Issuu on Google+

ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011


ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011

Az Összefogás Ifjúsági Találkozó című program és annak eredményeképpen megjelenő jelen kiadvány a “komplex gyermek- és ifjúságfejlesztő szakmai tevékenységek, programok megvalósításának támogatására” kiírt pályázati támogatásból valósult meg. Pályázati azonosító: ifJ-kX-10-b-0065


Tartalomjegyzék Előszó

4

Mihalovics Péter, Új Nemzedék Jövőjéért Felelős Miniszteri Biztos előadása

5

Téglásy Kristóf, Nemzeti Erőforrás Minisztérium Szociális, Család-és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárság Ifjúságügyi Főosztály, főosztályvezetőjének előadása

9

Bauer Béla, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Kutatási Igazgatóság igazgató-helyettesének előadása

13

Galambos Adorján, Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat igazgatójának előadása

28

Nemes László, HÖOK Ifjúságügyi Bizottsági tagjának rövid összefoglalója az ifjúságpolitikai kerekasztal-beszélgetésről

32

Szűcs Gabriella, HÖOK Mentorprogram – Felsőoktatási Mentorhálózat, programvezető és Kovács Anna, HÖOK Mentorprogram – Felsőoktatási Mentorhálózat, szakmai koordinátor összefoglalója a HÖOK Mentorprogram Felsőoktatási Mentorhálózat régió-koordinátorainak nyári tréningjéről

34

Gulyás Tibor, HÖOK ifjúsági ügyekért felelős elnökségi tag és Teleki László, HÖOK szakértő bevezetése a szekciómunkákba

38

Határon túli magyar felsőoktatási hallgató útja és kilátásai a belépéstől az otthonteremtésig; moderátor: Majzik Balázs, Nemzeti Erőforrás Minisztérium Szociális, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárság Ifjúságügyi Főosztály, osztályvezető

40

A hazai felsőoktatási hallgató útja és kilátásai a belépéstől az otthonteremtésig; moderátor: Bodor Tamás, Országos Egészségfejlesztési Intézet

41


ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011

előszó kedves olvasó! Sikerült megszerveznünk egy találkozást és kialakítanunk egy párbeszédet a 2011. július elején megszervezett Összefogás című Ifjúsági Találkozóval, melynek eredményeit összefoglaló kiadványát olvashatja most. A program során előadások, beszélgetések, szekciómunkák keretében foglalkoztunk a felsőoktatásba belépő és ott végzettséget szerző diákok helyzetével, körülményeivel és lehetőségeivel; értékelve mindezeket határokat átívelő diákvezetői résztvevőkkel, hiszen úgy gondoljuk, hogy a felsőoktatási diák és az otthonteremtés előtt álló fiatal értelmiségi a legfontosabb erőforrás.

Nagy Dávid HÖOK elnök

Maszlavér Gábor HÖOK Kft. ügyvezető Gulyás Tibor HÖOK ifjúsági ügyekért felelős elnökségi tag

4


Mihalovics Péter, Új Nemzedék Jövőjéért felelős Miniszteri Biztos előadása az Összefogás Ifjúsági Találkozón, 2011. július 9-én, Balatonlellén

A mai fiatalok különösen nehéz helyzetben vannak, ha a karriertervezésről, foglalkoztatási kérdésekről van szó. Nemcsak a recesszió miatt találnak nehezen munkát, de a felsőoktatásban tapasztalható aránytalan képzési rendszer és a diploma felülértékelése miatt kevesen választanak a piaci igényeknek, kvalitásaiknak, érdeklődésüknek megfelelően. Ezért a kormány felelőssége, hogy egyrészt az oktatási rendszert úgy alakítsuk át, hogy az megfeleljen a foglalkoztatási helyzetnek, másrészt pedig, hogy a fiatalok megkapjanak minden segítséget és információt, hogy jól dönthessenek a jövőjükkel kapcsolatban. A HÖOK, a karrierirodák képviselői, a kormány mind érdekeltek a minőségi felsőoktatás és releváns szakképzettség feltételeinek megteremtésében. A felsőoktatás és a munkaerőpiac kapcsolódása egyre nagyobb hangsúlyt kap az új felsőoktatási törvény koncepciójában, a kormány stratégiáinak kialakításában, illetve az új körvonalazandó ifjúsági stratégiában. A HÖOK – hálózati rendszeréből kifolyólag – lehet az egyik legjelentősebb stratégiai partnerünk, hiszen támogatásukkal folyamatos, kétirányú kommunikációt tudunk folytatni a program által célcsoportként megjelölt 14-35 éves korosztály jelentős részével. Így fel tudjuk mérni a fiatalok igényeit, teljes képet kaphatunk problémáikról, megoszthatják velünk ötleteiket, amelyekre a miniszteri biztosi stáb minél több megoldási javaslatot és támogatást próbál az Új Nemzedék Jövőjéért Program keretein belül ajánlani. Miről is szól az Új Nemzedék Jövőjéért Program? Meggyőződésünk, hogy a 14 és 35 év közöttiek nemzedéke stratégiai fontossággal bír, hiszen ők jelentik az ország jövőjét – ezért a kormány stratégiai partnerként tekint rájuk: számít aktív részvételükre a kormány ifjúságpolitikai stratégiájának kidolgozásában. A középtávú stratégia legfőbb célkitűzése, hogy szakmai megbecsülést, egzisztenciális biztonságot garantáló jövőt teremtsen számukra, hogy külföldi tapasztalataikat, megszerzett tudásu-

5


ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011 kat – legyen szó akár kétkezi, akár elméleti munkáról – hazájukban kamatoztassák. Hogy a karriertervezés, a családalapítás Magyarországon ne csak egy kényszerválasztás legyen. Olyan országot építeni, amellyel törődni akarnak, mert tudják, hazájuk is törődik velük. Magyarországnak szüksége van az Új Nemzedék Jövőjéért megalkotott programra, amely stratégiai válaszokat ad a fiatalok mindennapjait érintő problémákra. Amely olyan új és egységes szemléletre épülő ifjúságpolitika alapjait rakja le, amely céljának tekinti, hogy a boldogulás lehetőségét a lehető legszélesebb körben biztosítsa a korszerű tudással és kiforrott jövőképpel rendelkező fiatal nemzedék számára. Az Új Nemzedék Jövőjéért Program egy olyan új pályaválasztási információs rendszer kidolgozását tűzi célul, amely a diákokat a számukra lehető legmegfelelőbb pálya kiválasztásához szükséges információkkal, ismeretekkel látja el, hogy döntésüket a megalapozott tények birtokában tudják meghozni. 2009-ben az Educatio Nonprofit Kft vezetésével indult egy előremutató kezdeményezés, a Diplomás Pályakövető Rendszer. A fiatalok életlehetőségeit, pályaválasztását, a munkaerő-piaci esélyeit azonban nem csak az információhiány, illetve az intézményrendszer hiányosságai rontják. Hiszen Magyarország versenyképességének egyik legnagyobb hátránya az idegen nyelvek nem megfelelő ismeretében rejlik – fontos, hogy erre a problémára is hatékony megoldást találjunk. A minőségi oktatáshoz való hozzáférés – amely a HÖOK által kidolgozott dokumentumokban is elsődleges igényként jelenik meg – szintén súlyos probléma Magyarországon. Ugyanis a tudás megszerzése, s így a boldogulás lehetősége eddig a szülők anyagi helyzetétől függött. A Program egy igazságos finanszírozási és törlesztési rendszer kidolgozásában érdekelt és elkötelezett. Hiszen a mindenkori kormány nem teheti meg, hogy lemond azokról a tehetséges fiatalokról, akik most a hazai munkalehetőségek és tanulmányok helyett külföldön keresik boldogulásukat. Az Új Nemzedék Jövőjéért Program a hazai vállalkozásokba, kutatóintézetekbe való beilleszkedést, valamint innovatív vállalkozások alapítását hivatott támogatni. A jelenlegi felsőoktatási rendszer mechanizmusa és a munkaerőpiac elvárásai között egyelőre feloldatlan ellentmondások nehezítik a pályakezdők helyzetét. Hiszen a munkaerőpiacra való bekerülés egyik legfontosabb kritériuma a korábbi munkatapasztalat. Nem is az eredmény, vagy a tanulmányok helyszíne határozza meg a munkába állás esélyeit, hanem az, hogy mennyire mozog az illető otthonosan a munka világában, mennyi tapasztalata és gyakorlata van.

6


Mihalovics Péter, Új Nemzedék Jövőjéért Felelős Miniszteri Biztos előadása

A munkáltatók számos olyan releváns ismérvet határoznak meg, amelyek miatt vonzó lehet egy frissdiplomás a vállalat rendszerében: jó elméleti alapokkal rendelkeznek, tudásuk a legújabb elméletekre és kutatásokra is kiterjed. Gyorsabban és könnyebben tanulnak, teherbírásuk nagyobb. Továbbá sokkal inkább formálhatók a vállalat arculatához, mechanizmusához, azonban fizetési elvárásuk is jelentősen elmarad a többéves tapasztalattal rendelkező munkavállalók mögött. Ha a hátrányokat szemléljük, először a releváns szakmai tapasztalat hiányát kell megemlítenünk. A személyes képességek (soft skills) fejlesztésére is nagyobb hangsúlyt kell fektetni, és már a tanrend részévé kell tenni olyan készségek megszerzését, mint ügyfél-orientáltság, asszertivitás, prezentáció, kommunikációs készség, stratégiai gondolkodás. Az előbb felvázolt ellentmondást egy új, átfogó gyakornoki program bevezetésével kell áthidalni, valamint egy ösztönző rendszert kell felállítani, amely a munkál-

7


ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011

Az Összefogás Ifjúsági Találkozó résztvevői hallgatják Mihalovics Péter, Új Nemzedék Jövőjéért Felelős Miniszteri Biztos előadását

tatókat is érdekeltté teszi abban, hogy a hallgatók hatékony és szakmailag hasznos programokban vegyenek részt. A fiataloknak, az ifjúsági szervezeteknek fontos tisztában lenniük azzal, hogy a kormány egyértelműen egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy olyan feltételeket teremtsen, amelyeknek köszönhetően a fiatalok nem csak hogy otthon érzik magukat hazájukban, de tudják, minden támogatást megkapnak – életkortól, nemtől, iskolázottságtól vagy lakhelytől függetlenül. Fontos, hogy az új nemzedék képviselői partnert, ne pedig akadályozó tényezőt lássanak a kormányban. Hogy képesek legyenek, akarjanak közösen Magyarország jövőjéért dolgozni. ■

8


Téglásy Kristóf, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Szociális, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárság ifjúságügyi főosztályvezetőjének előadása az Összefogás ifjúsági Találkozón, 2011. július 9-én, Balatonlellén

