Page 1

Gyülekező protestáns diaszpóra

10 0

2018 JÚNIUS 4.

1914­1918

SOHA TÖBBÉ HÁBORÚT !


2018 JÚNIUS

IMPRESSZUM

TARTALOM:

Gyülekező antológia jellegű protestáns szöveggyűjtemény a magyar diaszpórából az öt lakott kontinensen tördelő : György L. Attila Montreal, QC, Canada email:montreformed@gmail.com

protestáns lelkészek írásait javítás és rövidítés nélkül adjuk közre kézIratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza mint lingua franca, angol nyelvű írásokat is közlünk * beküldött írásért honoráriumot nem áll módunkban fizetni, sem bármilyen költségtérítést eszközölni, * a megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a GYÜLEKEZŐ hitvallási, filozófiai vagy társadalom‐ kritikai álláspontját, * a közlésre került írásokért a szerzők maguk vállalnak mindennémű felelősséget. * ha egyéb megjegyzés nincs a képek a wikipediaról és a pixabayről származnak

www.gyulekezo.com

PHOENIX, AZ, USA Demeter Zsolt: 4. oldal In Memoriam József Attila

‐ VERS ‐ Rev.Dr.Pungur József: 5. old. HŐSI ÉLET

" Harc, amelyet nem fegyverekkel, hanem szellemi eszközökkel vívnak. Harc, amely nem harcmezőkön zajlik, hanem az emberi lélekben. "

Rev.Dr.Pungur József: 6­7 old. TRIANON MAI MEGVILÁGÍTÁSBAN

"A Trianon probléma velünk él, azért mert a Trianoni Békediktátum (1920) és az azt megerősítő Párizsi Békediktátum (1947) alapvető‐ en alaptalan, alávaló, aljas és mindenekelőtt jogtalan volt. "

Nt. Lizik Zoltán: 8­9. oldalakon A SZENTHÁROMSÁG

" Sokan nem találják a Szentháromság tanítását a Bibliában. Pedig itt van, ráadásul Jézus tanította ezt Övéinek. "

Nt. Lizik Zoltán: 10­11. oldalakon

LEGYEN GONDOD A ...

" ... azt mondta orvos ‐professzorként, hogy a betegségek 70‐80%‐a megelőzhető lenne a Tízparancsolat betartásával. , ..."

LJ OHR: 12­13. oldalakon

Történelmi megbékélés kévántatik . SZLOVÁKIA ­ MAGYARORSZÁG

Attila L.György: 14­15. oldalakon ROMÁNIA ­ MAGYARORSZÁG Azonnali és történelmi kibékülésre van szükség !

" A gond az, hogy nem vagyunk hajlandóak beismerni, hogy nem elvették, hanem odaadtuk. Nagy különbség. "


Segítség az anyanyelvi igehirdetésben ‐ részlet ‐ KCSP PÁLYÁZAT 2018. február 16., péntek ­ http://www.reformatus.hu/mutat/14801 A napokban meghirdetett ösztöndíj (http://www.reformatus.hu/mutat/14795/) keretében lelkészek, hitoktatók és teológusok utazhatnak a diaszpórában élő magyar reformátusok közé, hogy biztosítsák az anyanyelvi igehirdetést, hogy erősítsék a gyülekezeteket, látogassák a szórványokat. A kilenc hónapos program során havonta hatszázezer forint ösztöndíjat kaphatnak a kiutazók. Gér András, a Magyarországi Református Egyház zsinati tanácsosa azt mondja, a diaszpórában élő reformátusok évtizedek óta hűséggel tartják meg gyülekezeteiket, hitüket, és most, hogy van rá lehetőség, segítenünk kell őket. Teológusok, lelkészek, diakónusok, hitoktatók utazhatnak. Az ösztöndíjprogram 2018 szeptemberében indul majd, az első egyházi ösztöndíjasok kilenc hónapra utazhatnak a diaszpórába, tehát elsősorban az Amerikai Egyesült Államokba, Kanadába, Ausztráliába, illetve Nyugat‐ urópába – például Németországba, Svájcba, Ausztriába és Svédországba. Az első turnusban harmincan vehetnek részt – köztük katolikus, református és evangélikus jelentkezők is. (...) Az egyházi ösztöndíjnál pedig arra is van mód – szemben a Kőrösi Csoma Sándor és a Petőfi Sándor Programmal ( http://www.reformatus.hu/mutat/14795/ ) – hogy öt évben belül háromszor, akár három egymást követő évben is visszatérjen az ösztöndíjas az adott helyszínre. Az első diaszpóra‐ösztöndíjakra február 15‐étől lehet jelentkezni. A református egyház tagjai közül teológushallgatók, lelkészek, diakónusok és hitoktatók jelentkezését várják. A teológusoknál nincs megkötés, hogy hány év elvégzése után lehet jelentkezni. Ugyanez igaz a hitoktatónak, vallástanárnak készülőkre is, ők is jelentkezhetnek már hallgatóként is. A magyarországi lakcím sem megkötés, csak a magyar állampolgárság szempont, így akár Erdélyből, Kárpátaljáról vagy Felvidékről is lehet jelentkezni az egyházi ösztöndíjra – hangsúlyozza a zsinati tanácsos. A jelentkezőnek jól kell tudniuk angolul vagy a fogadó ország nyelvén. Fontos még az is, hogy az illetékes egyházkerület püspökének ki kell állítania egy igazolást arról, hogy támogatja az jelentkezőt. Ez igaz a már végzett lelkipásztorokra is, akik szintén vállalhatnak diaszpóra‐ösztöndíj szolgálatot. Akár családok, lelkészházaspárok is jelentkezhetnek, utazhatnak, azonban az ő esetükben a házaspár mindkét tagjának külön‐külön is jelentkeznie kell, és nem automatikus, hogy mindketten megkapják az ösztöndíjat. Gér András arra is figyelmeztet: azoknak, akik részt vesznek a programban, azt is vállalniuk kell, hogy az ösztöndíj idejével megegyező időt a kibocsátó egyházkerületben szolgálnak majd, miután hazatértek.

Ösztöndíjjal a szórványmagyarságért

2018. február 15., csütörtök Kiírták a Petőfi Sándor és a Kőrösi Csoma Sándor Program idei ösztöndíjpályázatait, utóbbi 30 fős egyházi ösztöndíjpályázattal egészül ki – jelentették be február 15‐én Budapesten. Grezsa István, a határon átnyúló beruházások ellenőrzéséért felelős miniszteri biztos a csütörtöki sajtótájékoztatón arról beszélt: a diaszpóratanácsban érkezett korábban jelzés arról, hogy a nyugati magyar közösségekben mind nagyobb a történelmi egyházak lelkészhiánya, ezért indították el „úttörő jelleggel és próbajelleggel” a lelkészi ösztöndíjprogramot. Ennek feltételei megegyeznek a Kőrösi Csoma Sándor Programéval, ugyanakkor a pályázóktól püspöki ajánlást, hozzájárulást is kérnek. A tavalyinál is többen nyerhetnek ösztöndíjat idén a szórványban élő magyarságot támogató Petőfi Sándor Program és a diaszpórára összpontosító Kőrösi Csoma Sándor Program pályázatain. Az előbbi keretszámát 65‐ről 75‐re, utóbbiét, amely a 30 fős egyházi ösztöndíjpályázattal egészül ki, 115‐ről 150‐re emelték. A két program célja megszólítani a diaszpóra és a Kárpát‐medence szórványmagyarságát, segíteni és szervezni a helyi magyar közösségek életét, naprakész kapcsolatot teremteni az anyaországgal. A Kőrösi 2013‐as és a Petőfi‐program 2015‐ös elindítása óta összesen 525 ösztöndíjas nyert támogatást. A pályázati szabályok szerint előfeltétel a betöltött 20. életév, a magyar állampolgárság, a büntetlen előélet, a legalább középfokú végzettség, a közösségszervezői tapasztalat, illetve az angol nyelv magas szintű vagy a célország nyelvének esetleges ismerete. Nem feltétel viszont a magyarországi lakhely, ami azt jelenti, hogy a világban bárhol élő magyar állampolgár részt vehet egy másik magyar közösség fejlesztésében. A jelentkezési határidő március 12‐én zárul.

