Issuu on Google+

Kolozsvári Állami Magyar Színház

2014. február – április februarie – aprilie 2014


Albert Csilla, Viola Gรกbor (A.P. Csehov: Vรกnya bรกcsi | Unchiul Vania)


Kedves Barátaink! Dragi prieteni,

Közeledik a tavasz, s noha színházunk jócskán megtizedelt költségvetéssel indult el az új esztendőben – a tavalyi költségek 20%-át faragták le az év elején! –, a 2013/2014-es évad bemutatóinak java még hátravan. Midőn e sorokat írom, Miroslav Krleža, a magyarul is tudó horvát klasszikus Léda című remekművének próbái zajlanak a nagyszínpadon. A Glembay-trilógia harmadik részeként is ismert, magyar színpadokon többször bemutatott darabot most Robert Raponja horvátországi rendező állítja színpadra, akinek Dundo Maroje-rendezését több évadon át tartottuk műsoron fergeteges sikerrel. Hamarosan Urbán András szabadkai rendező is elkezdi A. I. Vvegyenszkij huszadik századi orosz drámaíró avantgárd látomásának, az Ivanovék karácsonyának próbáit a Stúdióban. Mindkét bemutatóra márciusban kerül sor: 8-án, illetve 18-án. Kiemelt eseménynek szánjuk Stephen Sondheim amerikai zeneszerző és dalszövegíró világhírű musicaljének, avagy zenés „rémtörténetének”, a Sweeney Toddnak nagyszínpadi, s egyben első hazai bemutatóját. A filmszínházakban legutóbb a Tim Burton rendezésében, Johnny Depp főszereplésével játszott mű zenei előkészületei már zajlanak Incze Gergely Katalin kiváló, szakavatott vezetésével. Ugyancsak ő vezényli majd a Kolozsvári Magyar Opera huszonöt tagból álló zenekarát, s a színház énekesi tehetségét már a Gianni Schicchiben fényesen bizonyító színészeit, élükön Viola Gáborral, a főszereplővel, aki igen gazdag évadot tudhat magáénak idén: pár hónappal ezelőtt árnyalt, bensőséges, finom részletekkel teli alakításával bizonyította egy MÁSIK Ványa bácsi teljes érvényességét és létjogosultságát. A rendező Dragoș Galgoțiu, a díszlettervező, a San Diegóban élő, nálunk több díszletet, legutóbb a Három nővérét is jegyző Both András, a jelmeztervező Doina Levința. Tekintettel a produkció méretére, ezt az előadást emelt jegyárakkal játsszuk majd, bízva megértésükben és nagylelkű támogatásukban. Ha tavasz – akkor március 15. is (újra látható lesz Bogdán Zsolt szép Dsida-estje!), és színházi világnap – nyílt nap színházi túrával, betekintéssel a kulisszák mögé, a Stúdióban pedig a 0001-es Szoba.Álomgyár, a Bukaresti Nemzeti Táncközpont előadása, Simona Deaconescu koreográfiájában – valamint a magyar költészet napja, április 11-én, szintén Bogdán Zsolttal és... Ady Endrével. Ne feledjük azt sem, hogy idén Shakespeare-év van: kedvenc drámaírónk 450. születésnapja. Kívánjunk neki minél több érvényes „színpadi feltámadást”! Tartsanak továbbra is velünk! Tompa Gábor

Se apropie primăvara și, în ciuda faptului că teatrul nostru a început anul nou cu un buget decimat – 20% din cheltuielile anului trecut au fost tăiate –, majoritatea premierelor din stagiunea 2013/14 sunt programate în perioada care abia urmează. În timp ce scriu aceste rânduri, pe scena mare a teatrului au loc repetiţiile cu piesa intitulată Leda, o capodoperă semnată de Miroslav Krleža, dramaturg clasic croat, vorbitor și al limbii maghiare. Piesa, cunoscută și ca a treia parte a Trilogiei Glembay, a fost jucată de mai multe ori pe scenele teatrelor din Ungaria. De data aceasta va fi pusă în scenă de regizorul croat Robert Raponja, al cărui spectacol, Dundo Maroje, a ținut afișul teatrului timp de mai multe stagiuni, cu un succes remarcabil. În curând, regizorul András Urbán din Subotica (Serbia) va începe și el repetiţiile cu piesa Brad de Crăciun la familia Ivanov – o creaţie avangardistă a dramaturgului rus din secolul XX, A. I. Vvedenski. Ambele premiere vor avea loc în luna martie, pe 8 și respectiv 18. Vom avea și un eveniment cu totul special, premiera pe ţară a musicalului scris de compozitorul și libretistul american Stephen Sondheim: Sweeney Todd, un thriller muzical care se va juca în Sala Mare. Varianta cinematografică a piesei a fost prezentată recent în regia lui Tim Burton, cu Johnny Depp în rolul principal. Pregătirile muzicale ale piesei au început deja sub conducerea de un înalt profesionalism a doamnei Katalin Incze Gergely. Tot ea va dirija și orchestra compusă din 25 de membri ai Operei Maghiare din Cluj, care îi va acompania pe actorii teatrului nostru dotați cu talent de cântăreţi, dovedit deja în spectacolul Gianni Schicchi. Dintre actorii care fac parte din distribuţie trebuie să-l menţionăm pe protagonistul Gábor Viola, care are în spate o stagiune extrem de bogată: cu câteva luni în urmă el a demonstrat, prin interpretarea nuanţată, profundă și plină de detalii pe care a dat-o personajului, autenticitatea și dreptul la existenţă a unui ALT Unchi Vania. Regizorul musicalului este Dragoș Galgoţiu, decorul îi aparţine lui Andrei Both, profesor de scenografie la San Diego, și care a semnat mai multe decoruri la noi, printre cele recente numărându-se și cel al spectacolului Trei surori, iar costumele sunt create de Doina Levinţa. Având în vedere dimensiunile spectacolului, acesta se va juca cu prețuri mai ridicate, în speranța că va beneficia de sprijinul și înțelegerea dumneavoastră. Admirabila seară cu poemele lui Dsida Jenő va fi prezentată din nou de Zsolt Bogdán pe 15 martie, Sărbătoarea Națională a Maghiarilor. Pe 27 Martie, cu ocazia Zilei Mondiale a Teatrului vom deschide din nou publicului porțile instituției, facilitând un tur în spații teatrale mai puțin cunoscute. În aceeași seară, la Sala Studio, vom prezenta Camera 0001.Fabrica de vise, un spectacol al Centrului Naţional al Dansului din București, în coregrafia Simonei Deaconescu. Poezia de limba maghiară va fi sărbătorită pe 11 aprilie cu același Zsolt Bogdán și cu marele poet Ady Endre. Fără să uităm că anul 2014 este și an Shakespeare, în care aniversăm 450 de ani de la nașterea dramaturgului nostru preferat. Să-i urăm cât mai multe „reînvieri scenice” de mare actualitate! Rămâneţi alături de noi! Gábor Tompa


LÉDA LEDA

MIROSLAV KRLEŽA

Karneváli komédia | Comedie-carnaval Magyar nyelvre fordította | Traducerea în limba maghiară: Dudás Kálmán Szereplők | Cu: Lovag Oliver Urban | Cavalerul Oliver Urban: SZŰCS ERVIN Klanfar: HATHÁZI ANDRÁS Melita: GYÖRGYJAKAB ENIKŐ Aurel: BOGDÁN ZSOLT Klara: KATÓ EMŐKE Úr | Domn: ORBÁN ATTILA Fanny: CSUTAK RÉKA Bobocska | Bobočka: VINDIS ANDREA Éjszakai pillangók | Corul fluturilor de noapte: VARGA CSILLA, KÁNTOR MELINDA, SIGMOND RITA Festők, Az éjszakai pillangók kísérete | Pictori, Compania fluturilor de noapte: BALLA SZABOLCS, BODOLAI BALÁZS, FOGARASI ALPÁR Lovag Oliver Urban árnyai | Umbrele Cavalerului Oliver Urban: BALLA SZABOLCS, BODOLAI BALÁZS Pincér | Chelner: SALANȚĂ VASILE Inas | Servitor: HORVÁTH ZOLTÁN Zenekar | Muzica interpretată de JAZZYBIRDS SZÉP ANDRÁS – zongora | pian ANTAL ATTILA – nagybőgő | contrabas CSERGŐ DOMOKOS – dobok | tobe RÉMAN ZOLTÁN – szaxofon | saxofon Rendező | Regia: ROBERT RAPONJA Dramaturg | Dramaturgia: VISKY ANDRÁS Díszlet- és jelmeztervező | Scenografia: CARMENCITA BROJBOIU Zeneszerző | Muzica: MASSIMO BRAJKOVIĆ Színpadi mozgás | Mișcarea scenică: SINKÓ FERENC A rendező munkatársa | Asistent de regie: MOLNÁR RÓBERT Ügyelő | Regia tehnică: KEREZSY IMOLA Bemutató időpontja | Data premierei: 2014. március 8 martie 2014 Szombat 08.03. Szerda 12.03. Péntek 21.03. Szerda 02.04. Szerda 16.04.

20h00 20h00 20h00 19h00 19h00

Nagyterem | Sala Mare 2h 15’ egy szünettel | cu pauză


Hatházi András

Györgyjakab Enikő

Szűcs Ervin

Bogdán Zsolt


ROBERT RAPONJA

Kérdezett: Vajna Noémi Magyar nyelvre fordította: Molnár Róbert

Noémi Vajna în dialog cu Robert Raponja

Mindannyiunknak szükségünk van a partnerre mint támaszra és barátra, egy személyes tükörre, amit nem szabad széttörni.

Robert Raponja, Kató Emőke, Bogdán Zsolt


Vajna Noémi: Harmadjára rendezel a Kolozsvári Állami Magyar Színháznál. Az első rendezésed Danilo Kiš szerb író drámája volt, ezt követte a Držić nemzeti drámájaként számon tartott Dundo Maroje, most pedig a 20. század legjelentősebb horvát drámaírója, Miroslav Krleža Lédáját próbálod. Fontos számodra, hogy olyan szövegeken dolgozzál, amelyeket saját kulturális hagyományaid ápolását jelenthetik? Kihívást jelent számodra ezeken a darabokon külföldön, éppen a kolozsvári társulattal együtt dolgoznod? Robert Raponja: Nagy írók műveit rendezni mindig nagy kihívás a rendezőnek, főleg olyan drámákat, amelyek folyamatosan jelen vannak a horvát színpadokon. Ezeknek a daraboknak az ismerete hozzátartozik az alapműveltséghez, legyen szó a Dundo Marojéról, vagy a Glembay–ciklusról. A Léda az egyik legtöbbet játszott darab Horvátországban, egy fekete komédia, amely egy karneváli éjszakán történik. Ennek a komikus játéknak a ritmusa a szeretkezés előtti és a szeretkezés utáni jelenetekből épül fel, tele van érosszal, de az erotikát ellenpontozva, Krleža elmúláshoz és halálhoz fűződő sötét gondolataival is. A Léda világa nagyon provokatív: minden szereplő iskolázott, művelt, de a Léda arról is beszél, hogy a művészet, a műkedvelésen túl, nagy mértékben szól az üzletről is. Számomra az a kihívás, hogy azt vizsgáljam, hogyan működnek ezek a horvát klasszikusok más közegben. Ahogy elkezdtem dolgozni a Lédán, rájöttem arra, hogy ez rizikós vállalkozás. A Glembayokról itt nem tudni semmit, így nincs közös kiindulási pont, nem dolgozhatunk alapértelmezett kontextusban. Ez ugyanakkor segítség is, hiszen ki kellett találni egy új kontextust, és így lett a kolozsvári Lédából, az utolsó Glembay–történetből adaptáció. Választ kellett adnunk arra, hogy kik a Glembayok, ki ez a nagy múlttal rendelkező család, melyből a főszereplő, Urban származik. Urban a család utolsó leszármazottja, Krleža megrajzolásában egy kritikus, cinikus, otthontalan ember, aki elhasználta az összes létező emberi hitelét, és a karneváli éjszaka után, amikor lehullanak az álarcok, örökre eltűnik a szemünk elől valahol a Skandináv–félszigeten. A számtalan botrány után, amibe élete során belekeveredett, nem maradt már semmilyen oka, ami miatt ott maradhatna, ahol eddigi életét élte. Ahhoz, hogy ez a történet Kolozsváron érthető legyen, hogy ez a szöveg itt kommunikálni tudjon, ki kellett találni a kontextust. V. N.: Az előadáshoz írott prólogus is azt szolgálja, hogy a kolozsvári nézők megértsék a Glembayok történetét, ugyanis itt mesélik el a szereplők mindazt, ami magából a Lédából talán nem derülne ki... R. R.: Igen, és azt hozzá kell tenni, hogy Krleža Horvátországban sajnos egy igencsak ellentmondásos író sorsát éli meg, mivel, egyrészt a darabjainak „helyes" színrevitelének komoly hagyománya van, másrészt a mondatai nagyon igényesek, a színészeknek pedig meg kell küzdeniük ennek a beszéd–cselekvésnek az elsajátításával. Krleža valóban a szavak művésze, de a színpad mindig nagyon sok játéklehetőséget nyújt... Sokat húztunk a szövegből, hiszen itt egy nagyon tehetséges társulattal dolgozok együtt, és így a színészek teret kaptak a viszonyok eljátszására. Azt gondolom, hogy ugyanakkor hűek maradtunk Krležához – hiszen az előadás ritmusa sok mindent magában hordoz. Remélem, sikerül megmutatnunk, hogy Krleža korszerű, élő, izgalmas, kortárs író. V. N.: Mi a legfontosabb számodra, amikor együtt dolgozol egy színésszel, társulattal? Mit vársz el leginkább egy színésztől? R. R.: Itt Kolozsváron könnyű a helyzetem, mert ismerem a színészeket, láttam őket több előadásban, dolgoztunk is már együtt. Nagyon érdekes társulat a kolozsvári, mivel itt a színészeknek nagyon széles spektruma megtalálható, és egy-egy színész egymástól nagyon különböző szerepeket is el tud játszani. Nem szeretem a felmutatást a színpadon, fontos számomra a színészben a pillanat valósága, a közvetlenség, az egyszerűség és