Hazánk a rendszerváltás után közel másfél évtized elteltével, 2004. május 1-jén csatlakozott a ma már 27 tagú Európai Unióhoz. Az EU-ban az ifjúságpolitika – hasonlóan pl. az oktatásügyhöz, és azon belül a felsőoktatás-politikához – tagállami hatáskörbe tartozik, de az ifjúságpolitika területen is arra törekszenek az EU tagállamai, hogy saját tagállami szakpolitikáik között is egyre erősebb összhangot teremtsenek. Az ifjúságpolitika ráadásul horizontális szakpolitika, tehát csak és kizárólag más szakpolitikákkal együtt értelmezhető; közös pontokat mutató szakpolitika pl. az oktatás- vagy foglalkoztatáspolitika. A tagállamok közötti együttműködés kereteit az Európai Bizottság által 2001-ben kiadott „Új lendület Európa fiataljai számára” c. Európai Ifjúsági Fehér Könyv jelölte ki. Az Európai Bizottság általános elveket és ajánlásokat fogalmazott meg a tagországok és a tagjelöltek számára. Az Európai Ifjúsági Fehér Könyv kiemelten foglalkozik az európai fiatalok szervezettségével, továbbá részvételükkel a döntéshozatali folyamatokban –, ezért külön hangsúlyt kapott az ifjúság minél szélesebb rétegeinek bevonása az európai és tagállami, a helyi döntéshozatalba. A helyi részvétel megerősítése a fiatalok helyben maradását és helyi lehetőségeik bővítését szolgálja. Az információszolgáltatási hálózatok kialakítása is igen fontos, pl. a pályaválasztásban és a pályakezdésben, vagy a különféle ösztöndíjakkal kapcsolatban. Az Európai Tanács 2005-ban fogadta el az Európai Ifjúsági Fehér Könyvre támaszkodó Európai Ifjúsági Paktumot, amely fiatalokkal kapcsolatos oktatás- és foglalkoztatáspolitikai célokat tartalmaz. Az Európai Bizottság fogadta el az „Ifjúság - Befektetés és az érvényesülés elősegítése” c. Európai Ifjúsági Stratégiát, amellyel új korszakba lépett az EU ifjúságpolitikája. Az Európai Ifjúsági Stratégia tényként állapítja meg, hogy az ifjúság képezi az európai társadalmak egyik legkiszolgáltatottabb csoportját, különösen a mostani gazdasági és pénzügyi válság idején, másrészt arra is rávilágít, hogy a fia-

9


ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011

Téglásy Kristóf, Nemzeti Erőforrás Minisztérium Szociális, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárság Ifjúságügyi Főosztály, főosztályvezetőjének előadása közben

talok öregedő társadalmunk értékes, talán legértékesebb erőforrásai; felhívja a figyelmet a közösségi szintű együttműködés fontosságára. Az Európai Ifjúsági Stratégia azt javasolja a tagállamoknak, hogy kezeljék az ifjúságpolitikát ágazatokon átívelő, horizontális szakpolitikaként. E mellett az Európai Ifjúsági Stratégia meghatároz három átfogó – és egymással összekapcsolódó – célt: esélyteremtés az ifjúság számára az oktatás és a foglalkoztatás terén; a lehetőségekhez való hozzáférés javítása és az összes fiatal teljes társadalmi részvétele; a kölcsönös szolidaritás erősítése a társadalom és a fiatalok között. Mit takar a trióelnökség-fogalom? 2007. január 1-jétől 3-3 tagállam fél-fél évig, összesen másfél éven át elnököl az Európai Tanácsban. Minden trióelnökségnek közös – az ifjúságpolitikai folyamatokra is kiterjedő – programja van, ezzel is erősítve a tagállamok közötti, európai együttműködést.

10


2010. január 1. és 2011. június 30. között Magyarország Spanyolországgal és Belgiummal alkotott egy trióelnökséget. Az ifjúságpolitika terén, a Triónak az átfogó prioritása a fiatalok munkaerőpiacra való bejutása volt. Ezen kívül, minden soros elnökséget betöltő tagállam rendelkezik egy vagy több egymást erősítő és egymásra épülő specifikus prioritással. (Spanyolország: hátrányos helyzetű fiatalok bevonása; Belgium: ifjúsági munka a társadalom szegény rétegeiben; Magyarország: aktív részvétel). Ezen prioritásokhoz szorosan kapcsolódik, hogy az idei év az Unióban a fiatalok önkéntességének éve is. Magyarország soros elnöksége után, 2011. július 1-jétől a trióelnökségünk által megkezdett munkát és párbeszédet Lengyelország, Dánia és Ciprus folytatja. (Az ifjúságpolitikai speciális prioritás 2011. július 1. és 2012. december 31. között: Lengyelország: fiatalok és a világ; Dánia: kreativitás és innováció; Ciprus: részvétel és társadalmi befogadás.) A trióelnökségünk az Európai Bizottsággal és Európai Ifjúsági Fórummal közösen – 2010 januárjától 2011 júniusáig tartó időszakban – párbeszédet kezdeményezett Európa fiataljaival.1 E párbeszéd, amit a szakirodalom strukturált párbeszédként tart számon, célja, hogy a fiatalokat bevonja a napirenden lévő ifjúsági ügyek megvitatásába; ez megteremtette az EU hivatalai és az európai fiatalság között zajló, élő párbeszédet. A párbeszéd a trióelnökségünk alatt, 2010. január 1. és 2011. június 30. között a fiatalok foglalkoztatásának európai helyzetéről szólt. A trióelnökség alatt született eredményeket minden félévben a fiatalok és döntéshozók együtt vitatják meg az EU Ifjúsági Konferencia keretei között. (Az EU Ifjúsági Konferencia budapesti, 2011. március 4-i záró rendezvényén a HÖOK képviseletében Gulyás Tibor és Teleki László megfigyelőként jelen volt.) A 2009. október 26-án elfogadott Nemzeti Ifjúsági Stratégiáról szóló 88/2009. (X. 29.) OGY határozat illeszkedik a fentiekben bemutatott, az EU berkein belül megkezdett folyamatokba mind alaki, mind tartalmi szempontból. Fontos kiemelni, hogy a Kormány a trianoni határokon átívelő nemzetpolitikája révén e folyamatokban kizárólag a Stratégia 4.4.2. pontban kifejezésre jutó egységes nemzetszemlélet tiszteletben tartása mellett vesz részt. 1

Európai Ifjúsági Fórumot 1996-ban hozták létre az európai Nemzeti Ifjúsági Tanácsok és európai szintű nem-kormányzati ifjúsági szervezetek. A Fórum konzultációs és lobbyszervezetként működik az EU, az ET, az ENSZ és más nemzetközi szervezetek döntéshozó testületei és az ifjúsági szervezetek között folytatott párbeszédben; ösztönzi a fiatalok részvételét és biztosítja véleményük figyelembe vételét az őket érintő döntéshozatal során. A Fórum az EU-intézményrendszer elismert tárgyalópartnere.

11


ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011

Az előadások nagy érdeklődés mellett zajlottak

A Stratégia 4.4.2. pontban megfogalmazott célokra és értékekre, a fiatalokkal folytatatott párbeszéd eredményeire figyelemmel a Kormány hazánk soros elnöksége alatt előkészítette, az Európai Tanács pedig elfogadta az előadás előtt nyomtatásban is kiosztott, a fiatalok Európa demokratikus életében való részvétele új és hatékony formáinak ösztönzéséről szóló tanácsi állásfoglalást. Nagy eredménynek tartjuk, hogy a három félév együttes eredményeit bemutató határozatot, az EU miniszteri értekezlete egyhangúan fogadta el. Ilyen magas szintre ifjúságpolitikai dokumentumot még egyetlen elnökség sem vitt, amiért külön köszönetét fejezte ki több tagállam képviselője. ■

12


Bauer Béla: A kulturális szemlélet spiráljai1 A magyar fiatalok kulturális és szabadidős szokásainak különbözőségei az ezredfordulón

A magyar társadalom sajátos változási és fejlődési modelljének jellemzői leginkább Hajnal István, Bibó István és Szűcs Jenő gondolatai mentén fogalmazhatók meg, amennyiben e társadalmat Köztes-Európaként írják le, Ady szavaival: „Kompország”ként. Ezen sajátosságok – bár a 20. század gondolkodási ikonjaként fogalmazódtak meg – érvényesnek tekinthetőek napjainkban is. Jelen tanulmány a fenti szemléletet követve kívánja értelmezni azokat a folyamatokat, amelyek a 21. század első évtizedében a fiataloknak nevezett társadalmi csoportokra jellemzőnek tűnnek. Az ezredforduló nem csupán történelmi, hanem kulturális fordulópont is az európai, különösképpen a közép-európai társadalmak életében, folyamataiban. A múlt század kultúrához köthető elvárásait a szociológiai szakirodalom egyrészt az objektivált, másrészt az intézményesített kulturális tőkével, ezek különböző megjelenési formáival írta le (Bourdieu 2000, 35–48.). Az elmúlt évtized alapvetően változtatta meg a kulturális felhalmozáshoz való viszonyt. Háttérbe kerültek a könyvek, képzőművészeti alkotások, de a zenehordozók hagyományos (LP, CD) formái is. Új eszköz jelent meg a fiatalok, így a társadalom kulturális fogyasztásának középpontjában: a számítógép. Korszakunk egyik sajátossága, hogy a fiatalok – kulturális szempontból – a 21. században már nem csupán mintakövetők,2 hanem mintateremtőkké váltak. Ebből fakadóan az az „eszköz”, amely először „csupán” lekötötte a fiatalok szabadidejének egy részét, ma meghatározza társadalmi és kulturális jelenlétüket is. A ’jelenség’ mára a kulturális felhalmozásokat is átalakította. Feleslegessé válnak a hagyományos eszközök, tárgyak. Az újak internet segítségével érhetőek el. Az „ellentmondások” – mint tudjuk – közkeletű témái a szociológiának. Ezeknek többféle megközelítése is létezik. Lehetnek pl. strukturális ellentmondások, ame1 2

Jelen tanulmány alapját az Arctalan (?) nemzedék című kötetben megjelent tanulmány képezi. Ez az állítás nem kíván ellentmondani a Szabó A.–Kern tanulmány azon gondolatának, amely a politikai szereplésre utalva a magyar fiatalokat mintakövetőnek állítja be. Ld.: Szabó A.–Kern: A magyar fiatalok politikai aktivitása.

