Page 1

IN FOKOM MUNIK ÁCIÓ ÉS JOG KÖNY VEK

dr. gyenge anikó

Szerzői jogi KOrlátozások és a szerzői jog emberi jogi háttere

Lap- és Könyvkiadó Kft.

tördelt.indd 1

2010.11.11. 9:02:57


© Dr. Gyenge Anikó, 2010 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2010

Sorozatszerkesztő: DR. POLYÁK GÁBOR A kézirat lezárva: 2010. szeptember 30.

A könyv megjelenését az Alapítvány az Infokommunikációs Jogi Kutatásokért támogatta.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 111 8

Budapest, 2010 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., kiadása Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Bors Kriszta Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

tördelt.indd 2

2010.11.11. 9:02:57


Családomnak, Lacinak, Áginak és Viktornak

tördelt.indd 3

2010.11.11. 9:02:57


tรถrdelt.indd 4

2010.11.11. 9:02:57


Tartalom

Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bevezető gondolatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A vizsgálat tárgya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Alapfogalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A tárgy meghatározása és a kutatás módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9 13 13 15 17

Néhány személyes megjegyzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 I. RÉSZ AZ EMBERI JOGOK ÉS A SZERZŐI JOG KAPCSOLATA A NEMZETKÖZI JOGBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 1. fejezet A szerzői jogi védelem és korlátozása az általános nemzetközi egyezményekben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   1.1. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   1.2. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   1.3. A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi   Egyezségokmánya és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi   Egyezségokmánya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   1.4. A Szellemi Tulajdon Világszervezetének alapító egyezménye . . . . . . .   1.5. Az EJEE még egyszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   1.6. Az UNESCO kulturális sokszínűségről szóló egyezménye . . . . . . . . . .   1.7. Az Európai Közösséget alapító Szerződés, az Alapjogi Charta   és a Lisszaboni Szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. fejezet A háromlépcsős teszt a szerzői jogi tárgyú nemzetközi egyezményekben I. A háromlépcsős teszt születése: a Berni Uniós Egyezmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1. A BUE alapelvei: a minimumjogok és a nemzeti elbánás . . . . . . . . . . . 2.2. A háromlépcsős teszt bevezetésének előzményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3. A brüsszeli felülvizsgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.4. A stockholmi felülvizsgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.5. A speciális korlátozások és a háromlépcsős teszt viszonya a BUE-ben . 2.6. A Római Egyezmény korlátozási rendszere a BUE tükrében . . . . . . . .

23 23 24

25 26 27 29

32

37 38 40 41 43 47 50

5

tördelt.indd 5

2010.11.11. 9:02:57


3. fejezet A háromlépcsős teszt a szerzői jogi tárgyú nemzetközi egyezményekben II. A háromlépcsős teszt a BUE-t követő szerzői jogi multilaterális nemzetközi szerződésekben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.1. A TRIPS-megállapodás szemlélete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   3.2. A TRIPS-megállapodás alapelvei a korlátozások tükrében . . . . . . . . . .   3.3. A TRIPS-megállapodás korlátozási rendszere – a háromlépcsős teszt születése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   3.4. A WIPO-szerződések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   3.5. A WCT alapelvei és a kizárólagos jogok a korlátozások tükrében . . . . .   3.6. A WCT korlátozási rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   3.7. A WPPT korlátozási rendszere a WCT tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. fejezet A háromlépcsős teszt szerepe a szerzői jogi nemzetközi egyezményekben III. A háromlépcsős teszt értelmezése . . . . . . . . . . . . .   4.1. A teszt értelmezésének eszközei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   4.2. Egyes különleges esetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   4.3. A rendes felhasználás sérelmének tilalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   4.4. A jogosult jogos érdekének védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   4.5. A teszt átértelmezésére, illetve továbbfejlesztésére tett kísérletek . . . . .

54 54 56

59 64 66 68 71

73 74 76 78 82 86

Következtetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 II. RÉSZ AZ EMBERI JOGOK ÉRVÉNYESÜLÉSE AZ UNIÓS SZERZŐI JOGBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95 1. fejezet A szerzői jogok nemzetközi korlátozásai az uniós szerzői jogban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   1.1. A nemzetközi emberi jogi aktusok hatása az uniós jogra . . . . . . . . . . . .   1.2. A nemzetközi emberi jogi aktusokra hivatkozás az Európai Bíróság szerzői jogi gyakorlatában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   1.3. Az emberi jogi dokumentumok hatása az uniós szerzői jogi jogalkotásra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   1.4. A szerzői jogi egyezmények hatása az uniós szerzői jogra . . . . . . . . . . . 2. fejezet A háromlépcsős teszt az uniós jogban az INFOSOC-irányelv előtt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   2.1. A Szoftver-irányelv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   2.2. A Bérleti irányelv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   2.3. A Műhold-irányelv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   2.4. Az Adatbázis-irányelv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   2.5. Az INFOSOC-irányelv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   2.6. A Követő jogi irányelv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

97 97 99 101 102

108 108 113 119 119 121 122

3. fejezet A háromlépcsős teszt az INFOSOC-irányelvben I. Az irányelv 5. cikkének értelmezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124   3.1. A BUE, a WCT és az INFOSOC-irányelv kapcsolata, az INFOSOC-irányelv tárgyi hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124 6

tördelt.indd 6

2010.11.11. 9:02:57


3.2. Az INFOSOC-irányelv korlátozásrendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   3.3. A szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó korlátozások viszonya – különös tekintettel a Bérleti és az INFOSOC-irányelv rendelkezéseire . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   3.4. Az 5. cikk (1)–(4) bekezdésében megállapított egyes esetek . . . . . . . . .   3.5. Ami az irányelv elfogadása óta látszik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. fejezet A háromlépcsős teszt szerepe az INFOSOC-irányelvben II. A műszaki intézkedések és a kivételek, korlátozások viszonya az uniós jog alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   4.1. Hatásos műszaki intézkedések a WIPO szerződéseiben . . . . . . . . . . . .   4.2. Műszaki intézkedések az INFOSOC-irányelvben . . . . . . . . . . . . . . . . . .   4.3. Az emberi jogok és a háromlépcsős teszt viszonya a műszaki intézkedések mellett érvényesülő korlátozásokhoz . . . . . . . .

129 134 135 138

146 146 148 157

Következtetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161 III. RÉSZ AZ EMBERI JOGOK ÉRVÉNYESÜLÉSE A MAGYAR SZERZŐI JOGBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167 1. fejezet Az emberi jogi normák, az Alkotmány és az uniós jog viszonya a nemzeti szerzői jogi szabályokhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   1.1. A szerzői tulajdon és a véleménynyilvánítás korlátozásának tesztjei . . .   1.2. Az alkotmányossági felülvizsgálat korláta: a háromlépcsős teszt . . . . . .   1.3. Az emberi jogi normák közvetlen érvényesülése és a nemzeti szerzői jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. fejezet Az Szjt. korlátozási rendszere: a háromlépcsős teszt szerepe és az emberi jogok érvényesülése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   2.1. Az Szjt. korlátozási rezsimjének szerkezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   2.2. Érdekek, emberi jogok az Szjt. szerinti korlátozásokban . . . . . . . . . . . .   2.3. Az általános szabályok funkciója az Szjt. korlátozási rendszerében . . . .   2.4. A hatásos műszaki intézkedések és a szabad felhasználások viszonyának szabályozása a magyar jogban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. fejezet Túl a háromlépcsős teszten – Az illegális forrásból való többszörözés, a kották reprográfiai többszörözése és a paródiacélú korlátozás esete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   3.1. Magáncélú többszörözés illegális forrásból . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   3.2. A kottareprográfia alkotmányossága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   3.3. A paródiacélú korlátozás lehetőségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

169 169 178 181

188 189 194 204

208

211 211 217 222

Következtetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226 Az értekezéshez felhasznált szakirodalom jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231   1. Tanulmányok, cikkek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231   2. Monográfiák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240 7

tördelt.indd 7

2010.11.11. 9:02:58


3. Nemzetközi egyezmények, szerződések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .    4. Az Európai Emberi Jogi Bíróság hivatkozott döntései . . . . . . . . . . . . . . .    5. Uniós jogi szabályozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .    6. Egyéb uniós dokumentumok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .    7. Az Európai Bíróság esetjoga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .    8. Magyar jogszabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .    9. Alkotmánybírósági határozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   10. A magyar szabályozáshoz kapcsolódó esetjog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   11. Külföldi nemzeti bíróságok és egyéb fórumok esetjoga . . . . . . . . . . . . . .

