__MAIN_TEXT__

Page 1

Gyülekező 2 0 1 8 R E F OR M Á C I Ó

protestáns diaszpóra

Rev. Dr. Pungur József ­ Ravasz László ébresztése a 4. o l d al o n

www.gyulekezo.com


2018 REFORMÁCIÓ

IMPRESSZUM

Gyülekező antológia jellegű protestáns szöveggyűjtemény a magyar diaszpórából az öt lakott kontinensen tördelő : György L. Attila Montreal, QC, Canada email:montreformed@gmail.com

* protestáns lelkészek írásait javítás és rövidítés nélkül adjuk közre kézIratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza mint lingua franca, angol nyelvű írásokat is közlünk * beküldött írásért honoráriumot nem áll módunkban fizetni, sem bármilyen költségtérítést eszközölni, * a megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a GYÜLEKEZŐ hitvallási, filozófiai vagy társadalom‐ kritikai álláspontját, * a közlésre került írásokért a szerzők maguk vállalnak mindennémű felelősséget. * ha egyéb megjegyzés nincs a képek a wikipediaról és a pixabayről származnak

TARTALOM:

PHOENIX, AZ, USA Demeter Zsolt: VERS 1956

3 3

Rev.Dr.Pungur József: In Memo­ riam of Segesváry Victor 13 RAVASZ LÁSZLÓ ÉBRESZTÉSE 4­5 " Ravasz László reneszánszra lenne ma szüksége a mai Magyar Református Egyháznak. ... Igehirdetéseiből és írásaiból olyan modern, vonzó és jól érvelt kálvinista világszernlélet bontakozik ki, amely nagy befolyással volt kora intelligenciájának egy rétegére, amely képes volt egy ateista kommunizmus hosszú évtizedei alatt töretlenül hű maradni ahhoz."

1956­os SZABADSÁGHARCUNK

15

Nt. Lizik Zoltán: KRÍZISBEN VAN, DE KI? 6­7 "Olvastam egy felmérést az

amerikai fiatalokról, hogy nagyobb részük nem vallásos, vagy ha az volt otthagyta az egyházat. "

KERESZTELÉS 8­9 "Akkor azoknak a felnőtt emberek‐ nek a hitére kereszteltek, ma a szülők és a keresztszülők hitére. Miért? "

SOKAN VAGY KEVESEN 10­11

"Más is eljuthat oda a legesleg‐ végén, ahova a lator is az élete legvégén, a legreménytelenebb helyzetben, a végszükség esetén ismerte fel hit által a szenvedő Jézusban a Messiást. Sok ember lesz még így. Sok elsőből lesz utolsó, de sok utolsóból lesz első! "

György Attila: KÁLVIN JÁNOS ÉS AZ ÚJRA FŐTT LEVES ­ 12. oldal "Kálvin János testvé‐ rünknek pedig életművéért adassék józan tisztelet és józan köszönet . "

www.gyulekezo.com


Demeter Zsolt: Áhítat és csend In memoriam Kapui Ágota Suttogó szavakban sírni ‐ az volna jó s a csendben hallod‐e az éneket a szót hallod‐e a harang verését a völgy a csendre várva hívás ebben a nyárban hogy virágozzál szelíden és tisztán hajnalok öltöztessenek langyos szélben hajad fonják esték a tikk‐takk csöndbe fullad csukott pillákkal maradt a kép így a szó védőn karba hulló áhítat és csend

Demeter Zsolt: Segítség ! Ezt a szót festi az utcák kövére a vér, a piros ér, holtak arcáról lassan szivárog . Ezt ordítja a város sok ezer torka, a fekete sikátorok, ahova meghalni hordta a szabadság bátran elvérzett hőseit. Az erdők régiség , tölgyek, jegenyék, nyírfák, szüntelenül sírják, segítség . A telefon póznákban ott remeg és fut a dróton át, mint végső üzenet a világ füléhez.

Demeter Zsolt: 1956 Ma, harangszó is kondul lelkemben. Száz érthető és száz érthetetlen okot kellene felhozni, hogy miért van ez így. A hűek meghalnak. Tettvágy és az akarat ég az imádkozó lelkekben. A magyar történelem nem kötetekbe foglalt jövendölés , hanem nagy tettekkel megírt történelem. Madách Imre a mindig időszerűen hangzó és tanító nagy műve "Az ember tragédiája" záró mondatában Isten hangjával üzeni "mondottam ember küzdj, és bízva bízzál ." Tettek sorozata harcra hívnak. Felébresztik a meggyőződést, hogy a jövő megteremtője az e m b e r . Ünnepeljük ötvenhat elbűvölő álmait, és álmokat álmodunk ... ...1849... 1956... október ... egy ablak, amelyen sápadt arcokon szerte szóródik az őszi nap. Kik élni akartak . A föld csak egy nagy gyúrható anyag . Rian. És mégis mozog dacára annak, hogy megmintázzuk. A jövő rezgései öreg graduálé, élő remény a megtartásra , kiválasztottak felé fohász . 62 éve történt , ám az esemény időszerűsége mit sem kopott. Nem is kophatott, hiszen a századok során ritkán felelt egy nép olyan fényesen a történelmi kihívásra mint a magyar 1956 októberében . Az az igazi hazafiság, amelyet nem a szavak tolmácsolnak, hanem t e t t ‐ben élnek és csak velünk múlnak el . Az ősi rög, a haza , nagy örök misztérium .

Kép: Magyar Golgota, Z Photo MUHI


Ravasz László ébresztése 1882 – 1975 Ravasz László reneszánszra lenne ma szüksége a mai Magyar Református Egyházban. Ennek oka többrétü. Elsősorban az, hogy a nagy püspök, igehirdető és egyház‐ kormányzó az 1948‐ban történt félreállításától a kommunista uralom végéig – a rövid életű 1956‐ os forradalom kivételével ‐ hallgatásra volt ítélve. hivatalos egyház kezdetben kritizálta, aminek csúcsa Kádár Imre könyve volt: "Egyház az idők viharában", majd agyonhallgatta és úgy tett, mintha ő nem is létezett volna. 1975‐ben a temetésén csupán egy püspök mert megjelenni, s az is civilben és kellő távolságban. A hosszú élettel megáldott püspök leányfalusi magányában azonban szorgalmasan dolgozott. Nem csupán ízes magyar nyelvre újra fordította az Újszövetséget, hanem annak könyveihez kommentárt is írt, s volt ideje emlékiratait megírni és elrendezni.Nem csoda, hogy a totalitárius rendszer bukásával ő is, mint más némaságra ítélt író, egyszerre aktuális lett. Időszerűségének van azonban egy mélyebb oka is. Nevezetesen az, hogy Ravasz László a XX. századbeli négy nagy magyar sorsforduló közül hármat átélt: az I. Világháború elvesztésének és Trianonnak a traumáját, a II. Világháború elvesztésének és a kommunista uralomnak tragédiá‐ ját, s az 1956‐os forradalom és szabadságharc dicső és tragikus eseményét a kommunista restau‐ rációval. Nem véletlen tehát az, hogy az 1990‐es békés rendszer‐ változás utáni útkeresésben a Magyar református egyház legjobb vezetői az ő örökségéhez nyúlnak vissza, keresve azt, milyen útmutatást, milyen ihletést és milyen tanácsot kaphatnak tőle. Minden politikai és szociális változás ideológiai, gondolatbeli, paszichológiai és értékrendbeli változást idéz elő: szellemi vákuum keletkezik, és azt be kell tölteni. A nagy kérdés, egzisztenciális és sorskérdés az, hogy mivel? A