13


ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011 lyek a társadalmi szemléletek különbözőségéből fakadnak, illetve olyanok, amelyek a viselkedéssel szembeni várakozások mentén jönnek létre (Luhmann 2009, 383). Ezek kapcsán érdemes felfigyelni egy olyan jelenségre is, amelyet több esetben figyelmen kívül hagy a mai társadalomtudományi megközelítés, ez pedig az ‘újműveltség’3 megjelenése. A fentebb említett sajátosságok – valószínűsíthetően – egy olyan kulturális változást idéztek (idéznek) elő, amelynek jelentősége a Guttenberg-galaxiséhoz mérhető. Hiszen az ‘újműveltség’ megjelenése „feleslegessé” tesz több olyan szempontot, amely a könyvnyomtatás, a rögzített és nyomtatott szöveg elterjedésével meghatározó lett. Összehasonlíthatatlanná válnak a hagyományosnak mondható közönség-meghatározások is, hiszen az egyidejűségnek ma egészen más értelmezési síkjai alakultak ki az internet eltömegesedésével, mint azt a korábbi definíciók alapján értelmeztük. Az internet egyidejűsége alapvetően különbözik a hagyományos4 tömegkommunikációétól, egyrészt – leegyszerűsítve – a virtuális tér lehetőséget ad reagálásokra, másrészt ennek az egyidejűségnek a globális tér új közeget teremt (Beck 2005, 21). Kifejtve a fentieket: mindez azt jelenti, hogy a fiatalokhoz köthető, és a 20. század közepén megjelenő ifjúsági kultúra – a technikai változásokra való reagálások mentén – a 21. századra olyan ’újkultúrává’ vált, amely átrendezi, átértelmezi a hagyományosnak nevezett formákat (Tibori 2000; Bauer–Tibori 2002). Új társas tereket teremt a virtualitásban,5 és még inkább átstrukturálja a kommunikációs tereket a társadalmi előnyökkel rendelkezők érdekei mentén. A kulturális értékekhez való hozzáférés módjában és ezen értékek mintázatának alakulásában a családi szocializációnak olyan elemei is megjelennek, amelyek a technikai korszakváltás következményei. Többek között az, hogy már az ezredforduló idején rendelkezett a család számítástechnikai eszközzel, illetve – az akkori lehetőségek között – internet-elérhetőséggel (Nemeskéri 2002b 44–45; Laki–Szabó A.–Bauer 2001, Bauer–Máder–Nemeskéri–Szabó A. 2003). Ezt a jelenséget akár virtuális szocializációnak is lehet értelmezni. 6 Ennek a folyamatnak azonban több olyan kimenetele is van, amely felveti azt a kérdést, hogy a virtualitás fiataljainak kulturális ismeretei, 3 4 5

6

A fogalmat Somlai Péter nyomán használom. Újságok, rádió, televízió. Erről részletesen lásd Ságvári Bence, valamint Déri András–Bauer Béla jelen tanulmánykötetben közölt írásait. Lásd erről Déri–Bauer jelen tanulmánykötetben közölt írását. Ennek a jelenségnek a „megjelenítőit” Prensky két módon nevezi meg: digitális bennszülöttként (digital natives), illetve digitális bevándorlóként (digital immigrants).

14


módjai értelmezhetőek-e azoknak az ismereteknek a mentén, amivel az előző generációk rendelkeztek. Feltehetőek, összehasonlíthatóak-e a 21. század első évtizedének végén azok a kérdések, amelyeknek alapvető szempontjai közé tartozott a felhalmozott és objektivált kulturális tőke? Akkor, amikor a virtualitás bennszülöttjei számára ez a fajta felhalmozás már nem hordoz értéket. Értelmezhetőek-e azok a kérdések, amelyek a könyvek olvasásáról érdeklődnek, miközben figyelmen kívül hagyják, hogy megváltoztak az olvasási körülmények és szokások, a fiatalok egyre nagyobb hányada olvasási ’élményeit’ a neten találja meg. Az utóbbi évek kutatásaiban egyre több alkalommal jelenik meg az ’amit nem tudnak szempont’.7 Míg a fiatalok egymás közti interakcióiban értékként számon tartott cselekvésekre a virtuális értelemben legfeljebb csak bevándorlóként aposztrofált idősebb generáció – ismeretek hiányában – nem tud reflektálni, miután ezen ’jelenségek’ nem kódolhatóak az ismereteik mentén. ’Újműveltség’ alatt a továbbiakban azt a jelenséget is értem, amelyben az objektivált kulturális javak felhalmozása háttérbe szorul, és helyét és szerepét az interneten hozzáférhető ismeretek váltják fel. A modern társadalmakban – ide értjük a magyar társadalmat is – a mindenkori fiatal nemzedékek társadalmi felkészítését, tevékenységét és beilleszkedését sok és sokféle társadalmi intézmény és szervezet egyidejű működése hivatott biztosítani. Az egyik legfontosabb ezek közt a család, azonban az oktatási-képzési rendszer, az állam, az önkormányzatok, az ifjúsági és civil szervezetek, az egyházak, a kortárscsoportok vagy a média is alapvető szerepet töltenek be a fiatalok szocializálásában. Az elmúlt két évtized ifjúságszociológiai kutatásai jelzik, hogy kitolódott az ifjúsági korszak. Míg a 20. század ’90-es éveiben íródott ifjúságszociológiai tanulmányok nagy reményeket fűztek a képzettségi szint emelkedéséhez, azt az illúziót táplálva, hogy a felsőoktatás kapui a társadalmi hierarchia alsó fokain elhelyezkedő rétegek (így például a községekben élő, alacsony iskolázottságú családok gyermekei) számára is megnyílnak. Ezek a remények túlzottnak bizonyultak. A felsőoktatásban való részvételre a középfokú és a felsőfokú végzettségű szülők gyermekeinek nyílnak esélyei. A 21. század első évtizedének realitása, hogy a társadalom jóval szélesebb rétegei számára a felsőoktatás továbbra is csak a felemelkedés elméleti lehetőségét hordozza.

7

Lásd: Jelentés az Oktatásról 2006; Jelentés az Ifjúság helyzetéről.

15


ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011 Az alábbi adatatok az Ifjúság2000, az Ifjúság2004, illetve Ifjsúág2008 nagymintás ifjúsági vizsgálatokból származnak.8 A kutatások felvételei időpontjai több szempontból is meghatározóak voltak. A 2000. évben a leginkább iskolázott családokból, a felsőbb társadalmi rétegekből érkező fiatalok látszottak a felsőoktatási expanzió egyértelmű haszonélvezőinek, míg a 2004-ben felvett adatok már azt mutatták, hogy a középiskolai végzettséggel rendelkező apák gyermekeinek felsőfokú továbbtanulási esélyei javultak. Ez a tendencia folytatódott 2008-ban. A fentiek alapján megállapítható, hogy a felsőfokú továbbtanulás szempontjából immár az apa középiskolai végzettsége tekinthető cezúrának. Az ennél alacsonyabb iskolázottságú családhoz, rosszabb társadalmi környezethez tartozó fiatalok két csoportját (tehát a szakmunkás és a legfeljebb általános iskolai végzettségű apák gyermekeit) pedig a további expanzió sem hozza (hozta) előnyösebb helyzetbe. Sőt, a legkedvezőtlenebb családi, társadalmi környezetben élők felsőfokú továbbtanulásának esélyei a korábbinál is kisebbek. Az eltérő társadalmi háttérből fakadó iskolázási esélyegyenlőtlenségek tehát változatlan intenzitással befolyásolják a fiatal nemzedék tudásszerzésének, művelődésének lehetőségeit. A kulturális tevékenységek közötti válogatás, azok mélysége, intenzitása meg sem közelíti azt a mértéket, mint amire az elmúlt évek kultúrszociológiai vizsgálatai utaltak. Az a néhány, szabadidőben végzett – de akkor is kevésbé tudatosan választott, inkább ötletszerűnek tűnő – foglalatosság, amiről a fiatalok beszámolnak, jórészt egyéni aktivitást, elhatározást tükröz. A társaság, a közösség hiányzik; illetve hiányzik azoknak a kulturális tereknek az „igénybevétele”, amely biztosítaná a közös élményen (kulturális élmények egyidejű, közönségszerű befogadásán) alapuló közösségi–kortársi vélemény kialakulásának lehetőségét. Másképpen megközelítve: szinte eltűnt a társas cselekvés iránti vágy a fiatalok kulturális tevékenységéből. Ez annak a folyamatnak lehet a következménye, amely az internetes kommunikáció széles körű elterjedésével válik általánossá. A fiatalok számára a beszédcselekvés színtere ma már az internet adta lehetőségekhez kötődik. A beszédcselekvés hagyományos helyszíneit (kávéház, teázó, söröző) ugyanis a fiatalok átlagosan 2-3 havonta látogatják. Ez a tendencia hatással bírhat a személyközi kommunikációkra is, de ennek a folyamatnak 8

A minták életkorra, nemre, településtípusra, településnagyságra, megyére és régióra reprezentatívak. A vizsgálatokról részletesen lásd Laki–Szabó A.–Bauer 2001; Bauer–Szabó A. 2005; Bauer–Szabó A. 2009 módszertani leírásait, valamint Nemeskéri 2002a.

16


a leírására a kvantitatív módszer kevéssé alkalmas. Itt kell ugyanakkor megjegyeznünk, hogy a fiatalok szívesen töltik el szabadidejüket egymás otthonában; az okok között a szocializáció hiányát, de a pénztelenséget is kereshetjük. Tárgyiasult kulturális tőkével9 való ellátottság Azokat az adatokat, folyamatokat mutatjuk be, amelyek a minta sajátosságából fakadóan a regionális mintákban csak kevésbé értelmezhetőek. A házi könyvtár léte, vagy éppen annak hiánya az eddigi kutatások és a kultúraszociológia hagyományainak figyelembevétele mellett megfelelő kiindulási alapot biztosított arra, hogy különböző megközelítések mentén megállapításokat tegyünk a családok és a szűkebb-tágabb környezet kulturális elvárásaira, szocializációs módszereire. Az előző nagymintás vizsgálatokhoz hasonlóan 2008-ban is megkérdeztük a fiatalokat, hogy hány könyv található otthonukban. Az országos adatok alapján 2004-ben a megkérdezett fiatalok háztartásában átlagosan 344 könyv volt. Ugyanakkor a fiatalok 4 százaléka állította azt, hogy egyetlen könyv sincs a birtokukban. Az Ifjúság2008 adatai tetemes csökkenést jeleznek. Azokban a háztartásokban, ahol 15–29 éves fiatalok élnek, átlagosan 265 könyvet találunk. A fiatalok háztartásainak 15 százaléka rendelkezik 100 könyvvel, míg 12 százaléka 200 kötettel. A könyvállomány nagysága erősen függ attól, hogy a fiatal önálló-e, vagy a szüle(i) vel él. Az eltartottak esetében 300 feletti, míg az önállóaknál átlagosan 158 könyv található a háztartásban. Legjobb a helyzetük a többgenerációs értelmiségi családban élő fiataloknak, az ő családjuk ugyanis egész kis „könyvtárat” birtokol az átlagosan több mint 500 kötettel (N = 80).

9

Erről részletresen lásd Bourdieu 2000, 35–48. p.

