__MAIN_TEXT__

Page 1

Dr. Grád András Dr. Weller Mónika A strasbourgi emberi jogi bíráskodás kézikönyve Negyedik, bővített kiadás


Dr. Grád András Dr. Weller Mónika

A strasbourgi emberi jogi bíráskodás kézikönyve Negyedik, bővített kiadás

Lap- és Könyvkiadó Kft.


© Dr. Grád András, 2011 © Dr. Weller Mónika, 2011 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2011

A kézirat lezárva: 2010-ben

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 112 5 Budapest, 2011 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezető igazgatója Internet: www.hvgorac.hu • E-mail: info@hvgorac.hu Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.


Tartalom

Előszó a 2010-es kiadáshoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Bevezető . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

1. fejezet A kérelmek benyújtásával kapcsolatos technikai ismeretek 18 1.1. Működési hely . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 1.2. A Bíróság felépítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 1.3. Munkanyelvek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 1.4. Jogi képviselet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 1.5. Ingyenes jogsegély . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 1.6. Írásbeliség, szóbeliség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 1.7. Az esetjogi joganyag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 1.8. Az emberi jogi irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 1.9. Érveléstechnika az eljárás során . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

2. fejezet A Bíróság eljárásjoga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31

2.1. Az eljárás kezdeményezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 2.2. A sürgősségi eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 2.3. A Bíróság Hivatalának válasza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 2.4. Az űrlap kitöltése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 2.5. Az egyesbírói eljárás és az ügy előadó bírói szakasza . . . . 35 2.6. A háromtagú tanács előtti eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 2.7. Döntéselőkészítés a kamara előtt az elfogadhatóság tekintetében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 2.8. Döntés az elfogadhatóság kérdésében . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 2.9. A békés megállapodás lehetősége és az ügylajstromból való törlés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42

5


2.10. 2.11. 2.12. 2.13. 2.14.

Az elfogadhatóvá nyilvánítást követő további eljárás a kamara előtt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 Eljárás a Nagykamara előtt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48 A Bíróság ítélete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49 A döntések végrehajtása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 Az eljárás időtartama . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53

3. fejezet A kérelmek elfogadhatóvá nyilvánításának akadályai . . . . . 55 3.1. 3.2. 3.2.1. 3.2.2. 3.3. 3.4. 3.5. 3.6. 3.7.

A tárgyi okból elfogadhatatlanság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56 A személyi okból elfogadhatatlanság . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 Nem jogosult által előterjesztett kérelmek . . . . . . . . . . . . . 58 Nem megfelelő szervvel szemben előterjesztett kérelmek . 62 Az időbeli okból elfogadhatatlanság . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65 A hazai jogorvoslati lehetőségek kimerítésének hiánya . . . 68 A hat hónapos szabály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74 A nyilvánvaló megalapozatlanság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 Elfogadhatatlanság nem jelentős hátrány esetén . . . . . . . . . 77

4. fejezet Az Egyezmény 2. cikke (az élethez való jog), a Hatodik kiegészítő jegyzőkönyv 1–2. cikkei (halálbüntetés eltörlése, illetve halálbüntetés háború idején) és a Tizenharmadik kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke (a halálbüntetés eltörlése) . 81 4.1. 4.2. 4.3. 4.4. 4.5. 4.6.

Általános szempontok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82 Az emberi élet védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83 A terhességmegszakítás kérdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 Tevőleges kötelezettségek az érintett államok oldalán . . . . 91 Az emberi élet védelmének tágabb összefüggései . . . . . . . 110 A hazai viszonyok értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114

5. fejezet Az Egyezmény 3. cikke (kínzás tilalma) . . . . . . . . . . . . . . . . . 117 5.1. A kínzás, illetve az embertelen, megalázó bánásmód fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117 5.2. A szabadságmegvonással és annak körülményeivel kapcsolatos problémák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121 5.2.1. A hatóságok részéről tanúsított magatartás . . . . . . . . . . . . . 121

6


5.2.2. A fogvatartás körülményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138 5.3. Családon belüli és iskolai erőszakkal kapcsolatos problémák . 153 5.4. Idegenrendészeti jellegű esetekkel kapcsolatos problémák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155 5.4.1 A családi kötelékek megszakadásának veszélye, mint hivatkozási alap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156 5.4.2. A származási ország részéről a 3. cikkbe ütköző bánásmód veszélye, mint hivatkozási alap . . . . . . . . . . . . . 157 5.5. A 3. cikk megközelítése negatív oldalról . . . . . . . . . . . . . . . 164 5.6. A hazai viszonyok értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164

