Page 1

Gyülekező protestáns diaszpóra

P RÓ F É CI ÁK

2018. 09. 11.

valószínűleg egy minden eddiginél pusztítóbb háború jön


2018 SZEPTEMBER

IMPRESSZUM

Gyülekező antológia jellegű protestáns szöveggyűjtemény a magyar diaszpórából az öt lakott kontinensen tördelő : György L. Attila Montreal, QC, Canada email:montreformed@gmail.com

* protestáns lelkészek írásait javítás és rövidítés nélkül adjuk közre kézIratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza mint lingua franca, angol nyelvű írásokat is közlünk * beküldött írásért honoráriumot nem áll módunkban fizetni, sem bármilyen költségtérítést eszközölni, * a megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a GYÜLEKEZŐ hitvallási, filozófiai vagy társadalom‐ kritikai álláspontját, * a közlésre került írásokért a szerzők maguk vállalnak mindennémű felelősséget. * ha egyéb megjegyzés nincs a képek a wikipediaról és a pixabayről származnak

TARTALOM:

PHOENIX, AZ, USA Demeter Zsolt: VERS: SZÁRAZAJTA VERS: ŐSZI SZÉL

3 4

Nt. Lizik Zoltán: UTOLSÓ IDŐK 5 "Mi minden lesz még az emberiség

történetében? Mi fogja jelezni a véget? A nagy nyomorúság 7 éve. A politikai, gazdasági, katonai, Babilon bukása. "

KAPCSOLAT ÉS KÖZÖSSÉG

8­9

A MIÉRTEK VÁLASZA

14­15

"Olvastam egy áhítatos könyvben azt, hogy az Istennel való kapcsolatért az Isten a felelős. Vagyis, hogy kapcsolat jöjjön létre Isten és ember között, ez az Isten dolga, felelőssége." "Még Ábrahám is csak 175 évet élt. Szóval az ő élete rendkívüli volt. Jóval későbbi századokban Mózes már csak 70, vagy ha feljebb 80 esztendőről beszél az emberi életet illetően."

Rev.Dr.Pungur József: BETELŐ PRÓFÉCIÁK 6­7 "Ma, sajnos, nem a Tízparancsolat

korát éli a hajdanvolt keresztény civilizáció, hanem az Aranyborjúét. A középkori keresztény Európa lassan és fokozatosan csúszott le Isten imádásától és törvényei követésétől az aranyborjú bálványának imádásáig."

LESZÜNK VAGY NEM? KERESZT A ZÁSZLÓN

10­12 13

György Attila: PRÓFÉCIÁK 16 "Jézus maga is azt mondta azonban, hogy a nagy háborúk bekövetkezte még nem a vég. S valóban úgy kell, hogy legyen, mert a nagy háborúkat a Messiás békeidőszaka követi ..."

www.gyulekezo.com


SZÁRAZAJTA REFORMÁTUS TEMPLOM w i k i p e d i a ­ Ma r k o L a c i

Demeter Zsolt

A Tizenhárom Szárazajta‐i vértanú emlékére, akiket. galádul legyilkoltak 1944. szeptember 26‐án.

Iskola pincéjében bogos tőke kétséges éjben a múlt őre nem tudom mi van rátapadva könny? vér? nyomorult hálacsók ? redőiben megsárgult képek lehullott fejek Tizenhármak neve Delet üt a toronyóra s a szégyen marta a létünk szembe velünk csonka férfiak roskadnak halomba dob pereg ‐ vizes kötél suppog ócska fajankók játszanak

Uram ! hogy tegyem tőkére fejem ? nyomorék testem ! Fehérre meszelt arcokon ömlik a könny sarogján sajgó fájdalmak özveggyé lettek kalapok‐hárászkendők Ó Tízenhárom ! kiáltom nevetek Szentek legyetek Ó Tizenhárom ! – félek s néma minden lélek

Gyászt gubbaszt az égen alant egy nagy Golgota varjúsereg károg gyanús zsindelyek fölött s gyökérszagú a föld párája annak ki kettétörött Én nyughatatlan próféta kit szőr‐csont‐koncertben ecet üdít hirdetem : rám borul A Koponya Katakomba Tizenhárom fekete kaftánja.


Demeter Zsolt

Őszi szél "... mint a vándormadarak, jönnek‐mennek, láthatok őszt,... " ( Dobrosi Andrea )

Napnyugta. Fújdogál, kert alatt hűvös fák között , fonott holdfény . Dombok hátán sárgán, őszülő csend. Belénk dobban a fázós, késő délutáni összebújos séta, madárszőtte ágakon őszi nyikorgás, száraz ágak , elvirágzott illatok . Barázdában szállásra váró búsongó falevelek. Befon, meleg barna színben átöleli arcomat az estéli csendesség. ‐ Mennek a madarak is, én is mennék ...


nyomorúság. Az utolsó idők várható eseményei nagy Az új templom, Mi minden lesz még az emberiség történetében? Mi fogja jelezni a véget? A nagy nyomorúság 7 éve. A politikai, gazdasági, katonai, Babilon bukása. A globalista világ összeomlása. Bekövetkezik a szakadás, a hittől való elszakadás, az egyház hitehagyása, mert megjelenik a veszedelem fia, a bűn embere, aki erre ráveszi az akkori egyházat, hiszen már mindent megszerzett, most még ezt is meg akarja szerezni, s így lesz az egyházból nagy parázna. Ő, az Antikrisztus, Isten fő ellensége, beül majd Isten templomába is, istenként imádtatja magát, csak önmaga imádatát fogadja el, minden mást megtilt. Jel. 13,5‐8. Isten viszont ismeri az Övéit, s tudja kit kell felvennie, s kit kell otthagynia az elragadtatáskor. Az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik! Máté 24,40 Ekkor tétetik félre, vonatik vissza az, aki visszatartja a törvény‐ szegéseket, az Isten törvényét lábbal fogják tapodni, vagyis minden visszatartó erő megszűnik, a hívek elragadtatnak, a Szentlélek, aki eddig vigyázta a rendet, elhagyja a Földet. 2.Thess.2,7‐8.: teljes káosz, összeomlás. Az elragadtatás először a Krisztusban elhunytakra vonat‐ kozik, mert először ők fognak feltámadni, azután, akik akkor fognak élni egy szempillantás alatt elváltoznak, transzformálódnak és elragadtatnak együtt az Úr elé a levegőbe. Az Úr eljön az Övéiért, de csak a levegőben találkoznak. Hazaviszi őket az Atyai házba, ahogy megígérte. János 14. Ezután történik meg a Mennyben hívek megítélése. Mindnyájunknak meg kell állnunk a Krisztus ítélőszéke előtt! ‐ 2. Kor. 5,10. mondja Pál, hogy kiki megjutalmaztassék, aszerint,amit e testben cselekedett, vagy jót vagy rosszat. Különböző lesz a jutalom. A győztesek, romolhatatlan, vagy hervadhatatlan koronát kapnak.

1. Kor. 9,15. A mártírok, a hűek mindhalálig az élet koronáját Jel 2,10. A vezetők, a pásztorok, vének a dicsőség koronáját. 1. Pét. 5.2‐4. Mások az igazság koronáját, mint Pál. 2. Tim. 4,8. Ezt követi a Bárány menyegzője. Jel. 19:6‐10. Krisztus visszatérése az övéivel, a második eljövetel. Az Armageddoni csata. Krisztus szájának leheletével megsemmisíti ezeket az ellene és Izrael ellen támadókat. A fenevad és a hamis próféta a tűzzel égő tóba vettetik. Itt vigyázni kell az idővel. Dániel szerint 1260 nap telik majd el, aztán mégis 1290 nap lesz a fontos, majd egy rejtélyes üzenetet is kap, boldog, aki megéli az 1335. napot. Mi minden történik ez alatt az idő alatt? 30 nap a különbség először, azután 45 nap, vagyis 30+15 nap=75 nap. Boldogtalan, aki nem éli meg, mert meghal. Mielőtt eljönne az 1000 éves uralma Jézusnak, nagy változásoknak kell beállni az emberiség életében. Első a Sátán megkötözése és bezárása. Második a népek megítélése. Máté 25:31‐46. A juhokat el fogja választani a kecskéktől, az értékeseket, a kevésbé értékesektől, az Övéit, a nem Övéitől. Jézus vasvesszővel, fegyverrel, erővel fogja legeltetni a népeket. Összetöri majd őket. Sok ellenséges néppel le fog számolni, mielőtt uralkodni kezdene. Jel. 19,21. Isten megígérte, ellenségeit lábai elé veti. Ez lesz az az időszak. Zsolt. 2,8‐12. Aki nem szereti Őt, aki nem enged neki, az beleütközik és összezúzatik! Máté 21,44. A harmadik templom lerombolása, amit az Antikrisztus felépíttetett és megszentségtelenített. Ezt nyilván nem fogja Jézus használni. Most még nem épült fel ez a templom, de nagyon gyorsan és sietve fel fogják építeni. Ez egy csalhatatlan jel, szüksége lesz rá az Antikrisztusnak tervei beteljesítéséhez, mielőtt eljön a

