__MAIN_TEXT__

Page 1

Gyülekező 2018 ADVENT KA R Á C S ONY

protestáns diaszpóra www.gyulekezo.com

Ft. Lizik Zoltán püspök : Amerika ci kk a 3. o l d al o n

és Kan ad a


2018 ADVENT KARÁCSONY

IMPRESSZUM

Gyülekező antológia jellegű protestáns szöveggyűjtemény a magyar diaszpórából az öt lakott kontinensen

TARTALOM: FT. Lizik Zoltán püspök: Amerika ­ Kanada ...................3 Csukai Magdolna: Interjú Lizik Zoltán püspökkel .........4­5 Csukai Magdolna: Interjú.....6­7 Demeter Zsolt főgondnokkal

tördelő : György L. Attila Montreal, QC, Canada email:montreformed@gmail.com

Ft. Lizik Zoltán püspök: .....8­10 Püspöki Beiktatási Igehirdetés

* protestáns lelkészek írásait javítás és rövidítés nélkül adjuk közre kézIratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza mint lingua franca, angol nyelvű írásokat is közlünk * beküldött írásért honoráriumot nem áll módunkban fizetni, sem bármilyen költségtérítést eszközölni, * a megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a GYÜLEKEZŐ hitvallási, filozófiai vagy társadalom‐ kritikai álláspontját, * a közlésre került írásokért a szerzők maguk vállalnak mindennémű felelősséget.

Ft. Lizik Zoltán püspök: Áldott adventi várakozást ....11

* ha egyéb megjegyzés nincs a képek a wikipediaról és a pixabayről származnak

Rev.Dr. Pungur József: Adventi várakozás ...............12 Rev.Dr. Pungur József: Messiás és messiások.........13 Rev.Dr. Pungur József: Te vagy­é az ? .....................14 Ft. Lizik Zoltán püspök:

Püspöki jegyzetek ..................15 Nemes Csilla ­ KCSP program ­

Kicsiny kis fényemmel világítani fogok .....................16 Nemes Csilla­KCSP program ­17

Új­Bojtorján koncert Montreál­ ban ­ Csillagösvény egyesület ­ Ft. Lizik Zoltán püspök:

Mit köszönhet a magyarság a kinti magyarságnak? .............19 György Attila László: .........20­22 A Karácsony ünneplése, 2018

Ft. Lizik Zoltán püspök:

www.gyulekezo.com

Az egyházon kívüli egyháznak is a püspöke szeretnék lenni ....23 DEMETER ZSOLT: VERS Szentesti Otthonálom ............24


AMERIKA ­ KANADA Azt látom, hogy itt az élet nincs megszervezve, nem úgy, mint otthon vagy Európában, ahol faluközösségekben, városi közös‐ ségekben élnek az emberek. Tehát valamiféle közösségben, ismerik egymást, számítanak egymásra, szeretik egymást, összefognak egymással, közös céljaik vannak, közös értékeik, amikre vigyáznak. Itt nem. Az ellátás, a kiszolgálás az meg van szervezve, magas szinten, de a társadalom igazából nem mozdítható, felül van egy szerv, az állami apparátus, amelyik irányit, elvár, parancsol, behajtja az adót, de igazából nem törődnek az emberekkel. Senki nem tartozik sehova, csak él, sokszor csak napról‐napra él, cél és értelem nélkül. Ez egy fogyasztói társadalom, nem egy alkotó társadalom. Azok a szervezetek, amelyek foglalkoznak az emberekkel, csak a tüneteket kezelik, pszichológus, pszichiáter, neurológus stb. de nem szervezik az embereket egy rendbe. Ide azért könnyű beilleszkedni, mert nem kell tagja lenni se egy pártnak, se egy egyháznak, se más közösségnek. A szomszédjáról nem tudja az ember, hogy ki az, mert az elsötétített ablakú autóval kihajt a garázsából, majd hazaérve behajt és senki nem tudja ki ő, férfi, nő?

Így nem lehet élni.

Egy ilyen légkörben, hogy lehet rávenni a másikat, hogy engedje magát beszervezni? Védekezik, a házába nem enged be, legfeljebb az ajtóban elbeszélget veled, mert jönnek a Jehova Tanúi, jönnek az ügynökök, akik házalnak, árut kínálnak, vagy biztosítást, elege van ebből, nem akarja. Szinte megközelíthetetlenek az emberek. De éppen ezért magányos, éppen ezért hiányzik

neki a társaság, eljár ugyan klubokba, vagy bowlingozni, táncolni, sportolni, de ezek nem adnak célt, értelmet az életnek, csak mulasztják az időt. Nem tudja miért él, nem tudja, hogy mi célból született meg erre a világra, nem érzi a fontosságát, se azt, hogy kinek van szüksége az ő életére? Közben teli van a szokásos vágyakkal, gazdagnak lenni, utazni, szórakozni, lefogyni, de ezek is pótcselekvések. Egyedül az egyházak mondják meg az embereknek a magasabb rendű célt, Isten nevében, de ettől meg fél, mert itt aztán oly sokféle egyház van, ráadásul elég rámenősek is, arra még nem elég érett, hogy felismerje melyik a jó, az igazi az ő számára, ezért ezekben is sokszor csalódik, még magányosabb lesz és kiszolgáltatottabb. A lelkészek, tisztelet a kivételnek, nem azzal foglalkoz‐ nak többnyire, amivel kellene, hanem a megélhetés, család, gyerekek, betegség, emiatt nem tud igazán hatni, lelkesíteni, felemelni, vagy ha igen, csak pillanatokra, ideig‐óráig, nem folyamatosan, töredékes minden. Nagyon nehezen áll össze a kép egy egésszé. Tehát, hogy magáénak érezze az egyházat, hogy felelősséget vállaljon érte az csak kevesek kiváltsága, s ők szakadoznak a terhek alatt. Látja, ide nem tagokat kell szervezni, hanem hívőket, mert, ha van pénz, akkor sem jönnek, üresek a templomok, lézengenek benne az emberek. Ha nincs pénz, akkor meg azért nem jönnek az emberek, azt mondja, minek jöjjek, csak bajom lesz belőle, rám marad, engem fognak szidni, miattam szűnt meg, én adtam el stb. Ide hívők kellenek, de azok nem potyognak az égből, ezekért

­3­

keményen meg kell dolgozni, hogy valaki hitre jusson, meg kell keresztelni esetleg felnőtt korban, konfirmálni, hitre kell juttatni és meg kell ezután erősíteni a hitben, növekedési pályára kell állítani, ez hosszú idő, lassú folyamat. Ennyi ideje nincs mindenkinek, csak annak, aki tényleg megtért, elfordult eddigi életétől, szokásaitól, elfoglaltságaitól és Istennek szenteli az életét. Majdnem lehetetlenre vállalkoz‐ tunk, néhány lelkipásztor nem is alkalmas erre a feladatra, mert inkább jó menedzser, jó szervező, ügyes ember, kedves, megértő, de nem szaporodik ettől még a hívek száma, feltűnnek emberek, de csak kíváncsiságból, aztán elmaradnak, ez persze neki is fáj, de tudomásul kell venni, csak azok maradnak, akik az örök életre választattak. Senki sem jöhet én hozzám, csak, akit az én Atyám hív, mondta Jézus. Azt látjuk, hogy a most ide kijövők már nem akarnak bekapcsolódni sehova, csak a siker, az eredmény érdekli őket, a pénz és az érvényesülés. Ezekből az emberekből már nem nagyon lesznek templomépítők, akik itt meg akarnak szervezni, alapozni valamit, mint a régiek, akik legalább pótolni akarták az elvesztett Magyarországot. Ők el nem felejtették azt, itt is szerették, ezt kimutatták, láthatóvá tették. A maiak mikor fogják? Pedig most alkalmasabb az idő erre, mint bármikor. A csillagok állása jó. Az idő kész, az ember még nem. Nehogy megbánjuk, hogy elszalasztottuk a lehetőséget valami jóra, nagyszerűre. Vegyük észre, itt az idő, most vagy soha! Vállaljuk a ránk eső részt mindenből. Isten áldása nem fog elmaradni!

Ft. Lizik Zoltán, az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke


Interjú Rt. Rev. Lizik Zoltán püspökkel 2018. november 17‐én szentelték fel az Amerikai Magyar Református Egyház újonnan megválasztott püspökét, Rt. Rev. Lizik Zoltánt. A helyi gyülekezet számára is megtisztelő eseményre sokan voltak kíváncsiak, így zsúfolásig megtelt a windsori Free Magyar Reformed Church. A 3,5 órás szertartás alatt beiktatták az új püspököt, az egyházkerületi főgondnokot és a többi megválasztott egyházkerü‐ leti tisztségviselőt. Az istentiszte‐ letet a közös zsoltárénekeken túlmenően a Nagy Duó hárfával és fuvolával előadott zenei betétjei, illetve a gyülekezet fiataljainak versei tették színesebbé. A szertartás után a résztvevők a Mindszenty Hallba vonultak át egy jó hangulatú közös ebédre.

..................................................

"IGAZ BESZÉD EZ: HA VALAKI PÜSPÖKSÉGRE TÖREKSZIK, JÓ MUNKÁT KÍVÁN." TIMÓTHEUS 3:1 Az Amerikai Magyar Református Egyház frissen beiktatott püspökével, Rt. Rev. Lizik Zoltánnal beszélgettem a lelkészi hivatásról, a püspökké avatás izgalmairól és további terveiről.

‐ Miért választotta anno a lelkészi hivatást?

‐ 1970‐t írtunk akkor. Nem éppen a legvallásosabb korszaka volt ez a magyarságnak, de Isten egy nap megszólított, amikor a 4‐es, 6‐os villamoson utaztam és elküldött erre a szolgálatra. Így lettem lelkipásztor. Azt mondta: "Nincs értelme tovább menni, szállj le és iratkozzál be a Teológiára." – ez elég világos és egyértelmű volt. Ezt tettem. Isten, Istenként viselkedett, rám szólt, parancsolt nekem, mint már annyi másnak, Mózesnek, Jeremiásnak, Pálnak és ez csodálatos; nekem is megjelent. Persze nem mindenki örült ennek, így édesapám sem, aki más pályát szánt nekem abban az időben, de édesanyám

készítette: Csukai Magdolna

https://www.korosiprogram.hu/hirek/interju­lizik­zoltan­puspokkel

mindvégig, a mai napig kiállt mellettem. Én pedig nagyon boldog lettem, hogy nem kell bizonytalankodnom, hogyan tovább, van értelme és célja az életemnek, munkámnak. Azóta ezen a vonalon haladok, s Isten ide juttatott. Ez bármilyen hihetetlennek hangzik is, de így történt.

‐ Meséljen kicsit az életéről, milyen út vezetett Windsorig?

