Page 1

Gyülekező protestáns diaszpóra 2018 JÚLIUS 1.

WHITE BOOK ON CHURCH PROPERTY RESTITUTION IN ROMANIA written by the Hungarian Reformed Church in Romania

cikk az 5. oldalon

https://issuu.com/reformatus.hu/docs/white_book_on_church_property_resti


2018 JÚLIUS

IMPRESSZUM

TARTALOM:

Gyülekező antológia jellegű protestáns szöveggyűjtemény a magyar diaszpórából az öt lakott kontinensen tördelő : György L. Attila Montreal, QC, Canada email:montreformed@gmail.com

* protestáns lelkészek írásait javítás és rövidítés nélkül adjuk közre kézIratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza mint lingua franca, angol nyelvű írásokat is közlünk * beküldött írásért honoráriumot nem áll módunkban fizetni, sem bármilyen költségtérítést eszközölni, * a megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a GYÜLEKEZŐ hitvallási, filozófiai vagy társadalom‐ kritikai álláspontját, * a közlésre került írásokért a szerzők maguk vállalnak mindennémű felelősséget. * ha egyéb megjegyzés nincs a képek a wikipediaról és a pixabayről származnak

www.gyulekezo.com

PHOENIX, AZ, USA Demeter Zsolt: 4. oldal VERS In Memoriam of KÁNYÁDI SÁNDOR Attila L.György: 5. oldalon FEHÉR KÖNYV

"A támadás nem csak az egyházak vezetőit érte, nem csak azok esetenkénti kivégzését, bebörtön‐ zését, leváltását, valamint az egyház nómenklatúrájának lecse‐ rélését irányozta, hanem az egyház infrastruktúrájának megsemmisíté‐ sét is célozta." Nt. Lizik Zoltán: 6­9 oldalakon ILLÉS ­ igehirdetés "Szeretem azokat az Igéket, amelyekben Isten megszólal, beszél, üzen, parancsot ad, küld, feladattal bíz meg. Amikor nem lehet elmélkedni felesleges dolgokon, cselekedni kell, tenni az Ő akaratát,

Nt. Lizik Zoltán: 10­11 oldalakon AZ ISTEN SZERETET­igehirdetés "De, ki mit ért Szeretet alatt? János kimondja: Isten a Szeretet! Az nem érzés, nem romantika, nem szentimentalizmus, ahol minden rendben van, hanem Isten! De a Szeretet nem Isten! Megfordítani nem lehet! "

Rev.Dr.Pungur József: 12­15 old. DIASZPÓRA EGYHÁZ FELÉ

" Nyugati egyházaink körében mára már egy válsághelyzet állt elő, melynek a tétje a lenni vagy nem lenni" hamleti dilemmája. Ugyanis az egyházépitő és egy‐ házfenntartó nemzedékek elmen‐ tek vagy éppen most távoznak el az élők sorából. Aki közülük még él, már régen nyugdíjas, s nem tudja úgy segíteni egyházát, mint koráb‐ ban tette vagy szeretné. "


1929 ‐ 2018

Kányádi Sándor emlékére:

wikipedia­photo

Add Uram, hogy a hozzád hű örökké éljen, hiszen ki Benned bízik, nincs mitől féljen, mert ki gazdag lelki örökséget hagy hátra annak földi élete sem veszhet kárba. Keze munkáján, nevén, áldásod megmarad, túlél port, hamut és hálátlan századokat. György L. Attila


Kányádi Sándor Született :1929. május 10. Nagygalambfalva Elhunyt : 2018. június 20. Budapest, Magyarország

Demeter Zsolt :

És ég a Napban In memoriam Kányádi Sándor

wikipedia CC BY­SA 3.0

Demeter Zsolt Confessio Peccatoris Kaesznak Ablak vagyok Tekints be rajtam ‐‐‐ hagylak Szobát rejtek ‐‐‐ lebújt Valaki takarítani Lépett be ‐‐‐ Épp most ‐‐‐ ‐‐‐‐‐‐‐‐ Holnap is ablak leszek Csillagok felé kitáruló tenyér ‐‐‐‐‐‐‐ nem üres ­4­

A fák maguktól hittel, szerelemmel állnak, várnak, a kerthez patakok csorognak, ima malmainkat füröszteni, kórétutajt ringat a meztelen szél, és a nyárfa Jézust kiáltó. Szilva kékül, alma szépül, szerte a mezőn fény, a tó háta sás és káka, pók fon rajta legyezőt. Szekerek ereszkednek alá, az estbe szakadó harangszó csillagait tereli, hátul ülök a kasba, szilvák után kapok, nem érek magasba. Uram, az ígéd számít, térdre hulló szavakban a Miatyánk más itt, falusi harang szólja “Ó a függőleges lovak fájdalmánál...”


FEHÉR KÖNYV ‐ WHITE BOOK Az Erdélyi Református Egyház‐kerület kiadása, Kolozsvárt, szerkesztő: Ballai Zoltán, konzultáns Dr. Veress Emőd Design and layout: Sütő Ferenc. 2016. Majdnem harminc év telt el a Kelet‐Európa‐i változások óta, azaz mióta a szovjet csapatok visszavonultak saját határaik mögé, nagyjából úgy 1991‐ben. A második világháborúban, mert hogy a szovjetek a Ribbentrop‐ Molotov koktél felrúgása óta a németek ellen harcoltak, hogy‐ hogy nem Kelet‐Közép‐Európa szovjet megszállás alá került Berlintől Szófiáig. Az ennek következtében felálló kommunista szatelit‐államokban hatalomra kerülő diktatórikus kormányok sztálinista támadást intéztek az egyházak ellen. A támadás nem csak az egyházak vezetőit érte, nem csak azok esetenkénti kivégzését, bebörtön‐ zését, leváltását, valamint az egyház nómenklatúrájának lecse‐ rélését irányozta, hanem az egyház infrastruktúrájának meg‐ semmisítését is célozta. Így került sor az oktatási intézmények, általános iskolák ezreinek s a középiskolák, kollé‐ giumok, egyházi egyetemek államosítására, alapítványi javak, egyházi közvagyonok és a föld‐ birtokok elkobzására. Ez a folyamat még érzékenyebben érintette a Kárpát‐medence‐i magyar kisebbséget, melyet az első világháborút lezáró ún. Trianoni Békediktátum által kisebbségi sorsba kényszerítettek a nagyhatalmak. Az első világháború után létrejött Csehszlovákiában és Romániában főleg, már a húszas években elkoboztak és államosítottak mindent, amire az annexiós új kormányok rátehették a kezüket, ebből a szigorúan magán ‐és egyházi tulajdon még kimaradt, ha az újonnan létesült országok az európai civilizációnak legalább a

