedig egy olyan alapművet, amit gyakorló jogászok is elő tudnak venni, és amely iránymutatásul tud szolgálni a jogalkalmazás során is. Nem volt tehát kérdéses, hogy szladits-i alapokon fog nyugodni a könyv, de nem lesz annak másolata. Kevesen tudják, hogy ha valaki manapság Nagy-Szladitsot vásárol, akkor jó eséllyel az Ön könyvét tartja a kezében. A kötetekhez én már gyakorló jogászként jutottam hozzá, de mégsem a megszerzésre vagyok a legbüszkébb. Történt ugyanis, hogy egy volt hallgatóm, aki végül nem a jogász pályára ment, hanem könyvkiadással kezdett foglalkozni, felkeresett, hogy az én előadásaimon hallott a hatkötetes műről, és nem adnám-e kölcsön neki, hogy készítsen belőle egy új kiadást. Én kötetenként kölcsönöztem neki, s ennek eredményeképpen vált kaphatóvá barna kötésben, új kiadásban a teljes sorozat. Sőt, a későbbiekben a két kötetes Szladits-vázlatot és Grosschmid Béni Fejezetek a kötelmi jog köréből c. köteteit is kölcsönadtam neki, így ezek a könyvek az én könyvtáramból születtek újjá, s én erre nagyon büszke vagyok. Nagyon nagyszámú, 11 recenzió jelent meg az eredeti könyvről a legkülönbözőbb helyeken, ezek közül az egyik, Csehi Zoltáné, kifogásolta, hogy szinonimaként használja a polgári jog és magánjog fogalmakat. Van a vitának dogmatikai jelentősége? Én azt gondolom, hogy nincs, de lehet akár az is. Csehi tanár úr álláspontja nagyon tiszteletreméltó és ténylegesen elgondolkodtatott engem. Én az ő álláspontjával kapcsolatban azt a nézetet képviselem, hogy a tárgy tudományos elnevezése még ugyanazon szerzőnél is gyakran változik, és ugyanígy változó volt a törvénytervezetek elnevezése, amelyek egyaránt szóltak polgári jogról és magánjogról. Azután volt ebben a kérdésben ideológia is. Így a szocialista gondolkodásnak a múlttal mindenáron való szakítása, vagy például a francia törvénymű, amely a győztes forradalomtól ittas polgárok gondolkodásában nem is tudott más lenni, mint

a polgárok törvénykönyve. Csehi tanár úr recenziója egyébként sok helyen kemény, de összességében egy komoly munkának tartja a könyvet; a sok recenzió közül talán ez okozta nekem a legnagyobb örömet, mert egyértelműen mutatja, hogy hogy lehet kritikusan dicsérni. 1970. július 1-jével nevezték ki bírónak, 2012. június 30-al köszönt le a Pécsi Ítélőtábla elnökeként erről a pályáról, 9 évig alkotmánybíró is volt. Közel 10 000 ítélettel a háta mögött, van olyan, amelyre különösen büszke? Minden bírói ítélet egyfajta önéletrajzi töredék, mert nem csak a tárgyi jogszabály alkalmazása van benne, hanem a bíró egész személyisége is. Ez nem azt jelenti, hogy az ítélkezés szubjektív, hanem hogy az ember beleteszi a szívét-lelkét az ítélkezésbe. Hogy melyikre vagyok a legbüszkébb? Sok ítéletre vagyok büszke, még a pártállami korból és a rendszerváltás utánjából egyaránt. A legnagyobb "harcom" a Legfelsőbb Bírósággal a genetikai, teratológiai ártalom következtében fogyatékossággal született gyermek önálló kártérítési igényének tárgyában volt. Határozott álláspontom szerint a kártérítés a jogalap tekintetében biztosan nem áll meg, mivel a gyermek tulajdonképpen azért kérne kártérítést, mert őt nem ölték meg magzatként. Ez pedig ellentétes a természetjoggal, a magánjog dogmatikájával, etikai elvekkel és a kártérítési jog alapjaival is. A felülvizsgálat során az ítéletet megmásították. Én ekkor kutatómunkába kezdtem, összehasonlító jogi tanulmányt írtam, ítélőtáblai kollégiumi véleményt fogalmaztam meg, amelyet a kollégium támogatott. Aztán a Gondviselés úgy hozta, hogy a kutatásomra alapozva a Legfelsőbb Bíróság egy másik tanácsa a korábbi gyakorlattal ellentétes ítéletet hozott, s így születhetett meg az 1/2008. jogegységi határozat, amely az én álláspontomat foglalta minden bíróságra nézve kötelező erejűvé. A rendszerváltás után az első Alkotmánybíróság tagja lett, a '90-es évek előtt is bátor bíró volt? A rendszerváltás előtti utolsó bírói minősítésem 1986-ban készült, amelyben szerepelt az a mondat, hogy "időnként nem alkalmazza a jogalkalmazás jogpolitikai elveit, de a Legfelsőbb Bíróság ezekben az ügyekben helytelen ítéleteit kijavítja.” Erre én nagyon büszke voltam és vagyok, mert a jogalkalmazás jogpolitikai elvei a pártpolitikából csapódtak le, amelyeket én nem kívántam alkalmazni, és soha nem is alkalmaztam. Kovács Krisztián

2014/január

3


Aktuális Ítélet

Drogból is megárt a sok! Hát még a kevés!

4

A félév során már két olyan rendezvényen való részvételre nyílt lehetőség, ahol kimondatlan dolgokat tártunk fel és elemeztünk. Így a családon belüli erőszak, valamint a prostitúció problémája. Legutóbbi alkalommal Zacher Gábor toxikológus tartott előadást egyetemünkön. Egy aktuális téma bontogatásával foglalkozott, mégpedig a drogfogyasztásról, annak következményeiről, miértjéről, veszélyeiről. Bár az előadás tömény mennyiségű szakszót és információt tartalmazott, ez senkit sem gátolt a megértésben, hiszen előadónk ezt a jelenséget a fiatalság szemszögéből közelítette meg. Mind kifejezésmódja, mind szóhasználata segítette a hallgatóságot a téma elsajátításában. Ritter Ildikó kriminológus és Vaskuti Gergely pszichológus is szívesen válaszoltak a felmerülő kérdésekre. Ugyanezt a témát közelítették meg pszichológiai, valamint a rendőrség szemszögéből. Mennyire elrettentő, ha valakit megpróbálunk ellenpéldaként használni, hogyan tudunk így befolyásolni másokat, valamint, mit tud tenni a rendőrség a drogfogyasztás csökkentése érdekében.

dosító szereket, figyeljenek embertársaikra, hiszen mindannyian felelősek vagyunk egy-egy súlyos esetnél. Soha nem tudni, kivel történik meg a tragédia, ha nem járunk el körültekintően.

Egy globalizált világban élünk, ahol a legtöbben lépést akarnak tartani. De jelen esetben mivel? A leépüléssel, a felelőtlenséggel vagy az emberi butasággal? Talán ezzel a kérdéssel tudnám a leginkább visszaadni az előadás mondanivalóját, amely valóban arra akarta felhívni a figyelmet, hogy a mai technika, technológia mellett, nagyon elővigyázatosnak, óvatosnak kell lennünk. Olyan gyorsan változik egy-egy „anyag” összetétele, hogy azok kiszűrésével lehetetlen felvenni a versenyt. Egy fekete dobozba nyúlnánk, ha belekóstolnánk a drogokba, tudatában nem léve azok összetételével, hatásával. Fontos, hogy azok az emberek, akik nem használnak ilyen jellegű tudatmó-

Büki Bettina

2014/január

Elrettentő képek és történetek tárultak fel a hallgatóság szeme előtt. Talán az az eset volt a legrémisztőbb, amikor egy fiatal férfi drogfogyasztást megelőzően nem volt tisztában azzal, mit vesz be. Az éjszaka közepén, egy úton találta magát, nem tudta miért van ott, mi történt. Na, igen, mi történt? Mi történt azelőtt, hogy odakerült? Ugyanis ironikusan szólva, kóstolgatta barátját, de itt nem a cikizés szó értelmében, hanem szó szerint. Saját fogával tépte szét a másik fiút, akinek még a bordáin is beazonosíthatóak voltak a harapásnyomok. Őszintén, ki akar ilyen helyzetbe kerülni? Persze ezek szélsőségek, de sohasem tudni, melyikünk lesz a következő (akaratlan vagy szándékos drogfogyasztás következményében), akiről majd szintén ilyen história fog terjengni. Figyeljünk oda magunkra, és másokra is. Ne ellenpéldaként akarjunk híresek lenni!

A Drogmentes Magyarországért Mozgalom országos költészeti versenyének nyertes pályaműve – 2008 kor. kép (hommage á Kosztolányi Dezső) Az én koromban: a porért egymással harcoltunk. Az én koromban: a függőségtől nem szabadultunk. Az én koromban: a segítség ajtaja nem állt nyitva. Az én koromban: szülők ezrei remegtek sírva. Az én koromban: millió drog került az utcára. Az én koromban: tucatnyi díler csábított bulizásra. Az én koromban: ki tudja, mi került a poharunkba. Az én koromban: soha sem lehettünk nyugalomba'. Az én koromban: nem gondoltunk a jövőre. Az én koromban: elrontottuk magunkat örökre. Az én koromban: remegett a tű a zacskóban. Az én koromban: csak egy ember voltam a halomban. Az én koromban: nem volt, ki ápolta lelkünk. Az én koromban: senki sem hitt bennünk. Az én koromban: a drogról szólt minden gondolat. Az én koromban: halálos volt sok tapasztalat. Az én koromban: két út volt: rossz és jó. Az én koromban: nem tudott dönteni a halandó. Az én koromban: a kíváncsiság hajtott minket előre. Az én koromban: sok probléma született belőle. Az én koromban: nem lehet, hogy két élet nincs. Az én koromban: ember, kérlek segíts! Szerzők: Takács Zsanett, Szőllős Éva, Müller Eszter, Molnár Sára, Kustán Réka, Hajdu Dániel, Hadnagy Virág, Gyöne Márk, Gyenese Vivien, Büki Bettina


Aktuális Ítélet

Pázmány Szalon A Pázmány Szalont továbbra sem kell bemutatni senkinek, de a kultúra iránt érdeklődők kapják fel a fejüket, hiszen ismét útnak indul a rendezvénysorozat. Bíró Zsuzsi, az est konferátora és szervezője is hasonlóan vélekedik. Elmondta, hogy a Szalon egy bejáratott dolog, hiszen tizenhetedik féléve fut. Kiváló kulturális lehetőség az egyetem falain belül, amelyen már ő is többször részt vett. De miről is volt szó? Az idei tanévben, első alkalommal, Berecz István, a Fölszállott a páva nyertese, az Elle Young Talent Díj jelöltje mutatta be ének, tánc, hangszeres tudását a nagyérdeműnek. A rendezvény ismételt magas színvonalában Szilasi Alex zongoraművész és Horváth Attila egyetemi docens házigazdák jelenléte is erősen közre játszott. Az esemény sajátossága abban rejlett, hogy a másfél órás rendezvény fél órásnak tűnt. Mivel is magyarázható ez a meglátás? Azzal, hogy érdekes, hangulatos és interaktív volt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az elméleti és gyakorlati elemek ötvözve voltak, a moderátor és a megjelentek között kérdezz-felelek zajlott, így a laikusok számára is megvilágítódott egy-egy homályos kérdés. A beszélgetés során kiderült, hogy miben rejlik a magyar népzene dicsérete, Európában betöltött szerepe. Megtudhattuk, mit jelent a lassú- és a ritka magyar táncok jellegzetessége. A nevükből is kivehető, hogy ez nem az a tánctípus, amikor a fizikai képességek a végét járják. Azt sem titkolták, hogy a néptánc, komoly fizikai jelenlétet igényel. Rendszeres edzés, mozgás teszi profivá a kitartókat. A hangszerek megszólaltatásától kezdve, a népi ruhák elemzésén át, a hallgatóság közös énekléséig, mindenben kedvét lelte a közönség.

nek feltenni a kérdést, hogy mégis, hogy érintette a felkérés a rendezvényre, mennyire volt elégedett a közönséggel, és talán a legfontosabb, hogy érezte magát. „Nagyon tetszik a Szalon, voltam magam is egy-kettőn.” István szerint azért rendkívüli, mert párbeszéd zajlik a közönség és a fellépők között. „Mindig fontos, hogy az ember laikusoknak is tudjon beszélni tevékenységéről, mert ez tudatosságra sarkallja, identitást ad neki. A Szalon meg azért nagyon fontos, mert az egyoldalú, szakbarbár, napjainkra irányadóvá vált embertípus felfogásával próbál dacolni. Nem szabad bedőlni a globalizáció által felkent és megdicsőülő, önnön érdekein kívül egyébbel sem foglalkozó, másra igénye-sincs emberképének. Az éneklés közösségteremtő ereje például máris kívül esik ennek az emberképnek a perifériáján. Ezért is volt öröm hallani és látni a Szalonban, hogy milyen örömmel énekli a fiatal jogászság a kalotaszegit!„ „Soha nem voltam az a meggyőzős típus, de amit a néptánc mellett el tudnék mondani, hogy örömre is, bánatra is jó. A magyar táncnak rengeteg változata van. Az is néptánc, amikor az ember szerelmes kedvében épp csak egyet-egyet lép, s magához szorítja a babáját, vagy épp a leendő babáját, de az is, mikor a férfiak egymást hergelve, egymással versenyezve táncra kelnek harsányan, vagy méltósággal, vagy leszakítják a mennyezetet, úgy táncolnak, mulatnak. A néptánc mindenkihez, mindenféle hangulatában passzol.” Azt gondolom, ezzel az üzenettel kell felhívni az emberek figyelmét a saját kultúrájuk, hagyományuk ápolásának és szeretetének fontosságára. Büki Bettina

