Page 1

G yü l e k e z ő p ro t e s t á n s d i a s z p ó ra

POLI

2017. szeptember 29

TIKA ?


2017. szeptember 29.

IMPRESSZUM

https://www.facebook.com/ Gyülekező‐235072910212529

Gyülekező antológia jellegű protestáns szöveggyűjtemény a magyar diaszpórából az öt lakott kontinensen tördelő : György L. Attila Montreal, QC, Canada email:montreformed@gmail.com web: gyulekezo.blogspot.com

...................................... protestáns lelkészek írásait javítás és rövidítés nélkül adjuk közre * kézIratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza mint lingua franca, angol nyelvű írásokat is közlünk * beküldött írásért honoráriumot nem áll módunkban fizetni, sem bármilyen költségtérítést eszközölni, * a megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a GYÜLEKEZŐ hitvallási, filozófiai vagy társadalom‐ kritikai álláspontját, * a közlésre került írásokért a szerzők maguk vállalnak mindennémű felelősséget. * ha egyéb megjegyzés nincs a képek a wikipediaról és a pixabayről származnak

https://sites.google.com/site/kanadaivigyazo/gyulekezo

TARTALOM:

Rev. Dr. Pungur József : EGYHÁZ ÉS POLITIKA 4­9. oldalakon

" Mi történt volna a magyarsággal a német elnyomás négy évszázada alatt, ha az Egyház papjai nem a nemzeti nyelven hirdetik az igét? Már régen elnémetesedtünk volna. Mi történt volna a trianon utáni elszakított magyarsággal az utódállamokban, ha az Egyház nem gyűjtötte volna őket össze a templomban mint utolsó védőbástyában? Már régen beolvadtak volna a többségi nemzetbe. Egy lelkében szabad nép nem lehet sokáig rab: a belső szabadság megteremti a külsőt is. "

Nt. Lizik Zoltán: EGY A KENYÉR 10. oldalon "megkérdezem, kedves testvérek, ismeritek ti, tudtok‐e a Magyarok Kenyere Programról? "

Nt. Lizik Zoltán: NAGY JEL AZ ÉGEN 11­12. oldalakon

" Az utolsó időket is jelzik majd az égitestek. Ebben bízhatunk. Figyeljük őket? A tudósok igen! Lesz egy nagy jel az égen. Ez egy olyan együtt állás, amire eddig nem volt példa. A szűz csillagképben legyen jelen a Nap, a Hold, a 12 csillaggal, jelen legyen a Jupiter, a királybolygó, a tűzvörös sárkány, ez egy üstökös, hosszú farka van, a csóva hosszú, messzire világít. "

György L. Attila: 13­16.old. MAGYAR ALGORITMUS

"A madáchi tragédia Goethe utánzata csupán egy színpadi sóhajtás az ezeréves magyar identitás‐katasztrófához képest. Vesztettünk Magyar Istent, vallást, történelmet, nyelvet, kultúrát, magyar jogszokást, társadalmat, tradíciót, gazdálkodási rendet, magyar tulajdoni viszonyokat a római rabszolgaság germanizált változatáért cserébe, amit feudalizmusnak hívunk."


EGYHÁZ ÉS POLITIKA Az utóbbi időben megint előtérbe került ez a kérdés, mely úgy vetődött fel, hogy politizálhat‐é az egyház? Ismeretes, hogy a kommunista időkben az állampárt felelete egyértelmű és világos volt: az egyház ne űzzön önálló politikát, hanem vonuljon a templom falai közé és foglalkozzon a maga sajátos vallási dolgaival. Ha mégis politizálni akar, akkor tegye ezt “a szocializmus és világbéke építésének előmoz‐ dítására” – s akik erre hajlandók voltak, ehhez minden segítséget meg is kaptak a pártállamtól. A rendszerváltás hajnalán az egyházak azt remélték, hogy lehull kezükről ez a béklyó is és legalább nemzetpolitikai kérdé‐ sekben hallathatják szavukat. Csakhamar kiderült, hogy a nagyreményű rendszerváltásból csupán egy kártékony rendszermódosítás sikeredett, s a látszólag vesztes régi rendszer erői a megőrzött gazdasági, média hatalmukra és hálózati kapcsolatukra támaszkodva kaméleoni színváltozással mint szocialista, demokrata és liberális pártformációk jelentek meg az új politikai palettán. A hatalmat megkaparintva ott folytatták ahol abbahagyták. – annyi különbséggel, hogy most már nem a megbukott keleti, hanem az új nyugati hatalmak hűséges és skrupulózus nélküli kiszolgálóivá lettek. Kedvenc szórakozásukat, az egyházak gyötrését is tovább folytathatták, most ugyan nem a kommunista‐ateista ideológia, hanem a kozmopolita‐ateista eszmék alapján. Megkezdődött az egyházak visszaszorítása templom falai közé, s rászorítása, hogy

hagyjanak fel a politizálással, mivel ez – szerintük – összeegyezhetetlen a vallási‐ hitélettel, s egyébként is, ennek művelése a politikai osztály privilégiuma. Valóban, pártpolitizálás méltatlan az egyházhoz, mert híveit megosztja. Igen ám, de ezzel együtt egy füst alatt azt követelni, hogy az egyház hagyjon fel a nemzetpolitizálással is – ez már az egyház küldetésének egyik lényeges szegmensét érinti. Az egyháznak minden korban egyik feladata és szolgálata volt védeni annak a népnek esszenciális érdekeit, amelyből vétetett s amelynek szolgálatára hivatott. Gondoljunk csak korunk nagy egyházi vezetőire: egy Mindszenty Józsefre, egy Márton Áronra, egy Ravasz Lászlóra vagy egy Ordass Lajosra. Mindegyiküknek biblikus, hitvallásos és meghatározott nemzetpolitikája volt, s amellett a végsőkig kiálltak, meghurcolta‐ tást, börtönt, szenvedést és félreállítást is vállalva. Miért voltak ők nagyok, s azok ma is? Konzervatívságból? Hazafiasságból? Makacsságból? Nem, hanem mindenek előtt hitükből fakadó, nemzetük sorsa iránt érzett felelősségükből, azaz nemzetpolitikájukból.

Lássuk ennek alapjait.

teológiai

A próféták népük élő lelkiismeretei voltak s a nemzetpolitika elkötelezettjei. A papok feladata a templom oltára körüli szolgálat, s a népnek a mózesi törvényekre való tanítása, tehát a vallási élet fenntartása volt. Eközben a próféták Ámóstól Dánielig ontották dörgedelmes ítéleteiket, amikor népük hűtlenségét tapasztalták vallásuk, saját népük és Istenük iránt. Nem szüntek meg figyelmeztetni a

­4­

népet, hogy amennyiben nem tartják meg Istennel való szövetségüket, akkor ez elkerülhetetlenül népük végső pusztulásához vezet. A próféták népük védelmében felemelték szavukat az elnyomó asszír majd a babilóniai birodalom ellen, nem kímélve Egyiptomot s a környező népeket sem, megjósolva azok isteni ítélet által való elpusztulását. (Pld. Ézs. 13,17,18,21,27; Jer.45‐50). A próféták ítélete ‐ mint mindíg – ma is áll minden népet, nemzeti kisebbségeket elnyomó, kizsákmányoló és jogfosztó hatalom ellen – bárhol, s bármilyen politikai rendszerben történjék is ez. A próféták bátorító szava ma is bíztatás és bátorítás minden elnyomott kis‐népnek és nemzeti kisebbségnek, hogy tragikus helyzetük nem tart örökké, s hogy eljön a szabadulás órája. A hellénizmus újabb veszedelmet jelentett a zsidóságnak (Kr.e. 300 ‐ Kr.u.300). Ez újfajta, ám sokkal veszedelmesebb ellenség volt: a szellemet, a lelket és a vallást támadta meg. A hellénizmus kozmopolitizálni akarta az akkor ismert világ népeit. Mindenki görög lehet – tehát legyen is görög. Felejtsék el barbár nyelvüket, vetkezzék le ősi szokásaikat, hagyják el ósdi törvényeiket, nőjenek ki törzsi vallásaikból, vegyék át a korszerű, modern divatot az öltözködésben, s az építkezésben kövessék a nagyszerű görög stílust. Summázva: veszítsék el a népek nemzeti identitásukat, kultúrájukat, vallásukat s olvadjanak be a a nagy hellén társadalomba. Ennek a mozgalomnak a zsidóságot fenyegető halálos veszélyét látták meg a nép szellemi vezetői – a törvenytudók, az írástudók és a papok – s igyekeztek mindent megtenni, hogy népük hagyományát, vallását és identitását megőrizzék – tehát népüket megmentsék a hellénizmus nagy kohójában való megsemmisüléstől.


