Page 1


2018 MÁRCIUS

IMPRESSZUM

https://www.facebook.com/ Gyülekező‐235072910212529

Gyülekező antológia jellegű protestáns szöveggyűjtemény a magyar diaszpórából az öt lakott kontinensen tördelő : György L. Attila Montreal, QC, Canada email:montreformed@gmail.com

www.gyulekezo.com *

protestáns lelkészek írásait javítás és rövidítés nélkül adjuk közre, kézIratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza mint lingua franca, angol nyelvű írásokat is közlünk * beküldött írásért honoráriumot nem áll módunkban fizetni, sem bármilyen költségtérítést eszközölni, * a megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a GYÜLEKEZŐ hitvallási, filozófiai vagy társadalom‐ kritikai álláspontját, a közlésre került írásokért a szerzők maguk vállalnak mindennémű felelősséget. * ha egyéb megjegyzés nincs a képek a wikipediaról és a pixabayről származnak

TARTALOM: PHOENIX, AZ, USA Demeter Zsolt: 4. oldal KRISZTUS és Pilátus ­ VERS Rev.Dr.Pungur József: 6­7. old. SZABADSÁGHARCAINK TANULSÁGAI " Ez azt jelenti, hogy az elmúlt 500 évben nekünk öt szabadságharcot kellett megvívnunk nemzeti függetlenségünkért és fennmara‐ dásunkért. "

https://sites.google.com/site/kanadaivigyazo/gyulekezo Nt. Lizik Zoltán: 8 ­ 9. oldalakon

­MÁRCIUS 15­I MEGEMLÉ­ KEZŐ IGEHIRDETÉS

"1848 március 15‐re emlékezünk mi is a templomban. 170 év után is megdobogtatja minden magyar ember szívét ez a nap. "

Nt. Lizik Zoltán: 10­11. oldalakon BIBLIAVASÁRNAP

" Erre mondja Pál apostol, mivel ez a világ a saját bölcsessége által nem ismerte meg, vagy nem ismerte fel az Istent, tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága tartsa meg a hívőket. Vagyis csak hit által ismerhető meg. "

Attila L.György: 12­13. oldalakon ÁLDOZÁS NÉLKÜL NINCS GYŐ‐ ZELEM ‐ NO PAIN NO GAIN

" Régi klisé és nagyszerű szlógen. Mint mottót, Jane Fondának tulajdonítják, aki az aerobic mozgalom egyik elindítója és hőse, és aki testedző videóiban gyakorta bátorította a tanítványait és az aerobic gyakorlókat a valódi erőfeszítésre, néha még a komfort zónán is túl."


Segítség az anyanyelvi igehirdetésben ‐ részlet ‐ KCSP PÁLYÁZAT 2018. február 16., péntek ­ http://www.reformatus.hu/mutat/14801 A napokban meghirdetett ösztöndíj (http://www.reformatus.hu/mutat/14795/) keretében lelkészek, hitoktatók és teológusok utazhatnak a diaszpórában élő magyar reformátusok közé, hogy biztosítsák az anyanyelvi igehirdetést, hogy erősítsék a gyülekezeteket, látogassák a szórványokat. A kilenc hónapos program során havonta hatszázezer forint ösztöndíjat kaphatnak a kiutazók. Gér András, a Magyarországi Református Egyház zsinati tanácsosa azt mondja, a diaszpórában élő reformátusok évtizedek óta hűséggel tartják meg gyülekezeteiket, hitüket, és most, hogy van rá lehetőség, segítenünk kell őket. Teológusok, lelkészek, diakónusok, hitoktatók utazhatnak. Az ösztöndíjprogram 2018 szeptemberében indul majd, az első egyházi ösztöndíjasok kilenc hónapra utazhatnak a diaszpórába, tehát elsősorban az Amerikai Egyesült Államokba, Kanadába, Ausztráliába, illetve Nyugat‐ urópába – például Németországba, Svájcba, Ausztriába és Svédországba. Az első turnusban harmincan vehetnek részt – köztük katolikus, református és evangélikus jelentkezők is. (...) Az egyházi ösztöndíjnál pedig arra is van mód – szemben a Kőrösi Csoma Sándor és a Petőfi Sándor Programmal ( http://www.reformatus.hu/mutat/14795/ ) – hogy öt évben belül háromszor, akár három egymást követő évben is visszatérjen az ösztöndíjas az adott helyszínre. Az első diaszpóra‐ösztöndíjakra február 15‐étől lehet jelentkezni. A református egyház tagjai közül teológushallgatók, lelkészek, diakónusok és hitoktatók jelentkezését várják. A teológusoknál nincs megkötés, hogy hány év elvégzése után lehet jelentkezni. Ugyanez igaz a hitoktatónak, vallástanárnak készülőkre is, ők is jelentkezhetnek már hallgatóként is. A magyarországi lakcím sem megkötés, csak a magyar állampolgárság szempont, így akár Erdélyből, Kárpátaljáról vagy Felvidékről is lehet jelentkezni az egyházi ösztöndíjra – hangsúlyozza a zsinati tanácsos. A jelentkezőnek jól kell tudniuk angolul vagy a fogadó ország nyelvén. Fontos még az is, hogy az illetékes egyházkerület püspökének ki kell állítania egy igazolást arról, hogy támogatja az jelentkezőt. Ez igaz a már végzett lelkipásztorokra is, akik szintén vállalhatnak diaszpóra‐ösztöndíj szolgálatot. Akár családok, lelkészházaspárok is jelentkezhetnek, utazhatnak, azonban az ő esetükben a házaspár mindkét tagjának külön‐külön is jelentkeznie kell, és nem automatikus, hogy mindketten megkapják az ösztöndíjat. Gér András arra is figyelmeztet: azoknak, akik részt vesznek a programban, azt is vállalniuk kell, hogy az ösztöndíj idejével megegyező időt a kibocsátó egyházkerületben szolgálnak majd, miután hazatértek.