243 244 244 245 246 247 247 248 248

The system of limitations and the human rights background of the copyright . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 251 Tárgymutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 253

8

tördelt.indd 8

2010.11.11. 9:02:58


Előszó

Gyenge Anikó, a fiatal magyar szerzői jogászi nemzedék ígéretes képviselője divatos, de intellektuális csapdákkal nehezített témát választott az ebben a könyvben publikált tanulmányához. Az olvasó látni fogja, hogy a csapdákat elkerüli, s gazdag dokumentációra és irodalmi anyagra épülő elemzéssel olyan megállapításokra és következtetésre jut, amelyek nemcsak helytállóak, de e mellett dicséretes bátorsága és józanságra vallanak. Mindehhez nyilvánvalóan nemcsak a szerzői jog és a kapcsolódó emberi jogi kérdések alapos ismeretére és feldolgozására volt szüksége, hanem arra is, hogy ellenálljon a divatos témához kapcsolódó bizonyos – ugyancsak divatos – populista és népszerűséghajhász elméletek csábításának (ez eufémizmusként szolgál a véleményterror kifejezés helyett). Kellő erő, akarat és szakmai tisztesség nyújthatott csak alapot ehhez a dicséretes hozzáálláshoz (s nyilván annak az igazságnak a felismerése is, hogy „csak a döglött hal úszik állandóan az áramlattal együtt”). Ahhoz, hogy értékeljük Gyenge Anikó tisztánlátását és helytállását, elsősorban arról a helyzetről kell szólni, ami a szerzői jog területén kialakult az utóbbi időben, s ami vaskosan érinti a tanulmányban tárgyalt kérdéseket. „A szerzői jog válságban van.” Ezzel a kijelentéssel – amely mára lapos közhellyé vált – bizonyára mindenki egyetért. A vélemények ott kezdenek eltérni, amikor a válság okairól esik szó. Az okokról aligha lehet pontos leltárt készíteni egy előszóban. Érdemes azonban két olyan eseményt szóba hozni, amelyek jelképesen utalnak két egymásra szorosan ható és e könyv tematikája szempontjából releváns okra. Az egyik a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) két, úgynevezett „Internetes Szerződése” – a WCT és a WPPT (pontos leírás található az irányadó rendelkezéseikről a tanulmányban) – előkészítő tanácskozásai során történt. A WIPO többek között két-két alkalommal fedezte kormányközi tanácskozások költségeit a fejlődő országok három nagy régiójában, Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában. Az, hogy miként szervezik meg a tanácskozásokat, milyen napirendet fogadnak el és kiket hívnak meg, az érintett országokra tartozott. Általában az érdekelt nem-kormányközi szervezetek is a meghívottak között szerepeltek. Az összesen hat tanácskozásra csak egy alkalommal küldött szakértőt a CISAC a szerzők, és egy alkalommal az IFPI a hangfelvétel-előállítók képviseletében. Azonban a második afrikai tanácskozáson feltűnt néhány férfi egy olyan szervezet nevében, amely korábban soha nem vett részt nemzetközi szerzői jogi üléseken. Mindegyikük rendkívül elegáns öltönyt viselt (Armani, Yves Saint Laurent, Versace – mint minimum), egyikük karórája sem érhetett kevesebbet, mint félmillió dollárt; első osztályon érkeztek, a legdrágább szállodában laktak. Ezek a jó svádájú férfiak szívhez szóló előadást tar9

tördelt.indd 9

2010.11.11. 9:02:58


tottak a résztvevőknek, milyen emberi jogok és milyen fontos közérdekek kerülnek veszélybe, ha a javasolt WIPO-szerződések révén a hatékony szerzői jogi védelem kiterjed az internetre is. Egyikük sem volt más, mint a leggazdagabb, legbefolyásosabb távközlési és információs-technológiai óriás vállalat képviselője. Ugye érti a tisztelt olvasó; ugye nem kell részletezni, milyen fordulatot jelentett ez, milyen brutális erők jelentek meg, akiknek az az igazi vagy vélt érdekük, hogy gyengüljön a szerzői jogi oltalom? Ugye nincs szükség virtuális GPS-re, hogy megtalálja valaki a hirtelen forgalomba került ultra-populáris és neoanarchista szerzőijog-ellenes jelszó, szólam és mozgalom egyik döntő forrását? [Azért az ezen a vidéken kevésbé jártasak kedvéért jelöljünk meg néhány tájékozódási pontot, amelyeket csak össze kell kötni: (1) ha több a szerzői jogi kivétel az online környezetben (és ha azzal se kell különösebben törődni, vajon jogszerűen töltenek-e fel valamit), több vonzó alkotás lesz ingyen hozzáférhetővé a rendszerünk útján; (2) ha több vonzó alkotás lesz ingyen hozzáférhetővé a rendszerünk útján, több látogatónk lesz; (3) ha több látogatónk lesz, több hirdetést vonzunk; (4) ha több hirdetést vonzunk, több lesz a hasznunk.] Mindehhez azonban megfelelő ideológiai tüzelőanyagra is szükség volt és van. Ami a szerzői jog gyengítését és – a divatos kifejezéssel élve – dekonstrukcióját szolgáló ideológiai forrásokat illeti, a hírhedt Müncheni Nyilatkozat jó példa; már csak azért is, mert e könyv egyik fontos témájára, a „háromlépcsős tesztre” vonatkozik. A nyilatkozatot egy szellemitulajdon-védelmi (védelmi?) nemzetközi egyesület elméleti jogász résztvevői – egyes egyetemi és kutatóintézeti elméleti „szakemberek” – fogadták el 2008 július végén. A Nyilatkozat előterjesztői és aláírói kijelentették, hogy mostantól a szerzői jogi kivételek és korlátozások alkalmazásának lehetőségeit meghatározó „háromlépcsős tesztet” rugalmasabban kell értékelni. Nem három lépcsőben, hanem a három feltételt egyszerre, mégpedig úgy, hogy ha valamelyik akadálya lenne egy kivétel vagy korlátozás alkalmazásának – például egy kizárólagos jog puszta díjigénnyé degradálásnak – akkor azt egyszerűn figyelmen kívül lehessen hagyni. Mindez a Nyilatkozat szerint a közérdeket és az alkotói és véleménynyilvánítási szabadságot lenne hívatott szolgálni (no nem a szerzőkét, akiknek a műveiről van szó, hanem azokét, akik a műveket így szabadon felhasználhatnák önkifejezésükhöz, mert szegények csak így képesek rá, miután igazán eredeti művet képtelenek alkotni, vagy lusták rá). Főleg hol? Nos, itt egyesül mindaz, ami a fent említett két forrásból ered: igen, a digitális online környezetben. A Nyilatkozat kimondja a megfellebbezhetetlen ítéletet: az a gyakorlat, amely a nemzetközi normák szövege és előkészítő dokumentumai alapján háromlépcsősként értelmezte a háromlépcsős tesztet, és úgy, hogy az abban foglalt mindhárom feltételt komolyan vette, téves. Így téves az a két döntés, amelyben 2000 folyamán a Kereskedelmi Világszervezet vitarendezési eljárása keretében értelmezték a tesztet, s téves többek között a francia Legfelsőbb Bíróság (Cour de cassation) nagy visszhangot kiváltó 2006-os határozata is, amely ugyanilyen „elavult” módon alkalmazta azt. Rendben is lenne és irányadónak is számíthatna ez a nyilatkozat, ha előkészítése és elfogadása a következőképpen történt volna: A nyilatkozat elfogadása előtt a WIPO diplomáciai értekezletet hívott volna össze és a WTO Miniszteri Konferenciája is sürgős ülést tartott volna. Ott – bár kétes jogi alapon, de az ügy fontosságával arányos buzgalomból – módosították volna a Berni Uniós Egyezmény, a WCT, 10