látszatát megakarták őrízni. A magyar kisebbségi lét végvárainak anyagi biztosítékát képezte a magyar nemesség kezében részlegesen megmaradt földtulajdon, és az egyházak által üzemeltetett magyar iskolarend‐ szer, melynek működését a régről kapott birtokadományok és alapítványok tették lehetővé. Ez a civilizációs máz azonban lemállott a második világháborút követő szovjetesítés következté‐ ben, mert a magyar kisebbségtől mindezen maradék javakat is elvették egy tolvonással államo‐ sítás címén. Petőfi méltán mondhatta volna ezekután is, hogy Isten különös csodája, hogy még egyáltalán vagyunk. Bár mondjuk azt is írta, éppen az Erdélyben című versében 1846‐ban, hogy : "Lábbal tiportak bennünket. Könyűket És jajkiáltást küldöttünk az égbe, De panaszunkat az be nem fogadta. A rabszolgákat nem hallgatja az meg,Mert aki jármot hágy nyakába tenni. Méltó reá, hogy azt hurcolja is, Míg össze nem dől a korbács alatt." Az 1989‐es változásokat követően, Ukrajnát leszámítva, s ha a volt Jugoszláviát is más kategóriába tesszük, az utódállamok szép lassan részeivé váltak az Európai Úniónak, de a szovjet örökség felszámolásának egy részével még mindig adósak, legfőképpen a szovjetizálás alatt eleinstandolt privát ‐és egyházi közvagyonokat illetően, amelyek a kisebbségi létben való fennmaradás anyagi garanciájának jó részét képezték. Ezen adósság elismertetésében vagy rendezésében semmit sem segít az Európai Unió kisebbségi ügyekben mutatott teljes érdekte‐ lensége és diszfunkcionális maga‐

­5­

tartása, valamint az Európai Unió intézményeinek sóhivatalhoz ha‐ sonlatos tehetetlen de szándékos, bürokratikus süketsége. Mivel a Trianon óta telőben levő száz esztendő békeidejét is a Kárpát‐medence mini hideg‐ háborúja és kultúrharca töltötte ki, így aligha várható a helyzet gyors vagy alapvető változása. Az Unió bomlása, a globális hidegháború nyilvánvaló eszkalá‐ lódása közelebb kellett volna, hogy hozza egymáshoz a Kárpát‐ medencei országokat. Némi bizalomépítő előrelépés a restitúciós folyamatban, bizonyára nem csak igazságos, de hangulatjavító fejlemény lenne a kétoldalú kapcsolatokban. Akármennyire is tekintettel kell lennünk a nemzetközi kapcsoló‐ dásokra, különös tekintettel az olaj ‐ és gázvezetékekre, az mégis nyilvánvaló lehet, hogy sem emberileg, sem nemzetileg, sem erkölcsileg a jogfeladás nem lehet helyes. Jogainkba be le kell kapasz‐ kodnunk, nem csak azért, mert a jogok biztosítása vagy biztosít‐ tatása nemzeti érdekünk, hanem azért is mert a Kárpát‐medence igazságosságon alapuló stabilitása minden nemzet érdeke, főként ha az baráti, gazdasági, katonai e‐ gyüttműködéssel párosul. Szlovákiában is nagy szükség lenne rá, de legalább Romániában a négy magyar történelmi egyház, (Római Katolikus, Református, Evan‐gélikus, Unitárius) egy fehér könyvben, angolul, in a White Book, összefoglalta a romániai restitúció történetét, vagyis inkább az elkobzott javak visszaszolgáltatásának elakadását és kormányzati akadályozását. A fehér könyv olvasható:

www.academia.edu/24594506 /White_Book_on_Church_prop erty_restitution_in_Romania internet címen is.

György L. Attila, Montreal, QC­


ILLÉS 2018. 06.24. Lectio: 1. Királyok 16,29‐33, 17:1‐17. Textus: 1. királyok 17,8. Kedves testvérek! Szeretem azokat az Igéket, amelyekben Isten megszólal, beszél, üzen, parancsot ad, küld, feladattal bíz meg. Amikor nem lehet elmélkedni felesleges dolgokon, cselekedni kell, tenni az Ő akaratát, végrehajtani tervét. Ennek egyik megjelenítője Illés próféta, aki éppen a legnehezebb időkben jelenik meg, amikor Izrael a teljes hitehagyás állapotába jutott. Eddig is voltak elfordulások, olyan vezetők által, akik bálványimádásban juttatták Isten népét, de most megtörtént a legrosszabb, Akháb király idegen feleséget vett magának, ami a mózesi törvények értelmében tilos volt, mert ezzel nagyobb bűnbe vitte Izraelt, mint eddig bárki, mert ezzel ő is és az ország is idegen hatás, befolyás alá került. Pedig nem ment messzire, csak a szomszédba, a tyrusi‐szidoni királylányt Jézabelt vette el feleségül, és ez nagy dolog volt. A Földközi‐tenger partján fekvő város látszólag kicsi volt, de fontossága, jelentősége annál nagyobb volt. Ha tudjuk, hogy ez a terület a valamikori Föniciát jelenti, ahol a pénzt és az írást feltalálták, akkor már rádöbbenünk a világban betöltött szerepére. A Mammon imádatra, a pénz hatalmára, akinek pénze van, annak semmi sem lehetetlen filozófiára, minden és mindenki megvehető! E házasság révén fel is lendült az ország élete, iszonyatos jólétben kezdtek élni az emberek, erősödött az ország, erődítmények épültek, kezdett számítani Izrael más népek szemében. De ennek ára volt.

Isten helyét más, új istenek kezdték elfoglalni, kiszorítani, a Baál és annak női megfelelője az Asera. Ezek a természetnek, a vegetációnak, így az esőnek és a termésnek is istenei voltak, ők adták a megélhetést, ők biztosították az emberek életét,

­6­

így már nem csak a király, hanem a nép is letért az Isten útjáról, hiszen hallgattak az okos szóra, ez az új, ez a modern, ez a mai, ezeket kell szeretni és imádni. Ilyen egyszerű. Ezt bármelyik nép megtehette volna, hogy lecseréli isteneit, csak ők nem!


