Issuu on Google+

2012–2013

szeptember–november | septembrie–noiembrie


Interjú Interviu

A színház identitásokat teremt és változtat meg Teatrul crează şi formează identităţi Beszélgetés Tompa Gáborral, a Kolozsvári Állami Magyar Színház fõigazgatójával

Directorul General al Teatrului Maghiar de Stat, Gábor Tompa discută cu Beáta Ketesdy despre proiectele şi programul teatrului pentru stagiunea 2012/2013

Egy-egy évad mûsortervének összeállítását hosszabb tervezési folyamat elôzi meg, a 2012/2013-as évad milyen vezérelvek mentén állt össze? Bármi, ami a Kolozsvári Állami Magyar Színházban történik, a mûvészszínház gondolatára épül. Ezt manapság sokan pejoratívan használják, egyfajta esztétizáló színházat értve ez alatt. Színházunk nem akar semmilyen trenddel, divattal sodródni, és egyáltalán nem akar egyetlen színházi formát követni, hanem többfélét, éppen azoknak az értékes alkotóknak a munkája nyomán, akiket meghívunk. Megôrizve a mûvészszínházi elképzelés folyamatosságát, szeretnénk, ha minden évadot egy-egy nagy mester jelenléte tenne izgalmasabbá. Ez a kilencvenes években egy Vlad Mugur-sorozattal kezdôdött, majd a David Zinderés Mihai Mænuifliu-sorozattal folytatódott, aztán Silviu Purcærete elôadásaival és az Andrei Øerban trilógiájával, de Matthias Langhoff, Robert Woodruff, Dominique Serrand elôadásai is ide tartoznak. A nagy mesterek jelenléte mellett hazai és nemzetközi téren is nyitottak maradunk a fiatal alkotók felé. Az elmúlt két évadban egyfajta amerikai körképet is terveztünk, amely elismert és fiatal rendezôk meghívásával kortárs és klasszikus színpadi mûveket mutat be. A magam részérôl az erdélyi mûvészetben és kultúrában az Apáczai Csere János-féle modellt tartom követendônek: a nagyvilágot járván olyan dolgokkal találkozom, amelyek az itthoni körülmények között még csak távoli, hosszú évek során elérhetô álomnak tûnnek, és ezeket megpróbálom hasznosítani itthon is. Persze, nem szabad elfelejteni, hogy az Apáczai szerû alakoknak manapság egyáltalán nincs Erdélyben becsülete. Milyen szempontok szerint állt össze a 2012/2013-as évad? Az évad összeállításakor figyelembe kell vennünk a meghívott rendezôk javaslatát is, hiszen ez jelenti a legfôbb

Realizarea programului unei noi stagiuni necesitæ un proces mai lung de planificare, care au fost ideile în jurul cærora s-a conturat programul stagiunii 2012/2013? Tot ce se întâmplæ la Teatrul Maghiar de Stat Cluj este rezultatul ideii teatrului de artæ. Aceastæ nofliune este folositæ astæzi în mod frecvent de cætre unii în sens peiorativ, împrumutându-i caracterul de teatru estetizant. Teatrul nostru nu vrea sæ se lase purtat de valurile vreunui trend sau ale vreunei mode ci urmæreøte diversitatea formelor de expresie teatralæ asiguratæ în primul rând de acei creatori valoroøi pe care îi are ca invitafli. Pæstrând idea teatrului de artæ în contemporaneitate dorim ca fiecare stagiune sæ fie marcatæ de prezenfla unui mare maestru al scenei, deschizând în acelaøi timp porflile pentru cele mai inovatoare creaflii ale generafliei tinere din flaræ øi din lumea întreagæ. Consideræm fiecare spectcaol nou un experiment øi o provocare care presupune asumarea unor riscuri noi indispensabile oricærui proces de creaflie autenticæ. Aceste aventuri nu urmæresc cu orice prefl „succesul“ ci noile modalitæfli artistice de a interoga prezentul øi de a cæuta ræspunsuri la problemele fundamentale ale existenflei umane. Trebuie sæ avem în vedere faptul cæ teatrul nostru este din 2007 membru al Uniunii Teatrelor din Europa, ceea ce ne obligæ sæ acordæm prioritate anumitor proiecte internaflionale, coproducflii øi schimburi artistice cu celelalte teatre membre. Datoritæ invitafliilor din stræinætate teatrul a devenit cunoscut nu numai în Europa ci øi în Asia øi în America de Sud. Da, trupa noastræ este prezentæ din ce în ce mai accentuat în circuitul teatral internaflional, am putea chiar spune cæ este poate cel mai bun ambasador al culturii maghiare din România, pentru cæ în pofida faptului cæ în presa localæ de limba maghiaræ nu este subliniat acest lucru, el a dus faima Clujului mult mai departe decât toate celelalte instituflii din oraø. Cum s-a næscut ideea Festivalului Internaflional de Teatru INTERFERENfiE? Ideea Festivalului Internaflional de Teatru INTERFERENfiE s-a næscut în timpul Zilelor Comemorative György Harag øi a Sæptæmânii Vlad Mugur unde la vremea aceea am reuøit sæ invitæm øi câteva spectacole din alte flæri. Ca urmare a reuøitei acelor douæ mici festivaluri ne-am propus sæ încercæm sæ prezentæm publicului clujean cu regularitate o mostræ din ceea ce reprezintæ teatrul con-


garanciát arra, hogy a választott mûvel fontos mondanivalójuk van. Nyilván, fontos szempont az is, kiosztható-e egy darab, hogy egy évadon belül a lehetô legjobban foglalkoztassuk a társulatot. A kolozsvári nagy létszámú társulat, és szinte lehetetlen, hogy minden színész egyformán kapjon feladatot. Megtörténik, hogy valaki egyik évadban nem dolgozik eleget, a másik évadban viszont túlterhelt, de egy nagy társulat is akkor tud jól mûködni, ha mindenki pontosan felismeri a helyét és tudja: a legkisebb megjelenéssel is lehet jelentôset alkotni, és az is fontos része az egésznek. Ugyanakkor továbbra is szeretnénk folytatni a nyitást fiatalabb alkotók felé, hiszen a Stúdiót ilyen mûhelynek is tekintjük. Albu István, akinek már két rendezését is láthattuk itt, idén újra egy stúdióelôadással jelentkezik. Néha jó az, ha egy fiatal alkotót a színház több projektre foglalkoztat, hisze úgy lehet megítélni, hogy merrefelé halad, hogyan találja meg a saját hangját, ami a színházban a legnehezebb. Minden elôadást olyan kísérletnek tekintünk, amellyel újabb és újabb kockázatot vállalunk, amiben benne van a kudarc lehetôsége is. Tulajodnképpen, soha nem a „sikert“ célozzuk, hanem azt a mûvészi útkeresést, amely felelôsen kérdez rá az emberi létezés alapvetô problémáira. Az új mûvek bemutatását is feladatunknak tekintjük: tervezem, hogy az elkövetkezô évadaink néhány elôadását az új hazai magyar drámának szenteljük. Akad néhány ér-

dekes alkotó, akire érdemes odafigyelni, például Demény Péter, Láng Zsolt, Karácsonyi Zsolt, Székely Csaba. A Visky Andrással való hosszú színpadi együttmûködésünk egyik gyümölcse éppen az volt, hogy sorozatban bemutattuk új darabjait, ami a rendezô és dramaturg együttmûködésének más színházi mûhelyben is természetes folyamata. Azt is szem elôtt kell tartanunk, hogy színházunk már öt éve az Európai Színházi Unió tagszínháza, ezért vannak

temporan în Europa øi în întreaga lume. La ediflia inaguralæ din 2007 am pus accentul pe interferenflele dintre diferite culturi, teatrul fiind o importantæ punte de legæturæ între ele. Descoperind tot mai multe semnificaflii ale acestui nofliuni am ajuns în ceea de a doua ediflie la interferenflele dintre spaflii, ieøind cu spectacolele din incinta teatrului øi încercând sæ includem alte spaflii publice din oraø pentru a ne adresa unui public cât mai divers øi mai larg. Acum am ajuns în pragul celei de a treia ediflii (este vorba despre un festival bienal) care are ca subiect relaflia complexæ dintre teatru øi muzicæ. Cum a influenflat aceastæ relaflie structura festivalului, ce spectacole vom putea vedea între 27 noiembrie øi 9 decembrie? Una dintre tendinflele teatrului contemporan este de a elimina graniflele rigide dintre diferitele forme de artæ. Teatrul øi muzica au fost dealungul timpurilor forme îmbinate, complementare dar s-au despærflit la un moment dat datoritæ unei gândiri sofisticate care a vrut sæ caute forme imanente caracteristice numai pentru o artæ sau alta pe cale analiticæ. În teatrul contemporan întrepætrunderea între aceste forme este evidentæ. Unele genuri dramatice øi teatrale se constituie pe structuri muzicale, în timp ce în operæ spre exemplu se pune un accent din ce în ce mai mare pe dramatismul øi teatralitatea partiturii, precum øi pe tehnica actoriceascæ cât mai evoluatæ a soliøtilor. La selecflia festivalului am avut în vedere acele spectacole însemnate care sau fost create de artiøti a cæror creaflii recente sunt caracterizate de desfiinflarea graniflelor amintite. De pildæ, vom putea vedea spectacole ale unor regizori care sunt de formaflie compozitori, altele în care o formæ de teatru european este asimilatæ de cætre un gen muzical tradiflional din Asia, unele în care actorii de teatru devin cântærefli de operæ sau iaræøi altele în care muzica øi coreodrama dialogeazæ în spafliu. Sper cæ în pofida tuturor dificultæflilor financiare, mai devstatoare ca niciodatæ vom putea oferi un nou punct de vedere asupra acestei arte efemere, dar care nu va putea pieri decât împreunæ cu întreaga omenire.

nemzetközi koprodukciós vállalásaink is, mind olyan feladatok, amelyeket örömmel és meggyôzôdéssel vállalunk. A színház az a fajta egyetemes nyelv, amelyek a kultúrák közeledését segíti és szolgálja, és képes eltörölni a nyelvi határokat. Így lehet igazából európainak lenni, és részévé válni annak a közös Európának, amelyrôl annyit beszéltünk. A színház két tere között hogyan oszlanak meg az elôadások – mi az, ami nagyterembe kerül és mi az, ami a Stúdióba? Jelen pillanatban két fô játékterünk van, az egyik a nagyszínpad, amit megosztunk az operával, és ez nem könnyû együttélés, még akkor sem, ha a két intézmény céljai ugyanazok lennének. A nagyszínpad repertoárját és elôadásszámát nagyon fontos mindig mérlegre tennünk, hiszen manapság Kolozsváron nagyon kevés olyan elôadást lehet bármelyik színházban létrehozni, ami sorozatban teltházakat vonzana. Számomra örvendetes módon, az elmúlt évadokban a kiváló elôadásaink vonzottak nagy létszámú közönséget. A Silviu Purcærete rendezte Pantagruel sógornôjét ezren látták esetenként, bár ritkán játszottuk itthon, ez akkor is legalább 12 ezer nézôt jelent. Vannak, akik a közönség számának csökkenését tûzik jelszóként zászlóra, de vajon az Erdélyben egyre inkább elszaporodó „egyletecskék“ és „közületecskék“ tettek-e valamit azért, hogy a kolozsvári fiatalság ne vándoroljon ki tömegesen, vagy a magyarság aránya ne csökkenjen 20 százalékról 15 százalékra?

Úgy kell terveznünk, hogy annyi elôadást mutasson be a színház, amennyit vállalni tud mûvészi kompromisszum nélkül. Az átlag öt-hat új bemutató és a régi darabok mûsoron tartása az, ami a vállalható minimum. Arra is gondot kell fordítanunk, hogy tudjuk megfelelô gyakorisággal mûsorra tûzni elôadásainkat, ne kelljen több hónapos szünetet tartani közöttük. Mindezt egyensúlyba kell hoznunk azzal is, hogy színházunk rendkívül sok hazai és nemzetközi fesztiválra vagy turnéra kap meghívást. A külföldi meghívásoknak köszönhetôen nemcsak Európában, hanem Ázsiában és Dél-Amerikában is bemutatkozhatott a kolozsvári színház. Társulatunk erôteljesen jelen van a nemzetközi színházi körforgásban, azt is mondhatom, hogy az erdélyi magyar kultúra követe, hiszen, még ha ez nem is szerepel a helyi magyar sajtóban, a színházunk kapcsán sokkal többet beszélnek Erdélyrôl és Kolozsvárról, mint sok más vonatkozásban. Ez az intézmény ejuttatja az erdélyi magyar kultúra hírnevét a világ minden tájára, és sokszor a színháznak köszönhetôen látogatnak el ide elsô ízben külföldi értelmiségiek, színház- és kultúraszeretô emberek. Ez így van már 1993 óta, amikor a Kopasz énekesnôvel elsôként látogatott Angliába egy erdélyi magyar társulat, aminek utólag szintén a kolozsvári közösség lett a haszonélvezôje. Hiszen évekre rá sikerült megvalósítanunk, hogy néhány rangos nemzetközi, európai és más kontinensrôl érkezô színházi társulat mutatott be


elôadásokat itt, ami lehetôvé tette, hogy a kolozsvári nézô helyben képet kapjon a nemzetközi színházi világról. Ennek a folyamatnak ilyenképpen egyenes következménye az INTERFERENCIÁK Nemzetközi Színházi Fesztivál. Az INTERFERENCIÁK Nemzetközi Színházi Fesztivál gondolata csírájában a Harag György-Emléknapok és a Vlad Mugur-Emlékhét ideje alatt született meg, ahová sikerült meghívnunk egy-két külföldi elôadást is. Akkor merült fel bennünk, hogy ezt érdemes kitágítani egy nemzetközi fesztivállá. Ez rengeteg logisztikával, pénzszerzéssel és kapcsolatteremtéssel is együtt járt, hiszen nem könnyû létrehozni egy nagyszabású fesztivált a semmibôl. Az Interferenciák elnevezés ötlete tulajdonképpen Kelemen Kingától, a színház akkori PR-menedzserétôl származik, akivel annak elônyeirôl beszélgettünk, hogy földrajzilag is, szellemileg is eleve több kultúra interferenciájában helyezkedünk el. Ez elôny, nem hátrány, fôleg ha nem zárkózunk el a kölcsönhatások elôl, hanem tudatosan vállaljuk, hogy a román, német, szerb, magyar és egyéb kultúrák, és színházi kultúrák találkozásából csak hasznunk származhat. Ezt kitágítva, a kultúrák interferenciáját jelenti az is, amikor rövid idôn belül többféle színházat láthatunk, amelyek estérôl-estére más és más nyelven szólalnak meg. Éppen a színház által lesznek átjárhatók ezek a kultúrák, mert a színház az az egyetemes nyelv, amit megért legtöbb esetben az is, aki nem beszéli a színpadon játszó színészek nyelvét. Így a fesztivál elsô, 2007-es kiadása a színházi kultúrák interferenciájáról szólt, majd ennek a fogalomnak egyre több jelentését kibontva, a második kiadás már a terek interferenciáját járta körül. Idén jutottunk el a kétévenként tervezett fesztivál harmadik kiadásához, aminek fô témája a színház és zene kapcsolata, párbeszéde. Színház és zene, ez merrefelé vitte el a fesztivál struktúráját, milyen elôadások lesznek láthatóak 2012 november 27-e és december 9-e között? A kortárs színházmûvészet egyik törekvése, hogy a mûfajok közti viszonyokat újraértelmezi. Ugyanakkor a dramatikus formában is tetten érhetô a zenei struktúra: az a fajta színházi struktúra, amit én szeretek, nagyon hasonlít egy zenei mû struktúrájához, amennyiben nem a prózai narrativitás, nem a mese elvén alapszik, hanem sokkal inkább a zenei szerkezeten. Így a színház, mint szintetikus és totális mûfaj és mûvészet mutatkozik meg, és ezt a jelenkori színházi törekvésekben nagyon jól nyomon lehet követni. Amikor összeállítottuk a fesztivál mûsorát, szem elôtt tartottuk, hogy melyek azok a kiemelkedô elôadások, amelyek olyan alkotók keze nyomán születtek, akik nem csak színházi emberek, hanem zenei téren is jelentôs alkotók. Például Heiner Goebbels zeneszerzô és rendezô Max Black elôadását láthatjuk itt, vagy Yeung Faï Hand Stories (Kéztörténetek) címû bábelôadását, amelyben a zene egyfajta narratív szerepet tölt be. Nagy