tördelt.indd 10

2010.11.11. 9:02:58


a WPPT és a TRIPS-megállapodás felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat, átruházva ezt a jogkört a Münchenben jelen levő egyes elméleti jogászok összejövetelére. Még aznap meg is történt volna a revízió, amely szerint most már a háromlépcsős tesztet nem elmaradott módon, három lépcsőben, hanem egy lépcsőben kell alkalmazni, és nem kell komolyan venni, hogy három feltételről van szó; a kormányok nyugodtan negligálhatják egyiket vagy másikat. A kellő körültekintéssel, vis�szaható érvénnyel elfogadott módosítás alapján a WTO Vitarendezési Fellebbviteli Testülete is rendkívüli ülést tartott volna, hogy hatályon kívül helyezze a két fent említett „téves” vitarendezési döntést. A franciák sem késlekedtek volna. A sürgősségre tekintettel ugyanazon a napon módosították volna az Alkotmányt, létrehozva a Legfelsőbbnél Is Felsőbb Bíróságot (Cour de cassation pour la cassation des decisions de la Cour de cassation), amely azonnal helyrehozta volna a Legfelsőbb Bíróságnak azt a bugyuta hibáját, hogy háromnak látta a három feltételt és úgy is alkalmazta a tesztet. Történhetett volna így egy hagymázos napon. De nem történt. Gyenge Anikó dolgozatának az egyik nagy érdeme, hogy ellenállva a Müncheni Nyilatkozatban is megtestesülő elméleti terrornak („mindenki ostoba és elavult gondolkodású, aki nem ért egyet velünk!”), alapos és tárgyilagos értelmezést nyújt a háromlépcsős teszt értelmezéséről, visszautasítva a Nyilatkozatban foglalt felelőtlen ötletelést. Ebből kiindulva helyénvaló és meggyőző választ ad a „copyleft” mozgalmaknak [definíció: „(i) a szerzői jogban az a jó, amikor nincs; (ii) a jó szerzői jog a megszűnt szerzői jog”] egy másik agresszíven terjesztett teóriájára is. Arra, hogy van egy sor olyan emberi jogi szempont, amelyet mindazok után kell figyelembe venni, hogy a szerzői jognak a kivételekre és korlátozásokra vonatkozó szabályait már mind figyelembe vettük, s hogy ezekre az „externalitásokra” tekintettel további jelentős kivételeket és korlátozásokat lehet és kell alkalmazni. Bemutatja, hogy a szerzői jog – mint emberi jog – oltalmára vonatkozó szabályok mindig is megfelelően és arányosan figyelembe vették mind a többi emberi jog, mind a közérdek védelméhez fűződő szempontokat, és mindezt a szerzői jogi paradigma szerves részeként. Így bizonyos „externalitások” csak akkor vehetők figyelembe mégis – rendkívül kivételes esetekben – amikor a szerzői jogot diszfunkcionálisan, jogrendszeri rendeltetéstől idegen módon próbálják alkalmazni (például a közérdek és a közbiztonság szempontjából nélkülözhetetlen információ illegitim indokból és célból történő vis�szatartására). A szerző nagy és megbízható apparátussal, a nemzetközi, közösségi és hazai jogi szabályozás, az irányadó joggyakorlat és a vonatkozó irodalom részletes bemutatásával és alapos elemzésével támasztja alá megállapításait és következtetéseit. S mindezt úgy teszi, hogy bátor kritikai szemlélettel kimutatja a szabályozás ellentmondásait és indokolatlan hiátusait is (amire például bőven nyílik alkalma néhány uniós irányelvben tükröződő, nem éppen briliáns szabályalkotói teljesítmény tekintetében). A tanulmány hasznos forrásul szolgálhat mindazok számára, akik meg kívánják ismerni, milyen más emberi jogok jönnek számításba a szerzői jog – mint emberi jog – szabályozása és alkalmazása körében, és miként sikerül megfelelő egyensúlyt találni a szerzői jogon belül az ezekkel kapcsolatos érdekek érvényesülésére. Azoknak, akik az agresszíven nyomuló divatot követve, arra próbálnak bizonyítékot találni a tanulmányban, hogy a szerzői jog alapvetően rossz és elavult intézmény, amely 11

tördelt.indd 11

2010.11.11. 9:02:58


alkalmas lehet az emberi jogok sérelmére is, óvatosságra van szükségük. Jó, ha a könyv használata előtt megkérdezik orvosukat (pszichiáterüket) és gyógyszerészüket (no meg a könyvárusukat vagy a könyvtárosukat). Budapest, 2010. október id. dr. Ficsor Mihály a Szerzői Jogi Szakértői Testület elnöke

a WIPO nyugalmazott szerzői jogi főigazgató-helyettese

12

tördelt.indd 12

2010.11.11. 9:02:58


Bevezető gondolatok

A vizsgálat tárgya A művészeti alkotás soha nem létezett elődök, inspiráló vagy éppen vetélkedő kortársak hatásai nélkül, de sosem élt közönség hiányában sem. Ebből fakadóan pedig a művészi alkotófolyamat és a létrejött mű befogadása mindig is társas, társadalmi cselekvés volt. A szerzői jogi szabályozás ennek a társadalmi cselekvésnek a jogszerű rendjét az angol Anna királynő statútuma, az 1709-ben elfogadott első szerzői jogi törvény óta, vagyis immáron háromszáz éve határozza meg. Ugyanennyi ideje veszi számításba a szabályozás az alkotó érdekei mellett a versenytársak, a befektetők, a közönség, a műközvetítők érdekeit is. Elsősorban úgy teszi ezt, hogy a szerzők – és nem mások – számára tartja fenn a mű feletti rendelkezés, és az ebből való megélhetés lehetőségét, másodsorban pedig úgy, hogy egyes cselekményeket teljesen a szerzői jog hatályán kívül, a közkincs territóriumán hagy. A kiegyensúlyozás további eszköze, hogy a szerzői jogi szabályozás a hatálya alá eső cselekmények körében korlátozza a szerző engedélyéhez kötött cselekmények körét, elválasztva egymástól azokat, amelyeknek a folytatásához engedély szükséges azoktól, amelyek – jellemzően valamilyen kiemelkedő társadalmi érdek érvényesítése céljából – ez alól mentesülnek. Úgy tűnik, a szerzői jogi védelem mára olyan terjedelmet ért el, ami miatt nem csak azt a kérdést kell megválaszolnia a jogalkotónak, hogy a rendszer képes-e biztosítani azt, hogy a szerző kielégítő mértékben részesedjen a műve sikeréből. Az az újabb kérdés is választ követel, hogy a jogi szabályozás nem ad-e a jogosult kezébe olyan eszközöket, amelyek egyáltalán nem is szükségesek a számára, sőt, esetleg mások érdekeinek megfontolása mellett nem is indokolt az, hogy ezek a szerző számára legyenek fenntartva. A kérdések igen szorosan összefüggenek egymással: a válaszok kialakításakor pedig figyelembe kell venni, hogy a társadalmicselekvés-jellegből következően csak az érdekek a kiegyensúlyozása lehet az egyetlen járható út. A kiegyensúlyozottság igénye különösen azokban az esetekben erős, amelyekben viszonylag egyértelműen kimutatható a szerző rendelkezési igényével akár szemben álló, akár azt kiegészítő, de azzal egyenrangúnak tekinthető személyi érdek. Emiatt napjainkra fontossá (és divatossá) vált az a kérdés, hogy a szerzői jogot a maga külső és belső korlátai olyan keretek közé szorítják-e, amelyek lehetőséget adnak ezeknek a szerzőét kiegészítő vagy azzal ellenkező, de mindenképp legitim érdekeknek a térnyerésére is, vagy indokolt lehetne akár a szerzői rendelkezés szorosabb korlátok közé kényszerítése. A feltett kérdésre nem egyszerű igennel vagy nemmel válaszolunk, ilyen módon nem is adunk forradalmi választ, mivel egyik véglet sem tartozik a realitások világába. Már az első oldalakon jelezni kell, hogy az elvégzett vizsgálatból önmagából nem következtetünk még csak a szerzői jog alapvető strukturális reformjának szük13