­5­

a negyedik templom felépítése, Izrael megtérése Ezék. 43,4‐7. Az új szív adása, Jer. 31. Az Ószövetség híveinek és a nagy nyomorúság szentjeinek feltáma‐ dása, Máté 24,31. Trombita fog szólni és feltámadnak a halottak. 1. Kor 15. Sok mást is le kell majd rombolni és fel kell majd építeni a Krisztus uralmára. Nagy földrengés is lesz, hegyek szakadnak ketté, lesznek jelek az égen és a földön. Nem fog könnyen menni, egyik napról a másikra minden. Az 1000 éves uralom. Az emberek Istentől tanítottak lesznek. Leszerelés, béke valósul meg. Megszűnik az állatokban a vadság, együtt lakoznak majd az ellenségek, a farkas a báránnyal. Hosszú életűek lesznek az emberek, Izrael lesz a feje a népeknek, Jeruzsálem lesz az új világ központja. Dávid trónja felállításra kerül. Krisztus uralkodik. Az 1000 év végén a Sátán eloldoztatik, elmegy keres magának valókat, s fog találni még 1000 esztendő után is, akik inkább őt választják, mint a Krisztust! Góg és Magóg! Az ember javíthatatlanul romlott! Akiket megsemmisít Jézus tűzzel. A Sátán a tűzzel égő tóba vettetik, ami számára készült és angyalai számára. Máté 25. A halottak egyetemes feltámadása. Minden kiadja a halottakat, akármi nyelte is el azokat. Az utolsó ítélet, a nagy fehér trón előtt. Megítéltetnek cselekedeteik szerint, a megnyitott könyvek szerint, a Bárány Élet könyve szerint. Az angyalok megítéltetése. A második halál. Jel. 20,14. A régi világ megsemmisülése tűz által. Új ég, új föld, új Jeruzsálem. Krisztus átadja a hatalmat az Atyának és ismét Isten lesz minden mindenekben. 1. Kor. 15:28. Isten visszavonul magába, a Teremtés előtti állapotába. Eddig Benne éltünk, voltunk és mozogtunk. Ap. Csel. 17:28. Lizik Zoltán, Windsor, ON,


Betelő próféciák

"Megbüntetem az atyák vétkeit a fiakban harmad és negyedíziglen” (II. Mózes 20:5). Ma, sajnos, nem a Tízparancsolat korát éli a hajdanvolt keresztény civilizáció, hanem az Aranyborjúét. A középkori keresztény Európa lassan és fokozatosan csúszott le Isten imádásától és törvényei követésétől az aranyborjú bálványának imádásáig. Ma jobban, mint valaha az arany, a pénz, a gazdagság, az anyagi jólét megszerzése és birtoklása az élet főcélja – nemcsak a hatalom csúcsain élőknek, hanem a tömegeknek is, vagyis a bolygón élő s egyre növekvő 7 milliárd embernek. Ebből a tényből ered mai világunk számos megoldatlan problémája, mint a modern népvándorlás. Növekvő tömegek dörömbölnek a nyugati államok kapuin, bebocsátást kérve, hogy aztán teleszüljék s a maguk törvényeivel alakítsák át a jólelkű befogadók földjét. Vagy ott van a modern kapitaliz­ mus esete. A nagyobb haszon kedvéért gyáraikat szegény országokba telepítették, ahol filléres a munkabér.

Ezzel otthonukban munkanélküli­ séget teremtettek, s külföldön meg eltulajdonították a modern tech­ nikákat, s az így termelt porté­ káikat olcsóbban adják el világ­ szerte, de most már saját zsebre. Mindehhez járul a vallási talajon felnövő radikalizmus és terro­ rizmus, mely lassan elborítja a világot. A Nyugat meg észrevévén, hogy lassan kicsúszik kezéből a világ, új stratégiát alkalmaz, nemcsak erőt – tankokat, bombázókat – vet be pozíciói megtartására, hanem emellett pénzügyi eszközt is – a bankokat –, amelyek nyakló nélkül adnak kölcsönt minden megszorult országnak, persze magas kamattal, amely adóságcsapdának bizonyul. Ekkor kezdenek újra parancsol­ gatni.Mindez nem hoz megoldást, hanem mélyebb válságot, nyomort és pusztulást. Nem csoda, hiszen ez a bálványimádás bére! De ne menjünk ilyen messzire: maradjunk a magunk körénél. Nevezetesen két dátumnál: 1920­ nál és 1947­nél. Az első a Párizs melletti Trianon­ palotában reánk kényszerített békediktátum volt.

­6­

Kezdődött Woodrow Wilson amerikai elnök 14 pontos béke­ javaslatával, melyben igazságos békét ígért a központi hatalmak­ nak.Mindebből semmi sem lett – az egész csaléteknek bizonyult. George Clemenceau francia miniszterelnök befolyása alatt álló békekonferencia meghirdetett cél­ ja az Osztrák­Magyar Monarchia területén élő nemzetiségek önálló állammá szervezése és a baráti államok megnagyobbítása volt. Így alkották meg Csehszlovákiát, Bohémia, Morvaország, Felvidék, Kárpátalja elcsatolása révén; Szerbiát, a későbbi Jugoszláviát, Horvátország, Bácska, Bánát fele elvételével; Románia megkapta Erdélyt, a Partiumot és Bánát felét; Olaszország Tirolt szerezte meg Ausztriától, s Ausztria a Határ­ őrvidéket Magyarországtól. Az még elfogadható lett volna, ha az új határokat az etnikai határok mentén húzták volna meg, mint az Magyarország határa volt 1941­ ben a háborúba lépése előtt. Azonban nagyobbrészt színtiszta magyar területeket is elcsatoltak 3.5 millió magyarral (Dél­ Szlovákia, Callóköz, Erdély, Partium, Bácska), ami teljesen indokolatlan és igazságtalan volt. Mindemellett nagy hadisarcot is fizetni kellett. Ezzel az idegen és ellenséges uralom alá vetett magyarságnak megkezdődött a jogfosztása, üldö­ ése, kisemmizése és elnyomása. Ezzel megvalósulni látszott Clemenceau titkolt terve: Németországnak keletről való bekerítése francia­barát államok­ kal, s így Franciaország európai hegemóniájának helyreállítása, a­ mit még Napóleonnal vesztett el. A trianoni békediktátumnál igaz­ ságtalanabb, alábbvalóbb és gyalázatosabb békediktátumnak nem akad párja az írott történelemben. És ez ellen a győztes, szintén keresztény népek egyike sem emelte fel szavát! Anglia, Amerika, Olaszország mély hallgatásba burkolózott. Az, hogy mindez ellen csak Lenin volt képes felemelni szavát – találóan minősíti a békecsinálókat!


