Page 1

Gyülekező p ro t e s t á n s d i a s z p ó ra

2018

BÖJT

ISTENÉLMÉNY D r. P u n g u r J ó z s e f

a 4. oldalon

­>


2018 BÖJT

IMPRESSZUM

Gyülekező antológia jellegű protestáns szöveggyűjtemény a magyar diaszpórából az öt lakott kontinensen tördelő : György L. Attila Montreal, QC, Canada email:montreformed@gmail.com

web: www.gyulekezo.com http://montref.blogspot.ca

*

protestáns lelkészek írásait javítás és rövidítés nélkül adjuk közre kézIratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza mint lingua franca, angol nyelvű írásokat is közlünk * beküldött írásért honoráriumot nem áll módunkban fizetni, sem bármilyen költségtérítést eszközölni, * a megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a GYÜLEKEZŐ hitvallási, filozófiai vagy társadalom‐ kritikai álláspontját, a közlésre került írásokért a szerzők maguk vállalnak mindennémű felelősséget. * ha egyéb megjegyzés nincs a képek a wikipediaról és a pixabayről származnak

https://sites.google.com/site/kanadaivigyazo/gyulekezo

TARTALOM:

PHOENIX, AZ, USA ­ VERS Demeter Zsolt: 3. oldal BERDE ZOLTÁN EMLÉKÉRE

KÖNYÖRGÉS Rev.Dr.Pungur József: 4­5. old. A LEGNAGYOBB ÉLMÉNY "Bizonyára, jó Isten‐hívő‐és‐félő ke‐ resztény vagy. Azonban a te életed‐ ből vajon nem hiányzik‐e egy alap‐ vető, sorsodat eldöntő Isten‐élmény, mint egykor Ézsaiáséból? 1. Lássuk meg, hogy miért döntő Istennel ilyen személyes, szubjektív és titokzatos módon való találkozás? "

Nt. Lizik Zoltán: 6 ­ 9. oldalakon ­ SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL ­ AJÁNLJUK MAGUNKAT A JÓ ÉS ROSSZ HÍR ÁLTAL

‐ KETTESBEN ISTENNEL

Attila L.György: 10­11. oldalakon VISSZANÉZŐ: Pataky Attila kanadai turnéinak margójára

" A politbüró tisztában volt a kultúra és a szubkultúra jelentőségével, különös tekintettel annak a mindenkori ifjúságra gyakorolt befolyására, ezért a nyugati mételynek tartott rockzene többnyire a tiltott, néha pedig a tűrt kategóriába tartozott."

ÉSZAK­AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS DIASZPÓRA KONFERENCIA 12­15. oldalakon 2013 és 2017 Niagara Falls, ON reformacio500niagara.blogspot.ca


Demeter Zsolt

Könyörgés Berde Zoltán emlékére "...hallottátok hogy megmondatott..." 1. Költő vagyok ‐ és ó mondd mi haszna igazam van ‐ fájhat megreped a csend hasítja mosolyom fekszem szélben égek ‐ szent izgalom egy könnycsepp fény elé hullt kék tintaként fut szét harangoznak és a sóhaj felcsap ősz van és hull a lomb 2. Költő vagyok ‐ már forrad sajduló sebek vérhabos szája ‐ most téged temetnek és megtelik az árok mezővel sírással semmi se fáj az utolsó jaj is leszakadt a kín alatt szólok sok madárnak ha arra szállnak legszebb daluk zengjék felkérem a tavaszt tárja ki keblét illatát szórja estig megbízom a fákat és ha szellő vágtat virággal hintsék az októberi tájat biztatót küldök a pázsitnak erdőkön nyíló kankalinnak könyörögve a földet is kérem legyen rajtad könnyű‐béke lelkemben puha ágyat vetek ha bánat szántogat ha vígabb ének zendül és ha arra járok sírodnál megállok pitypangot keresni de felettem a cseresznyevirágok könnyű keszkenőjüket szórják

3. Költő vagyok ‐ emlékekhez nyúlok jajgatnak bennem a lelki dolgok vad vacogó vézna koldusok csont‐fehérben hideg kő sóhaja a csendnek fény‐láng‐hamu vihar közelít 4. költőd vagyok Uram lángoló hit harangok szaggatnak életed széthullott bevert szögek száma oldaladhoz ér ... Krisztus kéred a lelkemben síró Embert lakatra zárt az Isten érzem fájdalmát ‐ sötétben sziszeg ‐ lehullott a csend tereken ott ahova költözött házak falához dörgöli magát az éj nehéz a sötét ezer szentnek is elég 5. Költő vagyok ‐ kötélen lógva ráncigálnak kötélen fogva ráncigálnak téged is kötélen lógunk és ráncigálnak minket "...hallottátok hogy mondattatott..." wiki: Berde Zoltán, született, 1930. február 9. Fotosmartonos, elhunyt 2005. október 29. (75 évesen) Sepsiszentgyörgy, Nemzetisége: magyar Foglalkozása pedagógus, irodalomtörténész, kritikus. Középiskolát a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban, az egyetemet magyar nyelv‐ és irodalom szakon a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem filológiai karán végezte. 1953‐tól a sepsiszentgyörgyi 1. sz. középiskolában tanított. Recenziói, műkritikái, színibírálatai, irodalomtörténeti karcolatai napilapokban és folyóiratokban jelentek meg. Az Aluta munkatársa. Mikszáth Kálmán Háromszéken c. irodalmi‐helytörténeti tanulmányát iskolájának folyóirata, a Gyökerek 1970‐es évkönyvében közölte, a diáklapban és a Zenetudományi írások (1980) c. kötetben jelentek meg tanulmányai a sepsiszentgyörgyi sport kezdeteiről s a város zenei életéről a XIX‐XX. században. Sepsiszentgyörgyön 1997 óta a Szent György napok keretében adják át a Pro Urbe‐ díjakat azoknak, akik a közösségért tevékenykedtek. 2003‐ban Berde Zoltán ny. irodalomtanár tanár is ­ 3 ­ megkapta e kitüntetést.