Részletek:

www.korosiprogram.hu , www.reformatus.hu


Phoenix, AZ, USA

Demeter Zsolt

Radnóti, minek a vers? belém is hányszor nyilal ilyen kérdés gonosz gépmadarak zúgnak el felettem ma még bomba nélkül de holnap már vért és mészárlást hoznak s ki nem retten meg a kultúrgyilkos kortól? halgass költő hát nem látod kiröhögnek a dőzsölt élettől hústól bortól te szépségről mesélsz hidd el korszerűtlen avult nem valók mai kainos embernek ébressz gyújts és ostorozz maradj itt a földön semmit se szépíts a tett emberének


H ŐS I É L E T "Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." (1. János 5:4) A keresztény vallás immár kétezer esztendős. Mégis aligha van olyan szervezet, amelynek mibenlétét és célját annyira félreismernék volna, mint az Egyházét és a kereszténységét. Egyik leggyakoribb félreértés az volt, hogy a kereszténység voltaképpen az élet harcaiban megfáradt embernek kinál pihenést. Úgy vélik, hogy az Egyház egy azílium, menedékhely, ahol az élet harcaiban elfáradtak pihenést és hitük révén kárpótlást találnak. Ám semmi sem áll olyan messze a valóságtól, mint ez, mert a kereszténység – annak ősi, igazi értelmében ‐ nem pihenés, hanem harc. Harc, amelyet nem fegyverekkel, hanem szellemi eszközökkel vívnak. Harc, amely nem harcmezőkön zajlik, hanem az emberi lélekben. Harc, amely elől lehet megfutamodni, de amelyet lehet győztesen meg‐ vívni. Mi ellen, vagy ki ellen folyik ez a keresztény hadviselés? Vannak, akik szívesen harcolnak más keresztény felekezetek ellen, hangoztatva a maguk igazát. Azonban meg kell látnunk, hogy ma a felekezeti harcok ideje elmúlt, hiszen a kereszténység maga van támadás alatt istentelen filozófiák, idegen és militáns vallások részérről melyeknek egy céluk van: a világot bármi áron dekrisztianizáltá tenni . Az ökumenizmus korában élünk, és minden igaz keresztyénnek keresnie kell az egység útját más keresztény csoportokkal. Sokkal több az, ami összeköt bennünket, mint ami elválaszt. Vannak mások, akik egyes személyek ellen harcolnak. Holott nekünk mindenkit be kell fogadnunk, aki hozzánk jön: nyitott gyülekezet vagyuk, azonban anélkül, hogy másokat magunkhoz csábítanánk.

Aki ajtónkon belép, azt testvér‐ ként kell elfogadnunk. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy felvesszük a harcot az Isten‐ ellenes erőkkel, mind a magunk, mind a világ életében, és küzdünk azért, amire Jézus tanított: "...Legyen meg a Te akaratod..." ‐ Isten akarata érvényesüljön mind a magunk, mind mások életében. Ez a harc ‐ harc a hitetlenség, engedetlenség, istentelenség, materializmus, pénz és vagyonimádat ellen; harc a züllött erkölcsi magatartás, viselkedés és cinizmus ellen. Hit egy magasabb rendü világban, az Isten országában, amely eljöven‐ dő, és harcolni ennek az országnak terjesztéséért ezen a földön. Magyarjaink közül, sajnos, ezt a

­5­

harcot sokan feladták. Egyetlen erdemüknek azt tartják, hogy elhagyták szülőföldjüket s úgy gondolják, ezzel megszünt minden kötelezettségük a magyarság és az egyház iránt. Elfelejtették keresztény mivol‐ tukat s ahelyett, hogy ők lettek volna alakító hatással környeze‐ tükre – a környezetük alakította át őket a maga képére és hasonlatosságára. Ezek azok, akik teljesen közömbössé váltak keresztény hitükhöz és magyar identitásuk‐ hoz. Pedig a Szentélek által növelt hit az az egyetlen fegyver, amely legyőzheti ezt a világot. Enélkül – és ez biztosra vehető – ez a világ győzfelettük! Dr. Pungur József


Trianon mai megvilágításban A Trianon probléma velünk él, azért mert a Trianoni Békediktátum (1920) és az azt megerősítő Párizsi Békediktátum (1947) alapvetően  alaptalan, alávaló, aljas és mindenekelőtt jogtalan volt. A békeszeződés magasztos örve alatt mindkét esetben az ezerszáz esztendős történelmi Magyarország cinikus, bűnös és szisztematikus feldarabolása történt. Ráadásul az Európai Unió a határon túlra vetett magyarság tűrhetetlen helyzetének kilátásba helyezett megoldásával kábitotta el diplomáciánkat. Azonban az elmúlt évtizekben ezügyben semmit lényegest sem tudott, vagy inkább nem is akart tenni, hasonlóképen a dicstelenűl megboldogúlt Népszövetséghez.. Következésképpen az elszakított magyarság hátrányba juttatása, megkülönböztetése, kizsákmányo‐ lása, üldözése háboríthatalanul tovább folyt és folyik függetlenül politikai rendszerektől. Jellemző, hogy az elszakított területek magyar pártjai csak addig voltak részei a román, szlovák vagy szerb kormányoknak, amig őket nyugati céljaik elérésére használhatták. Ezt elérvén, ma már ezek mind ellenzékbe szorultak. Azonban Trianon ügyében tisztán kell látni az alábbiakat:  1)  A Központi Hatalmak  1918 novemberi tűzszüneti kérése Woodrow Wilson amerikai elnök 14 pontos békejavaslatán alapult, t.i. hogy a békekötésben ezen elevek fognak érvényesülni. Például, hogy vitatott területeken népszavazás lesz a döntő. 2)   George Clemenceau francia miniszterelnöknek azonban egészen más  tervei voltak, amik végül is érvényesültek. Nevezetesen: Németországot keletről olyan régi és új államokkal bekeriteni, melyek abszolut francia befolyás alatt

állnak. Ezeket pedig csak az Osztrák‐Magyar Monarchia feldarabolásából lehetett létrehozni. Így vesztette el Ausztia örökös tartományait, de maga csak Dél‐Tirol elvesztésével csorbult, viszont a nyugati magyar Őrvidéket  megkapta.  A magyar királyságot, miután tartományai nem voltak, magát kellett feldarabolni nemzetiségei szerint, sőt az eredeti magyarság 1/3‐át területükkel együtt ezekhez csatolni, hogy erősek legyenek. Clemenceau terve végül is sikerült Trianonban. Így állt össze a magyarellenes Kisantant. Clemenceau már  a tűzszünet megkötése óta folyamatosan dolgozott Magyarország lezüllesz‐ tésén. Vix‐jegyzékekkel tolatta egyre hátrább határait, elérte hadserege teljes leszerelését, megengedte, sőt bátorította  a szerb, román és cseh fegyveres erők támadását az ország ellen ‐ megtörve ezekkel a tűzszüneti megállapodást, hogy fait accompli‐t teremtsen, amit véglegesitett a trianoni békediktátum.  Amikor a Tanácsköztársaság hadseregével ennek ellenállt, kommunista veszélyt emlegetve sikerült megerősítenie béketerve elfogadását. 3)  Mindennek következtében a történelem egyik legigazságtala‐ nabb, legaljasabb és leggyalázato‐ sabb békediktátumát kényszerí‐ tették Magyarországra 1920‐ban Trianonban, mely egy ezeréves királyságnak vetett véget. Ezt meghozva nem volt sem népszavazás, sem béketágyalás, hiszen a magyar felet nem is engedték a tárgyalóasztalhoz. Kollektíve büntették a magyar nemzetet, sőt még súlyos jóvátételt is fizettettek a csonka országgal! Úgyanúgy kezelték mint egy lényegtelen afrikai gyarmatot, amivel  bármilyen igazságtalan‐ ságot büntetlenül ellehet követni. Ezzel is hozzájárultak a II.

