Page 1

Gyülekező protestáns diaszpóra

2018 PÜNKÖSD

Mindenütt érvényes, a diaszpórában különösen is, hogy testvérek, magyarok: "Ne hagyjátok a templomot, a templomot és az iskolát". Reményik Sándor


2018 PÜNKÖSD

IMPRESSZUM

TARTALOM:

Gyülekező antológia jellegű protestáns szöveggyűjtemény a magyar diaszpórából az öt lakott kontinensen tördelő : György L. Attila Montreal, QC, Canada email:montreformed@gmail.com

web: www.gyulekezo.com protestáns lelkészek írásait javítás és rövidítés nélkül adjuk közre kézIratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza mint lingua franca, angol nyelvű írásokat is közlünk * beküldött írásért honoráriumot nem áll módunkban fizetni, sem bármilyen költségtérítést eszközölni, * a megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a GYÜLEKEZŐ hitvallási, filozófiai vagy társadalom‐ kritikai álláspontját, * a közlésre került írásokért a szerzők maguk vállalnak mindennémű felelősséget. * ha egyéb megjegyzés nincs a képek a wikipediaról és a pixabayről származnak

www.gyulekezo.com

PHOENIX, AZ, USA Demeter Zsolt: 3. oldal In Memoriam József Attila

‐ VERS ‐ Nt. Lizik Zoltán: 4 ­ 5. oldalakon

TÖKÉLETES AJÁNDÉK

"Először lelkileg kapja meg a gyermeket, mert nem látja, talán nem is nagyon érzi még, sokáig, 9 hónapig kell hitben, imádságban hordania míg az övé lehet, ..."

Rev.Dr.Pungur József: 6­7. old. A MENNYBEMENETEL " Különleges ünnep. Nem csak azért, mert az ünnepkörök perifériáján van. Bizonyára a legkisebb a nagy ünnepek sorában: "

Nt. Lizik Zoltán: 8­9. oldalakon ÉN VAGYOK AZ ÚT " Nem kicsi az a hely. Ha több milliárd angyal számára van ott hely, akkor több milliárd ember számára is lesz. "

Rev.Dr.Pungur József: 10­22 old. AKIKET ISTEN LELKE VEZÉREL ­

"Bizony vannak, olyanok, s manapság egyre többen, akik abbahagyták, felhagytak, lemondtak saját életük irányításáról, s mint kormányos nélküli hajó hányattatnak a haboktól,"

Attila L.György: 11­15. oldalakon A PÜNKÖSDI LÉLEK ­ 2018

" A magyar költő, a magyar nemzet alvó lelkét próbálja ébresztgetni, a nyilvánvalóan közelgő európai háborús viharok hajnalán, mely figyelmeztetés az egészséges pat‐ riotizmus és a nemzeti önvédelem hamu alatt szunnyadó parazsának élesztgetésére szolgált. "


Demeter Zsolt In memoriam

József Attila hullatom a könnyeket az álmokat a gondokat mert ember vagyok versemben akkor majd egyre többet gondolok rád ha fáradt vagy hát ülj le mondanám nyugatra menetel a kívánság és mester aki most nem kiált vagy ki‐állt nap‐sugárban bizonyosan haza ‐ vágyik tavaszok jönnek virágbontáskor felszállunk a Napba gondolj arra anyáink ölelése rendet bont s dalba fog szinte látom ahogy visszahull egy vízcsepp a kőre a képen áll az idő dalolom őt féltem szóltam vertem miért írtál miért szültél miért lelkesültél a magad fájdalmán Attila csak te tudod a holnap kényelem búza ring felhő leng


T ö k é l e t e s a j á nd é k 2018.05.06. Lectio: Zsoltárok 127‐ 128. Textus: Jakab 1,17. Minden tökéletes ajándék, onnan fentről való! Kedves testvérek! Ma 3 féle anyáról szeretnék nektek beszélni, a leendő anyáról, a valódi anyáról és a megdicsőült anyáról. Természetesen ez egy anya, csak 3 formában. Az első igazából még nő, akiből anya lesz. A leendő anya, aki várandós, még csak ígérete van a gyermekre, de itt ebben a pillanatban elkezdődik számára egy soha véget nem érő korszak, a felelősség korszaka. Onnantól kezdve ő felel a gyermekért. Ezért a legtöbb segítség neki kell, a legtöbb támogatás, erősítés, tanács szintén, mert nem tudja még, nem tudhatja még, mi az az anyaság, se testi, se lelki értelemben. Erre érni kell. Segíted‐e, segítetted‐e valaha? Először lelkileg kapja meg a gyermeket, mert nem látja, talán nem is nagyon érzi még, sokáig, 9 hónapig kell hitben, imádságban hordania míg az övé lehet, míg a karjaiba zárhatja, míg igazából törődhet vele, addig csak hit által szeretheti, imádkozhat érte, hogy egészséges és normális legyen. Reménykedve várhat rá, készítget‐ heti neki kis kelengyéjét. Várnia kell türelmesen, adventben kell élnie, mint Szűz Máriának. Aztán magából világra kell, hogy hozza ‐ kincsét ‐ gyermekét. Akiről persze csak ő tudja, hogy az ő gyermeke királyfi, királylány, a többiek csak láttak egy síró porontyot! ‐ ahogy írja Mécs László a Királyfi három bánata című versében. A második a valódi, reális anya, az éppen gyakorló, létező anya, a küzdő anya, az éjjel‐nappal ügyeletben lévő anya, hiszen

sokszor a gyermeknek még a lélegzetét is lesni kell, él‐e még? Szerencsés esetben sima a szülés, komplikáció esetén nyomokat hagy az anyán, a lábán, a súlyhordás miatt, a csontjai károsodnak, aztán felszed többletsúlyt, végül lehet műtét, császározni kell, ez a seb fáj, nem gyógyul könnyen, gyorsan, nem tudja úgy emelni a gyermeket, fogni, tartani ahogy kell. Régen ilyen műtétre nem volt lehetőség, valamelyik belehalt, vagy az anya, vagy a gyermek, sokszor mindkettő. Neki is csak sír az a gyermek, mint mindenki másnak, de ő már tudja miért sír, érti ő már, nem kell neki szótár, ez megérzés, intuíció. Ez később is megmarad, ha háttal áll is látja, tudja, hogy mi történik a szobában, a konyhában, rászól a rendetlenkedő gyermekére, tudja, hogy melyik volt az. Ha pedig hazajön a gyermeke, akár kicsi, akár nagyobb, vagy felnőtt, tudja