17


ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011 Hány könyv van abban a háztartásban, amelyben él? (átlag)

Forrás: Ifjúság2008

Az Ifjúság2008 kutatásban kérdeztük meg először – a nagymintás kutatások sorában –, hogy milyen egyéb kultúrahordozóval rendelkezik a háztartás. A fiatalok otthonában (ahol élnek) átlagosan 103 zenei CD található. A megkérdezettek között 4 százalék azok aránya, akik nem rendelkeznek zenei CD-vel. A CD-k között – átlagosan – 40 százalék a másoltak aránya. Ugyanakkor a fiatalok közel egyharmadának nincs egyetlen másolt CD-je sem. Már itt fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a bevezetőben felvázolt ’újműveltség’, ’újkultúra’ szempontjából ezek az adatok irrelevánsnak tűnnek, hiszen a fiatalok számára egyre kisebb jelentőséggel bír az objektivált kulturális javak tulajdonlása. Meghatározóbbá válik a hagyományos adathordozókon (CD, DVD, nyomtatott anyagok) tárolt ismereteknek az online hozzáférése, amelynek mérése és összehasonlíthatósága a korábbi eredményekkel, megközelítésekkel meglehetősen nehézkes. Ezért is érdemes e táblázat eredményeit ennek tükrében is értelmezni, mivel kitűnik, hogy az ’újműveltség’ hozzáférési módjának egyfajta előzményeként megjelenik a nem jogtiszta adathordozók túlsúlyos jelenléte.

18


Hány CD-je vagy DVD-je (akár másolt is) van abban a háztartásban, amelyben él? (átlag)

Forrás: Ifjúság2008

Az ábra jól mutatja, hogy a fiatalabbak több CD-vel rendelkeznek, és arányait tekintve is ezek között több a másolt, amelynek oka lehet, hogy a 15–19 évesek az internetet használják forrásként. A fiataloknak átlagosan 71 DVD van a birtokában, amelynek több mint fele másolt. A kérdezettek kilenc százalékának nincs DVDfilmje, és 40 százalékuk mondta, hogy nincs másolt DVD-je. Az objektivált kulturális tőkéhez való viszony, amint az már a 2008-as kutatás alapján is megállapítható, átalakulóban van. Ennek több oka is lehet, azonban ismételten fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a változásnak az egyik markáns eleme a számítástechnika, és ezen belül is az internet térhódítása, amely átrendezte az audió- és videó anyagokhoz való hozzájutás módját és lehetőségét. a kulTurális fogyaszTás szÍnTerei A kultúrafogyasztás helyszíneit tekintve elmondhatjuk, hogy a társadalom kettészakítottsága – 2000-hez és 2004-hez képest – tovább nőtt. A kulturális javak fogyasztását tekintve kialakult egy javakban dúskáló csoport, az ebbe tartozók elsősorban az elitkultúra szegmensei közül választanak. Mások viszont alig férnek hozzá bármiféle kulturális termékhez,10 s egy ponton túl már nem is ismerik fel saját szük10

Ez alatt érthetjük pl.: a jogtiszta CD-t, DVD-t, kottákat, könyveket, műalkotásokat, színházi előadásokat stb.

19


ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011 ségleteiket, ezért kulturális aktivitásuk az „elitkultúra intézményeinek11 használatában” formális. Különösen szembetűnő ebben a vonatkozásban Budapest és a községek ellentéte, mely lakóhelyek 15–29 éves korosztálya élesen elkülönül egymástól a kulturális fogyasztás jellegében és gyakoriságában. Míg a budapestiek – az eddigi nagymintás ifjúságkutatások adataihoz hasonlóan – élen járnak a magas kulturális értéket képviselő fogyasztásban (pl. színház, hangverseny, könyvtár, múzeum, kiállítás), addig a községekben lakó 15–29 évesek művelődési házakba, a helyi diszkókba, bálokra, mulatságokra járnak. Ez feltehetően összefügg az intézményi ellátottsággal és az iskolázottsággal is. A fiatalok által részben használt, az ún. „elitkultúrához” tartozó kulturális téren kívül léteznek olyan „szubkulturálisnak” nevezhető terek, amelyek már egyértelműbben az ifjúsági kultúra részei. Ezek egyrészt a beszédcselekvés helyszínei (kocsma, kávéház stb.), másrészt a könnyed vagy igényes szórakoztatás színterei (pl. diszkó, jazz-klub). Ezeket a tereket azonban eltérő rendszerességgel tudják használni a fiatalok. A 15–29 évesek – átlagosan – 80 naponként jutnak el kávéházba, hetven naponként sörözőbe, és 130 naponként étterembe. Elmondható ugyanakkor, hogy egyre erőteljesebbé válik a virtuális tér, mint az ifjúsághoz köthető kulturális fogyasztás és az ehhez kapcsolható ’újműveltség’ színtere. A havonta vagy gyakrabban látogatott intézmények 2004-ben és 2008-ban, százalék (korcsoportonkénti bontásban) Havonta vagy gyakrabban látogatott intézmények Könyvesbolt Könyvtár Mozi, multiplex Színház Video-, DVD-kölcsönző Múzeum, kiállítás

15–19 évesek 2004 2008 28 17 41 31 40 25 11 7 28 12 15 7

20–24 évesek 2004 2008 34 21 33 24 38 22 8 5 28 12 14 6

25–29 évesek 2004 2008 33 18 20 14 28 18 8 4 22 11 12 5

Forrás: Ifjúság2004; Ifjúság2008

11

Elitkultúra színtere az art mozi, az opera, a színház, a múzeum, illetve a kiállítások és a hangversenyek.

20


A soha nem látogatott intézmények 2004-ben és 2008-ban, korcsoportonkénti bontásban (százalék) Soha nem látogatott intézmények Könyvesbolt Video-, DVD-kölcsönző Könyvtár Multiplex Art mozi Múzeum, kiállítás Hangverseny Színház Opera

15–19 évesek 2004 2008 34 38 47 62 28 30 21 27 68 68 35 41 76 77 35 40 86 89

20–24 évesek 2004 2008 33 36 49 65 42 43 23 29 67 67 42 47 76 80 45 47 87 89

25–29 évesek 2004 2008 36 38 58 67 53 43 33 43 70 72 49 53 81 81 47 51 87 90

Forrás: Ifjúság2004; Ifjúság2008

A 2008-ban lefolytatott kutatás során érdeklődtünk először arról, hogy a Magyarország történelmében fontos szerepet játszó városokba, helyszínekre eljutottak-e a fiatalok. A válaszolók három százaléka nem volt még Budapesten, és 13 százalékuk kizárólag iskolai kirándulás során járt a fővárosban. Tihanyba 38 százalékuk nem látogatott el még soha, akik pedig már voltak a Balaton parti városban, azok közül 12 százalék az iskolájával jutott el oda. Esztergomot a fiatalok 40 százaléka nem látta eddig, akik pedig jártak már ott, azoknak 23 százaléka iskolai kirándulást tett a városba. A budapesti nevezetességek közül az Országházban a fiatalok 42 százaléka, a fővárosiaknak fele nem volt még, az azt belülről megtekintők fele pedig ugyancsak az iskolájával tett parlamenti látogatást. A budai Várat a fiatalok negyede nem látta eddig, s elgondolkodtató, hogy a fővárosban élőknek négy százaléka sem volt még a Várban. A jelentősebb – budapesti – múzeumok közül a Szépművészeti Múzeumban a megkérdezettek több mint fele, a budapestiek negyede még soha nem járt, és a múzeumi látogatáson részt vettek közt egyharmad azoknak az aránya, akik ezt kizárólag iskolai szervezésben tették. A Nemzeti Múzeumba a fiatalok kétötöde nem látogatott még el. A fővárosban élők 17 százaléka mondta, hogy még nem volt ebben az intézményben. Itt is egyharmad azok aránya, aki csupán az iskola keretein belül jutottak el ide. A főváros egyik új nevezetességében, a Művészetek Palotájában az összes megkérdezett kétharmada, a budapestiek több mint ötven százaléka még soha nem volt. Az ott jártak egynegyede az iskolával nézte meg a kulturális életnek ezt a fellegvárát. Az iskola kultúraközvetítő szerepe és felelőssége meghatározó. A családok kulturális

21


ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011 terek használatára irányuló nevelő hatása – elsősorban a községekben élők és a szakmunkás, valamint az annál alacsonyabb szintű végzettséggel rendelkező szülők gyermekei esetében – meglehetősen csekély és esetleges. a szabadidő elTÖlTése Az Ifjúság2000 és az Ifjúság2004 adatai azt jelezték, hogy a fiatalok jelentős része valójában kevés szabadidővel rendelkezik. Ráadásul a szabadidő fogalma sem teljesen egyértelmű: tapasztalataink szerint a szabadidővel jórészt a tétlenséget azonosították a 15–29 évesek. Előző kutatásainkhoz hasonlóan megállapítható, hogy egy átlagos hétköznapon a kötetlenül felhasználható szabadidő mennyiségét tekintve a gazdasági aktivitás és a korcsoport dimenziói mentén mutatkoznak lényeges eltérések. Minél idősebb a megkérdezett, és minél valószínűbb, hogy már nem tanul, annál kevesebb a szabadon felhasználható ideje. A hétköznapi és a hétvégi szabadidő mennyisége alapvetően különböző. A hétköznapi átlag egy–két órához képest hétvégén fél–egy nap a szabadon felhasználható idő. Itt is lényeges eltérések tapasztalhatók azonban, mégpedig az életkor és az állandó lakhely településtípusa függvényében. Hasonlóan a hétköznaphoz, megállapítható, hogy minél fiatalabb a kérdezett, annál több szabadidővel rendelkezik hétvégenként, és az is igaz, hogy összefüggésben az életkorral, az anyagi, jövedelmi státus is befolyásolja a hétvégi szabadidő mennyiségét. Felmerül a kérdés, hogy a rendelkezésre álló szabadidőt hol töltik el a fiatalok. Hol tölti el a szabadidejét? (több válasz lehetséges, a kérdésre választ adók százalékában)

