Issuu on Google+

Gyülekező

2017. február 15. gyulekezo.blogspot.com

transzkontinentális protestáns diaszporáma : " mert trombita fog szólni "

A nyugati kereszténység alkonya és megújulása Rev. Dr. Pungur József, Edmonton, AB, Canada

500

Ebben az esztendőben ünnepli a protestáns keresz‐ ténység fennállásának 500 éves jubileumát. Ötszáz évvel ezelőtt történt október 31‐én, hogy Luther Márton ágoston rendi szerzetes és teológiai tanár kiszögezte 95 pontból álló vitatételét a németországi Wittenberg várkapujára. Többek között kifogásolta, hogy Tetzel János szerzetes bűnbocsátó cédulákat árult a római Szent Péter katedrális végső befejezésének költségeire. Luther kritizálta azt a gyakorlatot, hogy jócselekedetekkel bűnbocsánatot lehetne szerezni, mert az egyedül isteni kegyelemből, hit által lehetséges. Luther tételei hamar bejárták Európát. A pápa ugyan kiátkozta Luthert, az egyházszakadás azonban megtörtént. Végül is II. János Pál pápa a múlt század közepe táján megerősítette a hitből való megigazúlás tanát. Maga a Római Katolikus Egyház a II. Vatikáni Zsinattal egyfaja megújhodáson ment keresztűl. Ma már jó lehetősége mutatkozik a Keresztény Egyház szakadásai gyógyulására az ökumenikus

mozgalom révén. Az egyetemes egyháznak éppen erre a megújulásra van sürgősen szüksége, mert mára az Egyház meggyengült, elerőtlenült, elvesztette győzelmes evangélizáló‐megtérésre hívó szolgálatának erejét. A romlás ott kezdődött, hogy a 14‐ ik századtól megjelent az Egyházban önmaga tagadása a különféle filozófiai irányzatok lábrakapásával. Ilyen volt az Olaszországból elterjedt Renaissance mozgalom a Felvilágosodás kezdetén. Majd az angol racionalista filozófia született meg, melyet követett az empiricista filozófia, majd a francia felvilágosodás, mely a véres francia forradalomba torkollott. Erre felelt a német idealista filozófia, s következménye a kommunizmus és a polgári kozmopolitizmus keletkezése és szárba szökkenése. Ezek mindegyike teológia és egyházellenes volt, nemcsak tagadta ezek létjogoultságát, de radikális üldözését is kezdeményezte. Mindezek keserű gyümölcsei a 20‐ik századra értek be, mely hatványozva nyúlik át a 21‐ik századba, megtetézve az

Egyáz liberális teológiával való belső meggyengülésével és külső ellenállása feladásával a harcos iszlám veszedelmes növekedésével szemben. Nézzünk néhány kemény tényt: Egy legújabb londoni felmérés szerint Anglia és Wales lakosságának már csak 43,8 százaléka vallja magát kereszténynek, 48,5 százalék vallástalan, a többi pedig más vallások híve. A keresztény híveknek alig egyharmada rendszeres templomlátogató. Skóciában a helyzet kissé jobb. Bár a lakosság 52 százaléka ugyan vallástalan, viszont a 46 százalékuk templomlátogató, noha a kétharmaduk sohasem jár templomba. Németországban a kereszténység egyre zsugorodik. A volt kelet‐német terület a világ egyik legkevésbé vallásos területe, ahol a lakosság 52 százaléka ateista, és csak 8 százalék hisz egy személyes istenben. A templomok többnyire konganak az ürességtől. 2000 óta több mint 400 katolikus és több mint 100 protestáns templom zárt be, és a következő években 700 másik katolikus templomra is ugyanez a sors vár, hiszen a protestánsok alig négy

>>>


A nyugati kereszténység alkonya és megújulása2. százaléka számít rendszeres hitgyakorlónak, és a katolikusok körében is csak 12,3 százalék a rendszeres templomlátogatók aránya. A papi pálya sem vonzó már és egyre több a bevándorló katolikus pap. Franciaországban is folytatódik a kereszténység hanyatlása. 1986‐ban még a franciák 81 százaléka mondta magát katolikusnak, 2012‐ben már csak 56 százalékuk. Viszont nőtt a más vallásúak, elsősorban az iszlám követőinek száma. A papság száma is hanyatlik. Az elmúlt fél évszázad alatt több mint negyvenezerről alig tizenötezerre csökkent a plébánosok száma, minden másodikuk 75 éven felüli, és az utánpótlásuk sem tűnik biztosítottnak: az ezredforduló óta évente kevesebb mint száz papot szentelnek fel. Elmondható, hogy Nyugat‐Európában az iszlám csak kitölti azt a vákuumot, amit a kereszténység hagy maga után. Kanadában sem rózsás az egyházak helyzete. Mindaz, amit fentebb írtunk többé‐kevésebé érvényes egyházainkra is. Nemcsak a korszellem nem segít, hanem éppen ellekezőleg. Népünk egyre inkább mintegy a levegővel szívja magába az istentelenség, hitetlenség vagy közömbösség mikrobáit, mint valamilyen ragályt. Mindehhez járul még az, hogy gyülekezeteink a nemzedékváltás folyamatában vannak. A régi egyháztagok lassan elmennek, az újak pedig a letelepedés viszontagságait viselik. Presbitériumaink pedig mindent igyekszenek megtenni, hogy rendes kerékvágásban haladjon a gyülekezet szekere, hogy hangozzék az ősi zsoltár, hirdettessék magyarul az Ige és hogy még sokáig álljon egyházközségeink magyar bástyája. Jóllehet már templombezárások is történtek! Kétségtelen, hogy az egyetemes egyháznak, ha meg akar maradni, akkor “in capite et in membris” vezetésében és tagjaiban sürgősen meg kell újulnia. Ehhez legalább a következőket kell megtenni: Felhagyni minden liberális teológiával s visszatérni a Biblia alapvető teológiájához. Az egyháztörténet tanúsítja, hogy minden egyházi megújulás alfája és ómegája a Bibliához

