Issuu on Google+

REJTETT_ENUNK.qxd

3/13/2013

10:35 AM

Page 1

Csak hisszük, hogy önmagunkat nem csapjuk be

Rejtett énünk Az önbecsapás 48 módja

| 1


REJTETT_ENUNK.qxd

3/13/2013

10:35 AM

Page 3

Csak hisszük, hogy önmagunkat nem csapjuk be

David McRaney

Rejtett énünk Az önbecsapás 48 módja

| 3


REJTETT_ENUNK.qxd

3/13/2013

10:35 AM

4 |

Page 4

Rejtett énünk

A fordítás alapja: David McRaney: You Are Not So Smart: Why You Have Too Many Friends on Facebook, Why Your Memory Is Mostly Fiction, and 46 Other Ways You’re Deluding Yourself Published by Gotham Books, a member of Penguin Group (USA) Inc., 2012 Copyright © David McRaney, 2011 Fordította © Bányász Réka, 2013 Szerkesztette: Koncz Gábor

Borítóterv: Gyimesi Judit

HVG Könyvek Kiadóvezetõ: Budaházy Árpád Felelõs szerkesztõ: Török Hilda ISBN 978-963-304-116-1 Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2013 Felelõs kiadó: Szauer Péter www.hvgkonyvek.hu

Nyomdai elõkészítés: Kedves László Nyomás: AduPrint Kft. Felelõs vezetõ: Tóth Zoltán