Hogy is mondja a Biblia? „Megbüntetem az atyák vétkeit a fiakban”. Húsz évvel a trianoni béke­ diktátum után a békét kikény­ szerítő atyák fiai már ítélet alatt álltak. Már 1940 májusában alig hathetes háború után a franciák csúfosan elbuktak, s békeszer­ ződést voltak kénytelenek aláírni. Anglia bár harcolt, de Pyrrhus­i árat fizetett győzelméért: végül is elvesztette gyarmatait, s ezzel világhatalmát. Aztán Csehszlovákia és Jugosz­ lávia bomlott szét, bizonyos értelemben Románia is, s úgy kellett újra összetákolni ezeket. Amerika ugyan kikerült a nagy gazdasági és háborús válságból, de nem tudta, vagy nem akarta győzelmét a világ nagy problémái megoldására fordítani, ehelyett jólétben dőzsölt, ami végül is a romlás útjára vitte. Mára a nyugat idegen népek, kultúrák és vallások beözönlésével saját megújulásának vélt emlék­ művet állítani s nem tudja hogy valójában a maga epitáfiumát állítja.fel. A másik sorsdöntő dátu­ munk 1947,a Párizsi Békediktátum aláírása a vesztett II. Világháború után, amely súlyosabb feltételekkel helyreállította a trianoni békediktá­ tumot. Ennek aláírásakor az or­ szág szovjet katonai megszállás alatt volt s maradt 1991­ig. A nemzetközi jog az ilyen szerződést érvénytelenek tartja – dacára ennek egy állam sem tett ellene semmit, még szavakban sem! Kárpátalja a Szovjetunióhoz került, néhány község Pozsony alatt meg Bratislavához, hogy nagyobb biztonságban legyen! A háború még át sem viharzott az országon már megindult a magyar­ üldözés. Kárpátaljáról 40.000 magyart hurcoltak el kényszermunkára a Szovjetunióba, Bácskában 40.000 magyart szörnyű kínzások után mészároltak le Titó partizánjai. Szlovákiában a Beneš­dekrétumok közel 1 millió magyart fosztottak meg minden jogtól, sokat deportáltak cseh földre, 100.000­et üldöztek át a határon az anyaországba.

A Romániához visszakerült Észak­ Erdélyben a Maniu­gárdisták ölték tömegesen a magyarokat, vagy hurcolták börtönbe. Az újra megcsonkított Magyaror­ szágról a hadifoglyokon kívül még 700.000 civilt vittek el a Szovjetunióba – a háború után! Ebben az időben a Trianonban és Párizsban ránk erőszakoló nem­ zedék következő generációja került isteni ítélet alá. Vagy nem ezt hozta rájuk az, hogy a szabad világ ölbe tett kezekkel nézte, amint 1956 őszén kivívott szabadságun­kat a Vörös Hadsereg brutálisan leverte és a résztvevőket kegyetlenül megbüntették? Ez a tragédia egyrészt leleplezte a kommunista rezsimek igazi lényegét: a végtelen terrort, másrészt leleplezte a nyugati demokráciák képmutató politikáját, azt, hogy Magyarország éppúgy nem várhat tőlük hathatós segít­ séget, amint ahogy nem várhatott soha történelme folyamán – Buda felszabadításán kívül 1686­ban –, de ez már összeurópai érdek volt! 1956 őszén Budapest utcáin a nagyhatalmak akkori nemzedéke elvesztette az elnyomott népek bizalmát. Ez az áruló nyugati nemzedék azon ítélet alá esett, mint az útszéli áldozatot messze elkerülő klerikusok Jézus példázatában (Lukács 10: 31­32). Az 1989­90­es rendszerváltás utá­ ni magyar nemzedék a segítség reményével tekintett a nyugati demokráciákra. Remélte, hogy segítenek nekünk betagolódni az ő életvitelükbe, gazdasági rendsze­ rükbe és világukba. Ehelyett hamar keserűen rá kellett ébredni, hogy mi csak piacnak kellettünk. Ehhez le kellett építeni iparunkat, eladni mindent, ami ingó, vagy ingatlan vagyon volt. Bankjaik elözönlötték az országot, nyakló nélkül kínáltak kölcsönt boldognak és boldogta­lannak. A munkahelyek drámaian fogytak, kereset nem volt, a kölcsönt fizetni kellett. Megindult az elszegényedés. Az állam bevételei csökkentek, külföldi hitelt kellett

­7­

felvenni még az adósságok kamatjai fizetésére is. Jöttek a megszorítások, s vele millióknak a mélyszegénység. A trianoni és Párizsi békediktátumokat ránk kényszerítő atyák legújabb nyugati nemzedéke vajon nem áll­é büntetés alatt? Vajon nem isteni büntetés az, hogy országaikat egyre nagyobb és nyomasztó mértékben özönlik el idegen kultúrájú, törvényű, vallású és szokású népek? Azt remélték, hogy a jövevények majd beilleszkednek a befogadó társadalomba. Ehelyett azt várják, hogy a befogadók illeszkedjenek hozzájuk. A befogadók most kezdik megtapasztalni azt, amit az elszakított 3.5 millió magyar ma is keserűen tapasztal, hogy mit is jelent saját szülőföldjükön idegenként élni – és ez még csak a kezdet. Várták azt is, hogy az újak munkájukkal hozzájárulnak a társadalom értékeihez, ehelyett sokan inkább választják a szociális juttatásokon való függést. Vajon nem ítélet­é az, hogy ezek a társadalmak a szétesés állapotának jeleit mutatják: a nagyfokú individualizálódást, a maguknak való élést, az összetartás, a szolidaritás és erkölcs fokozódó hiányát, és a csak anyagi értékekre és szenzuális élményekre való összpontosítást? Az ilyen társadalmak napjai meg vannak számlálva, mert belülről romlottak meg és gyengűlnek el. Nincs már vallásos hit és erkölcs, mely az egyedi embereket közösségbe fogná össze, mint cement a téglákat. Eltűnnek hirtelen, mint az egykor volt nagy és hatamas birodalmak. Az írás korunk falán van, mint akkor: „Megmérettél … és híjával találtattál!” (Dániel 5:27). Mára a nyugat idegen népek, kultúrák és vallások beözönlésével saját megújulásának vél emelékművet állítani s nem tudja hogy , hogy a maga epitáfiumát alkotja meg melyre ez lesz vésve: “Hic Fuit Occident” (Valaha Itt Volt Nyugat”). Dr. Pungur József


Kapcsolat és közösség 2018.08.26. Lectio: 1. János 1,1‐ 10. textus: 1. János 1,6 Kedves testvérek! Olvastam egy áhítatos könyvben azt, hogy az Istennel való kapcsolatért az Isten a felelős. Vagyis, hogy kapcsolat jöjjön létre Isten és ember között, ez az Isten dolga, felelőssége. Őneki kell jelentkeznie, mint ahogy tette ezt a csipkebokornál, amikor Mózesnek megjelent. De az Istennel való k ö z ö s s é g‐ ért te magad vagy a felelős. A közösséget ápolni kell, fenn kell tartani, és ezért mi magunk vagyunk a felelősek. Isten nem fogja ránk erőszakolni magát. Keresni kell, jönni kell. Bizonyítani kell, mint G.Piroska tette. Este egy vendégségben volt, sokáig tartott, de reggel itt volt a templomban, az fel nem tarthatta, ha akkor leány volt, reggel is legyen leány. Még Zoli bácsi sem akarta elhinni, hogy jött templomba. Nagyon megfogott és nagyon elgondolkoztatott ez a szép megkülönböztetés. Hogy találkozzál az Istennel, legyen kapcsolatotok, ezért az Isten a felelős. Ő ezért meg is tett mindent. Elküldte a Fiát ebbe a világba, hogy legyen kapcsolatunk. Megismerhető legyen igazán az Isten, ne csak fogalmaink, elképzeléseink, látomásaink legyenek róla. Az Élet megjelent és mi láttuk, hallottuk, megismertük, tapintot‐ tuk, látjuk ez a szemtanúk beszámolója, a közvetlen tanuké, hivatkoznak egy történelmi tényre, megjelent, megszületett, ez a történet nem spekuláció, hanem reális valóság. Érdekes, hogy a tévtanítók legelőször nem Jézus Istenségét vonták kétségbe,

hanem emberségét. Ők tagadták Isten emberré lételét, Jézus testet öltését, mivel a test a bűnös, azt mondták: Isten nem öltözhetett testbe. Azt tanították nem Ő jött le ebbe a világba, nekünk kell felmenni hozzá. Erre találtak ki valótlanabbnál, valótlanabb történeteket, elra‐ gadtatásokat. Az Evangélium nem ilyen. Így jár az, aki magának hisz és a maga bölcsességének és nem bízik az Istenben, hogy Ő tökéletes és amit tesz az is tökéletes. Amikor nem hiszünk a Szűztől való születésben, tévelygünk, mert itt nem vérből, nem testnek akaratából, sem férfiúnak indulatából, hanem Istentől /Szentlélektől/született. Jn 1,12. Ezért nem örökölte a bűnt. Mindenben hasonló lett hozzánk kivéve a bűnt! 1. Jn 3,5. Jézust sokan látták mások is, nem csak a tanítványok. A főpap, a farizeusok, írástudók, Pilátus, de nem ismerték fel, ki is Ő? "Istenségét elrejtette midőn testünket felvette." Csak a hit ismerte fel: Te vagy a Krisztus! Aztán az Ő tanítását biztosította az Isten az apostolok által, majd

