__MAIN_TEXT__

Page 1

Gyülekező p ro t e s t á n s d i a s z p ó ra

2017. december 24. (Phoenixből ­ Erdélybe ­ haza) Álmomban otthon ébredek. A reggelt ma hó fútta be és lepte el az almafát, körülöttem rohanó felhők.

Christmas­gift­bringers­Europe ­ wiki ­

Hócsend van odahaza, hulldogál a fehér imádság, már zeng a hálaének: az ígéret testté vált. Kifarol néha a szánom és csak hull, hull a hó, ropog talpam alatt mind, míg hazaballagok. A fenyőn hűs lepel, a völgy összegyűrve, hideglelős halomban áll, kopasz fák koronáin hósapka, szél zendít az ágon, és álmot ring rajta a Szenteste. A tél most ünnepel. Hideg lett. Bokáig ér a hó. Csillámkönny ablakomon csengők csilingelnek és az angyal int, kérlek siess, itt állunk még, közben az idő rohan! DEMETER ZSOLT Phoenix, AZ, USA


2017. december 24.

IMPRESSZUM

https://www.facebook.com/ Gyülekező‐235072910212529

Gyülekező antológia jellegű protestáns szöveggyűjtemény a magyar diaszpórából az öt lakott kontinensen tördelő : György L. Attila Montreal, QC, Canada email:montreformed@gmail.com web: gyulekezo.blogspot.com

...................................... protestáns lelkészek írásait javítás és rövidítés nélkül adjuk közre * kézIratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza mint lingua franca, angol nyelvű írásokat is közlünk * beküldött írásért honoráriumot nem áll módunkban fizetni, sem bármilyen költségtérítést eszközölni, * a megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a GYÜLEKEZŐ hitvallási, filozófiai vagy társadalom‐ kritikai álláspontját, * a közlésre került írásokért a szerzők maguk vállalnak mindennémű felelősséget. * ha egyéb megjegyzés nincs a képek a wikipediaról és a pixabayről származnak

https://sites.google.com/site/kanadaivigyazo/gyulekezo

TARTALOM:

Rev. György L. Attila: 3 ­ 4. old. HOGYAN ÜNNEPELJÜK A KARÁCSONYT ?

"Ha a karácsonyi ünnepkörre úgy tekintünk, mint Jézus születését körülövező történelmileg szava‐ tolt idői keretre, akkor ha nem is éppen tévedünk nagyot, de legalábbis kissé pontatlanságba esünk. Ugyanis senki nem tudja valósággal, hogy Jézus mikor is született. "

Rev.Dr.Pungur József: 5­7. old. Az ISTEN ANYASÁGA

"Ezt a titkot zseniálisan ábrázolta ki Rembrandt, a híres németalföldi festő a Tékozló Fiú hazatérése c. képén (1663), melyen az atya mindkét kezével átöleli az előtte térdeplő megtérő fiának vállát: ahol az egyik keze férfikéz, a másik női! "

Nt. Lizik Zoltán: 8­9. old. ISTEN ORSZÁGA " Dániel pedig arról prófétált, hogy a Föld feletti uralom az Ember Fiának adatik át, aki megdönt minden földi hatalmat és megalakítja Isten Országát e Földön. "

Nt.Lizik Zoltán: AKI HISZ NEM SZÉGYENÜL MEG ­ 9­11. old. "Aki hisz Benne, az nem szégyenül meg! A reménység nem szégyenít meg! Isten megvéd a kísértésben, megtart, imádkozik értem, őrködik fölöttem! "

Attila L. György: HUNGARY MIGHT NEED A KING 12­16. old. Within that Royal Family we have found a prince, who should be asked, whether he is interested. The Prince Henry of Wales. The reason of naming him is simple. He is a Hungarian descent. In the Hungarian folk tales, always the youngest son goes to the world to prove himself and in the happy end he always gets a bride and a kingdom.


Hogyan ünnepeljük a Karácsonyt ? “ Benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.” János 1:4‐5 Ha a karácsonyi ünnepkörre úgy tekintünk, mint Jézus születését körülövező történelmileg szava‐ tolt idői keretre, akkor ha nem is éppen tévedünk nagyot, de legalábbis kissé pontatlanságba esünk. Ugyanis senki nem tudja valósággal, hogy Jézus mikor is született. Az angol nyelvű wikipédia bejegyzés szerint, két módon próbálták a kutatók meghatározni Jézus születésének idejét. Az egyik a Heródes királyra vontakozó evangéliumi utalás, hogy Jézus Heródes király i.e. 4‐ beli halála előtt született, valószínűleg ie. 6‐ban. A másik utalás szintén az evengéliumban található, hogy amikor tanítói szolgálatát megkezdte, akkor mintegy harmincéves volt, s a kutatók visszafelé számolgatva jutottak el az ie. 6 és 4 közötti évekhez, ahol is a legvalószínűbb dátum az ie. 6, április 16, szombat. A keleti egyház hosszú ideig, (az örmény egyház még ma is), január 6‐án ünnepelte Jézus születésnapját, az ún. Vízkereszt (Epiphania Domini) napján. Csak a negyedik század végén vált hivatalossá nyugaton, hogy Jézus születését ezentúl december 25‐ én fogják ünnepelni, ami gyakorlatilag ugye a téli napforduló. Ha ma mi már tudjuk, hogy nem tudjuk, hogy Jézus mikor született, akkor felmerülhet a kérdés, hogy miért is kellene ünnepelni a téli napfordulókor a Karácsonyt. A válasz az egyszerűbbnél is egyszerűbb. Jobb december 25‐ én, mint soha. A helyzet nem sokkal pontosabb Nagy Péntekkel és Húsvéttel sem, mivel nem tudják, hogy i.u. 29‐36 közé esően, hogy melyik évben történt, ezért a dátumot sem

tudjuk, lévén a Húsvét a Hold változó ciklusaihoz igazított mozgó ünnep. Azonban amint az európai kultúrkör a Húsvét nélkül elképzelhetetlen, azonképpen Európa a decembervégi Karácsony ünnep nélkül is elgondolhatatlan. A régi bölcsek és az ókori hatalmasok adat hiányában december 25‐ére tették a Jézus gyermek születésének ünnepét, mely a téli napfordulóként gyakorlatilag a csillagászati év vége és az év kezdete is egyben, amint az a Jelenések könyvében 22:13 is olvasható, hogy “ Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. ” A minden évben visszatérő asztronómiai ünnep, azaz hogy a nappali világosság egyre hosszabbodik december 22‐e után momentumot nyervén, magától értetődő metaforája lett a világosság győzelmének a sötétség felett, így a téli napforduló választása természetes folyamat eredménye, hiszen a János evangéliuma is így kezdődik, hogy “ Benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. ” Éppen az, hogy nem tudjuk a pontos dátumot, teszi lehetővé, hogy a Karácsonyt egy olyan ősi szimbólum rendszer és tradíció szerint ünnepeljük, amely a kozmológiát a liturgia részévé teszi, s a télinapforduló a világosság győzelmének metaforájává válik annak a karácsonyi kisgyermeknek a

­3­

születésében, akinek királysága nem ér véget. Az, hogy nem tudjuk a pontos dátumot, még abban is a segítségünkre lehet, hogy eggyel magasabb szintre emelkedjünk a megértésben. Ez pedig az, hogy nem elég a Karácsony ünnepet egy‐két napba bezsugorítani, hanem az év minden napját Karácsonnyá kell tenni. A Karácsonyra vágyakozásban, karácsonyi várakozásunk középpontjában a nagyobb béke, a több szeretet, a nagyobb türelem, a nagyobb megértés, az ajándékozó törődés és a nagylelkűség állnak, amint azt Andy Williams is énekli, hogy ez az év legcsodálatosabb napja, azaz " It's the most wonderful time of the year. " Ez valóban így is van, az ünnep azért ünnep, hogy örvendjünk és ünnepeljünk, ha máskor nem, legalább Karácsonykor. Azonban érdemes azt is megkérdeznünk, hogy vajon miért is kellene a Karácsonyt elszigetelni az év egyéb napjaitól, miért nem lehet minden nap egyre több a szeretet, egyre több a megértés, a törődés és a nagylelkűség a földön? Ha a Karácsonyt az egy‐két nap kalodájába zárjuk, talán éppen az ünnep végső célját tévesztjük szem elől, ami épp az ellenkezője, azaz hogy a megszületett Karácsonyi gyermekkel a fényesség egyre nő, és majdan beborítja az egész világot és életünk minden napját. Talán éppen ezért, isteni elrendelés is lehet az oka, hogy nem tudjuk a valódi napot, mert így minden egyes nap áhítattal suttoghatjuk a szívünkben, hogy talán ma van éppen Karácsony. Minden napot úgy kell, hogy tekintsünk, hogy lehet éppen ez a nap a Krisztus világba jöttének a napja. Ünnepeljünk hát minden napot Karácsonyhoz illően, minél több szeretettel, megértéssel, törődéssel és nagylelkűséggel. Hadd növekedjék hát a Krisztus Királysága napról‐napra bennünk is, általunk is, Isten mind nagyobb dicsőségére, a Szent Lélek erejével , AMEN. György Attila L.