2

Gyülekező ‐ 2017. február 15. TARTALOMJEGYZÉK:

való visszatérés volt. A Biliát nem demithologizálni kell, hanem a mithoszt megfejteni, mivel a mithosz a teológia egyik nyelve, ami örök igazságot rejt és hordoz. A teológusoknak ki kell dolgozniuk a modern keresztény világ‐és‐emberképet, amely evilági s egyszersmind kozmikus és örökkévaló távlatokban mutatja fel a keresztény ember‐ és‐élet‐ideált. Csak ezzel tudhat az egyház eredményesen szembe szállni az embert megrontó, egzisztenci‐ áját messze ki nem elégítő materiális vagy éppen nihilista ember‐és‐ élet felfogással. A “mozaik” igehirdetések ideje lejárt, mert ezek soha nem állnak össze egy keresztény ember és világképpé, amit pedig az ember kétségbeesetten keres, de az egyházban ma nem találja. Ne csodálkozzunk, ha templomaink kiürülnek. Igaza volt Ágostonnak: “Fides querens intellectum – a hit értelmet keres”. Az egyház évszázadok óta elpusztítására törő filozófiák, ideológiák rejtett és nyílt üldözése alatt áll, amelyhez ma egy rivális vallás, az iszlám is csatlakozott. Legfőbb érdeke az egyházaknak megújítani és új tartalommal tölteni meg a jó százéves ökumenikus mozgalmat – a bajban való összefogás, szolidaritás megújításával és fejlesztésével. A Reformáció 500 éves jubileumának ünnepsége a nyugati magyar refomátusok és protestánsok részére a kanadasi Niagara Falls‐ban lesz a nyáron. Imádkozzunk és dolgozzunk szeretett egyházaink megmara‐ dásásért és megújulásáért! 2017 jubileumi év

Dr. Pungur József

Rev. Dr. Pungur József : A nyugati kereszténység alko‐ nya és megújulása ......... 1‐2 Nt. Lizik Zoltán: Hogyan imádkozzunk? .....3‐4 NYEMRLSZ konferencia ......5 György L. Attila: Reformáció 500 .............. 6 György L. Attila: Hálaadás a Reformációért ................ 7 NIAGARA REFORMÁCIÓ 500 KONFERENCIA ............. 8 ...................................... IMPRESSZUM :

2017 / 2

Gyülekező antológia jellegű protestáns szöveggyűjtemény a magyar diaszpórából az öt lakott kontinensen tördelő : György L. Attila Montreal, QC, Canada email:montreformed@gmail.com web: gyulekezo.blogspot.com

...................................... protestáns lelkészek írásait javítás és rövidítés nélkül adjuk közre * kézIratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza mint lingua franca, angol nyelvű írásokat is közlünk * beküldött írásért honoráriumot nem áll módunkban fizetni, sem bármilyen költségtérítést eszközölni, * a megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a GYÜLEKEZŐ hitvallási, filozófiai vagy társadalom‐ kritikai álláspontját, * a közlésre került írásokért a szerzők maguk vállalnak mindennémű felelősséget. * a képek a wikipediaról és a pixabayről származnak


3

Hogyan imádkozzunk? 1.

2017.01.29. Lectio: Lukács 11,1‐ 13. Textus: Lukács 11,5‐8. Hogy imádkozunk? Erőszakosan? Kedves testvérek! A múlt vasárnap Pál apostolról szólt az ige, hogy imádkozik. Most arról szól az ige, hogy nekünk is imádkoznunk kell. Erre ösztönzést Krisztustól kapunk. Mindenki imádkozik valahogy, jól vagy rosszul, nincs vallás imádság nélkül, de a tanítványokra legnagyobb hatással Jézus imádkozása volt. Látták‐hallották imádkozni. Tudták a rabbik, a nagy emberek, mint Keresztelő János is tanították az övéiket imádkozni, de nekik azután az imádság után kelt vágy a szívükben, amit Jézustól tanulhattak meg. Nem csupán amit Jézus imádkozott, hanem ahogy imádkozott, gyermeki közvetlenséggel. Sokszor félnek emberek Isten elé állni. Látták, Jézus nem feszülten lép az Isten elé. Jézus megtanította őket arra, hogy légy bátor, eredj oda hozzá, mint apjához a gyermek. A gyermek az apjának bármit elmondhat félelem nélkül. Erről a bibliaórán is beszéltünk, hogy arám nyelven az abba, atyám szó igazából annyit tesz, mint apuci, ennyire közvetlen a megközelítése, megszólítása az Istennek Jézusnál. Kinek érezzük mi magunkat Istennel szemben? Ő atyánk, mi gyermekei? Isten közel van, nem távoli Isten, láthatatlanul jelen van. Jézus egy szeretetviszonyra tanított, a bizalomra. Soha ne félj imádkozni! Érdekes Lukács Miatyánk‐ja rövidebb, mint a Máté‐é. Két imádság lenne ez? Nem! Megoszt? Nem! Szabad így is, úgy is imádkozni, rövidebben és hosszabban. Valószínűleg előbb a rövidebbet tanulták meg, az lehetett az eredeti, azután a hosszabbat. Ebből hiányzik a: Ki vagy a Mennyekben. Lehet, hogy ez volt az eredeti, mert a zsidók tették hozzá mindig, azt, ki vagy a Mennyekben, s Máté a zsidóknak írta az Evangéliumát, Lukács nem akarta hozzátenni, vagy akár Jézus, jelezve azt, hogy itt van veled, melletted. Nem távoli Isten, most másképp van, mint eddig. Isten Országa köztetek van! És hiányzik ez is: Legyen meg a te akaratod, a mint a Mennyben úgy itt a földön is. Mintha ez a sor csak meg akarná magyarázni azt, hogy Jöjjön el a te Országod, mert ha eljön akkor