József is visszatér, a Les Corbeaux (Hollók) címû elôadása Szelevényi Ákos ütôhangszer-mûvésszel való dialógusára épül. De lesz opera is: Alban Berg Wozzeckjét Márton Dávid izgalmas rendezésében láthatjuk, vagy a Prágai Nemzeti Színház Beaumarchais Egy ôrült nap avagy Figaro házasságát hozza el Michal Docekal rendezésében. Ugyanakkor az INTERFERENCIÁKon egy UTE platformot is létrehozunk, az Európai Színházi Unió több tagszínháza is meghívottunk: a Prágai Nemzeti Színház mellett itt lesz a Jugoszláv Drámai Színház a BITEF díjnyertes elôadásával, az Elijah’s Chair-rel (Illés próféta széke), visszatér a Habima Nemzeti Színház is. A budapesti Katona József Színház Bodó Viktor Anamnézis címû elôadását hozza el, és mi is bemutatunk legújabb elôadásainkból. Örömmel mondhatom, hogy felújításra kerül Silviu Purcærete operarendezése, a Gianni Schicchi, ami a bukaresti Nemzeti Színházi Fesztiválra is meghívást kapott. A színház idén ünnepli megalapításának 220. évfordulóját. Hogyan helyezkedik el ma a színház a 220 éves hagyományban? Nagyon nehéz a színház kapcsán a hagyomány folytonosságról beszélni, már csak azért is, mert nem tudjuk, mihez kötôdhetünk, hiszen azok az elôadások, amelyek akkoriban létrejöttek, már nem léteznek. Viszont, ha jól szemügyre vesszük az elmúlt 220 év történetét, láthatjuk, hogy kiemelkedôt mindig a megújulást keresôk, az újítók, az új utakat megnyító alkotók jelentettek: Kótsi Patkó János, E. Kovács Gyula, Janovics Jenô, Harag György – ezt a négy nevet említeném. Ha alaposan tanulmányozzuk munkásságukat, láthatjuk, hogy mindig az illetô korszellemhez próbáltak igazodni egy igazából provinciális szellemi térségben, és így sikerült kiemelkedôt alkotniuk, sokszor mostoha körülmények között is. A múltbafordulás semmilyen helyzetben nem egészséges, de a színházban szinte lehetetlen, hiszen a színház feladata a kor pulzusán tartani a kezét. Azt gondolom, hogy a legméltóbban azzal tudjuk ezt a 220 évet igazolni, hogy folyamatosan magas színvonalú színházat próbálunk létrehozni a legnagyobb szakmai alázattal, igénnyel, becsülettel és ôszinteséggel. A színház feladata az, hogy egy közös fizikai térben olyan energiaáramlást tegyen lehetôvé, amely identitásokat teremt és változtat meg. Lejegyezte Ketesdy Beáta


Liam Clancy, Mary Reich, Yolande Snaith, Shahrokh Yadegari, Tompa Gábor

ROMOK IGAZ MENEDÉK RUINS TRUE REFUGE kollektív alkotás Samuel Beckett szellemében | creaţie colectivã în spiritul lui Samuel Beckett Elõadják | Cu: GYÖRGYJAKAB ENIKÕ, ALBERT CSILLA, SINKÓ FERENC, DIMÉNY KRISTÓF Rendezõ | Un spectacol de: TOMPA GÁBOR Koreográfus | Coreografia: YOLANDE SNAITH Zeneszerzõ | Muzica: SHAHROKH YADEGARI Díszlettervezõ | Scenografia: IAN WALLACE Jelmezkoncepció | Costume: JAYMEE NGERWICHIT A rendezõ munkatársa | Asistent de regie: BORSOS LEVENTE Ügyelõ | Regia tehnicã: BORSOS LEVENTE

Bemutatók Premiere

BEMUTATÓ DÁTUMA: 2012 szeptember 19 | DATA PREMIEREI: 19 septembrie 2012

A Nélküliség-tõl a Romok igaz menedék-ig: Samuel Beckett Tompa Gábor olvasatában, avagy hogyan olvassuk az olvashatatlant A Romok igaz menedék teljesen új eszközökkel eleveníti fel az egyén identifikációját a tükör-stádiumban. A színpadon három performer: egy férfi és két nô. Az elsô tíz percben úgy tûnik, hogy belegabalyodtak az anyagba és rögeszmés játékaikba. A végén (az utolsó öt percben), amikor egy váratlan fordulat, egy Deus ex machina megy végbe, a falon át belép egy kisfiú, amolyan miniatûr Godot. Belülrôl megvilágít egy filmre vett és a színpadra vetített babaházat, amelybe a három szereplô van bezárva, és valaki úgy mozgatja ôket, mint holmi gyalogokat egy sakktáblán. Ezt megelôzôen a három perlekedô igen hamar és igen sok (területi avagy féltékenységi) konfliktusba keveredett egymással. Most, bezárva ebbe a kispolgári, körültapétázott térbe, tovább folytatják aljas civakodásukat, szüntelen áskálódásaikat, míg végül keresztényi pózba merevednek: a kép a keresztrefeszítést ábrázolja. Ez a festôi, vallásos látvány – gyaníthatóan ironikus módon – ugyancsak kispolgári ideológiával telített: a férfi kinyújtja karjait, mintha megfeszítették volna, miközben a két síró asszony elfátyolozza magát és a kereszt lábához omlik. A rendezés egyértelmûen ábrázolja a keresztrefeszítés elbeszélését (legalábbis mint az egyik lehetséges törté-

Povestirea ræstignirii este reliefatæ clar de punerea în scenæ (cel puflin ca una din narafliunile posibile). De la începutul pânæ la sfârøitul spectacolului trecem de la o performanflæ individualæ compusæ din acfliuni juxtapuse, cu referire prin metonimie la dorinfle nedefinite, la o imagine metaforicæ a narafliunii occidentale øi creøtine prin excelenflæ: cea a ræstignirii, a supunerii faflæ de voinfla tatælui. În termeni laici øi lacanieni am putea spune cæ individul îøi gæseøte parcursul, povestirea sa fondatoare, supunerea sa legii tatælui øi simbolicului. Lumea imaginaræ a individului, relaflia de simbiozæ pe care o are cu mama în etapa preverbalæ, se transformæ în cursul acestei traversæri a oglinzii (la Tompa aceasta corespunde traversærii flæcærilor la sfârøitul partidei) într-o relaflie simbolicæ cu limba øi cu legea tatælui. Înaintea ræstignirii, bærbatul se afla în faza unei experienfle preverbale, nu avea nevoie de cuvinte, era în simbiozæ cu mama lui; pæræsind lumea imaginarului, el intræ acum în cea a simbolicului, a legii tatælui, a „nu-ului/numelui“ (non/nom) tatælui – o lume în care copilul nu mai este singur cu mama lui, o lume pe care trebuie s-o împartæ cu alflii, cu nevoile, dorinflele øi temerile altora. În dorinfla sa inconøtientæ, subiectul va cæuta totdeauna de acum înainte obiectul pierdut al dorinflei, absenfla, mama – aøa cum a cunoscut-o în timpul experienflei preverbale. Dacæ admitem cæ povestirea identificærii prin stadiul oglinzii descrie (fie øi parflial) parcursul acestei puneri în scenæ, ne ræmâne sæ examinæm cum este interpretat prin jocul actorilor øi al scenei. Patrice Pavis

netet). Az elôadás során az egyéni cselekvések sorozatából összeálló performansztól – amely meghatározatlan vágyakra utal egy metonímia révén – eljutunk a kimondottan nyugati és keresztény történet metaforikus képéig: a keresztrefeszítésig, az atya akaratának elfogadásáig. Világi megfogalmazásban, lacani terminológiát követve azt mondhatnánk, hogy az egyén megtalálja a saját útját, alaptörténetét, aláveti magát az apa törvényének és a szimbolikusnak. Az egyén képzeletvilága, a preverbális életszakaszban az anyával való szimbiotikus kapcsolata a tükör átlépése során (ez Tompánál a tûzön való átkelés a játszma végén) átalakul egy jelképes kapcsolattá, amelynek révén a nyelvhez és az apa törvényéhez kötôdik. A keresztrefeszítés elôtt a férfi élete preverbális tapasztalat volt, nem volt szüksége szavakra, mivel szimbiózisban élt az anyával. Miután kilépett a képzelet világából, most belép a jelképek, az apa törvényének, az apa „nem-ének és nevének“ (non/nom) világába, ahol a gyermek immár nincs egyedül az anyjával, hanem meg kell osztania a világot másokkal, mások szükségleteivel, vágyaival és félelmeivel. A szubjektum, akit tudattalan vágya vezérel, ettôl fogva mindig a vágy elveszett tárgyát keresi majd, a hiányzót: azt az anyát, akit a szavak elôtti életében ismert. Amennyiben feltételezzük, hogy a tükör-stádium általi identifikáció története megfelel – még ha részlegesen is – e rendezés folyamatának, a továbbiakban már csak azt kell megvizsgálni, hogy a történet hogyan testesül meg a színészek és a színpad játékában. A Beckett csavargójának hagyományos egyenruháját viselô performerek szótlan, testi cselekvései látszólag nem egy összefüggô logikát követnek: gyorsak, önkényesek, rögeszmések. Némiképp hasonlítanak a Nélküliség szövegének sebtében egymás mellé rakott darabkáira. A szöveg névszós mondatainak színpadi megfelelôi rövid gesztus-sorozatok. Eleinte a minimális elbeszélô logikát sem lehet felfedezni bennük. A cselekvések lázas állapota, gyorsasága, intenzitása lehetetlenné tesz bármilyen narratív folyamatosságot. Ezek a bohócszerû menetek Beckett teljes fegyvertárát igénybe veszik: kerekesszéket, kötelet, óriási cipôket, hosszú, fekete télikabátokat, kétágú létrát. A színészek játékai, rutinszerû „tevékenységeik“ (a routine angol jelentésének megfelelôen, amely cirkuszi mutatványt is jelent) rögtönzött benyomást keltenek, mintha egyéni performanszok lennének, de csakhamar rájövünk, hogy egy aprólékos rendezés állította be ôket. A színészek helyzetének kétértelmûsége – performerek vagy szerepek megszemélyesítôi? – szinte az elôadás végéig fennáll, mígnem színre lép a kisfiú, az apró Godot, akire már senki sem számított, és aki megteremti a teljes egyetértést, mint egy váratlanul megjelenô, gyermeteg God. Ez az a pillanat, amikor a három csavargó elfoglalja helyét a szimbolikus rendnek megfelelôen – habár furcsamód tovább folytatják számaikat, ugyanarra a zenére, ugyanazzal a jelbeszéddel.

Shahrokh Yadegari zenéje megfelel a feladatnak, igen erôszakos módon, nehezen elviselhetô disszonanciákkal és hangerôvel emeli ki a konfliktusokat. Arra gondolunk, hogy bizonyos mértékig a három izgatott szereplô gúnyosan fintorgó felettes énjét testesíti meg, emellett az atyai törvény, a felügyelet szerepét is betölti. A kis Godot megérkezéséig a mozdulatanyagban, a zenében és a ritmikában egy sor olyan tiszta jelet figyelhettünk meg, amelyet nem lehet átalakítani jelentéssé. Késôbb aztán, a tükör festôi képében az egyének egy kollektív testben jelennek meg, amely felaprózódott testeikbôl áll össze, a nyugati festészetben oly gyakran ismétlôdô keresztrefeszítés képében. Patrice Pavis


Az előadásnak hitelesnek kell lennie Yolande Snaith-el beszélget Visky András

Yolande Snaith táncos, koreográfus, a Kalifoniai Egyetem tanára Angliában kezdte mûvészi pályáját. Hamar az úgynevezett „new dance“ mozgalom egyik legkiemelkedőbb egyéniségévé vált, szóló előadásait és duettjeit nagy figyelem kísérte, kritikusai benne ünnepelték a táncszínházi újhullám legmarkánsabb képviselőjét. Egyikük „a koreográfia Lewis Carroll-jának“ nevezte őt, Snaith előadásaiban ugyanis az egzisztenciális, olykor kifejezetten intellektuális kérdésfelvetések nagyon gyakran a mese elemeivel ötvöződnek: ismerős szituációk, álomképek nyújtottak fogódzót a nézônek a mélyebb megértéshez. Az 1990-től a Yolande Snaith Theatredance társulat bejárta az egész világot, sok jelentős díjat gyûjtve be több országban. Előadásai több alkalommal filmváltozatban is elkészültek. A Swinger címû előadása hatására Stanley Kubrick őt hívta meg a Tágra zárt szemek címû filmje mozgásmûvészének. Az elsô látogatásod Kolozsvárra az Interferenciák Nemzetköti Színház Fesztivál elsô kiadása kapcsán történt, amikoris a Tiltott szerelmek kertje címû elôadásodat láthattuk. Mi vezetett a témaválasztásodban? A személyes dolgok érintenek meg: a témám mindig ahhoz áll közel, ahol éppen tartok az életben. A tudatalatti történéseket követem nyomon: azon veszem észre magam, hogy valami érdekelni kezd, aztán elmélyítem ezt a gyakran tematikus érdeklôdést. Ezzel egy idôben kutatom a tánc, a koreográfia, a mozgás különbözô területeit, pusztán esztétikai szemszögbôl vizsgálom ezt a mûvészeti ágat. Az elôadásokat a kettô találkozása ihleti: a pusztán esztétikai és fizikai értelemben vett táncosi, koreográfusi, elôadói munkám, valamint a kutatás, amit egyetemi mûhelyben végzek, gyakran más táncosokkal vagy diákokkal együtt. Mikor jöttél rá, hogy könnyebben megy számodra a nonverbális kommunikáció, mint a verbális? Talán három évesen. A képzésem a vizuális mûvészetek terén kezdôdött, és a vizuális érzékelésem mindig összefüggött a mozgással. Amikor a térben, a testemmel, emberekkel dolgozom, egyúttal vizuálisan is gondolkodom. Sokat jelent számomra, hogy a szó, a szöveg ebben a pillanatban hangsúlyosabban van jelen a munkámban, mint bármikor. Mit jelent számodra az átváltozás? Egy önmagad mélyebb megismeréséhez vezetô utazásként értelmezed?