Noémi Vajna: Este al treilea spectacol pe care îl pui în scenă la Teatrul Maghiar de Stat Cluj: primul a fost un spectacol după un text al scriitorului sârb Danilo Kiš, urmat de comedia Dundo Maroje de Držić, iar acum repeţi piesa Leda, scrisă de cel mai important dramaturg croat al secolului XX, Miroslav Krleža. Este o provocare pentru tine să lucrezi cu texte care aparţin tradiţiei culturale proprii și să le montezi în străinătate? Robert Raponja: Pentru un regizor este întotdeauna o provocare să pună în scenă autori mari, mai ales dacă este vorba de drame care sunt prezente în permanenţă pe scenele din Croaţia. Cunoașterea acestor piese ţine de cultura elementară, fie că vorbim de Dundo Maroje, sau de ciclul Glembay. Leda este una din piesele cele mai jucate din Croaţia, o comedie neagră, care se petrece într-o noapte de carnaval. Ritmul acestui joc comic se construiește prin scenele de dinainte și de după actul sexual. Totul este plin de eros, însă eroticul este contrapunctat de reflecţiile sumbre ale lui Krleža despre dispariţie și moarte. Lumea piesei Leda este una foarte provocatoare: toate personajele au școală, sunt culte, însă Leda ne vorbește și despre faptul că arta, dincolo de plăcerile de ordin estetic, înseamnă și afacere. Pentru mine provocarea este să-i examinez pe acești clasici croaţi într-un mediu diferit. De îndată ce am început să lucrez la Leda, mi-am dat seama că este o întreprindere riscantă. Aici nimeni nu știe nimic despre familia Glembay, deci nu avem puncte de reper comune, nu putem lucra într-un context implicit. Însă acest lucru m-a și ajutat, deoarece a trebuit să inventez un context nou; așa s-a născut adaptarea care stă la baza spectacolului de la Cluj. Întrebarea la care trebuie să găsim răspuns: cine este familia Glembay, această familie cu un trecut însemnat, din care protagonistul Urban face parte? El este ultimul descendent al familiei. Krleža îl schiţează ca fiind un om cu spirit critic, cinic, fără casă, care și-a pierdut credibilitatea în fața societății. Iar după noaptea de carnaval, când toate măștile cad, el dispare pentru totdeauna undeva în Peninsula Scandinavă. După nenumăratele scandaluri în care a fost implicat în cursul vieţii, nu i-a mai rămas niciun motiv care să îl facă să rămână acolo unde a trăit până acum. Pentru ca această poveste să fie înţeleasă și la Cluj, a trebuit să inventăm un context nou. N. V.: Prologul scris pentru acest spectacol servește și el pentru familiarizarea publicului clujean cu istoria familiei Glembay. În acest text personajele povestesc detalii care, poate, nu ar fi reieșit din textul original... R. R.: Așa este. Și trebuie să mai adăugăm că, din păcate, Krleža are în Croaţia soarta unui scriitor anacronic. Deși există o mare tradiție în interpretarea acestor texte, frazele sale fiind foarte elaborate, actorii își dau duhul până își însușesc acest mod specific de a acţiona prin vorbire și, din păcate, nu ajung întotdeauna să recunoască situaţiile. Krleža este, într-adevăr, un artist al cuvintelor, însă scena ne oferă posibilități de joc infinite. De aceea am redus mult din lungimea textului, fiind conștient că aici lucrez cu o trupă foarte talentată, și le-am lăsat multă libertate actorilor pentru exploatarea relaţiilor. Cred că prin modelul de interpretare pe care l-am găsit împreună, putem rămâne fideli lui Krleža – pentru că însuși ritmul spectacolului este purtător de semnificaţie. Sper să reușim să arătăm că Krleža este un scriitor contemporan, modern, viu și atractiv. V. N.: Care este pentru tine lucrul cel mai important atunci când lucrezi cu un actor sau cu o trupă? Ce aștepţi de la un actor, înainte de toate? R. R.: Aici, la Cluj, am o misiune ușoară, pentru că îi cunosc pe actori, i-am văzut în mai multe spectacole, am și lucrat împreună. Trupa clujeană este foarte interesantă, deoarece dispune de un spectru extrem de larg de actori, care sunt capabili să joace roluri foarte diferite. Eu nu sunt adeptul gestului ilustrativ, pentru mine


az előadói eszközök gazdaságossága, ami mindig elvezet a tiszta színészi játékhoz. A munka során ezt megpróbálom, úgymond kiprovokálni a színészből. A próbafolyamat jelenlegi szakaszában a mostani egy nagyon jó, nagyon szórakoztató időszak. Krleža olyan anyagot adott nekünk, amivel rengeteget játszhatunk. A darabban megírt témák köré épített helyzetek univerzálisak – legyen szó a csábításról, érzelmi és erotikus közeledésről, vagy éppen az anya elvesztésekor megélt gyászról –, így azt a kérdést boncolgatjuk, hogy kik azok a személyek, akik nélkül nem tudjuk elképzelni az életünket. Mindannyian tudjuk, hogy az egyetlen választási lehetőségünk az életben a partnerünk, és nekünk kell eldönteni, hogy egy ilyen kapcsolatban mit választunk: szabadságot adunk a partnernek, és ezzel nagyon erősen magunkhoz kötjük, mint ahogy ezt Klara teszi, vagy birtokolni akarjuk azt az embert, az idejét, a gondolatait, és azt akarjuk, hogy csak a miénk legyen, ahogy Melita teszi, tévesen. Ezt a logikát követve megnyílik előttünk egy másik partner-kérdés is: mennyire vagyunk készek elviselni partnerünk hűtlenségét? Krleža egy dekadens társadalmat mutat be, ahol alkoholt és kokaint fogyasztanak, és ahol divatból bármit el lehet viselni. Mintha mindenki nyitott lenne mindenre, de egyszer csak felszínre tör az a legbelső emberi érzés, hogy szükségünk van a partnerre mint támaszra és barátra, egy személyes tükörre, amit nem szabad széttörni.

este importantă realitatea momentului, naturaleţea actorului, simplitatea și economia de mijloace actoricești, care au întotdeauna ca rezultat un joc scenic pur. În timp ce lucrăm, încerc să provoc acest lucru din partea actorului. În această fază a repetiţiilor suntem într-o perioadă foarte bună, Krleža ne oferă un material cu care ne putem juca enorm. Situaţiile create în jurul temelor abordate în piesă sunt universale, fie că e vorba de seducţie, de apropierea sentimentală și erotică, sau de doliul în urma pierderii mamei – prin toate acestea analizăm întrebarea: cine sunt persoanele fără de care nu ne putem imagina viaţa? Cu toţii știm că unica noastră alegere în viaţă este partenerul, că noi trebuie să decidem ce anume este important într-o asemenea relaţie: dăm libertate partenerului nostru și prin asta îl legăm foarte puternic de noi înșine, așa cum o face Klara, sau vrem să-l posedăm pe celălalt, să-i posedăm timpul, gândurile, să fie numai al nostru, așa cum o face Melita, în mod greșit? Urmând această logică se ivește încă o problemă în privinţa partenerului: în ce măsură suntem pregătiţi să suportăm infidelitatea acestuia? Krleža prezintă o societate în decădere, în care se consumă alcool și cocaină și în care orice poate fi suportat, pentru că așa-i „moda timpului”. Toată lumea pare să fie deschisă la orice, însă deseori, pe neașteptate, iese la suprafaţă sentimentul uman cel mai profund, acela că fiecare dintre noi are nevoie de un partener, ca sprijin și ca prieten, ca de o oglindă personală pe care nu ai voie V. N.: A Glembay-trilógia Krleža legsikeresebb drámája, ez hozta s-o spargi. meg a drámaírónak az évtizedekig elmaradó sikert. Ő viszont úgy döntött, hogy abbahagyja a drámaírást rögtön az elismerő kritikák V. N.: Trilogia Glembay este opera cea mai apreciată a lui Krleža, után. Úgy érezte, félreértette őt a kritika és a Leszámolásom velük care i-a adus dramaturgului succesul pe care îl aștepta de decenii. című vitairatában azzal vádolja őket, hogy analfabéták, mert azt El însă a hotărât să renunţe la teatru, imediat după cronicile állítják, hogy realisztikusan ábrázolja a horvát felső tízezret, míg elogioase, având sentimentul că a fost înţeles greșit. Într-un text Krleža azt hangsúlyozza, hogy ilyen erős polgári réteg soha nem polemic intitulat Răfuiala mea cu ei îi învinuiește pe critici de létezett Horvátországban. Te miben látod a Léda vagy a analfabetism, ei considerând că trilogia ilustrează în mod realist Glembay-trilógia erejét? Milyen tükröt tart Krleža a horvát înalta societate croată, pe când Krleža subliniază că un strat társadalomnak? burghez atât de puternic nu a existat niciodată în Croaţia. După R. R.: Minden jó szöveg annak a társadalomnak a tükre, amelyben tine în ce rezidă forţa piesei Leda, sau a Trilogiei Glembay? Ce se keletkezik. Krleža egy nagyon tiszta és jó tükör a mai vede în oglinda pe care Krleža o arată societăţii croate? közönségnek, a drámái folyamatosan repertoáron vannak R. R.: Orice text bun este o oglindă a societăţii în care s-a născut. Horvátországban. Ezek esszenciálisan arról az emberről szólnak, Krleža este astăzi o oglindă foarte clară și corectă pentru publicul akinek igénye van arra, hogy megértse azt a társadalmat, contemporan, dramele sale sunt mereu prezente pe scenele amelyben létezik. Én már rendeztem a Glembay Ltd. című darabot croate. Ele vorbesc, în esenţă, despre omul care are nevoie să és egy Glembay-feldolgozást a Krleža születésének századik înţeleagă societatea în care trăiește. Am mai regizat piesa évfordulója alkalmából, Glembayok 101 módra címmel. Ez egyfajta Glembay Ltd. și o adaptare Glembay cu ocazia centenarului „kulináris színház” volt, ahol a nézők választhattak, hogy milyen nașterii lui Krleža, intitulat Glembayii în 101 de feluri. Acest spectastílusban szeretnék megnézni az előadást: mint operaelőadást, col a fost un fel de „teatru culinar”, în care spectatorii au putut mint Pina Bausch táncszínházát, mint Erzsébet-kori színházat alege stilul în care doresc să vizioneze reprezentaţia: ca spectacol vagy görög tragédiát. Akárcsak a Hamletben vagy az de operă, ca reprezentaţie de dans în stilul Pinei Bausch, ca teatru Oreszteiában, a központi figura Krležánál is a fiú, aki hazatér, hogy elisabetan, sau ca tragedie antică. Ca și în Hamlet sau în Orestia, tisztázza családjával helyzetét, és hogy a konfliktuson keresztül figura centrală la Krleža este fiul care se întoarce acasă pentru a-și megtalálhassa saját identitását. Oresztész megöli az anyját, clarifica situaţia cu familia, pentru a-și găsi identitatea prin Hamlet kételkedik, Leone pedig szeretne szakítani családjával, de conflictul creat. Oreste își omoară mama, Hamlet este suspicios, nem engedik meg neki. Valahol mélyen ahhoz a családhoz iar Leone ar dori să rupă relaţiile cu familia, ceea ce însă nu i se tartozik, akiket Krleža Die Mörder und Falschspielernek, azaz permite. Undeva, în profunzime, el face parte din familia despre gyilkosoknak és csalóknak nevez, és ő mint művész nem akar az care Krleža spune că sunt Mörder und Falschspieler, adică ucigași lenni, az identitás jogát akarja, de mivel Glembay, ez a jog nem și escroci, iar el, artistul, nu vrea să devină la fel și își revendică adatik meg neki. Ami a Glembayokban meg van írva, az a világ dreptul la identitate. Însă, fiind un Glembay, i se refuză acest drept. legjobb drámáiban már feldolgozott téma, viszont Krleža egy În dramele Glembay apare o temă deja abordată în cele mai mari autentikus horvát választ adott arra, hogy mit jelent számunkra a opere dramatice universale, Krleža însă oferă un răspuns autentic család. Ma Horvátországban körülbelül kétszáz ilyen család él, croat la întrebarea: Ce înseamnă pentru noi familia? Astăzi, în akik hatalmi pozícióban vannak, nagy vagyonnal rendelkeznek, és Croaţia, trăiesc în jur de două sute de asemenea familii, care ezeknek a családoknak a helyzetét, kérdését mi, horvátok, a ocupă poziţii de putere sau dispun de averi importante, iar situaţia, Glembayokon keresztül felismerjük. Korrupció, hazugság – ezek problema acestora o recunoaștem tocmai prin intermediul familiei felismerhető témák, és köztudott, hogy bizonyos családok a Glembay. Corupţia, minciuna sunt teme identificabile și este binemások szerencsétlensége árán gazdagodnak meg. A Léda nagyon cunoscut faptul că anumite familii se îmbogăţesc din dezastrul bájos és szerethető szöveg – a házassági hűség és hűtlenség altor familii. Leda este un text foarte atrăgător și plăcut: abordează kérdésével foglalkozik, viszont ahhoz, hogy Krleža fenntartsa a tema fidelităţii și infidelităţii în căsnicie, însă pentru a păstra și o darab komikus ritmusát, egyik szerelmes párnak sem adott latură comică, Krleža nu a introdus în piesă niciun copil, pentru


Vindis Andrea

Balla Szabolcs, Bodolai Balรกzs, Fogarasi Alpรกr, Varga Csilla, Kรกntor Melinda

Katรณ Emล‘ke


gyereket. Amikor Melita teherbe esik az egyik szeretőjétől, ez lehetőséget nyújt a drámára, mivel nincs jogunk ahhoz, hogy mások életével játsszunk. Melita nem biztos az apa kilétében, úgy ahogy abban sem, hogy szeretné-e vagy sem a gyereket. Ezt a témát ismerjük a Hedda Gablerből is, és köztudott, hogy Krleža imádta Ibsent, csakhogy ő komédiát írt.

niciunul dintre cuplurile amoroase. În momentul în care Melita este lăsată însărcinată de unul dintre amanţii ei, situația capătă un ton dramatic, deoarece nu avem dreptul să ne jucăm cu viaţa altora. Melita nu știe cine este tatăl și nici dacă vrea sau nu să păstreze copilul. Este o temă celebră din Hedda Gabler și știm bine cât de mult îl adora Krleža pe Ibsen, numai că el a scris o comedie.

V. N.: Az előadás zenéjét Massimo Brajković szerezte és élő zenekar – a Kolozsváron jól ismert Jazzybirds játszik majd az előadásban. Milyen zenét álmodtatok az előadáshoz? Fontos volt az élő zenekar a felvétel helyett? R. R.: Igen, nagyon fontos. A darab a művészetről szól, és az élő zene kiegészíti ezt a világot, ahol a művészettel játszadoznak. Felteszi a kérdést: vajon mi magunk szépítjük a valóságot? Művészien megkreált, alternatív világok által provokáljuk a valóságot azért, hogy az szebb és jobb legyen? Ha Krleža életművét nézzük, főként a költészetét, akkor ott tisztán halljuk a zenét. Az egyik legismertebb versciklusában, a Petrica Kerempuh balladáiban is tisztán halljuk a dzsessz melódiáit. Itt meg karneváli éjszakáról van szó, mindenki tud zongorázni, Klara operaénekesnő, aki koncertekről álmodozik stb. Azt gondolom, hogy az élő zenének ezt a korszakot kell alátámasztania, bár a díszlet, a jelmez és a mozgás egészében véve nem a húszas éveket tükrözi.