Ösztöndíjjal a szórványmagyarságért

2018. február 15., csütörtök Kiírták a Petőfi Sándor és a Kőrösi Csoma Sándor Program idei ösztöndíjpályázatait, utóbbi 30 fős egyházi ösztöndíjpályázattal egészül ki – jelentették be február 15‐én Budapesten. Grezsa István, a határon átnyúló beruházások ellenőrzéséért felelős miniszteri biztos a csütörtöki sajtótájékoztatón arról beszélt: a diaszpóratanácsban érkezett korábban jelzés arról, hogy a nyugati magyar közösségekben mind nagyobb a történelmi egyházak lelkészhiánya, ezért indították el „úttörő jelleggel és próbajelleggel” a lelkészi ösztöndíjprogramot. Ennek feltételei megegyeznek a Kőrösi Csoma Sándor Programéval, ugyanakkor a pályázóktól püspöki ajánlást, hozzájárulást is kérnek. A tavalyinál is többen nyerhetnek ösztöndíjat idén a szórványban élő magyarságot támogató Petőfi Sándor Program és a diaszpórára összpontosító Kőrösi Csoma Sándor Program pályázatain. Az előbbi keretszámát 65‐ről 75‐re, utóbbiét, amely a 30 fős egyházi ösztöndíjpályázattal egészül ki, 115‐ről 150‐re emelték. A két program célja megszólítani a diaszpóra és a Kárpát‐medence szórványmagyarságát, segíteni és szervezni a helyi magyar közösségek életét, naprakész kapcsolatot teremteni az anyaországgal. A Kőrösi 2013‐as és a Petőfi‐program 2015‐ös elindítása óta összesen 525 ösztöndíjas nyert támogatást. A pályázati szabályok szerint előfeltétel a betöltött 20. életév, a magyar állampolgárság, a büntetlen előélet, a legalább középfokú végzettség, a közösségszervezői tapasztalat, illetve az angol nyelv magas szintű vagy a célország nyelvének esetleges ismerete. Nem feltétel viszont a magyarországi lakhely, ami azt jelenti, hogy a világban bárhol élő magyar állampolgár részt vehet egy másik magyar közösség fejlesztésében. A jelentkezési határidő március 12‐én zárul.

Részletek:

www.korosiprogram.hu , www.reformatus.hu


Demeter Zsolt, Phoenix, AZ

Krisztus és Pilátus Ítélj ! ... Ítélj ! ... Ne köntörfalazz, ne habozz, és ne forgasd szemeidet, az idő szalad . Ítélj ! .... ott ülsz Gabbatában, nem a császár számít sem Annás sem Kaifás, sem a zsidó nép szava. ­ Mosod a kezeid ­ , és azt mondod ártatlan. Megostoroztatod és felszisszensz, ha csattan a korbács és reped a bőr és freccsen a vér. Ne félj, nem a te akaratod ­ rajta hát, teljesítsed Isten akaratát, a pohár nem múlhat el, ki kell inni! Így történt a döntés az olajfák hegyén, a tanítványok semmit sem tudtak, aludtak­ és a Gat­Semané kertben rettegés és gyötrődés. Mire vársz hát Pilátus ? ­ Barabást hiába hozatod elő, nevét hiába kiáltod, Jézust meg nem váltod.

Imádság Március 15‐én, 2018‐ban a Mindszenty Hallban, Windsor, ON, Canada Az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében. Ámen. Istenünk, Te olyan világot teremtettél, ahol a népeknek vezetői vannak és nem elnyomói. S előbb‐utóbb minden nép megtalálta a megfelelő, igazi vezetőit, akik a rabságból szabadságra vezették népüket. Minékünk magyaroknak is adtál ilyene‐ ket. Hála legyen Neked értük, megkönyörül‐ tél rajtunk, hogy el ne vesszünk, megmaradhassunk. Szeretnénk megmaradni a szabadságban, amelyre eljutottunk. Ne engedd tönkre menni, vagy elveszni ezt! Tégy csodát, oltalmazd népünket, minden nap szükség van erre. Adj olyan fiatalokat, akik szeretik népüket, hazájukat, érték nekik a Haza, hogy méltók lehessenek elődeikhez.

A zsidó nép most nem szavaz: — követel ! Vakít a düh ! Gyáva vagy — ? Félsz — ? Ne félj ! — Ítélj !

Áldd meg a mai ünneplésünket, hogy méltó módon emlékezhessünk dicső elődeinkre és tovább vihessük ennek az ünnepnek az üzenetét, legyen béke, szabadság és egyetértés.

A gyávaság ma nem virtus. Itéleted mi is aláírtuk.

Ámen. ­4­

Nt. Lizik Zoltán, Windsor, ON, Canada


ANDRÁS CSABA : GYÖTRELEM


Szabadságharcaink tanulságai Március 15

Pirosbetűs nemzeti ünnepeink közül Március 15 és Október 23 van időben és történelmünkben hozzánk a legközelebb. Ezekkel a napokkal fémjelzett szabadságharcaink élnek legélén‐ kebben emlékezetünkben. Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról, hogy az idő és a történelem mélyén van még másik három is: Bocskai Istváné a 17‐ edik század elején, Thököly Imréé, ugyanannak a századnak a vége felé és II Rákóczi Ferencé a 18‐adik század elején. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt 500 évben nekünk öt szabadságharcot kellett megvívnunk nemzeti függetlenségünkért és fennmara‐ dásunkért. Ez az egyetemes emberi történelemnek párját ritkító teljesitménye. A öt szabadságharc közül négyet a Habsburgok vezette Ausztria ellen kellett megvívnunk. Sajnos őket már a középkor óta hatalmába kerítette és fogva tartotta a német Drang nach Osten – a Kelet felé való nyomulás politikája. Ami egyet jelentett a német hontól keletre eső területek meghóditásával és bekebele‐ zésével. Nem számított, hogy kik éltek ott, szláv lengyelek, csehek vagy éppen magyarok. A fenti elvből következően a Habsburg uralkodóknak négyszáz évig az volt a fixa ideájuk, hogy nekik Magyarországot osztrák gyarmattá kell tenniük: elnyomni, kizsákmányolni és elnémetesíteni. Lett belőle négy szabadságharc: Bocskaié, Thökölyé, Rákóczié és Kossuthé. Vajon nem lett volna jobb a Habsburgoknak is valahol a tengeren túl gyarmatot szerezni, mint ahogy tették ezt korabeli boldogabb európai hatalmak? Mindegyik elvesztett szabadság‐ harcunk után aztán

újult erővel kezdődött a magyarság alágyűrése bebörtön‐ zésekkel, megaláztatásokkal és vallásüldözésekkel megtetézve, ráadásul a széleken nagyszámú idegen ajkú népcsoportok betelepitésével a magyar tömbök fellazítására – melynek eredménye a trianoni országrablásbanban érett be. A világosi fegyverletétel, Haynau rémuralma és a Bach korszak elnyomása után előbb Solferinónál a francia szövetséggel szemben (1859), majd a poroszokkal vívott háborúban 1866‐ban Königgrätznél elszenvedett súlyos vereség miatt Ausztria végül is kénytelen volt a magyarokkal kiegyezni 1867‐ben. Ezután olyan “boldog századvég” következett, melyben mindkét nép modernizálódott, megerő‐ södött és európaivá lett, de amelynek az I. Világháború vetett véget. Azonban a négy szabadságharcban a két nép biológiai, lelki és anyagi erői drámaian megcsappantak. Éppen annyit vesztettek, amennyivel rövidebb idő alatt megnyerhették volna az I. Világháborút. Mi magyarok a trianoni békediktátum (1920) tükrében láthatjuk, hogy igazában véve mit is vesztettünk a négy szabadságharcban: a történelmi ország 2/3‐ának és a magyar lakosság 1/3‐ának elcsatolását. A csonka ország tépetten ugyan megmaradt, de magyar népességének drasztikus csökkenése, elszegényedése és elkeseredettsége közepette. A két Bécsi Döntés (1938, 1940) révén kiigazított magyar határok megközelítően egybeestek akkor a nemzet határaival. E döntések ellen nem volt nemzetközi tiltakozás, mindenki egyszerűen tudomásul vette, hiszen a döntés igazságos volt, és