Nem véletlen, hogy ebben a korban keletkezett például Dániel könyve az Ótestamentum legfiatalabb könyve valamikor a Kr.e. II.‐ik században a makkabeusi szabadságharc körüli időkben. Dániel és három társa tántoríthatatlan hűsége hitükhöz és vallásukhoz (1‐6 részek) követésre buzdító példa lett a hellénizmus kísértése, veszedelme, a pogány uralkodók kényszerítései közepette. A 7‐l2. részek pedig, melyek a világbirodalmak bukásáról jövendölnek, a politikai elnyomás alatt vergődő népnek a reménységét voltak hivatva táplálni: az elnyomó birodalmak ideje meg van számlálva s azoknak bukása közel van. Dániel könyve nem más, mint vallási traktátus, amelynek célja az egzisztenciális fenyegetett‐ ségben élő népben megtartani a hitet, a lelket, az atyák vallásához való ragaszkodást s Jahvehhoz való töretlen hűséget. Ezeknek a fényében érthetjük meg a makkabeusi szabadságharc kítörését és sikerét, aminek következménye az volt, hogy a zsidó nép több mint száz évig szabadságban élhetett a Hasmóneus dinasztia uralkodói alatt. Ez az időszak Kr.e. 63‐ban ért véget amikor Pompeius római generális a római birodalom fennhatóságát kiterjesztette a zsidó állam fölé. Nem véletlen az sem, hogy Jézus idejében Dániel könyve volt a legnépszerűbb prófétai könyv: belőle bátorítást és bíztatást kapott az idegen uralom alatt élő kicsiny nép. Dánel könyve ma is érvenyes üzenetet hordoz minden leigázott vagy kisebbségi sorban élő és létében veszélyeztetett népcsoportnak. Ez pedig a következő: Ha egy idegen uralom alatt levő népcsoport fenn akar maradni, akkor meg kell őriznie minden áron identitását, önazonosságát, vallását még akkor is, ha ezért egzisztenciális veszélybe kerülne, mert sajátos jellegük feladása

menthetetlenül az önmagukról való lemondást, azaz saját halálos ítéletük aláírását jelentené. Ez pedig azt jelenti, hogy vállalják a nyomtalanul való eltünést – beolvadás révén – az őket uraló többségi népbe, annak nyelvébe, szokásaiba, vallásába, erkölcsébe, kultúrájába és vérébe. Mindez pedig teológiailag nem más, mint nyílt lázadás egy isteni predestinációs akarat ellen, amely sajátos módon teremtett és alakított ki minden népet, kiszabva útját, sorsát és küldetését, amelyet vállalnia kell azon elszakított csoportjainak is amelyek idegen népek között kisebbségi sorban kénytelenek élni.

A politikai megközelítés

Jézus Krisztus személye körül is vita folyik arról, hogy ő mennyiben volt politikus egyéniség. Vannak akik ezt tagadják, mondván, hogy őt az emberiség megváltása érdekelte és nem a politika. A helyzet azonban sokkal árnyaltabb. Nyilvánvaló, hogy korának történelmi eseményei hatással voltak Jézus messiási öntudatának fejlődésére. Mint minden korabeli zsidó, Jézus is tisztán látta és fájlalta népe leigázott, kizsákmányolt, rabságban tartott állapotát, és nagyon is tudatában volt népe türelmetlen és égő messiás‐ váradalmának. Ő is, mint kortársai, szembe találta magát a nagy kérdéssel: hogyan lehetne népe helyzetén változtatni? A szabadulást ő is, mint kortársai, egy Istentől küldött Messiás ‐ egy új Mózes, egy új Dávid, egy új Júdás Makkabeus ‐ megjelenésében vélte megvalósít‐ hatónak, aki egy új, nagy mozgalomnak az élére áll s győzelemre vezeti Isten népét. Végül is hosszú, titkos és misztikus fejlődés folyamán Jézus elérkezett annak felismeréséhez, hogy ő a megígért és Istentől küldött Messiás. Messiási mivolta elkendőzésével Jézust egy napig sem fogadták volna el kortársai. Jézusnak tisztáznia kellett, hogy

­5­

milyen típusú messiás legyen. Ez történt meg megkísértése idején, a negyven napos böjt alatt a pusztában (Máté 4:1‐10). Három messiási típus jelent meg előtte kísértés formájában: a köveket kenyérré változtató messiás; a népet ámulatba ejtő, hihetelen mutatványok által működő messiás; s végül megjelent előtte a politikai messiás képe. Jézus elvetette ezeket, s döntött egy újtípusú lelki ‐ spirituális messiás mellett. Ez azt jelentette, hogy Jézus változtatott a messiási módszeren. Eddigelé ‐ s azóta is‐ a “messiások” “kívülről befelé” dolgoztak, azaz mindig előbb kívülről, fizikailag akartak szabaddá tenni egy népet vagy népcsoportot: megszabadítani az elnyomóktól, rabtartóktól, rajtuk uralkodóktól és kizsákmányolóktól. Azt feltételezték, hogy a politikailag szabaddá tett nép aztán majd belülről ‐ lelkileg is szabaddá teszi magát. Minden régi és új forradalom és szabadságharc ezt a modellt követte – és legtöbbje kudarcban végződött, mert a politikai szabadságot nem tudta követni a lelkileg szabaddá válás. Mindig pont a fordítottja történt: lelki emelkedés helyett lelki és erkölcsi romlás következett, ami aztán aláásta a megszerzett szabadságot. Ezen az úton a szabadság anarchiává züllött, ami a nép vagy népcsoport végső pusztulásának biztos előjele volt. Jézus módszere más volt. Ő előbb lelkileg akarta megszabadítani népét a bűn megkötöző és romboló hatalmától. Tudván azt, hogy egy belülről, lelkileg szabaddá tett népet nem lehet sokáig külső rabságban tartani, mert az előbb‐ utóbb kivívja politikai független‐ égét is, s meg is tudja őrizni azt. Ez új módszer volt, egy teljesen új messiási koncepció. Jézus üzenete is a megtérés volt, a keresztelőjánosi és prófétai üzenet egyenes folytatása ‐ de ő tovább ment volna: a külső szabadságig.


Jézus előre megsejtette azt, hogy a nép nem fogja az ő messiási eszméjét elfogadni és csalódottan el fogja vetni. Így őreá szenvedés és halál fog várni. Jézus népe messiása – szabadítója akart lenni. Azonban teológiája, terve és módszere egészen más volt mint az előtte élt vagy az utána feltűnt messiásoknak. Nem lehetett kétséges előtte, hogy a lelki felszabadulás után el fog következni a politikai szabadulás ideje is. Ám népe nem értette ezt és elvetette őt és vele együtt ezt a fajta megoldást. Egy leigázott kis nép, vagy idegen uralom alatt élő népcsoport fennmaradásához, túléléséhez Jézus szabadítási módszerét alkalmazni, azt követni, ‐ döntő fontosságú. Itt lesz nyilvánvaló az Egyház elsődleges és sajátos szolgálata. Ez abban nyilvánul meg, hogy minden külső elnyomás, sanyarú sors, megvetett állapota ellenére az a nép belülről szabad lehet. Ez az Egyház hűséges és tiszta igehirdetése által történhet meg, amely felszabadít a bűnöktől, eloszlatja a reménytelenséget; ébren tartja a hitet egy jobb jövő felől; segít elhordozni a mindennapi élet keresztjeit, amelyeket mások raknak vállukra; hitet ad és táplál az általános hitetlenség idején; tartja az erkölcsi gerincet az emberekben egy alapjában véve erkölcstelen világban; utat kínál akkor, amikor nincs más út; élettel bíztat amikor az élet már‐már kihunyóban van; az igazságot tartja ébren egy világban, amelyben igazságtalan‐ ság uralkodik; belső, lelki szabadságot teremt a külsőleg rabságban és elnyomásban élő emberekben. Krisztusnak ez az útja a túlélésnek és a megmaradásnak az útja minden korok minden elnyomott népe vagy népcsoportja számára. A történelem számos példát szolgáltat erre. Mi lett volna a magyarságból a török idők másfél évszázada alatt, ha a reformált egyház papjai nem

gyűjtötték volna egybe az erdőkbe, mocsarakba, lápos vidékekre menekült embereket, s nem öntöttek volna beléjük lelket? Bizonyára már régen eltűntünk volna. Mi történt volna a magyarsággal a német elnyomás négy évszázada alatt, ha az Egyház papjai nem a nemzeti nyelven hirdetik az igét? Már régen elnémetesedtünk volna. Mi történt volna a trianon utáni elszakított magyarsággal az utódállamokban, ha az Egyház nem gyűjtötte volna őket össze a templomban mint utolsó védőbástyában? Már régen beolvadtak volna a többségi nemzetbe. Egy lelkében szabad nép nem lehet sokáig rab: a belső szabadság megteremti a külsőt is. Ha Jézusnak politikai céljai is voltak népe életére nézve – túl a közvetlen belső, lelki szabadság elérésén, mintegy második lépésként. Miért nincsenek ezek nyomatékosan feljegyezve az evangéliumokban? Az erről való hallgatásanak komoly okai lehettek. Az egyik ok politikai. Jézus maga sem beszélt erről nyíltan, mert ez túl veszélyes lehetett volna. Előtte volt Keresztelő János tragikus példája, aki Heródest nyíltan kritizálta erkölcstelen‐ ségéért, amiért Jánosnak fejét vették (Máté ll: l‐l2). A római uralom alá került népek tagjai részéről a legenyhébb kritika is főbenjáró bűnnek számított. Ellenfelei szerették volna, ha Jézus nyíltan szólna a rómaiak ellen. Ha ezt megtette volna, könnyű lett volna őt végleg elhallgattatni s Keresztelő János sorsára juttatni. Tőrbecsaló volt az adópénzről felvetett kérdés: “Szabad‐e a császárnak adót fizetni?” (Máté 22:l7). Ha Jézus azt feleli, hogy nem szabad – a rómaiak tudtára hozva ő már másnap börtönben űlt volna lázítás vádjával. Ha Jézus azt feleli, hogy szabad adót fizetni – úgy a római elnyomók barátjának vádjával

­6­

elveszítette volna a nép szimpátiáját – a nép árulójának tekintették volna. Ám Jézus diplomatikus felelettel kivágta magát, s nem tudták megvádolni az ellenfelei. Végül azért mégis sikerült politikai vádakat felhozni ellene Pilátus, a római helytartó előtt: hogy a népet félrevezeti, tiltja a császár adójának fizetését, s ő magát király Krisztusnak mondja (Lukács 23: 2). Ez megpecsételte Jézus sorsát.