Forrás: Ifjúság2008

22


A fiatalok döntő többsége hétköznap alapvetően otthon, kollégiumban, az albérletben (mintegy 89%) vagy a barátainál (52%) tartózkodik. 2004-hez képest növekedett azok aránya, akik a szabadidejüket otthon töltik. Elenyésző kisebbségben vannak azok a fiatalok, akik beszédcselekvési helyszínekre (kocsma, kávéház) vagy kulturális intézményekbe járnak szabadidejükben. Érdemes azonban megemlíteni, hogy főleg a férfi megkérdezettek közel egyhetede sportpályán tölti a szabadidejét. Előzetes hipotézisünk az volt, hogy az elmúlt években a szabadidő-eltöltés helyszíneként mind nagyobb népszerűségre tett szert a pláza, ahol egyesül a passzív (kirakatnézegetés) és az aktív kulturálódás helyszíne (mozi, éttermek, kávézók). E vélekedésünket azonban a kutatás eredményei nem igazolják. A vizsgált 15–29 éves korosztály mintegy hat százaléka tölti szabadidejét egy átlagos hétköznapon bevásárlóközpontban. Valamivel magasabb az arány a nők (8%), valamint – érthető módon – a budapestiek/ megyei jogú városban lakók (8%) körében. Áttörésről azonban e csoportok esetében sem beszélhetünk. A hétköznapi és a hétvégi szabadidő-eltöltés helyszínét tekintve jóval kisebb az eltérés, mint amit előzetesen feltételeztünk. Az otthoni szabadidő-eltöltésnek továbbra is primátusa van, lényeges elmozdulás csak a baráti társaság esetében érzékelhető, hiszen 52-ről 64 százalékra növekedett azok aránya, akik barátaikkal (is) együtt töltik a szabadidejüket. A különböző kulturális terek közül a mozi a legkedveltebb (4-ről 8 százalékra nőtt a hétvégi látogatás aránya), de általában is elmondható, hogy minden lehetséges helyszín „használata” növekszik egy–két százalékkal. A hétköznap rendelkezésre álló szabadidő eltöltésének módja függ a fiatalok életkorától és a lakóhelyük településtípusától. A legfiatalabb korcsoporthoz tartozók 60 százaléka, míg a 25–29 évesek mindössze 43 százaléka tölti hétköznapon baráttal a szabadidejét. És hasonló lineáris összefüggés mutatható ki az állandó lakhely településtípusa szerint. Minél kisebb településen él a megkérdezett, annál kevésbé valószínű, hogy barátokkal tölti az idejét hétköznap. A hétvégi szabadidő eltöltésének módját tekintve a 15–19 éveseknek 73 százaléka tölti az idejét a barátaival (is), míg a 25–29 évesek 55 százaléka. Ez az arány a 20–24 éves korcsoportban mintegy 60 százalék. Barátaival tölti szabadidejét a budapestiek 74 százaléka, a községben lakóknak pedig 62 százaléka. Egyébként minden más helyszínnél jellemző, hogy a fiatalabb korcsoportba tartozók, valamint a fővárosiak inkább látogatják azokat, mint az idősebbek és a községekben lakók. Az okok első látásra nyilvánvalónak tűnnek. Azt lehet vélelmezni, hogy az idősebbek esetében

23


ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011 valószínűbb, hogy tartós párkapcsolatban élnek, esetleg már gyermekük is van, így a kevesebb szabadidejüket inkább otthon, családjuk körében töltik. A település típusa szerinti megoszlásra viszont már nincsenek ennyire nyilvánvaló magyarázatok. Bár tudjuk, hogy vidéken rosszabb a kulturális terekkel való ellátottság, az még nem feltétlenül akadálya annak, hogy a fiatalok a barátaikkal találkozzanak. A baráti kör léte alapvető és meghatározó. Az Ifjúság2008 adatai azt mutatják, hogy minél fiatalabb korcsoportba tartozik a kérdezett, annál több időt tölt barátaival, valamint annál több a baráti kapcsolata. Különösen a hétvégi cselekvésekben jelenik meg a baráti együttlét. Érdemes azonban megfigyelni, hogy ennek ellenére milyen fontosak azok a tevékenységek, amelyekhez nincs szükség barátokra, társakra (tévénézés, zenehallgatás, olvasás). Az is kitűnik az adatokból, hogy a szabadidő eltöltése gyakran okoz nehézséget, erre utal „a semmi különöset, csak úgy elvagyok” válaszkategória 18 százalékos említési aránya. Ez egyébként jellemzőbb a férfiakra, és hétvégén a községben élőkre. A kutatás eredményei alátámasztják Luhmann (2009, 256) elméletét, miszerint a fiatalok a barátságot egyre inkább privát módon értelmezik, a társaskapcsolatos elképzeléseiket kiterjesztik a szociális reflexivitás irányába. Az egyéni szociális és a nyilvános társas élet területén végbemenő sajátos változások (ld. az internet terjedését és a virtuális terek „eluralkodását”) módosítják azokat a kódrendszereket, amelyeket a szülők–nagyszülők rájuk örökítettek. Talán ez az elméleti megközelítés az, amely, bár évtizeddel korábbi, magyarázza az ’újkultúra’, illetve az ’újműveltség’ egyik sajátosságát: a szociális reflexitás erősödét és a létező (tehát nem virtuális) közösségek által használt társadalmi és szociális terek háttérbe szorulását. A baráti körrel nem rendelkezők aránya az anya iskolai végzettsége szerinti bontásban (százalékos megoszlás)

Forrás: Ifjúság2008

24


Saját bevallása szerint a fiatalok 87 százalékának van olyan baráti köre, társasága, amellyel gyakran van együtt a szabadidejében. Elgondolkodtató, hogy 2004-hez hasonlóan a községekben egyfajta „zártságot” rögzíthetünk, hiszen az itt élők között vannak relatíve a legtöbben olyan 15–29 évesek, akik nem rendelkeznek barátokkal. Talán a baráti kapcsolatok hiányának is betudható, hogy a fiatalok szabadidő-eltöltése elsősorban az otthoni környezetre korlátozódik. Az sem meglepő a fenti adatok alapján, hogy a legfiatalabbak között vannak legtöbben a barátokkal rendelkezők (92%), míg a 15–29 évesek között a legkevesebben (81%). Ami némileg meglepőbb: az iskolázottság is befolyásolja a baráti kapcsolatok létét vagy hiányát. Minél magasabb iskolázottságú a szülő, annál valószínűbb, hogy gyermekének van baráti társasága, és fordítva, minél alacsonyabb végzettségű az anya vagy apa, annál valószínűbb, hogy a gyermeke kisebb arányban fog barátokkal rendelkezni. Összegzés 1. A társadalomban működő rendszerek a környezethez való differenciák megőrzésével és létrehozásával jönnek létre, illetve maradnak fent (Luhmann 2009, 31). Ezek tulajdonságai átöröklődnek, mind a családi szocializáció, mind a társadalom szocializáziós intézményeiben.12 A rendszerek sajátosságából fakadóan őrzik a történelmileg kialakult változási, „fejlődési” folyamatokat. 2. A kulturális folyamatok pozitív, illetve negatív megítélését alapvetően befolyásolja, hogy a ‘újműveltség’ megjelenésében a társadalmi csoportok milyen szerepet töltenek/töltöttek be. 3. A társadalom és az interakció különböző szociális rendszerek. A társadalom biztosítja a kommunikatív történések értelmezett, önreflexiókra (kistérségi sajátosságok is ide értendők) is építő zártságát. Ennek folyománya, hogy minden interakció számára kapcsolódóképes és befejezhető legyen a kommunikáció. Ebből következően a társadalom nem működik aktualizált interakció nélkül, és interakció sem lehetséges a társadalom reakciói nélkül. 4. Az internet térhódítása, a napi szintű médiafogyasztásba való beépülése a fiatalok életében – függetlenül lakóhelyüktől és részben függően életkoruktól – sajátos átrendeződést eredményezett. 2004 és 2008 között csökkent a tévénézésre fordított átlagos idő mind a hétköznapokon, mind pedig a hétvégéken. E csökkenés –természetesen – nem járt együtt a médiafogyasztásra fordított összidő csök Pl. iskolai és munkahelyi szocializáció.

12

25


ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011 kenésével, hiszen a televízión „megspórolt” időt a számítógép és az internet vette át, azzal a multitasking életformával együtt, aminek lényege az elérhető kommunikációs csatornák és a különböző tartalmak kínálatának megsokszorozódásából fakadó folyamatos figyelemmegosztás, amely leginkább a fiatal korosztályokra jellemző. 5. A szabadidő-eltöltés módja jórészt egyéni aktivitást tükröz, a társaság és a hagyományos közösségi tér használatának hiánya látszódik. Vizsgálatunk egyik tisztázatlan pontja, hogy ez a kapcsolat személyközi, vagy interneten keresztül tartják-e fenn a fiatalok. Az ’újműveltség’ és az ’újkutúra’ éppen az ilyen típusú kapcsolatokat, véleménycseréket részesíti előnyben. A személyes kontaktus jelentősége erőteljesen háttérbe szorul. Véleményünk szerint – legalább részben – eltűnt az igényes beszédcselekvés tereihez köthető kommunikáció. A fiatalok közel egyötöde „elvan” magával, szabadidejét passzív módon tölti el.

Bauer Béla, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Kutatási Igazgatóság igazgató-helyettesének előadása közben

26


Irodalom Bauer Béla – Tibori Tímea (2002): „Az ifjúság viszonya a kultúrához.” In: Ifjúság2000. Tanulmányok I. 180–201. p. Budapest, Nemzeti Ifjúságkutató Intézet. Bauer Béla – Máder Miklós Péter – Nemeskéri István – Szabó Andrea (2003): „Ifjúsági rétegek az ezredfordulón.” In: Új Ifjúsági Szemle 2003/1. 105–126. p. Bauer Béla – Szabó Andrea (szerk.) (2005): Ifjúság2004. Gyorsjelentés. Budapest, Mobilitás, 113. p. Bauer Béla – Szabó Andrea (szerk.) (2009): Ifjúság2008. Gyorsjelentés. Budapest, Szociális és Munkaügyi Intézet, 151. p. Bourdieu, Pierre: (2000): „Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke. In: Süsü a társadalomban.” Új Mandátum, 35–48 p. Gábor Kálmán – Kabai Imre (2002): Első évfolyamos hallgatók vizsgálata, 2002. (kézirat). Ifjúság2008 (2010): Baranya megyei fiatalok. Összehasonlító elemzés. SZMI (kézirat). Ifjúság2008 (2010): Budapesti fiatalok. Összehasonlító elemzés. SZMI (kézirat). Luhmann, Nikolas (2006): Bevezetés a rendszerelméletbe. Budapest, Gondolat. Luhmann, Nikolas (2009): Szociális rendszerek. Budapest, AKTI – Gondolat. Szabó A.–Kern(2011): A magyar fiatalok politikai aktivitása. In Arctalan (?) nemzedék NCSSZI Tibori Tímea (2000): „A szabadidő szerkezetváltozása.” In: Süsü a társadalomban (szerk.: Bauer Béla). ÚMK, 234–251. p. Adatbázisok Ifjúság2000; Ifjúság2004; Ifjúság2008. ■

27


ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011

Galambos Adorján, az FH - Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat igazgatójának előadása az Összefogás ifjúsági Találkozón, 2011. július 9-én, Balatonlellén

Mielőtt a Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat áprilisban kinevezett vezetőjeként, néhány gondolatot megosztanék veletek az általam vezetett intézmény múltjáról, jelenéről, és a szervezet jövőjét érintő tervekről, engedjétek meg, hogy azt mondjam mi itt mindannyian – a szó leg nemesebb értelmében – őrültek vagyunk. Kint a hűs Balaton, 35 fokkal tombol a nyár és mi itt vagyunk egy zsúfolt teremben és az ifjúsági szakma jövőjéről értekezünk. Ennek ellenére mégis azt mondom, addig vagyok nyugodt, amíg vannak ilyen hozzánk hasonló „őrültek”, akik kellőképpen fontosnak tartják a fiatalok jelenét és jövőjét. Az ifjúsági szakmában, 1997 óta dolgozom folyamatosan. Civil szervezet önkénteseként, ifjúságsegítőként, a közigazgatásban ifjúságpolitikai referensként, vagy épp egy ifjúsági szolgáltató gazdasági társaság ügyvezetőjeként, de mindig azon munkálkodtam, hogy a fiatalokra ne problémaként, hanem erőforrásként tekintsenek. Több olyan szakmai folyamat elindulásánál is bábáskodtam, amelyek támogatták az állami-önkormányzati, civil és gazdasági szektor ifjúságügyi (ifjúsággal, ifjúsági munkával kapcsolatos) együttműködését, a demokrácia minőségének javítását, a társadalmi kohézió, illetve a versenyképes, fenntartható, tudásalapú társadalom megteremtését. Közhelyként ismételjük a mondatot: „jövőnk záloga az ifjúság”. De mit is rejt ez a mondat, értjük-e egyáltalán a szavak jelentését? Valóban „zálogba” akarjuk-e adni a jövőnket és nem inkább „értékpapírokba”, a fiatalokba fektetni? Tudjuk-e kik alkotják ma a társadalomban az ifjúság szövetét? Látjuk-e a fiatalokat… és ha látjuk, honnan nézzük őket?  Ha szeretnénk elősegíteni a jövő kihívásaira is felkészült, céltudatos, cselekvőképes, erős nemzeti identitástudattal és értékrenddel rendelkező fiatal generáció társadalmi integrációját, akkor nem szabad késlekedni. Egyetemi és főiskolai oktatóként is ezen dolgozom és ebben a munkában is kiemelt szerepet szánok az általam vezetett Mobilitásnak és a szervezetben dolgozó szakembereknek.