­6­

Világháború kitöréséhez. Jogos volt tehát a Horthy korszak külpolitikai erőfeszitése az igazságtalan békediktátum nemzetközi és békés felülvizsgálatára és orvoslására. Ám 15 évig hiába kilincseltek a győztes hatalmaknál – süket fülekre találtak. Ekkor állt be e fordulat a feljövő Németországban reménykedve. 4)   Végül is a két Bécsi Döntés (1938, 1940)  az akkori elcsatolt magyarság nagyrészét az idegen, ellenséges, másnyelvű és nagyobbrészt máskultúrájú és végleges felszámolásukra törekvő országoktól jogosan az anya‐ országnak adta vissza s ezáltal megmentette. E szerződéseket a nyugati hatalmak, és még a Szovjet is, hallgatólagosan tudomásul  vették, s ellenük nem tiltakoztak ‐ tehát nemzetközileg is érvényesek voltak.  5) A II. Világháborút követő Párizsi Békediktátum (1947) a Trianoni békediktátumot állitotta vissza súlyosabb feltételekkel. Falukat csatolt Csehszlováliához, Kárpátalját a Szovjet bekebe‐ lezte, eltűrte a visszacsatol területeken a kollektív bűnösség érvényesítését,  deportálások és genocídiumok végrehajtását, s a csonkaországot még jóvátételek fizetésére is kötelezte. Sztálin   diktatúrája alá került országgal politikai célja volt: a kommunizmus ráerőltetése. Mivel a magyarság szabadság‐ szerető nép volt ‐ négy szabadságharccal a háta mögött a Habsburgok ellen:  Sztálin félve ettől célja eléréséért  Magyarországot kicsi‐ vé, erőtlenné és leigázottá kellett tennie – amit meg is tett. A Párizsi Békediktátumnak azon‐ ban van egy végzetes hibája ugyanis  a klasszikus nemzetközi jog nem fogad el érvényesnek olyan békeszerződést,  amelyet >>>


olyan ország ír alá, mely idegen katonai megszállás alatt van! Magyarország pontosan ilyen volt 1947‐ben! A nyugati hatalmak ezt tudva kényszeritették Magyarországot, hogy 1990 után kétoldalú alapszerződésekben_ ismerje el az 1947‐ben ránkényszeritett mesterséges határokat, s mégegyszer a magyarság kollektív büntetését. Azonban ezeknek a gyengéje, jogtalansága és tarthatatlansága magában a párizsi szerződésben van. Olyat erősíteni meg, amely önmagában is jogtalan – ez nemcsak szánalmas, de abszurd is! Miután 1990 óta a magyar kormányok vállalták a párizsi diktátum fenntartását, s miután az ennek fejében megígért de lényegében nem történt alapvető változás a határontúli magyarok helyzetében, sőt felerősödtek a megsemmisitésükre irányuló törekvések –, mindebben az eddig követett magyar külpolitika kudarca lett nyilvánvaló. Ezt az utat felelős magyar kormány tovább nem követheti, hiszen ez a nemzet öngyilkossága lenne. Ezt egyedül az Orbán kormányok ismerték fel. 6) Az új nemzeti külpolitika nem lehet más mint a párizsi békediktátum felülvizsgálatának hivatalos kérése egy új magyar kormány által legalább az alábbiak alapján: a) A szerződés diktátum volta, b) idegen ellenséges megszálló hatalom alatt történő aláírattatása, c) A szerződésben a megszálló ellenséges hatalom politikai céljainak való magyar alávettetés, d) Az 1990 óta követett békülékeny magyar külpolitika nyilvánvaló kudarca, amely még az elszakitott nemzetrészek területi autonómiájának az ígéretét sem tudta soha, sehol elérni, e) Az 1990 óta is folyó, többségében az Európai Unión belül folyamatosan elkövetett kultúrális, gazdasági és politikai magyarüldözés olykor más

eszközökkel de töretlenűl folytatott gyakorlata, mely szerves része az 1920 óta folyó magyarellenes politikának. Egyedül az Orbán kormányok alatt történtek az elszakított magyarságot a nemzethez viszacsatoló intézkedések. 7) A trianoni és a párizsi békediktátumok felülvizsgálata legalábbi hét alapon lehetséges: a) Mindkét diktátum jogtalanságainak alapján mely a magyar nemzetet igazságtalan, jogtalan és már kétszer elfogadhatalan kollektív bűntetéssel súlytotta, ami a magyar nemzet egyharmadát önkényesen idegen kultúrájú és ellenséges hatalmak uralma alá kényszeritette. Ez a 21.‐ik században elfogadhatatlan. b) Ezeknek a magyar tömböknek különböző praktikákkal, folyamatosan történő megsem‐ misítésére irányuló ellenséges politikának tényekkel való dukumentálása alapján, ami miatt is mai uraik elvesztették a felettük való urakodás jogát. c) A magyar megbékélésre irányuló külpolitika állandó kudarcának bemutatása alapján. d) Az 1938‐ban és 1940‐ben megkötött Bécsi Szerződéseknek akkori nemzetközi elfogadottsága alapján, mely tűrhető nemzeti határokat állitott, s igazságos volt mert magyar tömböket juttatott vissza a megcsonkitott magyarsághoz – egyébként a felek nem írták volna alá. é) Annak alapján, hogy a trianoni békediktátum egyik alapoka megszünt mivel Németország bekeritése mára okafogyottá vált. Éppen úgy a párizsi diktátumot létrehozó a Szovjet nyugati hatalmi törekvései és politikai amibíciói már régen összeomlottak a Szovjetúnióval. Viszont ezeknek súlyos következményei Magyarország tekintetében még mindig érvényben vannak. Mára okafogyottá vált az új országokat magyar népességgel, területekkel és javakkal erősiteni – ki ellen? f) Annak kimutatása, hogy ennek anyonhallgatása, szőnyeg alá söprése, a magyar nemzettel a

­7­

lehetetlent, igazságtalant és abszurdot akarja újra elfogadtatni ami a 21.‐ik században irreális, lehetetlen és nem járható út. g ) Kimutatása annak, hogy ez mindig is és mai is megoldatlan probléma volt és maradt és mérgezi a középeurópai politikai életet. Mindezek alapján az új magyar külpolitika kiindulási pontja az 1941‐es határoknak újra való helyreállitása kell, hogy legyen, ami nemzetközi szerződésekkel történt és még Magyaroszágnak a II. Világháborúba való lépése előtt – háborúk nélkül! Ennek beinditásához három előfeltétel szükséges: 1) erős Magyarország felépítése, s ezzel együtt a magyaráság öntudatra ébresztése. 2) A világ nemzeteinek felvilágosítása, 3) A nemzetközi politikát irányító szervezetek meggyőzése. Mindez vihart fog kavarni, hiszen semmi sem olyan drága mint a tévedésből, vagy igazságtalanúl, vagy más kifosztása révén megszerzett javakhoz tízkörömmel való ragaszkodás. A Bécsi Szerződések ignorálása, csak azért, mert német és olasz szponzorálással történt – elfogadhatatlan. Ilyen alapon nem lehetett volna élenjáró német tudósokat alkalmazni a győztesek hadiiparában. Éppenígy nem lehetett volna Szlovákia és Horvátország függetlenségét elismerni – arra hivatkozva, hogy azokat először a hitleri Németország tette lehetővé. A történelmi Magyarország helyreállitására való törekvés ma már lehetetlen, hiszen mindkét fentemlített független államot nemzetközileg elismerték, s Magyarország is. Következésképpen jelenleg nincs olyan nemzetközi szervezet vagy bíróság, amely ezt kétségbe vonná, vagy eltörölné. Egyetlen lehetséges kiindulás pont maradt a hatalmi szóval ignorált, ám akkor aláírt és nemzetközileg elismert Bécsi Szerződések. Prof. Dr. Pungur József


2018.05.27. Lectio: Máté 28:16‐ 20. Textus: Máté 28,18.

A Szentháromság Kedves testvérek!