A testrôl, az emberekkel való munkáról szól, és arról, hogy nô vagyok. A pályám kezdete óta szükségét érzem annak, hogy nôként megértsem a magam helyzetét az éppen aktuális korban. Az elôadásaim mintegy kitágultak, hogy több közremûködôt – táncosokat, elôadókat, tervezôket, zeneszerzôket – fogadhassanak be. Úgy látom, a témaválasztásom is általánosabbá vált, és ehhez persze azok is hozzájárulnak, akikkel együtt dolgozom. Az utóbbi években azon veszem észre magam, hogy visszatérek a nôként való létezés, sôt az idôsebb nôként való létezés élményéhez. Hogyan értékeled a munkádat, ha a nézôk szemüvegén keresztül vizsgálod? Átváltozásról beszélsz, ami a színház alapeleme: gondolod, hogy a nézôknek követni kellene ezt az átváltozást vagy egy teljesen új és addig ismeretlen élményben kell részesülniük? Ezt még magam sem tudom. A tánc világában sokan olyan elôadásokat hoznak létre, amelyeknek feltehetôen egy történetet kellene elmesélniük – gyakran nem értem az ilyen elôadásokat, nem értem a történetet. Soha nem értettem azt a feltételezést, miszerint a közönség bizonyos mozdulatokat automatikusan egyféleképpen értelmez. Inkább az a mozgás érdekel, aminek a hatása egy absztrakt expresszionista kiállításéhoz hasonló: egyes munkák vonzanak, nézed ôket egy ideig – másokat pedig nem. Azt hiszem, így mûködik a zene, a tánc és az összes nonverbális mûvészeti ág. Nem hiszem, hogy a szavakon kívül bármilyen eszközzel egyértelmû jelentést lehet diktálni a közönségnek. Sôt, még a szövegek között is akad másfajta, például Beckett szövegei, amelyek nyitottak arra, hogy kapcsolatba lépj velük, hogy megkeresd az értelmüket, és éppen ezt szeretem bennük. Az az alkotás, amelyik diktál, kevésbé érdekel, nem mozgatja meg a képzeletemet, nem kelti fel a kíváncsiságomat, nem kell utat keresnem hozzá. Ehelyett akár újságot is olvashatnék. Melyik elôadásodat tekinted a legfontosabbnak, úgymond mérföldkônek? Volt egy elôadás amirôl mindig is azt gondoltam, hogy a legnagyobb kihívást jelentette számomra. Az elôadás problematikus volt a nézôk és a promóció szempontjából is, és a címe is botrányos volt: Swinger. Gondolom, hogy a szexuális asszociációja miatt, a gyakori partner-váltást juttaja szünkbe, de én ragaszkodtam ehhez a címhez, hiszen ugyanakkor utal az érzelmi extrémitások közti vál-

tásra, az átlendülésre az esztázisból a kétségbeesésbe, az életbôl a halálba, de szól ugyanakkor bûnrôl, vágyról, veszteségrôl, házasságtôrésrôl, féltékenységrôl is. Az elôadást Roland Barthes Beszédtöredékek a szerelemrôl címû regénye ihlette, a könyv egy sûrített monológ formájában el is hangzott az elôadásban, ami rendkivüli dolognak számított a 90-es évek táncelôadásaiban. Nagy kíhívást jelentett a darab, mivel sok tánc és szöveg volt benne. A táncelôadások nézôi nem akarták, hogy a táncosok beszéljenek, csak a táncokat szerették volna nézni, azok a nézôk akik meg szerették a színházat, legszívesebben leküldték volna a táncosokat a színpadról. De voltak persze olyanok is, akik értékelték és szerették a két forma találkozását, de a közönsége megoszlott és az elôadás nagyon vitatottá vált. Aztán évekre rá észrevettem, hogy egyre több táncelôadásban használtak szöveget. Úgy érzem ez volt a legsikeresebb elôadásom, erre vagyok talán a legbüszkébb. Láttam, amint a kolozsvári elôadás próbái elôtt egy óriási koreográfiai „térképet“ tanulmányoztál. Magyarul a térkép szó két szóból áll, a térbôl és a képbôl: ez akkor jutott eszembe, amikor a szereplôk megtervezett térbeli mozgásának, kapcsolatváltozásainak a rajzát pillantottam meg a te tánctérképden. Érdekelne, hogy hogyan készült el ez a térkép a San Diegó-i próbafolyamat során, hogyan alakítottátok ki az ottani kollégáiddal, és hogyan használod az itteni elôadásban? Tulajdonképpen nem használtam még az itteni próbákon, viszont azért alakult ki annak idején a térkép, mert szükség volt egy bizonyos struktúráltságra, egy olyan formára amely kifejezte, magába foglalta amit csinálunk, annélkül, hogy megakadályozná az improvizáció spontaneitását. Egy olyan fonal, amihez bármikor visszatérhetünk, követhetünk, és segít abban, hogy tudjuk éppen hol járunk, hol jár a partner, hogy a megfelelô viszonyban legyünk egymással, hogy ugyanazt az útvonalat kövessük, de ugyanakkor megôrizzük a spontaneitást és a lehetôséget, hogy minden egyes alkalommal mások lehessünk. Azt gondolom, hogy meg lehet valamit nagyon pontosan szerkeszteni, le lehet rögzíteni, és közben mégis mindig jelen lehet a spontanitás, a frissesség. Újra és újra megélni az elôadást, ez számomra a legnagyobb kihívás, hogy mindig élô legyen a munkám. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha fáradságos munkával megtanulod a koreográfiát, olyan szinten, hogy a tested emlékezni kezd rá, szinte automatikusan is elô tudja adni, és akkor a legspontánabb módon játszhatsz vele. Amikor kiderült, hogy többet nem játszhatjuk a San Diegó-i csapattal az elôadást, úgy éreztem, hogy még mindig nagyon sok élet van benne, és szerettem volna tovább folytatni a munkát az elôadással, ezért javasoltam Tompa Gábornak, hogy dolgozzuk át az elôadást romániai mûvészekkel. Ez azt jelenti, hogy egy teljesen új elôadást fogunk látni? Igen és nem. Nagyon sok minden különbözik az elôzô

elôadáshoz képest: újak az elôadók, akiknek nagyon különbözik a képzettsége a táncosokétól, hiszen ôk elsôsorban színészek, akiknek másfajta képességeik vannak. Ferónak [Sinkó Ferenc – a szerk.] több tapasztalata van mint táncos, viszont teljesen más az úgymond technikai képzése, mint egy táncosnak. Ami különben egy nagyon jó dolog, rengeteget tanulok tôlük. Az elôadást tekintve nagyon sok olyan kompozíció van amit pár évvel ezelôtt megalkottunk, és most újra kell alkotnom. Nagyon sokban

különbözik az elôadás dinamikája, más típusú mínôsége és energiája lett. A színészeknek mind nagyon sajátságos mínôségû a mozgásuk, sokban különbözik az enyémtôl. Csilla [Albert Csilla – a szerk.], aki az én szerepemet játssza, teljesen másképp keresi meg azokat az utakat, amiket én, mivel számára színészként a legfontosabb az állapot megtalálása, minden innen épül fel. Mindegyik színész új és nagyon változatos mozgás-mínôséget, részleteket ad hozzá az elôadáshoz, a karakteréhez. Az elôadás mondhatni egésze meg van „komponálva“, kivéve egy részt, ahol azt gondolom, hogy nagyon fontos megtartani az improvizáció nyújtotta szabadságot, ellenkezô esetben meghalna a jelenetben levô veszély, kockázat és spontaneitás. Amikor idejöttem, tudtam, hogy nem ugyanazt fogjuk csinálni, hogy sok mindennek változnia kell, ez jelentette számomra a kihívást. Az elôadásnak hitelesnek kell lennie az elôadók számára. Ez a legfontosabb, el kell hinnem, hogy mindaz ami történik valóságos a számukra.


LEONIDA GEM SESSION Caragiale nyomán szabadesésben | Adaptare după Caragiale în cădere liberă Tompa Gábor és Visky András színpadi változata Seprődi Kiss Attila fordításának felhasználásával Versiune scenică de Gábor Tompa şi András Visky Szereplők | Cu: Leonida: HATHÁZI ANDRÁS Efimiţa: BOGDÁN ZSOLT Safta, Rusz Péter: BÁCS MIKLÓS Dulceaţă: VIOLA GÁBOR

Rahat: FARKAS LORÁND Borkán: BALLA SZABOLCS Şerbet: LACZKÓ VASS RÓBERT Revoluţia: PANEK KATI

Rendezõ | Un spectacol de: TOMPA GÁBOR Díszlet- és jelmeztervező | Scenografia: CARMENCITA BROJBOIU Dramaturg | Dramaturgia: VISKY ANDRÁS, Zeneszerző | Muzica: VASILE ŞIRLI Koreográfus | Mişcarea scenică: SINKÓ FERENC, A rendező munkatársa | Asistent de regie: ALBU ISTVÁN Ügyelő | Regia tehnică: BORSOS LEVENTE, NAGY YVONNE BEMUTATÓ DÁTUMA: 2012 szeptember 21 | DATA PREMIEREI: 21 septembrie 2012

Úgy tûnik, hogy térségünkben a Ion Luca Caragiale mûveibôl ismerôs politikai csatározások már nem érnek véget a Függetlenség-téri hagyományos összeölelkezéssel. Az ellenfelek egymás végsô lejáratására és megsemmisítésére törekszenek, s a hatalom igézete úgy szédíti ôket, mint hajdan azokat a római császárokat, akik szó szerint vették, hogy az Istenek leszármazottai s ehhez mérten követeltek és harácsoltak maguknak korlátlan hatalmat és elôjogokat. Mostanság a politikai pártok számára már az sem számít erénynek, hogy saját programjukhoz hûek maradjanak, s kapásból teszik magukévá legádázabb ellenségeik jelszavát, ha ez az egyetlen üdvözítô út a hatalom megszerzéséhez. A törvények vagy az alkotmány olyan eszközökké és játékszerekké váltak kezükben, amelyeket percenként változtathatnak kényük-kedvük szerint, hiszen meggyôzôdésük, hogy fölöttük állnak. 23 évvel a ’89-es fordulat után sûrûsödnek azok a kérdések, amelyekre mindeddig hiába vártunk választ, s amelyek nélkül, valószínû elpuskázzuk utolsó esélyünket is, hogy végre méltón hozzáláthassunk életterünk lakhatóvá tételéhez. Ha a közelmúlt eseményeinek s az abban szereplôknek teljes átvilágítása nem történik meg, akkor úgy tekinthetünk majd erre a „rendszerváltásra“, mint a Leonida naccsádbeli utcai ribillióra, ami csupán színjáték a hatalom elôadásában annak bizonyítására, hogy soha nem lesz valódi forradalom. Ki fél még ma is Ion Luca Caragialétól, a színházi prófé tától, aki bizonyára sûrûn kapkodná fejét a mai események láttán, s újra Berlinbe váltana menetjegyet? Tompa Gábor

Se pare cæ astæzi luptele politice arhicunoscute din operele lui I. L. Caragiale nu se mai terminæ cu tradiflionalul „pupat Piafla Independenflei“. Adversarii tind spre discreditarea øi nimicirea celuilalt øi vârtejul puterii îi absoarbe într-atât încât sunt ca împæraflii romani care au luat pe bune cæ ei sunt descendenflii zeilor øi deci øi-au revendicat øi au înhæflat puterea øi privilegiile. În ziua de azi partidele politice nu cred cæ a ræmâne fideli programului lor ar fi o virtute – øi preiau, færæ scrupule, lozincile celor mai înverøunafli duømani, dacæ aceasta este singura modalitate de a acapara puterea. Legile øi constituflia au devenit în mâna lor jucærii pe care le pot schimba din clipæ-n clipæ, fiind convinøi cæ sunt deasupra acestora. La 23 de ani dupæ schimbarea din ’89 se înteflesc întrebærile la care degeaba am cæutat ræspuns, øi în lipsa cærora probabil cæ „scæpæm“ øi de ultima noastræ øansæ în ce priveøte rezolvarea problemelor noastre existenfliale. Dacæ evenimentele trecutului apropiat øi a celor care au avut un rol în el nu devin total transparente, atunci putem considera „schimbarea de regim“ un fel de rebeliune de pe strada lui Conu Leonida, adicæ o piesæ regizatæ de putere care demonstreazæ de fapt cæ nu va fi niciodatæ revoluflie adeværatæ. Cui i-e fricæ øi astæzi de I. L. Caragiale, profetul teatral care privind stupefiat evenimentele de azi, øi-ar cumpæra din nou un bilet numai „DUS“ spre Berlin? Este oare Caragiale depæøit? Gábor Tompa


Friedrich Dürrenmatt

A FIZIKUSOK | FIZICIENII Komédia két felvonásban Ungvári Tamás fordításának felhasználásával Comedie în două acte Szereplők | Cu: Mathilde von Zahnd: KATÓ EMŐKE Herbert Georg Beutler, más néven | altfel zis Newton: VÁTA LORÁND Ernst Heinrich Ernesti, más néven | altfel zis Einstein: MOLNÁR LEVENTE Johann-Wilhelm Möbius: DIMÉNY ÁRON Martha Boll főnövér | infirmieră şefă: SKOVRÁN TÜNDE Oscar Rose / Uwe Sievers: KERESZTES SÁNDOR Richard Voss felügyelő | inspector poliţist: SZŰCS ERVIN Monika Stettler ápolónő | infirmieră: PETHŐ ANIKÓ Lina Rose / nővér | infirmieră: VARGA CSILLA Irene Straub / ifj. Rose: VINDIS ANDREA Nővér | iIfirmieră Dorothea Moser / Jörg-Lukas: KÁNTOR MELINDA Adolphe Friedrich / rendőr | poliţist / ápoló | asistent: FARKAS LORÁND Guhl / Wilfred-Kaspar / ápoló | asistent: BODOLAI BALÁZS Blocher / ifj. Rose / ápoló | asistent: KÖLLŐ CSONGOR Murillo / ifj. Rose / rendőr | poliţist: BUZÁSI ANDRÁS McArthur / ifj. Rose / rendőr | poliţist: BALLA SZABOLCS Ifj. Rose / ápoló | asistent / rendőr | poliţist: FOGARASI ALPÁR Rendező | Un spectacol de: LORI PETERMANN Díszlettervező | Decor: STEVEN C. KEMP, Jelmeztervező | Costume: EMILY DEANGELIS Dramaturg | Dramaturgia: VAJNA NOÉMI, Ügyelő | Regia tehnică: GYÖRFFY ZSOLT BEMUTATÓ DÁTUMA: 2012 október 12 | DATA PREMIEREI: 12 octombrie 2012