28


“Beszéld el nekem a múltat, s megismerem belőle a jövőt!” (Konfucius) A Mobilitás jelenét nagymértékben meghatározza az a szakmai múlt, amely közel 16 évvel ezelőtt indult. A szervezet, az Európai Unió fiatalokat érintő közösségi programjának nemzeti irodájaként kezdte meg tevékenységét. Ez a munka azóta is az egyik meghatározó elem intézményünk életében, viszont alaptevékenységeink folyamatosan bővültek az évek során. Egyre inkább meghatározó szereplője lett mind a nemzetközi, mind pedig a hazai ifjúsági célú törekvések állami szintű megvalósításának. A hét területi-statisztikai régió központjában 2000-ben kialakításra került regionális ifjúsági szolgáltató irodák, jelenleg is a Mobilitás országos hálózataként, a helyi ifjúsági munka fejlesztése, valamint a decentralizált forráselosztás és szolgáltatás-szervezés érdekében működnek. “A jövő nem fogja jóvátenni, amit te a jelenben elmulasztasz.” (Albert Schweitzer) A Mobilitás jelenleg a Nemzeti Erőforrás Minisztérium ifjúságpolitikai háttérintézményeként, a Foglalkoztatási Hivatal szervezeti keretein belül működik. A magyarországi ifjúsági munka és szolgáltatások innovációs és kompetenciaközpontjaként, a hazai és nemzetközi eszközrendszerek működtetésével, az ifjúsági és ifjúságsegítő közösségek, szervezetek, ifjúsági szakemberek és kompetenciáik, továbbá az ifjúsági szolgáltatások fejlesztésével és elismertetésével járul hozzá a fiatalok társadalmi felelősségvállalásához, társadalmi részvételük erősítéséhez. Tevékenységeinket – az országos hálózat erőforrásaira építve –, az ifjúsági munka szakmai fejlesztése, a fiatalok demokratikus társadalmi részvételének elősegítése, valamint az ifjúsági munka és módszertana (nem-formális tanulás) társadalmi elismertetése érdekében végezzük. A pár éve indított ifjúságsegítő képzések és a hozzá kapcsolódó gyakorlatai helyeik szakmai támogatása, a tananyagok fejlesztése, kiemelt területeink közé tartozik. Szakmai fejlesztő rendezvényeink, a rendszeresen megvalósuló tapasztalatcsere, látogatások szervezésén túl, 2007 óta tervszerűen fejlesztjük képzési területeinket. Az eredményes és elismert munkának köszönhetően, 2010 óta akkreditált képzőintézményként kínáljuk képzési programjainkat a fiatalokkal foglalkozó szakemberek számára.

29


ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011

Galambos Adorján, Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat igazgatójának előadása közben

Kulcsfontosságú eszköztárunk a fiatalok nem-formális és informális tanulási lehetőségeinek biztosításában, készségeik és képességeik fejlesztésének elősegítésében, az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Unió tagállamainak megállapodása értelmében létrejött Youth in Action - Fiatalok Lendületben Program. A Mobilitás által kezelt és 2013-ig jelentős pályázati forrást allokáló program célkitűzései: a fiatalok aktív Európa-polgári szerepének előmozdítása, a fiatalok szolidaritásának fejlesztése, a különböző országokban élő fiatalok közötti kölcsönös megértés és tisztelet elősegítése, az ifjúsági területen tevékenykedő civil szervezeteket támogató rendszerek fejlesztéséhez, az ifjúsági területen megvalósuló európai együttműködések előmozdítása. Képzéseinkről, a Fiatalok Lendületben Program pályázatairól, részletes tájékoztatást találtok szervezetünk folyamatosan frissülő honlapján. Ezúton is bíztatlak benneteket, hogy jelentkezzetek képzéseinkre és minél nagyobb mértékben vegyétek igénybe az EU-s pályázati forrás adta lehetőségeket. “az életben nem az jelenti a tragédiát, ha nem éred el a célokat, hanem, ha nincsenek céljaid.” (Benjamin Elijah Mays)

30


A küszöbön álló átszervezésnek és a vezetőváltásnak is köszönhetően, a Mobilitás jelentős szervezeti átalakulás, megújulás és új célok kitűzése előtt áll. Több olyan projektet kell újraéleszteni, amelyek az ifjúsági közösségi terek és a fiatalokkal foglalkozó humánerőforrás fejlesztésére irányulnak. Újra napirendre kell hozni az ifjúsági szakma szektoralizációjának, és a magyar ifjúságpolitikai intézményrendszer működtetésével összefüggő kérdéseket. Végig kell gondolni és összehangolni, a Nemzeti Ifjúsági Stratégia, a hozzá kapcsolódó cselekvési terv és az Új Nemzedék Jövőjéért program szervezetünkre rótt feladatait és elősegíteni megvalósulásukat. Újra kell strukturálni a meglévő erőforrásainkat és nagyobb odafigyeléssel kell kezelni olyan feladatokat, amelyek eddig nem kaptak kellő hangsúlyt. Véleményem szerint, ilyen kiemelt terület a partnerekkel, így például a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával kapcsolatos együttműködések kialakítása, amelyeknek egyre hangsúlyosabban kell megjelenniük a Mobilitás életében. Véget kell vetni a folyamatos öndefiníciós kényszernek és nem csak a fiatalokkal foglalkozó szervezetekhez, de magukhoz a fiatalokhoz kell közel kerülni. Ez korántsem egyszerű feladat, hiszen a fiatalokat leginkább a virtuális térben lehet megtalálni. Ezért is tekintem az egyik legfontosabb feladatunknak, hogy kidolgozzuk annak metódusát, hogyan érhetjük el a fiatalokat a virtuális közösségekben. A fent felsorolt stratégiai célok eléréséhez, szemléletváltásra, az erőforrásaink újragondolására és élő, erős partnerségek kialakítására van szükség. Magyarország legnagyobb és egyetlen ifjúsági intézményrendszerének egy jól működő GPS-hez hasonlóan kell működnie. A rendelkezésre álló információk, a hosszú idő alatt felhalmozott szakmai tudás segítségével kell megmutatunk a leggazdaságosabb, a legrövidebb, vagy éppen a leggyorsabb utat a fiataloknak és a velük foglalkozó szervezeteknek, hogy az általuk „betáplált” opciókkal  érjék el  céljaikat, és szükség esetén az „újratervezésben” is segítségükre kell lennünk. Munkatársaimmal együtt azon fogok munkálkodni, hogy egy olyan új szemlélet alakuljon ki, amely rugalmasan illeszkedik a célcsoport és a velük foglalkozó szervezetek, szakemberek igényeihez. Bízom benne, hogy nemcsak elérjük, de meg is haladjuk az intézmény korábbi sikereit és nem csak az ifjúsági szakma, de hamarosan a fiatalok szolgáltató intézménye lehetünk. ■

31


ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011

Az Összefogás Ifjúsági Találkozó keretében 2011. július 9-én megtartott ifjúságpolitikai kerekasztal-beszélgetés rövid összefoglalója (összefoglalta: Nemes László, a HÖOK Ifjúságügyi Bizottság tagja)

Az Összefogás Ifjúsági Találkozó ifjúságpolitikai kerekasztal-beszélgetésére valamennyi parlamenti párt ifjúságpolitikusa meghívást kapott, sajnos azonban két parlamenti párt részéről országos, korábban lekötött program miatt nem volt jelen ifjúságpolitikus: A Fidesz-t – és egyúttal a Fidelitast – Ágh Péter, az ellenzéki Jobbikot és a Jobbik Ifjúsági Tagozatot Farkas Gergely, míg a kisebbik kormánypártot, a KDNP-t és annak ifjúsági szervezetét, az IKSZ-et Stágel Bence képviselte. Mindhárman egyúttal országgyűlési képviselők is. (Az alábbiakban – nem szó szerint – összefoglaljuk a kerekasztal-beszélgetésen elhangzottakat.) Farkas Gergely arra kérdésre, hogy elégedett-e a Kormány ifjúságpolitikájával, azt válaszolta, nem tartja sikertörténetnek –, utalt rá, hogy az Alaptörvényben is mindössze két mondat foglalkozik az ifjúsággal; „csak egy-egy elvárás van megfogalmazva, például ami az itthon maradást illeti, de ezekhez nincs hozzárendelve intézkedési terv és forrás”. Ágh Péter véleménye szerint ellenben volt előrelépés, a Kormány államtitkári szintre emelte az ifjúság ügyét, jelenleg az alapok letétele zajlik; fontos és már most eredményes az egységes nemzetben gondolkodó, határokon átívelő nemzetpolitika. E nemzetpolitika (számos ponton) kapcsolódik a Kormány ifjúságpolitikájához. Magyarország az elmúlt 20 évben népesedési és gazdasági válságba került, most az anyaországban a legfontosabb cél a munkahely- és az otthonteremtés. Stágel Bence kiemelte, az összes ifjúságpolitikus a fiatalok érdekeiért lobbizik, de ott van az államadósság például, amit nem lehet megkerülni, ma minden megtermelt 10 forintból 7 forintot ennek törlesztésére kell fordítani, továbbá fontos célként fogalmazta meg, hogy közösségi terek jöjjenek létre, hogy a széles körű részvétel érdekében közéleti kérdésekről is vitatkozzanak a fiatalok, akár az egyetemek és főiskolák falai között is, hogy az összefogás határokon átívelő legyen.