­4­

mit hozott haza, mivel a szívében érkezett meg? Tudja ő már, hogy mire van szüksége, nem csupán ételre vagy vetett ágyra, esetleg pénzre, hanem elsősorban lelki segítségre, vigasztalásra önmagához való visszatérítésre, önbizalom újbóli megadására, a csalódottság, bánat, kifosztottság elűzésére. Van, amikor összeszidásra, mert tőle még az is jólesik, mástól nem! Sőt, azt hiszem ilyenkor gyógyul egy öreg, beteg anya, amikor magára veheti, elveheti az ártó dolgokat testünkről‐lelkünkről, ahogy Jézusról írva van: betegségeinket hordozta, megma‐ gyarázhatatlan, természetfeletti erővel. Mert az anya megérzi, ha gyermekével valami baj van, nem ütötted meg magad fiam? ‐ kérdezi az anya szíve fiától, amikor az elesett vele. Nyugtalan és beteg, nem gyógyul egy anya


addig, amíg attól a bajtól meg nem tud szabadítani. Sebei által gyógyultunk meg, ahogy Jézus magára vette bűneinket a Kereszten, roskadozott alattuk, szenvedett a Kereszten, sokszor az anyák is tesznek ilyen felajánlást és szenvednek helyettes szenvedés‐ sel gyermekeikért. Egy anya nemcsak kisgyermeke miatt nem alszik, nagy gyermeke miatt sem, szenved és mondjuk ki, sokszor az anyák a gyermekeik áldozatai, vagy azok rendezetlen kapcsolatainak áldozatai. A bűn az anyákon is nyomott hagyott, hasadás van bennük is, amely elválasztja őket igazi önmaguktól, másoktól és Istentől is. Bocsánat, hogy elmondom, ne botránkozzon meg rajta senki. Ma a 40 éves férfiaknak és a 40 éves nőknek 70%‐a gyermektelen Magyarországon! Így nem lehet erős és stabil országot építeni, pedig sehol nincs a világon ilyen családsegítő és ellátó rendszer kiépítve, mint Magyarországon. Megérdeztek egy liberális beállítottságú nőt, hogy miért nincs gyermeke? Azt mondta, azért nem vállal gyermeket ‐ ki sem merem mondani itt a szószéken ‐ mert az büdös! Mondom a feleségemnek, mit szólsz hozzá? Azt mondja: Miért ő milyen volt? Talán ő nem volt büdös? Szagos volt, illatos volt? Igen, vajon őt miért vállalták a szülei annakidején? Nem azért vállaljuk a gyermeket, hogy szagolgassuk, hanem hogy szeretgessük őket, de aki nem tudja ezt, az tudathasadásban szenved, ott nagyon elromlott valami, ráadásul nem szégyelli kimondani, bosszantva ezzel sok embert, többek közt engem is megbotránkoztatva.

De szerencsére van, amikor nem így múlja alul magát egy nő, hanem felülmúlja magát, több lesz, mint egy anya, olyan lesz, mint egy angyal. Angyali türelme, jósága, ereje lesz mindenhez és mindenkihez. Az ilyen valóban fentről való, ahogy erre Jakab is figyelmeztet bennünket. Minden tökéletes ajándék onnan fentről való! Onnan száll alá! Vagyis Isten gondolatában már megvolt ez az elképzelés, Ádám oldalbordájában csak képletesen szólva lehozta ide a földi létbe, testbe csomagolta Isten az angyalok egy formáját, fajtáját. Erre Ádám nagy bátran rávágja: Ez már testemből való test, csontomból való csont, vagyis jó csaj! A frászkarikát! Ez nem test, hanem angyali lélek és úgy is kellene vele bánni! Ilyen azelőtt nem volt a földön, nem talált a földön élők között magához valót, az onnan fentről szállt alá! Ez egy titok! Végül a megdicsőült anya, akik már csak emlékeinkben élnek. József Attila szavai ide is

­5­

érvényesek: Most látom milyen óriás ő!" Sok gyermek szintén csak utólag fedezi fel ezt. Az is igaz, hogy "a holt anyák jobban nevelnek!" ‐ mondja a költő. Annak idején lehet, hogy nem fogadtunk szót neki, de szava ma is eligazítóan hangzik onnan a messzeségből. És Petőfi sorai is igazak, mégha azt magáról is írta feleségének: "Aki téged még akkor is, ott is, örökre szeret." Ezt üzenik az Édesanyák nekünk ma! Még most is, ott is, örökre szeretnek, s várnak ránk! Végül emlékezzünk meg a lelki anyákról, a keresztmamákról, akik hitben lettek anyáink s nem csak földi életünkkel, de üdvös‐ ségünkkel is törődtek, foglalkoztak, azért ők sok áldozatot hoztak, hogy mi lekonfirmáljunk, bérmáljunk. Imáik, rábeszélő, buzdító készségük nem volt hiábavaló. Áldja meg őket az Isten érte! Így élni jó! Ámen.

Lizik Zoltán Windsor, ON, Canada


A

mennybemenetel

Textus: „Kivivén... őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit megáldá őket. És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe”. (Lukács ev. 24: 50‐ 51), Lekció: Ap.Csel 1: 6‐11). Áldozócsütörtök az Úr Jézus Krisztus mennybemenetelének ünnepe. Különleges ünnep. Nem csak azért, mert az ünnepkörök perifériáján van. Bizonyára a legkisebb a nagy ünnepek sorában: a Karácsony, Virágvasárnap, Nagypéntek, Húsvét és Pünkösd között. Még csak nem is piros betűs ünnep. Mégis fontos ünnep számukra, mert Krisztus karácsonyi földre szállásával kezdődő megváltói szolgálata az ő felemeltetésével, mennybe‐ menetelével, megdicsőülésével záródik, s azzal lesz teljes! Krisztus mennybemenetele az isteni pecsét, elfogadás, és jóváhagyás megváltói munkájára! Fontos ünnep, mert különleges üzenete van számunkra. 1. Mindenek előtt az, hogy Krisztus kivitte tanítványait Bethániába s előttük vitetett fel a mennybe. Nem valami nagy nyilvánosság előtt akart látványosan elmenni, Nem Jeruzsálemből, nem a Templomból, nem is Pilátus palotájából. Tehát nem látványos körülmények között mintegy ókori „show‐t” csinálva. De nem is titokban akart távozni – mondjuk így: „angolosan” – a mennybe – a valóság isteni dimenziójába. Hanem azért ment el tanítványaival egy kis faluba,

