Page 1

Gyülekező 2019 B ÖJ T

protestáns diaszpóra www.gyulekezo.com

Rev. Dr. Pungur József :

K é t ú t ­ n a g y b ö j ti m e d i tá c i ó ci kk a 4. o l d al o n


2019 BÖJT

IMPRESSZUM

Gyülekező antológia jellegű protestáns szöveggyűjtemény a magyar diaszpórából az öt lakott kontinensen tördelő : György L. Attila Montreal, QC, Canada email:montreformed@gmail.com

* protestáns lelkészek írásait javítás és rövidítés nélkül adjuk közre kézIratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza mint lingua franca, angol nyelvű írásokat is közlünk * beküldött írásért honoráriumot nem áll módunkban fizetni, sem bármilyen költségtérítést eszközölni, a megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a GYÜLEKEZŐ hitvallási, filozófiai vagy társadalom‐ kritikai álláspontját, * a közlésre került írásokért a szerzők maguk vállalnak mindennémű felelősséget. * ha egyéb megjegyzés nincs a képek a wikipediaról és a pixabayről származnak

DEMETER ZSOLT:

márciusi fuga harci kürt, föl mind ki tűrt, ki sírt, ki éhes, ki néma, űzött vad, dúlt, hajszolt cseléd, ázott‐fázott tépett madár, felszakadt seb, mit korbács tépett, mind, akinek fáj – lábunk ütemre dobban, áttörünk csapdákon, fölzeng szívünk, ünnep van a világon

TARTALOM: György Attila László: VERS Apokalipszis mindennep ........3 Rev.Dr. Pungur József: Két út ..............................4 FT. Lizik Zoltán püspök: Detroit ‐ Imaheti szolgálat.......5 Ft. Lizik Zoltán püspök: A templomba járó emberek felelőssége ......................6‐7 Ft. Lizik Zoltán püspök: A kevés erő egyháza ...........8‐9 Rev.Dr. Pungur József: A Gyalom példázata.............10 Ft. Lizik Zoltán püspök: Nem vagyunk a meghátrálás emberei........................11‐12 Nemes Csilla ‐ KCSP program ‐ Három Királyok koncert Montreálban ......................13­14 Demeter Zsolt: VERS 48 ............................................15 HÁROM KIRÁLYOK KONCERT: Derzsi György, Kovács Koppány Vadkerti Imre " Bár a márciusi nemzeti ünnepig nem egészen egy hónap van hátra, 2019. február 17‐én a montreali magyar közösségek színvonalas előadás keretében hangolódhattak a jeles ese‐ ményre. "

www.gyulekezo.com


György Attila László : Apokalipszis mindennap És eljött az éj, mikor a nap földönfutóvá vált kincsei megalvadtak és hamuvá porladtak, mert ama nappal az éjjel magába húnyt s a csillagok aléltan egymásba roskadtak. Mert az idő hirtelen elaggott, s dérré halt a tér, a színek fehérré koptak, s a szürke elfeketült, a parázsként izzó láva márvánnyá dermedt, s a lét bosszantó lármája némává süketült. Hallottam és láttam ezt, mert ez a holnap, a tegnap elsüllyedt, a ma roncsai még úsznak, de már kavarog a világot elnyelő örvény, s a forgó katlanba mindenek belehullnak. Megreped vicsorogva a fundamentum, egymás karjába dőlnek a tartóoszlopok a föld végre csikorgó halálsikolyt hallat, s mint a délibáb párája szerte gomolyog. Az óra üt, a harang ver, a malmok őrölnek ne várjatok többé, semmiképp ne késsetek, szaladjatok, fussatok, fussatok az őrizők elébe mondom, ismét mondom, hogy készüljetek!

­3­


Két út ‐ nagyböjti meditáció Máté ev. 4: 1‐11 A keresztyén egyházak klasszikus textusa nagyböjt idején Jézus hármas megkísértésének története a pusztában. Messiási szolgálata megkezdése előtt Jézusnak el kellett döntenie milyenfajta messiás akar lenni, hiszen korabeli népének története tele volt messiásokkal, szabaditókkal, megváltókkal, akik bár rövidebb‐hosszabb ideig Rómától elnyomott népének szabadságot szereztek ugyan rettenetes áldozatok által, amelyek azonban mindig rendre elbuktak. Legeredményesebb Judás Makkabeus volt, aki atyjával és testvéreivel felkelést robbantott ki Kr.e 167‐ben a hellénista Seleucida uralkodó Antiochus Epiphanes IV, a vallást is elnyomó politikájával szemben. Sorozatos csatákban győzve 164‐ ben visszaállította országa függetlenségét. Azonban ez csupán száz évig tartott, mert Kr.e. 63‐ban Pompeius római hadvezér véget vetett Judea függetlségének s azt római provinciává tette. Nemcsoda, hogy a szabadsága elvesztését fájlaló nép egy új messiás‐szabaditó eljövetele utáni égő váradalomban élt. Jöttek is magacsinálta messiások, akik véres harcokban sorban buktak el. Ezek között is kiemelkedő a zsidó háború, melyről Josephus Flavius írt s mely Jeruzsálem, majd Massada pusztulásával végződött 70‐73 között. Jézus negyven napos böjtjén háromféle lehetséges messiás‐ típus jelent meg előtte: 1. A szociális reformeré, aki a kövekből is kenyeret tud produkálni megoldva a minden korban az emberiséget sujtó éhezés tragikus problémáját. Azonban Jézus meg volt győződve, hogy a kenyér‐kérdés megoldása emberi feladat s nem követel isteni beavatkozást.

Fontosabbnak tartotta Isten ígéjével azaz lelki táplálékal való élést. 2. Majd a hihetetlen mutatványokkal működő messiás képe jelenik meg a templom tetejéről való leugrásban és sértetlen földetérésben. Ezt az istenkisértő messiási típust is elvetette Jézus, mert tudta azt, hogy népének nem látványosságokra van szüksége, hanem ennél jóval többre. 3. Végül megjelent előtte a politikai messiás fogalma is, amikor a Kisértő a világ uralkodájává tette volna cserébe a neki való szolgálatért. Jézus elvetette ezt is, hiszen hogyan lehetett volna Isten országát épiteni a Sátán szövetségében? S arról is meg volt gőződve, hogy a világnak nem egy új uralkodóra van szüksége – ezekből volt elég –, hanem egy újfajta messiásra: egy lelki‐spirituális típusra. Legyőzte ebben is a Kisértőt mondván: “Az Urat, a te Istenedet imádd és csak néki szolgálj”. Ezután angyalok szolgáltak néki. Egyébként, Isten megadta néki a fenti csodákat: 5‐4 ezer embert vendégelt meg néhány kenyérből és halból; a keresztről nem leszállt, hanem az égig emeltetett fel; terjedő uralmát a világban pedig a 2000 éves egyház bizonyitja. Érdemes néhány fontos de elfelejtett tanulságát felidézni Jézus nagyböjti történetéből. Az első az, hogy a Kisértő kisértése gondolatokban jelenik meg, mint ahogy a Szentlélek ihletése is gondolatok révén történik. Korunk embere elveszette azt a képességét, hogy különbséget tudjon tenni a lelkében felbukkanó kétféle gondolat között. Innen ered korunk gondolati zavarodottsága. A kétféle gondolat megítélése között a lelkiismeret és a Szentírás szava a döntő – amint volt ez Jézus esetében. A másik az, hogy nem lehet sikeres az emberi