tördelt.indd 13

2010.11.11. 9:02:58


ségességére sem. Álláspontunk szerint az erre vonatkozó külső és belső korlátok, és általában véve a nemzetközi normák jelenleg olyan rugalmas hálót alkotnak a nemzeti jog körül, amelyben bőven található tér az érdekek kívánatos kiegyensúlyozására, a „fair balance” újramegtalálása érdekében a további korlátozásra vagy kiterjesztésre. Itt előre lehet azt is bocsátani, hogy vizsgálat eredményei szerint a jogi rezsim ad absurdum akár úgy is lehetőséget ad valamennyi egymást kiegészítő, egymással szemben álló érdek érvényesítésére, ha a szerzői jogot egyáltalán nem vetjük semmilyen korlátozás alá. Az ugyanis csak – nemzetközi, uniós és nemzeti – jogalkotói, szakpolitikai döntésen múlik, hogy az adott, a szerzőével szemben álló legitim érdek érvényesülését a jogalkotó a szerzői jog korlátozásával érvényesíti-e, vagy a szerzői jogon kívüli eszközökkel biztosítja. A kötetben abból a – sokszor figyelmen kívül hagyott – tételből indulunk ki, hogy a szerző érdeke ugyanolyan emberi jogi védelemben részesül, mint a vele esetlegesen szemben álló egyéb érdekek, amelyek a véleménynyilvánítás szabadsága, a művészeti szabadság, az információszabadság oltalmazó ernyője alá tartoznak. Ez pedig a rendszer működését legalább olyan mértékben determináló hatású tény, mint az, hogy a vele szemben álló, szintén emberi jogi védelemben részesülő értékeknek is érvényesülniük kell. A szerzői jog korlátozása ugyanis csak ugyanazon mércék szerint lehetséges, mint bármely más emberi jogé. Egy ezzel ellentétes álláspont a jogrendszerünk alapjait alkotó emberi jogi egyezmények és a hatályos magyar Alkotmány értelmezésének alapvető megváltoztatását igényelné. Ennek bizonyítása mellett elemezzük azokat az emberi jogi forrásokat is, amelyek a szerzői jog emberi jogi védelmét különböző emberi jogok részeként elismerik, illetve amelyek a vele szemben érvényesítendő érdekek emberi jogi hátterét jelentik. Egy másik nézőpontból az ún. háromlépcsős teszt szerepét elemezzük az érdekkiegyensúlyozó folyamatban. A teszt szerint a szerzői jog (és a szomszédos jogok) csak egyes különleges esetekben korlátozhatók, feltéve, hogy az nem sérelmes a mű rendes felhasználására, és nem sérti indokolatlanul a szerző jogos érdekeit. A teszt a Berni Uniós Egyezménybe1 annak az 1967-es módosítása alkalmával történt bevezetése óta a szerzői jog korlátozhatóságának egyik meghatározó eszközévé vált. Nem csak a nemzetközi szerzői jogi egyezmények szövegében jelenik meg olyan eszközként, amely egyszerre alkalmas a szerzői jog intézményének védelmére, és a szerzőé mellett, vagy azzal szemben álló érdekek érvényesítésének elősegítésére. A benne megjelenő szempontrendszer az Európai Unió szerzői jogi szabályozásában is egyedülálló karriert futott be: lényegében valamennyi uniós szerzői jogi eszközben megjelenik, egy összetett korlátozási rezsim részeként. Az uniós jogban a teszt mára a harmonizációs finomhangolás fő eszközévé vált. A teszt a harmadik arcát a nemzeti jogokban mutatja meg: a magyar szerzői jogi szabályozásban 1999 óta kifejezetten is megjelenő szabályrendszer a végső kiegyensúlyozás eszköze, emiatt pedig témánk szempontjából kulcsfontosságú a megfelelő értékelése és értelmezése.

1

A továbbiakban: BUE. A BUE Magyarországon jelenleg hatályos szövegét az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló 1886. szeptember 9-i Berni Egyezmény Párizsban, az 1971. évi július hó 24. napján felülvizsgált szövegének kihirdetéséről szóló 1975. évi 4. törvényerejű rendelet hirdette ki.

14

tördelt.indd 14

2010.11.11. 9:02:58


Alapfogalmak A kötetben használt legfontosabb fogalom, a szerzői jog „korlátja”, „korlátozása”, illetve ezen kifejezések többes számú változata azon cselekmények körét kívánja megjelölni, amelyek vizsgálatán keresztül az kerül bemutatásra, hogy az emberi jogok a szerzői jogon belül miként érvényesülnek. A szerzői jog korlátozásainak a szakirodalomban és a különböző jogi normákban számos definíciója szerepel. Általánosságban meghatározva ide sorolható minden olyan szabály, amely a szerző kizárólagos joga gyakorlásának határait húzza meg. A hatályos magyar szerzői jogi törvény2 eredeti szövegének javaslatához fűzött miniszteri indokolás szerint a szerzői jog korlátainak tágan értelmezett körébe tartozik a szabad felhasználás, amely fogalom azokat a cselekményeket öleli fel, amelyek felhasználásnak minősülnek ugyan (tehát van szerzői jogi relevanciájuk), de nem kell hozzájuk a szerző engedélye, és jogdíjat sem kell értük fizetni. Az indokolás szerint a korlátozások körébe tartozhat továbbá a kizárólagos jog díjigényre szorítása, amikor a jogosultat egyébként megillető kizárólagos jogból a jogszabály – jellemzően az egyedi gyakorolhatóság hiánya miatt – elveszi az engedélyezés lehetőségét, de a felhasználás fejében annak volumene miatt díj jár a jogosultnak. Ehhez igen hasonló esetkört képez a törvényi engedély, amelynek esetében a törvény maga adja meg az engedélyt a jogosult helyett (akit díjazás ilyen esetben is megillet). A törvény indokolása szerint a korlátozások közé tartozónak tekinthető továbbá a jogkimerülés, ami a műpéldány első jogszerű terjesztését követően következik be: ennek értelmében a terjesztési jog – egyes kivételekkel – az első terjesztési cselekményt követően az adott műpéldánnyal kapcsolatban nem gyakorolható azon a földrajzi területen, amelyre a jogkimerülés hatálya kiterjed. Végül a korlátok körébe tartozó eszköznek kell tekinteni az indokolás szerint a kötelező közös jogkezelést is. A közös jogkezelés ezen eseteiben az érintett jog egyedi gyakorlását nem teszi lehetővé a törvény, azt csak közös jogkezelő szervezeten keresztül gyakorolhatja a jogosult.3 A szerzői jog korlátjának tekinthető a védelmi idő is, ami az oltalom abszolút határvonalaként érthető, mivel ennek lejártát követően a jogosult a mű felhasználásai felett nem rendelkezik többé. Végső soron pedig korlátként lehet értelmezni a szerzői jogi szabályozás tárgyi hatályát is, azaz, hogy mely szellemi alkotásokra terjed ki egyáltalán a szerzői jogi típusú védelem. A szerzői jog egyik mértékadó magyar tankönyve szerint a védelmi időt és a jogkimerülést helyesebb már nem is korlátként, hanem a védelem határaként felfogni.4 A kifejezetten a szerzői jog korlátozásaival foglalkozó szakirodalomban Silke von Lewinski5 és Martin Senftleben6 a korlátozások három kategóriáját különíti el: az elsőbe az ún. kivételek tartoznak, amelyek esetében a szerzőnek sem kizárólagos joga, A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény. A továbbiakban: Szjt. vagy új Szjt. Miniszteri indokolás a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapjául szolgáló törvényjavaslathoz. Részletes indokolás a IV. fejezethez. 4 Lontai, Endre–Faludi, Gábor–Gyertánfy, Péter–Vékás, Gusztáv: Magyar polgári jog. Szellemi alkotások joga. (A továbbiakban: Lontai–Faludi–Gyertyánfy–Vékás: Szellemi alkotások.) Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2004. 86–87. o. 5 Von Lewinski, Silke: International copyright law and policy. (A továbbiakban: Von Lewinski: Policy.) Oxford University Press, Oxford, 2008. 5.15. 6 Senftleben, Martin: Copyright, Limitations and the Three-Step Test. An Analysis of the Three-Step Test in International and EC Copyright Law. (A továbbiakban: Senftleben: Analysis.) Kluwer Law International, London, 2004. 22. o. 2 3