Bethániába, mert egy titkot akart demonstrálni előttük. A feltámadás után még 40 napig velük volt és tanította őket Isten Országa addig előttük ismeretlen titkaira (Ap.Csel 1:3). (Ezek közül jó néhány bizonyára fellelhető az úgynevezett Apokrif Evangéliumokban), Most azonban már nem csak tanítani, hanem Krisztus önmaga egyik legbelsőbb titkát akarta feltárni, megosztani és bizonyítani övéi előtt, neveze‐ tesen isteni természetét! Igénk első üzenete az, hogy Krisztus tanítványait, az övéit kiemelten, különlegesen akarja kezelni. Bele akarja vonni őket élete legbelsőbb titkaiba, s arról meg is akarja győzni őket! Olyan titkokat akar megjelenteni, amiket másoknak nem. Amelyben nem csak hideg tanításokat veszünk tőle, hanem olyan titkokat mond el amit nem mond másoknak, a kívülállóknak, a világnak, hanem amelyekkel belevon isteni élete legbelsőbb titkaiba. Van–e ilyen személyes, különleges, élő közösségünk Krisztussal? Nincs? Pedig lehetne! 2. Nézzük most az Igénknek azt az üzenetét, hogy Krisztus „felviteték a mennybe”. Jóllehet a modern ember tagadja a menny létét, mert nincsenek róla fizikai ismeretei. Következésképen fikciónak, mítoszoknak, vagy csupán a való világ megduplázásának tartja, s ezért elveti. John Locke (1632‐1704) angol filozófus megállapítása ma is áll, aki azt mondta, hogy az ember agya születésekor „tabula rasa” – tiszta tábla, amelyre az élet tapasztalata írja a sorokat.

­6­

Egyfelől igaz ez, mert Isten és mennyországa nincs jelen e világban mint valami világi tárgy, s ezért nyoma sem lehet az agyban. Ebben van a legmélyebb gyökere az istentagadásnak. Másrészt azonban vannak olyan jelenségek, mint pld. a gondolat, a lelkiismeret, a szeretet, etc., melyek, mint tárgyak nem léteznek. Mégis ezeknek valóságát botorság lenne tagadni. Ugyanis ezek közvetve, azaz hatásukban vannak nagyon is jelen világunkban. Így vagyunk Istennel és mennyországával is: cselekedeteikben, hatásukban és befolyásukban, vannak jelen világunkban. Potosabban – a teológia nyelvén – a generális és a speciális kijelentésben, mely utóbbi a kijelentett vallásokban van jelen, s az emberré vált – tárgyiasult – kijelentés Jézus Krisztusban csak a keresztény vallás sajátja. Meggyőző az az út, amelyet John Scotus Eriguena (815‐877) ír származású kora‐középkori teológus és filozófus adott elő. Ő a világmindenséget alapjában véve három kategóriába foglalta össze:


1. A teremtett, de nem teremtő világ – az anyagi világ, 2. A teremtett és teremtő világ – az élők világa. 3. A teremtő, de nem teremtett világ – Isten és az ő közvetlen világa. Ebben ez a logikai sor van: Ha van teremtett és nem teremtő világ, s ha van teremtett és teremtő világ, akkor kell legyen egy nem teremtett, de teremtő világ is – Isten és közvetlen világa (amely egyben mindennek kezdete és vége). Ezek szerint logikailag is szükségeltetik a teremtő Isten és a menny. Továbbá, jelen világunkról sok minden szép és jó elmondható, de az nem, hogy tökéletes lenne. Elég, ha gondolunk a létezők ideiglenes voltára, a romlásokra, torzulásokra, a fájdalmakra, vagy arra, hogy a keletkezés s fejlődés folyamata elkerülhe‐tetlenül az elmúlásba torkollik. Minden tökéletlenséget egy létező tökéletesebben mérünk le. Ha pedig ez így van, akkor a tökéletesebbek fokozatán végigmenve el kell érkeznünk a tökéletesség létezéséhez, melyhez minden részleges tökéletesség fokozta végső soron mérhető. Erre a felismerésre már minden filozófusok fejedelme, a görög Pláton (Kr.e. 428‐348) is eljutott. Ő a formák vagy ideák világát tartotta a tökéletes világnak, melynek ez a világ csupán árnyképe. Eleink ezért beszéltek úgy a jelenvaló világról, mint ami csak “árnyékvilág”. Minden jó szándékú emberi cselekedet egy jobb világ megteremtésére irányul, legyen az egyedi, közösségi, nemzeti vagy globális erőfeszítés. Bár emberi eszközeink erre egye alkalmasabbak, mégis mintha egyre távolabb kerülnénk ettől! 3. Krisztus mennybemenetele nem csak azt üzeni, hogy a

mennyország valóságban létezik, hanem azt is, hogy van innen út oda! Jézus Krisztus menny‐ bemenetele nyitotta meg ezt az utat az ember előtt. Ez az út zárva volt az Édenkertből való kiűzetéstől. Az Isten országába vezető út útjában a bűn állt, mely kizárta az embert Isten közeléből. Krisztus az emberiség bűneiért a keresztfán való helyettes szenvedésével megszüntette ezt az akadályt. Kinyitotta az utat minden kor minden embere előtt aki bűneit bánva és elhagyva a Megváltó áldozatára hivatkozva bűnbocsánatot kért és kapott Istentől. Krisztus nem csak utat nyitott Istenhez a mennybe, hanem azért ment fel, hogy helyet készítsen ott néked is! S hogy magához vegyen téged is, hogy ahol ő van, ott légy te is (János 14: 2‐3). Az élet utazás. Egyszer megérkeztünk a Földre, egy út elejére, melyen végig kell járnunk. Egyszer valahol, valamikor ez az út véget fog érni, és aztán hova és hogyan tovább? Vannak, akik egykedvűen azt mondják, hogy akkor és ott egy sírgödörben, vagy egy urnában minden véglegesen

­7­

befog fejeződni. Mások meg egész életüket félelemben és rettegve élik az elmúlás gondolata, veszélye miatt. Ismét mások, ha hallanak is a krisztusi megoldásról, az ő útja járásától: a halálon, síron keresztül a menny felé. Akkor ijedten húzódnak ettől vissza, mint a kis rusnya vakond, ha föld alól véletlenül előbuk‐ kanva a napfény ragyogásába kerül. Ekkor hunyorgó szemekkel igyekszik vissza a föld alá a megszokott sötétégbe, a kivájt alagútba. Mely világ az életeleme, s nem tud nélküle élni, és amibe végül is magának ásott sírja lesz. Ám vannak kevesen olyanok, akik megtalálták a mennybe vezető felettébb való krisztusi utat. Mely túl ezen az anyagi világon, egy magasabb rendű lelki valósághoz, az Istenhez a mennybe vezet. Amely amint magasabb az élők világa az anyag halott világánál, úgy az magasabb rendű a földi élők ideiglenes világánál. A krisztusi út a menny felé Istenhez vezet! Ugye te is ezt az utat járod?