­6­

a dokumentumokat az érintett felek aláírták. A II. Világháború befejezésével mégis minden megváltozott mert megnőtt a Szovjetúnió kelet‐ európai súlya, ezzel együtt alakult stratégiája is. Ennek célja kettős volt: egyrészt a szocialista‐kommunista rendszer megteremtése a hatalma alá került országokban, másrészt a kommunizmus világgyőzelmének előmozditása, elsősorban a nyugat‐európai országokban, vagy békés úton, vagy akár háborúval. 1956‐os forradalmunk és szabadságharcunk előzményei visszanyúlnak az 1947‐es párizsi békeszerződésig, ahol Sztálinnak döntő befolyása volt a kelet‐ európai államok vonatkozásában. Ami a magyarokat illeti: Sztálin ismerte a magyaroknak a történelem folyamán vívott függetlenségi harcait, s azt, hogy a magyar nem tűr idegen uralmat maga fölött. Azt is tudta, hogy – ha törik, ha szakad – Magyarországon is felépíti a kommunizmust, ám ehhez a rebellióra hajló magyarokat erőtlenné kell tenni, országukat kicsivé kell zsugorítani és – biztos ami biztos – megszállni, hogy meg se kíséreljék az ellenállást, netán rebelliót. Kárpátalját egyrészt azért szerezte meg, hogy onnan őrizze a magyarokat, másrészt, hogy kellő pillanatban szabad útja nyíljon hadseregének Nyugat felé a Kárpátokon át. Ezért erőszakolta ki a kegyetlen trianoni határok visszaállitását, melyet elődje Lenin el sem ismert! Ám Sztálin rosszul számított. Nem tudta annyira kicsivé és erőtlenné tenni a magyarokat, hogy 1956‐ ban fegyveresen szembe ne szálltak volna a szovjet világhatalommal, s ha 12 napra is, de kivívták függetlenségüket.


Ezt a forradalmat és szabadságharcot is legyőzhették, amit a nyugati demokráciák segítségnyújtás helyett páholyból néztek. Ám a magyarok tette az egész világ előtt leleplezte a kommunizmus igazi arcát. A nemzet tudatalattijából elemi erővel tört fel a szabadság, függetlenség és sajátos értékeihez való ragaszkodás vágya. Végülis ennek lett egy késői vérszegény eredménye az 1989‐ 1990‐es rendszermódosítás. Levert szabadságharcainknak van még egy keveset emlegetett következménye. Nevezetesen az, hogy mindegyiket a magyaroknak a Kárpát‐ medencében való rendszeres megaláztatása, sokféle szenve‐ dése, hátrányos megkülönbözte‐ tése és méltánytalan kirekesztése követte, amely alapjában véve mindmáig alig változott, csak módosult és finomodott. Mindez azt célozta és célozza, hogy az ezeréves államalkotó magyarság eddig megtartó hitét elvegyék, erkölcsi gerincét megroppantsák, dicső múltját eltöröljék, büszke szabadságát porba tapossák, s a létszámban legyengült nemzetet valamilyen idegen hatalom béklyójába verjék. Ez eddigelé még nem sikerült! Most viszont a legjobb úton vagyunk arrafele, hogy ami nem sikerült fegyverrel, árulással, az most sikerüljön pénzzel, a piac eszközeivel, a nemzetközi nagytőke hazai bérenceinek szegődött, ám a “jövő Magyarországa megteremtőinek” álruhájában grasszáló ügynökei és egy nyitott társadalom ideológiája révén, látásunkat már elhomályo‐ sították, gondolatainkat már befolyásolják s érzéseinket már‐ már sikeresen irányítják és most majdnem a célegyenesben érezhetik magukat, csak egy utolsó erőfeszítésre van még szükségük:

győzni az urnáknál április 8‐ án, s akkor végre megkondíthatják a harangot az ezeresztendős szentistváni Magyarország felett – mert ez az igazi tét! Sok hibája van magyarságunknak, de a szabadsághoz, független‐ séghez, önrendelkezéshez és a keresztyénséghez való ragaszkodás vágyát elvesztett szabadság‐ harcaink dacára soha senkinek eddig még nem sikerült teljesen kioltania a magyarok egymást követő nemzedékeiből. Ma sorsdöntő az, hogy a jelen nemzedék hűen kövesse ebben ősapáik, nagyapáik és apáik nyomdokait. Ennek továbbhagyományozása jövendő magyar nemzedékeknek a záloga nemzetünk fennmaradá‐

­7­

sának. Ez minden magyar nemzedék kikerülhetetlen ekölcsi parancsa. Ennek felvállalása és teljesitése nélkül meg nem maradt volna nemzetünk s bizonyosan nem fog megmaradni. Ma ezeket nem forradalmakban vagy csatamezőkön kell kikény‐ szeriteni mint azt előttünk járt dicsőbb nemzedékek tették, hanem Március 15 szellemét felidézve április 8‐án a választási urnáknál! Ha van remény megmaradásunkra s egy szebb magyar jövőre – akkor ezek vállalása, hűséges és maradéktalan teljesitése az! Edmonton, Dr. Pungur József