6. fejezet Az Egyezmény 4. cikke (rabszolgaság és kényszermunka tilalma) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169 7. fejezet Az Egyezmény 5. cikke (szabadsághoz és biztonsághoz való jog), a Negyedik kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke (adósságokért való szabadságelvonás tilalma), valamint a Hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikke (kártalanításhoz való jog bírói hiba esetén) . . . . . . . . . . . . . . . 174 7.1. Az 5. cikk általános szempontjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175 7.2. A szabadságtól megfosztás egyezménybeli feltételei . . . . . 179 7.2.1. Fogvatartás törvényes elítélés alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . 183 7.2.2. Törvényes rendelkezésnek, illetve kötelezettségnek eleget nem tétel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188 7.2.3. Hatóság elé állítás, illetve bűncselekmény vagy szökés megakadályozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 190 7.2.4. Kiskorúak fogvatartása nevelési felügyelet, illetve hatóság elé állítás céljából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199 7.2.5. Elmebetegek, alkoholisták, kábítószer-élvezők és csavargók fogvatartása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 200 7.2.6. Fogvatartás idegenrendészeti ügyek kapcsán . . . . . . . . . . . 204 7.3. Tájékoztatás a fogvatartás okairól . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 209 7.4. Az 1. bekezdés c) pontja alapján elrendelt fogvatartások többletgaranciái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 211 7.4.1. A bírónak minősülők köre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212 7.4.2. A bíró elé állítás haladéktalan volta . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215 7.4.3. Tárgyalás ésszerű határidőn belül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216 7.4.4. A szabadlábra helyezés feltételei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229

7


7.5. 7.5.1. 7.5.2. 7.5.3. 7.6. 7.7.

A habeas corpus eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 230 Az eljáró hatóságok köre, az eljárás kezdeményezése . . . . . 230 A fogvatartás törvényessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235 Az eljárás időszerűsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 244 A kártalanítás problémaköre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 248 A hazai viszonyok értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 253

8. fejezet Az Egyezmény 6. cikke (a tisztességes tárgyaláshoz való jog) 257 8.1. 8.1.1. 8.1.2. 8.1.3. 8.1.4. 8.1.5. 8.2. 8.2.1. 8.2.2. 8.2.3. 8.3. 8.3.1. 8.3.2. 8.3.3. 8.3.4. 8.3.5. 8.3.6. 8.3.7. 8.3.8. 8.3.9. 8.4.

Általános követelmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 258 A bírósági eljáráshoz fűződő jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 259 A bíróság törvényesen létrehozottsága . . . . . . . . . . . . . . . . 292 A bíróság függetlensége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 293 A bíróság pártatlansága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 297 A tárgyalás nyilvánossága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 309 Polgári ügyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 318 A polgári jogok és kötelezettségek fogalmi köre . . . . . . . . . 318 A tisztességesség fogalma a polgári eljárásokban . . . . . . . . 327 Az eljárás ésszerű időtartama a polgári eljárásokban . . . . . 342 Büntetőügyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 351 A büntetőjogi vád fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 351 A tisztességesség fogalma a büntetőeljárásokban . . . . . . . . 357 Az eljárás ésszerű időtartama a büntetőeljárásokban . . . . . 378 Az ártatlanság vélelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 382 Tájékoztatás a vádról a terhelt által értett nyelven . . . . . . . 391 A védekezés előkészítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 394 A védelemhez fűződő jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 400 A fegyveregyenlőség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 412 Az ingyenes tolmácsolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 422 A hazai viszonyok értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 423

9. fejezet Az Egyezmény 7. cikke (büntetés kiszabásának tilalma törvényi rendelkezés nélkül) és a Hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 4. cikke (kétszeres eljárás alá vonás vagy büntetés tilalma) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 431 9.1. 9.2. 9.3.