V. N.: Muzica spectacolului a fost compusă de Massimo Brajković și va fi interpretată live de o formaţie cunoscută din Cluj, Jazzybirds. Cum este muzica pe care aţi imaginat-o pentru spectacol? De ce a fost important să aveţi muzica live și nu înregistrată? R. R.: Este important fiindcă piesa vorbește despre artă, despre artele vizuale, iar muzica live completează această lume. Ea este cea care ridică întrebarea: oare noi înșine suntem cei care înfrumuseţăm realitatea prin universuri create în mod artistic, provocând realitatea să devină mai frumoasă și mai bună? Dacă privim opera lui Krleža, mai cu seamă opera poetică, recunoaștem compoziția muzicală a textelor. De exemplu, într-una din poemele sale binecunoscute, Baladele lui Petrica Kerempuh, recunoaștem cu claritate anumite motive de jazz. Pe de altă parte, în Leda avem de-a face cu o noapte de carnaval: aici toată lumea știe să cânte la pian, Klara este o cântăreaţă de operă care visează să aibă concerte, ș.a.m.d. Cred că muzica trebuie să scoată în evidenţă această perioadă a anilor ’20, cu toate că scenografia, costumele și mișcarea nu se rezumă la această epocă.

V. N.: Milyennek látod a kolozsvári nézőket? Vannak elvárásaid velük szemben? R. R.: A közönség a legokosabb partner, és én a közönséggel partneri viszonyt építek, rendezőként mindig az ő oldalán állok. Azt gondolom, hogy a kolozsvári közönség jól fogja fogadni a Lédát, mivel becsületesen, alaposan dolgozunk az előadáson, és a közönség minden becsületes, alapos munkát díjaz és értékel. A Léda esetében komikus figurákról beszélünk, művészekről, de fontos megjegyezni, hogy van bennük egy nagy adag kilátástalanságtól és szegénységtől való félelem. Most, amikor tulajdonképpen egész Európát recesszió sújtja, és amikor a szegénység ijesztően kopogtat az ajtón, minden réteg, főleg a középréteg – az a réteg, amelyik szeret színházba járni –, biztos, hogy meg fogja érteni ezt a félelmet. Függetlenül attól, hogy becsületesen dolgozunk, az európai körülmények olyanok, hogy ha már egy fizetést nem kapnánk meg, a csőd szélére, az utcára kerülhetnénk pillanatok alatt. Ez történik most például Boszniában...

V. N.: Cum vezi spectatorii clujeni? Care sunt așteptările tale în privinţa acestui public? R. R.: Publicul este partenerul cel mai deștept, iar eu construiesc o relaţie de parteneriat cu publicul. Ca regizor întotdeauna mă poziţionez de partea lui. Cred că publicul din Cluj va primi Leda în mod pozitiv pentru că este un spectacol realizat prin muncă cinstită, aprofundată, iar orice lucru cinstit și profund este recompensat și apreciat de public. În cazul Ledei avem de-a face cu figuri comice, cu artiști, însă trebuie spus că aceste figuri au o mare teamă de situaţiile de impas, de sărăcie. Acum, când toată Europa se află într-o perioadă de recesiune, când sărăcia bate alarmant la ușă, toate straturile, dar mai ales cel de mijloc – cel care merge cu plăcere la teatru – va înţelege cu siguranţă această teamă. Chiar dacă muncești cinstit, condiţiile de viaţă din Europa de azi sunt de asemenea natură încât, dacă nu primești un singur salariu, poți ajunge în pragul falimentului, poţi ajunge în stradă în câteva secunde. Lucru care se întâmplă acum în Bosnia...

Fiecare are nevoie de un partener, ca sprijin și ca prieten, ca de o oglindă personală pe care nu ai voie s-o spargi.


Sigmond Rita

SzĹącs Ervin


IVANOVÉK KARÁCSONYA BRAD DE CRĂCIUN LA FAMILIA IVANOV

ALEKSZANDR IVANOVICS VVEGYENSZKIJ

Magyar nyelvre fordította | Traducerea în limba maghiară: Baka István Szereplők | Cu: Dadus, Fjodor Dădaca, Fiodor: VIOLA GÁBOR Puzirjov apa, Járási rendőrbiztos, Orvos, Titkár Puzâriov-tatăl, Șeful de poliţie, Medicul, Secretarul: VÁTA LORÁND Puzirjova anya, Írnok, Vera kutya, Ápoló, Bíró Puzâriova-mama, Conţopistul, Câinele Vera, Sanitarul, Judecătorul: ALBERT CSILLA Szonya Osztrova, harminckét éves kislány, Rendőr, Disznómalac, Szolgáló Sonia Ostrova, fată de 32 de ani, Gardianul, Purcelușul, Fata în casă: KÉZDI IMOLA Petya Perov, egyéves kisfiú, Első favágó, Őrült, Első bíró Petia Perov, băieţel de 1 an, Primul tăietor de pădure, Nebun, Primul judecător: DIMÉNY ÁRON Nyina Szerova, nyolcéves kislány, Második favágó, Őrült, Második bíró Nina Serova, Fetiţă de 8 ani, Al doilea tăietor de pădure, Nebun, Al doilea judecător: IMRE ÉVA Varja Petrova, tizenhét éves kisány, Harmadik favágó, Őrült, Harmadik bíró Varia Petrova, fată de 17 ani, Al treilea tăietor de pădure, Nebun, Al treilea judecător: LACZÓ JÚLIA Vologya Komarov, huszonöt éves kisfiú, Zsiráf, Őrült, Első ápoló, Negyedik bíró Volodia Komarov, băiat de 25 ani, Girafa, Nebun, Primul sanitar, Al patrulea judecător: MAROSÁN CSABA Misa Pesztrov, hetvenhat éves kisfiú, Farkas, Őrült, Második ápoló, Ötödik bíró Mișa Pestrov, băiat de 76 de ani, Lupul, Nebun, Al doilea sanitar, Al cincilea judecător: FARKAS LORÁND Dunya Susztrova, nyolcvankét éves kislány, Oroszlán, Ápoló, Őrült Dunia Șustrova, fată de 82 de ani, Leul, Sanitar, Nebun: VASS ZSUZSANNA Rendező | Regia: URBÁN ANDRÁS Díszlet- és jelmeztervező | Scenografia: CARMENCITA BROJBOIU Dramaturg | Dramaturgia: GYARMATI KATA Zeneszerző | Muzica: ANTAL ATTILA Ügyelő | Regia tehnică: NAGY YVONNE

Bemutató időpontja | Data premierei: 2014. március 18 martie 2014 Kedd Csütörtök Hétfő Szombat Csütörtök Szombat

18.03 20.03. 31.03. 12.04. 17.04. 26.04.

20h00 20h00 20h00 20h00 20h00 20h00

Stúdióterem | Sala Studio 1h 20’ szünet nélkül | fără pauză


Laczó Júlia, Viola Gábor

Az Ivanovék karácsonya első olvasópróbája | Prima zi de repetiții la Brad de Crăciun la familia Ivanov


KÉPMUTATÁS ÉS SZEMBESÜLÉS Prefăcătorie și confruntare Urbán András Én az utóbbi időben olyan előadásokat csinálok, melyekben a próbafolyamat alatt, pontosabban a próbafolyamat részeként megkeresem azokat a kapcsokat, amelyek olyan társadalmi helyzeteket, problémaköröket világítanak meg, amik körülvesznek bennünket, természetesen az én saját személyes nézőpontomból kiindulva, megfogalmazva. Az Ivanovék karácsonya, véleményem szerint, megelőzi a későbbi izmusokat. Egyrészt értelmezhetjük szürrealizmusként is, de ugyanakkor az is fontos, hogy az abszurd mint költészet jelenik meg benne, mint konceptualista nyelv van jelen, és nem a reális valósághoz viszonyítva válik abszurdummá. Ez a költészet lemond a politizálásról. Ugyanakkor a szexuális elfojtottság, a társadalmi képmutatás, a normák, törvények elnyomó volta a darab minden momentumában jelen van, illetve ezek a problémák fogalmazódnak meg Vvegyenszkij sajátos módján, sajátságos nyelvezetével. Az irodalom és a színház már írott formában is, felváltva, felülírják egymást, és így specifikus igazságot hoznak létre.

În ultima vreme fac spectacole în care – în timpul repetiţiilor sau, mai precis, ca parte a procesului de repetiții – caut legături care clarifică anumite situaţii și problematici sociale din jurul nostru. Bineînţeles, încep dintr-un punct de vedere propriu, subiectiv, și le formulez în consecinţă. În opinia mea, piesa Brad de Crăciun la familia Ivanov anticipează curentele de mai târziu. Pe de o parte o putem interpreta ca piesă suprarealistă, totodată este important și faptul că absurdul apare în ea ca poezie, ca un limbaj conceptualist, și nu devine absurd prin raportarea la lumea reală. Această poezie refuză să facă politică. În același timp, refularea sexuală, ipocrizia socială, caracterul oprimant al normelor și legilor sunt prezente tot timpul în piesă, pe de altă parte acestea sunt problemele pe care Vvedenski le formulează în maniera sa caracteristică, în limbajul său particular. Literatura și teatrul se rescriu reciproc încă din forma lor scrisă și dau astfel naștere unui adevăr specific.

Acest mod de a conceptualiza provoacă și transformă, de la bun Ez a megfogalmazási mód már önmagában provokálja, és átsza- început, realitatea regresivă din care se hrănește. bja mindazt a regresszív valóságot, amiből táplálkozik. În ciuda faptului că în ultima vreme am creat spectacole care Annak ellenére, hogy az utóbbi időben szervesen a mindennapi reflectează în mod organic asupra situaţiilor sociale cotidiene, társadalmi helyzetre reflektáló előadásokat készítettem, az Brad de Crăciun la familia Ivanov este o acţiune, un joc apolitic Ivanovék karácsonya egy apolitikus művészet-politikai akció, játék. despre politica artei. Tulajdonképpen, akármennyit is okoskodunk, a színház akkor is az De fapt, oricât am specula, teatrul este totuși o comunicare între adott térben és időben jelenlévő színész és színpadi történés kom- actor, actul scenic dintr-un spaţiu și timp dat – și publicul care îi munikációja az ezt figyelő közönséggel; képmutatás és szem- urmărește; e prefăcătorie și confruntare. besülés. Recreare. Szórakozás.


Az Ivanovék karácsonya első olvasópróbája | Prima zi de repetiții la Brad de Crăciun la familia Ivanov

Dimény Áron, Farkas Loránd, Kézdi Imola, Imre Éva


FEJGÉP | SPOT

Michelangelo Merisi da Caravaggio: A rózsafüzéres Madonna | Madona cu rozariul (1606-1607)


Caravaggio-projekt. A jelentéssel bíró test laboratóriuma Visky András

A 2011 októberében bemutatott és azóta a közönség kitüntetett figyelmének örvendő Születésnap című előadásunk finisében Robert Woodruff azt javasolta, álljak elő olyan előadásötletekkel, amelyek a fiókomban lappanganak. Előadásról beszélt, nem darabokról vagy darabszinopszisokról, közös munkánk alatt ugyanis mindkettőnk számára tulajdonképpen váratlanul, a nagyon sok ponton azonos színházi látásunk a munkakapcsolatot elmélyült beszélgetéssé, a beszélgetéseket meg folyamatos dialógussá és végül barátsággá érlelték. Előadásban, és nem írott műben gondolkodni: nos, ez egészen más kihívás elé állítja a színházi alkotót. A – még virtuális! – előadás mindegyre visszatérő képe rendszerint egy éles és nagyon személyes kérdésfelvetésre irányul, amely arra ösztönöz, hogy ne forduljak el tőle, nézzek szembe vele, és hogy találjam meg azt a formát, amely színpadi életét is lehetővé teszi. Szinopszisaim előadás-skiccek is egyszersmind, hiszen a drámát, ha egyáltalán, rendezőként olvassuk mindannyian, ehhez nem kell feltétlenül színházi embernek lennünk: a szereplők megjelennek előttünk és körülöttünk, halljuk a hangjukat, érzékeljük a testi létüket, képzeletünk színházában olyan tárgyak, események, ruhák vagy bútorok, állatok vagy angyalok is megtalálják a maguk helyét, amelyek nem szerepelnek az olvasott darabban. A színház par excellence világszerű, a teremtés meg lényege szerint színházszerű: nincs olvasó, aki ne tudná. Ezúttal azonban nem olvasmány- vagy filmélmény továbbgondolása jelentkezett mint elodázhatatlan feladat számomra, még csak nem is valamiféle földolgozandó élethelyzet, hanem egy késő reneszánsz, kora barokk festő, Michelangelo Merissi, akit Caravaggio néven ismerünk, illetve az a sötét ragyogású kihívás, amivel ő élt a világ felé, és amely mindmáig olyan erővel sugárzik, hogy aki a hatása alá kerül, egyszerűen nem tud kitérni előle. Caravaggio szélsőséges érzelmeket váltott ki a maga korában, voltak akik rajongtak művészetéért és a különböző egyházi megrendelők által visszautasított vásznait is nagy gonddal őrizték, mások meg, beleértve festőművész kortársait, magát a Sátán testetöltését látták benne, aki egészen kivételes formátumú tehetségét – ezt a legádázabb ellenségei is elismerték – a Gonosz szolgálatába állította. Evangéliumi ihletésű festményei, bizonygatták váltig, egy fölénk feszülő, áthághatatlan és üres Égről hoznak hírt, amelynek nincs lakója, aki reánk várakozna, és időről időre különféle üzenetek formájában ennek jelét is adná. A Caravaggio életrajzát is megíró, egyébiránt kiváló festő, Giovanni Baglione egyik híres vásznán művésztársát egyenesen a Sátán képében festi meg. Nem csak lenyűgöző tehetsége tetszett befogadhatatlannak sokak számára, hanem életvitele is: Caravaggio kezéhez, hogy a legkirívóbb példával éljünk most, bizonyíthatóan vér tapad. Pártfogója, Francesco Maria del Monte bíboros rezidenciája, a Palazzo Madama és a prostituáltak lebujai közötti távolság Caravaggio számára a lehető legrövidebbnek mutatkozott, de ez nem egyszerűen a bohém művész életformájából közvetkezett, hanem a valódi, a legmélyebben emberi, eltökélt és szenvedélyes keresése, a legkisebbek, kivetettek és megalázottak szenvedé-

