nak le.23 Előreláthatósága miatt a jogellenesség szankcionálásának ezen képessége tagadhatatlanul egy jogrendszer meglétére utal, ha Holmes filozófiai előfeltevését fogadjuk el. Idézzünk egy másik példát a lex mecatoriával foglalkozó vitából. A lex mercatoria jogi természetét illető filozófiai hivatkozások stratégiai kiválasztásáról már szó esett.24 A fogalmat pártoló szerzők Maurice Hauriou munkáiban implicit, míg Santi Romano írásaiban nyílt támogatásra leltek.25 Ma pedig természetszerűleg fordulnak olyan szerzők jogi gondolkodása felé, mint François Ost és Michel van de Kerchove.26 E jogtudósok szerint valamely norma érvényessége – amit a joghatások kiváltására való képességként határoznak meg – a formai, empirikus és értékalapú érvényesség hármas feltételrendszerén nyugszik. Az ennek megfelelő három pólus – a törvényesség, a hatályosulás és a legitimitás – szükségképpen kölcsönhatásban áll egymással, mindegyik erősítve vagy ellensúlyozva a többit.27 Ebben a modellben, amelyet a korábbi – különösen Miguel Reale brazil filozófustól származó – munkákban kifejtett három dimenziós jogelmélet ihletett, minden kombináció lehetséges.28 Például, egy legitim, de sem nem hatályosult, sem nem törvényes norma csupán olyan érték, amelyet a jogalkotó és a bírák tetszésük szerint figyelembe vehetnek; az a törvényes norma, amely nem hatályosul, vagy nem legitim, feledésbe fog merülni; a hatályosuló, de nem törvényes és nem legitim norma megszálló hatalomtól származhat; a legitim és hatályosuló norma a természetjog hagyományos fogalmát tükrözi; s végül a törvényes és hatályosuló, de nem legitim norma az igazságtalan norma. Ez a felfogás a legalista megközelítést (törvényességi pólus), a realista jogelméletet, melynek hívei közé tartozik Holmes és Ross29 (hatályosulási pólus), és a természetjogi elméletet (legitimitási pólus) szeretné közös nevezőre hozni. A jogfilozófia számára ebből nyerhető hozadék messze túlmutat azokon a szellemi játékokon, amelyekre az elmélet lehetőséget ad. A jog dinamikus felfogását nyújtja annak hangsúlyozásával, hogy a „normák és jogrendszerek élő, sajátos mozgások által irányított realitások”,30 s a három pólus között folyamatos 23 24 25
26
27
28
29 30
Erről a kérdésről általában lásd a 115. bekezdés 112. o. skk. Lásd a 15. lábjegyzet. A lex mercatoria S. Romano koncepcióján alapuló alapos elemzésére lásd például F. Osman, Les principes généraux de la lex mercatoria. Contribution à l’étude d’un ordre juridique anational, i. m., 10. lábjegyzet. Lásd például J-B. Racine, „Réflexions sur l’autonomie de l’arbitrage commercial international” [Gondolatok a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás autonómiájáról], Rev. arb., 2005, 305. o.-tól, 341. o. F. Ost és M. van de Kerchove, De la pyramide au réseau? Pour une théorie dialectique du droit, i. m., 17. lábjegyzet, 309. o. M. Reale, Teoria Tridimensional do Direito: preliminares históricas et sistemáticas, São Paulo, Saraiva ed., 4. kiadás, 1986, franciául lásd M. Reale, „La situation actuelle de la théorie tridimensionnelle du droit” [A jog háromdimenziós elméletének aktuális helyzete], Archives de philosophie du droit, 32. szám, Le droit international, 1987, 369. o. Bővebb bibliográfiáért lásd F. Ost és M. van de Kerchove, De la pyramide au réseau? Pour une théorie dialectique du droit, i. m., 17. lábjegyzet, 310. o., 2. lábjegyzet és 364. o. A. Ross, On Law and Justice [Jogról és igazságról], London, Stevens & Sons Ltd., 1958. F. Ost és M. van de Kerchove, De la pyramide au réseau? Pour une théorie dialectique du droit, i. m., 17. lábjegyzet, 354. o.
16 / A nemzetközi választottbíráskodás jogának elmélete