8

A 7. cikk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 432 A Hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 4. cikk . . . . . . . . . . . . . 444 A hazai viszonyok értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 447


10. fejezet Az Egyezmény 8. és 12. cikkei (magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog, illetve házasságkötéshez való jog), valamint a Hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 5. cikke (házastársak egyenjogúsága) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 448 10.1. Általános szempontok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 448 10.2. Családjogi viszonyok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 456 10.2.1. A házasságkötés és a házasság felbontása . . . . . . . . . . . . . . 456 10.2.2. A gyermekelhelyezés és gyermektartás . . . . . . . . . . . . . . . 460 10.2.3. A gyermekkel történő kapcsolattartás . . . . . . . . . . . . . . . . . 465 10.2.4. Az állami gondoskodás és az örökbefogadás . . . . . . . . . . . 470 10.2.5. Az apaság és a származás-megállapítás . . . . . . . . . . . . . . . 478 10.2.6. A gondnokság alá helyezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 481 10.3. A családi és magánélet tágabb viszonyai . . . . . . . . . . . . . . 483 10.3.1. A terhességvállalás és a terhességmegszakítás . . . . . . . . . . 483 10.3.2. A szexualitással kapcsolatos problémák . . . . . . . . . . . . . . . 483 10.3.3. A letelepedéssel, kiutasítással kiadatással kapcsolatos problémák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 489 10.3.4. A börtönviszonyokkal kapcsolatos problémák . . . . . . . . . . 497 10.3.5. Levelezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 499 10.3.6. Telefon- és lakáslehallgatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 504 10.3.7. Lakás és hivatali helyiség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 508 10.3.8. Környezetvédelmi problémák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 515 10.3.9. Adatvédelmi problémák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 518 10.4. A hazai viszonyok értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 521

11. fejezet Az Egyezmény 9. cikke (gondolat-, lelkiismeretés vallásszabadság) és az Első kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikke (oktatáshoz való jog) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 527 11.1. 11.2. 11.3.

Általános szempontok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 527 A 9. cikk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 528 Az Első kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikke . . . . . . . . . . . . . . 539

9


12. fejezet Az Egyezmény 10. cikke (véleménynyilvánítás szabadsága) 546 12.1. Szólásszabadság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 546 12.1.1. Politikai jellegű kijelentések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 546 12.1.2. Művészet és irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 570 12.1.3. Üzleti élet és reklámtevékenység . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 573 12.1.4. Bizalmas információk nyilvánosságra hozatala . . . . . . . . . 576 12.2. Sajtószabadság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 578 12.3. Információszabadság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 589 12.4. Tömegkommunikációs engedélyezési rendszerek . . . . . . . . 593 12.5. A hazai viszonyok értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 597

13. fejezet Az Egyezmény 11. cikke (gyülekezés és egyesülés szabadsága) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600 14. fejezet Az Egyezmény 13. cikke (hatékony jogorvoslathoz való jog) és a Hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikke (fellebbezéshez való jog büntető ügyekben) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 620 14.1. 14.2. 14.3.

A 13. cikk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 620 A Hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikke . . . . . . . . . . . . 635 A hazai viszonyok értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 637

15. fejezet Az Egyezmény 14. cikke (megkülönböztetés tilalma) és a Tizenkettedik kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke (a megkülönböztetés általános tilalma) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 643

15.1. 15.2. 15.3. 15.4. 15.5. 15.6. 15.7. 15.8.

10

Általános szempontok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 643 Az Egyezmény 2. cikkével kapcsolatos joganyag . . . . . . . . 646 Az Egyezmény 3. cikkével kapcsolatos joganyag . . . . . . . . 648 Az Egyezmény 4. cikkével kapcsolatos joganyag . . . . . . . . 650 Az Egyezmény 5. cikkével kapcsolatos joganyag . . . . . . . . 652 Az Egyezmény 6. cikkével kapcsolatos joganyag . . . . . . . . 653 Az Egyezmény 7. cikkével kapcsolatos joganyag . . . . . . . . 659 Az Egyezmény 8. és 12. cikkével kapcsolatos joganyag . . . 659


15.9. Az Egyezmény 9. cikkével és az Első kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikkével kapcsolatos joganyag . . . . . . . . . . 671 15.10. Az Egyezmény 10. cikkével kapcsolatos joganyag . . . . . . . 677 15.11. Az Egyezmény 11. cikkével kapcsolatos joganyag . . . . . . . 680 15.12. Az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkével kapcsolatos joganyag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 683 15.13. Az Első kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikkével kapcsolatos joganyag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 691 15.14. A hazai viszonyok értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 692

16. fejezet Az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke (tulajdon védelme) 695