Mert ők Istennek egyedüli választott népe voltak, nekik küldetésük, missziójuk volt, nem az, hogy eltanulják mások hitét, hanem hogy az övékére tanítsanak meg másokat, az egy, igaz Isten imádását terjesszék maguk körül és az egész világon. Ezért Isten az Ő prófétája által figyelmeztetni akarta a királyt és a népet, hogy ez az út járhatatlan! Emiatt Isten beleszól az életükbe, megváltoztatja sorsukat, mert nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem akin megkönyörül az Isten! Eljött Illés a próféta és a király elé állt és elmondta üzenetét: Hogy megtudjátok, be vagytok csapva, félre vagytok vezetve, nem Baál dönti el lesz‐e eső vagy sem, lesz‐e termés vagy sem, hanem az élő Isten, aki előtt állok, mert én nem a király előtt hanem az Isten előtt állok, a Láthatatlan Isten előtt, de a király jelenlétében! Aki mostantól kezdve bezárja az eget és se harmat, se eső nem lesz éveken keresztül, csak az én számnak beszéde szerint. És amit az Isten egyszer bezárt, azt senki ki nem nyithatja, erősíti az Ige! Hitehagyásuk miatt az Isten ítéletes módon beleavatkozik életükbe! De sokszor történik ez, amikor látszólag jól megy minden, hirtelen nem várt dolgok történnek! Véletlenül? Nem, az Ő akaratából! Ő romba tudja dönteni minden tervünket! A bolond gazdag története figyelmeztet erre! Nem a vagyon tartja meg az ember életét! Nem mehet biztosra senki! Nem élhetünk gondtalan életet. Itt is így történt! Akkor döbbentek rá az emberek, hogy hiába van pénz, ha nincs

élelem, ha nincs termés, ha minden kipusztul és elszárad, ha elhal a vegetáció, s pusztasággá változik a virágzó föld! Életet csak az Élet Ura adhat! Hiába van a világ legerősebb katonasága nekünk immár, fegyverekkel nem lehet kierőszakolni az esőt! És hiába vannak a látszólag idevaló, erre való istenek, akiket erre találtak ki, nem segítenek. Se vizet, esőt nem adnak, és tüzet sem, mint később kiderül, a viharisten nem tud villámokat küldeni, hogy meggyújtsa az áldozati oltárt. Tehetetlen istenek ők! Csak az Úrtól jöhet mindkettő! Ez a szárazság 3 és fél évig tartott. Az Isten ez idő alatt gondoskodott prófétájáról, kétféle módon is. A legfalánkabb állatok által és egy szegény özvegyasszony által. El kellett bújnia, mert őt okolhatták a szárazság miatt, az ország nehéz helyzetéért, ő lett a bűnbak, mint oly sokszor már. Ahogy annakidején Mózes, amikor a fáraó nem engedte el kérésére a rabszolga népet, hanem felemeltette a napi normát, mindenki Mózest hibáztatta, minek jött ez ide, azóta rosszabb az életünk, többet kell robotolnunk! Mindig így van, az Isten útja nehéz út! Sokszor minket is hibáztatnak az emberek. A bűnbakok sokszor mi vagyunk! Illésnek előbb el kellett mennie és a Kerit‐patak partján kellett élnie, távol mindenkitől, ahol reggel és este hollók jelentek meg, kenyeret és húst hoztak neki és ivott a patak vizéből! A holló tisztátalan állatnak számított, a saját fiókáit nem táplálja, elhanyagolja, de Isten akaratából Illést minden nap táplálták. Hogy milyen messzi földről és kik elől vették el azt senki nem

­7­

tudja, de mindig időben megérkeztek, tudták kinek kell vinni, és azt is, hogy hol tartózkodik Illés. Isten sok állatnak parancsolt már, Bálám szamarának, a cethalnak Jónás esetében, a prófétát megölő oroszlán, s az állatok engedelmeskedtek Neki! Illés is elmondhatta Dáviddal: Az Úr énnékem őríző pásztorom, azért semmiben meg nem fogyatkozom,... és szép kies folyóvízre terelget engem. Isten gondoskodó Isten, eltartja az Övéit, mindig, bárhol, bármikor, 40 éven át a pusztában, adott nekik enni és inni. De egyszer a Kerit‐patakja is kiszáradt, és a madarak sem jöttek többé! A szárazság számára is szárazság volt! Hogyan tovább? Várni kellett neki is az Úrra, hogy megszólaljon, mondjon valamit, ez a hit próbája Illés életében is és a te életedben is. Rábíztad magad egészen? Akkor ne kételkedj! Meg fog szólalni, üzenete lesz. Az Isten az ellenség közé küldi Illést, talán ott nem keresték, ahogy annakidején éppen a fáraó házában rejti el Mózest, a kis zsidó, halálra ítélt gyermeket! Tyrus és Szidon között volt Szarepta, kb 35 km‐re onnan, ahonnan a királynő való volt. Azt mondja Isten: Megparancsoltam ott egy özvegy‐ asszonynak, hogy gondoskodjék rólad! Isten mindenkit ismer és mindenkit számon tart. Isten előtt nincs személy‐ válogatás, látja a prófétát, éppen úgy, mint a szegény özvegyasszonyt! És Illés elment, szót fogadott. Ha Isten ezt mondta, akkor ez így van. Nem kérdezett semmit, mert tudta, hogy Isten már mindent elintézett.