15

tördelt.indd 15

2010.11.11. 9:02:58


sem díjigénye nincs a cselekménnyel kapcsolatban, noha az önmagában felhasználásnak minősülne. Ezeket nevezik kivételeknek. Másodsorban azokat a cselekményeket tekintik a korlátozások körébe tartozónak, amelyek esetében a szerzőnek nincs kizárólagos joga, ehelyett díjigényt biztosít neki a szabályozás – ezeket a megszorításokat tekintik szűkebb értelemben is korlátozásnak. Ez utóbbi körben két alkategóriát különítenek el: a törvényi engedélyt, ahol a jogi szabályozás maga enged bizonyos felhasználásokat egy kötelező díjazási joggal társítva, illetve a kényszerengedélyt, amely esetben a szerzőnek kizárólagos joga van, de méltányos feltételek teljesítése esetén köteles szerződést kötni a felhasználóval. E két engedélytípust együtt nem önkéntes engedélyeknek is nevezik. Átfogó fogalomként mindketten a korlátozás fogalmat használják. Ficsor Mihály kivételnek csak az ingyenes és a szerző engedélyét nem igénylő cselekményeket tekinti, a többi szerző által szűkebb értelemben vett korlátozásokat ő minden megszorítás nélkül tekinti korlátozásoknak.7 Ficsor utal arra is, hogy a védelmi időt és a jogkimerülést is lehet korlátozásnak tekinteni, de ezek dogmatikailag nem tekinthetők annak – egyetlen nemzetközi szerződés vagy uniós jogi norma sem nevezi ezeket a szabályokat a szerzői jog korlátainak.8 A hatályos szerzői jogi törvény az indokoláshoz és a szakirodalmi forrásokhoz képest jóval szűkebb körben használja a korlátozás fogalmát: csak az ún. szabad felhasználásokra alkalmazza, amelyekhez nem szükséges a szerző engedélye és ingyenesek, illetve a törvény közvetve díjfizetési kötelezettséget kapcsol hozzájuk.9 A vonatkozó nemzetközi jogi és az uniós jogi források elsősorban a „kivételek és korlátozások” fordulatot használják abban az értelemben, hogy a kivételek fogalma alá az ingyenes, a korlátozások fogalma alá a díjigénnyel közvetve összekapcsolt, a szerző engedélyéhez nem kötött cselekményeket sorolják.10 A források többsége által a szerzői jog korlátozásainak tekintett esetek közös halmazába tartozó eseteket tekintjük korlátozásnak, tehát azokat a felhasználási cselekményeket, amelyek a nemzetközi szerződések ún. háromlépcsős tesztje alapján elsősorban szerzői engedély nélkül és ingyenesen megengedettek. A díjigénnyel érintett cselekmények közül – a háromlépcsős tesztből kiindulva – csak azok tartoznak ide, amelyek esetében egy kivételes esetről van szó, a mű rendes felhasználására a cselekmény nem lenne sérelmes, de a szerző jogos érdekének indokolatlan sérelmét jelentené a felhasználás ingyenessége. Ez pedig azt jelenti, hogy nem foglalkozunk az egyedi engedélyezés alá tartozó cselekményekkel, illetve azokkal a díjigényekkel, amelyek a művek rendes felhasználásaihoz kapcsolódnak, csak ezek egyedi engedélyezése valamilyen műszaki, gazdasági okból nem lehetséges, és emiatt díjigényre szorítja őket a szabályozás. Használjuk továbbá a szerzői jog „külső” és „belső” korlátai kifejezéseket. A szerzői jog belső korlátai körébe azok a szabályok tartoznak, amelyek védett mű fel­ használsának minősülő, de gyakorlati vagy érdekkiegyensúlyozási szempontból a   7

  8   9 10

Ficsor, Mihály: The Law of Copyright and the Internet. The 1996 WIPO Treaties, their Interpretation and Implementation. (A továbbiakban: Ficsor: Kommentár.) Oxford University Press, Oxford, 2002. 5.04. Ficsor: Kommentár 5.05. Szjt. IV. fejezet, l. különösen a 33. § (1)–(2) bekezdését. Lásd különösen Agreement on the Trade Related Aspects of Intellectual Property (a továbbiakban: TRIPSmegállapodás) 13. Cikk; WIPO Copyright Treaty (a továbbiakban: WCT) 10. Cikk; WIPO Performances and Phonograms Treaty (a továbbiakban: WPPT) 16. Cikk. Idetartozik továbbá az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: INFOSOC-irányelv) 5. Cikke.

16

tördelt.indd 16

2010.11.11. 9:02:58


szerző engedélyéhez nem kötött cselekményekre vonatkoznak. Külső korlátozásnak tekintjük azokat a szempontokat, amelyek figyelembevétele azt dönti el, hogy az érintett cselekmény egyáltalán a szerzői jog hatálya alá tartozik-e, vagy ezen kívülre kerül (ilyen a védelmi idő és a tárgyi hatály szabályozása).