“ In him was life, and that life was the light of all mankind. The light shines in the darkness, and the darkness has not overcome it. ” John 1:4‐5 If we think about the Festivity of Christmas as the frame of the nativity story, we will be not in the pitch black dark, just a little bit inaccurate. Nobody actually knows when Jesus was exactly born. Wiki: " Two approaches have been used to estimate the year of the birth of Jesus: one based on the accounts in the Gospels of his birth with reference to King Herod's reign, and the other by working backwards from his stated age of "about 30 years" when he began preaching. Most scholars, on this basis, assume a date of birth between 6 and 4 BC with Saturday 17 April 6 BC / 17.4.748 AUC / 29 Nisan 3755 HC being the most likely candidate. " For a long time the Eastern church celebrated Jesus' birthday on January 6th, called it the day of the Epiphany. Finally around the end of the IVth century the western church put the Feast Day of the Nativity on December 25th, practically on the Winter solstice. The question may arise that if we do not know the exact date, then why should we celebrate it? The answer is simple. Better then never. Actually, almost the same thing happens with Good Friday and the Easter. No one knows the year, for certainty, it ranges from 29 to 36 AD. Nonetheless we should not even try to imagine the world without the Feast of Easter and moreover without Christmas. Thus the wise of old and the mighty put the Christmas Day on the winter solstice, which is practically the beginning and the end of the astronomical year. This condition corresponds with the famous quote from the Book of Revelation: " I am the Alpha and the Omega, the First and the Last, the Beginning and the End ."

How to celebrate Christmas?

Astronomically, it is a recurring moment in every year, when the Sun starts to gain weight, the daylight is increasingly longer, thus the phenomenon became a natural metaphor for the victory of the light over the darkness. In an ancient system of symbols, the belief system and the liturgy naturally incorporate cosmological metaphors, thus the winter solstice is a perfect choice to celebrate the birth of the Christ, of whom the Gospel of John 1: states: " In him was life, and that life was the light of all mankind. The light shines in the darkness, and the darkness has not overcome it. " Consequently, the lack of knowledge of the exact date of his birth enables us to celebrate it in such a perfect time like December 25. However, the

lack of knowledge of the exact day may enable us to reach a level even higher than that.

This higher level is the understanding that it is completely not enough to celebrate Christmas for one or two days a year, but we have to make everyday like Christmas. The characteristic expectation of the Festivity of Christmas is to have a bit more love and charity, more precious time of family and friendship, more compassion and generosity, a little bit more of these than on the other days of the year. As Andy Williams sings regarding Christmas that " It's the most wonderful time of the year. "

­4­

It is a legitimate claim, and a feast must be a feast, a celebration must be a celebration, but it is still not the best approach if we isolate the Christmas from the rest of the year. The better is when we try hard everyday to fulfill the expectations of Christmas of more peace, more charity, more family and friends time, more generosity. If we limit Christmas to a few or moreover to a single day, it may diminish the real meaning of Christmas, which is quite the opposite, aka the divine light shines in the world all the time and not only for one starry night or the big day when people try generosity for one day as a matter of some temporary change. Maybe it is a wonderfully preordained condition by God, the Father of all, that we should not know the exact date, thus every single day we might whisper the question to ourselves in our hearts that maybe today is the real Christmas. In order somehow not to miss it, we have to celebrate every single day as a Christmas Day, having a little bit more and more love and charity, more precious time of family and friendship, more compassion and generosity everyday, in order to make the scope and the kingdom of the Christ complete on Earth as it is in Heaven. AMEN ‐ Attila L. György

Montreal, QC, Canada


Isten anyasága “Mint férfit akit anyja vígasztal, akként vigasztallak titeket én” (Ézsaiás 66:13) Vajon hogyan gondolkodunk Istenről? Mert valamiféle képzetnek meg kell jelennie előttünk, amikor hozzá imádkozunk. Ez különösen vonatkozik ránk, magyarokra, akik a keleti örökséget hordozva inkább képekben gondolkozunk, mint fogalmakban. Bizonyára nem tévedek, ha azt mondom, hogy legtöbbünk előtt Isten, mint egy felhőkön ülő fehérszakállú fenséges öregember jelenik meg. Valahogy olyan, mint Michelangelo freskóján a Sixtusi kápolna mennyezetén, amint ujjával érinti Ádámot éppen életet adva annak. A Tízparancsolat kifejezetten tiltja Isten kiábrázolását, mert Istent nem lehet emberi szobrokban, képekben kiábrázolni. Egyrészt, mert Isten valósága nem szorítható be evilági kategóriákba, másrészt, mert ahogy a középkori filozófia felismerte annak igazságát, hogy: “Finitum non capax infinitum”, azaz “ Véges nem fogadhatja be a végtelent”. Az emberi kategóriákba foglalt isten végtelenül szegényebb a valóságos élő Istennél. Jellemző, hogy a Biblia soha nem kísérli meg meghatározni Istent, hanem egyszerűen bemutatja. Amikor azt mondja, hogy “Isten szeretet”(1 János 4:16), akkor nem fogalmazza ezt meg, hanem egyszerűen bemutatja a cselekvő Istent, ami megérteti az ő szeretetét: ”Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki, hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen” (János ev. 3:16). A Szentírás Istent, mint mennyei Atyát jeleníti meg. Az ős‐Egy‐et – ha ókori görög filozófia nyelvén fejeznénk ki, az, akiből minden emanálódott, és akihez minden visszatér. A Biblia ezt úgy fejezi ki, hogy Isten az Alfa és az Ómega – a kezdet és a vég. A keresztény dogmatika vallja az

egy Istent, akinek három megjelenési formája lett nyilvánvaló: az Atya, a Fiú és a Szentlélek, vagyis a Teremtő, a Megváltó és az Újjáteremtő Isten. Ez egyébként a keresztény Trinitárius Istenfelfogás lényege. Alapigénk most úgy mutatja be Istent, aki bár Atya, de anyai vonással is rendelkezik: Isten úgy vígasztal, mint anya a gyermekét! Ez nem meglepő, ha meggondoljuk, hogy Isten őslétező, így benne kell legyenek az atyaság mellett az anyaság vonásai is. Ezt a titkot nyilatkoztatja ki Ézsaiás próféta alapigénkben. Ezt a titkot zseniálisan ábrázolta ki Rembrandt, a híres németalföldi festő a Tékozló Fiú hazatérése c. képén (1663), melyen az atya mindkét kezével átöleli az előtte térdeplő megtérő fiának vállát: ahol az egyik keze férfikéz, a másik női! Lássuk most Isten legalább három anyai tulajdonságát. 1. Mindenekelőtt mutassunk rá Isten teremtő, alkotó munkájára., arra, hogy létezést ad a nemlétezőnek, azaz megszüli. Isten a maga szellemi egzisztenciá‐ jának méhében formálta, tökélete‐ sítette, felkészítette, ellátta mindennel és életre szülte ezt a világot, hogy élje a maga életét. A világ a teremtés óta már nincs Istenek a köldökzsinórján, de rajta van Istennek láthatatlan, de állandó és valóságos anyai szeretetétnek kötelékén. Éppúgy, mint gyermek, akit anyja megszül, s bár az élet sodrásában messze szakadhat tőle és bárhol is van, mégis a láthatatlan, de valóságos anyai szeretet jelen van, körülöleli, vezeti és védelmezi. Isten nemcsak megszülte ezt a világot, s benne az embert, hanem a Szentírásban azt az ígéretét adta, hogy a bűntől, nyomorúságtól és a haláltól megrontott, elrontott és elvesző világot, s benne az embert újjáteremti, újjászüli. Jézus nyíltan beszélt erről:

­5­

“Szükség néktek újonnan születnetek” (János ev. 3:7). Istennek lelke a testi emberből (szarkikosz) lelki embert teremt (pneumatikosz), s ezt már elkezdi ebben az életben. Olyasféle csoda ez, amin egy rusnya kis hernyó megy át, miután begubózott, majd amelyből egyszer csak a szivárvány színeiben tündöklő szárnyú lepke kél ki s repül tova. A régiből új, más teremtettségű, karakterű és minőségű élet állt elő. Az Egyház titka és “raison d'être”‐je, létének értelme az, hogy benne a mindenkori ember újjászületése és megerősödése elkezdődjön, míglen teljességre jut az isteni új teremtésben, amikor mindent újjá tesz. Megszül egy új világot, amelyben “halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé “(Jelenések 21:4). 2. Isten anyasága kitetszik abból is, hogy Isten gondviselő, azaz gondoskodik teremtményeiről, mint jó anya gyermekeiről. Ma is ettél, mert volt kenyér asztalodon; ma is felöltöztél, mert van ruha testeden; ma is dolgoztál, mert volt hozzá eszed, erőd és akaratod. Bizonyára ma is szeretteid vesznek körül a családban: házastársad, gyermekeid, unokáid. Vajon látod‐e, hogy mindened, amid van Istentől, mint ajándék került kezedbe? Vajon el tudod‐e mondani Istenről az Írással: “Megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal?” (Zsolt. 104:28). Isten gondoskodásában nemcsak az ember áll, hanem még a mező liliomai és az ég madarai is (Máté ev. 6: 25‐32); Isten, mint jó anya, nemcsak gyermekei jelenéről gondoskodik, hanem a jövőjéről is. Nemcsak iskoláztatja, műveli, szakmát, hívatást ad kezébe, nemcsak elindítja a maguk élete útján gyermekeit, hanem jövőjükről is gondoskodik: vagyonát, házát, javait rájuk hagyja, hogy boldogabb legyen életük. Isten is gondoskodik gyermekei örökségéről: >>>>>


helyet készít nekik az ő országában (János ev. 14:3). 3. Isten anyai vonása van abban is, hogy Ő vígasztal…”mint akit anyja vígasztal, akként vigasztallak…én is” ‐ mondja igénk. Mi mindig vigasztalásra szoruló emberek vagyunk. Mennyire és szinte mindig szüksége van vigasztalásra a gyermeknek. Emlékszel, hogyan futottál édesanyádhoz, amikor játék közben elestél s felhorzsoltad térdedet…mikor beütötted fejedet az asztal sarkába… mikor eltörött a kedvenc játékod… Egyszóval mindenkor, amikor csak fájdalom érte kicsi életedet volt kihez szaladj vigasztalásért, megnyugvásért, bátorításért. És édesanya akkor átölelt, keblére szorított, könnyeidet letörölte, megvigasztalt, bátorított és lelket öntött beléd. Aki életre született annak vigasztalásra van szüksége, mert az élet alapjában véve tragikus. Tele van füstbe ment tervekkel, szertefoszló álmokkal, a boldogság mindig elrepülő kék madarával, fájó csalódásokkal, megrendítő tragédiákkal, pótolhatatlan veszteségekkel, kifürkészhetetlen titkokkal, örökös tévedésekkel, úttalan utakon való bolyongással, és feloldhatatlan magánnyal. Az emberi élet alapjában véve nem más, mint a kapott sebeink nyaldosása, elsírt vagy el nem sírt könnyeink törölgetése, fájdalmaink elpanaszolása, valamint állandó és folyamatos vigasztalás keresése, kompenzálása ételben, italban, kábítószerben, szerelemben, gazdagságban, sikerben és hatalomban…és még sincs igazi vigasztalás, belső béke és valós megnyugvás. Pedig a teremtő, gondviselő és megváltó Isten lelki édesanyánk, örök és állandó vigasztalónk is akarna lenni, aki mindig, mindenkor, mindenhol és bárhonnan azonnal elérhető lehet – az imádság révén. Az imádság nem más, mint egy mindig kezünknél levő mobil telefon, amelyen Ő és >>>>>

­6­


vigasztalása, tanácsa útmutatása és bátorítása mindig elérhető csupán használni kellene! 4. Mindezek után vessük fel a kérdést, eleddig hogyan szorulhatott háttérbe Isten anyaságának teljes vagy teljesebb felismerése, holott a kijelentett reveláció erről számos helyen beszél. Legalább három okot találhartunk erre. Az első ok az emberiség szociális‐ tásadalmi struktúrájában rejlik. Nevezetesen abban, hogy az elmúlt társadalmak Patriarchális felépítésűek voltak. Azaz a férfinak vezetőszerep jutott mindenhol: a családban, a törzsben, a nemzetben, gyakorlatilag mindenben. A király úr volt, Isten az uraknak Ura, a királyok kiálya is Isten. Ezzel szemben a Matriarchátus – a nőuralkodó, vagy nőuralom csak kivétel. Aki járt Afrikában, annak vidéki újain és találkozott úton levő családdal, az észrevehette, hogy a család előtt ma is a férfi grasszál elől bottal a kezébe, s csak egy bizonyos távolság után jön a család az asszony és a gyerekek. Azért, hogy a férfi megtudja védeni övéit, ha kigyó, vadállat vagy rabló támadná meg őket. A női emancipáció még a nyugati keresztény országokban is csak a 20‐ik század eleje körül kezdőtt el. A másik ok a keresztényüldözés évszázadai. Jóllehet mind a négy evangélium jelentős anyagot őrzött meg Szűz Máriáról Jézus anyjáról. Sőt a 2‐ik századból már katakomba festmény is került elő róla, mégis a Theotokos (Istenszülő) kultusza csupán a harmadik évszázadtól van jelen a keresztény teológiában és liturgiában ám egyre növekvő módon, el egészen a Refomációig, s legújabban korunkban. Ennek oka az lehet, hogy egyrészt a keresztény üldözés első évszázadaiban az Egyháznak fontosabb volt az Apológia és Christológiai viták lefolytatáa mint más egyéb. Másrészt, hogy a keresztény Isten‐

St. Mark's Basilica, Venice ­ wiki ­

képből fájóan hiányzott az „anya‐ isten” koncepciója az „Atya és a Fiú” Isten mellől. Innen érthető a Mária kultusz növekedése egészen Mária menybemenetele dogmámájának megalkotásáig. A hét Egyetemes (Ökumenikus) Zsinat (325‐787) sikerrel védte meg a fejlődő Egyházat az elburjánzott tévtanoktól. Megalkotta a Nicea‐Konstanti‐ nápolyi Apostoli Hitvallást. Kimondta a Fiú és a Szentlélek istenségét. A harmadik ok az Iszlám rohamos terjesztése a 7‐ik századtól. Talán nem közismert, hogy Mohamed szent könyve a Korán két változatból áll. Az egyik a Mekkai, a másik a Medinai változat. Az első változat a zsidó és keresztény közösségek Iszlámra valö áttérését célozta – eredménytelenűl. A második változat ezt erőszakkal, azaz karddal való behódolással igykezet elérni – és nem eredményelenűl. A Kisázsiában, az Arab Félszigeten és Észak Afrikában élő és virágzó zsidó és keresztény közösségeket a terjedő Iszlám hirtelenűl élet vagy halál döntése elé állitotta: áttérnek és megmaradnak, vagy nem és kiirtatnak.