REJTETT_ENUNK.qxd

3/13/2013

10:35 AM

Page 5

Csak hisszük, hogy önmagunkat nem csapjuk be

| 5

Jerrynek, Evelynnek és Amandának


REJTETT_ENUNK.qxd

3/13/2013

10:35 AM

Page 7

Csak hisszük, hogy önmagunkat nem csapjuk be

| 7

Tartalom

Tartalom

Bevezetés: Nem vagyunk olyan okosak

11

1 Nem vagyunk tudatában, mennyire nem vagyunk tudatosak

17

2 Önáltató meséinkbõl szõjük élettörténetünket

30

3 A tények helyett inkább önigazolást keresünk

43

4 Tudatlanságunkat utólagos okoskodással leplezzük

48

5 A véletlent inkább megmagyarázzuk, mint elfogadjuk

52

6 Lustaságunknak tulajdonítjuk, ha nem valósítjuk meg elképzeléseinket

61

7 Azt hisszük, vészhelyzetben mindjárt a megoldást keressük

70

8 Úgy véljük, meg tudjuk magyarázni érzéseinket

82


REJTETT_ENUNK.qxd

3/13/2013

10:35 AM

8 |

Page 8

Rejtett énünk

9 Hamarabb elhisszük a könnyebben elérhetõ információkat

87

10 Tömegben másoktól várjuk a megoldást

91

11 Minél kevesebbet tudunk, annál magabiztosabbak vagyunk

96

12 Eltúlozzuk a véletlen egybeesések jelentõségét

100

13 Azt hisszük, nem veszünk meg olyat, ami nem tetszik

105

14 Tekintélyekre hivatkozunk tények helyett

111

15 Bizonyítékok nélkül is keressük a bizonyosságot

115

16 Ellenségképünkkel vitatkozunk ellenfelünk helyett

119

17 Érvelés helyett személyeskedünk

122

18 A világot igazságosnak tartjuk, ha nekünk kedvez a szerencse

126

19 Azt reméljük, nem vesztünk, ha másokat nem hagyunk nyerni

132

20 Azt hisszük, a státusunkat nem visszük vásárra döntéseinknél

136

21 Még a homályos általánosságokat is elfogadjuk, ha minket dicsérnek

139

22 Elítéljük a szektákat, miközben mi is szeretnénk tartozni valahova

144


REJTETT_ENUNK.qxd

3/13/2013

10:35 AM

Page 9

Csak hisszük, hogy önmagunkat nem csapjuk be

| 9

23 A csapatszellem nevében elhallgatjuk véleményünket

147

24 Képtelenségnek tartjuk képtelen vágyainkat

151

25 Azt hisszük, döntéseinkbõl kizárhatjuk érzelmeinket

156

26 Ismerõseink, nem pedig barátaink számával mérjük emberi kapcsolatainkat

166

27 Azt gondoljuk, a pazarló fogyasztói társadalomhoz semmi közünk

171

28 Többet képzelünk magunkról, mint kellene

177

29 Mindig a figyelem középpontjában érezzük magunkat

182

30 Azt gondoljuk, csak mások befolyásolhatóak

186

31 Azt reméljük, ha kieresztjük a dühünket, megnyugszunk

190

32 Azt hisszük, emlékezetünk olyan, mint egy videofelvétel

195

33 Úgy véljük, erõs egyéniségünk megvéd a konformizmustól

204

34 Azt hisszük, elég elhatároznunk, hogy megszabaduljunk rossz szokásainktól

211

35 Hatékonyabbnak gondoljuk a csapatmunkát az egyéni erõfeszítésnél

36 Úgy véljük, mindig látszik rajtunk, mi zajlik bennünk

217 220


REJTETT_ENUNK.qxd

3/13/2013

10:35 AM

10 |

Page 10

Rejtett énünk

37 Azt hisszük, a tehetetlenség nem uralkodhat el rajtunk

226

38 Úgy gondoljuk, benyomásaink nem befolyásolják, hogyan látjuk a világot

231

39 Azt hisszük, döntéseink nem manipulálhatók

235

40 Úgy véljük, ha jó a szemünk, nem lehetünk vakok

241

41 Kifogásokat keresünk, hogy elkerüljük a kudarc kockázatát

248

42 Nem hiszünk az önbeteljesítõ jóslatokban

253

43 Azt hisszük, csak egy énünk van

258

44 Nem szívesen szembesülünk régi énünkkel

262

45 Mások megismerése helyett inkább elõítéleteinkre hallgatunk

267

46 Azt hisszük, objektíven tudjuk megítélni a minõséget

272

47 Azt gondoljuk, ki tudjuk játszani a véletlent

277

48 Könnyen megfeledkezünk a helyzet hatalmáról

286

Köszönetnyilvánítás Felhasznált irodalom Név- és tágymutató

297 300 320


REJTETT_ENUNK.qxd

3/13/2013

10:35 AM

Page 11

Csak hisszük, hogy önmagunkat nem csapjuk be

| 11

BEVEZETÉS

Nem vagyunk olyan okosak

TÉVHIT: Racionális, ésszerû lények vagyunk, akik a világot

a maga valóságában látjuk. IGAZSÁG: Ugyanúgy tévhitben élünk, mint mások, de erre szükségünk is van, mert különben megõrülnénk.

Könyvemben az önbecsapás legfrappánsabb módjait gyûjtöttem össze, feltárva azokat a tévképzeteinket, amelyekkel bámulatos módon tudjuk nap mint nap hitegetni magunkat. Azt hisszük, ismerjük a világ mûködését, de ez nem így van. Egész életünk során véleményeket formálunk és történeteket fabrikálunk arról, kik vagyunk és miért cselekedtünk úgy, ahogyan – és mindez egészében véve valóságosnak tûnik. Az igazság az, hogy a pszichológia és a kognitív tudomány területén egyre több vizsgálat bizonyítja, hogy fogalmunk sincs, miért cselekszünk, miért döntünk vagy miért gondolkodunk úgy, ahogyan. A kutatók szerint narratívákat, kis történeteket hozunk létre, amelyek megmagyarázzák, miért hagytunk fel a diétával,


REJTETT_ENUNK.qxd

12 |

3/13/2013

10:35 AM

Page 12

Rejtett énünk

miért szeretjük jobban az Apple-t, mint a Microsoftot, miért emlékszünk úgy, hogy Andrea mesélte a történetet a bohócról, akinek konzervdobozokból készült mûlába volt, noha Anna volt az, és nem is bohócról volt szó. Hagyjuk abba egy pillanatra az olvasást, és nézzünk körül! Figyeljük meg, mekkora erõfeszítés rejlik mindazon dolgok létrejötte mögött, amelyeket látunk, sõt a több évszázados innováció mögött is, amely a bennünket körülvevõ tárgyak feltalálásához vezetett. Kezdjük a cipõnkkel, folytassuk a kezünkben levõ könyvvel, majd vegyük sorra a gépeket és eszközöket: a kenyérpirítótól kezdve a számítógépen át a távolban szirénázó mentõautóig! Mennyire elképesztõ a megoldott problémák sokasága, és mennyi mindent alkotott az ember, nemde? Épületek és autók, elektromosság és nyelv, miféle remekmû az emberi faj, igaz? Micsoda gyõzelme a racionalitásnak! Ha ezt tényleg elfogadjuk, beleszeretünk abba az önelégült hiedelembe, miszerint annyira okosak lettünk egyénileg is, akárcsak az egész emberiség. Csakhogy néha mégis bezárjuk a kulcsainkat az autóba. Sõt idõnként elfelejtjük, mit akartunk mondani. Vagy elhízunk. Csõdbe megyünk. A Nobel-díjas tudóstól a legszerényebb mesteremberig, mindegyikünk agyát elárasztják a prekoncepciók és olyan gondolkodásmintázatok, amelyek tévútra vezetnek, anélkül, hogy az agyunk ennek tudatában lenne. Ezzel nem vagyunk egyedül. Mindegy, kik az ideáljaink vagy mentoraink, õk is hajlamosak a hamis spekulációkra. Nézzük például a Wason-féle szelekciós feladatot (Wason Selection Task)! Képzeljük el, hogy egy tudós négy kártyát rak ki elénk. A hagyományos paklitól eltérõen ezeknek egy-egy számjegy szerepel az egyik oldalán és egy-egy szín a másikon. Balról