És így is volt. Nem tudta ugyan, hogy hol és mikor fog találkozni ezzel az ismeretlen özvegyasszonnyal, de tudta ez el van rendezve. Valóban, amikor a város kapujához ért, éppen ott találkozott, nem véletlenül egy özvegyasszonnyal, aki éppen rőzsét szedegetett, Isten a nagy szervező összeszervezte ezt a találkozást. De még mindig nem tudta, hogy ő az, vagy más lesz az a valaki. Ezért megszólította: Hozz nekem egy kis vizet, hogy igyak. Amikor az elindult, utána szólt, de hozzál egy falat kenyeret is a kezedben nekem! Ekkor az asszony megvallotta, nincs sült kenyerem! Csak egy marék lisztem van a vékámban és egy kevés olaj a korsómban, ezt a kis fát is azért szedegettem, hogy megkészítsem magamnak és fiamnak, megegyük az utolsó falatot, aztán mindketten meghaljunk! Nincs tovább! Az asszony el van keseredve, nem a csodára vár, nem arra készül,

hanem a halálra, arra, hogy feladjon mindent! Hány ilyen nehéz idő volt a mi életünkben is már? Anyáink, nagyanyáink is majdnem feladták, háborúk, forradalmak idején! Nekik sem volt semmijük! Csak hitük! Illés erre azt mondta: Ne félj! Igen: Ne félj! Cselekedjél úgy, ahogy mondtad, de előbb nekem süss abból egy kis pogácsát és hozd ide, magadnak és a fiadnak azután süss! És elment az asszony és Illés beszéde szerint cselekedett! Akkor tudta meg Illés, hogy ez az az özvegyasszony, akihez ő küldetett, aki semmit sem kérdezett, hanem engedelmes‐ kedett, mert ezt parancsolta neki az Isten: Gondoskodj az én prófétámról! Jönni fog majd egy ember, segíts rajta! És jött is valóban egy ember Isten nevében, aki olyan éhes volt, hogy magának követelte az elsőséget!

­8­

És az asszony odaadta a biztosat a bizonytalanért. Ekkor történt a csoda ‐ se a vékabeli liszt, sem a korsóban lévő olaj el nem fogyott az Úrnak beszéde szerint, míg az Isten újra esőt nem adott a föld színére. Az Isten már nem csak a prófétáját, hanem vele együtt másokat is megtart az éhhaláltól, éppen a pogányok között, hogy ők is megtudják: az Úr az Isten, az Úr az Isten, senki más, egyedül Ő! Ez az asszony Isten ígéretére és oltalmára bízta magát, ahogy anyáink és nagyanyáink sokszor már a történelem folyamán. Ez a pogány nő most tanulja meg, hogy az Úr Isten szavának való engedelmesség az élet útja, az életben maradás útja, minden más a halál útja. Isten gondoskodó Isten, könyörül, akin könyörül, kegyelmez, akinek kegyelmez. Isten rá is figyelt, az ő életét is látta, megkönyörült rajta és a fián, összekötötte életét az Ő prófétája életével, ahogy a mienket az Ő Fiának életével.


Mert azt írja Pál: Kegyelemből van üdvösségetek/ életetek/ hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez! Mindnyájan ajándékba kaptuk életünket hit által, örök életünket, nemcsak földi életünket! Mert akinek van hite, annak életbiztosítása van, megtartatása, mert van Megtartója. Az igaz hite által él, mondja az Írás! Csak akkor fogjuk ezt látni, megtapasztalni, ha megtettük engedelmesen az első lépést a hit útján. Akkor a megoldás is meg fog érkezni, Isten fogja tudja hogyan. Sokasit, áld, jót tesz, segít, küld valakit, felindít valakit, ez az Ő csodája. De itt nem egy csodafazékról vagy

csodakorsóról van szó. Azokban csak annyi van, amennyi beléjük fér, nem több. A hit Istennel számol, akinek semmi sem lehetetlen, aki bármennyiszer megtöltheti, utána töltheti azokat. Ő csodatévő Isten. Hiszek egy Istenben, Mindenható Atyában! ‐ Nem ezt valljuk meg minden vasárnap mielőtt megkezdenénk az istentiszteletünket? Ha hiszek, rábízom magam. Ne félj, nem fogy el, se a hit, se a remény, se a szeretet, se a pénz, se az egyház, se a törődés, se a szolgálat, se a jótett, se az adomány! Lesznek még özvegyasszonyok, akik eltartják, fenntartják az egyházat megtakarított kis

­9­

pénzükből, tizedjükből, adomá‐ nyukból, végrendeletükből, aki fenntartják a lelkészséget. Ahol semmi emberi lehetőség nem látszik jelenleg, ott az Úristen naponként adja az áldást, a jót. Így kapjuk minden nap mi is a mindennapi kenyeret, nem előre a heti kenyeret, az évi kenyerünket, csak a napit, mert Ő tudja: Elég néked az Én kegyelmem! Ezért hát: Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! Ő felruház és táplál, rád gondot Ő visel! Ámen. Lizik Zoltán, Windsor , ON 2018. 06.24.


2018.06.17. Lectio: 1. János 4,1‐ 21. Textus: 1. János 4,8.

Az Isten szeretet Kedves testvérek! Az Istenről a legnehezebb beszélni. Miért? Mert mindenki beszél róla. De vajon van‐e joga mindenkinek beszélni róla? Vagy csak az apostoloknak? Akik Jézus miatt megismerhették az egy igaz Istent! Hiszen Istent soha senki nem látta, ezek után ki beszélhet róla igazán? Hamis és hiábavaló a róla való beszéd. Lehet ugyan hivatkozni álmokra, látomásokra, révületekre, extázis által létrehozott állapotokra, de ez kevés! Ez nem biztos Istenismeret és ebben nem részesülhet mindenki. Mennyire más, az, amiben ők részesültek Jézus által. Aki látott engem, látta az Atyát! Ahol megjelentek a Szentlélek által megerősített, felkészített és Jézus által megbízott apostolok az emberek, népek misszionálá‐ sára, ott hirtelen megjelentek a hamis apostolok is, a gonosz lelkek által vezetett emberek is, akik ráadásul arra hivatkoztak, hogy ők tagjai voltak az egyháznak, abból váltak ki, mert ők már többet tudnak. Ezért alakultak újabb és újabb egyházak. De a majdnem olyan, mint az eredeti, az hamis! Jézus is figyelmeztetett erre: Nem mindenki, aki Uram, Uramozik megyen be az Isten Országába! Kevés a szép szó! Őt nem lehet ezzel megtéveszteni! Jézus azért is jelent meg, hogy az ördög munkáit lerontsa. Elsősorban a megtévesztést: Dehogy haltok meg!