réginél, az összetörtnél és az elégtelennek bizonyultnál jobbal, vagy éppen silányabbal. A legutóbbi sorsfordulót előkészí‐ tette a marxizmusból mint filozó‐ fiából, világnézetből és társadalmi rendből való kiábrándulás. Ezzel a marxizmus csatlakozott a korábban elvetett ideálok sorához: a pozitivizmushoz, liberalizmushoz és fasizmushoz. Az elvetett marxizmus által hagyott szellemi űrt régi vagy új eszmék, filozófiák vagy szekuláris vallások igyekeznek betölteni, mint amilyen a hedonizmus, tech‐ nológiai utópianizmus, egotizmus vagy éppen szélsőséges szekták és távoli vallásokon kérdéses eszméi. Ezek mind megkísérelnek egyfajta világnézetet hirdetni, amely kielégítő felelet igényével lép fel az emberi sors nagy kérdéseire, mint amilyen a szenvedés, igazság, szeretet, munka, a halál és az élet értelmének kérdése. Egyházunk felelős őrállói látják annak a veszélyét, hogy a mostani sorsfordulónál keletkezett űrt silány, értéktelen, veszélyes filozófiák szándékoznak betölteni, s ezért tudatosan nyúlnak Ravasz László örökségéhez. Ebben az összefüggésben legyen szabad a kardinális vonást kiemelni Ravasz László teológiájából: küz‐ delmét egy keresztyén, pontosab‐ ban egy kálvinista világképért vagyis világszemléletért. Ugyanis csupán ennek birtokában lehet feldolgozni, elhelyezni, megérteni és tanulni a nagy sorsfordulókból: vesztett háborúkból, Trianonból, levert forradalomból. Ebben a küzdelemben nem volt egyedül. Vele együtt szinte minden élenjáró református teológus– közöttük, hogy csak néhány nevet említsek: Sebestyén Jenő, Vass Vince, Vassady Béla, Victor János, Tavaszi Sándor ‐ ha másként való hozzáállással is, mégis társai voltak. Nagyon is tudatában voltak annak, hogy a református értelmiségnek, művelt emberek‐ nek, a nép szellemi vezetőinek kálvinista világnézetre van szüksége ahhoz, hogy öntudatosan és megingathatatlanul álljanak

­4­

meg hitükben, viseljék az élet terhét, és győzzenek az élet harcában. Tudják azt, mit hisznek és miért, melyek más világnéze‐ teknek a korlátai, élégtelenségei és veszélyei. Tudatában volt annak, hogy az összefüggő, modern keresztyén világkép hiányában a református intelligencia elidege‐nedik egyházától és más, kétes értékű filozófiák prédája lesz. Ma, amikor otthon arról beszélnek, hogy hol van a református intelligencia, nyilvánvalóvá lesz, hogy Ravasz László erőfeszítése a kálvinista világnézetén annak eredményeivel és tanulságaival együtt nagyon is időszerű. Művelt emberek minden korban szükségszerűen igyekeztek kialakí‐ tani maguknak egy világszemléle‐ tet: filozófiai és vallási elveknek a rendszerét, amelyek segítségével el‐ tudták rendezni életüket úgy a mindennapok eseményei között, mint örökkévaló távlatokban, s amelyből származtatták értékrend‐ szerüket és erkölcsi elveiket. Van‐e ma ilyen kálvinista világszemlélet egyházunkban? Nem inkább az a helyzet, hogy lelkészeink nem jutottak tovább keresztyén mozaikok felmutatá‐ sánál,vagy primitív biblicizmusnál, esetleg sziporkázó teológiai ötletességnél, vallásos érzelmek keltésénél, vagy érdekes "story"‐k előadásánál? Mindezek olyan mozaikok csupán, amelyek sehogysem akarnak összeállni egy hiteles, intelligens és kielégítő modern keresztyén világképpé. Éppen ezen a ponton lehet Ravasz Lászlótól tanulni. Igehirdetéseiből és írásaiból olyan modern, vonzó és jól érvelt kálvinista világ‐ szernlélet bontakozik ki, amely nagy befolyással volt kora intelligenciájának egy rétegére, amely képes volt egy ateista kommunizmus hosszú évtizedei alatt töretlenül hű maradni ahhoz. Nem mondható el, hogy kora egész református intelligenciája elfogad‐ ta és élte volna tanítását. Voltak ‐ nem kevesen –, akik inkább követtek szekuláris világszemléleteket, amelyek között megtalálható számos polgári, fasisztoid és marxista életszemlélet.


Jóllehet ezek nagy részéből később kiábrándulva fordultak el, mégis történelmi tapasztalat bizonyítja, hogy eszmék rendszerint nem halnak meg, csupán eltűnnek egy időre, hogy aztán hirtelen újra megjelenjenek, mint önmaguk variánsai. A jelenlegi szellemi, filozófiai és ideológiai vákumban nagy lehető‐ sége a református teológiának megalkotni és felajánlani egy keresztyén kálvinista világ‐ és‐ életszemléletet. Itt lesz nyilvánvaló Ravasz László teológiájának időszerűsége, amely egyrészt mintának szolgálhat, másrészt indításokat adhat. Legalább az alábbi három témára kellene összpontosítani Ravasz László teológiájának vizsgálatában. Mindenekelőtt azt kellene megta‐ nulni tőle, hogy ő miként oldotta meg a hit és értelem problémáját. Azért, mert a mai intelligenciának azt sulykolták a fejébe, hogy a vallásos hit összeférhetetlen az emberi értelemmel: vagy az egyik, vagy a másik, mert a kettő kizárja egymást. Az ő teológiája nyomát követve ki kellene mutatni, hogy a kettő szembeállítása nem szükség‐ szerű, mert a hiten belül az értelem megtalálhatja és kiélheti a maga funkcióját. Rá kellene ébreszteni mai értelrniségünket, hogy egy olyan korban élünk, amikor az ember értelmét Isten fölé akarja tenni, értelmetlennek ítélve Isten létét. Ki kellene mutatni és meghatározni az emberi értelem véges és korlátozott voltát, amelynek meg kell hódolnia Isten előtt, hogy teremtésbeli feladatának megfe‐ leljen. Csak az az értelem, amely tudatában van a maga korlátainak, lesz képes azt átlépni, felfogni és megérteni az emberi élet transzcendens és szakrális mibenlétét. Meg kellene látni igehirdetőinknek, hogy a teológiának szüksége van a filozófia eszközeire az igehirde‐ tésnek emberileg hathatóssá tétele érdekében. Ravasz László igehirdetéseinek alapján ki kellene mutatni annak a nézetnek a téves voltát, amely "csak a tiszta igét" akarja hirdetni mindenféle emberi filozófiától mentesen. Észre kellene venni, hogy minden

igehirdetésben jelen van egyfajta filozófia, akár akarja, akár nem az igehirdető. Ugyanis ahol az Igének magyarázata történik, ez az emberi gondolkodás segítségével megy végbe. Ennek viszont megvannak a maga szabályai: érvelés, bizonyítás, összehasonlítás, analizálás, sziszte‐ matizálás, következtetés. Igazában véve minden igehirdető használja a filozófia eszközeit, még ha nincs is ennek tudatában. Ahol gondolatokkal foglalkoznak, azt csak bizonyos szabályok és törvények szerint lehet megtenni – ha értelmesen akarnak eljárni. Mennyivel magasabb szintű lenne az igehirdetés, ha az igehirdető a filozófián és a logika szabályain nevelkedett volna. Itt azonban nem csak a filozófia történetéről, mint kötelező teológiai tárgyról van szó. Ahogy a lelkipásztor – ki foglalkozása szerint lelkekkel foglalkozik – nem teheti meg a lélektan alapos ismerete nélkül, úgy az igehirdető, aki isteni gondolatok emberi gondolatok segítségével való tolmácsolására vállalkozik, nem teheti ezt meg az emberi gondolkodás – a filozófia – szabá‐ lyainak ismerete nélkül. Vajon lett volna Ravasz Lászlóból az általunk ismert igehirdető, ha nem hallgatott volna filozófiát Böhm Károlynál? Lett volna Pál apostolból az a nagy apostol, ha nem ül Gamáliel lábainál? Lett volna Luther Mártonból az a nagy reformátor, aki igehirdeté‐ seivel megreformálta az egyházat, ha nem foglalkozott volna Arisztotelész filozófiájával, vagy Kálvin Jánosból az a nagy hatású teológus Seneca munkáinak tanulmányozása nélkül? Nem a teológiának filozófiával való keveréséről vagy éppen helyet‐ tesítéséről van szó – távol legyen –, hanem a filozófia eszközeinek felhasználásáról az Ige üzenete hathatósabb tolmácsolása érde‐ kében. Meg kellene tanulni azt is tőle, hogy az igehirdetés irodalmi műfaját illetően igazában véve dráma. Következésképpen az igehirdetés nem száraz értekezés, nem elvonatkoztatott elméletek bonyolult kifejtése, nem könnyű vagy poetikus kommentára a