REJTETT_ENUNK.qxd

3/13/2013

10:35 AM

Page 13

Bevezetés

| 13

jobbra haladva egy hármast, egy nyolcast, egy pirosat és egy barnát látunk. A ravasz pszichológus hagyja, hogy nézzük egy kicsit a különös kártyákat, majd azt mondja: „Van egy pakli kártyám, és egy szabály van érvényben. Ha egy kártyának az egyik oldalán páros szám van, a másik oldalán pirosnak kell lennie. Melyik kártyát vagy kártyákat kell megfordítani, hogy bebizonyítsuk, igazat mondok?” Még egyszer: három, nyolc, piros, barna. Melyeket fordítanánk meg? Mint a pszichológiai kísérletek általában, ez is teljesen egyszerû. Logikai játékként elvileg könnyen kitalálható. Amikor Peter Wason pszichológus 1977-ben elvégezte a kísérletet, a megkérdezettek kevesebb mint 10%-a válaszolt helyesen. Az õ kártyáin színek helyett magánhangzók voltak, de amikor színekkel ismételték meg a tesztet, kb. ugyanolyan arányban voltak, akik teljesen összezavarodtak a feladványtól. Szóval, mit válaszoltunk? Ha a hármas vagy a piros kártyát választottuk, vagy csak a nyolcast, vagy csak a barnát, az embereknek abba a 90%-ába tartozunk, akiknek az elméjét összezavarja ez a feladat. Ha megfordítjuk a hármast, akár pirosat, akár barnát látunk, nem bizonyít semmit. Semmi újat nem tudunk meg. Ha megfordítjuk a pirosat és páratlan számot találunk, ez nem szegi meg a szabályt. Az egyetlen helyes válasz az, hogy megfordítjuk a nyolcast és a barnát. Ha a nyolcas másik oldala piros, igazoltuk a szabályt, de nem tudhatjuk, máshol is érvényesül-e. Ha a barna kártyán páratlan szám van, semmit nem tudunk meg, ha azonban páros szám, akkor meghazudtoltuk a pszichológus állítását. Csak ez a két kártya ad választ kérdésünkre. Amikor már tudjuk a választ, nyilvánvalónak tûnik. Mi lehet egyszerûbb, mint négy kártya és egy szabály? Ha az emberek 90%-a nem tudja megfejteni, mégis hogyan épülhetett fel Róma, és hogyan találhattak ellenszert a gyermekkori bénu-


REJTETT_ENUNK.qxd

14 |

3/13/2013

10:35 AM

Page 14

Rejtett énünk

lásra? Ez tehát könyvem témája: természetes gátjai vannak, hogy egy bizonyos módon gondolkodunk és nem másképpen, a körülöttünk levõ világ pedig e torzítások terméke, és ezen nem tudunk felülkerekedni. Ha a kártyákon levõ számokat és színeket társas helyzetekkel helyettesítjük, a feladat sokkal könnyebbé válik. Tegyük fel, hogy a pszichológus visszajön, és ezúttal a következõket mondja: „Éppen egy bárban vagyunk, és a törvény értelmében 21 év a korhatár, hogy valaki alkoholt ihasson. Az itt látható négy kártya egyik oldalán egy ital neve áll, a másikon pedig az italt fogyasztó személy életkora. A négy kártya közül melyet, vagy melyeket kell megfordítanunk, hogy megtudjuk, betartja-e a törvényt a bár tulajdonosa?” Ezután a következõ négy kártyát helyezi az asztalra: 23, sör, kóla, 17. Ezúttal sokkal könnyebbnek tûnik a feladat. A kóla nem bizonyít semmit, és a 23 sem. Ha a 17 éves alkoholt iszik, a tulajdonos megszegi a törvényt, és ha a sört ivó személy fiatalabb 21 évesnél, akkor szintén. Tehát két kártyának van jelentõsége: sör és 17. Az agyunk társas helyzetekben könnyebben rátalál a megfejtésre, mint például számozott kártyákat tartalmazó logikai fejtörõkben. Könyvemben ilyen és ehhez hasonló dolgokról lesz szó, magyarázatokkal és némi elmélkedéssel fûszerezve. Wason feladata pocsék logikánk egyik legjobb példája, de tele vagyunk olyan meggyõzõdésekkel is, amelyek elméletben jól hangzanak, a gyakorlatban azonban nem állják meg a helyüket. Általában nem vesszük észre, amikor ezek a meggyõzõdéseink tarthatatlanokká válnak. Mélyen vágyunk arra, hogy mindig igazunk legyen, és még mélyebben, hogy erkölcsileg és viselkedésünk szempontjából egyaránt pozitív fényben lássuk (és láttassuk) önmagunkat. Három fõ témám a kognitív torzítások, a heurisztikák és a logikai tévedések. Ezek elménk alkotóelemei, akárcsak testünknek a szervek, amelyek optimális körülmények között jól funkcionálnak.