Teológiai megközelítés

A másik ok teológiai volt. Az evangéliumok irói a maguk teológiai felfogása szerint szerkesztették munkájukat és eszerint csoportosították Jézus életének eseményeit, mondásait. Az evangéliumok írásának időpontjában veszélyes lett volna a fejlődő keresztyén egyházra – amelyet keletkezésétől fogva mindig is üldöztek – további anyagot szolgáltatni még komolyabb üldözéséhez azzal, hogy Jézus politikai célját – népe felszabadítását– nyíltan emlegetik. Ilyen okok miatt kezdődött el Jézus politikai üzenetének elspiritualizálása. Így állt össze Krisztusnak máig is használatos képe, aki kizárólag az emberek lelki szabaddá tételével törődik, aki megváltás révén megszabadítja őket a bűntől és annak kárhozatos következményeitől. A csonka Krisztus‐kép azt eredményezte, hogy a keresztyén teológia lemondott a politika dimenziójáról. Igaz, hogy keresztyén császárok és királyok uralkodtak a keresztyén népek felett évezredeken át. Ám ezeknek vajmi kevés köze volt a teológia elveihez, principiumaihoz, legfejebb annyi, hogy “Isten kegyelméből” uralkodtak. Uralkodásuk elvei messze estek a keresztyén teológiától, de közel voltak Machiavelli nézeteihez. Persze jöttek mások is. Előbb keresztyén talajon megjelent az ateizmus, azaz önmaga tagadása. Amikor a filozófia elszakadt keresztyén gyökereitől, megjelent a szkepti ‐


cizmus, majd az ateizmussal karöltve megjelentek az istentelen és emberellenes ideológiák mint a fasizmus és a kommunizmus s legújabban a kozmopolitizmus – hozván világháborúkat, genocí‐ diukmokat, globális migrációt, felfordulást és igazságtalan békediktátumokat. (NB. Iszlám talajon mindez nem fordulhatott volna elő, mert ott mindmáig “tűzzel és vassal” megőrizték a vallás, a társadalom és a politika egységét). Jézusnak – mint minden zsidó kortársának, bizonyosan voltak határozott politikai nézetei. Szolgálata elején a názáreti zsinagógában mondott beszéde a messiási programbeszéd (Lukács 4: 16‐21) az első látásra is politikai programbeszéd. Mi más lehet az, amely a “foglyoknak szabadulást”, a “lesúlytottaknak szabadonbocsá‐ tást” hirdet? Azonban ezekről nyíltan nem beszélhetett később a maga küldetése és mozgalmának veszélyeztetettsége nélkül – miután ellenségeinek száma nőtt. Ám közvetve, képekben, hasonlatokban és példázatokban – tehát burkoltan – ezekről beszélt. Azt a technikát használta, amit a diktatúrák ellenfelei is használtak korunkban: olyan képeket, hasonlatokat és példázatokat, melyeknek két értelme volt ‐ egy direkt és egy indirekt. A legrégibb evangélium, a Márk írása szerintiben Jézus magát csupán mint “Embernek fiát“ nevezte meg (például Márk 8:38) s nem mint Messiást, aki valójában volt, mert ez azonnali veszéllyel járt volna önmagára és mozgalmára. Az “Embernek fia” megnevezés kivülállóknak hétköznapi kifejezés volt, melyben nem volt semmi veszélyes. Azonban a zsidóknak az “Embernek fia” név Dániel könyve értelmében (7:13) apokaliptikus jelentéssel bírt. Az is Jézus óvatosságára utal, hogy Cézárea Filippinél ‐ tehát római fennhatóság alatt nem álló

területen kérdezi meg tanítványait: “Ti kinek mondotok engem?” Itt hangzik el Péter válasza: ”Te vagy a Krisztus” – “és rájuk parancsolt, hogy senkinek ne beszéljenek róla” (Márk 8: 29‐30). Politikai célzatú Jézusnak az a mondása, amiben panaszolva mondja: “A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Ember fiának nincs hova fejét lehajtania” (Lukács 9:58). E mondás direkt – elsődleges – értelme Jézus figyelmeztetése hontalanságáról, amikor egy tanítványának jelentkező emberhez beszél. Ám a mondásnak indirekt – rejtett politikai értelme is van. A rókákkal itt az állítólag vörös haju Heródesre (vesd össze a.32. verssel), családjára és udvaroncaira céloz, az égi madarakkal pedig a vele titkosan szövetséges főpapokra és a római hadijelvényre, a sasra utal. Egy másik mondásában Jézus óvja övéit: “Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és a Heródes kovászától” (Márk 8:l5). A kivülállóknak ez a mondás nem hordozott semmiféle veszedelmes gondolatot. Az is lehet, hogy e rébuszos mondásnak talán valamiféle liturgikus értelmet tulajdonítottak. Ámde a zsidóknak, akik járatosak voltak a rabbinus irodalom kifejezéseiben, a kovász a romlás s az ördög szimbóluma volt. Ezek Jézus mondását úgy érthették, hogy óvakodniuk kell a farizeusok lélekrombolásától s Heródes életrombolásától. Jézus ezeket a figyelmeztetéseket nem mondhatta el direkt ‐ nyílt beszédben súlyos következmények nélkül. Jézusnak az Irgalmas Samaritá‐ nusról mondott példázata is tartalmaz ilyen kettős üzenetet (Lukács 10:30‐35). Az elsődleges – direkt üzenet az, ami a felszínen van: segíteni kell az áldozatul esett felebaráton; időt, energiát, anyagiakat nem kímélve meg kell menteni a szerencsétlenül járt embert.

­7­

Keresztyén nemzedékek korokon át így értelmezték ‐ és helyesen, e példázat üzenetét. Ebből fakadt a keresztyén szeretetszolgálat intézménye. Ám van ennek a példazatnak egy indirekt, mélyebben fekvő szimbólikus, rejtett üzenete is, amit a korabeli zsidó hallgatóság megértett, de rejtve maradt minden e közösségen kívülálló idegenek előtt. Ez pedig a következő: a kirabolt, majdnem halálra vert, vérző, az út porában tehetetlenül vergődő áldozat nem más mint maga a zsidó nép amely az elkerülhetetlen végét, a halálát várja. A rablók, akik kifosztották, s halálra sebezték, nem mások, mint a római hódítók. Az áldozatot látó s amellett közömbösen elhaladó pap és lévíta nem más mint a nép vezetői: a papok és a klerikusok, akiknek kötelessége lett volna segítséget nyújtani, de ezt nem tették. Értették ezt Jézus ellenfelei is, de nem tudtak ellene belőle vádat kovácsolni Jézus ellen, mert Jézus nem nevezte meg expressis verbis sem a népet, sem a rómaikat, csupán a klerikusokat marasztalta el – de ez a rómaiak előtt nem volt főbenjáró bűn. A példázatbeli irgalmas samaritánus: Jézus – efelől mindig is megvolt az egyetértés a teológusok között. Ő volt az aki járt az emberek között, vígasztalt, bíztatott és jót cselekedett: bűnt bocsátott, lelkeket tisztított és betegeket gyógyított. Ám ő nemcsak az egyes, szolgálatára szoruló embereken segített. Jézus egész népét akarta szolgálni, a rabságban, kizsákmányolásban levőt, a kifosztottat és halálra szántat. Ő népe felszabadítására törekedett a maga választotta úton és módon, azaz “belüről kifelé” szabaddá tenni népét lelkében.Bűneikből való megtérés, ujjászületés és megszentelődés által alkalmassá, késszé tenni népét arra, hogy Isten közvetlenül


beavatkozzon mellettük a külső, politikai szabadság és függetlenség visszanyerése érdekében. Mindez a lelki előkészület azért kellett volna, hogy más formában megismétlődhessen az, ami Mózes idejében történt: az Egyiptomból való csodás szabadulás és az ígéret földjének, Kanaánnak isteni segítséggel való birtokba‐vevése. Jézus teológiájában népe bűnei olyan akadályt képeztek, aminek eltisztítása nélkül Isten nem fogja megsegíteni népét politikai függetlensége visszaszerzésében. Népe bűne akadályozza az isteni beavatkozást, szabadítást. Jézus ebben a próféták és Keresztelő János teológiáját követte. Népe végül is elvetette a jézusi utat és modellt – nem akart megtérni. Jézus ezt látva vállalta a legvégső áldozatot: önmagát, mint népe bűneiért való engesztelő áldozatot – a kereszten való szenvedését és halálát ajánlotta fel Istennek váltságul. Ám népe ezt sem fogadta el – nem tért meg – és az egek kapui zárva maradtak: nem szálltak le Isten seregei a választott nép megszabadítására. Jézus messiási működésével szembeni negatív magatartásukban bizonyára meghatározó volt a makkabeusi szabadságharc sikerének emléke, amelyet nem előzött meg semmiféle vallási megtérés a próféták felfogása és értelmezése szerint. A nép és a hamis messiások ezt a makkabeusi huszárvágást akarták megismételni – megtérés és lelki megtisztulás nélkül – s az eredmény minden új lázadás esetében nemzeti tragédia volt: 70‐ben és 135‐ben. Jézus követőinek – az Egyház népének – a Mester példája kötelező erejű. Népe és nemzete iránti elkötelezettség nélkül az Egyház vagy csak egy kultikus közösséggé degradálódik, amely tévesen azt hiszi, hogy egy folytonosan és állandóan bemutatott formális liturgia‐ istentisztelet az amit Isten kíván, vagy egy olyan vallási társasággá,