séhez való szinte programatikus, önpusztító odahajlás. Nem egyszer Cardinal del Monte, ez a nagy műveltségéről híres főpap, a Római Kúria befolyásos tagja személyes közbenjárásának köszönhetően menekült meg a Tor di Nona nevet viselő pápai börtönből, hogy a legjobb helyről érkező megrendeléseit jóvégre tudja vinni. Caravaggio képei több jelentős római templom főoltárán találhatók mindmáig, a maga korában valamennyi festménye felavatása a szent város egészét megmozgató eseménnyé lett, a legkülönbözőbb rendű és rangú városlakót megmozgatta, a kifinomultan művelt és művészetértő bíborosoktól a város szegénynegyedeiben tengődő nyomorultakig, akik közül sokan, nők és férfiak, azok is, akik a saját testük kiárusításából éltek meg, önmaguk életét látták viszont a vásznakon, csakhogy szentek és mártírok vagy éppen a szeplőtelen Szűzanya képében. Nem csak én követem jó ideje Caravaggiót, megmagyarázhatatlan módon ő maga is követ. Láttam a képeit Rómában a San Luigi dei Francesi templom Contarelli-kapolnájában vagy a Santa Maria del Popolóban, és hát a Vatikánban. Nem sokkal később a londoni The National Gallery-ben őrzött három vásznából csak kettőt nézhettem meg, az Emmausi vacsora éppen a világot járta, ezt a vásznat viszont Chicagóban egy elképesztő gazdagságú Caravaggio életműkiállítás kiemelt műveként nézhettem meg kétszer is az Institute of Fine Artsban, legutóbb meg a budapesti Szépművészeti Múzeum nagyon erős Caravaggiótól Canalettóig című kiállításán követhettem nyomon a lenyűgöző erejű, kortársaira és az utána jövő művészekre gyakorolt Caravaggio-hatást. Caravaggio festészete vászonra vitt színház. Ő szinte valamennyi képét szűk, éles fénynyalábokkal megvilágított térbe helyezte: a test laboratóriumába. Olykor egyetlen éles fénypenge metszi keresztül a sötét teret, ebben a fénypászmában látjuk az elképesztő gondossággal megkomponált jeleneteket, amelyek azt a hatást keltik, hogy Caravaggio a színházi rendező útját járta be, amíg meg nem találta a legkifejezőbb plasztikai és dramaturgiai viszonyokat a szereplői között, akik mindannyian körülötte élő, vele kapcsolatban levő emberek voltak, nem csak az utcáról behívott modellek. Nem egyszerűen a kifejező póz, hanem a különös, egyedi jelentéssel bíró emberi életet állította színpadra, mielőtt a festéshez látott volna, magának a látásnak a lehetőségeit tematizálva, elsőként a festészet történetében. Nem a szépet, hanem az ott és akkor megtörténőt kereste, ezt a legtörékenyebb és legillékonyabb istenbizonyítékot, monomániás megátalkodottsággal. Caravaggio színházában maga Caravaggio a főszereplő, de nem a mindenkori gondolattalan celebritások módján. Tekintete megkettőzi a kép szemlélőjének a nézését, megerősítve és felfokozva annak ott-létét. Az áhítatos műélvezet helyett az egzisztenciális, önreflexív szituációt teremti meg, amelyben a néző önmagát a világ drámája szereplőjeként ismeri fel. Senki nem mondhatja: nem vagyok résztvevője annak, amit látok. Minden, ami történik, velünk is és általunk is történik, a világban való létünk lehetetlenné teszi a kívülállást.


Proiectul Caravaggio.

Laboratorul corpului purtător de semnificație András Visky La finalul repetiţiilor cu spectacolul Aniversarea – prezentat în premieră în octombrie 2011 și care se bucură și astăzi de o atenţie deosebită din partea publicului – Robert Woodruff mi-a sugerat să propun idei de spectacol care stau ascunse în sertar. El vorbea despre un spectacol și nu despre o idee de piesă sau un sinopsis, deoarece pe parcursul colaborării noastre – oarecum în mod neașteptat pentru fiecare dintre noi –, viziunea teatrală asemănătoare a transformat relaţia de muncă în discuţii profunde, iar discuțiile într-un dialog constant și, într-un final, în prietenie. Gândul la un spectacol și nu la o operă scrisă, îl confruntă pe creatorul de teatru cu o provocare total diferită. Imaginea recurentă a reprezentaţiei – aflată încă în stadiu virtual! – se concentrează de obicei pe o abordare marcantă și foarte subiectivă, care mă incită și nu mă lasă să-i întorc spatele, ci să mă confrunt cu ea și să caut forma care îi permite să se întrupeze pe scenă. Sinopsisurile mele sunt în același timp și schiţe de spectacol, deoarece, dacă citim o dramă, o citim cu ochii unui regizor, iar pentru aceasta nu trebuie să fim neapărat oameni de teatru: personajele iau naștere sub privirile noastre și în jurul nostru, le auzim vocile, percepem prezenţa lor; în teatrul nostru imaginar își găsesc locul până și obiecte, evenimente, haine sau obiecte de mobilier, animale sau îngeri care nu apar în piesa pe care tocmai o citim. Teatrul este, prin excelenţă, aidoma vieții, iar actul creaţiei este în esenţa ei precum teatrul – nu există cititor care să nu știe acest lucru. De data aceasta însă, sarcina ineluctabilă nu a fost reflecţia asupra unei experienţe literare sau cinematografice, nici măcar o situaţie de viaţă pe care aș putea s-o prelucrez, ci un pictor din epoca Renașterii târzii și a Barocului timpuriu, Michelangelo Merissi, pe care îl cunoaștem sub numele de Caravaggio – respectiv acea provocare cu strălucire sumbră prin care el s-a manifestat faţă de lume și care continuă să lumineze și azi cu o forţă de care nu are scăpare cel care i-a îndurat influenţa. Caravaggio a suscitat la vremea lui sentimente excesive; unii erau pasionaţi de arta lui și au păstrat cu mare grijă pânzele refuzate de diverși comanditari bisericești, în timp ce alţii, inclusiv contemporanii pictorului, au văzut în el adevărata întrupare a Satanei, pe cel care și-a pus talentul excepţional – recunoscut până și de dușmanii săi cei mai înverșunaţi – în slujba Răului. Picturile sale inspirate din Evanghelii, argumentau ei necontenit, vestesc un Cer gol și de nepătruns, întins deasupra noastră, în care nu locuiește nimeni care să ne aștepte și, din când în când, să ne semnaleze acest lucru sub forma unor mesaje. Unul dintre ei, Giovanni Baglione, biograful lui Caravaggio, el însuși pictor de excepție, pe una din lucrările sale celebre, l-a și înfățișat pe colegul său în chipul Satanei. Nu numai talentul său prodigios le-a părut multora imposibil de înţeles, dar și modul lui de viaţă: mâna lui Caravaggio, ca să ne folosim de exemplul cel mai relevant, a fost în mod sigur pătată de sânge. Distanţa dintre Palazzo Madama – reședinţa mentorului său, cardinalul Francesco Maria del Monte – și speluncile prostituatelor s-a dovedit a fi cea mai scurtă posibilă pentru Caravaggio, însă acest lucru nu a fost pur și simplu o consecinţă a conduitei sale boeme, ci o căutare nestrămutată și pasionată al celei mai adânci și profunde umanități, o aplecare aproape programatică, autodistrugătoare, către suferinţa celor proscriși și umiliţi. Cardinalul del Monte, acest înalt prelat vestit pentru vasta sa cultură, membru influent al Curiei Romane, a intervenit de mai multe ori personal ca să-l scoată din închisoarea papală, cunoscută sub

numele de Tor di Nona, pentru a putea duce la bun sfârșit comenzile pe care le primea de la comanditari dintre cei mai însemnaţi. Picturile lui Caravaggio pot fi văzute și astăzi pe altarul principal din numeroase biserici importante ale Romei. La vremea lui, inaugurarea fiecărei picturi a constituit un eveniment care punea în mișcare întregul oraș sfânt, care îi mobiliza pe localnicii de toate rangurile: de la cardinalii cu cultură rafinată și receptivi la arte până la amărâţii care trăiau de azi pe mâine în cartierele sărace, dintre care mulţi, femei și bărbaţi, inclusiv cei care trăiau din vânzarea propriului trup, recunoșteau pe pânză propria lor viaţă, doar că transfigurată în imaginea unor sfinţi, martiri, sau chiar în, cea a neprihănitei Maicii a Domnului. Nu doar eu îl urmăresc pe Caravaggio de o bună bucată de vreme încoace – în mod inexplicabil, mă urmărește și el. I-am văzut picturile la Roma, în capela Contarelli a bisericii San Luigi dei Francesi sau în Santa Maria del Popolo și, desigur, în Vatican. La puţin timp după, am putut vedea doar două dintre cele trei pânze păstrate la The National Gallery din Londra, deoarece Cina de la Emmaus se afla într-un turneu mondial. Acest tablou am avut însă ocazia să-l admir de două ori la Chicago, ca lucrare distinsă în cadrul expoziţiei retrospective dedicate lui Caravaggio, de o bogăţie extraordinară, organizată de Institute of Fine Arts. Nu demult am avut ocazia să observ, la expoziţia impresionantă organizată de Muzeul de Arte Frumoase din Budapesta, intitulată De la Caravaggio la Canaletto, efectul de o forţă copleșitoare pe care Caravaggio l-a exercitat asupra contemporanilor săi și asupra artiștilor posterităţii. Pictura lui Caravaggio este teatru transpus pe pânză. El și-a situat toate lucrările într-un spaţiu îngust, iluminat cu fascicule de lumină intense: în laboratorul corpului. Câteodată spaţiul obscur este străpuns doar de o singură lamă de lumină tăioasă, iar noi vedem în această fâșie de lumină scene elaborate cu o minuţiozitate uluitoare. Acestea dau senzaţia că Caravaggio ar fi adoptat demersul unui regizor de teatru până când a găsit relaţiile plastice și dramaturgice cele mai expresive între personajele sale, cu toţii fiind oameni care trăiau în jurul său și în relaţie cu el, nu doar niște modele chemate de pe stradă. El a pus în scenă nu doar poza expresivă, ci viaţa umană cu semnificaţia ei specială și unică; înainte să înceapă să picteze, a tematizat, pentru prima oară în istoria picturii, însăși posibilităţile vederii. Nu căuta frumosul ci – cu o înverșunare monomaniacă – întâmplarea care avea loc acolo și atunci, dovada cea mai delicată și cea mai volatilă a existenţei lui Dumnezeu. În teatrul lui Caravaggio protagonistul este el însuși, dar nu în maniera celebrităţilor cu mintea lipsită de idei din toate timpurile. Privirea sa o dublează pe cea a privitorului tabloului, întărește și intensifică prezenţa acestuia. În locul plăcerii artistice pioase creează acea situaţie existenţială, de autoreflexie, în care spectatorul se recunoaște ca personaj al dramei lumii. Nimeni nu poate afirma: nu sunt părtaș la ceea ce văd. Tot ce se întâmplă se petrece și cu noi și prin noi, existenţa noastră în lume face imposibilă rămânerea în afara ei. Előkészületben | Spectacole în pregătire: Stephen Sondheim: SWEENEY TODD r.: Dragoș GALGOŢIU Bemutató várható időpontja | Data premierei: 2014. május 16 mai 2014

CARAVAGGIO r.: Robert WOODRUFF Bemutató várható időpontja | Data premierei: 2014. június 23 iunie 2014

Stephanie Robinson & Theodore Shank: SERENA IN X-TREMIS r.: ALBU István Bemutató várható időpontja | Data premierei: 2014. június 28 iunie 2014


STEPHEN SONDHEIM

SWEENEY TODD

Musical Rendező | Regia: DRAGOȘ GALGOȚIU Zenei vezető | Conducător muzical: INCZE G. KATALIN Bemutató időpontja | Data premierei: 2014. május 16 mai 2014

Stephen Sondheim amerikai zeneszerző és dalszövegíró Sweeney Todd című zenés rémtörténetét 1979-ben mutatták be a broadway-i Uris Theatre-ben Harold Prince rendezésében. A bemutatót követően a Sweeney Todd 557 előadást ért meg, majd a musicalt 1989-ben és 2005-ben tűzték ismét műsorra a New York-i színpadokon. A Fleet Street démoni borbélyáról szóló, zeneileg operai igényű darab a bemutató évében elnyerte a legjobb musicalnek járó, színházi Oscarnak is nevezett Tony-díjat. Tim Burton 2007-ben készítette el a musical filmadaptációját Johnny Depp címszereplésével. Magyar nyelvterületen legutóbb 1999-ben mutatta be a kaposvári Csiky Gergely Színház Ascher Tamás színrevitelében. A musical hazai ősbemutatóját a Kolozsvári Állami Magyar Színházban Dragoș Galgoțiu rendezi, a díszletet Both András tervezi, a jelmezeket pedig Doina Levința jegyzi. Az előadás zenei vezetője és karmestere Incze G. Katalin. Piesa Sweeney Todd, scrisă de compozitorul și libretistul american Stephen Sondheim, a fost prezentată pentru prima dată în anul 1979 pe Broadway, pe scena Uris Theatre, în regia lui Harold Prince. După premieră, Sweeney Todd a avut 557 de reprezentaţii, musicalul fiind reluat apoi, în anii 1989 și 2005, pe mai multe scene newyorkeze. Piesa este construită cu rigurozitatea muzicală a unei opere și ne povestește întâmplările prin care trece bărbierul demonic de pe Fleet Street. În anul premierei spectacolul a câștigat premiul Tony pentru cel mai bun musical, considerat echivalentul premiului Oscar în teatru. În 2007 a fost adaptat pentru marele ecran de către Tim Burton, avându-l ca protagonist pe Johnny Depp. Premiera pe țară a musicalului va fi regizat la Teatrul Maghiar de Stat Cluj de către Dragoș Galgoțiu în scenografia lui Andrei Both și costumele Doinei Levința. Conducătorul muzical și dirijorul spectacolului este Katalin Incze Gergely.

A Sweeney Todd, a Fleet Street démoni borbélya erős narratív szálú és nagyszerű zenével rendelkező musical, mely átlépi a hagyományosan szórakoztatásra szánt műfaj határait. A zene csábítása és a Dickensre emlékeztető cselekmény drámai intenzitása mellett különösen vonzott a darabhoz, hogy úgy éreztem, a görög tragédiákra jellemző éles, tiszta módon felfedezhető benne a kollektív tudatalatti két nagy álma. Az elvesztett paradicsom és a nagy szellemek fausti lázadása, a kultúra e két egymásból táplálkozó nagy mítosza. A Sweeney Toddban e két tematika radikális módon jut kifejezésre. A neogótikus hangulatban a pokoli képek romantikus kontrasztban állnak az érzelmek ragyogásával, melyek megmentőként próbálják szétoszlatni a sötétséget. Az utópia halványan világít a sötétben, Dante Gabriel Rosetti preraffaelita festményeire és Purcell dallamainak a hangzására emlékeztető földöntúli szépséggel, a szereplők boldogtalanságából születő gonosz és sötétség pedig túllép a történet határán, a létezés paradigmájává válik. A zene ráerősít a szereplők szenvedélyeire, de ugyanakkor a színpadi történések mintegy esztétikai nagyítón keresztül, szórt fényben láttatják a pokol fájdalmait, mint egy távolról szemlélt freskót. Sweeney Todd, bărbierul demonic din Fleet Street este un musical puternic prin forța narativă  și  prin calitatea excepțională a  muzicii, depășind limitele unui gen care de obicei rămâne în perimetrul divertismentului. Ceea ce m-a atras, dincolo de seducția provocată de muzică și de intensitatea dramatică a unei povești care amintește de Dickens, este impresia că regăsesc, într-o formă limpede, pură, ca într-o tragedie greacă, cele două mari vise care tulbură subconștientul colectiv, nostalgia față de Paradisul pierdut și revolta faustică a marilor răzvrătiți, cele două mari mituri ale culturii care se hrănesc unul dintr-altul. În Sweeney Todd cele două mari teme au o expresie radicală. Într-o atmosferă neogotică, imaginile infernale contrastează romantic cu strălucirea unor emoții care parcă ar dori să  topească în mod salvator întunericul. În timp ce utopia sclipește palid în clarobscur, cu o frumusețe lunară, amintind de tablourile prerafaelite ale lui Dante Gabriel Rosetti și de sonoritatea liedurilor lui Purcell, răul și întunericul, născute din nefericirea personajelor, depășesc conturul poveștii, devenind o paradigmă a existenței.    Forma muzicală amplifică pasiunile personajelor, dar în același timp, deformarea lirică a acțiunii teatrale ne lasă să privim infernul și convulsia lui dureroasă printr-o lupă estetică, într-o lumină filtrată, ca pe o frescă, de la distanță. Dragoș Galgoțiu


0001-es Szoba.Álomgyár Camera 0001.Fabrica de vise

SZÍNHÁZI VILÁGNAP | ZIUA MONDIALĂ A TEATRULUI

A 0001-es Szoba.Álomgyár című kortárs táncelőadást Simona Deaconescu rendezte, bemutatójára 2013 októberében került sor a Bukaresti Nemzeti Táncközpontban (Centrul Național al Dansului București). Az előadás igazi sikernek bizonyult, a bemutatót követő hónapokban számtalanszor játszották újra telt ház előtt a CNDB színpadán. Az előadás rendkívül feszes szerkezetű, a táncosok energiája és játszókedve sugárzik a nézők felé. Olyan előadás ez, mely régóta várt felüdülést hozott a romániai kortárs tánc színpadára.