A rengeteg gratuláció közepette bátorkodtam főszereplőnk-

Pázmány Szalon – második felvonás Második alkalommal élvezhette a közönség Szilasi Alex és Horváth Attila egyetemi docens konferálta jó hangulatú, interaktív rendezvényét. Az előadás témája: Rögtönzések és Paródiák, azaz a spontaneitás művészete. Ki-ki feltételezhetné, mi nehéz abban, hogy az ember gondol egyet, és csak úgy, minden megtervezés nélkül leüt pár hangot. Hát nem erről van szó. A rögtönzés igen nehéz, ezt a képességet még a Zeneakadémián sem tanítják. Talán a legnehezebb feladat azt a kérést teljesítenie egy zongoraművésznek, ha valaki azt mondja neki, rontsd el a darabot! Kezdd el, felejtsd el, majd oldd meg! Térjünk rá bővebben arra, hogy miben is rejlik a Szalon címe. A zongora világának nagy alakjait tették rá egy zenei étlapra, és még válogatni is lehetett! Vivaldi, Mozart, Chopin, Bartók, Liszt. Mindegyik stílust külön jelenítették meg − ’a la Szilasi Alex. Volt itt minden, ami szemnek, fülnek ingere. Hihetetlen az a hangulat, atmoszféra, amely ebben a másfél órában betölti a Dísztermet. Nevetés, hallgatás, odafigyelés, együttérzés, beleélés. Humoros előadásmód kontra komoly művészet, profizmus. És mennyi mindent meg lehet tudni ebben a kilencven percben. A barokk zene jellemzőit, annak változását, romantikába áthajlását. Melyik művész mit képviselt, milyen jellemvonásai voltak, hogyan fogadta be a

kor hallgatósága az adott műveket. Milyen igények jelentek meg; egyre fontosabbá vált az adott pillanat muzsika által kiváltott lelki hatása. Megelevenedtek a romantika korszakának zeneszalonjai, előtérbe helyeződött a harmonikus váz, kidíszítve, mely a zsúfolt fülek kitisztítására szolgált. De hogy is nézett ki a gyakorlat? Egy kézzel két szólam, két kézzel 4 szólam játszása, zongoraművészek viselkedésének megjelenítése, háttal a zongorának egy mű megszólaltatása, a mesebeli répa kihúzása a nagypapa, nagymama, unokák, Télapó, krampuszok segítségével, persze zenei úton megvalósítva. Kész kívánságműsor. Legyen az zenedarab, előadó, egy-egy művész stílusa, vagy három az egyben. Nem csak egy jó hangulatú este részesei lehettünk, de mérlegelhettük a mai zene szerepét. Belépünk a szupermarketbe, zene szól, éttermekben a vendégek kedvére téve be van kapcsolva a rádió, amely a legfrissebb slágereket ontja, de figyelünk mi ezekre egyáltalán? Felkapjuk a fejünket, a kedvenc zenénk hallatán? Talán igen, de csak dúdolni kissé, mert a mai zenehallgatásból kiveszett, hogy hangról hangra követnénk a zenét. Ezt az utat kellene ismét meglelni, és bármely tetsző dallammal eggyé válni. Büki Bettina

2014/január

5


Aktuális Ítélet

A bőség zavara – az adventi vásárok időszaka Nem lehet teljes a november végétől újévig tartó időszak, ha legalább egyszer ki nem látogatunk valamelyik adventi vásár helyszínére. Célunk lehet akár az, hogy a finomabbnál finomabb kürtöskalácsok, kenyérlángosok, forralt borok és teák között válogassunk, akár az, hogy a kézműves termékeket áruló standok között szeretteinknek ajándékot keresgéljünk, de a lényeg, hogy bármelyik vásárt vesszük célba, a szervezők fáradalmainak köszönhetően a tökéletes karácsonyi hangulat mindegyik helyszínen átjárja a szívünket. A karácsonyi vásározás szokása a német városokban alakult ki és a XVIII– XIX. század fordulóján vált széles körben ismertté. A vásárokon főként a kézművesek termékeit árusították és a XIX. századtól egyre nagyobb méretekben világszerte elterjedt a szokás. Ma pedig már városonként akár több helyszínen is találkozhatunk velük.

múltra tekint vissza, hiszen már 1294ben is rendeztek ehhez hasonlót. Prágában decemberben az Óváros téren és a Vencel téren rendezik meg a karácsonyi kirakodóvásárokat. A kézműves portékák mellett a szezonális cseh ételek is nagy szerephez jutnak, és Szent Mikós napján jelmezbe öltözött emberek lepik el a várost és a gyereknek cukorkát osztogatnak. Lengyelország talán leglátványosabb karácsonyi fesztiválja a krakkói kirakodóvásár, ahol a nyitó esemény a tradicionális bölcsőkészítő verseny, Szlovákiában pedig Pozsonyban a Hlavné téren és a Františkánske téren találhatóak a karácsonyi kirakodóvásárok.

Vegyük először sorra az ismertebb külföldi vásárokat: a bécsi vásár még annak is ismerősen hangzik, aki sosem vett még rajta részt, hiszen az utazási irodák többsége ide csábítja a vásározni vágyókat. A bécsi adventi vásár helyszíne hagyományosan a Rathaus előtti rész, de ma már a város közel 25 további helyszínén várja vásár a helyieket és turistákat egyaránt. Az itteni vásár nagy

De a tőlünk távolabb eső országok is büszkélkedhetnek ezzel a hagyománynyal: érdemes elutazni akár az észt Tallin, a német Innsbruck, a francia Reims, a svéd Stockholm vagy az olasz Bolzano városába, ahol hasonló nagyszabású vásárokkal várják az odalátogatókat. De térjünk vissza Magyarországra. Hazánk legismertebb és egyik legnagyobb

karácsonyi vására, melynek helyszíne a budapesti Vörösmarty tér 1999 óta. Idén november 29. és december 24. között nemcsak kézműves kirakodó vásár, széleskörű gasztronómiai kínálat nyújt itt szórakozási lehetőséget, hanem kísérőprogramként hagyományőrző együttesek, táncosok, zenészek szórakoztatják a látogatókat. A Bazilika előtti téren is helyet kap november 29. és január 1. között immáron harmadik alkalommal a karácsonyi vásár. A rendezvény különlegessége a tér közepén felállított korcsolyapálya, illetve naponta több alkalommal látványos díszítésbe öltözik a Bazilika a különleges épületfestési technika segítségével, ezen kívül idén jégtömbfaragó programon és táncházon is részt vehetnek az érdeklődők. De szinte mindegyik budapesti kerület is megrendezi saját kisebb-nagyobb adventi-karácsonyi vásárát. A fővároson kívül hetekig tartó karácsonyi vásárokkal találkozhatunk még többek között Veszprémben, Kecskeméten, Egerben, Székesfehérváron, Hévízen, Siófokon és Miskolcon is. Érdemes tehát ellátogatni az adventi vásárok közül legalább egyre a vizsgaidőszakra való készülés közben, mint látjuk, bőven van miből válogatni. Egy finom kürtöskalács, egy óra korcsolyázás vagy éppen egy betlehemi előadás megnézése garantált test-lelki kikapcsolódást kínál. Ádám Flóra

6

2014/január


Szabályok Ítélet

Modellkísérletek a közigazgatás fejlesztésében konferencia beszámoló Kari lapunkban nem győzzük hangsúlyozni, hogy kutatni jó és érdemes, a különböző hallgatókat célzó kezdeményezések után ezért öröm beszámolni arról, hogy tanáraink jó példát mutatnak: a Kar Közigazgatási Jogi Tanszékén működő Ereky Kutatócsoport közel kétéves projektjének végére került pont 2013. november 12-én a Boldog II. János Pál Díszteremben.

A professzorok, szenior kutatók és doktoranduszok közreműködésével létrejött projekt azt vizsgálta, hogy lehet-e, s ha igen, akkor milyen körülmények között kísérletet végezni a közigazgatásban. A kutatók az eredményeket a konferencián foglalták össze, Bíró Marcell a KIM közigazgatási államtitkárának előadása után Tamás András, a Közigazgatási Jogi Tanszék alapító professzora az elkészült tanulmánykötetet bemutatása mellett nagyívű áttekintést adott a public management XX. századi történetéről. Ezt követően Gerencsér Balázs, a kutatás vezetője összefoglalta a projekt eredményeit, a kitűzött célokat és az azokhoz vezető utat. A konferencia jól áttekinthető struktúrában (elméleti modellek, nemzetközi pilot-minták, hazai pilot-minták) mutatta be az angolszász gyökerű pilot projekteket, amelyeket Magyarországon először a két világháború közötti időszakban alkalmaztak, azonban a magyar innováció

valamiért megfeledkezett róluk. A harmadik Magyary Program sok új lehetőséget hoz a közigazgatás fejlesztésében és kutatásában, azonban még így is figyelemre méltó, hogy a kutatócsoport magyar és külföldi viszonylatban is elsőként vizsgálta ilyen egységesen a pilot projektek, azaz a modellkísérletek közigazgatási alkalmazhatóságát és korlátait. Az első szekcióban dékánunk, Varga Zs. András a modellkísérletek korlátairól beszélt, a rá jellemző alapossággal a közigazgatás fogalmából kiindulva kezdte el annak elemzését, hogy a kísérletezés lehetséges-e egyáltalán ezen a tudományterületen. Patyi Gergely előadásában kifejtette, hogy bár a modellkísérlet, mint munkaprogram (projekt) alkalmazható, figyelemmel kell lenni arra, hogy a különböző területeken az egyes projektszakaszok hossza és időtartama egymástól igencsak eltérő lehet,

a PDCA ciklus alkalmazása tehát szükséges. A konferencia második etapjában volt szó az ENSZ szerepéről a modellkísérletekben Ádány Tamás tanár úrnak köszönhetően, a távmunkaprogramokról, azonban véleményem szerint a legérdekfeszítőbb előadást Sabjanics István tartotta az ún. MATRIX modellkísérletről, ami az Egyesült Államokban vizsgálta a 2001. szeptember 11-ét követő terrorellenes intézkedések és az adatvédelem kapcsolatát. A harmadik szekcióban hallhattunk előadást a "Biztos Kezdet" programról, a betegellátási modellről, elektronikus közbeszerzésekről, kistérségi modellekről. Zárásként összeszokott alkotmányjogi párosunk, Kurunczi Gábor és Varga Ádám tartott prezentációt egy - a szavaikkal élve - rossz kérdésre adott egyetlen lehetséges válaszról, a Dél-dunántúli mintarégió kudarcáról, s annak tanulságairól a későbbi projektekre nézve.

Tudósítás az idei Apáthy-díjak átadásáról A Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület (MSZJF) a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesülettel (MIE) karöltve idén is megtartotta éves ankétját, ahol Burak Özgen az európai zenelicenciákkal kapcsolatban adott elő, majd sor került az Apáthy-díjak átadására is. 2013. november 6. napján az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület Mészáros utcai székhelyén rendezték meg a MSZJF idei éves ankétját. A rendezvény keretében szokásosan aktuális témában, külföldi szakemberek kerülnek felkérésre, hogy az Apáthy-díjak átadása előtt előadást tartsanak a szerzői jog égető kérdéseiről. Idén sem volt ez másképp, az idei meghívott, Burak Özgen, a GESAC (Groupement Europeen Des Societes D’auteurs Et Compositeurs) vezető jogtanácsosa a szerzői és kapcsolódó jogokkal összefüggésben előkészületben lévő irányelv-tervezettel kapcsolatban adott elő, Music Licensing in Europe

címmel. Az előadás során az egyébként viszonylag népes hallgatóság betekintést nyerhetett az irányelv (ún. CRM Irányelv) elemi koncepciójába, illetve ami ennél is érdekesebb, a tervezet megvitatását a háttérben kísérő érdekütköztetés részleteibe. Az irányelv tervezett rendelkezéseinek központjában a közös jogkezelő szervezetek, illetve ezen szervezetek felhasználás-engedélyezési, licenszelési tevékenysége áll. Célul tűzi ki központosított, ún. (jogkezelő)HUB-ok létrehozását, amellyel egyszerűsödne a zeneművek tekintetében a felhasználási jogok megszerzése. Az előadás során Özgen úr részletekbe menően körüljárta ennek

pozitív (egyszerűség, költséghatékonyság, alkalmazkodás a felhasználók igényeihez), illetve negatív aspektusait (az esetleges kisebb repertoárral rendelkező – mint például a magyar – szervezetek érdekeinek sérelme, a biztosítékok hiánya, az egyes szolgáltatók helyi érdekeivel való ütközés) egyaránt. Továbbá az irányelv-tervezet célul tűzi ki a közös jogkezelő szervezetek tevékenységével kapcsolatos átláthatóság javítását (ez úgy néz ki más tagállamokban is állandó vesszőparipa) és az ezen szervezetek közötti nemzetközi együttműködés fokozását (ez nemkülönben).