­7­

A keresztény Európa felelete erre a Szentföld visszafoglalása volt a Keresztes hadjáratok révén. Évszázados harci zajnak közepette nem volt mód a keresztény teológia konstruktív tovább‐ fejlesztésére. Csupán arra futotta, hogy megalkossák a Szentlélek processziójával kapcsolatban a „filioque” klauzulát, azaz, hogy a Szentlélek „Atyától és a Fiútól” ered, s amely szerepet játszott az 1051‐es nagy egyházszakadásban, amelyet az Egyház nyugati fele fogadott csak el. Nem kellene‐e felmutatni a Szent Lelket mint Isten anyai megjelenését? Vagy a Szentháromság lélegzet‐ állító titkait? Valamint a Feltámadás ma még megbotránkoztató misztériumát? Vajon nincs‐e itt az ideje annak, hogy a keresztény teológia perennial igazságait ma is élő üzeneteit a mai kor nyelvén, fogalmi készleteivel újra kifejezze a ma emberének, hogy jobban megértse annak kincseit és ne el, hanem visszaforduljanak „az Élő viz” életet adó tiszta forrásához? Dr. Pungur József ref. lelkész

Edmonton, AB, Canada


Az

Isten

2017.12.03. Lectio: Máté 3,1‐12. Textus: Márk 1‐14‐15. Advent I. vasárnapja Kedves testvérek! Advent első vasárnapjára virradtunk, Isten kegyelmes, újra hallhatjuk az Isten Országáról szóló Evangéliumot, amit nem lehet elégszer hallani, mert ez volt Jézus igehirdetésének a lényege. Semmiről nem beszélt olyan sokat, mint erről. Ez volt üzenetének lényege. Sokan megkérdezik, hogy lehet ez, hiszen olvassuk az Ószövetséget és nem nagyon találunk benne az Isten Országáról szóló üzenetet. Ez persze nem így van egészen, mivel ez a Messiás király megjelenéséhez van kötve, Vele függ össze. Először a királyság intézményének kellett meghonosodni Izraelben, aztán meg kellett valósulni a dávidi királyságnak, az Isten szíve szerint való földi király uralkodásának és csak azután lehetett arról prófétálni, hogy el fog majd jönni az ő vérvonalából származó Messiás király Országa. Addig is tudta az egész nép, az egész Izrael nemzete, hogy Isten uralkodik az emberek felett. A nagyon emberi, földi, sőt sokszor állati vonásokat hordozó birodalmak után, a történelem vége mégis csak az lesz, amit az Isten akar, ha időlegesen meg is engedi az emberek uralkodását. Ezt a királyságot várta minden zsidó ember és hitték, hogy Izrael országa egyenlő lesz Isten Országával. Ésaiás kezd először beszélni a béke fejedelméről, aki Dávid utódja lesz, az ő ágán jön el, ahol nép‐népre kardot nem emel, hadakozást nem tanul, hanem fegyvereiket metszőkésekké, kapákká alakítják át. Dániel pedig arról prófétált, hogy a Föld feletti uralom az Ember Fiának adatik át, aki megdönt minden földi hatalmat és megalakítja Isten Országát e Földön. Ezt a Messiási Országot várta hosszú ideig minden zsidó

Országa

ember. Nem véletlen, hogy az Újszövetség ennek meghirdetésével kezdődik. Ez a bibliai következetesség, nem kezdődhet mással, mert itt van a Messiás. Ezt hirdeti meg Keresztelő János, majd az ő halála után Jézus is ugyanezt hirdeti. Keresztelő János még csak az utat készíti. Ez egy lelki út, ez a megtérés útja, önmagunk

odaszánása arra, hogy rajtunk keresztül valósuljon meg az. Ez még nem parancs, ez csak felhívás, térjetek meg, de inkább térjetek be, nézzetek be ebbe az Országba, mert ez még most rajtatok áll, most még tőletek függ, akarjátok‐e? Az Isten ezt szeretné, ha akarnátok, figyel benneteket, ismerkedjetek meg ezzel az Országgal, legyetek rá kíváncsiak, szánjatok rá időt, adjátok oda magatokat! Amikor Jézust megkérdezték: Hol van az Isten Országa? Akkor a tanítványainak azt mondta: az Isten Ország ti bennetek van! Ti már befogadtatok engem. A farizeusoknak pedig azt mondta: Köztetek van! Ő az, aki köztük áll. Őbenne van jelen az Isten Országa, Őbenne teljesednek be a próféciák. Meg is mondta nekik egyértelműen: Ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elközelített hozzátok az Isten Országa. Összetöri, lerombolja a hatalmát az ördögnek, hogy építse az Isten Országát.

­8­

Keresztelő János kérdésére is ezt válaszolta: a jelek, csodák, gyógyítások bizonyítják, hogy Ő a Messiás, nem kell mást várni. A problémát az jelenti, hogy Virágvasárnapon és Nagypénteken Izrael népe elutasította ezt az Országot és nem fogadta el ezt a királyt, kivetette magából, sőt halálra adta, keresztre feszíttette. Ezért csak elközelített, de nem valósult meg, elhalasztódott. Ez a program félretétetett, s közbejött az Egyház ideje, korszaka, vagyis Izrael nemet mondása után a pogányok bevonása Isten tervébe, ebbe az Országba. Ez eddig titok volt, nem volt kinyilatkoztatva. Pál kapta meg ennek hirdetésére a felhatalmazást. Még a tanítványok sem tudták ezt, ők várták ezt az Országot, hogy helyre legyen állítva. De az időkkel és az alkalmakkal ők nincsenek tisztában, ez az Isten hatalmában van. Ezért mondta nekik Jézus: Sokkal fontosabb elmenni széles e világra és tanítvánnyá tenni minden népeket, vagyis a pogányokat, s nem elpusztítani, nem semmibe venni, lenézni, vagy megátkozni, hanem szeretni őket. Ez a misszió parancs! Csak az Egyház korszaka után jön el az Isten Országa Izrael számára, amikor ki tudják majd mondani: Áldott az a király, aki jön az Úrnak nevében! Majd az ezeréves királyságban valósul meg ez igazán és teljesen. Jézus azt mondta erről az Országról, hogy az nem ebből a világból való, vagyis nem evilági felépítésű. Más elgondolás szerint épül fel. A Hegyi Beszédben Jézus a szegényeknek, a síróknak, a békességre igyekvőknek ígéri oda az Isten Országát. Ettől boldogok, nem a körülményeiktől, azoktól boldogtalanok, de azon túl van egy el nem vehető kincsük, az Isten Országa, amelyik nekik adatik, Isten jót tesz velük. Jézus példázatai túlnyomó részt erről az Országról szólnak. Amikor imádkozni tanít, megtanít ezért az Országért imádkozni! A Mi Atyánkban naponta imádkozzuk: Jöjjön el a Te Országod! >>>>>


Nem tudjuk mikor telik be a pogányok száma, addig tart az Egyház korszaka ezen a földön, mikor jön el az Isten Országa, már 2000 éve hirdettetik, hogy itt van, készen van, várja az embereket, mi is ezt tesszük ma, de azt is tudjuk János apostoltól, hogy ez blokkolva van a gonosz által, az üdvösség ösvénye el van rejtve az emberek elől. Ráadásul hamis Messiások állnak elő újra és újra, akik azt hirdetik, hogy jobb világ lesz, jobb világ van, Paradicsomot teremtünk itt e földön. Olyan programok vannak, ahol magát naggyá teszi, de közben az egyházat kisebbíti, rombolja, az egyház eljelentéktelenedik, nincs se ereje, se hatása igazából, ezt akarja elérni, az isteni hatást semlegesíti. Nem sokat számít már az emberek életében az Isten vagy az Egyház. Elveszi, átveszi a maga hatalmába azokat a dolgokat, amik teljesen egyházi dolgok voltak, itt van pl: a Mikulás ünnep, ez szent Miklós püspökkel függ össze, az ő hitével, jótékonyságával, segítőkészségé‐ vel, ehhez aztán semmi köze a világnak, mégis itt Amerikában és Kanadában ez az egyik legnagyobb üzleti vállalkozás, a legsikeresebb, a legbiztosabb üzlet. Ő ad, ő jótékonykodik, de kinek a nevében? Szülők, gyerekek állnak sorba, hogy lefényképeztessék magukat a Mikulással, s átvegyék az ajándékot. Mi köze ehhez az istentelen világnak? A Karácsonyt ugyan így elvette, kisajátította, s mi minden mást is! Mi lesz? Beletörődünk? Elfogadjuk? Elismerjük, hogy győzött? Anélkül, hogy meghalt volna értünk, mint Jézus? Elég egy telefon, egy internet, egy facebook, hogy meghódítsa az emberiséget, lekösse, lefoglalja? Pedig ez csak egy becsapás, ez nem segít rajtunk! Se a bűnök nem tűntek el, se a halál, s nem lesz senkinek ettől örök élete. Hamis hazugság. Hamis Messianizmus modern formában. Ébredj ember! Más kell neked! Hit, Evangélium, Szabadító! Istennek higgy! Ámen.