„El tudok képzelni egy háborútól és gyûlölettôl mentes világot. És azt is el tudom képzelni, hogy megtámadjuk ezt a világot, mert lakói erre soha nem számítanának.” (Jack Handey: Deep Thoughts [Mély gondolatok])

„Pot sæ îmi imaginez o lume færæ ræzboi, o lume færæ uræ. Øi pe noi atacând lumea, deoarece nu s-ar aøtepta niciodatæ la aøa ceva.“ (Jack Handey: Deep Thoughts [Gânduri profunde])

A fizikusok szatirikus darab, tele kihívásokkal és fekete humorral, olyan konfliktusokat és félelmeket idéz, amelyek olyankor válnak uralkodóvá, amikor országok a hadviselés legkorszerûbb és legfejlettebb technológiájáért versengenek. A világ legnagyobb fizikusa, Johann Wilhelm Möbius egy világtól elzárt idegszanatóriumba menekül, és kijelenti, hogy Salamon király folyton visszatérô látomásai kísértik. Az intézetben két másik fizikussal van együtt, akik szintén zavart elméjûek: az egyik azt hiszi magáról, hogy ô Albert Einstein, a másik pedig azt, hogy ô Sir Isaac Newton. Hamarosan kiderül, hogy a három elmebeteg távolról sem olyan ártalmatlan, mint amilyennek látszanak. A megtévesztô társaság a világhírû elmeorvossal, a pú -

Piesa Fizicienii este o satiræ comicæ, întunecatæ øi provocatoare care reflectæ conflictele øi temerile care apar atunci când flærile se aflæ toate într-o competiflie pentru a avea ultimele øi cele mai avansate tehnologii în materie de ræzboi. Cel mai mare fizician din lume, Johann Wilhelm Mobius, se aflæ într-un azil izolat øi susfline cæ este bântuit în mod repetat de vedenii cu Regele Solomon. Din compania lui la azil fac parte alfli doi fizicieni, la fel de smintifli: unul care crede cæ este Albert Einstein, iar celælalt care se consideræ Sir Isaac Newton. Totuøi, nu dupæ mult timp devine evident faptul cæ aceøti trei lunatici nu sunt atât de inofensivi pe cât par. În plus, pe lângæ aceastæ combinaflie stranie, mai existæ si psihiatrul de renume mondial, Dr. Mathilde Von Zahnd, care se ocupæ de aceste cazuri, ea fiind o persoanæ cocoøatæ care nutreøte planuri diabolice. Chiar dacæ am træit în ere diferite, eu øi Dürrenmatt împærtæøim aceeaøi experienflæ øi fricæ. Reflectând la starea lumii, amândoi


pos Mathilde Von Zahnd-dal egészül ki, akinek ördögi tervei vannak. Noha Dürrenmatt és én különbözô korokban éltünk, vannak közös tapasztalataink és félelmeink. A világ állapota mindkettônket borzalommal töltött el. Svájcban élô fiatalember volt a második világháború idején, írásai válaszok annak a kornak a szörnyûségeire, illetve az azt követô nukleáris fegyverkezési versenyre. „Számomra a káosz általános érvényû. A világ (ennélfogva a színpad is, ami ennek a világnak a jelképe) irtózatos, olyan csapások rejtélye, amelyeket el kell fogadnunk.” Dürrenmatt korban megelôzött engem, éppen ezért lesújtó a felismerés, hogy a világ helyzete nemhogy javult volna, hanem romlott. Miközben országok továbbra is a legújabb és legfejlettebb hadviselési technológiák megvalósításában versengenek, az az érzésem, hogy az arcok megváltoztak ugyan, de a körülmények sokkal keményebbekké váltak. A terroristák fenyegetései, a baktériumháború számomra jelen idejû, közvetlen tapasztalat. A szorongás erôs, amíg New Yorkban éltem, nagyon is valóságos volt számomra, ott tartózkodtam a szeptember 11-ikei támadások idején és az azt követô, paranoiával és propagandával teli idôszakban is. Ebben a sötétségben van még egy közös vonás Dürrenmatt és köztem, ami arról szól, hogy: „Közös ügyeinket csak együttesen oldhatjuk meg“, ahogy azt a 21 pont A fizikusokhoz szövegben megfogalmazza. Innen kezdve a színház alapvetô eszközzé válik számomra. A színház lesz az a fórum, ahol ezek a félelmek hangot kapnak, amely leleplezi a jelenlegi kulturális légkör konfliktusait. Ez nem egy prédikálási kísérlet, a megoldás kicsikarása, hanem egy megnyilvánulási alkalom megteremtése, a „mindenki“ mikrokozmoszában való részesedés – abban a reményben, hogy az egyetemes perspektíva kiszélesítése, mint legfôbb cél, önmagában véve meghozza a fejlôdést. Hasonlóképpen, a sötétség bátor felfedezéséhez van-e jobb út a humornál? Dürrenmatt kijelenti, hogy „groteszk korban lehetetlen a tiszta tragikumot bemutatni, kivéve ha a tragikust a komédiából kiindulva érjük el“. Ez ellentmondásosnak tûnhet, de azok számára akiknek fontos, hogy elérjük, ôszinte és emberi. Ôszinte a kérdésfelvetés is: valójában kik az ôrültek? A felfedezéseik bûnét és erkölcsi terhét viselô tudós „elmebetegek“, vagy az országainkat vezetô politikai szereplôk, akik hasznot húznak ezekbôl a felfedezésekbôl? Lori Petermann

ne-am descoperit într-o stare de oroare. Tânær fiind în Elveflia în timpul celui de-al doilea Ræzboi Mondial, scrierile lui Dürrenmatt au fost un ræspuns a fost un ræspuns la atrocitæflile acelei vremi øi ale erei care a urmat, dominatæ de dezvoltarea armelor nucleare. Dürrenmatt declara, „Pentru mine universul reprezintæ un haos. Lumea (scena care reprezintæ aceastæ lume) este pentru mine ceva monstruos, o ghicitoare de nenorociri care trebuie acceptatæ“. Dürrenmatt a træit înaintea mea, iar eu sunt tulburat de faptul cæ situaflia nu s-a îmbunætæflit, ci mai degraba s-a înræutæflit. Pe mæsuræ ce flærile se întrec în deflinerea ultimelor si celor mai avansate tehnologii de ræzboi, mi se pare ca feflele se schimbæ, dar circumstanflele au devenit tot mai severe. Ameninflærile actuale ale teroriøtilor øi ræzboiul cu arme biologice reprezintæ lucrurile pe care le experimentez în mod direct træind în zilele de azi. Neliniøtea intensæ pe care o am locuind în New York este ceva foarte real pentru mine, fiind acolo când s-au întâmplat atacurile din 11 septembrie 2001 øi continuând sæ locuiesc în acest oraø øi în anii care au urmat – ani dominafli de paranoia øi propagandæ. Prin acest întuneric, existæ un alt lucru comun pe care îl împærtæøesc cu Dürrenmatt, øi anume, „Ceea ce-i priveøte pe tofli poate fi rezolvat numai de tofli“ – aøa cum scria în opera sa, 21 de Puncte privind Fizicienii. Acesta este punctul unde pentru mine teatrul devine o unealtæ esenflialæ. Teatrul devine un forum unde aceste frici sunt exprimate øi unde sunt expuse conflictele actualului climat cultural. Nu este o încercare de a fline predici sau de a forfla o rezolvare, ci de a crea o ieøire, de a împærtæøi cu microcosmul „fiecæruia“ – în speranfla cæ scopul major de lærgire a perspectivei universale va duce la un progres. În pers pectiva mea, cel mai bun loc pentru a reflecta cu adeværat asupra lumii, este un sanatoriu. În aceeaøi mæsuræ, cea mai bunæ invitaflie pentru a te aventura cu îndræznealæ în întuneric, este umorul. Dürrenmatt spunea cæ „a prezenta tragicul pur într-un timp grotesc este imposibil, doar dacæ nu scoatem în evidenflæ tragicul în cadrul unei comedii“. Chiar dacæ acest lucru pare paradoxal, este onest øi uman pentru acei pentru care ceea ce realizæm este esenflial. Øi realmente apare întrebarea, cine este cu adeværat nebun? Sunt acei “oameni nebuni” din punct de vedere øtiinflific care poartæ vina øi povara moralæ a descoperirilor lor, sau personajele politice care conduc flærile noastre øi exploateazæ aceste descoperiri? Lori Petermann

LORI PETERMANN Elismert színházi rendezô, jelmeztervezô, tanár. A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen szerzett alapfokozatot a színmûvészeti karon, a mesterfokozatot pedig a UC San Diego Egyetem rendezôi szakán nyerte el. Kaliforniai munkái: No Exit (Nincs kijárat), 99 Ways to Fuck a Swan (Egy hattyú megkúrásának 99 módja), Stefanie Hero (Hôs Stefanie), The Masks (Az álarcok), Picked (Kiszemelt), The Physicists (A fizikusok), The Further Adventures of Suzanne and Monica (Suzanne és Monica további kalandjai), Wildflower (Vadvirág), The Love of the Nightingale (A fülemüle szerelme), Water Street (Víz utca), Mud (Iszap), Ladies and Rain (Hölgyek és esô), SEARCHING (KUTATÁS), The Architect and the Emperor of Assyria (A mûépítész és Asszíria császára), Machinal (Gépi), Circus People (Cirkuszi emberek) és The Balcony (Az erkély). New Yorki munkái: Sleepless Somniloquy (Álmatlan álomban beszélés), The Intoxicating Accelerating Death Machine (A részegítô, gyorsuló halálgép), Inhale/Exile (Belégzés/Számûzetés), Righteous Acts Like Filthy Rags (Mocskos rongyokhoz hasonló igazságos tettek), Green Eyes Dreaming (Álmodó zöld szemek), The Tram (A villamos), 1968, Dreamscape Machinal (Gépi álombeli táj), és Bed Manners (Rossz erkölcsök). Lori Petermann a Theatre Mitu alapítótagja. A társulat nemrég mutatta be a Mahabharata címû elôadását az Egyesült Arab Emirátusokban. Petermann továbbá a New York-i Lincoln Center Directors’ Lab tagja és a kaliforniai La Jolla Playhouse rezidens mûvésze. Színházi képzést kapott illetve dolgozott Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Indonéziában, Kínában, Thaiföldön, Japánban és az Egyesült Arab Emirátusokban. Jelenleg Los Angelesben él, ahol jelmeztervezôként és rendezôként dolgozik, valamint számos színházban és oktatói központban színészetet, rendezést, operettet, bohóc-munkát, és maszk-készítést tanít.

LORI PETERMANN Regizoare de teatru, designer øi profesoaræ ale cærei piese sunt bine cunoscute în Statele Unite. Øi-a obflinut diploma de licenflæ în teatru la Universitatea din California, Los Angeles øi diploma de master MFA, Regie Teatru la Universitatea din California, San Diego. Printre spectacolele montate în California se numæræ: No Exit, 99 Ways to Fuck a Swan, Stefanie Hero, The Masks, Picked, The Physicists, The Further Adventures of Suzanne and Monica, Wildflower, The Love of the Nightingale, Water Street, Mud, Ladies and Rain, SEARCHING, The Architect and the Emperor of Assyria, Machinal, Circus People øi The Balcony. Printre producfliile din New York City menflionæm: Sleepless Somniloquy, The Intoxicating Accelerating Death Machine, Inhale/Exile, Righteous Acts Like Filthy Rags, Green Eyes Dreaming, The Tram, 1968, Dreamscape Machinal, øi Bed Manners. Lori Petermann este mem bræ fondatoare al Teatrului Mitu.  Recent teatrul a terminat producflia Mahabharata în Abu Dhabi, Emiratele Arabe Unite. Ea este de asemenea membræ al Lincoln Center Directors’ Lab din New York øi un Artist Rezident pentru La Jolla Playhouse în California. A studiat øi a lucrat în teatre din Germania, Austria, Italia, Indonesia, China, Tailanda, Japonia øi Emiratele Arabe Unite. În prezent Lori locuieøte în Los Angeles, CA; øi pe lângæ regie øi design, ea predæ cursuri de artæ cu mæøti, clowning, operetæ, actorie øi regie la multe teatre øi diferite instituflii educaflionale.

EMILY DEANGELIS Jelmeztervezôként dolgozott New Yorkban a New Georges, a Daryl Roth Theatrical, a Prospect Theatre Company és a Classical Theatre of Harlem off-Broadway színházaknál, továbbá a The West End Theatre, a The Wild Project, a New York Musical Theatre Festival, a New York Fringe Festival felkérésére is. Vidéki munkái közül a legfontosabbak a Don Giovanni és a Brigadoon az Ash Lawn Opera elôadásában, a Legally Blond (Jogosan szôke) a PCPA Theaterfest, valamint a Soul Doctor (Lélek doktor) a New Orleans-i Le Petit Theatre számára. Emily DeAngelis munkáit bemutatták Miamiban, Chicagóban, Los Angelesben, San Diegóban és számos országos turnén szerte az Egyesült Államokban. A Parsons Dance Company által színre vitt Round My World (A világom körül) számára készített jelmeztervei nemzetközileg is ismertek. Az UC San Diego Egyetem képzômûvészeti karán szerzett mesterfokozatot.

STEVEN C. KEMP Creafliile lui au fost prezentate în New York, la teatrele off-Broadway precum: Compania Keen, Compania Teatralæ Mint, A Doua Scenæ, Lumea Dramaturgilor, Teatrul Cherry Lane, øi Escadronul Red Dog. Deasemenea a creat scenografii pentru urmætoarele teatre øi festivaluri din New York: 59E59, Noua Øcoalæ pentru Dramæ, Compania Hudson Stage, Teatrul Poliglot, Festivalul Fringe øi Festivalul de Teatru Muzical din New York. Printre lucrærile prezentate în alte pærfli ale Statelor Unite menflionæm scenografia spectacolelor Il Trovatore, Anna Karenina, Idomeneo øi Faust la Opera San Jose, producflii pentru La Jolla Playhouse, Teatrul Royal George, Teatrul ReVision øi actualul turneu european al spectacolului Ain’t Misbehavin’. Ca øi designer asociat, printre realizærile lui pe Broadway amintim Pump Boys and Dinettes, Jesus Christ Superstar, High, Long Story Short, Reasons to be Pretty øi Memphis. Lucrærile lui au fost selectate pentru expoziflia studenflilor americani prezentatæ în cadrul expozifliei Quadrennial din 2007 de la Praga øi a fost câøtigætorul premiului Rose Brand pentru design scenic acordat de USITT (Institutul de Tehnologie Teatru din Statele Unite ale Americii) în 2008. Mr. Kemp øi-a obflinut diploma de master MFA la Universitatea din California, San Diego.