­4­

közösség, társadalom megvál‐ toztatása “kívülről befelé” ható módszerekkel, feltételezvén, hogy a külsőleg szabaddá tett ember majd belsőleg is szabaddá válik. Ez automatikusan nem következik be, mert szabadság helyett szabadosság uralkodik el – a belső rabságnak egy újabb változata, mely aláássa az ember és társadalma létét. A történelem erre elegendő példát mutat fel. Jézus módszere az előbbi forditottja: “belülről kifele” ható szabadság. Egy lélekben szabad társadalmat sokáig nem lehet rabláncokban tartani. A harmadik tanulság az, hogy meg kell nézni és minősíteni azt akinek kezéből a felkínált ajándék milyen feltétekkel lehetne a miénk. A 2000 évvel ezőtt köztünk járt Jézus ezt nagyon megnézte. Vajon jöhet‐e istentelen rendszerektől, pártoktól, veze‐ tőktől, személyektől valami valóban jó még akkor is, ha az legkívánatosabb, legcsábitóbb csomagolásban mint valami ekszkluzív kincs, érték, megoldás és jó kináltatik fel? Itt az ideje, hogy újra komolyan vegyük ezeket a régi igazságokat, a magunk, közösségünk és nemzetünk érdekében – nehogy újra kijátszottak, becsapottak és kárvallottak legyünk. Dr. Pungur József

Edmonton, AB


Imaheti szolgálat 2019.01.18. Detroit Baptista Templom. Textus: Zsoltárok 27. Kedves testvérek! Nem így gondoltuk, nem így terveztük, de a hó miatt most így lett, kérlek, fogadjátok el ezt most így! Az idei imahét központi gondolata ez: Törekedjünk az igazságra. Törekedjünk az igazságra az imádkozásban is. Hogy lehet ez? Ez az ige egy mély kijelentés. Több, mint első olvasásra gondolnánk. Ne maradjunk meg a felületnél. Világosságom az Úr! Mit jelent ez, az Úr egy lámpa, amelyik világit? Nyílván nem! Az Úr az én Világosságom! Jelen esetben a Világosságot meg kell különböztetni a fénytől! A Biblia hihetetlenül pontos, alapos, precíz ebben a kérdésben. Miért? Mert az egyik egy mesterkélt, utánzat, nem igazi! A fény a lámpából jön, vagy a villanyégőből. Bármilyen hasznos is, ez megtéveszt, öl! Az állatok belesétálnak az autó fényszórójába és meghalnak. A bogarak odavonzódnak a lámpához és megégnek, csalogató ez a fény, de öl! Ki ez? Lucifer! A fényhozó, csalogat, becsap, fényt hoz, de nem Világosságot! Sőt Pál ki is jelenti, e világ istene a Sátán, megvakítja a hitetlenek elméjét, hogy ne lássák a Krisztus evangéliumának világosságát! Lucifer nem tud Világosságot teremteni, mint Isten, csak csalni tud, ragyogni, tündökölni. Ezt tanulta el tőle a világ, reflektorfényben élni, celebek, sztárok, filmcsillagok, zenészek, de ez mű fény! Ez a világosság még csak nem is az égitestek világosságot árasztó ragyogása. Ez is megtévesztő, mert két hajnalcsillag van, az egyik leesett a földre, van az esti hajnalcsillag, aki után sötétség következik és

van az igazi hajnalcsillag, ami után világosság következik, ez Jézus. A Jelenések könyve elárulja, hogy mi a különbség kettejük között! Jézus kimondja: Én vagyok az igazi hajnalcsillag! Az igazi! Mindenki más hamis. Nekünk a Világosság több mindennél, mert nekünk ez Jézus! Isten teremtő szava, ereje, hatalma. Ez a világosság megelőz mindent és mindenkit, még az égitestek fényességét is. Az első dolog: Legyen Világosság! Ne titokban, ne sötétben, ne asztal alatt menjen végbe a teremtés. Világosságban! Őmiatta, Ő érette lett minden, ami lett, nála nélkül semmi sem lett! Ő az első! Ez az Isten önlelepleződése, vagyok! Önkinyilatkozása, ‐hozzánk való fordulásának alkalma. Engem is megteremtett erre a világra, létrehozott. Ez Isten szeretetének, jóságának a világossága. Látást adott, szemet is adott hozzá. Hiába lenne fény, ha én nem láthatnék. Láss, ne csak nézz! Megnyitotta lelki szemeimet. Mert szemük másoknak is van, de mégis vakok. Én vagyok a Világ Világossága! Én bennem világosít meg mindent emberek az Isten nektek! Én vagyok mindenre a magyará‐ zat! A felelet. Keressétek ezt a világosságot! Sok mindent még nem értek, nem látok, de Isten már sok mindent megvilágosított, megmutatott ne‐ kem, még a Láthatatlanokban is. Mi van a halál után? Mi van a betegségek mögött? Miért szenvedi el Isten a gonoszt? Hosszútűrő! Miért élünk? Kaptam világosságot ezekre a dolgokra nézve! Felülről! A felülről való bölcsesség először is tiszta! Hogy lesz ez az enyém? Ha hiszek Benne! El kell Őt fogadni. Ez a

­5­

megtérés. Sötétségből világosságra jutni, jönni! Az ember nem élhet Isten nélkül, Világosság nélkül, ha igen, akkor még vak. Még szereti a bűnt, még marad a sötétségben, rabságban. Ébresztő! Serkenj fel, aki alszol és felragyog neked a Krisztus! A Világosság! A fény! Menjünk tovább, az imádság, e zsoltár szerint Isten szava, bíztatása, kérése, vagy parancsa a bajban lévő embernek: Engem keressetek. Gyertek a színem elé. A templomban jelen vagyok. Ez az én házam, a találkozási hely. Ahol ketten‐hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok! Megígérte, biztatott erre. Azt akarja, hogy a hívő ember bizonyosodjon meg az Ő segítő közelségéről, számoljon vele, hogy van! Az ellenség nem tudja ezt, mert nem látja, nem hiszi és egyszerűen elesnek. Miért esnek el? Miben botlanak meg? Egy kőben! Egy követ helyezett közénk és az ellenség közé az Isten, Jézust! A botlás kövét. És ez elég nekik, hogy elvesszenek. Aki Isten elé járul, az Ő reá néz és nem az ellenségre. Isten oda fordít maga felé és elfordít az ellenségtől. De van, aki a bajt akarja látni, mint Lót felesége. Isten nem engedi meg, hogy gyönyörködjünk a pusztulásban. Belemerevedik ő is, sóbálvány. Nem tud továbbmenni. Ha Isten előtt vagy, szűnni fog a félelem, az aggodalom. Ne légy gyáva! Légy erős, az Isten jelenlétében vagy! Nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten! Végső soron az imádság nem más, mint szaván fogni az Istent! Engem keressetek! ‐te mondtad ezt nekem Uram. Téged keresünk Uram! Ezen az imaheti estén ezt tanuljuk meg! Isten maga bíztat az imádkozásra! Ámen.