Lizik Zoltán, Windsor, ON, Can.

Aki hisz az nem szégyenül meg! 2017.11.05. Lectio: Lukács 5,1‐11. textus: Lukács 23,32‐43 Kedves testvérek! A Reformáció kapcsán eszembe jut, hogy oly sok felekezet, egyház létezik, s mind beszélnek Istenről, de vajon melyikről? Mert ugye tudjátok, hogy mi az Istent nem ismerjük igazából, nem tudjuk, hogy ki is Ő igazán, mert amit megismerhetünk belőle az csupán az Ő akarata. Azt próbáljuk megérteni, hogyan gondolkozik és hogyan cselekszik, de ezt csak a bibliai történetekből, leírásokból tudhatjuk meg. A reformátorok ezért választották főszempontnak: Egyedül a Szentírás! Mert a Bibliában Ő maga adja írásba az Ő megváltoztathatatlan, biztos és csalhatatlan kinyilatkoztatását önmagáról, hogy ki is Ő. És ehhez igazodni kell, de ez persze nem egy lista azokról, amiket Ő cselekszik, ezek csak illusztrálják, bemutatják, példázzák, hogy igazából ki is Ő és miért cselekszik úgy ahogy cselekszik. Annyit biztosan tudunk, hogy Ő a Teremtő, aki mindent megalkotott és létrehozott, Ő az oka a létezésnek, azt is tudjuk, hogy Ő Törvényadó, aki adta a Tízparancsolatot és sok más törvényt, mert azt akarta, hogy ne legyünk törvénytelenek, erkölcstelenek, elvtelenek, bizonyos törvények, normák szerint éljük le életünket. És azt is tudjuk, hogy Ő a Megváltó, aki úgy szerette ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta oda érte, hogy az, aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élte legyen. Ezek hitünk sarokpontjai. A Biblia nem öregszik, nem megy ki a divatból, bár többezeréves könyv, de az egész alapja, felépítése és alkalmazása, ma is helytálló, megbízható! Ma is felajánlja a megkülönböztetés lehetőségét, a jó és rossz között, és segítséget ad a jó döntés meghozatalához. Mert az Isten szava élő és ható, hatásos, nem csak le van írva a Biblia lapjaira, hanem az az Isten kardja, kétélű tőre, ami behatol a mi szívünkbe, megítéli a gondolatainkat és a motívumainkat, a befolyásolási tényezőinket, ami szerint döntünk. Ez a megítélés, ez az ítélethozatal, ez a rábizonyítás az, ami távol tarja az embereket ma a Biblia olvasásától, mert nem szeretnek szembesülni vele. A reformátorok itták az Igét, naponkénti táplálékuk volt, el nem tudták képzelni életüket e nélkül, a mai ember meg tud lenni nélküle, nem furcsa? Az emberek azt hiszik, hogy ez csak egy könyv, egy regény, egy történet a sok közül, kicsit vallásos, kicsit érdekes, de nem gondolják, hogy ez él, beléjük hatol és elítéli őket. Ma is ható, hatásos! De a sebész kése sem azért van, hogy elutasítsuk, hanem hogy gyógyuljunk általa. Kimetsz, eltávolítja a nem oda valót, segít, gyógyít. Isten biztos orvos, Ő nem ejt hibát. Az ő beavatkozása behatol az elrejtett dolgokba, a nem láthatókba, az ízeknek és veséknek megoszlásáig, vagyis belső szervekig, egészen a szívig, s eljut a lélekig! Ő a lelket is tudja operálni ‐ ilyen Orvosunk van? Nem ezért énekeljük‐ Az Áldott Orvos közeleg? Megítéli a gondolatokat, kontrolálja azt, ahogy az indulatokat, érzéseket is. Nem erre döbbent rá Luther vagy Kálvin és a többiek? Mindenki nyilvánvaló előtte, leplezetlen, mezítelen. Senki sem leplezheti, palástolhatja Ő előtte, hogy kicsoda, mert tudja. Nem ezért mondta Péter: Eredj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok! Lebukott! Bocsánat, hogy ezt a szót használom. Azt hitte, hogy az Úr nem tudja ezt? De igen, tudta, csak önmagával nem volt tisztában. Ez az önleleplezés, az önfelismerés pillanata volt számára. >>>>>

­9­


Isten előtt én egy bűnös ember vagyok, méltatlan. Rájött, hogy ki is az a Jézus! Ő Isten, Úr, aki mindennek parancsol. Nem csupán Rabbi, Tanító! Aki beszállt az életem hajójába. Itt az Isten van jelen. S én nem érdemlem meg a kegyelmet, csak büntetést, az ítéletet, mert keményen odaszóltam neki, Uram, tudod‐e, hogy egész éjjel fáradtunk és nem fogtunk semmit? Most mikor mindenki itt van a parton, nagy tömeg, zaj van, a halak elbújnak, most halásszunk? Te nem értesz ehhez. De a te szavadra levetem a hálót. Egyedül ez motivál engedelmességre, s nem érti mi következik be, a jó, az áldás, a megsegítés. Ma fordítva működik minden? Csodák történnek? A halak sokasága pénzt jelent, biztos megélhetést, gazdagságot, de Jézus magasabb szintre emeli életét, ne félj mostantól fogva emberhalász leszel! A bűn óceánjából az evangélium hálójával embereket fogsz megmenteni. Ez lesz a feladatod! A megbízatást ekkor kapja, amikor szót fogad a Szónak! A Te szavad mindent üt, félretesz, neked hiszek, neked fogadok szót Uram! Mert aki nem jutott el erre az önismeretre az azt mondja: én megérdemlem a jót, az áldást, nekem jár, mint a gazdag ifjú is: Mi fogyatkozás van még bennem? Nem érzékelte, hogy kicsoda ő. Csak egy gazdag, aki jólétben élt és nőtt fel, mindezeket a parancsolatokat gyermekkorától megcselekedhette, de csak azért, mert kivételezett volt, de mi van azokkal, akik nem tudták megcsinálni ezt, mert szegények voltak? Esetleg lopniuk, csalniuk, hazudniuk kellett, hogy meg tudjanak élni! Mi van a többiekkel? Vagy a többi

ember nem számít? Hol marad, a Szeresd felebarátodat, mint magadat parancsolat? Lehet, hogy miattam nem tudták teljesíteni? Hogy bennem van a fogyatkozás, nem bennük. Jézus ezt mondja neki: Add el minden vagyonodat, jöjj kövess engem, most próbáld ki a hitedet, így élve. Ma Úrvacsoraosztás is van, de a Krisztusi vallás többet jelent a bűnök megvallásánál és a bűnök puszta megbocsátásánál. Jézus nem csak a bűnt távolította el az emberek életéből, hanem azt az űrt, azt a helyet betöltötte Szentlelkével, hogy Ő éljen bennünk. Az ember elméjét, gondolkozását mennyei fényességgel világosította meg, a szívet pedig megszabadította az önzéstől és jócselekedetekre ösztönzi. Minél inkább adakozik, annál gazdagabb lesz, mert áldott állapotba kerül, nem fogyhat el gazdagsága, mert van, aki pótolja azt áldásával. Már nem másoktól elrabolt kincse lesz, hanem saját kincse, mint Zákeusnak. Sokszor vitatkoznak velünk emberek és megkérdezik:

­ 10 ­

Mi a különbség köztem és közted, te is bűnös vagy én is. Igen, de bűnösnek lenni, vagy bűnben élni, bűnt elkövetni, bűnt cselekedni nagy különbség! A különbség ebben van! A bűnre való hajlam megmarad bennünk, de a Szentlélek ereje által az ember már nem adja oda az akaratát a bűnnek, nem szolgáltatja ki magát neki, mint Ádám és Éva tették annakidején. A bűn csábító ereje, vonzása a Kereszt fényében gyengül, már nem tud rávenni a bűnre. A különbség az, mondta egy megtért lány: Eddig futottam a bűn után, most futok a bűn elől. Már elszakadtam a bűntől, de még nem vagyok bűntelen. De éppen ezért van megírva: Aki hisz Benne, az nem szégyenül meg! A reménység nem szégyenít meg! Isten megvéd a kísértésben, megtart, imádkozik értem, őrködik fölöttem! Megint a Szó! Az Írás! A Szentírás fontossága jön elő! Tudjátok életünk nem partalan és céltalan, Isten elkezdett velünk egy utat, amikor megtértünk és ez egy folyamat, amely azóta is tart, naponta halad előre. Különböző helyzeteknek, próbák‐ nak vagyunk kitéve. >>>>>


Ezek hitpróbák. Isten bizonyos dolgokat, körülményeket előhoz életünkbe és figyeli, hogy mit fogunk tenni? Mi lesz a döntésünk? Bízunk­e Benne? Vagy nem? Hittel cselekszünk, vagy hit nélkül, a magunk feje szerint? Mert ugye, ami nincs hitből, bűn az! A hit segít felismerni, hogy minden Isten akaratából történik velünk és akkor az rossz nem lehet: Mert akik az Istent szeretik azoknak minden a javukra van, de csak azoknak, akik az Istent szeretik és nem fordítva! Akiket az Isten szeret! Erre nagyon figyeljünk oda! Izrael népének története miattunk, az Egyház miatt írattatott meg, hogy lássuk, ha belefogództak volna Isten ígéreteibe, jobban is sikerülhetett volna minden, ami velük történt, Isten másképpen is cselekedhetett volna velük, s velünk is. Emberi logika szerint egyenesen bevihette volna őket az Egyiptomból való kivonulás után az Ígéret földjére és az ellenségeket elűzhette volna előlük, de nem ezt tette és nem így történt, mert ebben nem lett volna ott a nép, ebből nem tanult volna semmit és nem lehettek volna példák másoknak és nekünk. Ő nem nélkülük akart cselekedni, mert nagyra, sokra értékelte őket, mint népét, s azt akarta, hogy velük és általuk nagy csodák történjenek, menjenek végbe, történjenek meg okulásunkra. Hullik a manna, de nekik kell felszedni és megenni, kettéválik a Vörös­tenger, kőfalként állnak a vizek kétoldalt, de nekik kell köztük átmenni, félelmetes egy látvány lehetett, mikor omlik ránk minden, de nem ölében vitte át őket az Isten, nekik kellett menni. Próba jön próbára, de mindig volt megoldás, víz fakad a sziklából,

fürjek jönnek, ahogy Mózes, Áron, Józsué, Káleb és a többiek rendíthetetlenül megállnak, a többiek ingadoznak, kétségbe esnek, lázadoznak, nem tudják, hogy mit csinálnak, zavart és rendetlenséget idéznek elő, nem hitből élnek és cselekszenek, el is vesznek. Elhullanak a pusztában. Aki hisz, csak az üdvözül, vagyis csak azok menekülnek meg, az éli túl a 40 évet. A hit túlélést jelent bizonyos esetekben. Ez egyben a hit és hitetlenség harca. Így járt a két lator is. Az egyik nem hitt, ő csak magát nézte, hogy lehetne ebből a helyzetből megszabadulni, pedig az Isten ezért hozta ide, hogy megszabadult lehessen, de ő nem hitt senkinek és senkiben. Káromkodik, szidja Jézust, követelődzik, parancsol, utasít, szabadíts meg minket, de így nem lehet az Istennel beszélni! A másik hitt, hinni kezdett, amikor hallotta Jézust imádkozni: Amikor az Atyával beszélt. Rájön, ennek van segítsége, az Isten, itt van vele és nem hagyja el a bajban sem. Nem csak a látható szabadulás a lényeg, a láthatatlan is. Amikor látszólag semmi sem történik, minden megy a maga útján, egyszerűen meghalnak és végük, de nem, a hit látja, hogy ők még ma az Istennél lesznek, a többiek csak azt látják, meghaltak mind a hárman, de nem, ketten élnek, mert Elvégeztetett! A hit nem más, mint kipróbálása annak, amit Isten tud. Emlékezzél meg rólam Uram! Amit Ő mond. A hit nem más, mint hinni a Szónak! Rábízni magát erre a Szóra. Még ma velem leszel. Ő mondta, akkor az úgy lesz! Hozzád szólt már? A kipróbált hit az igazi hit, a valós hit, akkor lesz nyilvánvalóvá az,

­ 11 ­

hogy az Istenfélelem, vagy az Istenben való bizalom erősebb bennünk minden másnál, minden kétségnél, félelemnél. Isten nem a félelem lelkét adta nekünk, hanem a józanság lelkét. Bajban vagyunk? ­ Igen! De még nincs minden veszve. Mi még innen is képesek vagyunk győzni, javunkra fordítani az eseményeket. Az egyik lator fék és akadály lesz, nem lehet megmenteni, mert nem hisz. A másik lator alkalmas eszköz lesz arra, hogy először ő üdvözüljön, megmenthetővé váljon. Akarata ellenére senkit sem lehet megmenteni, de ha akarja, igen, azonnal készen van a segítség, a kegyelem, a megoldás. Higgyél a Szónak te is. Veled is csoda fog történni, azonnal. Ámen.

Nt. Lizik Zoltán Windsor, ON, Canada http://www.freehungarianrefor medchurch.org/ 1396 Elsmere Ave Windsor ON, N8X 4G8


Hungary May Need a King Hungary, looks like, nowadays is in a need of a king. We think that we have found a possible and competent though pending candidate, the Prince Henry of Wales. In the case, when, if ever, a Hungarian Referendum will elect a king, we think He should be asked, named and nominated as a candidate, because he is a Royal Prince of Hungarian descent (partially) . We hope that everybody knows, that his Hungarian ancestor, Claudia Rhedey (1812‐1841), was a full fledged Hungarian, protestant countess from Erdoszentgyorgy, Transylvania. She, Claudia, is the grandmother of Queen Mary, who is the grandmother of Her Majesty Elizabeth II, who is the grandmother of Prince Henry of Wales. Although this means several generations certainly, but it is not a mythological distance. Claudia’s father, Laszlo Rhedey was one of the richest person in Transylvania at that time. Claudia, a calm beauty, danced a lot in the Imperial Court of Vienna. The German Royal Prince, Alexander of Württemberg fell in love with her and married her, despite the fact that he lost his royal rights, because of this ”morganatic marriage” and that his father‐in‐law obliged him to learn Hungarian. “Amor omnia vincit. Love conquers all.” Their son, Duke Francis von Teck married Princess Mary Adelaide of Cambridge, a grand‐daughter of George III. They had a daughter, Mary Victoria von Teck, aka Queen Mary, the wife of George V, the Queen consort, the mother of Edward VIII and George VI. The Württemberg bureaucracy classified the Transylvanian Count Rhedey as a level lesser aristocrat than Royalties, but among the Rhedey’s, Ferenc Rhedey was a governing prince elect of Transylvania in 1657, and the Rhedey’s as a noble clan

descended from Samuel Aba, the third king in Hungary (1041‐1044), who himself married the sister of St.Stephen I, and became a brother‐in‐law of the Arpadhaz, the founding Royal Family of Hungary. In summary, since Claudia Rhedey, all members of the Windsor family today, close to the throne are all of Hungarian descents (partially). We, Hungarians, had to wait more than 500 years for the turning of the wind. Mary Poppins were more fortunate than us in Eastern Europe, because according to Travers' fictions, the direction of the wind changed quite frequently just to accommodate her wishes. However the wind direction of degradation and perdition of Eastern Europe lasted for half a millennium. In the West, colonialist empires were built from the looted gold, from the slave trade, from exploiting the resources of the colonies, meanwhile the