Aztán a hazugságot! ‐ Olyanok lesztek, mint az Isten! Álnok, ravasz, becsapó szavával rontotta meg a Teremtést az ördög is! Ezek a veszedelem magvetői! Ezek az ő emberei! Ebben az Isten kérdésben mindenki okos akart lenni. Azt hitte ehhez ért, vagy ehhez igazából nem is kell érteni, mert hiszen Isten dolgához mindenki ért, de Jakab figyelmeztette őket: Ne legyetek sokan tanítók, mert a tanítók súlyosabb ítélet alá kerülnek. Szavaink lehetnek szépek, de nagyon megtéveszthetnek má‐ sokat. Ezért kéri János apostol: gyermekeim, vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől vannak‐e? Ne higgyetek minden léleknek! Mert vannak azért ismertetőjelek, árulkodó jelek. Isten Lelke a leleplezés Lelke, mert Ő az igazság lelke. Egyik ilyen megtévesztő tanítás a Szeretetről volt! De, ki mit ért Szeretet alatt? János kimondja: Isten a Szeretet! Az nem érzés, nem romantika, nem szentimentalizmus, ahol minden rendben van, hanem Isten! De a Szeretet nem Isten! Megfordítani nem lehet!

­ 10 ­

Ezek a tévtanitók nem akartak tudni a Kereszt botrányáról, a szenvedésről, a halálról, a feltámadásról. Ezek tévedésnek nyilvánították Júdás, Kajafás, és Pilátus ténykedését, akik majd megbánják, amit tettek és mindenki örülni fog majd. A Szeretet elsimít majd mindent. Nincs ítélet, nincs kárhozat és Pokol, csak Szeretet! A Szeretet harmóniát hoz majd létre. János ezt tagadja! Ő a Szeretetet összeköti Istennel és nem választja el tőle. Meglepő dolgokat mond erről az isteni Szeretetről. Először is, Isten nem úgy szeret, ahogy mi azt gondoljuk, hogy kedvezően alakítaná dolgainkat, pl: ne legyünk betegek, ne legyen semmi problémánk, ne legyenek tragédiák, szerencsétlenségek, legyünk gazdagok, ne öregedjünk meg, élvezzük az életet életet és éljünk boldogan! Nem! Ilyen Isten nincs! Ezt a pogányok gondolják csak! Másodszor, Isten Szeretetének megjelenése nem az életünkben történt! Nem abban, hogy sorsunkat jóra fordítja, pénzt osztogat, sikert, előléptetést ad, vagy kedvezően alakítja sorsunkat! >


Ezt a császárok, királyok csinálták. Nem! Ez hamis. Ez vágy, utópia, ez rajongás, semmi köze a valósághoz! De sajnos mi is ezt várjuk el tőle, hogy ilyen legyen! JÓ! S ha nem ilyen, összetörünk! János, Isten Szeretetét Jézus Krisztus történetével hozza kapcsolatba! A világ bűneiért odaadott egyetlen Fiú mutatja meg egyedül és igazán Isten Szeretetét! Jézus Krisztus Keresztje. Ahogy a János 3,16‐ tanítja: Úgy szerette Isten ezt a világot, hogy adta...! Ezáltal megmentette a világot! Mert az az Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön! Az Isten megtette a magáét! A Szeretet az a tett, ahol az Élet forog kockán. És Isten így szeretett minket. Kockára tette az Életet! Megmentőjévé lett ezáltal az egész világnak! Ha máshol keressük Isten Szeretetét vétkezünk! Ez az apostoli tanítás! Úgy segített rajtunk, hogy Jézust, az ő egyetlenét adta oda! Csak

Jézusban Szeret! És azt mindenki számára elérhetővé tette hit által! Ha Isten a Szeretet, akkor Őt csak a szeretet ismerheti meg. Az Istenismeret ‐ szeretetviszony szeretetkapcsolat Vele és az Ő gyermekeivel. Aki szeret az Istentől született. Istent csak az ismerheti meg, aki Istentől született, aki nem szeret az nincs Istentől! Ha Isten zene volna, a süket nem ismerhetné meg! Ha Isten fény volna, a vak sohasem ismerhetné meg! Ha Isten Szeretet, akkor az, aki nem tud szeretni, Istent soha nem ismerheti meg! A keményszívű, a konok, erős ember, az ateista, aki tagadja, aki nem hisz, nem tudhatja, ki az Isten. Isten csak Jézusban szeret ma is! Ő azt karja, hogy minden ember üdvözüljön, vagyis minden ember javát, megmentését akarja, munkálja, de az emberek ezt nem akarják! Nem érnek rá üdvösségükkel törődni, erről szólnak a példázatok. Kérlek,

­ 11 ­

ments ki engem! Úgy kell kényszeríteni őket! Aki szereti Istent, akit nem lát, annak szeretnie kell felebarátját, akit lát. Nem lehet kijátszani egyiket a másikkal. Ez a két parancsolat egy, összetartozik, Isten és emberszeretet. Nem csak hinni kell Istenben, szeretetben kell élni naponta a másik emberrel, aki ezt esetleg nem is érdemli meg. A keresztyének ezt a földet, azt a világot, amelyet Isten Szeret, nem hagyhatják cserben, nekik is szeretniük kell! Hitüknek, vallásosságuknak rengeteg jócselekedetben kell megnyilvánulnia. Lelkiismeretük nem vádolhatja őket ezen a téren. Az emberek szeretése a hitük próbája és pecsétje. Nem úgy, mint Káin, Ő nem Istentől volt, mert nem szerette a testvérét! Sőt! Megölte! Az ördögtől volt, aki embergyilkos volt kezdettől fogva. Milyen más út az Isten útja? De nehéz megmaradni ezen az úton! Ámen. Lizik Zoltán


Diaszpóra egyház felé ‐ rövidítve ‐ Dr. Pungur József: A Krisztus Egyháza időben és térben, a történelemben és a jelenben az Ecclesia Militans – a küzdő egyház létformájában él. Az egyház története állandó harc, egyrészt Urától kapott missziója teljesítéséért, másrészt a megmaradásáért. A harc körülményei olykor kedvezőek, máskor azonban többnyire nem. Az egyháznak állandóan szembe kell néznie ősellensége támadásával, aki “serge talpon szembetörni kész” volt mindig. Volt idő amikor a történelem hullámainak hegyén utazott s minden kedvezni látszott. Többnyire ilyen volt az államegyház kora. Nagy Konstantintól el egészen a modern időkig. Volt idő, amikor a puszta létéért kellett keményen küzdenie a nagy üldözések idején az ókorban, s a legújabb korban is; olykor csaták megvívására kényszerült harc‐ mezőkön is, mint megannyiszor a Reformáció korában. Máskor, amikor más lehetősége nem volt, passzív rezisztenciába húzódott vissza a támadások elől. Ma ismét hullámvölgybe került az Egyház a modern kor szkepticizmusa, ateizmusa, koz‐ mopolitizmusa, a jóléti társa‐ dalmak materializmusa miatt, amely növeli a vallással szembeni közömbösséget, ha ugyan nem ellenséges viselkedést. Egyszóval az Egyház ma egy szekularizált világban él a nyugati féltekén, mely egy évezredig az ő területe volt. Az elvilágiasodás egyre tornyosuló hullámai mára már elnyeléssel fenyegető örvénybe taszították az Egyhá‐ zat. Ma az egyetemes Egyház ilyen egzisztenciális veszedelmek kö‐ zött él az egész világon, benne a mi világszerte szétszórt re‐ formátus egyházaink is. Nyugat Európától Kanadán, Egyesült Államokon, Latin‐Amerikán ke‐