Jézus Mennybe való távozása előtt megkérte tanítványait, hogy világmissziójuk során az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten nevét tegyék ismerté az emberek előtt, az Ő nevükben szerezzenek tanítványokat, követőket. Mi ennek a jelentősége, fontossága? Ma ezt nézzük meg. Nyílván a helyes Istenismeretnek a terjesztése, megismertetése, hatásának kiterjesztése az egész világra. Meghódítani az Ő nevükben kell az emberiséget. Sokan nem találják a Szentháromság tanítását a Bibliában. Pedig itt van, ráadásul Jézus tanította ezt Övéinek. Lehetetlen, hogy ne szólt volna róla, ha Ő Isten és Ő az istenség második személye. Ő ebben a kérdésben is tökéletes munkát kellett, hogy végezzen. Nem hagyhatott bizonytalanságban efelől bennünket. Különös bátorság kellett ehhez, mert olyanok közt élt és tanított, akik egyisten imádók voltak. De itt van a felelősség kérdése, Ő többet tudott. Senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú! ‐ figyelmeztetetett. És senki sem ismeri a Fiút csak az Atya, és akiknek Ő azt megjelenteti! Az ő szemükben botránkozás volt az Isten sokszínűségéről való tanítás. Ők az Istent elég egysíkúnak, egyoldalúnak, egyszínűnek látták, s láttatták. Pedig nem ilyen volt! Természetesen tudtak arról, hogy az Isten nagy, hatalmas, végtelen, teremtő, mindenható, és korlátlan uralkodó, de kevésbé ismerték belülről. Ezek külső megnyilvánulásai voltak csupán. Illés próféta legnagyobb felfedezése éppen az volt, hogy jött az Isten a tűzben, az égi

BOSTON jelekben, szélben, a földrengésben, sziklák szaggatásában, de az Isten nem volt ezekben. Fedezi fel meglepetten Illés, az Isten egészen más ‐ Totaliter Áliter! Barth Károly tanította ezt! Egy gyengéd, halk és szelíd hang, aki megszólítja és nem megijeszti a kisgyermeket, Sámuelt éjjel a templomban. Persze másokat is, Illést, Dávidot, Dánielt, Jeremiást, Ésaiást és a többieket. Egy hang, egy belső megnyilatkozás, olyan, akinek szíve‐lelke van, aki érez, bánkódik, öl, de elevenít, haragszik, de megbocsát, megsebez, de be is kötöz. Egy szó csupán, de ha megszólalt, megváltozott minden, az élet, Mózesnek, Jeremiásnak és másoknak. Tudták ki szólt Őhozzájuk! Ahogy mi is! Ő a jó pásztor, aki nem hagyja veszni báránykáját /az embert/ hanem utána megy, megkeresi, hazaviszi, örül neki és ezt az örömét megosztja másokkal. Még az angyalok is örülnek a Mennyben! Jézus is erre a belső Istenre tette a hangsúlyt a külső módon megismerhető Istennel szemben

­8­

és azt mondta, az Isten, Atya! Ezt tanították a próféták is, de olyan atyát láttak benne, mint akitől erednek, származnak az emberek, aki mindannyiunk Atyja, akitől eredünk, akinek a létezésünket köszönhetjük. De Jézus ettől többet mutat be Róla, olyan Ő, aki aggódik tékozló fia miatt és alig várja, hogy hazatérjen, és szomorkodik duzzogó másik fia miatt, akik nem tudnak testvéreivé válni egymásnak. Istennek nem a Sátán miatt fáj a feje, szíve, sokkal inkább embergyermekei miatt. Ezért küldte el Fiát, hogy megkeresse és megtartsa azt a fiút, aki elveszett és megengesztelje azt a fiút, aki elégedetlen testvérével és apjával/Istenével/, csak magával van megelégedve, magát tartja hibátlannak és tökéletesnek. Elküldte a harmadik Fiút, az Embernek Fiát, az Engedelmes Fiút, hogy teremtsen békét égen és földön. Ő eljött és békességet hirdetett közel és távolvalóknak. Békesség néktek, nem úgy adom, ahogy a világ adja, az én békességem soha el nem múlik. Ez a harmadik Fiú testvérül született a nyomorúság idején. >


Amikor eljött az időknek teljessége, asszonytól született. A nyomorúság ideje, nem más, mint a bűn ideje, a halál ideje, a betegség ideje, s közben itt betegségeinket viselte, sebei által gyógyultunk meg, még az élete sem volt drága Néki, csakhogy rajtunk segítsen, ha belehalt is megtette! A Szentlélek kezdetben magasan lebegett ott fenn a világ és az ősvizek felett, azóta lejjebb ereszkedett és lakozást vett az emberben. Mikor? Csak akkor, amikor Jézus megdicsőíttetett, amikor felemel‐ tetett az Atya jobbjára. Értitek az összefüggést? Megdicsőíttetett a Mennyben, most jön az az idő a Szentlélek által, amikor megdicsőíttetik az emberek között, itt ezen a Földön! A Keresztre feszített Jézust felemeli az emberek szemében, aki rátekint, aki hisz Benne, megmenekül. Éppen az segít rajtatok, akit elvetettetek! Csodálatos rend van Isten munkájában! Nem a ti dolgotok tudni az időt, amit az Atya a maga hatáskörébe rendelt! De most már tudjuk! Jézus sokféleképpen mutatta be Őt, olyan, mint egy belső motor, amely hajtja, aktivizálja, mozgásba hozza az embert, egy jóra hajtó energia, mint egy feltörő éltető forrás, egy élő víz, egy belső hang, aki megtanít arra, hogy kinek‐kinek mit kell felelni, aki szájukba adja a szót. Szószóló, aki kiáll értünk, védőügyvédje a tanítványoknak. Aki által vágyat érzünk arra, hogy Istent Atyánknak nevezzük, Jézust pedig Megváltónknak, Megmen‐ tőnknek, Szabadítónknak, oly sok mindennek, mert Ő több, mint gondolnánk, hiszen ezek csak földi életünkkel összefüggő kifejezések Róla, meghatározások, vagy megnevezések, de Ő ettől több,

mert Ő Isten, mert még van tovább, a teljesség még ezután fog kibontakozni előttünk, amikor itt volt a földön istenségét elrejtette, mi lesz majd, ha nem ezt teszi, hanem istenségét felfedi, nyilvánvalóvá teszi? Hogy fognak ámulni rajta égen‐ földön? Mi is fogjuk mondani: méltó a megöletett bárány, aki Júda oroszlánja. Azért méltó, mert nem csak bárány mivolta az ismertető jele, /a megölhető ember, az áldozat, / hanem Ő egyben Júda oroszlánja is, a király, a királyok királya! A legyőzhetetlen! Ő az Alfa és az Omega, vigyázni kell Vele, mert Ő ez is, az is! Még nem tudjuk mivé leszünk, de ha megtudjuk, hasonlítani fogunk mi is Őreá! A Szentlélek Isten pedig az, aki által Isten fenntartja ezt a világot, aki elvezeti, elvezérli a világot a végig, a befejezésig, a kitűzött célig, hogy ne hulljon ez a világ káoszba, megsemmi‐ sülésbe. Biztosítja az életet a világ végezetéig, mindenfajta életet! Megóvja a világot minden sátáni, tönkre tevő erőtől. Hiszen a Sátán nem csupán az embert akarta, s akarja tönkretenni, hanem a világot is szeretné elpusztítani, de nem teheti, mert itt van az láthatatlanul, aki nagyobb nála, aki ettől visszatartja, a Szentlélek Isten. Míg Ő félre nem tolatik, az elragadtatás pillanatáig, addig nem történhet baj. Az összeomlás, a világ vége csak azután fog bekövetkezni. Addig nem férhet hozzá a Sátán, mert Isten körülvette védelemmel, mint annakidején Jóbot. Panaszkodott is emiatt a Sátán, nem tudok hozzáférni, mert körülvetted őt és mindenét, mert őrződ, de vedd csak el ezt a védelmet, rögtön tönkreteszem,