" Március 15.‐i megemlékező igehirdetés " 2018.03.11. Lectio: Lukács 22,35‐ 53. Textus: Máté 26,31‐35,47‐56. Kedves testvérek! 1848 március 15‐re emlékezünk mi is a templomban. 170 év után is megdobogtatja minden magyar ember szívét ez a nap. Többek érdeme ez az ünnep, a vértelen forradalom. Petőfi, Jókai, Irinyi, Vasvári, Széchenyi, Kossuth, Táncsics, sokan kellettek, akik lelkesíteni tudták a fiatalságot és az egész országot, ekkor forrt egybe igazán a nemzet. Jó célok, nemes dolgok lelkesítettek mindenkit. A haza mindenek előtt, lett a jelszó. A haladás lett a jelszó, az elmaradottság felszámolása. A szabadság, lett a jelszó, a szólás, a sajtó és a vallásszabadság. Az egyenlőség, lett a jelszó, a törvény előtti egyenlőség. Az egység, lett a jelszó Erdéllyel, az Unió. A magyar érdek lett a jelszó, legyen magyar pénz és bank. Az idegen katonákat vigyék innen el, a magyar katonákat hozzák haza. Azóta van kokárda, azóta van piros‐fehér‐zöld lobogónk. Azóta zeng újra és újra a Himnusz és a Szózat. Azóta van felelős magyar kormány. Azóta van hivatalosan magyar nyelv. Azóta is ebből élünk, lerakták a jó alapokat s ezek nem rendültek meg. Napok, hónapok alatt többet végeztek, mint évszázadok alatt. Persze ez sem maradhatott ennyiben, ránk kényszerítették a harcot is, s a vértelen forradalom után kitört a fegyveres szabadságharc is. Sokan életüket vesztették a harcokban, csatákban, mások az idegenben való bujdosás keserű kenyerét ették. Minden esetre ők megtették, amit

a haza megkövetelt tőlük. Büszkék vagyunk rájuk. Példájukból tanulunk, s erőt merítünk. Nekünk is mindent meg kell tenni a hazáért, bárhol is éljünk a nagyvilágban. Ők már elmentek a minden élők útján, ama nemes harcot megharcolták, a futásukat elvégezték, a hitet megtartották. Most mi vagyunk soron, nincs ugyan minden évben forradalom, de védeni ma is kell a hazát, feladat van ma is. Felvirágoztatni, naggyá tenni ma is kell, nem mondhatjuk, most már minden rendben, itt a Kánaán, hogy a bőség kosarából mindenki egyformán vehet. Még nem mondhatjuk, hogy felszabadítottunk minden job‐ bágyot, minden adóságcsapdában vergődő embert, hogy már egyforma oktatást kap minden magyar. Szóval tovább kell küzdeni és harcolni, a következő évek 12 pontját is ki kell dolgozni, feladat tehát van bőven. Ehhez egység kell, elkötelezett magyarok kellenek, de azt is tudjuk, ‐ ember tervez, Isten végezt, ezért imádkozni is kell, hogy neki kedvesek lehessünk s engedje terveinket teljesedésbe menni, sőt segítsen nekünk, mert emberé a munka, de Istené az áldás. Kell‐e ezért harcolni és ha igen hogyan? Van‐e előttünk példa? Jézusnak és tanítványainak másféle harcot kellett vívni, a bűn, a gonosz emberek és a Sátán ellen. Nézzük meg, buzdított‐e fegyveres felkelésre vagy fegyver használatára valaha is Jézus? Kényes kérdés ez. Egyszer igen. A Szentírás ezt meg is említi. Hogy mikor? Ez is döntő! Az utolsó vacsora után, az áruló nyilvánvalóvá válása után és a Gecsemáné kerti imádkozás előtt.

­8­

Lehet‐e Jézust úgy látni, mint aki lázad, fegyverfogásra buzdít? Vannak ilyen történetek is, hiszen 12 tanítványa között is volt egy ilyen lázadó, fegyverviselő ember, Simon a zelóta. Bár a templom területére fegyvert nem lehetett bevinni, de virágvasárnap maga Jézus kötelekből ostort, fegyvert készített és kiverte vele a kufárokat a templomból. Itt is le van írva egy ilyen történet, ez is az ún. el nem varrt történetek egyike, csak elkezdődik, de nem tudjuk, hogy kellene befejezni. Itt van az igehirdetők csődje. Mit mondjon? Keres, kutat, de azt látja, hogy mások sem tudtak igazából mit mondani erről. Mégis elemezzük csak ki a leírtakat. Itt Jézus azt kérdezi, amíg veletek voltam, volt‐e valamiben fogyatkozásotok, hiányosságotok? Nem volt, felelik, pedig akkor se erszényük, se tarisznyájuk nem volt, nem engedte meg nekik, hogy legyen. Gondoskodtam‐e rólatok? Igen, felelik. Megvédtelek‐e titeket? Igen, nem veszett el egy sem közülük. Rejtetten mondja, ‐ mostantól kezdve nem leszek veletek! Magatoknak kell gondoskodni magatokról. Ezentúl kell lenni pénzeteknek, erszényeteknek és lenni kell fegyvereteknek, védőeszköznek. Akinek van felső ruhája adja el, tegye pénzzé, meg lesz anélkül is, de fegyverre szüksége lesz. Erre mondják neki: már van kettő! Jézus jelen helyzetben ezt elégnek tartja. Ők is érezhettek valamit ebből, különösen a Nagyhéten, egy nagyon ellenséges légkört maguk körül. Jézus minden este kivonul a városból Bethániába, nem tartja biztonságosnak, de minden reggel visszatér oda.


Nagypéntek után a tanítványok bezárkózva vannak a zsidóktól való félelem miatt. Húsvétkor, a feltámadás után a bezárt ajtók ellenére kell, hogy megjelenjen közöttük Jézus, félnek. Miért volt erre a lépésre szükség? Jézus nem akarta, hogy az Ő kis csapatát olyan gyengének és kiszolgáltatottnak, megtámad‐ hatónak véljék az emberek. Ezért mondta, ‐ vegyetek kardot, nem azért, hogy valakit megtámadjanak, hanem annak látványa, puszta megléte visszatartson másokat meggondo‐ latlan lépésektől, cselekedetektől. Ne feledjük, maguk a farizeusok is figyelmeztetik Jézust, ‐ Heródes meg akar öletni! Tehát orrgyilkosok támadása várható! Vigyázz magadra! Ez elég komoly! De Jézus megnyugtatja őket, próféta nem veszhet el Jeruzsálemen kívül. Lázár halálakor Judeába kellene ismét menni, de éppen azért jöttek el onnan, mert Jézust meg akarták ölni, veszélyes a helyzet. Tamás felismeri ezt és azt mondja: menjünk el mi is Ővele és haljunk meg! Nem mehet oda egyedül! Nem voltak tehát félős emberek a tanítványok, nagyon is bátrak voltak. Egyértelműen Jézus mellett álltak, védték. Minden esetre az biztos, hogy a megfelelő fegyver, a védelem demonstrálása elgondolkoztatób‐ bá, megfontoltabbá teszi a másik, ellenségesen fellépő embert, visszatartó erővel bír. De ennek ellenére használatukra mégis sor kerül. Az elfogatáskor. Péter ebben az esetben rettenetesen nagy hős. Egyedül is oda mer vágni az ellenségnek, hiszen sokaság jön rájuk fegyverekkel, de ő nem fél senkitől, ha kell a Mestere miatt megvívna százakkal, ezrekkel is, ahogy annakidején Sámson tette, vagy Dávid és a többiek is. Ettől nagyobb bátorságot el sem