resztül el egészen Ausztráliáig. A nyugati magyar református egyházak az anyagország történetének tragikus hányat‐ tatásai következtében jöttek létre. A 19‐edik század végi munkanélküliség miatt a hárommillió koldus országából tömegesen tántorogtak ki az Újvilágba, munkát, megélhetést keresve. Keresetével a legtöbb magyar haza akart térni, amiben az I. Világhaború akasztotta meg őket, majd a mélyen igazságtalan trianoni békediktátum, mely az ország kétharmad részét zsákmanyul dobta oda az éhes szomszédoknak. Sokan emiatt maradtak kint ‐ inkább kihozatták családjukat is, és letelepedtek idegen földön. Első dolguk volt, hogy amint lehetett, templo‐ mot, iskolát építsenek, segély‐ egyleteket, kultúrköröket hoz‐ zanak létre, tehát megszervez‐ zék közösségi életüket. Hozzájuk csatlakozott az elsza‐ kított területekről elüldözöttek áradata. Ők voltak az első templomépítő nemzedék. Mielőtt ez az első emigráns magyar nemzedék kihalt volna, érkezett meg a másik nagy magyar hullám a II. Világháború körüli időkben. A zöme a háború után. Egyrészt a Nyugat Europában rekedt magyarokból, másrészt az újra elszakított területekről, majd az ország erőszakolt kommunista átalakí‐ tása elől nyugatra disszidált személyekből állt ez a csoport. Ők léptek az első generációsok helyébe, akik hűen megőrizték, s tovabbfejlesztették a kapott örökséget. Újabb, igen jelentős magyar menekült hullámmal, mintegy negyed millóan érkeztek nyugatra az l956‐os forradalom és szabadságharc kegyetlen leverése után 1956 végén és 1957‐ben. Ezt a csoportot erősítették a Kádár rendszer alatt nyugatra utazók közül a disszidáltak.

­ 12 ­

Ők nemcsak számban növelték a nyugati magyarságot, hanem új lendületet is adtak neki, intézményeiknek, egyházaiknak, és égve tartották a magyar szabadság lángját. A legutolsó menekülthullám a hazai kommunista rendszer összeomlásának végén és az új rendszer kibontakozásának kez‐ detén 1988‐1991 között érkezett Nyugatra. Ennek a társaságnak egy jó része már a kommunista rendszerben nevelkedett és zömében jobb életet keresni, érvényesülni jött ki, amit hazá‐ jában nem talált. Ezeknek magyarsága már felü‐ letes volt. Az egyházra már csak mint segélyforrásra tekintettek, igazi kötődésük a magyarsághoz, egyházhoz nem volt ‐ tisztelet a kivételnek. Igazában véve ehhez a csoporthoz tartoznak azok is , akik azóta jöttek ki, főleg az elszakított területek magyar‐ ságából. Egy nemzetközi statisztika szerint 1990 és 2000 között mintegy százezer magyar hagyta el a Kárpát medencét. Ezeknek zöme nem csatlakozott a meglevő magyar közösségekhez vagy éppen egyházakhoz; felszí‐ vódtak, beolvadtak a nagy nyugati multikulturális katlanba; egy szürke ponttá váltak a massa perditionis‐ban,elvesztek magyar és egyházi szempontból. Nyugati egyházaink körében mára már egy válsághelyzet állt elő, melynek a tétje a lenni vagy nem lenni" hamleti dilemmája. Ugyanis az egyházépitő és egy‐ házfenntartó nemzedékek elmen‐ tek vagy éppen most távoznak el az élők sorából. Aki közülük még él, már régen nyugdíjas, s nem tudja úgy segíteni egyházát, mint koráb‐ ban tette vagy szeretné. Az újonnan érkező magyarok elsősorban saját egzisztenciájuk megteremtésével vannak elfog‐ lalva, s közülük csak >>>>>


keveseket érdekel az egyház, hit, erkölcs és keresztyéni élet. A nyugati korszellem sem kedvez egyházaink életének. A nagy történelmi egyházak, úgy tűnik, hogy képtelenek a megújulásra,az új kor kihívásaival szembebenézni, ezért újabb és újabb hitbeli és erkölcsi enged‐ mények révén igyekeznek meg‐ tartani tagságukat. Teológiájuk túl intellektualizált, igehirdetésük összefüggéstelen apró mozaikokat ajánl, amik se‐ hogysem tudnak összeállni egy modern, intellektuálisan is kielégitő keresztyén világképpé. Így nem csoda, hogy a szekták aratnak, mert emócionális élmé‐ nyeket tudnak ajánlani. Ehhez járul még az, hogy Nyugaton az egyházak nem kapnak semmiféle állami támogatast. Az óhazai anyaegyház támoga‐ tására nem lehet számitani, miután ők is anyagi bajokkal küzdenek, s ha tehetik elsősorban az elszakított területek egyházait igyekeznek segíteni. Mindez azt jelenti, hogy a nyugati magyar református egyházak életüknek a huszonnegyedik órajában járnak. Pedig megmaradásuk nemcsak keresztyén, hanem nemzeti szempontból is fontos lenne, hiszen ahol egy egyházközsegünk megszűnik, ott egy magyar bástya omlik le. A megmaradáshoz azonban para‐ digma váltásra lenne szükség néhány néhány esszenciális vonatkozásban. Mindenek előtt a teológiában. (röv. ...) Látnunk kell, hogy a két világháború között uralkodó újreformátori teológia, melynek legeklatánsabb képviselője Karl Barth volt, koruknban igen jelentősen járult hozzá a teológiai megújuláshoz. "Így szól az Úr..."‐ mondták; s a viva vox Dei került a dialektika ‐ teológiai eszmélődés közép‐ ponjába.

