Page 7

cizmus, majd az ateizmussal karöltve megjelentek az istentelen és emberellenes ideológiák mint a fasizmus és a kommunizmus s legújabban a kozmopolitizmus – hozván világháborúkat, genocí‐ diukmokat, globális migrációt, felfordulást és igazságtalan békediktátumokat. (NB. Iszlám talajon mindez nem fordulhatott volna elő, mert ott mindmáig “tűzzel és vassal” megőrizték a vallás, a társadalom és a politika egységét). Jézusnak – mint minden zsidó kortársának, bizonyosan voltak határozott politikai nézetei. Szolgálata elején a názáreti zsinagógában mondott beszéde a messiási programbeszéd (Lukács 4: 16‐21) az első látásra is politikai programbeszéd. Mi más lehet az, amely a “foglyoknak szabadulást”, a “lesúlytottaknak szabadonbocsá‐ tást” hirdet? Azonban ezekről nyíltan nem beszélhetett később a maga küldetése és mozgalmának veszélyeztetettsége nélkül – miután ellenségeinek száma nőtt. Ám közvetve, képekben, hasonlatokban és példázatokban – tehát burkoltan – ezekről beszélt. Azt a technikát használta, amit a diktatúrák ellenfelei is használtak korunkban: olyan képeket, hasonlatokat és példázatokat, melyeknek két értelme volt ‐ egy direkt és egy indirekt. A legrégibb evangélium, a Márk írása szerintiben Jézus magát csupán mint “Embernek fiát“ nevezte meg (például Márk 8:38) s nem mint Messiást, aki valójában volt, mert ez azonnali veszéllyel járt volna önmagára és mozgalmára. Az “Embernek fia” megnevezés kivülállóknak hétköznapi kifejezés volt, melyben nem volt semmi veszélyes. Azonban a zsidóknak az “Embernek fia” név Dániel könyve értelmében (7:13) apokaliptikus jelentéssel bírt. Az is Jézus óvatosságára utal, hogy Cézárea Filippinél ‐ tehát római fennhatóság alatt nem álló

területen kérdezi meg tanítványait: “Ti kinek mondotok engem?” Itt hangzik el Péter válasza: ”Te vagy a Krisztus” – “és rájuk parancsolt, hogy senkinek ne beszéljenek róla” (Márk 8: 29‐30). Politikai célzatú Jézusnak az a mondása, amiben panaszolva mondja: “A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Ember fiának nincs hova fejét lehajtania” (Lukács 9:58). E mondás direkt – elsődleges – értelme Jézus figyelmeztetése hontalanságáról, amikor egy tanítványának jelentkező emberhez beszél. Ám a mondásnak indirekt – rejtett politikai értelme is van. A rókákkal itt az állítólag vörös haju Heródesre (vesd össze a.32. verssel), családjára és udvaroncaira céloz, az égi madarakkal pedig a vele titkosan szövetséges főpapokra és a római hadijelvényre, a sasra utal. Egy másik mondásában Jézus óvja övéit: “Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és a Heródes kovászától” (Márk 8:l5). A kivülállóknak ez a mondás nem hordozott semmiféle veszedelmes gondolatot. Az is lehet, hogy e rébuszos mondásnak talán valamiféle liturgikus értelmet tulajdonítottak. Ámde a zsidóknak, akik járatosak voltak a rabbinus irodalom kifejezéseiben, a kovász a romlás s az ördög szimbóluma volt. Ezek Jézus mondását úgy érthették, hogy óvakodniuk kell a farizeusok lélekrombolásától s Heródes életrombolásától. Jézus ezeket a figyelmeztetéseket nem mondhatta el direkt ‐ nyílt beszédben súlyos következmények nélkül. Jézusnak az Irgalmas Samaritá‐ nusról mondott példázata is tartalmaz ilyen kettős üzenetet (Lukács 10:30‐35). Az elsődleges – direkt üzenet az, ami a felszínen van: segíteni kell az áldozatul esett felebaráton; időt, energiát, anyagiakat nem kímélve meg kell menteni a szerencsétlenül járt embert.

­7­

Keresztyén nemzedékek korokon át így értelmezték ‐ és helyesen, e példázat üzenetét. Ebből fakadt a keresztyén szeretetszolgálat intézménye. Ám van ennek a példazatnak egy indirekt, mélyebben fekvő szimbólikus, rejtett üzenete is, amit a korabeli zsidó hallgatóság megértett, de rejtve maradt minden e közösségen kívülálló idegenek előtt. Ez pedig a következő: a kirabolt, majdnem halálra vert, vérző, az út porában tehetetlenül vergődő áldozat nem más mint maga a zsidó nép amely az elkerülhetetlen végét, a halálát várja. A rablók, akik kifosztották, s halálra sebezték, nem mások, mint a római hódítók. Az áldozatot látó s amellett közömbösen elhaladó pap és lévíta nem más mint a nép vezetői: a papok és a klerikusok, akiknek kötelessége lett volna segítséget nyújtani, de ezt nem tették. Értették ezt Jézus ellenfelei is, de nem tudtak ellene belőle vádat kovácsolni Jézus ellen, mert Jézus nem nevezte meg expressis verbis sem a népet, sem a rómaikat, csupán a klerikusokat marasztalta el – de ez a rómaiak előtt nem volt főbenjáró bűn. A példázatbeli irgalmas samaritánus: Jézus – efelől mindig is megvolt az egyetértés a teológusok között. Ő volt az aki járt az emberek között, vígasztalt, bíztatott és jót cselekedett: bűnt bocsátott, lelkeket tisztított és betegeket gyógyított. Ám ő nemcsak az egyes, szolgálatára szoruló embereken segített. Jézus egész népét akarta szolgálni, a rabságban, kizsákmányolásban levőt, a kifosztottat és halálra szántat. Ő népe felszabadítására törekedett a maga választotta úton és módon, azaz “belüről kifelé” szabaddá tenni népét lelkében.Bűneikből való megtérés, ujjászületés és megszentelődés által alkalmassá, késszé tenni népét arra, hogy Isten közvetlenül

Profile for Montreal Reformed

Gyulekezo 11 cor  

GYÜLEKEZŐ protestáns diaszpóra magazin 11. száma 2017. szeptember 29-re kissé korrektúrázva some grammar, typing, structure corrections wer...

Gyulekezo 11 cor  

GYÜLEKEZŐ protestáns diaszpóra magazin 11. száma 2017. szeptember 29-re kissé korrektúrázva some grammar, typing, structure corrections wer...

Profile for hunited
Advertisement