meglesz a te akaratod, úgy a Mennyben, ahogy itt a földön is. Lehet, hogy nem szükséges magyarázni, az Ország magába foglalja Isten uralmát, királyságát, akaratát, tervei megvalósulását. Az az Ország tudjuk nem ebből a világból való, Jézus lehozta azt az Országot ide erre a földre, de nem kellett Isten királysága az embereknek. A hivatalosok elutasították, megölték ennek az Ország királyának a Fiát. Mi a válasz? A gonoszokat megbünteti, Fiát feltámasztja s neki adja a hatalmat égen és földön! Ahogy az sincs benne, hogy: szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség. Ámen. A tanítványok tudták azt, hogy a kisértést a gonosz csinálja. Jézus legyőzte a kisértőt, ez mindenkinek, nekünk is reménységet ad, hogy nem kell elbukni vele szemben. Ez egy harc, de bíztat, Isten segítségével, a jóval le lehet győzni a rosszat, a gonoszt, az ellenséget. Lehet, hogy ők beleérezték, mi nem. Nekünk ki kell mondani. Baj ez, hogy nincs benne? Nem baj, mert a betű megöl, a lélek szabaddá tesz. Jézustól valónak tudták így is, úgy is, nem érezték ezt sem megcsonkítva. Nem bántották érte ezért egymást. Az imádkozásra figyeltek, és nem arra, hogy minden benne legyen. Mi biztos rászólnánk a másikra: nem jól mondod a Miatyánkot! Ne tedd! Ebben is szabadság van, ne botránkozz meg rajta. Fogadd el őt úgy. Tudniillik az apostolok szokása az volt, amit Pál is vallott: Mindenkinek mindenné lettek, hogy némelyeket megnyerjenek. Máté a zsidóknak lett zsidóvá, Lukács pedig görög létére a görögöknek lett göröggé. Mindenki a magáénak kedvezett. Baj ez? Talán nem! Az egyháztörténelem bizonyítja, hogy egy betű miatt szakadt szét a keleti és a nyugati egyház, mert nem volt mindegy, hogy egylényegűnek tudták Jézust az Atyával, vagy csak hasonlónak vele. Homoiusios, vagy homousios vita. De Jézus nem állt meg itt. Elmond egy történetet, egy példázatot, hogy hogyan is kell imádkozni. Bátran, rámenősen, kitartóan, egészen addig amig meg nem kapja az ember azt, amit kért. Az imádkozást sokszor kínos szituáció fakasztja, kényszeríti ki az emberből. Valamivel küszködik, amit nem

Gyülekező ‐

2017. február 15.

tud megoldani, ezért oda kell, hogy forduljon Istenhez, mint barátjához és kérni kell őt arra, hogy segítsen, mert neki van, ő tud és képes is segíteni. Itt a barát képét használja. A történet szerint vendég érkezik valakinek a házához, elég késő éjjel. A vendéglátás a legszentebb kötelessége volt a keleti embernek, erről rengeteget ír a Biblia. A Zsidókhoz írt levél figyelmeztet, egyesek tudtukon kívül angyalokat vendégeltek meg. Az angyal szó küldöttet is jelent, vagyis Isten angyalát, vagy küldöttjét vendégelték meg. Pál kéri a Római gyülekezetet, hogy a Korinthusi egyik gyülekezet, a kenkreai gyülekezetből való Fébét, a gyülekezet szolgálóját, nőtanítványt fogadják be és legyenek segítségére, ha rájuk szorul. Emlékezzünk csak Jézust is befogadta Mária és Márta a házukba, ahogy az emmausi tanítványok is, vagy Péter is. De az egyik legismertebb Ábrahám története, aki angyalokat látott vendégül, ha nem magát az Urat, az Istent magát, ez a Sodomáért való imádkozásból ki is derül. Lót is Sodomában angyalokat fogadott be, s hajlandó lett volna leányait is feláldozni, csakhogy vendégeit ne érje baj! Magas fokú felelősség volt ez! Három kenyér, vagy lapos kis lángos volt egy ember fejadagja, ennyit kért a barátjától a vendége számára, mert neki semmije nem volt. Mit jelképez ez? A testi táplálék mellett nyilván lelki táplálékot is jelenthet. Sokszor üresek vagyunk és nem tudunk adni, még a legalapvetőbb dolgokból sem. Hit‐remény‐szeretet. Ezt kellene megosztani, de elfogy sokszor a hit, elfogy a remény, és elfogy nálunk a szeretet is, jön valaki és nem tudunk mit mondani, adni neki, mert mi is szűkölködünk, és ezért Istenhez, a barátunkhoz kell fordulnunk, hogy segítsen ki minket. Legtöbbször ide jövünk a templomba dörömbölni, kérni, imádkozni, rimánkodni. A barát már lefeküdt, éjfélre jár az idő, be van reteszelve az háza, nagy gerendával, ami elég nagy zajt, nyikorgást adnia kinyitáskor, úgyhogy szó sem lehet róla. De az tovább zörget, ám további baj és probléma, hogy vele együtt alszanak az ágyban a gyermekei is, és felkeltené őket, megzavarná >>>


