Page 8

beavatkozzon mellettük a külső, politikai szabadság és függetlenség visszanyerése érdekében. Mindez a lelki előkészület azért kellett volna, hogy más formában megismétlődhessen az, ami Mózes idejében történt: az Egyiptomból való csodás szabadulás és az ígéret földjének, Kanaánnak isteni segítséggel való birtokba‐vevése. Jézus teológiájában népe bűnei olyan akadályt képeztek, aminek eltisztítása nélkül Isten nem fogja megsegíteni népét politikai függetlensége visszaszerzésében. Népe bűne akadályozza az isteni beavatkozást, szabadítást. Jézus ebben a próféták és Keresztelő János teológiáját követte. Népe végül is elvetette a jézusi utat és modellt – nem akart megtérni. Jézus ezt látva vállalta a legvégső áldozatot: önmagát, mint népe bűneiért való engesztelő áldozatot – a kereszten való szenvedését és halálát ajánlotta fel Istennek váltságul. Ám népe ezt sem fogadta el – nem tért meg – és az egek kapui zárva maradtak: nem szálltak le Isten seregei a választott nép megszabadítására. Jézus messiási működésével szembeni negatív magatartásukban bizonyára meghatározó volt a makkabeusi szabadságharc sikerének emléke, amelyet nem előzött meg semmiféle vallási megtérés a próféták felfogása és értelmezése szerint. A nép és a hamis messiások ezt a makkabeusi huszárvágást akarták megismételni – megtérés és lelki megtisztulás nélkül – s az eredmény minden új lázadás esetében nemzeti tragédia volt: 70‐ben és 135‐ben. Jézus követőinek – az Egyház népének – a Mester példája kötelező erejű. Népe és nemzete iránti elkötelezettség nélkül az Egyház vagy csak egy kultikus közösséggé degradálódik, amely tévesen azt hiszi, hogy egy folytonosan és állandóan bemutatott formális liturgia‐ istentisztelet az amit Isten kíván, vagy egy olyan vallási társasággá,

amely fő céljának önmagát teszi meg s fő tevékenységét tagjai valláserkölcsi tökéletességre való csiszolásában véli megtalálni. Ez utóbbi esetben az Egyház egy önmaga körül forgó, befelé néző vallásos közösséggé deformálódik, amelynek nincs semmiféle felelőssége a kivülállók, a saját népe és nemzete felé. Mindkét esetben az Egyház inkább nevezhető egy mai Qumráni Szektának mint Jézus Krisztus Egyházának. A Magyar Református Egyház ötszáz éves történelme folyamán mindig nemzeti és nem pártpolitikát űzött. Soha nem ment el közömbösen áldozatul esett népe mellett, mint a példázatbeli pap és lévíta, hanem az Irgalmas Samaritánus példája nyomán mindent megtett és megtesz a sok sebből vérző nemzete szenvedéseinek enyhítésére. A magyar helyzet Ami a magyar egyházakat illeti, elmondható, hogy mindig igyekeztek a krisztusi példát követni és népük mellé állni a szükség, baj és nemzeti tragédiák idején. Ezt tették a távoli múltban a népük megmaradásáért és identitásának megőrzéséért, s ez a fajta szolgálatuk folytatódott a lezárult évszázadban is. Az I. világháború utáni trianoni békediktátum sokkjából az egyházak segítették magához térni a népet. Ez a sokk a történelmi ország kétharmad részének elvesztése és 3.5 millió magyarnak kisebbségi sorba döntése, idegen uralom alá való hajtása nyomán következett be. A csonkaország területén a két világháború közötti időben az egyházak megerősödtek lelkiekben és anyagiakban, valamint szervezeteikben is. Lelki ébredés indult meg, amely a II.világháború elvesztése után a szovjet megszállás kezdeti éveiben jutott tetőpontjára. Ez gondviselésszerű volt, mert felkészítette az egyházakat a militáns ateista kommunizmus hitet, engedelmességet és a

­8­

néphez való hűséget megpróbáló hosszú évtizedeire. Ebben a periódusban az Egyház az elszegényedés, az üldözés idejét élte és a megsemmisülés felé vezető utat járta. De még így is hű maradt küldetéséhez: hirdette az igét, mely által népében vígasztalást, bátorítást és reményt tudott ébreszteni, életben tartani és erősíteni. Az elszakított területeken élő egyházak igen fontos szolgálatot végeztek és végeznek a nemzeti kisebbségbe került magyarság lelki erősítésében, kultúrája és identitása megtartásában. A többségi nép által lenézett, kifosztott, másodrendü állam‐ polgárrá degradált, ellenségként kezelt és felszámolásra ítélt magyar nemzeti kisebbségnek utolsó védőbástyájaként az Egyház maradt meg. Ha Egyháza nem lett volna, az utódállamokban lévő magyar kisebbség már régen megsemmi‐ sült volna: nyomtalanul beolvadt volna az őt uraló többségi nemzetbe. Erdélyben az Egyház nem csak ezt a fontos magyarságmentő szolgálatot végezte. A szikra, ami Romániában a kommunista rendszert megdöntő forradalmat lángra lobbantotta, a temesvári református gyülekezetből pattant ki 1989 végén.

Néhány tanulság:

1. Nyivánvaló, hogy az Egyház mind az ótestamentumi, mind pedig az újtestamentumi történelme során, viszontagságain át, küldetésének egyik esszenciális részeként a mai napig is mindig pozítív és nélkülözhetetlen nemzetpolitikát folytatott. 2. Pártpolitikát, mint olyat, az Egyház nem űzhet annak megosztó volta miatt. 3. A pártok politikájától azonban elvárja, hogy az szükségképpen hordozzon egy egészséges nemzetpolitikát, mely nem agresszív, hanem más amely csupán megvédi azt ami neki adatott és kűzd az illegálisan elvett javai visszaszerzéséért.

Profile for Montreal Reformed

Gyulekezo 11 cor  

GYÜLEKEZŐ protestáns diaszpóra magazin 11. száma 2017. szeptember 29-re kissé korrektúrázva some grammar, typing, structure corrections wer...

Gyulekezo 11 cor  

GYÜLEKEZŐ protestáns diaszpóra magazin 11. száma 2017. szeptember 29-re kissé korrektúrázva some grammar, typing, structure corrections wer...

Profile for hunited
Advertisement