­8­

gondoskodott azok írásba fogla‐ lásáról és gondoskodott igehirde‐ tőkről, templomokról, szószékről, gyülekezetekről. Szóval Isten elég sokat tett azért, hogy 2000 év után is legyen, lehessen kapcsolat, elég módsze‐ resen, komfortosan cselekedett mindent. Több ezer év óta működik ez a lehetőség. A kapcsolat felvehető, megteremthető bárhol a világon, bármelyik helyen, bármelyik országban, faluban vagy városban. De ennek ellenére nincs közvetlen Isten kapcsolatra lehetőség! Nem érhető el misztikus úton sem, a világból való transzcendens kilépéssel, csak hit által érhető el, az apostoli tanítás útján. Az apostolok nem kezelték titokként ezt a kapcsolatot, megosztották azt másokkal mindenfelé. De ennek ellenére valljuk, hogy itt van láthatatlanul, fogja a kezünket, mint egy festményen, képen vagy szobron. Ő áll a középen, mi mellette, körülötte. Itt van most is: Veletek vagyok minden napon minden napon, ezen a mai napon is. Mit mondott Tamásnak: Mivel láttál engem hiszel, boldogok azok, akik nem látnak engem, de hisznek. Vagyis az első tanuk ideje elmúlt, helyükre a hitben élő tanuk léptek. Nem veszített semmit jelentőségéből a tanúskodás, hogy azt éppen az akkor éltek mondják el, a korabeliek, vagy a ma élők, mert a hit tartalma ma is ugyanaz! A hangsúly soha nem azokon van, akik látták, hallották, tapin‐ tották, vagyis az embereken, hanem Jézuson, akit láttak, hallottak, tapintottak, mint a feltámadás után a hitetlen Tamás is tette! Tapintotta, érintette, de finoman, mert most már tudta kit érint! Én Uram és én Istenem! Hogy ebből a kapcsolatból közösség is legyen, ez rajtam áll. Ápolom‐e ezt a kapcsolatot?,


Bármikor igénybe vehető, ahogy a villanyáram, ha van konnektor, ha van csatlakozó, azonnal működik, Isten azonnal elérhető, nem hetek, évek múlva, most rögtön. Csak szólj, imádkozz, kérj. Ismerni kell ennek a működésnek a titkát. Most, hogy nincs itthon a feleségem még egy pár napig, nem csak arról van szó, hogy ott van a tűzhely és lehet sütni‐ főzni, de azt tudni is kell bekapcsolni, vagyis, ha ügyetlen, képzetlen az ember, nincs ebéd! Ugyan ez van a kávéfőzővel, mosógéppel, a vasalóval stb. Istennel is! Van Biblia, énekeskönyv, stb, de ha nem ismerem? Isten biztosította a tüzet az emberiségnek, de nem főzte meg, nem sütötte meg az ételt, azt nekünk kell csinálni, ha enni akarunk. A kapcsolatot biztosí‐totta az Isten, de nekünk tudni kell élni ezzel a lehetőséggel, de már János figyelmeztet első levelében arra, hogy ezt sem lehet akárhogy csinálni! Ha azt állítjuk, hogy közösségünk van Istennel, de közben sötétségben járunk, hazudunk és nem az igazságot cselekesszük. Mivel az Istennel való kapcsolat megváltoztatja az embert. Új teremtéssé teszi. Az Istennel való kapcsolat megszenteli az embert, szentté teszi és abban a pillanatban szakít a sötétséggel, a bűnnel és ezentúl a Világosságban jár, Isten jelenlétében. Az Istennel közösséget tartó ember nem lehet két életű, nem sántikálhat kétfelé, vasárnap így, hétközben úgy! Elkötelezettnek kell lennie, mint a házasságban élőnek, hűség, tisztaság, ragaszkodás egymás‐ hoz. Ez rajtam múlik, milyen kapcsolatom van a feleségemmel. Ugyan így az Istennel való kapcsolatom is, látszik!

A sötétség az az állapot, amikor az ember vétkezik, nem jár elhivatásához méltóan, hanem félrelép, tudatosan vétkezik. Ez nem vakság, rosszabb annál, ez már szándékosság. A világosságban való járás az az Istenhez szabott magatartás, igyekezet a jóra, elnyerni tetszését, hogy kedvesek legyünk Ő előtte. Ez is meglátszik. Láttok ilyen igyekvő embereket? A tévtanítók dicsekedtek ugyan az Istennel való titkos kapcsolatukkal, de vallásosságuk‐ ból teljesen hiányzott a másik ember, az Egyház, a közösség. A hithez hozzátartozik a másikkal való közösség, a szentek egyessége is. Aki nem vállalja fel az Egyházat és annak jelenlegi tagjait, az valójában nem lehet igazán Istenfélő ember. Ez nem emberi alapon választott közösség, ide Isten gyűjti az Övéit, ez az Ő serege. Ki vagy te, hogy ezt lenézzed, megítéljed ezt a sereget, ezt a népet? Itt az egység csak imádság által jön létre. Jézus kérte ezt és főpapi imájában imádkozott is ezért, mert ez nehéz feladat, elfogadni a másikat, akár az ellenségemet is, mint annakidején Pált/Sault/. Krisztus az Atyához vezet bennünket, mert mindnyájan az Ő Családjához tartozunk, ezért egymáshoz is tartozunk, nem csak az Istenhez, Isten nem magános! Neki gyermekei vannak! A mások iránti magatartásunk bizonyítja, vagy éppen cáfolja azt az állításunkat, hogy világos‐ságban, hitben járunk‐e vagy sötétségben? A tévtanítók még a bűnt is átfogalmazták, letagadták: Nincsen bűn mi bennünk! Nem tartották bűnnek azt, hogy nem hajlandók becsülni és szeretni a többi keresztyént.

­9­

Az Isten világosságában élő keresztyéneknek nem esik nehezükre a másikkal való közösség. A bűnt nem letagadni kell, hanem megvallani, tanítja János. Az Isten a bűnbánónak megbocsát és Jézus Krisztusnak vére eltörli minden bűnünket. A hazatérő, tékozló fiúnak, aki bevallotta, hogy vétkezett, visszafogadta, megtisz‐tította. A nagyobbik fú nem tette ezt, nem ismerte ahhoz elég jól magát, sőt elbizakodott volt, mert mindenki fölé helyezte magát. Ő csak a testvérét ismerte, aki paráznákkal emésztette fel a vagyont, játszotta el, és atyját, aki meg levágatta ráadásul neki a hízott tulkot is, vagyis akiket bántott, kritizált, és megítélt. Mit mond neki az apja? Fiam, nem tudsz örülni! Csak bosszankodni, mérgelődni, haragudni tudsz! Nem tudsz örülni annak, hogy ez a te testvéred elveszett, de csoda történt, megtaláltatott. Meghalt és mégnagyobb csoda történt, feltámadott! Valami nagyon nagy dolog történt a te testvéreddel! Hiszed‐é ezt, belegondoltál te igazán ebbe? Nagyon igazságos vagy te fiam, de nem vagy kegyelmes, irgalmas, nem vagy megbocsátó! Nincs szíved! Szeress, örülj, bocsáss meg! Aki nem tud megbocsátani, az nem szeret! Haragudni lehet, ezt még Pál apostol is elismeri. De vétkezni nem! A nap le ne menjen a ti haragotokon! Rövidre van szabva a megbocsá‐ tás ideje és lehetősége! Bocsássatok meg egymásnak, szeressétek ti is egymást kedves testvérek! Ámen. Lizik Zoltán Windsor, ON, Canada