Hogyan imádkozzunk ? 2. álmukat, másképp nem tudna felkelni, de az nem hagyja abba kérését. A barátság ebben az esetben nem segít, lehet, hogy már a szomszédok is felébredtek, talán az egész utca, de ő nem hagyja abba a kérést. Tehát nem a barátságáért, mondja Jézus, hanem az erőszakosságáért, a tolakodásá‐ ért, rámenősségéért mégis csak felkel és odaadja neki amire szüksége van. Hű, de nagy kő esett le a szívemről, megoldódott a probléma. Az Isten csak meghallgat előbb, vagy utóbb. Ő nem ilyen barát, de neki is lehetnek problémái, gondjai, kifogásai, ami miatt nem tud azonnal segíteni rajtunk. Akkor csalódunk benne, abbahagyjuk az imádkozást? Isten nem ellenségünk, nem is közömbös irántunk, hanem barátunk, sőt, nagyon is jó barátunk. Ne törődj bele, ha valami nem sikerül, ne törjön össze a szíved, mert nincs lezárt ügy, nincs megváltoztathatatlan dolog, lásd Ninive esetét, megmenekült. Még negyven nap és elpusztul Ninive, hirdeti Jónás, de megbánják bűneiket, Isten pedig megbánja, hogy el akarta őket veszíteni. Sodoma is megmaradt volna, ha lett volna benne öt igaz! A bátor imádkozás nem értelmetlenség, Illés ember volt, hozzánk hasonló, imádkozott és három és fél évig nem volt eső, újra imádkozott és három és fél év múlva esett az eső, Isten meghallgatta imádságát, aszerint történtek a dolgok. Pál imádkozott, hogy Isten vegye el gyengeséget, betegségét, gyötrő, kínzó fájdalmát, amit a Sátán okozott neki ökölcsapásaival. Ez egy durva kifejezés, a boxolásból vett kép, mint amikor a másik ki akarja ütni az illetőt, de én nem engedem ezt meg neki, védelmedre kelek. Erőt adok neked, hogy álld az ütéseket. Ebben gyönyörködött Pál, megértette mit akar ezzel az Isten, a rosszból is jót akar kihozni, mégpedig fényes győzelmet. Nem tudod kiütni Pált, mert az én erőm áll ellent benne neked, mondja Isten! Ez igen! Mint egy Chaplin filmben, az erős kedve szerint üti, veri Chaplint, de nem bír vele. Ez mérgesíti, idegesíti, így veszíti el a kedvét, a meccset. Isten így győz! Nem erővel, hatalommal, hanem az én Lelkem által, a bölcsesség Lelke által. Megszégyeníti az erőseket, hatalmasokat. Nem bírnak a gyengékkel, a farkas a szelíd

Gyülekező ‐2017.

báránnyal. Ez is imádság meghallgatás! Van válasz, sok ember imádkozik, azt hiszi nincs válasz, ez nem igaz, csak talán nem ismerte fel a választ. Ami sokszor nem szóbeli válasz, hanem lehet igei üzenet, lehet egy jel, amit meg kell érteni. Ez nem végzett, nem kegyetlen sors, ez egyfajta válasz. Pl: Adj gyermeket! Sokan imádkozták, sokáig, kitartóan. Mégsem lett gyermekük. Nem tudjuk a biztos választ, de lehet, hogy az beteg, fogyatékos lett volna, s ezt Isten nem akarta. Elzüllött volna, lehet, vagy időnap előtt meghalt volna, betegség, háború, fogság miatt, stb. Vagy egyszerűen alkalmatlan lett volna a felnevelésére, vannak, akik csak megszülni tudják gyermeküket, de velük törődni már képtelenek, mások nevelik, nagymamák, testvérek, idegenek, stb. Lehet, hogy valaki elcsábította volna és ez az édesanyának rosszul esett volna, ahogy valaki mondta, egy édesanya húsz éven át, vagy tovább is neveli gyermekét, amit egy másik nő, egy félóra alatt tönkretesz. Ki tudja. Nem lett. De nem tudjuk mitől védett meg! Mert a gyermekek gyilkolják meg sokszor szüleiket, persze nem szó szerint, de átvitt értelemben. Ettől függetlenül lelki gyermeke mindenkinek lehet, adoptált is lehet, az lehet a testvér gyermeke, vagy rokoné, idegené is. Pálnak is így lett fia Timóteus, szeretett fia. Van jel, van válasz, de ezt érteni kell. De térjünk vissza történethez, mert ezt lehetne folytatni, a betegségekkel, miért nem gyógyult meg, miért halt meg, sok más kérdéssel, miért hagyott el, csalt meg, stb? A tolakodónak egy mentsége van, nem maga miatt csinálta ezt ez az ember. Nem akart a szeretetben híjával bizonyulni, kevésnek. Másokért tesszük, amit teszünk, mert ránk szorulnak emberek, családok, az egyház, a magyarság, a kultúrház és kérni kell, erőszakoskodni kell, Istenem segíts, Istenem adj, Istenem gyógyítsad meg, Istenem ne engedd meg! Mert, aki kér‐az kap! Aki keres, csak az‐talál. Aki zörget, annak nyíttatik ki az ajtó! Ez egy bíztatás, ez egy fokozás, egyre jobban és jobban csináld, akard, rajtad is áll! Ne csak kérjetek és kész! Kértem és nem történt semmi. Keresd meg a módját, hogy lehet elérni célodat. S légy arcátlan, zörgess alkalmas és alkalmatlan időben és megnyitattik neked. De boldog

február 15.