REJTETT_ENUNK.qxd

3/13/2013

10:35 AM

Page 15

Bevezetés

| 15

Ám sajnos az élet nem mindig zajlik optimális körülmények között. Kiszámíthatósága és megbízhatósága évszázadokon át megélhetést biztosított szélhámosok, mágusok, reklámszakemberek, médiumok és mindenféle áltudományos orvosságokkal házalók számára. Amíg a pszichológia nem alkalmazott szigorú tudományos módszereket az emberi viselkedésre, ezeket az önáltatásokat nem lehetett mennyiségileg meghatározni és kategorizálni. A kognitív torzítások olyan gondolat- és viselkedésmintázatok, amelyek helytelen következtetésekhez vezetnek. Mindannyiunknak vannak ilyen bosszantó és teljességgel helytelen szokásai, amelyeket azonban már szinte észre sem veszünk. Jó részük arra szolgál, hogy bízzunk saját észlelésünkben, vagy megakadályozza, hogy bohócnak lássuk magunkat. Úgy tûnik, a pozitív énkép anynyira fontos az emberi elme számára, hogy megõrzésére kognitív mechanizmusokat fejlesztettünk ki. A kognitív torzítások rossz döntésekhez, téves ítéletekhez és ostoba meglátásokhoz vezetnek, amelyek sokszor teljes mértékben helytelenek. Például hajlamosak vagyunk keresni az olyan információkat, amelyek megerõsítik meggyõzõdéseinket, illetve elhanyagolni az olyanokat, amelyek megkérdõjelezik. Ezt nevezzük megerõsítési torzításnak (confirmation bias). Könyvespolcunk tartalma és internetes böngészõnk könyvjelzõi a megerõsítési torzítás közvetlen következményei. A heurisztikák olyan kognitív rövidítések, amelyeket gyakori problémák megoldásához használunk. Felgyorsítják az információfeldolgozást, de néha olyan kapkodó gondolkodást eredményeznek, hogy szem elõl tévesztünk fontos részleteket. Ahelyett, hogy a hosszabb utat választva alaposan végiggondolnánk a legmegfelelõbb cselekvési tervet vagy a leglogikusabb gondolatmenetet, heurisztikákhoz folyamodunk, hogy rekordidõ alatt levonhassuk a következtetést. Egyes heurisztikákat megtanulunk, mások az emberi agy velejárói. Amikor jól mûködnek, biztosítják elménk


REJTETT_ENUNK.qxd

16 |

3/13/2013

10:35 AM

Page 16

Rejtett énünk

takarékosságát. Amikor nem, akkor a világot sokkal egyszerûbbnek látjuk, mint amilyen valójában. Például, ha észrevesszük, hogy a hírekben megszaporodott a cápatámadásokról szóló riportok száma, kezdjük azt hinni, a cápák megvadultak, noha csak annyit tudunk biztosan, hogy a szokottnál több cápatámadásról szóló történetet sugároznak. A logikai tévedéseink hasonlóak ahhoz, ahogyan a szöveges matematikai feladatokat próbáljuk megoldani: kihagyunk egy lépést, vagy visszafordulunk anélkül, hogy észrevennénk. Érveléseink során a tények teljes ismerete nélkül vonunk le következtetéseket, mert nem akarjuk látni a teljes képet, vagy mert fogalmunk sincs arról, mennyire korlátozottak az információink. Ügyetlen detektívekké válunk. A logikai tévedések vágyainkból is fakadhatnak. Olykor hamis premisszákra alkalmazunk jó logikát, máskor helytelen logikát alkalmazunk az igazságra. Például, ha azt halljuk, Albert Einstein nem szerette a tojásrántottát, azt feltételezhetjük, hogy a tojás egészségtelen. Ezt nevezzük tekintélyre hivatkozásnak. Feltételezzük, hogy ha valaki szuperokos, akkor minden döntése szükségszerûen jó, persze az is lehet, hogy Einsteinnek csak fura ízlése volt. A könyvemben leírtakkal új megvilágításban kezdjük látni magunkat. Hamarosan rá fogunk jönni, hogy nem vagyunk olyan okosak, mint gondoltuk, és a kognitív torzítások, helytelen heurisztikák, valamint a gyakori gondolkodási hibák özönének köszönhetõen valószínûleg minden percben becsapjuk önmagunkat, hogy meg tudjunk küzdeni a valósággal. Ne aggódjunk! Jól fogunk szórakozni.


REJTETT_ENUNK_web