2014/január

7


Szabályok | Hitélet Ítélet Ugyancsak szó esett a tervezet kényes pontjairól, így a nem-kereskedelmi felhasználások, és az ezzel kapcsolatos felhasználási jogok egyre aktuálisabb kérdéséről, a CC-licenszek alkalmazhatóságáról (például egyes – így a spanyol, vagy a holland – jogkezelő szervezetek is alkalmazzák ezeket), a helyi és HUB-szintű jogkezelők kollíziójáról, de az előadás végén szóba kerültek olyan igen aktuális problémák is, mint a territorialitás kérdésköre, vagy a UGC (User Generated Content) tartalmak megítélése. Az előadás után – a már türelmetlen pályázók legnagyobb örömére – kiosztották az Apáthy-díjakat, az alábbiak

szerint. III. helyezést ért el a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának volt hallgatója, Takó Sándor A filmkészítés folyamatát övező polgári jogi kérdések Magyarországon és az Egyesült Államokban, különös tekintettel a szerzői jogra című dolgozatával.

seletében, Jogközösség a szellemi tulajdonon című dolgozatával. A díjazottaknak ezúton is sok szeretettel gratulálunk, és reméljük, hogy az ígérteknek megfelelően dolgozataikat az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle lapjain is hamarosan olvashatjuk. dr. Ujhelyi Dávid

II. helyezett lett Schwertner Nikolett Beatrix, az ELTE-ÁJK színeiben, A zeneművek szerzői jogi szabályozása egy zeneszerző szemszögéből című pályamunkájával. I. helyezést ért el Holler Péter a Pécsi Tudományegyetem jogi karának képvi-

Kincstár a város mélyén Gyakran hallani a hazánkba látogató külföldiek visszajelzéseit, miszerint fővárosunk világviszonylatban is a legszebbek között van. A számtalan látnivaló, a különleges művészi értékkel bíró, látványos alkotások bárkinek több napra elegendő programot adnak. Méltán sorolható a főváros legszebb és leglátványosabb épületei közé a Szent István Bazilika is, hiszen „a kor legnagyobb magyar festői, szobrászai és a képzőművészet jeles tanárai fordították szorgalmas munkájukat e templom felépítésére, befejezésére és feldíszítésére, oly módon, hogy az képeivel, szobraival, mozaikjaival és ragyogó érc alkotásaival tündököljön és mindenkit csodálatra indítson.” Többek között e szavak kíséretében adományozta a Basilica Minor címet 1931ben XI. Piusz pápa a város központjában található templomnak, ami nem csupán külsejében, de minden tekintetben méltó rangjához és szerepéhez. Falain belül ugyanis hasonlóan jelentős értékekre lelhetünk. Az immár negyedszázados múltra visszatekintő bazilikai kincstár 2012-ben újult meg. Korábbi területének háromszorosán, látványosabb formában és gazdagabb tárgyanyaggal. Az új kincstár jóval több múzeumi kiállításnál, hiszen a szent liturgiába, egyúttal a Bazilika szakrális életébe is betekintést nyújt. Az első kincstár csak az 1988-as Szent István-évforduló kapcsán nyílt meg, mivel a Bazilika 1905-től íródó évszázados története és központi jelentősége ellenére egészen 1993-ig csupán plébániatemplom volt, ekkor lett társszékesegyház. Így sokáig nem is állt rendelkezésre megfelelő gyűjtemény egy kincstár berendezéséhez. A második világháború után ugyan már kezdett gyűlni az anyag, de akkor a történelmi körülmények miatt nem merült fel az igény. A tárgyak folyamatos bővülése mellett a történelmi változások hozták meg a fordulatot, az 1980-as évek végétől kezdődött a Bazilika egyik jelentős korszaka. Az 1988-as Szent István-évforduló után a Szent Jobb-körmenetek, a pápalátogatás, valamint az ezzel párhuzamosan zajló felújítás gazda-

8

2014/január

gították a tárgyegyüttest. Ezzel együtt már az igény is megjelent. Végül Dr. Farkas Attila érseki tanácsos rendezte be az első kincstárat a déli toronyban. Mindössze hét vitrinből állt, alapvetően az ötvösművészeti anyag keresztmet-

szetét mutatta be. Közvetlenül a bejárat mellett helyezkedett el, így az ide látogató zarándokok és turisták számára szem előtt volt. Helyén ma már kápolna működik, mivel a terem erre a célra kiválóan megfelel, elhelyezkedése és szeparálhatósága állandó imádságra ad lehetőséget. Az új kincstár kialakításakor cél volt, hogy az egyházi hagyományoknak megfelelően sokkal nagyobb anyag kerüljön bemutatásra a Bazilika liturgikus használati tárgyaiból. Fontos volt, hogy elég nagy legyen a hely, és a lehető legjobb legyen a megközelíthetősége. Az új hely ebből a szempontból is ideális, mivel kapcsolódik ahhoz a lifthez, amely a kupolába is felvisz. A tér így adott volt, ami befolyásolta az elrendezést is. A kincstár három teljesen különböző teremből áll, ezáltal


Hitélet Ítélet gazdagabb kiállítás.

tükrözni tudja egy templom felépítését. Az első egy előcsarnokot jelenít meg, ahonnan lépcső vezet fel az Ozsvári Csaba ötvösművész által készített bronz kapuhoz. A második terem egy kápolnát idéz, kelet felé néző oltár-installációval, aminek hagyománya van a Bazilikában. A harmadik, a korábbi kincstárhoz hasonló nyolcszögletű terem pedig egy sekrestye-kincstár lett. Kovács Gergely kurátor elmondása szerint a tárgykiválasztásnál két szempont érvényesült: a művészi érték, valamint a mondanivaló minél szemléletesebb bemutatása. Így a tárgyegyüttes a szent liturgiát és a szakrális tartalmakat kerek egészként mutathatja be. A szakrális jelleget erősítik a három tartalmi elemből álló tárgyfeliratok is. Ezek közül az első a legfontosabb információkat tartalmazza, a második egy bibliai idézet, míg a harmadik egy hosszabb, a tárgyak szakrális értékét feltáró összegzés. Ha ellátogatunk a kincstárba, nem kell csalódunk. Aki eddig csak hallomásból tudott a létezéséről, már a belépéskor biztos lehet benne, nem bánja meg a csekély belépő megvásárlását. A liftből

egyenesen az első terembe, az előtérbe jutunk. A terem közepén a Bazilika eredeti Ybl Miklós-féle makettjével találkozunk. Az élethű és részletgazdag kialakítású makett méltó az épülethez, és megadja a tárlat alaphangulatát. A boltíves csarnokban látható még számos további makett, a szobordíszek gipszmintái, valamint más különleges tárgyak. Ezek közül kiemelkedik a fentebb idézett pápai levél, amelynek magyar nyelvű fordítása ez alkalomból készült el, és ami korábban még nem szerepelt kiállításon. De megtalálható itt például a Szent Korona Herendi porcelán másolata is, közvetlenül a bejárat mellett. A második teremben található a Bazilika liturgikus öltözékeinek legértékesebb darabjai mellett a kincstár egyik központi része, Mindszenty József bíboros relikviái. Elsősorban legszemélyesebb tárgyainak máshol még nem látható darabjait ismerhetjük meg. Itt található többek között az a Krisztus-kép, ami nála volt a börtönben, a legkedvesebb édesanya-képe, az emigrációban használt bíborosi ruhája, vagy az a táska, amivel 1956-ban a követségre menekült. Emellett itt látható az egyik legsikerültebb modern Mindszenty-szobor is, Alberto Ceppi „A huszadik század keresztjeire feszített Mindszenty” című alkotása. Különleges látványt nyújt a bíboros által használt húsvét gyertya is, amelyet halálakor oltottak el. A tárlat elrendezésének köszönhetően úgy esik rá a fény, mintha még mindig is égne. A hercegprímás tárgyhagyatékából összesen közel száznegyven tárgy került bemutatásra, így számszerűleg is ez a leg-

A harmadik terem nem csupán liturgikus szempontból, de látvány tekintetében is különleges. A nem hívő, de a szépség iránt fogékony szemlélődő is bőven talál itt látnivalót, miközben észrevétlenül is közelebb kerül a katolikus istentisztelet és a vallás lényegéhez. A páratlan szépségű és különleges igényességgel kialakított úrmutatók a terem közepén álló vitrinben találhatók. Közülük a legrégebbi a Vaszary Kolos esztergomi érsek által az 1896-os millenniumi ünnepség alkalmából ajándékozott úrmutató. De kiemelkedő az is, amelyet VI. Pál pápa adott a magyar egyháznak 1972-ben, Szent István király születésének ezredik évfordulójára alkalmából. A teremben körben többek között a különböző szentségek kiszolgáltatásának díszes kellékeit, pásztorbotokat és különleges kelyheket csodálhatunk meg. Utóbbiak között szerepel a II. János Pál pápa által első magyarországi látogatása során, 1991-ben a Bazilikának ajándékozott kehely. A harmadik teremben kiteljesedik az egész kincstárat átható bensőséges, egyúttal emelkedett hangulat. Mindent összevetve a kincstárt körbejárva nem lehet hiányérzetünk, bármilyen céllal is érkezzünk. Akár vallásos megfontolásból, akár csak gyönyörködni a tárgyakban, akár turistaként néhány emlékezetes és különleges fotó készítésére. A Bazilika megújult kincstárának meglátogatása ideális program a hideg napokra. Teleki Levente

2014/január

9


Titeket kérdeztünk Ítélet

Mindenkit megkérdeztünk… Karácsony alkalmából minden kedves Olvasónknak! Karácsony – amikor mindenki megünnepli a Megváltó születését, és hálát ad, hogy van Kiben hinnie, van Kiben bíznia, van, Akire mindig számíthat. A hit az évet, amit most magunk mögött hagyunk, erősen áthatotta, Ferenc pápa advent előtt zárta le a Hit Évét. Karácsony és hit – ez a két aktuális és fontos téma szorosan összefügg, és mindig van velük kapcsolatban mit megosztani. Olvassátok sok szeretettel az Ítélet karácsonyi meglepetésnek szánt exkluzív rovatát, amelynek keretében olyan személyek válaszait olvashatjátok, akikét eddig még soha. Az első részben megkerestük azokat az embereket, akik sokunk előtt példaként állhatnak: a tanárainkat. Az ő gondolataikat követően átveszik a szót az Ítélet szerkesztőségének tagjai.

Önöket kérdeztük… Mit jelent az Önök számára a karácsony, és mit jelent a hit? – tettem fel a kérdést oktatóinknak, és az Egyetem különböző szegmenseiből kapott válaszok igazán gyönyörűek és őszinték. Ezekkel kívánunk kedves Olvasóinknak áldott, békés karácsonyt, és reméljük, a cikket elolvasva egy további ajándékkal gazdagodtok! Alessandro Caprioli

sége, az életünk teljessége.

Karunk egyetemi lelkésze

Ezzel a tudatossággal, kívánjunk egymásnak boldog Karácsonyt, teli békével és reménnyel, mert az Úr, aki Krisztusban kinyilatkoztatta magát, mint jóságos atyát, velünk van és velünk fog maradni örökkön, ha hűségesen követjük.

Az Ige megtestesülése, amit karácsonykor ünnepelünk, megmutatja nekünk, hogy mennyire nagy Isten irántunk való szeretete. A mi emberségünk nyomorúságos, lecsúszott, tele van korlátokkal, de Isten nem nézte le, sőt annyira megbecsülte, hogy minden vonatkozásában magára vállalta. Ezért elfogadta azt az alapvető közösséget, amit családnak hívnak. Maga Isten, aki az embert teremtette, egy nőtől akart születni. Krisztus, aki az örök bölcsesség, azt akarta, hogy emberi szülők neveljék őt. Az ő emberségében, szüksége volt egy anya gondoskodására, egy emberi apa nevelésére és tapasztalatára. Ezen a nagyon emberi tapasztalaton keresztül Krisztus a Szent Család igazi értelmét tanította nekünk: Mária és József voltak az a hely, ami oltalmazta az ő jelenlétét. A család egy otthoni templom, aminek a szívét nem a család tagjai alkotják, hanem Isten. Jézus születése után Mária, József és a pásztorok élete nem változott meg, mert nem váltak gazdagabbakká, egészségesebbekké vagy hatalmasabbakká, sőt tudjuk, hogy hány nehézséget szenvedett a Szent Család. De megismerték a békét, mert megtapasztalták Isten jelenlétét, meglátták, hogy Isten velük volt üdvösségükért. Krisztusban van az idők tejes-