Camera 0001.Fabrica de vise, creat de Simona Deaconescu, a avut premiera în luna octombrie 2013 la Centrul Naţional al Dansului București și a repurtat un real succes. În lunile care au urmat a fost prezentat de nenumărate ori pe scena CNDB, jucându-se mereu cu sala plină. Spectacolul este tonic, extrem de bine conceput, dansat cu energie și plăcere, care se transmit și către public. Este un spectacol pe care scena româneasca de dans contemporan îl aștepta pentru a se revitaliza.

„Íme, lehetséges! Mindazoknak, akik még nem hiszik, hogy az igazán értékes táncnak van esélye népes közönségre. És íme, táncolhatunk. Szépen, tisztán, változatosan, érzékenyen, őszintén, intenzíven.” (Roxana Marin, redballerina.com)

„Iată că se poate! Pentru cine încă nu crede că dansul cu adevărat valoros mai are o șansă reală să aibă un public numeros. Și iată că se poate să dansăm. Frumos, curat, variat, versatil, emoționant, sincer, intens.” (Roxana Marin redballerina.com)

A 0001-es Szoba.Álomgyár egy kutatómunka eredménye, olyan interdiszciplináris műhely, amely egyesíti a táncot, a videografikát és az elektronikus zenét egy kulisszák nélküli előadásban. Simona Deaconescu így ír az előadásról: „Harcolunk a boldogságért, vagy azért, amit mi boldogságnak hiszünk. Néha a csúszós talajon túl lendületesek vagyunk. Számok vannak rajtunk elöl-hátul, a fejünkben és a lelkünkben is. Feszült testtel táncolunk, keressük a test megváltozott formáit, leásunk egészen a szervekig és még azokon is túl, az érzékeny, kollektív és egyéni emlékezetet keressük, hogy végül a lehető legőszintébb módon tudjuk kifejezni magunkat. A 0001-es szobában megengedjük magunknak a kiszámíthatatlanságot. Minden, ami köztünk történik, egy hatalmas konfliktus, mivel nagyon szeretjük egymást. Nem akarunk jó benyomást kelteni. A legnagyobb vágyunk az, hogy őszinték legyünk. Nem fogadunk el kompromisszumot, teljesen lecsupaszítjuk magunkat. Kis munkások vagyunk egy nagy álomgyárban, de néha csalunk, és a mindennapi műszakunkba belopjuk saját legintimebb álmunkat is.”

Camera 0001.Fabrica de vise a apărut în urma unui laborator de cercetare și este în fapt un laborator interdisciplinar care implică dans, videografică și muzică electronică într-un spectacol fără culise. Despre spectacol Simona Deaconescu scrie: „Luptăm pentru fericire sau pentru ceea ce credem noi că înseamnă fericire. Uneori suntem sportivi pe un teren alunecos. Avem numere pe spate și pe faţă și în cap și în suflet. Dansăm cu corpul tensionat, cercetăm forma sa alterată, radiografiem până la organe și dincolo de organe, căutăm în memoria afectivă, colectivă și individuală, pentru ca în final să găsim o cale cât mai sinceră de a ne exprima. În camera 0001 ne permitem să fim imprevizibili. Tot ceea ce se întâmplă între noi e un conflict imens pentru că ne iubim imens. Nu vrem să impresionăm. Cea mai mare dorință a noastră este să reușim să fim sinceri. Și nu acceptăm compromisul, ne dezgolim complet. Suntem muncitori mici într-o mare fabrică de vise dar trișăm din când în când și introducem în lotul zilnic visul nostru cel mai intim.”

Kortárs táncelőadás | Spectacol de dans contemporan Rendező, koreográfus | Regia și coregrafia: SIMONA DEACONESCU Táncosok | Dansatori: RĂZVAN STOIAN, DRAGOȘ ISTVAN ROȘU, IRINA ȘTEFAN, ALEXANDRA BĂLĂȘOIU, VLAD MERARIU, SIMONA DEACONESCU Videografika | Videografica: CODRIN IFTODI Zene | Muzica: ROLF ONO Fényterv | Concept lumini: CĂTĂLIN NICOLESCU

© Claudiu Popescu

Az előadás létrejöttét a Román Kulturális Alap támogatta, partnerségben a Nemzeti Táncközponttal, a Koreográfia Szak Egyesület Táncnegyed kurátori programja keretén belül. Proiect finanțat de Administrația Fondului Cultural Naţional, în parteneriat cu Centrul Național al Dansului București în cadrul programului curatorial Cartierul de Dans al Asociației Secția de Coregrafie.


JÁRULÉKOS PROGRAMOK | PROGRAME CONEXE „...NYÍLT SEBE VAGYOK A SZÍVEN SZÚRT VILÁGNAK...”

„…FÜGGÖK EZEN A ZORD ÉLET-PÁRKÁNYON...”

Előadják: BOGDÁN ZSOLT, KOVÁCS ÉVA, CSUTAK RÉKA

Előadja: BOGDÁN ZSOLT Rendező, szerkesztő: SZUGYICZKY ISTVÁN

DSIDA-EST

Rendező, szerkesztő: SZUGYICZKY ISTVÁN Zenei munkatárs: GESZTI ISTVÁN Világítás: ifj. DOROGI ANDRÁS A magyar nemzeti ünnep alkalmából Szombat 03.15. 20h00 Stúdióterem A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának előadása

BOGDÁN ZSOLT ADY-ESTJE

A magyar költészet napja alkalmából Péntek 04.11. 20h00 Stúdióterem A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata és a Kolozsvári Állami Magyar Színház közös produkciója

Március 15-én, szombaton este 8 órakor a Kolozsvári Állami A mindiggyermek Ady Endre, a koravén Ady Endre, a szerelmes Ady Magyar Színház stúdiótermében újból látható lesz a „…nyílt sebe Endre, a mámoros Ady Endre, a szenvedélyes Ady Endre, a művelt vagyok a szíven szúrt világnak…” című Dsida Jenő pódiumest. Ady Endre, a romantikus Ady Endre, a szabadgondolkodó Ady Endre, a hitetlenül hívő Ady Endre, a nyughatatlan Ady Endre, a nihilista Ady A produkcióban Bogdán Zsolt és Csutak Réka, a Kolozsvári Állami Endre, a felelősgondolkodó Ady Endre, a közszereplő Ady Endre, a Magyar Színház társulatának művészei, valamint Kovács Éva, a szerencsétlenszerencsejátékos Ady Endre, a pozőr Ady Endre, a Harag György Társulat örökös tagja lép fel. nyughatatlan Ady Endre, a pengeéles Ady Endre, a nőgyűlölő Ady Endre, a nőkbálványa Ady Endre, a médiasztár Ady Endre, a A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának magányos Ady Endre, a neuraszténiás Ady Endre, a próféta Ady előadását Szugyiczky István rendezte és állította össze. Endre, az alvászavaros Ady Endre, a dölyfös Ady Endre, a macsó Ady Endre, az üreszsebű Ady Endre, a tesztoszteron-Ady Endre, a „…Hallottunk-e egyebet évek óta, mint hogy meghalt a vers? gyöngéd Ady Endre, a dacos Ady Endre, a paranoiás Ady Endre, a Nagyképű, hamis pátoszú álpapok naponta mondanak halotti nagymagyar Ady Endre, a nemelégmagyar Ady Endre, a lobbanékony beszédet fölötte, s a két látó szemére megvakított, zaklatott ember Ady Endre, a kozmopolita Ady Endre, az elvágyódó Ady Endre, a már-már csakugyan hajlandó halottat látni az üres koporsóban. A visszavágyódó Ady Endre, a vérbajos Ady Endre, a gyűlölveszerető vers a természettel egybeolvadó művészet, a legnagyobb, a Ady Endre, a szeretvegyűlölő Ady Endre, a gyűlölveszeretett Ady legtökéletesebb, a rezgő emberi lélek minden sziromnál finomabb Endre, a szeretvegyűlölt Ady Endre, a sértődékeny Ady Endre, a szövésű virága…“ mindigbotrányos Ady Endre, a patrióta Ady Endre, a zsidóbérenc Ady Endre, a debattőr Ady Endre, a zászlóratűzött Ady Endre, a Egyszerű és áhítatos, hívő lelkemnek hadd maradjon csoda, szeretetreéhes Ady Endre, a gáláns Ady Endre, a kirekesztett Ady megmagyarázhatatlan örökké titokzatos… Csak azt lássam, hogy Endre, a szorongó Ady Endre, a mondén Ady Endre, a züllött Ady sok, sok éhes ember van együtt és kéri a verset, mint a kenyeret…! Endre, a rémálmoktólgyötört Ady Endre, az otthontalan Ady Endre, az adyendreségetelutasító Ady Endre, az adyendreséggelazonosuló Ady Az én költészetem: Endre, a halálkapujábanszűzzésírtszívű Ady Endre, a tékozlófiú Ady fehér ház, soha be nem költözött, Endre, a fekete-fehér Ady Endre, a hiányokhiánya Ady Endre, az kicsi fillér a jók pénztárcájában, adinfinitum Ady Endre. margaréta a rózsafák között. Bogdán Zsolt egyszemélyes színháza a lehető legközelebb hozza Az én költészetem: hozzánk Ady Endrét, az embert, a legszerethetőbbet és a folyóra-hajló felvirágzott fák, legelviselhetetlenebbet. s ha majd csónakos, nagy útra kelek Visky András minden szirmukat a fejemre szórják. Dsida Jenő


Projekt | Világ | Színház | Theatrum Mundi

Lucia Mărneanu, © Váczi Roland

Lucia Mărneanu, © Váczi Roland

bodoki-halmen kata, © Váczi Roland


PARALLEL Deák Katalin

Sinkó Ferenc a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja és a GroundFloor Group egyesület rendező-koreográfusa. A tánc és a színház mezsgyéjén lévő előadásait a kolozsvári Ecsetgyár Kulturális Központban hozza létre. Az alkotóközösség hetente tart Contact Impro Jam műhelyfoglalkozást, amelyen bárki részt vehet. Továbbá, ők szervezik a romániai kontakt improvizációs közösség éves nemzetközi fesztiválját, a Trans-Contactot, amelynek eddig hét kiadása volt. Munkájukkal a mozgás szabadságát, a tánc örömét hirdetik. Az előadások, amelyeket Sinkó Ferenc rendez, aktuális társadalmi problémákra mutatnak rá. A 2011-es Dívák előadása a film- és a szépségipar, a reklámok és magazinok nőkre gyakorolt hatását, az általuk befolyásolt női sorsokat járja körül. Legújabb munkáját a 2013-as kolozsvári Temps d'Images, Nemzetközi Tánc-, Színházés Videoművészeti Fesztivál, láthattuk először, amelynek témája a szolidaritás volt. A Parallel az egymásrautaltság és az összetartozás jelszavakat hirdető eseménysorozat főszervezőjének, Miki Braniștének a felkérésére jött létre. Sinkó Ferenc és Leta Popescu rendezése hitelesen képviseli a Temps d’Images 2013-as témáját, a szolidaritást, sőt, előadásaival a továbbiakban is lehetőséget teremt arra, hogy megismerjük és megértsük azt a világot, amelyben élünk. Sinkó és az alkotóközösség a valóság és a fikció fúzióját választja, amikor az előadók (Lucia Mărneanu és bodoki-halmen kata) saját történeteit tekinti kiindulópontnak. A szexuális identitást, az önelfogadást, a társadalmi elvárásokat tematizáló előadás olyan színházi nyelvvel dolgozik, amely nem akar meggyőzni saját igazáról, és kioktatni sem igyekszik minket, nézőket. „Nem akar kiáltvány lenni, nem akar meggyőzni. Csak megmutat valamit. Mindenki döntse el maga, hogy mit.” – mondja bodokihalmen kata egy vele készített interjúban. Ez a színházi esemény valóban együttes jelenlétre, közös gondolkodásra hív. A mozgásszínház, a drag king show és a performansz nyelvét használó előadásban a másság nem egzotikumként jelenik meg. A nemi identitáskeresést a mindennapi cselekvések, rituálék által mutatja be. Így a „másik”, a színpadon lévő szereplő története nem egy idegené lesz, hanem a miénk is. A Parallelnek nincsenek konkrét válaszai. Az identitáskeresés az előadás során közös úttá válik.