STEVEN C. KEMP Díszlettervei olyan New York-i színházakban voltak láthatóak, mint a Keen Company, a The Mint Theatre Company, a Second Stage, a The Playwrights Realm, a Cherry Lane Theatre és a Red Dog Squadron off-Broadway színházak. Más New York-i munkái közül megemlíthetjük az 59E59, a The New School for Drama, a Hudson Stage Company, a Poliglot Theater, a Fringe Festival és a New York Musical Theatre Festival felkérésére készült munkáit. Más munkái közül a legfontosabbak az Il Trovatore, az Anna Karenina, az Idomeneo és a Faust a San Jose-i Operában, a La Jolla Playhouse, a Royal George Theatre, a ReVision Theatre felkérésére készített munkák, valamint az Ain’t Misbehavin’ (Nem vagyok neveletlen) jelenleg is zajló európai turnéja. A Broadwayen végzett tervezôasszisztensi munkái közé tartoznak a Pump Boys and Dinettes (Kíváncsiskodó fiúk és étkezôberendezések), Jesus Christ Superstar (Jézus Krisztus Szupersztár), High (Magas), Long Story Short (Hosszú történet röviden), Reasons to be Pretty (Miért érdemes csinosnak lenni) és a Memphis. Munkáit kiállították a 2007-es Prágai Quadrenniálén az Egyesült Államok diákkiállítása keretén belül, 2008-ban pedig elnyerte az USITT (az Egyesült Államok Színháztechnológiai Intézete) Rose Brand Látványtervezô díját. Kemp a UC San Diego Egyetemen szerzett mesterfokozatot.

EMILY DEANGELIS Creafliile ei au fost prezentate în New York, la teatrele off-Broadway cum ar fi: New Georges, Daryl Roth Theatrical, Compania de Teatru Prospect, øi Teatrul Clasic din Harlem. Alte lucræri din New York sunt cele pentru Teatrul The West End, proiectul The Wild, Festivalul de Teatru Muzical din New York, øi Festivalul New York Fringe. Printre lucrærile prezentate în alte pærfli ale Statelor Unite amintim Don Giovanni øi Brigadoon pentru Opera Ash Lawn, Legally Blonde pentru PCPA Theatrefest øi Soul Doctor pentru Micul Teatru din New Orleans. Lucrærile lui Emily au fost væzute în Miami, Chicago, Los Angeles, San Diego, øi în turnee naflionale prin Statele Unite. La nivel internaflional costumele ei pot fi væzute în turneele cu Compania de Dans Parsons în spectacolul Round My World. Domniøoara DeAngelis a obflinut diploma de master MFA la Universitatea din California, San Diego.


Újból mûsoron Din nou în program

A 2012/13-as évadban a Kolozsvári Magyar Színház újból mûsorára tûzi Puccini Gianni Schicchi címû opera elôadását, Silviu Purcærete rendezésében. A 2007 októ berében bemutatott elôadást Marina Constantinescu kritikus „valódi ékszer“-nek nevezte az elôadásról megjelent írásában, mely öt évvel a bemutató után újból „elkápráztatja a nézô hallását és látását“. „Valódi ékszer, elkápráztatja hallásunkat és látásunkat, a finom színpadi humor ünnepe, különleges teljesítmény a színész-énekesektôl. Gyönyörû!“ (Marina Constantinescu: O mio babbino caro, România Literaræ, 2007. december 14.)

Teatrul Maghir de Stat Cluj reprogrameazæ în stagiunea 2012/2012 opera compusæ de Giacomo Puccini: Gianni Schicchi, în regia lui Silviu Purcærete. Opera prezentatæ în octombrie 2007 a fost numitæ de cætre Marina Constantinescu: „O bijuterie, o încântare a auzului, ochiului, o demonstraflie rafinatæ a umorului la scena deschisæ, o performanflæ specialæ a actorilor-cântærefli. O bucurie!“ (Marina Constantinescu: O mio babbino caro, România Literaræ, 14 decembrie 2007)

Giacomo Puccini

GIANNI SCHICCHI Hangszerelte | Orchestraţia: Stollár Xénia Gianni Schicchi: SÁNDOR ÁRPÁD Lauretta, Schicchi lánya | fiica lui Schicchi: KATÓ EMÕKE Buoso Donati: BIRÓ JÓZSEF I Zita, Buoso Donati unokatestvére | verişoara lui Buoso Donati: VINDIS ANDREA II Zita, Buoso Donati unokatestvére | verişoara lui Buoso Donati: SKOVRÁN TÜNDE Rinuccio, Zita unokaöccse | nepotul lui Zita: PATAKI ADORJÁN Simone, Buoso Donati unokatestvére | vãrul lui Buoso Donati: BOGDÁN ZSOLT I Marco, Simone fia | fiul lui Simone: SINKÓ FERENC II Marco, Simone fia | fiul lui Simone: FARKAS LORÁND I Ciesca, Marco felesége | soţia lui Marco: PÉTER HILDA II Ciesca, Marco felesége | soţia lui Marco: ALBERT CSILLA III Ciesca, Marco felesége | soţia lui Marco: GYÖRGYJAKAB ENIKÕ Gherardo, Buoso Donati unokaöccse | nepotul lui Buoso Donati: LACZKÓ VASS RÓBERT Nella, Gherardo felesége | soţia lui Gherardo: SIGMOND RITA Gherardina, Gherardo és Nella lánya | fiica lui Gherardo şi a lui Nella: PETHÕ ANIKÓ Gherardino, Gherardo és Nella fia | fiul lui Gherardo şi a lui Nella: MÁNYOKI BENCE I Betto, Buoso Donati sógora | cumnatul lui Buoso Donati: SZÛCS ERVIN II Betto, Buoso Donati sógora | cumnatul lui Buoso Donati: BALLA SZABOLCS Sógornõk | Cumnate: PANEK KATI, KÁNTOR MELINDA, CSUTAK RÉKA, VARGA CSILLA Keresztfiak | Fini: BODOLAI BALÁZS, VIOLA GÁBOR I Maestro Spinellocio, orvos | medic: DIMÉNY ÁRON II Maestro Spinellocio, orvos | medic: VATÁNY ZSOLT Amantio di Nicolao, jegyzõ | notar: BÁCS MIKLÓS Pinellino, suszter: | pantofar: BUZÁSI ANDRÁS Guccio, kelmefestõ | boiangiu: FOGARASI ALPÁR Egy árny | O umbrã: MOLNÁR LEVENTE Rendezõ | Un spectacol de: SILVIU PURCÃRETE Karmester és zenei vezetõ | Dirijor şi conducãtor muzical: INCZE G. KATALIN Díszlettervezõ | Decor: HELMUT STÜRMER Jelmeztervezõ | Costume: LIA MANŢOC Dramaturg | Dramaturgia: VAJNA NOÉMI Rendezõasszisztens | Asistent regie: BORSOS LEVENTE Ügyelő | Regia tehnică: KEREZSY IMOLA Zenekar | Orchestra: BARABÁS SÁNDOR, BUCOVESAN FLORIN, BALOGH ANDRÁS, DIMÉN SZABOLCS, TÖRÖK MÁRTON, GÁBOS SZÖVÉRDI ENIKÕ, SZABÓ ADORJÁN, DEÁK MIKLÓS, MARCU LUCIAN, PORA TIBOR, GOMBÁR LEVENTE, RÉMAN ZOLTÁN, CRÃCIUN ALEXANDRU, KÖNCZEI ILMA, LÁSZLÓ BAKK ATTILA, PRISÃCARIU OANA


A 2012–2013-as évad turnéi Turnee în stagiunea 2012/2013

A Suttogások és sikolyok címû, Andrei Øerban rendezte elôadás szeptember 15-én a Pilseni Nemzetközi Színházi Fesztiválon vendégszerepelt. A 20. alkalommal megszervezett fesztivál szeptember 12. és 20. között zajlott a csehországi városban. Az eddigi években több mint tizenöt ország közel kilencven társulata lépett fel a fesztiválon. Az elôadásnak nem ez lesz az egyetlen vendégszereplése: 2012. május 13–20 között az elôadás Dél-Koreában lesz látható. A Kolozsvári Állami Magyar Színház három elôadása is látható lesz Bukarestben, az október végén zajló Nemzeti Színházi Fesztiválon, ezek a: Hedda Gabler (r.: Andrei Øerban), a Gianni Schicchi (r.: Silviu Purcærete), és a Julie kisasszony (r.: Felix Alexa). A Nemzeti Színházi Fesztivált 22. alkalommal szervezik meg. Az Alain Timar rendezte Übü király címû elôadás november közepén a párizsi Athénée–Louis Jouvet Színházban vendégszerepel. Az 1894-ben felavatott épületben mûködô színház 1899-ben vette fel az Athénée nevet, emellett pedig jelenleg híres igazgatója, Louis Jouvet nevét is viseli. Az Übü királyt az 570 férôhelyes nagyteremben láthatja majd a francia közönség. Tavasszal Prágában turnézik a Leonce és Léna: a Tompa Gábor rendezte elôadást március végén a Prágai Nemzeti Színházban láthatja majd a közönség. A Prágai Nemzeti Színháznak összesen négy épülete van, a legrégebbi a 17. században épült. A legnagyobb, közel 2000 férôhelyes épületet a 19. század derekán építették, emellett a színház egy stúdióval is rendelkezik. A Prágai Nemzeti Színház 2009 óta Európai Színházi Unió (UTE) tagja. 2013-ban Georg Büchner születésének kétszázadik évfordulóját ünneplik világszerte, ennek alkalmából a Leonce és Léna két turnémeghívást is kapott: tavasszal Madridba, ôsszel pedig Párizsba várják az elôadást. A Leonce és Lénát ugyanakkor a Visszaszületés címû elôadással együtt Chiøinæuba is meghívták. A Kolozsvári Állami Magyar Színház hagyományossá vált budapesti vendégszereplése 2013-ban sem marad el, és jövôre a társulat az Avignoni Színházi Fesztiválon is részt vesz az Übü király címû elôadással.

15 septembrie – Festivalul Internaflional de Teatru Plzen, Cehia Strigăte şi şoapte (r.: Andrei Øerban) octombrie – Festivalul Naflional de Teatru, Bucureøti Hedda Gabler (r.: Andrei Øerban), Gianni Schicchi (r.: Silviu Purcærete), Domnişoara Julie (r.: Felix Alexa) noiembrie – Teatrul Athénée–Louis Jouvet, Paris Ubu rege (r.: Alain Timar) martie – Teatrul Naflional din Praga Leonce şi Lena (r.: Gábor Tompa) mai – Coreea de Sud Strigăte şi şoapte (r.: Andrei Øerban) în 2013, cu ocazia împlinirii 200 de ani de la naøterea lui Georg Büchner – Madrid øi Paris Leonce şi Lena (r.: Gábor Tompa) vara anului 2013 – Festivalul de Teatru din Avignon Ubu rege (r.: Alain Timar)


Laud at i o

Senkálszky Endre Apai nagyanyám az ajtó mögötti ruhásszekrény aljában rejtegetett három vaskos kötetet. Tolnai: A világháború története – egy, kettô, három. Valamikor kívülrôl fújtam a fontosabb eseményeket: Ferenc Ferdinánd fôherceg trónörökös és fenséges neje, Hohenberg Zsófia a szarajevoi polgármesteri hivatal elôtt éppen beszállnak az automobilba… Gavrilo Principet meglincselik a feldühödt bosnyák kereskedôk… Sabác és Przemysl ostroma… Muszka kémek Csernovitzban… Akkoriban számomra a történelem 1914-ben indult. Én egyébként nagyon szeretek az idôvel játszani. Azt számolgatni például, hogy ezelôtt negyvenöt évvel Bandi bácsi immár harminc éve színész volt. Míg én ma elmondhatom, hogy mindössze húsz éve van lehetôségem Bandi bácsival együtt játszani. És beszélgetni vele. Például arról, hogy máris nyugdíjba mennék, akár már holnaptól kezdôdôen, csak hogy végre kiélhessem eredendô lustaságom. És hogy megtapasztaljam azt, hogy valóban igaz-e Bandi bácsi, hogy jaj annak, akitôl elveszik a játékszerét? Én nem tudom, hogy az égi és a földi rendezôknek és direktoroknak milyen terveik vannak… Egyébként is bôven elég, sôt, több mint embertpróbáló feladat megérteni instrukcióikat. De a próbatáblát minden délben meg kell nézni, a munka kezdésére mindig tökéletesen késznek kell lenni, smink és jelmez idejében meg kell hogy legyen, a kellékeket le kell ellenôrizni, a járásokat nemkülönben, a szöveget minél hamarabb és minél pontosabban meg kell tanulni, a mozgásokat rögzíteni és csíszolni kell, a gesztusokat be kell gyakorolni, a koreográfiát tökéletesíteni vagyunk kötelesek, és a napi kétszer négy órás próbát töretlenül végig kell állni, majd utána zöldre festve be kell lépni a kádba és onnan ismét

vissza. (Arról nem is szólva, hogy ott vannak az elôadások is… Hiszen ha már az ember kilencven és egynéhány évesen nem teniszezik, van ideje bôven dolgozni! Mert kell dolgozni.) Mennyi kell! Merthát ugye: a színház egy nagy „kell“! Kell a SZÍNHÁZ! Aztán az embert díjazzák, elôbb vagy utóbb, ezért avagy azért – mindegy, jólesik. Akik úgy döntöttek, hogy érdemesek vagyunk, minden bizonnyal jó szándékkal tették azt. És köszönjük. Mégis az élet, még a legnagyobb mûvészé is, azt hiszem, az apró dolgok tárháza. Be kell fi zetni az adót, ki kell egyenlíteni a számlákat, le kell menni a boltba, port kell törölni, küszködni az étvágytalan-

A román és magyar állam Érdemes Mûvésze, társulatunk örökös tagja, Senkálszky Endre 2012 szeptember 11-én vette át a Színházi Kritikusok Céhe által odaítélt életmûdíjat Kolozsváron, a Minerva Mûvelődési Egyesület Cs. Gyimesi Éva termében. A nyilvános díjátadón jelen volt Tompa Andrea, a kritikuscéh elnöke, valamint laudációt Hatházi András mondott. A Színikritikusok Díjának magyarországi díjátadó gáláját 2012 szeptember 16-án szervezték meg a budapesti Nemzeti Színházban. Az elismerésre Kézdi Imolát és Hatházi Andrást is jelölték, mindkettejüket a Hedda Gabler (r.: Andrei Şerban) címû elôadásban játszott szerepükért.