CALGARY

Leszünk vagy nem? A Francia Forradalom (1789) óta a kereszténység, majd a nemzeti államok fokozatosan keresztény‐ ellenes filozófiái, ideológiák, mozgalmak és idegen vallások támadása alatt élnek. Többek között ide sorolhatjuk a marxizmust, kommunizmust a nemzeti szocializmust és a kozmopolitizmust. A kommunista rendszer által kihalásra ítélt egyházak meg töredezett, kifosztott és mártír állapotukban is a magyarság leghatásosabb védőbástyájának bizonyultak. Ennek a tételnek az igazságát bizonyítják egyrészt az elszakított területeken, másrészt az óhazában élő s ötven évig kommunista rezsimek elnyomása alatt élt egyházak, melyeknek vigasztaló, bátorItó, hitet és a magyar öntudatot ébren tartó szolgálata nélkül a magyarság sokkal nagyobb veszteségekkel élte volna át azt a tragikus korszakot. A nyugati szórványmagyarságnak is az egyház volt a fő megtartója. Ahol egyház volt, ott megszerveződött a magyar élet. Az egyház égisze alatt alakultak meg az iskolák, a kultúr‐és‐ sportcsoportok, s keltek a maguk szárnyára. Éppen úgy igaz az is, hogy addig lesz szervezett magyar élet, amíg lesz egyház. Ahol az egyház becsukja a kapuit, a szervezett magyar élet előbb‐

utóbb megszűnik. Különösen vonatkozik ez a szórványmagyarságra – miránk. A diaszpórában élő, így a kanadai magyar egyházainak fennmaradása a szigetmagyarság megmaradását biztosítja, tehát nemzeti érdeket szolgál. Egy egészséges nemzetpolitikát folytató magyar kormánynak előbb‐utóbb fel kellett ismernie az egyházak magyarságmentő szolgálatát, nemcsak a diaszpóra magyarsága, hanem a hazai tömbmagyarság vonatkozásában is. Jelenleg Kanadában több mint 315 ezer magyar él, számuk egyre növekedik. Betelepülésük 19‐ik század harmadik negyedében kezdődött gazdasági okokból. A legtöbbjük nem akart végleg Kanadában maradni, hanem vissza szeretett volna térni szülőföldjére a megkeresett dollárokkal. Az első világháború utáni a Trianonban szétszakított ország azonban maradásra késztette őket. Új betelepülési hullámot jelentettek az elszakított részekből elüldözöttek. Calgary‐i gyülekezetemben volt egy igen idős asszony, akinek családját 1921‐ben üldözték el a románok a Temesvár melletti jó, feketeföldes birtokukról, s Kanadában találtak új otthonra). A második világháború előtt és után, majd a kommunizmus hatalomra jutását követően is sok, főleg Nyugat‐Európában rekedt magyar telepedett le

­ 10 ­

Kanadában. Később az 1956‐os levert forradalom ‐és szabadság‐ harc menekültjeinek tízezreit fogadta be Kanada. A Kádár‐rendszer idején is folyamatos volt a magyar beszivárgás Kanadába. Az 1989‐90‐es rendszerváltás idején szintén jelentós számú magyar emigrált Kanadába. Az utódállamokban történt rendszerváltozások megrázkódta‐ tásai miatt jelentős számú magyar emigrált Kanadába Erdélyből, a Felvidékről és a Délvidékről. 1965 után ez volt a legnagyobb magyar kivándorlási hullám. (Ebben az időben még Edmontonban voltam lelkész, s a gyülekezet 150 magyart támoga‐ tott, akik nyugat‐európai táborokban rekedtek, s áthoztuk őket Kanadába). Jelenleg is van magyar beáramlás Kanadába, mely volumenében ugyan kisebb, de állandó jellegű. Az új betelepülők engedéllyel jönnek, vagy házassági, esetleg családegyesítési alapon. A tömbmagyarságból való mini‐ mális kiáramlás ugyan érezhető vérveszteség, ám ez életmentő vérátömlesztést jelent a nyugati magyar diaszpórának. Ravasz László református püspök 1929‐ben, amerikai körútja után jelentette ki, hogy “Az amerikai magyar reformátusság hattyúdalát énekli”. Azóta három emberöltő telt el, s e pesszimista jóslat nem vált valóra: a magyarság Észak‐Amerikában


Észak‐Amerikában ma is él, s tartja fő állásait: állnak bástyái, s még állni is fognak túl a belátható időn. Rajtunk is múlik, hogy megmaradjanak. A kanadai magyarság megoszlása nem egyenletes a 10 provincia és a két északi terüle között. A zöm Ontárióban van. Torontóban és környékén 100 ezren vannak, British Colum‐ biában 44 ezren, Albertában 23 ezren, Winnipegen, Reginán, Montrealban, Ottawában is van számottevő magyarság. Kisebb közösségekben, de nem szervezetten szinte mindenütt élnek magyarok. Foglalkozásukat tekintve a magyarok farmerek, kisiparosok, tisztviselők, orvosok, mérnökök, technikusok, tanárok, művészek, politikusok, üzletemberek, papok, és rendőrök. Nemzedékek váltották egymást: a második‐harmadik generáció már elangolosodott, s nagyobbára elveszett a magyarság számára. Jöttek különböző időben, más‐

más magyar tájegységekből, elszakított területekről, másféle szokásokkal, felfogással, politika‐ ilag homlokegyenest ellenkező világnézettel, más értékrendszer‐ rel, erkölccsel, attól függően, hogy mikor hagyták el szülőföldjüket: a háború, 1956 előtt, alatt vagy után, vagy éppen az 1989‐es fordulat körüli időben, vagy azóta. Volt, aki az életéért futott, volt, ki jobb életet keresett, s voltak elvétve szerencselovagok is. Így érthető, hogy egység, összefogás csak ritkán alakul‐ hatott ki közöttük, inkább széthúzás. Ugyanakkor van egy jelentős réteg, amely visszavonult minden magyar szervezettől, egyháztól, s él önmagába zárkózva, önmagá‐ nak. Ők azt vallják, hogy "Kanadában kanadainak kell lenni” , s el kell felejteni, hogy valaha is magyarok voltak. Elfelejtik, hogy jó kanadai csak a jó magyar lehet. Megtagadják az

otthonról hozott magyar plusz átadását a befogadó társadalomnak. Inkább engedik, hogy az alakítsa őket át a maga képére és hasonlatosságára. A korszellem sem kedvez a szórványmagyarságnak és az egyházaknak. Egy fokozatosan szekularizálódó kanadai társadalom néz egyre érthetetlenebbül az egyházra. Tanítását, erkölcsi elveit igazában véve nem fogadják el. Nagy részük templomba csupán tradícióból jár még olykor nagyünnepeken. Az egyházak nagy erőfeszítéseket tesznek híveik visszatérésére. S teszik ezt úgy, hogy egyésszt a dogmát hígítják, másrészt pedig a morál szintjét engedik zuhanni. Nemrégiben az egyik hajdani nagy kanadai felekezet vezetője nyilvánosan megtagadta Krisztus istenségét. A vallási élet általános hanyatlása nem marad hatás nélkül sok magyarra sem.