Ft. Lizik Zoltán püspök AMRE


2019.01.20. Lectio: Ésaiás 6,1‐13. Textus: Ésaiás 6,8 Kedves testvérek! Ma tegyük fel azt a kérdést, hogy mi a felelősségük a templombajáró embereknek? Az, hogy ők hallják a hangot, Isten szavát üzenetét, mások nem és mit kezdenek vele? Akik itt élnek az Ő házában, akik itt tartózkodnak, mert mások elkerülik ezt a helyet, dolgoznak, vagy éppen, utaznak, szórakoznak, ők nem részesülnek ebben a kiváltságban, hogy meghallanák Isten szavát, csak az, aki közelebb van hozzá! Az több áldásban részesül. Szól az Isten! Egyszer valakinek elmondtam megtérésem történetét, hogy szólt az Isten hozzám a villamoson. Erre azt mondta: Te most viccelsz, vagy komolyan beszélsz? Neki az vicc volt, ami nekem életem legszentebb pillanata. Nem tudott ráhangolódni, nem tudta beleélni magát, ez nagyon elszomorított engem. De aztán rájöttem, én voltam a hibás, ez az én ügyem volt és ilyenkor nincs értelme másokat arról kérdezgetni, mit szólsz hozzá? Mert nem fog tudni hozzászólni, neki az idegen, bolondság és megbotránkozás. Én pedig odadobtam legféltettebb gyöngyszemeimet a disznók elé, nem értékelték. Hogy szól az Isten, azt hittem ez a legnagyobb dolog a világon és mindenkit érdekel, mindenki kíváncsi rá, de nem! Mikor történt ez a vízió, látomás Ésaiás életében? Abban az évben, amikor meghalt Uzziás király. Ő is a királyi családnak a tagja volt, tehát herceg volt, előkelő ember, de ő nem viselt hivatalt, nem volt kancellár, nem volt hadvezér, nem volt kincstárnok, ő egy lelki ember volt, akit Isten prófétának hívott el. Lehet, hogy éppen gyászolt, hogy elveszítette azt a nagyon népszerű királyt, aki 52 évig uralkodott, ezt a kedves, Istenfélő embert, ezt a jó és szeretett családtagot, rokont és ismerőst és Istennél kereste a vigasztalást. Vagy ez egy olyan

DEBRECEN

A templombajáró emberek felelőssége! dátum volt, amire mindenki emlékezett, a király halála, be tudták azonosítani, mikortól volt az elhívása. De az is lehet, hogy ez egy jelzés volt arról, hogy meghalt a király, de él az Isten, akkor láttam az Urat, az Úr él, ahogy Jób vallotta: Tudom az én Megváltóm él! Elveszítettem a földi protektoromat, de él az Isten, a mennyei protektor. Nem tudjuk végül is, mi vitte oda, de az Isten már várt rá. Veszélyes dolog az Isten templomában jelen lenni, az Ő jelenlétében, mert Ő megszólalhat, mint ahogy tette ezt máskor is, a kis Sámuel esetében. Isten nem Ésaiáshoz intézte a kérdést személyesen. Nem! Mindenkihez szól: Ki megyen el nekünk? Kit küldjünk el? De ezt a szót, felhívást nem mindenki hallja meg! Ha valakinek van füle, hallja meg, mint mond az Úr! Ha nincs füle, nem fogja meghallani, mert ez egy belső hallás. Ez a hit hallása. A hit hallásból van! Te hallod? Ez a hit kíváncsisága, mit üzen az Isten? Itt vagyok szólj hozzám Istenem! Ezért jövünk. Milyen fülem van? Mit hallok meg? Emberek szavát csak? És azt is sokszor félreértem és félremagyarázom? Ezekből vannak

­6­

a sértődések, haragok, pletykák. Aki hittel jön ide, és van kapcsolata az Istennel, annak van füle, az ilyenek lelki beállítottságú emberek. Még az Isten leghalkabb szavát is meghallják, mint Illés próféta. Ráadásul kettős dolog történik itt, látás és hallás, dupla megerősítése a hitnek. Nagy dolgot látott, ami csak keveseknek adatott meg, Istent és környezetét, angyalait, kerubjait. Istent úgy, mint egy királyt, aki a trónon ül, aki uralkodik. Hangzik a szó? Kit küldjek el? Ki megy el nekünk? Látszólag a környezetéhez szól az Isten, az angyalaihoz, de most ezt a földön élők is hallják, és van olyan ember, aki odafigyel erre és megnyitja magát előtte, mint Ésaiás is: Itt vagyok én, küldj el engem! Ez nem azt jelenti, hogy alkalmas volt bármire is, sőt, ha a legalkalmasabb is volt, de egy engedetlen, szófogadatlan néphez kellett elmennie prédikálni és nem lesz sajnos eredménye a szolgálatának, vakok, süketek lesznek abban a nemzedékben az emberek. Ez egy ítélet, hangzik az isteni szó és üzenet, de nincs, aki meghallja. De az Isten szava örök, nem hangzik hiába,


megtermi majd gyümölcsét ké‐ sőbb, hiszen ő lett az Ószövetség evangélistája, örömhírhirdetője, 3000 év óta sok‐sok embernek hirdetett örömöt! Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak, te az enyém vagy! Természetesen nem mindenkit hív el az Úr lelkipásztornak, vagy misszionáriusnak, de Isten hív minden keresztyént arra, hogy legyen tanúja Jézus Krisztusnak. Kiváltság Isten gyermekének lenni és erről bizonyságot tenni. Ezt a szolgálatot lehet végezni otthon, baráti körben, munkatársak között, idegenek között, de egyedül nem megy. Ennek kezdete az imádság. Kérni kell Istent, adjon neked 2‐3 barátot, akik

hozzád hasonlóak korban, hitben, viselkedésben és imádkozzatok kitartóan, Isten meg fog ebben a szolgálatban segíteni. Csak egymást segítve lehet betölteni ezt a szolgálatot. Egymás hitét erősítve. Csak az tud ennek engedelmeskedni, aki hallja, mit mond az Isten. Isten nem kényszerítette Ésaiást semmire, minket sem fog. De ő is rájött, ő lehet Isten követe, neki kell menni, szólni, nem várhat másra, neki kell ezt felvállalni szabad akaratból, önként. Ahogy te is teszed! Amilyen nagy öröm meghallani, sokszor olyan nagy bánat is, Jeremiás panaszkodott: Uram

