Page 11

a

71_Layout 1 2012.04.26. 11:58 Page 11

egy nő szájából – Szeretek írni. Az írás egy lassabb dolog, átgondolhatóbb, talán szélsőségesebb irányokba elmehetsz, a személyiségedet talán jobban pallérozhatod, ha lehet ilyet mondani. De nem kapod meg azt, amit egy fellépéstől. Nem kapsz közvetlen visszajelzést, hogy amit csinálsz, az tetszik-e, vagy sem. Megírod és az abban a pillanatban elveszik, itt pedig a közönséged veled szemben ül.

Interjú

11

leti lehetőség és tapasztalatszerzés is volt. Olyan dolgokat tudtam meg így a fiúkról, amiket máskor nem biztos, hogy ki tudtam volna belőlük szedni. Élveztem a könyv elkészítését, rendkívül jó folyamat volt. Jókat beszélgettünk, és könnyű volt megírni. • Vannak előtted még célok a humor terén, amiket el szeretnél érni?

és nem szerette volna, ha ez megváltozik, aggódott, hogy megváltozom. De én nem tudok más lenni, még ha olykor szeretnék is. Nem nagyon tudok kibújni a bőrömből. • A két lányod mit érzékel az egészből? – Ők úgy hívják, mikor a képernyőn látnak, hogy az ott a ,,játékanya”. Ezt ők találták ki, nem tudom, pontosan mit takar ez számukra. Nem értik még, hogy ha benne vagyok az újságban és a tévében is, akkor az most hogyan lehetséges. • Hogy állnak hozzád a rajongók? Megismernek az utcán az emberek? – Nem tépnek szét, aminek az egyik oka, hogy eleve másképp nézek ki a hétköznapokban. Most talpig ki vagyok sminkelve, hétköznap a gyerekek mellett ezt nem lehet kivitelezni, és olyankor ember legyen a talpán, aki felismer. A hangomról még esetleg, az arcomról kevésbé. Hízelgő, ha megismernek, még hízelgőbb, ha nem csak a „csaj a showder-ből” vagyok, hanem a nevemet is tudják. Természetesen általában akkor ismerik fel az embert, ha vagy rohan valahova, vagy késésben van… • Újságíró és humorista vagy. Melyik áll hozzád közelebb?

Előadásaiba a közönséget is szívesen bevonja

• Megjelent egy könyved: Dumaszínház - Tankönyv és munkafüzet a címe. Hogy született meg ez a könyv a Dumaszínházas fiúkról? – Éppen akkor rúgtak ki engem egy színháztól, ahol konferanszié voltam, és ez anyagi kiesést jelentett. De a könyv ennek ellenére nem volt teljes mértékben komoly gondolat. Nem gondoltam volna, hogy ebből ennyi pénz lesz. Rám tört az érzés, hogy egyszerűen tennem kell valamit, mert ha nem, megőrülök. Ráadásul ez egy üz-

– Nincsenek különösebben nagy vágyaim, nyilván egy Pulitzer-díj, meg egy Karinthy-gyűrű, esetleg még egy Kossuth-díj… De tényleg nincsenek nagy céljaim. Azt szeretném, és talán nem tűnik szerénytelennek, amit mondok, ha lenne rám igény. A Showder Klubból most szándékosan maradtam ki, de az emberek megtalálnak a közvetítőkön keresztül. Szöveg: Szabó Csilla Fotó: Bodó Károly

InfoCsallóköz hetilap 10. szám  

InfoCsallóköz hetilap 10. szám

Advertisement