TORONTO

­ 11 ­


Lassan az az íratlan szabály lesz uralkodóvá a magyarok közöt is, hogy "a pap tartsa el az egyházát”. De azért legyen egyház, hogy szükség esetén legyen hova fordulni! És nemzeti ünnepeken a pap pedig imádkozzon és áldjon, csillogjon mint karácsonyfán a dísz! Hét közben azonban legyen láthatatlan, s a hetedik napon pedig érthetetlen! A szekularizáció mellett a kozmopolitizmus fejt ki negatív hatást a szórvány magyar‐ ságunkra. Míg korábban az állam támogatta a multikulturalizmust, ami előmozdította az etnikai csoportok fennmaradását és a társadalomnak az etnikai vonalak menti polarizációját segítette elő, most a hangsúly arra esik, hogy el kellene már felejteni, honnan jött ez a soknemzetiségű társadalom. A fontos az, hogy mindenki kanadai lehet, tehát legyen is kanadai, levetkőzvén a régi kvázi‐barbár erkölcsöket, szoká‐ sokat, hagyományokat. A cél: olvadjon mindenki bele a nagy, alaktalan kanadai társadalomba. Kanadában az állam és az egyház egymástól elvannak választva. Ez azt jelenti, hogy az egyházak sem erkölcsi, sem anyagi támogatást nem kapnak az államtól. Viszont a kanadai állam elvárja az egyházak segítő szolgálatát rendkívüli helyzetekben és az általános erkölcsi színvonal tartásban – addig legalább, a míg egy vallástalan szekuláris huma‐ nista erkölcsiség általános elfogadásra nem jut. A templomokat és kultúrházakat építő kanadai magyar nemzedék már kihalt. Az utánuk jött nemzedékeknek csupán egy kis

százaléka vesz részt az egyház és a magyar közösség életében. Míg a kanadaiaknak mintegy 30 százaléka jár templomba a magyaroknak csupán mintegy 5‐8 százaléka. Az óhazáról vagy az elszakított területeken vegetáló magyarság‐ ról sokan már nem is akarnak tudni, nemhogy támogatni. Találkoztam olyan magyarral, aki azzal dicsekedett, hogy ő már huszonhétszer volt Hawaii‐ban. De arra a kérdésemre, hogy mivel támogatta az utódállamokban élő magyar iskolákat – nem tudott felelni. Egy másikat, aki templomba soha nem jár, de mégis reformátusnak vélte magát azon az alapon, hogy minden egyházi ebéden és vacsorán részt vett – egészen új és szokatlan kritériuma az egyháztagságnak. Megkérdeztem, hogy miért nem támogatja az egyházat, ha már református pedig megtehetné. Azt válaszolta, hogy a hiba nem benne van. Nézze – mondta – itt van ez az egy dolláros pénzdarab, feldo‐ bom, és azt mondom: "Isten, kapd el!” Lám, nem kellett neki, mert visszahullott! Ha viszont bajba kerülnek, az egyház az első, ahova segítségért fordulnak, s azt el is várják. A kanadai átlag magyar életében háromszor van templomban.

­ 12 ­

Először akkor, amikor keresztanyja karján behozza megkeresztelni. Mert megkeresztelni mégis csak illő, hogy becsületes nevet kapjon, s ne maradjon pogány. Másodszor akkor, amikor esküvőjére libben be párjaoldalán. Ez élete nagy teátrális csúcspontja. Lehetőleg diadalkaput kell ácsolni, mely alatt átvonulva saját maga és párja apoteózisát véli átélni. Harmadszor akkor, amikor Szent Mihály lován behozzák a temetésére. Ekkor a rokonság méltán várják el a lelkésztől, hogy a megboldogult lelkét könnyedén “begurítsa” a mennyországba, mert végül is ez a pap kötelessége. Ez az a történelmi, társadalmi, politikai és szellemi háttér, amelyben a kanadai szórvány‐ magyarság s intézményei még élnek. Ebben a miliőben kell egyéni és közösségi életet szervezni és folytatni. A kérdés az: hogyan lehet? A válasz egyértelmű, csak akkor, ha a szórvány magyarság megtudja tartani egyházait. Egy önmagát szétmarcangoló, erkölcsileg süllyedő társadalom‐ ban igenis létszükség az egyház, hogy örök isteni igazságok és erkölcsi elvek hirdetője és tanítója legyen. Mert az egyház, amint a múltban volt, ma is és a jövőben is magyarság megtartó erő! Addig lesz szervezett kanadai magyarság, amíg megtartja egyházát, mert egyedül az egyház képes azt megtartani! Jó lenne, ha államunk újra rendszeresen segíthetné néhány kicsiny gyülekezetünket, amint azt 1941 előtt tette. Dr. Pungur József

Edmonton, AB, Canada


Kereszt a zászlón Az idei Szent István napi ünnepünk is szép, méltó, országszerte – és azon túl is – megünnepelt volt. Mégis kiemelkedő volt Budapesten a Kossuth téri Parlamentnél rendezett ünnepség, az állami zászló felvonásával, az államfő beszédével, az új tisztek eskütételével és a hagyományos esti ünnepzáró tüzijátékkal. Mégis volt egy apró de fontos eseménye az ünnepnek, nevezetesen: most első ízben lengett a parlamenti zászlók között egy, a kereszttel ellátott zászló – szimbolizálva alap‐ törvényünk ama tételét, hogy Magyarország, keresztény pillére‐ ken álló állam immár több, mint ezer esztendeje. Sokan örömmel fogadták az új zászlót és annak üzenetét. Mi tagadás, lehetnek olyanok akiket felháborít a kereszt látványa, hiszen vannak még a múltból ittragadt szocialista ateisták, azóta kifejlődött meggyőződéses kozmopolisták vagy éppen maguk választotta vallást követő egyedek akik szívesen látnának a kereszt helyett valami más szimbólumot. Vörös csillagot, sápadt félholdat, égő napot vagy bármi mást, csak ne a keresztet. Ezek dühösen morogják: az állam és az egyház már régóta szét van választva s ezek most újra előveszik a keresztény vallást s mint egy ideológiát a modern Magyarország elvi alapjává teszik. Hogy ezt megértsük, ahhoz meg kell látnunk, hogy minden emberi közösség, vagyis társadalom, ha hosszú távon akar megmaradni szüksége van egy vallásra, amely a szakrálissal vagy a transcedessel

– teológiailag Istennel – köti össze. Ez nem csak ideológia, amely emberi kitaláció, szekuláris, és immanens – s így nincs meg benne a szakralitás ereje mint origó, éltető és megtartó erő. A történelem meggyőzően bizonyitja a fenti tételt. Az ókori nagy népeknek istenei voltak. Úgymit az Egyiptomiaknak (Amon, Aton,Hórusz Izisz, Ozirisz…, az Asszir‐Babilóniaknak Assur, Istár, Anu, Samas, Marduk… Görögknek Zeusz, Aphrodité, Pallas Athéne s a Rómaiaknak Apolló, Jupiter, Ceres, Mars…). Amikor a keletről beáramló misztériumvallások, kultuszok: Dionüszosz, Mithrász, Tammuz… megerőtlenítették a hagyományos vallásokat, így az istentelenűl

maradt népek, országok, államok és politikai‐társadalmi rendszerek csakhamar összemlottak és letüntek a történelem szín‐ padáról. Korunkban nem a szemünk előtt omlott össze deszakrális ideológi‐ ákra épült társadalmak, mint a nemzetiszocialista Németország és a kommunista államok Európá‐ ban? A Biblia arra tanít és int, Izráel népének történetével, hogy csak egy szakrális, azaz Istentől származó törvény teremthet és tarthat meg egy népet. Amikor Mózes kiszabadította a zsidókat az egyiptomi rabszolga‐ ságból egy lázadozó horda volt. Csak az Istentől származó törvények formálták őket néppé, és addig marad az, amíg tagjai megtartják a szakrális törvé‐ nyeket, máskülönben lassan ismét hordává süllyednek. Hadriánusz római császár a Bar Kochba lázadás után 140‐ben a zsidókat elűzte hazájukból. A világon szétszórodott zsidók mégis,1948‐ig, államuk újjá‐ alapításáig a diszapórában is megmaradtak zsidónak. Megtartották az Istentől két kőtáblára vésett és kapott szakrális törvényt s az viszont megtartotta őket üldözések, kitelepítések és progromok között. Államalapító Szent Istán királyunk 1100 éve az isteni szakrális törvények pályájára tette országunkat, sok kisiklatási kísérlet után országunk ismét visszazökkent a szentkirályi történeti, hagyományos és megtartani képes kerékvágásba. Tartsuk is meg abban! 2018. augusztus 20. Dr. Pungur József

Edmonton, AB Canada

­ 13 ­


A Miértek válasza! 2018.07.29. Lectio: Jób 1‐2 fejezete. Textus: Jób 1:21 Kedves testvérek! Jób könyve a Biblia legrégibb könyve és az emberiség legrégibb problémájával foglalkozik, a szenvedéssel. A Biblia úgy beszél Jóbról, mint egy valóságos történelmi személyről. Úz földjén élt, ez a Holt‐tengertől keletre fekvő rész, ma valahol Jordániában lehet. Az özönvíz után, a patriarchák korában játszódik le élet‐ története, mert ilyen hosszú életet, mint ő, csak abban az időben éltek az emberek, 255 évig élt. Még Ábrahám is csak 175 évet élt. Szóval az ő élete rendkívüli volt. Jóval későbbi századokban Mózes már csak 70, vagy ha feljebb 80 esztendőről beszél az emberi életet illetően. Ez a könyv felveti azt a problémát, hogy miért szenved az ember? És erre már nem azt a választ adja, hogy azért, mert bűnös és megérdemli. A bűn magában hordozza a büntetést. Hanem az igazak, az istenfélők szenvedéséről beszél. És azt kérdezi, hogyan egyeztethető ez össze Isten szeretetével, jóságával? Az igazságos Istenbe vetett hittel? Hogyan bánik Isten az Övéivel, az Ő házanépével, a hozzá tarto‐ zókkal? Mi van e mögött a probléma mögött? Mi a titok? Ha szeret, miért van ez rajtam, miért engedi meg, hogy megtörténjen? Jóbot nem várt támadás éri egy nap, éppen akkor, amikor maga Isten is dicséri őt, és úgy mutatja be, mint tökéletes, igaz embert, aki két dolgot tesz, a régi fordítás szerint: féli az Istent és gyűlöli a gonoszt. Tehát szereti az Istent és nem szereti a rosszat. Talán éppen ez a baj!