amely fő céljának önmagát teszi meg s fő tevékenységét tagjai valláserkölcsi tökéletességre való csiszolásában véli megtalálni. Ez utóbbi esetben az Egyház egy önmaga körül forgó, befelé néző vallásos közösséggé deformálódik, amelynek nincs semmiféle felelőssége a kivülállók, a saját népe és nemzete felé. Mindkét esetben az Egyház inkább nevezhető egy mai Qumráni Szektának mint Jézus Krisztus Egyházának. A Magyar Református Egyház ötszáz éves történelme folyamán mindig nemzeti és nem pártpolitikát űzött. Soha nem ment el közömbösen áldozatul esett népe mellett, mint a példázatbeli pap és lévíta, hanem az Irgalmas Samaritánus példája nyomán mindent megtett és megtesz a sok sebből vérző nemzete szenvedéseinek enyhítésére. A magyar helyzet Ami a magyar egyházakat illeti, elmondható, hogy mindig igyekeztek a krisztusi példát követni és népük mellé állni a szükség, baj és nemzeti tragédiák idején. Ezt tették a távoli múltban a népük megmaradásáért és identitásának megőrzéséért, s ez a fajta szolgálatuk folytatódott a lezárult évszázadban is. Az I. világháború utáni trianoni békediktátum sokkjából az egyházak segítették magához térni a népet. Ez a sokk a történelmi ország kétharmad részének elvesztése és 3.5 millió magyarnak kisebbségi sorba döntése, idegen uralom alá való hajtása nyomán következett be. A csonkaország területén a két világháború közötti időben az egyházak megerősödtek lelkiekben és anyagiakban, valamint szervezeteikben is. Lelki ébredés indult meg, amely a II.világháború elvesztése után a szovjet megszállás kezdeti éveiben jutott tetőpontjára. Ez gondviselésszerű volt, mert felkészítette az egyházakat a militáns ateista kommunizmus hitet, engedelmességet és a

­8­

néphez való hűséget megpróbáló hosszú évtizedeire. Ebben a periódusban az Egyház az elszegényedés, az üldözés idejét élte és a megsemmisülés felé vezető utat járta. De még így is hű maradt küldetéséhez: hirdette az igét, mely által népében vígasztalást, bátorítást és reményt tudott ébreszteni, életben tartani és erősíteni. Az elszakított területeken élő egyházak igen fontos szolgálatot végeztek és végeznek a nemzeti kisebbségbe került magyarság lelki erősítésében, kultúrája és identitása megtartásában. A többségi nép által lenézett, kifosztott, másodrendü állam‐ polgárrá degradált, ellenségként kezelt és felszámolásra ítélt magyar nemzeti kisebbségnek utolsó védőbástyájaként az Egyház maradt meg. Ha Egyháza nem lett volna, az utódállamokban lévő magyar kisebbség már régen megsemmi‐ sült volna: nyomtalanul beolvadt volna az őt uraló többségi nemzetbe. Erdélyben az Egyház nem csak ezt a fontos magyarságmentő szolgálatot végezte. A szikra, ami Romániában a kommunista rendszert megdöntő forradalmat lángra lobbantotta, a temesvári református gyülekezetből pattant ki 1989 végén.

Néhány tanulság:

1. Nyivánvaló, hogy az Egyház mind az ótestamentumi, mind pedig az újtestamentumi történelme során, viszontagságain át, küldetésének egyik esszenciális részeként a mai napig is mindig pozítív és nélkülözhetetlen nemzetpolitikát folytatott. 2. Pártpolitikát, mint olyat, az Egyház nem űzhet annak megosztó volta miatt. 3. A pártok politikájától azonban elvárja, hogy az szükségképpen hordozzon egy egészséges nemzetpolitikát, mely nem agresszív, hanem más amely csupán megvédi azt ami neki adatott és kűzd az illegálisan elvett javai visszaszerzéséért.


4. Olyan pártformációktól elhatárolódik, melyeknek nincs határozott, vagy csak vacilláló nemzetpolitikája van. 5. Az Egyház történelme folyamán a tradicionális és következetes nemzetpolitikája révén az egzisztenciájában veszélyeztetett őshonos kisebbség Istentől küldött

védőbástyájává vált. Ezt a szerepét nem adja fel, s ezt a munkáját folytatni kívánja megalkuvás és elvtelen kompromisszumok nélkül. 6. Az Egyház a beolvadás veszélyét elkerülendő igyekszik megvédeni fiataljait idegenajkú, más kultúrkörhöz kötődő és

wikipédia:

A HABSBURG HÁZ TRÓNFOSZTÁSA

Kossuth Lajosnak az 1849. március 4‐i megalázó olmützi alkotmányra született meg válaszként a Függetlenségi nyilatkozat. Már április 12‐én előterjesztette tervét az Országos Honvédelmi Bizottmánynak, de annak tagjai nem voltak elragadtatva az ötlettől. Kossuth azonban az országgyűléstől várt jelentős támogatást, így az április 13‐án tartott zárt országgyűlési ülésen indítványozta az ország függetlenségének kimondását és a Habsburg–Lotaringiai‐ház trónfosztását, ám ekkor még nem sikerült meggyőznie a képviselőket. Az országgyűlés másnap, április 14‐én nyílt ülést tartott, melynek kezdetén egy román képviselő azt javasolta: a nagy ünnepélyességre való tekintettel ne a református kollégium nagytermében, hanem a (Debreceni Református ) Nagytemplomban üljenek össze.

nemzetünket nem szerető fiatalokkal való házasságtól. 7. Az Egyház buzdítja népét temploma, iskolái és kultúr‐és‐ szeretetintézményei fenntartása érdekében. Jubileumi Év Dr. Pungur József Edmonton, AB, Canada

Miután a ház elfogadta az indítványt, Kossuth egy inkább népgyűlésre emlékeztető országgyűlésben terjesztette elő a Magyarország függetlenségének kimondásáról és a Habsburg–Lotaringiai‐ház trónfosztásáról szóló határozat tervezetét. A tömeg lelkesedése gyorsan elvette a határozat ellenzőinek bátorságát. A javaslatot végül a képviselők közfelkiáltással, s nem szavazással fogadták el. Az országgyűlés egyben kormányzóelnökké, egy ideiglenes államfővé választotta Kossuthot. A döntéseket megfogalmazó Függetlenségi nyilatkozatot, mely nagyrészt Kossuth munkája volt, április 19‐én A' magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata címmel tették végleges szövegezésben és nyomtatásban közzé, amelyet a magyar nemzet törvényesen egybegyűlt főrendei és képviselői nevében báró Perényi Zsigmond, a felsőház másod‐ elnöke, Almásy Pál, a képviselőház elnöke, és Szacsvay Imre, mint az országgyűlés jegyzője írtak alá.

„A Habsburg‐Lothringeni ház a magyar nemzet elleni árulása, hitszegése és fegyvert fogása által, nemkülönben azon merény által, miszerint az ország területi épségének eldarabolását, Erdélynek és Horvátországnak Magyarországtól elszakítását, és az ország önálló statuséletének eltörlését fegyveres erőszakkal megkísérteni, evégett idegen hatalom fegyveres erejét is a nemzet legyilkolására használni nem iszonyodott, ezen hitszegő Habsburgi‐, s utóbb Habsburg‐Lothringeni ház Magyarország feletti uralkodásból ezennel a nemzet nevében örökre kizáratik, kirekesztetik […] s az ország területéről s minden polgári jogok élvezetéből számkivettetik.” – Részlet a Függetlenségi Nyilatkozat szövegéből – 1849. április 14. ­9­


2017.09.03. Textus: 1. Kor.10,17.

Egy a kenyér Kedves testvérek! Megvolt a szép István király napi megemlékezés, augusztus 20.‐án, a szekszárdi fiatalok által és természetesen a mi templomunk‐ ban a Királyok Királyáról, Jézus Krisztusról. Ma pedig az új kenyéri hálaadás történik meg. Mielőtt ide eljutnánk, megkérdezem, kedves testvérek, ismeritek ti, tudtok‐e a Magyarok Kenyere Programról? A Kőrösi Csoma Sándor Programról igen, mivel már több év óta mi is kapunk küldötteket, a Mikes Kelemen Programról is, hogy hazaküldjük a magyar nyelvű könyveket, de erről én sem tudtam, véletlenül akadtam rá, de nagyon megfogott, fellelkesített, szívesen lennék egyszer részese. Szóval 6 éve működik, 2011 óta, a jótékonysági Magyarok Kenyere Program. Benne van természetesen Böjte Csaba atya is a maga szeretetszolgálatával, a Református Szeretetszolgálat, a baptista és mások. A lényeg az, hogy 440 tonna búzaadomány jött össze Nagy Magyarország 34 térségéből. Ez komoly mennyiség, szép gondolat, ugye milyen leleményesek a magyarok? Összeöntési ünnepség volt a zsákokból 2017. augusztus 7.‐én Orfűn, Pécs mellett, jelképesen egyesült a magyar búza. De a kenyérsütéshez több minden is kell, nem csak búza. A kovász a felvidéki ‐ Guta községből lett felajánlva, a só a Partiumi Parajdról jött, a víz pedig Kárpátaljáról a Tisza forrásvidékéről. Augusztus 20‐án volt a kenyérünnepély Pécsen. A rászorulóknak, intézményeknek ingyen adtak kenyeret. Egy a kenyér! Eddig azt tudtuk csak, hogy egy a hit, egy az Úr, egy a keresztség, egy az Isten, de most ezt is meg kell tanulni: egy a kenyér. Mindenki ebből az egy kenyérből részesedik, eszik a templomban. Nincs kétféle hit, aki hitre jut mindegy, hogy melyik