4

bíztatás, de boldog ígéret! Soha nem a langyosoké volt az Isten Országa, hanem a rámenősöké, az erőszakoskodóké. Erre rengeteg példát ad a Biblia. Így erőszakoskodott a szíró‐ föníciai asszony a lánya gyógyulása ügyében, de Jézus megmondta, Ő nem küldetett másokhoz, csak a zsidósághoz, neki azokon kell segítenie, de az nem hagyta abba a segélykiáltását, már a tanítványokat is zavarta, szóltak Jézusnak, bocsássa el az asszonyt, mert fellármázza az egész környéket, de Jézus nem törődik ezzel. Az asszony eléje borul, de megmondja neki elutasítóan, nem jó a gyerekek kenyerét elvenni és a kutyáknak adni. De az nem tágít, igazat ad Jézusnak, úgy van Uram, de tudja, annyi neki is jár, mint a kutyának, a morzsa és az elég, hogy meggyógyuljon tőle a leánya. Micsoda erőszakoskodás, rámenősség, határozottság, eltökéltség, mindent egy lapra tett fel, nem adta fel míg célját el nem érte! Ez egy anya! A két vak, vagy a két leprás, akik gyógyulást kérnek maguknak szintén ilyenek. Jézus rákérdez: Hiszitek‐é, hogy meg tudlak gyógyítani titeket? Hisszük! Legyen nektek hitetek szerint. Nem kapják a gyógyulást automatikusan, csak hit által. De ott van a gutaütött, vagyis lebénult, akit négyen emelnek a hordágyon, ám a sokaság miatt nem tudják Jézus elé vinni, erre megbontják még a tetőt is, és ott engedik le a beteget, de még akkor sem a gyógyulás körül folyik a vita, hanem a bűnbocsánat felöl, van‐e hatalma megtenni egyiket vagy másikat, vagy mindkettőt? Nem a beteg miatt volt erre szükség, vagy a négy barátja miatt, a farizeusok, a gonoszok miatt, a keményszívűek miatt, hogy megismerjék Jézus hatalmát. És végül ott van a hamis bíró és az özvegyasszony története. Az özvegy teljesen ki van szolgáltatva a hamis bírónak, aki nem akar neki igazságot szolgáltatni, de annak egyetlen fegyvere van, az állandó és kitartó nyakára járás, zaklatás. Addig nem nyugszik míg el nem intézi ügyét. Neki az ad megnyugvást. A te ügyed, ügyeid rendben vannak? Istennel, emberekkel? Vagy halasztgatod őket? Ugye kellene még imádkoznod odaadóbban, kitartóbban? Tedd azt! Ne feledd amit Jézus mondott: légy rámenős! Ámen. Nt.LIZIK ZOLTÁN

Windsor, ON, Canada


5

Gyülekező ‐

2017. február 15.

György L. Attila, Montreal, QC, Canada

Isten álld meg a székelyt ­ parafrázis ­ Isten áldd meg a székelyt (is) jó keddvel, bőséggel, Mert már eleget bűnhődött e világon s az égben. Adózott ekével, áldozott kiomló vérével, Csaták és háborúk helyett áldjad meg békével. Add meg néki kenyerét, a búzából, mit vetett S távoztasd el tőlünk a súlyos kereszteket. Nyíljon virág minden mezőn, s teremjen a bölcső, Hadd jöjjön el a Kanaán újra Székelyföldön.

Growing Old

N y E M R L S Z konferencia Magyar református szórványépítés a Kárpát‐medencén túl A hit és hála jegyében szervezi a Nyugat‐Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat (NyEMRLSz) a reformáció emlékévében, 2017. július 13–16. között Csákváron a 21. század gondjait taglaló tanácskozását. „…lesztek nékem tanúim... a földnek mind végső határáig.” (ApCsel 1,8) A jó hét évtizedes múltra visszatekintő, egyedül Isten dicsőségét szolgáló európai magyar szórvány‐ reformátusság így sajátos témafelvetésével csatlakozik a fél évezredes protestantizmus sorozatrendezvényeihez, miután a nagy európai távolságok miatt és gazdasági behatároltságában aligha vehet részt gyülekezeteket megmozgató programokban. A háromnapos tanácskozás előadói Nyugat‐Európából és a történelmi Magyarország egyházaiból érkeznek. A nagy mértékben szórványosodó keresztyénség/reformátusság útján a misszió és a pásztorolás lehetőségét keresik a közös európai távlatban és az együttgondolkodásban. A magyar keresztyénségen belüli felekezeti és nemzeti önazonosság megtartásával fémjelzett misszió célkitűzését nem csak a Kárpát‐medence, hanem világsíkban is szemléli. Ezt a „globális” távlatot Segesváry Viktor már 2011‐ben Prágában felvetette, majd Tóth Miklós 2013. július 20‐i csákvári előadásában részletesen kidolgozta. A NyEMRLSz általános emberi gondolkodásmódjával viszonyulva domborítja ki jellegét, mely a magyar (református) keresztyénségen belül nem csak egyházi kategóriákban mozog, hanem nemzetközi szinten minden más közösségtől megkülönböztethetővé válik. Most továbbképző rendezvényével építi azt a kapcsolatrendszert, mellyel a kölcsönös megértés jegyében külhoni magyar gyülekezetei a Nyugat‐ Európába kivándorló magyar reformátusok beépülését és megtartását szolgálja, valamint elősegíti a hazatelepülők újbóli beilleszkedését az egyházi életbe. Munkájának meghatározó gazdasági vetületeit is elemzi, átvilágítva az európai református magyar szórvány közösséget építő és mások javára végzett szolgálatát. Felveti a kérdést, vajon pénzből, netán a pénznek él‐e, vagy Istennek? A Kárpát‐medencén túli távlatban, mai vezető pozicióban levő, magasan képzett szakmabeliek megszólaltatásával keresi a választ. Létezik‐e pénztöbblet és van‐e megújulásra, ill. szociális célokra fordítható beruházás? Van‐e továbbépítési fejleszthetősége észszerű, irgalommal átitatott stratégiai megoldásra? Létezik‐e kimozdítható energia, mely lendületes tetterővé, kivitelezhető gazdasági tényezővé válhat a nyugat‐európai magyar reformátusság számára? És mi lehet az 500 éves múlttal rendelkező reformátusok/protestánsok jövőmegvalósító lehetősége? Felekezeti bezárkózottság vagy ellenkezőleg, felekezeten felüli, de önazonosságát megtartó keresztyénség?