32


Arra a kérdésre, hogy az Új Nemzedékéért c. vitairatból mit emelne ki, és mikor lesz ifjúsági törvény, Stágel Bence jelezte, már van Nemzeti Ifjúsági Stratégia, amit az Országgyűlés 2009. október 26-án több mint 85%-os többséggel, az akkor ellenzékben lévő mai kormánypártok támogatásával fogadott el. A fő kérdés, hogy men�nyi pénz áll rendelkezésre, a jelenlegi háttér is már sok mindent lehetővé tesz, de fontos az eladósodás elleni küzdelem. Stágel Bence a családalapítást emelte ki. Ágh Péter álláspontja szerint a legfontosabb, hogy az ifjúsági korosztály a döntéshozatali folyamatokban részt vegyen, legyen fokozott és hatékony a részvétele, „közügyekkel foglalkozni nem ciki, mert ez a felelős gondolkodás alapja”. Farkas Gergely úgy ítélte meg, a vitairat közhely-gyűjtemény, amely ráadásul nem teljes –, a fiatalok körében az elvándorlási kedv magas, továbbra sincs elég munkahely. A határontúli magyar ifjúság érdekében teendő intézkedések körében Farkas Gergely fontosnak tartotta a határontúli osztálykiránduláshoz való hozzáférés, az ehhez kapcsolódó állami támogatás kiszélesítését, továbbá azt, hogy a jövőben legyen sokkal hatékonyabb a Szülőföld Alapot felváltó Bethlen Gábor Alap, például a kifizetések ne csússzanak. Ágh Péter a határontúli magyar fiatalok öntudatának megőrzését és megerősítését tekintette a leglényegesebb kihívásnak; elmondta, a 2014-es választások fognak igazi változást hozni, 2014-től ugyanis a Kárpát-medence, az elcsatolt részek magyarsága is rendelkezni fog képviselettel az Országgyűlésben. Stágel Bence elmondta, a huszadik század az egyéni és a közösségben gyakorolható jogok kiterjesztéséről szólt, de ezeket egyensúlyba kell hozni a kötelezettségekkel; elmúlt egy évben a Kormány felajánlotta az együttműködés lehetőségét (nemzeti összetartozás törvénye, állampolgárság). A megmaradás érdekében meg kell erősíteni a határontúli magyarság vállalkozó kedvét is. A hallgatóság őszinte és kritikus kérdéseire adott válaszaikban a kerekasztalbeszélgetés kormánypárti és ellenzéki résztvevői az együttműködés szükségességét hangsúlyozták. ■

33


ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011

Szűcs Gabriella, HÖOK Mentorprogram Felsőoktatási Mentorhálózat, programvezető és Kovács Anna, HÖOK Mentorprogram - Felsőoktatási Mentorhálózat, szakmai koordinátor összefoglalója a HÖOK Mentorprogram Felsőoktatási Mentorhálózat régiókoordinátorainak nyári tréningjéről A HÖOK Mentorprogram - Felsőoktatási Mentorhálózat azoknak az elsőéves hallgatóknak a támogatására hivatott, akik szociális körülményeik miatt hátránnyal érkeznek a felsőoktatásba. Egy kortárs segítő mentor, aki azonos intézményben és szakterületen tanuló felsőbb éves, egy tanéven keresztül segíti a rábízott, elsőéves hallgató intézményi beilleszkedését: tanácsokat ad tanulmányi és oktatási ügyekben, informál az aktuális

34


pályázatokról, hallgatói juttatásokról, és ösztöndíjakról. Legfontosabb feladata, hogy felkészítse a mentorált hallgatót a segítség nélküli egyetemi életre. A program sikerének kulcsa a személyességben, az egyéni problémamegoldásban, a személyes odafigyelésben rejlik. Emellett a Mentorprogram összefogja az ország összes felsőoktatási intézményéből, a Mentorprogramba bekerült valamennyi hallgatót. A HÖOK Mentorprogramba azok a hátrányos helyzetű jelöltek kerülhetnek be, akik a felsőoktatási felvételi jelentkezési lapon jelzik, hogy sikeres felvételijük esetén a program segítségére igényt tartanak. A hátrányos helyzetű fiatalok felsőfokú tanulmányait segítő esélyegyenlőségi programot az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) 2005-ben hozta létre, az idei évtől a Nemzeti Erőforrás Minisztérium támogatja (NEFMI), a szervezési teendőket 2009-től a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, a HÖOK látja el. 2009-ben 1100-an kértek segítséget a programtól szociálisan hátrányos helyzetükre hivatkozva, őket akkor 320 mentor segítette. 2010-ben 1670 hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű fiatal nyert felvételt valamelyik felsőoktatási intézménybe. Az elsőéves hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű hallgatókat a 2010/2011-es tanévben 370 mentor támogatta első egyetemi, főiskolai évük alatt. Az idei 2011/2012-es tanévbe pedig a program 1500 első éve hallgató támogatását tudja vállalni 340 felsőbb éves mentor közreműködésével. A HÖOK Mentorprogram régió-koordinátorainak szerepe, feladatai A Mentorprogram szervezete régiós felosztású. Minden felsőoktatási intézmény mentorai és mentoráltjai egy régiós közösség tagjai lesznek, amelynek élén egy régió-koordinátor áll. A régióban, egy tanévben együttműködő mentorok és mentoráltak személyes és szakmai kapcsolatot a Mentorprogram által szervezett szakmai képzéseken és régiós találkozókon alakíthatnak ki egymással. Ezeknek a programoknak a helyi szintű megszervezése a régió-koordinátorok feladata. A régió-koordinátorok kapcsolatot tartanak a régió mentoraival és felügyelik munkájukat. Emellett kapcsolatot tartanak a budapesti központban dolgozó három vezetővel és a régió mentoraival.

35


ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011

A régió-koordinátori feladatok fontos része a hallgatók jogainak és ösztöndíj-lehetőségeinek teljes körű ismerete. A Mentorprogram mindkét területen figyelmet fordít a régió-koordinátorok képzésére, szakmai tréningek és kurzusok keretében. A Mentorprogram hat régió (Észak Magyarországi Régió, Észak-nyugat Magyarországi Régió, Pécsi Régió, Szegedi Régió, Debreceni Régió, Budapesti Régió) keretében működik, amelyek élén összesen nyolc régió-koordinátor áll. Két régió (Budapesti Régió, Debreceni Régió) létszámbeli mérete több régió-koordinátor feladatvállalását is szükségessé tette. a régió-koordináTori Tréning szerepe A 2011. július 9-én, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának balatonlellei nyári Kabinettáborában, az Összefogás Ifjúsági Találkozó keretében megtartott egész napos tréning nagy jelentőségű volt a program működése és a régiókoordinátorok munkája szempontjából is. A tréning keretében a régió-koordinátoroknak már nyáron lehetőségük nyílt előkészteni a Mentorprogram idei tanévkezdéssel járó teendőit, valamint az eddigi

36


munka alapján megosztani egymással tapasztalataikat és ezzel is hozzájárulni a Mentorprogram gördülékenyebb tanévkezdéséhez. Fontos, hogy a régió-koordinátorok lássák és megtapasztalják, hogy saját régiójukban felmerülő kérdésekre, problémákra és feladataik elvégzésére többféle adekvát válasz adható, ezzel is rugalmasabbá téve saját munkájukat és a Mentorprogram működését. A tréning keretében az eddigi tapasztalatok megosztása mellett rövidebb csapatépítő játékokra is sor került, amelyeknek célja a tréning kommunikációjának erősítése volt. Ezt követően a régió-koordinátorok montázs keretében gyűjtötték össze, milyen elvárásokkal, motivációkkal kerülnek kapcsolatba egymással a mentorok és a mentoráltak. A két csoport értékelte egymás munkáját, majd a közös elképzelések alapján kirajzolódott, mely kortárs segítői feladatokra kell különösen felhívni a mentorok figyelmét. Ezt követően páros helyzetgyakorlatra került sor, amelyben két régió-koordinátor a mentor-mentorált közötti hibás kommunikációra hozott példát. Ez a gyakorlat abban segíti a régió-koordinátorokat, hogy maguk is megélt tapasztalatokból tudják támogatni a mentorok munkáját, átélt eseményekből adjanak tanácsot a mentoroknak abban, hogyan vegyék fel a kapcsolatot mentoráltjaikkal. A tréning a gyakorlatot végző, párbeszédet folytató régió-koordinátorok személyes élményeinek feldolgozásával folytatódott, majd a szituációs játékot megtekintő többi régió-koordinátor is megosztotta véleményét. Az értékelés közben a régió-koordinátorok együtt keresték azokat a szempontokat, amelyeken eldőlhet egy kortárs segítői kapcsolat működése. A következő feladat a régió-koordinátori feladatkör kompetenciahatárainak kijelölése volt. A régió-koordinátorok és a program vezetői együtt gyűjtötték flip chartra azokat teendőket, amelyeket egy tanéven keresztül el kell látnia egy-egy régió-koordinátornak, valamint azokat a lehetőségeket és jogosultságokat, amelyekkel munkájuk végzése során élhetnek. A közös gyűjtés azért volt fontos, mert ezzel mindenki még inkább sajátjának érzi az ellátandó feladatokat és felelősségvállalásokat. A tréning második felében, a délutáni időszakban áttekintettük a 2011/2012-es tanévben várható régiós találkozókat. A régió-koordinátorok sokat merítettek saját régiójuk megszervezéséhez egymás programötleteiből. Szintén a nap második felében került sor a mentor-meghallgatások időpontjának és helyszínének kijelölésére minden régióban, hiszen a 2011/2012-es tanévre a mentorok kiválasztása július és augusztus között zajlott. Ezt követően minden régió-koordinátor e-mailen kiértesítette az adott régióba felvételiző mentor-jelölteket, amelyen idén országszerte 1100 felsőbb éves hallgató jelezte részvételi szándékát. ■

37


ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011

Gulyás Tibor, HÖOK ifjúsági ügyekért felelős elnökségi tag és Teleki László, HÖOK szakértő bevezetése a szekciómunkákba A felsőoktatásba belépő diák a képzése keretében a munkapiacon értékes és értékálló tudást akar szerezni. A hosszútávú célja a családalapítás és az otthonteremtés. Ismerve az Ifjúság 2000, 2004, 2008 hazai nagymintás, ill. Mozaik 2001 ifjúságkutatás eredményeit, továbbá a Nemzeti Ifjúsági Stratégiáról szóló 88/2009. (X. 29.) Országgyűlési határozat mellékletének 2. pontjában szereplő helyzetelemzést, kijelenthető, a felsőoktatásba belépő fiatal a fenti, természetes emberi igényeit nem, vagy csak emberfeletti nehézségek – pl. belátható időn belül nem teljesíthető adósság- és kamatteher, a gyermekáldás elutasítása, pályaelhagyás – árán tudja megvalósítani. Az eredmény, hiába a korosztály más tagjaihoz képest a felsőoktatásban megszerzett végzettség miatt meglévő viszonylagos előny pl. a munkapiacon, gyakran a teljes létbizonytalanság. Számos tévhit, pl. a „megélhetési álhallgató” képe, gyökeret vert a köztudatban, miközben a felsőoktatási diák és az otthonteremtés előtt álló fiatal értelmiségi a legfontosabb erőforrás az európai, tehát az anyaországi és határon túli társadalmakban, továbbá a magyar gyökerű közösségekben. E tévhitek eloszlatása, a felsőoktatási diák és a fiatal értelmiségi szellemi és anyagi élethelyzetének hatékony javítása és fejlesztése érdekében fontos minél szélesebb körben a diákság, a fiatal értelmiség véleményének, javaslatainak megismerése. Az Összefogás Ifjúsági Találkozó, és az ahhoz kapcsolódó széleskörű párbeszéd ennek kívánt és kíván teret biztosítani, szervezett keretek között. Az alapokat az Európa Tanács és az EU, a trióelnökség, továbbá a hazai kormányzatok ifjúságpolitikai tevékenységének kimenetei, valamint az Új Nemzedék Jövőjéért programban foglaltak képezték. Az Összefogás Ifjúsági Találkozón az egész Kárpát-medence különböző felsőoktatási diákközösségei képviseletében több mint félszáz anyaországi és határon túli diákvezető vett részt.1 1

E kiadvány közzététele, a HÖOK és a tagszervezeteinek honlapjain elinduló javaslattételi lehetőség és szabad véleményalkotás révén közel 400.000 felsőoktatási diák kapcsolódhat be a fentiekben említett párbeszédbe, határon innen és túl.