sággal… Görgetni váratlanul elôbukkanó emlékeink: Bandi bácsi – miután a rendezô óvatosan sugallja neki, hogy az idôs grófnak fel kéne sietni az emeletre – mindannyiunk ámulatára, kettesével véve a fokokat felviharzik a lépcsôn, majd visszafordul, és könnyedén megkérdi, hogy erre gondoltak-e? Vagy amikor Bandi bácsi egy egész felvonásnyit ül összegubózva a bôröndök alatt az ágyban, hogy majd Firszként (akihez bemaszkolt, mert „nyolcvansokévesen” nem érezte magát elég öregnek!) elmondhassa, hogy márpedig ô itt marad. Meg a viccelôdés a buszon, miszerint Bandi bácsi lassan kimarad a társasjátékokból, mert azokat általában 3 éves kortól 99-ig ajánlják… És az is, amikor Bandi bácsi játékosan (hogyan is másként?) megdicséri a fodrásznôt, mondván: ügyes leány! Mert hát a színészek valóban mondanak ilyeneket. Fôleg ha – az események történtének idején – már több mint hatvan éve koptatják hûségesen ugyanannak a színháznak a deszkáit, és a fodrásznô még csak alig ötvenvalahány éves. És mi minden nem történik még egy színésszel! Fôleg ha kerül egy nála jó tíz-tizenöt évvel fiatalabb nyugdíjas, aki – istenem, milyen bosszantó! – sajnos begyepesedett már, és képtelen lépést tartani a századdal, az évezreddel. Aki nagyon is ott ragadt a saját modorában, aki képtelen minden pillanatban megújulni, akinek a felfogása még mindig csak a hetvenes-nyolcvanas években

jár, holott színház ma is van, kettôezertizenkettôben, és lesz még néhány évig! Elvégre a százötven éves évfordulón ott voltunk, a százhetvenötösön is, a kétszázason is felléptünk, és hamarosan nyakunkon a kettôszázhuszonötös. A többit majd még meglátjuk… Hiszen az Életmû-díjak is csak azért vannak, hogy az ember elmondhassa: hej, még csak most kezdek belejönni igazán! Sok sikert, Bandi bácsi! És – ami színészek közt igazán ritka! – tiszta szívbôl, a legôszintébb szeretettel gratulálunk! Hatházi András


Fejgép

A néző játéktere

Amikor az elsô Experimenta fesztiválon, 1966-ban a frankfurti Theater am Turm Peter Handke Közönséggyalázás címû mûve ôsbemutatójával állt elô, az akkor 29 éves Klaus Peymann rendezôt és az elôadás színészeit igencsak meglepte, hogy a közönség túlnyomó része mennyire fogékony Handke provokációira. Még mielôtt tulajdonképpen föleszméltek volna, a nézôk feladták a szemlélôdô mûélvezô pozícióját és máris készen álltak átlépni a játszók és a közönség szentnek tartott, a színházi konvenció által évszázadok óta szavatolt demarkációs vonalat, fölmentek a színpadra és az esemény részeseivé kívántak válni. A színészeknek úgy kellett visszatuszkolnia ôket a nézôtérre, mint a mûalkotás végtére is csak keveseknek fenntartott szentélyébe betolakodó barbárokat. Handke azóta tulajdonképpen klasszikussá szelídült darabjának ez az elsô elôadása azt a színháztörténeti pillanatot rögzíti, amikor a színház kilép a maga kreálta fikcióból és a valóság részévé válik, egyszerûen azért, mert a nézô kinyilvánítja a maga igényét a cselekvô részvételre, és hajlandónak mutatkozik komolyan venni a színház tulajdon-

képpen mindig váratlanul megvalósuló jelenidejûségét, az akkor és ott kockázatos, veszélyekkel terhes eseményszerûségét. Az odaadó megértésre kárhoztatott nézô, amint fölmegy rá a fény és szubjektumként ismeri fel önmagát az elôadás létrejöttének processzusában – fôként akkor, amikor azért gyalázza ôt a színház, mert azzá válik, amit maga a színház vár el tôle! –, meglepô készséget mutat a fölvetett kérdések közös végiggondolására, és a nem elodázott, passzív megértés odahagyására. Peymann és a társulat szépen és jelentôsen megbukott a maguk teremtette helyzet kezelésében, miután a szép szó nem mutatkozott hatékonynak, eltökélten és nevetségesen lökdösôdtek, a saját felségterületüket védve a nézôtôl. Maguk is egy olyan elôadás részévé váltak, amelyet nem a rendezô rendezett és nem a színészek játszottak immár, hanem a színház játszott mindenkivel, kibújva az alkotók kontrollja alól. Szép, jelentôs bukás, mondom, ritka adomány: újabb kori színháztörténeti momentum, amelyet mind az alkotók, mind pedig a színházteória fordulatként tart számon, ehhez az elôadáshoz kötjük ugyanis azt a pillanatot, amikor a színház egyszerre csak – mint annyiszor a színháztörténet folyamán – mintegy komolyan veszi önmagát, nem pusztán terméket szolgáltat a nézôinek, hanem a nézôre mint az elôadást befejezô és egésszé tevô szubjektumra tekint, akit nem vet meg a színpad magasából vagy az elzárt, demiurgoszi alkotás magasabbrendûsége gôgjével. Nézôt, amiképpen népet, nem lehet és nem is érdemes leváltani, a színház egyebek mellett ettôl ingatag képzôdmény: nem áll módjában tartósan megfeledkezni a saját idejérôl és a saját terérôl, azokról az objektív adottságokról, amelyek a történeti idôvel, városarchitektúrával, éghajlattal, parlamenti ülésekkel, oktatással, egészségüggyel, a kultúra pillanatnyi állapotával függnek össze. Az egymásra tekintés erôs momentuma kiszólítja – olykor persze, lássuk be, kikényszeríti – a nézôt a nézôtéri sötétségbôl, valamint a „kulturált“ és nyilván hatékonyan domesztikált kultúra-fogyasztói státuszból, az elôadás

valóságosan számít rá, a színházba betérô emberre, és érdeklôdéssel tekint fölvetései, gondolatai, valóságos élete iránt. Én magam persze a nézôi provokációk „szelíd” formáiban bízom, nem utolsó sorban talán azért is, mert itt nôttem fel és itt élek, ahol a nézôk is, és mert – és ez a fontos most nekem – magam is nézô vagyok, tele görcsökkel és föl nem dolgozott emlékekkel, gyávaság- és árulás-történetekkel, amikrôl tulajdonképpen olykor nem is tudok, és jó esetben maga az elôadás szembesít velük, amennyiben él a saját lehetôségeivel és valóban megteszi. Georges Banu egy júniusi színházelméleti konferencián, amelynek a témája a rossz nézô volt, azt mondta, hogy rossz nézô az, akit az intézményhez vallásos természetû kapcsolat fûzi, és rezignált kitartással jár a színházba minden izgalom és várakozás nélkül, szeretet nélküli hûsége és kulturális megrögzöttségei mozgatják csupán. Ô viszont, mondja magáról Banu, másmilyen értelemben vált „rossz közönséggé“: megszûnt a színház „vallásos nézôje“ lenni, és a színház misztikusává lett. Ami azt jelenti, hogy ôt már nem elégítik ki az ún. jó elôadások, hanem a csodára vár. Vallásosból misztilkussá lett, kitört a rutinos és hivatásos kulturális vallásosságból, amely a mûtárgyra mint bálványra tekint. Misztikussá lett, cselekvô szubjektummá, aki ismeri a csoda valódi természetét, azt tudniillik, hogy senki nem vonhatja ki magát a hatálya alól, az sem, aki visszautasítja. Az a nézô viszont aki intenzíven várakozik rá, arra tehát, hogy az elôadás beváltsa önmagát és valóságos eseménnyé legyen, máris jelentôs tettet hajt végre, amennyiben ugyanis önmagát megnyitja a korábban még soha be nem következett esemény elôtt, és így sietteti a saját jelenidônkben való részvételünket. Nehéz, meglehetôsen terhelt szó a csoda, Georges Banu viszont magától értetôdô természetességgel használja. A jó nézô a maga cselekvô részvételét fölajánlja az elôadásnak, megnyilvánul, kockázatot vállal, belép a fénybe; a jó színház pedig nem retteg elfogadni ezt a felajánlást. A „misztikus nézô“ viszont, amiképpen a fény látásában részesült misztikusok általában az „aranyszájú“ Krüzosz-

tomosztól az Assisiban született Giovanni Francesco di Bernardonén át Dietrich Bonhoefferig, az önmagát konzerváló, (fél-)halott intézmény szemében hamar kényelmetlenné válik, le kell lökdösni a színpadról például, pusztán azért, mert kilép a nézôtéri sötétségbôl és megmutatja a saját életét. A Peymann rendezte elôadás, kevesen ismerték fel akkor, még a saját igaza védelmében nézôkkel dulakodó rendezô és társulat sem, a színház megújulás-momentumává lett. A színház egyszerre vágyakozik és iszonyodik a valóságossá válás szubverzív eseményétôl. Visky András


Visszatekintés a múlt évadra Stagiunea 2011/2012

Képek és visszhangok

Poze şi impresii

A Kolozsvári Állami Magyar Színház 219. évadát hét bemutató, számos vendégszereplés, díjak, koncertek, könyvbemutatók, filmvetítések, egy UTE workshop és a Színházi Nyílt Nap megszervezése gazdagította. Az Emergency Entrance (Vészbejárat) címû nemzetközi színházi projekt részeként 2011. szeptember 11. és 18. között workshop zajlott a kolozsvári Tranzit Házben. Az Európai Színházi Unióval (UTE) közremûködésben megszervezett workshopon a kolozsvári társulaton kívül az athéni Görög Nemzeti Színház és a Palermói Garibaldi Színház alkotói vettek részt. Az évad folyamán több koncertre is sor került, így Lucian Ban két zenekarral is fellépett a kolozsvári színház nagytermében és Stúdiótermében, illetve a Színészzenekar is bemutatkozott az évad végén.

În stagiunea a 219-a Teatrul Maghiar de Stat Cluj a avut øapte premiere, a participat la numeroase turnee, a câøtigat mai multe premii, a organizat concerte, lansæri de carte, proiecflii de filme, un workshop al Uniunii Teatrelor din Europa (UTE) øi Zilele porflilor deschise. În cadrul proiectului internaflional de teatru Emergency Entrance (Intrare de urgenflæ) a avut loc un workshop în Casa Tranzit din Cluj, între 11–18 septembrie, la care au participat pe lângæ creatorii spectacolului Draculatura – sau Proiectul Brand Stroker, øi membrii companiilor Teatrului Naflional din Atena i Teatrul Garibaldi din Palermo. 

BEMUTATÓK | PREMIERE Felméri Cecília, Lakatos Róbert DRAKULATÚRA – AVAGY A BRAND STROKER PROJEKT DRACULATURA – SAU PROIECTUL BRAND STROKER Rendezô | Regia: LAKATOS RÓBERT A bemutató idôpontja: 2011. szeptember 8. Data premierei: 8 septembrie 2011

Alfred Jarry ÜBÜ KIRÁLY | UBU REGE Rendezô | Regia: ALAIN TIMAR A bemutató idôpontja: 2011. december 2. Data premierei: 2 decembrie 2011

Dealungul stagiunii au avut loc numeroase concerte, cum ar fi douæ concerte ale lui Lucian Ban, cu douæ trupe diferite, sau concertul de debut al Trupei Actorilor teatrului.

Thomas Vinterberg – Mogens Rukov – Bo Hr. Hansen SZÜLETÉSNAP | ANIVERSAREA Rendezô | Regia: ROBERT WOODRUFF A bemutató idôpontja: 2011. október 4. Data premierei: 4 octombrie 2011

Henrik Ibsen HEDDA GABLER Rendezô | Regia: ANDREI ØERBAN A bemutató idôpontja: 2012. január 24. Data premierei: 24 ianuarie 2012 August Strindberg JULIE KISASSZONY | DOMNIŞOARA IULIA Rendezô | Regia: FELIX ALEXA A bemutató idôpontja: 2012. március 6. Data premierei: 6 martie 2012

A Színházi Világnap alkalmából szervezett Nyílt Nap egész napos felnôtt- és gyerekprogrammal várta az ér deklôdôket, így sor került idegenvezetésre, asztalitenisz bajnokságra, díszlet- és jelmezterv, valamint fotókiállításra, a nap pedig az Óz, a nagy varázsló címû musicallel zárult. A rendezvényen több száz látogató fordult meg a Kolozsvári Magyar Színházban.

Frank L. Baum – Zalán Tibor ÓZ, A NAGY VARÁZSLÓ | VRÃJITORUL DIN OZ Rendezô | Regia: PUSKÁS ZOLTÁN A bemutató idôpontja: 2012. március 9. Data premierei: 9 martie 2012 Charles Mee TÖKÉLETES MENYEGZŐ | NUNTA PERFECTÃ Rendezô | Regia: KARIN COONROOD A bemutató idôpontja: 2012. május 23. Data premierei: 23 mai 2012


TURNÉK ÉS FESZTIVÁLOK TURNEE ŞI PARTICIPĂRI LA FESTIVALURI ! Belgrádi Nemzetközi Színházi Fesztivál (BITEF), Újvidék, Szerbia, 2011. szeptember

! IX. Nemzetiségi Színházi Kollokvium,

Gyergyószentmiklós, Románia, 2011. október: Colocviului Teatrelor Minoritæflilor Naflionale ediflia IX., Gheorgheni, România, octombrie 2011

Visky András: MEGÖLTEM AZ ANYÁMAT | AM OMORÂT-O PE MAMA Rendezô | Regia: ALBERT CSILLA, DIMÉNY ÁRON

Festivalul Internaflional de Teatru din Belgrad (BITEF), Novi Sad, Serbia, septembrie 2011

! FNT Nemzeti Színházi Fesztivál, Bukarest,

Románia, 2011. október–november

Ingmar Bergman: SUTTOGÁSOK ÉS SIKOLYOK | STRIGĂTE ŞI ŞOAPTE Rendezô | Regia: ANDREI ØERBAN Øerban Suttogások és sikolyok címû elôadása metareferenciális megközelítése a filmnek: az elôadás színészeket és egy alkotói stábot mutat be egy film próbái és ennek forgatása közben, az alkotói folyamat pedig a végtermékkel azonosan, olyan mûvészeket ábrázol, akik mûvészeket játszanak, akik szereplôket alakítanak. Az elôadás dramaturgiája így narratív szálakat és többszörös témákat kezel, miközben koherens szerkezetet keres a „hogyan lesz a mûvészetbôl élet“ játéknak. Az ötlet ragyogó, a javaslat izgalmas, és megvalósulása Románia talán legjobb színházában egy legendás rendezô névjegye alatt, eleve egy kiemelkedô mûvészi esemény jegyeit hordozza magán. (Iulia Popovici: Bergman suttogva és sikoltva, Observator cultural, 2010. január 28 – február 3)

Spectacolul lui Tompa, satira Leonce øi Lena, scris de Büchner în 1836, este o redescoperire comicæ extraordinaræ. Lumea vizualæ a spectacolului e de-a dreptul impresionantæ (decorul øi costumele poartæ marca Carmencita Brojboiu). Despre Büchner putem spune cæ odatæ cu Woyzeck a descoperit naturalismul øi totodatæ øi expresionismul; cu Leonce øi Lena se pare cæ a descoperit øi teatrul absurd, iar piesa regizatæ de Tompa – la fel ca øi Cântæreafla chealæ – este amestecul fascinant al idiotismului politic øi al impertinenflei absurde. (Robert Cohen, Plays International)

FNT Festivalul Naflional de Teatru, Bucureøti, România, octombrie–noiembrie 2011

A. P. Csehov: VÁNYA BÁCSI | UNCHIUL VANIA Rendezô | Regia: ANDREI ØERBAN

2011. november Theatre d’Esch din Luxemburg, noiembrie 2011

Rabelais nyomán: PANTAGRUEL SÓGORNŐJE | CUMNATA LUI PANTAGRUEL Rendezô | Regia: SILVIU PURCÆRETE ! Emergency Entrance Nemzetközi

Színházi Fesztivál, Graz, Ausztria, 2012. január Festivalul Internaflional de Teatru Emergency Entrance, Graz, Austria, ianuarie, 2012

Felméri Cecília, Lakatos Róbert: DRAKULATÚRA – AVAGY A BRAND STROKER PROJEKT Draculatura – sau Proiectul Brand Stroker Rendezô | Regia: LAKATOS RÓBERT Az Emergency Entrance fesztivál második napján három színház produkcióját is megtekinthette a közönség: a Kolozsvári Állami Magyar Színház Drakulatúra – avagy A Brand Stroker projekt, (r.: Lakatos Róbert), a grazi Schauspielhaus Boat People (r.: Christine Eder), valamint az Izraeli Habima Nemzeti Színház The Promised Land (r.: Shay Pitovsky) címû elôadásait.