­5­

felvetett alapigének. Ravasz László igehirdetéseiben dráma zajlik le: Isten és az ember küzd egymással; az ember legyőzetik, s Isten győz; Isten győzelme azonban az ember legyőzését igazi győzelemmé teszi. Ez a dráma nem távol, az irdatlan idők mélyében játszódik le, hanem itt és most, az ige hirdetése alatt megy végbe egzisztenciális módon: a hallgató bele van vonva az igehirdető révén, akinek szava nem más, mint a "viva vox Dei" ‐ az élő Isten szava, amely megítél, összetör, de kegyelmesen fel is emel, s helyreállítja az embert a teremtés ősi és a megváltás, új isteni rendjébe.Nem kellene ebben a vonatkozásban is tanulni tőle? Ahogy mindent ott kell kezdeni, ahol 45 éve abbamaradt, így van ez a teológiával is. Az újrakezdés tépelődései között a legígéretesebb kiindulási pont Ravasz László teológiája lehet. E cél érdekében itt lenne az ideje létrehozni a "Ravasz László Társaságot" – ha ugyan ezzel nem döngetek már nyitott ajtókat. Volt és még ma is élő utolsó tanítványaira ‐ akik közé az író is sorolja magát – és tisztelőire – otthon és külföldön – hárulna elsősorban ez a feladat. A társaság a következő főbb feladatokat teljesíthetné: 1. műveinek összegyűjtése és gondozása, 2. életére és munkájára vonatkozó anyag felkutatása, összegyűjtése és gondozása, 3. a róla megjelent munkák összegyűjtése, 4. munkái forrásanyagának, teológiai fejlődésének kutatása, 5. Teológiai munkái hatásának felmérése, 6. egyházkormányzói, irodalmi és politikai működésének számbaevése és értékelése, 7. válogatott munkáinak nagyobb idegen nyelvre való fordítása, kiadása és terjesztése. Mindezekkel nem csak őnéki, hanem elsősorban a magyar refor‐ mátusságnak és a világkeresz‐ tyénségnek is tartozunk. Dr. Pungur József *(Hívó Szó c. lap, VIII évf. 15. Szám. 9‐11 oldal, 1993, Ref. Egyház, Calgary. Frissítve, Edmonton, 2018 Szeptember 15)


Krízisben van, de ki?

2018.09.23. Lectio:János 6,47‐71. Textus: Példabeszédek 29,18 Kedves testvérek! Olvastam egy felmérést az amerikai fiatalokról, hogy nagyobb részük nem vallásos, vagy ha az volt otthagyta az egyházat. Ilyenről írt már János is evangéliumában, hogy a kemény beszéd miatt, sokan elhagyták Jézust, de azt is írja, hogy a hitvallók is megerősödtek hitükben, s maradtak Jézus mellett. Ebben a felmérésben az okok között ilyeneket lehetett olvasni: már nem hiszek benne. Az iskolában az evolúciót tanították, nem a hitet. Már más érdekel. Az egyház vak és süket, az egyháztagok maradiak, ráadásul nem szeretik egymást. Vagy, és ezt már nem tudom szó nélkül hagyni, nekem ne beszéljen vasárnaponként egy ember. Ne ossza az észt a pap. Ezt mondjuk nem merték volna odamondani Jézusnak, mert Ő nem úgy tanított, ahogy az emberek, hanem erővel, hatalommal, itták a szavát, csüngtek tanításán, ha kellett 3 napig étlen‐szomjan hallgatták.

Vagy mondjuk pünkösdkor nem merték volna ezt odamondani Péternek vagy az apostoloknak, mert alig várták, hogy megszólaljon, várták a jó hírt, az Evangéliumot, az örömüzenetet, a vigasztaló szót. Még az internet világában sincs más jó hír, pedig hír az van elég sok, de felszabadító hír, csak az Evangélium! Hogy úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta oda érte, hogy az, aki hisz benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Nincs ettől jobb hír! Az emberek elszoktak a jó hírtől, az egyház pedig nem igyekszik utolérni vele az embereket. Mindegy, beletörődés, lemondás van, ha kell, kell, ha nem kell, akkor nem kell, nem erőlteti, de ez a hűtlen szolga tipikus esete, az a helyzet, hogy ezt a szolgát megbízták valamivel és nem csinálja! Menjetek tegyetek tanítványokká minden népeket! Nincs buzgóság, odaszánás, hogy majd szétrepeszti az igyekezet, hogy mondhassa. Összefoglalóan így lehetne summázni ezt a felmérést, hogy krízisben van a hit, krízisben van

­6­

az egyház. Akkor ez azt jelenti, hogy el kell hagyni? Ha baj van akkor el kell futni, vagy pedig meg kellene oldani a problémát? Ez a templom 85 éves, egyre több probléma jön elő, előbb a szennyvízelvezetés, majd a légkondicionálás, most a bojler lyukadt ki, folyik ki a víz, ázik a padló. Akkor most fussunk el, vagy csináltassuk meg? Meg lehet csináltatni? Igen! Akkor az egyházat is, számtalan ilyen helyzet volt, meg lehetett javítani, a reformáció, az ébredési, megújulási mozgalmak mutatják, az összeomlás után nagy hitmegújulás következett be. Csak elmondom mi történt. Kihívtam egy szerelőt, akit a gondnok úr ajánlott, ő azt mondta, egy órán belül jön. Jött valamivel később, megnézte, ez volt szombat délelőtt, majd azt mondta ‐ kedden megcsinálja. De mondom neki, este a Mindszentiben előadás van, szeretnék elmenni, és jön a vasárnap, kellene ünneplőbe öltözni, tisztálkodni. Azt mondta, neki is ott van a sok munka, majd jön kedden és elment. Hogy közben folyik ki a víz a padlóra, őt az nem érdekelte, hiszen az a kb. 200 liter víz ki fog előbb‐ utóbb folyni, ha valahol lyukas a tartály, de meg sem mutatta, hogy mit lehet ilyenkor csinálni, hogy lehet elvezetni azt a vizet, elment. Közben láttam egy vallásos filmajánlót, az 1970‐es évekből, amikor még nem volt internet, nem voltak okos telefonok, a gyerekek még együtt játszottak, bicikliztek vagy horgásztak, az egyik fiú vallásos volt és járt bibliaórákra, de menet közben útját állta két barátja, megállították a kerékpárjával, az egyikük a bibliát úgy adta vissza, hogy az leesett a földre, illetve a vízbe, sárba, az az aranyozott szélű, gyönyörű kiadású biblia, szörnyű volt még látni is. Persze a fiú sírt, hazament, majd este az ágyán végig gondolta, hogy mi is történt vele és arra gondolt, Istenem te erősebb ...