A legnagyobb élmény

„Amely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és a palástja betölté a templomot”... (Ézsaiás 6:1‐13). Mindenkinek van legalább egy döntő élménye, amelyet soha el nem felejt, s amely meghatározó volt élete alakulásában. Valakinek csodás megmenekülés veszedelemből, balesetből, gyó‐ gyulása halálos betegségből. Vagy egy nem várt szerencse, amely ölébe hullott: egy remek állás, amelyről nem is álmodott, vagy egy mesés nyeremény, amely a koldust milliomossá emelte. Esetleg egy nem várt találkozás, amely alapvetően változtatta meg az életet: lett belőle karrier, életpálya, vagy esküvő és boldog család gyermekekkel és unokákkal. Ézsaiás prófétának, aki vagy 2500 évvel korábban élt, legnagyobb életrendítő és életváltoztató élménye az volt, hogy magát az Úristent látta (v. 1,5). Ézsaiás e nagy élmény előtt is Isten‐hívő ember volt, sőt Istennek tanult és felszentelt

papja, aki kiemelt helyen a jeruzsálemi templomban szolgált. Ám volt egy nagy hiány életében, az hogy eleddig nem volt Isten‐ élménye! Bizonyára, jó Isten‐hívő‐és‐félő keresztény vagy. Azonban a te életedből vajon nem hiányzik‐e egy alapvető, sorsodat eldöntő Isten‐élmény, mint egykor Ézsaiáséból? 1. Lássuk meg, hogy miért döntő Istennel ilyen személyes, szubjektív és titokzatos módon való találkozás? Mindenek előtt azért, mert ebben bizonyossá lesz számodra, hogy Isten van! Ha volt valaha nagy bizonytalanság Isten létezése felől, az akkor a mai nyugati civilizációban van. Kezdődött ez a 14‐ik században a művészetekben lassan meginduló Renaissance‐al – a világ felé való fordulással, mely az Egyházba is behatolva, annak elvilágiaso‐ dásához vezetett. Ez indította el a Reformáció mozgalmát a 16‐ik században. Közben a filozófia az európai racionalizmusba és az angol

­4­

empiricizmusba fordult. Mindez a 18‐ik század végi nagy társadalmi földrengéshez vezetett a véres Francia Forradalomban, amellyel az Egyház modernkori üldözése, a nagy forradalmak és a nagy háborúk kora kezdődöttel el. Mindez csúcsra jutott a 20‐ik század világháborúiban és az ezek nyomán kialakult káoszban, a kommunizmus világhódításában és ateizmusában. Jóllehet ez önmagát falta fel, ám egyes vonásai átöröklődtek a mai globalizmus gazdasági‐politikai törekvéseibe, valamint a divatos keresztény‐ellenes kozmopolita filozófiába és világszemléletbe. Mindezen eredők összhatásaként a mai nyugati ember totális és kaotikus bizonytalanságban él önmaga, világa és Istene felől. Ami Istent illeti, a felőle való bizonytalanság sokakat az agnoszticizmus karjaiba dob. Az ilyen elismeri, hogy vannak érvek Isten léte felől, de ugyanakkor vannak érvek nemléte felől is. Mivel dönteni nem tud, mert nem képes, ezért az egész dilemmát elkerüli, és nem foglalkozik vele. Világunk tele van ilyen emberekkel. Másokat az Isten‐felőli bizonytalanság az ateizmus, az istentagadás halálos kelepcéjébe vezeti. Ha nincs „Pantokrátor – a mindeneket teremtő” akkor én vagyok az „Autokrátor – a magamat teremtő” – magamnak vagyok isten, törvény, erkölcs és végzet. Ne csodálkozz, ha a világ gonosszá lett! 2. Aki Istent látja, az mint Ézsaiás, egy villanásban megérti, átéli elveszett voltát. Így kiált föl: „Jaj nékem, elvesztem...hisz a királyt, a seregek Urát láták szemeim” (v.5). Rudolf Ottó (1869‐1937) német vallástörténész írta le a hirtelen vallási élmény kettős hatását az emberre. Az első a „misterium tremendum” – a félelem.


Ezt élte át Ézsaiás, s ezért kiáltott fel: „Elvesztem” – mert a „Szent” ez esetben Isten jelenlétében rátolultak bűnei. Ki is kiáltja: „tisztátlan ajkú vagyok!” Azt már a szeráf teszi hozzá „hamisságod”(v.7). És ennyi elég, hiszen ha gyűjtő fogalomnak vesszük, mögötte felsorjázhat a vétkek egész légiója: káromkodás, hazudozás, bajkeverés, veszekedés, hamis vádaskodás – csak, hogy néhányat említsünk. Gondoljuk meg, hogy ezt a vallomást Ézsaiás Isten jelen‐ létében teszi meg, e nélkül nem tenné! Csodálkozunk‐e azon, hogy világunk, amelyből Istent kitaszították, s amely roskadozik és elvész a hamis, hazug, csalárd, megtévesztő, rászedő, becsapó, megrövidítő, üres vagy méreggel telt szavak rettenete alatt! Melyek darabokra törnek életeket, családokat, közösségeket, társa‐ dalmakat és végül elvesztik világunkat! És ez az Isten nélküli civilizáció büszke tudományos teljesítmé‐ nyére, s égig érő tornyot akar építeni „Sic itur ad astra” – ezzel akar a csillagokba jutni, de ebből is csak torzó Bábel Torony marad, mert a világ népeink nyelve összezavarodott – már régen nem értik meg egymást! És ezzel a bábeli nyelvzavarral elvesző modern nyugati emberrel szemben 2500 esztendő távlatából emelkedik ki az erkölcsi piedesztálon magasan felettünk álló próféta‐fejedelem Ézsaiás – aki bevallotta vétkét Isten jelenlétében! Nem te vagy‐e, aki érzi és átéli bűnös voltát, s emiatt fél és remeg, és úgy érzi örökre elveszett s bűnösként hal meg? Nos, gondold meg, hogy nem félnél és remegnél, s éreznéd magadat örökre elveszettnek, ha nem Isten állna előtted? És ez a nagy vigasztalás! Most még

nem látod őt, de ott van, mert ha nem lenne ott, letagadnád bűneidet, vagy elszaladnál előlük, vagy ártatlanságodat bizonyít‐ gatnád! 3. Ám a jó hír az, hogy Isten nem elveszíteni akarja Ézsaiást, hanem ajkát megtisztítani, bűnét megbocsátani és papból prófétát teremteni. Rendelkezik, s egy szeráf eleven szenet hoz az oltárról, és Ézsaiás ajkait érinti. S hangzik a feloldozás: „Hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett” (v.7). Nekünk bűneiktől való megtisztulás Krisztus értünk hozott kereszthalálában van!: „Mert...azért jött az embernek fia, hogy adja az ő életét váltságul sokakért!” (Máté 20:28). Vajon neked lényednek melyik részét kellene megtisztítani? Ajkaidat? – mert beszéded hamis, mint Ézsaiásnak. Jézus azt mondta övéinek, hogy „Legyen a ti beszédetek „Úgy‐úgy – nem‐nem” (Máté 5:37). Már a régi latinok megmondták: „Sapienti sat” – a bölcs hallgat. Vagy talán szemedet? – mert sokszor gonosz és irígy a nézésed?; esetleg kezedet? – mely elvesz és nem ad, görcsbe rándul, holott simogatni kellene?; avagy lábadat – melyek nem az egyenes, hanem a görbe,