10

2014/január

Békés Ádám Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék Advent első vasárnapjától várom azt az ünnepet, amely – hitem gyakorlása mellett – nekem egyet jelent azzal, hogy nyugodt és meghitt keretek között együtt lehetek a családommal. Ekkor eltűnik a rohanás, az egész év feszültsége, amelyet átvesz az egymásra figyelés és az egymás iránti szeretet megélése. Felejthetetlen gyermekkori pillanatokat élek újra lélekben, azokkal együtt is, akik már nem lehetnek velem, de Fentről tekintenek le. Áldott ünnepeket kívánok! Frivaldszky János Jogbölcseleti Tanszék Karácsonykor igyekszem átgondolni, átérezni, hogy Isten olyannyira szeretett minket, hogy emberré lett, hogy teljesen magára vette emberi mivoltunkat. S itt a nyomorúságunkra gondolok: félelmeinkre, többek között attól, hogy a halál után esetleg megsemmisülhetünk, ami a leg-

abszurdabb emberi félelem. Ez most már a múlté. Karácsony annak az örömhíre, hogy Isten isteni életének lehetünk emberekként részesei, már itt a földön is. Reményt ad életünknek, küzdelmeinknek. Nincsen olyan kétségbeesett ember, akinek ne a teljes reményt adná a karácsony örömhíre. Csak Rá kell hagyatkozunk abban, hogy kövessük Őt, úgy, ahogy azt Ő nekünk mondta: minden nap felvéve a keresztünket és szeretve Őt és mindenkit. Ez nagyon nehéz, de csak így érdemes élni. Aki így él, azt nem tudja nem átjárni Jézus öröme, a keresztény ember öröme. Ha pedig a keresztény emberek így élve, egymást kölcsönösen szeretve élnek – ami sok áldozatot is kíván –, akkor az a hely hirtelen megváltozik, Krisztus lesz ugyanis jelen közöttük, az Ő ígérete szerint. Katona Klára Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet Advent az egyházi év kezdete. Számomra ezért nem a naptári év első napja, hanem ez az időszak jelenti az örök újrakezdés és megújulás lehetőségét. Egy olyan megújulásét, amelyet a remény és várakozás öröme hat át, és ami a karácsony misztériumában teljesedik ki. Karácsony a nem hívő emberek számára is az egyik legkedvesebb, meghitt ünnep. Ez az általános vélekedés azonban abban a keresztény meggyőződésben gyökere-


Titeket kérdeztünk Ítélet zik, hogy – ellentétben a nagyböjttel és a húsvéttal, mely felráz és kiragad a hétköznapok rutinjából és az örökkévalóság felé irányítja a figyelmet – a karácsony a földi életbe való "befészkelődés" ünnepe, mely azt a megnyugtató üzenetet hordozza, hogy otthonunk van ebben a világban, hiszen Jézus is otthonra talált benne. Lábady Tamás Magánjogi és Kereskedelmi Jogi Tanszék Karácsony nem az, amikor néhány illat, íz, látvány, dallam, muzsika segítségével ünnepi hangulatot hívunk elő magunkból, hanem az, amikor a szívünket karácsony ünnepi díszébe öltöztetjük, és így köszöntjük a közénk jött Istengyermeket. A betlehemi születés az emberiség történetének csúcspontja és a legnagyobb csodája. Mert nem csoda-e, nem valami megkapó, megejtő szépségű gondolat-e, hogy az Isten az ő Fiát a Földről, az emberek közül, mégpedig a szegények közül veszi, mintha a népképviseleti elv valósulna meg általa az égi kormányzásban. És karácsony poézise soha el nem fakulhat, mert a világ legerősebb sziklájára, a gyermekek iránti szeretetre van felépítve. A görög Olimposzt elsöpörte az idő isteneivel együtt, mert a gyermekeknek nem volt semmi köze hozzá, hozzájuk. A római Kapitólium pogány isteneit is ledöntötte trónjukról a népvándorlás, mert a gyermekeknek hozzájuk sem volt semmi közük. De karácsonyeste a gyermekek hajtincsével van elválaszthatatlanul odafonva az örökkévalósághoz. Karácsony misztériuma kimeríthetetlen forrása az örömnek, mert benne két csoda lel egymásra, a születés és a megajándékozottság, ajándékozás. Az Istengyermek születésének vonzáskörében megérint bennünket a jó, a jóság. Ilyenkor egy kicsit mindenki megszelídül és nemesedik. A betlehemi jászol és a kisded fölött magasodó istállók keresztgerendája szimbolikusan jelzik, hogy itt, ezen az éjszakán kezdődött el a megváltás. Schanda Balázs Alkotmányjogi Tanszék Nagyon szeretem a karácsony hangulatát, azonban az ünnep lényege mégsem egy hangulat, sőt: a meghitt, néha rutinszerű ünneplés el is fedheti a lényeget. Ez az ünnep azért van, hogy az Egyház évről évre emlékeztessen minket arra, hogy Isten emberré lett, hogy vállalta a

mi létünket, és hogyan vállalta. Édesszájú vagyok, szeretem a karácsonyi süteményeket, de a lényeg mégis egy olyan dráma, aminek a döbbenete évről évre egyre tudatosabbá válik. Ha ebből csak a bejgli marad, akkor inkább zsíros kenyér. Azaz minden külsőség addig jó, amíg a lényeg felé segít, azonban gyakran mintha elfedné. Az ünnepre tényleg ki kell kapcsolni, akkor is, ha néhány napra rá újra vizsgák várnak: vizsgát lehet javítani is, az elmulasztott ünnepet azonban nem, ezekre a nagy ünnepekre pedig szükségünk van, hiszen adott formában, adott tudatossággal megismételhetetlenek. Nincs sok gyermekkori, fiatal felnőttkori, kisgyermekes stb. karácsonyunk, a család nő is, meg fogy is, azaz minden év megismételhetetlen, az egyetemi évek karácsonya is, vétek készületlenül, tartalmatlanul megélni. Néhány éve a kari ünnepségen meséltem is egy akkor friss élményemet: december elején utaztam Strasbourgba, Stuttgartig repültem, onnan vonattal tovább, így volt olcsóbb. Stuttgart pályaudvarán hatalmas betlehemi installáció, majdnem életnagyságú faragott figurákkal, Szent Család, pásztorok, napkeleti bölcsek. Strasbourgban is volt fenyő a pályaudvaron, azonban alatta egy színes, műanyag hóember díszelgett, a városközpontban felállított óriási fenyő alatt pedig törpék. Bájos és hátborzongató, hogy a laicitás nevében így szekularizálódik egy ünnep, a politikai korrektség épp a lényeg elhallgatására kényszerít rá szabad embereket. Azokhoz kell ragaszkodnunk, akik 2013 éve ezt az ünnepet máig érvényes ünneppé tették. Unger Anikó Idegen Nyelvi Lektorátus Egyik héten ezt a házi feladatot adtam: tessék egy olyan hírt kommentálni, ami áthatja a hetet. Tényekkel alátámasztott, tömör sorokat vártam megoldásul. “Minden valamirevaló, a valóságnak nem teljesen megfelelő állításnak az az alapja, hogy van benne igazság. A hit valóban a szubjektum belső eseménye. Csakhogy ennek a mondatnak éle van, s funkcionálisan azt akarja mondani, hogy a hit nem közügy. Jelesül, a keresztyén hit.” A feladatot most magam oldom meg, diákszokás szerint: idézek de megjelölöm a forrást is…

semmiféle közösségi szintű hitre. (…) Különös módon azonban ezt a hitet nem kell a magánszférába szorítani, jöhet ezerrel minden médián keresztül. Úgy látszik, csak a keresztyén hit nyilvános jelenléte annyira veszélyes itt, hogy sértheti más hitek integritását. Az ateista hittel például, ilyen probléma nem áll fenn.” Köntös László, a Dunántúli Református Egyház Jegyzőjének blogja (reposzt.hu) remekbe szabott, tanítható okfejtéséről a férjemmel beszélgetünk az adventi gyertya mellett. Retorikai bravúr ez az argumentáció; csemegézek, közben folyton témát váltunk, a Lányokat (3) emlegetjük: „Anya, majd eszünk szalonnát is, lilahagymával?”„Anya, én megint festek valamit mindenkinek”. „Anya, most arra gondoltam: levendulás-csokis süteményt készítek. Apa a csokit szereti, te a levendulát.” Apa, félre: „Fúj, ezt a kettőt együtt?!” Hittel és hálával beszélgetünk: arról, hogy összejön a szűkebb család az Ünnepre, és már a szokásos kérdés is elhangzott Skype-on: „Anya, ugye lesz kocsonya?” És megint elnevetik majd magukat a közös ima alatt a Lányok, fényes szemekkel. “Ma a hit nemhogy nem magánügy, hanem a közösségi jövő alapvető kérdése, miután a kor, amelyben élünk, a hitek összeroppanásának kora. S itt nem csak a szó vallási értelmében vett hitre gondolok, hanem olyan szekuláris hitekre is, mint hit a tudományban, hit az ember nevelhetőségében, hit a mindenütt jelenlévő rossz leküzdhetőségében, hit az igazságosságban, egyenlőségben, testvériségben és szabadságban. Hit az értékekben. Hit az értelmes élet lehetőségében. A nagy kérdés valójában már nem az, hogy a hit magánügy-e vagy sem, hanem az, hogy maradt-e még egyáltalán valami, amire egy társadalom hitét hoszszú távon építeni lehet? Mint ahogyan az sem kérdéses, hogy ma, a globalizációban, a civilizációk intenzív érintkezésének és harcának a korában az a civilizáció fog erősebbnek bizonyulni, amelynek erősebb hite lesz.” Ismét emlegetjük majd a hajdan hároméves, sírós kislány mondatát a Jézuska jövetele után: „Azért sírtam, mert örömömben sírtam!”

“Mert az is egy hit, hogy a hit a magánszférába szorítható, s nincs is szükség 2014/január

11


Titeket kérdeztünk Ítélet

Titeket kérdeztünk… Ezen szám különlegessége még, hogy karácsony alkalmából a rovatban most az Ítélet egykori és jelenlegi szerkesztőinek a véleményét olvashatjátok. Szeretnénk, ha ezekkel a rövid nyilatkozatokkal is közelebbről megismerhetnétek azokat, illetőleg gondolataikat, akik hétről-hétre miattatok, értetek dolgoznak. Az Ítélet valamennyi tagja nevében boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánok! Karczub Eszter (szerkesztő)

tól, de így tudom, és nem félek.

Manapság egyre inkább azt tapasztalom a karácsonnyal kapcsolatban, hogy sok embernek csak egy nem kívánatos nyomást, terhet jelent a vásárlás, a sütés-főzés, a vendéglátás miatt. Az interneten is rengeteg olyan „jó tanáccsal” szolgálnak, hogy hogyan is éljük túl az adott évben a karácsonyi stresszt. Mindig elszomorít, ha ilyesmit figyelek meg, hiszen ezeknek a napoknak nem a nyugtalanságról, zűrzavarról vagy kapkodásról kéne szólniuk. A karácsony számomra valami megfoghatatlan élmény, egy olyan aurával rendelkező ünnep, amit még a vizsgaidőszak is csak nehezen tud beárnyékolni. A lényege szerintem épp abban áll, hogy készülünk rá, és nem kikészülünk tőle. Úgy vélem, nem kell részleteznem, mivé lett a karácsony a fogyasztói társadalom által, mindenki tudja, mire gondolok – még ha hatalmas közhely is erről beszélni. Azonban az ünnep varázsa ettől függetlenül mindenki számára adott, rajtunk múlik, hogyan éljük meg. Viszont a valóban boldog karácsonyhoz elengedhetetlen egyfajta belső, lelki készülődés, az, hogy tudjunk kicsit elmélkedni magunkban, magunkról azért, hogy ez valóban a szeretet ünnepe lehessen. Én ezzel a pár sorral kívánok áldott karácsonyi ünnepeket az Ítélet minden kedves Olvasójának!

A karácsony elég előkelő helyen szokott szerepelni a „Az év legcsodálatosabb eseményei” címet viselő, képzeletbeli vagy valós listákon. Az ünnep még szebb, ha esik a hó, de a legszebb, ha nem felejtjük el, sőt, arra fókuszálunk, mit is ünneplünk ilyenkor valójában. Ha belegondolok, kissé megváltozott a karácsonyhoz való hozzáállásom. A családi szeretet meghitt ölelése, béke és boldogságízű mézeskalácsillat, fényes karácsonyfa, Bach Karácsonyi oratóriuma, kivilágított Andrássy út, ajándékpapírok zörgése: anno ez volt a középpontban. Most viszont kezdem érezni a karácsony igazi ízét, a Lényeget. Nem szabad, hogy ez elhomályosodjon. Karácsonykor a hit megerősödik az emberben azáltal, hogy megünnepli a Megváltó születését. Ez a kétezer éves esemény megváltoztatott mindent, mert az Úr ekkor érkezett meg ide hozzánk, gyarló emberekhez, majd három évtizeddel később meghalt és feltámadt értünk, hogy megváltson minket a bűntől. Ő az, akinek karácsonykor megünnepeljük a születésnapját. Így ez a téli este, nap, időszak, hangulat tulajdonképpen a világ legnagyobb születésnapja. Persze nemes az ünnepet körüllengő többi érzés is, a családi együttlét, nagy beszélgetések, nagyon finom ételek, gyertyák, zenék, ajándékozás és megajándékozottság… De a lényeg ez a születésnap. Jézus lehetőséget ad nekünk az újrakezdésre, valamint reményt a reménytelennek tűnő pillanatokban. Karácsonykor a hit és a remény mellett a szeretet is megerősödik bennem egyrészt a Fentről jövő szeretet, másrészt a családot összetartó szeretet megtapasztalása által.