vagy, mint az én két barátom, te mindent megváltoztathatsz, még az ő szívüket, gondolkozásukat is, és elkezdett imádkozni értük. Végül megtért a két másik fiú is és később együtt jártak ők is bibliaórára. Én is ezt kezdtem el tenni, hát még nem merítettem ki minden lehetőséget, itt imádkozni kell. Uram, te megváltoztathatod ennek a szerelőnek a gondolkodását, felfogását, segíts meg engemet ebben az én problémámban. És mit ad Isten, egyszer csak csöng a telefon, a szerelő volt és azt mondta, vasárnap délután vissza fog jönni és meg fogja csinálni a bojlert. Nem tértem magamhoz! Van Isten, köszönöm Uram nagy a Te hatalmad! Így vagyunk a lelki dolgokkal is, ha valami bajunk van, sokan otthagyják az egyházat, pedig annál jobban kellene kapaszkodni bele, több segítséget kellene kérni a dolgok megoldásához Istentől, de az emberek egyedül oldják meg a problémáikat Isten nélkül. Nem hisznek az imádság erejében, a Legnagyobbnak a megmozdításában. Ez persze csak az egyik oldala a dolgoknak, mert kritika az van, persze az is manipulált, de nem nagyon láttam még olyan felmérést, ami az emberekkel foglalkozik, s amit a Biblia így fogalmaz meg: Ha nincs mennyei látás, elvadul a nép! Vagyis, ha nincs isteni kijelentés, eligazítás, üzenet, akkor a nép elromlik. Ennek vagyunk tanúi, nem? Mit meg nem engednek maguknak az emberek? Hogy milyen mélyre süllyedtek erkölcsileg arra már senki nem gondol, és úgy élnek mintha minden rendben lenne. Az emberek mennek a maguk feje

után, de vak vezet világtalant. Tudjuk mi lesz a vége. Könnyű az egyházat kritizálni, de magunkat mikor fogjuk? Velünk minden rendben? Önvizsgálatot mikor fogunk tartani? Az utolsó idők jele éppen ez. A meg nem tért nép kitör a korlátok közül. Az ige figyelmeztetése nélkül az emberek bűnös vágyaiknak élnek. Azt teszik, amit tilt a Tízparancsolat, pedig az értük van, de nem értik. Az ige sokszor nem akadály, hanem korlát, védelem, vigyáz ránk, megtart a szédítő mélység idején. Nem engedi, hogy beleessek, megtart. Sokakat megtart, visszatart, de vannak, akik átvetik magukat a korlátokon is, csak azért is, minden figyelmeztetés ellenére, mint Ádám és Éva, ettek a fáról, pedig tudták a következményét, vagy mint Káin, hiába szólt az Úr neki, megölte testvérét. De ennek az igének van pozitív olvasata is, és én ma inkább erről szeretnék nektek beszélni. Mert ahol van látás ott növekedés van, gyarapodás van, épülés van, erősödés van.

Nem ez történt Lutherrel? Sokat gondolok rá. Amikor megtalálta az igét, illetve az eltalálta őt: Az igaz ember hitből fog élni! Akkor feltette rá életét.

­7­

Addig nyugtalan volt, hiszen, mint szerzetes fogadalmat tett, hogy Istennek fog élni, de ez nem sikerült maradéktalanul, böjtölt sokat, sanyargatta magát, sőt korbácsolta magát, hogy kiűzze a bűnt a testéből, sőt kritizálta 95 pontban az egyházat! De azután mi történt vele? Megtért és elkezdte építeni, elkezdte megújítani az egyházat, s példa lett, megújított vele sokakat, milliókat. Nem elszaladt, hogy baj van, hanem javított, segített, s áldás lett rajta. Az Isten igéjének megtartása, komolyan vétele boldogsághoz vezetett, akkor is, ma is. Én minden ilyen felmérést manipulációnak tartok, amivel jó nagyot lehet ütni az amúgy is sok problémával küszködő egyházon. Így lehet beleszugerálni az emberekbe, nem járnak templomba, nem járnak, elhagy‐ ják a templomot, elhagyják. Felszabadítják az embereket, ne nyugtalankodj, nem veled van a baj, hanem az egyházzal, a hittel, a papokkal. Pedig ez nem így van! Ez hamis megnyugtatás. Az egyház köszöni szépen jól van immár 2000 éve. Megvan, megmaradt, a pokol kapui sem vettek rajta diadalmat, közben minden más megszűnt, elmúlt. A Nagy Sándorok, a Nérók a Napóleonok, Hitlerek, Sztálinok országa, birodalma megszűnt. Nincs egyetlen filozófiai irány, amely több követőt tudna felmutatni, mint az egyház, hétről‐hétre. Vagyis az irigység még ma is működik. Ne higgyetek minden léleknek kedves testvérek! Ámen.

Nt.Lizik Zoltán Windsor, ON, Canada


KERESZTELÉS

2018.09.16. Textus: Máté 3,1‐2,5‐6,11,13‐17. Kedves testvérek, kedves keresztelő család! Régen felnőtteket kereszteltek. Ezek hallották Keresztelő János prédikációját, akik megtértek ennek hatására, megbánták bűneiket, kérték, hogy keresztelje meg őket, tisztítsa meg őket bűneiktől, s belemerültek a Jordán folyó vízébe, a hullámsírba, jelképezve ezzel azt, hogy meghaltak a bűnnek, belefulladtak, de amikor feljöttek a víz alól, feltámadtak egy új életre, új életet kezdtek, szentek lettek, Isten szentjei, és csatlakoztak egy közösséghez, az egyházhoz. Ma gyerekeket keresztelünk? Mi változott? Maga az élet sokat változott, az egyház is sokat változott. Akkor azoknak a felnőtt emberek‐ nek a hitére kereszteltek, ma a szülők és a keresztszülők hitére. Miért? Nem lehetett mindig megvárni, hogy felnőjön a gyerek, betegség, háború, szerencsétlenség, tragé‐ dia, fogság, akadályozta ezt, vagy más nevelte fel a gyereket, elszakították a szülőktől stb. Ma a leggyakrabban a válást említhetnénk ilyen példának. Ezért biztosabb volt megkeresz‐ telni, amilyen korán csak

lehetett, aztán hitben nevelni, hogy majd utólag ő is vallást tegyen hitéről. Aztán ha a szülőket megkeresztelték, felvetődött a kérdés, a gyerekeiket miért nem, hiszen, ha a gyökér, a szülők szentek, akkor az ágak, a gyerekek nem azok, vagy a rügyek? De igen, megszentelődik általuk, szóval megkeresztelték az egész háznépet. Csak kapják meg a szentséget, kérték. Mivel a szülők és biztonságból a keresztszülők dokumentálták, hogy ők hisznek, az ő hitükre, az egyház megkeresztelte a kisgyermekeket is. Nagy felelősség jönni és kérni, kereszteljék meg, mi vállaljuk a felelősséget a hitben való nevelésére. Isten és az egyház azt mondja: legyen a ti hitetek szerint! Jézus is kérte, Keresztelő Jánost, hogy keresztelje meg vízzel, sőt kényszerítette erre, mert ő másképp gondolta, de Jézus arra kérte, engedjen most, mert Ő is egy akart lenni, jó példa, azok közül, akik minden törvényt betöltenek. Mindenki még Ő is, a kivétel? Akkor fontos? Hogyne lenne az. Nagyon is fontos. Ha Ő is értelmét látta, akkor nekünk is annak kell látni.

­8­

Jobb megtenni, mint kimaradni belőle. Akkor csoda történt, írja a Biblia, a Szentlélek galamb formájában alászállt rá, vagyis Isten is megkeresztelte Szentlelkével! Nem elég vízzel, Szentlélekkel is kell. Ezt ma a kézrátétellel, az áldással tesszük meg, ekkor kapja a Szentlelket az Ige szavai által. Sőt hang is hallatszott, a tetszésnyilvánítás hangja, ez az én szeretett Fia, leányom. Aki igazodik akaratomhoz, törvényemhez. Az apostolok is ezt így adták tovább, kézrátétellel, iszonyatos hatalom volt ez az Egyház kezében. Istennel hozta kapcsolatba az embereket, új emberek lettek, élt bennük a Krisztus, az Isten. Ráadásul, amit megköttök a földön az a Mennyben is kötve lészen, vagyis ott is érvényes lesz, végleges, eltörölhetetlen jelet kap az ember, aki megkeresztelkedik, rajta lesz láthatatlanul az Isten jele. Ráadásul mind a mai napig így adjuk ezt tovább. De nagyobb itt a csoda, mert a vízzel és a Szentlélekkel való keresztelést lehetne a világon bárhol és bármelyik vallásban gyakorolni, de ez nem így van, mert mi a Szentháromság, egy igaz Isten nevére kereszteljük meg a gyerekeket. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek Istennek nevére. Ettől lesz keresztyén! Belefoglaltatik az ő neve az Isten nevébe, onnan kiszakíthatatlan. Meg vagyok keresztelve, védelem alatt állok, Isten védelme, a legnagyobbnak a védelme alatt. Istenhez tartozom, az Ő Családjába, gyermekei közé, a megkereszteltek, elpecsételtek családjába. Ámen.