­5­

nem a keskeny, hanem a széles úton jár? Gondolataidat? Szívedet? Vess számot melyik részed, vagy részeid kiáltanak megtisztítás után? Ma is áll és évezredeken át idehangzik Isten szava: ”Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok!”(3Mózes 19:12). Ézsaiás félelme egyszerre elszállt és újjászületett ember lett. Ennek üres helyét a Rudolf Otto által jelzett a „Szent” Isten jelenléte élményének másik hatását töltötte be a „misterium fascinans” – Isten lenyűgöző volta. Isten csodálatos jelenlétének, bűne elfeledésének, önmaga megtisztulásának és prófétai megbízatásának öröme tölthette be Ézsaiás szívét‐lelkét, egész lényét s együtt zenghette immár a szeráfokkal az Úr dicsőítését: „Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!” Keresd az Urat, hogy el‐nem‐ vehető szubjektív, titokzatos, de valós bizonyságod legyen arról, hogy ő Van, Él és Ő a Te Istened! Ezt mondja az Úr: „Akik engem szorgalmatosan keresnek, megtalálnak! (Példab. 8:17). Igazában Isten talál meg igéjével, életed útján vagy éppen álmodban. Ady Endre, irodalmunk nagy tékozló fiúja így ír Isten élményéről ’Az Úr érkezése’ című versében: „Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, Csendesen és váratlanul átölelt az Isten. Nem jött harsonával, hanem jött néma igaz öleléssel. Nem jött szép tüzes nappalon, de háborús éjjel. És megvakultak hiú szemeim, meghalt ifjúságom. De őt, a fényes, nagyszerűt mindörökre látom!” Ki ne maradj életed legnagyobb, életfordító és üdvösséget hozó élményéből! Dr. Pungur József Edmonton, AB, Canada


2018.01.28. Ökumenikus imahét. Textus: Máté 6,13.

" Szabadíts meg a gonosztól! "

Kedves testvérek! Az idei imahét témáját a Karib‐ szigeti keresztyének dolgozták ki, kb 13 egyház közösen, majd másfél millió hívő nevében. A Szabadság témáját választották. Ez szép, nagyon szép. Elmondják ebben a tanulmányban, hogy elnyomták őket az odaérkező spanyol, angol, francia, holland telepesek, gyarmatosítók. Rabszolgasorba taszították őket, de hála Istennek ennek sok száz év után vége lett. Felismerték, ez is az Úr szabadítása volt, ahogy a zsidó népnek a 430 évi egyiptomi rabszolgaságból való megsza‐ badulása. Ezért van benne a Bibliában, mert ez egy egyetemes megtapasz‐ talása az emberiségnek. Az Úr összetöri a rabtartók bilincseit. Szabaddá tesz! Könnyebb lett az életük, de a rabságnak számtalan más formája is van, a gazdasági erőfölény miatti gazdasági kizsákmányolás, az ember‐kereskedelem, a szex‐ rabszolgaság, a kábítószer és más függőség. Vagyis modern rabszolgaság is van, felismerték, hogy most ezt szenvedik. Mi magyarok is tudjuk ezt, sokáig voltunk elnyomatásban, éltünk osztrák, majd orosz gyarmatként. Most mi is, hála Istennek szabadok vagyunk, de ugyanaz a problémánk, köt s lehúz még minket is a szegénység, az elmaradottság, az életszínvonal bizonytalansága, az adósság‐ csapda, a különböző megkötöző erők. A gyarmattartó birodalmak meg‐ adták a szabadságot, önállóságot, függetlenséget az elnyomott népeknek, de tudták, ezek nem fognak tudni élni a szabadsággal, ezek a népek továbbra is függeni fognak az eddigi rabszolga‐ tartóktól.

Elég egy kis megnemértést támasztani, megosztani, ahogy a magyarokat két táborra szakították, kurucokra és labancokra, kommunistákra és vallásos emberekre. Aztán lehet a nemzetiségeket is hergelni a magyarok ellen. Szóval nem úgy élünk, ahogy kellene még ma sem. Ma az Európai Unió gyarmata vagyunk. Mi a problémám? Ezek az emberek sokat beszélnek a problémáikról és keveset beszélnek a boldog, paradicsomi állapotról, amikor még szabadon éltek. Elveszett náluk ez az emlék. Ekkor értettem meg a Biblia fontosságát, hogy az tanít valamire, annak van felépítettsége, koncepciója. Nem felejti el az ártatlanság állapotát, a paradicsomi állapo‐ tot. Mert nem rabszolgasággal kezdődött az ember élete és nem is azzal fejeződik be. Ezért is kell olvasni a Bibliát, hogy értsük Isten akaratát, gondolatát. Honnan jöttünk, miben vagyunk, és hová megyünk. Pál megkérdezi ‐ kicsoda szabadít meg engem ettől? Sajnos ez a rabság halálig tart. Meg kell halni, hogy megszabadul‐ junk tőle. És Pál meghalt. Azt írja, hogy a Krisztussal együtt megfeszíttettem, élek többé nem én, él bennem a Krisztus. Galata 2,20. Jézus Krisztus pedig erre figyelmeztetett: Ha a Fiú megszabadít titeket, valóban, igazán szabadok lesztek. Ő nem csupán a körülményektől akar megszabadítani, hiszen a körülmények változhatnak, a rabság attól még marad, abból még nem lesz szabadság. A bűn rabszolgaságától is meg kell