Kiss Lúcia (szerkesztő) A hit sokat jelent számomra, leginkább azt, hogy van Valaki, akihez mindig fordulhatok. Azokban a pillanatokban is, amikor senki másra nem számíthatnék, ha nem lenne hitem. Az emberek cserbenhagyhatnak, de a Jóisten sosem, mindig ott van nekem, és ez nagyon fontos számomra. Szeretetet, biztonságot és megnyugvást érzek, ha Rá gondolok. Szerintem az Istennel való kapcsolat leginkább a nehézségek idején, illetve azok leküzdésével tud megerősödni. Amikor ráébredünk, hogy vigyáznak ránk, különben nem tudnánk, illetve nem tudtuk volna átvészelni a helyzetet. Amikor megértjük, mindennek van értelme, legyen az jó vagy rossz. Nem mindig könnyű elfogadni, amit kapunk, de meggyőződésem, hogy Isten magához szeretne vezetni minket. Bár ez az út kanyargós és sokszor nehéz, de szerintem azzal együtt, hogy szabad akaratot kaptunk, semmi nem történik véletlenül vagy hiába. Bárcsak minél többen megéreznék ezt a határtalan szeretetet és féltést… Így jóval egyszerűbb elfogadni az élet adta örömöket és fájdalmakat. Ha nem lenne hitem, nem mindig tudnám, miért élek, és félnék a halál-

12

2014/január

Ezekkel a sorokkal kívánok áldott, békés karácsonyt minden kedves Olvasónak!

csit angyalok lehetünk, nemcsak a hóban, hanem az életben, ily módon is nyomot hagyva. Múltkor egy hasonló témával kapcsolatban egy számomra új megközelítést hallottam a pásztorról: a juhakat terelő pásztor, aki egy eltévedt bárányért is otthagyja a nyájat. S ez a gondolat számomra még nyomatékosabbá és jelentősebbé tette a szerepét, akár a Bibliában, akár a mindennapi életben, hiszen egy pásztor, vezető, akár legyen ez a szerep bármilyen relációban, apaként, anyaként, oktatóként, konzulensként, felelősséggel jár, hiszen mindnyájunknak szükségünk van iránymutatásra, s olyan pásztorra, aki ha eltévedünk, utánunk jön. Hiszen sokszor eltévedünk, összezavarodunk. Talán, s remélem, karácsonykor, a nyájban a bárányok és a pásztor, pásztorok is kellőképp figyelnek egymásra, egymás hitét is erősítve, békességet teremtve. "Mivel tehát a hit révén megigazultunk, békében élünk az Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által." (Róm 5,1) Ez az a béke, mely a karácsony napjait körbelengi, megerősíti azt a hitet, mely erőt ad és igazolást a mindennapokban, még ha olykor meg is inogunk és elbizonytalanodunk. Ez az a hit, kapaszkodó, melyet még katolikusként is elveszítek néha, farizeusság lenne azt mondani, hogy nem. S ez az a hit, mely nélkül egy tapottat sem tudok lépni, mert a hitetlenség bénító. Ezért tudom megérteni és elfogadni azokat is, akik nem katolikusok, nem keresztények, de hisznek valamiben, valakiben, aki számukra példa, s nemesebb értékeket, célokat képvisel, oly módon, ami nekik el-/befogadható. Hiszen a hit az alapja mindennek, s remélem, Jézus születésének ünnepén, karácsonykor a hit által békére találunk. Áldott, békés karácsonyt! Orosz Cintia (szerkesztő)

Mikola Orsolya (korábbi főszerkesztő, jelenleg PhD-hallgató) A karácsonnyal kapcsolatos érzéseket igen sok részre taglalva tudnám részletezni. Talán az ezt legjobban kifejező élmény a hóba huppanva angyalka lenyomatot készítve önmagunkról, miközben az égre, csillagokra pillantunk. Ezt magunk elé képzelve megelevenedik az, amit számomra a karácsony jelent, távol a plázás nyüzsgéstől s az eltorzult értékrendtől. Gyermeki őszinteséggel és örömmel élvezve a játékot, a havat (mely remélem, idén lesz is); imádkozva, hálát adva, a betlehemi királyokra és pásztorokra, az utat mutató csillagra, a Kisjézus születésére gondolva; s ezen az ünnepen mi is ki-

A karácsony számomra az ünnepek közül a legfontosabb helyen áll, talán mert a szeretet ünnepe, és tényleg körülövezi a meghittség érzése. Általában a vizsgák miatt, a nagy karácsonyi készülődés nálam elmarad, bár nem gondolom, hogy ez baj lenne, hiszen nem az ajándékokról kell, hogy szóljon az ünnep. Sokkal fontosabb, hogy ilyenkor a családok összegyűljenek, beszélgessenek, együtt legyenek. Sajnos ez manapság sok esetben nem valósul meg, és a régi hagyományok, mint a betlehemezés is csak kevés helyen jelenik már meg. Ezen személy szerint változtatnék, és a kapkodás, hatalmas vásárlások helyett, sokkal inkább a családot, közösséget erősítő programokat részesíteném előnyben. Éjféli misén utoljára kisko-


Titeket kérdeztünk | Esélyegyenlőség | Erasmus Ítélet romban voltam, idén mindenképpen szeretnék elmenni. A hit véleményem szerint nagyon fontos, mindegy, hogy miben hiszünk, de valamiben hinni kell, úgy az egész élet könnyebb. Személy szerint hiszem, hogy a rossz dolgok sosem történnek véletlenül, és tanulnunk kell belőle. Továbbá az évek során számomra beigazolódott, a befektetett munka mindig meghozza a gyümölcsét. Én ezzel a pár sorral kívánok mindenkinek boldog,

békés Karácsonyt, és egyben sikerekben gazdag Új Évet! Sergő András (szerkesztő) 9 éves voltam, amikor néhány nappal karácsony előtt már megérkezett az ajándék; hosszú évek után kistestvérem született. Addig is, és azóta is mindig keresem, kutatom a mind nagyobb ajándékokat: gyerekként játékokat, felnőttként elismerést, sikert, gazdagságot, ám mindig csak ritkán, talán

éppen ilyenkor, Szenteste, a fa alatt, a legkisebb Názáreti Jézus jászlánál találom meg a legnagyobb ajándékot: a másik embert. Nem kell több, se nekem, se senki másnak, mint a körülöttünk élők szeretete. Ahogy Szent Ágoston is mondta: "Szeress, és tégy amit akarsz!"

Áldott Karácsonyt kívánunk mindenkinek! Kiss Lúcia, Orosz Cintia, Hanich Veronika

Ismét Befogadó Művészeti Fesztivál a Városmajori Gimnáziumban! Közeledik a karácsony. Az év ezen időszaka mindig ráirányítja a nehézsorsú, hátrányos helyzetben élőkre a figyelmet. Idén sincs ez másként! Anno a Városmajori Gimnázium diákja voltam, 2002 és 2006 között koptattam lelkesen a padokat. Öt évvel az után, hogy elballagtam, azaz 2011 októberében lelkes végzős városmajori diákok művészeti fesztivált rendeztek fogyatékkal élő gyerekek számára. Ez a fesztivál egy olyan kezdeményezés, amelynek célja, hogy lehetőséget biztosítson a testileg és/vagy szellemileg sérült gyermekek számára, hogy megmutathassák tehetségüket, képességeiket egymásnak, szüleiknek és esetleg egy nagyobb közönségnek is. Erről akkor sajnos nem értesültem, de ebben az évben ez megváltozott! A fesztiválon két évvel ezelőtt 8 iskola több mint 120 diákja vett részt, a fellépő gyerekek például a Vakok Batthyány László Gyermekotthon Római Katolikus Óvodájából, Iskolájából is érkeztek, és csoportosan illetve egyénileg vers és próza, tánc, ének, hangszeres zene, színpadi jelenet és képző-

művészet kategóriában mutatták meg tehetségüket. Zsűri is volt, bizony, nem is akárkik! A héttagú zsűriben ott ült többek között Gundel Takács Gábor, Miklósa Erika, illetve Karafiáth Orsolya. Azt hiszem, őket nem kell bemutatnom senkinek… A rendezvény sokak életét megváltozatta, és ez indította volt iskolám diákjait arra, hogy 2013. december 7-én délelőtt 10 órától ismét megrendezzék a fesztivált a Városmajori Gimnáziumban. A szervezés már rég megkezdődött, idén kilenc iskola tanulói jelentkeztek a fesztiválra, a fellépők és kiállítók létszáma a korábbiakat is meghaladja, ugyanis már több mint 180 résztvevő művészetében gyönyörködhetünk nemsokára. A gimnázium diákjai és tanárai önkéntes segítőként vesznek részt a munkában. A zsűri munkájában már biztosan részt vesz Weisz Fanni modell, Schell Judit színésznő, Szilágyi Áron olimpiai bajnok vívó, Osváth Richárd paralimpikon, Lackfi János író, költő, Scherer Péter színész és én. Bizony,

idén engem is felkértek erre a megtisztelő feladatra, és én határtalan örömmel mondtam igent! A fesztivál szervezői diákok, így anyagi lehetőségeik meglehetősen szűkösek. A fellépőket, mint legutóbb is, szeretnék megajándékozni, könyvekkel, hangoskönyvekkel, rajzeszközökkel, kabalafigurákkal, koncertjegyekkel, állatkerti belépővel, amiknek mind komoly anyagi vonzatai vannak. Ezen kívül mintegy 200 000 forintba került a fesztivál logójával ellátott ajándékzacskók, kitűzők és a meghívók elkészíttetése. Ezért a fesztivál javára bármilyen tárgyi vagy anyagi felajánlást szívesen fogadnak. A Városmajori Gimnázium sok szeretettel vár minden kedves érdeklődőt, akik az ünnepek előtt szeretnének egy kicsit kikapcsolódni, és együtt élvezni a jobbnál jobb produkciókat, a szebbnél szebb kiállítási darabokat! Kalász Veronika

Németország, Dessau: Tolerancia, önismeret, vezetőképzés Talán még kevesen hallottak az AGSA-ról, azaz az Auslandgesellschaft Sachsen Anhaltról. Ez egy olyan szervezet, amely idén 24. alkalommal fogja megrendezni az Eurocamp-et Németországban, mely egy nemzetközi ifjúsági tábor; továbbá önkénteseket fogadnak különböző hosszúságú időszakra és feladatkörökbe, valamint nemzetközi tanulás címszóval tréningeket szerveznek. Az egy hetes programnak Dessau adott otthont, amelynek fő témája a nemzetközi tanulás volt. Elsősorban gyakorlatorientált feladatokat kellett megoldanunk, hiszen így lehet a legkönnyebben az új készségeket, kompetenciákat elsajátítani. Játékos feladatokon keresztül helyezték középpontba a diszkriminációt, az esélyegyenlőséget, az előítéletek szerepét, és ezek megoldását; betekinthettünk más vallások világába, és ráébresztő módon szembesültünk azzal, hogy a vallás tartalmának ismerete nélkül hajlandóak vagyunk előítéletekbe szaladni. Ezek a kreatív programok rávilágítottak arra, hogy könnyen konfliktushoz vezethet, ha nem vagyunk tisztában más kultúrákkal, más háttérrel rendelkező emberek szokásaival. Valahol a negyed óra késés teljesen normális

és tolerálható, ám ismerünk olyan nációkat is, ahol ez nem elfogadott. A tréning ideje alatt a csapatban való munkálkodás nagy szerepet kapott, hiszen majdnem mindig kis létszámú együttműködési keretek között kaptunk feladatokat. Így hoztunk létre egy nap alatt színházi előadást, valamint kollázst „Háborúk és béke” témakörben, tekintve, hogy 2014-ben az első világháború kitörésének 100. évfordulója lesz. Ez a téma egyfajta hangolódás is a 2014-es Eurocamp fő témájára, hiszen a jelen tréningen résztvevők nagy esélylyel kerülnek teamerként kiválasztásra. Nem véletlen tehát, ha már egyfajta bujtatott vezetőképzői feladatokról is beszélünk, nem maradhatott el a jó teamer ismérveinek felkutatása sem. Nem hiába hagytak bennünket majdnem minden alkalommal önállóan dolgozni, egy felelősségteljes szerepbe belebújni. Egyéni ötletek azonnali kivitelezése, majd önelemzés, átgondolás. Olykor tehetetlen helyzeteket kellett megoldanunk, minden segítség nélkül. Ezért is mondhatom, hogy hatalmas mennyiségű tudással gazdagodtam. Lazításra is volt idő, mégpedig Kulturnacht

formájában. Nem volt nehéz finomságokban, és érdekességekben bővelkedni, hiszen 11 fiatal képviselte országát: Bulgária, Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Franciaország, Ausztria, Ciprus, Szlovákia, Ukrajna, Spanyolország, Magyarország. Ennyi nemzetiséggel sokkal egyszerűbb volt egy olyan feladatként kapott elképzelt tréning megvalósításáról, felépítéséről, kivitelezésről, finanszírozásáról, menedzsmentjéről is beszélni, amelyen különböző országok fiataljai vennének részt. Egy tíz napos, a háborúk és béke témakörre épülő nemzetközi találkozót kellett elméletben felépítenünk, ahol a szórakozás, szabadidő, közös program, tematikus munka is egyensúlyban van. És talán az egyik legfontosabb dolog, amit megtanulhattunk, hogy a saját identitásunk megtalálásában fontos szerepet játszanak más kultúrák, különböző emberek, új vallások, szokások megismerése, amelyekre úgy kellene tekintenünk, mint egy tükörre, és visszacsatolásként mindig feltenni magunkban a kérdést: Ki is vagyok valójában? Büki Bettina

2014/január

13


Kultúra & Kritika Ítélet

A Nemzeti Múzeum sztárja: Robert Capa, a játékos

Szeptember 18-a óta a Nemzeti Múzeum fő attrakciója ’Robert Capa, a játékos’ című kiállítása. Figyelmünket rá az Astoria felé sétálva, egy hatalmas plakát keltette fel, amin Capa egyik remekműve található. Ki is volt ő? Ezt próbálja a kiállítás bemutatni, ami –- a látogatásunk tapasztalata alapján – nem csak nekünk, hanem sok más látogatónak mozgatta meg a fantáziáját. Robert Capa – születési nevén Friedmann Endre – magyar származású fotóriporter, aki Budapesten született 1913-ban. Itt végezte tanulmányait, majd később Berlinben, a Német Politikai Főiskolán újságírást tanult, ahonnan később távoznia kellett. Így került Párizsba, ahol az 1930-as évek elején hobbifotózásba kezdett. Később eldöntötte, hogy ezt nem csak szórakozásként kívánja űzni, hanem ebből szeretne megélni. Emiatt felvette a Capa nevet – amely amerikai hangzású volt, és közel is állt hozzá, hiszen barátai között Cápa volt a beceneve – és Amerikában próbált szerencsét. 1934-ben megkapta első megbízását és ettől kezdve folyamatosan járta a világot. Részt vett a spanyol polgárháborúban, a japán-kínai háborúban, a II. világháború észak-afrikai és olaszországi hadjárataiban, ott volt a normandiai part-

raszálláskor és az 1950-es izraeli harcok közepette is. A Life magazin 1954-ben Indokínába küldte Capa-t, ahol egy szerencsétlenség folytán vesztette életét. A haditudósító rövid életútja ellenére pályája könnyebben nyomon követhető, mint abból az időből szinte bárki másé. A lenyűgöző fekete-fehér képek magukért beszélnek, amiknek most mindenki csodájára járhat a Nemzeti Múzeum falai között. A több mint 160 fotót felvonultató tárlat azt szeretné megmutatni, ki és mi volt Robert Capa. A látogatók így általa és róla készített felvételek, valamint korhű installációk segítségével egyaránt megismerhetik, mint emigránst, fotóriportert, haditudósítót, játékost és hőst.