A tárgy meghatározása és a kutatás módszere A kötetben elvégzett vizsgálat célkitűzése annak elemzése, hogy a nemzetközi, az uniós és a magyar szerzői jogi szabályozás által biztosított renden keresztül megfelelően érvényesülnek-e a szerzőt és a korlátozások kedvezményezettjeit megillető emberi jogok, illetőleg hogy beazonosítsa, a szabályozásnak melyek azok az elemei, amelyek az emberi jogoknak a szerzői jogi szabályozáson keresztüli érvényesülését befolyásolják. A vizsgálat elsősorban a jogi szabályozásra koncentrál, de kiterjed a joggyakorlat indokolt terjedelmű elemzésére is – különösen azon esetekre fordít figyelmet, amelyekben a felek vagy a bíróságok arra hivatkoztak, hogy a szerzői jog jelenlegi korlátai nem megfelelőek. A szerzői jogi szabályozás tárgykörei által érintett emberi jogok (különösen a tulajdonhoz való jog, a véleménynyilvánítás szabadsága, a kulturális élet szabadsága, az oktatás és a tudomány szabadsága) vizsgálatát három szinten végeztük el. Vizsgáltuk azokat a nemzetközi jogforrásokat, amelyek az emberi jogok általános forrásai. Beazonosítottuk azokat az emberi jogokat, amelyek a szerzői jogi szabályozásra hatással lehetnek. Ezek közül azon jogforrások esetében, amelyek önálló jogérvényesítési rezsimmel rendelkeznek, kitértünk a bírósági gyakorlat eredményeire. Az Európai Bíróság esetjogának fejlődésén, illetve az elsődleges uniós jog vizsgálatán keresztül vezettük le azt az állítást, hogy az uniós jog forrásainak a kompetenciák korlátozottsága ellenére is tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat, ebből következően pedig ezek az acquis communautaire-en keresztül, tehát az uniós szerzői jogban is érvényesülnek. Végül ezen a vizsgálati nézőponton keresztül elemeztük a magyar Alkotmánybíróság vonatkozó döntéseit, és bemutattuk, hogy a szerzői jog önálló (nemzetközi és uniós jogi hatásoktól független) alkotmányossági vizsgálatának milyen szűk mezsgyéje maradt mára. A második vizsgálati szempontunk az volt, hogy a szerzői jog korlátozásának a szerzői jogi rezsimen belüli általános elvrendszere, az ún. háromlépcsős teszt által a jogalkotás számára kijelölt mozgástérben az előző szempontok szerint beazonosított emberi jogi megfontolások tudnak-e érvényesülni. Számba vettük a teszt értelmezéseit, különös figyelmet fordítva azokra az interpretációs lehetőségekre, amelyek az emberi jogi aspektusokra is tekintettel vannak. Ezek körében megvizsgáltuk azokat a kezdeményezéseket, amelyek egyelőre nem nyertek jogilag kötelező formájú megerősítést, de jelzik azt, hogy a problémák beazonosítása és kezelési lehetőségeinek számbavétele a szakmai gondolkodás egyik meghatározó tárgyköre mind nemzetközi, mind uniós szinten. Ezt a vizsgálatot szintén három szinten végeztük el: a háromlépcsős tesztnek az egyes nemzetközi szerzői jogi egyezményekben, az uniós jogban és egyes nemzeti jogokban (különösképpen a magyar jogban) betöltött funkcióit abból a szempontból vizsgáltuk és elemeztük, hogy a tesztnek ezek az arcai az emberi jogok érvényesítését milyen módon befolyásolhatják. 17

tördelt.indd 17

2010.11.11. 9:02:58


A harmadik vizsgálati szempont a korlátozási rendszer leíró elemzése volt a nemzetközi, az uniós és a nemzeti jogfejlődés történeti áttekintése révén, amelyen keresztül szemléltethető az a folyamat, amely a szerzői rendelkezési jog biztosításának fő céljától annak az igénynek a felmerüléséig rajzolható fel, hogy a szerzői és a vele szemben álló érdekek között új egyensúly jöjjön létre. A választott téma sajátosságainak megfelelően ötvöztük a nemzetközi jogi, európai uniós jogi, emberi jogi, alkotmányjogi és polgári jogi vizsgálódás eszközeit, és felhasználtunk több, a társtudományok, elsősorban a szociológia és a kulturális gazdaságtan területén született forrást is. A nemzetközi jogi szabályozás elemzése a vizsgált nemzetközi aktusok szövegelemzésére, illetve a releváns kommentárok és egyéb átfogó szakirodalmi források összevetésére épül, de figyelembe veszi az egyes nemzetközi jogforrások esetében létező esetjogot és az esetjog irányadó elemzéseit is. E körben elsősorban a háromlépcsős teszt születésének, a nemzetközi normákban való érvényesülésének, és szabályai tartalmi elemzésének szenteltünk kiemelt figyelmet. Az uniós jogi vizsgálódás kiterjedt az Európai Bíróságnak az emberi jogok uniós érvényesülését kiépítő esetjogára és ennek alapvető szakirodalmi forrásaira. Kiemelt figyelmet fordítottunk a teszt funkcióinak az uniós szintű szerzői jogi normákban nyomon követhető változására, a legújabb irányelvekig vezető fejlődésére. A témánk szempontjából meghatározó jelentőségű uniós jogi aktusok vizsgálata az első tervezetektől az elfogadott aktusok elemzésén keresztül a felülvizsgálati dokumentumok és az azokhoz kapcsolódó szakmai vélemények ismertetéséig terjedt azzal a céllal, hogy a teszt esetleges jövőbeli funkcióváltozásai is felvázolhatók legyenek. A vizsgálat során az elemzés támaszkodott továbbá a Unió nem normatív aktusaira, hatástanulmányaira, programjaira, illetve az Európai Bíróság speciális, szerzői jogi tárgyú esetjogára. A magyar nemzeti szabályozás vizsgálata során meghatározó mértékben építettünk az Alkotmánybíróság esetjogának vizsgálatára, illetve a hatályos és a korábbi szerzői jogi törvények irányadó értelmezéseire. A magyar szerzői jogi szabályozásra koncentráló elemzés egyik súlypontját a hatályos és az ennek közvetlen előzményéül szolgáló korábbi szerzői jogi szabályozás fejlődéstörténete képezi, amelyet a normaszövegek elemzésén kívül a jogszabály-indokolások, a csatlakozó bírói gyakorlat, a Szerzői Jogi Szakértő Testület (a továbbiakban: SZJSZT) releváns szakvéleményei és a szakirodalmi álláspontok értékelése támaszt alá. A kötet első része azt vizsgálja meg, hogy a nemzetközi jogi normarendszerben milyen módon jelenik meg a szerzői jog és annak korlátozási rendszere. Az értekezés II. fejezete elsősorban azokra a II. világháborút követően elfogadott jogi aktusokra koncentrál, amelyek a szerzői jog emberi jogi megerősítését eredményezték. A vizsgálat kiterjed azokra, az intézményrendszereket létrehozó nemzetközi megállapodásokra is, amelyek a szerzői jog területén – Magyarország vonatkozásában is – különös jelentőséggel bírnak. Itt kerül sor az UNESCO kulturális sokszínűségről szóló dokumentumainak a jelen és a jövő szerzői jogi szabályozásában várható jelentőségének vizsgálatára is. A 2–3. fejezet hasonló időbeli kezdőpontról indítja a szerzői jogi tárgyú multilaterális egyezmények elemzését, mint a 1. fejezet az emberi jogi egyezményekét. A vizsgálat fókusza itt arra irányul, hogy a szerzői jogi oltalom nemzetközi szintű kiszélesedése milyen érdekviszonyok kialakulása során váltotta ki az általános korlátozási elvek kifejlődését. A kötet egyik kulcsfejezetének a 4. fe18