­7­

rávettél és én rávétettem, ráálltam, de minek is hallottam meg a szavadat? Azóta csak ellenkeznek velem, harcolnak ellenem, üldöznek, bántanak, vörös posztó vagyok a szemükben. Ez egy harc, küzdelem, vita, mert nem fognak szótfogadni az emberek, nem fogják azt akarni, amit az Isten ezután sem. Ezért sokszor csak egy ember az Isten embere, mint Noé, vagy Illés, a többiek bizonytalanok, legfeljebb csak segítők, támogató, védő emberek, mint Jeremiás életében a király, vagy a kancellár, vagy Ebed‐Melek a szerecsen szolga, aki megmenti a pusztulás verméből, kihúzza a gödörből. Kirendeli Isten őket melléje, el nem veszhet, neki még hosszú útja van, de jó, hogy ezt nem látja előre. Isten sokszor elrejti a jövőt, ha tudnánk mi vár ránk, talán nem is csinálnánk végig. Neki még el kell jutnia Egyiptomba, majd onnan Kisázsiába, a mai Törökország területére, majd az angol szigetekre is el kell hajóznia, rengeteg feladata van, hihetetlen élettörténet ez, és most még az elején Jeruzsálem ostrománál tartunk, mi minden van még hátra? Úgy ahogy a te életedben, amikor eljöttél otthonról, nem tudtad, hogy merre vet majd a sors, mennyi helyen megfordultál már meg? Hihetetlen dolgok történtek veled is. Ésaiás is legalább négy király alatt szolgálta Istent, hirdette az igét hosszú ideig, aztán menekülnie kellett. A hagyomány szerint, egy fa odvába bújt üldözői elöl, utolérték, észrevették, de nem húzták ki, egyszerűen kettéfűrészelték a fával együtt a király parancsára, így halt mártírhalált. Jézus nélkül mindannyiunk szolgálata hiábavaló lenne, értelmetlen, céltalan, kiábrándító és meddő, de Ő feltámadt és a mi feltámadásunknak is Ő a záloga. Ha fel nem támadt, hiábavaló a mi hitünk, szolgálatunk, de Benne, miatta nem! Ámen.

Ft. Lizik Zoltán püspök AMRE


A

kevés

2019.01.27. Lectio: Jelenések 3,7‐ 13. Textus: Jelenések 3,8 A kevés erő egyháza Kedves testvérek! Jézus olyan egyházról is szól ebben a 7 levélben, amelyiknek kevés az ereje. Nyílván itt nem a hatalmas, pápai államegyházról van szó, mint Laodiceában: Meggazdagodtam és semmire nincs szükségem! Nem is a harcos kálvinizmusról vagy a hódító anglikán egyházról, mert a gyarmatosítás során az angolok mindenfelé elterjesztették ezt a se nem katolikus, se nem protestáns egyházat. Itt valami másról van szó! A kicsi, talán alig létező, senki által már talán fontosnak nem tartott egyházról, talán olyanokról, mint mi is vagyunk. Néhányan, kevesen, de vagyunk, élünk, sokan észre sem vesznek, de az Úr figyeli az Övéit, bárhol is éljenek azok. Ennek az Igének és szakasznak egyetlen egy dolog adja meg a magyarázatát, az, ha tisztában vagyunk azzal, hogy Filadelfia egy

erő

egyháza

mezőgazdasági város volt Kisázsiában, a mai Törökország területén. Jézus végig olyan dolgokat mond nekik, ami számukra érthető volt, összefüggött életükkel, munkájukkal, városukkal. Jézus hihetetlenül pontos és precíz! Tud mindent a gyülekezetről, a kis erőt, hitet, bátorságot is, de Ő azt látja ebben, hogy közben nagy dolgokra lennének képesek. Ők azok, akik a nagy tábla földeket megművelték, igazán tudták, hogy az óriási földterülethez képest, milyen kicsi is a beléje vetett bármilyen mag, mégis az a mag mozgatja meg a földet, alakítja át ringó búzatáblává vagy repcévé. Ha pedig a legkisebb magról lenne szó, mint a mustármag, emlékezteti Jézus őket, az is csodákra lenne képes. Ha nektek is csak annyi hitetek lenne, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek, menjen a tengerbe, ez sem lenne lehetetlen. Vagyis a kicsiség nem lehet akadály nagy dolgok

­8­

véghezviteléhez! Bátorítani kellett őket ezekre a dolgokra, különösen akkor, amikor képtelenek lettek volna megállni az üldözések között. Isten sokszor nem vár el nagy hitet, bátorságot, csak kicsit, de ha kicsi is, és van benne bátorság, akkor elég arra, hogy lehetővé tegyék Isten akaratának megvalósulását életünkben. Ehhez Ő felhasználhatja a körülményeket, ahogy ezt látjuk a mezőgazdaságban, a környezet, a föld, ami körülveszi és befogadja a magot, s az nem mindig optimális. Az időjárás sem mindig jó, de végül semmi meg nem akadályozhatja a termést. Így van az életünkben is, egyszer könnyebb, egyszer nehezebb. Egyszer szegényes körülmények között élünk, máskor jobban megy, egyszer nagyon elfoglaltak vagyunk, máskor kevésbé, egyszer szomorúak, máskor jobb kedvűek, egyszer betegebbek, máskor egészségesebbek, egyszer ki vagyunk békülve az emberekkel, máskor nem.


Ezek állandóan változnak. Ezek mellett, ezek ellenére Isten használ olyan stabil, állandó tényezőket, eszközöket, erőket, amelyek biztosítják, hogy ne csak a pillanatnyi dolgok érvénye‐ süljenek, hanem a Nap, az eső, a szél és legyen termés, kialakul‐ hasson és megmaradhasson, minden fura dolog ellenére is, mert termés mindig van, azt csak elpusztítani lehet, szántszándék‐ kal. Lelki értelemben is így van ez, ‐ bármilyen legyen is az, de vannak állandó dolgok, amelyek biztosítják a termést, a Biblia, a Szentlélek vezetése és tanácsa, Jézus példája, más emberek hite, a közösség összetartó‐védő ereje, az előre nem látott dolgokkal együtt formál, érlel, segít, életünk termést hoz, gyümölcsöt érlel. Ezt csak elpusztítani lehet! Az Úr nem felejt! A jóra‐jóval felel. Ígéretet ad, hogy amiért megtartottuk az Ő beszédét, tanítását és nem cseréltük fel mással, pl: filozófiával, mint történt az, vagy a tudománnyal, mint ahogy történt az, vagy az ateizmussal, hitetlenséggel, mint ahogy történt az, vagy más, idegen vallások tanításával, kedvelt keleti vallásokra gondolok, mint ahogy történt ez, Ő is meg fog tartani minket a nagy nyomorúság idején, amikor az rászakad a világra. A nagy nyomorúság az a világvégét megelőző utolsó három és fél évet jelenti, ez egy meghatározott, speciális idő. A választottaknak akkor is lesz megtartatásuk, ahogy volt az Noé idejében, vagy Lót idejében, ugyan úgy lesz majd nekünk is, ígéri! Ez pedig nem más, mint az elragadtatás! Az egyik akkor majd felvétetik, a másik otthagyatik, az egyik ember csodálja majd az Úr hatalmát, hogy Neki semmi sem lehetetlen, míg mások sírva fogják kérni a sziklákat, essetek ránk és rejtsetek el az élő Isten haragja elől. Nem kell már sokáig várni erre:

Eljövök hamar! ‐ígéri Jézus. Valóban közelebb van hozzánk 2000 év után az üdvösség, de most nem ebben az idői értelemben, hanem hogy az teljesen kiszámíthatatlan, bármelyik percben bekövetkez‐ het. Tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a koronádat! Az utolsó pillanatban is el lehet veszíteni a kincset, ha nem vigyázunk, a bolond szüzek elveszítették, de Pál biztos benne, hogy ő nem veszítette el, hanem ő meg fogja azt kapni: Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megatartottam! Megtartottam! Végezetül eltétetett nekem az életnek koronája, amelyet megad az Úr, az igaz Bíró! Koronát ígér, a győzteseknek járót! Pedig úgy néz ki e világ szerint Pál vesztes volt, hiszen lefejezték, kivégezték, mártírhalált halt, de a hitét nem vesztette el, azt megtartotta mindig, minden körülmények között, csak a földi‐ testi életét vesztette el, de ő nem ezektől az emberektől félt, akik megölték, egy Nagyobbtól! Még egy dolog fontos itt. A város egy nagy átalakuláson ment át, mert a nevét megváltoztatták, nem sokkal Jézus születése előtt kb. 130‐150 évvel ‐Jézus ezt is tudja és beépíti üzenetébe! III. Philadelphosz királyról nevezték el, akinek olyan nagyon szép, hangzatos neve volt – testvérszeretet. Ez a változtatás persze sokaknak nem tetszett, mint ahogy soha, ha a hatalom átalakítja a maga céljainak az életet. Minden hatalom megtette ezt, Sztálinváros, ma Dunaújváros, Leninváros, ma Tiszaújváros, az utcaneveket megváltoztatták, mindenfelé Felszabadulás útja meg Vöröshadsereg útja lett, ami Kossuth utca vagy Szabadság utca volt. De mondjuk az erdélyi, felvidéki, délvidéki összes átírt helységnevet, ­ 9 ­ folyóvizet,

stb? Ugye? Kinek tetszik? Jézus garantálja, hogy Ő fogja majd adni a végső nevet, az új név kiterjed még az Isten titkos, eddig ki nem mondott, senki által nem ismert nevére, az Isten Új Városának, a Mennyei Jeruzsálem‐ nek a nevére, mert most mindegy, hogy hol élünk, mert végül mindannyian ott fogunk élni vele, abban a városban, amely az égből fog alászállni ide, és végül Jézus saját új nevét is meg fogja adni. Érdekes a rejtett apokrif iratokban a Messiás neve: Jinnun, a halál felett is győztes! Jól értesült akart lenni ez az Írat! Titkot akart előre elárulni! Ezt az Isten a maga hatalmába helyezte! Nem emberekébe! Ne akarjunk mindent tudni előre! A most meg nem változtatható egyszer meg fog változni, a végső megnevezés, megjelölés Istentől jön. Minden ideiglenes! A legutolsó, amire most itt kitérünk az a Dávid kulcsa kifejezés! Kettős jelentése van, idői és az örökkévalósághoz kötött, nem evilági hatalomhoz. Isten az, aki a Királyok Királya, az Uraknak Ura, az idő ajtajának nyitása és zárása az Ő kezében van, Isten indítja és zárja el a lehetőségeket, ez az utolsó idők eseményeire vonatkozik. Az egyház elé egy nyitott ajtót adott az Úr, nyitott helyzetet, ezt senki sem fogja tudni bezárni, megakadályozni a bejutást az örök életbe, minden lehetet‐ lennek tűnő dolog ellenére, ezeken a keserves időkön keresztül fog jutni. A végső idők után az örökkévaló dolgok is értehetők: Boldog, aki a végső vacsorára, a Bárány vacsorájára, menyegző‐ jére hivatalos! Onnan már senki ki nem fogja vetni az illetőt! Ez az ajtó is nyitva van! Ámen.

Ft. Lizik Zoltán püspök AMRE


A

G YA L O M

Máté ev. 13: 47‐50 Jézus Krisztus tanításának középpontjában Isten jövendő országa tanítása állt. Máté evangélista művében, annak szinte a tengelyében, egy egész fejezetet szentel ennek s hét példázatban adja elő Isten országának legfontosabb titkait, jellemzőit és vonásait. A Názáreti Jézusnak az Isten Országáról mondott tanítása mindenek előtt konfrontált a korabeli Judaizmus Isten országa “Malkut Hammaim” felfogásával, vallási rendszerével. Melyet teológusaik a rabbik (tanítók) és írástudók évszázadok alatt nagy gonddal, precizitással és rendszerezéssel a mózesi Tórából (Törvény), a mózesi szent szájhagyományból (Talmud) és más forrásokból építettek fel, amelynek végül is egy jellemzően törvényvallás – a Judaizmus lett az eredménye. Amelyben a százszámra fejlesztett törvények betartása lett az üdvözülés feltétele. Mindez Jézus kora körül kezdődött el. Nem csoda, hogy Jézus a mózesi vallás talajáról támadta az ahhoz hozzáadott “emberi tanításokat”. Végül is Jézus vallás‐reformáló törekvését a zsidóság elvetette, amiért ő életével fizetett. Mozgalma – a Kereszténység azonban szárba szökkent és világvallás lett. Másrészt Jézus Isten Országáról vallott felfogása ellentétben állt a korabeli Hellenizmus (Kr.e. 300‐ Kr.u.300) – a Görög kultúra által színesen megrajzolt “Basileia tou theou” felfogással. Ez részben a görög‐római költők által képzelt égi világ volt valahol az Olimposz hegy tetején, ahova az istenek közzé csak kiváltságos félistenek, hősök, uralkodók juthattak be “Apotheósis” vagyis felemeltetés vagy felemelkedés révén. A jézusi tanítás ugyancsak ellene volt a korabeli Keletről beáramló Misztérium‐vallásoknak. Amelyekbe, mint amilyen a Mitrász vagy az Izisz, vagy éppen a Dionízosz kultusz volt, csak titokzatos beavatás után juthatott halandó ember. Jézus pontosan látta ezeknek az “országnak” a gyengéjét, tökéletlen voltát, be nem váltható ígéreteit és csalfa reménységeit.