tudok képzelni. Nagyon bátor, életét kockára teszi, megígérte, egyedül is ha kell megvédi Mesterét, pedig azok, akik elfogatásukra jöttek lehettek legalább 50‐en‐100‐an, hiszen erőfölényben kellett, hogy legyenek a velük szemben álló 12 emberrel szemben. Ráadásul sötét van, éjszaka van és a kertben fák és bokrok vannak, akadályok, ahol el lehet bújni, ami mögül védekezni lehet. Csak az Isten irányíthatta Péter kezét úgy, hogy nagyobb baj ne legyen. Csak a fülét és nem a fejét vágta le a főpap szolgájának, Málkusnak. De Jézus azonnal leállítja, ‐ tedd hüvelyébe a kardod, mert, aki kardot fog, kard által vész el, ezzel tisztában volt Jézus. És Jézus nem akarta elveszíteni Pétert, a tanítványai vezetőjét! Neki szüksége van Péterre, Jézus tudta, hogy a Sátán nem csak Őt, de a tanítványai vezetőjét is meg akarja semmisíteni, ölni. A Sátán kikérte őket, valamennyiüket. A Sátánnak kérnie kell, nem cselekedhet akármit. Tudja rendkívüli védelem alatt állnak a tanítványok, nem férhet hozzájuk, ahogy annakidején Jóbhoz sem tudott. Kikérheti Pétert, de az életét nem veheti el, ugyanúgy, mint Jób esetében, mert az az Isten kezében van! Ráadásul Jézus imádkozott érte, tudta, hogy mit akar a Sátán és Ő azt kérte az Atyától, ne adja át a Sátánnak Pétert. Védelmébe veszi. A háttérben egy szellemi harc folyik, nem fegyverekkel, de az minden esetre kihatással van a földi dolgokra. Csak annyi történhet, amit az Isten megenged. És a Jó Pásztor megmenti a juhait, ugyan megveretik a pásztor és szétszéled a nyája, de megmaradnak. Ha engem kerestek, mondja Jézus, ezeket engedjétek elmenni. És legnagyobb ámulatunkra, elengedik őket, még azt is, aki kardot mert emelni rájuk!

­9­

Hihetetlen! Jézus nem szorul védelemre, éppen most harcolta meg a harcát ebben a Kertben és odaszánta magát teljes engedelmességre. Ez az Ő egyéni, személyes harca volt, ‐ Ne úgy legyen ahogy én akarom, hanem ahogy Te! A tanítványok védelme mellett kérhetett volna angyali védelmet is magának, több tízezernyi angyalt, akik elsöpörték volna azt a csapatot, de azt sem tette. Az Atya akarata mindennél fontosabb! Legyen meg az Ő akarata! Megadta magát az Atyának, ezért tudta megadni magát ellenállás nélkül az ellenségnek is. Be kellett teljesedni az Írásoknak. A gonosztevők közé számolták, persze jogtalanul, igazságtalanul. Meg is mondja elfogóinak, ‐ Úgy jöttök rám fegyverekkel, mint egy gonosztevőre. A tanítványok soha többé nem használtak fegyvert, soha! De az ellenség igen. Jézus ellen, mint gonosztevő ellen, a kegyetlen módon való kivégzést, a keresztre feszítést. Majd később a tanítványok is sorra kerültek, hiszen egy kivételével mind mártírhalált haltak. De így tette az Isten őket legyőzhetetlenekké. Jézus 3. nap feltámadt és hisszük, a többiek is feltámadtak és Vele együtt ott vannak a Mennyben. Az ember öl, a Sátán öl, de az Isten megelevenít. Újra életet ad, mert Ő mondta, ‐ nem erővel és hatalommal, nem fegyverrel, hanem az én Lelkem által, finoman, légies könnyedséggel viszi ezt végbe, kard nélkül is győz. Az Isten Országa egy olyan ország, ahol nép‐népre kardot nem emel, hadakozást nem tanul, hanem fegyvereikből kapát, metsző‐ késeket készítenek! Békességben élnek a Béke Fejedelmének vezetésével. Erről akartam megemlékezni ezen az ünnepen. Ámen.

Lizik Zoltán, Windsor, ON


B I B L I AVA S Á R N A P

2018

2018.03.04. Lectio: Róma 10,6‐17. Textus: 1. Korinthus 1,21.

Bibliavasárnap

Kedves testvérek! Bibliavasárnap van. Nekünk a Biblia szent dolog. Számunkra az Isten önkijelentését tartalmazza. Annakidején konfirmációkor Fábián Dorottya mondta el ezt szépen. Isten kijelenti magát ugyan a természetben is és a történelemben is, de ezekből a bűnös ember nem képes megismerni Istent, ezért szükség van egy különös kijelentésre is, a Szentírásra. Ebben Isten önleleplezést hajt végre, feltárja gondolatait előttünk, akaratát, elképzelését erről a világról és az emberiségről. Az ember azonban nem ismeri fel az Istent, látja a természetet, de nem ismeri fel, hogy ez csak jel, jelez valakit, egy rajta kívül lévőt, az Alkotót, a nagyobbat. Ahogy az ember néz egy órát, az egy jel, jelez egy órást, egy alkotót, egy ügyes, értelmes, jó képességű valakit, a kitalálót, a tervezőt, a megalkotót. De mi emberek nem gondolunk az órásra, van óra és kész, használjuk. Nem érdekel honnan van, miből van, ki csinálta, van és működik, ez elég. Sok ember igy éli le, Istenre való gondolás nélkül az életét. Szép világ ez, jó világ ez, de nem érdekli honnan van, kitől van. Ugyan igy vagyunk a történelemmel is, nem értjük. Nem véletlen, hogy Dániel könyve birodalmakról tanit, egymást követő birodalmakról, amelyek egyre gyorsabban pusztítják el a másikat, egyre kegyetlenebbek, de boldogságot, békét egyik sem tudott teremteni, csak majd az Isten által küldött Ember Fia lesz erre képes. Emberszabású birodalma lesz. Nép népre többé kardot nem emel, kardjaikból metszőkéseket csinálnak, háború többet nem lészen. A vadálatok is

megszelídülnek, az oroszlán az ökörrel együtt hever és nem bántja, a kisgyermek a vipera lyukánál játszadozik és nem kell félnie. Megszűnik a vadság. Ennek eljövetelét várjuk. De ez sem érdekli az embereket, ki az elnök, a király, a miniszter, nem politizál, csak él. Erre mondja Pál apostol, mivel ez a világ a saját bölcsessége által nem ismerte meg, vagy nem ismerte fel az Istent, tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága tartsa meg a hívőket. Vagyis csak hit által ismerhető meg. Jézus itt élt 33 évig ebben a világban, látták, hallották Őt, de ennek ellenére nem mindenki hitt benne, sőt sokan elutasították. Mások elfordultak tőle. Tanítása, szava erős volt nekik, ők könnyebb kapcsolatot akartak az Istennel, nem akarták megfeszíteni magu‐ kat, nem akarták felvenni a keresztjüket, élni akartak és nem meghalni. Nem értették meg, hogy aki meg akarja tartani az ő életét el fogja veszíteni, de aki el meri veszíteni az ő életét az Evangéliumért, vagyis Jézusért, az meg fogja tudni őrizni, meg fogja kapni ajándékba életét. Oly sokan hagyták el, hogy a