Nt.Lizik Zoltán Windsor, ON, Canada


2018.09.16. Textus: 2. Timótheus 1,1‐14. Kedves testvérek! A keresztelő után gondoltam röviden arról kellene beszélni, hogy mi történik azzal, akit megkereszteltek, hogyan nő fel, hogyan lesz hasznos tagja az egyháznak? Egyik ilyen példa a Bibliában Timótheus, Pál apostol lelki gyermeke. Erről maga Pál beszél levelében, megemlékezik a családi hatásokról Timótheus életében. Kiderül mindenki sokat köszönhet elődeinek. Valaki a családban hívő volt, nagyapa, nagymama, apa, anya. Az igazán jó életrajzok sohasem az illetővel, hanem szüleivel, sőt nagyszüleivel kezdődnek. Zoli bácsi szokta mondani, ha valakivel elégedetlen, tudod az az baj, hogy nem az Édesanyám volt a te anyád, mert akkor rendes ember lett volna belőled, megnevelt volna téged. Timótheus problémás családban nőtt fel. Vegyesházasok voltak a szülei, apja görög ember volt, valószínűleg hitetlen volt, az édesanyja hívő zsidó volt, aki ráadásul áttért a keresztyén hitre. Mit tudott tenni ez a két asszony? A hitet nem lehet továbbadni, de mint szülők és nagyszülők jó

példák lehettek, ezt tették, élték hitüket, nevelték gyermeküket, unokájukat, tegyétek ti is ezt. Tanították továbbá a bibliai történetekre, vagyis Timótheus ismerte az Isten dolgait és az szült hitet benne is, mert az nem csupán emberi szó, hanem Isten szava, így hatással van az emberre. Amikor olvassa az ember, a történet szinte visszakérdez, elhiszed? Ő is szembesült ezzel. Timótheus fel is nőtt, ott volt az istentiszteleteken, de nem volt több az ő története ennél, míg egy napon megjelent Pál apostol, aki éppen ott misszionált az ő városukban, gyülekezetükben, szóltak felőle neki, hogy itt van ez a fiatalember, akiről sokan jó bizonyságot tettek, ő maga mellé vette tanítványnak, látott benne ő is fantáziát. Kell a segítség mindenkinek, Pálnak is. A szülői ház után a barátok hatnak ránk legjobban, vagy a tanítóink. Jó tanítója volt Timótheusnak, a legjobb, az akkori világ legkitűnőbb elméje Pál apostol. És Isten, ne feledjük, Isten is ad, amit áldásnak nevezünk, Ő meg is áldotta Timótheust jó lélekkel, hittel, talentummal, jó igehirdető lett belőle, evangélista. Pál meg is jegyzi: Nincs hozzá hasonló lelkületű,

­9­

mert mindenki más a maga hasznát keresi, ő pedig a Krisztusét. Saját maga. Félénk természetű volt, gyenge egészségi mutatói voltak. Ezért szívesebben állt félre, mint élre. Pálnak figyelmeztetnie kellett: Gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, már majdnem kialszik, alig izzik a hamu alatt a parázs, nem ez a feladatod, hogy kialudj, vagyis akarni kell neki is a feladatot. Te rajtad is áll! Ne szégyelld az evangéliumot, se engem, aki öreg és börtönben vagyok. Néró császár alatt ki is végezték Pált, a keresztyének egyik legnagyobb vezetőjét, de elfogták Pétert is, őt is kivégezték, ahogy annakidején Jézust is. Végveszélyben volt a keresztyénség. A legjobbak meghaltak, elmen‐tek. Ki áll helyt? Megsemmisül az egyház? Vagy lesznek, akik őrzik a hitet? Pál bízik lelki gyermekében, tanítványában. A rád bízott drága kincset ne csak őrizd meg, hanem add is tovább arra méltó embereknek! Mi is aggódunk, de ma is kereszteltünk, tanítunk, nevelünk fiatalokat, bízunk Istenben és emberekben, lesz tovább, lesz holnap is hit, egyház, gyülekezet, istenfélelem. Ámen

Nt.Lizik Zoltán, Windsor, ON


Sokan vagy kevesen? 2018.09.09. Lectio: Lukács 13,18‐ 30. Textus: Lukács 13,13‐14. Kedves testvérek! Természetesen mindig érdekelte az embereket az üdvözülés és az elkárhozás kérdése, nem csak akkor, amikor megkérdezték efelől Jézust. Mindenki érdekelt ebben az ügyben, vagy maga miatt, vagy szerettei miatt, akik miatt aggódott, vagy még most is aggódik. Azt látjuk mi is, hogy sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. Papíron mi is többen vagyunk, mint templomban, valószínűleg megkeresztelve is többen vannak ebben a városban, mint akik járnak. A gyakorló keresztyének száma sajnos kevés mindenütt, ez tény. Elkeseríthet‐e ez bennünket? Természetesen igen is meg nem is. Ha csak emberekre, magunkra tekintünk, igen, nagyon is. Felelőtlenek vagyunk. Maga Jézus is azt mondta erre a kérdésre: igyekezzetek bemenni, vagyis több igyekezetet tanúsítsatok ez iránt a dolog iránt. Ez fontos dolog. Nehogy a Gyehennára kerüljetek. Vagyis ez ügyben van még mit fejlődni mindenkinek, hogy elérjük majd ezt a dicséretet: "jól vagyon jó és hű szolgám" kevesen voltál hű, többre bízlak ezután. Eredj be a te Uradnak örömébe! Másrészt nem keseredhetünk el, mert Isten tökéletes, Ő nem követ el hibát, nem téved, vagyis az Ő terve komplexebb, összetettebb, mint gondolnánk. Soha nem fogja azt a benyomást engedni kelteni bennünk, hogy minden rendben van, nem kell aggódni, sokkal többen járnak templomba, mint nem, szóval jól van ez így! Ilyen nem lesz! Megelégedettség! Ha volt is valamikor a történelem folyamán, ilyen soha többé nem lesz. Mindig az elégedetlenség fog gyötörni bennünket.