A megszólítás után nekem már egyértelmű volt, hogyan tovább. Mindig tudtam vezetni fog Isten engem, utat fog mutatni, s nekem csak engedelmeskednem kell, ez így is történt. Soha nem

­4­

magam választottam, hogy hova és merre, Ő készítette el sorsomat, életemet, szolgálati helyeimet, persze sok‐sok ember felhasználásával, bevonásával és én azokat elfogadtam. Csupán segédlelkészi időm alatt voltam több helyre kirendelve, de igazából három gyülekezet volt reám bízva, s ezeket igyekeztem hűséggel ellátni. Egy kis falu, Gerjen, de a legrendezettebb tíz falu egyike. Egy város, egy kiemelt hely, Cegléd, a maga nagytemplomával és most Windsor, az itt élő magyarságával. Mindenütt sokat tanultam és sok szeretetet kaptam az akkori


hívektől. Többen már nem élnek közülük, de nem felejtem el őket. Megerősítették életemet, szolgálatomat, oszlopai voltak életemnek. Jó volt velük együtt hinni, imádkozni és munkálkodni Isten egyházában. Szép, felemelő idők voltak azok is.

‐ Hogyan fogadta a püspöki kinevezés hírét?

Minden választás kétesélyes, amikor megtudtam, hogy jelöltek, attól kezdve felfokozott izgalomban éltem, vártam, imádkoztam, s amikor biztos lett a választási eredmény, megnyugodtam, megköszöntem Istennek, hogy erre méltatott. Ennek a súlyát, jelentőségét még igazából nem tudom felmérni, mert ez egy óriási nagy dolog, az Amerikai Magyar Református Egyház püspökének lenni. Végtelen nagy megtiszteltetés, nagy felelősség és megbízatás. Most, hogy sokan számítanak rám, szolgálatomra, keresnek, érdeklődnek, most kezdem átérezni, hogy nagyon nagy feladat ez, igazából több, mint gondoltam, több embert kívánó.

‐ Miként készült a november 17‐i püspökszentelésre és beiktatásra?

Az időpont adott volt, a hivatalt át kell venni, a beiktatásnak meg kell történni, enélkül nem lehet hivatalba lépni. Napról‐napra megvolt a feladat, sokak bevonásával készültünk erre, hogy minden szépen és méltó módon mehessen végbe. Időben megkaptam Istentől azt is, hogy miről szóljak, miről tegyek bizonyságot, ez nagyon megnyugtatólag hatott rám. Köszönet a Családnak, a Gyülekezetnek, a windsori Magyar Háznak és Vezetőségének, valamint hivatali elődjeimnek. Mindenkinek megvolt a feladata, s mindenki kiegészítette a másikat. Persze sok meglepetés dolog is készült, amikről nem tudtam, de jólesett.

‐ A püspöki jelmondata „Idegenben is az ősi gyökérből táplálkozik”. Miért pont erre esett a választása, mit üzen ezzel? ‐ Ezt tartom a legkifejezőbbnek, ami az én egész életemet, hozzáállásomat jelképezi. Magyar vagyok, idegenben is magyar maradok, magyarok között szolgálok, őseink letettek valami csodálatos életpéldát, ragaszkodást a nemzetünk mellett, mert tudtak valamit, amit mi már elfelejtettünk, vagy elfelejtettek velünk, pedig azt érdemes lenne követni, folytatni, sőt kötelességünk is. Csodálnunk kell életképességét ennek a népnek, ragaszkodását nyelvéhez, kultúrájához, hitéhez, egyházához, ami nekünk itt Kanadában vagy Amerikában egy kis Magyarország. Szeretnünk kell!

‐ Milyen tervekkel, érzésekkel vág neki a püspöki négy évének?

‐ Nem akarok beleesni ebbe a hibába, "ember tervez, Isten végez". Rábízom magam, tudom, hogy vezetni fog, de nagyon szeretnék a még nem vallásos embereknek és az egyházat

­5­

valami miatt elhagyó embereknek is a püspöke lenni. Jézus Krisztus ezért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, aki elveszett. Mindnyájan azok voltunk, de mi már megtaláltattunk, kötelességünk segíteni a Főpásztornak. Nehogy még azokat is elveszítsük, akiket Ő már megkeresett és összegyűjtött. Nem szeretnék haszontalan pásztor lenni. Szívesen vennék részt termékeny hitvitákban. Azokkal könnyű együtt dolgozni, akik igénylik a szolgálatunkat, azokkal nehezebb, akik nem, vagy elutasítják, de ebbe nem nyugodhatunk bele. Ők még nem tudják mit veszítenek. Sok jó szándékú ember van, ők megközelíthetők. Itt kell megmutatni, a csodát, Istennek semmi sem lehetetlen, s Ő a mi oldalunkon áll. Dolgozni kell, csak azt tudja megáldani az Isten! Eddig sem években gondolkodtam, végeztem munkámat, vetettem, s vártam az égi áldást rá. Csupán folytatom örömmel munkámat egyre szélesedő körben. ­ Csukai Magdolna ‐


Interjú Demeter Zsottal ­ készítette Csukai Magdolna

https://www.korosiprogram.hu/hirek/ interju­demeter­zsolt­fogondnokkal­windsorban Az Amerikai Magyar Református Egyház frissen beiktatott főgondnokának, Demeter Zsolt‐ nak tettem fel kérdéseimet az új tisztségével, terveivel és az idvezető úttal kapcsolatban. Honnan származik és hogyan került a phoenixi gyülekezet‐ hez? Bölcsőm az Udvarhely megyei Küsmőd‐i parókián ringott. Gyermek és ifjúkori éveimre emlékezve lelki‐szellemi áldásként hatott a gyülekezet lelki közösségének hitbeni egységes magatartása az egyházellenes történelmi időszakban, hogy nem rendültek meg keresztyéni hitükben, sem a magyar‐népi hovatartozás öntudatában, hanem az ezredéves ősök hűségével éltek és dolgoztak.

Iskoláimat Felsőboldogfalván kezdtem és Nagybaconban folytattam, a középiskolai tanulmányaimat a Sepsiszent‐ györgyi Református Székely Mikó Gimnáziumban végeztem. Ifjú éveimben is, mint a későbbiek rendjén készséges örömmel vettem részt az egyház élettevékenységében, a gyüleke‐ zeti élet előrehaladása érdekében úgy a szellemi‐lelki, mint a fizikai szolgálati munkatevékenységek‐ ben. A jó Isten gondviselő útmutatásával Szárazajtán 1980 december 13. kötöttem házas‐ ságot Németh Klárikával. Feleségem mikróbiológus, Eszter lányunk orvos, Janka lányunk tanárnő és négy unokánk is van, Amelia Klaire, Scarlett Erzsébet,

­6­

Eleanora Klára és Jack Demeter. Az Amerikai Egyesült Államokba 1989 május havában érkeztünk. Az új környezetünkben is tovább folytattuk a szülőföldről magunk‐ kal hozott lelkiséggel családi életünket és a vállalt köteles munkatevékenységünket. Itt is gyermekeinkkel együtt résztvettünk a Phoenixi Magyar Református Egyház szolgálati munkatevékenységében. A mindennapi élet munka‐feladatai mellett örömmel dolgozunk gyülekezetünk lelki‐hitéletének, valamint a magyar szellemi‐ kulturális hagyomány‐őrzés külön‐ böző formában kialakult szolgála‐ ti munkatevékenységében. Hogyan fogadta az egyházkerületi főgondnokká választásának hírét? Csendben vártam a döntést. Megtisztelő. Köszönet minden‐ kinek a bizalomért. Továbbra is imádkozzunk együtt Isten kegyelméért, az egymásért hordozott felelősség erősödé‐ séért, és az ellentétes akadályok szövődményeiben is megszakítás nélkül teljesítsük feladatainkat. Az utakon, a hegyekben, az óceán partján légy Atyánk mindannyiunk őrizője. Szüntelenül imádkozzunk, hogy mindig és mindenhol velünk maradjon, hogy erőt adjon a nehézségekben, társakat az


egyházi munkában, ahogyan azt a próféta is írja:„...Erőt ad a megfáradtnak,és életerőssé teszi azt, aki gyenge….”Ézsaiás 40:29

Köszönettel veszem és Isten ajándékának tekintem. A kérdések és jókívánságok piramiskövekként épültek szívemben. Otthoni illat, öreg graduale, halk örömének zengett bennem. A hallgatásban a csend virágzott. Öröm. Édesapám tanított arra, hogy Isten elhelyezte a maga teremtményeit

Gyülekezetünk szolgálati készsége növelése érdekében első és legfontosabb feladatnak tekintem az egymásra vigyázó szellem kimunkálását. Ez azt jelenti, hogy külön‐külön és együttesen vigyázunk egymásra. Megtapasztalhattuk, hogy az Isten szeretet, és a lelke által igazgat, és nem enged el. A gyülekezeti munka,‐ nevezzük szolgálatnak,

javára, együtt vállalva a ránk váró feladatokat, a holnap sikeréért, Isten neve megtartó kegyelméért. Emeljük fel egymást, szeressük egymást, hívjuk egymást az Isten házába és legyünk bizonyosak abban, hogy az igazi felemelkedésünk még hátra van. Az élet útján kell járnunk az isten igazságához. A kibontakozó hitéletet és a gyülekezet szolgálati munkatevékenységét Isten ajándékának tekintem. A hívő keresztyén lélek minden körülmények között hűségesen szolgálja Isten dicsőségét és az Anyaszentegyház földi téren való megmaradását. Hiszem, hogy az

a nagyvilágban és itt dolgozza ki terveit és gondolatait. Van sok minden ami szemében értékes vagy kevésbé értékes. Minket embereket a földi élet sokféle vágya és szüksége hajszol naponként, de a Szentlélek áldásával építjük szerető egyházunkat, a Szentlélek által létrehozott közösségét. A magyar földről kiszakadt, de még gyökérzetében hozzátartozó hívő

az Úr csodája amint intézi egyházi közösségünk életét, hív és indít szolgálatra. Mindazok akik magyar egyházat, magyar jövőt, magyar kultúrát álmodnak, azokban nagy gond és tiszta lélek kell hogy őrködjék emberi méltóságuk felett erős HIT, hiszen hit nélkül az emberi érdek uralkodik és az az egyház gyengülését jelenti. Folytatni szeretném munkámat Isten és anyaszentegyházunk

Amerikai Magyar Református Egyház hívő, lelki közössége ápolja és híven követi az alapítók lélektápláló hit törekvéseit. Erről tettem bizonyságot és a jövőben is egyházi szolgálatommal, a megjelent írásaim üzenet hangjával szolgálni népemet, mert a keresztyén egyház szolgálati útja a Krisztus útja. Csak Krisztussal és együtt‐ érző szeretettel lehet.

Nagyon megható volt a beiktatása, hiszen édesapja eskette fel. Ön hogyan élte meg ezt a pillanatot?

népét. Főgondnoki jelmondatom lett “A földváltás nem jelenti a hit, és ‐szívcserét!”

Az egyházkerület világi elöljárójaként mit tart a legfontosabb feladatának, mik a céljai?