16.1. Általános szempontok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 695 16.2. A tulajdonjog elvesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 700 16.2.1. Államosítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 700 16.2.2. Kisajátítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 701 16.2.3. Lefoglalás és elkobzás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 707 16.2.4. Egyéb formák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 711 16.3. A tulajdonjog korlátozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 729 16.3.1. Birtoklási jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 729 16.3.2. Használati jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 733 16.3.3. Rendelkezési jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 738 16.4. A hazai viszonyok értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 741

17. fejezet Az Első kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikke (szabad választásokhoz való jog) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 743 18. fejezet A Negyedik kiegészítő jegyzőkönyv 2–4. cikkei (mozgásszabadság, saját állampolgárok kiutasításának tilalma, illetve külföldiek kollektív kiutasításának tilalma), valamint a Hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke (külföldiek kiutasításának eljárási garanciái) . . . . . . . . . . . . . 753 19. fejezet Az Egyezmény 17. és 18. cikkei (joggal való visszaélés tilalma, illetve jogkorlátozás alkalmazásának megszorítása) . 760 11


20. fejezet Az Egyezmény 34. cikke (egyéni kérelmek) . . . . . . . . . . . . . . 764 21. fejezet Az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatának összefüggései . . . . . . . . . . 770 Tárgymutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 777 A bírósági ítéletek névmutatója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 792 A Magyarország ellen indult ügyekben hozott bizottsági és bírósági döntések mutatója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 837

12


Előszó a 2010-es kiadáshoz

A kézikönyv 3. kiadása 2005-ben látott napvilágot. Azóta újabb 5 év telt el, és bármilyen alapos munkát végez is a szerző, az idő könnyen kikezdi egy mű hasznavehetőségét. Fokozottan érvényes ez egy olyan területen, ahol nap mint nap újabb ítéletek garmadája születik, folyamatosan alakítva, fejlesztve az esetjogot. Az előző kiadás 2004 végéig dolgozta fel az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatát. A 2005. január 1. óta eltelt időben az állandó Bíróság szinte hihetetlenül sok újabb ítéletet hozott: ezen 5 év ítéleteinek száma nagyjából megegyezik az első 40 év alatt összesen meghozott ítéletek számával (!), ráadásul a Bíróság eljárása is gyökeresen megújult a Tizennegyedik jegyzőkönyv hatálybalépésével. Az eltelt évek során a Bíróság konkrétan Magyarország tekintetében is több fontos új döntést hozott, például a magánélethez fűződő jogok terén. Az új tagállamok csatlakozásával szintén igen sok, hazai vonatkozásban is releváns ítélet született például a véleményszabadság tekintetében. Ezek ismerete nélkülözhetetlen, hiszen az ügyvédek és állampolgárok „dolga” az, hogy a felmerült emberi jogi jogsértéseket a Bíróság elé vigyék. Ennek hozama kettős: nem csupán a saját konkrét bajukat orvosolják, hanem másokat is megkímélnek a jövőre nézve a hasonló esetektől. Egy-egy tagállam ugyanis akkor jár el bölcsen, ha a sajátjain kívül a többiek emberi jogi „baleseteiből” is okulva igyekszik elkerülni a hasonló problémák felmerülését a jövőre nézve. Ekként nyeri el igazi értelmét a Bíróság emberi jogi tevékenysége, mely ily módon egyszerre szolgálja az egyéni jogvédelmet és az általános megelőzést. A fentiek folytán szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy amen�nyiben nem szánjuk rá magunkat egy újabb kiadás meglehetősen fáradságos megírására, a kézikönyv pár év múltán végképp idejétmúlttá és használhatatlanná válik. Ráadásul időközben a Bírósági gyakorlat olyan, korábban sosem látott területekre is kiterjedt, amilyen mondjuk a családon belüli erőszak, az orvosi műhibák vagy az etnikai csoportok hátrányos megkülönböztetése. Jelen mű értelemszerűen már e témákat is tartalmazza – reményeink szerint az olvasók hasznára. Budapest, 2010. augusztus 20.