Ferenc Sinkó, actorul Teatrului Maghiar de Stat Cluj, este și regizor-coregraf al asociaţiei GroundFloor Group. Spectacolele sale, în care se întrepătrund dansul și teatrul, sunt create la Centrul Cultural Fabrica de Pensule din Cluj. Echipa GroundFloor Group organizează săptămânal ateliere de Contact Impro Jam, deschise tuturor celor interesați, și anual, Festivalul Internaţional TransContact al comunităţii de contact improvizaţie din România și din lume, care a avut până acum șapte ediţii. Activitatea lor promovează libertatea mișcării și bucuria de a dansa. Spectacolele puse în scenă de Ferenc Sinkó abordează probleme actuale ale societăţii. Divas, prezentat în 2011, analiza efectul industriei filmului și industriei cosmeticii, al reclamelor și magazinelor asupra femeii, precum și felul în care ele influenţează destinele lor. Producţia cea mai recentă a asociației GroundFloor Group a fost prezentată în premieră la Festivalul Internaţional de Teatru, Dans și Video Temps d’Images 2013, care a avut ca temă solidaritatea. Spectacolul Parallel a fost creat la invitația lui Miki Braniște, directoarea evenimentului care a lansat sloganul solidarităţii și al interdependenţei. Punerea în scenă a lui Ferenc Sinkó și a Letei Popescu reprezintă în mod autentic tema festivalului Temps d’Images 2013, mai mult, reprezentațiile viitoare ar putea reprezenta un îndrumar pentru înţelegerea lumii în care trăim. Sinkó și echipa au optat pentru fuziunea realităţii cu ficţiunea, având ca punct de plecare trăirile celor două interprete (Lucia Mărneanu și kata bodoki-halmen). Spectacolul are ca temă identitatea sexuală, acceptarea sinelui, așteptările societăţii, lucrând cu un limbaj teatral care nu intenţionează să ne convingă sau să ne impună propriul adevăr și nici să le facă morală spectatorilor. „Spectacolul nu vrea să fie un manifest, nu vrea să convingă. El doar arată ceva. Să decidă fiecare la rândul său, ce anume.” – spune kata bodoki-halmen într-un interviu. Evenimentul teatral ne îndeamnă la o prezenţă participativă, la o reflecţie colectivă. În acest spectacol care face apel la limbajul teatrului dans, al „drag king show”-ului și al performance-ului, diversitatea nu apare ca ceva exotic. Căutarea identităţii sexuale este prezentată prin acţiuni și ritualuri obișnuite. Astfel, istoria „celuilalt”, al actorului de pe scenă, nu va fi cea a unui străin, ci și a noastră. Parallel nu oferă răspunsuri concrete. Căutarea identităţii devine, pe parcursul spectacolului, calea noastră comună.

előadják | cu: LUCIA MĂRNEANU, KATA BODOKI-HALMEN koncept, koreográfia | conceptul, coregrafia: SINKÓ FERENC rendező | regia: SINKÓ FERENC, LETA POPESCU szöveg | textul: a csapat | echipa díszlet | decorul: VALENTIN ONCU jelmez | costumele: BOCSKAI GYOPÁR dalok | cântecele: KATA BODOKI-HALMEN zene | muzica: DANAGA technikai munkatárs | asistență tehnică: ALMÁSI ATTILA


Radu Lărgeanu, Györgyjakab Enikő

DÉMONOK | DEMONI A Kolozsvári Állami Magyar Színház színésznőjét, Györgyjakab Enikőt az utóbbi időben egyre több független színházi előadásban is láthattuk. Volt, amikor bohócként éppen állást keresett (Bohóc kerestetik, r.: Alexandru Gherman), vagy egy színes dobozból mászott ki mint Mindenke (Mindenke és a varázsdoboz). Ezúttal a Donát negyed egy csendes utcájában áll az ablak előtt. Várja, hogy a házban elfoglaljuk a helyünket. Várja, hogy elkezdődhessen az előadás. Vagy már szerepben van, élettársát várja haza… Egy biztos, a félreeső sarok a kukucskáló nézőké, a ház többi része pedig a kavargó viszályoké lesz. A Jolly Színház Démonok című előadásának Koós Ferenc adott otthont magánházában, így a Démonok az első lakásszínházi előadásnak számít Kolozsváron, melyben a 20 férőhelyes nézőtér észrevétlenül beépül a nappaliba. A Răzvan Mureșan által rendezett előadás az elsilányult párkapcsolatok képét tárja elénk, melyhez a szereplők makacsul ragaszkodnak. Lars Norén svéd drámaíró két házaspár kapcsolatát dolgozza fel drámájában, melyek látszólag különböznek egymástól, viszont az előadás során kiderül, egyik kapcsolatban sincs egészséges viszony a felek között. A Démonok az Edward Albee Nem félünk a farkastól című drámájához hasonlóan ördögi vitákban gazdag, fullasztó feszültségeket működtet. Egy házaspár (Katarina–Frank: Györgyjakab Enikő és Radu Lărgeanu) vendégül látja a szomszédban lakó házasokat (Jenna–Tomas: Alexandra Tarce és Miron Maxim). Találkozásuk a házaspári viszonyok kibontakozását segíti elő. A szereplők képtelenek kilépni a párkapcsolatukból, sőt egyre gyorsabban és intenzívebben hajtják a veszekedés ördögi köreit. A Jolly Színház előadása végén megértjük, hogy ezek a szereplők hiába fáradnak bele a folyamatos rombolásba, holnap újból ugyanott folytatják, ahol előző este abbahagyták.

szereplők | cu: GYÖRGYJAKAB ENIKŐ, ALEXANDRA TARCE, RADU LĂRGEANU, MIRON MAXIM rendező | regia: RĂZVAN MUREȘAN fordítás | traducerea: ASA APELKVIST, SÂNZIANA DAMIAN

Biró Réka

Enikő Györgyjakab, actriţa Teatrului Maghiar de Stat Cluj, a făcut parte în ultima vreme din mai multe spectacole independente. Într-o vreme își căuta de lucru în Angajare de clovn, regia: Alexandru Gherman, sau ieșea dintr-o cutie colorată întruchipându-o pe Totulica (Totulica și cutia magică). De data aceasta stă în faţa ferestrei, pe o stradă liniștită din cartierul Grigorescu, și așteaptă să ne ocupăm locurile pentru a putea începe spectacolul. Sau poate că deja a intrat în rol și își așteaptă soţul să se întoarcă acasă… Un lucru este sigur, colţul retras este al spectatorilor care trag cu ochiul, celelalte spaţii ale casei fiind rezervate unor conflicte tulburătoare. Spectacolul Demoni al Teatrului Jolly este găzduit de casa particulară a lui Ferenc Koós. Astfel, Demoni poate fi considerat primul spectacol de teatru de apartament din Cluj, în care sala de 20 de locuri se instalează pe neobservate în camera de zi. Spectacolul, pus în scenă de Răzvan Mureșan, ne prezintă relaţiile degradate dintre membrii cuplurilor, la care aceștia ţin cu încăpăţânare. Dramaturgul suedez Lars Norén analizează relaţia dintre două cupluri, care la prima vedere diferă unele faţă de celelalte, în cursul reprezentaţiei însă ne dăm seama că în niciunul nu există legături sănătoase. Similară piesei Cui i-e frică de Virginia Woolf? a lui Edward Albee, Demoni operează cu tensiuni sufocante, bogate în dispute infernale. Unul dintre cupluri (Katarina și Frank: Enikő Györgyjakab și Radu Lărgeanu) invită la ei cuplul de vecini (Jenna și Tomas, adică Alexandra Tarce și Miron Maxim). Întâlnirea lor facilitează dezvăluirea relaţiilor conjugale a fiecăruia dintre ei. Personajele sunt incapabile să iasă din relaţiile lor de cuplu și parcurg tot mai repede și mai intens cercurile vicioase ale disensiunilor. La sfârșitul spectacolului Teatrului Jolly înţelegem că personajele se obosesc necontenit în devastarea continuă, iar a doua zi vor continua din punctul unde s-au oprit în seara precedentă.


INTERJÚ | INTERVIU

Kézdi Imola a tanításról Kérdezett: Biró Réka és Deák Katalin

A bizalom ott kezdődik, hogy sokat beszélgetünk. Kézdi Imola

Anya vagy. Játszol. Tanítasz. Jó így a sorrend? Anya vagyok. Ezen túl vagy van, vagy nincs valami. Ez a legnagyobb feladat. Ebbe eddig belefért a színház. Most a tanítást is belegyúrtam, mert már évek óta győzködnek. Bodó Ottó [dr. Bodó A. Ottó – a BBTE Színház és Televízió Kar Magyar Szakának tanszékvezetője] rá-rákérdezett szerényen, de mindig nemet mondtam. Mit tudnék én megtanítani? Még én is tanulok. Vagy ha mégis, akkor milyen az a föld, amelybe elszórom a magokat. Megfogan-e, kikel-e valami? Ezzel lekerekítettük a mondat végét. Aztán nyáron, amikor újra nemet mondtam, Biró József is kért tíz percet. Elmondta, hogy mennyire jót fog tenni nekem a tanítás. Meglátom, milyen jó lesz. Nem mertem beleugrani. De ősz elején újra jöttek, hogy eleinte csak kevés órát adnának. Ízelítő lenne nekem és a diákoknak is. Inkább játék, ismerkedés. Majd meglátjuk, hogy kell-e ennek nagyobb teret engedni. Négy éve gondolkodom, most már dönteni kellett. Még egy estét kértem, aztán felhívtam Ottót, hogy igen. Belevágok. Végül egy évre leszerződtem mint meghívott szakember.

Látsz különbséget a mostani és a te generációd közt? Soha nem akartam azzal indítani az órát, hogy „annak idején.” De úgy látszik, előbb-utóbb minden tanár beleesik a „mi időnkben”-be és az „annak idején bezzeg”-be. Természetesen, ez engem sem került el, de: annak idején tényleg több időnk volt egymásra. A tanároknak is több idejük volt ránk. Reggeltől estig együtt voltunk. Annak idején nem éreztem, hogy a feladatokat gyorsan kell megoldani. Ma mindenkinek meg akarunk felelni, gyorsan el akarjuk sajátítani ezt a – három év alatt elsajátíthatatlan – mesterséget.

Színészmesterséget tanítasz. Mi a legfontosabb, amit ebből át lehet adni? A fegyelem és a fantázia. A fegyelmet lehet kérni. A fantáziát pedig fejleszteni.

Egy előző interjúban mondtad, hogy egyetemistaként néha azt érezted, nem a te helyed a színház. Többször összecsomagoltál. Ki volt akkor melletted? Tud-e ilyenkor segíteni a tanár? Tud, hogyha szólsz neki. Én nem mondtam senkinek. Egy éjszaka alatt meg kellett győznöm magam, hogy másnap még ott leszek a balett órán, de utána megyek a vonathoz. Aztán balett óra után úgy döntöttem, hogy még felmegyek a színészmesterség órára, mert imádom Lohinszkyt. Még megcsinálom azt a jelenetet, amit szeretek, de utána biztos megyek. Akkor elfáradtam, de már kezdődött a következő óra. Beszédtechnika, azt is szeretem. De utána van esti vonatom. Azzal tényleg megyek. Este kicsomagoltam, és arra gondoltam, hogy ha naponta így veszem az akadályokat, nem is fáj, nem is rossz, sőt, jól érzem magam, akkor mégis tovább kellene csinálni. Most úgy éreztem, hogy ezt el kell mondani a diákoknak. Ezért kezdtem az óráimat azzal, hogy ha valaki ilyesmit érez, forduljon bizalommal hozzám. Nem fogom lebeszélni, sem elküldeni. Csak mondja el a problémáját. A bizalom ott kezdődik, hogy sokat beszélgetünk. A gyakorlatok mellett ez is fontos.

Van-e tanár, akinek a mintáját követni szeretnéd? Lohinszky Loránd. Ő volt az osztályvezetőnk. Fegyelem, pontosság, fantázia – ezek voltak a vesszőparipái. Első- és másodéven nem értettük. A tizennyolc éves diák – akinek a fejébe azt akarják beletömni, hogy fantázia, fantázia, fegyelem, fantázia, pontosság – nem érti. Nem is értheti. Azt gondolhatja, hogy a fantázia és a fegyelem nem fér össze… „Ereszd el a hajamat”, de közben legyél nagyon fegyelmezett. Mindenhez legyen idegrendszered. Erről szól ez a pálya. Ha megtanulunk dolgozni, akkor sok munkával, fantáziával és fegyelemmel talán felmerészkedhetünk a színpadra. De még így is ott a talán. Az örökös kérdésfelvetés. De a válaszkeresés hogyanja is megtanulható.

Mi az, ami három év alatt mégis elsajátítható? Játszunk, jeleneteket csinálunk, technikákat keresünk. Kérdéseket teszünk fel, és válaszokat adunk. Ha az idő engedi, akkor lopni is lehet. Lopni a mesterséget. Mi Lohinszky Lorándtól megkaptuk azt a feladatot, hogy nyitott szemmel járjunk a világban. Mindent és mindenkit figyeljünk meg, és majd alkalomadtán használjuk fel ezt a színpadon.


Mit tanácsolnál neki? Első- és másodéven ez természetes. Ha van B-terv, akkor azt mondanám, hogy lehet színház nélkül is élni, de kell még futni egy kört. Kiderül majd, hogy a fáradtság beszél-e belőlünk, vagy tényleg nem vagyunk elég erősek ehhez. Ha én annak idején nem győztem volna meg magam, hogy maradjak, most lelkileg szegényebb ember lennék. Bármilyen más jó B-tervet választottam volna. Visszagondolva, van, amit nem tanítottak meg, de szükséged lett volna rá? Inkább az ellenkezője. Lohinszky megkövetelte a fegyelmet, rengeteg időt, energiát szánt ránk, és ezért hálás vagyok neki.

nekem megy” vagy „ezt a kisujjamból kirázom”, akkor az a nézőtéren már tíz kilométerről látszik. Akkor jó, amikor tovább kutatsz, keresel, kérdezel. Amikor már érzed, hogy megvan, de még megnézel nyolc másik utat. Amikor elengeded a fantáziádat. Tapasztalatból tudom, hogy ez sem a főiskolán, sem a színházi előadáson nem vész el. Ahhoz viszont, hogy dolgozhass, vigyáznod kell az egészségedre. Azt kérdezte egyik diákom: „Azt tanítják az egyetemen, hogy keressük önmagunkat. De ha éjszaka esek be az ágyba, és reggel hétkor kelnem kell, mikor keressem önmagamat? Éjszaka?” Ne. Éjszaka pihenj. Alvás és evés nélkül senki nem tudja jól csinálni. Első éven a vizsga utáni kiértékelésen, amikor vártuk a dicséretet, a sok Csehov-, Ibsen- és Shakespeare-lecke helyett a tanárok azt mondták: „Imola, minden reggel tíz deka párizsi, egy kifli, egy aludttej. Így kezded a napot. Órák után megeszel egy levest. Másodikat is. Ha van időd, desszertet is. Este, amikor hazaérsz, és ha már elfogyott az anyuci-féle töltött káposzta vagy megették az orvosis barátaid, veszel még egy kiflit, még tíz deka párizsit, és jól megvacsorázol.” Hogy jön ez ide? Hogy jön a színészmesterséghez a párizsi? Aztán megértettük: a jó munkához jó fizikai erőnlét kell, fáradtan, éhesen nem lehet próbálni.