­7­


Püspöki Beiktatási Igehirdetés 2018.11.17. Textus: Nehémiás 2,4‐ 5,7,9‐10‐Lizik‐Zoltán‐‐2018.11.17. Püspöki beiktatás alkalmával, Windsor, ON , Canada, AMRE Jött valaki, aki Izrael fiainak a javát keresi! Kedves Testvérek! Ünnepi Gyülekezet, Kedves Szolgatársak! Főtiszteletű püspök és fő gondnok urak, esperesek és lelkipásztorok, gondnokok, gyülekezeti tagok, kicsinyek és nagyok, gyerekek és felnőttek. Köszönöm segítségete‐ ket, szereteteteket, amit irányom‐ ban eddig is megmutattatok. Nagyon boldog vagyok! Életem egyik legszebb napja ez, köszönöm, hogy eljöttetek, nagyon jó látni titeket, mert eljöttetek betegen is, a rossz időjárási és útviszonyok ellenére is, életeteket kockáztatva, de ideértetek. Nagy áldozatot hoztatok értem, még egyszer köszönöm. Isten áldjon meg érte titeket! Istenben vagyok boldog! Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótétemé‐ nyéről, mondom a Zsoltárossal, és mondom Pállal: Ha embereknek igyekeznék tetszeni Krisztus szolgája nem volnék. Ez a megtiszteltetés Windsornak szól, nem csupán nekem, ennek a kis, munkás gyülekezetnek. Kanadának szól, hogy az Amerikai Magyar Református Egyház megbe‐ csüli itt élő egyháztestjeit is, mert testvérek vagyunk és összetarto‐ zunk. Nem mindennapi dolog ez. Komoly megbecsülés és elismerés. Köszönöm elődeim munkáját Főtiszteletű Varga Ferenc püspök úr eddigi munkáját és segítségét. Főtiszteletű Szabó Sándor püspök úr igehirdetését, éreztem benne a féltést és a komolyságot. Néhány szót arról, hogy mire indított a Lélek! Még fiatal lelkész voltam, jelen lehettem Dr. Hegedüs Lóránt püspök úr Bp‐Kálvin téri templomban történt beiktatásán. Megbotránkoztam, mert Tőkés László püspök úr arról prédikált, a te beszéded legyen az igen, igen, a nem az nem! Ilyen egyszerű, szimpla beszédet mondott. Én ezen

akkor nagyon csodálkoztam, mert az én lelkem vágyott volna valami szépre, romantikusra, tele voltam elvárásokkal, nem ismertem a valóságot, én is egy álomvilágban éltem, de ők már tudták, egy olyan világból jöttek, ahol megtapasztal‐ ták a sok‐sok hazugságban mit jelent Jézus szava, legyen az igen‐ igen, és a nem az nem! Mi, Jézus tanítványai legyünk mások, de mi se igent, se nemet nem tudunk azóta se mondani, vagyis igazat, csak köntörfalazunk, nem kellene ennek így lenni. Ne azt várd el tőlem kedves testvérem, amit hallani akarsz, hanem azt várd, ami igaz. Amikor Thomas Mann 1937‐ben Magyarországra látogatott József Attila írt hozzá egy verset, amelyben kérte: "az igazat mondd, ne csak a valódit." Ez az első rendű szabály itt is, a mi egyházunkban! Miért vagyunk itt jelen ebben a világban, Az Amerikai Magyar Református Egyház? Miért élünk itt a világnak ezen a részén? Azért, mert megosztjuk veletek az Evangéliumot, közölnivalónk van Istenről. Nem tehetjük, hogy ne szóljunk Róla, ez egy belső kényszer. Tudom vakmerőség arról beszélni, aki nem látszik, de mégis mindenben benne van, alkotásaiból meglátszik jelenléte. Az Ő alkotása az ember is, mi leginkább az emberekben fedezzük fel az Istent, de leginkább Jézus Krisztusban, az egyetlen igaz emberben és azokban, akik az Ő követői, akik hozzá tértek, az istenibbé vált emberekben. És Ő kiküldte őket prédikálni, kétségbeejtő feladat és vállalkozás embereket halászni, embereket téríteni Isten útjára. Sokszor úgy látszik lehetetlen, hiszen bárányként vannak a farkasok között, de nem így történt, mert hatalmat adott nekik és ők örömmel jöttek vissza: Uram, még az ördögök is engednek nekünk. Micsoda eredmény? Nem várt siker, de ilyen megtapasztalás is van. Itt szinte nem is emberek voltak a tanítványok, hanem Isten hősei, akiknek semmi sem volt

­8­

lehetetlen. Ebbe a világba küldte őket, emberek közé, mégis beleütköztek egy idegen világ képviselőibe, az ördögökbe, de nem torpantak meg, mert a Jézustól kapott isteni hatalom azok fölött is diadalmaskodott. Meg kell látnunk munkánkban nem csak az van jelen, amit tudunk, látunk, hanem az ismeretlen is, a nem várt is, a háttér, a mögöttes dolgok. Ördögi világ ez, amely képes a világosság angyalává átváltoztatni magát, csakhogy megtévesszen. Ők felismerték azokat, mi sokszor nem. Sőt, megfordult a helyzet. Ma már ők mondják: Még az egyház is enged nekünk, még a papok, és a püspökök is engednek nekünk. Akarjuk az egyneműek házasságát, lám engednek nekünk, nem ítélik el. Olyan világot alakítottunk ki, ahol nem illik a melegekről ilyet mondani, ez egy szabad, tapintatos világ, megértőbb, mint az Isten. Negatívat ne mondjuk, csak pozitívat! Nem kellene ennek így lenni! Nem ezt a feladatot kaptuk, le kell rombolnunk minden okoskodást, ami Krisztus ismerete ellen emeltetett, akár a láthatatlanokban, akár a láthatókban! Harcolnunk kell, küzdenünk kell az igaz hitért, nem szabad félnünk, nem szabad meghátrálnunk, ha kell vállalnunk kell még a mártírságot is. Mi is jöttünk valahonnan, Magyarországról ide Kanadába, Amerikába, szolgálatunk ma már mindenkihez szól, kötelesek vagyunk mindenkinek hirdetni a jó hírt, felajánlani a megmenekülést, de természetesen elsősorban az itt élő magyaroknak, mert Istennek gondja van rájuk, nem hagyta el őket. Még itt is, a korlátlan lehetőségek hazájában, világában is szükség van Istenre! Mert a lehetőségek sok pénzt, sikert, sok istent ígérnek, sok bálványt, sok hamis istent, ráadásul ezek már nem is kötődnek valláshoz, úgymond a mai ember már felszabadult ezek gyámkodása alól, de ezek becsapnak, mint annakidején a kígyó Évát,


ezért kell egy hang, egy józan hang, az Istentől jövő hang: Ne legyenek néked idegen isteneid! Itt sem lehetnek, kedves magyar testvérem! Pál apostol is bejárta a görög főváros Athén csodálatos templomait, megnézte csodálatos szentélyeit, a hófehér márványcsodákat, de szomorúan kellett megállapítania, ő nem ezeket az isteneket hirdeti, ő nem a jól ismert, bevált isteneket, akikkel mindenki meg van elégedve, hanem az ismeretlen Istent! Még ma is, a 21. század elején mi is ezt hirdetjük! Nem azért ismeretlen, mert meg nem ismerhető, nem távoli Isten, nagyon közeli, hiszen benne élünk, mozgunk és vagyunk. Ez az Isten megtérést parancsol minden embernek, megváltozást, elfordulást az eddigiektől és odafordulást Őhozzá. Csak Őt lehet szeretni teljes szívvel, mert Ő is csak minket szeret, embereket. Nem az angyalokat karolta fel, hanem az embert, a maga képére és hasonlatosságára teremtett lényt, akibe Lelkét lehelte. Szeresd hát te is! Ezt hirdetem most is! Most térek rá konkrétan az Igére. Jött egy ember, aki Izrael fiainak

javát kereste, írja a Nehémiás 2,10 Nehémiásról. Mit jelentett ez konkrétan? Ő is tudta, nem vele kezdődött az Isten ügye, voltak elődei, mások is tettek valamit a zsidóságért, de neki is volt küldetése, feladata, maradt még neki is. Nekem is voltak jó és hívő elődeim, akik hordozták az Úr terhét, ami tőlük telt annyit mozdítottak az Úr ügyén. Én szeretném a magyarok fiainak javát keresni, az itt élő magyar ifjúság javát. Nem kérek lehetetlent, nem várok el lehetetlent, de jusson eszünkbe Jézus kiket választott tanítványaiul? Fiatalokat, a szinte még gyerek Jánost. Micsoda világosságot ragyogtatott ott Galileába az ő orcájukra, abban a nehéz korban, amikor Heródes volt az uralkodó? Szeretném, ha ragyogna az örömtől és boldogságtól a magyarok arca. Mi nem pénzzel, nem jól kereső állással, hanem hittel segíthetünk az itt élő magyarokon. De meg kell hallani mindenkinek Hóseás felhívását: Jertek, térjünk vissza az Úrhoz. Ő megelevenít, feltámaszt minket, azért, hogy élünk az Ő színe előtt. Törekedjünk megismerni az Urat!

­9­

Vissza kell térni az Istenhez testvérek! Az Úr mindent megtett már eddig is értünk, nem közönséges csodák történtek itt is általa közöttünk. Azt is tudom, sok helyen gyógyulásra, megbékélésre van szükség, máshol épülésre, van, ahol támogatásra, őszintén fel kell mérni a helyzetet. Nehémiás felmérte, el is mondta miért jött, kérte, hogy támogassák: Jertek, építsük fel Jeruzsálem leomlott kőfalait. Ma nekünk ez az egyház. Vannak leomlott részek. Nekünk magunknak is épülni kell, nem vagyunk befejezettek, élő kövek vagyunk, képlékenyek, formálhatók és az élő köveknek tudni kell egymáshoz igazodni. Gyere segíts te is építeni! Milyen jövő áll előttünk? Ezen nem kell sokat gondolkozni, hiszen az Úr már ezt is elkészítette, jó jövőt szánt nekünk, nyilván nem hagyja veszni Fia áldozatát. Tudunk‐e viszont arról, hogy mi a célja velünk? Mert ezt fontosabb lenne tudni! Nem a ti dolgotok tudni az időket és az alkalmakat, a reátok váró feladattal foglalkozzatok: menjetek, tegyetek tanítványokká minden népet, a magyar népet is.