Dr. Pungur József


Én vagyok az út! 2018. 05.10. Lectio: János 14,1­6. Textus: János 14,6 Kedves testvérek! Nem akartam ma feljönni a szószékre, hanem csak az Úrasztalától, testközelből szeret­ tem volna prédikálni nektek, de aztán rájöttem jobban illik ehhez az ünnephez az emelkedettség, a felfelé törekvés, ezért gondoltam, hogy mégis csak a szószékről hirdetem az üzenetet. Emeljük felfelé tekintetünket! Ezért mondtuk el ma is az Apostoli Hitvallást, hiszen több dolog is reflektál erre a mai ünnepre. Felméne a Mennyekbe, üle a Mindenható Atya Istennek jobbjára, onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.

Még tart a kegyelmi idő, ünnepelhetünk, még betöltik gondolatai a mi gondolatainkat. Nagyon szeretem ezt az igét. Minden sora aranyat ér. Ha csak ez maradt volna meg Jézus tanításából, az is nagyon lelkesítő és vigasztaló lenne. Fenséges nyugalom árad ezekből a sorokból. Az örök élet beszéde, ahogy Péter mondta ezt Jézusnak, mi is mondjuk: Kihez mehetnénk rajtad kívül Uram? Ezek a szavak nem egy embernek a szavai, Isten tanítása ez. Ha valaki kételkedett eddig Jézus Istenségében, akkor ma ­ Mennybemenetel ünnepén ­ újabb bizonyítékot kap ahhoz, hogy Ő valóban Isten. Először is azzal, hogy Ő elment innen! Földi

­8­

halandó nem mehet el innen, porból való és porrá lesz, itt marad, de aki fentről való, aki Isten, annak semmi sem lehetetlen. Megszabadulhat a Földtől. Ráadásul ez azt mutatja, hogy van hova és van kihez mennie. Ő tud arról a másik világról és ismeri is azt. Hova ment volna fel az Égbe, ha ott nincs semmi és senki? Bizonyítva ezzel azt, hogy rajtunk kívül is van élet! Ő ki merte mondani a nagy igazságot: Az én Atyám házában sok lakóhely van. Nem kicsi az a hely. Ha több milliárd angyal számára van ott hely, akkor több milliárd ember számára is lesz. Megmondta elmenetelének a célját: Hogy helyet készítsek néktek! Mi miattunk! Mi rólunk akar gondoskodni, nem csak itt e Földön, de ott is! Kijelölte, mint egy sportpályán, felfestette, meghúzta az utat oda ­ Én vagyok az út!


Senki sem mehet az Atyához, csak én általam, csak az én segítségemmel, közbenjárásommal. Én vagyok az út, vagyis én juttatok el oda mindenkit. Csak, aki ezt az utat veszi igénybe, az jut a Mennybe! Elmondta azt is, hogy ez igaz ‐ Én vagyok az igazság! Mert sokan kétségbe fogják ezt vonni, tagadni fogják ezt a kijelentést. Mert ugye, hol van hát a többi vallás? A többi vallásalapítókkal mi lesz, akik szintén mondtak, ígértek hasonlókat? Különben is, minek van ennyi vallás, jobb lenne, ha az egy Isten hiten lévők egyesülnének, a zsidók, mohamedánok és a keresztyének. Nem! Ő nem ezt tanította! Soha! Az Ő kiemelt szerepe elhomályosíthatatlan! Ő az egyedüli lehetőség az Életre! ‐ Én vagyok az Élet! A többiek csak életpótlékok, hamisítványok, kábítószerek. Ezt mondta Marx Károly annakidején: A vallás ópium a népnek! Igaz, de még mennyire. Ott van az iszlám vallás, ami elsősorban politikai, katonai erőszakra épül, a hitet fegyverrel terjeszteni, mert különben senkinek nem kell! Ráadásul szexuális beállítottságú, minden férfinak 4 feleséget engedélyez, azután, ha valaki hősi módon hal meg, mondjuk felrobbantja magát és sok hitetlen gyaurt megöl ezzel, akkor hurik, szűz lányok sokasága fogja várni a mennyben! Ez elég nagy adag ópium, el kell, hogy ismerjük! Ez nem élet, csak életpótlék! Hamisítvány! Ma a búcsúzás, az elválás napja van, ilyenkor tele van az ember félelemmel. Jó volt eddig Vele lenni, biztonságos, megnyugtató volt az élet ‐ nélküle, az Ő elmenetelével bizonytalan, üres és céltalan lesz minden! De Ő arra kéri őket: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen! Ez egy nagyon erős szó, úgy van itt leírva: Ne rendüljön meg a szívetek, vagy hitetek emiatt, hogy én elmegyek! Higgyetek

Istenben és higgyetek én bennem! A hit csillapítja, elűzi, legyőzi a félelmet. Mitől is félünk? Mindig a megszégyenüléstől, hogy nem igaz, hogy nincs, hogy nem valós, hogy nem létezik. Ti csak higgyetek, tanácsolja Jézus! Ha nem lenne Isten, merte volna mondani: higgyetek én bennem? Soha! Akkor megbotránkoztak volna benne, hogy ember létére Istenné teszi magát, de nem erről van szó! Éppen emiatt, éppen ezáltal az Istenbe vetett hit többé nem vak hit egy ismeretlen Istenben, ahogy ezt a pogányok teszik, hanem egy reális, konkrét hit. Nagy kérdés, lehet‐e egyáltalán hinni Istenben Jézus Krisztus nélkül? Anélkül, akit ismerünk, tudjuk, hogy kicsoda Ő? Ő fog ránk várni, Vele fogunk találkozni. Benne Istent Atyánknak ismertük meg, az örök jóság Istenét, a megbocsátás Istenét, aki hazavár mindenkit tévelygő útjáról, az örök hajlékba, az az igazi otthonunk, odafenn vár! Ebben a beszédben titkok tárulnak fel: Az én Atyámnak házában sok lakóhely van ‐ mivel oda jutni csak általa lehet ‐ megnyugtat ‐ elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. A mi hitünk szerint senki nem mehet oda, amíg el nem készült az ő helye! Akkor hazaszólít! Aztán azért Ő az igazság, mert, ha ez nem így lenne, akkor Ő azt is megmondta volna nekünk. Nem titkolta volna el azt sem, őszinte lett volna ebben a kérdésben hozzánk. Nem csapna be, mint oly sokan. Akkor azt is megmondta volna, hogy: Nincs! Nincs hely a számotokra! Csak mi, az Atya és ÉN, meg az angyalok, de ti nem! Ahogy a Jehova Tanúi tanítják. A Menny már betelt, ott csak a 144 ezer kiválasztott van, a többieknek meg kell elégednie a Földdel! Mindenki nézzen egy jó helyet magának! Erről szó sincs! Ez hazugság! De ettől nagyobb dolog az, hogy ismét visszajön. Szabad közlekedése van az ottani és az