­6­

szabadulni, az ördög terhes fogságától is. Ez a belső, teljes szabadság, függetlenség. Eljutni oda, hogy ne hasson más rám, csak Ő! Pál megtanulta ‐ tudok bővelkedni, tudok szűkölködni, nem a pénz uralma alatt élek már. Ismerős vagyok a jóllakással és ismerős vagyok az éhezéssel. Nem a körülményeimtől függök. Aztán mindenkinek mindenné lettem, a görögnek‐göröggé, a zsidónak‐zsidóvá, a pogánynak‐ pogánnyá. Szabad vagyok mindenki felé. Többé már nem az érdekel, baptista, pünkösdista, római katolikus, református, hanem hogy ő is Isten gyermeke. Mindenki felé szabaddá lettem. Örülök neki, szeretem. Szabadíts meg a gonosztól‐ tanította Jézus a Miatyánkban. Ezért mind végsőkig kell tudni imádkozni. Várom testem‐lelkem teljes megváltását, a hazamenetelt. Amikor megszabadít Isten minden földi megkötözöttségtől. A teljes képet látom, nem csak a részletet. Mi volt, mi van, és mi lesz? Ne csak azt mondd el, miben vagy, a bajaidat, problémáidat, nehézségeidet, hanem az örömhírt is, azt is, hogy Isten mit készített az Őt szeretőknek. A Szabadítóról is beszélj, az Ő szabadításáról is beszélj, arról is, hogy nem maradsz itt, ők sem maradnak itt, a Karib‐szigetieket is Isten átviszi az Ő szeretett Fia Országába. Ez a lényeg. A teljes szabadítás. Amikor már nem fog tudni hatni ránk más, csak az Isten. Ennek örüljünk, ezért adjunk hálát. Ámen. Lizik Zoltán Windsor, ON, Canada


2018.01.01. Lectio: Apostolok Cselekedetei 27,1‐1‐44. Textus: 2. Korinthus 6,4‐10.

Ajánljuk magunkat jó és rossz hír által. Kedves testvérek! Úgy van az Isten Országa, mint az időeltolódás. Európában 6 órával előrébb vannak, ott már megtörténtek, végbementek a dolgok, események, de itt még nem tudunk róla, mert éppen alszunk. De mire felkelünk vár egy üzenet az interneten, a komputeren, hogy sikerült, megtörtént, felvettek az egyetemre, leérettségiztem, le‐ doktoráltam. Szóval hozzánk itt élőkhöz később jut el az a jó hír, hogy Jézus Krisztus már győzött a Kereszten minden ellenség felett és néki adatott minden hatalom mennyen és földön. Mi itt még bizonytalanságban, várakozásban élünk, közben pedig már végbement minden. Eldőlt a küzdelem, de éppen ez a hit, hinni kell előbb azt, hogy megtörtént és csak később jut el hozzánk annak igazolása. Pedig ez még csak Európa és Amerika közötti időeltolódás, akkor mit szóljunk a Mennyei világgal való időeltolódásról? Már több, mint 2000 év eltolódás van, de...? Változtat ez a dolgokon? Nem!

Milyen lesz 2018? Nehéz évet jósolnak sokan. Rengeteg bajjal, küzdelemmel, változásokkal, tragédiákkal, szerencsétlenségekkel, terrortámadásokkal, földrengésekkel ott is ahol eddig ez nem volt, tornádókkal, hurrikánokkal, természeti csapá‐ sokkal. Ez ki fog hatni mindenre. Nagyon sok lesz az influenzás, a megfázásos beteg ember, a rákos, a drogos. Ez igénybe fogja venni az egészségeseket, anyagilag, fizikailag és lelkileg. Mit mondjunk ezekre?

Ha az Isten velünk, ki lehet ellenünk? Ezek sem lehetnek! Nekünk végül is mindegy, mert, ha élünk, úgysem magunknak élünk, hanem az Úrnak élünk, ha meghalunk nem magunknak halunk meg, hanem az Úrnak. Nem fogjuk feladni az életet, hanem továbbra is ajánljuk magunkat, rossz és jó hír által. Mert a világ szerinti szomorúság halált szerez, az Isten szerint való szomorúság pedig üdvösségre való megtérést, megváltozást. Ez idáig csak az, amit a természet, vagy az emberek tudnak okozni nekünk ebben az évben, de hol van az, amit az Isten fog okozni? Erről nem beszélnek a prognózisok. Az ítélet rajtunk is ott lesz: még 40 nap és elpusztul Ninive, a nagy város, a rettenetes, félelmetes, erős birodalom jelképe, de hallgattak a szóra, tényleg bűnösök vagyunk és elképzelhető, hogy elég volt, mert már az égbe is felhatott az Isten elé ennek a visszhangja. Megtértek, elhárult a veszély, Isten is megbánta, hogy el akarta pusztítani azt a helyet, ahol rengeteg ember és jószág lakik. Az Isten felfüggesztette az ítéletet, elmaradt, kegyelembe részesültek. Mert ne feledjük Istennek is van terve, szándéka, akarata reánk vonatkozóan. Jóbra undok fekélyeket bocsátott, Jónásra rettenetesen nagy tengeri vihart, Jeremiásra tömlöc várt, a gyülekezetekre üldözés. Megkövezték Istvánt és oly nagy volt a baj, hogy mindenki külföld‐ re menekült. Így és ezért alakult meg az Antióchiai gyülekezet Szíriában, az új egyházi központ. Isten a rosszból is jót hozott ki. Jeruzsálem elpusztult, de nem pusztult el vele a keresztyénség, szárba szökött máshol. Már nem azon vitáztak, hol kell, vagy hol lehet az Istent imádni! Samáriában a Garizim hegyén, vagy Jeruzsálemben. Ez az idő elmúlt, Jézusban új

­7­

kijelentést kaptunk mindnyájan. Isten Lélek és akik imádják Őt, szükséges, hogy lélekben és igazságban imádják. A Hogyan fontosabb, mint a Hol! Mindenhol, akárhol, bárhol, de Lélekben, Szentlélekben, ne tévelygésben, bálványimádásban. Vajon el tudom majd mindazt hordozni, ami reám vár 2018‐ban? Nem lesz sok az, ami rám zúdul? Ehhez edzett hitre lesz szükségem, hogy bírjam. Edzeni kell a hitemet, mint egy sportolónak. Mindenkinek van egyéni terhe, baja, bánata, ezt hordani kell, nem lehet megosztani senkivel. Ráadásul, mint családtag, egyház‐ tag segítenem is kell majd másokon. Egymás terhét hordozzátok úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. Nem csak magammal kell foglalkoznom, sok dolgom és feladatom lesz, sok intézni valóm ebben az évben is. Isten megígérte, hogy foglalkozni fog velem, el nem hagy, vigyáz rám, nem engedi, hogy ingadozzon, kétségbeessen, kétel‐ kedjen az igaz. Minél nagyobb a baj, annál na‐ gyobb a segítség. Ezt megtapasztalni a legnagyobb boldogság. Pállal ez történt. A nagy viharban is melléje áll Isten angyala és biztatja: ne félj Pál, Isten megőriz ebben a helyzetben, s megőrzi a veled együtt utazókat. Sőt megmenti még a vipera csípéstől is, nem halhat meg, nem árthat neki a méreg, sőt még ő gyógyít meg másokat, sokakat. Isten útjai csodálatosak. Hordozta, vele volt bajában, nem hagyta el, szólt hozzá, bátorította, megmentette. Nem ezt teszi veled is? Elég idősek vagyunk már mi ahhoz, hogy megértsük, velünk már csak jó történhet. Elragadhat az Úr, magához vehet egy szempillantás alatt, odaát Vele lenni mindennél inkább jobb. Én ezzel a hittel megyek neki az évnek. Hittel, vagy haza hív az Úr, vagy vezet. Ámen.