­9­

elpusztítom őt is és mindenét, amije van. Erre Isten azt mondta, kezedbe adom őt, de az életét kíméld! Mert ismerte és tudta milyen a Sátán, öl és pusztít, embergyilkos kezdettől fogva, már jó előre szólt, az életét kíméld! De az is milyen kíméletlen kímélet volt, nagyon sátáni. Élő halottá tette, leprás lett tetőtől‐talpig, egy perc nyugalma, békessége nem volt, a fájdalmai, viszketegsége miatt, egy cserépdarabbal próbálta kapar‐ gatni magát. A Sátán szerint ez volt a megkímélt élet, a többi minden elpusztult, megsemmisült és meghalt. Ha még egyszer Isten a Sátán kezébe ad bennünket, gondolhatjátok, hogy fogunk járni, mi lesz velünk, ha nincs elragadtatás, ki fog irgalmazni nekünk? Ha nem lenne láthatatlan védelem alatt ez a föld, akkor már régen vége lenne. Ez a Szentlélek munkája. Jézus egy volt az Atyával, aki nemcsak Fiát küldte el, hanem Szentlelkét is értünk. Jézus azt kérte, hogy nekik gyűjtsünk tanítványokat, és ne a mi véleményünkre, felfogásunkra, hitünkre formáljuk az embereket. Az apostolok soha nem a maguk gondolkodására formálták az embereket. Csak később romlott ez el, legyél katolikus, református, evangé‐ likus, adventista, baptista, pünkösdista? Mi ez? Hát nem egynek kellene lenni csupán? Ez baj, nagy baj, meg is romlott, mint látjátok. Legyen a munkánk ezentúl az, amit Ő parancsolt. Ő neki gyűjtsünk tanítványokat. Ámen. Lizik Zoltán, Windsor , ON


2018.04.29.Lectio: 5. Mózes 28,1‐ 29. Textus: 1. Timótheus 4,6‐16. Kedves testvérek! Sokszor érzem annak a kínját, hogy változtatni kellene az eddigi prédikálási szokásokon, mert, ha felvesz az ember egy történetet alapigéül, vagy választ egy textust, óhatatlanul egyféle dologról fog beszélni, s lehet, hogy ma már ettől sokkal összetettebben kellene megszólítani az embereket. A nagy vezércikkek ideje lejárt az újságoknál is, több hír is van már az első oldalon. Ugyanígy több, rövidebb, de nagyobb üzenetértékkel rendelkező dolgot is el lehetne, sőt el is kell mondani a prédikációkban az embereknek. Ez az ő megbecsülésük. Nem rövidebben kell prédikálni, többet kell adni nekik, nem kevesebbet. Ma már lassú, elmaradott ez a szisztéma, hétről‐hétre várni az üzenetet és csak vasárnap hallgatni azt. Szinte az egész heti üzenetet el kellene mondani a híveknek egy prédikációban, mert ugye mindennapi keresztyének vagyunk és nem csupán vasárnapi keresztyének, mert Istennek minden napra van üzenete. Lehet, hogy így gyakrabban ismétlődnének dolgok, de nem lehet eleget tanítani az imádkozásról, a hitről, a Kereszt fontosságáról, a szenvedésről, vagy az utolsó időkről stb. Mindenki valamilyen szellemi hatás befolyása alatt áll, vagy a jó, vagy a megtévesztés szellemének hatása alatt. Ilyen szempontból legkevésbé az Istenfélő emberek tévelyegnek, mert nekik kötelező erejű parancsok adják tudtul, hogy hogy éljenek, és ezek a törvények visszavonhatatlanok, Istentől származnak, tehát örökkévalóak. És ez több ezer év óta így van, nem változott, így élték le életüket nemzedékek, generációk, apáink, anyáink és így élünk mi is! No persze, ezzel szembe lehet szállni, az isteni akarattal, le lehet kicsinyelni, ahogy annakidején a Sátán tette, már az

Legyen gondod a...

első emberpárnak azt mondta: Dehogy haltok meg! Ugyan! Ez mese! Ez nem így van! De meghaltak, sőt azóta mindnyájan meghalunk, sikerült rávenni őket a bűnre, elcsábítani a rosszra. Ennek a mintájára megy, hogy ma is szembe lehet szállni, sőt nagy humanizmussal, vagyis inkább álhumanizmussal még az Istenen is túl lehet tenni, be lehet adni ‐ Szeresd a másságot, a másképp élőt, a homokost, a ferde hajlamút, éljenek csak együtt az egyneműek, sőt házasodjanak is meg még a templomban is, kaphassanak rá áldást is, és fogadhassanak örökbe gyerekeket, mintha ők is szülők lennének. Hihetetlen rontás! De Isten nem azt mondta, hogy a másságot szeresd! Az embert szeresd, ne a bűnét, a hibáját, a problémáját, a betegségét, a fogyatékosságát, azt utálni kell, azt kerülni kell! Még akkor is, ha ő nem tehet róla, mondjuk úgy született. Ez ellen védekezni kell, nem elfogadni, pláne nem dicsekedni vele ország‐világ előtt, demonstrálni, felvonulásokat rendezni, felhívni rá mások figyelmét. Vagyis, mondja Isten, az én gondolataim, nem a ti gondolataitok, nagyon messze vannak egymástól, ég és a föld távolsága a kettő között a

­ 10 ­

különbség! Ez baj, mert mutatja, hogy erősen eltértünk tőle, mert lehetne egy, sőt kellene, hogy egy legyen Istennel a gondolkozásunk, ha az Ő gyermekei vagyunk. Jézus szerint az Ő bárányai hallják az Ő hangját és követik Őt, idegent pedig nem követnek, attól elfutnak. Itt megvan az egység! Ezért vagyunk itt és nem hallgatunk másra! Most áll fel az új magyar kormány, az Emberi Erőforrások minisztere egy sváb, német gyökerekkel rendelkező ember lett, aki azt mondta orvosprofesszorként, hogy a betegségek 70‐80%‐a megelőzhető lenne a Tízparancsolat betartásával. Már persze ki is nevették, ki is figurázták érte, pedig még el sem kezdte munkáját. A többiek csak pénzt, mégtöbb pénzt akarnak kicsikarni az Egészségügyre, de ő azt mondja, a másik oldal is tehetne azért, hogy ne legyen ennyi beteg ember. Nem a pénzt kell növelni, a betegségeket kell csökkenteni, megelőzni azokat. Itt van az egyéni felelősség kérdése! Nem utókezelésre, megelőzésre is szükség van! De gondolkodjunk csak el rajta, nem igazat mondott? Hiszen, aki tisztelné apját‐anyját és hallgatna azokra és nem barátaira vagy idegenekre, akik >