P É L D Á Z ATA Azóta eltelt kétezer esztendő folyamán hányan próbáltak új, jobb, tökéletesebb világot kitalálni, ajánlani és megvalósítani? Elvonulnak előttünk filozófusok, ideológusok, politikusok, népvezé‐ rek, hadvezérek, császárok, királyok és forradalmárok akik szép szóval vagy erőszakkal, forradalmakkal vagy háborúkkal szebb és jobb rendszert, országot, világot ígértek, ám hoztak veszteséget, fájdalmat, szenvedést, vérontást, s hagytak romokat, összedőlt világokat maguk után. Mennyet ígértek s poklot teremtettek! Mi magyarok elég, ha csak Trianonra emlékezünk! Maholnap száz éve, hogy ezt a nemzeti tragédiát hidegen véghezvitték. A vétkes nagyhatalmak nemhogy enyhítették volna, hanem ma már azzal fenyegetnek, hogy csonka országunkat idegen ajkú, furcsa kultúrájú, erősen másvallású, többnejű házasságot gyakorló, igen termékeny, erőszakos népekkel telepítik be melyek legjobb esetben rezervátumokba telepítik a magyar őslakosságot, ha ugyan ki nem irtják az írmagunkat is. És a nagyobb hazánk, a haldokló Európa, háláltusájában még maradt annyi ereje, hogy mielőtt utolsót hörög még megtagadván megőlje teremtő, megtartó és megváltó Istenét! A törénelem folyamán soha annyira nem volt szüksége egy fajnak, nemzetnek és népnek annyira a Jézus Krisztus által körvonalazott, meghirdetett és felkínált Isten Országára mint ma, Európának és benne nekünk! Itt áll ma Jézus Krisztus – átjővén téren, időn, falakon és kiveti Országa hálóját feléd is. Aki egy gonosz, romlott és továbbromló világban élsz, csalódások, átverések, kihasználások és kizsákmányolások között szegényen, koldusul elhagyatva, talán betegségektől gyötörve, szenvedve és cél nélkül taposod útadat a vég felé. Akit vágyak, célok, kísértések kínoznak. Aki mélyen belül érzed, hogy az életed vesztésre áll, erőd és időd fogy, a nappalok rövidebbé lettek, reményeid már csak pislákolnak vagy kihunytak. Térgyed roskadozik, hátad egyre görnyed a terhek alatt, karjaidból elszállnak az erők. Hajdani

­ 10 ­

szépséged elhalványul, arcod egye ráncosabbá lesz, ajkadat elhagyta a kacagás, onnan csak halk panaszok és fájdalmas sikolyok fakadnak, panaszok és vádak gördülnek minden és mindenki felé. Lassan egyedül maradsz, mert mindenki rendre elhagyott akikről azt hitted mindig veled lesznek. Valaki azonban van akinek kellesz olyan nyomorult állapotban is amiben vagy. Ő, a Krisztus, aki vár az Ő Országába, amely nem e világból van, de megjelenik e világban és a megomlott, elmúló világ helyén és helyett az Atyával és a Szentlélekkel új földet és új eget teremt. Ímé az elsők elmúlnak és újjá lesz minden. Az új teremtés világában nem lesz többé fájdalom, könny és rothadandóság, hanem Isten lesz minden mindenekben. Ez a mai világ ugyan foldozható, de végül is javíthatatlan. Ezért az új teremtést, az új eget és földet várjuk! Ez az az Isten Országa, amelybe most meghívást kapsz. Ez nem az anyagi világ hanem egy új lelki világ amelybe hited révén léphetsz be s maradhatsz meg benne. Engedd magadat ebbe az Országba Krisztus hálójával átvonni, áttelepíteni. Ez új élethelyzetet teremt: élni ugyan még a földön élsz, de már abba a jövendő világba tartozol. Élni ugyan itt fogsz kedvezőtlen feltételek között, de annak a világnak az erőivel. Még messze attól, de lélekben már benne vagy és élhetsz javaival: a megváltással, Isten közelében, hogy úgy mondjam az Ő tenyerén. Bár itt mindentől elhagyva – ott Krisztus közelében; ha bántanak – oda menekülhetsz; ha problémád van – ott hagyhatod; ha eltévedtél – onnan útbaigazítanak; ha könny szökik szemdbe – onnan letörlik; ha mindent elveszítettél is – onnan kárpótlást kapsz; ha beteg vagy – ott az áldott orvos érint; ha útad végűl elfogy itt – ott vár az, aki úttá, igazsággá és Életté lesz számodra! Egyre több külföldön élő magyarnak van kettős állampolgársága: a külföldi, ahol él és dolozik és a magyar ahova tartozik. Lehetsz még Isten Országának állampolgára is! Ugye az leszel? Dr. Pungur József


Nem vagyunk a meghátrálás emberei! 2019.02.24. Lectio: Zsidó 10,19­39. Textus: Zsidó 10,39 Kedves testvérek! Ez a levél, nevében is benne van a zsidókhoz íródott, vagy más néven a héberekhez. Kezdetben nagy számú zsidó ember csatlakozott az egyházhoz, a keresztyénséghez, később ezt minden eszközzel igyekeztek megakadályozni, sőt hitehagyásra, hittagadásra is kényszeríteni az áttérteket. Voltak, akik engedtek ennek, voltak, akik ellenálltak. Innen érthető, ezzel a hátérrel együtt az egész levél és ez a szituáció is, amiről most olvastam. A zsidó istentisztelet érdekes volt, mert hívogatott Istenhez, de távol is tartott Tőle! Hiszen el kellett zarándokolni Jeruzsálembe, meg kellett jelenni a templom területén, a templomudvaron, de egy lépést sem tehettek tovább, ki voltak zárva onnan. Előbb csak a velük érkezett nők nem mehettek tovább, majd már a férfiak sem, voltak elválasztó kerítések, amelyek figyelmeztették őket erre a templomudvaron. Csak a papok mehettek be a kőből épített szentélybe, az épületbe, végül a Szentek Szentjébe, a Legszentebb Helyre érdekes módon már nem ajtó vezetett, hanem egy súlyos, nehéz függöny, vagy régiesen szólva, kárpit, ami gazdagon volt hímezve és díszítve különböző kérub alakokkal, szárnyas, őrző angyalokkal. Csak ezt elmozdítva, félrehúzva mehetett be ide egy évben egyszer a főpap áldozatot bemutatni. Egy mindenkiért! Azt a rendkívüli híradást olvassuk Nagypénteken, hogy amikor Jézus meghalt a Golgotha hegyén, meglepve tapasztalták a Sion hegyén a papok azt, hogy a templomnak ez a függönye felülről az aljáig kettészakadt. Nagyon nagy csoda volt, nem is tudták mire vélni ezt a különös dolgot, de a keresztyének tudták, fel is jegyezték az evangéliumok. Erre most ad feleletet a Szentírás. Az a függöny jelkép volt, Jézust ábrázolta, ehhez a világhoz is