38


2011. július 9-én a délelőtti előadások és kerekasztal-beszélgetést követően, délután, szekciómunka keretében a résztvevők szakpolitikák szerint tematikusan, közösen javaslatcsomagot dolgoztak ki, amit az alábbiakban foglalunk össze. Az első szekciómunka során Majzik Balázs, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) Gyermek és Ifjúsági Osztály vezetője, míg a másodikban Bodor Tamás, e területen a NEFMI jogelődjeként számon tartott egykori Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) Esélyegyenlőségi Szakállamtitkárság – szintén ifjúságügyért felelős – főosztályvezető-helyettese volt a szekcióvezető. A két szekció a határon túli magyar, továbbá a hazai felsőoktatási hallgató útja és kilátásai a belépéstől az otthonteremtésig címet viselte.

39


ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011 1. Határon túli magyar felsőoktatási hallgató útja és kilátásai a belépéstől az otthonteremtésig; moderátor: Majzik Balázs A beszélgetés három blokkra bontható. Az első blokk az ifjúságpolitika és az ifjúságügy alapvető fogalmait kívánta tisztázni. A tapasztalat az, a köztudatban e fogalmak – mint ifjúságpolitika vagy ifjúságügy – tartalma tisztázatlan. A résztvevők kommunikáció- és információhiányra, továbbá átpolitizáltságra panaszkodtak; ez utóbbi, az átpolitizáltság, rendkívül hangsúlyos problémaként jelent meg. A második blokk kulcsfogalmai között szerepelt a „HÖOK”, a „segítség”, az „önszerveződés” és a „tapasztalatcsere”. E blokk végkicsengése: Folyamatos tapasztalatcserére van szükség, nagy szükség van a határon túli magyar ifjúság átlátható és hatékony támogatására, közösségeik megerősítésére; ebben a HÖOK-nak meghatározó szerepet kell játszania a jövőben! A harmadik blokk az átalakulás előtt álló Magyar Ifjúsági Konferenciáról szólt. Kell egy fórum, ahol a kárpát-medencei magyar ifjúság javaslatai (határokon átívelő módon) megjeleníthetők; világos igény fogalmazódott meg a nemzeti ifjúsági képviselet, a kárpát-medencei magyar ifjúság képviseletét ellátó Nemzeti Ifjúsági Tanács felállítására. A moderált beszélgetés után kisebb csoportokban dolgoztak tovább a résztvevők. A határon túli felsőoktatásban – input, ill. output oldalon egyaránt – a tanácsadás, a karrier- és a pályaválasztási tanácsadás hiánya érezhető. A határon túli kárpát-medencei területeken élő magyar kisebbségek körében gondot jelent a hivatalos nyelv ismeretéhez kapcsolódó hiányosságok a belépés, tehát a szakválasztás és a felvételi eljárás, továbbá a munkapiacra történő kilépés, az elhelyezkedés során; e problémakör különösen a kisebbségi sorban élő magyar ifjúságot sújtja. Ez, ebben is egyetértés volt, nemcsak nemzetpolitikai, de egyúttal nemzetgazdasági kérdés is.

40


2. A hazai felsőoktatási hallgató útja és kilátásai a belépéstől az otthonteremtésig; moderátor: Bodor Tamás, Országos Egészségfejlesztési Intézet A szekciómunka során a résztvevők az Új Nemzedék Jövőjéért program tehetséggondozásról, karriertervezésről és családalapításról szóló fejezeteit, valamint – foglalkoztatáspolitikai szempontból – az EU ifjúságpolitikai kimeneteit dolgozták fel; megállapítások születtek a programból vizsgált témakörökhöz szorosan kapcsolódó otthonteremtés és az átfogó szabadidős tevékenységek területén is. Minden egyes témakör esetében a résztvevők problématérképet készítettek, felvázolták a kedvező és kedvezőtlen körülményeket, és megoldási javaslatokat is megfogalmaztak. Magyarországon a tehetséggondozás forráshiánnyal küszködik, ez igen megnehezíti a „szunnyadó tehetség” felismerését és kiteljesítését. A tehetséggondozás egy sajátos terepe, az elitképzés ugyan nagy hagyományokkal rendelkezik, ma is számos műhely szép sikereket tudhat magáénak, de az együttműködés hiánya és az állami feladat- és felelősségi rendszer tisztázatlansága, továbbá a már említett forráshiány komoly veszélyt jelent. Fontos cél a minőségbiztosítás és a fenntarthatóság biztosítása. Szükség van a szervezett és egységes utánkövetésre, a képzésbe, ami nem kizárólag az elitképzést öleli fel, meg felelő szakemberek bevonására, óraszámemelésre, rugalmas óraszámra és az interdiszciplinaritás megerősítésére. Magyarországon, ami az elhelyezkedés akadályait illeti, általános probléma a gyakorlati és idegen nyelvi készségek hiánya; kevesen veszik igénybe a felsőoktatási intézmény karrierszolgáltatásait, a munkáltató nem ismeri a bolognai alapképzésben szerezhető végzettség tartalmi sajátosságait. A munkáltató által elvárt gyakorlat megszerzéshez kapcsolódó lehetőségek, sajnos, korlátozottak. Az elmúlt évtized kedvező eredménye a felsőoktatási karrierirodai hálózat hazai kiépülése, továbbá a külföldi részképzéshez való hozzáférés lehetőségének kiszélesítése; e hozzáférés a hazai családok anyagi teljesítőképessége és a kreditrendszer hibái (kreditbeszámítás akadályai stb.) miatt gyakran csak elvi lehetőség marad. Súlyos gond továbbá az információhiány és a bürokratikus szervezeti működés nehézkessége. Az oktatás és a foglalkoztatás területén meg kell jelennie az úgynevezett szociális dimenziónak, továbbá törekedni kell a köz- és a felsőoktatásban a fiatalok között fennálló szociális és kulturális különbségek mérséklésére, már a belépés előtt, különösen a közokta-

41


ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011 tásban és a köz- és a felsőoktatás határán.2 A képzési kínálat és munkapiaci igények teljesebb összhangja érdekében kiemelten kell foglalkozni a köz- és a felsőoktatás, valamint a szakképzés tekintetében a pályaválasztás támogatásával. A felsőoktatási intézmények karrierirodáiban a pályatanácsadással kapcsolatos erőforrások rendelkezésre állnak.3 A szakképzés és a felsőfokú szakképzés, továbbá az oktatás egyéb szintjei között meg kell teremteni az átjárás lehetőségét. Fokozni kell az állam, az oktatás és a piac szereplői közötti együttműködést (kooperatív gyakorlati és ösztöndíjrendszer kidolgozása). Magyarországon a családalapítás akadályai elsősorban anyagi természetűek –, de nem kizárólag a lakásingatlan vásárlása vagy bérlése okoz sokszor teljesíthetetlen nehézséget, ide kell sorolni pl. a rész- és távmunka, az ellátórendszer (pl. óvoda) hiányát is. Gátló tényező továbbá 1./ a meddőség, 2./ a sajtó által teremtett és sulykolt minta és divat, 3./ a támogató közösség hiánya. Fontos, hogy meg kell erősíteni a társas, családi és párkapcsolati készségeket a fiatalokban, (a sajtót eszközként felhasználva) hagyományos, családalapításra és közösségi felelősségvállalásra ösztönző mintákat kell közvetíteni a fiataloknak, a gyógyszeralapú fogamzásgátló szer használatát pedig korlátozni, szabályozni kell. Folytatni kell a lakásprogramot, adókedvezményt kell biztosítani, könnyebbé kell tenni a munkavállalást. A foglalkoztatás területén – különösen a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok érdekében –fokozott tájékoztatásra van szükség; anyagi és szakmai szempontból is támogatni kell az ifjúsági munkát, szintén támogatni kell a formális és a nem formális oktatáshoz való hozzáférést, továbbá a munkapiacra való belépést szakpolitikai intézkedéseken keresztül is. Rugalmasabb, a társadalmi és földrajzi mobilitást biztosító munkapiacra van szükség. A hazai túlképzés mérséklése érdekében az oktatásba be kell építeni a hazai munkapiac elvárásain túl a kárpát-medencei, az európai és a nemzetközi igényeket is.

2

3

A felsőoktatásban a hallgatói önkormányzatok szerepe közösségszervezés és kultúraközvetítés területén szinte kizárólagos. A pályatanácsadáshoz kapcsolódó felsőoktatási erőforrás közoktatásban történő felhasználására a Nemzeti Ifjúsági Stratégia megalkotása során, 2007 őszén a HÖOK képviseletében Teleki László felhívta szakértőtársai figyelmét, akkor kevés sikerrel.

42


Impresszum: Felelős Kiadók: Nagy Dávid, HÖOK elnök; Maszlavér Gábor, HÖOK Kft. ügyvezető Főszerkesztő: Teleki László, HÖOK szakértő Felelős szerkesztő: Gulyás Tibor, HÖOK ifjúsági ügyekért felelős elnökségi tag Szerzők: Mihalovics Péter, Téglásy Kristóf, Bauer Béla, Galambos Adorján, Teleki László, Szűcs Gabriella, Kovács Anna, Nemes László Tördelő: Vörös Zoltán Design: Vörös Zoltán Megjelent: 1000 példányban


ÖSSZEFOGÁS IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ 2011

44


Összefogás Ifjúsig Találkozó 2011