13


Bevezető

Az Emberi Jogok Európai Egyezményét 1950-ben hozták létre az emberi jogok hatékonyabb nemzetközi védelme érdekében. Maga az Egyezmény csupán a legalapvetőbb jogelveket deklarálja, amelyek mintegy keretül szolgálnak a Bíróság esetjogához. Ez a joganyag azonban szükségképpen nem állandó, hanem az évek múlásával maga is változik, nemegyszer éppen a korábbi gyakorlattal ellentétes irányba. Ily módon tehát a joggyakorlattal kapcsolatos bármely elemzés csupán a mozgófilm egy kockája lehet. 1998 novemberében a strasbourgi intézményrendszer gyökeresen átalakult. Az Emberi Jogok Európai Bizottsága és Bírósága helyén létrejött az egységes Emberi Jogok Európai Bírósága, az eljárásjogban ezzel már akkor is számottevő változások történtek, amelyeket időközben újabb átalakítások követtek. A jelen kiadás természetesen a legfrissebb eljárásjogot tartalmazza. Ami az esetjogi joganyagot illeti, e körben igen erős a kontinuitás, a Bíróság változatlanul hivatkozási alapként használja az egyesülés előtti ítéleteket. Ugyanakkor a megszűnt Emberi Jogi Bizottság döntéseinek súlya számottevően csökkent, így ezek mind ritkábban szerepelnek hivatkozásként. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a kérelmek elfogadhatatlanná nyilvánítási szempontjai továbbra is sokban a Bizottság évtizedek során kimunkált értelmezési keretein alapulnak. Magyarország az Egyezményt 1992. november 5-i hatállyal ratifikálta, egyúttal kötelezettséget vállalva az abban foglalt követelményrendszer betartására is. A hatályos magyar jog általában nem ütközik az Egyezménybe. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne léteznének ma is sűrűn egyezménysértésekre vezető jogi normák, illetve látszólag aggálytalan jogszabályok gyakorlati végrehajtása során ne sértenék meg a hatóságok rendszeresen az Egyezményt. Az egész hazai jogrendszer komplex bírálata ilyen keretek között természetesen nem kivihető, ráadásul a lehetséges problémák egy része eleve nem látható előre. Az Egyezmény tekintetében jelenleg is fennálló főbb konfliktusforrásokról azonban szó esik az egyes fejezetek végén. Ezzel kapcsolatban két dologra szeretnénk felhívni az olvasó figyelmét. Egyrészt az aggályos jogszabályok, illetve

15


joggyakorlat megjelölésénél értelemszerűen csak a könyv megírásakor, illetve azt nem sokkal megelőzően még hatályos szabályokat vehettük figyelembe. Vagyis könnyen elképzelhető, hogy a mű megjelenését követően egy-egy egyezménysértés potenciális alapjául szolgáló jogszabályt utóbb módosítanak vagy hatályon kívül helyeznek, ezért ajánlatos a hatályosság ellenőrzése egy esetleges beadványban történő hivatkozás előtt. Másrészt egy hatályos jogszabály tekintetében is e könyvben legfeljebb azok aggályos voltáról írhatunk, de értelemszerűen nem garantálhatjuk ezzel összefüggésben egy-egy konkrét ügy strasbourgi sikerét. Amen�nyiben a Bíróság esetjoga alapján egy-egy ügy megítélése ilyen egyszerűen és könnyen megjósolható lenne, értelemszerűen nem lenne miért Európa-szerte jogászok sokaságának ezzel foglalkoznia. A valóságban azonban az ügyek legtöbbször egyediek, kevéssé általánosíthatóak, és a laikusok számára azonosnak tűnő esetek között is lehetnek olyan látszólag apró, igazából mégis lényegi különbségek, amelyek miatt azok bírósági megítélése homlokegyenest ellentétesnek bizonyul. A kézikönyv műfaj kifejezetten gyakorlatorientált. E mű célja, hogy azon az alapkövetelményen túl, miszerint megbízható áttekintést nyújtson a strasbourgi emberi jogi intézményrendszerrel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról és a joggyakorlatról, azok is képessé váljanak emberi jogi ügyekben a Bírósághoz fordulni, akik korában ilyesmivel soha életükben nem foglalkoztak. A fentiekre tekintettel ugyanakkor arra kérjük a laikus olvasókat, hogy ne akarják a fejünkre olvasni egy-egy esetleg sikertelennek bizonyuló strasbourgi ügyüket, hiszen egy testület gyakran drámaian szoros szavazás mellett születő döntéseit sokszor még a legkiválóbb szakemberek sem tudják előre megjósolni. A könyv valamennyi kiadásának megírásakor alapvetően nem a szakirodalomból, hanem a strasbourgi esetjogból indultunk ki. Cikkenként csoportosítva kigyűjtöttük az egyes fejezetek körébe tartozó (az utolsó kiadás óta keletkezett) esetjogot, és időrendben haladva, folyamatosan szintetizálva építettük fel az egyes részterületek hatályos anyagát. A gyakorló jogászok számára nélkülözhetetlen esetjogi hivatkozásokat a kézikönyv mindvégig következetesen feltünteti. A joganyag ismertetése során rövidítve mindig szerepelnek tehát az adott témával kapcsolatban egy-két jellemző ügy paraméterei, illetve ha konkrét ügyről esik szó, akkor ennek az adatai azok számára, akik az adott témával részletesebben is foglalkoznának. A kézikönyv a joganyagot 2010. január 1-jéig dolgozza fel, néhány azt követően született, és általunk lényegesnek tartott ítélet kivételével. Ezen belül az egykori Bizottság döntései közül csak az elfogadhatatlanná nyilvánítottak szerepelnek, azok közül is már csak szórványosan azok, amelyek tartalmukban még ma is aktuálisak, a hivatkozások elsöprő többsége azonban a Bírósággal kapcsolatos. Az alábbiakban néhány gyakorlati