Sokan jósolnak borús jövőt, megszűnést, beolvadást, éppen azok, akik már beolvadtak s elhagyták a süllyedő hajót. Lehet, hogy igazuk lesz, jövőbelátó próféták mindig voltak, nekünk nem jósolgatni kell. Az Írásokat olvasva, a Jelenések könyvében az utolsó időkről szólva 7 levelet olvasunk, amelyeket az Úr küldött azoknak a gyülekezeteknek, amelyek néhány évtized vagy évszázad múlva mind megszűntek. Pedig mennyit fáradozott ott több apostol, Pál, János és tanítványaik. Akkor mi értelme volt szólni hozzájuk, figyelmeztetni őket? Mondhatta volna az Úr: végetek van! De Ő megtérésre szólította fel őket, azt kérte, hogy Vele rendezzék kapcsolatukat, a többit majd Ő megoldja, bíztatta őket, buzdította őket. Azt akarta, hogy mindennek ellenére megmaradja‐ nak és éljenek, de soha nem a hely volt a lényeg, hanem az ember, a közösség, az Isten népe, az egyház, ez Jeruzsálem után lehetett Antióchia, azután Babilon, majd Róma, aztán már ezek sem, de él az egyház. Mit aggodalmaskodtok? Az Úr tudja, hogy mit csinál. Jób azt mondta: Ha megöl is bízom benne! Tudom az én Megváltóm él és feltámaszt, élni fogok egy magasabb szinten. És ha úgy is lenne, hogy megszűnik és beolvad végleg ez a 1,5 milliónyi magyar, Isten feláldozhatja, ezeket a végvárakat, mint annakidején a törökök bejövetelekor, de lenne Hozzá egy kérésem, imádságom, addig ne tegye, míg odahaza, az anyaország meg nem erősödik végleg és a nép meg nem szaporodik, addig kegyelmezzen nekünk, mert mi végvárak vagyunk, szeretnénk feltartóztatni a magyarság fogyását és megsemmi‐ sülését, bátorítjuk az otthon élőket, mert mi itt sem magunkkal foglalkozunk, hanem az otthoni‐ akkal, a hazával is. Ha azt látjuk, hogy odahaza élnek és szaporodnak az nekünk is

nagyobb bátorítást jelentene, eddig is sok mindent megpróbáltunk tenni az otthoniakért ezek alatt a nehéz, sokszor embert próbáló évtizedek alatt, mert ez az önfeláldozó szeretet nemcsak Istenért és az Ő egyházáért van meg bennünk, hanem népünkért is. Látom az igyekezetét és jószándé‐ kát minden lelkipásztor és gondnok testvéremnek, a híveknek és presbitereknek ma is. Azt is látom, ennek ellenére az eredmény nem tőlük függ és nem rajtuk múlik, mert nem arra hívattunk el, hogy sikeresek vagy eredményesek legyünk, hanem hűek. Hűek a kevesen, mert aki a kevesen nem hű, nem érdemli a többre bízatást. Befejezem! Hogyan szeretném végezni szolgálatomat? Igazat

­ 10 ­

mondva, az Evangéliumot hirdetve, Istent szeretve, a magyarok javát keresve szeretném szolgálatomat betölteni közöttetek testvéreim! Mert, Fazekas László költő írja Mózes vágya című versében a következőket és én ezt hiszem! Higgyétek ti is!

Mózes vágya

Milyen lesz az új nemzedék S az egyház? Érte‐miatta ki kit okol? Mondd Mózest érdekelte talán Meddig ég a csipkebokor? Saruját leoldotta csendben Félve arcra borult Hallgatta és áldotta azt Aki láthatatlanban lakik És amikor kilép Valóságot láttat nem vágyakat.


ÁLDOTT ADVENTI VÁRAKOZÁST ‐ ADVENT 2018 Egyházi életünk legfontosabb eseménye az Advent, az Úr Jézus második eljövetelére való készülődés és várás. Az egyház életében a legbiztosabban bekövetkező esemény. Az első eljövetelét, Karácsonyt, 2000 év óta ünnepeljük, de a második még nem kapta meg azt a fontosságát, amit érdemelne. Az első eljövetelét is sokáig, évszázadokig várták, de amikor megérkezett, csak nagyon kevesek várták. Nehogy így legyen a másodiknál is. Várni csak az tud, aki hisz, aki Ő benne hisz, az Eljövendőben, aki ítélni fog élőket és holtakat. Vele a döntés napja is el fog érkezni. Innentől kezdve még nagyobb a felelősségünk,

látják‐e az emberek, hogy várjuk Őt? Komolyan vesszük‐e hitünket? A hit, a nem látható dolgokról való meggyőződés, vagyis az előre nem látható dolgokról való meggyőződés. Ez az Ő második eljövetele előre nem látható, de biztosan bekövetkező esemény, nem csak ránk lesz hatással, hanem az egész világra is, ezért el kell mondani másoknak is újra és újra: Várjad te is! Megígérte a mi Urunk, hogy visszajön, ez megkérdőjelez‐ hetetlen, de nagyon várat‐ lanul, nagyon kiszámíthatatlan módon. Az éberség, a maximális vigyázás kötelező. Csak biztositani tudunk mindenkit, még most sem késő beállni a várakozók közé, még most sem

­ 11 ­

késő megváltozni, megtérni. Megérezni, ha nem várom, engem is meg fog lepni az a nap, el fogok veszni, és a hitetlenek sorsára fogok jutni, nekem ettől bölcsebbnek kell lennem. Engedek, hallgatok a jó szóra, ezentúl én is várom, de már, mint öntudatos szolga, aki tudja, feladattal van megbízva, s az Ő Ura egyszer eljön le ellenőrizni, hogy munkában találja‐e? Állj meg a helyeden, ott, ahol vagy te is testvérem! Meg fog érte jutalmazni! Így kívánjuk boldog megtapasztalását az idei adventi várakozásnak, mert boldog az a szolga, akit az ő Ura ilyen munkában talál. Gyere, várjuk Őt együtt imádságos szívvel! Ft. Lizik Zoltán, püspök


A d v e n t i v á ra k o z á s “Várom az Urat” (Zsoltárok 130:5) Advent a Krisztusvárás időszaka a keresztény ember számára. A várakozás az egyik legsajátosabb emberi magatartás. Alapjában véve nem más, mint a jövőtől reméltnek megérkezésére való figyelés. Az ember igazában véve várakozó ember. Az anya várja gyermeke megérkezését, majd felnövekedé‐ sét, s végűl szárnyrakelését. A földműves várja a vetés kikelését, majd szárba szökkenését és megérését. A kertész várja a bimb6 kibomlását, majd gyümölccsé válását és beérését. Ma is váradalmak között élünk. Várjuk, hogy a holnap jót hoz: a gazdaság talpraállását, a munkanélküliség megszünését, a munkabérek emelkefését. Mások várják életük elrendező‐ dését, kibontakozását, helyük megtalálását a családban, a társadalomban. A világ egy jobb jövőt vár: a béke, jólét és az igazság holnapját. Az utas megérkezést vár, a rab szabadulást, a beteg gyógyulást. A keresztény ember sem kivétel ez alól, a mi szíviinket is sokféle várakozás tölti be. Ám a keresztény embernek van egy sajátossága, mégpedig az, hogy ő a megváltó Úr Krisztus dicsőséges megjelenését várja, azaz Krisztus visszajövetelét. De miért szükséges Krisztus visszajövetelét várni? Nem elég‐e az, hogy hálásan emlékszünk az ő első eljövetelére, arra, hogy ő mint Isten Fia eljött és

megváltotta az emberiséget a bűntől és a kárhozattól. Ami azt jelenti, hogy aki benne hisz, őt követi – az élete elmúltával joggal remélheti a mennybe való befogadtatást. Miért kell akkor az ő visszajövetelére várni? Azert, mert ez a világ minden emberi tervezés, ,erőfeszités, haladás, ígérgetés ellenére is töredékes, torzó, nyomorúsággal terhes, szenvedéssel megterhelt, tragikus világ maradt és fog is maradni. A vilagot lehet javitgatni, de megváltoztatni a világot ember nem tudja. A világ tragikus vonasát csak maga a teremtő Isten tudja elvenni, kivenni e vilagbó1. Ezért beszélnek a Biblia könyvei arról, hogy ennek a világnak ideje lejár és Isten új teremtése révén új ég és új föld fogja elfoglalni a réginek helyét – s benne lesz az Új Ember mint az Új teremtésnek koronája. S mindez Krisztus dicsőséges visszatéréséhez van kötve – a Biblia ígérete szerint. Emberi váradalmaink legtöbbször soha nem valósulnak meg, soha nem válnak valóra. Innen ered emberi életünk legtöbb csalódasa.

­ 12 ­

Ezért lesz az emberi élet váradalmak és csalódasok között hányodó élet. A keresztény ember váradalma Krisztus visszajövetele felé azonban beteljesülő váradalom. Érdemes elgondolkozni azon, hogy az emberek általában forditva látják ezt. A világi váradalmaikat tekintik beteljesülőnek, s Isten ígéretét Szent Fia visszajövetele felől dicsőségben csak amolyan vallásos túlzásnak tartják. Gondoljuk meg, hogy Isten ígéretei rendre megvalósulnak. Igéjéből egy pontocska sem veszett el. Gondolj arra, aki ezt mondta: Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszedeim soha el nem múlnak! Advent ideje jó alkalom arra, hogy számba vegyük, milyen váradalmak között élünk, mit várunk a holnaptól, a jövőtől? Ott van– e váradalmaink között Krisztus dicsőséges visszajövetele, s komolyan vesszük‐é ezt? Ha adventi ember akarsz lenni akkor tedd váradalmaid listáján az első helyre ezt a mondatot: Várom az Urat! Dr. Pungur József

Edmonton, AB


Me s s i á s é s m e s s i á s o k Te vagy‐é az, aki eljöven‐ dő, vagy mást várjunk? (Lukács 7:20.b.) Majd’ kétezer éve Keresztelő János Heródes börtönében vetette fel a kérdést: Jézus‐e a Messiás – a Krisztus – akit Isten régtől fogva megígért az emberiségnek – , vagy valaki mást kell várni? Azóta minden kor embere szembekerül ezzel a kérdéssel, mi is. Korunk emberének felelete erre a kérdésre egy többségi és radikális nem! Az a világ amelyben élünk alapjában véve elfordult Krisztustól s a keresztényégtől. Ami maradt belőle azt is átalakitotta a maga képére. Így lett Krisztus születésének ünnepéből a nagy bevásárlások alkalma, fenyőfa ünnep, a családi ünnepe, az egyházából pedig egy letünt világból ittmaradt múzeumi darab, amely mellett oly sokan közömbösen mennek el. Istentől, Krisztustól, a keresztyénségtől a Francia Forradalom óta fokozatosan fordult el az egykor keresztyén nyugat. A 19. században az arisztokraták, a gazdagok és az intellektuelek hagyták el a krisztusi tanitást. A 20. században pedig a tömegek fordultak el tőle. Az egykor keresztyén világ mára újpogánnyá lett, az emberek hitetlenekké vagy szkeptikusokká váltak. A krisztusi elveket nevetve vetették el és helyette jobbnak vélt újakat talaláltak ki amelyek politikai filozófiákká, azaz ideológiákká alakulván úgy érkeztek meg a 20. század emberéhez mint fasizmus, mint kommunizmus és mint kozmo‐ politizmus. Ezek alapjában véve mint új messiások jeletkent‐keztek, azaz fennen hirdették és ígérték az

emberiseg sorsának jobbra fordulását. S mit hoztak? Forradalmakat, háborúkat, diktá‐ torokat, terrorizmust, szenvedést, halált s reménytelenséget. A Messiás kora helyett a Messiások korát éljük! Azonban a magacsinálta messiások jönnek és mennek. Így volt ez már Krisztus idején s így van ez a mi időnkben. is. A fasizmus elégett a második világháború lángjaiban. A komunizmus agyaglábon álló óriásnak bizonyult s a szemünk előtt omlott össze. A kozmopolitizmusnak s abból fakadó liberális materializmusnak is meg van számlva az ideje. A vagyongyüjtés, a meggazdagodás, a végtelen önzés, az élvhajhászás, a szabad szekszualitás, a drogokkal való hazardirozás, a csak a testnek való élés – amely nem más mint modern hedonista életvitel egy fogyasztásra és csak az élet élvezésére mint etikailag a legfőbb jóra épült társadalomban – olyan helyzetet eredményezett amelyben egy új norma érvényesül: aki intenzíven él az hamarabb pusztul! Van már olyan vélemény, hogy az ilyen életvitelt megvalósitó társadal‐mak önmagukat ítélik elkorcso‐sulásra és kihalásra. Ebben a helyzetben értelmet nyer és egyre félelmetesebben hangzik a krisztusi tanitás: aki a testnek vet – a testből arat veszedelmet!. Reménytkeltő azonban az, hogy egyre inkább többen látják: ez a fajta életfilozófia és életvitel nem elegíti ki az embert, mert bár mindenféle modern kacattal veszi is körül magát a belső, lelki ürességet, az élet értelmetlen‐ ségét egyre intenzivebben érzi s ez egzisztenciális félelemmel töli el. Ez a kor elfelejtette a jézusi igazságot: “Nem csak kenyérrel él az ember” – s üressé,