! MESS Színházi Fesztivál, Szarajevó,

Bosznia-Hercegovina, 2011. október Festivalul Internaflional de Teatru MESS, Sarajevo, Bosnia øi Herflegovina, octombrie 2011

Georg Büchner: LEONCE ÉS LÉNA | LEONCE ŞI LENA Rendezô | Regia: TOMPA GÁBOR Tompa elôadása Georg Büchner 1836-ban írt szatírájának, a Leonce és Lénának, rendkívül komikus újrafelfedezése. Az elôadás látványvilága (a díszletet és a jelmezeket egyaránt Carmencita Brojboiu jegyzi) egyenletesen lenyûgözô. Büchnerrôl elmondhatjuk hogy a Woyzeck-kel feltalálta a naturalizmust és az expresszionizmust is; a Leonce és Lénával úgy tûnik, az abszurd színházat is feltalálta és Tompa rendezése – akár Kopasz énekesnô-rendezése is – a politikai idiotizmus és az abszurd arcátlanság elbûvölô egyvelege. (Robert Cohen, Plays International)

Strigæte øi oapte al lui Øerban e o abordare metareferenflialæ a filmului: spectacolul pune în scenæ actorii øi echipa regizoralæ care re petæ øi turneazæ o producflie cinematograficæ, procesul de creaflie la paritate cu propriu-zisa creaflie însæøi, artiøti care joacæ artiøti care joacæ niøte personaje. Dramaturgia de spectacol gestioneazæ, astfel, fire narative øi teme multiple, în cæutarea unei structuri coerente a acestui joc de-a „cum se face sæ fie“ arta viaflæ. Ideea e strælucitæ, propunerea – incitantæ, iar materializarea ei la poate cel mai bun teatru din România, în regia unui regizor-legendæ, are din start da tele unui eveniment artistic. (Iulia Popovici: Bergman, øoptind øi stri gând, Observator cultural, 28 ianuarie – 3 februarie 2010)

! Luxemburgi Theatre d’Esch Színház, Luxemburg,

Ingmar Bergman: SUTTOGÁSOK ÉS SIKOLYOK | STRIGĂTE ŞI ŞOAPTE Rendezô | Regia: ANDREI ØERBAN Georg Büchner: LEONCE ÉS LÉNA | LEONCE ŞI LENA Rendezô | Regia: TOMPA GÁBOR

A Kolozsvári Állami Magyar Színház Drakulatúrájának kiindulópontja nem egy adott probléma, hanem a Romániához, a balkáni világhoz fûzôdô sztereotípiák. Miként lehet a szetereotípiákat gazdasági haszonná konvertálni? Ez a kérdés tartja mozgásban a színpadi történet alakjait, akik a Lakatos által forgatott dokumentumfilmek figurái alapján íródtak tovább. Az elôadás viszonyszerû összefüggésekben mutat rá a mindent átitató korrupcióra, miközben a balkánérzés ízeit, világát, figuráit is színre viszi, ennek humorát hálásan fogadták a grazi fesztivál nézôi. (Varga Anikó, Emergency Entrance Fesztivál: történetek otthonról, identitásról) Emergency Entrance este un proiect internaflional, finanflat prin programul cultural al Uniunii Europene øi realizat în colaborare cu Uniunea Teatrelor din Europa, în care au fost implicate Teatrul Naflional din Atena, Teatrul Naflional din Praga, Teatrul Naflional Habima din Tel Aviv, Teatrul Garibaldi din Palermo, Teatrul din Graz øi Teatrul Maghiar din Cluj. Timp de peste doi ani, actorii


implicafli au realizat ateliere de creaflie øi spectacole focalizate pe problema migrafliei øi incluziunii sociale a imigranflilor, tema proiectului Emergency Entrance. Festivalul de la Graz a permis reunirea tuturor trupelor participante la proiect, jucarea celor øase produc flii teatrale øi a spectacolelor realizate în cadrul atelierelor comune. Extrem de diverse ca abordare, toate propunerile teatrale s-au pliat pe tema proiectului Emergency Entrance, fie cæ a fost vorba despre traficul de persoane (Olga cea invizibilæ, Teatrul din Atena), relaflia dintre majoritate øi minoritate (Vecinul meu, duømanul meu, Teatrul din Praga), imigraflia din Africa spre Israel (fiara promisæ, Teatrul Habima), dinspre Maghreb spre sudul Europei (Oamenii din barcæ, Teatrul din Graz) ori cea dinspre Est spre Vest (Cui i-e fricæ de o menajeræ?, Teatrul Garibaldi øi Draculatura – sau Proiectul Brand Stroker, Teatrul Maghiar de Stat Cluj). ! Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSzT), Pécs,

Magyarország, 2012. június POSZT Întâlnire Teatralæ din Pécs, Ungaria, iunie 2012

Henrik Ibsen: HEDDA GABLER Rendezô | Regia: ANDREI ØERBAN

! Reflex 2. Nemzetközi Színházi Biennálé,

Sepsiszentgyörgy, Románia, 2011. március Bienala Internaflionalæ de Teatru Reflex 2, Sfântu Gheorghe, România, martie 2011

Henrik Ibsen: HEDDA GABLER Rendezô | Regia: ANDREI ØERBAN Sok a virág, túl sok – és ez a túl sok, ez lesz az alapja Øerban rendezôi nyelvének. Ez a túl ugyanis a kanonizált darabok újraértelmezésének legfôbb eszköze, Andrei Øerban színházi nyelvének egyik „alapszava“. Ráerôsíteni, aláhúzni, kiemelni bizonyos vonásokat, ezáltal elrajzolni, pontosabban új arcot adni közismertnek tudott figuráknak, helyzeteknek, átbillenteni ôket groteszkbe, abszurdba, vagyis valami „hangosabb“ színpadi jelenségbe. A viszony-

lag ritkán játszott Ibsen-darab kortársivá tételének valami ilyesmi a feltétele, hiszen ugyan kit is érintene meg az apja által diktált élet- és férfieszményt mindhiába kergetô és ezért spleenes-fölényes Hedda konok szomorúsága? Igaz ugyanakkor, hogy a friss interpretációnak kényes, de stabil egyensúlyt kell létrehoznia a megjelenítésére használt színházi nyelvvel, márpedig a kolozsváriak Heddájában a szûk körben folyó hatalmi harcok tragikomikus játékait felülírja a színészi alakítások rendezôi elrajzolása; ilyenkor jobban figyelünk a nyelvre, mint arra, amit mondanak rajta. Ehhez a diskurzushoz persze kellünk mi, a közönség is – akárcsak Øerban legtöbb rendezésében. Bele vagyunk vonva a játékba, nem az immár hagyományos interaktivitás jegyében, hanem a bennünket rendre körülölelô térrel és a testközeli túlzásokkal. Nem kérdés: ezt a nyelvet tanulni kell, noha érteni nem nehéz. A befogadás nyitottsága – vagyis annak feltételezése, hogy a rendezô és a színészek koherens, jelentéses mondandóval bírnak az adott darab kapcsán – persze követelmény, és nagyjából elég is. A többi az alkotók dolga. És a színészek – a kolozsvári színház jól temperált társulata – nemcsak értik, hanem flottul beszélik is Øerban színházi nyelvét. (Csáki Judit: Itt Øerban beszél, Magyar Narancs, 2012. július 12.)

Regizorul opteazæ pentru o montare færæ pauzæ, deøi durata reprezentafliei poate îngædui acest lucru, însæ opfliunea sa sporeøte concentrarea øi conectarea la subiectul poveøtii. Spectacolul e alertat de giumbu lucurile øi prezenfla de spirit a lui Jorgen Tesman (Bogdán Zsolt), tânær intelectual cu aspiraflii la avansare profesionalæ, dar nu nepærat genial, devenit în montarea lui Andrei Øerban un soi de mæscærici. Gesturile sale stârnesc deseori râsul, fiind în fapt o întruchipare a stângæciei personajului, faflæ de care Hedda (Imola Kézdi) manifestæ cel mult atitudinea unui partener, dar nu a unei soflii. Universul ei intim îi ræmâne stræin lui Tesman. De altfel, Ibsen menflioneazæ într-una din notele sale cæ prin alegerea titlului, ce reprezintæ numele de dinainte de cæsætorie al Heddei, intenflia sa era de a aræta cæ ea trebuie privitæ, ca personalitate, mai degrabæ ca „fata tatælui ei“ decât în calitate de soflie a lui Tesman. Influenfla tatælui Heddei asupra acesteia e subliniatæ de regizor prin introducerea vocii tatælui (redatæ de József Biró), generalul de armatæ Gabler. Andrei Øerban a explicat cæ, asemeni celor „Trei surori“, Hedda suferæ efectele malefice ale „prejudecæflilor cazone, ale conformismului rigid øi sufocant øi ale unei autoritæfli exclusiv masculine“. (Ovidiu Cornea: “Hedda Gabler” sau în in timitatea unei drame umane, Ziua de Cluj, 22 ianuarie 2012)

! XIII. Bogotai Színházi Fesztivál, Bogota, Kolumbia,

2011. április Festivalul de Teatru din Bogota ediflia XIII, Bogota, Colombia, aprilie, 2011

Georg Büchner: LEONCE ÉS LÉNA | LEONCE ŞI LENA Rendezô | Regia: TOMPA GÁBOR „Olyan elôadásról van szó, amelyet a nézôk álló ovációval jutalmaztak, hiszen a kolozsvári társulat színrevitele kifogástalan és megtekintésre érdemes“ – fogalmazott Juan Tibanlombo, a Hoy címû bogotai napilap kritikusa a Kolozsvári Állami Magyar Színház Leonce és Léna címû elôadásáról, amelyet a Bogotai Színházi Fesztiválon (Festival Iberoamericano de Teatro de Bogotá) ötször mutatott be a társulat. A Tompa Gábor rendezte elôadást a fesztivál lejártával a hatodik helyre rangsorolták egy tízes ranglistán, amelyen a nagyméretû színházi eseményen bemutatott mintegy 800 elôadás közül választották ki a legjobbakat. Spectacolul Leonce øi Lena, în regia lui Gábor Tompa a fost prezentat în luna aprilie 2012 la Festivalul de Teatru de la Bogota din Colombia (Festival Iberoamericano de Teatro de Bogotá). Spectacolul jucat de cinci ori a fost aplaudat în picioare în Teatro de Bellas Artes de Bogotá. Leonce øi Lena a ajuns pe locul 6 în topul final al Festivalului de Teatru din Bogota.


Továbbra is mûsoron Spectacole în program

Charles Mee: TÖKÉLETES MENYEGZÕ | NUNTA PERFECTÃ Rendezô | Regia: KARIN COONROOD

Henrik Ibsen: HEDDA GABLER Rendezô | Regia: ANDREI ØERBAN

Visky András: MEGÖLTEM AZ ANYÁMAT | AM OMORÂT-O PE MAMA Rendezô | Regia: ALBERT CSILLA, DIMÉNY ÁRON

William Shakespeare: MÉRTÉKET MÉRTÉKKEL | MÃSURÃ PENTRU MÃSURÃ Rendezô | Regia: MATTHIAS LANGHOFF

Alfred Jarry: ÜBÜ KIRÁLY | UBU REGE Rendezô | Regia: ALAIN TIMAR

Az elôadás a Román Közszolgálati Rádió különdíjában részesült a gyergyószentmiklósi IX. Nemzetiségi Színházi Kollokviumon.

Hatházi András – Gábor Miklós-díj, a 2010-es év legjobb magyar Shakespeare-alakításért

Thomas Vinterberg – Mogens Rukov – Bo Hr. Hansen: SZÜLETÉSNAP | ANIVERSAREA Rendezô | Regia: ROBERT WOODRUFF

Spectacolul a fost distins cu premiul special al Radioului România Cultural la Colocviul Teatrelor Minoritæflilor Naflionale din Gheorgheni.

Ingmar Bergman: SUTTOGÁSOK ÉS SIKOLYOK | STRIGÃTE ŞI ŞOAPTE Rendezô | Regia: ANDREI ØERBAN

Felméri Cecília, Lakatos Róbert: DRAKULATÚRA – AVAGY A BRAND STROKER PROJEKT DRACULATURA – SAU PROIECTUL BRAND STROKER Rendezô | Regia: LAKATOS RÓBERT Frank L. Baum – Zalán Tibor: ÓZ, A NAGY VARÁZSLÓ | VRÃJITORUL DIN OZ Rendezô | Regia: PUSKÁS ZOLTÁN

András Hatházi – Premiul Gábor Miklós, pentru cea mai bunæ interpretare al unui rol din Shakespeare

Az elôadás elnyerte a 2010-es év Legjobb Elôadás, Legjobb Rendezô (Andrei Øerban) és Legjobb Férfi Alakítás (Bogdán Zsolt) UNITER (Román Színházi Szövetség) díját. Spectacolul a câøtigat Premiul UNITER pentru cel mai bun spectacol al anului 2010, Premiul pentru cea mai bunæ regie (Andrei Øerban) øi Premiul pentru cel mai bun actor în rol principal (Zsolt Bogdán).

Arthur Miller: EGY ÜGYNÖK HALÁLA | MOARTEA UNUI COMIS VOIAJOR Rendezô | Regia: TOM DUGDALE

A. P. Csehov: HÁROM NÕVÉR | TREI SURORI Rendezô | Regia: TOMPA GÁBOR

August Strindberg: JULIE KISASSZONY | DOMNIŞOARA IULIA Rendezô | Regia: FELIX ALEXA

Az elôadás elnyerte a 2008-as év Legjobb Elôadás, és a Legjobb Rendezô (Tompa Gábor) UNITER (Román Színházi Szövetség) díját. Spectacolul a câøtigat Premiul UNITER pentru cel mai bun spectacol al anului 2008, øi Premiul pentru cea mai bunæ regie (Gábor Tompa).