Lizik Zoltán,

Windsor, ON


Kettesben Istennel 2018.02.11. Lectio: 1. Mózes 16,1‐ 16. Textus: János 16,32. Kedves testvérek! Mivel Canadában élünk és itt télen az időjárás sokszor eléggé kiszámíthatatlan, mint most is. A sok hó megbénítja a közlekedést. Valakivel beszéltem telefonon, aki azt mondta, hogy ma valószínűleg nem fog senki jönni templomba. Elgondolkoztam ezen, senki? Esetleg 1‐vagy 2 ember? A legvakmerőbbek. De, ha nem jönnének is, én lehetek kettesben az Úrral. A Biblia nem áll hozzá szomorúan ehhez a kérdéshez, sőt azt mondja, ha Jézus csak egy emberrel beszélgetett az is nagyon nagy áldás volt, sőt mintha a legfontosabb és legjelentősebb kijelentések éppen ekkor történtek volna. Pl: Nikodémus éjjeli látogatásakor az újjászületésről volt szó. Figyelmeztetésről, nem elég a testi születés, lelkileg is meg kell születni, hogy az Isten Országát láthassa, felismerhesse az ember. És ekkor hangzik el a Biblia szívének a tanítása, a János 3,16‐ Úgy szerette Isten ezt a világot... Az érthetetlen szeretet, Isten áldozatra kész szeretete, a megbotránkoztató szeretet, az önzetlen szeretet, a határtalan, a személyválogatás nélküli szeretet. Második esetben a samáriai asszonnyal beszélget el Jézus és neki jelenti ki ezt a nagyon fontos üzenetet ‐ Isten Lélek és akik Őt imádják, szükséges, hogy lélekben és igazságban imádják. Többé már nem a hely a fontos, hanem a hogyan. Bárhol, nem csak itt a Garizim hegyén, vagy Jeruzsálemben a Sion hegyén, mindenütt, csak megfelelő módon, lélekben és igazságban. Milyen felszabaditó! Ezentúl nem kell utazgatni, hogy Istenhez eljussunk. Mindenütt ott van, de

helytelenül nem lehet imádni. Lélekben kell, nem külsőségekben, nem szertartásokban, nem ceremóniákban, lélekben és valóságban. Nem titokzatosan, a valóságon túli módon, nem misztikusan, hanem a valóságnak, az igazságnak megfelelően. Aztán ott van a bethániai Mária, amikor kettesben marad Jézussal és szívesen hallgatja tanítását és Jézus nem is rest tanitani őt, amikor ezt Mária testvére Márta kifogásolja, hogy micsoda dolog ez, nő létére itt ül és hallgatja az Igét, pedig neki nem ezt kellene

csinálni, hanem háziasszony létére serénykednie, dolgoznia, sürögnie, forognia kellene a vendégük körül, de Jézus megvédi Máriát, hogy a jobbik részt választotta, amely el nem vétetik tőle. El nem veszíthető kincshez jutott. Áldás volt az számára. Nőket is érdekelheti az Evangélium! Jézustól nem idegen, hogy nekik prédikáljon. Abban a korban a rabbik szóba nem álltak nőkkel! Jézusnak női követői, tanítványai voltak! De azt is tudjuk, hogy a zsidó egyházi előírások szerint 10 felnőtt férfi jelenléte volt szükséges az istentisztelet megtartásához és ez sokszor nehézségekbe ütközött. Jézus ezt

­8­

is minimalizálta, ahol 2‐3‐n együtt vannak az én nevemben, ott vagyok köztük. A Vagyok köztük van! Itt van Isten köztünk! Vagyis minden család, férj‐feleség képes istentisztelet tartani, ketten vannak, vagy gyermekükkel, vagy idős szülővel hárman, és ez elég, hogy tarthassanak istentiszteletet, mert Krisztusban már nincs férfi és nő. Nincs olyan kérdés, ami meg ne oldódna Benne. Minden lehetséges a hívőnek! Vele lenni mindennél inkább jobb, mondja Pál. Akarunk‐e Vele lenni? Törekszünk‐e erre? Jelét adjuk‐e ennek? Meglátszik‐e ez rajtunk? Észreveszik‐e azt mások? Ahol Ő van köztük, ott megoldódnak a dolgok. Ott megszűnik a békétlenség, a hitetlenség, a kétség. Ott gyógyulás van. Ott hitre jutnak az emberek. Ott szeretik egymást, engednek egymásnak, ott megbo‐ csátanak egymásnak, kibékülnek. De ne felejtsük el az Ószövetséget sem. Micsoda áldások fakadnak abból, ha valaki az Úrral járt, mint Énókh és az Úr magához vette, hogy ne lásson halált. Az elragadtatásról már ekkor szól a Biblia, amikor minden a halálról szólt, a megmenekülés is le van írva. Isten magához vette, hogy ne lásson halált. Pál is ír erről, nem fog mindenki meghalni, eljön majd az az idő, hogy mi, akik élünk elragadtatunk az Úr elé, az Úrban elhalt halottak pedig feltámadnak és igy mindenkor az Úrral leszünk. Hágárt elűzik, ki a pusztába, egyedül van, el van készülve a halálra, de Isten megjelenik neki, figyeli, vigyáz rá, amikor azt hiszi, hogy egyedül van, kiderül, hogy a legnagyobb van vele, az Isten, amikor az emberek lemondanak róla, eltaszíthatónak tartják, Isten megvigasztalja ‐ Ne féljen, forrást mutat neki a pusztában és megígéri, hogy fiából nagy nép fog támadni.