16


információ segít a kézikönyv egészének könnyebb használhatósága érdekében. A könyvben a Bíróság hivatkozási gyakorlata szerepel. 1996-ig a bírósági döntésekre hivatkozás az alábbiak szerint történik, Hokkanen Finnország elleni ügyét véve példának: „Hokkanen v. Finland judgment of 23 September 1994, Series A no. 299-A”. A „Hokkanen v. Finland judgment” Hokkanen Finnország elleni ügyben keletkezett ítéletet jelenti, míg az azt követő dátum az ítélet kihirdetésének napja. A „Series A no. 299-A” jelölés pedig a Bíróság hivatalos kiadmányai közül az „A” sorozatra utal, azon belül pedig a 299-A számú döntésre. 1996-tól az ítéletek jelölését ismét megváltoztatták. Az ezt követő hivatkozásokra egy példa: Pullar v. France judgment of 10 June 1996, Reports 1996-III, p. 783, ahol a hivatkozás megváltozott része az 1996-os Reports of Judgments and Decisions kiadványok III. kötetére és 783. oldalára utal. E kötetek léptek ugyanis a korábbi „Series A” kiadványok helyébe. A hivatkozások módja az új Bíróság ítéletei tekintetében (ténylegesen tehát 1999-től) ismét más lett. A kamarák által hozott ítéletek esetén az az alábbi módon épül fel: Brumarescu v. Romania, no. 28342/95, 28 October 1999. A hivatkozás fentihez képest megváltozott része a kérelem Bíróság előtti ügyszámát és meghozatalának dátumát tartalmazza. Jelen műben ezen utóbbi ítéletek hivatkozása a fenti „hivatalostól” csak annyiban tér el, hogy a korábbiakhoz jobban igazodó módon az ítéletek meghozatalának időpontját tüntetjük fel előbb, és utána az ügyszámot. Ekként egy ilyen hivatkozás jelen műben így fest: Brumarescu v. Romania judgment of 28 October 1999, no. 28342/95. Amennyiben az ítéletet a Nagykamara hozta, a kérelmező neve és az országnév után zárójelben a Grand Chamber rövidítése áll: [GC]. Felhívjuk egyúttal a figyelmet, hogy a hazai vonatkozású és Strasbourgban nem publikált határozatok egy része magyarul megtalálható a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium honlapján (www.kim.gov.hu). A kevés bizottsági döntésre a hivatkozás egységes. Példa: No. 12914/86, Dec. 12. 5. 88, D.R. 56, p. 205. Ennek jelentése a következő. A „No. 12914/86” arra utal, hogy az ügy a Bizottság listáján az 12914. volt, és 1986-ban regisztrálták (véglegesen) a kérelmet. A „Dec. 12. 5. 88” azt jelenti, hogy a döntés 1988. május 12-én született meg. [A „Dec.” tehát a Decision (döntés) szó rövidítése.] Végül a „D.R. 56, p. 205” azt jelöli, hogy a kérdéses eset a Decisions and Reports nevű hivatalos Európa tanácsi kiadványsorozat 56. kötetének 205. oldalán található. A műben az egyszerűség kedvéért a továbbiakban is mindvégig az Egyezmény az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelméről (más néven Emberi Jogok Európai Egyezménye, vagy egyszerűen csak Római Szerződés) helyett Egyezmény, az Emberi Jogok Európai Bizottsága helyett Bizottság és az Emberi Jogok Európai Bírósága helyett Bíróság szerepel a szövegben.

