Page 6

Jézus előre megsejtette azt, hogy a nép nem fogja az ő messiási eszméjét elfogadni és csalódottan el fogja vetni. Így őreá szenvedés és halál fog várni. Jézus népe messiása – szabadítója akart lenni. Azonban teológiája, terve és módszere egészen más volt mint az előtte élt vagy az utána feltűnt messiásoknak. Nem lehetett kétséges előtte, hogy a lelki felszabadulás után el fog következni a politikai szabadulás ideje is. Ám népe nem értette ezt és elvetette őt és vele együtt ezt a fajta megoldást. Egy leigázott kis nép, vagy idegen uralom alatt élő népcsoport fennmaradásához, túléléséhez Jézus szabadítási módszerét alkalmazni, azt követni, ‐ döntő fontosságú. Itt lesz nyilvánvaló az Egyház elsődleges és sajátos szolgálata. Ez abban nyilvánul meg, hogy minden külső elnyomás, sanyarú sors, megvetett állapota ellenére az a nép belülről szabad lehet. Ez az Egyház hűséges és tiszta igehirdetése által történhet meg, amely felszabadít a bűnöktől, eloszlatja a reménytelenséget; ébren tartja a hitet egy jobb jövő felől; segít elhordozni a mindennapi élet keresztjeit, amelyeket mások raknak vállukra; hitet ad és táplál az általános hitetlenség idején; tartja az erkölcsi gerincet az emberekben egy alapjában véve erkölcstelen világban; utat kínál akkor, amikor nincs más út; élettel bíztat amikor az élet már‐már kihunyóban van; az igazságot tartja ébren egy világban, amelyben igazságtalan‐ ság uralkodik; belső, lelki szabadságot teremt a külsőleg rabságban és elnyomásban élő emberekben. Krisztusnak ez az útja a túlélésnek és a megmaradásnak az útja minden korok minden elnyomott népe vagy népcsoportja számára. A történelem számos példát szolgáltat erre. Mi lett volna a magyarságból a török idők másfél évszázada alatt, ha a reformált egyház papjai nem

gyűjtötték volna egybe az erdőkbe, mocsarakba, lápos vidékekre menekült embereket, s nem öntöttek volna beléjük lelket? Bizonyára már régen eltűntünk volna. Mi történt volna a magyarsággal a német elnyomás négy évszázada alatt, ha az Egyház papjai nem a nemzeti nyelven hirdetik az igét? Már régen elnémetesedtünk volna. Mi történt volna a trianon utáni elszakított magyarsággal az utódállamokban, ha az Egyház nem gyűjtötte volna őket össze a templomban mint utolsó védőbástyában? Már régen beolvadtak volna a többségi nemzetbe. Egy lelkében szabad nép nem lehet sokáig rab: a belső szabadság megteremti a külsőt is. Ha Jézusnak politikai céljai is voltak népe életére nézve – túl a közvetlen belső, lelki szabadság elérésén, mintegy második lépésként. Miért nincsenek ezek nyomatékosan feljegyezve az evangéliumokban? Az erről való hallgatásanak komoly okai lehettek. Az egyik ok politikai. Jézus maga sem beszélt erről nyíltan, mert ez túl veszélyes lehetett volna. Előtte volt Keresztelő János tragikus példája, aki Heródest nyíltan kritizálta erkölcstelen‐ ségéért, amiért Jánosnak fejét vették (Máté ll: l‐l2). A római uralom alá került népek tagjai részéről a legenyhébb kritika is főbenjáró bűnnek számított. Ellenfelei szerették volna, ha Jézus nyíltan szólna a rómaiak ellen. Ha ezt megtette volna, könnyű lett volna őt végleg elhallgattatni s Keresztelő János sorsára juttatni. Tőrbecsaló volt az adópénzről felvetett kérdés: “Szabad‐e a császárnak adót fizetni?” (Máté 22:l7). Ha Jézus azt feleli, hogy nem szabad – a rómaiak tudtára hozva ő már másnap börtönben űlt volna lázítás vádjával. Ha Jézus azt feleli, hogy szabad adót fizetni – úgy a római elnyomók barátjának vádjával

­6­

elveszítette volna a nép szimpátiáját – a nép árulójának tekintették volna. Ám Jézus diplomatikus felelettel kivágta magát, s nem tudták megvádolni az ellenfelei. Végül azért mégis sikerült politikai vádakat felhozni ellene Pilátus, a római helytartó előtt: hogy a népet félrevezeti, tiltja a császár adójának fizetését, s ő magát király Krisztusnak mondja (Lukács 23: 2). Ez megpecsételte Jézus sorsát.

Teológiai megközelítés

A másik ok teológiai volt. Az evangéliumok irói a maguk teológiai felfogása szerint szerkesztették munkájukat és eszerint csoportosították Jézus életének eseményeit, mondásait. Az evangéliumok írásának időpontjában veszélyes lett volna a fejlődő keresztyén egyházra – amelyet keletkezésétől fogva mindig is üldöztek – további anyagot szolgáltatni még komolyabb üldözéséhez azzal, hogy Jézus politikai célját – népe felszabadítását– nyíltan emlegetik. Ilyen okok miatt kezdődött el Jézus politikai üzenetének elspiritualizálása. Így állt össze Krisztusnak máig is használatos képe, aki kizárólag az emberek lelki szabaddá tételével törődik, aki megváltás révén megszabadítja őket a bűntől és annak kárhozatos következményeitől. A csonka Krisztus‐kép azt eredményezte, hogy a keresztyén teológia lemondott a politika dimenziójáról. Igaz, hogy keresztyén császárok és királyok uralkodtak a keresztyén népek felett évezredeken át. Ám ezeknek vajmi kevés köze volt a teológia elveihez, principiumaihoz, legfejebb annyi, hogy “Isten kegyelméből” uralkodtak. Uralkodásuk elvei messze estek a keresztyén teológiától, de közel voltak Machiavelli nézeteihez. Persze jöttek mások is. Előbb keresztyén talajon megjelent az ateizmus, azaz önmaga tagadása. Amikor a filozófia elszakadt keresztyén gyökereitől, megjelent a szkepti ‐

Profile for Montreal Reformed

Gyulekezo 11 cor  

GYÜLEKEZŐ protestáns diaszpóra magazin 11. száma 2017. szeptember 29-re kissé korrektúrázva some grammar, typing, structure corrections wer...

Gyulekezo 11 cor  

GYÜLEKEZŐ protestáns diaszpóra magazin 11. száma 2017. szeptember 29-re kissé korrektúrázva some grammar, typing, structure corrections wer...

Profile for hunited
Advertisement