A tanácskozás tervezett témái: Growing old is going back where we came from Death is when we arrive exhausted and tired, The gate is gloriously opened, shining like gold The war cries are muffled by the angels' trumphet. Do everything in a highly blessed moderation, Sounds the advice of the ancient holy sages. They are coming back and forth through the ages The gratitude of the wise is their eternal wages.

– Református jellegünk a multikulturalizmus és az integráció Európájában: tartsuk meg, ami a miénk! – Európai szórványgyülekezeteink történelmi esélye a globális szabadkereskedelem világbirodalmában? – Református missziói alapverés – Pillanatkép Nyugat‐ Európa magyar református‐protestáns szórványáról – Üdvtörténeti feladat és megoldások a 21. század politikai, társadalmi és egyházi viszonyaiban – Démonok nélküli mai üdvtörténeti kihívásokról – Egyházi jelen és jövőkép a magyarországi vidéki kisgyülekezetekben – Magyar református szórványépítés jövője Nyugat‐ Európában – Magyar európai egyházi szórvány fenntarása: gazdasági alapozás és anyagi szervezés – Hangok a lövészárokból: világi‐egyházi párbeszéd a pénzről – Stratégiai elképzelések 500 évvel a reformáció után: együtt, külön‐külön, vagy? – Ökumenikus jövőbeni útkeresés a keresztyén egyházak képviselőivel

További információ: nyemrlsz.newlights.info


Gyülekező ‐

2017. február 15.

Jóllehet valójában már 2016. őszén elkezdődött a jubileumi év, de bizony a 2017‐es esztendőben is már jócskán benne vagyunk, s az idő fut, rohan. Ha időnk alig van is, naponta készülődnünk kell a világ sorsát döntő módon meghatározó egyik esemény, a Reformáció ötszázadik évfordulójáról való méltó megemlékezésre. Jóllehet nyilvánvaló, hogy a reformációt, de még a reformáció kezdetét sem lehet egyetlen naphoz kötni, mégis a lavina a hegyről Luther Mártonnal és Wittenbergből kezdett el száguldani, mikor a 95 tétel kiszegeztetett a vártemplom kapujára 1517. október 31‐én. John Wycliff, Husz János, Erasmus és mások munkássága, időnkénti vértanúsága csak néhány előfuvallata volt a közelgő viharnak, jóllehet a guttenbergi könyvnyomtatás pont időben érkezett, hogy amit régen a fülekbe súgva tanítottak, azt most a háztetőkről kezdték hirdetni. A reformátorok tanítása így nagy tömegeket képes volt megmozgatni, s a társdalmi‐ egyházi átalakulás megállítha‐ tatlanná vált. A reformáció azonban nem forradalmi erőszak, hanem a józan kegyesség és a tudományos bölcselet diadala volt a középkor végét jelző általános dekadencia, romlottság, bigottság és babonaság közepette. Hétköznapi értelemben valamit megreformálni annyit jelent, hogy valamit lépésről‐lépésre megjobbítunk, amelyben a radikális váltás helyett a fokozatos fejlődés dominál. Azonban a reformáció mégis többet hordoz magában az állapotok foltozgatásánál, hiszen maga a latin elnevezés is a formálandó viszonyok puszta formálása helyet a re, azaz a visszaformálásra helyezi a hangsúlyt, ahol a "vissza" a dolgok eredeti formáját jelenti. De vajon mi is a dolgok eredeti formája? Erre igen könnyű a felelet, ugyanis meg van írva, hogy Isten látta, hogy minden, amit teremtett, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap." Isten nagyságos, Isten jó, Isten tökéletes, így az általa teremtett világ is nagyszerű, igen jó és tökéletes. Az Éden kertjében színről‐színre láttuk Istent, mert a láthatót és a láthatatlant még nem választotta el egymástól az