egyházban, az az egy Istenben való hitre jut a Jézus Krisztus által. Nincs református, római katolikus, görög, vagy evangélikus, baptista. Egy az Úr, akit Isten azzá tett, Jézus Krisztus, neki adatott minden hatalom mennyen és Földön. Akinek még a hitetlen Tamás is azt mondta: Én Uram és én Istenem! Egy a keresztség. Bárki, bárhol keresztelkedik meg, azt a többi egyház köteles elfogadni. vannak persze olyan vakmerő egyházak, akik újra keresztelnek, bemerítenek, mert csak az a jó és csak úgy a jó, ahogy ők csinálják. Ez természetesen nem igaz. Amit más csinál, vagy másképpen csinálja az nem jó, mert csak meghinti, leönti, s nem bemeríti, a bibliai gyakorlat szerint. De hogy lett a kenyér egy? Hiszen az is oly sokféle, a római ostyát használ, hogy az volt az eredeti, a kovásztalan kenyér, az élesztő nélküli kenyér, de az Ószövetség, a pászkához kötődik, a kivonuláshoz, a sietséghez, semmi köze az Újszövetség kenyeréhez. Pláne nem a lelki kenyérhez, aki a Krisztus! Ez már nem is egy fizikai kenyér, ez egy lelki kenyér, Ő az Élet kenyere. Mi ebből részesedünk, Ő belőle. Már a Kapernaumiak is megkérdezték, hogy adhatja magát nekünk, hogy együk? Természetesen hit által. Nem kannibálok vagyunk, nem valódi Krisztust eszünk, hanem kenyeret, de hit által Őt magát. Ez a misztika benne. Más ezt nem érti, nem éli át, csak, aki hisz, csak, aki szereti őt, más csak kenyeret lát és bort, csak azt vehet magához, de Őt sohasem! Kenyér eddig is volt az Úr előtt. A templomban állt a kenyerek asztala, rajta a 12 kenyér, vagy lángos, lepény, jelképezve, hogy az egész nép, a 12 törzs élelme az Isten kezében van. Minden nap Isten elé voltak helyezve, hogy törődjön velük, gondoskodjon róluk, ahogy 40 éven át a pusztában, csodálatos módon, úgy most és ezentúl is. Legyen meg a mindennapi kenyerük. Táplálja őket. Aztán megszűnt ez a fajta

­ 10 ­

szövetség, illetve a formája. most is van kenyér az Úr Asztalán. A szövetség formája változhat, de a szövetség nem. Mindegy, hogy a régi, vagy az új szövetség, Isten egyet akart, a népe javát, most pedig az egész emberiség javát. A kapcsolat maradt, ma már nem csak a 12 törzsnek, hanem mindenkinek egy a kenyér, Jézus! A lélek kenyere, hogy éhen ne halj! De, hogy is lesz kenyér? Miből is lesz? Kell a vetés. Kell a mag. Kell a jószándék vetése, mert az ördög szórja a maga konkolyait, nekünk vetni kellene a jószándékot, hogy a lelkekben az elvetett mag megfoganjon, hogy az Ige ne szóljon hiába. Van vetés? Vagy hallgatunk? Némák vagyunk? Nem, állandóan telefonálunk emberek‐ kel, de mikor imádkoztunk utoljára? Mikor beszéltünk az Istennel? Hogy ne rossz földbe, ne rossz szívbe hulljon a mag, az Ige, hanem jó talajba, fogékony szívbe! Mert 4 emberből 3‐nál eredménytelenek lesztek, mondja Jézus, sok csalódáson fogtok átmenni, de ha csak egyetlen szívben megfogan, hatalmas termést hoz majd. 30‐szor, 60‐ szor, 100‐szor annyit fog teremni, sokszorozódni fog. Nagy lesz a jutalom, nagy lesz az örömötök! A hálaadás pohara is egy, mondja az apostol. Tudjuk az Evangéliumokból, hogy Jézus mindenért hálát adott. A borért is. Aki a vizet is borrá tudta változtatni, ne tudná a bort az Ő vérévé változtatni? E pohár és a tartalma, a bor, az Újszövetség az én vérem által! Nem a bor által, az én vérem által. Isten nem bort és nem áldomást akar adni. Nem, Jézus értünk ontott vérét, bűntörlő vérét. Itt nem áldomás van, itt áldozás van! A vér állandóan szennyez, erősen fog, nagyon nehezen lehet kitisztítani mindenből, de itt kimondottan tisztító hatása van. A bűn szennyez, Jézus vére tisztít, feloldja azt, eltörli azt. A belső, rejtett, titkos bűnöktől. Aki issza tisztább lesz! Ámen.

Nt. Lizik Zoltán, Windsor, ON.


Nagy jel az égen 2017.09.17. Lectio: Jelenések 12,1‐17. Textus: Jelenések 12,1

"Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy napba öltözött asszony, és lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona." Kedves testvérek! A mai prédikációt Puskás Hajnalkának köszönhetitek, aki a múlt héten felhívta a figyelmemet erre a napra, és jelre és adott hozzá egy nagyon jó teológust Berkes Sándort, aki végig magyarázta ezt nekem. Foglalkoztunk már ugyan vele a csütörtöki bibliaórán is, mert én figyeltem és ismertem ezt a témát, de köszönöm neki. Ma másról nem prédikálhatok, ha aktuális akarok lenni. A jövő héten erről már nem lehet beszélni, mert 2017. szeptember 23‐án fog végbe menni. A nagy jel az égben! Nem kell róla tudni mindenkinek. Ez a jel az Egyháznak adatott, ott van a Bibliában. Készüljön, jön az elragadtatás ideje, helyét Izrael fogja itt e Földön elfoglalni. Ekkor még nem fog történni semmi, ez csupán egy jel, nem kell félni tőle, nem lesz világvége hangulat, de a jel jelez valamit, amit halálosan komolyan kell venni. Az égitestek kezdettől fogva már az első időket is jelezték, pl: első nap, második nap, hatodik nap, hetedik nap. Ciklus. A Nap az éveket, a Hold a hónapokat, ünnepeket jelzik. Számolták, nagyon is számolták, hiszen az életkorokat pontosan megadták, kezdettől fogva minden ember életének hosszát. Az időket számon tartották. Az újév napja, a páska napja, más ünnepek napja, fontos volt, figyelték, számolták, számon tartották. De várható jelek is lesznek,

felismerhetőek. Az Egek beszélik és nyilván hirdetik az Úrnak dolgait...19. zsoltár. Nem az égi jelek figyelésétől tiltotta el Isten az Ő népét, hanem a babonaságtól, bálványimádástól, az idegen istenségek pogányos hatásától. A csillagjelek prédikáltattak, Bálám meg is mondja: Csillag származik Jákóbból, a háromkirályok felfigyelnek erre. Az a csillag olyan csillag, amely vezeti őket, megáll a hely fölött, ahol megtalálják a gyermeket. Karácsony napja!

wikipedia: " An illustration of the woman of the Apocalypse in Hortus deliciarum (redrawing of an illustration dated c. 1180), depicting various events from the narrative in Revelations 12 in a single image." https://en.wikipedia.org/wiki/Woman _of_the_Apocalypse

­ 11 ­

Hívogat, gyere ide, itt van Jézus! Útbaigazít, vezetőnek bizonyult, s ők mentek utána, követték. Nekünk ők példák. Sokan nem mennek velük. Tudnak ugyan a dolgokról, mint Heródes, vagy a farizeusok, de ők nem mennek, nem követik a csillagot. Őket nem lehet elindítani, mint ma is sok embert. Akiknek információjuk, tudásuk van ugyan, de hitük, döntésük, akaratuk nincs! Az utolsó időket is jelzik majd az égitestek. Ebben bízhatunk. Figyeljük őket? A tudósok igen! Lesz egy nagy jel az égen. Ez egy olyan együtt állás, amire eddig nem volt példa. A szűz csillagképben legyen jelen a Nap, a Hold, a 12 csillaggal, jelen legyen a Jupiter, a királybolygó, a tűzvörös sárkány, ez egy üstökös, hosszú farka van, a csóva hosszú, messzire világít. Az Európai Unió két szatellitet is felbocsátott, hogy készítsenek róla fényképeket, vizsgálják, sok kép után megszűntek, ma már nem működnek. A szűz csillagkép fölött ott van az oroszlán csillagkép, de az csak 9 csillagból áll, ide kell még 3 csillag, s jön is erre a napra, megérkezik három csillag, vagy bolygó, akkorra éppen odaérnek. Legyen terhes, vagyis méhében ott mozogjon a bolygó, a Jupiter, a Nap öltöztesse, ragyogjon rajta fel, fénye legyen. 2017. szeptember 23‐án mindez együtt fog állni, úgy ahogy az írva van. Az egek fogják ezt hirdetni, kb. egy óra hosszan. A legmeglepőbb az, hogy 2000 évvel ezelőtt János apostol ezt előre megjövendölte, leírta, látta. Micsoda tudás! Ha hitetlen lennék, megmondom őszintén ezután hívővé lennék, el kezdenék hinni, mert ilyen nincs. Erre mondja valaki, hogy ez nem igaz!