Már a Biblia figyelmeztet arra bennünket, hogy az üdvösség és a kárhozat egy misztikus, titokzatos dolog. Sok minden kell hozzá: Ige és Szentlélek! Nem csupán földi dolgok, emberek, ‐ földönkívüli lehetőségek is. De Jézusban itt volt mind a kettő, s meglepő, mégsem ismerték fel benne mindnyájan a Messiást. Egyénileg sokan hitre jutottak, de a nép, a nemzet, az ország elutasította. Pedig nekik kellett volna odaállni a Messiás mellé és dicsekedni vele minden nép felé. Ez elmaradt, ill. elhalasztódott csak, Jézus második eljövetelére. Akkor megtérnek! Erre ígéret van! Az egész Izrael! Annál érdekesebb, hogy Isten megadta a pogányoknak is a megtérés lehetőségét, éltek is vele, sokan meg is tértek. Aztán a keresztyén korszakban, legalább is mi azt hittük, keresztyén lett mindenki, az államvallás kihirdetésétől 320‐tól mondjuk az 1500‐as évekig, de ez nem így volt, ez erős túlzás, mert a népesség, a föld lakosainak szaporodásával, a más vallású népek száma is nőtt. Vagyis szinte behozhatatlanná vált a megtérítendők száma, soha utol nem érhetjük magunkat. Ez a kínja a misszionáriusoknak. Még az Ige is azt mondja, hogy az utolsó időkben az angyalok is be fognak segíteni hirdetni az Evangéliumot. Jelenések 14,6. Azt látjuk tehát, mint Izrael esetében, hogy nem tér meg mindenki, nem fogadja el Jézust minden nép, minden ország, pedig ma már hallhat róla, hozzáférhet bárki, bárhol. Vagyis a pogányok sem jobbak, mint a zsidók voltak. Mindnyájan engedetlenek. Van még teendő ezen a téren. Menjetek tegyetek tanítványokká minden népet, nem megyünk, még a mieinket is elhanyagoljuk. Megengedjük nekik, hogy úgy

­ 10 ­

éljenek ahogy akarnak, nem megy már tovább nemzedékről‐ nemzedékre a hit, mint valamikor, apáról‐fiúra, anyáról‐ leányra. Mintha a felelőtlenség kezdene eluralkodni ebben a kérdésben. Van egy példázat a különböző időben vagy órában munkába állított munkásokról. Ez is példázza, hogy nem egyszerre lépünk be a szolgálatba, vannak, akik kezdetektől fogva, 2000 év óta, tehát reggeltől, mi magyarok talán 1000‐1100 év óta, talán déltől és vannak népek, akik majd most lesznek keresztyének, az utolsó időkben, órákban. Éppen ez tanít meg az Isten bölcsességére, hogy több alkalommal részesít az Ő kegyelmébe minket, szakadat‐ lanul, nem hagyja abba! Mindig keres! Az első zsengék, az újszülöttek serege kétségkívül a pünkösdi idő népe volt, az első megtértek, az első gyülekezetek, az első egyházak és ezek vagyunk még mi is, ide tartozunk, ez jó, öröm és boldogság. De Istennek még legalább két lehetősége van, begyűjteni azokat, akiket kiválasztott, akiket be akar menteni a mennyei csűrébe. Az első feltámadáskor lesz ez majd, amikor millenniumi, 1000 éves királyság lesz itt e földön. Nyílván akkor sokan fognak megtérni, olyan lesz minden, a körülmények, a béke korszaka, itt lesz megint Jézus, akkor meg fog térni Izrael is és sokan mások is! És mikor fog meghajolni minden térd Jézus előtt és mikor fogja vallani minden száj, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére, ha nem ekkor? Mikor fog ledőlni minden hamis vallás és ismeret, ha nem ekkor? Ezt akár lehetne nevezni második lehetőségnek is, én nem nevezném annak, hanem így mondanám, ekkor érik meg rá sok ember és sok nép. Végül is, semmit nem tehetünk az igazság ellen, csak az igazságért, vagyis még engedetlenségünk és


bűnünk is segíteni fog egykor abban, hogy kétség nélkül megtérjünk, hogy belássuk balgák és engedetlenek voltunk. Ahogy a feltámadás után Tamás is megkapta a második lehetőséget, hogy belássa tévedett, nem lehet hitetlen! Akkor én? Mi? Mások? Valószínűleg. A harmadik lehetőség még mindig nyitva áll az Isten előtt, az utolsó ítélet idején. Amikor minden kiadja a halottakat, és kicsik és nagyok ott állnak az ítélet trónja előtt és akkor könyvek nyittatának meg, nyilvántartások, feljegyzések kerülnek elő, vagyis nagy igyekezet van abban, hogy senkiről semmit el ne felejtsenek. Megnyittatik az Élet könyve, a Bárány könyve, más könyvek és megítéltetének az emberek azokból! Találni fognak talán valami említésre méltót, ami miatt az Isten megszánja az illetőt. Egy jócselekedet, egy szál virág, egy szerető szó, stb. Isten pedig aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság megismerésére, felismerésére eljusson, végül is, ezt akarja majd, megmenteni azt az embert, csupa jószándék és szeretet lesz. Más is eljuthat oda a legesleg‐ végén, ahova a lator is az élete legvégén, a legreménytelenebb helyzetben, a végszükség esetén ismerte fel hit által a szenvedő Jézusban a Messiást. Sok ember lesz még így. Sok elsőből lesz utolsó, de sok utolsóból lesz első! Isten ennek nagyon fog örülni. Akkor fogják sokan meglátni, hogy mit vesztettek, amikor nem jártak, nem hittek, amikor hamis dolgokban hittek, hamis tanítókra hallgattak, rossz ideológiákra, filozófiákra, amikor veszendő dolgok után futottak, amikor mindig más tennivalójuk lett, mint a vasárnap megszentelése, Isten imádása. Lázadók voltak, de a fény, a dicsőség, az örök élet meggyőzi majd őket, jobb az, jobb ott! Ezek úgymond a pótvizsgán mennek át, rosszak voltak, bűnösek, engedetlenek, de

tudatlanul cselekedtek, mert nem tudták, hogy mit cselekszenek, de ezeknek is van bocsánat. Ezek felöl is jó reménységben kell élnünk, ahogy a bűnös nőnek is azt mondta Jézus: Eredj el és többet ne vétkezzél! És nem azt mondta, hogy vége és kövezzenek meg, halj meg, megérdemled! Nem! A kegyelem, a megmentő kegyelem új életre segítette! Akkor a többieknek, akik szintén paráznák, iszákosok, kábítosok voltak, ne mondaná majd? De igen! Nem lehetünk szívtelenebbek, mint Jézus! Pál apostol megtérése is példa ebben nekünk, hiszen őt nem az egyház terítette meg, féltek tőle, nem is kerestek vele kapcsolatot, sőt az egyház egyre elvakultabb támadója, tagadója lett. Őt a Messiás, a Megdicsőült Úr Jézus Krisztus térítette meg a Mennyből! Ő a dicsőség Urának lett az apostola, nem a földi Jézusnak! Ez más apostolság volt! Mit mondott neki Jézus? Nehéz néked az ösztöke ellen rugódoznod, be vagy fogva másokkal együtt, ösztökélnek a jóra, de te folytonosan rugdosol, nem akarod a jó irányt. Hány embernek ugyanilyen nehéz? Rugódoznak még! De éppen ő írta: semmi el nem szakíthat minket Krisztus szeretetétől, és nem az ítéletétől! Krisztus most is szeret minket, s akkor is szeretett, amikor mi még ellenségei voltunk! Ha Pál megértette, talán más is meg

­ 11 ­

fogja. De sokan vannak távol az egyháztól hozzá hasonlóan, akikről elmondhatjuk ezek megtérítése embereknél lehetetlen, de nem az Istennél! És végül megint a lator. Azt mondja a társának: Nem féled‐é az Istent? Hát nem vagy Istenfélő? Látod Isten nem bánt velünk igazságtalanul, mi jogos ítélet alatt vagyunk, azt kaptuk, amit cselekedtünk! ‐ de Jézus nem azt kapta, amit érdemelt! Erre döbbent rá! De akkor, az utolsó ítéletkor ‐ megint fordítva lehet a helyzet, jogos kegyelem alatt leszünk. Erre fognak rádöbbenni az emberek! Gondoljátok nem fognak megtérni egy perc alatt az emberek? De igen! Én ezt hiszem és ezt tudom nektek is prédikálni! Legyetek mindenki felöl jó reménységben, de különösképpen Isten felől! Bízzatok Benne és az ő tervében! Hányan fognak üdvözülni, sokan vagy kevesen? Nem mindenki, ez nyilvánvaló, de megszámlálhatatlan sokaság fog egykor állni a Mennyben a Bárány mellett minden népből, s nekünk ez megnyugtató válasz. Áldott legyen az Ő Szent neve! Bizonyos válaszokat nem lehet megadni azonnal, ott és akkor, mert az egy folyamat, majd mindennek eljön az ideje, s akkor nyilvánvalóvá válik. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig! Jeremiás Siralmai 3,26. Ámen.