Milyen problémákat tapasztalsz az egyetemen? A teremhiányt. Nekünk volt saját termünk. Az első-, másod- és harmadévnek volt külön tere. A negyedévnek volt egy stúdiója öltözővel. Ott már előadások készültek. Jót tenne a diákoknak, hogy ha lenne öltözőjük, ahová begyúrhatják a próbaruhát. Persze, lehet rohangálni teremből terembe, de a saját tér nagyobb biztonságot ad. Nekik ez nincs meg. A balettoktatás is hasznos lenne. Nem azért, hogy nagy baletttáncos váljon belőlük, hanem mert önfegyelemre és helyes testtar- Hogyan értékeled ezt a félévet? Lesz folytatása? Mit vársz el a diákoktól? tásra tanít. Lesz egy konkrét vizsga. A rendszer ezt követeli. Nagy fába vágtuk a fejszénket, mert másodéven Három nővér-jelenetekkel dolgoMivel maradnak a diákok az egyetem után? Annak az érzésnek kell megmaradnia, hogy jó volt itt nekik. Ez zunk. Rengeteg idő kellene minden mondatra. De nem voltunk biztonságot ad, amikor kirepítik őket a küszöbön, bele a nagyvi- olyan sokat együtt, hogy nagy elvárásaim legyenek. A mi kapcsolágba. A színházak tele vannak. A színházigazgatók nem keresnek latunk még gyerekcipőben jár. A cél az, hogy megtanuljanak egy újakat, mert nincsenek üres helyek. Már csak kiskapuk vannak. jelenetet felépíteni; hogyan indul el, mi a csúcs, és végül hogyan Olyan világba jönnek, amire csak úgy lehet felkészíteni őket, hogy cseng le bennük. Amikor látom, hogy beleépítik a szerepükbe azt, megedzed az idegrendszerüket. A csomagban, amelyet három év amiről beszéltünk, az jó visszajelzés. Ott a magocska már megalatt egy évfolyamnak át szeretnék adni, benne van a biztonság, a fogant, és ki fog kelni. A tanítás ezt az izgalmat adja. Felfrissít. Jól megerősített idegrendszer, a soha véget nem érő keresés és a érezzük magunkat. Örülök, hogy elvállaltam. kételkedés, mert én is így dolgozom. Ezt élem meg. Te mit tanulsz a diákoktól? Türelmet, mert a gyeplőket meg kell néha húzni, nem lehet annyira begyorsulni. Ők nagyon akarnak. Jó csapat, csak türelmetlenek. Ezért tanítottak nekem még több türelmet. Mert a kislányommal, Rézivel már megtanultam, nem az egyetemisták kezdték először. Többet tanultam tőle, mint magamtól az első harminc évben. Ő egynaposan is tudott tanítani. Olyan dolgokra kellett figyelnem benne és magamban is, amelyekre előtte nem. Ez az igazi egyetem. Sokat példálózom Rézivel a fantáziagyakorlatokon. Ilyenkor csak jól kellene éreznünk magunkat, mi pedig kínlódunk. Már a tizennyolc éves is kínlódik. Idősebb korban még nehezebb. A gyermeknek ez egyszerűbb. Rézinek mindenre van válasza. Például, amikor rajztémát kap, azonnal fogja a ceruzát, és nekikezd. Ez nem azt jelenti, hogy már megvan a végső eredmény a fejében, hanem a bátorságról szól. Mi, felnőttek ezeket túlbonyolítjuk. A gyerek rajza azonban pontosan olyan színű lesz, amilyennek lennie kell. Arról szól, ami a feladat. Szóval, engedd el a fantáziádat, és bátran használd a színeket. De közben azt is tudnod kell, hogy ezen a pályán a piros soha nem biztos, hogy piros. Keresni kell az árnyalatokat, mert amit csak pirosnak látunk, annak legalább nyolc neve van. Ahhoz, hogy megtaláld a piros árnyalatait, más színeket is fel kell használnod. Mi az, ami nélkülözhetetlen a színészmesterséghez? Az erős idegrendszer és az érzékenység. Majdnem kioltják egymást, de mindkettőre szükség van. Meg kell találni e kettő között az egyensúlyt. Érzékeny embernek kell lenned, de kötélidegzettel. Enélkül nem érdemes nekifogni, mert rosszat teszel magadnak. Egyiket sem lehet megtanítani. Az istenadta tehetség erről is szól. Utána jön a munka. Amikor azt mondod, hogy „ez


Imola Kézdi despre provocările pedagogiei Interviu de Réka Biró și Katalin Deák

Ești mama unei fetiţe. Joci teatru. Predai actorie. Aceasta este ordinea corectă? Sunt mamă. În rest, ori este ceva, ori nu este nimic. Acesta este cel mai important lucru în viaţă. Până acum teatrul și-a găsit și el locul în viaţa mea. Acum, pe lângă teatru am înghesuit și predarea, după ce colegii încercau de ani de zile să mă convingă să fac asta. Ottó Bodó [dr. Ottó Bodó A. – șef de catedră UBB, Facultatea de Teatru și Televiziune, Linia Maghiară], cu modestia lui, mi-a pus întrebarea de câteva ori, dar eu întotdeauna am răspuns nu. Ce aș putea să îi învăţ eu pe studenţi? Eu însămi încă mai învăţ. Și dacă totuși aș accepta, cum va fi pământul în care voi semăna? Va încolţi oare sămânţa? Așa am și încheiat subiectul predării. Vara trecută însă, după ce din nou am refuzat oferta lui Ottó Bodó, József Biró m-a rugat să ne întâlnim pentru zece minute. Mi-a spus că predarea va avea un efect foarte benefic asupra mea și că voi vedea cât de bine mă voi simţi. N-am avut curajul să încerc. La începutul toamnei m-au căutat iarăși, spunându-mi că e vorba de doar câteva ore, pe o perioadă de probă, atât pentru mine, cât și pentru studenţi. Era mai mult o joacă, o ocazie de a ne cunoaște unii pe ceilalţi. Cu timpul vom vedea, dacă vom putea continua pe un termen mai lung. Au trecut patru ani de când mă tot gândesc. Era timpul să iau o decizie. Le-am mai cerut o seară pentru a mă putea decide, apoi l-am sunat pe Ottó și i-am spus că sunt gata să încerc. Până la urmă am acceptat să fiu, timp de un an, lector invitat.

Poate se gândește, că fantezia și disciplina nu sunt compatibile… Să fii absolut degajat și în același timp extrem de disciplinat. Și să ai un sistem nervos pregătit pentru orice situaţie. Cel mai important lucru în această profesie. Dacă învăţăm să lucrăm, atunci cu multă muncă, fantezie și disciplină, ne putem aduna curajul pentru a ne urca pe scenă. Dar și atunci mai există o incertitudine. Îndoiala există întotdeauna. Însă poţi învăţa și modul de a căuta răspunsul. Observi vreo diferenţă între generaţia ta și cea actuală? Niciodată nu am vrut să încep o lecţie cu studenţii cu cuvintele: „pe vremea mea”. Se pare însă că, până la urmă, toţi profesorii cad în această capcană: „pe vremea mea” sau „sigur, pe când eram eu tânăr”. Nici eu nu am putut evita aceste capcane, dar totuși este aici un adevăr: când eram studentă petreceam mult mai mult timp împreună cu ceilalţi. Și profesorii aveau mai mult timp pentru noi. Eram împreună de dimineaţa până seara. Atunci nu am avut senzaţia că trebuie să-mi rezolv sarcinile în grabă. Acum vrem să satisfacem pe toată lumea, studenţii vor să-și însușească rapid această meserie – lucru imposibil în doar trei ani.

Totuși, în trei ani ce poate fi însușit? Jucăm, pregătim anumite scene, experimentăm tehnici. Formulăm întrebări și dăm răspunsuri. Și dacă timpul ne permite, putem să și furăm. Să furăm meserie. De la domnul profesor Loránd Lohinszky am învăţat să umblăm în lume cu ochii deschiși. Să observăm Predai actorie. Care este cel mai important lucru pe care îl poţi lumea și tot ceea ce ne înconjoară, astfel încât, când se ivește ocazia, să putem folosi pe scenă cele observate. împărtăși studenţilor? Disciplina și fantezia. Disciplina o poţi cere. Fantezia o poţi Într-un interviu anterior ai spus că, în timpul studenţiei, ai simţit dezvolta. uneori că locul tău nu este în teatru. Ţi-ai făcut bagajele de mai multe ori. În aceste momente cine a fost alături de tine? Un profeExistă vreun profesor care ţi-a oferit un exemplu de urmat? Da, Loránd Lohinszky. El ne-a îndrumat un an. Disciplină, riguro- sor te poate ajuta în asemenea situaţii? zitate, fantezie – acestea au fost ideile fixe ale domnului profesor. Da, dacă îl rogi. Eu nu am cerut ajutor nimănui. Într-o noapte în În anul întâi și doi nu l-am înţeles. Studentul de 18 ani – în capul care n-am dormit, m-am decis că a doua zi mă prezint la ora de căruia vrei să bagi fantezie, fantezie, disciplină, fantezie, riguro- balet, iar după aceea mă duc să iau trenul. Dar după ora de balet am spus că mă mai duc la ora de actorie, fiindcă îl ador pe zitate – nu înţelege. Nici nu are cum să înţeleagă. Lohinszky. Termin scena la care lucram și care îmi plăcea atât de


Încrederea se câștigă discutând.

mult, dar după aceea sigur voi pleca. Am obosit, dar a și început ora următoare. Vorbire scenică, care iarăși mi-a plăcut. Mai aveam un tren seara. Cu acel tren sigur voi pleca. Seara mi-am desfăcut bagajele și m-am gândit că, dacă în fiecare zi trec peste obstacole în acest fel, nici nu mă doare, nici nu mi-e rău, chiar mă simt bine, atunci totuși ar trebui să continui. Acum, ca profesor, am simţit că trebuie să le povestesc studenţilor mei cele întâmplate. De aceea am început cursul spunându-le că dacă au senzaţii de nesiguranţă asemănătoare, să vină la mine cu încredere. Nu voi convinge pe nimeni să se răzgândească sau să plece. Numai să-mi spună problema lor. Încrederea se câștigă discutând. Pe lângă exerciţiile zilnice, acest lucru este foarte important. Ce i-ai sfătui pe studenţi? Le-aș spune că ceea ce simt este foarte natural în primii ani de facultate. Dacă au și un plan B, atunci le-aș zice că se poate trăi și fără teatru, dar că merită să mai încerce încă o dată. După aceea se va vedea dacă este vorba doar de oboseală sau într-adevăr nu sunt destul de rezistenţi pentru actorie. Dacă în timpul studenţiei nu m-aș fi hotărât să continui să învăţ actoria, acum aș fi un om mai sărac sufletește. Oricât de bun ar fi fost planul B ales. Cu ce rămân studenţii după ce termină facultatea? Trebuie să rămână cu sentimentul că le-a fost bine aici. Acest sentiment le dă siguranţă în momentul în care trec pragul facultăţii și pornesc în lumea cea mare. Teatrele sunt pline. Directorii de teatru nu caută actori noi, nu au locuri vacante. Nu mai există decât portiţe. Actorii tineri intră într-o lume pentru care nu-i poţi pregăti decât dacă le întărești sistemul nervos. Pachetul pe care vreau să îl înmânez după trei ani de pregătire trebuie să conţină siguranţă, un sistem nervos întărit, curiozitatea de a căuta în permanentă și de a-și pune întrebări. Eu însămi așa lucrez și așa trăiesc. Tu ce înveţi de la studenţi? Răbdarea, pentru că uneori trebuie să tragi de frâie, nu este bine să accelerezi prea mult. Studenţii au o voinţă enormă. Împreună formează o trupă bună, numai că sunt foarte nerăbdători. Așa am învăţat să am și mai multă răbdare. De fapt fiica mea, Rézi, a fost prima care m-a învăţat acest lucru, nu studenţii. Am învăţat mai mult de la ea decât de la mine însămi în primii treizeci de ani de viaţă. Ea a fost cea care mi-a dat lecţii de viaţă și când avea doar o zi. Trebuia să fiu atentă la ea și la mine însămi, să observ lucruri pe care până atunci nici nu le-am văzut. Aceasta a fost pentru mine adevărata lectură. O citez deseori pe Rézi când facem exerciţii de fantezie. În timpul acestora ar trebui doar să ne simţim degajaţi, iar noi ne chinuim. Chiar și tânărul de 18 ani se chinuiește. La vârste mai înaintate este și mai greu. Pentru un copil este mai simplu. Rézi are răspunsuri la orice întrebare. De exemplu, când primește o temă de desenat, ia imediat creionul și începe să deseneze. Aceasta nu înseamnă că are deja în cap o idee concretă, este vorba doar de curaj. Noi, adulţii, ne complicăm prea mult. Desenul copilului însă va avea întotdeauna culoarea pe care trebuie s-o aibă. Desenul vorbește tocmai despre tema dată. Deci trebuie să dăm frâu liber fanteziei, să folosim culorile cu curaj.

În același timp nu trebuie să uităm că, în meseria noastră, roșul nu este niciodată în mod sigur roșu. Trebuie să cauţi diferite nuanţe, fiindcă ceea ce pare roșu, are cel puţin opt denumiri. Pentru a găsi nuanţele unei culori, este necesar să folosești și alte culori. Care sunt datele absolut necesare pentru profesia de actor? Nervii de fier și sensibilitatea. Aceste două caracteristici sunt aproape antagonice, dar amândouă sunt necesare. Trebuie găsit echilibrul între ele. Trebuie să fii un om sensibil, dar cu nervii de fier. Fără aceste calităţi nu merită să începi actoria, pentru că îţi poţi face rău singur. Aceste lucruri nu pot fi învăţate. Ele fac parte din talentul primit de la Dumnezeu. După aceea vine munca. Când spui despre ceva că „pentru mine nu mai reprezintă o problemă” sau „o știu la perfecţie” – spectatorul observă acest lucru de la un kilometru. E bine să cauţi mai departe, să continui să investighezi, să pui întrebări. Când simţi că ai găsit ceea ce ai căutat, să mai analizezi alte opt posibilităţi. Și să dai frâu liber fanteziei. Din propria mea experienţă știu că aceste lucruri nu se pierd nici în timpul studenţiei, nici pe parcursul unui spectacol de teatru. Pe de altă parte, pentru a fi mereu gata de muncă, trebuie să ai grijă de sănătatea ta. Un student m-a întrebat: „La facultate ne învaţă să ne căutăm pe noi înșine. Dar dacă ajung în pat după miezul nopţii și a doua zi trebuie să mă scol la șapte, când mai găsesc timp pentru căutare? În timpul nopţii?” Nu – noaptea trebuie să ne odihnim. Fără somn și fără mâncare nimeni nu poate să-și facă bine meseria. În anul întâi, la evaluarea rezultatelor la examene, așteptam laudele, în loc de lecţiile primite de la Cehov, Shakespeare sau Ibsen, profesorii mi-au spus: „Imola, să mănânci în fiecare dimineaţă 100 de grame de parizer, un corn și un iaurt. Așa începi ziua. După ore mănânci o supă și felul doi. Dacă ai timp, și un desert. Seara, când ajungi acasă și nu ţi-au mai rămas decât sarmalele făcute de mama, fiindcă prietenii de la medicină ţi-au mâncat tot, te duci și îţi mai cumperi un corn și încă 100 grame de parizer și mănânci bine.” Cum adică? Ce are parizerul cu actoria? După un timp am înţeles: pentru o muncă eficientă trebuie să ai o condiţie fizică foarte bună, degeaba te duci la repetiţie obosit și cu stomacul gol. Cum ţi se pare acest prim semestru? Vei continua? Care sunt așteptările tale faţă de studenţi? Vom avea un examen impus de sistemul educaţional. Avem o sarcină destul de grea, în anul doi am lucrat pe scene din Trei surori. Am avea nevoie de foarte mult timp pentru fiecare frază în parte. Din păcate nu am petrecut prea mult timp împreună, deci nu pot să mă aștept la rezultate prea bune. Relaţia noastră este încă într-o fază de început. Scopul meu este să îi învăţ cum să construiască o scenă: cu ce să înceapă, care să fie punctul culminant, și la sfârșit ce ecouri va avea în ei. Când observ că au reușit să integreze tot ceea ce am discutat, consider că am primit un feedback pozitiv. Înseamnă că sămânţa a încolţit și va da roade. Predarea înseamnă pentru mine această emoţie. Mă înviorez. Ne simţim bine împreună. Mă bucur că am acceptat.