­ 12 ­

countries in the East of Europe had to suffer the Turkish invasion and the expansion of the Russian Empire, and later the Soviet conquer as well. The world wars happened to us as extra though unbearable burden. For long centuries Eastern Europe has served as a borderland and a safety corridor for the West, facing the two ultimately Balkanic though also Eurasian powers, the Russian and the Ottoman Empires. The Eastern European social, economical, industrial, urban development stalled like almost for ever. Its feudalism kept haunting even in the modernity. Its states and societies always struggled in survival mode. When the Ottoman pressure ended, Eastern Europe started a stormy though controversial urbanization and industrial development, but all progress were blocked again by the world wars and an ultimately barbarian Soviet occupation in the second half of the XXth century. It seemed in the 1950's that Eastern Europe will become a zombie buffer‐zone for ever. At the time of the big change in 1991, the removal of the Soviet troops did not really improve this situation, because the domination was handed over from Moscow to Brussels. Eastern Europe still remained somehow subjugated. One by one the Eastern European countries were eaten up by the West in a process called the extension of the European Union. As after WWII orders were given by the Soviet tanks, so after 1991 orders were given directly or indirectly by the oligarchs of the international banks of the West. Among different conditions, but its military, economical and social backwardness of Eastern Europe is still obvious today as it was in the last almost three decades and five‐hundred centuries. Then something moved a few years ago. The great wheel of fortune has been turning, called history and fate, and with a >>>


big screeching noise of hesitant grinding of the gears, now it looks like that to compass of a great hope is finally aiming the Eastern part of Europe. It is a paradox that not the collapse of the Soviet Union brought this change, but the revival of the Russian Confederation aka the powerful return of the Russian Empire and its militarism to the world stage. It happened not like in China with a lot of flash and noise, but rather in a kind of secretive shadow that the Russian Empire is definitely back and it is mightily able to strike. On the ruins of the Soviet Monster, the elite of Russia was able to keep its Federation alive, to modernize and to build a new high‐tech economy, and to recreate its military power, stronger than ever before. Sincere Congratulations, very impressive, we could say on that. However there is a big however. The Cold War is back in full scale since the Russian Military Leadership was able to thwart the USA administration to launch Tomahawk missiles on Syria in 2013, in order to retaliate the use of chemical weapons in Syria. The elevated tensions can escalate any time, anywhere in the world between these two powers who are running for world control, where I mean that one is the defender of the title, the other is the challenger, as it has been already acknowledged by Winston Churchill, since his Fulton Speech. The Ukraine Crisis also shows that the wind of the upcoming showdown started to blow, and it can become anytime a real global storm. The revival of the Russian Empire and the return of the Cold War together re‐evaluated the geopolitical volume and value of Eastern Europe, especially as NATO states. Since almost always but especially since the extension of the European Union, it is obvious that lately the USA deems the united Europe not only as an ally but also as an unfriendly competition

which may subject 500 million people and a huge territory as well. Nonetheless, it looks like that the extension of the EU did not go too well, moreover it is a complete failure. In the reality Europe has been never ever really united. First it had been divided horizontally, like the North from the South, then vertically, like the West from the East. The very existence of the European Union had been first based on the Marshall Plan, and other consecutive aids from the US through decades, then on the Compromise aka the Elysee Treaty of the German and the French elite, signed by Konrad Adenauer and Charles de Gaulle in 1963. It came to happen that today the banking and lobbying elite of Germany dominates the continent, conquering and colonizing it via financial tools, boldly recreating a ghost of the German‐Roman Empire, with its whole arrogance and decadence. As the oppressive domination and the arbitrary hand‐gearing in the governing system of the European Union became more and more obnoxious, so the Eastern part of Europe started to stick together and to resist the condescending commands, bold recommendations and frequent condemnation from Brussels and from Frankfurt. Although the Eastern Europeans are courted and used and spied upon by the Russian Empire as well, this profound resistance got an unexpected ally: The United States. Unexpected but logical. The interests of the United States and the New Europe are not the same. The imperial interests of the British Isles and a powerful, unified Germany on the continent have never ever been the same or even close to it. In the history of this relationship one of the most self evident and natural episode just recently has happened : the Brexit, when and where the British left Europe dominated by the Elite of Germany. In this context the geopolitical and military position of Eastern Europe has

­ 13 ­

been re‐evaluated, and evolved into a pivotal issue of the world. Especially at a time when the NATO is de facto torn apart. Eastern Europe as a buffer corridor serves not only as a safety bumper against the assumed ambitions of the Russian Empire and nowadays again of the Turkish Empire to conquer the West, but also as a safety gap between a possible German and Russian imperial cooperation on the world stage which had many precedents before, like for example the Molotov‐Ribbentrop Pact in 1939, just a week preceding the attack against Poland. In the supersonic and digital age the geographical distances are diminished. There is no impediment of a close alliance between the Atlantic powers and Eastern Europe. Although most of the trend turning points have external boosters, one major point is the newly found revival of the unity of the so called Visegrad Group which includes Poland, Czech, Slovakia and Hungary, the new core countries of the resistance against the tyranny of Brussels bureaucrats. The unity is also fueled from the renewed threat of the Russian militarism, which is more obvious since the Ukrainian war. The military and economical cooperation of the Eastern European countries is increasing year by year and it includes the Baltic and some of the Balkan as well. The corridor countries from Latvia to Bulgaria has already begun to receive an elevated American support since years. The American help reaches the level of a new Marshall plan in the sense of grants, loans, military and industrial technology, equipment, softwares, hardwares and weaponry. Last but not least NATO troops can be found all along the Eastern borders. The RAF has been patrolling the Black Sea coastline in Romania and Bulgaria since a while. The British exit from the European Union strengthens the >>>>>


United States on the world stage, as they are each other’s closest allies, and the British move met with the applause of the corridor countries of Eastern Europe. The West of Europe is greatly weakened by the Brexit and they are not anymore in the position to govern or handle Eastern Europe by their authoritative condescension. In this constellation regarding the closer alliance of the original Atlantic Powers (the US and the GB) and Eastern Europe, there are no real life alternatives. The breaching doom of the European Union was not avoidable, though the blind, incompetent, selfish and greedy leadership made it worse. Nonetheless the old trends are changing, breaking points has been already reached. Eastern Europe finally has a real chance to close up to the cutting edge level in technology and urbanization, and the huge help and the logistics are coming mostly from overseas, from the United States. Since the Ukrainian crisis it is clear the it is a pivotal interest to include Romania and Bulgaria and the Baltic states as well into the Visegrad Group, and stick tightly together. The group leader and the flagship is obviously Poland. As for Hungary, she must finally move on leaving map re‐drawing nationalist dreams far behind for the sake of the cooperation and newly built friendships, especially with and toward Romania. The creation of a declarative, sincere and meant Friendship Agreement between Hungary and Romania is essential to make the alliance of the “corridor” countries solid. The world is just in the door of a major escalation of conflicts on the globe. However despite all these circumstances, the time may be here in Hungary to reconstruct our national life according to the organic tradition of the country.