A gyűlölet szenvedélyességet fejez ki, harcot, küzdelmet. Talán éppen ez a baj! Gyűlöli a gonoszt! Ezzel hívja ki maga ellen a sorsot, a gonosz támadását. A gyermekeiért való aggodalma mögött ez az igyekezet állhat! Az új fordítás, csak azt mondja, kerüli a rosszat, ez passzív viselkedés, ő nem ilyen volt, nagyon is buzgó volt, isten‐ félelmében és gonosz gyűlöle‐ tében. Talán éppen e miatt, a Sátán, aki sokszor vádlóként szerepel a Bibliában, testvéreink vádlója, Isten előtt bántja: nincs igaz hite, csak azért ilyen, mert ez neki nagyon jó, hasznos, ebből áldás fakad az életére, családjára, vagyonára, vagyis ebből jól meg lehet élni, de mindezt a jólétet el kell tőle venni és rögtön meg fog változni. Megátkozza majd az Istent, aki ellene fordult. Isten ekkor megengedi, hogy a Sátán megfossza javaitól és családjaitól. Amit az szívtelenül és kíméletlenül meg is tesz! Szinte kéjjel és örömmel, mert a pusztításban találja kedvét, embergyilkos volt kezdettől fogva! Isten haragjának, ítéletének, bosszújának tűnik életén a rázúduló csapás. Isten csapásának! legalább is ezt vonta le mindenki a történetből. De Jóbnak az istenfélelme a bajban is támaszául szolgál. Hite nemcsak a jó napokban működik, hanem a rossz napokban is. "Az Úr adta, az Úr vette el!" Nem fordul szembe az Istennel, mint azt a Sátán tette valamikor, amikor fellázadt az Isten ellen. Hiszen angyal volt, azok között is vezető, áldott, de Isten levette lázadása miatt a kezét róla. Akkor az Isten ellenségévé vált! Ezzel a Sátán szégyenben marad,

­ 14 ­

mert nem az következett be, amit ő megjósolt. Sőt, nagy bizony‐ ságtétel, hitvallás lett belőle. "Áldott legyen az Ő Szent Neve!" Jób nem vétkezett az Isten ellen! Természetesen az ember ellensége ebbe nem nyugszik bele, ismét kísérletezik, ismét támad: őt magát kell bántani! Az Isten pedig végtelen türelmű, hagyja, legyen úgy! Majd mindent odaad az ember életéért cserébe, gondolta a Sátán, még a hitét is, az Istennel való kapcsolatát is! A Sátánnak meg van engedve, hogy megtámadja őt és elvegye egészségét is. El lehet venni mindent tőle, de hite ennek ellenére megmarad. Annál jobban borítja be magát vele, mint egy palásttal. Jób megmarad korábbi vallomásánál. "Ha már a jót elvettük, a rosszat is el kell vennünk!" Ez a hit harca. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet! Hitte rendíthetetlen hittel, ‐ ha közben maga a felesége hitetlenné vált már ‐ "Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell!" ‐ mondhatta volna ő is Vörösmartyval a Szózatot. Nem könnyű megmaradni amellett az Isten mellett, amelyik hirtelen megváltozik, se jelét, se magyarázatát nem adja, hogy miért történt mindez, áldás helyett, rosszat kap, fájdalmas dolgot, betegséget, de ez az igazi hívő jellem, amelyik a bajban is megmarad Isten mellett, ha áld, ha ver. Nem lesz a Sátán szócsöve! Nem kér átkot az Istenre. Nem szidja, nem átkozza, nem káromolja! Jób mindezt úgy teszi, hogy semmit nem tud a háttérben zajló eseményekről, a sötét, ártó erők működéséről, de ezt neki nem is kell tudni, neki kezdettől fogva az Istennel van dolga, ő Istenhez tartozik. Ő az Isten jellemébe, titkába van beavatva, ismeri Urát, tudja kicsoda is Ő.


Tegnap, ma és örökké ugyanaz, nem változik! Ő az örök Szeretet! Ő ebbe a jóba van beavatva, és azzal is foglalkozik, a pozitív dolgokkal. Ha tájékozatlan is marad a következőkben az ő megpróbáltatásai felöl, hogy mi, miért is történt, erről többet a könyvben nem is esik szó, a könyv 42 fejezet hosszú, és ez csak két fejezet volt, és a gonoszról többet nem hallunk, ez csak egy epizód volt, egy intermezzo, többet nem férhet hozzá, nem árthat neki a gonosz. Tudja, Isten rendezni fogja dolgait, akár még életében, akár halála után: Tudom az én Megváltóm él és utoljára, végül, az én porom felett is megáll! Rám is lesz gondja, rám is lesz ideje. Rendezi az én rendezetlen életemet, halálomat. Mert az Istennek még az élet után sem lehetetlen az. Istennek semmi sem lehetetlen! A nagy rendezője az életnek nem az ember lesz, hanem a Megváltó, akit Isten küld az ember megsegítésére. Most nézzük a mi világunkat, a magunk életét. A Miértekre az értelem útján nincs válasz, az ész, a ráció nem fogad el semmi választ, mert neki az értelmetlen. Mert hiszen látjuk természeten túli, vagyis természetfeletti magya‐ rázata van csak, a Sátán akarja megrontani, de aki nem hisz az Istenben, az nem hisz a Sátánban sem. Sem abban, amit Jézus mondott: A Sátán kikért titeket! De sokunkat! Te nem érezted ezt még? A hit azonban nem torpan meg itt, azt látja csak, ha Isten megengedte a dolgokat, bölcs tanácsvégzése szerint, aki mindent a kezében tart és egy hajszál sem eshet le a fejünkről az Ő tudta és akarata nélkül, akkor azoknak értelmük van (a gonosz ismerete nélkül is, anélkül, hogy tudnánk a gonosz munkájáról), kell, hogy legyen! Nem azért engedi meg Isten, mert az emberi élet értéktelen, jelentéktelen, nem fontos senki ezen a világon, van helyette más, ezért az történhet vele meg, ami éppen történik, a gonosz játékából, előre nem várt, megmagyaráz‐ hatatlan dolgok! Nem! Hanem azért, mert nagyon értékes, végtelenül értékes. Éppen ezt