17


1. fejezet A kérelmek benyújtásával kapcsolatos technikai ismeretek

Jelen fejezet célja, hogy megkísérelje röviden bemutatni a Bírósággal kapcsolatos azon legalapvetőbb gyakorlati-technikai ismereteket, amelyek egy kérelem benyújtásánál és az eljárás menetében történő részvétel során hasznosak lehetnek.

1.1. Működési hely Az Emberi Jogok Európai Bírósága strasbourgi székhellyel működik Franciaországban. Bár tevékenységét döntően Strasbourgban folytatja, ez nem jelenti azt, hogy indokolt esetben ne végezne közvetlen vizsgálatot az érintett országban. Ilyesmire azonban csak kivételesen indokolt esetekben kerül sor, elsősorban olyankor, amikor a kérelem érdemi elbírálásához kizárólag a helyszínen lehetséges valamely vizsgálat lefolytatása. Ekkor sem az egész testület száll ki, mindössze néhány tagját delegálja, akik az általuk tapasztaltakról jelentést készítenek. Ugyanakkor az Európa Tanács a tagállamokban elsősorban a jobb információáramlás céljából állandó irodákat tart fenn. Ez Magyarország esetében az Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központja, amely Budapesten az Országgyűlés épületében található. Az iroda egyebek mellett rendelkezik a publikus emberi jogi bírósági döntések hivatalos kiadmányaival, illetve a legszükségesebb szakirodalommal is. Fontos azonban tudnunk, hogy ide nem lehet kérelmeket benyújtani, ráadásul az ezzel történő hiábavaló próbálkozás nem szakítja meg a kérelmek benyújtásához az érintett rendelkezésére álló hat hónapos határidőt.

1.2. A Bíróság felépítése Ahhoz, hogy a strasbourgi intézményrendszer működési mechanizmusát jobban megérthessük, előnyös tisztában lennünk a szervezet felépítésével. A Bíróság olyan testület, amelybe valamennyi, az Egyez-

18


ményben részes állam tagokat jelöl, és akik közül az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése választ meg államonként 1-1 bírót. Elméletben tehát mindig annyi tagja van, ahány részes állama az Egyezménynek. (Más kérdés, hogy sokszor a megszűnt mandátumú személy helyébe csak később választanak újabbat). A testület létszáma a folyamatos csatlakozások eredményeként amúgy is állandóan változik, mára ez a szám elérte a 47-et. Nem előírás, hogy egy állam csak saját polgárát jelölhetné a bírói posztra, így például San Marinót általában olasz állampolgárságú bíró képviseli. A bírák munkájukban teljesen függetlenek, javadalmazásukat az Európa Tanácstól kapják, vagyis nem az egyes tagállamokat képviselik. Ezzel összefüggésben nem is végezhetnek olyan egyéb tevékenységet, amely függetlenségüket vagy pártatlanságukat akár elvben is befolyásolhatná. Az új, állandó Bíróság megalakulását követően első ízben megválasztott új bírák felének hivatali ideje három év volt, ezt követően a bírákat hat évre választották. Hivatali idejük azonban 70 éves koruk elérésével ettől függetlenül, tehát akár ennél korábban is lejárt. Utóbb egy módosító jegyzőkönyv (a 2010. június 1-jén hatályba lépett Tizennegyedik jegyzőkönyv) keretében a kérdést újraszabályozták, ennek értelmében a bírákat ma már 9 évre választják, ugyanakkor nem újraválaszthatóak. A Bíróság teljes ülése választja meg az elnököt és a két alelnököt háromhárom évre, valamint a szekciók elnökeit is. A Bíróság legfőbb testülete a Nagykamara, amely 17 bíróból, valamint további három bíróból, mint helyettes tagból áll. A Nagykamarának hivatalból tagja az elnök, a két alelnök és a szekcióelnökök. A többi tagot rotációs rendszer szerint választják három évre két olyan csoportból, amelyek kilenchavonta váltják egymást, és amelyekben a földrajzi egységek, illetve a különféle jogrendszerek hagyományai megfelelően képviseltetve vannak. A Bíróság jelenleg – ugyanilyen alapon összeválogatott – öt szekcióra oszlik, melyek tagjait három évre jelölik ki. A szekciók taglétszáma nem állandó, a mindenkori létszám oszlik lényegében ötfelé. A szekciókat elnökök vezetik, közülük kettőnek az elnöke azonos a Bíróság két alelnökével. Az egyes szekciókon belül egy-egy héttagú kamara működik. Ennek tagja a szekció elnöke és az adott ügyben érintett ország jelölése alapján megválasztott bíró is. (Amennyiben utóbbi történetesen nem tagja a szekciónak, hivatalból ennek az egy ügynek az erejéig akkor is részt vesz a kamara munkájában.) A fennmaradó szekciótagok közül rotációs rendszerben (ún. A, B és C formációk) kerül ki a héttagú kamara további 5 tagja. A szekció azon bírái pedig, akik nem tagjai az adott ügyben eljáró kamarának, mint helyettes tagok vesznek részt az ügy vizsgálatában. A szekciókon belül háromtagú tanácsok is működnek, amelyek tagjait egy évre jelölik ki. Ezek-