Az Izmaeliták 12 törzse, vagyis az arabok is megáldatnak, nem csupán Ábrahám, Izsák és Jákób leszármazottai. Jákób is egyedül marad az Úrral Jabbók révénél, és egyszer csak eléje áll az Isten, s ott kénytelen küzdeni, harcolni az Istennel és akkor változik meg a neve. A csaló emberből Istennel küzdő, tusakodó ember lesz, aki győzött, mert megnyerte végre az elsőszülöttségi áldást Istentől, most már nem csalással, hanem tusakodással, vívódással, harccal, küzdött érte, jelét adta érdekli, kell neki.Jónással Ninive határában beszélget el az Isten, mert haragszik Jónás, hogy nem pusztult el a gyűlölt város, az ellenség fővárosa, mert Isten megkönyörült rajtuk, mert komolyan vették a megtérésre hívó prófétai szót, böjtöt és bűnbánatot tartottak. Jónás nem örül ennek, hogy komolyan vették igehirdetését és megtértek. Az egyetlen próféta volt, akinek eredményes volt a szolgálata. Ő mást akart, pusztulást, halált. Ekkor hangzik el az Úrnak ez a híres kijelentése ‐ te szánod a tököt, amely néked kellemes

árnyékot adott, én pedig ne szánjak 120 ezer embert, akik nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között és sok ott az állat is? Vannak, akik a pusztulásban gyönyörködnének, mint Lót felesége Sodoma pusztulásakor, hogy a tűz égesse meg őket! No, most itt van, megkaptátok! De az Isten megállítja. S neki is vége, ő is elveszett a többiekkel! Aztán ott van Illés ‐ aki várja a Hóreb hegyén az Isten megjelenését. Jön is a vihar, de Isten nincs a viharban, se a tűzben, se a földrengésben, majd egy halk és szelíd hangban szólítja meg a prófétát: Mit csinálsz itt Illés? S hiába panaszkodik, hogy menekül, mert megölték az Úr prófétáit, őt is halálra keresik, egyedül ő maradt meg. Isten megvigasztalja ‐ te nem tudod azt, amit én tudok ‐ Meghagytam magamnak 7000 embert, aki nem hajtott térdet Baálnak. Többen vannak az Úr követői, mint gondolnád. Az Úr népe kiirthatatlan. Veled mi a helyzet? Veled, hogy találkozott? Maradtál már kettesben az Úrral? A tetten ért asszony igen, s ekkor kapta a nagy feloldozást, én sem kárhoztatlak! ‐ pedig kárhoztathatnálak, bűnt

­9­

követtél el, de megbocsátok neked. Megkapja a nagy megbízatást: Eredj el és többé ne vétkezzél! Élj másfajta életet, az Én akaratomnak megfelelőt! Ez az asszony tényleg a halálból támadt fel, s erőt, Szentlelket kapott az új élethez! Egy szót kapott, Igét, amely megváltoztatta az életét. Többet ne! Amikor az Úr szól rá az emberre! Ne vétkezzél! Az emberek, a törvény megölné, az Úr megmenti, megújítja, visszaküldi ugyanabba az életbe másképpen, megtértként, szentként. Nem uralkodott már a bűn az ő halandó testében. Magában ezt senki nem tudja megtenni, de az Úrral együtt igen! Erre csodálkozott rá mindenki. Mi ez az új élet? Ki tud igy megváltoztatni? Csak Ő! Mindent kárnak és szemétnek tud ítélni ő is, csak egy szerelem maradt meg, az Úr szerelme. Ő szeret, nem gyönyörködik az én halálomban, hanem azt akarja, hogy megtérjek és éljek. Csak az Ő halálának van értelme, az enyémnek nincs! Szólj hozzám is Istenem! Oldozz fel engem is! Oldj fel, küldj el! Ámen. Lizik Zoltán, lp.

Windsor, ON, Canada


VISSZANÉZŐ: Pataky Attila kanadai turnéjának margójára (2013, 2017) Amikor a pesti forradalom már szinte feledésbe merült, de a gulyáskommunizmus mégjavában rotyogott, bizony néha azt hittük, hogy az orosz tankok sosem mennek el, és hogy Ceaucescu “testvér” is örökké fog regnálni a keleti Kárpátok felett. Európa innenső felét hosszú évtizedekig szögesdrót kerítés és aknazár választotta el a Nyugattól, Magyarországot ráadásul még a Trianon‐i amputációk is fojtogatták, a határon kívül rekedtek elmondhatatlan szenve‐ déseivel tetézve. Jóllehet a kereszténységet is kihalásra ítélő nyílt terrort elég sikeresen helyettesítette az oktatásba csomagolt állami agymosás és a politbüró médiapropagandája, mégis a lakosság egy jó resze a Szabad Európa Rádió adásain nőtt fel, s időnként kvarcóráert, mélyhűtő‐ ért, rock lemezért, szabadabb levegőért Bécsbe zarándokolt. Hasonló népszerűségnek örvendtek a Luxemburg rádió könnyű‐zenei adásai, melyek a gyakori zavarás ellenére csak‐csak áttörték a hallgatásra ítélt falakat, s a vasfüggöny mögé is eljuttatták egy másik világ hangjait. Semmilyen határzár vagy szovjet megszállás nem tudta megakadá‐ lyozni, hogy Magyarországra rádióhullámon, néha csempészett lemezen is, megérkezzen Elvis Presley és az ős rock and roll, a Beatles és a Rolling Stones. Aztán a Woodstock fesztivállal és a hatvanas évek nyugati diák‐ lázadásaival megtanultuk Jimi Hendrix, a Led Zeppelin, a Black Sabbath, a Deep Purple és a Uriah Heep nevét is. A hetvenes és a nyolcvanas években olyan rock legendák tucatjai nőttek ki a földből az elődök nyomdokain, mint pl. az AC/DC, Alice Cooper, a Queen, a

Derzsi Elekes Andor felvétele: hu.wikipedia.org/wiki/Fájl:Edda_Művek_­_Tabán,_2015.05.01_(4).jpg

Genesis, a Scorpions, a Helloween, az Accept, a Thin Lizzy, a Motörhead, a Saxon, a Def Leppard, a Judas Priest, a Van Halen és még sokan mások. Közben a Kelet‐Európa‐i jéghegy olvadásnak indult, a nagyhatalmi időjárásban enyhülés mutatkozott, mintha az Idő malomkövei mozgásba jöttek volna a világ sorsának őrlése közben. Valami valóban mozdulhatott a világ tengelye körül, mert pl. 1984‐ben az a hihetetlen dolog történt, hogy a nyugati rock egyik zászlóshajójának, az Iron Maiden‐ nek a koncert körútját engedé‐ lyezték Kelet‐Európában. Az eső nem, de így esett, hogy a Budapest sportcsarnok parkoló‐ jában egy a szemének és a fülének hinni nem akaró, hivatalosan harmincezres, de inkább ötven‐ ezres tömeg ünnepelte nem az 1956 óta késésben levő, bennünket fel nem szabadító brit csapatokat, hanem a 48.000 wattos hangerővel érkező brit heavy metal óriásait.