Sikeres volt ez a teológia akkor, amikor diktátorok szuverénitásá‐ val szembe Isten szuverénitását állitották egy olyan világban, amikor Isten létét a tömegek még nem kérdőjelezték meg. Amint azonban a diktátorokat elsöpörte a történelem vihara, s a tömegeket kezdték szkepticiz‐ mussal, ateizmussal átitatni ‐ egyszerre érthetetlenné és jelentéktelenné vált az, amit a prédikátorok Isten nevében igye‐ keztek mondani. Ez a fajta teológia Isten felől próbálta megközeliteni az embert, ami ma már nem sikerül, hiszen magának Istennek a létét vonja kétségbe a mai ember.

­ 13 ­

Ezért beszélünk ma poszt‐ barthiánus korról a teológiában. Van azonban egy másik út is: embertől Istenig. Ennek a teológiának a legjelesebb képviselője Paul Tillich volt. Ez az egzisztenciális teológia a korreláció módszerét alkalmazva rámutatott az ember egzisz‐ tenciális nyomorúságára, hiányá‐ ra, válságára, elidegenülésére s ezekre felmutatta és ajánlotta az isteni feleletet, mint végső megoldást. A bűnre bűnbocsánatot, a halálra feltámadást, a véges létre az örökéletet, az ember árvaságára Krisztust, mint örök társat ajánlja. Az egyház nagy igehirdetői minden korban öntudatlanul is ezt a módszert alkalmazták, közöttük korunk nagy magyar igehirdetői, mint Ravasz László, Gyökössy Endre, Joó Sándor és mások. Mindez azt jelenti, hogy a mai igehirdetőknek az embert a maga egzisztenciális nyomorúságában, bűneiben, elidegenedésében, fé‐ lelmei között és magára mara‐ dottságában kell megszólítania, s hirdetnie kell hiátusságaira Isten kegyelmes megoldását hit által. Csak az egzisztenciális igehirdetés lehet releváns igehirdetés ma, amely hivőket és ezek közös‐ ségét: gyülekezetet teremt. Szükséges egy új lelkipásztor típus megjelenése is. Ennek egyik lényeges vonása kell hogy a fentebb vázolt teológia azaz az egzisztenciális teológia követője legyen. Ehhez meg kell érteni, hogy minden kor teológiája az abban a korban uralkodó filozófiák segítségével igyekezett az evangélium üzenetét minél szélesebb rétegeknek érthetővé tenni. Kiváló példa erre János evangéliuma, mely Krisztus üze‐ netét a görög filozófia nyelvén a Logos‐tan segítségével igyekezett érthetővé tenni a Hellenizmus korának filozófiáján nőtt embereknek. (...)


Amint a pékek mindennap újra sütik kenyerüket évezredes recept szerint, úgy kell a teológusoknak az évezredes krisztusi üzenetet újra fogalmazni úgy, hogy megértse a ma embere. Amint a régi kenyér ehetetlenné válik, úgy a régi módi teológia is emészthetetlenné a ma embe‐ rének. ‐ erős rövidítés itt ‐ Beszélnünk kell az egyházköz‐ ségek anvagi helyzetéről is, mely fennmaradásuknak egyik feltétele. Mint fentebb említettük a nyugati egyházközségek nem kapnak állami anyagi támogatást. Kivétel csupán Németországban van, ahol az egyházat ért szenvedés miatt az állami jövedelmi adó egy bizonyos száza‐ lékát kulcs szerint szétosztják az egyház testek között. Régebben, amikor a nyugati egyháztestek még anyagilag jól álltak, vállalták a kisebb egyházak anyagi terhei egy részének viselését. Ez az idő magyar vonatkozásban már régen elmúlt. Ma minden egyházközségnek magának kell kigazdálkodnia megélhetésének, fennmaradásának költségeit. A fő veszély ezen a vonalon mutatkozik. Ha ugyanis rövid időn belül megoldás nem lesz található, akkor erőtlenebb egyházközsé‐ geink menthetetlenül egymás után fognak bezámi, s ingatlanuk, minden létesitménnyel együtt bizonytalan sorsra fog jutni. Bizonyos azonban, hogy magyar ügyet többé aligha fognak szolgálni. Azok az egyházközségek melyek időben megteremtették a csök‐ kenő adakozások és felajánlások kiegészítésére valamilyen stabil bevételi forrást, azoknak jövője emberileg biztosítva látszik.

Ezek azok az egyházközségek, melyeknek befektetéseik vannak, vagy bérbeadható apartmenjeik vagy idős otthonaik. Más anyanyelvű egyházközségek, sőt az egyetemek is nagyobb részt befektéteseik jövedelméből élnek és gazdálkodnak. Vannak egyházközségeink, me‐ lyek öregotthonokat létesítettek, vagy éppen bérlakásokkal bírnak, vagy termeiket adják ki alkalo‐ madtán rendezvényekre, s ezek tisztes jövedelme pénz‐tárukba folyik be. Ezek tekintetbe vették azt, hogy kapitalista világban élünk, s megragadták a tisztességes ha‐ szonszerzésre való lehetőséget. Erre már van számos jó példa a nyugati világban és otthon is. Sőt van olyan egyházközség, melynek saját tulajdonban levő szállodája is van. Előbb‐utóbb minden egyház‐ községnek meg kell teremteni azt a lehetőséget, ha anyagilag nem akar elsorvadni és végül megszűnni. Ez most elsősorban a nyugati egyházközségeink feladata, ám hosszabb távon az anyaországi egyházközségek is szembe fognak kerülni ezzel a kérdéssel. Vannak olyanok is, melyek bizo‐ nyos szerencsejátékokból igye‐ keznek bevételhez jutni. Ez igencsak megosztja az állás‐ pontokat. Van olyan vélemény, hogy ezeket el kell ítélni, mert ez "bűnös" pénz, az egyház csak adomá‐ nyokból, felajanlásokból élhet – teszik hozzá kegyesen. Mások meg egyszerűen kérdés és skrupuluzus nélkül elfogadják és használják ezt a lehetőséget. Ehhez a kényes témához eddigelé nem szívesen nyúltak a teológusok, pedig itt lenne az ideje kidolgozni a pénz teológiáját. Emlékezzünk csak, hogy Jézus