19


nek a tanácsoknak a hatáskörét jelentősen kibővítette a Tizennegyedik jegyzőkönyv, amely lehetővé tette, hogy a tanácsok – a korábbi elfogadhatatlanná nyilvánító döntések mellett (amelyek meghozatalára egyébként a Tizennegyedik jegyzőkönyv egy új, egyesbírói formációt is létrehozott a Bíróság ügyfeldolgozási kapacitásának bővítése érdekében) – olyan esetekben, amelyekben a kérelem által felvetett kérdésekben jól megalapozott esetjog áll rendelkezésre, a kérelem elfogadhatóságáról és érdeméről is dönthessenek. A tanácsokban nem kötelező az érintett állam tekintetében megválasztott bíró részvétele. Tudnunk kell, hogy a Bíróság csak 1998 novembere óta működik egységes és állandó bíróságként, azt megelőzően két testület működött, az Emberi Jogok Európai Bizottsága és az Emberi Jogok Európai Bírósága. Mindkét testület időszakosan dolgozott, a tagok tehát nem voltak állandóan jelen Strasbourgban. A Bizottság elsősorban egyfajta szűrő funkciót végzett, kivizsgálta az ügyeket és ezt követően jelentést készített arról, hogy álláspontja szerint történt-e emberi jogi jogsértés. Az általa elfogadhatatlannak minősített ügyek eleve nem kerülhettek a Bíróság elé, az elfogadhatónak bizonyult ügyek közül pedig csak azok, amelyekben ezt a kérelmező, az érintett állam vagy maga a Bizottság kérte. Közvetlenül a Bírósághoz fordulásra tehát 1998-ig eleve nem is volt lehetőség. A Tizenegyedik jegyzőkönyv hozta létre az egységes és folyamatos rendszer szerint működő Bíróságot, amely azóta egyúttal a fenti szűrőfunkciót is ellátja. A Tizenegyedik jegyzőkönyvvel bevezetett szervezeti reformok és a részes államok számának bővülése azonban a Bíróság ügyterhének olyan mértékű növekedését eredményezték, amely már a Bíróság hatékony működésének fenntarthatóságát veszélyeztette, ezért került sor a Tizennegyedik jegyzőkönyv elfogadására 2004-ben, a jelentős eljárási reformokat bevezető, az Egyezményben részes valamennyi állam általi megerősítést igénylő jegyzőkönyv azonban – főként az Oroszország általi megerősítés késlekedése miatt – csak 2010. június 1-jén lépett hatályba. A Tizenegyedik jegyzőkönyvtől eltérően a Tizennegyedik jegyzőkönyv nem változtatta meg radikálisan az Egyezmény által létrehozott ellenőrző rendszert. A változások nem a rendszer természetét, hanem inkább annak működését érintik. A működés javítását célozzák azáltal, hogy a Bíróság számára biztosítják a kérelmek időben történő feldolgozásához szükséges eljárási eszközöket és rugalmasságot, ugyanakkor lehetővé teszik, hogy a Bíróság az alapos vizsgálatot követelő, jelentős ügyekre koncentráljon. A Bíróság tagjait munkájukban a Bíróság Hivatalának (a továbbiakban: Hivatal) munkatársai segítik. A Tizennegyedik jegyzőkönyv által bevezetett módosítás értelmében az egyesbíróként eljáró bírákat a Bíróság Hivatalához tartozó, a Bíróság elnökének alárendelten működő elő-

20

Profile for HVG-ORAC

A strasbourgi emberi jogi bíráskodás kézikönyve  

Megjelenés éve: 2011

A strasbourgi emberi jogi bíráskodás kézikönyve  

Megjelenés éve: 2011

Profile for hvg-orac
Advertisement