tartozott, mert látható volt, volt teste, ahhoz a másik oldalhoz, a láthatatlan világhoz is tartozott, mert Isten volt. Halálával széttépte az Istent és embert elválasztó dolgokat, odaáldozta magát, s örökre megnyitotta az Isten felé vezető utat. Mint főpap pedig nem egy új papi osztályt választott ki magának, hanem mindenkit hívott: Jöjjetek énhozzám mindnyájan! Nincs kizárva senki! Istennél nincs személyválogatás! De azt is kifejezésre juttatta, hogy senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam! Mert én vagyok az út! Ne csapjuk be mi sem magunkat azzal, hogy bejöhettünk a templomba, egy épületbe, de azzal még nem az Isten elé jutunk, sőt: éppen itt énekeljük: Vajon színed eleibe mikor jutok élő Isten? Tudjuk ez egy lelki út! Most kell hinni, most kell emelkedni! Vagyis eddig nem mondhatta volna a Szentírás, bátran lépjünk Isten színe elé, mert tiltva volt halálbüntetés terhe mellett, akadály volt előttük, mindez megváltozott, tájékoztat a Szentíró: Nincs már akadály! Isten Jézus miatt már megközelíthető bárki számára, persze hit által, nem csupán egy bizonyos csoport által. Minden hívő ember pap lett, bemehet oda, ahova eddig nem, egyetemes papság van, mindenkire kiterjedő! Nincs már másokért közbenjáró papi rend! Közvetlen útja van mindenkinek Istenhez! Eddig nem létezett ez az út. Ő az út, Ő nyitotta meg halálával ezt az addig lezárt utat. A kárpit, a függöny, az elválasztás, a szeparáció megszűnt. De nem elég belépni a templomba, mivel ez is csupán a Mennyei dicsőség képmása, kiábrázolása, nekünk menni kell tovább lélekben. Oda hív, magához, ez egy lelki közeledés Isten felé, aki megtalálható, elérhető, közel van mindannyiunkhoz. Azt tanácsolja, hogy őszintén, tiszta szívvel közeledjünk Istenhez, mert a próféták szerint a zsidó nép eddig

­11 ­

csak a szájával közelgett Istenhez, de a szíve távol maradt Tőle! Kétségek nélkül. A hit teljességével, nem kis hittel, hanem egészséges, szilárd, biztos hittel. Akiknek testük, az életük tiszta, vagyis meg van mosva Jézus vérével. A zsidóknak fontosak voltak a rituális tisztálkodási szokások. A keresztyének sem enélkül jutnak Isten elé, csak őket Jézus megtisztította a keresztségben, ami nem csupán a bűn szennyének lemosása, de az is. Jézus gondosan ügyelt arra, hogy tanítványai tiszták legyenek, meg legyenek mosva. Lábmosás alkalmával ezt ki is fejtette. De mivel naponta be is szennyezzük magunkat, ezért fontos az Ige általi tisztulás. Ezért olvassuk naponta azt, hogy az Ige megtisztítson, megszenteljen minket. Azt kéri a hívektől, az olvasóitól a Szentíró, hogy tartsuk meg a reménység hitvallását tántoríthatatlanul. Senkinek se engedjük meg, hogy eltántorítson! Van megtántorodás, van megingás, különösen ebben a gyarló testben. Ez még csak a reménység hitvallása, nem a beteljesedésé, de hű az, aki az ígéretet tette: Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe! Vagyis egyszer valósággá teszi azt, aminek most még híja van! Vigyázzunk egymásra! Ezt ajánlja. Ebben a kérdésben is, a hitehagyás, a hitben való megtántorodás kérdésében is. Krisztus nem elválaszt minket egymástól, hanem összeköt minket egymással. A keresztyén élet ugyan személyes kapcsolat az Úrral, de nem magánügy. Egyéni, mert mindenki más és más, de nem privát! Nem egymás mellett kell élnünk, hanem egymásért! Ez az egyetlen hely, ahol vigyázunk, vigyázhatunk egymásra! Cselekedjünk jót velük! Erre is naponta sok alkalom van. Sok mindent ugyan nem tudunk megtenni egymásért, de


szeretni tudunk és ezt meg kell tenni. A Szeretet gyógyít! Ne hagyjuk el az egyházat! Ez nyilván a hitehagyásra vonatkozik. Egyes magyarázók konkretizálják, ne hagyjuk el a magunk gyülekezetét, de vannak, akik nem mennek ilyen messzire, hanem azt mondják csupán az összejövetelekről ne maradjunk el, mint némelyek teszik ezt. Szétesik a gyülekezet. Lehetnek bajok otthon is, itt is, de nem szabad elhagyni a közösséget. Vannak elzárkózó emberek, magányosak, de az ilyen ember mindig védtelenebb, mint a közösségben élő ember. Az az ág, amelyet kiveszünk a tűzből, előbb­ utóbb elhamvad, kialszik! A hittel is így vagyunk! Egymás hite által épülünk, tartjuk egymásban a hitet, a lelket. Aki nem jön az nem építi a hitét, vagy egyáltalán, hogy építi? Járjunk templomba! Keressük egymást! Egy család vagyunk, szeressük egymást, ügyeljünk egymásra, hogy senki el ne szakadhasson! Lehet, hogy ma járni templomba nem olyan nagy dolog, nem jó, nem olyan érdekes, mint valamikor volt. Lehet, hogy ma a lenézettek, elhagyottak, elhagyatottak, megvetettek, vagy az üldözöttek oldalán vagyunk láthatóak, de hű az, aki az ígéretet tette, ennek a vége a dicsőség lesz, amikor Ő eljön mi a győztes oldalon leszünk majd, ott fognak látni minket ugyanazok az emberek, akik most lenéztek, lesajnáltak, megvetettek, kibeszéltek minket. Voltak az egyház korszakában nagyon kemény időszakok, üldözések, véres jelenetek. Azt mondja itt az Ige, Krisztust és az Ő egyházát el lehet ugyan hagyni, meg is lehet tagadni, hogy megmeneküljünk, de az Istent nem lehet. Ő ennek nem örül, mert aki ilyet tesz, az majd nem a kegyelmes Istennel fog találkozni, hanem az ítélő Istennel. Az ilyen ember nem csak azt árulja el, hogy fél, hogy gyáva, hanem azt is, hogy nem tartja értéknek, kincsnek, megőrzendőnek az egyház titkát, a hitet, és semmibe veszi Isten szeretetének nagy

tetteit, amit érte is meghozott. A Bibliában, az ószövetségi törvényben a szándékosan elkövetett bűnökért nem lehetett áldozatot bemutatni, erre nem volt, útmutatás, az ilyet kíméletlenül megölték, mondja a mózesi törvény. Jézabelt az ablakon kidobták. Csak a nem szándékos bűnökre, a tévedésből elkövetett bűnökre van bocsánat. Pál is ezzel védekezett: én ugyan előbb istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó voltam, de könyörült rajtam az Isten, mert tudatlanul cselekedtem, hitetlen­ ségben! Pedig mi azt hittük, milyen tudatos, milyen akaratos, milyen kemény is volt ez az ember, de az Isten azt is látta, ha tudná és ismerné ez az ember Krisztust igazából, nem tenné ezt, és így is történt, azonnal megfordult, Pálfordulás történt, megtért és Jézus Krisztus legnagyobb apostola, szerelmese lett és nem üldözője, sőt ezután őt üldözték, verték és kövezték meg a többiek. Reméljük ez fog történni a zsidósággal is a világ végén, meg fognak térni tudatlanságukból, szeretni fogják Jézust! Ezért hagyta meg Dávid halálakor Salamonnak, hogy életben ne

­ 12 ­

hagyja Sémeit, aki szidta, gyalázta, kővel dobálta Jeruzsálemből való futásakor mert, szántszándékkal tette, nem tudatlanságból, kárörvendő akart lenni, ütni akart egyet a menekülő királyon. Ezért nincs számára irgalom és kímélet. Ezért nem lesz Júdás számára, az áruló számára sem, mert szántszándékkal tette azt, amit tett. Mindenki maga viszi az életét vásárra. Azt mondja az Ige, mi nem a meghátrálás, a visszakozás, a visszavonás, a tagadás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy megmeneküljünk és életet nyerjünk! Mennyivel súlyosabb lesz azoknak az ítélete, akik Isten Fiát lenézik, megvetik, elutasítják, áldozatát, az úrvacsorát nem értékelik, lábbal tiporják, meg kellett hittagadáskor taposni az ostyát, nem értékelik a Szentlélek bűnbánatra és hitre való hívását, azt visszautasítják szüntelen. Ilyen esetben csak az ítélet tüze maradt, amely megemészti az ellenszegülőket! Mindez csak példa, figyelmeztetés. Mi ettől jobbról vagyunk felőletek meggyőződve testvéreink! Ámen!