­ 14 ­

megdicsérte az özvegyasszonyt, aki két fillérjét dobta a perselybe – ám nem érdeklődött annak eredete felől. A bűnös nő alabástrom szelen‐ ceből drága kenetet öntött Jézus lábaira. Jézus itt sem érdeklődött arról, hogy vajon miként lehetett annak annyi pénze, hogy azt megvegye – jóllehet a szemtanúknak és Jézusnak is efelől nem lehetett kétsége. Zákeusnál Jézus a vámszedővel vacsorázott, aki gazdagságát csalárdsággal szerezte s a vacsora is abból tellett – Jézus mégsem utasította vissza. Rá is fogták, hogy "bűnös emberek barátja". Egyszer az adópénzre mutatva azt mondta, hogy "adjátok meg ami a császáré a császárnak, és ami az Istené az Istennek" – mármint a pénzből is. A hamis sáfárt, aki elsíbolta ura pénzét megdicsérte, mert volt elég esze, hogy jövőjéről gondoskodjon. Nem a tettet dicsérte, hanem az eszességét mintegy példat állítva övéinek: "a világ fiai eszesebbek a világosság fiainál!" Igaz, hogy a templomi pénzváltók asztalait felforgatta, de bizonyára azért, mert a hasznot maguknak tartották meg, és azt nem Isten‐ nek ajánlották fel. A hagyomány szerint Judás volt a tanítványok pénztárosa. Az útonlevő tanítványok csapata az őket körülvevő nép adomá‐ nyaiból tartotta el magát. Jézus sohasem érdeklődött vagy nyomozott az adománypénz ere‐ dete után, az megszentelődött akkor, amikor azt az ő céljaira használták fel ‐ azaz Isten országa épitésére. Meg lehet kockáztatni azt az állítást, hogy ha beszélünk a bűnös ember megtéréséről, lehetne beszélni a pénz megtéré‐


séről is. Annak az analógiája szerint, hogy ha egy bűnös ember Istenhez tér – állaga ugyan nem változik csak a minősége: bűnös volt és marad, de megkegyelmezett bűnös. Hasonlóképpen ha a pénzt Isten céljaira fordítjuk, ugyan állagában bűnös marad, ám minőségileg megváltozik, mert "megtért" lesz, ha azt az egyház kezelésében az evangélium hirdetésének és Isten országa építésének céljaira használják föl. Más szóval megszentelődik Isten országa ügyeinek szolgálatába való állitása révén. A pénzzel kapcsolatos holisztikus "hívő" álláspont bizonyára nem az egyházért aggódó tagjaitól, hanem valójában ellenségeitől származhat. A hatvanas évek elején a Budapest‐ Kálvin‐téri gyülekezetben szolgáltam segéd‐ lelkészként. Egyszer az öreg egyházfi izgatottan jött fel a lelkészi irodába, keze tele volt százforintosokkal. "Tiszteletes urak" ‐ mondta ‐ "valaki a templomajtó alatt dugta be ezt a kétezer forintot". A hatvanas évek elején ez egy jó havi fizetésnek felelt meg. Talán árulásnak volt ez megbánt vérdíja? Nem nyomoztuk. Csodálkozva tettük be az egyházpénztárba. Ugyancsak nem nyomozzuk az egyháznak adakozott és felajánlott összegek eredetét sem. Vajon mennyiben volt "tiszta" az a pénz, amit az ateista, kommunista rendszer, mint államsegélyt fizetett évtizedeken át a lelkészeknek, vagy az, amit a szekuláris állam most folyosít az egyházaknak? Az “Expository Times”‐ban, a Skót Egyház félhivatalos lapjában valamikor a 80‐es évek fordulóján jelent meg egy állásfoglalás a kaszinó bevételekről. Azt ajánlották, hogy ezeket főleg az egyházi epületek javítására legyen szabad felhasználni.

Tegyük ehhez, hogy mindettől öregotthonok, bérlakások építése sem esne távol. Ha egyházközségeink zömének a megmaradása a kérdés, vajon nem kellene‐e legalább annyira eszeseknek lennünk, mint a világ fiai a maguk dolgaiban? Ma az Ecclesia militans korában élünk és még nem jött el az Ecclesia triumphans ideje. Korunk nem kedvez a keresztyén egyházaknak. Egyháztagságunk, eltekintve néhány kivételtől, általában csökkenőben, templo‐ maink lassan kiürülőben vannak. Felrémlik a rémképe temploma‐ ink bezárásának, egyházközsége‐ ink eltűnésének. A gyülekezetek felelős őrállóinak figyelembe kell venni az idők jeleit, s meghozni a szükséges döntéseket gyülekezeteik meg‐ maradására a most kialakuló helyzetben. Az egyház diaszpórásodásának korában a megmaradás útja a tömegegyházakból missziói egy‐ házakba való átalakulás útján át vezethet, amelyek megteremtik a maguk megélhetésének, bi‐ zonyságtevésének és szolgálatá‐ nak eszközeit ‐ dolgozva és imádkozva a Lélek megáradá‐

­ 15 ­

sáért, egy új kor eljöveteléért könyörögve, amelyben ismét éhség támad Isten Ígéje után. Ez az idő egyházainkat megmaradva, de átalakulva és felkeszülve kell találja az új magvetésre és a majdani aratásra!

..................................................

(Megjelent a 2005. évi Bethlen Almanachban)

..................................................

(Utóirat: A Bethlen Magyar Református Egyházat az Alberta‐i Lethbridge‐ben tagjainak mini‐ mumra való lecsökkenése miatt az Egyházmegye bezárta 2008 elején, és a templomot, a lelkészlakkal eladja. Az egyházközség 1955‐ben alakult meg, erős gyülekezet volt. Az utóbbi évtizedekben nem volt már önálló lelkésze. A Calgary‐beli lelkészek látták el nagyünnepeken és negyed‐ évenként a szolgálatot. Nt. Telcs György, az utolsó ottlakó állandó, majd nyugdijas lelkész, nemsokára ezután elhunyt 93 éves korában). Rev. Dr. Pungur József Edmonton, AB, Canada


Profile for Montreal Reformed

Gyülekező 2018 július 1. / 2018 / 18  

Gyülekező 2018 július 1. / 2018 / 18 protestáns diaszpóra antológia magazin

Gyülekező 2018 július 1. / 2018 / 18  

Gyülekező 2018 július 1. / 2018 / 18 protestáns diaszpóra antológia magazin

Profile for hunited
Advertisement