A. P. Csehov VÁNYA BÁCSI | UNCHIUL VANIA Rendezô | Regia: ANDREI ØERBAN Marin Držic´:

DUNDO MAROJE

Rendezô | Regia: ROBERT RAPONJA

Georg Büchner: LEONCE ÉS LÉNA | LEONCE ŞI LENA Rendezô | Regia: TOMPA GÁBOR Viola Gábor – a Legjobb Férfi Mellékszereplônek járó UNITER (Román Színházi Szövetség) díj, Valerio szerepéért, 2010 Gábor Viola – Premiul UNITER pentru cel mai bun actor în rol secundar, pentru rolul Valerio, 2010

N. V. Gogol: EGY ÕRÜLT NAPLÓJA | JURNALUL UNUI NEBUN Rendezô | Regia: TOM DUGDALE Visky András: ALKOHOLISTÁK | ALCOOLICII Rendezô | Regia: TOMPA GÁBOR

Az elôadás elnyerte a 2007-es év Legjobb Elôadás, Legjobb Rendezô (Andrei Øerban) és Legjobb Férfi Alakítás (Hatházi András) UNITER (Román Színházi Szövetség) díját, valamint a 2007/2008-as évad Legjobb elôadásnak járó Színikritikusok díját. Spectacolul a câøtigat Premiul UNITER pentru cel mai bun spectacol al anului 2007, Premiul pentru cea mai bunæ regie (Andrei Øerban) øi Premiul pentru cel mai bun actor în rol principal (András Hatházi) øi Premiul criticilor de teatru din Ungaria pentru cel mai bun spectacol al stagiunii 2007/2008.


Havi programok Programe lunare

Szeptember:

Október:

November:

19. szerda 20.00 – BEMUTATÓ | PREMIERÆ 25 kedd 20.00

2. kedd 20.00

2. péntek 20.00

August Strindberg:

Alfred Jarry: ÜBÜ KIRÁLY | REGELE Cu supratitrare în limba românæ 1 óra 50 perc szünet nélkül

ROMOK IGAZ MENEDÉK | RUINS TRUE REFUGE 1 óra szünet nélkül 12!

LEONIDA GEM SESSION 1 óra szünet nélkül, Cu supratitrare în limba românæ

LEONIDA GEM SESSION 14!

22. szombat 20.00 Georg Büchner: LEONCE ÉS LÉNA Cu supratitrare în limba românæ 1 óra 40 perc szünet nélkül

| LEONCE ŞI LENA

14!

Georg Büchner: LEONCE ÉS LÉNA | LEONCE ŞI LENA 1 óra 40 perc szünet nélkül. Cu supratitrare în limba românæ

Friedrich Dürrenmatt: A FIZIKUSOK Cu supratitrare în limba românæ

29 szombat 20.00

12!

SUTTOGÁSOK ÉS SIKOLYOK | STRIGĂTE ŞI ŞOAPTE 18!

| FIZICIENII

ROMOK IGAZ MENEDÉK | RUINS TRUE REFUGE

JULIE KISASSZONY | DOMNIŞOARA JULIE 1 óra 40 perc szünet nélkül Cu supratitrare în limba românæ

7. szerda és 21. szerda 20.00

16!

Georg Büchner: LEONCE ÉS LÉNA | LEONCE ŞI LENA 1 óra 40 perc szünet nélkül. Cu supratitrare în limba românæ

18. csütörtök 20.00

8. csütörtök 20.00

Visky András:

Visky András: ALKOHOLISTÁK| ALCOOLICII 1 óra 40 perc szünet nélkül Cu traducere simultanæ în limba românæ

MEGÖLTEM AZ ANYÁMAT | AM OMORÂT-O PE MAMA 1 óra 20 perc szünet nélkül Cu traducere simultanæ în limba românæ

12!

19. péntek 20.00

Nagytermi elôadások Stúdióelôadások Elôadások a színház stúdiótermében

Henrik Ibsen: HEDDA GABLER 2 óra 40 perc szünet nélkül Cu traducere simultanæ în limba românæ

12!/14!/15!/16!/18! – korhatár

ROUSSEAU JUGE DE JEAN-JACQUES

26. péntek 20.00

UNCHIUL VANIA

12. hétfô és 13. kedd 20.00

ÖRKÉNY-EGYPERCESEK | SERATĂ LITERARĂ ÖRKÉNY

21. vasárnap 20.00

22. hétfô és 23 kedd 19.00

12!

9. péntek 20.00 A. P. Csehov: VÁNYA BÁCSI | 3 óra 10 perc egy szünettel Cu supratitrare în limba românæ

Giacomo Puccini: GIANNI SCHICCHI Olasz nyelvû elôadás magyar feliratozással Spectacol de operæ în limba italianæ 1 óra 20 perc szünet nélkül

Alfred Jarry: ÜBÜ KIRÁLY | REGELE UBU 1 óra 50 perc szünet nélkül. Cu supratitrare în limba românæ

12!

6. kedd 20.00

SZÜLETÉSNAP | ANIVERSAREA 1 óra 30 perc szünet nélkül Cu supratitrare în limba românæ

14!

August Strindberg:

Thomas Vinterberg – Mogens Rukov – Bo Hr. Hansen:

20. kedd 20.00

14!

1 óra 20 perc szünet nélkül Cu traducere simultanæ în limba românæ

Giacomo Puccini:

1 óra szünet nélkül Cu supratitrare în limba românæ

1 óra szünet nélkül

| FIZICIENII

MEGÖLTEM AZ ANYÁMAT | AM OMORÂT-O PE MAMA

19. péntek 20.00

5. hétfô és 25. vasárnap 20.00

15. hétfô és 16 kedd 20.00

Ingmar Bergman:

14!

LEONIDA GEM SESSION

Friedrich Dürrenmatt: A FIZIKUSOK Cu supratitrare în limba român

12. péntek 20.00 – BEMUTATÓ | PREMIERÆ 17. szerda 20.00

Giacomo Puccini: GIANNI SCHICCHI Olasz nyelvû elôadás magyar feliratozással Spectacol în limba italianæ 1 óra 20 perc szünet nélkül

Visky András:

4. vasárnap és 23. péntek 20.00

9. kedd 20.00 1 óra szünet nélkül

UBU

3. szombat és 24. szombat 20.00

5. péntek és 7. vasárnap 20.00

ROMOK IGAZ MENEDÉK | RUINS TRUE REFUGE

28 péntek 20.00

Cu supratitrare în limba românæ 2 óra 10 perc szünet nélkül bekarikázott

1 óra 40 perc szünet nélkül. Cu supratitrare în limba românæ

4. csütörtök 20.00 és 11 csütörtök 20.00

21. péntek 20.00 – BEMUTATÓ | PREMIERÆ 23. vasárnap 20.00 Cu traducere în limba românæ 1 óra szünet nélkül

JULIE KISASSZONY | DOMNIŞOARA JULIE

18. csütörtök 20.00

Thomas Vinterberg – Mogens Rukov – Bo Hr. Hansen:

SZÜLETÉSNAP | ANIVERSAREA 1 óra 30 perc szünet nélkül Cu supratitrare în limba românæ

22. csütörtök 19.00 Henrik Ibsen: HEDDA GABLER 2 óra 40 perc szünet nélkül Cu traducere simultanæ în limba românæ

16!

GIANNI SCHICCHI

Olasz nyelvû elôadás magyar feliratozással Spectacol de operæ în limba italianæ 1 óra 20 perc szünet nélkül

12!


Terek, jegyek Spaţii, bilete

Szerkesztette | Editat de: Vajna Noémi, Visky András, Fülöp Noémi, Ketesdy Beáta Fotók | Foto: Biró István, Laczkó Vass Róbert Fordították | Traduceri: Daray Erzsébet, Demény Péter, Koros Fekete Sándor, Delia Buluga

Design: Timotei Nædæøan

Nagyterem | Sala mare

Nyomdai elôkészítés | Pregætire tipograficæ: Janitsek Lenke

Stúdióterem | Sala studio

Nyomda | Tipar: IDEA Design & Print, Cluj www.idea.ro

Nagytermi elôadás földszint és erkély, 1 sor erkély (kivéve 1 sor) kedvezményes jegy ára diákoknak és nyugdíjasoknak Stúdióelôadás jegyár kedvezményes jegy ára diákoknak és nyugdíjasoknak A Ványa bácsi, Suttogások és sikolyok, és a Leonida Gem Session címû elôadások jegyárai: jegyár kedvezményes jegy ára diákoknak és nyugdíjasoknak

15 RON 12 RON 10 RON*

15 RON 10 RON*

20 RON

Spectacole în sala mare Parter øi balcon, rândul 1 balcon (cu excepflia rândului 1) prefl redus pentru studenfli øi pensionari

Spectacole studio prefl bilet prefl bilet redus pentru studenfli øi pensionari

15 RON 12 RON 10 RON*

A Kolozsvári Állami Magyar Színház fenntartója a Román Mûvelôdési és Örökségvédelmi Minisztérium Instituflie publicæ subordonatæ Ministerului Culturii øi Patrimoniului Naflional

15 RON 10 RON* Partnereink Parteneri:

Preflul biletelor pentru spectacolele Unchiul Vania, Strigæte øi øoapte øi Leonida Gem Session: prefl bilet prefl bilet redus pentru studenfli øi pensionari

20 RON 15 RON*

15 RON* Médiapartnerek Parteneri media:

A Hedda Gabler és a Születésnap címû elôadások jegyárai: jegyár kedvezményes jegy ára diákoknak és nyugdíjasoknak

25 RON 15 RON*

* Kedvezményes jegyek vásárlása esetén igazolvány felmutatása kötelezô

Preflul biletelor pentru spectacolele Hedda Gabler øi Aniversarea prefl bilet prefl bilet redus pentru studenfli øi pensionari

25 RON 15 RON*

* Prezentarea legitimafliei sau a cuponului de pensii este obligatorie


Kolozsvári Állami Magyar Színház Teatrul Maghiar de Stat Cluj Igazgató | Director general øi artistic: Tompa Gábor Str. E. Isac, nr. 26–28, 400023 – Cluj, România Tel./fax: +40-264-593469 e-mail: office@huntheater.ro Jegypénztár | Casa de bilete: +40-264-593468 Nyitvatartás | Program: 10.00–13.00, 16.30–18.30

w w w. h u n t h e a t e r. r o


INTERFERENCIÁK 2012 – Nemzetközi Színházi Fesztivál Festivalul Internaflional de Teatru INTERFERENfiE 2012

Hangok párbeszéde Voci în dialog 2012 november 27 – december 9 27 noiembrie – 9 decembrie 2012

Meghívott előadások | Spectacole invitate: MAX BLACK Rendezô | Regia: Heiner Goebbels Théâtre Vidy-Lausanne, Svájc | Elveflia

AZ ÍGÉRET FÖLDJE | ÞARA FĂGĂDUINÞEI Rendezô | Regia: Shay Pitovski Habima Nemzeti Színház, Izrael | Teatrul Naflional Habima, Israel

HAND STORIES Koncepció, elôadja | Concept, interpretare: Yeung Faï Théâtre Vidy-Lausanne, Svájc | Elveflia

A. P. Csehov: IVANOV Rendezô | Regia: Andrei Øerban Bulandra Színház, Bukarest | Teatrul Bulandra, Bucureøti

HOLLÓK | CORBII Nagy József és Akosh S. elôadása Un spectacolul de Josef Nadj øi Akosh S. Compagnie Josef Nadj, Franciaország | Franfla

Brecht – Pansori: UKCSUG-GA | UKCUG-GA Bertolt Brecht Kurázsi mama és gyermekei címû drámája nyomán Dupæ Mutter Courage de Bertolt Brecht Rendezô | Regia: Nam Inwoo Pansori Project 'ZA', Dél-Korea | Coreea de Sud

Strindberg nyomán | Dupæ Strindberg: JULIE, JEAN ÉS KRISTIN | JULIE, JEAN ŞI KRISTIN Rendezô | Regia: Margarita Mladenova Theatre Laboratory Sfumato, Bulgária | Bulgaria Eugène Ionesco: A KIRÁLY HALÓDIK | REGELE MOARE Rendezô | Regia: Silviu Purcærete Les Artes et Mouvants, Franciaország | Franfla ANAMNÉZIS | ANAMNESIS Rendezô | Regia: Bodó Viktor Katona József Színház/Szputnyik Hajózási Társaság, Magyarország Teatrul Katona József/Szputnyik Shipping Company, Ungaria Georg Büchner, Alban Berg nyomán dupæ Georg Büchner, Alban Berg: WOZZECK Rendezô | Regia: Márton Dávid Volksbühne, Németország | Germania Igor Štiks: ILLÉS PROFÉTA SZÉKE | SCAUNUL LUI ELIAS Rendezô | Regia: Boris Liješevic´ Jugoszláv Drámai Színház, Szerbia Teatrul Dramatic Iugoslav, Serbia TURBO PARADISO Rendezô | Regia: Urbán András Kosztolányi Dezsô Színház/Urbán András Társulata, Szerbia Teatrul Kosztolányi Dezsô/Trupa lui András Urbán, Serbia Beaumarchais: EGY ŐRÜLT NAP AVAGY FIGARO HÁZASSÁGA O ZI NEBUNĂ SAU NUNTA LUI FIGARO Rendezô | Regia: Michal Docˇekal Prágai Nemzeti Színház, Csehország Teatrul Naflional din Praga, Cehia

Ligeti: SZIMFONIKUS KÖLTEMÉNY 100 METRONÓMRA POEM SIMFONIC PENTRU 100 DE METRONOAME Sztravinszkij: MENYEGZŐ | NUNTĂ Rendezô | Regia: Allyson Green Lux Boreal Dance Company, USA

Valamint a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadásai Şi spectacolele Teatrului de Stat din Cluj Giacomo Puccini: GIANNI SCHICCHI Rendezô | Regia: Silviu Purcærete August Strinberg: JULIE KISASSZONY | DOMNIŞOARA JULIE Rendezô | Regia: Felix Alexa Caragiale után szabadesésben Adaptare dupæ Caragiale în cædere liberæ LEONIDA GEM SESSION Rendezô | Regia: Tompa Gábor Beckett nyomán | dupæ Beckett: ROMOK IGAZ MENEDÉK | RUINS TRUE REFUGE Rendezô | Regia: Tompa Gábor Henrik Ibsen: HEDDA GABLER Rendezô | Regia: Andrei Øerban Thomas Vinterberg – Mogens Rukov – Bo Hr. Hansen: SZÜLETÉSNAP | ANIVERSAREA Rendezô | Regia: Robert Woodruff

A fesztivál programját naprakészen követheti a www.huntheater.ro/interferences weblapon. Puteţi urmări programul actualizat al festivalului pe pagina de web: www.huntheater.ro/interferences.


Newspaper of the Hungarian Theatre of Cluj