­ 13 ­

értelmetlenné és félelemmel telt életével fizeti érte az árat. Abból a zsákutcából amelybe az emberiség hajotta magát csak a kritsztusi út vezethet ki. Krisztus visszajön! A mi időnkben a maga tanitásában. Tanítása reneszánszának jelei már látszanak. Posztmodern világunkban ahol lassan már nincs ép emberi gondolat, magán és társadalmi erkölcs, ahol az ember egyre inkább leveti emberi álarcát: s mutatja meg az alatta rejlő őspogányság állati vonásait – ebben a világban Krisztusnak van adventje, eljövetele és helye. Mert most tűnik ki a krisztusi tanítás fenséges volta: szeretet kell elsősorban és nem elvek! Az elvek hidegek és kegyetlenek mi emberek pedig szeretetből és szeretetre születtünk! Szolgálat kell és nem uralkodás, mondja Krisztus aki szeretetből életét aldozatul adta a keresztfán az emberiségért. Lelki kincsket kell gyüjtsünk – ajánlja Krisztus – mert lehetővé teszik az emberséges földi életet s ezek ráadásul örökkévaló értékek. Ám nem csak az egyenéknek de a nemzeteknek is Krisztus lehet a reménysége. A keresztyénség mint állam formáló erő egyszer már megmutatta mire képes. A Római Szent Birodalom Nagy Károlytól kezdve évszázadokig fogott össze idegen népeket egy békés birodalomban. A krisztusi eszmék alkalmasak arra, hogy a mai belülről széteső embert és világát ismét összefogja. A nyugati világnak ma sincs más, igazán és hosszú távon egyesítő ereje a krisztusi tanitáson kivül! Ma ő jobban kell a világnak, mint valaha is kellett. Itt az ideje, hogy mint egyének és mint nemzet a sajátmagunk és közös sorsunk érdekében komo‐ lyan vegyük ismét ezeket! Dr. Pungur József


Te vagy‐é az? Te vagy‐é az, aki. eljövendő,–vagy mást várjunk? (Lukács 7: 20.b.) Egyetlen keresztény ember sem kerülheti el Keresztelő János kérdését, aki Heródes börtönében ülve teszi fel Jézusnak a kerdést: “Te vagy‐é az; aki eljövendő”, vagy mást várjunk? Más szavakkal: a Názáreti Jézus‐e Messiás, Üdvözítő – vagy nem? Ez a kérdés mindig– aktuális, izgalmas és sorsdöntő, de mennyivel inkabb az a közelgő Advent idején: érdemes‐e Őt várni, elé készülni. Vele nagyobb közösségre jutni vagy nem? A jánosi kérdés– mögött három motívum húzódik rneg, Először is van ebben a kérdésben egy rnagyfokú bizonytalanság:. Te vagy‐é a Messiás vagy talán más lesz az ? A válaszon áll vagy bukik János életének, prófétai szolgálatának értelme vagy értelmetlensége. A régi messiási jövendölések megvalósulása vagy hiábavalósá‐ ga; Messiás várása. – érdemes‐e Őt várni, elé készülni. Vele nagyobb közössegre jutni vagy nem?

Megérthetjük a Keresztelő bizonytalanságát, hiszen abban a korban Palesztinában egymás után léptek fel magacsinálta messiások. Ezeknek hitetése és működése súlyos következményekkel járt a zsidó népre. Gondoljunk Theudásra vagy Galileus–Judásra, akiket a Cselekedetek könyve említ. (5:36‐37). Vajon mi nem vagyunk‐ e bizonytalanságban Krisztus felől? Nern keressük‐e másban, máshol üdvösségünket vagy, már régen feladtuk, mint olyan sokan kortársaink közül? Azután kételkedés is van. János kérdésében. Csakugyan Te lennél az? Keresztelő Jánosnak és kortársainak elképzelése más volt a Messiásról, mint amit Jézusban láttak. Messiási eszményképüket a jó százötven évvel korábban élt Makkabeus Júdas,testesitette meg, aki felszabaditotta népét a gyűlölt pogány hellénista Hasmóneus dinasztia járma alól s a zsidók száz évig szabadon élhettek, amikor Kr.e 63‐ban Pompeius Róma uralma alá nem hajtotta őket. Most ebből akartak szabadulni. Csatákban győztes hősről álmodtak, aki ha kell, angyalok

­ 14 ­

seregét vezényli majd, akinek fejsze van a kezében és szórólapát. Aki tűzzel ítél és keresztel. És akkor megjelenik. egy fehérruhás szelídtekintetetü vándor –rabbi, volt ácslegény, szegény és világi hatalommal nem rendelkező, akiről az terjed, hogy ő a megígért Messiás? Csoda‐e, ha kételkednek? Csak ennyi valósulna rneg kedves álmukból? Valóban– Te vagy‐e a Messsiás? – teszik fel ma is a kétkedő kérdést Jézusnak: te egyszerű, te szegény és tragikus sorsu ember te lennél az? Vajon nem akadályoznak‐e álmaink, elképzeléseink a hite jutásra? Végül van ebben a kérdésben valami sejtés is: mégis csak Te vagy az? Hiszen János ismerte Jézust, rokonok voltak, általa keresztelkedett meg. Hallotta Isten Lelkének bi‐ zonyágtételét: “Ez ‘az én szerelmetes Fiam". János újra akarta hallani a megerősitő választ: Igen! Lefele hanyatló életében János így akart új, Krisztustól nyert bizonyosságra jutni. Ott van‐e a mi kérdéseinkben is ez a mozzanat? Azért kérdezünk, hogy nagyobb bizonyosságra jussunk? Dr. Pungur József


AZ EGYHÁZ

PÜSPÖKI JEGYZETEK

Az egyház egy nagy csoda, nem evilági intézmény, de mégis jelen van a világban, csak egy jel Istenről, a láthatókon túliról. Néha túl sokat gondolnak az emberek az egyházról. Vele együtt él ezzel a világgal, vele tűr, vele szenved, de 2000 év után sem akar belegyökerezni ebbe a világba, idegen ez neki. Vár, nem tudja meddig kell várnia, csak azt tudja, hogy Jézus eljövetelével megváltoztatja majd ezt a világot. Várjuk testünk megváltását is. Itt a magyarok tudják, addig lesz egyházuk, amíg fenntartjuk, különben bezárják, eladják. Itt senki sem fog segíteni fenntartani. Itt igazán az övék az egyház, sajátjuk. Ez nem a falué, a városé, ez az övék, senki másé. Ez alulról építkező egyház. Hihetetlen, brutális népvándorlás van a munkahelyek, a megélhetés után. Egyszerűen elköltöznek, ahogy Detroitból, a 2,5 milliós nagyvárosból egyszer csak 800.000 lakosú város lett, itt a szomszédunkban. Ez ijesztő, de ez ellen tenni semmit nem lehet. Elnéptelenednek, de ez még nem hitvesztés, nem csőd, de tény, be kell zárni a templomot, viszont máshol meg újat nyitnak, erre is oda kell figyelni! Az egyház is mobil. Minden odahaza élő 3.‐ik, 4.‐ik család érintett az itteni dolgokban is, hiszen a kivándoroltak emléke él bennük, hogy a mi családunkban is volt kivándorló. Nem mindenki jöhetett el, ha akart volna sem, és sokan nem tudtak visszamenni, már nem volt hova, vagy miért. Kényszerűségből élnek itt a magyarok sokan. Soha nem akartak itt letelepülni. Sokáig még az itteni állampolgárságot sem akarták felvenni. Nem ez volt a céljuk, de a történelem mindent keresztül húzott. Ezt mindenki szenvedi. Szeretem ezt az egyházat, mert célkitűzései világosak! ‐ Egyedül Isten dicsőségére élni, megmaradni magyarnak és felhasználni mindent, ami segít megőrizni a hitet. Se a magyarságot, se a magyar nyelvet fel nem adni senkiért és semmiért! LIZIK ZOLTÁN

A magyar­magyar kapcsolatokban egy minőségi ugrás következett be! 1. Állandóan ez foglalkoztat bennünket. Kik vagyunk mi, kint élő magyarok? A kérdés jogos, magunkat lehet, hogy nem jól látjuk, az otthoniakat figyelve sokszor dobban meg a szívünk a sok jó hallattán és a sok szép dolog láttán, de az is igaz, sokszor elkeseredünk, megtántorodunk, mert nem jó híreket hallunk. Mi is befolyásolhatók vagyunk, de ma már stabilabbak, tudjuk mit akar Magyarország, tartjuk az irányt! Egyet akarunk mi is! 2. Azért csak egy idegen világban élünk itt, ezt megszokni nem lehet. Előbb elveszítjük az ételeink ízét, aztán az ékezeteket az írásunkból, nevünkből, ahogy azt Márai írta versében annakidején, azután egyházunkat, hitünket, templomunkat, kultúrházunkat és még földönfutóbbak leszünk. Amíg ezek megvoltak, biztonságban voltunk, volt hova nyúlni, volt hova menni, de amikor mindez elvész, nagyon sivár lesz az életünk, mert a kultúrát nem pótolja egy másik kultúra, a nyelvet, egy másik nyelv, az egyházat, egy másik egyház, a kultúrházat egy másik kultúrház, azért, mert az másnak lett kitalálva, kialakítva. Mi a megoldás? Aki mást felüdít, az maga is felüdül! ‐ mondja a Biblia. Segítsünk egymáson! Hogyan? 3. Otthonról jöttek a KCSP‐s ösztöndíjasok és mások, akik nagyon hasznosak, lelkesítenek, ösztönöznek bennünket, van értelme a kapcsolatnak, áldás fakad belőle, megerősödés, támogatás, vagyis érzi az ember, hogy fontos, nem mondtak le róla az otthoniak, sőt keresik vele a kapcsolatot, ez élénkítőleg hat. Rengeteg ember újul meg. 4. Az állampolgárság megadása nagy elégtétel volt sokaknak. Elismerése annak, hogy papíron is, dokumentum szerint is magyar vagyok, mert eddig idegennek lettem elkönyvelve. Ez boldoggá tette az embereket! Vágytak már erre az elismerésre. El is mentek szavazni, boldogan. 5. Ma már a hivatalok és hivatalnokok mások, emberbarátok, nyíltak, figyelmesek, segítőkészek, ezt is jó megtapasztalni, értem vannak, rajtam akarnak segíteni, nem csak fizetett hivatalnokok, akik elvégzik a munkájukat, hanem emberek is, ez érződik a nagykövetnél, a főkonzulnál, konzulnál, munkatársaiknál. Humánusabb, emberközpontúbb, segítőkészebb lett az ügyintézés minden téren. 6. Kezdenek megelevenedni a magyar iskolák, nemcsak a gyerekek tanulnak ma már magyarul, hanem az idősek is. Nagyon furcsa nekik, nagyon nehéz ez a nyelv, de örülnek minden megtanult szónak, mondatnak. Jobban figyelik a híreket, jobban észreveszik a magyar feliratokat, termékeket. Használják a magyar zászlót, magyaros ruhát, stb. 7. A Kultúrházak sokkal színesebb kínálatot tudnak nyújtani a kultúrában, szórakozásban, mint eddig. Gyermekcsapatok jöhetnek, Szekszárdról, Dunavarsányból, Szentegyházáról is, ha kell 120 gyerek, ez hihetetlen, elképzelhetetlen volt eddig. Ez a jövő, ők még vissza fognak jönni sokszor, ez a kapcsolat elvághatatlan. 8. Jobban van kedvük a fiataloknak táncolni, énekelni, mert tetszik nekik, van lehetőség megmutatni magukat, van tábor, képzés, fejlődés, haza is lehet menni, ott is elő lehet adni, amit tudnak. Van miért együtt lenni. Végre közösségben élnek. 9. Újságok, könyvek jönnek, jelennek meg, de az interneten, a you tube‐on millió lehetőség, elérhetőség, hozzáférhetőség van. Végre magyar a magyar, el meri hinni. Nem bomlasztó, hanem építő dolgok történnek. Most már a fiataljaink nem akarnak kijönni otthonról, hanem az öregjeink akarnak hazamenni, mert van hova hazamenni, a Haza az ismét Haza lett! LIZIK ZOLTÁN