sokszor viszik az emberek, fiatalok nagy részét meggondolatlanságokba és törődne velük, gondoskodna róluk és nem hagyná magukra őket, mert a magány öl, az egyedüllét depresszióssá tesz, régen együtt éltek a nagycsaládok és az idős ember nem érezte magát feleslegesnek, otthon volt, vigyázott a kisunokára vagy dédunokára, főzött, takarított stb. Ha nem törne házasságot és nem paráználkodna, ha nem lenne válás, és nem keveredne össze válogatás nélkül mindenkivel, kevesebb betegséget szedne össze, vagy roppanna össze idegileg. Ha megtartaná a heti pihenőnapot és nem azokon dolgozna mégtöbbet, hogy azzal tönkre tegye magát, nem kellene időnap előtt leszázalékoltatni vagy gyógyszeres kezelésre fogni. Ha nem a rosszon járna az esze, hogy ne lenne irigy és ne vágyna mindig a máséra, akkor biztos, hogy jóval kevesebb lenne a testi és lelki beteg ember, a depressziós, a testi károsodást szenvedő, a gyógyszeren élő. A legérdekesebb azonban az, amiért végül is ezt elmondtam, hogy ezt egy orvosprofesszor mondta ki és nem az elődje, az a miniszter, aki református lelkész volt, pedig ezt neki kellett volna kimondani, de nem mondta. Mennyire meg vagyunk fertőzve, mást mondunk, mint ami elvárható lenne tőlünk. Ez baj! De mégis öröm, hogy nem egyedül képviseljük az igazságot! Laikusok, presbitereink is kimondhatják azt! Mert mi a bűn lényege? A rászedés. A becsapás. A hitetlenség. Ne higgy az Istennek és törvényének. Tedd meg csak bátran, nyugodtan azt, amit akarsz, ne engedj semmilyen befolyásnak. De ő tudja, hogy te nem maradsz ugyanaz, aki voltál, s neki ez elég, megrontott, tönkretett és odébbáll!

Nekem az Isten azt mondta, hogy ne tedd és én inkább hallgatok rá. Ihatnék, de nem teszem, drogozhatnék, de nem teszem, paráználkodhatnék, de nem teszem, lophatnék, de nem teszem, hazudhatnék, de nem teszem, elkívánhatnám a másét, de nem teszem! Ha megtenném, még a magam szemében sem lennék ugyanaz, nem még mások szemében vagy az Isten szemében. Erre tanítsd gyermekedet! Erre tanítsd a jövő gyülekezetét, a jóra. Folyik itt a jóra való tanítás? A templomok a jóra való befolyásolás szent helyei. Igen is befolyásoljuk az embereket Isten akaratából. Embereket térítünk, de ha valaki a templomot, vagyis a közösséget megrontja megfertőztetett gondolkozásával, véleményével és megfertőztetett erkölcsével ‐ megrontja azt az Isten! Tönkreteszi azt az Isten. Jézus szerint, aki csak egyet is megbotránkoztat az Ő kicsinyei közül, jobb lett volna annak meg sem születni, hanem malomkövet kötni a nyakára és a tengerbe dobni. Ugyanígy védi a törvény a vezetők, bírák, főpapok, lelkészek életét, 2. Mózes 22,28. Nem lehet őket gyalázni, szidni! Még Pál is bocsánatot kér az Ap. Csel 23‐ban ezért! A közösségre vigyázni kell, ahogy a feltámadása után Jézus erre kérte Pétert, a tanítványok vezetőjét: Őrizd az én juhaimat, legeltesd őket, pásztoroljad őket, ezt bízta rá Jézus! Ez az ő és a többiek felelőssége! Folyik az egyházmegőrzés nálunk, nálatok? Ez az őrállók, a presbiterek felelőssége, kötelessége! Pál ezt tanította Timótheusnak: Legyen gondod a tanításra, a bibliai üzenetek felolvasására! A jóra való tanítást el ne hanyagold! Ezzel mind magadat, mind hallgatóidat megtartod! Hoppá!

­ 11 ­

Akkor ez nagyon fontos, fontosabb, mint gondolnánk! Akkor miért hanyagolják el oly sokan az ezen való részvételt? Miért mindig nekünk prédikálják ezt, kérdezhetnétek? Azért, mert először nekünk kell biztosnak lennünk a hitben, ha a trombita bizonytalan hangzást tesz, kicsoda készül az ütközetre? Ha bizonytalanok vagyunk a hitben, ki fog ránk hallgatni? Másrészt egymás hite által is épülnünk kell! Át kell adnunk egymásnak tapasztalatainkat. Csak, amikor már nagyon biztosak vagyunk benne, akkor mondhatjuk el azt másoknak, de addig: Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyitattik nektek! Van‐e bennünk ez a buzgóság? Ezért vagyunk itt! Addig, amig valaki nem tanul, nem taníthat! Ez törvény. Amig nem lesz tanítvány, nem lehet apostol! Nem lehet mester! Csak, ha elég bölcs, akkor fog megszólalni! A bolond ember azonnal kimondja: Nincs Isten! Nem tudja mit beszél. Jobb lett volna, ha hallgatott volna! Isten ismeretére tanítani ma valakit, az információ világában, amikor ott van a kezében a telefon, a computer s mindenhez hozzáfér, nem könnyű! Ez öröm egyrészt, hogy nincs kiszolgáltatva, önálló, mégis, sajnos sok a torz, a hamis információ, ezt is tudomásul kell venni! El akarnak vele bizonytalanítani, de ugyanakkor ezzel ellentétesen sok ember vágyik a biztonságra, a lényegre, a maradandóra. Mi ezt tudjuk adni itt a templomban. Azt, akiben nem lehet csalódni, Jézust! Aki tegnap, ma és örökké ugyanaz! Az Ő információja világos, igaz! Ő maga az igazság! Higgy neki! Ámen. Lizik Zoltán, Windsor, ON


TÖRTÉNELMI MEGBÉKÉLÉS KÉVÁNTATIK !

Szlovák ‐ Magyar történelmi megbékélésre van szükség, s ehhez megértésre és jóakaratra. A szlovákok problémája nagyjából így hangzik: Mihez kezdjünk mintegy ötszázezer magyarral Szlovákiában? A magyarok nosztalgiája pedig hasonló: mihez kezdjünk ötmillió szlovákkal a magyar Felvidéken? Mindkét oldalon talán még mindig akadnak olyanok, akik a megoldást a régi vicc mentén keresik. Jóllehet a székelyek a viccet is mindig komolyan gondolják. E szerint még Mao idejében a támadó kínai vörös hadsereg a Székelyföld határán szembetalálta magát a székely nemzetőrséggel. Az egyik zöldfülű újonc elkezdett aggódni, hogy "édesapám, bajban leszünk, mert ezek több, mint egymillióan jöttek, mi pedig százan is alig vagyunk!" "Hajjaj", vakarta a fejét az öregebb,"ez már valóban nagy baj. Fogalmam sincs, hogy hová fogunk eltemetni ennyi kínait!" A vicc régi, a halál még vénebb. Talán valóban itt volna az ideje, hogy ha a vitás kérdések rendezésében végleg kizárnánk a háborút, a véres erőszak alkalmazását, beleértve a vérszívó adminiszt‐ratív elnyomást és a körmönfont kormányzati zsarnokságot is. A tárgyalási minimum az kellene, hogy legyen mind a két fél részéről, hogy nem kívánjuk azt, hogy egyetlen szlovák vagy

magyar gyermeknek akár csak egyetlen haja szála is meggörbüljön, sem azt, hogy egyetlen magyar vagy szlovák háztetőről bár egyetlen cserép is leessen. Általános elvként csak akkor van jogunk aggódni nemzetünk szabadságáért, ha ugyanolyan aggódó figyelemmel törődünk a másik nemzet szabadságával is, hogy csorba ne essék rajta. Ugyanis bárhol sérelem éri a szabadságot, azzal mindenki szabadsága csorbul. Magyar részről bele kell nyugodnunk, hogy a “mindent vissza” elv, akár ötmillió szlovákkal együtt is, nem csak anakronizmus vagy mérhetetlen ostobaság, hanem egyszerűen jogtalan is. A föld ugyanis nem feltétlenül azé, akinek telek‐ könyvileg a nevén van, hanem azé, aki teleszüli a bölcsőket. Tehát a szlovák nemzetet megilleti az önrendelkezési jog, minimális mértékben a magyar államon belüli teljes körű autonómia, maximálisan pedig a valósággal is létrejött önálló, szlovák államiság. Szlovák részről el kell, hogy ismerjék a csallóközi, vagy akár máshol is egy tömbben lakó magyarok önrendelkezési jogát, ami minimális szinten a teljes, dél‐ tiroli mintájú önkormányzatot, vagy maximalista igényként akár a Magyarországhoz való önkéntes csatlakozás jogát is magában foglalja. Éppen a nemzetek önrendelkezési jogának hangoztatása vezetett a