A kiállítás egyik érdekessége, hogy betekintést nyerhetünk arra milyen formában kerültek Capa felvételei a korabeli olvasók elé. 1900-as évek első felében megjelent újságokat, folyóiratokat és röplapokat láthatunk. A rendezők nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy bemutassák a fotók keletkezésének kontextusát. Néhány fotónál az is nyomon követhető, hogyan restaurálták, hogyan változtatták meg egy-egy új képfelirattal. Robert Capa, aki hazájából menekült, lóversenyző, világutazó, játékos és megszállott fotós, első sorban háborús képeket készített. A világ számos helyén készült fotói hitelesen mutatták be a hátországot, a partra szálló

14

2014/január

amerikai katonákat, Izrael létrejöttekor készült felvételei az újrakezdés viszontagságait. Az utóbbi mellett különös párhuzamként jelennek meg a kiállításon az 1948-as, már a Rákosi-rendszer árnyékában készült magyarországi képei. Ahogy a fotókon, úgy a kiállítótermekben is történetek elevenednek fel, néhány díszlettel, a korabeli szerkesztőséggel és a tábori fotólaborral. De látható egy fürdőkád is, rajta kollégájának szavaival Capa fürdőzési és olvasási szokásairól. A kor tapintható közelségbe kerül a terem egyik sarkában berendezett korabeli kávéház által, majd egy tárlóban az 1900-as évek közepéről származó tárgyak láthatók, játék maci, harmonikás fényképezőgép, rongylabda és még sorolhatnánk. A tárlatot a múzeum Ernest Hemingway szavaival zárja, aki régi jó barátja volt és azt mondja, Capa fotói által örökké élni fog. Egy ember életét sosem lehet újrajátszani. Szerepek, kényszerek és lehetőségek formálják egésszé, a kiállítás egy rendkívüli életutat igyekszik bemutatni. Ha időtök engedi, látogassatok el ti is iskolánktól csupán öt percre, a Magyar Nemzeti Múzeumba! Hanich Veronika, Kőrös Kinga


Kultúra & Kritika Ítélet

Szeretlek, Faust! – Bemutató az Újszínházban A Szeretlek, Faust! (Mindszenty) címmel színre vitt drámai játékban a Pap (Mindszenty József) szerepét Lux Ádám, a Színész (Jávor Pál) szerepét pedig Kautzky Armand alakítja, mellettük Fazekas Zsuzsa, Fazekas Andrea, ifj. Jászai László és Tóth Tamás játszik az előadásban, amely Kiss József rendezésében látható.

Pozsgai Zsolt kicsit kölcsönzött Goethétől az alaphelyzet vonatkozásában – ez a címből véve is elég szembetűnő. A két „híres rab” egy börtöncellába kerül 1944-ben, Sopronkőhidán. Két ellentétes személyiséget és eltérő túlélési stratégiával rendelkező ember küzdelmét láthatjuk a színpadon. A megkísértő gonosz, a Színész egyfajta időutazásra,

sőt, pokoljárásra invitálja az egyházférfit, miután ismeretségük nem éppen kellemesen indul: „Én egy óra alatt bebizonyítom, hogy értelmetlen az élete.” – kezdi Jávor. A bíboros végignézi saját életét, múltját, s jövőjét egyaránt – ezzel egy gyorstalpalót kaphatunk a Tanácsköztársaságtól a nyilas korszakon át a Kádár-korszakig. Az előadásban újra megelevenednek és küzdenek egymással ismert történelmi alakok. Csodás volt végignézni, hogy Lux Ádám milyen remekül formálja meg a vértanúi hajlamokkal is megvert büszke főpapot, és a több szerepet eljátszó Kautzky Armand is fantasztikusan birkózott meg hol groteszk, hol véresen komoly karaktereivel, ahogy maga a darab is sokat ingadozik az éppen bemutatott korszakhoz illő hangnem kiválasztása során. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy a magyar történelem sem egy egyszerű képlet, akármelyik oldalról is nézzük. Szigeti Imola

Megújult a Zeneakadémia 2013. október 22-én adták át az 1907ben felépült, az elmúlt három évben Európai Uniós forrásból felújított Liszt Ferenc téri épület Zeneakadémia Koncertközpontként. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem központi épülete – közkeletű nevén a Zeneakadémia épülete – a Budapest VI. kerület, Liszt Ferenc tér 8. szám alatti épület, mely 1907-ben épült Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján. A Zeneakadémia mai (történetének harmadik) épületének főbejárata a mai Liszt Ferenc térre, tényleges bejárata a Király utcára néz. Az épület mellett megújult a Zeneakadémia arculata is: a Szabó-Stein Imre kommunikációs igazgató vezetésével kialakított új arculat hivatott jelképezni a Liszt, Kodály, Bartók által megtestesített gazdag magyar zenei kultúrát. Az új koncepció célja az, hogy segítse a Zeneakadémiát száz éves múltjához méltóan világmárkává válni.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem koncepciójának része, hogy az oktatáson túl modern zenei központként is funkcionáljon. Az új Koncertközpont nem titkolt célja, hogy a Zeneakadémiát világmárkaként Európa, sőt a világ zenei élvonalába emelje. A Csonka András kulturális igazgató által vezetett rendezvényszervező csapat a magyar és külföldi komolyzenei elit krémjét hívta meg fellépni. Az új intézmény vonzerejét jelzi, hogy a megnyitást követő két hónapban több mint 50 előadást láthat a nagyérdemű. A már befutott zenészek mellett a fiatal tehetségek, különösen a Zeneakadémia hallgatói számtalan lehetőséget kapnak majd, hogy tehetségüket közönség előtt bizonyítsák. Szigeti Imola

2014/január

15


Kultúra & Kritika Ítélet

Megmozdult szótár – Weöres Sándor 100 éves A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása

2013-ban 100 éve, hogy Weöres Sándor megszületett. Ennek alkalmából, a nagyszerű író és költő tiszteletére, munkásságának méltó emléket állítva nyitotta meg kapuit egy rendhagyó kiállítás karunk közelében, a Kálvin tér másik oldalán fekvő Petőfi Irodalmi Múzeumban, mely arra törekszik, hogy a látogatókat a Weöresművekkel interaktív módon ismertesse meg. A kiállítás címe – Megmozdult szótár – már azelőtt magára hívja a figyelmet, mielőtt a kiállító terembe lépnénk. Nemcsak Weöres Sándorra és versére utal, hanem az egész kiállítás filozófiáját is megelőlegezi. Nehéz ugyan először elképzelni, hogy hogyan valósítható meg a versek mozgásba hozatala, élővé tétele egy kiállítás keretében – hiszen az ember megszokta, hogy a múzeumokban sétálni kell egyik festménytől, szobortól a másikig, és az alkotó és a mi fantáziánk közös eredménye, ha a műalkotás életre kell. De hogyan lehet ezt egy versnél elérni? Természetesen ki kell emelni, hogy Weöres-versekről lévén szó, a feladat már nem tűnik olyan nehéznek, hi-

szen, ahogy a költő fogalmazott: „Munkámat használni lehessen, ne szájtátva csodálni.” A kiállítás ezt a kijelölt utat követve eleveníti meg a versek világát a legmodernebb multimédiás, interaktív nyelvi játékokkal, melyek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Kreatív Technológia Laborjának közreműködésével készültek és bármelyik korosztály számára képesek élvezetet nyújtani. A fiatalabbak kipróbálhatják, hogy milyen érzés, ha a gyümölcsök mesélnek nekik verseket; milyen érzés lehet, amikor versek áramlanak ki a költők tollából: rajzolhatnak, kísérletezhetnek, új verssorokat hozhatnak létre; vagy éppen elfújhatják a verset – hogy hogyan, az maradjon a kiállításra látogatók titka. De a kevésbé játékos korosztály is találhat magának elfoglaltságot: a verskoppintóval gyakorolhatjuk, hogy mennyire emlékszünk még arra, hogy mi a különbség a hosszú és a rövid versritmus között, megnézhetjük, hogy hogyan néznének ki Weöres versei, ha egy galaxist alkotnának, a verstapintóval pedig „kezeink közé” vehetjük a verset, tapintásunkkal átélve a magas és mély magánhangzók váltakozását. Ezen kívül még több

installáció is várja a látogatókat a weöresi életpályát bemutató levelekkel, fényképekkel, vallomásokkal kiegészülve. Talán első olvasásra nehezen képzelhető el a kiállítás, de éppen ezért ajánlanám mindenkinek, hogy látogasson el rá, merüljön el egy kis időre a Weöres-versek világában. És ne lepődjön meg, ha a kiállítás végére egy-egy verset akár fejből is fel tud idézni majd! A kiállítás 2014. június 1-jéig látogatható. Ádám Flóra

16

2014/január


Kultúra & Kritika Ítélet

Walter Isaacson: Steve Jobs életrajza Ma már mindenki ismeri Steve Jobs nevét, ami nem véletlen, hiszen szinte teljesen egybeolvadt az Apple márkanévvel. Az életéről szóló könyvet Walter Isaacson írta, aki olyan sikerkönyvek szerzője, mint az Kissinger életrajz és az Einstein: egy zseni élete és világa. Az író az elmúlt évek során több mint negyven alkalommal beszélgetett Steve Jobsszal. A könyv alapjául szolgáltak még a családtagokkal, barátokkal, ellenségekkel, versenytársakkal és kollégákkal készített interjúk is. A szerző előszavából kiderül, hogy a könyv Jobs ötlete volt, hosszú ideig győzködte Isaacsont, hogy írja meg az élete történetét. A könyv 2009-ben lett fontos számára, amikor kiderült, hogy nincs esélye a betegségével szemben. Talán pont emiatt van az, hogy Jobs ennyire

őszintén beszél olyan dolgokról, amire utólag nem biztos, hogy büszke volt. Steve Jobs kreativitása és lelkesedése összesen hat ágazatot forradalmasított: személyi számítógép, animációs film, zene, telefon, táblagép és a digitális könyvkiadás. Jobs mindenkinél előbb rájött, hogy ebben a fejlődő világban az értékteremtés egyik legjobb módja a kreativitás és a technológia összekapcsolása. Nyíltan és őszintén beszélt a munkatársairól és versenytársairól. A barátai, ellenségei valamint a kollégái meséltek szenvedélyeiről és félelmeiről, megalkuvást nem tűrő tökéletesség utáni vágyáról és állandó ellenőrzési kényszeréről. Steve Jobs létrehozta az Apple zárt rendszerét, amely alulmaradt az 1980-as és 1990-es években a nyílt rendszerű PC-vel szemben. Mindössze a piac 5%-át sikerült megszerezniük. 2002-ben azonban e gyengeségükből sikerült előnyt kovácsolniuk, amikor is az ad-

dig ódzkodó zenei kiadókat meggyőzte, hogy csatlakozzanak az iTunesbolthoz. Jobs számítása bejött és az iTunes meghatározó céggé tette az Apple-t, ezzel jelentősen megváltoztatta magát az iparágat is. „Kevés idő adatik itt a Földön mindenkinek. Talán csak néhány igazán jelentős dolgot alkothatunk, ezért mindent igazán jól kell megcsinálnunk.” Steve Jobs Tompai Nikolett