­ 15 ­


„KICSINY KIS FÉNYEMMEL VILÁGÍTANI FOGOK” Márton‐napi különleges gyermek‐foglalkozás a Csillagösvény montreali Magyar Iskolában November 11., azaz Márton‐nap idén vasárnapra esett, így adott volt a téma a vasárnapi iskolai foglalkozáshoz. Ennek megfelelően szólt a tanítás Márton püspökről, valamint előkerültek a jeles naphoz fűződő néphagyományok is. Márton legendája alapján a gyerekek megismerkedtek a későbbi püspök származásával, életútjával, de példaértékű jótékonyságáról, Isten elhívása iránti engedelmességéről is hallhattak. Fáradhatatlan szolgálata a szegények, elesettek, betegek felé követendő példaként elevenedett meg. Kiderült az is, hogy mi köze van Mártonnak a ludakhoz, amik nagy árat fizettek azért, mert elárulták az inkább

egyszerű életre vágyó püspökjelölt rejtekhelyét: vacsora lett belőlük. Innen ered a hagyomány, hogy Márton‐napon libahúst illik enni. Elhangzott továbbá, hogy valójában ekkorra híztak meg a libák, és ekkortájt ünnepelték a mezőgazdasági munkák, a betakarítás végét, Márton poharával egészítve ki a menüt, vagyis a kiforrt új bor szintén az asztalra került. A liba további hasznosságával is megismerkedtek a gyerekek: a tollát meleg paplan, párna vagy éppen kabát béleléséhez használták fel. Hajdanán pedig íróeszközként szolgált a kihegyezett libatoll. A népi megfigyelések szerint a Márton‐napi időjárás a márciusi időjárást jelzi előre – bár abban mindenki egyetértett, hogy ez Kanadára nem érvényes! Kézművesség is gazdagította a programot: ludak készültek papírtálcából, a Márton‐napi lámpás felvonulás hagyományának felelevenítéséhez pedig lámpásokat készítettek a

www.korosiprogram.hu ­ 16 ­

gyerekek. Ehhez kapcsolódott a foglalkozás mottója: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5,16) Felcsendült továbbá a közkedvelt „Kicsiny kis fényemmel világítani fogok” kezdetű gyerekének is. „Aki Márton napkor libát nem eszik, egész éven át éhezik!” – tartja a mondás, ezért kézműveskedés után vidám falatozás vette kezdetét a hagymás libazsíros kenyérből, miközben ismerős filmkockák képei villantak fel a vetítővásznon. A ludaké volt továbbra is a főszerep, a jól ismert, nagy klasszikus Lúdas Matyi című magyar mese mosolyt csalt mind a gyerekek, mind pedig a szülők és nagyszülők arcára. Igazi ludas nap volt ez, a következő Márton‐napig pedig a foglalkozás végén kiosztott emlékkártyák buzdítottak arra, hogy – Márton püspök példáját követve – jócselekedetekkel világítsunk mások életében.

Nemes Csilla


Az Új Bojtorján együttes karácsonyi koncertje Montrealban RÉGI ÉS ÚJ DALOK

Karácsonyi hangulat töltötte

meg a montreali Magyar Otthon (Foyer Hungrois) éttermét 2018. november 25‐én: ünnepi koncertet adott a magyarországi Új Bojtorján együttes. A legendás Bojtorján 1976‐ban alakult meg a zenekar gitárosa, énekese, dalszerzője, Pomázi Zoltán vezetésével. A megszámlálhatatlan koncert és a megannyi határon innen és túl eladott lemez fémjelzi az egy egész korszakot meghatározó, több évtizedes múltra visszatekintő együttes hírnevét, mely 1999‐ben Új Bojtorján néven alakult újjá. Ebben az új felállásban látogatott el az együttes a kanadai diaszpórába: Gál István (dobok), Kutasi Zsolt (pedal steel gitár), Pomázi Zoltán (ének, akusztikus gitár), Szula Miklós (basszusgitár). A montreali koncert házigazdája Nagy Enikő, a Csillagösvény Egyesület elnöke

volt. Gazdag, több évtizedet felölelő repertoárt hozott az együttes: a jól ismert, klasszikus karácsonyi énekektől (Kiskarácsony, nagykarácsony, Csengőszó, Suttog a fenyves, Száncsengő, Karácsony este jöjj el már, Ember, ember december, Kirje, kirje kisdedecske) a táncdalfesztiválok kedvelt slágerein át a népszerűvé vált saját szerzeményekig (Ha egy napon hazamegyek, Egy hétig tartó szerelem, Úgy szeretném, Összetartozunk, Vigyázz magadra, fiam) terjedt a skála, kisgyerekektől a nagyszülőkig minden generációt megszólítottak. A zenészek könnyen kapcsolatot teremtettek a közönséggel, hiszen a dalok mindenki lelkében visszhangra találtak, mindenki tudott valamilyen emléket fűzni a jól ismert dallamokhoz, a Honvágydal pedig különösen is mély

­ 17 ­

tartalommal, üzenettel bírt az otthon számos lakója számára, akiknek a szívében talán már évtizedek óta ott él, és leküzhetetlenül újra meg újra feltör ez az érzés. A másfél órás koncert nem csak karácsonyi hangulatot, de gyermekkori emlékeket is előidézett, hiszen – a szerző elmondása szerint – több dal születése is gyerekkori emlékképekhez kötődik. Az együttlét igazi ünnepi alkalommá vált, és finom vacsorával, jókedvű beszélgetések, nosztalgiázások közepette zárult. Advent táján jó volt figyelmünket a karácsony közeledtére, a Megváltó születésére irányítani, lelkünket az ünnepre hangolni. Ebben volt segítségünkre az Új Bojtorján. Köszönjük!

NEMES CSILLA SZIDÓNIA

www.korosiprogram.hu


Hogy is van ez? Mit köszönhet Magyarország a kinti magyarságnak? Ahogy a nappal nem létezhet éjszaka nélkül, úgy Magyarország sem létezik külföldön /szórványban, diaszpórában/ élő nemzettestjei nélkül. Ez visszanyúlik IV. Béla idejéig, ahol az Etelközben élő magyarok felé elindult egy tapogatózás, de mire eredménye lett volna a kapcsolatoknak, a tatár hordák megsemmisítették ezt az ott maradt közösséget. Azóta érzékenyebben figyelünk egymásra, el ne vesszen többet egyetlen magyar sem. /Ahogy a Biblia is írja, hogy már az asszír seregek is dicsekszenek Árpád városállam elpusztításával /nyilván itt az Árpád név még méltóságjelző! de rólunk van szó! 2. Királyok 18,34./ Miért írom ezt? Mert több könyvet, felmérést olvastam már a szórványban élő magyarokról, de mindig hazai szemmel nézve, most az egyszer meg kellene fordítani ezt a gondolkozást és arra kellene koncentrálni, vajon mit kapott Magyarország, a magyarság a külföldi magyaroktól? Mert, hogy kaptak, az biztos! A többszörös kivándorlás felhívja a figyelmünket arra, nem csak beolvadni lehet, hanem az otthoni magyarokra is hatással voltak a bujdosó vagy menekült, vagy gazdasági, politikai okokból kivándorolt magyarok. Thököly, Rákóczi, Kossuth, 1920, 1945,1956 után merészség talán, de azt kell mondanunk, ők képviselték az igaz magyarságot, a romlatlant, a tisztát, az igazat. Amikor odahaza csendre és némaságra kényszerült az elnyomott ország, fej és vezető nélkül maradt a nép, akkor éppen ők, ott külföldön tették meg azokat a döntő lépéseket, amelyeket nyilván lesöpörtek a mindenkor hatalmon levők, de később bebizonyosodott, jobban, tisztábban látták a dolgok alakulását, a jövőt, mint annakidején Kossuth, szavuk nem

maradt pusztába kiáltott szó. Befolyásolták a közgondolkozást, a politikát. Mindig az ország javát akarták, az egy Károlyi Mihályt kivéve, aki rengeteget ártott az országnak. Voltak idők, amikor Angliában, Amerikában Kossuth jelentette Magyarországot és nem Ferenc József vagy a Monarchia. 1956‐ban a Melbourne‐i Olimpián szereplő magyar vízilabda csapat volt Magyarország! Bartók, Márai, Wass Albert, a sok‐ sok magyar tudós, Szent‐Györgyi Alberttől‐Teller Edéig azt bizonyítja, velük azonosították a magyarságot, ha Magyarországról nem is tudtak sokat az emberek, de a személyes kapcsolat rendkívüli hatást gyakorolt mindig a közelükben lévőkre. Így lett a legismertebb magyar, Puskás Öcsi! Tudták, egy nép fiai sem ilyen talentumosok. Az élet minden területén feltalálták magukat és jelentőset alkottak, segítették, sőt élre tették sokszor a befogadó országot, a legelsővé! Biztos létezne más típusú Ford autó, lenne filmgyártás is, de magyarok nélkül másképpen. De végül nem lett sem neutron bomba, se computer nálunk nélkül, soroljam? Biztosan kifelejtenék többeket. Mindenütt találunk magyarokat, feltalálókat, alkotó‐ kat, tudósokat, zseniket, akik szétosztották tehetségüket a világ minden részén. Ma már nagyrészüket el is felejtettük, mindenkire nem tudunk emlékezni, de a jól ismertek is elegen vannak annak reprezentálására, hogy nem vesztek el a külföldön élő magyarok, sőt, nagyon sokat segítettek abban, hogy Magyarország ‐ Magyarország le‐ gyen maradjon. Legtöbbször ez nem a diplomatákon múlott, mások szava többet nyomott a latba. A hazajuttatott dollárok pedig enyhítették az elkeseredést, a nyomort, segítet‐ ték a talpra‐ állást, a