Ft. Lizik Zoltán püspök AMRE


Montrealban léptek fel

A három királyok

TARTSD MAGAD, NEMZETEM

/ Nemes Csilla Szidónia / https://www.korosiprogram.hu/hirek/montrealban‐leptek‐harom‐kiralyok

Bár a márciusi nemzeti ünnepig nem egészen egy hónap van hátra, 2019. február 17‐én a montreali magyar közösségek színvona‐ las előadás keretében hangolódhattak a jeles ese‐ ményre. A Derzsi György, Kovács Koppány és Vadkerti Imre alkotta trió a Montreali Első Magyar Református Egyház társadalmi termében adta elő Tartsd magad, nemzetem című műsorát, melynek házigazdája a Csillagösvény Egyesület volt. A kanadai diaszpóra, valamint a montreali közönség számára nem ismeretlen a három, kiváló hangi adottsággal rendelkező művész: ebben a felállásban 2017 novemberében nagy sikerű adventi koncert sorozattal mutatkoztak be. A korábbi fellépésekhez hasonlóan a felvidéki zenészek most sem okoztak csalódást a lelkes közönségnek. A tíz állomásból álló kanadai turné montreali előadása ezúttal sem maradt el három királyoktól megszokott színvonaltól, akik egy lendületes, műfaj, stílus és hangvilág tekintetében is színes, hazafias kicsengésű, de egyben laza összeállítással készültek. A koncert nyitánya a közösen előadott Nemzeti dal volt, mely igazi szabadságharcos hangulatot teremtett.

­ 13

Ezt követően a művészek hol egymást váltva, hol pedig együtt léptek színpadra, minden egyes alkalommal vastaps kíséretében.Így szólalt meg Vadkerti Imre tolmácsolásában Tompa Mihály „A gólyához” című verse, Kovács Koppány előadásában „Ez az otthonunk”, Derzsi György pedig az „Adj, Uram Isten, dús aranykalászt” énekelte el. A folytatásban a magyar történelem karizmatikus, kiemelkedő vezéralakjai elevenedtek meg a színpadon. Elsőként Vadkerti Imre a „Sacra Corona” című magyar történelmi filmdráma betétdalát („Ki szívét osztja szét”) adta elő, majd pedig az egri hős, Dobó esküje (Kovács Koppány) hangzott el, melyet a két művész a „Szegény Magyarország” című dallal egészített ki. Derzsi György Lehár Ferenc „Szép vagy, Erdélyország” című művével váltotta fel művésztársait. Vadkerti Imre előadásában Bánk áriájával („Hazám, hazám”) folytatódott a történelmi személyek sora, melynek első ütemeire mindenki emlékezetében bizonyára felsejlett Simándy József alakja is. A második blokk dalainak központjában az állam‐ alapító István király állt.


A méltán népszerű rockopera örökzöld slágerei, a „Mondd, te kit választanál?”, Koppány dala és az „Oly távol vagy tőlem” a közönséget rögtönzött kórusként vonták be az előadásba. Ehhez kétségkívül hozzájárult a művészek könnyed kapcsolat‐ teremtése a közönséggel, akik így nem passzív hallgatói, hanem aktív résztvevőivé váltak a műsornak, a színpad pedig nem egy korlát vagy választófal volt, hanem híd a történelem, de az egyetemes magyar nemzet között is. Így kapcsolódhatott lélekben össze a szórvány a diaszpórával. A koncert utolsó részében a művészek könnyedebb műfajokra váltottak – blues, pop, rock és még paródia is fűszerezte a hangulatot. Montrealban sincs koncert kötelező ráadás nélkül, mely ezúttal a közönség számára a P. Mobil „Az úton menj tovább” című dalát, illetve Kovács Kopány saját átírásában Leonard Cohen „Halleluja” című szerzeményét tartogatta. A műsor záróakkordjai, a „Nélküled” és a „Honfoglalás” igazi közösségi éneklést teremtettek. A különböző stílusú, hangszínű és karakterű művész egyedi stílus‐

ban, mégis jól kiegészítve egymást sikeres előadást tudhat maga mögött Montrealban. A musicaltől a rockoperán keresztül a régi táncdalfesztiválok hangulatát idéző dalokig a zenei műfajok széles skálát vonultatta fel a három előadóművész. A montreali közönség a zene szárnyán utazhatott el a különböző történelmi korokba és

­ 14 ­

helyszínekre, a képzeletbeli utazás következő állomása pedig az 1848‐49‐es szabadságharc lesz. A megemlékezésre 2019. március 10‐én kerül sor, amikor is az ünnepi műsor keretében Arany János és Petőfi Sándor barátságának két évébe nyerhet betekintést a montreali magyarság.

Nemes Csilla Szidónia montreáli KCSP ösztöndíjas


Demeter Zsolt :

48 hős nemzedékre gondolok ma szent dolog ma hit erő e gondolat e gondolat ma harang riadó és ősi kard és villámként sújt és összetart hős nemzedékre gondolok ma szent dolog a magyar föld vértől ázik átok és gyász nő és burjánzik a bűn fűrészelik az ősi fáti nemzedékem otthonát és csak kereszt könnyes szemem elérzékényedem hős nemzedékre gondolok ma szent dolog nyílnának sírok és versem amit írok lenne lobogón törne robogón negyvennyolcas nemzedék én új harcot kezdenék e gondolat ma szent dolog mert hős nemzedékre gondolok mintha látnám a holtak ezredét sok bilincsét törte szét mintha látnám a gátat tépő vad folyam viharzik és dúl és szent a roham és győz a székely és győz a magyar nép a negyvennyolcas nemzedék e gondolat szent dolog mert új harcra gondolok

15


Profile for Montreal Reformed

GYÜLEKEZŐ PROTESTÁNS DIASZPÓRA MAGAZIN  

GYÜLEKEZŐ PROTESTÁNS DIASZPÓRA MAGAZIN 2019 BÖJT 22.szám

GYÜLEKEZŐ PROTESTÁNS DIASZPÓRA MAGAZIN  

GYÜLEKEZŐ PROTESTÁNS DIASZPÓRA MAGAZIN 2019 BÖJT 22.szám

Profile for hunited
Advertisement