Nt.Lizik Zoltán, Windsor, ON


Kálvin János és az újra főtt leves

A Kanadai Egyesült Egyház havilapjában, az "Observer"‐ben nemrég Rev. Peter Wyatt www.ucobserver.org/faith/2009/0 6/john_cal vin/ adott egy átfogó képet a Kálvin Jánost körüllengő negatív mítoszokról a "Hét mítosz Kálvin Jánosról" című munkájában, megemlítve olyan bombasztikus címkéket, mint a kapitalizmus atyja, az önsanyargatás bajnoka, a kérlelhetetlen bíró, a teokratikus kormányzó ésatöbbi. Az írás igyekszik ezeknek a mítoszoknak az alaptalanságára rámutatni, és a szerző, mint a torontói Emmanuel College‐ben tartott "Kálvin újrafelfedezése" c. konferencia elnöke, Kálvin János munkásságának és teológiai hagyatékának megkerülhetetetlen voltát hangsúlyozza a presbitéri‐ ánus és a kongregacionalista hitfelfogás számára. Azonban a jó magyar közmondás itt is könnyen kisegíthet

bennünket, hiszen talán valóban nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Kálvin János hagyatékában van ugyanis legkevesebb három olyan tüske, amelyben bőséggel fellelhetjük a minden emberben jelenlevő fogyatékosságot, amit úgy hívunk, hogy gyarlóság, és ezért talán valóban nem érdemes Kálvin Jánost, és senki mást sem tévedhetetlenséggel meggyanú‐ sítani, főleg nem évszázados távlatokban és érvénnyel. Minden bizonnyal Kálvin János életműve is józan mérlegelést igényel, a kötelező tisztelet mellett. 1. Rev. Peter Wyatt maga is elismeri, hogy Kálvin János testvérünk az első, vagy az egyik első európai teológus, aki támogatja a kamatra való pénzkölcsönzést. Ezt lehet így vagy amúgy magyarázni, de kamat az bizony kamat, Max Weber pedig nem mitológus, hanem filozófus.

­ 12 ­

2. A kettős predestináció tanában benne rejlő szlógen, hogy az üdvösség az előre kiválasztott keveseké, ez a nagyon sokak által vitatott és megkérdőjelezett kálvini tanítás helyett talán nagylelkűbb úgy vélni, hogy Isten a Krisztusban mindenkinek felkínálja az üdvösséget és a kegyelmet. És jóllehet nekünk szabad akaratunk van azt elfogadni, vagy visszautasítani, alapvetően az üdvösség és a bűnbocsánat személyválogatás nélkül minden‐ kié és egyetemes. 3. Sokan próbáljuk Kálvin János felelősségét így vagy úgy csökkenteni Szervét Mihály megégetését illetően, amelyet akárhogy állítunk is be, valójában a vallási türelmetlenség halálos ítéletig süllyedő megnyilvánulása volt, s amelyben a Genfi Városi (Kis) Tanács volt az illetékes hatóság. Viszont Szervét Mihályt vallási tanai hirdetése miatt Kálvin János személyes feljelen‐ tésére tartóztatták le, és teológus társa helyzetének könnyítésére egyetlen épkézláb beadvánnyal élt, a megégetés helyett pallos általi megöletésre. Mindezeken túl azonban Kálvin Jánost egyházszervezői és teológiai munkássága valóban a legnagyobb reformátorok sorába emeli. Mégis talán nekünk, protestánsoknak különösen is vigyáznunk kell, nehogy a bújtatott politeizmus hibájába essünk, ha már a nyílt, római típusú politeizmust kerülni igyekezünk is. Eszerint senkit nem hívünk e Földön Atyának, mert csak egy Atyánk van az Isten az Égben, és senkit nem hívunk sem tanítónak, sem mesternek, mert csak egy tanítónk és egy mesterünk van, az Úr Jézus Krisztus. Kálvin János testvérünknek pedig életművéért adassék józan tisztelet és józan köszönet . (2009) György L. Attila


In Memoriam Dr. Segesváry Victor (1929‐2018)

Minister of the Reformed Church, theologian, economist, political scientist and author. He completed High School in Miskolc (1939‐1940), Kolozsvár (Now Cluj‐Napoca, Romania) (1940‐1944) and Budapest (1945‐1947). He studied Law at the University of Budapest (1947‐1949) and was excluded for political reasons in January 1949. Later, he completed his studies in Theology at the Reformed Theological Academy, Budapest (1949‐1954). During the 1956 Revolution, he was elected Co‐ President of the Christian Youth Federation and a co‐opted member of the Student Revolutionary Council of Budapest. He went into exile in November 1956 to Geneva, Switzerland. He obtained a Ph.D. in Political Science and a Doctorate in Divinity from the University of Geneva. Segesváry was Chaplain of the Hungarian refugees in 1957; Secretary General, Geneva‐African Institute, (1961‐1962); Research Editor, Business International S.A., Geneva, (1964‐1967) and Market Research Manager/Editor, SESAF S.A., Geneva (1967‐1968). He was Head of the Research Department at the Henry‐Dunant Institute, ICRC, Geneva, and Lecturer/Supervisor at the International Trade Center (ITC), Geneva (1969‐1971). Segesváry’s overseas career includes the following positions: Senior Advisor/Project Manager for the United Nations Conference on Trade and Development (UNCTAD), and ITC, in Algeria, Afghanistan and Mali (1971‐1984); short‐term assignments in Turkey, Egypt and Morocco for the United Nations Development Program (UNDP), New York, and ITC, Geneva (1973); Senior Advisor/Consultant, with various UN organizations in New York (1984‐ 1994); assignments in Ghana, Senegal, Tunisia, Cape Verde, Gambia, Mali, Chad, Cameroun, Cambodia, etc. He has been a visiting professor since 1999: Università del Sacro Cuore – Alta Scuola di Economía e

Relazioni Internazionali, Milan (1999); he took part in the European Conference on Problems Related to Immigration in Lecce, Italy (1999); the Conference on Political Perspectives in the New Century, Fondazione Alcide de Gasperi, Rome (2001); at the Institute of World Geography, University of Budapest (2002); Hungarian Academy of Sciences, Budapest (2002); he was a lecturer at the Graduate Institute of International Studies, Geneva, Switzerland (2003). Between 1971 and 1994 he prepared or directed about four hundred studies, documents and reports in the course of his work with the UN. Since 1994, he has published in various languages more than 50 articles and studies. During 2004 and 2005, his lifework was published on the Internet.

Segesváry’s books and collected works are:

The 18th Century History of the Ráday Library (A Ráday Könyvtár 18. századi története) (Budapest, 1992, written in 1955‐1956); in English: The History of a Private Library in 18th Century Hungary: The Library of Pál and Gedeon Ráday (Budapest, 2007); The Realism of Khrushchev: Soviet Policy in the Middle East 1953‐1960 (Le réalisme khrouchtchévien: La politique soviétique au Proche‐Orient, 1953‐ 1960) (Neuchâtel, 1968); The Franco‐German War of 1870‐1871. The Birth of Red Cross Solidarity (La guerre franco‐allemande de 1870‐ 1871. La naissance de la solidarité Croix‐Rouge) (Geneva, 1970); Islam and the Reformation: A Study of the Zurich Reformers’ Attitude Toward Islam, 1510‐1550 (L’Islam et la Réforme: Étude sur l’attitude des réformateurs zuricois envers l’Islam, 1510‐1550 (Lausanne, 1978; reprinted in the USA, San Francisco, 1998, and Lanham, 2002); Inter‐ Civilizational Relations and the Destiny of the West: Dialogue or Confrontation? (Lewiston, 1998; 2. ed. Lanham, 2000); Existence or Transcendence: An Anti‐Faustian Essay in Philosophical Anthropology (1999 Lanham, 2. ed. 2002); Dialogue of Civilizations: An Introduction to Civilizational Analysis (Lanham, 2000), (Civilizációk dialógusa: Bevezetés a civilizációk tanulmányozásába)