Balkán partizán – Shantel on A38 2013. december 16-án őrült balkáni hangulat szállta meg Budapest leghíresebb partihajóját: a bukovinai származású német Stefan Hantel – ismertebb nevén Shantel – és dinamikus zenekara, a Bucovina Club húzták a talpalávalót. A Cernoviciből származó frankfurti kemény legényről talán kevesen tudják, hogy pályafutásának kezdeti szakaszában a techno kevésbé izgalmas világában alkotott, s csak viszonylag későn ismerte fel, hogy a fiatal generációt szó szerint megőrjíti az ellenpontos ritmusú rezes muzsika. A heuréka után viszont már nem volt megállás a népszerűség útján. A balkáni stílusú zenét a „klasszikus” német elektronikával ötvözve elemi hatást gyakorolt a klubzenei életre. A DJ köré fokozatosan szerveződött Bukovina Club egyedi hangvételét megtalálva saját zenékkel illetve autentikus szerb, cigány és török népzenét feldolgozva hozza lázba a nagyérdeműt. A Shantel & Bucovina Club Orkestar már nem először tette tiszteletét hazánkban, hiszen a 2012-es Sziget fesztiválon a világzenei nagyszínpadon is hatalmas bulit csaptak, mely után nagy izgalommal vártam a sokkal családiasabb A38-as koncertet. Nem hiába. Shantel ezúttal a 2012-ban debütált – sokatmondó − Anarchy & Romance című lemezét hozta el nekünk a The Kiez Is Alright Tour 2013 keretében, melyen a klasszikus balkáni hangulat mellett az electroswing és a jazz elemei is megtalálhatóak. A koncert nem okozott csalódást, a gondtalan nyári „szigetelő” élményeket idézte fel bennem, s úgy láttam másokban is. A hangulat a kezdetektől fogva tetőfokon volt, ám még így is tudták azt fokozni. Pörgő szoknyák, lobogó hajkoronák, csettintő ujjak, tapsoló kezek, ritmusosan ugráló lábak, eufórikus kiáltások – egy picit mindenki bukovinainak érezte magát. Rengeteg ráadás, színpadon táncolás, a végén rajongókkal fotózkodás – a legjobbat kapta a közönség. Hazafele menet a villamoson is csupa méltató kritikát hallhatott az ember a legkülönbözőbb stílusokban. Bár a hajó most Komáromban pihen, reméljük – akarjuk −, hogy 2014-ben is hasonló színvonalú koncertekkel várja majd a nagyérdeműt az újraértelmezett panem et circenses jegyében! Hajdu Rita 2014/január

17


Sport Ítélet

„… egyszerűen arra gondolok, hogy honnan indultam és mekkora utat kellett megtennem” − Interjú Czimbalek Dorinával Folytatva karunk kiemelkedő sportteljesítményt nyújtó hallgatóinak bemutatását, Czimbalek Dorinával beszélgettem. A HÖK révén biztosan sokan ismerik már a mindig mosolygós és aktív Dorinát, de azt kevesen tudják, hogy közben a háttérben keményen ügyködik a kari kézilabda újjáélesztésén. Hogyan alakult ki benned a sport iránti szeretet? Egy igazi sportőrült családba születtem. Édesapám a mai napig focizik, igazából az sem zavarja, hogy gerincsérve van és a térdét is jó párszor kellett már műteni, emellett a bátyámmal együtt nem egyszer csinálták végig az Ironmant. Nagypapám röplabdaedző volt, a nagymamám pedig az egyik játékosa, így ismerték meg egymást. Édesanyám szintén kézilabda kapus volt, mint én. Így egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb engem is bedobnak majd a mélyvízbe. Nem voltam túl kitartó gyerkőc, kipróbáltam szinte az összes sportágat. Még triatlonoztam is, de rá kellett jönnöm, hogy a futás nem lesz soha a szívszerelmem, így hamar el is búcsúztunk egymástól. Azt hiszem ezért is lettem kapus.

Nem is emlékszem, hogy bármi más szóba jött volna nálam a jogon kívül. Körülbelül tíz éves lehettem, amikor a legnagyobb szórakozásom az volt, hogy a szemközti erdőben minden délután leszedtem az őzcsapdákat a fákról. Nagyon elkötelezett kis állatvédő voltam, meg is mondtam anyukámnak, hogy biztosan állatvédő leszek, ha nagy leszek. Ő persze egyből figyelmeztetett, hogy ebből bizony nem lehet megélni. Amikor kijött a Doktor Szöszi kettő, már tudtam mit kell tennem. A filmből okulva láttam, hogy az állatvédelem a jog elvégzése mellett is fantasztikusan működhet, így nem volt kérdés, hogy ügyvéd kötőjel állatvédő leszek! A viccet félretéve, másban tényleg nem gondolkodtam a gimis éveim alatt sem. Nagyon szerettem a jog világával kapcsolatos filmeket. Rendkívül izgal-

Miért pont a kézilabda mellett döntöttél? A kézilabda kiskorom óta a szenvedélyem, apukám minden hétvégén elvitt a nagyatádi meccsekre. A mi kicsiny városunkban a kézilabda volt a legnépszerűbb és a legeredményesebb sportág is, és azt hiszem, az egyetlen hasznos elfoglaltság is a fiatalok számára. Mindig csodálattal bámultam a kéziseket a nézőtérről és arról álmodtam, hogy egyszer legalább beszélgethessek velük. Akkoriban nem hittem volna, hogy az életem részévé fognak válni. Ezért a mai napig nagyon hálás vagyok. 13 évesen kerültem be a Nagyatádi NKK serdülő csapatába kapusként. A kézilabda lett az életem, elképesztően lelkes voltam, de olyan nagy tehetségnek azért nem tartottam magam. Pár év után elköltöztem a városból és így ugyanazon a szinten már nem tudtam folytatni. Sajnos az erős lövésektől a csuklóm is tönkrement, ma már nem is szabad játszanom. A rajongásom persze megmaradt, de már csak mint néző lehetek részese a kézilabdának. Hogyan fogant meg a gondolat, hogy jogot szeretnél tanulni és hova szeretnél elhelyezkedni később?

18

2014/január

masnak és hatalmas kihívásnak találtam, és szerencsére ez akkor sem változott, amikor valóban elkezdtem a tanulmányaimat. Legnagyobb példaképemnek Bory Noémi tanárnőt tartom, hasonló területen szeretnék elhelyezkedni én is. Ha jól tudom, akkor a Pázmányon te vagy a kézilabda foglalkozás egyik szervezője. Mesélnél erről egy kicsit? Azt hiszem az egész a HÖK felvételimen kezdődött. Az elnökségi tagok megkérdezték tőlem, hogy milyen terület érdekel engem a HÖK-ön belül. A Rendezvény és a Sportbizottság állt hozzám a legközelebb már akkor is. Pál Geri, a Sportbizottság elnöke feltette nekem azt a kérdést, hogy melyik sportág érdekel, és esetleg mivel próbálnám népszerűvé tenni a hall-

gatók körében. Szerettem volna szervezni egy kézi meccset a hallgatóknak, és arra gondoltam, hogy egy TutorHÖK mérkőzés talán izgalmas lehetne. Sajnos ezt nem sikerült véghezvinni, és a végén egy spontán megalakult HÖK-ös lány csapat vegyesen állt ki a már veterán férfi kéziseinkkel. Ez volt az első próbálkozásom. Testnevelés gyakorlat keretében eddig nem volt lehetőség kézilabdázni, ezért mindenképp szerettem volna, hogy a hallgatók ebben is kipróbálhassák magukat. Viszonylag kevés létszámmal indultunk szeptemberben, de egyre többen csatlakoztak hozzánk. A veteránjaink is visszatértek, így elég vegyes képet mutatnak az edzéseink. De véleményem szerint egy nagyon lelkes kis csapat gyűlt össze, fiúk-lányok vegyesen vesznek részt az edzéseken. Szerencsére mindenki nagyon elkötelezett, már az elején leszögezték, hogy komolyan gondolják. Én ennek nagyon örültem. Nem mondom, hogy minden zökkenőmentes, számos súrlódás volt mostanában köztem és a kéziseim között. Edző sajnos nem vagyok, így edzeni sem tudom a srácokat, pedig a legnagyobb problémák most ebből fakadnak. Ebben sajnos meg van kötve a kezünk. Sokszor elkedvetlenít ez a helyzet, de úgy gondolom, hogy lehet és tudunk is megoldást találni a problémákra. Nagyon büszke vagyok rájuk és remélem ilyen intenzitással folytatódnak továbbra is az edzések. Továbbra is várok mindenkit az edzésekre, melyek szerdán 2-től 4-ig és csütörtökön 3-tól 5-ig vannak a C épületben. Nem számít, ha kezdő vagy, segíteni fogunk hidd el! Mindenkit szívesen látunk! Mérkőzések illetve vizsgák előtt van valami rituális szokásod, ami erőt ad a küzdelmekhez? Nincs kabalám vagy ilyesmi, egyszerűen arra gondolok, hogy honnan indultam és mekkora utat kellett megtennem ahhoz, hogy most itt lehessek. Ez mindig hatalmas erőt ad és elhiszem, hogy bármire képes vagyok, ha igazán akarom. Hoffmann Zsolt


Környezetrajz & Kulinária Ítélet

Karácsonyunk lélekmelengető italai A tél közeledtével az időjárás is zordabbá válik, és gyakran előfordul, hogy még javában tavasszal is tombol a rossz idő. Így hát a hideg elleni védekezés során kifejezetten érdemes forró italokat fogyasztani, melyek széles választéka közül mindenki megtalálhatja a saját ízlésének megfelelőt. Igen ám, de mitől lesz egy forró ital a karácsony egyik legmeghatározóbb eleme?

viszont biztos, hogy van, méghozzá a bor, ami lehet vörös vagy akár fehér is. Lehetőleg tartózkodjunk az olcsóbbik fajtától, hiszen a jó forralt bor titka, hogy mellékíztől mentes bor legyen az alapja. A forralt borhoz hasonlóan idevehetjük a forró cidert is, ami az alapanyagul szolgáló cider tekintetében nem sokban különbözik a forralt bortól. Ízesítése szintén változó, sőt akár forralt borhoz is fel lehet használni. Érdemes tudni, hogy a forralás egyik eredménye az alkohol elpárolgása, így kellő forralást követően bárki fogyaszthatja.

Tulajdonképpen idesorolhatunk minden olyan italt, ami nélkül nem tudjuk elképzelni a karácsonyunkat, vagy ami hozzájárul a karácsonyunk hangulatához, végső soron mindenki maga dönti el, mit vesz számításba. Általánosságban viszont elmondható, hogy a karácsonyi italok jellegzetessége a „karácsonyi” ízvilágban rejlik. Ezalatt leginkább a karácsonykor használt fűszereket értem, mint a szegfűszeg, szerecsendió vagy a fahéj, de gondolhatunk gyümölcsökre is, mint a citrom vagy a narancs.

Az alkoholos italok tekintetében beszélhetünk a puncsról is. A puncsnak – a korábbi italokhoz hasonlóan – rengeteg változata létezik, annak is egy állandó eleme van, a rum. A puncsot eredetileg az angolok terjesztették el Európában, később a franciák fejlesztették ki belőle a Bishop és a Cardinal nevezetű italokat. Svédországban pedig megszületett a puncs jegelt változata, a caloric punch. Akárhogy is fogyasztjuk a puncsot, az biztos, hogy a karácsonyi partik királynőjévé koronázhatjuk.

Italkínálatomat a téli italok között klasszikusnak számító forralt borral kezdeném. A forralt bor a karácsonyi vásárok hideg lámpafényénél andalgók legjobb kísérője. Elkészítésére jellemző az ahány ház annyi szokás közmondás, ugyanis sokféleképpen készülhet: cukorral, gyümölccsel, különböző fűszerekkel. Tehát amerre járunk, annyi fajtáját ismerhetjük meg. Egy közös jellemzője

Mindezek után nem feledkezhetünk el a karácsony legédesebb italáról, a forró csokiról. Egyszerű elkészíteni és az előzőekhez hasonlóan szintúgy az egyéntől függ, hogy milyenre szeretné. Nem meglepően nélkülözhetetlen eleme a csokoládé. A forró csoki változatosságát már önmagában a csokoládék sokfélesége is meghatározza, hiszen a különböző kakaótartalmú ét csokiktól kezd-

ve a tej csokin át a fehér csokiig megannyi csokoládé közül választhatunk. Ezen kívül használhatunk ízlés szerint tejet vagy tejszínt, esetleg fahéjat vagy nádcukrot. Ha tartalmasabbá kívánjuk tenni, akkor még egy kis likőrrel is megbolondíthatjuk. Végezetül a tetején díszelgő tejszínhabbal még vonzóbbá tehetjük forró italunkat. Utoljára egy igazán forró italról lesz szó, ami nem a karácsony, hanem hagyományosan a szilveszter elengedhetetlen itala. Ez nem más mint a krampampuli. A vicces hangzású név a krampusz német nevéből (Krampeln) származik. A magyar krampampuli leghívebb összetételét Magyar Elek, az Ínyesmester jegyezte fel 1932-ben, de előtte már Jókai Mór is megemlítette az „ördög” italát a műveiben. Nem kell hozzá nagy boszorkányság, csak sok gyümölcs és rumba mártott kockacukor. „Fidibusszal meggyújtjuk (ilyenkor a lámpát eloltjuk), s türelemmel figyeljük, amíg a lángoló szesz kiég s a felolvadt cukor a tálba csepeg.” Ezt követően még forralt borral és teával kell fölönteni és kész is a szilveszteri éjszaka sztár itala. Ha tél van, fagy van, hó van és hideg van, nem baj, hiszen minden alkalomra akad számunkra egy forró ital, ami melegséggel tölt el bennünket. Ünnepeljünk együtt egy hangulatos forró ital társaságában! Tóth Krisztina