­ 12 ­

modern Csehszlovákia, sőt később Szlovákia megalakulásához, a‐ melynek megtagadása a magya‐ rok felé nem csak súlyos törvénytelenség, hanem saját szlovák létezési jogom megkérdő‐ jelezése is. Magyar részről meg kell értenünk a friss szlovák államiság paranoiásan féltékeny félelmét bármiféle magyar követeléssel szemben, mert létükben érzik fenyegetve magukat. Ezt súlyosbítja az első világháborút lezáró békediktátum nyilvánvaló igazságtalansága az etnikai határok meghúzásánál, mikoris mindig a magyarok rovására jártak el. És ez bizony megterheli a kollek‐ tív szlovák lelkismeretet is. Mindezt megtetézi a Csehszlovákiától örökölt és életben tartott Benes dekrétumok nyilvánvalóan népir‐ tó és rasszista jellege, ami tovább növeli a szlovák paranoiát és a lelkiismereti terhet. Szlovák részről meg kell érteni a magyar traumát, mikor egy négyszáz éves Habsburg gyarmati létből 1920‐ban arra ébredt az ezeréves magyar államiság, hogy hárommillió magyar idegen országok elnyomó uralma alá került, s az ezeréves magyar állam elvesztette területeinek 71 százalékát. Az is a kép teljességéhez tartozik, hogy a történelmi Magyarország lakosságának késő középkori viszonylagos elnéptele‐ nedését a török háborúk okoz‐ ták. A kivérzett magyarság helyét


>>> a Habsburgok örömmel töltötték fel idegen telepesekkel, s a különböző nemzetiségeket rafinált módszerekkel uszították egymás ellen úgy, ahogy a birodalmi érdek éppen diktálta. Ha a magasból letekintünk a földre, nem látjuk a határokat. Azok csak a térképen és az emberek képzeletében léteznek. A valóságban az egymás mellett és egymás között élő népek és nemzetiségek együtt lakják be a bolygót geológiai és politikai határok nélkül. Határok és vámok, illetékek és adók annak a jogalkotásnak a körébe tartoznak, amely kulturális és mentális termék, s amely korszakonként, vagy akár percenként is állandóan változik. Az ismert mondást a törvények mellett a határokra is alkalmazhatjuk: nem az emberek vannak a határokért, hanem a határok az emberekért, azaz nem a határok a fontosak, hanem az emberek. Ha a határok mentén gyűlölködésből kerítést emelünk, és haraggal hegyekké magasítjuk, akkor a kerítés előbb‐utóbb a nyakunkba omlik, mert tűzözön és vérözön dönti le. Ezért felül kell tudnunk emelkedni törzsi magunkon, mert előbb mindnyájan emberek vagyunk, s csak azután vagyunk szlovákok és magyarok. Történelmi megbékélésre van szükség. Annak megértésére, hogy Közép‐ Európában egymásra va‐ gyunk utalva. A nemzetiségi konfliktusok szítása bankár‐birodalmi érdek, és jól bevált ősi trükk. Amíg az emberek nemzetiségi okokból egymással civakodnak, addig megfeledkez‐ nek a birodalmi elnyomásról, melynek helytartói kamatlábakkal gyomroznak bennünket, vissza‐ fizethetetlen kölcsönökkel kötik gúzsba a népeket, nemzetközi gagyi “kultúrával” rombolnak mindenkit. Ha másért nem is, ma a népeknek, köztük a szlovákok‐ nak és magyaroknak is össze kell fogni az új rabszolgatartókkal szemben, hogy az új világrend ne pénzkartell diktatúra legyen, hanem szabad népek együtt‐

müködése a közös jó érdekében, az örök isteni és emberi értékek mentén. Az, hogy valakik, vala‐ hol, egy kacskaringós vonalat karistoltak bele a térképbe, nem szabad, hogy elfeledtesse a szlovákokkal és a magyarokkal, hogy azért a Kárpát‐ medencei közös haza, mint közös otthon megmaradt, és megmaradt a közös sors, a közös felelősség a közös jövőért. Együtt, egymással, és itt az ideje, hogy egymásért is.

­ 13 ­

Itt az ideje, hogy gyanakvó és mogorva szomszédság helyett igaz barátságot építsünk. Amint azt Petőfi‐Petrovics Sándor is megírta volt: “Ki legelőször nyújtja ki kezét, Azé legyen a hála s dicsőség: S ki elfogadni azt vonakodik? Annak porára szálljon minden átok, Melyet sírunkra majd virág helyett Ültetni fognak maradékaink, Kiket örökre megnyomorítánk! ” LJ OHR ‐2010 augusztus 31.


Románia és Magyarország Azonnali és történelmi kibékülésre van szükség !

1918 ­ 100 ­ 2018

A trianoni végzetes fájdalomban gyötrődő agóniát félre kell tenni. A kérdés persze az, hogy hogyan tudnánk megbékélni a románokkal, amikor elvették tőlünk Erdélyt meg a Partiumot meg a Bánátot, lassan száz éve. A gond az, hogy nem vagyunk hajlandóak beismerni, hogy nem elvették, hanem odaadtuk. Nagy különbség. Régi igazság, hogy a "föld nem csak azé, akihez telekkönyvileg tartozik, hanem azé is, aki teliszüli." (LJ) Egy kis történelem: Jóllehet a dák őstörténet a kissé ködös mítoszok közé számítható, mindenesetre az Albániából és Trákiából a keleti Al‐Dunához és a bolgárokhoz húzódó, a Balkánon romanizált illír eredetű vlachok már a XIII.szd‐ban megjelentek Erdély‐ ben, sõt egyes képviselőik később a magyar nemességbe is be‐ fogadtattak,mint pl. a Drágffyak. A tatárjárás mongol pusztítása Kunországot azaz Cumaniát is elsöpörte. A Magyarországra és máshová költöző kunok helyén megalakultak Moldva és Havas‐ alföld román fejedelemségek.

A törökök balkáni terjeszkedése is nyilvánvalóan közrejátszott, de azért érdemes tudomásul venni, hogy a Budai Nagy Antal féle 1437 ‐es parasztfelkelés idején az erdélyi románság már a lakosság legalább egyharmadát alkotta. Az 1797‐es Horia és Closca féle román parasztfelkelés idejére a román etnikum Erdélyben többségbe került. Ez a többség méginkább megdöbbentô lehet, ha a Székelyföldet Erdélytől elkülönülő országként kezeljük, s persze így kell tennünk Szászfölddel is, és legalábbis a középkorban német többségû városokkal szintén. Ugyanis ha ezek többségi lakosságát kivonjuk a nemzetiségi arányszámításból, akkor a többi területeken a román számarány még magasabb, s a két utóbbi században pedig tovább nőtt. A történelmi érdemek és a területi integritás bizonyára fontosak, de úgy tűnik, hogy 1918‐1920‐ban ezek mégsem voltak elég fontosak, hiszen Antal József néhai miniszterelnök stílusában, azt mondhatjuk, hogy talán tetszettek volna fegyverrel megvédeni akkor az országot. Ha annak ellenére sem tudtuk megvédeni az országot, hogy az első világháború végén csapataink

