Page 18

71_Layout 1 2012.04.26. 12:00 Page 18

Közel ötven évig a katedrán tanítónap alkalmából

mír Feldek vagy Jozef Vengloš. Vele még futballoztunk is.

„Vážení, odložte všetko, rozdávam papiere. Budeme písať. De magyarul mondom, hogy megértsd: puskázzál csak, úgyis elkaplak!” Akit tanított, annak ezek a mondatok ma is elevenen csengenek a fülében. Utánozhatatlan hanglejtésére, egyedi modorára évek, sőt, évtizedek után is tisztán emlékszik minden volt diákja. A pedagógushivatás iránti elkötelezettsége, a megalkuvást nem tűrő szándéka, hogy átadja a gyerekeknek azt a tudást, amivel aztán megállnak a saját lábukon és a tanítás öröme tette őt a legelismertebb és legmegbecsültebb tanárok egyikévé a Dunaszerdahelyi járásban. Hetvennégy évesen hagyta ott a katedrát, de ha tehetné, még ma is tanítana. Hölgye István tanár urat, a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium volt szlovák szakos pedagógusát otthonában látogattuk meg. • Tanár úr, az idei az első tanév, amikor nem a gimnáziumban, hanem otthonában tölti a délelőttjeit. – Igen, negyvennyolc év és tíz hónap munka után tavaly búcsúztam el végleg az iskolától. Nem titok, a gimnáziumban az volt a szokás, hogy a

nyugdíjas kort elért pedagógus júniusban bement az igazgatójához, hogy rákérdezzen, számolnak-e vele a következő tanévben. Magam is így tettem tavaly az érettségik befejeztével, s mivel nem akartam elvenni senkinek sem az óráját, mondtam, ha kell, akkor elmegyek. Először még nem kaptam pontos választ, mert egy fiatalabb kolléganő gondolkodott a távozáson, végül úgy alakult, hogy nem kapok több órát. Így hát júniusban elköszöntem a tantestülettől, leadtam a dolgaimat, s befejeztem a tanítást. • Mi ösztönözte Önt arra, hogy a tanári pályát válassza hivatásul? – Érdekelt a pedagógia, amellett a magyar nyelv és az irodalom. Nem akartam én szlovák szakos lenni, de nem volt más lehetőségem. Magyartörténelem szakra szerettem volna menni, de 1956-ban ilyen párosítás nem indult a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán, ezért a magyar-szlovák szakpárt választottam. Felvehettem volna a magyar mellé az oroszt második szakként, de én a szlovák mellett döntöttem. Nagyon jó iskola volt a miénk, de már megszűnt. Olyan neves emberekkel tanultam együtt, mint Ľubo-

• A Csilizközből származik. Hol hallott életében először szlovák szót? – Csiliznyáradon születtem, ami akkor még teljesen magyar falu volt. Az alapiskolában hallottam először szlovákot, ott tanított bennünket egy Kollár nevű hölgy. Aztán Nagymegyerre akartunk menni, de nem nyílt meg ott a magyar gimnázium, és akkor jöttem ide Dunaszerdahelyre a gimnáziumba 1953-ban. Hogy mit tudtunk akkor szlovákul? Nagyon keveset. Annyira tudtunk csak beszélni, mint most a leggyengébb négyes tanuló, vagy még annyira sem. Tanultunk nyelvtant meg irodalmat, de társalgás nem volt egyáltalán. Aztán az érettségi után Pozsonyban ragadt ránk a nyelv, ott igen rendesek voltak a társaim. Igazán azonban a hadseregben tanultam meg szlovákul. Ott rá voltam kényszerítve. • Hol kezdte a pályafutását? – Az különleges volt. Mikor mi elsőévesek lettünk a főiskolán, törölték a katonai kiképzést. Így aztán, amikor végeztünk, be kellett vonulnunk két évre a csehszlovák hadseregbe. Ráadásul akkor volt a kubai válság, így még egy hónappal meghosszabbították a szolgálatot, amit egy morva városban, Náměšť nad Oslavouban töltöttem a reptéren. Engem viszont a technika sohasem érdekelt. A seregben indultam el a tanári pályán, ugyanis az alakulat katonatisztjei közül többen tanultak a morvaországi Třebíč középiskolájának esti tagozatán. A szlovák nemzetiségűek szlovák nyelvből és irodalomból vizsgázhattak, nekik tartottam hetente egyszer két szlovákórát. Én rangjelzés nélküli katona voltam, a diákjaim között voltak tisztek és pilóták is, de nagyon rendes emberek voltak. Azt is elintézték nekem, hogy hazajöhessek karácsonyi szabadságra. Mikor én bakiztam, akkor szépen összemosolyogtak, mert bakiztam, ez tény. Mind

InfoCsallóköz hetilap 10. szám  
InfoCsallóköz hetilap 10. szám  

InfoCsallóköz hetilap 10. szám

Advertisement