­ 18 ­

megújulást. Onnan is jött kétségtelen és jön, de innen is ment sok minden. Az Egyházakkal is így vagyunk, hogy csak külső jegyek alapján vizsgáljuk, de hogy igazából mi zajlott ott belül azt nem tudjuk, pedig Isten biztos felhasználta azt sokak megmentésére. Voltak megtérések, konfirmációk, bibliaórák, imaközösségek, ahol nagyon komoly dolgok történtek emberekkel, akik e nélkül az isteni segítség nélkül nem lettek volna képesek megélni az életüket, folytatni munkájukat, megmaradni családjuk mellett. Hittek és nem megbotránkoztak, biztos megütköztek sok emberen és eseményen, ami az egyházban történt, de ők abban is Isten munkáját látták. Az egyház fura intézmény, egyszer beszív, máskor kilök magából, centripetál és centrifugál. Az embereket bevonzza valami az egyházba, jól megforgatja őket, aki arra méltó azt egyre beljebb viszi, egyre fontosabbá teszi, míg másokat taszít, elenged magából. Ennek mi tanúi vagyunk, jönnek‐mennek az emberek, sokan vannak a hivatalosak, kevesen a választottak. Nem különben vannak a világi szervezetek, egyesületek sem, ott is hullámzás van, jönnek‐mennek az emberek, az sem lezárt közösség, nem végleges a tagság. Ahogy az élet diktálja, csak kevesen tudják ettől függetleníteni magukat. A szórványban élő egyház fontosságát mi sem jelzi jobban, hogy a zsidóságnak is volt Jeruzsálemen kívüli központja, Egyiptomban is, és az sokszor fontosabbnak, hasznosabbnak, előbbre vivőnek bizonyult, mint a jeruzsálemi, gondoljunk a Septuaginta/Ószövetség/ lefordítására és kiadására. Végre az akkori világ ismert nyelvén lehetett olvasni és hallani a többezer éves "titkos" isteni kijelentéseket.


Még a fáraó is azt mondta a Tízparancsolatra: Miért titkoltátok ezt el előlem? Eszerint rendeztem volna be Birodalmamat! Nagyon pozitív dolog volt. A magyarság életében is, amikor el akarták pusztítani, sorvasztani az egyházat és várták fokozatos elhalását, akkor igen nagy dolog volt, előállni, a félreállított püspök, Ravasz László Újszövetségi fordításával, az életadó Igével és ez annakidején az északamerikai magyaroknak volt köszönhető. Jel volt, megtartó erő! Ne becsüljük le! A másik központ Babilon volt. A babiloni Talmud az irányadó még ma is a zsidóság számára. Amit ott és akkor elfogadtak, összeállítottak az az érvényes szabály, eligazítás, írásmagyará‐ zás. Ugye nem véletlen, hogy Péter apostol az üldözés elől ide menekül, itt szervezi a keresztyénséget, máig maradandó

módon. Azt hinnénk Jézus tanítványa Jézus emlékét őrzi és propagálja, nem, a mindenki számára lehetséges és fontos üdvösségről tanít. A népek apostola, stabil egyházi életet hozott létre, amelyet elsodort ugyan az élet, a történelem, de talán éppen ezért, emiatt veszi Pál az irányt másfelé, Európa felé, a megmaradás felé, de az emlékek, az alapok ott vannak ma is. Ő mindig az egy, oszthatatlan egyházról beszélt, a szabadabb keresztyénségről, ami nem helyez elviselhetetlen terheket az emberek nyakába! Valóban a diaszpórában élők sokkal megértőbbek egymással Isten dolgait illetően, nem felekezeti elzárkózás jellemző rájuk, sokkal inkább a nyitottság, akceptáljak egymás alkalmait, rendezvényeit, ünnepeit. Nekik tényleg egy az Isten. Hogy ezt az egy Istent melyik templomban találják meg,

Üzenet amerikai véreimhöz Én véreim, akiket közös átkunk Vett el tőlünk s szakított messze‐messze, Tán túl‐sokszor jutunk az eszetekbe. Hajh, pedig a magyar élet rohan már S özönvizéből csak az, ki kilábol, Kit rút Közeltől messze‐csal a Távol. Messzi‐magyarok, jaj, be irigyellek: Itthon már minden elvesztve előre S boldogok vagytok: messze vagytok tőle.

Ady Endre ­19 ­

ez nem lényeg számukra, ha az evangélium hallatszik, nyitottabbak, elfogadóbbak. Nem a magyarok akarták ezt, isten akarata volt ez, szétszórta a magyarságot, hogy amikor szükség lesz rájuk emeljék fel a szavukat népükért, nemzetükért, mint a diaszpórában élő Eszter és Márdokeus! Mert Eszter és Márdokeus nélkül az otthon, Jeruzsálemben élőkre is halál várt volna, megsemmisítés. Addig emelj szót a magyarságért, amíg lehet! Ne bántsd a magyart! Így emelték fel mindig szavukat Trianon ellen, akkor amikor erről odahaza nem lehetett beszélni. Így őrizték az 1956‐os forradalom és szabadságharc lángját, amikor odahaza azt csak ellenforradalom‐ ként lehetett megemlíteni. A nép élő lelkiismerete voltak.

Ft. LIZIK ZOLTÁN püspök Windsor, ON, Canada, AMRE


A Karácsony ünneplése, 2018

“ És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük ment mindaddig, amíg meg nem érkeztek. Akkor megállt a hely felett, ahol a gyermek volt. A csillagot látva igen nagy örömmel örvendeztek." Máté 2:9‐10 A Karácsony az év legszebb napja, vagy csak kellene, hogy legyen? A Gyermek megszületése át kellett volna, hogy formálja a világot, s ez vélhetőleg reális elvárás volt. A világ valóban megváltozott, mert legalábbis a remény megszületett. Azonban, jóllehet nem szabad elégedetlenkedni, ennél sokkal több egyelőre nem történt, még akkor sem, ha ez az "egyenlőre" terminus nagyjából már több, mint kétezer évet takar. Kezdetek óta, a születést is

beleértve, az emberiség története gyilkosságok, rablások, tolvajlások, háborúk, tömeg‐ mészárlások sorozata, elnyomás‐ sal, kizsákmányolással, éhínségek‐ kel és gonosz agymosással tarkítva. Ilyen volt a világ Sumeria, Egyiptom, Assyria, Babylonia, Athén, Róma, középkori Európa, és a British Empire idején, de a XX. századi modernitás idejére és manapság még tovább romlott, s és minden valószínűség szerint holnap sem lesz jobb. Vajon hogyan ünnepeljük hát a Karácsonyt? Családi körben az egyházi, felekezeti, etnikai és kulturális tradíciók szerint ünnepelünk, amelyre mostanában a társadalmi szokások is rátelepedtek. Családi és kis közösségi

­ 20 ­

ünnepeinket azonban bármikor szilánkokra törheti egy‐egy külső katasztrófa vagy társadalmi lavina. Emberiségnyi méretben ünnepel‐ hetjük a karácsonyi gyermekben adatott reményt, mégha a remény üresnek is bizonyult az elmúlt kétezer évben, legalábbis az annyira óhajtott és vágyott nagy változást illetően. Mellyel kapcsolatban azonban van egy jó hír, meg persze egy viszonylag rossz is. A bibliai próféciák előre adják, hogy a nagy és jó változás feltétlenül be fog következni, ha éppen utóbb is, mintsem előbb. A kellemetlen része a próféciáknak, pl. a Márk 13‐ban is, hogy mielőtt minden jóra fordul, kivételes méretű szörnyűségek fognak történni, természeti kataklizmák, globális háborúk, csillagászati méretű szerencsétlenségek, Földön és Égen. Az egyik fő kérdés az, hogy vajon már az első Karácsony is miért nem okozott alapvető javulást az emberek egymáshoz való viszonyában, a közállapotokban, az ezeket szabályozó törvényi keretekben és a kiszolgáló intézményekben. A válasz az, hogy az emberek még nem voltak készen a béke elfogadására. Álmodoztak róla, kívánkoztak utána, néha még lázadoztak is érte, de érdemi változás nem történt. Már a huszonegyedik századba értünk, több, mint 2000 kalendáriumi karácsony van mögöttünk, és még mindig minden a régi. Hiszen a változás éppen azt jelentené, hogy minden nap Karácsony van, persze nem annak kereskedelmi lealacsonyodása, hanem a Krisztus Békeországa.


Az pedig nem a sok millió színes lámpa, hanem az egyetlen karácsonyi csillag, mely beragyogja a Földet és a rajta lakók szívét. És nem csak egyetlen napra, hanem mindennap. Háború és gyűlölség, nyomor és rabszolgaság meg kell, hogy szűnjön mindörökre. Több, mint szomorú, hogy a Biblia azt kell, hogy jövendölje, hogy a Békeország bekövetkezte előtt mindenfajta szörnyűség fog utolérni bennünket. Mielőtt a Menny leszállna a Földre, a nap elsötétül, a hold vérré válik, az ég leszakad, a csillagok lehullanak, a föld megnyílik, vérözön és tűzözön. S mindez azért mert nem fogadjuk be a Karácsonyt szíveinkbe,

házainkba, életünkbe, világunkba. A legtöbb amit el tudunk mondani a Krisztus Békeországával kapcso‐ latban, hogy él a remény és a hit, hogy a remény valóságos és igaz a karácsonyi gyermekben. Minden egyes karácsonyi gyertya, minden feldíszített ünnepi fenyő, ünnepi asztal, ünnepi istentisztelet bizonységa annak, hogy ez a remény megmaradt nemze‐ dékeken, sőt évezredeken keresztül. Azonban az emberiség látóhatára míg a jelen nemzedékhez érkezett, folyamatoan sötétült, különösen a világháborúkban és a nukleáris érában. Mégis, ha minél sötétebb van, a betlehemi csillag annál fényesebben világit.

Soha el nem halványodva hirdeti, hogy a sötétség hatalma egyszer minden bizonnyal véget ér, és Isten egyszer majd letöröl minden könnyet, s még a halál is, mint legeslegutolsó ellenség eltöröltetik a Földről. Az Úr áldja meg az ő világosságának fényét szíveinkben, házainkban, Föld kerekségen. Növelje, sokasítsa, hatalmasítsa meg az Úr az Ő világosságát mirajtunk és mibennünk is, hogy a sötétség minden hatalmát rólunk és belőlünk elvegye. Az Ő Szent Neve dicsértessék az Ő Karácsonyi Világosságának mértéke szerint, örökkön‐örökké. AMEN. György Attila L.

CELEBRATING CHRISTMAS 2018 Matthew 2: "9. (…) And behold, the star that they had seen when it rose went before them until it came to rest over the place where the child was. 10 When they saw the star, they rejoiced exceedingly with great joy." Christmas, the most wonderful time of the year!

Isn't it ?