­ 10 ­

Az Iron Maiden a körút után ki is adott egy koncert lemezt “Behind the Iron Curtain“ címmel, ami a maga módján próbált hozzájárulni a szögesdrót kerítések és a berlini fal lebontásához. A politbüró tisztában volt a kultúra és a szubkultúra jelentőségével, különös tekintettel annak a mindenkori ifjúságra gyakorolt befolyására, ezért a nyugati mételynek tartott rockzene többnyire a tiltott, néha pedig a tűrt kategóriába tartozott. Azonban az 1956‐os fegyveres felkelésre emlékezve, annak még emlékétől is tartva, a diktatúra “felpuhult”, és az illusztris vasököl helyett többnyire gumibottal és könnygázzal tartotta féken az elégedetlenkedőket. A kultúrpolitikára nézvést kidolgozták az Aczél György‐ről elhíresült “húzd meg‐ ereszd meg” módszert, hogy néhanapján nem csak tiltanak és elvesznek, hanem adnak és engednek is, azért hogy végeredményben a kontroll mégiscsak a kezükben maradjon.


Azaz többet ésszel, mint erővel. A nyugatról “mételyező“ rock nagyságok nyomán Magyarorszá‐ gon is gombamódra szaporodtak a rock együttesek, jóllehet az országos vagy nemzetközi nyilvá‐ nosságig csak nagyon kevesük jutott el, főleg vagy részben a már említett állami kontroll miatt, amely évtizedekig gyako‐ rolta a politikai cenzúra hatalmát a kultúra felett. Tömegbázisuk következtében a‐ zonban jónéhány, a tűréshatáron mozgó zenekar túlélte a kedvezőtlen körülményeket. Így jöhetett létre pl. 1980‐ban az óbudai, hajógyári szigeten a ma már rock történelemnek számító ún. FeketeBárányok koncert a Bizottság, a Beatrice, a P. Mobil és a Hobo Blues Band részvételével. Ezek a zenekarok a nyugati rock zene hazai művelésén túl a rendszerrel szembeni szubkultu‐ rális ellenállás jelképeivé is váltak, melyeket az ifjúság tömegeinek támogatása miatt nem lehetett kiradírozni a magyar könnyűzenei közéletből, jóllehet gyakran megyényi területekről voltak kitiltva. Ezen együttesek többnyire fővárosi zenekarok voltak, s csak egészen kivételesen sikerült valakinek vidékről betörnie az élvonalba. Az egyik ilyen nagyszerű kivétel pl. a kiskőrösi Rolls Frakció (Bikini) vagy a szombathelyi Lord előtti precedensként a Pataky Attila által vezetett miskolci Edda Művek, rövidítve az EDDA, amely első kislemezének 1979‐ ben, ill. első nagylemezének 1980‐ban való megjelenése óta a sikerek csoda‐szériáit tudhatja magáénak. Az alapítás óta szinte 35 év telt el, s a magyar zenei paletta süllyesztőin oly sok kisebb és nagyobb név tűnt már el, de az EDDA csodálatos módon még mindig itt van, aktívabb mint

Az EDDA első korszakának hangzásvilágát meghatározó gitáros: SLAMOVITS ISTVÁN, EDDA MŰVEK , 1979. photo: wikipedia ­ FOTO: Fortepan — ID 89456: Adományozó/Donor : URBÁN TAMÁS.

valaha, s még mindig turnéról turnéra rock ünneppel ajándé‐ kozzák meg a koncertek most már több‐generációs résztvevőit. A Sirius, Illés, Metro, Omega, Radics Béla és a Taurus beat és rock‐hőskorszaka után, az emlí‐ tett Fekete Bárányok koncert együttesein túl, a Piramis, a Karthago, a Skorpió, a VMotorock, az East, a Korál, a Pandoras Box, a Dinamit, a Pokolgép, az Ossian, (a lista tetszés szerint folytat‐ ható), és a Pataky Attila vezette Edda Művek tartották a szubkulturális rock frontot a szovjet agymosással szemben a kádári keserűen “vidám “ barakkban. Azóta a szovjet csapatok tervszerűen elhagyták az országot 1991. június 19‐én. Az 1956‐os budapesti forradalmat

­ 11 ­

és a nemzeti függetlenség szabadságharcát hivatalból rehabilitálták október 23‐át állami ünneppé nyilvánítva, jóllehet a néhai szovjet katonai megszállást szinte késedelem nélkül váltotta fel a körmönfont nemzetközi elnyomás. Mindenesetre az egykor nyugati mételynek titulált rock zene, amelyet Magyarországon őszinte, kőkemény rocknak is hívtak, lassan ötödik évtizedébe lépve, világszerte és otthon is sok‐sok generációt inspirált és inspirál ma is szabadság‐szeretetre, nehéz években való kitartásra, egymással való szolidaritásra, a boldogabb jövőért való küzdelemre. Köszönjük. György L. Attila 2013. szeptember 19.


Az Észak‐Amerikai Magyar Református Diaszpóra Konferencia Zárónyilatkozata Niagara Falls –2013. 05.24 “…Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!” Zsoltárok 133,1 „...adjatok hálákat néki, áldjátok az Ő nevét! Mert jó az Úr, örökkévaló az Ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az Ő hűsége!” Zsoltárok 100,4‐5 Mi az Észak‐Amerikai Magyar Református Diaszpóra Konferencia szervezői és résztvevői: Istennek adunk hálát, hogy a kanadai és amerikai határon, a Niagara‐vízesésnél megrendezett Konferencián egymás lelki épülésére lehettünk együtt istentiszteletek, közös imádságok, éneklés, előadások testvéri együttlétének alkalmain és „közös dolgainkról” beszélgethettünk. Hálát adunk, hogy a konferencia elérhette kitűzött célját, mert szorosabbra fűzte összetartozá‐ sunk szálait. Rámutatott közös terheinkre és feladatainkra, amelyek megoldá‐ sára együtt kereshettük Isten Lelkének vezetését, útmutatását. Hálát adunk azért, hogy örömmel ünnepelhettük magyar református jelenlétünket a tengerentúlon, megjelenítve a múlt értékeit a jövendő számára, általuk megerősödve református identitá‐ sunkban. Különleges jelentőséget tulajdo‐ nítunk annak, hogy konferen‐ ciánkat a Magyar Református Egység napjának 4. évfordulója és a Nemzeti Összetartozás Napja közötti áldott időben tarthattuk meg. Köszönet a konferencia szerve‐ zését vállaló kanadai testvérek odaadó munkájáért, amellyel lehe‐tővé tették együttlétünket. Az ausztráliai magyar református testvérek jelenléte még teljesebbé tette magyar református egységünket. Háladással magasztaljuk Istent,