­ 14 ­

a határokon kívül harcoltak, s egymillió birodalmilag kiképzett, harcedzett katonánk volt állig fegyverben, akkor valóban csak magunkra vethetünk. Ha már meg nem védtük a haza határait, akkor az ágyúk helyett legalább a bölcsőket kellett volna megtöltenünk, hiszen a valódi országmegtartó erő nem a fegyverek erejében rejlik, sem a csataterek dicsőségében, hanem a gyermekáldásban. Egy túlnyomóan magyar többségű Erdélyt vagy Délvidéket semmi‐ lyen megszálló erő nem lett volna képes sokáig, főleg nem örökké elcsatolni. A történelmi vélt érdemek talán igen, de a történelem nem szereti a kifogásokat, hogy bizony elárultak bennünket, s amúgy is a gonosz, nemzetidegen osztrák Habsburgok kényszerítettek bele minket összes háborúikba, és hát összeesküdtek ellenünk a velünk lakó szomszédaink a nyugati hatalmakkal. Azaz mindenki hibás,csak mi nem. Azonban a történelmi bűnökre, gyakran harmad‐negyed‐és sokad‐ iziglen is, a történelem törté‐ nelmi büntetéssel szokott felelni. Ilyen történelmi ezeréves ősbűnök és újabbkeletű bűnök a következőek, mint pl.: >>>


Magyarország "európai" azaz feudális királysággá vált azon az áron, hogy az árpádi “pogány” államot, a magyar múltat, a magyar közszabadságot, a magyar vallást, törvényen kívül helyez‐ ték és a táltosokat halálra üldözték.

Önfeladás.

A magyar törzsi konfederáció alkotmányát, a Vérszerződést szemétbe dobták. Bevezették az urak és az alávetett jobbágyok országát, a népesség 90 %‐át majdnem ezer évre szolgasorba döntve. A magyar jogot a feudális száli frank azaz német törvényekkel helyettesítették, a magyar eredeti, állami, törzsi rendet a német feudalizmusra cserélték. Az ország hivatalos nyelve a törvénykezésben és az oktatásban a latin lett 1844‐ig. Dózsa‐féle felkelést irgalmatlan kegyetlenséggel torolták meg, s a jobbágyságot újra röghöz kötötték. A Dózsát izzó vas trónra ültető Szapolyai István erdélyi vajda húszezres serege élén ölbetett kézzel várta ki Szegeden, ahogy a királyi sereget szétlövik a török ágyúk Mohácsnál. Habsburg Ferdinánd illegális királlyá választása pedig polgár‐ háborúba döntötte az országot gyakorlatilag négyszáz évre. A Habsburgok elleni szakadatlan szabadságharcainkat lezáró dőre Kiegyezés végképp megpecsételte a történelmi Magyarország földrajzi sorsát, és az első világháborút lezáró szerződések csak még egyértelműbbé tették, hogy a régi idők örökre elmúltak. Úgy tűnik, hogy az első háború csak olajat öntött a tűzre, s a múltból semmit sem tanultunk. Köztünk s a velünk együttlakó, államalkotó nemzetek között a birodalom folyvást és mester‐ ségesen élezte az ellentéteket az oszd meg és uralkodj, divide et impera római elve alapján. A Kossuth‐féle magyar szabadságharc vezetősége kicsit későn, de bölcsen felismerte e nemzeti(ségi) kérdés megoldat‐ lanságát, s annak kikerülhetetlen voltát. Így a birodalmak helyett a

nemzetiségekkel való kiegyezés útját kereste, és Magyarország federális átalakítását szorgal‐ mazta, sőt Kossuth egyenesen Duna‐menti könfederációról beszélt. A birodalommal való Kiegyezés Kossuth tiltakozása ellenére jött létre. Cassandra‐i levelének jóslata szerint valóban osztoznunk kellett emiatt Ausztria sorsában, s a Kiegyezés a történelmi Magyarország feldara‐ bolásához, vagyis inkább alkotó‐ elemeire hullásához vezetett, mégha valamelyest igazságtalan demarkációs vonalak mentén is. Azt gondolhatnánk, hogy a Trianon‐i szerződés a nemzeti lét legsötétebb pontja volt. Azonban az még csak ezután jött. Hiszen magával a kénköves ördöggel paktáltunk le a Náci Németország őrületig megszállott vezetőinek személyében. Képesek voltunk még a Lengyel‐ Magyar Ezeréves Barátságot is elárulni, a lengyeleket sorsukra hagyni, és bizony hagytuk őket egyedül birkózni életre‐ s főleg halálra nem is egy birodalommal, de kettővel. Vajon mit gondoltunk, hogy mi lesz ebből? S mi lett. A gonosszal való szövetség a Holocaust‐ban tetőzött, hatszázezer civil magyart (többségükben magyar izraelitát, köztük Szerb Antalt, Radnóti Miklóst, Rejtő Jenőt és msm) hajtottunk a németekkel együtt a vágóhídra. Igaz megszálltak minket a náci seregek. De a dánok nem tették meg. A bolgárok sem. A jobbról‐balra majd balról‐ jobbra hömpölygő front az egész országot ismét maga alá temette, s történelmi büntetésként ismét a "megérdemelt" birodalmi fél‐ évszázados megszállás, mellyel együtt jött a terror, a málenykij robot, a tömegsírok, a nyílt rablás, az internálótáborok, a diktatúra. Úgy tűnik, hogy bőven lett volna alkalmunk a történelmi lecke megtanulására, s hogy soha többet nem kell osztályt és történelmet ismételnünk. Azonban láthatólag, már a

­ 15 ­

zivatar előtti csendnek is réges‐ rég vége. Napról‐napra viharo‐ sabb a szél, mindennap szinte egyre rosszabb, és a teljes eszkalálódás fenyeget. Ha csak egyszer is az önsirató nosztalgia helyett értelmesen tekintettünk volna a térképre, rögtön látható, hogy Kelet‐Európa két birodalom közé volt / s van ékelődve.Vagy az egyik, vagy a másik tekinti határsávjának, befolyási övezetének, ütköző‐ zónájának. Mielőtt a modern (nukleáris) úthengerek újra elindulnak, legfőbb ideje, hogy egész Kelet‐Európa összefogjon. Magyarország különösképpen is oda kell, hogy figyeljen, saját érdekünkben is, de azért főként, nehogy a lengyeleket valami ostoba háttéralku keretében valahogy megint újra eláruljuk. Lengyelország Kelet‐Európa zász‐ lóshajója, a birodalmakkal való szembeszállás szimbóluma és valósága. Vigyázó szemünket nem Párizsra, legkevésbé sem Berlinre vagy Moszkvára, de Varsóra kell vetnünk. Területrendezésért cserébe a birodalmakkal dőre módon kokettálni ismét végzetes lehet. Az ukrán válság óta még egyértelműbb, hogy alapvető érdek a visegrádiak közé bekapcsolni a még újabban csatlakozottakat, a baltiakon túl legfőképpen Romániát és Bulgáriát. Ezért messzemenőleg kerülnünk kell a határ‐visszarajzolós, bigott nacionalista ábrándokat. Hatalmas szükség van arra, hogy Finnországtól Görögországig egy észak‐déli szövetségi és együtt‐ működési rendszerben egymást támogassuk Európában akár nyugati, akár keleti, financiális vagy katonai nyomással szemben. Ehhez elengedhetetlen egy francia‐német típusú kiegyezés és őszinte Barátsági Szerződés Magyarország és Románia között. Nem csak egymás fogcsikorgató tolerálása, hanem valódi barátság építés.

Már réges­rég ezt kellett volna tennünk. Talán még nem késő. György L. Attila


www.kurultaj.hu

Profile for Montreal Reformed

GYÜLEKEZŐ MAGAZIN 2018. június 4.  

GYÜLEKEZŐ MAGAZIN 2018. június 4. protestáns diaszpóra levelező antológia

GYÜLEKEZŐ MAGAZIN 2018. június 4.  

GYÜLEKEZŐ MAGAZIN 2018. június 4. protestáns diaszpóra levelező antológia

Profile for hunited
Advertisement