tördelt.indd 18

2010.11.11. 9:02:59


jezetet lehet tekinteni, amely a szerzői jogi egyezményekben található háromlépcsős teszt értelmezését adja – különös tekintettel azokra az értelmezési lehetőségekre, illetve eszközökre, amelyek az emberi jogok érvényesülését a lehető leginkább biztosítani képesek. Kitekintést adunk az ebben a szellemben zajló, széles értelemben vett nemzetközi és európai kezdeményezésekre is. Az 1–4. fejezetből álló I. részből levonható konklúziókat az I. rész Következtetések című fejezete zárja. A kötet II. része a 1. fejezetben először megvizsgálja, hogy az I. részben elemzett nemzetközi jogi aktusok milyen hatást gyakorolnak az uniós jogra, és ezek milyen utakat jelölnek ki az uniós jogalkotó számára ahhoz, hogy az uniós szerzői jogi szabályozásban is figyelembe vegye az emberi jogi normákat. Ezt követően a 2. fejezet részletes elemzést nyújt az uniós jogban az INFOSOC-irányelvet megelőző aktusokban a háromlépcsős teszt megjelenési formáiról, és ilyen módon meghatározza a tesztnek az uniós jogban betöltött szerepét. Ezek után a 3. fejezet arra koncentrál, hogy bemutassa, az uniós jogalkotó által választott modell alkalmas-e az emberi jogi szempontok érvényesítésére, és – ahol ez szükséges – a közeljövő várható elmozdulásait értékeli. A 4. fejezet folytatja az INFOSOC-irányelv értékelését: a hatásos műszaki intézkedések és a korlátozások kapcsolatát vizsgálja meg abból a szempontból, hogy a hatásos műszaki intézkedések védelmének rendje és ezen belül a műszaki intézkedések és a korlátozások viszonyának rendezése illeszkedik-e a szerzői jog belső egyensúlyi rendszerébe. A II. részt az 1–4. fejezetekből leszűrhető következtetések zárják. Az utolsó részben a nemzeti szabályozást vizsgáljuk meg: az 1. fejezet mindenekelőtt a magyar Alkotmányt és az Alkotmánybíróság döntéseit elemzi. Ezt követően a hatályos magyar szabályozás vizsgálata következik: bemutatjuk az Szjt. struktúráját, vizsgáljuk az uniós jog átültetésének módjait, és bemutatja azt az 1967 óta tartó, szerves, folyamatos jogfejlődést, amelynek eredménye a jelenlegi, az emberi jogi megfontolásokra is figyelemmel lévő korlátozási rendszer. A 3. fejezet végül három „esettanulmányt” végez el: a kötet egyes következtetéseit szűri át az illegális forrásból való többszörözés, a kottareprográfia és a paródia esetén. A III. részt az 1–3. fejezet következtetései zárják le.

Néhány személyes megjegyzés A kötet témája legalább hét éve kutatásaim egyik központi kérdésköre, amelynek megtalálásában és kidolgozásában nélkülözhetetlen segítségem volt a kötet alapjául szolgáló doktori disszertációm – és valamennyi, azt megelőző és megalapozó – írásom konzulense, első olvasója, Faludi Gábor. A kötet megírásában letagadhatatlanul nagy szerepe van annak, hogy 2003 október 1-jétől 2010. szeptember 15-éig a mindenkori igazságügyi tárca szerzői jogi kodifikációval foglalkozó osztályán dolgozhattam, olyan vezetők alatt és mellett, akik mindig támogatták és elismerték a tudományos tevékenységet és nyitottak voltak az eredményeknek akár a minisztériumi munkában való hasznosítására is. Köszönet illeti ezért Fazekas Juditot, Somssich Rékát, Wallacher Lajost, Várhelyi Olivért, Számadó Tamást, Czombos Tamást. Köszönettel tartozom azoknak a szellemi műhelyeknek is, amelyek az elmúlt tíz évben különböző formákban befogadtak és teret engedtek a kutatásaimnak, publiká19

tördelt.indd 19

2010.11.11. 9:02:59


cióimnak. Ezek között kell említeni az MTA Jogtudományi Intézete Infokommu­ni­ kációs Jogi Centrumát, a BME Média Oktató és Kutató Központját, a Pécsi Egyetem Doktori Iskolája jogi informatikai programját, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karát és a Bölcsészettudományi Karát. Külön köszönet is illeti azokat a kollégáimat, akik értő és kritikus vitapartnereim voltak az elmúlt évek kutatásai során: Gondol Daniellát, Szinger Andrást, Tóth Péter Benjámint, Békés Gergőt, és nem utolsó sorban Bodó Balázst. Részt vehettem számos, az SZJSZT-hez intézett megkeresésre adandó válasz kialakításában, amiért – továbbá számos, akár nem is publikált írása rendelkezésre bocsátásáért és még inkább az e kötethez írt előszóért – id. dr. Ficsor Mihályt illeti hálám. Végül pedig személyesen már nem leróható köszönet illeti nemrég elhunyt tudományos levelezőtársamat, Boytha György professzort, aki minden válaszával témám továbbgondolására, kiegészítésére ösztönzött. Bana Zsuzsa türelme és biztatása nélkül ez a szöveg közel sem lenne olyan tiszta és egységes, mint amilyenre végül sikerült.

20

tördelt.indd 20

2010.11.11. 9:02:59


I. RÉSZ

AZ EMBERI JOGOK ÉS A SZERZŐI JOG KAPCSOLATA A NEMZETKÖZI JOGBAN

tördelt.indd 21

2010.11.11. 9:02:59


tรถrdelt.indd 22

2010.11.11. 9:02:59


1. fejezet

A szerzői jogi védelem és korlátozása

az általános nemzetközi egyezményekben

E fejezet a szerzői jog és korlátai általános nemzetközi jogi hátterét vizsgálja meg. Azokkal a nemzetközi egyezményekkel, szerződésekkel, deklarációkkal foglalkozik, amelyek a szerzői jog emberi jogként, alapvető jogként való értékelésére jogi alapot teremtettek. Ezek az instrumentumok a felvilágosodás filozófiáján nyugvó elméleti háttérből és a két világháború történelmi tanulságaiból táplálkozva jogi eszközök szövegében rögzítették és egyúttal biztosították azokat az általánosan elismert érdekeket, jogokat, amelyeknek érvényesíthetősége szükségszerűen kikényszeríthette azt is, hogy a velük egy szinten elismert szerzői jog mindig csak korlátok között érvényesülő jog lehessen. Az itt elemzett dokumentumok a speciális szerzői jogi egyezményekhez képest általánosabb szabályozási szinten is híven tükrözik azt az összetett ideológiai, filozófiai hátteret, amelyben a szerzői jog a 18–19. században és a 20. század első felében formálódott.

1.1. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata Az első multilaterális nemzetközi norma, amely a szerzői jogot emberi jogként ismeri el, és amelynek szabályait ma már a nemzetközi jog általános elveiként fogadjuk el,11 az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Közgyűlése által 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (EJENY). Az EJENY 27. Cikkének (2) bekezdése szerint mindenkinek joga van minden általa alkotott tudományos, irodalmi és művészeti termékkel kapcsolatos erkölcsi és anyagi érdekeinek védelméhez. Az EJENY a kulturális jogok gyakorlásának garanciájaként tételezi a szerzői jogi oltalom biztosításának kötelezettségét, sőt az EJENY rendszerében a kulturális jogok képezik egyúttal a szerzői jogok korlátozásának az alapját is. A 27. Cikk (1) bekezdése ugyanis azt is rögzíti, hogy minden személynek joga van a közösség kulturális életében való szabad részvételhez, a művészetek élvezéséhez, valamint a tudomány haladásában és az abból származó jótéteményekben való részvételhez. Az EJENY a szerzői művek védelmét a dologi tulajdonra vonatkozó emberi jogtól teljesen elkülönítve kezeli, más szerkezeti egységben, a házasságról, családról és a lelkiismereti szabadságról szóló rendelkezések között helyezi el, és egyáltalán nem 11

A Nemzetközi Emberi Jogi Konferencia 1969-es nyilatkozata szerint: „The Universal Declaration of Human Rights states a common understanding of the peoples of the world concerning the inalienable and inviolable rights of all members of the human family and constitutes an obligation for the members of the international community.” In: Human Rights. A Compilation of International Istruments. Vol. I. United Nations, New York, 1993. 52. o.