(Budapest, 2010); From Illusion to Delusion: Globalization and the Contradictions of Modernity (San Francisco, 1999, Lanham, 2. ed. 2001); The Crisis of Western Civilization at the End of the Millennium (A nyugati civilizáció ezredvégi válsága) (Budapest, 2001); Poems and Writings from my Youth, 1951‐1953, (Ifjúkori versek és írások, 1951‐1953) (Marosvásárhely, 2001); World State, Nation States, or Non‐Centralized Institutions? A Vision of the Future in Politics (Lanham, 2003); Hungarians and Modernity: Cultural and Political Perspectives, (Magyarság és modernitás: Kulturális és politikai perspektívák) (Budapest, 2004); Collection of Essays, Articles and Lectures, 1957‐2005, (2005): http://www.federatio.org/mikes_bi bl.html#68); Twenty‐Five Years in the Service of Co‐operation for Development (Technical Papers, Written by a Senior Advisor/Project Manager of the United Nations) (1969‐1994); Vol. 1. Macroeconomic Perspectives, Area and Sector Studies; Vol. II. Trade Promotion at National and Regional Levels (2006): http://www.federatio.org/mikes_bi bl.html#78. Collection of Essays, Articles Speeches and Lectures, 1994‐2006; Vol. I. Studies and Articles, 1994‐2000; Vol. II. Studies, Articles, Speeches and Lectures, 2001‐2006; (Tanulmányok, cikkek, beszédek és előadások 1994‐2006, 1. Kötet: Tanulmányok és cikkek, 1994‐2000; 2. Kötet: Tanulmányok, cikkek, beszédek és előadások, 2001‐2006 (2006), http://www.federatio.org/mikes_bi bl.html#95; After Dreams About Globalization Towards a Fragmented World (A globalizációs álmok után egy széttöredezett világ felé), 2006, http://www.federatio.org/mikes_bi bl.html#86; Between Continents and Cultures at the Twilight of the Modern Age. Autobiography (Kontinensek és kultúrák között a modern kor alkonyának idején. Önéletrajz) (Budapest, 2009). Among his contemporary colleagues its life achievement is outstanding as a theologian, economist, political scientist and author.

Victor rest in peace! Rev. Dr. Joseph Pungur

Edmonton, AB, Canada


ezerkilencszรกzรถtvenhat


1956‐os szabadságharcunk mementó minden elnyomónknak

A magyar történelem szabadság‐ harcaihoz Bocskai, Thököly, Rákóczi és 1848 dicsőséges sorához méltán csatlakozik az 1956‐os Forradalom és Szabadság‐ harcunk, melynek most ünnepeljük 62‐ik évfordulóját! Amely, mint annyi elődje ugyan elbukott a túlerővel szemben, ám 12 napig a szabadság fényének éltető erejével sugározta be a magyar és minden elnyomás alatt élő népet. Ismételten megmutattuk önma‐ gunknak és a világnak, hogy lehet a magyarokat a diktatúra erőszakával saját érdekeik ellen kényszeríteni – de csak egy ideig. Azután viselnie kell minden elnyomónak, legyen az török, osztrák, szovjet vagy bárki más – tettei következményeit! A modern kommunizmus rémuralmának gyökerei igazában véve a Francia Forradalomig nyúlnak vissza. Ezt kevesen tudják, mert követői és utódai fennen lobogtatták a Liberté, Égalité, Fraternité feliratú trikolort, ám igyekeztek elrejteni azt a rettenetes tömegmészárlást, keresztényüldözést és anarchiát, amit éppen a zászlót vivők és követői követtek el, addig amíg a forradalom Napóleon diktatúrá‐

jába nem torkollott, s bukott el. A Francia Forradalom eszméje és gyakorlata a 19. század szociál‐ demokrata teoretikusai Marx, Engels és követőik munkássága révén jutott el az orosz radikális szociáldemok‐ratákhoz, a későbbi Bolsevisták‐hoz, kommunistákhoz, Leninhez és csoportjához, akik ügyesen kihasználva az I. Világháború végi kaotikus állapotokat magukhoz ragadták a hatalmat Orosz‐országban. Ugyanazt a zászlót lengetve, álnokul szabadságot, egyenlősé‐ get és testvériséget hirdetve és ígérve, a Szovjet Unió a világtörténelem legvéresebb, legelnyomóbb, legrettenetesebb diktatúráját és keresztény‐ üldözését valósította meg, csak sokkal nagyszabásúbban, hatáso‐ sabban és hosszabban, mint francia mestereik. Míg a két világháború között a Szovjet Unió bezártan és izolálva igencsak ismeretlen maradt a világ nyugati része előtt, melynek igazi természetét csak a II Világháború vége felé a Szovjet hadsereg nyugat felé való nyomulása eredményeként Kelet‐ Európa felszabadított, valójában elfoglalt, meghódított és bekebelezett keleti részei tapasztalhatták meg, melyek többsége már korábban kapott ízelítőt abból, hogy mit is jelent szovjet uralom alatt lenni, köztük a balti államok, a finnek, a lengyelek, balkániak és a magyarok. Ami minket magyarokat illet: a trianoni békediktátumot, mely elrabolta népünk egyharmadát, s országunk kétharmadát, Lenin 1920‐ban őszintén ellenezte s „imperialista békének” minősítette, és igaza volt. Sztálin 1947‐ben a párizsi békediktá‐ tumban meg maga követelte

­ 15 ­

országunknak a trianoni béke‐ diktátumnál súlyosabb megcsonkí‐ tását! Hol volt itt a híres elvszerű kommunista következetesség? Sztálin tartott a magyaroktól, ismerve Habsburg‐ellenes négy szabadságharcunkat, s az 1919‐es magyar kommunista fiaskót. Ezért a magyarokra külön politikát szabott: kicsivé, szegénnyé, erőtlenné, és kiszolgáltatottá kellett minket tenni. Sehol annyi háborús bűnöst nem végeztek ki, mint nálunk; sehol annyi kirakatper nem volt mint nálunk; sehol annyira tönkre nem tették a polgári középosztályt és a jómódú parasztságot, mint nálunk; sehol nem üldözték olyan rafináltan az Egyházat, mint nálunk; talán sehol nem volt olyan magas a szovjet megszálló erők száma mint nálunk, és sehol annyira nem gyaláztak meg becsületében egy nemzetet, mint minket! S mi történt 1956 október 23‐án? Az amit a lélektan így ír le: minden bántás, verés és megalázás, megszorítás, tiltás, minden kifosztás, gonoszság és ördögi tett nem múlt el nyomtalanul – hanem a kollektív magyar lélek tudatalattijába süllyedt alá, s ott szép csendesen forrni kezdett, s amikor a feszültséget már nem lehetett tovább lefojtani – hirtelen robbant s ez tíz éves kommunista diktatúra után 1956. október 23‐ án következett be! Hol vannak ma már elnyomóink? Nincsenek! Népünk pedig él és virrul, bár kicsi, de Európa népei kezdenek felnézni reánk vezetésért új kihívások és veszedelmek között! Legyen mindez mementó jelenlegi és jövőbeli elnyomóinknak! Dr. Pungur József

Edmonton, AB, Canada


Profile for Montreal Reformed

GYÜLEKEZŐ 2018 REFORMÁCIÓ  

GYÜLEKEZŐ 2018 REFORMÁCIÓ PROTESTÁNS DIASZPÓRA ANTOLÓGIA www.gyulekezo.com

GYÜLEKEZŐ 2018 REFORMÁCIÓ  

GYÜLEKEZŐ 2018 REFORMÁCIÓ PROTESTÁNS DIASZPÓRA ANTOLÓGIA www.gyulekezo.com

Profile for hunited
Advertisement