­ 10 ­

megmaradottaktól megkérdezte Jézus: ti is el akartok menni? De Péter azt válaszolta: Az örök élet szava, beszéde, tanítása a Te ajkadon van! A többiek beszélnek csak, jár a szájuk. Neked életet adó igéid, üzeneteid vannak. Mi máshoz nem tudunk elmenni. A Te beszédednek súlya van, következménye van, az biztos, nem inog, az kőszikla, fundamentum, arra lehet építeni. Nem véletlenül, hogy a megdicsőülés hegyén Mózes és Illés a felhőben nem látszik már, csak Jézus marad egyedül és az isteni hang ezt mondja: Ez az én szeretett Fiam, Őt hallgassátok! Rá érdemes hallgatni! Amikor templomban vagyunk nem embert hallgatunk csupán, erősiti meg Pál, a Lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek, vagyis a Szentlelket is, aki először az értelmünkre hat, felkelti az érdeklődést Isten szava iránt, aztán érzelmeinkre hat, hogy szívesen hallgassuk, végül szeressük azt, amit hallunk, akarjuk megcselekedni. Eredj el és többé ne vétkezzél! vagy Eredj el és te is e‐képpen cselekedjél! És az ember engedelmeskedik ennek a szónak!


Amikor Jézus elvégezte szolgálatát, felment a Mennybe, de megbízta tanítványait az igehirdetés szolgálatával: Menjetek tegyetek tanítványokká minden népeket. Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket megvet, engem vet meg. Pál igy megy Korinthusba és máshová: Mintha az Isten kérne általunk. Mintha maga az Isten lenne itt Korinthusban és az Ő szavát hallanátok: Béküljetek meg az Istennel! Legyen kapcsolat köztetek. És akik örömest vették a szavát, mint annakidején Péterét Pünkösdkor, megtértek, megkeresztelkedtek a Jézus Krisztus nevére. Igy jött létre az Egyház, az Isten népe, az Istenre hallgatók gyülekezete, és ezek újra és újra hallani akarták azt, vágytak hallani az Isten szavát, Istenre figyeltek, nem úgy, mint Ádám és Éva, ők másra, másvalakire. A rontásra, a Rontóra. Mert ahol Isten építi az Ő templomait, ott az ördög is igyekszik a maga kocsmáit, szórakozóhelyeit felépíteni, hogy elcsábítsa az embereket, ha lehet még a híveket is. Hogy örül, ha le tudja őket beszélni az alkalmakról és azok nem jönnek.De nem ez a művészet, elszakítani az embereket a földtől, a földi vágyaktól és szenvedélyektől tiltásokkal, ne ölj, ne lopj, ne hazudj, ne paráználkodj, ne kívánd a másét, hanem megtölteni a szíveket Istennel! Mert, ha az a l

ebeszélés, rábeszélés hatására üresen marad, hétszerte gonoszabb lesz az ő állapota. Még a tanítványok is eltévedtek ebben: Uram, még az ördögök is engednek nekünk! ­ de Jézus lehűti őket: ne ennek örüljetek! Mert nem ezért küldte ki őket kettesével, hogy az ördögökön nevessenek, hanem hogy a jó Hírt, az Evangéliumot hirdessék, emberekkel foglalkozzanak, s ezzel töltsék fel az emberek szívét, eszét, gondolkodását: Úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta oda érte, hogy az aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen! A cél, hogy el ne vesszen, hogy megmentett legyen! Az eszköz, amivel ezt el lehet érni a Szeretet. Az Isten Szeretete, amelyik áldozat! Odaadja a magáét, értem, érted cserébe! Ennél magasabb rendű szeretet nem létezik, mintha valaki életét adja az ő felebarátjáért. De Jézus már akkor meghalt értünk, amikor mi még meg sem születtünk, vagy ellenségei voltunk. Átkoztuk, szidtuk, káromoltuk, kinevettük, vagy egyszerűen megvetettük, nem is érdekelt minket. Ettől gonoszabb már csak az, amikor a hamis tanítás azt mondja: már nem érvényes a Biblia, ma más világ van, azt is emberek írták, manipuláció az egész, politika, nem kell komolyan venni, teli van ellentmondással stb. Akkor, ha ez így van, mire támaszkodjon a hit? Mankó az, a

­ 11 ­

hit nem vak hit, hanem az Isten Igéjére, Szavára támaszkodik. Ezért akarják ezt elvenni tőled. Ebben megingatni. A hit csak keresi és elfogadja azokat az ígéreteket, amelyeket a Bibliában talál. Uram a Te Igéd nekem a sötétben szövétnekem, fényem, világosságom, útmutatóm! A hit az Igével táplálkozik. Nem csak kenyérrel él az ember! Az Isten szájából származó dolgokkal is. A hit csak egy kanál, amellyel szánkhoz, szivünkhöz, eszünkhöz emeljük ezeket az ígéreteket, biztatásokat, lelki táplálékokat: Ne félj, mert én Megváltottalak, neveden szólítottalak, te az enyém vagy! Amikor eszünk nem a kanálra gondolunk, az csak egy eszköz, a fontos az Ige, a táplálék, amelyik éltet. Mit ennénk, mivel táplálkoznánk, ha nem lenne Biblia, nem lenne Ige? Hiába lenne kanál, ha nem lenne mit enni! Hiába lenne hitünk, ha nem lenne Biblia! Mihez kezdene a hit? Zoli bácsinak mondják is, csak ne hivatkozz a hitre, az nem csupán a templomban van. Ez viszont nem igaz, mert, ha az nem kötődik Istenhez, milyen hit lehet? A hit hallásból van, mondja Pál apostol, de azt is hozzáteszi, de a hallás, a hitből való meghallás, ennek meghallása az Isten Igéjétől jön létre, nem magától keletkezeik a hit. Azt létrehozza, generálja valami, az Isten szava! Odafigyelek én arra, miről is szól ez? Az Isten Igéje? Mindig rólunk, rólam, az emberről! Az Isten rólunk beszél. Rólam is: Én te rólad el nem feledkezem! És ez igaz, mert Ő gondoskodott arról, hogy szava, üzenete állandó, maradandó, végleges legyen. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak, maradandóbbak azoknál, örökkévalók! Bízhatsz bennük! Ámen.