hogy a két amerikai egyháztest, az Amerikai Magyar Református Egyház és a Krisztus Egyesült Egyházának – Kálvin Egyházkerü‐ lete, a folyamatban levő egységtárgyalásaik jelentős gyűlését itt, ezen a konferencián tűzte napirendre. Jó reménységgel tekintünk a jövendő célja felé, amikor a két egyháztest, előbb egymást támogatva, majdan reménység szerint egyesülve szolgálhat Isten dicsőségére és az Amerikában élő gyülekezetek javára. Ennek jeleként fogadjuk a bejelentést, hogy jövőre a két egyháztest egy időben és közösen tartja gyűlését Ligonier, Pennsylvániában. Hálát adunk Istennek a Magyar Diaszpóra Tanács támogatásáért, mely előzetes nyilatkozataival a magyar diaszpóra szervezeteit és egyházait számon tartva elkötelezetten munkálkodik a nemzet javára. A Magyar Kormány tisztviselőinek jelenléte ezen az egyházi diaszpóra konferencián nagy megtiszteltetés volt mindannyiunk számára. Ugyancsak örömmel fogadtuk az ökumené jegyében katolikus testvéreinket. Ezen elkötelezettségünk alapján síkra szállunk a Romániában újonnan megszavazott restitú‐ ciós törvény szellemisége ellen, mely – Lelassította a restitúció folyamatát, – Ellehetetlenítette a restitúció konkrét megvalósítását, – És beláthatatlan időre kitolta a restitúció folyamatának befejezését. E rosszul született törvény előzménye a romániai sepsziszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium esete, amely az Egyháznak ősi és amúgyan tíz éve már egyszer visszaszolgáltatott ingatlanát visszaállamosítani akarja; egy folyamat, amely ártatlan emberek szabadságvesztéséhez is vezetett.

­ 12 ­

A Konferencia felkéri Kanada, az Amerikai Egyesült Államok és Ausztrália kormányzati szerveit, hogy a tőlük megszokott bátorsággal, a demokráciát elkötelezett módon védelmező szellemiség jegyében tegyenek meg mindent azért, hogy a Romániában élő és szolgáló egyházak kapják vissza ősi jussukat. A Reformáció 500. évfordulóján, 2017‐ben kívánatosnak tartjuk a Magyar Református Diaszpóra Konferenciának folytatását a Kárpát‐medencében, az ott élő és szolgáló magyar református egy‐ házak részvételével. „Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel” (1 Péter 3,15)

...................................................

Ft. Szabó Sándor, Püspök, Amerikai Magyar Református Egyház Király Frank, Főgondnok, Amerikai Magyar Református Egyház Ft. Poznán Béla, Püspök, Krisztus Egyesült Egyháza – Kálvin Egyházkerület Ballas James, Főgondnok, Krisztus Egyesült Egyháza – Kálvin Egyházkerület Ft. Csűry István, Püspök, Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nt. Szegedi László, Generális Direktor, Erdélyi Református Egyházkerület Markó Gábor, Főgondnok, Erdélyi Református Egyházkerület Nt. Vass Zoltán, Elnök, Kanadai Magyar Református Egyházak Uniója Ft. Koloman K. Ludwig, Elnök, Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület, A Bethlen Otthon igazgatósági tagja Nt. Dézsi Csaba, ausztráliai magyar egyházak képviselője


2013

­ 13 ­


Az Észak‐Amerikai Magyar Református Diaszpóra Konferencia Zárónyilatkozata Mi, a világ minden pontjáról összegyülekezett protestáns egyházak képviselői, ezennel kifejezésre juttatjuk: ‐ Isten iránti hálával tekintünk a Reformáció 500. évforduló‐jának megemlékezésére és megünneplésére, mely lehetőséget kínált a közös protestáns hit és együvé tartozás kifejezésére. ‐ Hálát adunk a Reformáció életmegújító hatásáért, melyet magyar nemzetünkre gyakorolt. ‐ Örömünket fejezzük ki a tekintetben, hogy a szétszakadozottság ellenére egyek vagyunk, hitünkben és magyarságtudatunkban pedig az egység munkálásának gyümölcseit tapasztaljuk. ‐ Jóleső érzéssel tekintünk a jelenlegi magyar kormány nemzetpolitikájára, ezen belül a diaszpórában élő magyar közösségekkel való törődésre és azon törekvésekre, melyek hosszú távon biztosítani kívánják a világ magyarságának fennmaradását és gyarapodását. ‐ Kifejezésre juttatjuk aggodalmunkat, együttérzésünket a Kárpát‐ medencében és azon kívül élő, nehézségekkel küzdő protestáns testvéreinkért és magyar közösségeinkért. ‐ E jeles ünnep alkalmából, mi a konferencia résztvevői elkötelezzük magunkat keresztyén hitünk folyamatos megújítására, az egység további munkálására, Krisztus iránti hűségünkre és Anyaszentegyházának építésére. Hitvalló elődeink példáját követve, reménységgel tekintünk a jövő felé, hogy az elkövetkező nemzedékek is örömmel fogják szolgálni Krisztus és a Reformáció ügyét. Soli Deo Gloria! Niagara Falls, Canada, 2017. június 9.

­ 14 ­


Á b r á m Z o lt á n k é p e i

2017

­ 15 ­


P I X A B AY S A M P L E S

Profile for Montreal Reformed

Gyulekezo14 - 2018 BÖJT  

Gyülekező VERS antológia jellegű protestáns szöveggyűjtemény a magyar diaszpórából az öt lakott kontinensen

Gyulekezo14 - 2018 BÖJT  

Gyülekező VERS antológia jellegű protestáns szöveggyűjtemény a magyar diaszpórából az öt lakott kontinensen

Profile for hunited
Advertisement