­9­

itteni világ között. Ismét eljövök mondja és magamhoz veszlek titeket. nem hagy itt minket a bajban. magamhoz veszlek titeket! ‐ sokakat! Az Ő kiválasztottjait, az ő Egyházát, az Ő Menyasszonyát, mindegy, hogy melyiket mondjuk. Együtt, egyszere fog magához venni bennünket, hogy ahol ő van, mi is ott legyünk Vele, mellette! Ez a visszajövetelének a célja, hogy Vele legyünk, mert Krisztussal lenni mindennél inkább jobb! Ezt nevezzük majd elragadtatásnak! Mindegy nekünk, hogy a nagy veszedelem elől, a nagy veszedelem közben, de a lényeg az, hogy kivesz minket innen, ahol majd Isten haragja és ítélete fog rázúdulni a világra. Mi ettől mentesek leszünk! Itt bontakozik ki igazán Jézus Istensége, amikor van tovább, van hova és van kihez menni. Megyünk a hitben mi is tovább a meghaló és feltámadó istenember misztériumából, a mindenség Ura misztériumába. Nem elég élni, meghalni és feltámadni, ahogy azt más pogány vallások is közvetítették, az egyiptomi, vagy babiloni vallások. Nem elég élni, meghalni és feltámadni! Még ez sem a teljesség! Van tovább! Vár a Menny! A dicsőség! Az uralkodás! Az új teremtés! Most jön az igazi isteni program. Eddig az Atya akaratát kellett végrehajtani, eddig engedelmesség volt és alázat, most jön az isteni többlet. A Megváltás után az istenfiak szabadsága. Magasabb szintre emelése az életnek. Eddig a törvény parancsolt, a muszáj, az isteni kell, a szenvedés felvállalása, a halál elszenvedése, most az Isten öröme, a fény, a dicsőség! Jól vagyon, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű többre bízlak ezután, eredj be az te Uradnak örömébe! Micsoda boldogság! Ebben az örömben legyen részünk! Ámen!

Lizik Zoltán Windsor, ON, Canada


Akiket Isten Lelke vezérel Textus: „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai” (Róma 8:14). Lekció: (Ap. Csel 2: 1‐8). Vannak akik azt hiszik magukról, hogy ők keresztények – mert megkeresztelték őket, mert Bibliát olvasnak, mert templomba járnak, mert részt vesznek a gyülekezet életében. Igen, jól gondolják – főleg formális szempontból jól gondolják, mert ezek mind feltételei egy keresztyén egzisztenciának. Mert látszólag úgy tűnik, hogy mindezek a külső ismertető jelek és jegyek azt jelzik, hogy ahol legalább ezek megvannak, ott egy keresztény személlyel van dolgunk. Azonban alapigénk egy tartalmi, belső, és mindenek fölött érvényes meghatározást mond: Isten gyermekei azok, akiket Isten Lelke vezérel! Egyszer az apostolok Keresztelő János tanítványaival találkoztak. A boldog összeborulás során megkérdezték őket: vajon vettetek‐e Szent Lelket? Azok elcsodálkoztak, mert azt sem tudták van‐e Szent Lélek! (Ap. Csel 19:1). Bizony így van ezzel sok mai keresztény is. Ezért ma Pünkösd ünnepén legfontosabb és legsürgősebb dolgunk megkérdezni és megtudni: Ki vezet minket? Hogyan kaphatunk Szentlelket? És Mit jelen Isten gyermekének lenni? 1. Ki vezet minket? Milyen gondolat? Milyen lélek? Ha elfogadjuk azt a hasonlatot,

hogy az emberi élet alapjában véve olyan, mint egy hajó, amely az élet tengerén úszik, akkor meg kell kérdezzük azt is: ki a kormányosa ennek a hajónak? Bizony vannak, olyanok, s manapság egyre többen, akik abbahagyták, felhagytak, lemondtak saját életük irányításáról, s mint kormányos nélküli hajó hányattatnak a haboktól, hullámoktól az élet viharos tengerén cél, irány és megérkezés nélkül mindaddig, amíg hajójuk zátonyra, vagy sziklára futva, vagy viharba kerülve elsüllyed menthetetlenül és értelmetlenül. Lehet, korábban megpróbálták irányítani életük hajóját, de nem sikerült. Ezért elengedték a kormányrudat azzal, hogy „majd lesz valahogy”, vagy, hogy „úgy még nem volt, hogy valahogy ne lett volna”. Égető napsütésben vagy cikkázó villámok és dühöngő viharok között hánykolódva, rezignáltan, halálos félelmek között, vagy éppen maguk siettetve várják az elkerülhetetlen véget. Mások pedig a régi rómaiakkal együtt vallják, hogy „Navigare necesse est” – hajózni pedig szükséges! Ezek azok a nagy többségben levő emberek, akik életük hajójához jó és sikeres kormányost igyekeznek szerezni. Leggyakrabban Önzés a kormá‐ nyos neve. Ezek azok, akik magukat a világ központjának tekintik, s úgy vélik, hogy az egész világ őértük van, s az ő érdekeiket kell, hogy szolgálja. Az önzés az élettel szembeni Elégedetlenségből táplálkozik, s megjelenik az Irigységben, a