REFORMÁCIÓ 500

ember szívében a bűn függönye. A bűn következtében azonban elvesztettük a paradicsomi állapotot és az Istennel való közvetlen kapcsolatunk is megromlott. Bűneink mindennap lázadnak Isten és az igaz szeretet törvénye ellen. Érezzük az Éden veszteségét, szenvedjük a következményeket, de a bűneset miatt képtelenek vagyunk ellenállni a gonosznak. Erőtlenek vagyunk, és akaratunk meggyengült. Mégis a mi urunk Jézus Krisztus azt az elképesztő parancsolatot adja tanítványainak, tehát nekünk gyarló embereknek, hogy legyetek tökeletesek, mert a ti Mennyei atyátok is tökéletes. (Máté 5:48) A reformáció fő célja ennek a tökéletességnek a megközelítése napról‐napra és lépésről‐ lépésre, melynek folyamatossága az állandó reformáció alapelve. A tökéletességre való állandó törekvés mellett megéljük ennek a feladatnak a lehetetlen voltát is, megvallván tehetetlen‐ ségünket és erőtelenségünket. Mivel magunktól a célt elérni nem vagyunk képesek, ezért hitre van szükségünk, mégpedig kifjezetten arra a típusú hitre, amely Isten nagysága előtt porrá omlik, és térdre hullva könyörög: "hiszek Uram, de jöjj segítségül az én hitetlenségemnek". (Mk 9:23‐24) Hit nélkül képtelenek vagyunk bármi jót is cselekedni, hit nélkül semmi sem lehetséges. Ezért az állandó reformáció a hitben való állandó fejlődést célozza, mert ami hit nélkül lehetetlen, az hit által lehetségessé válik. Ha Istenhez és az Ő tökéletességéhez akarunk közelíteni, azaz helyreállítani, ami eltörött, meggyógyítani, ami beteg, megtéríteni az eltévelyedettet, föltámasztani a halottakat, akkor hitre van szükségünk. Ennek megértése szülte a reformátori mozgalom egyik alaptételet, hogy üdvösség pedig "csak hit által" van, azaz SOLA FIDE. A hit pedig hallásból van írja Pál Apostol, a (hitrejutattató) hallás pedig “(egyedül) Isten Igéje által”, azaz SOLA SCRIPTURA, mert mind az Ó‐Testemantum és az Új‐ Testamentum is arról tesz bizonyságot, hogy hitünk fundamentoma az Úr Jézus

6

Krisztus, amint Isten az Ő egyszülött Fiát adta, hogy megmentse a világot. Ezt az alapelvet a reformátorok a "csak a Krisztus által" formulában fejezték ki, azaz SOLUS CHRISTUS. Azonban a Krisztusban való és csak a Krisztusra figyelő hit túl van minden emberi értelmen és képességen. A hit nem egy mentális produktum vagy szellemi aktivitásunk eredménye, hanem a szuverén Isten szabad ajándéka. Ebben a megvilágításban nem létezik oly emberi érdem, amely kiérdemelhetné az üdvösséget, mert üdvösség nem cselekedetek, hanem csakis hit által van, ami pedig Isten ingyen ajándéka. Tehát nem emberi erőfeszítés, hanem ingyen kegyelem, s a reformátori vonatkozó formula még igazabb amikor azt mondja, hogy “csak kegyelem által”, vagyis SOLA GRATIA, azaz üdvösség dolgában nincs emberi közreműködés, hanem Isten cselekszik és szabadít egyedül és önmagában. Ez a formula pedig magában hordozza a reformátori tanítás koronatételet, hogy az embereket nem illeti meg, hanem “egyedül Istené minden dicsőség”, azaz SOLI DEO GLORIA. Ebben az öt alapelvben, mi, Istennek reformált népe, visszatérünk (vissza kell térnünk) az eredetileg teremtett állapothoz, amelyben most már a Krisztus által ellentállunk a gonosznak, és megadjuk Istennek az Őt megillető tiszteletet, amint az írva is van, amiként maga az Úr Jézus Krisztus tanít minket mondván: "hogy távozz el Sátán, mert meg van írva, hogy az Urat a Te Istenedet imádd, és csak Őnéki szolgálj!" A kereszténység nem szolgálhatja sem a római, sem a bizánci császárt, sem a nyugati vagy keleti diktátorokat, de még önmaga sem uralkodhat, mert Istené, az Atyáé az ország, a hatalom és a dicsőség, kinek akaratja szerint a Fiú elküldötte az Ő apostolait széles e világra, hogy megkereszteljenek minden népeket, és hogy mindenkinek tanítsák Jézus Krisztus parancsolatait, hogy azt mindenek megtartsák és így életük legyen a Szent Lélek által. ÁMEN Attila. L. Gyorgy Montreal, QC, Canada


7

Hálaadás a Reformációért

Mint keresztények, mindennapi hálaadással tartozunk a teremtő, megtartó és megváltó Istennek, de legalábbis a főbb ünnepeken és megemlékezéseken. Különösképpen így van ez a Reformációról való megemlékezés környékén, mivelhogy Jézus Krisztus egyházának az evangélium által reformált gyülekezete vagyunk. Hálákat adhatunk úgy általában a Reformációért, a reformátorok hűségéért, elődeink hitbéli odaadásáért, az egymást követő generációkért, akik segítették a nemzeti közegyházak és a helyi gyülekezetek létrejöttét és fejlődését. Hálát adhatunk a reformátorok áldozatos életéért és lelki ajándékaiért, közöttük a protestantizmus olyan óriásaiért, mint John Wycliffe, Jan Hus, Ulrich Zwingli, John Kalvin, Philip Melanchton, Henrik Bullinger, John Knox és persze Martin Luther, aki nélkül nincs Reformáció Napja 1517. október 31.‐én, sem pedig kilencvenöt tétel, mely irat a XVI. század egyik legfontosabb dokumentumává lett. Az Észak‐Amerika‐i kontinensen azonban van még egy kedves okunk a történelmi háladásra s ez éppen a Hálaadás ünnepe. Nem csak azért, mert Kanadában ez is októberre esik, hanem azért is, mert a Hálaadás ünnepe és a Reformáció különleges kapcsolatban vannak. Néha azt gondoljuk, hogy a Reformáció a hitnek arra a magaslatára jutott, hogy valóban joggal vállalkozhatott a középkori egyház nyilvánvaló sebeinek gyógyítására. Azonban gyakran az újonnan formálódott protestáns egyháztes‐ tek, többnyire a korszellem nyomására maguk is türelmetlenekké váltak egymás felé is és a külvilág felé is. Az evangéliumi hit védelmében gyakran több szeretetre és felebaráti együttérzésre lett volna szükség, sokkalta inkább, mint a hittételek betűihöz való merev és jeges ragaszkodásra. A reformátorok előre látták ennek veszélyeit, és ezért bevették a hittételek közé az állandó reformálódás, vagyis a mindig jobbra való törekedésnek a követelményét. Ezzel kapcsolatban pl. az észak‐ amerikai partokra 1620‐ban érkező ún. "zarándok atyák" történelmi találkozása a benszülöttekkel, a helyi vagy szub‐kontinentális jelentőségen túl, egyetemes figyelmet is igényelhetne. A kálvinista telepesek előbb odahagyták Angliát, menekülvén a protestáns, anglikán közegyház zaklatása miatt, s először Hollandiába, majd Amerikába hajóztak, egy jobb, szabadabb élet reményében.