Nt. Lizik Zoltán, Windsor , ON


Áldozás nélkül nincs Győzelem

Húsvétra készülődés 2018 Régi klisé és nagyszerű szlógen. Mint mottót, Jane Fondának tulajdonítják, aki az aerobic mozgalom egyik elindítója és hőse, és aki testedző videóiban gyakorta bátorította a tanítványait és az aerobic gyakorlókat a valódi erőfeszítésre, néha még a komfort zónán is túl. Érezned kell a zsírégetést, és el kell viselned a testi fáradalmait, sőt még a pszichikai terhét is a megerőltető edzéseknek, tette hozzá, ha valóban szeretnél atletikus és egészséges testet építeni. A jézusi felhívás, ‐ azaz hogy "ha valaki az én tanítványom szeretne lenni, az tagadja meg magát, s vegye fel a keresztjét és úgy kövessen engem" ‐ ha nem is kifejezetten az aerobic gyakorlásához szükséges kvalitásokról beszél, mégis a két követelmény rendszer között van egy kis átfedés, hiszen mind a kettő olyan személyes áldozat hozatalt követel, amelyben el kell hagyni a komfort zónát. Az első a szükséges fizikai erőfeszítést ajánlja az aerobic gyakorlóknak, míg a második, amely a kereszténység egyik alapüzenetévé vált, arról szól, hogy ha nem vesszük fel Jézus követésében öntudatosan vállalva keresztünket, akkor nem lehetünk az Ő tanítványai. Azonban a vélemények egy része megoszlik azt illetően, hogy mit is jelent felvenni a keresztedet vagy

a keresztemet. Szinte ahogyan az aerobic sport próbál mindenkit arra ösztönözni, hogy ha lehetséges mindig fussunk egy extra kilométert, azonképpen erősen úgy tűnik, hogy ez a Krisztus tanítványaira nézvést mindenképpen kötelezô, hiszen ha valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre, mondja a Mester. A Hegyi Beszéd nagyon szépen körvonalazza, hogy a Krisztusban való tanítványság meg kell, hogy haladja a farizeusok és írástudók gyakorlatát, amint az írva is van, hogy: " Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmat érdemeltek? Nem ugyanazt teszik a vámszedők is? És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek másoknál többet? Nem ugyanezt teszik a pogányok is? Legyetek azért tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes! " A magyar nyelv azt mondja, hogy mindenkinek meg van a maga keresztje. Néha valóban erősen úgy tűnik, hogy egyetlen fájdalom is épp bőven elég, sőt néha még elviselhetetlenül sok is, legyen az búcsúzás, betegség, gyász, szolgaság, éhség, háború vagy bármely életet keserítő baj. Csíksomlyóra, a Kis‐Somlyó hegyen keresztül vezet a stációs zarándokút, aholis az ötödik

­ 12 ­

stáció felirata azt imádkozza, hogy Keresztviselő Krisztusom, tanítsd székely népemet, hogy nagy lélekkel hordozza keresztjét. Azaz nem csak személyes vagy éppen magányos, hanem közösségi sőt nemzeti keresztek is vannak. A Krisztust követő kereszthordozás mindenképpen meg kell, hogy haladja a személyes keresztet, amint azt Pál Apostol is nyomatékosan tanítja a Galatákhoz írott levelében, hogy "egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be Krisztus törvényét. Hiszen a tanítványság éppen azt jelenti, hogy egymás keresztjét is hordoznunk kell, amint maga Jézus Krisztus mindenkiért vállalta a Keresztet és még átvállalta a világ összes keresztjét is. Azonban a keresztény kereszthordozás nem kell, hogy belekeseredjen a bűnbánatba és a fájdalmak keresésébe sem szabad hogy belekergesse magát, hanem ehelyett a nyilvánvaló szenvedések közepette is, minden hitünket és reménységünket a Krisztusba vetvén, felemelt fővel kell örvendeznünk a Jézussal és egymással való közösségünknek. Hiszen a személyes vagy másokért vállalt vagy közösségi keresztnek öntudatos, hitben való hordozásáért a megígért jutalom százszorosan nagyobb a szenvedésnél. Ez pedig betegségekből való gyógyulás, depresszió helyett lelki újjászületés, halálból való feltámadás, pusztulás helyett örök élet, pokol helyett menyország, világvége helyett újjáteremtés. Közben pedig folyamatos és örömmelteli fürdőzés Isten Szent Lelkének jelenlétében, s állandó munkálkodás Isten Országa eljövetelén, mely ugyan ma még láthatatlan, de láthatóvá válik az Idők teljességében az Úr Jézus eljövetelekor. AMEN Attila L. Gyorgy


N o p a in, no g a in Preparatory contemplation for Easter 2018 Old cliché, great slogan. The motto is credited to Jean Fonda, labeling her‐at‐the‐that‐time‐ revolutionary aerobics videos that encouraged working‐out people to cross their own boundaries often going beyond their pain limits. You have to “feel the burn”, the other similar slogan of her also boldly suggested that one should endure some physical pain and some stress of heavy exercising in order to gain muscles and develop an athletic and supposedly healthy body. Although the Christ's call that whoever wants to be my disciple must deny themselves and take up their cross and follow me, is not exactly the same attitude what is needed in the aerobics gymnastics, moreover the two are not really even similar to each other, still there are some correlations between the two phenomena namely both talk about the sacrifice of the personal comfort zone for the greater good. The first instructs the aerobics students regarding the required amount of a great physical effort, meanwhile the second one is something profoundly different, as it teaches that without willingly taking your cross upon your shoulder, you can not be a disciple of the Christ. However sometimes we are a little bit confused what does it mean your cross or even my cross. As the aerobics call for the running of the extra mile, Jesus was very clear about that, that the particular human being, called a disciple of Christ, must be a person of the extra mile, as it was told by him in his Sermon on the Mount, that “ ‘You have heard that it was said, “You shall love

your neighbor and hate your enemy.” But I say to you, Love your enemies and pray for those who persecute you, so that you may be children of your Father in heaven; for he makes his sun rise on the evil and on the good, and sends rain on the righteous and on the unrighteous. For if you love those who love you, what reward do you have? Do not even the tax‐ collectors do the same? And if you greet only your brothers and sisters,what more are you doing than others? Do not even the Gentiles do the same? Be perfect, therefore, as your heavenly Father is perfect.” In this light, the cross can not be our personal cross only as it is also written by Apostle Paul to the Galatians that “Bear one another’s burdens, and in this way you will fulfill the law of Christ.” On the mount of Csiksomlyó, in a Roman Catholic pilgrimage scene in Szeklerland, Transylvania, the sign of the fifth station says, that “May the cross‐carrying Christ teach our Szekler nation to bear their cross in high spirits. “ Everybody has his or her burdens, as the Hungarian saying says that everybody has a cross. However cross‐carrying, as a disciple, must be more than just carrying your own burden, despite it feels sometimes more than enough, and it can be overwhelming in itself, as it might be sickness, loss, grief,