Lesz jel az Égben!

Nem a Földön ! Ez egy előre meg‐ adott jel, 2000 évvel ezelőtt megadott, megbeszélt jel.


Isten azt mondja, ezt előre megbeszéltük, hogy higgyetek. Figyeljetek fel rá. Ez lesz 2017. szeptember 23‐án. Ámós próféta meg is mondja: Isten nem cselekszik semmit, míg meg nem jelenti meg szolgáinak. Megjelentette? Igen, Jánosnak! S most nekünk is. Mi ez? Az utolsó idők jele. Az utolsó hét év kezdetének ideje. Nem tudom kik és mikor, de az égboltozatot berajzolták jelekkel, ábrákkal, személyekkel. Pl: Göncölszekér, Kaszás, Oroszlán, Rák, Vízöntő, Fiastyúk, Szűz, Ikrek, Nagymedve stb. Ezek ősi képek, minden nép elfogadja ezt Kínától‐Indiáig‐Európáig. Ez egységes. De nagyon jól tudták, akik ezt elkészítették, hogy mit, hogy kell kimérni, mert ezek összefüggnek egymással, olvasták, értelmezték őket, s tévedni nem lehetett. Meg van írva a csillagokban. Isten minden este fellapozza nekünk ezt az olvasókönyvet. A sors a csillagokban van megírva. Az Isten nem szól, de jelez! Mit akar jelezni? A szűz, az asszony valakihez tartozik, férje van, az Istenhez tartozik, mert Napba, fénybe, tisztaságba, igazságba öltözik. Ez Izraelt jelképezi, ő az, aki más, aki többet kapott minden más népnél. Terhes, de nagyon nehezen szül, vajúdik sokáig. Nem időben szül, nem 9 hónap után, túlhordás van. Több időre van szüksége. Kit kell megszülnie? Az Isten Fiát! A Messiást! Ez 5932 évvel ezelőtt volt csak így, Ádám és Éva esetében, csak akkor a vörös sárkány nélkül történt. Éva azt hitte, hogy az első szülés alkalmával már a Messiást szülte meg, nyertem férfit az Úrtól, aki a kígyó fejére tapos, a megrontó fejére. A szűz csillagkép alatt ma is a kígyó csillagkép látszik. Izrael eddig nem szülte meg, sőt elutasította a Messiást, de tudjuk nem végleg. Isten nem enged, egyszer nekik is meg kell térni. Mikor lesz ez? Erre is van támpont. Amikor a pogányok száma betelik. A megtértek száma véges. A kiválasztottak száma, ha

megvan, akkor új idő jön el. Lezáródik egy korszak, egy fejezet. Ismét előtérbe kerül Izrael. De 1948‐ig nem is volt Izrael, félre volt téve, az Egyház ideje jött el helyette. De ma már van és jövőre lesz 70 éves Izrael. A fügefáról vegyétek a példát, amikor leveleket hajt, akkor lesz majd gyümölcse is. A fügefa Israel szimbóluma. Kihajtott. 70 év adatott a levelezésre, de most már termést kell hoznia, teremnie kell, meg kell térnie. A 20. év volt a lévitáknál a szolgálat kezdete, ez a 20 év lejárt. Most hozzájött 50 év, ami az elengedés éve. Isten elengedi minden bűnüket, megbocsát nekik. Új szívet, új lelket ad beléjük. Ismét Isten népe lesznek, eddig engedetlenek voltak, most engedelmesek lesznek. Isten magához fordítja szívüket, Krisztus hívők lesznek, Messiás hitűek. Az Egyház elragadtatik a veszedelem elől, de Izrael itt marad a Földön, ő lesz a bizonyságtevő, ő lesz itt a nagy nyomorúságban a Földön. Az Egyház már akkor az Égben lesz. A sárkány el akarja nyelni a gyermeket, akit Izrael megszült, ez volt az Egyház, de a gyermek elragadtatik, mert az Isten vigyáz rá. A Pokol kapui sem vehetnek rajta diadalmat. Nem győzhetik le. Akkor az asszony ellen fordul, de két nagy szárny adatik neki és a pusztába menekül, nem elérhető helyen van, Istentől tápláltatik. A kígyó vizet bocsát ki, el akarja sodorni, a propaganda folyik a szájából, mi folyik ma a TV‐ből, a médiákból? A butitás, de nem tudja elnyelni se Izraelt, se az Egyházat. A Föld elnyeli azt a sok felesleges, hiábavaló beszédet, elhallgatja, nem veszi komolyan, nem árt neki. Más világ lesz, ez a nagy jel értelme. Készülj Egyház, figyelj oda, a világ nem lesz ugyanaz már! Az örömhír az, hogy a sárkány képes volt zavart okozni, lázadást kezdeni az Égben, az ottani rendet megbontani, az angyalok egyharmadát el tudta sodorni Istentől, de le lett győzve, ki lett

­ 12 ­

szorítva, dobva onnan és most itt a Földön akar zavart okozni. De ahogy az Egyház úgy Izrael is Isten különleges védelme alatt áll. Nem éri el a célját, de Isten igen! Várni kell, de már nem sokat! Elkezdődnek az események, beindulnak, ahogy a Mennyben, úgy lesz a Földön is! Figyeljetek oda erre a jelre kedves testvérek! Nem sok van hátra! Ámen.

Nt. Lizik Zoltán, Windsor, ON

wikipedia: Astrological symbolism Russian Orthodox theologian Sergei Bulgakov (1871–1944) in his interpretation of Revelation notes of the astronomical attributes of the woman in Babylonian, Persian, Greek, and Egyptian mythologies. He takes the crown of twelve stars as representing the Zodiac. In his interpretation, astronomical attributes of a pagan goddess are here "translated into the language of Christian theology and assume the new symbolism.

................................................... Bulgakov, Sergei (1948). Apocalypse of St. John. p. 44.

The

................................................... https://en.wikipedia.org/wiki/Woman _of_the_Apocalypse


Magyar Algoritmus A piros‐fehér‐zöld zászló 1848‐ban lett hivatalos jelképpé, a márciusi forradalom s azt követő másfél éves honvédő háború pedig a modernkori magyar nemzet bölcsőjévé vált. Az urbánus algorigmus Eger várának ostromát is beleköltötte a történetbe, hogy ezernyócszáznegyvennyóc, Dobó István fukar volt, s ez rögtön két kérdést vet föl. Mi köze Dobó Istvánnak 1848‐hoz, és már miért lett volna fukar? Köztudomású, hogy a fukar szó az augsburgi bankár család, a Fuggerek nevéből származik. Azonban nem Dobó István, hanem Thurzó György körmöci kamaraispán vette feleségül Fugger Annát, megpecsételve nem csak a két család szövetségét, hanem a felvidéki réz, ezüst és arany bányászat sorsát is, biztosítván az abból fakadó királyi jövedelmeknek a Fuggerekhez való vándorlását. Következésképpen Dobó István nem volt fukar, bár a fösvénység talán más lapra tartozik. Vetélytársai azt az adomát terjesztették róla, hogy egyszer egy szüret után száz hordó jó bora támadt. Hanem amikor eljött a vacsora ideje, a kulcsárt inkább elküldte a falusi kocsmába valami olcsó lőrét venni, nehogy a száz hordóból egy csepp is hibázzon. A bort többnyire Lengyelországba kereskedte, aki tehette, hiszen aranyért mérték a minőségbélit. Zsugori és kapzsi embernek festették Dobót, mert pl. 1548‐tól 1552‐ig terjedő egri várnagysága alatt aprólékos gondossággal és mindenre kiterjedő figyelemel gyűjtette be katonáival a várba a védelemhez szükséges dolgokat, ágyút, hadiszerszámokat, puska‐ port, ként, salétromot, faszenet, építő és javítóanyagokat, meszet, köveket, ácskapcsot, szöget, kötelet, ruházatot, élelmiszert, lovakat, lábasjószágot és persze katonákat meg egyebet.