Gyülekező ‐

A városias bevándorlók minden bizonnyal mind elpusztultak volna, ha a "vad", "barbár" indiánok a segítségükre nem sietnek. Ellátták őket élelemmel, megtanították őket kukoricát termelni, halászni és az őserdei túlélés tudományára. Így esett, hogy a magukat hitelvekben elkülönítő, világgá menekülő "pilgrim‐zarándok" kálvinisták, a velük irgalmas szamaritánusként jótevő "pogány" indiánokkal a Háladáskor egy asztalhoz tudtak ülni, s mind a maga módján dicsérte a teremtő Isten jóságát, aki az aratás bőségével elhalmozta őket, indiánokat és kálvinistákat egyformán. Az első amerikai Hálaadási Ünnepben megismerték, hogy mindnyájan egyképpen a Mennyei Atya gyermekei vagyunk, s hogy a testvéri szeretet gyakorlása fontosabb lehet, mint a hittételek betűi, amint Jakab apostol írja, hogy a hit halott cselekedetek nélkül. A Krisztus is így tanít minket, hogy arról fognak megismerni benneteket, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy ha szeretitek egymást. Egy változó világban, állandóan készen kell legyünk a szeretet tetteire, hogy gondolatainkkal, beszédeinkkel Isten mind nagyobb dicsőségére lehessünk, akinek pedig adassék hála és magasztalás minden időben.

Hunglish:

THANKSGIVING FOR THE REFORMATION As believers we always owe giving thanks to our creator, redeemer and saviour God, at least on major holidays and at designated commemorations, especially around Reformation Day or YEAR as we are a reformed congregation of the church of Jesus Christ. We can give thanks to God for the Reformation in general, for the contribution of the Reformers, for the devotion of our forefathers and our foremothers, for each generations who helped form and shape our national church and our local congregation. We can give thanks for the lives and spiritual gifts of the Reformers, among them such giants like John Wycliffe, Jan Hus Ulrich Zwingli, John Kalvin, Philip Melanchton, Henrik Bullinger, John Knox, and also Martin Luther, without whom there is no Reformation Day and 95 thesis, which latter pamphlet became one of the most important documents of the XVIth century. However in North America we have one more special cause, for which we can and should give thanks in the fall. And that is the holiday of the Thanksgiving itself. Not only because this holiday happens to be celebrated across Canada also in October, but

2017. február 15.

because it has a unique relationship to the Reformation. Sometimes we think that the Reformation was the necessary reform for the that time deformed shape of the medieval Christianity, in order to heal, cut and amend what was broken and rotten. However it looks like that the reformed movement became rigid and ice‐hearted in its doctrines and in its self‐ justification, as it showed great impatience, when and where it would have needed more compassion and under‐ standing than doctrinal stiffness. The story of the thanksgiving of the Pilgrims on the north east shores of the United States happened around the first encounters with the indigenous tribes of the early XVIIth centuries. The Pilgrims were ostracized and persecuted at home, as religious dissenters. They chose to leave the United Kingdom first for Holland, later for the new American colonies, to find and live a free and better life. However this urban folks would have fully perished without the help of the natives, who fed them, healed them, taught them how to survive the forests and to cultivate the land. The rigid and doctrinal Protestants, like the Pilgrims learned that sometimes the really Good Samaritan happened to be non‐ denominational. In this case they might have been even “pagan”, “barbarian”, “savage” American Indians. Thus natives and pilgrims were able to sit together around a common table to give thanks to the creator for the abundance of the harvest, and the survival during the harsh winter and the tough circumstances. The peace was kept and the harmony lasted within two generations who remembered the generosity and hospitality of the good samaritan natives. The reformers foresaw the danger of the printed faith. They understood that rigid doctrines and customs could harden the hearts, though the Lord had insisted that nothing else but the genuin true love marks his disciples. Thus the Reformers bequeathed the notion of the permanent reformation to the people of the Reformed Faith. The zeal for the always better must be present in the Chrisitianity. It is indeed one of the basic commandments, that we should not stop on the road which leads closer and closer to he Lord. In a changing world we have to be always ready to adjust, reform and amend our methods and practices in order to keep the faith in the unchanging Lord to whom be praise, gratitude and glory, now and always. Attila L. György


8

Gyülekező ‐

2017. február 15.

http://reformacio500niagara.blogspot.ca

1517­ 500 ­ 2017 és 1567­ 450 ­ 2017


Gyulekezo 2017. február 15