In memoriam

SENKÁLSZKY ENDRE Drága Bandi bácsi!

1914–2014

Dragă Bandi bácsi,

Asemeni cuiva care pentru totdeauna, pe vecie, cineva care, înveșmântat în amintirea ţesută cu fineţe, șovăie totuși să-și ia rămas bun, fiind nepregătit, stau în revelaţia irevocabilă a clipei, ușor invidios, spunând: asta da, această preschimbare a ieșit la perfecţie, oare cum trebuie să faci?... Asemeni cuiva care, pe ascuns, caută cortina, pentru a putea ieși, scena s-a terminat, poţi să te ridici, se poate aplauda, poţi să-ţi faci reverenţa, asemeni cuiva care își dă totuși seama că a fost jecmănit, că șira spinării, dreaptă ca trunchiul de copac, a fost culcată pe orizontală, că sfârșitul a cufundat-o în somn, asemeni cuiva care-și pleacă acum - „Zsolt, gyere ide, mondani akarok valamit. Néztem a jelenetet, capul în faţa smereniei, a iubirii, a fermităţii, a talentului, a nem rossz, amit csinálsz, csak nem lehet érteni semmit. Ne befele. înţelepciunii... Kifele. És halld meg, amit mondasz, ne vágtass át a szövegen, ne - „Zsolt, vino aici, vreau să-ţi spun ceva. Am urmărit scena, nu-i rohanj.” rău ceea ce faci, dar nu se înţelege nimic. Nu spre interior. Spre - „De Bandi bácsi, a rendező azt mondta, hogy...” exterior. Să auzi ceea ce spui, nu galopa prin text, nu te grăbi.” - „Úgy kell csinálni fiam, ahogy a rendező mondta, de kicsit úgy is, - „Dar Bandi bácsi, regizorul a spus că...” ahogy én mondom, a kettő nem mond ellent...” - „Tu, băiete, trebuie să faci cum ţi-a spus regizorul, dar un pic să Köszönöm, úgy fogom csinálni, Bandi bácsi, úgy fogjuk csinálni. faci și cum îţi spun eu, cele două nu se contrazic...” Most már semmi nem ragadhatja el tőlünk... A test már nem fog elvágódni a padlóburkolaton, a lélek szabadon száguld, és mégis Mulţumesc, așa am să fac, Bandi bácsi, așa vom face. Acum velünk marad, mint ki nemes szövésű emlékbe költözött, mint aki nimic nu mai poate să ni-l răpească... Trupul nu va mai cădea pe örökre, mint aki végleg. Drága Bandi bácsi. Isten veled, nyugodj podea, sufletul aleargă liber, și rămâne, totuși, alături de noi, asemeni cuiva transformat în amintirea ţesută fin, asemeni cuiva békében. care este pentru totdeauna, pe vecie. Dragă Bandi bácsi, Domnul Bogdán Zsolt să fie cu tine, să te odihnești în pace! Mint ki végleg, mint ki örökre, mint ki nemes szövésű emlékbe öltözött s búcsúzni mégis tétova, készületlen, állok a pillanat megmásíthatatlan felismerésében kissé irigykedve, hogy ez igen, ez az átváltozás remekül sikerült, hogy ezt vajon hogy kell csinálni?... mint ki titokban keresi a függönyt, hogy már lemehet, vége a jelenetnek, fel lehet kelni, lehet tapsolni, meghajolni, mint ki felméri mégis, hogy megrabolták, hogy szálfaegyenes gerincet vízszintessé szenderített a vég, mint ki fejet hajt most az alázat, a szeretet, a kitartás, a tudás, a bölcsesség előtt...

Zsolt Bogdán


4. kedd, 25. kedd, 20:00 Máté Angi Mamó című regénye nyomán După romanul Mamó de Angi Máté CSIPKE | DANTELĂ R: Mezei Kinga Stúdióterem | Sala Studio 1h 40’ szünet nélkül | fără pauză

8. szombat 20:00 ORSZÁGOS BEMUTATÓ | PREMIERĂ PE ȚARĂ 12. szerda, 21. péntek, 20:00 Miroslav Krleža LÉDA | LEDA R: Robert Raponja Nagyszínpad | Sala Mare 2h 15’ egy szünettel | cu pauză 15+ 9. vasárnap, 19. szerda, 20:00 Roger Vitrac VIKTOR, AVAGY A GYERMEKURALOM VICTOR SAU COPIII LA PUTERE R: Silviu Purcărete Stúdióelőadás a nagyszínpadon Spectacol studio în Sala Mare 2h egy szünettel | cu pauză 14+ 10. hétfő 20:00 Georg Büchner LEONCE ÉS LÉNA | LEONCE ȘI LENA R: Tompa Gábor Stúdióelőadás a nagyszínpadon Spectacol studio în Sala Mare 1h 40’ szünet nélkül | fără pauză 14. péntek 20:00 Bohumil Hrabal ŐFELSÉGE PINCÉRE VOLTAM L-AM SERVIT PE REGELE ANGLIEI R: Michal Dočekal Nagyszínpad | Sala Mare 2h szünet nélkül | fără pauză 12+ 15. szombat 20:00 „...NYÍLT SEBE VAGYOK A SZÍVEN SZÚRT VILÁGNAK...” Dsida-est R: Szugyiczky István A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának előadása Stúdióterem | Sala Studio 1h 20’ szünet nélkül | fără pauză

22. szombat, 23. vasárnap, 19:00 A. P. Csehov VÁNYA BÁCSI | UNCHIUL VANIA R: Andrei Șerban Stúdióelőadás a nagyszínpadon Spectacol studio în Sala Mare 3h 15’ egy szünettel | cu pauză 24. hétfő 20:00 Visky András VISSZASZÜLETÉS NĂSCUT PENTRU NICIODATĂ R: Tompa Gábor Stúdióelőadás a nagyszínpadon Spectacol studio în Sala Mare 1h 35’ szünet nélkül | fără pauză

27. csütörtök 20:00, SZÍNHÁZI VILÁGNAP ZIUA MONDIALĂ A TEATRULUI 0001-ES SZOBA.ÁLOMGYÁR CAMERA 0001.FABRICA DE VISE R: Simona Deaconescu A Bukaresti Nemzeti Táncközpont előadása | Un spectacol al Centrului Național al Dansului București Stúdióterem | Sala Studio 1h szünet nélkül | fără pauză 30. vasárnap 11:00 Frank L. Baum – Zalán Tibor ÓZ, A NAGY VARÁZSLÓ | VRĂJITORUL DIN OZ R: Puskás Zoltán Nagyszínpad | Sala Mare 2h 15’ egy szünettel | cu pauză

1. kedd, 29. kedd, 20:00 Johannes von Tepl A FÖLDMŰVES ÉS A HALÁL PLUGARUL ȘI MOARTEA R: Mihai Măniuțiu Stúdióterem | Sala Studio 1h 10’ szünet nélkül | fără pauză 14+

4. péntek 20:00 Bohumil Hrabal ŐFELSÉGE PINCÉRE VOLTAM L-AM SERVIT PE REGELE ANGLIEI R: Michal Dočekal Nagyszínpad | Sala Mare 2h szünet nélkül | fără pauză 12+

ÁPRILIS | APRILIE

2. vasárnap 20:00 Thomas Vinterberg – Mogens Rukov – Bo Hr. Hansen SZÜLETÉSNAP | ANIVERSAREA R: Robert Woodruff Stúdióterem | Sala Studio 1h 30’ szünet nélkül | fără pauză 16+ 3. hétfő 20:00 Demény Péter BOLERO R: Albu István Stúdióterem | Sala Studio 1h 20’ szünet nélkül | fără pauză

18. kedd 20:00 ORSZÁGOS BEMUTATÓ | PREMIERĂ PE ȚARĂ 20. csütörtök, 31. hétfő, 20:00 Alekszandr Ivanovics Vvegyenszkij IVANOVÉK KARÁCSONYA BRAD DE CRĂCIUN LA FAMILIA IVANOV R: Urbán András Stúdióterem | Sala Studio 1h 20’ szünet nélkül | fără pauză 14+

MÁRCIUS | MARTIE

1. szombat 20:00 Johannes von Tepl A FÖLDMŰVES ÉS A HALÁL PLUGARUL ȘI MOARTEA R: Mihai Măniuțiu Stúdióterem | Sala Studio 1h 10’ szünet nélkül | fără pauză 14+

2. szerda, 16. szerda, 19:00 Miroslav Krleža LÉDA | LEDA R: Robert Raponja Nagyszínpad | Sala Mare 2h 15’ egy szünettel | cu pauză 15+ 3. csütörtök, 24. csütörtök, 20:00 Máté Angi Mamó című regénye nyomán După romanul Mamó de Angi Máté CSIPKE | DANTELĂ R: Mezei Kinga Stúdióterem | Sala Studio 1h 40’ szünet nélkül | fără pauză

5. szombat, 23. szerda, 20:00 Roger Vitrac VIKTOR, AVAGY A GYERMEKURALOM VICTOR SAU COPIII LA PUTERE R: Silviu Purcărete Stúdióelőadás a nagyszínpadon Spectacol studio în Sala Mare 2h egy szünettel | cu pauză 14+ 6. vasárnap, 7. hétfő, 19:00 A. P. Csehov VÁNYA BÁCSI | UNCHIUL VANIA R: Andrei Șerban Stúdióelőadás a nagyszínpadon Spectacol studio în Sala Mare 3h 15’ egy szünettel | cu pauză 8. kedd 20:00 Demény Péter BOLERO R: Albu István Stúdióterem | Sala Studio 1h 20’ szünet nélkül | fără pauză 9. szerda 20:00 Visky András VISSZASZÜLETÉS NĂSCUT PENTRU NICIODATĂ R: Tompa Gábor Stúdióelőadás a nagyszínpadon Spectacol studio în Sala Mare 1h 35’ szünet nélkül | fără pauză 10. csütörtök 20.00 Liam Clancy, Mary Reich, Yolande Snaith, Shahrokh Yadegari, Tompa Gábor ROMOK IGAZ MENEDÉK RUINS TRUE REFUGE R: Tompa Gábor Stúdióterem | Sala Studio 1h szünet nélkül | fără pauză 12+ 12. szombat, 17. csütörtök, 26. szombat, 20:00 Alekszandr Ivanovics Vvegyenszkij IVANOVÉK KARÁCSONYA BRAD DE CRĂCIUN LA FAMILIA IVANOV R: Urbán András Stúdióterem | Sala Studio 1h 20’ szünet nélkül | fără pauză 14+ 25. péntek 19:00 Móricz Zsigmond NEM ÉLHETEK MUZSIKASZÓ NÉLKÜL NU POT TRĂI FĂRĂ MUZICĂ R: Hatházi András Nagyszínpad | Sala Mare 3h egy szünettel | cu pauză 30. szerda 20:00 Georg Büchner LEONCE ÉS LÉNA | LEONCE ȘI LENA R: Tompa Gábor Stúdióelőadás a nagyszínpadon Spectacol studio în Sala Mare 1h 40’ szünet nélkül | fără pauză


Szűcs Ervin, Albert Csilla, Viktor, avagy a gyermekuralom | Victor, sau copiii la putere

Szerkesztőség | Redacția: Visky András (koncepció | concept) Vajna Noémi (felelős szerkesztő | redactor responsabil) Szerkesztők | Redactori: Balázs Nóra Biró Réka Csép Zoltán Deák Katalin Kovács Kinga Lőrincz Ildikó Mirela Sandu

Fordítások | Traduceri: Koros-Fekete Sándor Design: Simona Giura Fotók | Foto: Biró István

Kolozsvári Állami Magyar Színház Teatrul Maghiar de Stat Cluj Igazgató | Director general TOMPA GÁBOR Str. E. Isac nr. 26–28, 400023 – Cluj, România Tel.: +40-264439204, Fax: +40-264236125 e-mail: office@huntheater.ro Jegypénztár | Casa de bilete: +40-264-593468 Nyitvatartás | Program: 10.00–13.00, 16.30–18.30 Online jegyvásárlás | Bilete online: www.biletmaster.ro

www.huntheater.ro A Kolozsvári Állami Magyar Színház az Európai Színházi Unió tagja Teatrul Maghiar de Stat Cluj este membru al Uniunii Teatrelor din Europa

A Kolozsvári Állami Magyar Színház fenntartója a Román Kulturális Minisztérium Instituție publică subordonată Ministerului Culturii

Partner: Partener:

Médiapartnerek Parteneri media:

Címlap: Dimény Áron, Viktor, avagy a gyermekuralom Hátlap: Hatházi András, Györgyjakab Enikő, Léda Coperta I: Áron Dimény, Victor, sau copiii la putere Coperta IV: András Hatházi, Enikő Györgyjakab, Leda


LÉDA | LEDA Karneváli komédia | Comedie-carnaval Magyar nyelvre fordította | Traducerea în limba maghiară:

Dudás Kálmán Szűcs Ervin Hatházi András Györgyjakab Enikő Bogdán Zsolt Kató Emőke Orbán Attila Csutak Réka Vindis Andrea Varga Csilla Kántor Melinda Sigmond Rita Balla Szabolcs Bodolai Balázs Fogarasi Alpár Salanță Vasile Horváth Zoltán Jazzybirds: Szép András, Antal Attila, Csergő Domokos, Réman Zoltán

Rendező | Regia: Robert Raponja Dramaturg | Dramaturgia: Visky András Díszlet- és jelmeztervező | Scenografia: Carmencita Brojboiu Zeneszerző | Muzica: Massimo Brajković Színpadi mozgás | Mișcarea scenică: Sinkó Ferenc A rendező munkatársa | Asistent de regie: Molnár Róbert Ügyelő | Regia tehnică: Kerezsy Imola

Országos bemutató | Premiera pe țară: 2014. március 8 martie 2014 Szerda Péntek Szerda Szerda

12.03. 21.03. 02.04. 16.04.

20h00 20h00 19h00 19h00

Nagyterem | Sala Mare 2h 15’ egy szünettel | cu pauză

TEATRUL MAGHIAR DE STAT CLUJ

MIROSLAV KRLEŽA


Newspaper of the Hungarian Theatre of Cluj