Állandó leltárt tartatott és a tiszttartóktól szigorúan számonkért mindent. De merthogy s egyébként Eger Habsburg Ferdinánd vára volt, a véres ostrom után azonnal megjelentek a bécsi kamara osztrák számvevői. Ezek felháborodva vették tudomásul, hogy mintegy harminc hordó bor hiányzik a pincékből, mert hogy Dobó egyfelől bőkezűen osztotta a bort a harcoló katonáknak, másfelől az üres hordókat puskaporral töltötték meg és a törökök ellen használták őket robbanó szerkezetként. Hasonlatosképpen megrökönyöd‐ tek a németek, mikor konstatálták, hogy vagy negyven oldal füstölt szalonna is hiányzik a spájzból a szokásos élelmezési renden felül. A törökök ugyanis, amikor kénytelen kelletlen abbahagyták az alagútfúrást, aknaásást, töltésépítést, megpróbálkoztak fából ostromtornyokat építeni. Az egriek hagyták őket, jóllehet az épülő szerkezetrészek közé dobálgattak ként, salétromot, szurkos szalmakoszorút és főleg füstölt szalonnát. Mikor a tornyok megépültek, a várbeliek felgyújtották őket. A törökök hiába próbálták oltani, azok fáklyaként égtek a jó szalonnazsírtól. A bécsi kamara számvevői azonban feljelentették a várkapitányt, de még a helyettesét is, Mekcsey Istvánt, a kincstári javak tékozlásáért. Még jó, hogy így tettek, mert így írásba adták, hogy Dobó István sem fösvény, sem fukar nem volt a haza védelmében. Marad tehát, hogy mi a köze Dobó Istvánnak majd 300 év távolából az 1848‐49‐es eseményekhez? 1848‐ig Dobótól két szál vezet, az egyik a kézrátételes staféta vagy harci szukszesszió, a másik az irányváltásos magyar algoritmus. A magyar szabadság ügye az egri

­ 13 ­

várvédő Dobótól szinte apostoli szukszesszióként és stafétaváltás‐ sal öröklődött családról családra. Talán viszonylag kevesen tudják, hogy miután Habsburg Ferdinánd 1564‐ben meghalt, öccse Miksa császár elutasította, hogy esküt tegyen a magyar alkotmányra, és a főnemesek egy részét, Dobót is zaklatni kezdte, hogy megszerezhesse birtokaikat. 1541 óta Erdély önálló magyar fejedelemséggé lett, a török szultán protekturátusa alatt. Miksa zsarnokoskodása miatt Dobó és János Zsigmond erdélyi fejedelem között sűrű levelezés indult, amelyből az ún. Dobó‐Balassa féle összeesküvés terebélyesedett, azzal a célzattal, hogy a felvidéki magyar nemesek az erdélyiekkel összefogva kiverjék a németeket Magyarországról. Mindezt természetesen török katonai segítséggel. Azaz Habsburg Ferdinánd volt várkapitánya, a törökverő hős, a törökök támogatta Erdéllyel szövetkezett a Habsburgok ellen. Ez azonban mégsem pálfordulás, hanem a magyar szabadságért vívott küzdelem algoritmusa, melyben a nemzeti szukszesszió, nem csak hogy önkéntes vérátadásként funkcionált, hanem a hazáért való küzdelem tapasztalati és erkölcsi tőkéjét is átörökítette nemzedékről‐ nemzedékre. A második nemzedékhez kötődő családi kapocsként, Dobó felesége, Lekcsei Sulyok Sára szolgált, hiszen annak nővére, Sulyok Krisztina, Bocskai Györgyhöz ment feleségül, aki viszont Bocskai István szabadságharcos fejedelem édesapja. Amellett, hogy Bocskai István egyik főembere, Bethlen Gábor lett a következő meghatározó erdélyi fejedelem, és Bethlen Gábor főemberét I. Rákóczi Györgyöt pedig II. Rákóczi György követte a fejedelemségben, a Dobókat még a Rákócziakkal is vérvonal köti össze, hiszen a Dobó leszármazott Lórántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György feleségeként II. Rákóczi Ferenc fejedelem dédany‐


ja volt. A magyar függetlenség algoritmusa a szigetvári hős, a törökverő Zrínyi Miklós családjában hasonló utat járt be, hiszen dédunokája, szintén törökverő, szintén Miklós, és annak öccse Zrínyi Péter a korabeli Habsburg‐ellenes szervez‐ kedés főalakjai voltak, mely az ún. Wesselényi összeesküvésben tetőzött 1666‐ban. A mai, modern magyar köztársaság alaptörvé‐ nyébe foglalt nemzeti hitvallás szerint pedig mai szabadságunk 1956‐os forradalmunkból sarjadt ki. Így ível Dobó István öröksége máig, a magyar harci staféta és algoritmus egyik archetípusaként. A fenti gondolatmenet időnként halotti koszorú, időnként kalapra bokréta, de a kísértő klisé az az, hogy Mohács óta vesztett csaták, csúfos futások, vérbefojtott forradalmak, levert szabadság‐ harcok, békediktátumok, katonai megszállások, kényszer és szégyen szövetségek, istentelen dikta‐ túrák, haláltáborok, deportálások, csengőfrászok közepette szinte felismerhetetlenné torzult a magyar történelmi psziché. Ennek a torzulásnak azonban jelentős részét képezi az a tévhit, hogy Mohács előtt szinte minden rendben volt, s a Dante által megénekelt boldog Magyarország legalábbis az édenkert előszobájaként funkcionált. Csakhogy a nemzeti valóság elkeserítően keserűn indult már 975‐ től, azaz az új, gézai állami kezdet kezdetétől, mikor mint magyar fejedelem / baltavár / khagán / elküldte követeit a Quedlinburg‐i német‐római birodalmi gyűlésre, hogy a Vérszerződéshez, mint akkori magyar alaptörvényhez ragaszkodó magyar törzsfők ellen német segítséget nyerjen. Ettől az eredendő ősbűntől, azaz hogy hatalmi ambícióktól fűtve, magyar öli idegen segítséggel a magyart, érkezünk el ötszáz éves zsákutcás tévelygés után dálnoki székely Dózsa György izzó vastrónjához 1514‐ben a mohácsi csata előestéjén. A legyilkolt és megkínzott magyar

parasztok holttest hegyeit körülörvendő nemesi kiváltságosok körébe. Mohácsra még tizenkét évet kell várni. Buda még áll, a határok érintetlenek. Láthatjuk azonban, hogy a nemzeti függetlenség ugyan alapfeltétel, de nem elegendő a boldogsághoz, mert ahhoz, hogy az ország hazaként funkcionáljon, ahhoz jog is kell. S a népnek nem volt joga, írta Petőfi is, teljes joggal. Középkori, mohácsian szörnyű vége a hozzávetőleges magyar “függetlenségnek” már az első koronázáskor is előrevetítődött. Talleyrand majdnem 800 évet késett elhíresült napóleoni tanácsával a magyarokat illetően, hogy felség, vedd el történelmüket, és azt csinálsz velük, amit akarsz. Ugyanis ez, a történelem letagadása, a történelemkönyvek, geszták és krónikák átírása már megtörtént a magyar királyság első századaiban. Magyarország "európai" azaz feudális királysággá vált azon az áron, hogy az árpádi “pogány” államot, a magyar múltat, a magyar vallást azaz a tengrista táltoshitet törvényen kívül helyezték. A törzsi konfederáció alkotmányát, a Vérszerződést szemétdombra vetették. A táltosokat halálra keresték, a rovásírást és a tradícionális kultúrát tűzzel‐vassal pusztították. A régi múltat tövestől kiírtották. Az ország hivatalos nyelve a latin lett 1844‐ig. A nép magyar nyelve a nemesi alkotmányból kizárva a jobbágy sors katakombáiban túlélte a századokat, de az eredetileg államszervező, harcos elit hunoktól örökölt bolgár‐török nyelvjárása, a maradék avarok keleti‐türk és a velünk jött kabarok kazár türk, valamint a csatlakozott kunok kipcsák török nyelve kihalt, a jurták eltűntek. A magyar jogot a feudális száli frank azaz német törvényekkel helyettesítették, a népesség 90 %‐ át majd ezer évre szolgasorba

­ 14 ­

döntve. A madáchi tragédia Goethe utánzata csupán egy színpadi sóhajtás az ezeréves magyar identitás‐katasztrófához képest. Vesztettünk Magyar Istent, vallást, történelmet, nyelvet, kultúrát, magyar jogszokást, társadalmat, tradíciót, gazdálkodási rendet, magyar tulajdoni viszonyokat a római rabszolgaság germanizált változatáért cserébe, amit feudalizmusnak hívunk. És persze országot is veszítettünk, mert elfoglaltak és leigáztak bennünket, nem csak Mohinál és Mohácsnál, Nagymajténynál, Világosnál és Trianonban, hanem már az első koronázásnál is. A törzseket és a nemzetségeket szétkergették, földünket felosztották, az adókat kivetették, a koppányokat felnégyelték, a népet jobbágykalodába zárták. Nemzeti lényeget és identitást vesztettünk, és azóta sem találjuk saját magunkat. Vélt önazonosságunk egy része, egyébként ez helyesen, az utóbbi ötszáz év nemzeti szabadságharcaiból táplálkozik, másik része viszont az ezeréves történelem puszta létébe kapaszkodik. Csak éppen ez az ezerév lóg a levegőben nem csak authentikus, árpádi magyar fundamentum és valódi ősgyökerek nélkül, hanem az eredendő ezer éves úttévesztés, a német/frank feudalizmus átvétele, lett letéve az akkor új, “európai”, "magyar" identitás alapkövévé, amely itthon szétvert mindent. Szétvert mindent, ami szent: a kínai nagyfalig nyúló történelmi emlékezetet, a magyar törzsi struktúrát, a szellemi és gazdasági értelmű nemzeti függetlenséget és a magyar közszabadságot. Új állam és szörnyű alattvalóság keletkezett. Az ország gyakorlatilag személyi magántulajdonba került, melyet királyok és császárok családi kapcsolatain keresztül adtak‐ vettek‐osztottak‐ örököltek népes‐ től, földestől, várakkal, városok‐ kal, falvakkal, tokkal‐vonóval.