­ 13 ­

war or anything bitter in your life. In this light Jesus could have said also that if you do not carry each other's burdens and crosses, you can not be my disciples. We have to care about the others, we have to carry not a single cross but many, for the other fellows, for the community, for the nation and the family of the nations, as the Lord carried the Cross for all, and carried all crosses of all. However and nonetheless the Christian cross‐carrying is not a self‐wounding obsession with causing bitterly tolerated, self inflicted pains or burdens, but faithfully clinging to the divine promise and the word of the Lord, that carrying the cross entails the greatest promise and the divine reward to the human person and to the community of the nations. It is the resurrection, it is the coming into life again, it is to be born again and being a joyful part of the Kingdom of God, though which is invisible now, but at the end of the times it will become visible. Cross‐carrying without Faith can be a teeth‐gnashing despair, but cross‐carrying by the Faith is a joyful discipleship in Jesus Christ, having the communion and the fellowship with the Lord and with each other, for the always greater glory of God, by the rejuvenating Holy Spirit. AMEN Attila L. Gyorgy


Ima a hazáért nehéz időben ‐ latin eredetiből II. Rákóczi Ferenc Fejedelem imádsága: Úristen ! Igazság kútfeje, kegyelem kimeríthetetlen forrása, ki parancsolataidról megfeledkezett népedet néhanapján a szolgaság jármával sújtod, hogy megtörvén gőgjét, amint neki a büntetésben igazságot, úgy a megbocsátásban újra kegyelmet nyújts. Bevalljuk, Uram, sok magyarok nyughatatlanságát, beismerjük mindennapi vétkeinket, amelyekkel Ellened támadván, ostorodat valóban megérdemeljük. Rászolgáltunk, Uram, hogy nemzetünk dicsősége elenyésszék, s gyermekeink idegen nép járma alatt görnyedjenek. Méltók vagyunk, hogy magvunk szakadván, eredetünk emlékezete és nemzetünk neve feledésbe merüljön, mivel elhajoltunk Tőled, Istenünktől és Urunktól. Mindazáltal, óh Uram, tekintsd a nyomorúság ez örvényébe hullott népednek sóhaját, hallgasd meg a szegények, az özvegyek és árvák Hozzád felhangzó jajkiáltását. Tekintsd a bűnhődésre kész ártatlanoknak kiontott vérét, és ne feledkezzél meg irgalmasságod cselekedeteiről, melyekkel hajdan szolgaságban sínylő választott népedet elárasztani kegyes voltál. És ha lelkünkben lángra lobbantottad felszabadulásunk vágyának tüzét, vezéreld cselekedeteinket, erősítsd meg karjainkat, élesítsd fegyvereinket, hogy kegyes akaratodnak egyesült erővel szolgálhassunk . Adj, Uram, azoknak, akiket vezéreinkül elrendeltél, a rendelkezésben bölcsességet, balsorsban bátorságot, a szerencsében mérsékletet, hogy végzéseid útján haladjanak. Jelöld ki, Uram, táboraink határát, s vedd körül azt irgalmasságod köntösével, óvd meg az ellenség cseleitől, a surranó kémek kártevéseitől, s űzd el az álmot a virrasztó szeméről, nehogy készületlenül találtassunk.

A Te angyalod legyen a mi őrünk és vezetőnk a csatában, aki szétszórja a fegyverek golyóit, s amint Izraelt szárazon vitte át a tengeren, úgy vezessen bennünket is sértetlenül át ellenségeink tömegein. Add, végül, Urunk, legkegyelmesebb Atyánk, hogy felvétetvén néped kebelébe, rendelésed útjáról le ne térjünk, hanem igazságtételeid őreivé lévén, utunk nyugalomban és békességben vezessen Tehozzád, ki végtelen kegyelmednél fogva azt akartad, hogy kiszabaduljunk a szolgaságból és megváltassunk a mi Urunk, Jézus Krisztus által, ki a Szentháromságban veled él és uralkodik, mindörökkön‐örökké. Ámen.

Kossuth Lajos imája a kápolnai csata után 1849 febr.27‐én

Felséges Úr! Árpád fiainak Istene! Tekints reánk csillagokkal övezett trónusodról és hallgasd meg könyörgő szolgádat, kinek ajkáról milliók imája száll eged tündöklő kárpitja felé, hogy áldja és magasztalja a Te mindenhatóságod erejét! Istenem! felettem éltető napod ég, s térdeim alatt a szabadság csatájában elhullott vitéz honfiaimnak csontjai nyugosznak. Fejem fölött kéken mosolyog az ég, lábaim alatt gyászossá vált a föld ősapáink unokáinak kiomlott vérétől. Óh! csak hadd szálljon alá napodnak teremtő sugara, hogy virág fakadjon a véráztatta hantokon, mert e porladó tetemek koszorú nélkül el nem hamvadhatnak. Isten! Ősapáinknak és népeknek Istene! Hallgasd meg ágyúink bömbölő szavát, melyben vitéz népednek lelke mennydörög, hogy széjjelzúzza az önkény bilincset osztó vaskarjait. Mint szabad hazának szabad fia térdelek ez újabb temetőn, honfiaim, testvéreim roncsolt tetemein. Ilyen áldozatok árán szentté válik e hazának földje, ha bűnös volt is, óh Istenem! – mert e vérrel megszentelt földön rabnépnek élni nem szabad! Atyám! ősatyáinknak védelmező Istene! milliók felett hatalmas Úr! ég, föld s tengereknek mindenható Istene! Dicsőség nő e porladó csontokból és nemzetem homlokán fog ragyogni. Szenteld meg e porokat kegyelmeddel, hogy e szent ügyért elhullt bajnokok áldással nyugodjanak szent hamvaikban. Ámen.

­ 14 ­


­ 15 ­


Profile for Montreal Reformed

Gyulekezo15  

GYÜLEKEZŐ 2018 Március 15. Protestáns Diaszpóra Magazin levelező antológia

Gyulekezo15  

GYÜLEKEZŐ 2018 Március 15. Protestáns Diaszpóra Magazin levelező antológia

Profile for hunited
Advertisement