­ 10 ­

mások által összekapart és elért eredmények megkívánásában. Amikor ez Nagyravágyásba csap át, akkor megkezdődik tervek kovácsolása, szövetségek szövé‐ se, minden rivális tönkretétele, javai megszerezése, az ellenállók megbosszulása. Végső soron a Hatalomvágy, mint egy rákos daganat hatalma alá hajtja az embereket, közös‐ ségeket, társadalmakat és nemzeteket. Így lesz a világ egy hatalmas csatatér, ahol mindenki harcol mindenki ellen, ahol mindenki mindenkinek a farkasa. Ahol az emberi faj úgy indult önmaga ellen végső harcra, hogy „Sic itur ad astra” – így jutunk a csillagokig – ahova soha nem jut el. Miközben a rommá és élhetetlenné tett Földön az utolsó ember utolsónak hull a tömegsírba – maga után hagyva egy holdbéli tájjá pusztított bolygót! Ezért életbevágóan fontos kérdés az, hogy ki vagy mi áll életed hajója kormánykerekénél? Milyen lélek határoz meg, irányit és vezérel téged? Ezért aktuális Pünkösd üzenete: Szent Lelket kell vegyünk! 2. De hogyan kaphatunk Szent Lelket? Ezt sokan nem tudják, mint a már említett Keresztelő János tanítványai. Hogy ezt a titkot megértsük, látnunk kell, hogy mindenféle lélek gondolatban fogalmazódik meg, abban jár és cselekedetben nyilvánul meg, lesz valósággá. A jó anya gyermeke iránti szeretete a gyermek javát szolgáló gondolatokban fogal‐ mazódik meg, s gondoskodásában lesz cselekedetté. Így van ez a Szent Lélekkel is. Istennek az emberrel, világgal


kapcsolatos kegyelmes és ítéletes gondolati az Ő Igéjében fogalmazódnak meg, melyek a Szentírásban vannak. Ahol Isten beszédét, gondolatait, azaz igéit befogadják, és annak engedelmeskednek, és aszerint élnek ott, abban a személyben Isten Lelke, azaz a Szent Lélek vesz lakozást. A Szent Léleknek jelei és szimbólumai is vannak, mint amilyen a galamb, a kettős tüzes nyelvek, a zúgó szél, a belső öröm kiáradása – melyek mind azt jelzik, hogy Isten gondolata szálltak meg embereket. Vajon mit jelent neked Isten beszéde, igéje, az igehirdetés, amelyről a régiek még azt mondták, hogy az „Viva vox Dei?” – Istennek élő beszéde? Vagy csupán régi idők, tudománytalan korok mára itt maradt csökevényéi? Megfoghatatlan, érthetetlen mítoszok? Vallásfilozófiai eszme‐ futtatások? Csak olyan „papi beszédek” és magasröptű „szentbeszédek”? Amiket türelmesen, vagy türel‐ metlenül meghallgatsz ugyan, de nem fogadod be, nem engedsz neki, „az egyik füleden be, s a másikon ki?” „Lepereg rólad, mint a falra hányt borsó”, vagy mint „a kacsa tolláról a víz?” Sajnos statisztikák mutatják, hogy a mi időnkben nagyon visszaesett a Bibliaolvasók, a templomlátogatók, az egyház‐ tagok száma. Viszont növekedőben van a kételkedők, a hitehagyottak és az istentagadók aránya. Akik ismerik az emberiség történetét, azok tudják, hogy a társadalmak elmúlásának biztos jele a vallás meggyengülése, s ezzel az erkölcsök kihalása. Mindez az adott társadalom alapjainak aláásásához vezet. Az ilyen társadalom vagy maga omlik össze saját súlya alatt,

vagy nem lesz ereje ellenállni kívülről jövő támadásnak. Az egyház nem az unalomnak, sem nem a szórakozatásnak, hanem az újjászületésnek és az új életben való felnevelkedésnek a helye! 3. Nézzük meg most, hogy mit jelent Isten gyermekének lenni? A Szent Lélek által vezetett ember mindenek előtt újjászületett ember lesz. A test‐és‐vér ember (szarkikosz) helyét a lelki (pneumtikosz) ember foglalja el. Azaz átmegy a bűnbánat, a bűnbocsánat, egyszóval az Istenhez való megtérés fokozatain. Röviden: az ilyen ember önközpontú életből Isten‐ központú életbe jut, mely már nemcsak az ideig valókat, hanem az örökkévalókat is keresi. Ez azt jelenti, hogy az ilyen ember élete célt kap, mert életét örökkévaló távlatokban rendezte el melyen belül megtalálja földi élete értelmét. Olyan ez, mint amikor a világegyetemben cél nélkül vesztébe rohanó üstökös egyszerre csak egy Nap közelébe érve annak vonzási pályájára áll. Cél és értelem nélkül bolyongó vagy rohanó ember! Ez a Pünkösd nagy, és talán soha vissza‐nem térő lehetőség, hogy eleddig elvesztegetett, kallódó életedet Isten‐központú pályára

­ 11 ­

állítsad! Azt is jelenti az Isten‐központú élet, hogy az ilyen ember erőt kap. Jézus azt ígérte övéinek, hogy: „Vesztek erőt minekutánna a Szent Lélek eljő reátok” (Ap. Csel. 1:8). A Lélek dünamisz, azaz erő, energia. A Szent Lélek nem csak célt ad Isten gyermekeinek, hanem erőt is a cél eléréséhez! Az élet pedig erő kérdése. Volt egy ismerősöm, aki mindig fáradtnak érezte magát. Mert tehette, egyik nyaralásról a másikra utazott fáradtságát kipihenni. Igazában véve az egyik nyaralásának fáradtságát a másikkal igyekezet kipihenni – ami soha sem sikerült! A mai ember alapjában véve erőtlen, enervált és mindig fáradt, és te is? Miért nem kéred Istentől a napi erőt? Az Istentől célt és erőt kapott embernek belső békesség is adatik a Szent Lélek által! A modern ember alapjában véve nyugtalan, ideges és békétlen. Aki belül a lelkében nyugtalan, azt akarva‐akaratlanul is kivetíti azt a világra, és az is nyugtalanná, felbolydulttá és békétlenné lesz. Ám akiben Isten gondolatai, Igéje és Szent Lelke él és jár, az az ember isteni békességet is nyer. Mert tudja, hogy élete jó irányba halad – Isten felé. Tudja, hogy ehhez az úthoz naponta erőt kap a Szent Lélektől. Tudja, hogy élete: múltja, jelene és jövője Isten kezében van, ezért hát mit nyugtalankodjon, kételkedjen vagy féljen ott – az Isten tenyerén? Legyél hát Istennek a Szent Lélektől vezérelt gyermeke! Dr. Pungur József