A hűbéri azaz frank alapelvek alapján a törvények megfosztották közösségi földtulajdonuktól a törzseket és azok tagjait, s a népet kiszorították az alkotmányból és az alkotmányos szabadságjogokból, csak a kiváltságos felső tízezernek tartván fenn azokat. A nemzet fogalmába csak a nemesek tartoztak, a nép nem. A magyar nyelvet száműzték az alkotmányból, a törvényhozásból, a jogfogalmazásból, az oktatásból, a tudományból és a vallási életből. A majdnem ezer évre elrabolt föld ügye központi kérdéssé vált, s ez végül a két világháború között részleges és elvetélt földrefor‐ mokhoz vezetett. 1945‐ben ugyan sor került az áhított bár sanda földosztásra, amelyben végre fölosztották a nagybirtokokat, de csak azért, hogy aztán elállamosítsák őket, ami magyarul ugye einstand. Mi egyéb is történhetett volna? Feudalizmusban, kapitalizmusban, kommunizmusban a kiváltságos keveseké a föld, vagy a föld feletti rendelkezés. Az eredeti magyar rend szerint a föld a törzsszövetség egészéé, a földet közösségileg, mint szállás‐ területet tulajdonolja a törzs, mely rendszer a székely közbirtokosságban a mai napig (valahogy) fennmaradt. Eszerint a székely (és a feudalizmus előtt a magyar) falut körülvevő földeket a falu közösen birtokolta, és a földterületet minden évben újrafelosztották, attól függőően, hogy kinek mekkora volt a családja, annyi nyíllövésnyi földet jelöltek ki. Ha valakinek akármilyen okból nem jutott föld, akkor ő és családja bármely műveletlen, használaton kívüli földet beszánthatott, hogy legyen kenyere. A falu határában levő erdő vagy tó is közös volt, mindenki szedhetett, vághatott fát, a tóban, a folyóban való halászat, s általában a vadászat is szabad volt, nem úgy mint a sherwoodi erdőben. A székelyek, s azelőtt a magyarok,

adót nem fizettek, nem voltak jobbágyok és földesurak, hanem mind szabadok voltak. Mégsem volt anarchia, a tizedesek szigorúan őrizték a katonás rendet. A közös ügyeket a falugyűlés intézte, s a székely országyűlésbe képviselőket küldtek. Legalábbis egy jó darabig, évszázadokig, ez így volt, amíg a frank eredetű feudalizmus a Székelyföldre is, részlegesen be nem furakodott, s míg a magyar királyság parlamentjének ún. vármegyésítési törvénye a székely autonómiát végleg meg nem szüntette egy tollvonással 1876‐ ban. Az ősi szabadságjogok védelmében időnként a székelyek kénytelenek voltak a magyar feudális hatalom ellen is fegyvert fogni. A székely szabadságjogok azonban magyar szabadságjogok is voltak az első koronázás előtt, hiszen a sztyep‐ pei népeknél majd mindenütt tilos volt fejadót szedni. A közhatalom bevétele elsősorban a kereskedelem megadóztatásá‐ ból, s ami kevésbé szép, a hadisarcból, a leigázott népek adójából, s a hadizsákmányból származott. Viszont nem volt jövedelemadó, ingatlanadó, s egyéb kriksz‐kraksz, mert szabad ember nem fizethet adót, s amely adómenteség a feudalizmusban csak a nemesekre vonatkozott, meg ugye a székelyekre, akik csatlakozott népként, határvédő katonáskodás fejében megtarthatták a sztyeppei ősi rendet és a katonai demok‐ ráciát. Hunoknál, kazároknál, avaroknál, türk kaganátusokban, óbolgároknál, magyaroknál, stb. szigorúan tilos volt a földművelés megadóztatása, hiszen a föld a törzsé, a termést pedig az Ég azaz Isten adja. Ennek megfelelően gabona és gyümölcs hegyek koszorúzták a temerdék gulyákat. Nagyon gyakran előfordult, hogy amíg az oroszok éheztek, Volga Bulgáriából kellett gabonát és egyéb élelmet vásároljanak, mert ott bőség volt, hun azaz óbolgár

­ 15 ­

azaz magyar rend. Amikor a feudalizmus szinte végetért és a kapitalizmus kelet‐ európai változata teret nyert Magyarországon az 1848‐as közdelmeket követő kiegyezés után, a polgárosulás ma már nosztalgiásnak számított évtizedeiben a nincstelen földművelők nincstelen városi munkásokká lettek. A két világháború között a félfeudális és félkapitalista viszonyokra jellemző Ady‐s szállóigénkké vált a hárommillió koldus országa. Ez a létszám majdnem elérte a tízmilliót a gulyáskommunizmus időszakában, jóllehet nem a korabeli Romániához hasonlítva. Az úgynevezett rendszerváltozás után a változás nyerteseiről és a változás veszteseiről cikkeztek egy darabig, ahogyan az irtóztató lopás azaz a privatizáció folyamatait retusálták, mígnem az utóbbi években ismét lábrakapott a hárommillió koldus országcímke, még akkor is, ha talán nem érdemes az etióp állapotokat idevetíteni. A monetáris és gazdasági vonatkozású eredendő főbűn az, hogy ugyan az anyagi javak előállítását valóban forradalmasította a kapitalizmus, és hihetetlen anyagi gazdagságot halmozott fel, mely évről‐évre folyamatosan növekszik, de eközben a javak elosztása még mindig az ököljog alapján történik. Azaz nagyjából még mindig úgy van einstandolva, hogy a gazdag mindig gazdagabb lesz, a szegény pedig nem jut ki az örök taposómalomból, amelyben ha enni és lakni akar valahogy, mindhalálig, gyermekeivel együtt, rabszolgaként gyötörtetik. Egy Szabó Dezső nevű középiskolai tanár, kinek későbbi vargabetűiért felelősséget nem vállalhatunk, 1911‐ben kénytelen volt azt írni, köztudomásúlag, gróf Tisza István miniszterelnöknek, hogy: “Mindezek után teljes hittel mondom: hazaellenes mindenki, ki öt, tíz vagy nem tudom, hány ezer holdnyi vagyonnal azt mondja a


nyomorgóknak: ne gondoljatok az anyagiakkal, éhezzetek a hazáért. Hazaellenes, mert kompromittálja a haza fogalmát. Nagyméltóságod szereti a hazát a maga módja szerint (tízezer jóllakott, húsz millió éhes idealistával), mi (pedig) a magunk módja szerint (minden becsületes munkát gond nélküli, elégedett élet illet meg). De merem állítani, hogy ha elfogadjuk azt a naív föltevést, hogy: ha Petőfi még közöttünk volna és hogy ha a lángostor nem bombaszt (tanítványomtól annak vettem volna), közelebb mernék állani Petőfihez, aki a Még kér a nép kezdetű verset írta, mint a Kegyelmes Úr!” Amíg, akár ezer éveken keresztül is, társadalmi rendet, gazdasági struktúrát, a megtermelt anyagi javak elosztásának elveit, a tulajdonhoz való jutásnak útjait, az erőforrások, természeti kincsek, a föld tulajdonlásának módozatait külföldről importáljuk, vagy, ami ugye még rosszabb, ha mindezt idegen hódítók kényszerítik ránk, addig Magyarországnak, mint édes

hazának az építése igen nehézkessé válik, és majdnem lehetetlenné, hogy a sok milliós méretű koldus tömeg el ne idegenedjen a hazától. A híres törvény előtti egyenlőség egy lukas garast vagy akár egy fabatkát sem ér gazdasági egyenlőség nélkül. A kasztrendszer nem magyar életforma és az osztálytársadalom sem magyar találmány. A XXI. században a legfontosabb magyar feladatok közé tartozik Magyarországon (és persze az egész világon is) a gazdasági egyenlőség megteremtése, amely‐ ben függetlenül attól, hogy egy gyermeknek a szülei bankárok vagy köztisztasági munkások, minden magyar gyermeknek egyformán jár a róla gondoskodó szeretet, az ingyenes jó iskola, a jó étel, a jó ruha, a tisztességes fedél, az egészséges környezet, ingyenes egészségügyi ellátás. A gazdasági egyenlőséghez vezető egyik első lépés a nép elidegeníthetetlen tulajdonjogá‐ nak az elismerése. A természetjog szerint az ország erőforrásait, természeti kincseit,

beleértve a földet, vizet, levegőt, erdőt, kőolajat, aranyat, ezüstöt, stb., az ország állampolgárainak közössége, székely módra, közösségi tulajdonként birtokolja. A csecsemő, a gyermek, a férfi, a nő, az idős, az aggastyán, tehát mindenki egyformán tulajdonos. Az ország erőforrásainak, természeti kincseinek jövedel‐ méből tulajdonosi, azaz alanyi jogon, mindenkinek jár a ráeső, egyenlő rész, a folyamatos jövedelmi osztalék. Lehetetlen, hogy valaki az országban teljesen jövedelem nélkül, azaz étel és hajlék nélkül legyen, mert ez csak akkor fordulhat elő, ha alanyi azaz országtulajdonlási jogától, azaz (rész) tulajdonától megfosztották. Mondjuk, az elmúlt ezer évben, úgy nagyjából ez volt a helyzet. Ha ezen az állapoton ezer év múltán sem változtatunk, mert nem akarunk, vagy mert nem hagynak bennünket, akkor bizony szabadságról, demokráciáról, sőt az édes hazáról szóló beszédek és szónoklatok mind egy kategóriába esnek, amit úgy hívnak, hogy üres retorika. György L. Attila

Profile for Montreal Reformed

Gyulekezo 11 cor  

GYÜLEKEZŐ protestáns diaszpóra magazin 11. száma 2017. szeptember 29-re kissé korrektúrázva some grammar, typing, structure corrections wer...

Gyulekezo 11 cor  

GYÜLEKEZŐ protestáns diaszpóra magazin 11. száma 2017. szeptember 29-re kissé korrektúrázva some grammar, typing, structure corrections wer...

Profile for hunited
Advertisement