The present legal, constitutional frame of the country is ambiguous, at best. The new Fundamental Law declared the communist constitution invalid, “as it was based on tyrannical rule.” It is very, very right, however, it also says, ”we date of “the restoration of our country’s self‐ determination, lost on the nineteenth day of March 1944, from the second day of May 1990, (…). We shall consider this date to be the beginning of our country’s new democracy and constitutional order. This dating is slightly problematic, since the occupying Soviet troops left the country only on June 19, 1991. Also the marking of the Nazi occupation date, March 19, 1944, as the moment when Hungary lost its self‐determination, also has a slight problem, because Hungary became a neighbor of the Nazi Germany at the time of the Anschluss, March 12, 1938, which condition manifested itself almost immediately in the shameful Anti‐ Jewish Laws enacted by the Hungarian Parliament which succumbed to the pressure of the Nazi Germany. At latest from May 29, 1938, the day of the declaration of the first Anti‐Jewish legislation must be deemed as a de facto, partial

­ 14 ­

(and of course illegal) suspension of the (historical) constitution, because the new law practically announced the start of a quasi martial law, persecuting a significant part of the population, and making involved the whole nation in it. Thus Hungary lost its own national and constitutional path at latest around the time of the Anschluss of Austria, as just a few days later the “Daranyi” government ushered a new rearmament program of Hungary, as a mark of a new militaristic era, starting a war economy and war politics on the wrong side in the speedily escalating conflict. The Soviet, long term occupation and the Soviet rule in Hungary after WWII became official, when Moscow erased the kingdom in Hungary on January 31, 1946. The country became a Soviet satellite republic with puppet governments. Deleting the 800 years old written constitution of an occupied country must have been illegal. It was like the cancellation of the British Magna Charta, getting rid of the British Common Law. In the case of Hungary we are talking about one of the oldest kingdom in Europe, established exactly in the year of 1000 as a Christian kingdom. Not many know that as England in 1215, Hungary just right after that in the year of 1222 issued the so called Golden Bull, one of the oldest written constitutional document in Europe. It also evolved like the British one with its own habitual legal framework called Hungarian Common Law. The whole history and legal development was erased by a single blow, I mean, law in 1946, enforced by the Soviet divisions, and in 1949 the puppet leadership of Hungary just copied the Soviet constitutional wording into the Hungarian socialist‐communist constitution. The removal of the kingdom as the governing system, in the enforcing presence of the >>>>>


occupying military might was and must have been illegal. In 1946 , the establishment of the Republic of Hungary, in the presence of the occupying military might, was / must have been illegal. Thus the removal or suspension of the historical constitution was illegal. In 1949, the establishment of the People’s Republic of Hungary in the presence of the occupying military forces might / must have been illegal. In 1989, the establishment of the Republic of Hungary, via modifying the illegal socialist constitution of 1949, in the presence of the occupying military might / must have been illegal. Thus arrived the year of 2012, when Hungary created a new constitution ‐ ish law. It is wisely and far‐seeingly called Fundamental Law of Hungary and not “the constitution”. Although the B section of this new Fundamental Law created by the Hungarian Parliament with a two‐ third majority declares that Hungary is a republic, nonetheless this same law states in the very first section, called National Avowal that: “We do not recognise the suspension of our historical constitution due to foreign occupations”. The new Fundamental Law of Hungary is a very important step toward the restoration of the real, legal, constitutional continuity of the country by declaring the communist legislative activity illegal, and in the same time acknowledging that the suspension of the Historical Constitution was illegal as well. The new Fundamental Law finally wiped away the illegal Soviet type constitutions of Hungary. Its first section, called “National Avowal”, also states that the constitutional continuity is a pivotal value for the legislative body, as it is written: “We honour the achievements of our historical constitution and we honour the Holy Crown, which

embodies the constitutional continuity of Hungary’s statehood and the unity of the nation. " Thus we can see the New Fundamental Law as a necessary but an intermediary step in repairing of the constitutional succession and the legal continuity of the close to one thousand year old constitutional progress of Hungary, which is called the historical constitution. We believe that the Hungarian Holy Crown, as an artifact, has been preserved for a millennium especially during WWII for a great reason. The United States returned it from Fort Knox, KY, to Hungary in 1978, and the crown was taken from the National Museum to the Building of the Hungarian Parliament exactly in the year of 2000, and we believe that sooner or later it will be reinstated as a real legal symbol of the Hungarian Common Law. As the British thought and think that it is worth to preserve the kingdom and the British Common Law on the birthplace of the Parliamentarian Democracy, so should do Hungary, where Hungary had a very similar path in the constitutional progress through a millennium. Preserving the symbolic authority of the Crown, (where the crown embodies the constitution), and maintaining the Royal presence over the different parties and interest groups by the help of the habitual common law, are historically successful ways to upkeep the constitutional freedom

­ 15 ­

of the country for all residents in the country . The real repair of the one‐ thousand year old constitutional continuity and the returning from the unconstitutional lawlessness to the rule of the valid constitutional law should start with the acknowledgement of the validity of the historical constitution. According to the historical constitution the present state of Hungary is called interregnum, which is a time period without a king between two kings. Since the abdication of the last king, Charles IV in 1918, the interregnum gave chance , place and momentum to dictatorships to blossom, to constitutional rights to be fading and suspended. International isolation and demoralization took place for almost a century. The world wars and the occupations prevented and delayed the normalization and the return of the constitutional continuity. As the interregnum can not last forever, so sooner or later the country will elect a king. Looking for a distant member of the ancient Royal House of the Hungarian Kings called Arpadhaz, would be an anachronism today. Nominating of an Hapsburg would be quite an abomination because they forced themselves into the Hungarian history, and we have fought an almost perpetual and unceasing freedom fight and self‐ defense war against the Austrian empire for four centuries. We dethroned them four times in bloody wars, respectively in 1620, 1707, 1849, 1921. However there is a well‐known and well respected Royal Family that loves Transylvania and which is partially Hungarian. The Windsors. Within that Royal Family we have found a prince, who should be asked, whether he is interested. The Prince Henry of Wales. The reason of naming him is simple. He is of Hungarian descent. (Partially.) If Prince Henry of Wales were not Hungarian at least a bit, we would not name him. >>>>>


CLAUDIA RHEDEY In the Hungarian folk tales, always the youngest son goes to the world to prove himself and in the happy end he always gets a bride and a kingdom. In the case, when, if ever, a Hungarian Referendum will elect a king, we would like to make it known, that there is a suitable Prince of Hungarian descent from a worldwide‐well‐respected Royal Family whose fore‐mother sleeps in Erdoszentgyorgy, Transylvania,

in the church of the Hungarian Calvinist‐Reformed Faith. In the case, when, if ever, a Hungarian Referendum will elect a king, reinstating the Historical Constitution, we believe that Prince Henry of Wales should be on the top of the list of the possible candidates. With him, as a King elect, (if that election ever happens), Hungary will be able to become a member of the British Commonwealth,

which should be a safe‐guarding warranty of not being involved again on the wrong side, participating in any wicked war‐ gang led by evil dictators and mad men. May the Almighty God give joy and prosperity to the succeeding Hungarian Kingdom, whenever she comes. So Be It. Attila L. Gyorgy Montreal, QC, Canada‐

www.fastingprayerofferingfortransylvania.blogspot.ca

Kedves mindenek,a magyar református anyaszentegyház montreálban szolgáló egyik lelkészeként imádság­böjtöt tartok. Böjti formában imádkozom két székelyföldi középiskoláért Erdélyben, Romániában. 1. Római Katolikus Teológiai Líceum, Marosvásárhely, Maros megye, Románia 2. A Református "Székely Mikó Kollégium" Sepsiszentgyörgyön, Kovászna megye, Románia A böjtölés módja a szilárd ételtől való tartózkodás, táplálékbevitel csak folyadékban. A böjtölés időtartama meghatározatlan, ahogy a Lélek engedi. A böjti imádság nem tartalmaz semminemű politikát, és sehol, semmilyen ország vezetésétől nem kér semmit, kivéve az Egyetlent, a Mennyei Hatalmat. Mindazonáltal, mi (akik velem együtt imádkoznak bármilyen formában) imádkozunk minden népből való minden hivatalban levőért, aki jó akaratával segíthet eme két iskola ügyének megoldásában. Imádkozunk azért, hogy a Jó Isten tegyen bennünket alkalmassá arra, hogy az egész romániai restitúciós folyamatban a népek közötti béke, a szeretet, az igazságosság isteni alapelvei szerint járjon el mindenki. Hadd épüljön testvériség és barátság a méltányosság és megegyezés útján. A böjti ima kezdete 2017. november 26. Vasárnap. 2017. december 24­én lapzártakor a böjti imádság a 29. napján tart. György L. Attila ­ Soli Deo Gloria ­

Profile for Montreal Reformed

Gyülekező 2017 Karácsony  

a GYÜLEKEZŐ protestáns diaszpóra magazin 2017. karácsonyi száma

Gyülekező 2017 Karácsony  

a GYÜLEKEZŐ protestáns diaszpóra magazin 2017. karácsonyi száma

Profile for hunited
Advertisement