mutatja az Isten szava: Az életét kíméld! Azt kímélni kell, még a Sátánnak is! Akire ezt kimondja Isten, az nem veszhet el semminemű veszedelemben, legyen az világháború, Auschwitz, vagy tengeri vihar a tanítványokkal, vagy Pállal a Földközi tengeren. Az egész Ószövetség erről az isteni kíméletről szól. Ádámot‐Évát megkíméli, nem halnak meg azonnal, csak kitessékeli őket a Paradicsomból, megkíméli Kain életét is, csak megjelöli, megmenti Noét és családját, Lótót és családját, megkíméli Izsákot, nem pusztítja el Ninivét a gonosz nagyvárost, megbocsát Dávidnak, megkíméli most Jóbot a Sátántól, csak azért, hogyha majd eljön az időknek teljessége, azt az egyet, aki az Ő Egyetlene, ne kímélje, hanem mindnyájunkért odaadja, mintha minden ebbe az irányba menne. Amit én most cselekszem, azt te most nem érted, de ezután majd megérted! Mondhatta volna az Isten Jóbnak is, neked is, nekem is, bizony Uram nem értem, de ezután majd megérted! Eljön az az idő is! A Megváltásig nem lehet megérteni a Miérteket! Érdekes módon éppen akkor hangzik el utoljára, mert aki ott szenved, ártatlanul szenved a Kereszten, s maga sem érti: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? de már nem számonkérés, felelősségre vonás, hanem imádság formájában hangzik el! A Megváltás után más hangzik! Most már az után vagyunk! A hit már érti Isten válaszát ‐ Elég neked az én kegyelmem! Pedig Pál tudja, hogy a tövist, a fájó, kínzó dolgot a Sátán angyala adta a testébe, hogy megrontsa, tönkre tegye általa, hogy ne tudja tovább folytatni építő munkáját, de elfogadja, nem lázad! Isten velem lesz, segít, hordoz, mostantól, mint egy fogyatékost, egy rokkantat, de akkor is az Övé vagyok, így is, betegen! Szeret és gondja van rám, elég nekem az Ő kegyelme! Ungár Aladár a nagy ébredési idők embere a 40 évektől kezdve nagyon áldott embere volt az Úristennek, de le kellett vágni mind a két lábát. Amikor kérdezték tőle, mi történt? Azt mondta: Isten elvette lábaimat, mert rosszak voltak, de szárnyakat adott helyettük. Még

­ 15 ­

jobban, még odaadóbban szolgált, áldottabban, kerekesszékből is. És te, és én, öregen, betegen, fáradtan, csalódottan, betegen, szegényen? Én terólad el nem feledkezem. Nem hagy feljebb kisérteni, mint, hogy azt elszenvedhetnénk, sőt a kimenekedést is megadja! Pillanatnyi, rövid szenvedésünk, örök dicsőséggé változik. Készíti a jövőt, ahol nem lesz többé fájdalom, gyász, sírás! Ahol letöröl a szemünkről az Isten minden könnyet. A hit is alámerül sokszor a kételkedés vízébe, mint annakidején Péter, mert végül is a hívőt még ma is minden el akarja nyelni, de az Úr megragad! Ez a megragadottság érezteti, igazából egy sem veszhet el azok közül, akiket az Atya neki adott, de éppen ezeket akarják elvenni Tőle. Ő megmondta, kiválasztottak vagyunk, ezt elég tudni, a többi rajtunk áll. Aki mindvégig kitart, állhatatos marad, az üdvözül, az menekül meg! Azóta sok titokra fény derült! Mit akar az Isten? Ezt lehet tudni, sokan sokféleképpen elmondták: Jeremiás‐ kívánatos véget adjak néktek. Jézus ‐ örök életet. Pál ‐ ki akar menteni e jelenvaló gonosz világból. A Megtartó maga is megszületett és végigment ezeken a fokozatokon, hogy hitünk biztos tudáson nyugodjon, bármi rettenetes történjen is: Tudom az én Megváltóm él! Ezt már nem csak hiszem, ezt tudom! S ha Ő él, akkor rólam el nem feledkezik! Előbb vagy utóbb megérkezik hozzám is, ha a síromnál is, de rám talál és előszólít onnan, mint élőt! Lesz‐e ennél nagyobb csoda? Voltam, éltem, meghaltam, elte‐ mettek, porrá lettem, megsemmi‐ sültem és mégis élek, mégis vagyok. Senki és semmi nem tudott tönkretenni, megsemmisíteni. Senki nem tudott elválasztani Tőle. Sem élet, sem halál, sem ördög, sem emberek. Aki hisz, ha meghal is él! Mert az igaz ember hite által élni fog! Jób is és vele együtt mindnyájan mi is. Isten tökéleteset alkotott, kiderül, hogy mindent jól csinált! Ámen.

Lizik Zoltán, Windsor, ON


SAINT­RÉMY de PROVENCE P R ÓF É C I Á K :

Az utolsó időkről szólva a Márk 13‐ban Jézus egyértelműen földi és égi katasztrófákról beszél, valamint óriási világháborúkról, melyek‐ ben nemzet támad nemzet ellen. Károli Gáspár már a XVI.szd.végén úgy vélte, hogy itt a világvége, mert a török hódítás kontinentális méreteit látva, azt hitte, hogy ez csalhatatlan jele az utolsó időknek. Jézus maga is azt mondta azonban, hogy a nagy háborúk bekövetkezte még nem a vég. S valóban úgy kell, hogy legyen, mert a nagy háborúkat a Messiás békeidőszaka követi, és csak messze‐ messze azután lesz még az univerzum összeomlása, melyet új teremtés követ, új Ég és új Föld, a második péteri levél szerint. Eléggé felszínes dolog lenne azt mondani, hogy máris az utolsó időket éljük. Jóllehet az ó‐perzsa zoroasztriánus kalkuláció, melyben egy új törvényhozó, a Saoshyant érkezését jövendölték, valamint a buddhista források említette 2500. év Buddha távoztától számítva, no meg a hindu írások Kalkijának azaz Visnu tizedik megtestesülésének ideje, és a Hopi kalendárium ötödik világkorszakának kezdete, meg a muszlim Hadith hagyomány Mahdijának megjelenése, vagy éppen a jeruzsálemi Templom közeledő újjáépítésének eseménye mind‐mind valamely viszonylag közeli időszakra utal. A Márk evangéluma szerint a globális háború még nem a vég, hanem a messiási békeidőt megelőző konfliktus. A szakértők szerint azonban egy új globális háborúban a földi lakosság egyharmada, azaz több milliárd ember elpusztulhat. Már az első globális öldöklést követően azt hirdette a média, hogy nem lesz többet háború, mert az emberiség megtanulta a leckét. Azonban nem úgy lett, és ma a fegyverkezésnek már a csillagos ég sem szab határt, mert az igazi űrfegyverek és a robotizáció korszakába is "csendesen" beleléptünk. Az ún. St.Malachy prófécia szerint az utolsó pápa (vagy néhány pápa még) regnál Rómában, s a sokakat elképedt hümmögésre késztető Nostradamus, ill. magyarázói vagy belemagyarázói szerint a harmadik globális háborúba való sodródás már éppen hogy zajlik, megnevezve ráadásképpen a főszereplőket is. Az egyik lehetséges, előre megjövendölt szcenárióban, a törökök szövetséget cserélnek. Egy agresszív Perzsia összefog az újjáéledt Orosz Birodalommal, s amikor az önhitt nyugatot egy üstökös által előidézett árvíz meggyengíti (Anglia jó része víz alá kerül), akkor együttesen megtámadják Európát. A "líbiai flotta" végigpusztítja Dél‐Európát, Perzsia felégeti Rómát, és az orosz hódítás eléri Franciországot. A kezdeti orosz (nukleáris) sikerek ellenére az Atlanti hatalmak a tengeren visszanyerik a kezdeményezést, és a francia vezetésű kontinentális hadsereg pedig megállítja az orosz birodalmat. Az orosz nép végül elkergeti az aktuális diktátort, és a háború végén a görög s a magyar csapatok együtt fogják ostromolni Konstantinápolyt. A törökök visszatérnek az atlanti szövetségbe és a béke nem csak hogy helyreáll, hanem hosszan‐hosszan tart, mert a háború után érkező új morális törvényhozó (próféta) miatt nem csak béke lesz, hanem igazságosság, méltányosság és bőség is. Sokan úgy vélik, hogy eme előrevetítés pusztán az emberi képzelet terméke. Lehet, hogy az. Viszont őszintén reméljük is, hogy a háború elmarad, habár egyelőre nem úgy néz ki, hogy megússzuk. A legszigorúbb viharjelzés van érvényben. ‐ György Attila ‐

t h e h o u s e o f b ir t h

Profile for Montreal Reformed

GYÜLEKEZŐ - 2018 >SZEPTEMBER - protestáns diaszpóra magazin  

levelező antológia

GYÜLEKEZŐ - 2018 >SZEPTEMBER - protestáns diaszpóra magazin  

levelező antológia

Profile for hunited
Advertisement