Bite Bakery Café az Astorián Mint általában a legtöbb egyetemista, én is éhesen bolyongtam a városban. A legtöbb hely mindig tele van, és nem is árulnak túl egészséges ételeket, a gyorséttermektől pedig már egyenesen a hideg ráz. Nagy szerencsémre észrevettem ezt az üzletet az Astorián, amit eddig nem is tudom, hogy hogy nem láttam még meg. Tehát betértem ebbe a kellemesnek ígérkező kávézóba, ahol nagyon kedves kiszolgáló lány várt. Végigfutottam a választékon: perecek és mindenféle tekercsek, piték és meleg italok várják az éhes vendégeket. Ami az árakat illeti, szerintem teljesen versenyképes, főleg, hogy a kedves dolgozó fel is világosított: a Bite Bakery Café tésztái nem tartalmaznak adalékanyagot. A tésztákat és a töltelékeket a helyszínen készítik a szemünk előtt. A tekercsekhez nádcukrot és a legmagasabb minőségű kakaót és fahéjat használják, ezen kívül a perecek összetevői is kizárólag természetes alapanyagok. Ami az italokat illeti, limonádékat és a joghurtokat organikus gyümölcsvelővel ízesítik, amelyek kizárólag gyümölcsöt, gyümölcscukrot és homoktövist tartalmaznak. Ha mindezeket egybevetjük az árak igazán nem vészesek, egy menüt már 950 forintért is megvásárolhatunk. Én egy fahéjas tekercset próbáltam ki. Nekem nagyon ízlett, teljesen más íze van, mint akármelyik péksüteménynek, amit eddig kóstoltam. Az

biztos, hogy nem valami száraz pékárunak nevezhető dolgot kapunk, hanem egy valóban laktató igazi finomságot. Pár napra rá kipróbáltam a perecüket is, ezek több ízben készülnek, az áruk 350 és 450 forint körül mozog. A perec tésztájából készül a hely hot-dogja is. Különlegessége, hogy a belsejébe nem virslit, hanem kolbászt tesznek. Mindezek mellé szószokat is lehet választani. Az ételeket elfogyaszthatjuk helyben vagy elvitelre is kérhetünk belőlük. Mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el ide, aki szeretne valami finomat enni, akinek fontos az egészsége és mindenekelőtt azoknak, akik szeretnék támogatni a magyar üzletláncokat. Tompai Nikolett Bite Bakery Café 1072 Budapest Rákóczi út 2. +36 30 816 3417 facebook.com/bitebakerycafe Nyitva tartás: H-SZ 7-20, V 8-19

2014/január

19


Humor Ítélet

Emlékezzünk vissza, hogy miképpen is lógtunk legálisan a suliban! Folytatom az iskolai emlékek felgöngyölítését, ha már ennyire belejöttem (és per pillanat olyan randa idő van, hogy semmi esélyem valami vicceset így nagy könynyen és hirtelen iderittyenteni). Tehát: iskola. Emlékek. Mindjárt jön ehhez is az ihlet. Hopp, megvan! (Na, ez félóra volt, de pszt, ezt nem hirdetem). Az iskolához hozzátartoztak olyan tevékenységek is, amik nem a tanórákon történtek, ellenben a tanóráktól vettek el időt. Ilyen volt például az évente kétszer esedékes orvosi látogatás, illetve az év végi osztályfényképezés. A visszaemlékezést az orvosiban tett látogatással kezdeném, ha kedves olvasóim megengedik. Ki ne emlékezne arra, amikor a heti osztályfőnöki órán a drága, ámde némileg már lestrapált, foszladozó idegek büszke tulajdonosa, azaz az osztályfőnök bejelentette, hogy a jövő héten mindenkinek el kell zarándokolnia az orvosi szobába, természetesen a naplóban található névsor alapján (persze fiúk-lányok külön). Mindenki minden porcikáját összeszorította a nagy drukkolásban, hogy ő pont arra a tanórára „essen”, amit a legjobban utál. Az én esetemben, de ezt már előzőleg kifejtettem, ez minden szempontból a matekóra volt, ám ezen a listán az olyan tárgyak is igen előkelő helyen tanyáztak, mint a történelem, a kémia illetve a testnevelésóra. Mármint a többiek esetében, nálam mindenképp a matek élvezett prioritást. A gimiben nem tartozott ide a a fizika, mert azt a tantárgy mindenkinek a kedvence volt (csak hogy tisztázzuk, ez nem csalás, nem ámítás, tényleg szerettük, mivel a tanárunk tisztában volt művészosztályunk reáltárgyakhoz való hozzáállásával, illetve kvalitásával, így nem ugrott össze a gyomrunk minden óra előtt), ám a fent említettek igen.

Megtörtént a beosztás, ki örült, ki siránkozott, továbbá szidta az élet és a sors igazságtalanságát, de nem volt apelláta, menni kellett. Odaültünk a szoba elé, és vártunk. Egyszer csak jött a hívó szó (többkevesebb kedvességgel), bementünk egyesével, és próbáltuk addig húzni a vizsgálatot, hogy már ne kelljen visszamenni órára. Ez nem mindig sikerült természetesen, de egy próbát azért megért. Testtömeg- és súlymérés, látás, hallás, testtartás ellenőrzése, aztán a kötelező kérések/kérdések, mint például, hogy nyújtsd ki a nyelved, ajj, de rosszul nézel ki, te tényleg így állsz, hogy tartod magad, illetve húzd ki magad, mert bajok lesznek, úúú, fogyni kéne, nem mondták még, de sovány vagy, enned kellene, illetve a non plus ultra: hogy te mennyit nőttél, satöbbi. Rajtam mindig volt valami

kritizálnivaló, de emlékeim szerint ezzel nem voltam egyedül. Egy szó, mint száz, megvoltak az orvosi látogatás előnyei és hátrányai is. De legalább a gimiben már nem kaptunk oltást. Úgy emlékszem erre vissza, hogy egyfelől jól jöhetett az általános iskolai szuri, mert másnap be lehetett mutatni otthon a szülők előtt a „jajderosszulvagyokmidjártmeghalokezm áravégérzem” haláltáncot, amit NYILVÁN az oltás okozott, mi más, hogy a drága felmenők rögvest telefon után kap-

janak, kimentve minket legalább egy napra az iskolai oktatás karmaiból, másfelől viszont fájt a szúrás. Hiába mondták, hogy ez csak iciripiciri szúnyogcsípés, EZT SOHASEM volt szabad elhinni az orvosnak. Mert nem csak egy iciripiciri szúnyogcsípés volt, hanem kicsit olyan, mintha a doki az éves darts-bajnokságra edzene. De térjünk át a másik legális lógási pontra, amit már említettem: az osztály fotózása. Ez sajnos szinte kivétel nélkül mindig osztályfőnöki órára esett, a tanév végén. Magyarul, amikor már értelme nem sok volt, mert aki bukásra állt bármiből, azon már ez az egy óra sem segített volna (értsd: titokban a pad alatt próbál a következő órára felkészülni, amit otthon kellett volna, de valahogy minden fontosabb volt, mint a készülés), aki pedig már le volt zárva, az inkább ejtőzéssel, illetve idegrendszere kisimításával töltötte volna az utolsó napokat. De kellett a fénykép örök mementónak, amit meg lehetett venni válogatás és a rendelés leadása után. Készült legalább három „normális”, illetve egy „bolondozós” kép, és mindenki legalább az egyiken az átlagosnál is enerváltabbnak tűnt, és/vagy pislogott. De elkészült, mindenki vett belőle, mindenki mindenkiét dedikálta, hogy aztán majd pár év múlva kiröhöghessük magunkat és a többieket, vagy esetleg, hogy elégethessük ciki ruháink/hajunk el nem múló bizonyítékát. Egy szó, mint száz, ezek is az iskolai emlékeinket színesítették több-kevesebb „sikerrel”, de biztos, hogy ha papír alapon nem is, de máshol megőrzésre kerültek (amit semmilyen eszközzel nem tudunk „törölni”). És hogy ez jó-e? Nem tudom. Mindenesetre így van, akár tetszik, akár nem. Kalász Veronika

20

2014/január


Karrier Ítélet

Gyakornok antológia - az a bizonyos 6 hét Sorozatos sorozatunk új állomásán segítséget szeretnénk nyújtani hallgatótársainknak, hogy a számukra legmegfelelőbb gyakorlati helyet tudják majd kiválasztani. A sorozat első részében a legáltalánosabb gyakorlati helyekről, az ügyvédi irodákról írunk; a későbbiekben a nemzetközi ügyvédi irodák, bíróságok és ügyészségek, illetve a közigazgatás világának ismertetése is sorra kerül. Reméljük, hogy a sorozat segítséget fog nyújtani a gyakorlati helyek keresésekor, kiválasztásakor! Az ügyvédi irodák páratlanul széles spektrumát fedik le a jogalkalmazásnak. A legtöbb kis és közepes iroda a nagyon speciális szakterületeken kívül minden ügycsoportban tevékenykedik: céget alapít, végrendeletet szerkeszt, képviseli az ügyfelet a bíróságon vagy az adóhatóság előtt. Az ilyen irodák nagy előnye, hogy az itt eltöltött gyakorlat alatt is szélesíthetjük látókörünket, naponta más-más ügyekkel foglalkozhatunk, ezért nagyon jó választás mindazoknak, akik még keresik azt, hogy az egyetem elvégzése után mivel szeretnének foglalkozni, illetve ha már pontosan tudják, hogy a szakvizsga után a saját ügyvédi irodájukat szeretnék vezetni. A munka persze tud monoton is lenni, ha például rendszeresen csak cégalapítást, változásbejegyzést végzünk, vagy adott típusú büntetőügyekkel foglalkozunk. A legtöbb ügyvédi irodában minimális az adminisztratív személyzet, nincs saját kézbesítő, így a gyakornoknak értelemszerűen ezeken a területeken is be kell segíteni; fontos ugyanakkor kihangsúlyozni, hogy a földhivatali vagy postai várakozás sem haszontalan, lehetőség van az iratok tanulmányozására, illetve láthatjuk az ügyek egész folyamatát. Utóbbi kétségkívül a legnagyobb előnye a kis irodáknak: a gyakornok foglalkozik az üggyel onnantól kezdve, hogy az ügyfél megérkezik az irodába, egészen addig amíg a jogerős határozatot iktatja, így figyelemmel kíséri az összes munkafázist, az olyan banálisnak tűnő dolgoktól kezdve, hogy mennyi időt érdemes számolni

egy ügyfélre/ügytípusra, mi történik, ha egy napig nem elérhető a cégbíróság rendszere, stb. A kapcsolat az ügyfelekkel, a főnökkel illetve a kollégákkal a legtöbbször nem túl formális, nagyon jó és közvetlen viszony alakulhat ki. Természetesen – pont a méretből adódóan – hátrányai is vannak a kisebb irodáknak: a budapesti ügyvédek felének nincs például Complex Jogtár előfizetése, így sokszor kénytelenek a gyakornokok az internetes jogtárakat használni; a nagyobb probléma, hogy a gyakran hivatkozott BH-khoz sincs az ilyen irodákban hozzáférés, ami a szakmai

igényesség rovására megy. Jellemző probléma továbbá a gyakornokok nem megfelelő elhelyezése, nem megfelelő infrastruktúra biztosítása, a közelmúltban is találkozhatott az álláskereső olyan hirdetéssel, amiben saját laptoppal rendelkező neonomád gyakornokot kerestek. Mivel az irodákban jellemzően nincs külön HR-es kolléga, hatékony módja a munkakeresésnek az önéletrajz elküldése az irodavezető ügyvédnek, valamint a legnagyobb jogi portálokon

(jogiforum.hu, ugyved.net) és az egyetem karrier irodájának oldalán is szép számmal lehet találni gyakornoki álláshirdetéseket. Másodévtől felfelé már érdemes ilyen irodákba pályázni, nagyszerű kezdés, akármilyen területen is szeretne dolgozni később az ember. A jelentkezéskor azonban érdemes tisztázni, hogy az embert melyik jogterület érdekli leginkább (pl. büntető-, polgárivagy adójog), hiszen ő is és az őt alkalmazó iroda is úgy jár a legjobban, ha olyan munkát tud végezni, amit örömmel csinál. A gyakornoki munkaidő többnyire nagyon rugalmas, de általánosságban elvárás, hogy szorgalmi időszakban legalább heti két teljes napot tudjon vállalni a hallgató. A munkanap hossza természetesen itt is felfelé rugalmas, hiszen sok ügyfél csak munka után tudja felkeresni az ügyvédet, de ugyanezen okból nagyon ritkán tart este 7-től tovább (és az sem általános, hogy olyan sokáig tart), mivel akkor már inkább haza igyekeznek az emberek, nem az ügyvédhez. A fizetések terén nagy a szórás, a legjellemzőbb, hogy a kötelező gyakorlat idejére nem adnak fizetést, huzamosabb együttműködés és érdemi munkavégzés esetén azonban pár tízezer forintos jövedelemre szert lehet tenni, ami jó kiegészítés az ösztöndíj mellé, ha a hallgatónak van rá ideje, úgy, hogy közben jogi munkát végez, tehát az elkövetkezendő 40 évre készül. Kovács Krisztián

2014/január

21


ítélet

22

2014/január

GALÉRIA

XVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2014. JANUÁR