Edmonton, AB, Canada


A PÜNKÖSDI LÉLEK 2018 Berzsenyi Dániel 1807‐ben írta híres versét A MAGYAROKHOZ, hogy: " Forr a világ bús tengere, ó magyar! Ádáz Erynnis lelke uralkodik, S a föld lakóit vérbe mártott Tőre dühös viadalra készti. (De mégsem féltem nemzetemet, a veszedelmektől, mert) Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. Ez tette Rómát föld urává, Ez Marathont s Budavárt hiressé." A magyar költő, a magyar nemzet alvó lelkét próbálja ébresztgetni, a nyilvánvalóan közelgő európai háborús viharok hajnalán, mely figyelmeztetés az egészséges patriotizmus és a nemzeti önvédelem hamu alatt szunnyadó parazsának élesztgetésére szol‐ gált. A költői képteremtést vezérlő nemzeti érzelem lelkülete fontos és igazolható teremtő ereje minden országnak és minden hazának. Főleg a családok otthonait rombadöntéssel fenyegető közveszedelem esetén, mint a polgárháború vagy ellenséges támadás. Azonban a pünkösdi lelkület több és nagyobb, mint amire a nemzeti érzelem képes emelkedni a legjobb indulattal is. Jézusnak és tanítványainak nem csak egyszer véletlenül, hanem minden alkalommal keresztül kellett vágni a samaritánus vidéken, hiszen az Jeruzsálem és Galilea között helyezkedett el. Samária eredetileg Izrael volt, azaz az északi izraelita királyság, melynek tíz törzse Salamon király fia alatt szakadt el Judától és

Jeruzsálemtől. Az asszírok ie. 722‐ben fogságba vitték őket a médek közé, ahonnan soha többé nem tértek vissza. A helyükre az asszírok kevert népességet telepítettek. Ők lettek a későbbi samaritánusok, akik azt hitték, hogy ők a valódi tulajdonosai a földnek, és az ő vallási felfogásuk az eredeti ábrahámi vallás. Elvitatták a jeruzsálemi templom elsőségét, és Garizim hegyén, Samáriában építettek maguknak egy központi templomot. Köztük és az ie. 530 körül Babilonból visszatérő zsidók között folyamatos volt az ellenségeskedés. A samaritánusok gyakran fegyveres erőszakkal is akadályozták a jeruzsálemi templom újra felépítését. A gyűlölködő civakodás év‐ századokra meghatározta a két nép viszonyát, főként, hogy a görög hódítás csúcspontján a samaritánusok az ellenséget támogatták. Jóllehet már a rómaiak idejében, a János evangéliuma szerint a samaritánusok megtagadták Jézustól és tanítványaitól az utazóknak kijáró vendég‐ szeretetet, csak azért mert zsidók

­ 12 ­

voltak. Jónéhányan úgy vélik, hogy az akarod‐e hogy égi tüzet kérjünk le reájuk, azaz a tanítványok válaszreakciója is az idegen‐ gyűlölet megnyilvánulása volt. Azonban, azt kell, hogy mondjuk, hogy valami más történt. Még a samaritánusok is tudták, hogy Megváltó jön erre a világra. Itt nem csak egy utazótól tagadták meg az amúgy kötelező vendéglátást, hanem Jézustól, akire nézvést Mózes mondta, hogy Prófétát támaszt közületek Isten, olyat, mint én vagyok. Az égi tűz kérés tehát nem puszta etnikai fölháborodás volt, hanem prófétai ügy. Vajon Jézus mit cselekszik? Illés próféta égi tüze megemésztette az oltári áldozatot, s azután elrendelte az idegen bálvány papok tömegeinek a megöletését. Vagy Elizeus prófétának az ügye, aki megátkozta az őt körülfogó suhancokat, szinte székely módra, hogy a medve tépjen szét benneteket. Pedig nem is említette a a medvéket, hanem csak annyit mondott, hogy az Úrcselekedjen veletek a ti gonoszságotok mértéke szerint. S azonnal két nősténymedve jött ki


az erdőből, és megölt közülük 42‐ t. Minden bizonnyal nem a próféta volt ilyen vérszomjas, hanem a suhancok voltak a próféta után küldve a városból, hogy öljék meg őt. Péter apostol idejében történt vagy 800 évvel később a jeruzsálemi gyülekezetben, hogy egy házaspár, Anániás és Szafira hazudtak az Isten Lelkének, s Péter kihirdette a Lélek ítéletét, s mindketten holtan rogytak össze. Úgy tűnik, hogy mind az Ótestamentumban, mind az Új Testamentumban a kegyelem nem feltételek nélküli, hanem az irgalom és az igazságszolgáltatás, a jutalom és a büntetés, egyensúlyt képeznek. Azaz mindenkinek mérnek az ő cselekedetei szerint, az arányosság, a méltányosság a könyörület és igazság mennyei szabályainak megfelelően, a bűnbánatnak, a bűnbocsánatnak, a hitnek és Isten iránt való engelmességnek mértéke után. Mindenesetre amikor a tanítványok a mennyei tűz iránt és Jézus szándéka felől érdeklődtek, ez nem volt teljesen logikátlan, hiszen éppen Jézus

igérte nekik, amikor kiküldte őket kettesével Galilea és Judea falvaiba és városaiba, hogy "14 ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg a beszéde‐ teket, menjetek ki abból a házból vagy városból, és még a port is verjétek le a lábatokról. 15 Bizony mondom nektek: Sodoma és Gomora földjének könnyebb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak." Máté 10. Jézus ennek ellenére mégis megszidta a tanítványokat, mondván, hogy "Nem tudjátok, micsoda lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megtartsa. (Lukács 9:55‐56) Voltaképpen ez hasonló álláspont, mint amit Ábrahám képviselt éppen Sodoma és Gomora ügyében. Ábrahám az Úr Istennel alkudozott, hogy az Úr kímélje meg a városokat, ha 50, 40,30,20 vagy akár tíz igaz ember van bennük, hiszen elképzelhetetlen, hogy a Mindenható elpusztítsa a gonoszokat az igazakkal együtt. Minden bizonnyal az ártatlanokkal teli samaritánus falu szőnyeg‐tűz‐ bombázása, még mennyei tűzzel is

igencsak vandál és barbár cselekedet lett volna, arról nem is beszélve, hogy előbb‐utóbb minden embernek egyenként felelnie kell tetteiért, ráadásul gyakran sokkal hamarabb, mint azt gondolnánk, amint az írva is van, hogy: " Enyém a bosszúállás és a megtorlás, amikor lábuk megtántorodik. Mert közel van veszedelmük napja, és siet, ami rájuk vár." (5 Mózes 32:35) Az Ábrahámban lakozó lélekkel egyezően Jézus kihirdette, hogy a Lélek ideje elérkezett, és hogy az Embernek Fia, a Messiás Király, Istennek Fia, azért jött hogy megkeresse és megmentse az elveszetteket. Itt a bűnbánat ideje, mert az Isten Országa elközelgetett. Amint az írva is van: " Mert Isten nem azért küldte az ő Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse a világot általa. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János 3:17‐16) AMEN. György L. Attila