23

tördelt.indd 23

2010.11.11. 9:02:59


utal arra, hogy a szerzői jognak tulajdoni jelleget kellene öltenie. Ebből pedig legalábbis az következik, hogy az EJENY összefüggésrendszerében a szerzői jogot nem is a dologi tulajdonra vonatkozó korlátozások mögött húzódó megfontolások érintik,12 hanem azok, amelyeknek az a célja, hogy a harmadik személyek kultúrához való hozzáférése elé ne gördüljenek aránytalan akadályok. A szerzői jognak az emberi jogok körében, a kulturális jog részeként való elhelyezésében tükröződő felfogás az alkotók és a befogadók kultúrában való részesedésének egyenrangúságát tükrözi, az egyes résztvevők között nem rangsorol. Figyelemre méltó, hogy emberi jogként és kulturális jogként ismeri el a szerzői jogot egy olyan nyilatkozat, amelynek szövegezői között voltak olyan országok is (így például az USA), ahol a szerzői jog utilitarista elvekre épül és a jogok eredeti jogosultja lehet akár nem természetes személy is. (Bár az EJENY nem szerződés, ezért aláírással nem látták el, viszont az ENSZ Közgyűlésén 1948-ban 48 állam támogatásával fogadták el.) Ugyanakkor a nyilatkozat jelentőségét nem szerencsés túlbecsülni: esetjog nem épül rá, legfeljebb elvi jelentőségű tételek rögzítésének lehet tekinteni.

1.2. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye Különös jelentőséggel bír témánk szempontjából az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) annak ellenére,13 hogy ebből az elfogadásának időpontjában teljesen kimaradt a szerzői műveken fennálló jogra való bármilyen utalás. Az eredetileg elfogadott szövegben nem utaltak rá sem kulturális jogként, sem speciális tulajdonjogként. Ahogy azt az EJEE kommentárja kifejti, a II. világháború lezárását követően ebbe az egyezménybe csak olyan jogokat kívántak felvenni, amelyek a polgári demokrácia alapkövei voltak, és egyúttal biztosíthatónak látszott a nemzetközi szintű érvényesítésük lehetősége is. Vagyis ez azon jogok tekintetében történhetett meg, amelyek vonatkozásában az államok el tudták fogadni szuverenitásuk korlátozását – viszont sem a gazdasági, sem a kulturális emberi jogok nem estek ebbe a körbe14 (legalábbis az EJEE aláírói körében, hiszen az Európai Közösségek gazdasági szövetségei szintén ebben az időszakban jöttek létre). Az EJEE-hez fűzött első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikkének (1) bekezdése azonban 1952-ben már rendelkezett a tulajdon védelméhez fűződő jogról mint emberi jogról. Az 1. Cikk (2) bekezdése pedig lehetővé tette azokat a korlátozásokat is, amelyeket az államok szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy a javak közérdekű használatát szabályozhassák, illetőleg az adók, más közterhek vagy bírságok megfizetését biztosítsák. Ez sem nevesíti ugyan a szerzői művek oltalmát, de az EJEE-t értelmező Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) több olyan döntése is szüle12

13

14

Faludi, Gábor: A szerzői jog alapjogi szemlélete az Európai Unióban. (A továbbiakban: Faludi: Alapjogi szemlélet.) In: Faludi, Gábor: (szerk.) Liber Amicorum. Studia P. Gyertyánfy Dedicata. ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék, Budapest, 2008. 190. o. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény. A hozzá tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyvvel együtt kihirdette az 1993. évi XXXI. törvény. Van Dijk, Pieter–Van Hoof, Fried–Van Rijn, Arjen–Zwaak, Leo: Theory and Practice of the ECHR. Intersentia, Antwerpen, 2006. 3–4. o.

24

tördelt.indd 24

2010.11.11. 9:02:59


tett az utóbbi időben, amely iparjogvédelmi tárgyú ügyekben15 az oltalom tulajdonjogi jellegére hivatkozott. Ez a rendelkezés irányadó lehet az összes szellemitulajdon-jog és ezek között a szerzői jog tekintetében is. Az ilyen tartalmú ítéletek az utóbbi évtized termékei, ezért lehet azt feltételezni, hogy tisztán tulajdonjogi megközelítésüket érdemben befolyásolhatták az EJEE hatályba lépése utáni időszakban elfogadott emberi jogi eszközök is. Emiatt először ezeket az eszközöket mutatjuk be, majd – kapcsolódva a Lisszaboni Szerződéshez, amely az európai uniós jogba beemeli az EJEE-t – térünk vissza az EJEE esetjogára.

1.3. A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya Az ENSZ XXI. ülésszaka 1966. december 16-án fogadta el a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát (GSZKJNE),16 amelynek 15. Cikke megköveteli annak a mindenkit megillető jognak az elismerését, hogy a szerző minden olyan tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotás tekintetében, melynek szerzője, erkölcsi és anyagi érdekei tekintetében védelemben részesüljön. Ez tehát megismételve az EJENY szövegét szintén kulturális jogként határozza meg a szerzői jogot. Érdemes itt megjegyezni, hogy sem ez a dokumentum, sem a párja, az ugyanazon a napon elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya17 nem foglalkozik a tulajdonhoz való joggal. Azt azonban nyilván alaptalan lenne állítani, hogy a szerzői művek védelme kizárólag emiatt került volna a kulturális jogok közé. Az EJENY-ben és a GSZKJNE-ben megjelenő, kultúrához való jog összetett emberi jog magában foglal, illetve közvetlenül kapcsolódik számos egyéb deklarált joghoz, így a művészeti és tudományos szabadsághoz, az oktatás szabadságához, a vallásszabadsághoz és az információs szabadsághoz. A fentiek szerint pedig a kulturális jogok egyszerre jelentik a kultúrában való passzív részvételnek, a kultúra élvezetének, illetve a benne való részesülésnek a jogát, továbbá a kultúra aktív alakítására való jogot, az ennek keretet adó szerzői jogi védelemhez való jogot is. Ebből következik, hogy a kultúrához való jog az az átfogó jog, amely az érdekek kiegyensúlyozására, de nem feltétlenül egyenlősítésére törekedve a szerző, a műközvetítők és a közönség jogainak garantálását is jelenti egyben.18 15

16 17 18

Többek között: Anheuser-Busch Inc. v. Portugal 73049/01. Judgement 11.1.2007.; OAO Plodovaja Kompanyija v. Russia 1641/02. Judgement 7.06.2007. Magyarországon kihirdette az 1976. évi 9. törvényerejű rendelet. Magyarországon kihirdette az 1976. évi 8. törvényerejű rendelet. A magyar szakirodalomban Kardos Gábor A kultúrához való jog védelme a nemzetközi jogban címen publikált tanulmányában érinti a szerzői jog alapjogokból való levezetésének problémáját, bár a jogterület egyébként megfelelőnek tűnő szabályozási szintje miatt nem feltétlenül tartja szükségesnek ennek részletesebb tárgyalását. Álláspontja szerint jelenleg a szerzői jog kulturális jogként való elismerése nem sokat ad hozzá a szerző jogainak egyéb módon garantált érvényesüléséhez, mivel a szellemi alkotások „termelési tényezővé, illetve alapvető áruvá válása” miatt a polgári jogi szabályozás sokkal hatékonyabb védelmet képes biztosítani. A szerző ezt azonban elsősorban a vagyoni jogok biztosításánál látja megoldottnak – amiből arra lehet következtetni, hogy ugyanez nem igaz a személyhez fűződő jogokra, ahol ebből fakadóan erősebb befolyása lehet a kulturális jogokra való hivatkozásnak. In: Fundamentum, 2002/2. 29–38. o.

25

tördelt.indd 25

2010.11.11. 9:02:59

Szerzői jogi korlátozások és a szerzői jog emberi jogi háttere  

Szerzői jogi korlátozások és a szerzői jog emberi jogi háttere c. könyv részlete

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you