The birth of the Child should have changed the world, at least it is a justifiable assumption. The world changed indeed, because the hope was born. However other than having some hope, not much changed. From the beginnings till now there is murder, theft, lying, slavery, wars, genocides, exploitation, poverty, nation‐wide hunger, brainwashing evil propaganda. That was the world in the days of Sumer, Egypt, Assyria, Babylonia, Greece, Rome, Europe, British Empire, in the XXth century modernity, and this is the world

even today and possibly also tomorrow and after. So how should we celebrate Christmas? There are three layers in it, at least. On the personal family level, it is the celebration according to the Christian traditions with some denominational and ethno‐cultural

­ 21 ­

flavors. On the social level we used to celebrate according to the popular pseudo‐culture which is increasingly commercialized as time passes in a more and more secular society. Anytime our family or small community level celebration in our micro‐world can be shattered by the occurrings in the macro‐


world. On the humanity level we could celebrate the hope, however the hope, though it is focusing on the Child of the Christmas, was proved a bit empty concerning the desperately wished changes, in the last two millennia. There are good news and bad news as well. According to the Bible that the hoped changes will come into life sooner or later, though probably much later than we want. This is the good news. The bad news is that the world‐ changing good tiding will come, but before that event, the miseries and calamities, the epidemics and catastrophes, the anger and the wars will cover the Earth and penetrate the skies. The major question is that why the first Christmas did not change profoundly the law and order on Earth. Because the people of the Earth were not ready for the change. They dreamed about it, they wished for it, sometimes they revolted for it, but nothing changed.

We are here already in the XXIth century, and this question still lingers around, that we had had about 2000 Christmas till now and the profound change is still not here. It looks like that people of now are not ready for the change either. What would be the real change like ? The profound change can be over‐ simplifiedly called a process that be everyday a Christmas. Not the one we used to have mostly and nowadays, the super‐ ficial one, the commercialized thousand of light‐bulbs X‐mas. We need just a single star Christmas over the Earth, giving light to the Earth where people understand and love each other. Not for only one day, but everyday. War and hatred, poverty and slavery must go. It is very sad, that according to the prophecy, that before the ultimate light of Heaven will descend onto the Earth, the great cluster of disasters will hit us, because as it looks like we are still not quite ready to take the

­ 22 ­

light into our hearts, into our homes, into our lives, into our country, into the world. We can say so, that at least we have the hope and the faith that the hope is real in the Christmas Child. Every single Christmas candle, every Christmas table, every Christmas tree and every Christmas service is a witness that the hope is kept by the consecutive generations of all over the world and throughout of long centuries of two millennia. The horizon of darkness also kept darkening as time passed by to this generation, as we experienced it during the world wars and the nuclear era, but the Christmas Star is still not fainting, and at the end it will overcome the shadow‐world and its dark forces. May the Lord Bless the light in our hearts, in our homes and on the Earth. May the Lord make the Light grow until the darkness disappears completely, and His name shines all over the world . AMEN. GYAL


Az egyházon kívüli egyház püspöke is szeretnék lenni. Jézus beszélt erről. Más juhaim is vannak nékem, azokat is elő kell hoznom. Általunk hozta elő azokat is, az apostolok, evangélisták, lelkipásztorok, misszionáriusok által, ma általunk. Ezek nem voltak egyházhoz tartozók, de azok lettek. Én figyelem ezt a missziót, hogy hozza őket elő. Pál sem volt az egyház tagja, de előhozta, mások sem, sőt ellenségei voltak, de Neki semmi sem lehetetlen. Ő a megtévesztett ellenségét is szereti. Pál később ezt bevallja, tudatlanul cselekedtem hitetlenségben. 1. Timótheus 1,13. Csak én tudom, hogy hozzájuk küldettem, ők ezt nem tudják, de el kell nekik mondanom, Isten gondol velük. Először Anániás sem akart Saulhoz elmenni, de megértette oda lett küldve, mennie kell, s nagy csoda lett belőle. Várjuk a 21. század nagy megtérőit. A másik misszió, azok felé, akik elvesztek, akik voltak már egyháztagok, de már nem azok, valami miatt kiestek onnan, vagy elhagyták azt, de az Istenért még most is vérzik a szívük, szeretik, imádkoznak hozzá, sok jót is cselekszenek, vagyis élik a keresztyénséget, csak nem gyakorolják a közösséget. Jézus erről is tanított: A jó Pásztor ismeri ezeket a volt bárányait is, nem közömbös irántuk, sőt nagyon nagy vágyat érez az iránt, hogy újra megkeresse őket. Biztonságba helyezvén a 99 meglévő báránykáját, felkerekedik és elindul megkeresni az elveszettet, a 100.‐at, és addig nem nyugszik míg meg nem találja s haza nem viszi a többi közé. Ő nem mond le egyikünkről sem, mi se mondjunk le egymásról. Megkerült az elveszett drachma, megkerült a tékozló fiú, megkerültek mások is. Ez válik az Isten dicsőségére. Nem csupán ülni egy templomban, észre kell venni, vége az istentiszteletnek, észre kell venni elmúlt a vasárnap, fel kell állni és menni kell, keresni kell az elveszetteket. Nem olyan nehéz megtalálni őket, ott vannak mellettünk mindenütt. A lelkészeket fogom ösztönözni arra, hogy fektessenek nagyobb energiát, hangsúlyt a hét közbeni életüknek, kapcsolataiknak, hogy ez egyenértékű legyen a vasárnapi szolgálatukkal. Szolgálaton kívül is szolgáljanak. Nem fogyatkozó egyház ez, az emberek élnek, ott vannak, csak nem ott vannak, ahol mi szeretnénk őket látni. Nem azért fogyatkozik, mert

kevesebben élnének, hanem változott az életük, nagyon megváltozott, baleset, haláleset, válás, betegség, pénzügyi problémák léptek fel, de nincs, aki mondja nekik: Ez sincs az Isten tudta és akarata nélkül és ha hiszel, az Isten a rosszból is jót hoz ki. Ez csak egy próba, de elmúlik, bízd rá magad. Vigyázz, nehogy rosszabb jöjjön, mint volt, nehogy üresen maradjon az életed, csak hit által gyógyulhatsz meg, mint Jób. Mi ezt már tudjuk, bölcsebbek vagyunk. Bizonyos bibliai könyvek felértékelődnek, ahogy a szektáknál Dániel, és a Jelenések könyve, itt Jób és a Zsoltárok, Lukács és János evangéliumai. Ezt szeretném nekik elmondani. Lizik Zoltán az AMRE püspöke

Isten ­Haza­Család­Megmaradás

Püspöki jelmondatom:

"Idegenben is az ősi gyökérből táplálkozik." Ezt tartom a legkifejezőbbnek erre az egyházra nézve, ami egyben az én egész életemet, hozzáállásomat is jelképezi. Magyar vagyok, idegenben is magyar maradok, magyarok között szolgálok, őseink letettek valami csodálatos életpéldát, ragaszkodást a nemzetünk mellett, mert tudtak valamit, amit talán mi már elfelejtettünk, vagy elfelejtettek velünk, mert nem érdekel sokakat azt látom, pedig azt érdemes lenne követni, folytatni, sőt kötelességünk is. A másod, harmad, sőt negyed‐ generációs magyaroknál ez nem könnyű. Ezt meg kell értenünk, de azt is tudni kell, ma, mégtöbb mód, alkalom és lehetőség kínálkozik erre rámutatni, ezt felfedeztetni. Mutassunk rá, szinte minden fontos dolog megvan angol nyelven is, olvasható, hallható, az interneten megtalálható, mindenki hozzáférhet. Magyar iskolák nyílnak, tánccsoportok alakulnak, cserkészcsapatokat toboroznak, élénkülés van. Egyre többen jönnek előadókörútra ide, személyesen is meg lehet ismerkedni a mieinkkel. Csodálnunk kell életképességét ennek a népnek, ragaszkodását nyelvéhez, kultúrájához, hitéhez, egyházához, ami nekünk itt Kanadában, vagy Amerikában egy kis Magyarország, és azt szeretnünk kell! Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta azért. Nem Isten nélkül élnek itt sem a magyarok, templomok épültek,

­ 23 ­

berendezési tárgyak, terítők, csodás alkotások készültek, kultúra, tehetség, talentum volt, van jelen. Kanada és Amerika magyarjai nem vallottak szégyent semmilyen téren. Istenben itt is hajlékra találtak. Otthonról jöttek, mert ott már nehéz volt az élet vagy az akkori otthon elveszett, nem lehetett ott élni szabadon sokaknak, idegen kezekre jutott az, de itt a szabadság hazájában újra felépítették az otthont, a hazát. Ez itt egy kis Magyarország. Ahhoz akartak hasonlítani itt a szabadságban, a maguk képére formálták ezt a világot is. Otthonra találtak. Ez az övék. Előbb család nélkül jöttek, magányosak voltak, aztán azokkal együtt, hazamentek feleségért. Látták az itteniek nem úgy állnak a dolgokhoz, szépek, gazdagok, de nem lehet velük úgy haladni, mivel más az érdeklődésük, elfoglaltságuk, szórakozásuk, kultúrájuk. A magyar társ ragaszkodást jelentett egymáshoz jóban‐rosszban, itt még köti a vallás, a gyerek, a kultúra egymáshoz őket, egyfelé húz mindenki, könnyebb, nem esik szét a család. Egymásra találtak. Eddig a cél a mielőbbi beolvadás volt. Ez sokaknak sikerült is, sokaknak nem. Most a cél megmaradni magyarnak az amerikai és kanadai életforma mellett is. Őrizni a kincset, ami ránk bízatott. Még nem tudtuk átadni úgy, ahogy kellene, ahogy az hatásos lenne, amiből kiderülne ki is a magyar. Idáig még csak hőseinkről beszéltünk, ünnepeinkre hívtuk fel a figyelmet, de, hogy a finom ételeken és a szép táncon kívül mit tudunk még, még nem nagyon mutattuk meg. Jelen voltunk az üzleti életben sikeresen, a tudományos életben rendkívül eredményesen, a kultúra színpadjain kiemelkedően, ez mind hízelgő ránk nézve, de ezeket csak kilöveltük magunkból, mint a kráter a lávát, magasra jutottunk, de alá is zuhantunk. Itt is vannak korszakok a több mint 150 éves magyar jelenlétben, nagy felfutások, szép ívelések és aláhanyatlások, de ez a nép mindig meg tudott újulni, mert összeköttetésben van a hazával s kap elismerést, állampolgárságot, ma már támogatást is ha kell, életmegújítást minden téren. Légy büszke Hazádra, óh magyar. Önmagukra találtak az itt élő magyarok, élnek. LIZIK ZOLTÁN


DEMETER ZSOLT SZENTESTI OTTHONÁLOM (Phoenixből ‐ Erdélybe ‐ haza) Álmomban otthon ébredek. A reggelt ma hó fútta be és lepte el az almafát, körülöttem rohanó felhők. Hócsend van odahaza, hulldogál a fehér imádság, már zeng a hálaének: az ígéret testté vált. Kifarol néha a szánom és csak hull, hull a hó, ropog talpam alatt mind, míg hazaballagok. A fenyőn hűs lepel, a völgy összegyűrve, hideglelős halomban áll, kopasz fák koronáin hósapka, szél zendít az ágon, és álmot ring rajta a Szenteste. A tél most ünnepel. Hideg lett. Bokáig ér a hó. Csillámkönny ablakomon csengők csilingelnek és az angyal int, kérlek siess, itt állunk még, közben az idő rohan!

Profile for Montreal Reformed

GYÜLEKEZŐ magazin 2018 ADVENT - KARÁCSONY  

GYÜLEKEZŐ magazin 2018 ADVENT - KARÁCSONY 2018 / 21. szám

GYÜLEKEZŐ magazin 2018 ADVENT - KARÁCSONY  

GYÜLEKEZŐ magazin 2018 ADVENT - KARÁCSONY 2018 / 21. szám

Profile for hunited
Advertisement