­ 13 ­ SODOM AT THE DEAD SEA


THE SPIRIT OF THE OF PENTECOST 2018 Dániel Berzsenyi wrote a famous poem, in 1807, " To The Magyars, " as it goes (in approximate translation) that: ' The grieving sea of the world is boiling ! The wrath of the wicked Erynnis rules , With blood her dagger is dipping and makes the nations fight angry wars ' (...) / but I am not frightened of the future of my outnumbered nation, because/ ' It is not the number, but the High Spirit of a free nation does wonderful things. That made Rome the seat of the World and made Marathon and the Castle of Buda famous.' The Hungarian Poet wanted to revive the national spirit and the traditional Hungarian heroism to save the country in the obviously upcoming European conflicts. That is a natural and organic and justified patriotism which wants to defend the homeland and the culture against the hungry enemies and all odds. However something else happened when Jesus and his disciples entered the settlements of the Samaritans. Actually it really happened many times not just once when they had to go through the Samaritan villages. We just have to check the ancient map of Israel and we can see it immediately that if we want to go from Jerusalem to Galilee then we have to cross Samaria. Although Samaria originally was the very territory of the Northern Kingdom of Israel established by ten Israelite tribes seceding of Judea and Jerusalem, right exactly after the death of King Salomon. The Northern Kingdom survived only for two hundred years. The Assyrian empire took those ten tribes into captivity in 722 BC, dispersed them in Media,among the Medes.

They never returned and the Assyrian Empire repopulated the land with a mixed population that became the Samaritans. There was a profound enmity and hostility between the Jews, ­aka the remaining two and half tribes, named after the tribe of Judah, who returned from the Babylonian captivity around 530 BC­ and the Samaritans who thought that they are the real "natives" of the land. The Samaritans often violently resisted the return of the Jews from Babylon and the rebuilding of the Temple in Jerusalem. Thus the animosity was around with real conflicts for long centuries. It evolved into strong antipathy and even hatred. According to the Gospel of John, Jesus and his disciples, as Jews, were refused by the Samaritans to be received as traveling guests, despite that the traditional middle eastern hospitality was even obligatory. Some insist that the disciples' burst of anger was a part of the mutual xenophobe hatred when they asked Jesus that “Lord, do you want us to call fire down from heaven to destroy them?” It might have certainly been a factor, however beyond the ethnic and territorial dispute, there is a referral in it to Elijah's affair with the Baal priests, which ended up with a massacre of the idolaters. The question of the disciples was addressed not only to a regular Jewish spiritual leader from Galilee, but as they believed, to a great prophet who was given them from God. This question is then a prophetical question to a prophet: do you follow the example of Elijah? Or even Prophet Elisha. It happened that Elisha was bald, and some teenagers mocked him. It could have been a Szekler

­ 14 ­

cursing as well, because Prophet Elisha could have said something like ' may bears tear you apart' , as a curse, though he said it not, rather, that may the Lord deal with you according to your sins. The Scriptures say that two female bears came out of the forest and they killed the lads, actually 42 of them, which number makes us suppose that they were not really small kids in the playground but rather a lynching mob sent by the opposition of the prophet. Also it happened much later that Apostle Peter himself announced the spiritual judgment sounding like a curse, on a married couple, called Ananias an Saphira, who lied to God, and they fell dead on the spot in Jerusalem. Thus in the Old and New Testament it equally looks that grace is NOT totally unconditional, but there is compassion and justice, reward and punishment in balance, regulated by great tools like proportion, equity, repen­ tance, forgiveness, faith and observance. N onetheless when the disciples were asking about the Heavenly Fire evoking Elijah or even the Fire which destroyed Sodoma and Gomorra, they were not completely out of line, because Jesus himself told them, when he sent them out to the towns and the cities of Judea and Galilee, saying that : ́ If anyone will not welcome you or listen to your words, leave that home or town and shake the dust off your feet. Truly I tell you, it will be more bearable for Sodom and Gomorrah on the day of judgment than for that town.“ (Matthew 10:14­15) Still Jesus rebuked his disciples, and said, "You do not know what kind of spirit you are of;" and "For the Son of Man came to seek and to save the lost."

Lk.9:5556


It sounded just what Abraham did in the case of Sodoma and Gomorrah, bargaining with the Lord whether God will spare the cities for fifty, forty, thirty, finally for ten righteous, because not even the Almighty should think about to punish the wicked together with the innocent. Thus the carpet‐firebombing of the Samaritan town even with heavenly fire would have been an indiscriminate and vandal destruction, meanwhile and otherwise and nonetheless sooner or later every single individual will give account of their deeds, usually sooner than

we think as the Lord says: "Vengeance is mine, and recompense, for the time when their foot shall slip; because the day of their calamity is at hand, their doom comes swiftly." (5 Moses 32:35). According to Abraham's spirit, Jesus declared, the time of the visitation is here, and that the Son of Man, the Prophet and King, the Messiah Christ, "the Son of God came to seek and to save the lost. " The major message was and is still that: Repent because the Kingdom of God is near. As it is also written:

­ 15 ­

"Indeed, God did not send the Son into the world to condemn the world, but in order that the world might be saved through him", because " ‘For God so loved the world that he gave his only Son, so that everyone who believes in him may not perish but may have eternal life." John 3:17 16 This is the Spirit of God who dwells in the Son, and this Spirit must also dwell in the disciples and in us in the XXIst century, when the Kingdom of God is even closer. AMEN. Attila L Gyorgy


Profile for Montreal Reformed

Gyulekezo 2018 PENTECOST  

2018 / 16 szám - issue PROTESTÁNS DIASZPÓRA MAGAZIN LEVELEZŐ ANTOLÓGIA

Gyulekezo 2018 PENTECOST  

2018 / 16 szám - issue PROTESTÁNS DIASZPÓRA MAGAZIN LEVELEZŐ ANTOLÓGIA

Profile for hunited
Advertisement